a balti-tengeri tőkehalállományokra és az ezen állományok halászatára vonatkozó többéves terv létrehozásáról, a 2847/93/EGK rendelet módosításáról és a 779/97/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 37. cikkére,

Ez a rendelet többéves tervet hoz létre a következő tőkehalállományokra (a továbbiakban: az érintett tőkehalállományok) és az ezen állományokat kiaknázó halászatokra:

Ezt a rendeletet a Balti-tengeren és a Balti-tengerrel szomszédos tagállamokban (a továbbiakban: az érintett tagállamok) működő, legalább nyolc méter összhosszúságú közösségi halászhajókra kell alkalmazni. A 9. cikket azonban alkalmazni kell azokra a Balti-tengeren működő hajókra is, amelyek teljes hossza nyolc méternél rövidebb.

A 2371/2002/EK rendelet 3. cikkében és a Balti-tenger, a Bæltek és az Øresund halászati erőforrásainak technikai intézkedések révén történő védelméről szóló, 2005. december 21-i 2187/2005/EK tanácsi rendelet (7) 2. cikkében megállapított fogalommeghatározások mellett, e rendelet alkalmazásában a következő fogalommeghatározások alkalmazandók:

A terv az érintett tőkehalállományok fenntartható kiaknázását biztosítja azáltal, hogy az állománypusztulási rátákat fokozatosan olyan értékekre csökkenti, illetve olyan értékeken tartja fenn, amelyek nem lehetnek alacsonyabbak az alábbiaknál:

(1) A Tanács – a Bizottság javaslata alapján – minden évben minősített többséggel határoz a következő évre vonatkozó teljes kifogható mennyiségekről az érintett tőkehalállományok tekintetében.

(2) Az érintett tőkehalállományokra vonatkozó teljes kifogható mennyiségeket a 6. és 7. cikkel összhangban kell meghatározni.

Az érintett tőkehalállományokat érintő TAC meghatározására vonatkozó eljárás

(1) A Tanács elfogadja az érintett tőkehalállományokra vonatkozó TAC-t, amely – a halászati tudományos, műszaki és gazdasági bizottság (HTMGB) által készített tudományos értékelésnek megfelelően – a magasabb a következők közül:

(2) Amennyiben az (1) bekezdés alkalmazása az előző évi TAC-nál több mint 15 %-kal nagyobb TAC-hoz vezetne, úgy a Tanács a tárgyévi TAC-nál 15 %-kal nagyobb TAC-t fogad el.

(3) Amennyiben az (1) bekezdés alkalmazása az előző évi TAC-nál több mint 15 %-kal kisebb TAC-hoz vezetne, úgy a Tanács a tárgyévi TAC-nál 15 %-kal kisebb TAC-t fogad el.

(4) A (3) bekezdést nem kell alkalmazni, ha a HTMGB által készített tudományos értékelés kimutatja, hogy a halászati állománypusztulási ráta a TAC alkalmazásának évében meg fogja haladni az 1-es értéket az A területen élő tőkehalállomány 3–6 év közötti egyedei esetében, vagy a 0,6-os értéket a B és C területen élő tőkehalállomány 4–7 év korú egyedei esetében.

A 6. cikktől eltérve a Tanács, amennyiben szükségesnek ítéli, a 6. cikk alkalmazása szerinti TAC-nál alacsonyabb TAC-t fogadhat el.

Az egyes halászeszközök tekintetében engedélyezett időszak meghatározására vonatkozó eljárás

(1) A halászhajók számára meg kell tiltani a 90 mm-es vagy annál nagyobb szembőségű vonóhálóval, kerítőhálóval vagy hasonló halászeszközzel, 90 mm-es vagy annál nagyobb szembőségű kopoltyúhálóval, állítóhálóval és tükörhálóval, fenéken rögzített horogsorral, sodortatott horogsortól eltérő horogsorral, kézi horogsorral és orsós felszereléssel folytatott halászatot:

(2) A sodortatott horogsorral folytatott halászat esetében nem tartható a fedélzeten tőkehal.

(3) A Tanács évente minősített többséggel határoz a következő évre vonatkozóan az (1) bekezdésben meghatározott időszakokon túli, a kikötőn kívül töltött olyan napok maximális számáról, amikor az (1) bekezdésben említett eszközökkel folytatott halászat a (4) és (5) bekezdésben megállapított szabályokkal összhangban engedélyezett.

(4) Amennyiben az érintett tőkehalállományok egyike tekintetében a halászati állománypusztulási ráta a HTMGB becslése szerint legalább 10 %-kal meghaladja a 4. cikkben meghatározott minimális halászati állománypusztulási rátát, a folyó évben engedélyezett napok számához képest 10 %-kal csökkenteni kell az (1) bekezdésben említett eszközökkel folytatott halászatra engedélyezett napok számát.

(5) Amennyiben az érintett tőkehalállományok egyike tekintetében a halászati állománypusztulási ráta a HTMGB becslése szerint kevesebb mint 10 %-kal meghaladja a 4. cikkben meghatározott minimális halászati állománypusztulási rátát, az (1) bekezdésben említett eszközökkel folytatott halászatra engedélyezett napok számának meg kell egyeznie a folyó évben engedélyezett napok számával, megszorozva a 4. cikkben meghatározott minimális halászati állománypusztulási rátával és elosztva a HTMGB által becsült halászati állománypusztulási rátával.

(6) Az (1) bekezdéstől eltérve a 12 méter teljes hosszúságot el nem érő halászhajók számára engedélyezett, hogy az (1) bekezdésben említett tilalmi időszakokban havonta legfeljebb öt napot – legalább két egymást követő napból álló időszakokra felosztva – felhasználjanak a kikötőn kívül töltött napok maximális számából, amelyet a (3)–(5) bekezdés alkalmazása eredményez. E napokon a halászhajók ugyanazon a héten kizárólag hétfő 6.00 és péntek 18.00 óra között meríthetik a vízbe hálóikat és rakodhatnak ki halat.

A 16. cikket alkalmazni kell az első albekezdésben említett, tőkehalra vonatkozó halászati engedéllyel nem rendelkező halászhajókra.

(7) A Bizottság vagy bármely tagállam kérésére a tagállamok az internetes honlapjukon közzéteszik, vagy a Bizottság és valamennyi tagállam számára benyújtják a (3), (4) és (5) bekezdésnek való megfelelés érdekében alkalmazott rendszereik leírását.

(1) Május 1-jétől október 31-ig tilos a halászat a következő koordinátákat összekötő vonalak által meghatározott tengerszakaszon, amelyeket a WGS84 koordinátarendszer szerint kell mérni:

(2) Az (1) bekezdéstől eltérve engedélyezett a halászat a 157 mm-es vagy annál nagyobb szembőségű kopoltyúhálóval, állítóhálóval és tükörhálóval, vagy sodortatott horogsorral. Semmilyen más halászeszköz nem tartható a fedélzeten.

(3) A (2) bekezdésben meghatározott halászeszközök valamelyikével folytatott halászat esetén nem tartható a fedélzeten tőkehal.

(1) Az 1627/94/EK rendelet 1. cikkének (2) bekezdésétől eltérve, minden legalább nyolc méter összhosszúságú közösségi hajónak, amely a 2187/2005/EK rendelet 3. cikkével összhangban a balti-tengeri tőkehalhalászatra való halászeszközzel rendelkezik a fedélzetén, vagy azt használ, a balti-tengeri tőkehalra vonatkozó különleges halászati engedéllyel kell rendelkeznie.

(2) A tagállamok az (1) bekezdésben említett, tőkehalra vonatkozó különleges halászati engedélyt csak a bizonyos halállományokra és halállománycsoportokra vonatkozó, halfogási korlátozások alá tartozó vizeken tartózkodó közösségi hajókon és a közösségi vizeken alkalmazandó halászati lehetőségeknek és kapcsolódó feltételeknek a 2005. évre történő meghatározásáról szóló, 2004. december 22-i 27/2005/EK tanácsi rendelet (10) III. mellékletének 6.2.1. pontjával összhangban a 2005-ben a balti-tengeri tőkehalra vonatkozó különleges halászati engedéllyel rendelkező közösségi hajók számára adhatnak ki. Mindazonáltal egy tagállam kiadhat tőkehalra vonatkozó különleges halászati engedélyt a saját lobogója alatt közlekedő, 2005-re különleges halászati engedéllyel nem rendelkező hajónak, ha biztosítja, hogy a Balti-tengeren az (1) bekezdésben említett halászeszközzel végzett halászatból legalább azonos mértékű, kilowattban (kW) mért teljesítményt von ki.

(3) Minden érintett tagállam a balti-tengeri tőkehalhalászatra vonatkozó különleges engedéllyel rendelkező hajókról jegyzéket állít össze és tart fenn, és azt hivatalos weboldalán elérhetővé teszi.

(4) Azon halászhajó parancsnoka vagy meghatalmazott képviselője, amely számára valamely tagállam a balti-tengeri tőkehalhalászatra vonatkozó különleges engedélyt adott ki, ezen engedély egy másolatát a halászhajó fedélzetén tartja.

(1) A 2847/93/EGK rendelet 6. cikkének (4) bekezdésétől eltérve, a legalább nyolc méter összhosszúságú közösségi hajók parancsnokai az említett rendelet 6. cikkével összhangban tevékenységeikről hajónaplót vezetnek.

Az első albekezdéstől eltérve azok a 8–10 méter összhosszúságú halászhajók, amelyeknek fedélzetén a C területen kifogott tőkehal van, olyan hajónaplót vezetnek, amely megfelel a 2807/83/EGK rendelet IV. mellékletének 2. pontjában foglalt rendelkezéseknek.

(2) A VMS rendszerrel felszerelt hajók esetében a tagállamok, a VMS adatai alapján ellenőrzik, hogy a Halászati Felügyelő Központba (FMC) érkezett információk megfelelnek-e a hajónaplóban feltüntetett tevékenységeknek. E keresztellenőrzéseket három éven keresztül számítógéppel olvasható formában rögzítik.

(3) Minden egyes tagállam rendszeresen frissíti és weboldalán elérhetővé teszi azon kapcsolattartók elérhetőségi adatait, akik számára a hajónaplókat, kirakodási nyilatkozatokat és előzetes értesítéseket a 17. cikknek megfelelően el kell küldeni.

A halfogásra vonatkozó adatok elektronikus nyilvántartása és továbbítása

A 2807/83/EGK rendelet 1. cikkétől eltérően a tagállamok engedélyezhetik a VMS-rendszerrel felszerelt halászhajók hajóparancsnokai számára, hogy a hajónaplóban rögzítendő információkat elektronikus úton küldjék meg. Az információkat a lobogó szerinti tagállam halászati felügyelő központjának naponta, az adott naptári napon végzett halászati művelet befejeztével kell továbbítani. A hajónaplóban rögzítendő információt a parti állam halászati felügyelő központjának kérésére rendelkezésre kell bocsátani, amíg a halászhajó a parti állam vizein tartózkodik, és amennyiben az érintett parti állam vizsgálatot kér.

(1) A 2847/93/EGK rendelet 19b. cikkétől eltérve, az ezen rendelet 8. cikkének (1) bekezdésében említett halászeszközök bármelyikét a fedélzeten tartó közösségi halászhajó parancsnoka a kikötőből való távozáskor és a kikötőbe való megérkezéskor, vagy a Balti-tengerre való belépéskor és az onnan való kilépéskor a következő információkat tartalmazó halászati erőkifejtési jelentést küld a lobogó szerinti tagállam halászati felügyelő központjának:

(2) Az (1) bekezdés a) pontjának i. és ii. alpontját, valamint b) pontját a VMS-rendszerrel felszerelt hajók tekintetében nem kell alkalmazni.

(3) A lobogó szerinti tagállam halászati felügyelő központja a halászati erőfeszítési jelentést számítógépes adatbázisában rögzíti.

(4) A lobogó szerinti tagállam az (1) bekezdésben említett információkat kérésre átadja a parti tagállamnak.

A lobogó szerinti tagállam illetékes hatóságai nyomon követik és ellenőrzik a következők betartását:

A 2807/83/EGK rendelet 5. cikkének (2) bekezdésétől eltérve, a TAC alá tartozó, hajón tartott halak kilogrammban megadott mennyiségének becslésekor a megengedett hibahatár a hajónaplóban szereplő adat 10 %-a, a tőkehal kivételével, amelynek esetében a megengedett hibahatár 8 %.

A szétválogatás nélkül kirakodott, az A és B területről származó fogások esetében a mennyiség becslésekor a megengedett hibahatár a fedélzeten tartott teljes mennyiség 10 %-a.

(1) A tőkehalra vonatkozó különleges halászati engedéllyel rendelkező halászhajók egy adott halászati úton kizárólag egy területen, az A, B vagy C területen halászhatnak.

(2) A halászhajók a halászati tevékenységet a közösségi vizek A, B vagy C területén kizárólag akkor kezdhetik meg, ha nincs tőkehal a fedélzetükön.

Amennyiben a halászhajó azon a területen, ahol halászik, a halak kirakodása nélkül bemegy egy kikötőbe, tőkehallal a fedélzetén is folytathatja halászati tevékenységét az adott területen.

(3) Amennyiben egy halászhajó elhagyja az A, B vagy C területet, és tőkehal van a fedélzetén:

(4) Az (1)–(3) bekezdéstől eltérve a halászhajók egy adott halászati úton az A és B területen halászhatnak, és e területek bármelyikén kizárólag akkor kezdhetnek halászati tevékenységbe 2008-ban, ha fedélzetükön 150 kg-nál kevesebb tőkehal van. A tagállamok a hatékony ellenőrzés biztosítása érdekében konkrét intézkedéseket hoznak. A tagállamok ezen intézkedésekről 2008. január 31-ig jelentést tesznek a Bizottságnak.

(1) Az A, B vagy C területet fedélzetén több mint 300 kg élősúlyú tőkehallal elhagyó közösségi halászhajó parancsnoka a terület elhagyása előtt legalább egy órával értesíti azon parti állam illetékes hatóságait, amelyben ki fogja rakodni a halzsákmányt, a következőkről:

(2) Amennyiben egy közösségi halászhajó azon a területen, ahol halászik, több mint 300 kg élősúlyú tőkehallal a fedélzetén be kíván lépni egy kikötőbe, a közösségi halászhajó parancsnoka értesítést küld a parti állam illetékes hatóságainak, és a parti állam legalább egy órával a belépés előtt értesítést küld a lobogó szerinti tagállamnak, amely értesítés az (1) bekezdés b), c) és d) pontjában említett valamennyi információt tartalmazza.

(3) Az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett információközlés a 12. cikk hatálya alá tartozó halászhajókra nem vonatkozik.

(4) Az (1) bekezdés a) pontját a VMS-rendszerrel felszerelt hajókra nem kell alkalmazni.

(5) Az (1) és (2) bekezdésben előírt értesítést a közösségi halászhajó parancsnokának képviselője is megküldheti.

(1) Ha egy hajó 750 kg-ot meghaladó élősúlyú tőkehalat tart a fedélzetén, a tőkehal kizárólag a kijelölt kikötőkben rakodható ki.

(2) Minden tagállam kijelölheti azokat a kikötőket, ahol a 750 kg élősúlyt meghaladó balti-tengeri tőkehal kirakodható.

(3) 2007. október 10-ig minden tagállam, amely ilyen jegyzéket állított össze, fenntartja és hivatalos weboldalán elérhetővé teszi a kijelölt kikötők jegyzékét.

A halászhajó parancsnoka gondoskodik arról, hogy a Balti-tengeren fogott és egy közösségi kikötőben kirakodott, bármekkora mennyiségű tőkehalat eladás előtt, vagy azelőtt, hogy azt az első kirakodási kikötőből máshova szállítják, lemérjék. A méréshez használt mérlegeket az illetékes nemzeti hatóságoknak jóvá kell hagyniuk. A mérésből származó eredményt a 2847/93/EGK rendelet 8. cikkében említett nyilatkozathoz kell felhasználni.

A Balti-tenger minden tagállama konkrét vizsgálati referenciaértékeket határoz meg. Ezeket az elért eredmények elemzését követően időszakosan felülvizsgálják. A vizsgálati referenciaértékeket az I. mellékletben meghatározott célértékek eléréséig fokozatosan növelik.

(1) A tőkehalhalászat tekintetében lezárt területeken tilos az áthaladás, kivéve, ha a hajón lévő halászeszközt a 16. cikk (3) bekezdésének b) pontjával összhangban biztonságosan rögzítették és elhelyezték.

A 2847/93/EGK rendelet 8. cikkének (1) bekezdésétől eltérve, a legalább nyolc méter összhosszúságú halászhajó parancsnoka kirakodási nyilatkozatot tölt ki, amennyiben a halat a kirakodás helyétől eltérő helyre szállítja.

A 2847/93/EGK rendelet 13. cikkének (4) bekezdésétől eltérve, a kirakodási nyilatkozatot csatolni kell a szállított mennyiségekre vonatkozóan az említett rendelet 13. cikkének (1) bekezdésében előírt szállítási dokumentumok mellé. A rendelet 13. cikke (4) bekezdésének b) pontjában előírt mentesség nem alkalmazható.

Az érintett tagállamok közös vizsgálati és felügyeleti tevékenységet végeznek.

(1) A balti-tengeri tagállamok a II. melléklettel összhangban a Balti-tenger vonatkozásában nemzeti ellenőrzési cselekvési programokat határoznak meg.

(2) A balti-tengeri tagállamok az I. melléklettel összhangban egyedi vizsgálati referenciaértékeket határoznak meg. Ezeket az elért eredmények elemzését követően időszakosan felülvizsgálják. A vizsgálati referenciaértékeket az I. mellékletben meghatározott célértékek eléréséig fokozatosan növelik.

(3) Minden év január 31-e előtt a balti-tengeri tagállamok hivatalos weboldalukon a Bizottság és a Balti-tengerrel szomszédos tagállamok számára elérhetővé teszik az (1) bekezdésben említett nemzeti ellenőrzési cselekvési programokat, a végrehajtási ütemtervvel együtt.

(4) A Bizottság évente legalább egyszer összehívja a Halászati és Akvakúltúra-ágazati Bizottság ülését a balti-tengeri tőkehalállományokra vonatkozó nemzeti ellenőrzési cselekvési programok betartásának és eredményeinek értékelése érdekében.

A 2847/93/EGK rendelet 34c. cikke (1) bekezdésének ötödik albekezdésétől eltérve, az érintett tőkehalállományokra vonatkozó egyedi ellenőrzési és vizsgálati program három évnél tovább tarthat.

(1) E rendelet alkalmazásának harmadik évében, majd minden azt követő évben a Bizottság, a HTMGB és a Balti-tengeri Regionális Tanácsadó Testület szakvéleménye alapján, értékeli az érintett állományokra és ezen állományok halászatára vonatkozó gazdálkodási intézkedések hatását.

(2) E rendelet alkalmazásának harmadik évében, majd azt követően minden harmadik évben a Bizottság tudományos szakvéleményt kér a HTMGB-től a 4. cikkben meghatározott célkitűzések megvalósulása terén elért haladás üteméről. Amennyiben a szakvélemény úgy ítéli meg, hogy a célkitűzéseket valószínűleg nem lehet megvalósítani, a Tanács minősített többséggel határoz a célkitűzések elérésének biztosításához szükséges kiegészítő és/vagy alternatív intézkedésekre vonatkozó bizottsági javaslatról.

Amennyiben a Bizottság a HTMGB szakvéleménye alapján úgy ítéli meg, hogy a 4. cikkben meghatározott minimális halászati állománypusztulási ráták nem felelnek meg a gazdálkodási terv célkitűzéseinek, a Tanács – a Bizottság javaslata alapján – minősített többséggel határoz a célkitűzésnek megfelelően módosított minimális halászati állománypusztulási rátákról.

Alkalmazásának első három évében a többéves tervet az 1198/2006/EK rendelet 21. cikke a) pontjának i. alpontja alkalmazásában a 2371/2002/EK rendelet 5. cikke szerinti helyreállítási tervnek kell tekinteni.

(1) Minden évben legkésőbb október 31-ig a B területen halászó tagállamok jelentést küldenek a Bizottságnak a B területen az előző 12 hónap folyamán megvalósított minden tőkehalfogásról és járulékos tőkehalfogásról, valamint az említett faj ICES-alterületenként, valamint a 8. cikk (1) bekezdésében említett halászeszköztípusonként meghatározott visszaengedéséről.

(2) Minden évben legkésőbb december 15-ig a Bizottság a 2371/2002/EK rendelet 30. cikkének (2) bekezdésében meghatározott eljárással összhangban, valamint az (1) bekezdésben említett tagállami jelentés és a halászati tudományos, műszaki és gazdasági bizottság szakvéleménye alapján határoz a 27 és/vagy 28.2 ICES-alterületnek a 8. cikk (1) bekezdésének b) pontjában, (3), (4) és (5) bekezdésében, továbbá a 13. cikkben foglalt korlátozások alóli kivonásáról, amennyiben bizonyítékok támasztják alá, hogy az ezen ICES-alterületeken kifogott tőkehalmennyiség a B. terület teljes kifogott tőkehalmennyiségének 3 %-ánál kevesebb.

(3) A 27. és/vagy 28.2. ICES-alterület kivonása a következő év január 1-jétől december 31-ig hatályos.

(4) A 8. cikk (1) bekezdésének b) pontját, (3), (4) és (5) bekezdését nem kell alkalmazni a 28.1 ICES-alterületre. Amennyiben azonban bizonyítékok támasztják alá, hogy a kifogott tőkehalmennyiség a B terület teljes kifogott tőkehalmennyiségének 1,5 %-ánál nagyobb, akkor alkalmazni kell a 8. cikk (1) bekezdésének b) pontját, (3), (4) és (5) bekezdését, valamint ezen cikk (1), (2) és (3) bekezdést.

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba.

I. MELLÉKLET

EGYEDI VIZSGÁLATI REFERENCIAÉRTÉKEK

Célkitűzés

1.	Minden egyes tagállam e melléklettel összhangban lévő egyedi vizsgálati referenciaértékeket határoz meg.

Stratégia

2.	A halászati tevékenységek vizsgálata és felügyelete elsősorban a valószínűleg tőkehalat fogó hajókra irányul. A tőkehal szállítására és forgalmazására vonatkozó véletlenszerű vizsgálatokat kiegészítő kereszt-ellenőrzési rendszerként alkalmazzák a vizsgálat és a felügyelet hatékonyságának mérésére.

Prioritások

3.	A különböző halászeszköztípusok különböző rangsorolási szintekbe tartoznak attól függően, hogy a flottákat milyen mértékben érintik a halászati lehetőségek korlátozásai. Emiatt minden tagállam egyedi prioritásokat határoz meg.

A célzott referenciaértékek

Legkésőbb az e rendelet hatálybalépésének időpontjától számított egy hónapon belül a tagállamok – az alábbiakban megállapított célszintek figyelembevételével – végrehajtják vizsgálati ütemterveiket.

A tagállamok meghatározzák és ismertetik, melyik mintavételi stratégiát alkalmazzák.

A Bizottság kérésére a tagállam által alkalmazott mintavételi tervet a Bizottság rendelkezésére kell bocsátani.

a) A kikötői vizsgálatok szintje

Általánosságban azzal az egyszerű véletlenszerű mintavétellel biztosított pontossággal kell legalább azonos szintű pontosságot elérni, amely során a vizsgálat az adott tagállamban az összes a tőkehal-kirakodások súlyának 20 %-ára terjed ki.

b) Az értékesítés vizsgálatának szintje

Az árverésen eladásra kínált tőkehalmennyiségek 5 %-ának vizsgálata.

c) A tengeren végzett vizsgálat szintje

Rugalmas referenciaérték: az egyes területeken végzett halászati tevékenységek részletes elemzését követően határozzák meg. A tengeren végzett vizsgálatok referenciaértékei a tengeren a tőkehal-gazdálkodási területeken eltöltött járőrnapok számára vonatkoznak, lehetőség szerint külön referenciaértékkel a meghatározott területeken történő járőrözéssel eltöltött napok vonatkozásában.

d) A légi felügyelet szintje

Rugalmas referenciaérték: az egyes területeken végzett halászati tevékenységek részletes elemzését követően és a tagállam rendelkezésére álló, elérhető erőforrások figyelembevételével határozzák meg.

II. MELLÉKLET

A NEMZETI ELLENŐRZÉSI CSELEKVÉSI PROGRAMOK TARTALMA

A nemzeti ellenőrzési cselekvési programok célja többek között a következők meghatározása.

1. ELLENŐRZÉSI ESZKÖZÖK

Emberi erőforrások

1.1.	A parti és tengeri felügyelők száma, valamint alkalmazásuk időszakai és körzetei.

Műszaki erőforrások

1.2.	A járőrhajók és -repülőgépek száma, valamint bevetésük időszakai és körzetei.

Pénzügyi erőforrások

1.3.	Az emberi erőforrások, járőrhajók és -repülőgépek bevetésére vonatkozó költségvetési elosztás.

2. A HALÁSZATTAL KAPCSOLATOS INFORMÁCIÓK ELEKTRONIKUS NYILVÁNTARTÁSA ÉS BEJELENTÉSE

A 13., 14., 15. és 18. cikk teljesítésének biztosítása céljából megvalósított rendszerek leírása.

3. A KIKÖTŐK KIJELÖLÉSE

Adott esetben a 19. cikkel összhangban a tőkehal-kirakodásokra kijelölt kikötők jegyzéke.

4. EGYES TERÜLETEKRE VALÓ BELÉPÉS, ILLETVE AZOK ELHAGYÁSA

A 17. cikk teljesítésének biztosítása céljából megvalósított rendszerek leírása.

5. A KIRAKODÁSOK ELLENŐRZÉSE

A 12., 16., 20., 22. és 23. cikkben foglalt rendelkezések betartásának biztosítása érdekében megvalósított bármely létesítmény és/vagy rendszer leírása.

6. VIZSGÁLATI ELJÁRÁSOK

A nemzeti ellenőrzési cselekvési programok meghatározzák a követendő eljárásokat:

a)	a tengeren és a szárazföldön végzett vizsgálatok esetén;

b)	a más tagállamok által a tőkehalra vonatkozó nemzeti ellenőrzési cselekvési programért felelősként kijelölt illetékes hatóságokkal folytatott kommunikáció esetén;

c)	a közös felügyelet és a felügyelők cseréje esetén, ideértve a más tagállamok felségvizein működő felügyelők hatáskörének meghatározását.