12.12.2006 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
L 349/3 |
A BIZOTTSÁG 1818/2006/EK RENDELETE
(2006. december 11.)
a Fehéroroszországból származó kálium-klorid behozatalára vonatkozó dömpingellenes intézkedések vonatkozásában a kálium-klorid mennyiségi felső határára vonatkozó igazgatási rendszer alkalmazásáról
AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,
tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,
tekintettel az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 1995. december 22-i 384/96/EK tanácsi rendeletre (1) (a továbbiakban: az alaprendelet),
tekintettel a Fehéroroszországból és Oroszországból származó kálium-klorid behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló, 2006. július 11-i 1050/2006/EK tanácsi rendeletre (2) és különösen annak 2. cikke (1) bekezdésére,
a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően,
mivel:
(1) |
Az 1050/2006/EK rendelettel a Tanács dömpingellenes intézkedéseket rendelt el többek között a Fehéroroszországból származó kálium-klorid behozatalára vonatkozóan. Tekintettel a kálium-klorid-piacra jellemző különleges piaci körülményekre szükségessé vált a 3104 20 50 és 3104 20 90 KN-kód (3104205010, 3104205090 és 3104209000 TARIC-kód) alá tartozó terméktípusok (a továbbiakban: az érintett termék) tekintetében minimum importár (a továbbiakban: MIP) formájában intézkedések bevezetését tartották helyénvalónak a mennyiségi felső határig, amely felett viszont 27,5 százalékos értékvám alkalmazandó. |
(2) |
Az 1050/2006/EK rendeletben a Tanács elismeri, hogy a mennyiségi felső határ bevezetéséhez olyan igazgatási rendszer szükséges, amelyet e rendelet hatálybalépése előtt nem lehet bevezetni. Ezért a Tanács az 1050/2006/EK rendelet 2. cikkének (1) bekezdésében felhatalmazta a Bizottságot, hogy a lehető legkorábban, rendelet útján állapítsa meg a mennyiségi felső határra vonatkozó igazgatási rendszer végrehajtásának módozatait. |
(3) |
A mennyiségi felső határ hatékony igazgatása érdekében be kell vezetni, hogy az érintett termék Közösségen belüli szabad forgalomba bocsátásához szükség legyen a behozatal Közösség általi engedélyezésére a mennyiségi felső határ teljes kimerítéséig. Annak érdekében, hogy a lehető legkisebb mértékű legyen a piaci beavatkozás, illetve hogy minden gazdasági szereplő számára méltányos hozzáférést biztosítsanak a mennyiségi felső határhoz, helyénvalónak tűnik, hogy a behozatali engedélyeket a tagállamoktól érkezett értesítések kézhezvételének időrendi sorrendjében bocsássák ki. |
(4) |
A mennyiségi felső határ túllépésének megakadályozása érdekében szabályozási eljárást kell létrehozni, amely során a tagállamok illetékes hatóságai nem bocsáthatnak ki behozatali engedélyeket azt megelőzően, hogy megkapnák a Bizottságtól a megerősítést, hogy az adott mennyiségi felső határon belül még megfelelő mennyiség áll rendelkezésre. |
(5) |
A behozatali engedély kibocsátásával kapcsolatos spekulatív vagy mesterséges tevékenységek visszaszorítása érdekében helyénvalónak tűnik, hogy korlátozzák az egyedi kérelmekben igényelt mennyiséget az importőr és az exportőr között létrejött vonatkozó szerződésben szereplők szerint; valamint hogy a behozatali engedély érvényességét három hónapra korlátozzák. Ezzel összefüggésben a Bizottság emlékeztet arra is, hogy a 2913/92/EGK tanácsi rendelet (3) 5. cikkének (3) bekezdése szerint kivételes körülményeket kivéve az importőr által kijelölt vámjogi képviselőnek a Közösségen belül letelepedett személynek kell lennie. Ezen túlmenően pedig, azonos célból (a spekulatív és mesterséges tevékenységek visszaszorítása) megfelelőnek tűnik, hogy az exportáló a fogalommeghatározás szerint Fehéroroszországban bejegyzett székhellyel, központi ügyintézési hellyel vagy állandó üzleti telephellyel rendelkező gazdasági szereplő legyen. |
(6) |
A számítógépes eljárások fokozatosan átveszik a kézi adatfeldolgozás helyét a különböző adminisztratív tevékenységek során. Ezért lehetővé kell tenni a behozatali engedélyek kérelmezése, illetve kibocsátása során számítógépes, illetve elektronikus eljárások alkalmazását is. |
(7) |
A megfelelő ügyintézés követelményét szem előtt tartva a Bizottság helyénvalónak tartja, hogy elégséges időt szükséges biztosítani egyrészt a tagállamoknak az e rendelet által létrehozott mennyiségi felső határra vonatkozó igazgatási rendszer kialakítására, másrészt a gazdasági szereplőknek a behozatali engedélyek új rendszerének megismerésére. Ezért helyénvaló, hogy a rendelet 2007. január 1-jén lépjen hatályba, |
ELFOGADTA EZT A RENDELETET:
Általános rendelkezések
1. cikk
(1) E rendelet részletes szabályokat állapít meg a Fehéroroszországból származó kálium-klorid mennyiségi felső határára vonatkozó igazgatási rendszer vonatkozásában, az 1050/2006/EK rendelet 2. cikkének (1) bekezdésében foglaltak szerint.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott mennyiségi felső határ hatálya alá tartozó valamennyi szabad forgalomba bocsátott termék esetében be kell mutatni a következő cikkekben foglaltak szerint kibocsátott behozatali engedélyt.
2. cikk
E rendelet alkalmazásában:
1. |
„szerződés”: az exportőr és az importőr közötti megállapodást tartalmazó és aláírt szerződés; |
2. |
„exportőr”: Fehéroroszországban bejegyzett székhellyel, központi ügyintézési hellyel vagy állandó üzleti telephellyel rendelkező gazdasági szereplő; |
3. |
„behozatali engedély”: a nemzeti hatóságok által e rendelettel összhangban az érintett termék Közösségen belüli szabad forgalomba bocsátására vonatkozóan kibocsátott behozatali engedély; |
4. |
„importőr”: olyan gazdasági szereplő, amely maga, vagy nevében eljáró képviselője által teljesíti az érintett termék szabad forgalomba bocsátására vonatkozó alaki követelményeket; |
5. |
„nemzeti hatóság”: a tagállamok azon – az I. mellékletben felsorolt – nemzeti hatósága, amely e rendelettel összhangban a behozatali engedély kibocsátására illetékes; |
6. |
„érintett termék”: azon Fehéroroszországból származó kálium-klorid, amely a 3104 20 50 és 3104 20 90 KN-kód alá tartozik (3104205010, 3104205090 és 3104209000 TARIC-kód). |
A mennyiségi felső határ igazgatása során alkalmazandó szabályok
3. cikk
(1) Kizárólag az importőrök nyújthatnak be behozatali engedélyre vonatkozó kérelmet vagy nyilatkozatot. E kérelmeket vagy nyilatkozatokat valamennyi tagállamban be lehet nyújtani az I. mellékletben felsorolt nemzeti hatóságokhoz. Az egyedi kérelmekben igényelt mennyiség nem haladhatja meg a vonatkozó szerződésben szereplő megállapodás szerinti mennyiséget.
(2) Az importőr által a behozatali engedély elnyerése érdekében tett nyilatkozat vagy kérelem tartalmazza legalább a II. mellékletben felsoroltak szerinti információt.
(3) Az importőrnek be kell mutatnia a szerződés eredeti példányát a behozatali engedélyre vonatkozó kérelem vagy nyilatkozat nemzeti hatóságnak történő benyújtásakor.
(4) A nemzeti hatóságok a nem az e rendeletnek megfelelően benyújtott behozatali engedéllyel kapcsolatos nyilatkozatokat vagy kérelmeket elutasítják.
4. cikk
(1) Annak biztosítása érdekében, hogy a behozatali engedéllyel ellátott mennyiségek semmiképpen se léphessék át az érintett termék esetében meghatározott mennyiségi felső határt, a nemzeti hatóságok csak azt követően bocsátanak ki behozatali engedélyeket, hogy a Bizottságtól megerősítést kaptak arról, hogy az érintett termék mennyiségi felső határán belül még áll rendelkezésre mennyiség.
(2) A behozatali engedély iránti kérelem nemzeti hatósághoz történt benyújtásának évére vonatkozóan meghatározott mennyiségi felső határból le kell vonni az engedélyezett behozatalt.
(3) Az (1) bekezdés alkalmazása céljából a behozatali engedély kibocsátása előtt a nemzeti hatóságok értesítik a Bizottságot a behozatali engedélyre vonatkozó kérelmekben feltüntetett mennyiségekről; ezt alátámasztják az általuk kézhez vett szerződésekkel. Ezt követően a nemzeti hatóságoktól kézhez vett értesítések időrendi sorrendjében a Bizottság pedig közli, hogy a kérelmezett mennyiségek a szabad forgalomba bocsátásra rendelkezésre állnak-e (érkezési sorrendben történő elbírálás).
(4) A Bizottság számára küldött értesítésekben foglalt kérelmek érvényesek, amennyiben azokban egyértelműen feltüntetésre kerül az exportáló ország, a vonatkozó TARIC-kód, az importálandó mennyiség, a szerződés száma, TARIC-kód szerint az érintett termék közösségi határparitáson számított CIF (költség, biztosítás és fuvardíj) vagy DAF (határra szállítva) értéke – adott esetben, az Incoterms 2000-ben szereplők szerint –, valamint a mennyiségi felső határ tekintetében alkalmazandó év.
(5) A (3)–(4) bekezdésben említett értesítéseket elektronikus úton, az e célra létrehozott integrált hálózaton keresztül továbbítják a Bizottság számára, kivéve ha bizonyos műszaki okok miatt ideiglenesen más kommunikációs eszköz alkalmazására van szükség.
5. cikk
(1) Amennyiben a Bizottság a 4. cikknek megfelelően megerősítette, hogy a kérelmezett mennyiség az adott mennyiségi felső határon belül rendelkezésre áll, a nemzeti hatóságok legfeljebb tíz munkanappal azt követően, hogy az importőr a vonatkozó szerződés eredeti példányát bemutatta, kibocsátják a behozatali engedélyt. A behozatali engedélyeket bármely tagállam nemzeti hatósága kibocsáthatja – tekintet nélkül a szerződésben szereplő, rendeltetési helyként feltüntetett tagállamra –, amennyiben a Bizottság megerősítette, hogy a mennyiségi felső határon belül az a mennyiség még rendelkezésre áll.
(2) A behozatali engedélyeket a III. mellékletben szereplő minta alapján kell kidolgozni.
(3) A nemzeti hatóságok által kibocsátott behozatali engedélyek három hónapig érvényesek. Ha a behozatali engedéllyel kapcsolatos kérelmet vagy nyilatkozatot az adott év október 1-jét követően nyújtják be, akkor az ilyen nyilatkozat vagy kérelem alapján kibocsátott behozatali engedély ugyanazon év december 31. napját követően már nem lehet érvényes.
(4) A behozatali engedélyben szereplő mennyiség nem lehet több a behozatali engedély kibocsátásának alapjául szolgáló szerződésben szereplő mennyiségnél.
(5) Az importőrök nem kötelesek a behozatali engedélyben szereplő teljes mennyiséget egyetlen szállítmányban importálni.
(6) A behozatali engedélyekből és kivonatokból fakadó jogok és kötelezettségek át nem ruházhatók.
(7) A behozatali engedély elektronikusan is kibocsátható, feltéve hogy az érintett vámhivatalok számítógépes hálózaton keresztül hozzáférnek a behozatali engedélyekhez.
(8) Az importőrök az importengedély érvényességének lejártát követő 10 munkanapon belül kötelesek a lejárt engedélyt a kibocsátó nemzeti hatóság számára visszajuttatni. Az importőrök nem folyamodhatnak új importengedélyért, amíg az érvényes importengedélyen szereplő mennyiség 85 %-át nem importálták.
6. cikk
A behozatali engedélyeket a nemzeti hatóságok a 4. cikkel összhangban bocsátják ki bármely közösségi importőr számára, nem alkalmaznak megkülönböztetést arra nézve, hogy az importőrnek a Közösségen belül hol található a székhelye.
7. cikk
(1) A nemzeti hatóságok azonnal értesítik a Bizottságot, ha olyan mennyiségről szereznek tudomást, amelyet nem használtak fel a behozatali engedély érvényességi ideje alatt. Az ilyen mennyiségeket automatikusan át kell vezetni a mennyiségi felső határból még fel nem használt mennyiségek oldalára.
(2) A nemzeti hatóságok értesítik a Bizottságot a már kibocsátott behozatali engedélyek vagy az ezzel egyenértékű okmányok törléséről, amennyiben a vonatkozó szerződést az exportőr, illetve az importőr bontotta fel. Mindazonáltal, amennyiben az importőr a Bizottságot vagy nemzeti hatóságokat azt követően értesítette a szerződés felbontásáról, hogy a szerződésben szereplő érintett termékből már valamennyit a Közösségbe importált, akkor a behozatali engedéllyel kapcsolatos nyilatkozat vagy kérelem benyújtásának évére vonatkozó mennyiségi felső határból e mennyiséget le kell vonni.
8. cikk
Ha a Bizottság úgy találja, hogy az érintett termék szerződésekben szereplő összmennyisége az adott évben eléri a mennyiségi felső határt, azonnal értesíti a nemzeti hatóságokat, hogy azok a behozatali engedélyek további kibocsátását felfüggesszék.
Közösségi behozatali engedély – közös formanyomtatvány
9. cikk
(1) A nemzeti hatóságok által a behozatali engedélyek kibocsátásánál alkalmazandó, a 4–7. cikkben említett űrlapnak meg kell felelnie a III. mellékletben meghatározott behozatali engedély mintájának.
(2) A behozatali engedélyek űrlapjai és azok kivonatai két példányban készülnek, az 1. számmal jelzett, a „Jogosult példánya” jelzéssel ellátottat a kérelmező számára kell kibocsátani, míg a 2. számmal jelzett, a „Kibocsátó hatóság példánya” jelzéssel ellátottat az engedélyt kibocsátó hatóság tartja meg. Adminisztratív célokból a nemzeti hatóságok a 2. űrlaphoz további másolatokat csatolhatnak.
(3) A formanyomtatványt 55–65 g/m2 tömegű famentes fehér írólapra nyomtatják. A papír mérete 210 × 297 mm; a sorok közötti távolság 4,24 mm (egyhatod hüvelyk); az űrlapok formai követelményeit pontosan be kell tartani. Ezen felül az 1. számú példány – amely maga a behozatali engedély – mindkét oldalának piros, nyomtatott guilloche-mintájú háttérrel kell rendelkeznie, amely bármilyen mechanikus vagy vegyi hamisítást szemmel láthatóvá tesz.
(4) A tagállamok felelősek a formanyomtatványok kinyomtatásáért. A formanyomtatványokat a tagállam által kijelölt, és az adott tagállamban működő nyomdák is nyomtathatják. Utóbbi esetben minden egyes formanyomtatványon fel kell tüntetni a tagállam általi megbízásra utaló hivatkozást. Minden űrlapon szerepelnie kell a nyomda nevének és címének, illetve olyan jelnek, amely alapján a nyomda azonosítható.
(5) Kibocsátásuk időpontjában a behozatali engedélyek vagy kivonatok a nemzeti hatóság által meghatározott kibocsátási számot kapnak. A behozatali engedély számát elektronikus úton, a 4. cikk szerint létrehozott integrált hálózat útján közölni kell a Bizottsággal.
(6) A behozatali engedélyeket és kivonatokat a kibocsátó tagállam hivatalos nyelvén, illetőleg hivatalos nyelvei egyikén bocsátják ki.
(7) A kibocsátó nemzeti hatóság és a vámhivatal, vagy az illetékes adminisztratív hatóság bélyegzőlenyomattal látja el azokat. Mindazonáltal a perforálással nyert, betűkkel vagy számjegyekkel kombinált szárazbélyegzőt vagy a behozatali engedélyre való nyomtatást helyettesítheti a kibocsátó nemzeti hatóság bélyegzője. A kibocsátó nemzeti hatóságoknak az ilyen módon kiosztott mennyiségek rögzítésére úgy kell bármilyen hamisíthatatlan módszert alkalmazniuk, hogy azzal lehetetlenné tegyék számjegyek vagy utalások beírását.
(8) Az importált mennyiségeket vagy a vámhatóságok jegyzik fel a behozatali vámkezelés befejezésekor, vagy az illetékes közigazgatási hatóságok a kivonat kiállításakor az 1. és a 2. számú példány hátoldalán található rovatba. Amennyiben a behozatali engedélyen vagy annak kivonatán a terhelés számára fenntartott hely kevésnek bizonyul, az illetékes tagállami hatóságok egy vagy több pótlapot csatolhatnak az okmányhoz, amelyen a behozatali engedély vagy kivonat 1. és 2. számú példánya hátoldalán szereplőknek megfelelő rovatok találhatók. Az illetékes tagállami hatóságok oly módon helyezik el a bélyegzőjüket, hogy annak egyik fele a behozatali engedélyen vagy annak kivonatán, a másik fele pedig a pótlapon helyezkedik el. Amennyiben egynél több pótlap van, a többi pótlapot is hasonló módon kell lebélyegezni, azaz a bélyegző egyik fele az egyik pótlapra, a másik a következő pótlapra kell hogy kerüljön.
(9) Az érintett tagállamok illetékes hatóságai – amennyiben az elkerülhetetlen – előírhatják, hogy a behozatali engedélyek, valamint azok kivonatai tartalmát le kell fordítani az adott tagállam hivatalos nyelvére, vagy valamely hivatalos nyelvére.
(10) A tagállam hatósága által kibocsátott behozatali engedélyek vagy azok kivonatai, továbbá az eszközölt bejegyzések és záradékolások ugyanazon joghatás kiváltására alkalmasak minden egyes tagállamban, mint az azon tagállamok illetékes hatóságai által kibocsátott behozatali engedélyeké és kivonatoké, az eszközölt bejegyzéseké, illetve záradékolásoké. Az e rendeletben foglaltak szerint kibocsátott behozatali engedélyek vagy kivonatok az Európai Közösség teljes vámterületére érvényesek.
10. cikk
Ez a rendelet 2007. január 1-jén lép hatályba.
Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.
Kelt Brüsszelben, 2006. december 11-én.
a Bizottság részéről
Peter MANDELSON
a Bizottság tagja
(1) HL L 56., 1996.3.6., 1. o. A legutóbb a 2117/2005/EK rendelettel (HL L 340., 2005.12.23., 17. o.) módosított rendelet.
(2) HL L 191., 2006.7.12., 1. o.
(3) HL L 302., 1992.10.19., 1. o. A legutóbb a 648/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 117., 2005.5.4., 13. o.) módosított rendelet.
I. MELLÉKLET
A TAGÁLLAMOK NEMZETI HATÓSÁGAINAK LISTÁJA
|
BELGIQUE/BELGIË
|
|
ČESKÁ REPUBLIKA
|
|
EESTI
|
|
ΕΛΛΑΣ
|
|
ESPAÑA
|
|
DANMARK
|
|
DEUTSCHLAND
|
|
ITALIA
|
|
FRANCE
|
|
IRELAND
|
|
ÖSTERREICH
|
|
KYΠΡΟΣ
|
|
LATVIJA
|
|
LIETUVA
|
|
POLSKA
|
|
PORTUGAL
|
|
SLOVENIJA
|
|
LUXEMBOURG
|
|
MAGYARORSZÁG
|
|
MALTA
|
|
SLOVENSKÁ REPUBLIKA
|
|
SUOMI
|
|
SVERIGE
|
|
NEDERLAND
|
|
ROMANIA
|
|
UNITED KINGDOM
|
|
БЪЛГАРИЯ
|
Weboldal: www.mee.government.bg |
II. MELLÉKLET
Az importőr által a behozatali engedély megszerzése érdekében tett nyilatkozatnak vagy kérelemnek a következőket kell tartalmaznia:
1. |
exportőr (név és teljes cím, telefon-/faxszám, e-mail cím); |
2. |
importőr (név és teljes cím, telefon-/faxszám, e-mail cím és HÉA-szám); |
3. |
az áruk pontos árumegnevezése és TARIC-kódja(i); |
4. |
az áru származási országa; |
5. |
feladási ország; |
6. |
mennyiség tonnában kifejezve; |
7. |
az érintett termék (adott esetben, az Incoterms 2000-ben meghatározottak szerint) közösségi határparitáson számított CIF vagy DAF értéke, a TARIC-szám szerint; |
8. |
a szerződés dátuma és száma; |
9. |
keltezés (hely és idő), valamint a kérelmező aláírása; |
10. |
a következő, aláírt nyilatkozattal: Alulírott kijelentem, hogy a kérelemben szereplő valamennyi információ a valóságnak megfelel, helyes és az 1818/2006/EK bizottsági rendeletben szereplő követelményekkel összhangban van. |
III. MELLÉKLET