24.4.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 89/19

(1)

2007. március 27-én a Tanács megvizsgálta Románia konvergenciaprogramját, amely a 2006-tól 2009-ig terjedő időszakra szól.

(2)

Románia az elmúlt öt évben erőteljes gazdasági növekedést élt át, de egy főre jutó GDP-je (vásárlóerő paritásban – PPS – kifejezve) még mindig alacsony, 2005-ben az EU-25-átlag 34 %-a volt. Tehát a továbbra is nagy szükség van felzárkózásra, ami közép- és hosszútávon Románia legfontosabb kihívása lesz. 2001–2005 között a makrogazdasági stabilitás javult, amit az infláció erőteljes és tartós csökkenése és az államháztartás konszolidációja tükröz. 2006-ban az átlagos infláció 6,6 % volt.

(3)

A program alapjául szolgáló makrogazdasági forgatókönyv szerint a reál-GDP növekedése a 2006-os, jóval a potenciális szint feletti 8 %-ról gyorsuló ütemben továbbra is fenntartható 5,9 %-ra csökken 2009-ig. A jelenleg rendelkezésre álló információk fényében úgy tűnik, hogy a forgatókönyv megalapozott növekedési feltételezéseken alapul. A program inflációs előrejelzése alacsonynak tűnik, mivel a hitel és a magánfogyasztás növekedésének tartós lassulását feltételezi, ami nem biztos, hogy bekövetkezik. A programtól eltérően a Bizottság szolgálatainak 2006. őszi előrejelzése szerint az erőteljes magánfogyasztás és –beruházás eredményeként az exportot továbbra is meghaladó import alapján tovább bővül a külső hiány 2007-ben és 2008-ban.

(4)

A Bizottság szolgálatainak 2006. őszi előrejelzése szerint az államháztartási hiány 2006-ban a GDP 1,4 %-a lesz, szemben a 2005. decemberi előcsatlakozási gazdasági programban foglalt, a GDP 0,7 %-ának megfelelő céllal. A konvergenciaprogram a GDP 2,3 %-ára becsli a hiányt. Az eredeti célhoz képesti csúszás jelentős további kiadásokat tükröz, főként az el nem költött beruházási kiadások újraelosztásából eredő folyó kiadásokat, amelyek több mint ellensúlyozzák a vártnál erősebb bevételnövekedést.

(5)

A program fő célja a költségvetési konszolidáció, hogy elérhető legyen a GDP 0,9 %-át kitevő strukturális hiányban (ciklikusan kiigazított, egyszeri és egyéb átmeneti intézkedések nélkül számított hiány) meghatározott középtávú célkitűzés 2011-ben, azaz a programidőszakon túl. A program az államháztartási hiány kismértékű csökkentését tervezi, a GDP 2,3 %-áról 2006-ban a GDP 2 %-ára 2009-ben, a GDP 2,7 %-ára történő 2007-es emelkedést követően. Az elsődleges hiány várhatóan hasonló pályát követ, és a programidőszak végén a GDP 1 %-a lesz.

(6)

Az elhanyagolható és a programidőszak végére ütemezett kiigazítás a bevétel/GDP-aránynak a kiadás/GDP-arányénál valamivel magasabb növekedésével történik (majdnem 4 százalékpont, illetve 3,5 százalékpont). A bevételi oldalon a legtöbb növekedés az adókból ered (különösen 2007-ben) és az „egyéb bevételekből ”(vélhetően az uniós pénzeszközök beáramlásához kapcsolódóan). A kiadási arány emelkedése nagymértékben az állami beruházások jelentős növekedéséből ered, amelyek az uniós pénzeszközök felvételének feltételezett jelentős növekedése miatt a tervek szerint a GDP százalékában kifejezve több mint megkétszereződnek. A 2005. decemberi előcsatlakozási gazdasági programhoz képest a költségvetési célkitűzések jóval kevésbé nagyra törőek, bár az alapjául szolgáló növekedési feltételezések hasonlóak.

(7)

A közös módszertannak megfelelő strukturális hiány (tehát a ciklikusan kiigazított, egyszeri és egyéb átmeneti intézkedések nélkül számított hiány) a tervek szerint a GDP 3 %-áról 2006-ban a GDP 3,5 %-ára romlik tovább 2007-ben, mielőtt a GDP 2,25 %-ára javulna 2009-ben. A fentiek értelmében a program a GDP 0,9 %-át kitevő strukturális hiányt határoz meg középtávú költségvetési célkitűzésként, amelyet az a programidőszakon túl, 2011 körül szándékozik elérni. Mivel a középtávú célkitűzés szigorúbb az irányadó minimumértéknél (amely a becslések szerint a GDP 1,75 %-a körüli hiány), megvalósítása valószínűleg biztonsági tartalékot nyújt a túlzott hiány felmerülésével szemben. A középtávú célkitűzés összhangban van az adósságrátával és a hosszú távú átlagos potenciális kibocsátással.

(8)

A programban szereplő költségvetési előrejelzések kockázatai 2007-ben nagyjából kiegyensúlyozottnak tűnnek, azt követően azonban a programban előre jelzettnél rosszabbul alakulhat a költségvetés teljesítménye. 2007-ben a kiadások és a bevételek is alacsonyabbak lehetnek a tervezettnél: előbbi azért, mert valószínűtlen az állami beruházási tervek megvalósulása, utóbbi pedig azért, mert a gazdasági tevékenység feltételezett adóintenzitása optimistának tűnik, amely bizonyos mértékig az adóigazgatási reform terén nemrég végrehajtott intézkedésekkel magyarázható. 2008-tól kezdve a költségvetési stratégia nincs eléggé részletezve, több kiadási tétel esetében is változékony a kijelölt pálya és a 2009-es szigorítás megalapozatlan. Az utóbbi években a gyakori költségvetési módosítások miatti kiadásoldali csúszások, a kommunista rendszer alatt államosított, vissza nem adott tulajdonokért az államháztartás által az állampolgároknak fizetendő kompenzáció teles összegét érintő bizonytalanság, valamint az állami vállalatok államháztartással szembeni kifizetetlen kötelezettségeinek esetleges törlése arra mutat, hogy fennáll a kiadások túllépésének veszélye, még akkor is, ha a tervezett beruházási kiadások szintjét valószínűleg alulteljesítik. Emellett előfordulhat, hogy a beruházásokra elkülönített, túlzott mértékű forrásokat a múlthoz hasonlóan fogyasztási kiadásokra fordítják, ami negatív hatással lenne az állami kiadások minőségére.

(9)

E kockázatértékelés alapján a programban szereplő költségvetési irányvonal nem tűnik elégségesnek ahhoz, hogy a programban is tervezettek szerint a programidőszak alatt biztosítsa a középtávú célkitűzés megvalósítását. Ezenkívül a programidőszak alatt bekövetkező normál makrogazdasági ingadozások esetén nem nyújt elegendő biztonsági tartalékot a GDP 3 %-ában rögzített hiányküszöb átlépésével szemben. A program alapján a középtávú célkitűzés irányába ható kiigazítás üteme elégtelen és jelentősen meg kell erősíteni annak érdekében, hogy összhangban legyen a Stabilitási és Növekedési Paktummal, amely előírja, hogy a kiigazításnak kedvező gazdasági időszakokban magasabbnak kell lennie, kedvezőtlen időszakokban pedig lehet alacsonyabb. Különösen a kedvező időszakok tekintetében a strukturális javulás elhanyagolható és teljes mértékben a programidőszak végére ütemezett, és 2007-re romlás várható, a tervezett kiigazítást pedig, különösen 2009-ben, nem támasztják alá intézkedések.

(10)

A bruttó államadósság a becslések szerint 2006-ben elérte a GDP körülbelül 13 %-át, azaz jóval a Szerződésben meghatározott 60 %-os referenciaérték alatt maradt. A program előrejelzése szerint a GDP-hez viszonyított adósság aránya mintegy 1 százalékponttal csökken a programidőszak folyamán.

(11)

Az Európai Gazdaságpolitikai Bizottság (EPC) és a Bizottság által elvégzett, közös makrogazdasági feltételezéseken alapuló, az elöregedéssel kapcsolatos kiadásokra vonatkozó hosszú távú előrejelzések hiányában nem lehetséges Romániában a népességelöregedés hatásait összehasonlítható és szilárd alapokon értékelni, ahogyan az jelenleg a többi tagállam esetében – amelyeknél ilyen alapokon nyugvó előrejelzések rendelkezésre állnak – történik. A jelenlegi demográfiai szerkezet alapján azonban nem zárható ki, hogy az elöregedés jelentős hatást gyakorol a kiadásokra. A nagy strukturális hiányt tartalmazó kiinduló költségvetési egyenleg nem megfelelő az adósság stabilizálására, még a népesség elöregedése okozta hosszú távú költségvetési hatások nélkül sem. A strukturális költségvetési egyenleg középtávú javítása hozzájárulhat az államháztartás fenntarthatóságával kapcsolatos kockázatok visszafogásához.

(12)

A programban szereplő költségvetési stratégia részben megfelel a 2005–2008 közötti időszakra vonatkozó, az integrált iránymutatásokban foglalt átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásoknak. A középtávú célkitűzés felé ható költségvetési kiigazítás elégtelen és jelentősen meg kell erősíteni a programidőszak során. Továbbá a programban szereplő költségvetési stratégia, főként a költségvetési irányvonal lazítása 2007-ig és az azt követő korlátozott konszolidáció hozzáadódik a halmozott keresletgazdálkodási aggályokhoz, beleértve a fenntartható magas növekedés igényével, a dezinflációs folyamat további támogatásával és a külső hiány növekedésének megfékezésével kapcsolatos aggályokat, mely utóbbi hiány a becslések szerint 2006-ban a GDP 10,3 %-a volt.

(13)

Ami a stabilitási és konvergenciaprogramok magatartási kódexében meghatározott adatszolgáltatási követelményeket illeti, a program az előírt és a nem kötelező adatok tekintetében részben hiányos (2).

i.

használja ki a kedvező időszakot a középtávú célkitűzés irányába ható kiigazítás ütemének jelentős megerősítésére úgy, hogy 2007-ben és az azt követő években szigorúbb költségvetési célokra törekszik. A strukturális költségvetési egyenleg középtávú javítása hozzájárulna az államháztartás fenntarthatóságát fenyegető kockázatok leküzdéséhez;

ii.

korlátozza az állami kiadások tervezett magas növekedését és vizsgálja meg a kiadások összetételét a növekedési potenciál fokozása érdekében, valamint javítson az állami kiadások tervezésén és végrehajtásán egy kötelező középtávú kereten belül.