30.5.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 138/14

(1)

A 2003. évi csatlakozási okmány IV. melléklete 4. fejezetének (2) bekezdése előírja, hogy a Cseh Köztársaság, Észtország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Lengyelország, Szlovénia és Szlovákia (a továbbiakban: az új tagállamok) területén a csatlakozás időpontjában szabad forgalomban lévő olyan magán- vagy állami termékkészleteket, amelyek meghaladják a rendes átvihető készletnek tekinthető mennyiséget, ezeknek a tagállamoknak saját költségükre meg kell szüntetniük. A rendes átvihető készlet fogalmát valamennyi termék tekintetében az egyes piacszervezések sajátos feltételei és céljai alapján kell meghatározni.

(2)

A különféle piacszervezésekre jellemző feltételek és célok, valamint az új tagállamokban a csatlakozás előtt meglévő árak és a közösségi árak közötti viszony következtében a rendes átvihető készletet az ágazatonként eltérő tényezők alapján kell felmérni.

(3)

A többletkészlet-mennyiségek kiszámításának alapja a következő: a csatlakozást közvetlenül megelőző tizenkét hónapban, azaz a 2003. május 1-jétől2004. április 30-ig terjedő időszakban a hazai termelés importtal növelt és exporttal csökkentett változása összehasonlítva az azt megelőző három tizenkét hónapos időszakban a hazai termelés importtal növelt és exporttal csökkentett változásának átlagával.

(4)

A Bizottság felkérte a tagállamokat arra, hogy tegyék meg észrevételeiket a számítás általános módszerére vonatkozóan, illetve hogy ismertessenek érveket olyan, konkrét helyzetekkel kapcsolatban, amelyek megindokolnák a szokásosnál nagyobb mennyiségű készleteket. A Bizottság ezt követően első lépésként hozzáfogott az általános módszerre vonatkozó észrevételek értékeléséhez, valamint a helyzet átfogó elemzésén alapuló módszer véglegesítéséhez egy olyan horizontális megközelítés kidolgozása érdekében, amely valamennyi új tagállamra alkalmazandó lesz. Második lépésként a Bizottság értékelte az új tagállamok által előterjesztett érveket. Ezen értékelés alapján kiigazították a horizontális megközelítésre vonatkozó eredményeket.

(5)

A számítás eredményeit ki kell igazítani annak figyelembevételére, hogy egyes termékkategóriák, például a vaj, a vajolaj, a különféle minőségű rizs, a komló, a vetőmagok, a bor, az alkohol, a dohány és a gabonafélék gyakorlatilag felcserélhetők egymással, így akár egy csoportnak is lehetne őket tekinteni abból a célból, hogy a csoporton belül egyes termékek készleteinek növelését ellensúlyozhassa a csoportot alkotó többi termék készletszintjének csökkenése.

(6)

Az új tagállamok jelezték, hogy a termelés és a kereskedelem a számítás időszakában fejlődő tendenciát mutathatott, különösen ha tekintetbe vesszük, hogy gazdaságuk fejlődését befolyásolta az Európai Unióhoz való csatlakozás kilátása. Egy ilyen tendencia figyelmen kívül hagyása a többletkészletek szintjének túlbecsüléséhez vezethet. A számítást ezért kiigazították egy olyan rendszer bevezetése révén, amely az említett tendenciát mind a termelés, mind a kereskedelem tekintetében számításba veszi. (E rendszert a belső fogyasztásra vonatkozó, hasonló tendenciákra is alkalmazni kell.)

(7)

A számításnak a tagállamok által továbbított hivatalos havi Eurostat-adatokon kell alapulnia, amennyiben ezen adatok elérhetők. Azokban az esetekben, amikor ilyen adatok nem állnak rendelkezésre vagy hiányosak, az új tagállamokkal szoros együttműködésben kidolgozott legjobb becslési módszert kell alkalmazni a rendelkezésre álló információk felhasználásával.

(8)

Az egyéb, felhasznált adatok körébe tartoznak az éves Eurostat-adatok, az új tagállamok érintett termékekre vonatkozó mérlegeiből származó adatok és az új tagállamok által a Bizottság részére hivatalosan elküldött adatok, amelyeket a nemzeti statisztikai hatóság igazolt.

(9)

Az új tagállamok kérelmére a Bizottság figyelembe vett bizonyos országspecifikus helyzeteket, különös tekintettel a készletek képződésében szerepet játszó sajátos körülményekre.

(10)

Egy küszöbértéket kell bevezetni azon helyzetek megoldására, amikor a többletkészletek a rendes átvihető készletnek tekinthető mennyiséghez képest viszonylag kis mennyiségűek. E küszöbérték figyelembe veszi az előcsatlakozási időszak sajátos körülményei között gyűjtött statisztikai adatok hibahatárát, valamint az elvégzett feladat összetettségét és nagyságrendjét. Így tehát az új tagállamoknak nem kell díjat fizetniük a többletkészlet mennyisége után, amennyiben ez a mennyiség az érintett tagállamban az adott termékre vonatkozóan nem haladja meg a rendes átvihető készletnek tekinthető mennyiség 10 %-át.

(11)

A 2003. évi csatlakozási okmány IV. melléklete 4. fejezetének (2) bekezdésében kijelölt cél tükrében a többletkészletekből eredő pénzügyi következmények kiszámítására legalkalmasabb módszernek az érintett ágazatokban az említett készletek megszüntetésével összefüggő költségek értékelésén kell alapulnia. Azokban az esetekben, amikor bizonyos termékek a csatlakozást követő évben export-visszatérítésben részesültek, a pénzügyi következményeket helyénvaló a belső és külső árszint közötti különbség alapján meghatározni, amit a közvetlenül a csatlakozást követő tizenkét hónapos időszakban megítélt export-visszatérítések átlaga is tükröz.

(12)

Azon termékek esetében, amelyekre nem vonatkozik export-visszatérítés, mint például a tartósított gomba, a fokhagyma és a gyümölcslevek esetében, amelyekből egyes új tagállamokban jelentős többletkészlet képződött, a számítás alapjául – ugyanazt a megközelítést alkalmazva – a belső és külső árak közötti különbséget kell venni. Tekintettel arra, hogy az egyes új tagállamokban a különféle mezőgazdasági termékekből képződő többletkészletek pénzügyi következményei ideiglenes jellegűek, az érintett új tagállamoknak a megfelelő összegeket be kell fizetniük a közösségi költségvetésbe. Meg kell határozni a befizetések teljesítésének dátumát.

(13)

Az egyes tagállamokat érintő, adott esetben jelentős pénzügyi következményeket figyelembe véve célszerű a tagállamok számára a befizetésre előírt időszakot négy évben meghatározni.

(14)

Mivel az adott irányítóbizottságok az elnökeik által megállapított határidőn belül nem nyilvánítottak véleményt,