4.8.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 182/1

(1)

2007. július 10-én a Tanács megvizsgálta Ausztria aktualizált stabilitási programját, amely a 2006–2010. közötti időszakra vonatkozik. A 2006. októberi általános választások után az új kormány 2007. januárjában alakult meg, amely 2007. március 29-én terjesztette elő a Parlamentnek a 2007–2008. évi kétéves költségvetést. Ugyanazon a napon benyújtották az aktualizált stabilitási programot, három és fél hónappal a magatartási kódexben Ausztria számára meghatározott december 15-i határidő után.

(2)

A program alapjául szolgáló makrogazdasági forgatókönyv szerint a reál-GDP növekedése a 2006-os 3,1 %-os ciklikus csúcsról átlagosan 2,5 %-ra lassul a programidőszak hátralévő részében. A jelenleg rendelkezésre álló információ alapján úgy tűnik, ez a forgatókönyv némileg óvatos növekedési feltételezéseken alapul 2008-ig, mivel a legfrissebb adatok erőteljesebb növekedésre utalnak. A programidőszak későbbi éveit tekintve az előrejelzés megalapozottnak tűnik, még ha a növekedés mértéke valamivel magasabb is, mint a Bizottság szolgálatai által számított átlagos potenciális növekedési ráta. A program inflációs előrejelzése valószerűnek tűnik.

(3)

2006-ban az államháztartási hiány a stabilitási program előző változatában foglalt, a GDP 1,7 %-ának megfelelő céllal szemben a GDP 1,1 %-a volt. Ez a célon túlmutató javulás a ciklusok vártnál jobb alakulásából ered. Bár a bevétel/GDP arány az előző évhez képest enyhén romlott, több, mint egy százalékponttal magasabb lett a célnál. A vártnál magasabb GDP-növekedés hozzájárult a kiadási hányad előző évhez viszonyított csökkenéséhez. Mindazonáltal a kiadási hányad több mint fél százalékponttal a célérték fölé emelkedett, jelezve, hogy a költségvetés végrehajtása nem volt olyan szigorú, mint tervezték.

(4)

A költségvetési stratégia fő célja költségvetési egyensúly elérése a ciklus alatt, kihasználva a közigazgatási reform előnyeit és megerősítve számos kategóriában a kiadásokat. A korábbi aktualizált változathoz képest ez utóbbi a költségvetési konszolidációnak a programidőszak későbbi éveire való elhalasztásában tükröződik. Az aktualizált változat előrejelzése szerint az államháztartás helyzete a 2006-ban a GDP 1,1 %-át kitevő hiányról 2010-ben 0,4 %-os többletre javul. A programidőszak utolsó két évére ütemezett konszolidáció a tervek szerint a kiadásoldalra összpontosít, központi eleme a szociális kiadások visszafogása és néhány egyedi kiadás fokozatos megszüntetése. A program előző változatával összehasonlítva az új változat nagyjából kedvezőbb makrogazdasági forgatókönyv mellett későbbre ütemezi a tervezett kiigazítást.

(5)

A költségvetési kiigazítás elhalasztása tükröződik a közös módszertannak megfelelő strukturális egyenlegben (tehát a ciklikusan kiigazított, egyszeri és egyéb átmeneti intézkedések nélkül számított egyenlegben) is, amely csak apránként javul a GDP mintegy 1,0 %-át kitevő 2006. évi hiányról és csak a programidőszak végén vált át csekély többletre. A program szerint a kiigazítás profilját befolyásolja a katonai felszerelések 2007 és 2009 közötti beszerzése, amelyet a Bizottság szolgálatainak tavaszi előrejelzéseivel szemben hiánynövelő egyszeri intézkedésnek tekintenek. A stabilitási program az előző változatához hasonlóan középtávú költségvetési célkitűzésként strukturális egyensúlyi pozíciót határoz meg. A program célja azonban a középtávú költségvetési célkitűzés 2009-es megközelítése és csekély meghaladása 2010-ben, a korábbi változatban szereplő 2008-as elérés helyett. Mivel a középtávú célkitűzés szigorúbb az irányadó minimumértéknél (amely a becslések szerint a GDP mintegy 1,5 %-át kitevő hiány), megvalósítása valószínűleg biztonsági tartalékot nyújt a túlzott hiány felmerülésével szemben. A középtávú célkitűzés a Stabilitási és Növekedési Paktumban és a magatartási kódexben az euro-övezeti és az ERM II-höz csatlakozott tagállamok számára kijelölt sávon belül van, és megfelelően tükrözi a potenciális kibocsátás hosszú távú átlagos növekedését és az adósságrátát.

(6)

A programban szereplő költségvetési előrejelzések kockázatai 2007 és 2008 tekintetében nagyjából kiegyensúlyozottnak tűnnek, 2009-ben és 2010-ben azonban az előre jelzettnél rosszabbul alakulhat a költségvetés teljesítménye, a megalapozott makrogazdasági feltételezések ellenére. A kiadás/GDP arány az előrejelzések szerint jelentősen visszaesik az utolsó két évben. Az egyedi – főként katonai felszerelésre fordított – kiadások fokozatos megszüntetése és a kiadások megtakarítása a munkanélküli ellátások és – a 2004-es nyugdíjreform révén – a nyugdíjak terén hozzájárulhat a kiadási arány csökkenéséhez a későbbi években. Másfelől további ráfordítások merülnének fel az oktatás, a K + F és az infrastruktúra terén a programidőszak alatt, az államigazgatásban várt hatékonyságnövelés pedig bizonytalan marad. Végül a program utal a tervezett kiadásmegtakarításokból finanszírozott további adócsökkentések lehetőségére.

(7)

E kockázatértékelés alapján előfordulhat, hogy a programban szereplő költségvetési irányvonal nem lesz elégséges ahhoz, hogy a programban tervezettek szerint 2010-ra megvalósítsák a középtávú célkitűzéseket. A Bizottság szolgálatainak tavaszi előrejelzése szerint a strukturális hiány 2007-ben és 2008-ban bővülni fog. A programidőszak alatt azonban elegendő biztonsági tartalékot tartanak fenn normál makrogazdasági ingadozások esetén a GDP 3 %-ában rögzített hiányküszöb átlépésével szemben. A középtávú célkitűzés irányába ható kiigazítás program szerinti üteme elégtelen, és különösen 2007-ben és 2008-ban összhangba kellene hozni a Stabilitási és Növekedési Paktummal, amely az euro-övezeti és az ERM II-höz csatlakozott tagállamok esetében előírja, hogy a strukturális egyenleg éves javításának irányadó mértéke a GDP 0,5 %-a, kedvező gazdasági időszakokban viszont magasabbnak kell lennie, kedvezőtlen időszakokban pedig lehet alacsonyabb. Különösen 2007–2009 között, amikor Ausztria várhatóan kedvező időszakban lesz, a strukturális egyenleg a tervek szerint csak korlátozott mértékben javul. Ez a következtetés akkor is megalapozott, ha a katonai felszerelések beszerzését hiánynövelő egyszeri intézkedésnek tekintjük, ahogyan azt a program teszi.

(8)

A bruttó államadósság a becslések szerint 2006-ban a GDP 62,2 %-ára csökkent, azaz még mindig a Szerződésben meghatározott 60 %-os referenciaérték felett van. A program előrejelzése szerint az adósságráta 2008-ra a referenciaérték alá esik és a programidőszak utolsó évében tovább csökken, a GDP 56,8 %-ára. A kockázatértékelés alapján úgy tűnik, hogy az adósságráta a programidőszak korai szakaszában elegendő mértékben csökken a referenciaérték irányába, és a tervek szerint 2007-re el is éri azt.

(9)

Az elöregedés hosszú távú költségvetési hatása Ausztriában jóval az EU-átlag alatti, mivel a GDP-arányos nyugdíjkiadások az előrejelzések szerint hosszú távon csökkenni fognak, a kiadások 2004-es nyugdíjreformtól várt jelentős megfékezéséből eredően. A strukturális elsődleges többletet tartalmazó kiinduló költségvetési egyenleg enyhíti a népesség elöregedése által okozott hosszú távú költségvetési hatásokat. Az elsődleges többletek programban bejelentett középtávú emelése, valamint az idősebb munkavállalók foglalkoztatottságának növelése hozzájárulna az államháztartás fenntarthatóságára jelentett kockázatok megfékezéséhez. Az államháztartás fenntarthatóságát tekintve Ausztria összességében alacsony kockázattal szembesül.

(10)

A stabilitási program a középtávú költségvetési stratégia szempontjából minőségileg értékeli a nemzeti reformprogram 2006. szeptemberi végrehajtási jelentésének általános hatását. A program emellett némi tájékoztatást nyújt a nemzeti reformprogramban tervezett fő reformokkal járó közvetlen költségvetési költségekről vagy megtakarításokról, a nemzeti reformprogramban körvonalazott intézkedések államháztartási hatásai pedig nagyjából összhangban állnak a program költségvetési előrejelzéseivel. A stabilitási programban előirányzott államháztartási intézkedések láthatólag összhangban állnak a nemzeti reformprogramban előirányzottakkal. Mindkét program a közigazgatási reformtól és a K + F-re fordított kiadások megerősítésétől várt megtakarításokra épül.

(11)

A programban szereplő költségvetési stratégia részben megfelel a 2005–2008 közötti időszakra vonatkozó, az integrált iránymutatásokban foglalt átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásoknak.

(12)

Ami a stabilitási és konvergenciaprogramok magatartási kódexében meghatározott adatszolgáltatási követelményeket illeti, a program minden előírt adatot megad, és a nem kötelező adatok legtöbbjét is tartalmazza (2).