26.1.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 22/3

(1)

A 74/2004/EK rendelettel a Tanács végleges kiegyenlítő vámot vetett ki az Indiából származó, az ex 6302 21 00 (6302210081, 6302210089 TARIC-kód), ex 6302 22 90 (6302229019 TARIC-kód), ex 6302 31 00 (6302310090 TARIC-kód) és ex 6302 32 90 (6302329019 TARIC-kód) KN-kód alá tartozó pamutféle ágyneműknek a Közösségbe történő behozatalára. Mivel nagyszámú fél működött együtt, minta kiválasztására került sor az indiai exportáló termelők közül, és a vizsgálat a mintába bekerült vállalatok esetében 4,4 %-tól 10,4 %-ig terjedő egyedi vámtételt, a mintába be nem került együttműködő vállalatok esetében pedig 7,6 %-os vámtételt állapított meg. A nem jelentkező, illetve a vizsgálatban együtt nem működő vállalatok esetében 10,4 %-os vámtétel került kivetésre.

(2)

A 74/2004/EK rendelet 2. cikke kimondja, hogy ha egy új exportáló termelő Indiában elégséges bizonyítékot szolgáltat a Bizottságnak arra, hogy nem exportálta a Közösségbe az említett rendelet 1. cikkének (1) bekezdésében leírt termékeket a vizsgált időszakban (2001. október 1. és 2002. szeptember 30. között) („első feltétel”); és nem kapcsolódik egyik olyan exportőrhöz vagy termelőhöz sem Indiában, amelyre az említett rendelettel kivetett kiegyenlítő intézkedéseket alkalmazni kell („második feltétel”); és az érintett terméket a Közösségbe ténylegesen az után a vizsgálati időszak után exportálta, amelyen az intézkedések alapulnak, vagy visszavonhatatlan szerződéses kötelezettséget vállalt arra, hogy jelentős mennyiséget exportáljon a Közösségbe („harmadik feltétel”); akkor az említett rendelet 1. cikkének (3) bekezdése módosítható oly módon, hogy az új exportáló termelő a mintába be nem került együttműködő vállalatok esetében alkalmazandó vámtételben, azaz 7,6 %-os vámtételben részesüljön.

(3)

A 2143/2004/EK rendelet (3) tizenöt vállalattal egészítette ki a 74/2004/EK rendelet mellékletében feltüntetett indiai exportőrök/termelők jegyzékét.

(4)

Tizenhárom indiai vállalat kérelmezte, hogy ugyanabban az elbánásban részesüljön („új exportőr státusz”), mint az eredeti vizsgálatban együttműködő, de a mintába be nem került vállalatok.

(5)

Az új exportőr státuszt kérelmező indiai vállalatok közül négy nem válaszolt egy kérdőívre, egy pedig nem szolgáltatott további információkat, amelyeket azért kértünk tőle, mert a kérdőívre benyújtott válasza hiányos volt. Ennek következtében lehetetlen volt megvizsgálni, hogy ezek a vállalatok megfeleltek-e a 74/2004/EK rendelet 2. cikkében előírt feltételeknek, így a kérelmeket el kellett utasítani.

(6)

A nyolc többi vállalat megválaszolta a kérdőívet, amely azt vizsgálta, hogy megfelelnek-e a 74/2004/EK rendelet 2. cikke rendelkezéseinek.

(7)

A fent említett indiai exportőrök/termelők közül öt esetében a Bizottság úgy ítélte meg, hogy elégséges bizonyítékot szolgáltattak ahhoz, hogy részesülhessenek a mintában nem szereplő együttműködő vállalatok esetében alkalmazandó (7,6 %-os) vámtételben, és hogy ennek következtében bekerüljenek az exportőröknek/termelőknek a 74/2004/EK rendelet mellékletében (a továbbiakban: a melléklet) feltüntetett jegyzékébe.

(8)

Ami a három többi indiai exportőrt/termelőt illeti, kettő exportálta az érintett terméket a Közösségbe az eredeti vizsgálati időszak alatt (2001. október 1. és 2002. szeptember 30. között), egy pedig nem tudott bizonyítékot szolgáltatni arra nézve, hogy nem exportált a Közösségbe az eredeti vizsgálati időszak alatt.

(9)

Ilyenformán a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a fent említett három vállalat esetében a 74/2004/EK rendelet 2. cikkében előírt feltételek legalább egyike, azaz az első feltétel nem teljesült. A kérelmüket ezért el kellett utasítani.

(10)

A Bizottság tájékoztatta a döntés okairól azokat a vállalatokat, amelyek nem kaptak új exportőr státuszt, és lehetőséget adott nekik arra, hogy írásban állást foglaljanak.

(11)

A Bizottság az érdekelt felek által felhozott valamennyi érvet és beadványt megvizsgálta, és amennyiben azok jogosak voltak, kellően figyelembe vette,