15.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 355/4

(1)

A 74/2004/EK rendelettel a Tanács végleges kiegyenlítő vámot vetett ki az Indiából származó, az ex63022100 (6302210081, 6302210089 TARIC-kód), ex63022290 (6302229019 TARIC-kód), ex63023100 (6302310090 TARIC-kód) és ex63023290 (6302329019 TARIC-kód) KN-kód alá tartozó pamutféle ágyneműknek a Közösségbe történő behozatalára. Mivel nagyszámú, az érintett terméket exportáló termelő működött együtt Indiában, az alaprendelet 27. cikkének megfelelően minta kiválasztására került sor; a vizsgálat a mintába bekerült vállalatok esetében 4,4 %-tól 10,4 %-ig terjedő egyedi vámtételt, a mintába be nem került együttműködő vállalatok esetében pedig 7,6 %-os vámtételt állapított meg. Az összes többi vállalat esetében 10,4 %-os maradékvám-tétel kivetésére került sor.

(2)

A 74/2004/EK rendelet 2. cikke kimondja, hogy ha bármilyen új exportáló termelő Indiában elégséges bizonyítékot szolgáltat a Bizottságnak arra, hogy nem exportálta a Közösségbe az 1. cikk (1) bekezdésében leírt termékeket a vizsgálati időszakban (2001. október 1. és 2002. szeptember 30. között) (a továbbiakban: első feltétel), hogy nem kapcsolódik egyik olyan exportőrhöz vagy termelőhöz sem Indiában, amelyre az említett rendelettel kivetett szubvencióellenes intézkedéseket alkalmazni kell (a továbbiakban: második feltétel), és hogy az érintett terméket a Közösségbe ténylegesen az után a vizsgálati időszak után exportálta, amelyen az intézkedések alapulnak, vagy visszavonhatatlan szerződéses kötelezettséget vállalt arra, hogy jelentős mennyiséget exportáljon a Közösségbe (a továbbiakban: harmadik feltétel), akkor az említett rendelet 1. cikkének (3) bekezdése módosítható, és az új exportáló termelő megkaphatja a mintába be nem került együttműködő vállalatok esetében alkalmazandó – 7,6 %-os – vámtételt.

(3)

Az eredeti rendeletet kétszer módosította módosító rendelet, nevezetesen a 2143/2004/EK (3) és a 122/2006/EK (4) tanácsi rendelet. Mindkét rendelet kiegészítette az említett rendelet mellékletében felsorolt indiai exportáló termelők jegyzékét olyan vállalatok nevével, amelyek exportálják az érintett, Indiából származó terméket, és amelyek esetében a Bizottság szolgálatai meggyőződtek arról, hogy megfelelnek az eredeti rendeletben meghatározott feltételeknek.

(4)

Az előző módosító rendelet kihirdetése óta 19 indiai vállalat kérelmezte, hogy ugyanabban az elbánásban részesüljön, mint az eredeti vizsgálatban együttműködő, de a mintába be nem került vállalatok („újexportőr-státus”).

(5)

A 19 kérelmező a következő volt:

(6)

Az újexportőr-státust kérelmező indiai vállalatok közül négy nem válaszolt a kérdőívre, amely azt kívánta ellenőrizni, hogy megfeleltek-e a 74/2004/EK rendelet 2. cikkében előírt feltételeknek, így kérelmüket el kellett utasítani.

(7)

Egy vállalat kétszer is visszaküldte a kérdőívet, mindkétszer hiányosan és ellentmondó információkkal. A harmadik kérdőívet nem küldte vissza a vállalat, így nem tudta bizonyítani, hogy megfelelt az újexportőr-státus megadásához szükséges feltételeknek. A vállalat kérelmét ezért el kellett utasítani.

(8)

A maradék 14 vállalat hiánytalanul kitöltött kérdőívet küldött vissza, ezért az ő esetükben a Bizottság megvizsgálta az újexportőr-státus lehetőségét.

(9)

A fent említett indiai exportőrök/termelők közül hat esetében a Bizottság úgy ítélte meg, hogy elégséges bizonyítékot szolgáltattak ahhoz, hogy megadható legyen számukra a mintában nem szereplő együttműködő vállalatok esetében alkalmazandó (7,6 %-os) vámtétel, és hogy ennek következtében bekerüljenek az exportőröknek/termelőknek a 74/2004/EK rendelet mellékletében (a továbbiakban: a melléklet) feltüntetett jegyzékébe.

(10)

A maradék nyolc vállalat újexportőr-státus iránti kérelmét a következő okok miatt el kellett utasítani:

(11)

Hét vállalat nem tudta bizonyítani, hogy a vizsgálati időszak után exportálta az érintett terméket a Közösségbe, vagy hogy visszavonhatatlan szerződéses kötelezettséget vállalt arra, hogy jelentős mennyiséget exportáljon a Közösségbe.

(12)

Egy vállalat kapcsolódik egy olyan vállalathoz, amely már szerepel az eredeti rendeletben felsorolt vállalatok között, ezért újexportőr-státus iránti kérelmét el kellett utasítani, mivel nem felelt meg az eredeti rendelet 2. cikkében foglalt második feltételnek.

(13)

A Bizottság tájékoztatta a döntés okairól azokat a vállalatokat, amelyek nem kaptak újexportőr-státust, és lehetőséget adott nekik arra, hogy írásban állást foglaljanak.

(14)

A Bizottság az érdekelt felek által felhozott valamennyi érvet és beadványt megvizsgálta, és amennyiben azok jogosak voltak, kellően figyelembe vette őket,