(1)   Ez a rendelet többéves tervet hoz létre az Északi-tengerben élő sima lepényhalak és közönséges nyelvhalak állományának kiaknázására irányuló halászatra vonatkozóan.

(2)   E rendelet alkalmazásában az „Északi-tenger” a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács által IV. alterületként elkülönített tengeri terület.

(1)   E rendelet alkalmazásában a sima lepényhal és a közönséges nyelvhal állományát azokban az években kell a biztonságos biológiai határok közötti mennyiségűnek tekinteni, amelyekben a halászati tudományos, műszaki és gazdasági bizottság (HTMGB) véleménye szerint a következő feltételek mindegyike teljesül:

(2)   Amennyiben a HTMGB a biomasszára és a halászat okozta állománypusztulásra vonatkozóan más értékek használatát javasolja a biztonságos biológiai határ meghatározásához, a Bizottság javaslatot nyújt be az (1) bekezdés módosítására.

(1)   A többéves terv első szakasza biztosítja, hogy a sima lepényhal és a közönséges nyelvhal állománya ismét a biztonságos biológiai határok közé kerüljön.

(2)   Az (1) bekezdésben meghatározott célkitűzést úgy kell elérni, hogy a sima lepényhalra és a közönséges nyelvhalra vonatkozó, halászat okozta állománypusztulás aránya évente 10 %-kal csökkenjen a TAC legfeljebb 15 %-os éves változásával addig, amíg mindkét állomány el nem éri a biztonságos biológiai határértéket.

(1)   A többéves terv második szakasza biztosítja a sima lepényhal és a közönséges nyelvhal állományainak a legnagyobb fenntartható hozam alapján történő kiaknázását.

(2)   Az (1) bekezdésben meghatározott célt úgy kell elérni, hogy a sima lepényhalra vonatkozó, halászat okozta állománypusztulás aránya 2–6 éves életkorban legalább 0,3 maradjon.

(3)   Az (1) bekezdésben meghatározott célt úgy kell elérni, hogy a közönséges nyelvhalra vonatkozó, halászat okozta állománypusztulás aránya 2–6 éves életkorban legalább 0,2 maradjon.

(1)   Amennyiben megállapításra kerül, hogy a sima lepényhal és a közönséges nyelvhal állományai két egymást követő évben ismét a biztonságos biológiai határokon belül helyezkednek el, a Tanács a Bizottság javaslata alapján határoz a 4. cikk (2) és (3) bekezdése, valamint a 7., 8. és 9. cikk olyan módosításáról, amely a HTMGB legújabb tudományos véleményének fényében lehetővé teszi az állományoknak a maximális fenntartható hozammal összeegyeztethető állománypusztulás melletti kiaknázását.

(2)   A Bizottság felülvizsgálati javaslatát egy teljes körű hatásvizsgálat egészíti ki, a javaslat továbbá figyelembe veszi az északi-tengeri regionális tanácsadó testület véleményét.

(1)   A Tanács a sima lepényhalra vonatkozó TAC-ot olyan fogásszinten fogadja el, amely a HTMGB által készített tudományos értékelés szerint az alábbiak közül a magasabb:

(2)   Ha az (1) bekezdés alkalmazása olyan TAC-hoz vezetne, amely több, mint 15 %-kal meghaladja az előző évi TAC-ot, a Tanács olyan TAC-ot fogad el, amely 15 %-kal nagyobb a tárgyévi TAC-nál.

(3)   Ha az (1) bekezdés alkalmazása olyan TAC-hoz vezetne, amely több, mint 15 %-kal kevesebb az előző évi TAC-nál, a Tanács olyan TAC-ot fogad el, amely 15 %-kal kevesebb a tárgyévi TAC-nál.

(1)   A Tanács a közönséges nyelvhalra vonatkozó TAC-ot olyan fogásszinten fogadja el, amely a HTMGB által készített tudományos értékelés szerint az alábbiak közül a magasabb:

(2)   Ha az (1) bekezdés alkalmazása olyan TAC-hoz vezetne, amely több, mint 15 %-kal meghaladja az előző évi TAC-ot, a Tanács olyan TAC-ot fogad el, amely 15 %-kal nagyobb a tárgyévi TAC-nál.

(3)   Ha az (1) bekezdés alkalmazása olyan TAC-hoz vezetne, amely több, mint 15 %-kal kevesebb az előző évi TAC-nál, a Tanács olyan TAC-ot fogad el, amely 15 %-kal kevesebb a tárgyévi TAC-nál.

(1)   A II. fejezetben említett TAC-okat kiegészítik egy, a közösségi jogalkotás keretében megállapított, halászati erőkifejtéseket korlátozó rendszerrel.

(2)   A Bizottság javaslata alapján és az (1) bekezdésben említett, halászati erőkifejtést korlátozó rendszerre is figyelemmel a Tanács minden évben minősített többséggel határoz az azon flották általi halászati erőkifejtés legmagasabb szintjének kiigazításáról, amelyek esetében a sima lepényhal vagy a közönséges nyelvhal, vagy mindkét fajta a halzsákmány jelentős részét képezi, vagy amelyek nagy mennyiségben visszaengedik a tengerbe e fajtákat.

(3)   A Bizottság előrejelzést kér a HTMGB-től a 6. cikkel összhangban megállapított teljes kifogható mennyiségek Európai Közösségre eső részének megfelelő simalepényhal- és közönségesnyelvhal-fogásokhoz szükséges halászati erőkifejtés legmagasabb szintjéről. Ezt a kérelmet a kvótákra vonatkozó halászati feltételek szabályozásáról szóló, egyéb vonatkozó közösségi jogszabályok figyelembevételével kell megfogalmazni.

(4)   A halászati erőkifejtés (2) bekezdésben említett legmagasabb szintjének éves kiigazítása a HTMGB (3) bekezdés szerint adott véleményének figyelembevételével történik.

(5)   A Bizottság minden évben felkéri a HTMGB-t, hogy készítsen jelentést a sima lepényhalra és a közönséges nyelvhalra irányuló halászatot folytató halászhajók halászati erőkifejtésének éves szintjéről, valamint az általuk használt halászfelszerelések típusairól.

(6)   A (4) bekezdéstől eltérve a halászati erőkifejtés nem haladhatja meg a 2006-ra megállapított szintet.

(7)   Azon tagállamok, amelyek kvótái sem a sima lepényhal, sem pedig a közönséges nyelvhal esetében nem érik el a teljes kifogható mennyiségek Európai Közösségre eső részének 5 %-át, mentesülnek az erőkifejtés-gazdálkodási rendszer alól.

(8)   Az erőkifejtés-gazdálkodási rendszer vonatkozik a (7) bekezdés rendelkezései által érintett azon tagállamra, amely a 2371/2002/EK rendelet 20. cikkének (5) bekezdése alapján a közönséges nyelvhalra vagy a sima lepényhalra vonatkozó kvóták olyan cseréjébe bocsátkozik, amelynek eredményeként az adott tagállamnak kiosztott kvótának és a közönséges nyelvhal vagy a sima lepényhal átvitt mennyiségének összege túllépi a TAC Európai Közösségre eső részének 5 %-át.

(9)   A halászati erőkifejtés nem haladhatja meg a 2006-ra engedélyezett szintet azon halászhajók esetében, amelyeknél a sima lepényhal vagy a közönséges nyelvhal a fogás jelentős részét képezi, és amelyek a (7) bekezdés rendelkezései által érintett tagállam lobogója alatt hajóznak.

(1)   A közös 2847/93/EGK rendelet 19b., 19c., 19d., 19e. és 19k. cikkét kell alkalmazni a területen tevékenykedő hajókra. Azokra a hajókra, amelyek a műholdas hajómegfigyelési rendszerekre vonatkozó részletes rendelkezések megállapításáról szóló, 2003. december 18-i 2244/2003/EK bizottsági rendelet (4) 5. és 6. cikkével összhangban megfigyelési rendszerrel vannak felszerelve, nem vonatkoznak a jelzési követelmények.

(2)   A tagállamok az (1) bekezdésben említett kötelezettség betartásának biztosítására végrehajthatnak olyan alternatív ellenőrző intézkedéseket, amelyek ugyanolyan hatékonyak és átláthatóak, mint ezek a jelentéstételi kötelezettségek. Az említett intézkedésekről végrehajtásuk előtt értesíteni kell a Bizottságot.

(1)   A tagállami halfogásokra vonatkozó információk feljegyzésére vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1983. szeptember 22-i 2807/83/EGK bizottsági rendelet (5) 5. cikkének (2) bekezdésétől eltérően, az Északi-tengeren tartózkodott halászhajókon tartott, mind a sima lepényhal, mind pedig a közönséges nyelvhal élősúly-kilogrammban meghatározott mennyiségei becslésében az engedélyezett hibahatár a hajónaplóban szereplő számadat 8 %-a. Amennyiben a közösségi szabályozásban nem fektettek le átváltási arányt, a hajó lobogója szerinti tagállamban elfogadott átváltási arány alkalmazandó.

(2)   Az (1) bekezdés nem alkalmazandó a tengeri élőlények azon fajaira, amelyek esetében a hajón tartott mennyiség kevesebb, mint 50 kg.

(1)   Közösségi halászhajón tilos bármely különálló tartályban bármilyen mennyiségű sima lepényhalat vagy bármilyen mennyiségű közönséges nyelvhalat egyéb tengeri élőlénnyel vegyesen tárolni.

(2)   A közösségi halászhajó parancsnoka a hajónaplóban szereplő mennyiségeknek a fedélzeten tartott simalepényhal- és közönségesnyelvhal-fogásokkal való összevetése érdekében a szükséges mértékben együttműködik a tagállam ellenőreivel.

(1)   A tagállam illetékes hatóságai előírhatják, hogy az 1. cikk (2) bekezdésében említett földrajzi területen kifogott és az adott tagállamban először kirakodott, 500 kg-ot meghaladó mennyiségű sima lepényhalat vagy a 300 kg-ot meghaladó mennyiségű közönséges nyelvhalat az első kirakodási kikötőből való elszállítást megelőzően olyan mérleg felhasználásával mérjék le, amelynek pontosságát hitelesítették.

(2)   A 2847/93/EGK rendelet 13. cikkétől eltérően a kirakodási helytől eltérő helyre szállított, 500 kg-ot meghaladó mennyiségű közönséges nyelvhal és a 300 kg-ot meghaladó mennyiségű sima lepényhal szállítmányát azon rendelet 8. cikkének (1) bekezdésében előírt nyilatkozatnak kell kísérnie. A 2847/93/EGK rendelet 13. cikke (4) bekezdésének b) pontjában előírt mentesség nem alkalmazható.

(1)   E rendelet alkalmazásának második évében, majd minden ezt követő évben a Bizottság a HTMGB véleménye alapján értékeli az érintett állományokra és ezen állományok halászatára vonatkozó gazdálkodási intézkedések hatását.

(2)   E rendelet alkalmazásának harmadik évében és azt követően minden harmadik évben a Bizottság tudományos szakvéleményt kér a HTMGB-től arról, hogy milyen mértékben valósultak meg a többéves terv célkitűzései. A Bizottság adott esetben megfelelő intézkedéseket javasol, továbbá a 3. és 4. cikkben megállapított célkitűzések elérése érdekében a Tanács minősített többséggel alternatív intézkedésekről határoz.

(1)   Az e rendelet 3. cikkében előirányzott első szakaszban a többéves terv helyreállítási tervnek tekintendő a 2371/2002/EK rendelet 5. cikkének értelmében és az Európai Halászati Alapról szóló, 2006. július 27-i 1198/2006/EK rendelet (6) 21. cikke a) pontja i. alpontjának alkalmazásában.

(2)   Az e rendelet 4. cikkében előirányzott második szakaszban a többéves terv gazdálkodási tervnek tekintendő a 2371/2002/EK rendelet 6. cikkének értelmében és az 1198/2006/EK rendelet 21. cikke a) pontja iv. alpontjának alkalmazásában.