13.3.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 72/1

(1)

A Bizottság az 1350/2006/EK rendelettel (2) (a továbbiakban: az ideiglenes rendelet) ideiglenes dömpingellenes vámot vetett ki a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína) származó, jelenleg az ex81019910 és az ex85159000 KN-kódok alá sorolt (2007. január 1-je óta érvényes KN-kódok) egyes volfrámelektródák behozatalára.

(2)

Mint ismeretes, a dömping és a kár vizsgálata a 2005. január 1. és 2005. december 31. közötti időszakra vonatkozott („vizsgálati időszak” vagy „VI”). Az okozott kár értékelése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2001. január 1-jétől a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra terjedt ki (a továbbiakban: a figyelembe vett időszak).

(3)

A Kínából származó egyes volfrámelektródák behozatalára vonatkozó ideiglenes dömpingellenes vám kivetését követően néhány érdekelt fél írásban nyújtotta be észrevételeit. Azoknak a feleknek, akik ezt kérték, szóbeli meghallgatásra is lehetőséget biztosítottak.

(4)

A Bizottság folytatta a végleges megállapításaihoz szükségesnek ítélt összes információk beszerzését és ellenőrzését. A felek által benyújtott szóbeli és írásbeli észrevételeket megvizsgálták, és adott esetben az ideiglenes megállapításokat azokkal összhangban módosították. Ebből a célból a Bizottság az alábbi vállalatok telephelyein további ellenőrző látogatásokat tett:

(5)

Minden fél tájékoztatást kapott azokról a lényeges tényekről és információkról, amelyek alapján a végleges dömpingellenes vám kivetését javasolták a Kínai Népköztársaságból származó volfrámelektródák behozatalára, valamint amelyek alapján biztosítani kívánták az ideiglenes vám formájában kivetett összegek végleges beszedését. E felek számára egy olyan időszakot is biztosítottak, amelyen belül e közzétételt követően észrevételeiket előadhatták.

(6)

Sor került a felek által beterjesztett szóbeli és írásbeli észrevételek áttekintésére, és indokolt esetben a megállapításokat azoknak megfelelően módosították.

(7)

Az érintett termék a Kínai Népköztársaságból származó, nem szintereléssel előállított volfrámelektróda, beleértve a volfrámrudakat és pálcákat, méretre vágva is, amely volfrámot legalább 94 %-ban tartalmaz. Az érintett terméket jelenleg a (2007. január 1-je óta érvényes) ex81019910 és az ex85159000 KN-kódok alá sorolják be. Az érintett terméket hegesztés és hasonló munkafolyamatok során használják, a semleges védőgázas volfrámelektródás ívhegesztést, a plazmaívhegesztést és plazmavágást, valamint a termikus szórást is beleértve.

(8)

Az egyik importőr kifogást emelt az ideiglenes rendelet (13) preambulumbekezdésében szereplő következtetés ellen, mely szerint ezen eljárás alkalmazásában a volfrámelektródák valamennyi típusa egyetlen terméknek tekintendő. Az említett importőr kiemelte a volfrámelektródák különböző típusainak – különösen az importőr saját fejlesztésű szabadalmaztatott típusának – eltérő tulajdonságait.

(9)

Ugyanakkor a Bizottságnak a vizsgálat kezdete óta tudomása volt arról, hogy a volfrámelektródáknak több típusa van. A volfrámelektródákat amellett, hogy különböző hosszúságban és vastagságban értékesítik, készíthetik teljes egészében volfrámból, kis százalékban ötvözhetik egyéb fémekkel (tórium, lantán, cérium, cirkónium), illetve készülhet azok keverékével is. Az említett ötvözéssel – amely az elektródák olyan tulajdonságait érinti, mint a gyúlékonyság, a stabilitás és a tartósság – a termékek jobban alkalmazkodhatnak a különleges rendeltetési célokhoz. A volfrámelektródák különböző típusainak eltérő technikai tulajdonságai ellenére megállapítható, hogy azonos alapvető fizikai tulajdonságaik, valamint helyettesíthetőségük mértéke elegendő ahhoz, hogy ezen eljárás alkalmazásában egyetlen terméknek tekintsék őket, mivel ugyanazokkal a fizikai és kémiai tulajdonságokkal rendelkeznek.

(10)

Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a dömping- és a kárkülönbözet kiszámítása során figyelembe vették a volfrámelektródák fent említett különböző típusait.

(11)

A (8) preambulumbekezdésben említett importőr kiemelte továbbá azt, hogy az európai és a kínai gyártók gyártási eljárásaik tekintetében is különböznek egymástól, és azt állította, hogy emiatt a kínai volfrámelektródák jobb minőségűek. Emellett az egyik exportáló gyártó azt állította, hogy az általa gyártott elektródák a versenytársak által gyártott termékeknél jobb minőségűek, sőt, termékei minden esetben jobban alkalmazkodnak a vállalatcsoport által előállított főtermékhez, a TIG hegesztőpisztolyhoz. Ez utóbbi állítás tekintetében ki kell emelni azt, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a minőségbeli különbségek nem olyan jelentősek, hogy a többi gyártó által előállított elektródákat ne lehessen e konkrét területen használni, még akkor is, ha ez utóbbiak nem e hegesztőpisztoly optimális tartozékai. Az importőr által kiemelt állítólagos általános minőségbeli – azaz a közösségi gazdasági ágazat által előállított és a Közösségben értékesített, valamint a Kínai Népköztársaságból a Közösségbe behozott volfrámelektródák közötti – különbségek tekintetében nem állt rendelkezésre olyan objektív információ, amely megerősítette vagy számszerűsítette volna az általános minőség terén feltételezett különbséget. Ezért a közösségi gazdasági ágazat által a Közösségben előállított és a közösségi piacon értékesített, illetve a Kínai Népköztársaságból a Közösségbe behozott volfrámelektródák az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében hasonló terméknek tekintendők, és ebben a tekintetben a károkozási számításokat nem kellett kiigazítani.

(12)

Az érintett termékre és a hasonló termékre vonatkozó egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (12)–(15) preambulumbekezdésében szereplő megállapítások megerősítést nyernek.

(13)

Az az exportáló gyártó, aki a piacgazdasági elbánásban amiatt nem részesült, mert nem felelt meg az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjában szereplő második MET-kritériumnak, úgy érvelt, hogy a számviteli rendszerében talált következetlenségek csak néhány esetben álltak fenn, és időközben javított számviteli rendszerén annak érdekében, hogy megfeleljen a nemzetközi számviteli standardoknak. A vállalat ugyanakkor nem igazolta, illetve nem támasztotta alá bizonyítékokkal ezt az állítást. Emellett a helyszíni ellenőrzés során összegyűjtött bizonyítékokból világosan kiderül, hogy a megállapított gyakorlatok egyértelműen sértették a nemzetközi számviteli standardokat és a kínai számviteli szabályokat, még akkor is, ha azokat a vizsgálati időszak után kijavították volna.

(14)

A piacgazdasági elbánásra vonatkozó egyéb érvelés hiányában az ideiglenes rendelet (16)–(21) preambulumbekezdésében szereplő megállapítások megerősítést nyernek.

(15)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően a közösségi gazdasági ágazat kétségbe vonta az egyéni elbánás megítélését a fenti (13) preambulumbekezdésben említett exportáló gyártó számára, mivel a vállalat számvitelében az exporteladások tekintetében is következetlenségeket találtak. Ebben a tekintetben meg kell jegyezni, hogy a vállalat az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdésében meghatározott valamennyi kritériumot teljesítette, ezért semmi sem indokolta az e vállalatnak megítélt egyéni elbánás elutasítását. Emellett azokat a bizonyítékokat, amelyek a vizsgálati időszak során a kapcsolt vállalat által a Közösségbe irányított néhány exportügylettel kapcsolatosak, a legfontosabb dömpingellenes kérdőív helyszíni ellenőrzése során is be lehetett szerezni, és az abban szereplő exportadatok egyetlen ponton szorultak kiigazításra, amire azonnal sor került. Ezért a közösségi gazdasági ágazat kérelmét elutasították.

(16)

Egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (22)–(25) preambulumbekezdésében szereplő, az egyéni elbánásra vonatkozó megállapítások megerősítést nyernek.

(17)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően az érintett exportáló gyártó oly módon ismertette a havi rendes értéket, hogy a vizsgálati időszak ellenőrzött, átlagos rendes értékét összefüggésbe hozta a fő nyersanyag, az ammónium-paravolframát árának alakulásával annak igazolására, hogy a havi exportárakkal összehasonlítva látható, hogy a vizsgálati időszak vége felé dömpingre nem került sor. Emellett ebből a havi rendes értékből arra lehetett következtetni, hogy az ideiglenesen megállapított dömpinget elsősorban az ammónium-paravolframát drasztikus áremelkedése okozta, amire a vállalat nem azonnal, hanem csak a vizsgálati időszak vége felé reagált exporteladási árainak emelésével. A vállalat azzal a kérelemmel fordult a Bizottsághoz, hogy vegye figyelembe ezt a fejleményt, és a dömpingkülönbözetet kizárólag az utolsó hat hónap, vagy a vizsgálati időszak utolsó negyedévének alapján számítsa ki. Ezt a kérést azonban el kellett utasítani, mivel a vizsgálati időszaktól való eltérés diszkriminatív lenne azzal a többi vizsgált vállalattal szemben, amelyeket ugyanígy érintett az ammónium-paravolframát árának általános emelkedése. Ez a kérés a vizsgálati időszak koncepciójával is összeegyeztethetetlen. A kérelem valójában szelektív módon választja ki a vizsgálati időszak bizonyos részének adatait, ezért megkérdőjelezi a következtetések reprezentativitását.

(18)

Ebben az összefüggésben az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően a közösségi gazdasági ágazat azt állította, hogy a piacgazdasági elbánásban részesült vállalat rendes értékének kiszámításához használt nyersanyagköltségeket ki kell igazítani. A közösségi gazdasági ágazat megítélése szerint e kiigazítást az alaprendelet 2. cikkének (3) és (5) bekezdése indokolná, mivel a kínai volfrámelektróda-piac makrogazdasági szinten állami beavatkozás alá tartozik, ezért a fő nyersanyag, az ammónium-paravolframát belföldi ára következetesen elmaradt az ammónium-paravolframát exportárától.

(19)

A fenti kérelmet a kínai kormány makrogazdasági szinten végrehajtott politikája nyomán fellépő hatások elemzésével vizsgálták meg: e politika nyomán az ammónium-paravolframát árszintje a belföldi, illetve az exportpiacon eltérő lehet. A vizsgálat kimutatta, hogy az export héa-visszatérítésre vonatkozó kínai politika bizonyos mértékig visszatartja a volfrám és a kapcsolt termékek (ammónium-paravolframát) kivitelét, mivel az exportőröknek a hazai beszerzésű nyersanyag után kifizetett héa-nak csak egy részét térítik vissza. Ez azt is jelenti, hogy a volfrámelektródák gyártóira exportálás esetén további költségek hárulnak. Ezért az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének b) pontja értelmében a rendes értéket ki kellett igazítani, hogy az tükrözze a fenti héa-rendszer eredményeképpen felmerülő teljes költséget is. Ezért további kiigazításra nincs szükség.

(20)

A rendes érték fent említett kiigazításától eltekintve az ideiglenes rendelet (26)–(33) preambulumbekezdésében szereplő általános módszer megerősítést nyer.

(21)

Az Amerikai Egyesült Államok hasonló országként való felhasználásával kapcsolatos vonatkozó észrevételek hiányában az alaprendelet (34)–(38) preambulumbekezdésben szereplő megállapítások megerősítést nyernek.

(22)

A piacgazdasági elbánásban nem részesülő exportáló gyártókra vonatkozó rendes érték meghatározásával kapcsolatos észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (39)–(46) preambulumbekezdése végleges megerősítést nyer.

(23)

Az egyéni elbánásban részesülő vállalat, valamint a piacgazdasági/egyéni elbánásban nem részesülő együttműködő vállalat – amelynek dömpingkülönbözete alapján számították ki az egész országra vonatkozó dömpingkülönbözetet – exportárainak vonatkozásában – az ideiglenes rendelet (54)–(56) preambulumbekezdésében előírtaknak megfelelően – az exportárakat a vizsgálati időszakon kívül eső két tranzakció kizárásával vizsgálták felül.

(24)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően a piacgazdasági elbánásban részesülő exportáló gyártó – amely a Közösségbe irányuló exporteladásait kapcsolt importőrön keresztül bonyolította, és ennek következtében a terméket a közösségi kapcsolt és független vállalatok számára viszonteladás formájában értékesítette – azt állította, hogy kapcsolt vállalatainak értékesítési, általános és igazgatási költségeit – amelyeket az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése értelmében az exportár kiszámításához használt – felülbecsülték, és így azok nem tükrözték a volfrámelektróda eladásából keletkező költségeket. Az exportáló gyártó azzal a kérelemmel fordult a Bizottsághoz, hogy a kapcsolt forgalmazók által a kérdőívre küldött válaszban szereplő eredeti SGA-költségeket alkalmazza, amelyeket a költségelosztási módszerre vonatkozó bizonyíték hiányában nem fogadtak el. A vállalat bizonyítékokat nyújtott be az eredetileg használt költségelosztási módszerre vonatkozóan, amelynek alapjául a vállalatok által hagyományosan használt belső szabvány szolgált. A benyújtott bizonyítékot ezután a helyszínen ellenőrizték, és megállapították, hogy az eredeti költségelosztási módszer megfelelt a volfrámelektródák értékesítése nyomán felmerülő költségeknek. Ennélfogva a kérelmet elfogadták, és a kapcsolt forgalmazók SGA-költségeit ennek megfelelően kiigazították.

(25)

A két független importőr haszonkulcsának vonatkozásában – közülük az egyikük haszonkulcsát ideiglenesen felhasználták a fent említett exportáló gyártó exportárának kiszámításához – megállapítást nyert, hogy ezek a haszonkulcsok nem használhatók, mivel e két importőr üzleti tevékenysége nem hasonlítható össze kellőképpen az érintett kapcsolt importőr üzleti tevékenységével. Az említett kapcsolt importőr által behozott volfrámelektródák többségét a vállalatcsoport által előállított fő termékbe, a hegesztőpisztolyba építették be. Azt is meg kell jegyezni, hogy a volfrámelektróda jóval kisebb értéket képvisel, mint a végtermék. Ezen az alapon megállapítást nyert, hogy a kapcsolt importőr saját haszonkulcsa pontosabb alapul szolgálhatna az exportár kiszámításához használt haszonkulcs megállapításához.

(26)

Az exportárakkal kapcsolatban más észrevétel nem érkezett, ezért az ideiglenes rendelet (47) és (48) preambulumbekezdésében megállapított általános módszer – a kapcsolt importőr saját haszonkulcsának a piacgazdasági elbánásban részesülő gyártó számtanilag képzett exportárához való, fent ismertetettek szerinti felhasználásának kivételével – megerősítést nyer.

(27)

A (17)–(20) és a (22) preambulumbekezdésben ismertetett rendes értékeket és a (23)–(26) preambulumbekezdésben ismertetettek szerint felülvizsgált exportárakat gyártelepi alapon hasonlították össze. A rendes érték és az exportár méltányos összehasonlításához az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése értelmében azokat a különböző tényezőket is figyelembe vették, amelyekről azt állították, hogy hatással vannak az árakra és az árak összehasonlíthatóságára. A tényezők, amelyeknek kiigazítását elfogadták, a következők: a (19) preambulumbekezdésben ismertetett közvetlen adók, a szállítási és biztosítási, a kezelési és járulékos költségek, a csomagolás, a hitel- és bankköltség.

(28)

A fentiek fényében a végleges dömpingkülönbözet, a vámfizetés nélküli közösségi határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következő:

(29)

Az egyéni elbánásban részesülő másik vállalat exportárának kiigazítását követően a végleges dömpingkülönbözet a vámfizetés nélküli közösségi határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következő:

(30)

Ezen az alapon a piacgazdasági/egyéni elbánásban nem részesülő együttműködő exportáló gyártó exportárainak kiigazítása után a dömping országos szintjét ideiglenesen a vámfizetés nélküli közösségi határparitáson számított CIF-ár 160,2 %-ában állapították meg.

(31)

A közösségi gyártásra vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (57) és (58) preambulumbekezdésében szereplő megállapítások megerősítést nyernek.

(32)

A közösségi gazdasági ágazat meghatározására vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (59) preambulumbekezdésében szereplő megállapítások megerősítést nyernek.

(33)

A közösségi fogyasztásra vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (60) preambulumbekezdésében szereplő megállapítások megerősítést nyernek.

(34)

Az érintett országból a Közösségbe irányuló behozatalra vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (61)–(66) preambulumbekezdésében szereplő megállapítások megerősítést nyernek.

(35)

A közösségi gazdasági ágazat helyzetére vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (67)–(93) preambulumbekezdésében szereplő megállapítások megerősítést nyernek.

(36)

Lényeges új, bizonyítékokkal alátámasztott információ vagy érvelés hiányában az ideiglenes rendelet (94)–(114) preambulumbekezdésében szereplő megállapítások megerősítést nyernek.

(37)

Három exportőr, egy exportőrszövetség és egy importőr ismételten hangot adott abbéli aggodalmának, hogy az ideiglenes vámok a kínai exportőröket kizárnák a közösségi piacról. Mivel csak két közösségi gyártó létezik, és a többi országból jóformán nem érkezik behozatal, ez állítólag a felhasználók kárára megszüntetné a versenyt a közösségi piacon. Emellett azt is állították, hogy a két közösségi gyártónak szokása a közösségi piaci árak versenyellenes gyakorlatokkal való ellenőrzése. Ugyanakkor ezek a felek a vizsgálat során sem bizonyítékokat nem nyújtottak be állításaik alátámasztására, sem olyan utalásra nem derült fény, amely e gyakorlatok létezését igazolta volna.

(38)

Amint az az ideiglenes rendeletben is szerepel, a dömpingellenes intézkedéseknek nem az a céljuk, hogy megakadályozzák a harmadik országok exportőreinek bejutását a közösségi piacra, hanem inkább az, hogy helyreállítsák azokat az egyenlő feltételeket, amelyeket a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok eltorzítottak.

(39)

A vizsgálat során semmilyen bizonyítékot sem találtak az állítólagos versenyellenes magatartásra, a kínai behozatal közösségi piacra való betörése előtt a közösségi gazdasági ágazat pedig nem tett szert szokatlanul magas haszonra. A kivetett intézkedések szintjének köszönhetően – a két meglévő közösségi gyártó mellett – néhány kínai exportáló gyártó is folytathatja az érintett termék közösségi piacon való értékesítését. A károkozáson alapuló kivetett vám célja pusztán az, hogy olyan szintre emelje az importárakat, amelyen a közösségi gazdasági ágazat is rendes nyereségre tehet szert.

(40)

Az egyik importőr azt állította továbbá, hogy a vámok veszélyeztetnék vállalatának működését. Emellett ez az importőr egy egyedülálló, kiváló minőségű volfrámelektródát forgalmaz, és ha tevékenységével fel kellene hagynia, akkor állítása szerint a volfrámelektródák végfelhasználóit az innováció és a szolgáltatás minőségének terén kár érné.

(41)

Ugyanakkor, amint az az ideiglenes rendeletben is szerepel, az érintett termék importárának növekedése nyomán vélhetően visszaáll a tisztességes verseny a közösségi termelőkkel, és az importőröket az áremelkedés nem fogja megakadályozni abban, hogy az érintett terméket értékesítsék. Mi több, az együttműködő importőrök esetében megállapított magas haszonkulcsok miatt nem valószínű, hogy ezek az importőrök kiszállnának az üzletből, még akkor sem, ha az importmennyiség az intézkedések miatt csökkenne. A hegesztőelektróda-piac egyik legfontosabb szereplője a forgalmazó/kereskedő, akik a végfelhasználók hegesztéssel kapcsolatos valamennyi igényét ún. egyablakos (one-stop shop) szolgáltatás keretében elégítik ki. Ezért nagyon valószínű, hogy az említett szereplők az intézkedések kivetése után is a piac fontos tényezői maradnak.

(42)

Az egyik fél részéről az az érvelés is elhangzott, hogy a vállalatcsoportjuk által importált volfármelektróda csak kiegészítő termék az ugyanezen vállalatcsoport által gyártott hegesztőpisztolyhoz. Ha a felhasználókat a dömpingellenes intézkedések arra kényszerítenék, hogy más beszállítók olcsóbb elektródáit válasszák, az a vállalatcsoport által gyártott hegesztőpisztoly teljesítményén és tartósságán ejtene csorbát, ami pedig a vállalatcsoport egész üzleti vállalkozására káros hatással lenne. Ugyanakkor megállapítást nyert, hogy ha e felhasználók megrendelőinek nem lenne tudomásuk e káros technikai következményekről, a szóban forgó exportőr számára javasolt viszonylag alacsony vámszint vélhetően nem ösztönözné őket másik beszállítói forrás felkeresésére. Ezen túlmenően az állítólagos negatív következményekkel kapcsolatban egyetlen bizonyítékot sem nyújtottak be.

(43)

Lényeges új információ vagy érvelés hiányában az ideiglenes rendelet (115)–(132) preambulumbekezdésének megállapításai megerősítést nyernek.

(44)

Az ideiglenes megállapítások közzétételét követően a közösségi gazdasági ágazat azt állította, hogy az ideiglenes rendelet (136) preambulumbekezdésében említett kiigazítás az importőrök tekintetében az alábbi két okból is túlzott volt:

(45)

A Bizottság – többek között egy további független importőrtől megszerzett részletes információk bevonásával – folytatta e kérdés vizsgálatát. A vizsgálat kimutatta, hogy mind a Közösség által gyártott, mind az importált elektródák értékesítése számtalan csatornán keresztül történik, és gyakran több lépcsőben is sor kerül viszontértékesítésükre, míg a termék a gyártótól a végfelhasználóhoz kerül. E piaci szereplők más-más mértékben ugyan, de olyan feladatokat látnak el, mint a minőség-ellenőrzés, a tárolás és a logisztika, az újracsomagolás, a marketing és a vevőszolgálati támogatás. A rendelkezésre álló információk vizsgálata után megállapítást nyert, hogy az importőrök által végzett feladatokat rendszeresebb és egységesebb módon kell figyelembe venni annak érdekében, hogy az importárakat össze lehessen hasonlítani a közösségi gazdasági ágazat ugyanazon kereskedelmi szinthez igazított áraival.

(46)

Ebből a célból a kereskedelem különböző szintjeiből (kereskedők, viszonteladók, végfelhasználók és eredeti berendezések gyártói) fakadó árkülönbségek becslésének alapjául a hasonló terméknek a közösségi gazdasági ágazat által a közösségi piacon megvalósított eladása szolgált. Az ideiglenes rendelet (136) preambulumbekezdésében említett kiigazítás helyett ezért a kereskedelmi szint kiigazítását alkalmazták.

(47)

Az egyik exportőr a kárkülönbözetének kiszámításához használt eladási adatokban egy hibára hívta fel a figyelmet. A kárkülönbözet megállapításához használt adatokban fellelt egyéb irodai hibákat is kijavították. E korrekciók eredményeképpen az egyik exportőr kárkülönbözete és az országos kárkülönbözet csökkent.

(48)

Az is megállapítást nyert, hogy bizonyos kínai exportőrök nem túl gyakori exporttevékenysége, valamint az USD/EUR árfolyam vizsgálati időszak alatti változása miatt a havi árfolyamráta alkalmazásával az egyszeri éves rátánál sokkal pontosabb eredményeket lehetett kapni. Az exportőrökre vonatkozó számításokat ennek megfelelően felülvizsgálták.

(49)

Egy exportőr és egy exportőrszervezet úgy érvelt, hogy a nyersanyag beszerzése és a kész volfrámelektróda kereskedőnek történő értékesítése között eltelt idő a hosszabb szállítási idő és a vámkezelési eljárások miatt a kínai exportőrök esetében lényegesen hosszabb, mint a közösségi gazdasági ágazat esetében. Ez azt jelenti, hogy a kínai exportőrök árai természetesen lassabban reagálnak a nyersanyagárak növekedésére, mint a közösségi gazdasági ágazat árai, és az importőr azt állította, hogy a kár mértékének kiszámításakor ezt is figyelembe kell venni.

(50)

Amellett, hogy elismerték, hogy a termék gyártása és a megrendelőhöz való kiszállítása között eltelt idő a kínai exportőrök esetében hosszabb, a kár meghatározása szempontjából ez nem minősül releváns tényezőnek. A vizsgálat során felhasznált adatokat a számla dátuma határozza meg, amely rendes esetben megfelel annak a dátumnak, amikor az árut a gyárból elszállítják. Emellett szintén eltelik egy bizonyos idő az aktuális nyersanyagárak alapján kialkudott ár megállapítása és a szállítás között, de semmi sem indokolja azt a feltételezést, hogy ez az idő a kínai gyártók esetében hosszabb lenne, mint a közösségi gyártók esetében. Ezt az érvelést tehát el kell utasítani.

(51)

Ennek megfelelően az egyéni vagy a piacgazdasági elbánásban részesülő vállalatokra vonatkozó, végleges, súlyozott átlaggal számított kárkülönbözet a következő:

(52)

A fentiek fényében, valamint az alaprendelet 9. cikke (4) bekezdésének értelmében a végleges dömpingellenes vámot olyan szinten kell kivetni, amely elegendő a behozatalok által okozott kár felszámolásához, de nem haladja meg a megállapított dömpingkülönbözetet.

(53)

A fentiek alapján a végleges vámok a következőképpen alakulnak:

(54)

Az e rendeletben meghatározott egyedi, vállalati dömpingellenes vámtételek megállapítása a szóban forgó vizsgálat megállapításaira épült. Ezért azok e vállalatok esetében a vizsgálat során megállapított helyzetet tükrözik. Ezek a vámtételek (az „összes többi vállalat” esetében alkalmazott országosan érvényes vámtételekkel szemben) így kizárólag az érintett országból származó és az adott vállalatok, azaz az említett konkrét jogi személyek által előállított termékek behozatalára vonatkoznak. Az e rendelet rendelkező részében névvel és címmel említett vállalatoktól eltérő bármely más vállalat által előállított importált termék – ideértve a kifejezetten megemlítettekhez kapcsolódó jogi személyeket is – nem élvezheti ezeket a vámtételeket, és ezekre az „összes többi vállalat” esetében alkalmazandó vámtétel érvényes.

(55)

A vállalatspecifikus dömpingellenes vámtételek alkalmazására irányuló kérelmeket (pl. a jogalany nevében bekövetkezett változást vagy új gyártási vagy értékesítési egységek létrehozását követően) késedelem nélkül a Bizottsághoz (3) kell benyújtani, mellékelve minden lényeges információt, különös tekintettel a vállalatnak a gyártáshoz és a hazai és exportértékesítésekhez kapcsolódó olyan tevékenységeiben bekövetkezett változásokra, amelyek például az ilyen névváltozással vagy a gyártási és értékesítési egységben bekövetkezett változással függenek össze. Indokolt esetben ennek megfelelően módosítják a rendeletet az egyedi vámtételekben részesülő vállalatok listájának módosításával.

(56)

A dömpingellenes vám megfelelő végrehajtásának biztosítása érdekében a maradványjellegű vám szintje nemcsak a nem együttműködő exportőrökre vonatkozik, hanem azokra a vállalatokra is, amelyek a vizsgálati időszakban nem exportáltak. Az utóbbi vállalatokat azonban arra kérik fel, hogy – amennyiben az alaprendelet 11. cikke (4) bekezdése második szakasza előírásainak megfelelnek – nyújtsanak be kérelmet az említett cikk szerinti felülvizsgálatra, hogy helyzetüket egyénileg lehessen megvizsgálni.

(57)

A lényeges tények és szempontok felfedését követően – amelyek alapján a végleges dömpingellenes vám kivetését javasolták – az alaprendelet 8. cikkének (1) bekezdése értelmében két kínai exportáló gyártó ajánlott kötelezettségvállalásokat az árra vonatkozóan.

(58)

Az érintett termék jellemzője, hogy számtalan terméktípus létezik, amelyek között lényeges árkülönbségek tapasztalhatók. A két exportáló gyártó minden terméktípusra csak egy minimumimportárat ajánlott, méghozzá olyan szinten, amellyel nem lett volna garantálható az összes termékre nézve a káros dömping felszámolása. Azt is meg kell jegyezni, hogy a terméktípusok magas száma miatt jóformán lehetetlen minden egyes terméktípusra olyan ésszerű minimumimportárakat megállapítani, amelyet a Bizottság megfelelően ellenőrizhet, még akkor is, ha az exportáló gyártók mindegyik terméktípusra más és más minimumimportárat ajánlottak.

(59)

Emellett a vizsgálati időszak alatt az érintett termék ára jelentősen ingadozott, így a rögzített árral kapcsolatos kötelezettségvállalás ebben az esetben nem jöhet szóba. E probléma megoldása érdekében mindkét vállalat felajánlotta, hogy a minimumimportárat az ammónium-paravolframát áringadozásának alapján indexálja. Ugyanakkor az egyik exportáló gyártó esetében az ammónium-paravolframát és a volfrámelektróda árának ingadozása között nem állapítottak meg szoros összefüggést a vizsgálati időszak alatt, a minimumimportár ammónium-paravolframát árának alapján való indexálása a szóban forgó exportáló gyártó esetében nem volt lehetséges.

(60)

Emellett az egyik exportáló gyártó számtalan kapcsolt vállalattal rendelkezik az Európai Közösségben, amely vállalatok ugyanezen fogyasztóknak más termékeket is értékesítenek. Ez az összetett értékesítési struktúra csak fokozza az intézkedések megkerülésének kockázatát.

(61)

A fentiek alapján az a következtetés vonható le, hogy e kötelezettségvállalási ajánlatokat el kellett utasítani.

(62)

A megállapított dömpingkülönbözetek nagyságrendjét tekintve és a közösségi gazdasági ágazatnak okozott kár mértékének fényében szükségesnek ítélik, hogy az ideiglenes rendelet, azaz az 1350/2006/EK rendelet által kivetett ideiglenes dömpingellenes vámok útján biztosított összegeket a véglegesen kivetett vámtétel mértékében véglegesen beszedjék. Mivel a végleges vámok alacsonyabbak, mint ideiglenes párjuk, az ideiglenesen biztosított összegeket – a végleges dömpingellenes vámok feletti részükben – el kell engedni. Amennyiben a végleges vámok magasabbak, mint az ideiglenes vámok, csak az ideiglenes vámok összegével egyező összeget kell véglegesen beszedni.

(63)

Annak érdekében, hogy minimálisra csökkenjen az intézkedések megkerülésének kockázata – amely a vámtételek közötti nagy különbségekből adódhat – a Bizottság úgy ítéli meg, hogy ebben az esetben különleges intézkedésekre van szükség a dömpingellenes vámok helyes alkalmazásának biztosítására. E különleges intézkedések, amelyek kizárólag az egyéni vámtétel bevezetése által érintett vállalatok esetében alkalmazandók, a következőket tartalmazzák: a tagállamok vámhatóságai előtt olyan érvényes kereskedelmi számla bemutatását, amely megfelel az e rendelet mellékletében meghatározott követelményeknek. Az ilyen számlával nem rendelkező behozatalra az összes többi exportőrre alkalmazandó maradék dömpingellenes vám vonatkozik.

(64)

Mint ismeretes, amennyiben az alacsonyabb egyéni vámtételeket élvező vállalatok kivitelének volumene jelentősen megnő a dömpingellenes intézkedések bevezetését követően, ez a mennyiségi növekedés esetleg önmagában is úgy ítélhető meg, mint az intézkedések bevezetése nyomán létrejött kereskedelmi folyamatok megváltozása az alaprendelet 13. cikke (1) bekezdésével összhangban. Ilyen körülmények között, és amennyiben a feltételek fennállnak, kijátszás elleni vizsgálatot lehet indítani. E vizsgálat többek között kiterjedhet az egyéni vámtételek eltörlése szükségességének, és országos vám ebből következő kivetésének vizsgálatára,

European Commission (Európai Bizottság)

Directorate-General for Trade (Kereskedelmi Főigazgatóság)

Direction H, office J-79 5/16 (H. Igazgatóság, J-79 5/16. iroda)

1049 Brüsszel, Belgium

1.

A kereskedelmi számlát kibocsátó vállalat tisztviselőjének neve és beosztása.

2.

A következő nyilatkozatot: „Alulírott igazolom, hogy az e számla alá tartozó, az Európai Közösségbe történő kivitelre értékesített [mennyiség] volfrámelektródát a [vállalat neve és címe] [kiegészítő TARIC-kód] állította elő a(z) (érintett ország)-ban/-ben. Kijelentem, hogy az e számlán megadott információ teljes és megfelel a valóságnak.”