a)

nagyobb hangsúlyt kell helyezni a közösségi jogszabályok végrehajtására;

b)

támogatni kell a közösségi jogszabályoknak való megfelelést, különösen a kockázatosnak minősíthető ágazatok és vállalkozások, valamint a munkavállalók legsérülékenyebb csoportjai esetében;

c)

a munkahelyen bekövetkező változásokhoz kell igazítani és egyszerűsíteni kell a jogi keretet;

d)

elő kell mozdítani a nemzeti stratégiák kialakítását és végrehajtását;

e)

a munkavállalók magatartásában bekövetkező változások ösztönzésével, és ezzel egyidejűleg a munkáltatóknak az egészségközpontú megközelítés elfogadására való ösztönzésével olyan általános kultúrát kell kialakítani, amelyben az egészségvédelem és a kockázatok megelőzése érték;

f)

a lehetséges új kockázatok meghatározására és értékelésére szolgáló módszereket véglegesíteni kell;

g)

értékelni kell a közösségi stratégia végrehajtását;

h)

nemzetközi szinten elő kell mozdítani a munkahelyi egészségvédelmet és biztonságot.

a)

A nemzeti stratégiáknak olyan eszközök végrehajtására kell elsősorban figyelmet fordítaniuk, amelyek a jogszabályok magas szintű betartását biztosítják, különösen a kis- és középvállalkozások (KKV-k) és a nagy kockázattal járó ágazatok körében:

E stratégiáknak – ahol lehet, hogy a nemzeti prioritásoknak és körülményeknek megfelelően – különösen a demográfiai változásokkal, az egészségügyi felügyelet megelőző hatékonyságával, a munkavállalók rehabilitációjával és újbóli beilleszkedésével, a jobb és eredményesebb jogszabály-végrehajtással, valamint a politikák koherenciájának fokozásával kell foglalkozniuk.

b)

A nemzeti stratégiákban törekedni kell mérhető célok kitűzésére a munkahelyi balesetek és a foglalkozási megbetegedések előfordulásának csökkentésére vonatkozóan az érintett munkavállalói kategóriák, vállalkozástípusok és/vagy ágazatok tekintetében.

c)

Az igazgatási és intézményi szabályozási keret fejlesztése nemzeti és közösségi szinten egyaránt továbbra is kiemelt prioritás, és az értékelés fontos szerepet tölt be ebben.

d)

Erősíteni kell a vonatkozó politikáknak – mint például a közegészségügyi és a foglalkoztatási politikának – a munkahelyi egészségvédelemre és biztonságra vonatkozó politikákkal való koherenciáját.

e)

További kutatást igényelnek az új és a hagyományos munkahelyi kockázatok, például a következő területeken:

f)

A munkahelyeket úgy kell megtervezni, hogy a munkavállalók foglalkoztathatósága az aktív kor folyamán végig biztosított legyen. A munkahelyeket ugyanakkor az idősebb és fogyatékkal élő munkavállalók egyéni szükségleteihez kell igazítani.

g)

Az oktatás minden szintjén és minden területén elő kell mozdítani a viselkedésmintáknak a munkahelyi biztonság és egészségvédelem tekintetében való változását.

h)

Az elért eredmények mérésére szolgáló új eszközöket és az összes szereplő által mind nemzeti, mind európai szinten tett erőfeszítéseket különösen eredményjelző táblák segítségével tovább kell fejleszteni.

i)

Fokozni kell a nemzetközi együttműködést, és folytatni kell a Nemzetközi Munkaügyi Szervezettel, az Egészségügyi Világszervezettel és más nemzetközi szervezetekkel való aktív együttműködést.

a)

el kell ismerni a „jó munkahely” jelentőségét és az azt megalapozó elveket, vagyis az alkalmazotti jogokat és az alkalmazottak aktív részvételét, az esélyegyenlőséget, a munkahelyi biztonság és az egészség védelmét, valamint a családbarát munkaszervezést;

b)

figyelembe kell venni az új kihívásokat, mint például a demográfiai változásokat és a munkaerő elöregedését, az új foglalkoztatási trendeket, valamint az Európán belüli és az Európába irányuló, új és egyre nagyobb tömegeket érintő migrációs hullámokat;

c)

d)

az érintettek körében fokozottan tudatosítani kell a munkaerőpiacról munkahelyi baleset, foglalkoztatási megbetegedés vagy rokkantság következtében hosszú időre kiszorult munkavállalók rehabilitációjának és újbóli beilleszkedésének szükségességét;

e)

többek között gazdasági ösztönzők felhasználásával további erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy a vállalkozások hozzáállása az egészségvédelem és a biztonság aktívabb részvételt biztosító, integrált kezelése irányában változáson menjen keresztül;

f)

fel kell kérni az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökséget, hogy segítse elő az információk és a bevált gyakorlatok cseréjét, valamint hogy – kockázatfigyelő intézetén keresztül – magas színvonalon gyűjtse össze az információkat a konkrét kockázatokról. Nagyobb figyelmet kell fordítani a szélesebb társadalmi-gazdasági folyamatokra és hatásokra;

a)

a szociális partnerekkel együttműködésben dolgozzanak ki és alkalmazzanak a nemzeti feltételekhez igazított, koherens nemzeti egészségvédelmi és biztonsági stratégiákat, amelyek – amennyiben lehetséges – mérhető célokat tartalmaznak a munkahelyi balesetek és a foglalkozási megbetegedések előfordulási számának további csökkentése tekintetében, különösen azokban az ágazatokban, amelyekben ezek előfordulási aránya az átlagosnál magasabb;

b)

a nemzeti szociális védelmi és egészségügyi rendszereknek biztosítsanak aktívabb szerepet a megelőzés javításában, valamint a munkavállalók rehabilitációjában és újbóli beilleszkedésének segítésében;

c)

vizsgálják meg a Közösség foglalkoztatási és szociális szolidaritási programja (Progress), az Európai Szociális Alap és az egyéb közösségi alapok nyújtotta lehetőségeket a közösségi stratégia előmozdítása érdekében;

d)

a problémamegoldásra és az eredményeknek a vállalkozások – különösen a KKV-k – számára történő azonnali átadására összpontosítva nemzeti és európai szintű információcserére és programjaikkal kapcsolatos együttműködésre ösztönözzék a nemzeti kutatóközpontokat;

e)

a munkavállalók tájékoztatásának, képzésének és részvételének javítása, egyszerű útmutatás – különösen a KKV-k számára –, valamint a bevált gyakorlatok példáinak elemzése és terjesztése, és különösen az érintett felek helyi szintű hálózatépítése révén fokozzák a tudatosságot;

f)

ösztönözzék a jó munkahelyi közérzet szisztematikus megközelítését olyan kezdeményezések segítségével, amelyek különösen az egészségvédelem és a biztonság, az egész életen át tartó tanulás és a nemek kérdésének az üzleti irányításba és az oktatás valamennyi szintjébe való integrálása révén kívánják javítani a munka minőségét;

g)

gondoskodjanak a jobb, eredményesebb és valamennyi tagállamban egységes végrehajtásról, és tegyenek megfelelő lépéseket a munkaügyi felügyelőségek megfelelő forrásokkal történő ellátására;

h)

minden megfelelő eszközzel folytassák a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 2003-ban elfogadott globális munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi stratégiájának végrehajtását;

i)

fordítsanak különös figyelmet az új foglalkoztatási trendekre, például az önfoglalkoztatás, a kiszervezés, az alvállalkozásba adás, a migráns munkavállalók és a kiküldött munkavállalók alkalmazásának terjedésére;

a)

a munka világában bekövetkező változásokat érintő megfelelő intézkedések meghozatala révén mozdítsa elő a munkahelyi egészségvédelmet és biztonságot;

b)

biztosítsa a különböző szervezetek és bizottságokkal – például a munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi tanácsadó bizottság (ACSH), a vezető munkaügyi felügyelők bizottsága, az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség és az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért – való és azok közötti jobb együttműködést, valamint az e területre vonatkozó új politikák és jogszabályok kidolgozása során vegye figyelembe az e szervezetek által adott információkat és a bizottságok véleményét;

c)

továbbra is kísérje figyelemmel és támogassa a jogszabályok végrehajtását valamennyi tagállamban;

d)

az ACSH-val és a szociális partnerekkel együttműködve készítsen az irányelvek alkalmazására vonatkozó iránymutatásokat, különösen a KKV-k részére;

e)

javítsa az egyéb közösségi politikákkal – különösen a munkaeszközök és a vegyi anyagok gyártásával és forgalmazásával kapcsolatos politikával, valamint a közegészségügyi, az oktatási és a hátrányos megkülönböztetés elleni politikával – való koordinációt;

f)

ösztönözze az ACSH-n belüli, a nemzeti stratégiákkal kapcsolatos vélemény- és tapasztalatcserét;

g)

az ACSH támogatásával javítsa a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló, 1989. június 12-i 89/391/EGK tanácsi irányelv (1) 7. cikkének végrehajtását a megelőző szolgáltatások minősége, alkalmazási köre és hozzáférhetősége tekintetében;

h)

az ACSH-val szorosan együttműködve hozza létre a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos irányelvek értékelésének közös módszertanát, fokozza az igazgatási és szabályozási keret további javítását és egyszerűsítését célzó erőfeszítéseket, figyelembe véve a 2007. március 8–9-i brüsszeli Európai Tanács által kitűzött célértéket, valamint a Bizottságnak a védelem már elért színvonalának egyidejű fenntartásával a szükségtelen adminisztratív terhek mérséklésére irányuló tevékenységét, és megfelelően tekintetbe véve a mikrovállalkozásoknak az e jogszabályok végrehajtásával kapcsolatos szükségleteit;

i)

biztosítsa, hogy a közösségi stratégia keretében előterjesztett új jogszabályok tiszteletben tartják a jobb szabályozásnak a 2007. március 8–9-i brüsszeli Európai Tanács által megerősített elveit, és ezért szükség esetén hatékony hatásvizsgálat kíséri azokat;

j)

az ACSH-val együttműködve vizsgálja meg a munkaadók közötti lehetséges együttműködési formákat azokban az esetekben, amikor egyazon munkahelyen több szinten vannak jelen alvállalkozások;

k)

működjön együtt a jogalkotó hatóságokkal a munkahelyi biztonság és egészségvédelem olyan megfelelő európai statisztikai rendszerének létrehozásában, amely figyelembe veszi a különböző nemzeti rendszereket és nem eredményez újabb adminisztratív terheket;

a)

az ágazati szociális párbeszéd keretében dolgozzanak ki kezdeményezéseket, és biztosítsák, hogy a munkavállalók képviselői több lehetőséget kapjanak a foglalkozási kockázatok szisztematikus kezelésében való részvételre;

b)

vállaljanak aktív szerepet a közösségi stratégia alapelveinek európai, nemzeti és regionális szintű, valamint az egyes vállalkozások szintjén történő terjesztésében;

c)

tevékenyen működjenek együtt országaik hatóságaival a nemzeti munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági stratégiák kidolgozásában és végrehajtásában;

d)

mozdítsák elő és népszerűsítsék a munkahelyeken a foglalkozási kockázatok megelőzésével kapcsolatos elvek megfelelő alkalmazását;

e)

folytassanak tárgyalásokat a munkahelyi erőszak és zaklatás megelőzéséről, és vegyék figyelembe a munkahelyi stresszel kapcsolatos európai keretmegállapodás végrehajtásának értékelését;

f)

nemzeti és közösségi szinten egyaránt növeljék az egészségvédelmi és biztonsági feladatokkal megbízott munkavállalói képviselőknek, valamint a munkáltatóknak, különösen a KKV-knak nyújtott technikai támogatást és képzést.