12.5.2007

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 123/3

A TANÁCS 520/2007/EK RENDELETE

(2007. május 7.)

a hosszú távon vándorló fajok egyes állományainak védelmét célzó technikai intézkedések megállapításáról és a 973/2001/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 37. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Parlament véleményére,

mivel:

(1)

A Közösség a 98/392/EK határozattal (1) jóváhagyta az Egyesült Nemzetek Szervezetének tengerjogi egyezményét, amely a tenger élővilágának védelmére és kezelésére vonatkozó alapelveket és szabályokat tartalmazza. Szélesebb körű nemzetközi kötelezettségei keretében a Közösség részt vesz a halállományok védelme érdekében a nemzetközi vizeken tett erőfeszítésekben.

(2)	A 86/238/EGK határozat (2) értelmében a Közösség 1997. november 14-től részese az Atlanti Tonhal Védelmére Létrehozott Nemzetközi Egyezménynek (a továbbiakban: ICCAT-egyezmény).

(3)

Az ICCAT-egyezmény keretet biztosít az Atlanti-óceánban és az azzal határos tengerekben élő tonhal és tonhalszerű fajok védelme és kezelése terén való regionális együttműködéshez az atlanti tonhal védelmére létrehozott nemzetközi bizottság (a továbbiakban: ICCAT) létrehozásával és az egyezmény hatálya alá tartozó területre vonatkozó, a szerződő felekre nézve kötelező védelmi és kezelési ajánlások elfogadásával.

(4)

Az ICCAT számos technikai intézkedésre tett ajánlást az Atlanti-óceánban és a Földközi-tengerben élő, hosszú távon vándorló fajok egyes állományai tekintetében, amely ajánlások meghatározzák többek között a halak megengedett méretét és súlyát, valamint az egyes területeken és időszakokban, illetőleg bizonyos halászfelszerelésekkel folytatott halászatra és a kapacitásra vonatkozó korlátozásokat. Ezek az ajánlások kötelezőek a Közösségre nézve, és ezért azokat végre kell hajtani.

(5)

A Közösség a 95/399/EK határozattal (3) jóváhagyta az Indiai-óceáni Tonhalbizottság létrehozásáról szóló megállapodást. Ez a megállapodás az Indiai-óceáni Tonhalbizottság (a továbbiakban: IOTC) létrehozása, valamint az IOTC illetékességi körébe tartozó területre vonatkozó, a szerződő felek számára kötelezővé váló védelmi és kezelési ajánlások elfogadása révén biztosítja az Indiai-óceánban élő tonhalfélék és rokon fajok ésszerű hasznosítására irányuló szorosabb nemzetközi együttműködés megfelelő keretét.

(6)	Az IOTC elfogadta az egyes Indiai-óceánban élő, hosszú távon vándorló fajok állományaira és különösen a halászati kapacitás korlátozására vonatkozó technikai intézkedéseket meghatározó ajánlást. Ez az ajánlás kötelező a Közösségre, és ezért végrehajtandó.

(7)	A Közösség a 2005/938/EK határozattal (4) jóváhagyta a Nemzetközi Delfinvédelmi Programról szóló megállapodást. A Közösségnek ezért az e megállapodásban megállapított rendelkezéseket alkalmaznia kell.

(8)

A megállapodás céljai közé tartozik, hogy éves korlátozások megállapításával fokozatosan nullához közelítsen a Csendes-óceán keleti részén az erszényes kerítőhálóval folytatott tonhalhalászattal előidézett járulékos delfinpusztulás, valamint az, hogy a megállapodás hatálya alá tartozó területen hosszú távon fenntarthatóvá váljon a tonhalállomány.

(9)

A Közösség halászati érdekeltségekkel rendelkezik a Csendes-óceán keleti részén, és részt vett az Amerika-közi Trópusi Tonhalbizottság megerősítéséről szóló egyezmény elfogadási eljárásában (a továbbiakban: Antigua-egyezmény). A Közösség a 2005/26/EK határozattal (5) aláírta az Antigua-egyezményt, és megindította a csatlakozási eljárást az ehhez az egyezményhez való csatlakozás érdekében. Az Antigua-egyezmény hatálybalépéséig a Közösség – az Amerika-közi Trópusi Tonhalbizottság (a továbbiakban: IATTC) együttműködő, nem részes feleként – úgy határozott, hogy alkalmazza az IATTC által elfogadott technikai intézkedéseket. Ezeket az intézkedéseket ezért be kell építeni a közösségi jogba.

(10)	A 2005/75/EGK határozat (6) értelmében és 2005. január 25-i hatállyal a Közösség részese a Csendes-óceán nyugati és középső körzetében található hosszú távon vándorló halállományok védelméről és kezeléséről szóló egyezménynek (a továbbiakban: WCPFC-egyezmény).

(11)	A WCPFC-egyezmény a Nyugat- és Közép-Csendes-óceáni Halászati Bizottság létrehozásával (WCPFC) biztosítja a hosszú távon vándorló halállományok Nyugat- és Közép-Csendes-óceáni, hosszú távú védelmére és fenntartható kiaknázására irányuló regionális együttműködés keretét.

(12)	A Közösségnek ezért alkalmaznia kell az egyezményben megállapított rendelkezéseket és a WCPFC által elfogadott technikai intézkedéseket.

(13)	Az ezen regionális halászati szervezetek által elfogadott technikai intézkedéseket az egyes hosszú távon vándorló fajok bizonyos állományainak védelmét célzó egyes technikai intézkedések megállapításáról szóló, 2001. május 14-i 973/2001/EK tanácsi rendeletbe (7) foglalták.

(14)	Az e szervezetek által elfogadott új technikai intézkedések, valamint a 973/2001/EK rendeletet az említett rendelet elfogadása óta hatályba lépett intézkedések naprakésszé tétele végett a 973/2001/EK rendeletet hatályon kívül kell helyezni és helyébe e rendeletnek kell lépnie.

(15)	A kapacitáskorlátozásokat a halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló, 2002. december 20-i 2371/2002/EK tanácsi rendelet (8) 20. cikkével összhangban kell meghatározni.

(16)	Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (9) összhangban kell elfogadni,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. CÍM

BEVEZETŐ RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Tárgy

Ez a rendelet az I. mellékletben említett, hosszú távon vándorló fajok egyes állományainak fogására és kirakodására, valamint a járulékos halfogás fogására alkalmazandó technikai védelmi intézkedéseket állapítja meg.

2. cikk

Hatály

A 9. cikk sérelme nélkül, ez a rendelet a tagállamok lobogója alatt közlekedő és a Közösségben lajstromozott hajókra (a továbbiakban: a közösségi halászhajók) vonatkozik.

3. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

1.	„hosszú távon vándorló fajok”: az I. mellékletben felsorolt fajok;

2.	„az ICCAT hatálya alá tartozó tonhalfélék és rokon fajok”: a II. mellékletben felsorolt fajok;

3.	„delfinpusztulási határérték”: a Nemzetközi Delfinvédelmi Programról szóló megállapodás (10) V. cikkében meghatározott határérték;

4.	„hobbihalászat”: élő vízi erőforrások szabadidős vagy sporthalászati célú kiaknázására irányuló halászati tevékenység;

5.	„kerítőháló”: a halakat oldalról és alulról bekerítő, szorítózsinórral felszerelt vagy szorítózsinór nélküli háló;

„erszényes kerítőháló”: olyan kerítőháló, amelynél a hálófeneket összehúzzák a háló fenekén lévő szorítózsinór segítségével, amely a fenék-vontatókötél mentén több gyűrűn van átfűzve, és így lehetővé teszi a háló összehúzását vagy összezárását. Erszényes kerítőhálókkal halászhatók a kisméretű nyílt tengeri fajok, a nagyméretű nyílt tengeri fajok vagy a tengerfenéken élő fajok;

„horogsor”: egy fő zsinórból álló, számos, a célfajoktól függően különböző hosszúságú és elhelyezésű mellékzsinórra (erősíték) szerelt horoggal ellátott halászfelszerelés. A horogsor elhelyezhető a tengerfelszínen akár függőlegesen, akár vízszintesen; rögzíthető a tengerfenéken vagy annak közelében (fenéken rögzített horogsor), vagy sodródhat a vízben vagy a tengerfelszínhez közel (felszíni horogsor);

„horog”: rendszerint horgas véggel ellátott, hajlított, kihegyezett végű acéldrótdarab. A horog hegye lehet egyenes vagy akár visszafelé görbülő. A horogszár lehet változó hosszúságú és formájú, keresztmetszete pedig hengeres (rendes) vagy lapos (kovácsolt). A horog teljes hosszúsága a horogszár teljes hosszúságát jelenti, a horognak a horogsorhoz való rögzítésre szolgáló, általában szem alakú fejétől a horogöböl aljáig mérve. A horog szélessége a legnagyobb vízszintesen mért távolság a horogszár külső részétől a horgas vég külső részéig;

9.	„halak csoportosulásának mesterséges előidézésre kialakított búvóhely (FAD)”: a tengerfelszínen sodródó bármely olyan felszerelés, amely alkalmazásának célja a halak odavonzása;

10.	„horgászbotos tonhalhalászó hajók”: tonhal horgászbottal történő kifogására berendezett hajók.

4. cikk

Övezetek

E rendelet alkalmazásában a tengeri vizek alábbi meghatározásai alkalmazandók:

1.	1. övezet Az Atlanti-óceán és az azzal határos tengerek valamennyi olyan vízterülete, amely az ICCAT-egyezmény 1. cikkében meghatározott ICCAT egyezményi területen belül található.

2.	2. övezet Az Indiai-óceán valamennyi, az IOTC létrehozataláról szóló egyezmény 2. cikkében meghatározott vízterülete.

3.	3. övezet A Csendes-óceán keleti részének valamennyi, a Nemzetközi Delfinvédelmi Programról szóló megállapodás 3. cikkében meghatározott vízterülete.

4.	4. övezet A Csendes-óceán keleti és középső részének valamennyi, a WCPFC-egyezmény 3. cikkében meghatározott vízterülete.

II. CÍM

AZ 1. ÖVEZETBEN ALKALMAZANDÓ TECHNIKAI INTÉZKEDÉSEK

1. FEJEZET

Hajók és halászfelszerelések egyes típusainak használatára vonatkozó korlátozások

5. cikk

A nagyszemű tonhal védelme egyes trópusi vizekben

(1) A november 1. és november 30. közötti időszakban tilos az erszényes kerítőhálókkal és a horgászbotos tonhalhalászó hajókkal folytatott halászat a következőkkel határolt területen:

—	déli határvonal: déli szélesség 0°,

—	északi határvonal: északi szélesség 5°,

—	nyugati határvonal: nyugati hosszúság 20°,

—	keleti határvonal: keleti hosszúság 10°.

(2) A tagállamok minden évben legkésőbb augusztus 15-ig jelentést küldenek a Bizottságnak ezen intézkedés végrehajtásáról, beleértve – adott esetben – a lobogójuk alatt hajózó és illetékes hatóságaik által felelősségre vont közösségi halászhajók által elkövetett jogsértések jegyzékét.

6. cikk

A kékúszójú tonhal halászata a Földközi-tengeren

(1) A július 16-tól augusztus 15-ig tartó időszakban tilos a Földközi-tengeren a kékúszójú tonhal erszényes kerítőhálóval való halászata.

(2) A június 1-jétől július 31-ig tilos a Földközi-tengeren a kékúszójú tonhalnak a 24 méternél hosszabb hajókról, felszíni horogsorokkal végzett halászata. A hajók hosszát a III. melléklettel összhangban kell meghatározni.

(3) A június 1-jétől 30-ig tartó időszakban tilos a Földközi-tengeren repülőgépek vagy helikopterek használata a kékúszójú tonhal halászatának elősegítésére.

(4) Az e cikkben említett időszakok és övezetek, valamint a III. mellékletben megadott hajóhossz meghatározását a Bizottság a Közösségre kötelező ICCAT-ajánlások alapján – a 30. cikkben említett eljárásnak megfelelően – módosíthatja.

7. cikk

A csíkoshasú tonhal, a nagyszemű tonhal és a sárgaúszójú tonhal egyes portugál vizekben való halászata

A Portugália felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó vizeken az ICES X alterületen (ICES: Nemzetközi Tengerkutatási Tanács) az északi szélesség 36°30′-től északra, valamint az északi szélesség 31°-tól északra és a nyugati hosszúság 17°30′-től keletre eső CECAF-övezetekben (CECAF: Kelet-közép-atlanti Halászati Bizottság) tilos bármilyen mennyiségben a fedélzeten tartani erszényes kerítőhálóval fogott csíkoshasú tonhalat, nagyszemű tonhalat vagy sárgaúszójú tonhalat, valamint tilos e fajoknak az említett területeken az említett felszerelésekkel történő halászata.

2. FEJEZET

Legkisebb méret

8. cikk

Méretek

(1) Az egyes fajok egyedeit méreten alulinak kell tekinteni, ha méretük kisebb a vonatkozó fajok tekintetében a IV. mellékletben meghatározott legkisebb méretnél.

(2) A IV. mellékletben meghatározott méreteket a Bizottság a Közösségre kötelező ICCAT-ajánlások alapján – a 30. cikkben említett eljárásnak megfelelően – módosíthatja.

9. cikk

Tilalmak

(1) Tilos a fedélzeten tartani, átrakodni, kirakodni, szállítani, tárolni, értékesítésre kitenni vagy kínálni, vagy értékesíteni a IV. mellékletben felsorolt fajoknak az 1. övezetben fogott, méreten aluli egyedeit. E fajok egyedeit a kihalászást követően haladéktalanul vissza kell engedni a tengerbe.

(2) Tilos forgalomba hozni vagy értékesíteni a IV. mellékletben felsorolt fajok harmadik országokból származó és az 1. övezetben kifogott méreten aluli egyedeit.

10. cikk

A halak hosszának mérése

(1) A halak méretét – a vitorláshalfélék családjába tartozó fajok kivételével – valamennyi faj esetében a farok tövéig mért hosszként, azaz a felső állkapocs csúcsa és a farokúszó legrövidebb sugarának vége közötti függőleges távolságként kell mérni.

(2) A vitorláshalfélék családjába tartozó fajok esetében a halak hosszát az alsó állkapocs csúcsától a farokúszó villaszerű elágazásáig kell mérni.

11. cikk

Mintavételi eljárás a kékúszójú tonhalketrecek esetében

(1) Minden egyes tagállam mintavételi eljárást dolgoz ki a kihalászott kékúszójú tonhal méret szerinti megoszlásának számszerű becslésére.

(2) A halketrecekben végzett méret szerinti mintavételt 100 tonnányi élő halanként 100 egyeden, vagy a ketrecben lévő összes hal 10 %-án kell elvégezni. A méret szerinti mintát a halgazdaság lehalászásakor kell venni a II. feladat keretében, az ICCAT által elfogadott adatküldési módszerrel összhangban.

(3) Az egy évnél hosszabb ideig nevelt halakra vonatkozóan további mintavételi módszereket kell kidolgozni.

(4) A mintavételt a lehalászás során szúrópróbaszerűen, valamennyi ketrecre kiterjedően kell elvégezni. Az előző naptári évi mintavételre vonatkozó adatokat július 31-ig kell eljuttatni az ICCAT-hoz.

3. FEJEZET

A hajók számára vonatkozó korlátozások

12. cikk

Észak-atlanti nagyszemű tonhal és germon

(1) A Tanács a 2371/2002/EK rendelet 20. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően bruttó űrtartalomban (BT) meghatározza a nagyszemű tonhalra mint célfajra az 1. övezetben halászó, 24 méter hosszúságot meghaladó közösségi halászhajók számát és összkapacitását. Ezt a következők alapján kell meghatározni:

a)	az 1. övezetben az 1991 és 1992 közötti időszakban a nagyszemű tonhalra mint célfajra halászó közösségi halászhajók átlagos száma és bruttó űrtartalomban kifejezett kapacitása; valamint

b)	a nagyszemű tonhalra halászó közösségi hajók számának – az ICCAT részére 2005. június 30-án küldött értesítés szerinti – 2005. évi korlátozása.

(2) A Tanács a 2371/2002/EK rendelet 20. cikkében meghatározott eljárásnak megfelelően meghatározza az észak-atlanti germonra mint célfajra halászó közösségi halászhajók számát. A hajók számát az 1993 és 1995 közötti időszakban észak-atlanti germonra halászó közösségi halászhajók átlagos számaként kell meghatározni.

(3) A Tanács a 2371/2002/EK rendelet 20. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően a tagállamok között felosztja:

a)	a hajóknak az (1) bekezdéssel összhangban meghatározott számát és BT-ben kifejezett kapacitását;

b)	a hajóknak a (2) bekezdéssel összhangban meghatározott számát.

(4) Minden év május 15. előtt a szokásos adatátviteli eszközök segítségével minden egyes tagállam megküldi a Bizottságnak:

a)	a lobogója alatt közlekedő, 24 méternél hosszabb, kékúszójú tonhalra halászó hajók jegyzékét;

b)	a lobogója alatt közlekedő, az Atlanti-óceán északi részén germonra irányuló halászatban részt vevő hajók jegyzékét.

A Bizottság ezeket az információkat minden év május 31. előtt megküldi az ICCAT titkárságának.

(5) A (4) bekezdésben említett jegyzékekben meg kell adni a hajónak a közösségi halászflotta-nyilvántartásról szóló, 2003. december 30-i 26/2004/EK bizottsági rendelet (11) I. melléklete szerinti belső halászflotta-nyilvántartási számát és a használt halászfelszerelések típusát.

4. FEJEZET

Nem célfajok, valamint sporthalászat és rekreációs célú halászati tevékenység

13. cikk

Nyársorrúhal-félék

A tagállamok ösztönzik a hajók forgócsapjára szerelt monofil horgászzsinór használatát, amely megkönnyíti az életben lévő kormos nyársorrúhal és fehér nyársorrúhal vízbe való visszaengedését.

14. cikk

Cápafélék

(1) A tagállamok ösztönzik a véletlenül kifogott élő cápafélék és különösen a fiatal cápák visszaengedését.

(2) A tagállamok – a halászfelszerelések szelektivitásának javításával – ösztönzik a cápafélék visszaengedésének csökkentését.

15. cikk

Tengeri teknősök

A tagállamok ösztönzik a véletlenül kifogott élő tengeri teknősök visszaengedését.

16. cikk

Sporthalászat és rekreációs célú halászati tevékenység a Földközi-tengeren

(1) A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket a Földközi-tengeren a tonhal és rokon fajai tekintetében folytatott sporthalászat és rekreációs célú halászati tevékenység keretében a vontatott hálók, kerítőhálók, erszényes kerítőhálók, kotróhálók, kopoltyúhálók, tükörhálók és horogsorok használatának a betiltására.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy a Földközi-tengeren a sporthalászat és rekreációs célú halászati tevékenység során kifogott tonhalfélék és rokon fajok ne kerüljenek értékesítésre.

17. cikk

Jelentés

A tagállamok minden évben legkésőbb augusztus 15-ig jelentést küldenek a Bizottságnak e fejezet végrehajtásáról.

III. CÍM

A 2. ÖVEZETBEN ALKALMAZANDÓ TECHNIKAI INTÉZKEDÉSEK

1. FEJEZET

A hajók számára vonatkozó korlátozások

18. cikk

Az engedélyezett hajók száma

(1) A Tanács a 2371/2002/EK rendelet 20. cikkében megállapított eljárással összhangban meghatározza a 24 méteres teljes hosszt meghaladó, a 2. övezetben való halászatra feljogosított közösségi halászhajók számát. A hajók számát az IOTC hajólajstromába 2003-ban bejegyzett közösségi hajók számával megegyezően kell rögzíteni. A hajók számára vonatkozó korlátozásnak meg kell felelnie a teljes bruttó űrtartalomnak. A hajó lecserélése esetén ez a teljes űrtartalom nem léphető túl.

(2) A Tanács a 2371/2002/EK rendelet 20. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően felosztja a tagállamok között a hajóknak az e cikk (1) bekezdésével összhangban megállapított számát.

2. FEJEZET

Nem célfajok

19. cikk

Cápafélék

(1) A tagállamok minden elkövetnek annak érdekében, hogy ösztönözzék a véletlenül kifogott élő cápafélék és különösen a fiatal cápák visszaengedését.

(2) A tagállamok ösztönzik a cápafélék visszaengedésének csökkentését.

20. cikk

Tengeri teknősök

(1) A tagállamok minden elkövetnek annak érdekében, hogy – különösen a (2), (3) és (4) bekezdésben meghatározott intézkedések alkalmazásával – csökkentsék a halászatnak a tengeri teknősökre gyakorolt hatását.

(2) Halászfelszerelés a következő feltételekkel lehet használható:

a)	megfelelő kezelés, ideértve a véletlenül (horoggal vagy hálókkal) vagy járulékos fogásként kifogott tengeri teknősök felépülésének elősegítése vagy haladéktalan visszaengedését;

b)	a véletlenül vagy járulékosan kifogott teknősök visszaengedéséhez szükséges felszerelés megléte a fedélzeten.

(3) Erszényes kerítőháló a következő feltételekkel használható:

a)	amennyiben lehetséges, a tengeri teknősök hálóval való bekerítésének kötelező elkerülése;

b)	a megfelelő halászfelszerelések jellemzőinek fejlesztése és azok alkalmazása a tengeri teknősök járulékos fogásainak minimálisra csökkentésére;

c)	minden szükséges intézkedés meghozatala a hálóval bekerített vagy kifogott tengeri teknősök visszaengedéséért;

d)	minden szükséges intézkedés meghozatala a halak csoportosulásának mesterséges előidézésére kialakított olyan búvóhelyek (FAD) megfigyelése érdekében, amelyekben lehetséges tengeri teknősök kifogása, továbbá a kifogott teknősök visszaengedése és a használaton kívüli FAD-ok begyűjtése érdekében.

(4) Horogsorok a következő feltételekkel használhatók:

a)	a horogformák, a csalétkek és a mélység olyan kombinációinak kifejlesztése és alkalmazása, valamint olyan hálók és halászati eljárások tervezése, amelyek minimálisra csökkentik a véletlenszerű vagy járulékos fogásokat és a tengeri teknősök pusztulási arányát;

b)	a véletlenszerűen vagy járulékosan kifogott tengeri teknősök visszaengedéséhez szükséges felszerelés megléte a fedélzeten, ideértve a horgok eltávolításához, valamint a zsinórok és a merítőhálók elvágásához szükséges eszközöket.

IV. CÍM

A 3. ÖVEZETBEN ALKALMAZANDÓ TECHNIKAI INTÉZKEDÉSEK

21. cikk

Átrakodás

(1) Tilos a halak csoportosulásának mesterséges előidézésre kialakított búvóhely alkalmazásával halászó hajók támogatására segédhajók felhasználása.

(2) A kerítőhálós hajók számára tilos a halászzsákmány tengeren történő átrakodása.

22. cikk

A hajók számának korlátozása

(1) A Tanács a 2371/2002/EK rendelet 20. cikkében meghatározott eljárásnak megfelelően meghatározza a 3. övezetben halászatra feljogosított közösségi kerítőhálós hajók számát. A hajók számát az IATTC hajólajstromába 2002. június 28-án bejegyzett közösségi kerítőhálós hajók számával megegyezően kell rögzíteni.

(2) A tagállamok minden évben december 10-ig megküldik a Bizottságnak a lobogójuk alatt hajózó azon hajók jegyzékét, amelyek a 3. övezetben tonhalra szándékoznak halászni. Az e jegyzékben nem szereplő hajókat inaktívnak kell tekinteni és azok az adott évben nem halászhatnak.

(3) A jegyzékekben a 26/2004/EK rendelet I. mellékletével összhangban fel kell tüntetni a hajó belső halászflotta-nyilvántartási számát és az alkalmazott halászeszközt.

23. cikk

A delfinek védelme

A 3. övezetben a sárgaúszójú tonhalra irányuló halászat során kizárólag azok a közösségi halászhajók keríthetnek be erszényes kerítőhálóval delfinrajokat vagy -csoportokat, amelyek a Nemzetközi Delfinvédelmi Programról szóló megállapodásban rögzített feltételek szerint működnek, és amelyek részére delfinpusztulási határértéket (DML) állapítottak meg.

24. cikk

DML iránti kérelmek

A tagállamok minden évben szeptember 15-ig megküldik a Bizottságnak:

a)	a lobogójuk alatt hajózó, 363 metrikus tonnánál (400 nettó tonna) nagyobb terhelhetőségű, a következő év egészére DML-t igénylő hajók jegyzékét;

b)	a lobogójuk alatt hajózó, 363 metrikus tonnánál (400 nettó tonna) nagyobb terhelhetőségű, a következő év első vagy második felére DML-t igénylő hajók jegyzékét;

c)	minden egyes DML-t igénylő hajó esetében az arról szóló igazolást, hogy a hajó rendelkezik a delfinek védelméhez szükséges valamennyi megfelelő eszközzel és felszereléssel, és hogy a kapitány elvégzett egy, a delfinek mentésére és szabadon engedésére vonatkozó, elismert képzést;

d)	a lobogójuk alatt hajózó, a következő év során valószínűsíthetően az övezetben működő hajók jegyzékét.

25. cikk

A DML-ek felosztása

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a delfinpusztulási határértékre vonatkozó kérelmek megfeleljenek a Nemzetközi Delfinvédelmi Programról szóló megállapodásban meghatározott feltételeknek és az IATTC által elfogadott védelmi intézkedéseknek.

(2) A Bizottság megvizsgálja a jegyzékeket és biztosítja, hogy azok megfeleljenek a Nemzetközi Delfinvédelmi Programról szóló megállapodás rendelkezéseinek és az IATTC által elfogadott védelmi intézkedéseknek, és azokat megküldi az IATTC igazgatójának. Ha e vizsgálat azt tárja fel, hogy a kérelem nem felel meg az e bekezdésben említett feltételeknek, a Bizottság – az okokat feltüntetve – haladéktalanul tájékoztatja az érintett tagállamot arról, hogy valamely kérelmet vagy annak egy részét nem tudja továbbítani az IATTC igazgatójának.

(3) A Bizottság valamennyi tagállamot értesíti a lobogójuk alatt közlekedő hajók között felosztható összes DML-ről.

(4) A tagállamok minden évben január 15-ig értesítik a Bizottságot a DML-nek a lobogójuk alatt közlekedő hajók közötti felosztásáról.

(5) A Bizottság minden évben február 1-jéig megküldi az IATTC igazgatójának a közösségi halászhajók jegyzékét, feltüntetve a közöttük felosztott DML-eket.

26. cikk

Egyéb nem célfajok védelme

(1) Az erszényes kerítőhálós hajók – amennyire csak lehetséges – haladéktalanul és sértetlenül visszaengedik az összes tengeri teknőst, cápát, csíkoshasú tonhalat, vitorláshal-félét, ráját, aranymakrélát és egyéb nem célfajokat.

(2) A halászokat olyan technikák és felszerelések kifejlesztésére és alkalmazására ösztönzik, amelyek megkönnyítik ezen állatok gyors és biztonságos visszaengedését.

27. cikk

Tengeri teknősök

(1) Amikor a hálóban észrevesznek egy tengeri teknőst, minden ésszerű erőfeszítést meg kell tenni – beleértve szükség esetén akár motorcsónak igénybevételét is – a teknős kiszabadítása érdekében, mielőtt az belegabalyodna a hálóba.

(2) Amennyiben tengeri teknős gabalyodik a hálóba, a hálócsévélő berendezést le kell állítani, amint a teknős kijön a vízből, és azt nem szabad újra működésbe hozni, amíg a teknőst ki nem szabadítják a hálóból és vissza nem engedik.

(3) Ha a teknőst felviszik a fedélzetre, mindent meg kell tenni a felépüléséért mielőtt visszaengedik a vízbe.

(4) A tonhalhalászó hajók számára tilos sót tartalmazó zsákokat vagy bármilyen más műanyag hulladékot a tengerbe üríteni.

(5) Amennyiben lehetséges, a halak csoportosulásának mesterséges előidézésre kialakított búvóhelyekbe vagy más halászfelszerelésekbe beleakadt tengeri teknősöket ki kell szabadítani.

(6) A halászati célokra nem használt, a halak csoportosulásának mesterséges előidézésére kialakított búvóhelyeket meg kell szüntetni.

V. CÍM

A 4. ÖVEZETBEN ALKALMAZANDÓ TECHNIKAI INTÉZKEDÉSEK

28. cikk

A hulladékok mennyiségének csökkentése

A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a minimálisra csökkentsék a hulladékok, a visszaengedett halállományok, valamint az elveszített vagy elhagyott halászfelszerelésekkel zsákmányolt halak mennyiségét, a halászhajók által előidézett környezetszennyezést, a nem célzottan halászott halfajok és egyéb állatfajok kifogását, valamint a rokon vagy függő fajokat – különösen a kipusztulással fenyegetett fajokat – érintő hatásokat.

VI. CÍM

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

29. cikk

Tengeri emlősök

(1) Tilos tengeri emlőscsoportok vagy -rajok erszényes kerítőhálóval történő bekerítése.

(2) Az (1) bekezdés a 23. cikkben említett hajók kivételével valamennyi közösségi halászhajóra vonatkozik.

VII. CÍM

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

30. cikk

Komitológia

A 6. cikk (4) bekezdése és a 8. cikk (2) bekezdése értelmében meghozandó intézkedéseket a 2371/2002/EK rendelet 30. cikkének (3) bekezdésében megállapított eljárással összhangban kell elfogadni.

31. cikk

Hatályon kívül helyezés

A 973/2001/EK rendelet hatályát veszti.

32. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2007. május 7-én.

a Tanács részéről

az elnök

H. SEEHOFER

(1) HL L 179., 1998.6.23., 1. o.

(2) HL L 162., 1986.6.18., 33. o.

(3) HL L 236., 1995.10.5., 24. o.

(4) HL L 348., 2005.12.30., 26. o.

(5) HL L 15., 2005.1.19., 9. o.

(6) HL L 32., 2005.2.4., 1. o.

(7) HL L 137., 2001.5.19., 1. o. A legutóbb a 831/2004/EK rendelettel (HL L 127., 2004.4.29., 33. o.) módosított rendelet.

(8) HL L 358., 2002.12.31., 59. o.

(9) HL L 184., 1999.7.17., 23. o. A legutóbb a 2006/512/EK határozattal (HL L 200., 2006.7.22., 11. o.) módosított határozat.

(10) HL L 348., 2005.12.30., 28. o.

(11) HL L 5., 2004.1.9., 25. o. Az 1799/2006/EK rendelettel (HL L 341., 2006.12.7., 26. o.) módosított rendelet.

I. MELLÉKLET

A hosszú távon vándorló fajok jegyzéke

—	Germon: Thunnus alalunga

—	Kékúszójú tonhal: Thunnus thynnus

—	Nagyszemű tonhal: Thunnus obesus

—	Bonitó: Katsuwonus pelamis

—	Atlanti bonitó: Sarda sarda

—	Sárgaúszójú tonhal: Thunnus albacares

—	Feketeúszójú tonhal: Thunnus atlanticus

—	Kis tonhalfélék: Euthynnus spp.

—	Déli kékúszójú tonhal: Thunnus maccoyii

—	Tonmakréla fajok: Auxis spp.

—	Aranyosfejű halfélék: Bramidae

—	Nyársorrúhal-félék: Tetrapturus spp.; Makaira spp.

—	Vitorláshal-félék: Istiophorus spp.

—	Kardhal: Xiphias gladius

—	Makrélacsuka-félék: Scomberesox spp.; Cololabis spp.

—	Aranymakréla; kis aranymakréla: Coryphaena hippurus; Coryphaena equiselis

—	Cápafélék: Hexandus griseus; Cetorhinus maximus; Alopiidae Rhincodon typus; Carcharhinide; Sphyrnidae; Isuridae; Lamnidae

—	Cetfélék (bálnák és barna delfinek): Physeteridae; Balenidae; Eschrichtiidae; Monodontidae; Ziphiidae; Delphinidae

II. MELLÉKLET

A tonhalfélék és rokon fajok ICCAT-jegyzéke

—	Kékúszójú tonhal: Thunnus thynnus

—	Déli kékúszójú tonhal: Thunnus maccoyii

—	Sárgaúszójú tonhal: Thunnus albacares

—	Germon: Thunnus alalunga

—	Nagyszemű tonhal: Thunnus obesus

—	Feketeúszójú tonhal: Thunnus atlanticus

—	Kis tonhal: Euthynnus alletteratus

—	Csíkoshasú tonhal: Katsuwonus pelamis

—	Atlanti bonitó: Sarda sarda

—	Tonmakréla: Auxis thazard

—	Harántsávos tonmakréla: Auxis rochei

—	Karcsú palamida: Orcynopsis unicolor

—	Fattyú tonmakréla: Acanthocybium solandri

—	Foltos királymakréla: Scomberomorus maculatus

—	Királymakréla: Scomberomorus cavalla

—	Nyugat-afrikai spanyolmakréla: Scomberomorus tritor

—	Spanyolmakréla: Scomberomorus brasilliensis

—	Cero: Scomberomorus regalis

—	Vitorláshal: Istiophorus albicans

—	Fekete nyársorrúhal: Makaira indica

—	Kormos nyársorrúhal: Makaira nigricans

—	Fehér nyársorrúhal: Tetrapturus albidus

—	Kardhal: Xiphias gladius

—	Hosszúszárnyú nyársorrúhal: Tetrapturus pfluegeri

III. MELLÉKLET

A hajók hossza (6. cikk (2) bekezdés)

A hajók hosszának ICCAT szerinti meghatározása:

—

valamennyi, 1982. július 18. után épített halászhajó esetében a hajógerinc felső élétől mért legkisebb oldalmagasság 85 %-ánál húzott merülési vonalon mért teljes hosszúság 96 %-a, vagy az orrtőke elülső élétől a kormányzár tengelyvonaláig ezen a vízvonalon mért hossz, ha ez a nagyobb érték. A ferde gerinccel tervezett hajók esetében a merülési vonal, ahol a hajó hosszát mérik, párhuzamos a tervezett merülési vonallal;

—	valamennyi, 1982. július 18. előtt épített halászhajó esetében a nyilvántartás szerinti hossz, amely megegyezik a nemzeti nyilvántartásokban vagy az adott hajóra vonatkozó egyéb dokumentumokban feltüntetett hosszal.

IV. MELLÉKLET

LEGKISEBB MÉRET

(8. cikk (1) bekezdés)

Faj	Legkisebb méret
Kékúszójú tonhal (Thunnus thynnus) (1)	6,4 kg vagy 70 cm
Kékúszójú tonhal (Thunnus thynnus) (2)	10 kg vagy 80 cm
Kardhal (Xiphias gladius) (3)	25 kg vagy 125 cm (alsó állkapocs)

(1) Ez a legkisebb méret kizárólag az Atlanti-óceán keleti részére vonatkozik.

(2) Ez a legkisebb méret kizárólag a Földközi-tengerre vonatkozik.

(3) Ez a legkisebb méret kizárólag az Atlanti-óceánra vonatkozik.