—

IAS 34 Közbenső pénzügyi beszámolás

—

IAS 36 Eszközök értékvesztése

—

IAS 39 Pénzügyi instrumentumok: Megjelenítés és értékelés

1.

Az IAS 36-tal és IAS 39-cel összhangban a gazdálkodó egységnek minden beszámolási fordulónapon értékvesztés szempontjából értékelnie kell a goodwillt, minden mérlegkészítési fordulónapon értékvesztés szempontjából értékelnie kell a tőkeinstrumentumokban és a bekerülési értéken nyilvántartott pénzügyi eszközökben lévő befektetéseket, és szükség esetén értékvesztési veszteséget kell e napon megjelenítenie. Egy későbbi beszámolási vagy mérlegkészítési fordulónapig azonban úgy változhatnak a körülmények, hogy az értékvesztési veszteség csökkent vagy fel sem merült volna, ha az értékvesztés szempontjából történő értékelést csak ezen a napon végezték volna el. Ez az értelmezés arra nézve ad iránymutatást, hogy az ilyen értékvesztési veszteségeket vissza kell-e valamikor írni.

2.

Az értelmezés az IAS 34 követelményei, valamint azon értékvesztési veszteségek megjelenítése közötti kölcsönhatást vizsgálja, amelyeket az IAS 36 szerint a goodwill és az IAS 39 szerint egyes pénzügyi eszközök után kell elszámolni, továbbá e kölcsönhatásnak a későbbi közbenső és éves pénzügyi kimutatásokra gyakorolt hatását.

3.

Az IAS 34 28. bekezdése előírja a gazdálkodó egységnek, hogy közbenső pénzügyi kimutatásaiban ugyanazokat a számviteli politikákat alkalmazza, amelyeket az éves pénzügyi kimutatásaiban alkalmaz. Azt is előírja, hogy „a gazdálkodó egység beszámolásának gyakorisága (éves, féléves vagy negyedéves) nem befolyásolhatja hátrányosan az éves eredmények értékelését. Ennek érdekében a közbenső pénzügyi beszámolók céljaiból történő értékelésnek az évre kumuláltan kell történnie.”

4.

Az IAS 36 124. bekezdése szerint „A goodwillre elszámolt értékvesztés miatti veszteség a következő időszakokban nem írható vissza.”

5.

Az IAS 39 69. bekezdése szerint „Az értékesíthetőként besorolt tőkeinstrumentumban lévő befektetések után a nyereségben vagy veszteségben megjelenített értékvesztési veszteségek nem írhatók vissza a nyereséggel vagy veszteséggel szemben”.

6.

Az IAS 39 66. bekezdése előírja, hogy a bekerülési értéken nyilvántartott pénzügyi eszközök utáni értékvesztési veszteségek (például egy olyan nem jegyzett tőkeinstrumentum utáni értékvesztési veszteség, amelyet nem valós értéken tartanak nyilván, mivel valós értéke nem mérhető megbízhatóan) nem írhatók vissza.

7.

Ez az értelmezés a következő kérdéssel foglalkozik:

A gazdálkodó egységnek vissza kell-e írnia a goodwill, valamint a tőkeinstrumentumokban és a bekerülési értéken nyilvántartott pénzügyi eszközökben lévő befektetések után a közbenső időszakban megjelenített értékvesztési veszteségeket, amennyiben nem került volna sor veszteség megjelenítésére vagy kisebb veszteséget jelenítettek volna meg akkor, ha az értékvesztés szempontjából történő értékelést csak egy későbbi mérlegfordulónapon végezték volna el?

8.

A gazdálkodó egység nem írhatja vissza a goodwill, valamint a tőkeinstrumentumokban, illetve a bekerülési értéken nyilvántartott pénzügyi eszközökben lévő befektetések után egy korábbi közbenső időszakban megjelenített értékvesztési veszteséget.

9.

A gazdálkodó egység nem terjesztheti ki ezt a konszenzust analóg módon olyan területekre, amelyekre nézve az IAS 34 és egyéb standardok között esetleg ellentmondás adódhat.

10.

A gazdálkodó egységnek ezen értelmezést a 2006. november 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás javasolt. Amennyiben valamely gazdálkodó egység egy 2006. november 1-je előtt kezdődő időszakra alkalmazza az értelmezést, ezt a tényt közzé kell tennie. A gazdálkodó egység attól az időponttól kezdve alkalmazza ezt az értelmezést a goodwillre, amikor első ízben alkalmazta az IAS 36-ot; a tőkeinstrumentumokban, illetve a bekerülési értéken nyilvántartott pénzügyi eszközökben lévő befektetésekre pedig attól az időponttól kezdve alkalmazza ezt az értelmezést, amikor első ízben alkalmazta az IAS 39 értékelési kritériumait.