18.9.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 243/7

(1)

Az alaprendelet 5. cikke értelmében 2006. november 10-én a Bizottsághoz panasz érkezett, amelyet az egyes mangán-dioxidok teljes közösségi termelésének jelentős részét – ebben az esetben több mint 50 %-át – képviselő Tosoh Hellas AIC (a továbbiakban: panaszos) nyújtott be.

(2)

A panasz a dömpingre és az ebből eredő jelentős kárra vonatkozó bizonyítékokat tartalmazott, amelyek alapján a Bizottság kellően indokoltnak ítélte az eljárás megindítását.

(3)

Az eljárást a 2006. december 21-én, az eljárás megindításáról szóló értesítésnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételével (2) indították meg.

(4)

A Bizottság az eljárás megindításáról hivatalosan tájékoztatta a panaszost, a másik közösségi gyártót, az exportáló gyártót, az importőrt és az általa ismert érintett felhasználókat, valamint Dél-Afrika képviselőit. Az érdekelt feleknek lehetőséget biztosítottak, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítésben megadott határidőn belül írásban ismertessék álláspontjukat, és meghallgatást kérjenek.

(5)

A panaszos gyártó, az exportáló gyártó, az importőr és a felhasználók ismertették véleményüket. Meghallgatást biztosítottak minden olyan érdekelt félnek, aki ezt kérte, és bizonyította, hogy meghallgatása különösen indokolt.

(6)

A Bizottság kérdőíveket küldött valamennyi ismert érintett fél és az összes többi olyan vállalat számára, amely az eljárás megindításáról szóló értesítésben megadott határidőn belül jelentkezett. A kérdőíveket a dél-afrikai exportáló gyártó, a panaszos gyártó, a dél-afrikai érintett termék importőre és az érintett termék négy felhasználója töltötte ki.

(7)

A Bizottság felkutatott és ellenőrzött minden olyan információt, amelyet a dömping, az ebből eredő kár és a közösségi érdek ideiglenes megállapítása szempontjából szükségesnek tartott, és ellenőrző látogatásokat tett a következő vállalatok telephelyén:

(8)

A dömpingre és kárra vonatkozó vizsgálat a 2005. október 1-jétől2006. szeptember 30-ig terjedő időszakra vonatkozott (a továbbiakban: vizsgálati időszak vagy VI). A kár értékelése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2002. január 1-jétől a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra terjedt ki (a továbbiakban: a figyelembe vett időszak).

(9)

Az érintett termék a Dél-Afrikából származó, elektronikus úton előállított mangán-dioxid, amelyet az elektronikus folyamat után nem hőkezelnek (electrolytic manganese dioxides, a továbbiakban: EMD). A terméket rendszerint az ex 2820 10 00 KN-kóddal jelentik be.

(10)

Az érintett terméknek két fő típusa van: a szén-cink minőségű EMD és az alkáli minőségű EMD. Mindkét típust elektronikus úton állítják elő, ami bizonyos paraméterek megváltoztatásával szén-cink minőségű EMD-t vagy alkáli minőségű EMD-t eredményez. Rendszerint mindkét mangán-dioxid magas tisztaságú, és általában köztes termékként használják a szárazelem előállításakor.

(11)

A vizsgálat megállapította, hogy – az egyes fizikai és kémiai jellegzetességbeli különbségek ellenére (sűrűség, átlagos szemcseméret, a Brunauer-Emmet-Teller (BET) fajlagos felület és az alkáli potenciál) – az érintett termék mindkét típusa ugyanazokkal az alapvető fizikai, kémiai és műszaki tulajdonságokkal rendelkezik, és alapvetően ugyanazokra a célokra használatos. Ennélfogva azokat az eljárás céljából egyetlen terméknek kell tekinteni.

(12)

Megjegyezendő, hogy léteznek más típusú mangán-dioxidok is, amelyek fizikai, kémiai és/vagy műszaki tulajdonságai nem egyeznek meg az elektronikus úton előállított mangán-dioxidokéval, és felhasználásuk is alapvetően különböző. Ezek tehát nem tartoznak az érintett termék körébe. E különálló termékek a következők: i. természetes mangán-dioxidok, amelyek jelentős szennyeződéseket tartalmaznak, és egy más KN-kód alá (pl. 2602 00 00) tartoznak; ii. kémiai mangán-dioxidok, amelyeket kémiai úton állítanak elő: ezek sűrűsége jelentősen kisebb és BET-fajlagos felülete jelentősen nagyobb, mint az EMD-é; iii. hőkezelt, elektronikus úton előállított mangán-dioxidok, amelyek – noha az EMD-vel megegyező úton állítják elő őket – számos jelentős tulajdonságukban különböznek az EMD-től (pl. nedvességtartalom, kristályszerkezet és alkáli érzékenység), aminek köszönhetően lítiumelemekben használhatók (a lítiumelemek nem vizes rendszeren alapulnak, és anódjuk lítiumfém, míg a szén-cink vagy alkálielemek vizes rendszeren alapulnak, és anódjuk cink, mint az EMD).

(13)

Megjegyezendő, hogy egyik érdekelt fél sem vonta kétségbe a fenti meghatározást vagy az érintett termék két fő típusa közötti megkülönböztetést.

(14)

A vizsgálat megállapította, hogy a közösségi gazdasági ágazat által a Közösség területén előállított és értékesített EMD, valamint a dél-afrikai belföldi piacon előállított és értékesített és/vagy Dél-Afrikából a Közösségbe importált EMD ugyanazokkal az alapvető fizikai, kémiai és műszaki jellemzőkkel, valamint felhasználásokkal rendelkezik.

(15)

Így ideiglenesen azt a következtetést vonták le, hogy az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében ezeket a termékeket hasonló termékeknek kell tekinteni.

(16)

A rendes érték meghatározását illetően a Bizottság először is megállapította, hogy a Delta belföldi EMD-összértékesítése a Közösségbe irányuló teljes exportértékesítéséhez viszonyítva reprezentatív volt-e. Az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdésének megfelelően a belföldi értékesítés reprezentatívnak minősült, mivel az exportáló gyártó belföldi összértékesítése meghaladja a Közösségbe exportált összértékesítése mennyiségének 5 %-át.

(17)

Ezt követően a Bizottság azonosította a belföldi piacon értékesített, általános reprezentatív belföldi értékesítésekkel rendelkező azon terméktípusokat, amelyek megegyeztek vagy közvetlenül összehasonlíthatóak voltak a közösségi exportra értékesített típusokkal.

(18)

Egy konkrét terméktípus belföldi értékesítéseit akkor tekintették kellően reprezentatívnak, ha a vizsgálati időszakban a belföldi piacon független vevők számára értékesített ezen terméktípus mennyisége legalább 5 %-a volt a közösségi exportra eladott hasonló terméktípus teljes mennyiségének.

(19)

A közösségi exportra értékesített terméktípusok közül egyik sem volt olyan hasonló vagy közvetlenül összehasonlítható termék, amelyet a belföldi piacon reprezentatív mennyiségben értékesítettek volna. A rendes értéket ezért valamennyi exportált terméktípus esetében az alaprendelet 2. cikkének (3) bekezdésével összhangban kellett képezni.

(20)

A rendes értéket az értékesítési, általános és adminisztratív költségek ésszerű összegének, valamint egy ésszerű nyereségnek az egyes exportőrök exportált típusainak előállítási költségeihez történő hozzáadásával számították ki. Az értékesítési, általános és adminisztratív költségeket, valamint a nyereséget az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésében előírt módszerekkel állapították meg. E célból a Bizottság megvizsgálta, hogy a felmerülő értékesítési, általános és adminisztratív költségek és a Delta által a belföldi piacon realizált nyereség megbízható adatnak minősül-e.

(21)

A tényleges belföldi értékesítési, általános és adminisztratív költségeket megbízhatónak tekintették, mivel mint ahogyan az a fentiekből kiderült, az érintett vállalat belföldi összértékesítése a Közösségbe irányuló exportértékesítés mennyiségéhez viszonyítva reprezentatívnak bizonyult.

(22)

Annak megállapítása érdekében, hogy a Delta által a belföldi piacon realizált nyereség megbízható adatnak minősül-e, a Bizottság először is azt vizsgálta meg, hogy az érintett termék valamennyi típusának reprezentatív mennyiségben történő belföldi értékesítése tekinthető-e úgy, mint ami az alaprendelet 2. cikke (4) bekezdése szerinti rendes kereskedelmi forgalomban történt. Ezt oly módon vizsgálták, hogy megállapították a kérdéses típusra a független vevőknek történő nyereséges belföldi értékesítés részarányát.

(23)

Mivel egy olyan típusú termék sem volt, amelynek nyereséges értékesítési mennyisége meghaladta volna ezen típus belföldi piacon történő összértékesítési mennyiségének 10 %-át, úgy vélték, hogy a belföldi árak nem biztosítottak megfelelő alapot a rendes érték kiszámításához alkalmazandó haszonkulcs megállapításához.

(24)

Mivel a Delta az egyetlen ismert EMD-gyártó Dél-Afrikában, a rendes érték kiszámításához szükséges ésszerű nyereséget nem lehetett az olyan tényleges nyereségekre alapozni, amelyeket az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének a) pontjában előírtaknak megfelelően a hasonló termék belföldi piacon történő előállítása és értékesítése vonatkozásában történő vizsgálat alá eső egyéb exportőrökre vagy gyártókra állapítottak meg.

(25)

Továbbá mivel a Delta kizárólag EMD-t állít elő és értékesít, a rendes érték kiszámításához szükséges nyereséget nem lehetett az olyan tényleges nyereségekre alapozni, amelyek az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének b) pontjában előírtaknak megfelelően a kérdéses exportáló gyártó azonos általános termékkategóriájának rendes kereskedelmi forgalomban történő előállításaira és értékesítéseire alkalmazandó.

(26)

A rendes érték kiszámításához szükséges ésszerű nyereséget ennélfogva az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdése c) pontjával összhangban határozták meg.

(27)

Ebben az összefüggésben a Bizottság információt gyűjtött az egyéb országokban működő valamennyi egyéb ismert EMD-gyártó nyereségességére vonatkozóan. A nyilvánosság számára hozzáférhető források segítségével egy indiai, két japán és két egyesült államokbeli gyártóra vonatkozó információkat szereztek meg. Egy egyesült államokbeli gyártó és a két japán gyártó vonatkozásában azonban az EMD-előállítás vagy EMD-t előállító leányvállalat nyereségességére vonatkozóan nem állt rendelkezésre adat.

(28)

Az egyetlen indiai gyártó és a fennmaradó egyesült államokbeli gyártó nyilvánosan hozzáférhető adatai, illetve a Delta által a kapcsolt vállalata (az Ausztráliában található Delta EMD Australia Proprietary Ltd.) belső piacán realizált nyereségességéről szolgáltatott információk alapján kiszámították a vizsgálati időszakra vonatkozó átlagos haszonkulcsot. Az így kiszámított átlagos haszonkulcs 9,2 %. A rendelkezésre álló információk alapján a számítási módszer az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének c) pontja értelmében ésszerűnek tekinthető, és az eredmény óvatosnak mondható. A nyilvánosság számára hozzáférhető információk vizsgálata alapján e haszonkulcs nem haladja meg a vizsgálati időszakban az azonos termékkategóriába tartozó termékek (pl. különleges felhasználásra szánt kémiai termékek) egyéb ismert gyártói által Dél-Afrikában realizált nyereséget.

(29)

A Közösségbe történő exportértékesítéseit a Delta kizárólag egy független közvetítőn, a Traxys France SAS.-on keresztül bonyolította.

(30)

Az exportárat ezért a Dél-Afrikából a Közösségbe történő kivitelre értékesített érintett termékért ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár alapján állapították meg, az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban.

(31)

A rendes értéket és az exportárakat a gyártelepi ár alapján hasonlították össze. A rendes érték és az exportár tisztességes összehasonlításának biztosítása érdekében kiigazítások formájában kellő mértékben figyelembe vették az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségeket, az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelően. A jutalékok, a szállítási és biztosítási, a kezelési és járulékos költségek, a csomagolás, a hitel- és banki költségek tekintetében minden olyan esetben elvégezték a megfelelő kiigazításokat, amikor azokat ésszerűnek, helyesnek és igazolt bizonyítékokkal alátámasztottnak ítélték meg.

(32)

Az alaprendelet 2. cikkének (11) és (12) bekezdésében előírtak szerint összehasonlították a Közösségbe exportált érintett termék rendes értékének súlyozott átlagát az érintett termék megfelelő típusa exportárának súlyozott átlagával.

(33)

A fentiek alapján az ideiglenes dömpingkülönbözet súlyozott átlaga a vámfizetés előtti, közösségi határparitáson számított CIF-importár százalékában kifejezve a következő:

(34)

A Dél-Afrika összes többi exportőrére alkalmazandó, az egész országra vonatkozó dömpingkülönbözet kiszámításához a Bizottság először megállapította az együttműködés mértékét. Összehasonlították az Eurostat adatait az együttműködő dél-afrikai exportáló gyártó kérdőívre adott válaszaival. Az összehasonlításból kitűnik, hogy a rendelkezésre álló információk szerint a Delta Közösségbe irányuló exportja az érintett termék Dél-Afrikából történő exportjának 100 %-át tette ki. Az együttműködés szintje ezért láthatóan nagyon magas volt, és az egész országra vonatkozó dömpingkülönbözetet a Delta számára kiszámított dömpingkülönbözet szintjén állapították meg.

(35)

A vizsgálat kimutatta, hogy a figyelembe vett időszak elején az érintett terméket három gyártó állította elő a Közösségben. E gyártók egyike azonban 2003-ban beszüntette a termelést; a vizsgálati időszakban ezért a Közösségben csupán két gyártó volt.

(36)

A panaszt csak az egyik gyártó nyújtotta be, amely teljes mértékben együttműködött a vizsgálat során. Jóllehet a másik gyártó nem működött együtt, nem is ellenezte azonban a panaszt. Mivel a kérdőívet teljesen kitöltve csak egyetlen vállalat küldte vissza, a közösségi gazdasági ágazatra vonatkozó valamennyi adatot – bizalmas jellegük védelme érdekében – a Bizottság vagy indexált formában, vagy sávosan közli.

(37)

Ennélfogva a közösségi termelés mennyiségét az alaprendelet 4. cikke (1) bekezdése alkalmazásában ideiglenesen úgy számították ki, hogy az egyetlen együttműködő közösségi gyártó termeléséhez hozzáadták a másik gyártó termelésének (a panaszban megadott adatok alapján meghatározott) mennyiségét. A teljes közösségi termelés a vizsgálati időszakban 20–30 ezer tonna között volt.

(38)

Az együttműködő közösségi gyártó termelése a Közösségben előállított EMD több mint 50 %-át tette ki. Ezért úgy tekinthető, hogy az alaprendelet 4. cikke (1) bekezdésének és 5. cikke (4) bekezdésének értelmében a közösségi gazdasági ágazatot ez a vállalat alkotja.

(39)

A valószínűsíthető közösségi felhasználást a következők alapján állapították meg: a panaszos gyártó közösségi piacon realizált értékesítési mennyisége és az egyéb közösségi gyártók értékesítései, amelyeket a felhasználók által bejelentett beszerzések, valamint az érintett országból és egyéb harmadik országokból származó importok alapján határoztak meg (ez utóbbiakat a kérdőívekre adott ellenőrzött válaszokból, illetve az Eurostattól kapták).

(40)

Ennek alapján a közösségi felhasználás a figyelembe vett időszakban 7 %-kal csökkent. A közösségi felhasználás 2003-ban és 2004-ben különösen erőteljes növekedésnek indult, ami egybeesett a Dél-Afrikából importált, alacsony árú (– 35 %) EMD mennyiségének jelentős növekedésével és egy jelentős közösségi gyártó működésének beszüntetésével. A felhasználás 2005-ben visszaesett eredeti szintjére, és a vizsgálati időszakban is jelentős csökkenés történt. A felhasználási tendenciát láthatóan befolyásolta az a tény, hogy 2003-ban a közösségi termelés egyharmadát képviselő jelentős gyártó beszüntette működését.

(41)

A dél-afrikai behozatal mennyisége az egyetlen exportáló gyártó által rendelkezésre bocsátott ellenőrzött adatokon alapult. A bizalmas információk védelme érdekében, és mivel az elemzés csak egyetlen vállalatra vonatkozik, a Bizottság a legtöbb mutatót indexált formában vagy sávok megadásával közli.

(42)

A mennyiség és a piaci részesedés tekintetében a behozatal a következőképpen alakult:

(43)

Az EMD-felhasználás a figyelembe vett időszakban 7 %-kal csökkent, míg ugyanezen időszakban az érintett országból származó behozatal 69 %-kal emelkedett. Következésképpen a dél-afrikai piaci részesedés a figyelembe vett időszakban erőteljesen, 81 %-kal nőtt, mivel 30–40 %-ról 60–70 %-ra emelkedett.

(44)

Az átlagos importárak a figyelembe vett időszakban 31 %-kal csökkentek, noha a legfontosabb nyersanyag ára emelkedett.

(45)

A vizsgálati időszakban történő áralákínálás mértékének megállapítása során a közösségi gazdasági ágazat megfelelő értékesítési árai a független vevők esetében alkalmazott árak voltak, szükség esetén a gyártelepi árszintre kiigazítva, azaz a Közösségen belüli szállítási költségeken kívül és az engedmények és kedvezmények levonását követően. Ezeket az árakat összehasonlították a dél-afrikai exportáló gyártó kedvezménymentes értékesítési áraival, amelyeket szükség szerint a közösségi határparitáson számított CIF-importár szintjéhez igazítottak, a vámkezelési és a behozatal utáni költségek figyelembevételével megfelelően kiigazítva.

(46)

Az összehasonlításból kiderült, hogy a vizsgálati időszakban az alákínálási különbözetek súlyozott átlaga (a közösségi gazdasági ágazat értékesítési árainak százalékában kifejezve) 11–14 % között helyezkedett el. Ennél még magasabb alákínálás is történt, hiszen a közösségi gazdasági ágazat a vizsgálati időszakban jelentős veszteségeket könyvelt el.

(47)

Az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdésével összhangban a Dél-Afrikából származó dömpingelt behozatal közösségi gazdasági ágazatra gyakorolt hatásának vizsgálata valamennyi olyan gazdasági tényező és mutató értékelésére kiterjedt, amelyek 2002 és a vizsgálati időszak között a gazdasági ágazat helyzetét befolyásolták. A bizalmas információk védelme érdekében, és mivel az elemzés csak egyetlen vállalatra vonatkozik, a Bizottság a legtöbb mutatót indexált formában vagy sávok megadásával közli.

(48)

A közösségi gazdasági ágazat termelése, termelési kapacitása és kapacitáskihasználása a következőképpen alakult:

(49)

A figyelembe vett időszak alatt a közösségi gazdasági ágazat termelése 30 %-kal növekedett. A termelési kapacitás ugyanakkor a figyelembe vett időszakban végig változatlan volt. A termelés szintje 2005-ben csúcspontot ért el, miután 2004-ben a felhasználás az EK-piacon jelentősen megnőtt (ami egybeesett egy jelentős gyártó felszámolásával és a kereslet növekedésével a közösségi gazdasági ágazat exportpiacán). 2004-től a vizsgálati időszakig, amikor a nyersanyagárak megduplázódtak, a közösségi gazdasági ágazat törekedett a méretgazdaságosság elérésére és a gyártási egységköltségnek a vizsgálati időszakban történő csökkentésére.

(50)

Az érintett időszakban a készletek 32 %-kal nőttek, ami arra mutat, hogy a közösségi gazdasági ágazat a dömpingelt behozatallal folyó verseny miatt egyre nehezebben tudta eladni termékeit a közösségi piacon.

(51)

Az alábbi adatok a közösségi gazdasági ágazat független közösségi vevőknek történő értékesítéseit szemléltetik.

(52)

Míg a közösségi felhasználás 7 %-kal csökkent, a közösségi gazdasági ágazat piaci részesedése is csökkent (3 %-kal). Ráadásul a figyelembe vett időszakban az átlagos értékesítési mennyiség az EK piacán jelentősen, (abszolút értékben) 9 %-kal csökkent – a csökkenés a vizsgálati időszakban különösen erőteljes volt (22 százalékpont).

(53)

Noha a közösségi gazdasági ágazat 2004-ben rövid időre kihasználhatta a felhasználásban bekövetkezett növekedést, azaz a 2002-es adatokhoz képest 52 %-kal növelte értékesítési mennyiségét és 35 %-kal piaci részesedését, a következő években piaci részvétele a dél-afrikai dömpingelt behozatal mennyiségének erőteljes növekedésével párhuzamosan csökkent.

(54)

A független vevőknek felszámolt átlagos értékesítési árak 2004-ig csökkenő tendenciát mutattak. Ez arra mutat, hogy a közösségi gazdasági ágazat versenyezni próbált a dömpingelt behozatallal, és a piacon kíván maradni. 2004-ben az árak ugyanakkor olyan alacsony szintet értek el, amely már tarthatatlan volt. Az árak 2005-ben 4 százalékponttal emelkedtek. A vizsgálati időszakra is jellemző 2005-ös kis mértékű növekedés ellenére ugyanakkor a közösségi gazdasági ágazat nem tudta úgy alakítani árait, hogy azok tükrözzék a mangánérc árának alakulását – e fő nyersanyag ára erőteljesen (2004 és 2005 között majdnem 100 %-kal) megnövekedett.

(55)

A közösségi gazdasági ágazat EMD-értékesítéséből keletkező nyereség és pénzforgalom erősen negatív volt.

(56)

A figyelembe vett időszakban a nyereségesség jelentősen (172 %-kal) csökkent. 2003-ban, az importárak legerőteljesebb csökkenésekor (– 30 %) érte el legalacsonyabb szintjét. 2004-ben és 2005-ben az értékesített mennyiségek növekedésével a nyereségesség javult. A nyereségesség a vizsgálati időszakban – az árleszorító hatás és a nyersanyag árának növekedése miatt – legalacsonyabb szintjére esett vissza.

(57)

A figyelembe vett időszakban a nyereségesség csökkenésével párhuzamosan a pénzforgalom is romlott.

(58)

A beruházások a figyelembe vett időszakban 7 %-kal emelkedtek. Ezen időszak közepén a közösségi gazdasági ágazat bizonyos összegű beruházást hajtott végre a termelési költség csökkentése és az új gépek fenntartása érdekében. A következő években a beruházások, noha alacsonyabb szinten, de folytatódtak.

(59)

A beruházások megtérülése – a hasonló termék előállításának és értékesítéseinek köszönhetően – követte az értékesítési és nyereségességi tendenciát, és 2003-ban, valamint a figyelembe vett időszak végén negatív volt.

(60)

A közösségi gazdasági ágazat tőkebevonási képessége – a beruházások mértéke miatt, amelyek képesek voltak finanszírozni a szükséges tőkeberuházást – a figyelembe vett időszakban lényegesen nem változott.

(61)

A foglalkoztatás, a termelékenység és bérköltség a közösségi gazdasági ágazatban a következőképpen alakult:

(62)

Az alkalmazottak száma 2002 és a vizsgálati időszak között 33 %-kal csökkent. Ez azért történhetett, mert az értékesítések csökkentek, és mert a közösségi gazdasági ágazat javítani kívánta a termelékenységet. A közösségi gazdasági ágazat racionalizálási folyamatának eredménye megmutatkozott a termelékenységi arányszámban is, amely a figyelembe vett időszak alatt jelentős fellendülést mutatott.

(63)

A teljes bérköltség jelentősen, 18 %-kal csökkent. Az alkalmazottankénti átlagos költség arányaiban növekedett, figyelembe véve az infláció alakulását. A bérköltségek ugyanakkor az előállítási költségek teljes összegéhez viszonyítva jelentősen csökkentek, ami a hatékonyság egyértelmű javulását jelzi.

(64)

A dömpingkülönbözetet a dömpingről szóló szakaszban határoztuk meg. Ez a különbözet egyértelműen meghaladja a legalacsonyabb küszöbértéket. Továbbá a dömpingelt behozatal mennyiségének és árának figyelembevételével a tényleges dömpingkülönbözet hatásai nem tekinthetők elhanyagolhatónak.

(65)

Nem állnak rendelkezésre arra vonatkozóan adatok, hogy a Közösség talpra tudott állni a korábbi dömping vagy támogatás által okozott hatásokból.

(66)

Emlékeztetni kell arra, hogy a dél-afrikai behozatal abszolút értékben és piaci részesedés tekintetében egyaránt jelentősen növekedett. A behozatal a figyelembe vett időszakban abszolút értékben 69 %-kal, a közösségi felhasználás viszonylatában pedig körülbelül 81 %-kal növekedett, így elérte a piaci részesedés 60–70 %-át.

(67)

A vizsgálati időszakban továbbá a közösségi gazdasági ágazat értékesítési árainak az érintett termék dömpingelt behozatala jelentősen alákínált. A figyelembe vett időszakban az áralákínálás súlyozott átlaga 11–14 % között mozgott.

(68)

Míg a közösségi felhasználás a figyelembe vett időszakban 7 %-kal csökkent, a közösségi gazdasági ágazat értékesítési mennyisége 9 %-kal és piaci részesedése 3 %-kal csökkent. A vizsgálati időszakban e mutatók drámai mértékben romlottak: az értékesítések 22 százalékponttal, a piaci részesedés 13 százalékponttal csökkent a 2005-ös adatokhoz képest.

(69)

Az értékesítési mennyiségek, a piaci részesedés és az árak csökkenő tendenciája mellett a közösségi gazdasági ágazat nem tudta a nyersanyagárak általános növekedését vevőire áthárítani. Ez kedvezőtlen nyereségességet (veszteséget) vont maga után.

(70)

Annak ellenére, hogy a figyelembe vett időszakban a közösségi gazdasági ágazat jelentős beruházásokat eszközölt és folyamatos erőfeszítéseket tett a termelékenység és a versenyképesség növelésére, nyereségessége, pénzforgalma és beruházásainak megtérülése szintén nagymértékben csökkent, és erősen negatívra fordult.

(71)

A közösségi gazdasági ágazat romló helyzetét a figyelembe vett időszakban a foglalkoztatás kedvezőtlen alakulása is alátámasztja.

(72)

A fentiek figyelembevételével ideiglenesen megállapítható, hogy a közösségi gazdasági ágazat az alaprendelet 3. cikke szerint jelentős kárt szenvedett.

(73)

Az alaprendelet 3. cikke (6) és (7) bekezdésének megfelelően a Bizottság megvizsgálta, hogy volt-e ok-okozati összefüggés a Dél-Afrikából származó dömpingelt behozatal és a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kár között. Ezen felül a dömpingelt behozatalon kívül megvizsgáltak más ismert tényezőket is, amelyek egyidejűleg károsíthatták a közösségi gazdasági ágazatot, annak érdekében, hogy az e tényezők által okozott károkat ne tulajdonítsák a dömpingelt behozatalnak.

(74)

Amint azt a (43) és a (44) preambulumbekezdésben ismertettük, a behozatal a figyelembe vett időszakban egyenletesen és erőteljesen növekedett: a behozatal mennyisége 69 %-kal, piaci részesedése 81 %-kal emelkedett. A dél-afrikai behozatal értékesítési egységára a figyelembe vett időszakban 31 %-kal csökkent. A Dél-Afrikából származó behozatal árai a vizsgálati időszakban 11–14 %-kal alákínáltak a közösségi gazdasági ágazat árainak.

(75)

A dömpingelt behozatal hatásait jól mutatja a teljes felhasználás több mint 60 %-át képviselő több fontos felhasználó azon döntése, hogy a közösségi gazdasági ágazat termékeit dél-afrikai termékekre cseréli fel. Míg a felhasználók a figyelembe vett időszak elején kizárólag elhanyagolható mennyiségben vásároltak Dél-Afrikából, ezen időszak végére és a vizsgálati időszakban szükségleteiknek 70–100 %-át ebből az országból szerezték be.

(76)

A közösségi gazdasági ágazatnak ugyanakkor erőteljesen csökkentenie kellett árait, hogy megtarthassa a többi felhasználóval aláírt értékesítési szerződéseit.

(77)

A közösségi gazdasági ágazatnak a figyelembe vett időszak folyamán csökkenő piaci részesedését a dél-afrikai behozatal növekvő mennyiségének és piaci részesedésének összefüggésében kell vizsgálni. Emellett 2005-ben és a vizsgálati időszakban – amikor is a közösségi felhasználás a 2004-es hirtelen emelkedéséhez képest 18 %-kal esett vissza – a Dél-Afrikából származó behozatal abszolút értékben 8 %-kal és a piaci részesedést tekintve körülbelül 31 %-kal emelkedett. Ugyanekkor a közösségi gazdasági ágazat piaci részesedésének 28 %-át elveszítette, értékesítései pedig 40 %-kal csökkentek.

(78)

A fentiek figyelembevételével ideiglenesen megállapítható, hogy a mennyiségeit és piaci részesedését 2002-től folyamatosan erőteljesen megemelő, jelentős mértékben alákínáló dömpingelt árú dömpingelt behozatal árleszorító hatása meghatározó szerepet játszott a közösségi gazdasági ágazat értékesítéseinek csökkenésében, valamint ennek következtében nyereségességének és pénzforgalmának romlásában, beruházásai megtérülésének és foglalkoztatásának kedvezőtlen helyzetében, illetve készletei megnövekedett mennyiségében.

(79)

A más harmadik országokból származó behozatal az Eurostat adatai alapján a következőképpen alakult:

(80)

A más harmadik országokból származó EMD-behozatal a figyelembe vett időszak elején a piaci részesedés 15 %-át tette ki. A következő években e behozatal jelentős mértéken csökkent, és a vizsgálati időszak végére a piaci részesedés csupán 8 %-át jelentette. Ezen importok árai a dél-afrikai árakat jelentősen meghaladták, sőt 1 %-kal növekedtek is.

(81)

Több beadvány is azt állította, hogy a Kínából származó EMD-behozatal (Kína ebben a vizsgálatban nem szerepel érintett országként) jelentős mértékben hozzájárult a közösségi gyártók által elszenvedett kárhoz. Ugyanakkor a kínai behozatal a vizsgálati időszakban – jóllehet a dél-afrikai terméknél alacsonyabb áron történt – az összes harmadik országból származó behozatal csupán 0,6 %-át tette ki, ezért nem szüntethette meg a dömpingelt behozatal és a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kár közötti okozati összefüggést.

(82)

A Bizottság azt is megvizsgálta, hogy a nem uniós országokba irányuló export hozzájárult-e a figyelembe vett időszak alatt elszenvedett kárhoz.

(83)

Megállapították, hogy a közösségi gazdasági ágazat exportmennyisége a figyelembe vett időszakban 9 %-kal nőtt, és noha az exportárak 14 %-kal csökkentek, mégis jelentősen meghaladták az előállítási egységköltséget. Ezért a közösségi gazdasági ágazat exportteljesítménye nem járulhatott hozzá a kárhoz ebben az időszakban.

(84)

Ahogyan ezt már feljebb említettük, a figyelembe vett időszakban két másik gyártó is működött a Közösségben.

(85)

Az egyik gyártó, amelynek székhelye Írországban volt, 2003-ban beszüntette a termelést, mivel a dömpingelt behozatal erős árleszorító hatása következtében értékesítései jelentősen csökkentek, és ezáltal nehéz pénzügyi helyzetbe került. A másik – spanyolországi székhelyű – gyártó nem működött együtt az eljárásban. Az együttműködés e hiánya miatt az egyéb gyártók közösségi piacon történő értékesítéseinek adatait a Bizottság a felhasználók által kitöltött kérdőívekből szerezte meg. A vizsgálat megállapításai szerint ez utóbbi vállalat érdekelt volt az elem- és EMD-előállításban. Az e vállalat által előállított EMD nagy részét elvileg saját elemgyártásához használta fel. A vállalat ugyanakkor egyre fontosabb szerepet játszott a közösségi EMD-piacon is.

(86)

Nyilvánvaló, hogy az egyéb közösségi gyártókra vonatkozó általános adatokat befolyásolja az a tény, hogy egyikük 2003-ban beszüntette működését, és hogy a másik a figyelembe vett időszakban nem értékesített lényeges mennyiségű terméket a közösségi piacon. A vizsgálatból származó adatok alapján ugyanakkor az a következtetés vonható le, hogy a dél-afrikai behozatal árleszorító hatása és a piac változása e közösségi gyártókat is érintette, hiszen piaci részesedésük 10–25 %-ról 4–10 %-ra csökkent. Következésképpen az egyéb közösségi gyártók értékesítései nem lehettek felelősek a közösségi gazdasági ágazatot ért kárért.

(87)

A Bizottság azt is megvizsgálta, hogy a kereslet csökkenése hozzájárult-e a figyelembe vett időszak alatt elszenvedett kárhoz. Úgy ítélték meg, hogy nem ez történt. Amint azt az (52) és a (77) preambulumbekezdés megállapítotja, a közösségi gazdasági ágazat értékesítései jelentősebb mértékben csökkentek, mint a teljes közösségi felhasználás, míg a dél-afrikai behozatal megfelelő piaci részesedése erőteljesen nőtt.

(88)

Egyes állítások szerint a kár fő oka az alapvető nyersanyag, a mangánérc árának világméretű növekedése volt. A mangánércárak, amelyek 2004-ig változatlanok voltak, 2005-ben hirtelen megkétszereződtek, és a vizsgálati időszakban kis mértékben csökkentek. Ez 19 %-kal megnövelte a közösségi gazdasági ágazat előállítási egységköltségét.

(89)

Mivel azonban a dél-afrikai behozatal árai csupán 1 százalékponttal növekedtek ugyanebben az időszakban (2004–2005), a közösségi gazdasági ágazat – hiába próbált versenyezni a dömpingelt behozatallal és piacon maradni – nem tudta az általános költségnövekedést a felhasználókra hárítani. A közösségi gazdasági ágazat csak 4 százalékponttal tudta emelni árait, amelyek így továbbra is az előállítási költség alatt voltak.

(90)

E körülmények között a Bizottság úgy vélte, hogy a költségnövekedés önmagában nem okozott kárt; a kárt az okozta, hogy a közösségi gazdasági ágazat a nyersanyagárak növekedését nem tükröző dél-afrikai dömpingelt behozatal árleszorító hatása miatt nem volt képes vevőire hárítani a költségnövekedést. Ezért ezt a kérelmet el kellett utasítani.

(91)

Néhány fél úgy vélekedett, hogy a kínai termelési kapacitás növekedése miatt kialakult általános EMD-túlkínálat nyomta le az EMD-árakat, így ez az oka a közösségi gazdasági ágazatot ért kárnak.

(92)

A kínai behozatal alacsony mennyiségét tekintetbe véve azonban – annak a figyelembe vett időszakban alkalmazott alacsony ára ellenére – ezt az állítást el kellett vetni.

(93)

Néhány fél továbbá úgy vélekedett, hogy a közösségi gazdasági ágazat EMD-értékesítési árainak csökkenése az elemgyártók közötti megnövekedett verseny, illetve az emiatt kialakult árleszorító hatás eredménye, nem pedig a dél-afrikai dömpingelt behozatalé.

(94)

A vizsgálat megállapította, hogy a közösségi elemgyártókra ténylegesen hatással volt a nyersanyagárak általános emelkedéséből fakadó árleszorító hatás és a megnövekedett verseny. Megállapították ugyanakkor, hogy tekintetbe véve a közösségi piacon működő EMD-gyártók kis számát, jó tárgyalási pozícióban voltak az érintett termék árainak az elemgyártókkal történő megállapításakor. Azt a következtetést lehet tehát levonni, hogy az EMD közösségi értékesítési árainak a figyelembe vett időszak elejétől tapasztalható csökkenése közvetlenül a dömpingelt behozatal és a dél-afrikai exportáló gyártó alákínálásának, és nem az elemgyártók állítólagos árleszorító törekvésének a következménye. Figyelembe véve a fent leírtakat, a Bizottság ideiglenesen azt a következtetést vonja le, hogy az elemgyártók közötti megnövekedett verseny nem szüntette meg a dél-afrikai dömpingelt behozatal és a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kár közötti okozati összefüggést.

(95)

A fenti elemzésből kiderül, hogy a Dél-Afrikából származó behozatal mennyisége és piaci részesedése a figyelembe vett időszakban számottevően megemelkedett, amit az árak erőteljes csökkenése és a vizsgálati időszakban történő jelentős alákínálás kísért. A dömpingelt behozatal piaci részesedésének e növekedése egybeesett a közösségi gazdasági ágazat értékesítési mennyiségének és piaci részesedésének jelentős csökkenésével. Ez, illetve az árakra gyakorolt leszorító hatás többek között jelentős veszteségeket okozott a közösségi gazdasági ágazatnak a vizsgálati időszakban.

(96)

A közösségi gazdasági ágazatot feltételezhetően károsító egyéb tényezők vizsgálata továbbá megállapította, hogy ezek egyikének sem lehetett a dél-afrikai dömpingelt behozatalhoz hasonló mértékű kedvezőtlen hatása a gazdasági ágazatra.

(97)

Figyelembe véve a fent leírtakat, a Bizottság ideiglenesen azt a következtetést vonja le, hogy a dömpingelt behozatal az alaprendelet 3. cikkének (6) bekezdése értelmében jelentős kárt okozott a közösségi gazdasági ágazatnak.

(98)

Az alaprendelet 21. cikkével összhangban a Bizottság megvizsgálta, hogy a dömpingre, a kárra és az okozati összefüggésre vonatkozó következtetések ellenére vannak-e olyan kényszerítő okok, amelyek arra engednének következtetni, hogy az érintett országból származó behozatallal szembeni dömpingellenes intézkedések alkalmazása nem szolgálja a Közösség érdekeit.

(99)

A Bizottság kérdőívet küldött az egyetlen dél-afrikai EMD-importőrnek és valamennyi ismert vagy az intézkedések által valószínűleg érintett ipari felhasználónak. A kérdőívekre az importőrtől és az érintett termék négy legfontosabb közösségi felhasználójától érkezett válasz.

(100)

Emlékeztetni kell arra, hogy a közösségi gazdasági ágazat egyetlen gyártóból áll, amelynek üzeme Görögországban található; értékesítései és nyereségessége a figyelembe vett időszakban jelentősen csökkent, ami kedvezőtlen hatást gyakorolt a piaci részesedésére, a foglalkoztatásra, a beruházások megtérülésére és a pénzforgalomra.

(101)

Amennyiben nem kerül sor intézkedések meghozatalára, a közösségi gazdasági ágazat a dömpingelt behozatal árleszorító hatása következményeképpen valószínűleg kénytelen lesz EMD-előállítását a Közösségben beszüntetni. Emlékeztetni kell arra, hogy az egyik közösségi gyártó a figyelembe vett időszakban beszüntette a termelést. Ez egybeesett a dél-afrikai behozatalnak a közösségi piacon jelentkező árleszorító hatásával. A panaszos közösségi gyártó emellett 2003-ban egy hónapra kénytelen volt ideiglenesen beszüntetni működését, és a Bizottságot arról értesítette, hogy 2007-ben egy hosszabb időszak során ugyanez történt.

(102)

Megjegyzendő, hogy a dél-afrikai exportáló gyártóhoz hasonlóan a közösségi gazdasági ágazat is csupán EMD-t állít elő, és hogy a gyártósor nem alkalmazható egyéb termékek előállítására.

(103)

A dömpingellenes intézkedések kivetése után azonban a közösségi gazdasági ágazat értékesítési mennyiségei és árai a közösségi piacon várhatóan növekedni fognak, ezáltal javítva a közösségi gazdasági ágazat nyereségességét és megakadályozva a bezárást.

(104)

Egyértelmű tehát, hogy a dömpingellenes intézkedések a közösségi gazdasági ágazat érdekében állnának.

(105)

Kizárólag az elsődleges cellából álló alkáli- és szén-cink elem gyártói alkalmazzák az EMD-t.

(106)

Amint ezt már fentebb említettük, a Bizottság kérdőíveket küldött valamennyi ismert közösségi elemgyártónak. A kérdőívekre négy vállalattól érkezett válasz, amelyek a közösségi felhasználás 93 %-át teszik ki; ezek közül három vállalatot a helyszínen ellenőriztek.

(107)

Amint a fentiekből kiderül, a közösségi elemgyártók jelentős nyomásnak vannak kitéve, ami a nyersanyagárak (cink, nikkel, réz, acél) általános növekedésének és az elempiacon megnövekedett általános versenynek tulajdonítható. Azt állították, hogy a dél-afrikai behozatalra kivetett dömpingellenes intézkedések növelnék a létező árnyomást, és veszteségeket okoznának, mivel a gyártók nem tudnák az áremelkedést vevőikre áthárítani. Kiderült azonban, hogy a gyártók pénzügyi helyzete továbbra is jó, a vizsgálati időszakban az adózás előtti nyereségük jelentős volt, és értékesítési mennyiségüket a figyelembe vett időszakban márkájuk sikeres reklámjainak köszönhetően növelték. A rendelkezésre álló információk alapján a Bizottság megállapíthatta, hogy az elemgyártáshoz szükséges EMD költsége az összköltség 10–15 %-át teszi ki (az elem méretétől függően), és fel lehetett becsülni, hogy a dömpingellenes vámnak a javasolt szinten történő kivetése nem fogja a becsült elemárszintet 0,01–0,02 EUR-val többel emelni. A dömpingellenes vám kivetéséből eredő esetleges elemár-növekedés kiszámításához a vám javasolt szintjét hozzáadták a különböző méretű elemek előállítási költségéhez.

(108)

Noha a felhasználók általában ellenzik az intézkedések kivetését, több felhasználó is elismerte, hogy a közösségi gazdasági ágazat eltűnése valószínűleg kedvezőtlen hatással lenne helyzetükre és a közösségi piacon jelen lévő versenyre, mivel a közösségi gazdasági ágazat jó minőségű EMD-t állít elő, amely jó minőségű elem gyártásához használatos. A közösségi gazdasági ágazat eltűnése esetén tehát a felhasználók ki lennének téve annak a veszélynek, hogy teljes mértékben a dél-afrikai EMD-től függnének.

(109)

A fentiek figyelembevételével ideiglenesen megállapítható, hogy a felhasználóipar helyzetét a dömpingellenes intézkedések komolyabb mértékben valószínűleg nem befolyásolnák.

(110)

A dél-afrikai EMD egyetlen közösségi importőre együttműködött a vizsgálatban. A benyújtott információk alapján a Bizottság megállapította, hogy ez az importőr a Delta kizárólagos és független közvetítője. A dél-afrikai EMD valamennyi behozatalát e vállalaton keresztül értékesítették a Közösségben. Kereskedelmi tevékenységei a forgalmának kevesebb mint 20 %-át teszik ki. Az importőr aggodalmát fejezte ki az intézkedések esetleges meghozatalával kapcsolatban. Ha az intézkedések meghozatala után az értékesítések és a közvetítő jutalékai csökkennének is, pénzügyi helyzete azonban várhatóan továbbra is egészséges lesz, és nem valószínű, hogy az importőrt jelentős mértékben érintenék az intézkedések. Egyértelmű tehát, hogy a dömpingellenes vám a felhasználókat terhelné.

(111)

Mindezek alapján a Bizottság ideiglenesen megállapítja, hogy a dömpingellenes intézkedések bevezetése valószínűleg nem gyakorol majd jelentős kedvezőtlen hatást a közösségi importőrök helyzetére.

(112)

Az intézkedések bevezetésének hatására a közösségi gazdasági ágazatnak várhatóan lehetősége lesz arra, hogy visszanyerje elvesztett forgalmát és piaci részesedését, és javítsa nyereségességét. Tekintettel a közösségi gazdasági ágazat romló helyzetére, jelentős annak a veszélye, hogy intézkedések hiányában a közösségi gazdasági ágazat bezárja üzemeit és elbocsátja munkavállalóit.

(113)

Az érintett terméknek az elemgyártásban történő alkalmazására való tekintettel (az elemgyártásban az EMD költsége a végtermék értékéhez képes nem jelentős összeg) a felhasználókra gyakorolt hatás valószínűleg nem lesz számottevő, amint azt a (107) preambulumbekezdésben említettük.

(114)

A fenti megállapításokat figyelembe véve a Bizottság ideiglenesen azt a következtetést vonja le, hogy nincs olyan kényszerítő ok, amely a Dél-Afrikából származó egyes magnézium-dioxidok behozatalára vonatkozó dömpingellenes vámok kivetése ellen szólna.

(115)

A dömpinggel, az ebből származó kárral, az okozati összefüggéssel és a közösségi érdekkel kapcsolatban levont következtetéseket figyelembe véve ideiglenes intézkedéseket kell bevezetni annak megakadályozása érdekében, hogy a dömpingelt behozatal további kárt okozzon a közösségi gazdasági ágazatnak.

(116)

Az intézkedéseket olyan szinten kell bevezetni, amely a megállapított dömpingkülönbözet meghaladása nélkül elégséges az ilyen behozatalok által a közösségi gazdasági ágazatnak okozott károk megszüntetéséhez. A káros dömping hatásainak megszüntetéséhez szükséges vám összegének kiszámításához figyelembe vették, hogy bármely intézkedésnek lehetővé kell tennie, hogy a közösségi gazdasági ágazat fedezze előállítási költségeit, és hogy olyan adózás előtti nyereséget érjen el, amelyet az ágazat ilyen iparága hasonló terméknek a Közösségben történő értékesítése során rendes versenyfeltételek mellett ésszerűen elérhet. Az ehhez a számításhoz használt adózás előtti haszonkulcs megegyezett a közösségi gazdasági ágazat által a figyelembe vett időszak elején megszerzett nyereséggel, amikor is a dél-afrikai EMD árai megegyeztek a közösségi gazdasági ágazat által értékesített hasonló termékek áraival.

(117)

A szükséges áremelést ezután az importárakra képzett – az alákínálásra (lásd a fenti (45) preambulumbekezdést) vonatkozó számításokban meghatározott – súlyozott átlagnak a közösségi gazdasági ágazat által a közösségi piacon értékesített hasonló termékek kárt nem okozó átlagárával történő összehasonlítással állapították meg. A kárt nem okozó árat úgy kapták meg, hogy a közösségi gazdasági ágazat értékesítési árát kiigazították a vizsgálati időszakban keletkezett tényleges vesztességgel/nyereséggel, és hozzáadták a fent említett haszonkulcsot. Az összehasonlításból származó bármely különbség később a teljes CIF-importérték százalékos arányában került kifejezésre.

(118)

A kárkülönbözet sokkal magasabb volt, mint a megállapított dömpingkülönbözet.

(119)

A fentiek figyelembevételével a Bizottság úgy véli, hogy az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban ideiglenes dömpingellenes vámot kell kivetni a dömpingkülönbözet szintjén, mivel ez alacsonyabb, mint a fent kiszámított kárkülönbözet.

(120)

A fentiek alapján a javasolt ideiglenes vámtételek a következők:

(121)

A megfelelő ügyvitel érdekében rögzíteni kell azt az időszakot, amelyen belül az érdekelt felek, akik az eljárás megindításáról szóló értesítésben kitűzött határidőn belül jelentkeztek, írásban kifejthetik álláspontjukat, és meghallgatást kérhetnek. Ezenkívül fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az e rendelet alkalmazásában a dömpingellenes vámok kivetésével kapcsolatban tett megállapítások ideiglenes jellegűek, és adott esetben a végleges intézkedések meghatározása céljából újra kell értékelni azokat,