—

IAS 8 Számviteli politika, a számviteli becslések változásai és hibák

—

IFRS 2 Részvényalapú kifizetés

1.

Az IFRS 2 vonatkozik azokra a részvényalapú kifizetési ügyletekre, amelyek keretében a gazdálkodóegység javakat vagy szolgáltatásokat kap vagy szerez meg. A „javak” magukban foglalják a készleteket, a fogyó eszközöket, az ingatlanokat, gépeket és berendezéseket, az immateriális javakat és az egyéb nem pénzügyi eszközöket (IFRS 2, 5. bekezdés). Következésképpen, a hatóköréből kizárt egyes ügyletek kivételével az IFRS 2 vonatkozik valamennyi olyan ügyletre, amelynek keretében a gazdálkodóegység nem pénzügyi eszközöket vagy szolgáltatásokat kap a tőkeinstrumentumai kibocsátásának ellenértékeként. Az IFRS 2 azokra az ügyletekre is vonatkozik, amelyekben a gazdálkodóegységnek olyan kötelezettségei keletkeznek a kapott javak vagy szolgáltatások tekintetében, amelyek a gazdálkodóegység részvényeinek vagy a gazdálkodóegység egyéb tőkeinstrumentumainak árán (vagy értékén) alapulnak.

2.

Egyes esetekben azonban nehéz lehet bizonyítani, hogy a javakat vagy szolgáltatásokat megkapták (vagy meg fogják kapni). A gazdálkodóegység például ellenszolgáltatás nélkül részvényeket adományozhat egy jótékonysági szervezetnek. Az ilyen ügyletért cserébe kapott egyedi javak vagy szolgáltatások azonosítása rendszerint nem lehetséges. Hasonló helyzet adódhat egyéb felekkel folytatott ügyletek során is.

3.

Az IFRS 2 előírja, hogy azokat az ügyleteket, amelyekben az alkalmazottaknak részvényalapú kifizetéseket teljesítenek, a részvényalapú kifizetések nyújtás időpontjára vonatkozó valós értékének alkalmazásával kell értékelni (IFRS 2, 11. bekezdés). (1) Ennélfogva a gazdálkodóegység nem köteles közvetlenül értékelni a kapott munkavállalói szolgáltatások valós értékét.

4.

Azon ügyletekre nézve, amelyekben a munkavállalóktól eltérő feleknek teljesítenek részvényalapú kifizetéseket, az IFRS 2 azt a megcáfolható feltételezést fogalmazza meg, hogy a kapott javak vagy szolgáltatások valós értéke megbízhatóan becsülhető. Ezekben a helyzetekben az IFRS 2 előírja, hogy az ügyletet a javak vagy szolgáltatások abban az időpontban érvényes valós értékén kell értékelni, amikor a gazdálkodóegység a javakat megszerzi vagy a másik fél a szolgáltatást nyújtja (IFRS 2, 13. bekezdés). Tehát van egy mögöttes feltételezés, amely szerint a gazdálkodóegység képes azonosítani azokat a javakat vagy szolgáltatásokat, amelyeket a munkavállalóktól eltérő felektől kapott. Ez felveti azt a kérdést, hogy azonosítható javak vagy szolgáltatások hiányában alkalmazni kell-e az IFRS-t. Ez viszont még egy további kérdést felvet: ha a gazdálkodóegység részvényalapú kifizetést teljesített és az azonosítható kapott ellenérték (amennyiben van ilyen) kisebbnek tűnik mint a részvényalapú kifizetés valós értéke, akkor ez a helyzet azt jelzi-e, hogy javakat vagy szolgáltatásokat kaptak, jóllehet azok nem kerültek egyedileg azonosításra, és hogy emiatt az IFRS 2-t kell alkalmazni?

5.

Megjegyzendő, hogy „a részvényalapú kifizetés valós értéke” kifejezés a szóban forgó egyedi részvényalapú kifizetés valós értékét jelenti. Állami jogszabályok például előírhatják a gazdálkodóegységnek, hogy részvényeinek bizonyos hányadát egy adott ország állampolgárai részére bocsássa ki, amelyeket csak ezen ország egyéb állampolgárainak lehet átadni. Az ilyen átadási korlátozás hatást gyakorolhat az érintett részvények valós értékére, így ezen részvények valós értéke alacsonyabb lehet az ilyen korlátozást nem tartalmazó, egyébként ugyanolyan részvények valós értékénél. Ha a 4. bekezdésben említett kérdés korlátozásban részesülő részvényekkel kapcsolatban merül fel, akkor ebben a helyzetben „a részvényalapú kifizetés valós értéke” kifejezés a korlátozásban részesülő részvények valós értékét jelentené, nem pedig a korlátozástól mentes egyéb részvények valós értékét.

6.

Az IFRS 2 vonatkozik az olyan ügyletekre, amelyekben a gazdálkodóegység vagy a gazdálkodóegység részvénytulajdonosai tőkeinstrumentumokat nyújtottak (2), vagy a gazdálkodóegységnek vagy a gazdálkodóegység részvénytulajdonosainak készpénz- vagy egyéb eszköz átadására irányuló kötelezettsége keletkezett olyan összegekben, amelyek a gazdálkodóegység részvényeinek vagy a gazdálkodóegység egyéb tőkeinstrumentumainak árán (vagy értékén) alapulnak. Ez az Értelmezés vonatkozik az ilyen ügyletekre akkor, amikor a gazdálkodóegység által kapott (vagy a járó) azonosítható ellenérték, ideértve a készpénzt és az azonosítható nem készpénz ellenérték (amennyiben van ilyen) valós értékét is, kisebbnek tűnik a nyújtott tőkeinstrumentumok vagy a felmerült kötelezettség valós értékénél. Nem vonatkozik azonban ez az Értelmezés az olyan ügyletekre, amelyeket az IFRS 2 3–6. bekezdése kizár az IFRS 2 hatóköréből.

7.

Az Értelmezés azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy az IFRS 2 vonatkozik-e azokra az ügyletekre, amelyekben a gazdálkodóegység nem tudja egyedileg azonosítani az összes kapott jószágot és szolgáltatást, vagy azok közül néhányat.

8.

Az IFRS 2 azokra az egyedi ügyletekre vonatkozik, amelyekben javakat vagy szolgáltatásokat kapnak: ilyenek például az olyan ügyletek, amelyekben a gazdálkodóegység javakat vagy szolgáltatásokat kap tőkeinstrumentumai ellenértékeként. Beletartoznak ebbe az olyan ügyletek is, amelyekben a gazdálkodóegység nem tudja egyedileg azonosítani az összes kapott jószágot és szolgáltatást, vagy azok közül néhányat.

9.

Egyedileg azonosítható javak vagy szolgáltatások hiányában egyéb körülmények jelezhetik azt, hogy javakat vagy szolgáltatásokat kaptak (vagy kapni fognak), amely esetben az IFRS 2-t kell alkalmazni. Ugyanis ha az azonosítható kapott ellenérték (amennyiben van ilyen) kisebbnek tűnik a nyújtott tőkeinstrumentumok vagy a felmerült kötelezettség valós értékénél, akkor az jellemzően azt mutatja, hogy egyéb ellenértéket (vagyis nem azonosítható javakat vagy szolgáltatásokat) kaptak (vagy fognak majd kapni).

10.

A gazdálkodóegységnek az IFRS 2-vel összhangban kell értékelnie az azonosítható kapott javakat vagy szolgáltatásokat.

11.

A gazdálkodóegységnek a nem azonosítható kapott (vagy a járó) javakat vagy szolgáltatásokat a részvényalapú kifizetés valós értéke és az esetleges azonosítható kapott (vagy a járó) javak vagy szolgáltatások valós értéke közötti különbözetként kell értékelnie.

12.

A gazdálkodóegységnek a nyújtás időpontjára vonatkozóan kell értékelnie a nem azonosítható kapott javakat vagy szolgáltatásokat. A pénzeszközben teljesített ügyletek esetében azonban a kötelezettség teljesítéséig valamennyi mérlegfordulónapra vonatkozóan újra kell értékelni a kötelezettséget.

13.

A gazdálkodóegységnek ezen Értelmezést a 2006. május 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás javasolt. Amennyiben valamely gazdálkodóegység egy 2006. május 1-je előtt kezdődő időszakra alkalmazza ezt az Értelmezést, ezt a tényt közzé kell tennie.

14.

A gazdálkodóegységnek visszamenőleg kell alkalmaznia ezt az Értelmezést az IAS 8 előírásaival összhangban, az IFRS 2 átmeneti rendelkezéseire is figyelemmel.

—

IAS 39 Pénzügyi instrumentumok: Megjelenítés és értékelés

—

IFRS 1 A Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Standardok első alkalmazása

—

IFRS 3 Üzleti kombinációk

1.

Az IAS 39 10. bekezdése szerint a beágyazott származékos termék „egy olyan hibrid (kombinált) instrumentum alkotórésze, amely ezenkívül egy nem származékos alapszerződést is magában foglal – aminek hatására a kombinált instrumentum néhány cash flow-ja egy önálló származékos termékhez hasonló módon változik.”

2.

Az IAS 39 11. bekezdése előírja, hogy a beágyazott származékos terméket akkor és csak akkor kell elkülöníteni az alapszerződéstől, és származékos termékként elszámolni, ha:

3.

Az alábbi, 4. és 5. bekezdésekre is figyelemmel ez az Értelmezés az IAS 39 hatókörébe tartozó valamennyi beágyazott származékos termékre vonatkozik.

4.

Ez az Értelmezés nem foglalkozik a beágyazott származékos termékek újbóli felméréséből származó újraértékelési kérdésekkel.

5.

Ez az Értelmezés nem foglalkozik sem az olyan szerződések üzleti kombinációban való akvizíciójával, amelyek beágyazott származékos termékeket tartalmaznak, sem e szerződéseknek az akvizíció időpontjában történő lehetséges újbóli felmérésével.

6.

Az IAS 39 előírja a gazdálkodóegység számára, hogy amikor első ízben szerződő féllé válik, akkor mérje fel, hogy vannak-e a szerződésben olyan beágyazott származékos termékek, amelyeket a Standard szerint az alapszerződéstől el kell különíteni, és származékos termékként kell elszámolni. Ez az Értelmezés a következő kérdésekkel foglalkozik:

7.

Amikor a gazdálkodóegység először válik szerződő féllé, fel kell mérnie, hogy van-e olyan beágyazott származékos termék, amelyet az alapszerződéstől el kell különíteni, és származékos termékként kell elszámolni. Újbóli felmérést tilos a későbbiekben elvégezni, kivéve ha a szerződés feltételeiben olyan változás következik be, amely jelentősen módosítja azokat a cash flow-kat, amelyekre a szerződés szerint egyébként sor kerülne: ilyenkor újbóli felmérés szükséges. Azt, hogy a cash flow-k módosulása jelentős-e vagy sem, úgy állapítja meg a gazdálkodóegység, hogy mérlegeli a beágyazott származékos termékkel, az alapszerződéssel vagy a mindkettővel kapcsolatos várható jövőbeli cash flow-k változásának mértékét, valamint azt, hogy a változás jelentős-e a szerződés korábban várt cash flow-ihoz képest.

8.

Az első alkalmazóknak azon feltételek alapján kell felmérniük, hogy van-e olyan beágyazott származékos termék, amelyet az alapszerződéstől el kell különíteni, és származékos termékként kell elszámolni, amelyek az első ízben szerződő féllé való válás időpontja és a 7. bekezdésben előírt újbóli felmérés időpontja közül a későbbi időpontban álltak fenn.

9.

A gazdálkodóegységnek ezen Értelmezést a 2006. június 1-jén vagy azt követően kezdődő éves időszakokra kell alkalmaznia. A korábbi alkalmazás javasolt. Amennyiben valamely gazdálkodóegység egy 2006. június 1-je előtt kezdődő időszakra alkalmazza az Értelmezést, ezt a tényt közzé kell tennie. Ezt az Értelmezést visszamenőleg kell alkalmazni.