tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre, és különösen annak 93. cikkére,

(1) Ez az irányelv megállapítja a közös hozzáadottértékadó–rendszert (HÉA-rendszer).

(2) A közös HÉA–rendszer alapelve, hogy a termékekre és szolgáltatásokra az ezek árával pontosan arányban álló általános fogyasztási adó kerüljön alkalmazásra, függetlenül a termelési és értékesítési folyamatban az adófizetési kötelezettség keletkezését megelőző ügyletek számától.

A HÉA-t minden ügylet esetében a termékek vagy szolgáltatások ára alapján, az adott termékekre vagy szolgáltatásokra alkalmazandó adómérték szerint kell kiszámítani, és a különböző költségelemek által közvetlenül viselt adóösszeg levonását követően kell felszámítani.

A közös HÉA–rendszert a kiskereskedelmi szakasszal bezárólag kell alkalmazni.

(3) „Jövedékiadó-köteles termékek” a földgázelosztó-hálózaton keresztül értékesített gáz, illetve villamos energia kivételével a hatályban lévő közösségi rendelkezésekben meghatározottak szerinti energiatermékek, alkohol és alkoholtartalmú italok, valamint dohánytermékek.

(1) A 2. cikk (1) bekezdésének b) pontja i. alpontjában foglalt rendelkezésektől eltérve, a következő ügyletek nem tartoznak a HÉA hatálya alá:

(2) Az (1) bekezdés b) pontjában megállapított rendelkezés csak akkor alkalmazható, ha a következő feltételek együttesen teljesülnek:

Az értékhatárba bele kell számítani a Közösségen belüli termékbeszerzések összértékét, levonva abból a termék feladása illetve fuvarozásának megkezdése szerinti tagállamban esedékes vagy megfizetett HÉA-t az (1) bekezdés b) pontjában említetteknek megfelelően.

(3) Az (1) bekezdés b) pontja alapján jogosult adóalanyoknak és nem adóalany jogi személyeknek a tagállamok megadják a jogot, hogy a 2. cikk (1) bekezdésének b) pontja i. alpontjában megállapított általános szabályozás szerinti adózást válasszák.

Az első albekezdésben említett – minden esetben két naptári évre vonatkozó – választási lehetőség gyakorlására a tagállamok meghatározzák a részletes szabályokat.

A 3. cikkben említett ügyleteken kívül nem tartoznak a HÉA alá a következő ügyletek:

(1) Ezen irányelv nem alkalmazandó a Közösség vámterületének részét képező következő területekre:

(2) Ezen irányelv nem alkalmazandó a Közösség vámterületének részét nem képező következő területekre:

(1) A Franciaországgal, az Egyesült Királysággal, illetve Ciprussal kötött egyezményekre és szerződésekre figyelemmel, a Monacói Hercegséget, a Man-szigetet, illetve az Egyesült Királyság ciprusi felségterületeit, Akrotirit és Dhekeliát, ezen irányelv alkalmazásában nem kell harmadik országnak tekinteni.

(2) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a Monacói Hercegségből kiinduló vagy oda irányuló ügyleteket úgy kezeljék, mintha Franciaországból kiinduló vagy oda irányuló ügyletek lennének, és hogy a Man szigetéről kiinduló vagy oda irányuló ügyleteket úgy kezeljék, mintha az Egyesült Királyságból kiinduló vagy oda irányuló ügyletek lennének, valamint hogy az Egyesült Királyság ciprusi felségterületeiről, Akrotiriből és Dhekeliából kiinduló vagy oda irányuló ügyleteket úgy kezeljék, mintha Ciprusról kiinduló vagy oda irányuló ügyletek lennének.

Amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a 6. és 7. cikkben megállapított rendelkezések – különösen a verseny semlegessége vagy a saját források szempontjából – már nem indokoltak, megfelelő javaslatokat terjeszt a Tanács elé.

(1) „Adóalany” az a személy, aki bármely gazdasági tevékenységet bárhol önállóan végez, tekintet nélkül annak céljára és eredményére.

„Gazdasági tevékenység” a termelők, a kereskedők, illetve a szolgáltatók valamennyi tevékenysége, beleértve a kitermelő-ipari és mezőgazdasági tevékenységeket, valamint a szabadfoglalkozású vagy azzal egyenértékű tevékenységeket is. Gazdasági tevékenységnek minősül különösen a materiális vagy immateriális javak tartós bevétel elérése érdekében történő hasznosítása.

(2) Az (1) bekezdésben említett személyeken kívül adóalanynak kell tekinteni minden olyan személyt, aki eseti alapon új közlekedési eszközt értékesít úgy, hogy azt az eladó, a megrendelő vagy ezek képviseletében harmadik személy egy, a tagállamon kívüli, de a Közösség területén belüli területre ad fel vagy fuvaroz el.

A 9. cikk (1) bekezdése szerinti azon feltétel, mely szerint az adóalany a gazdasági tevékenységet „önállóan végzi”, kizárja az adózás alól a munkavállalókat és egyéb személyeket, amennyiben őket munkaadójukhoz munkaszerződés vagy alkalmazójukhoz egyéb olyan jogviszony köti, amely a munkakörülmények, a díjazás és a munkavállaló felelőssége tekintetében alá-fölérendeltségi viszonyt teremt.

A hozzáadottérték-adóval foglalkozó bizottsággal (a továbbiakban: HÉA-bizottság) folytatott konzultáció után minden tagállam egyetlen adóalanyként kezelheti azon ugyanebben a tagállamban letelepedett alanyokat, amelyek ugyan jogilag függetlenek, de amelyeket kölcsönös pénzügyi, gazdasági és szervezeti kapcsolatok egymással szorosan összefűznek.

Az első albekezdésben meghatározott lehetőséggel élő tagállam bármely olyan intézkedést elfogadhat, amely szükséges annak elkerüléséhez, hogy e rendelkezés alkalmazása lehetővé tegye az adócsalást vagy adókikerülést.

(1) A tagállamok adóalanynak tekinthetnek bármely olyan személyt, aki a 9. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében meghatározott ügyletek valamelyikét eseti jelleggel folytatja és különösen a következő ügyletek valamelyikét végzi:

(2) Az (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásában „épület” minden, a földhöz rögzített vagy a földön létesített építmény.

A tagállamok megállapíthatják az (1) bekezdés a) pontjában említett kritérium alkalmazásának feltételeit az átalakított épületekre és a hozzátartozó telekre vonatkozóan.

A tagállamok alkalmazhatnak az első használatbavételtől eltérő követelményt is, mint pl.: az épület befejezése és az első értékesítés időpontja közötti időtartamot, illetve az első használatbavétel és a rákövetkező értékesítés közötti időpont közötti időtartamot, feltéve, hogy ezen időtartamok az öt, illetve két évet nem haladják meg.

(3) Az (1) bekezdés b) pontjának alkalmazásában „építési teleknek” kell tekinteni minden közművesítetlen vagy közművesített földterületet, amelyet a tagállamok ennek minősítenek.

(1) Az állami, regionális és helyi közigazgatási szervek és egyéb közjog által szabályozott szervek nem minősülnek adóalanynak az olyan tevékenységek, illetve ügyletek vonatkozásában, amelyeket hatóságként folytatnak, még akkor sem, ha e tevékenységekkel, illetve ügyletekkel összefüggésben adókat, díjakat, illetékeket, járulékokat vagy egyéb közterheket szednek be.

Amennyiben azonban e szervek nem adóalanyként való kezelése a verseny jelentős torzulását eredményezné, az ilyen tevékenységek vagy ügyletek folytatása tekintetében adóalanynak minősülnek.

A közjog által szabályozott szervek minden esetben adóalanynak minősülnek az I. mellékletben meghatározott tevékenységeket illetően, amennyiben e tevékenységek mértéke nem elhanyagolható.

(2) A tagállamok hatóságként folytatott tevékenységnek tekinthetik a közjogi intézmények olyan tevékenységeit, amelyek a 132., 135., 136., 371., 374., 375., 376. és 377. cikk, a 378. cikk (2) bekezdése, a 379. cikk (2) bekezdése, valamint a 380–390. cikk értelmében adómentességet élveznek.

(1) „Termékértékesítés” a birtokba vehető dolog átengedése, amely tulajdonosként való rendelkezésre jogosít fel.

(2) Az (1) bekezdésben említetten kívül termékértékesítésnek minősülnek a következők:

(3) A tagállamok bizonyos építési munkák elvégzését termékértékesítésnek tekinthetik.

(1) A villamos energia, a gáz, a hő- és hűtési energia és hasonlók birtokba vehető dolognak minősülnek.

Ellenérték fejében történő termékértékesítésnek minősül, ha a terméket az adóalany a saját vállalkozásából személyes szükségletei, alkalmazottainak szükségletei kielégítése végett, ingyenes juttatásként, vagy általában vállalkozásidegen célokra vonja ki, ha a kérdéses termék vagy annak alkotórészei vonatkozásában a HÉA teljesen vagy részben levonható volt.

Ugyanakkor a termékminták vagy kis értékű ajándékok üzleti céllal történő átadása nem minősül ellenérték fejében történő termékértékesítésnek.

(1) Ellenérték fejében történő termékértékesítésnek minősül az adóalany vállalkozásából származó termékek továbbítása egy másik tagállamba.

„Másik tagállamba történő továbbításnak” kell tekinteni bármilyen birtokba vehető dolog adóalany általi vagy megbízásából történő feladását vagy fuvarozását vállalkozása céljára, ha az a termék fekvésének tagállamán kívüli területre, de a Közösség területére történik.

(2) Nem minősül másik tagállamba történő továbbításnak a termék feladása vagy fuvarozása, ha az a következő célok valamelyike miatt történik:

(3) Amennyiben a (2) bekezdésben megállapított feltételek valamelyike nem teljesül, akkor úgy kell tekinteni, mintha a terméket egy másik tagállamba továbbították volna. Ez esetben a továbbítást abban az időpontban kell megtörténtnek tekinteni, amikor az adott feltétel már nem áll fenn.

A tagállamok ellenérték fejében történő termékértékesítésnek minősíthetik a következő ügyleteket:

A vállalkozás vagyonának egészben vagy részben történő átruházását – akár ellenérték fejében, akár ingyenesen, akár apportként történő bevitellel – a tagállamok úgy tekinthetik, mintha nem történt volna termékértékesítés, és az átruházás kedvezményezettjét az átruházó jogutódjának tekintik.

A tagállamok megtehetik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a verseny torzulásait elkerüljék azon esetekben, amikor a kedvezményezett nem teljes mértékben folytat adóztatandó tevékenységet. A tagállamok azokat az intézkedéseket is megtehetik, amelyek szükségesek annak elkerüléséhez, hogy e cikk alkalmazása lehetővé tegye az adócsalást vagy adókikerülést.

„Közösségen belüli termékbeszerzésnek” kell tekinteni a tulajdonosként történő rendelkezési jog megszerzését olyan ingóság felett, amelyet az eladó, a vevő vagy bármelyik megbízásából harmadik személy a vevő számára egy olyan tagállamba ad fel vagy fuvaroz el, amely nem egyezik meg a termék feladásának vagy elfuvarozásának kiindulási helyével.

Amennyiben a nem adóalany jogi személy által beszerzett terméket e nem adóalany jogi személy harmadik területről vagy harmadik országból adja fel vagy fuvarozza el, és egy olyan tagállamba importálja, amely nem egyezik meg a feladás vagy elfuvarozás érkezési helye szerinti tagállammal, azt úgy kell tekinteni, mintha a terméket az import szerinti tagállamból adták volna fel vagy fuvarozták volna el. E tagállam HÉA-visszatérítésben részesíti a 201. cikk értelmében adófizetésre kötelezettként kijelölt vagy elismert importőrt az importtal összefüggésben fizetett hozzáadottérték-adó után, amennyiben az importőr igazolja, hogy a termék beszerzését a feladás vagy fuvarozás érkezési helye szerinti tagállamban megadóztatták.

Közösségen belüli, ellenérték fejében végzett termékbeszerzésnek kell tekinteni az adóalanynak a vállalkozása céljaira az általa vagy részére feladott vagy fuvarozott termékek használatát, ha a feladás vagy elfuvarozás egy másik tagállamból történik, mint amelyben a termékeket előállították, kitermelték, feldolgozták, megvásárolták, a 2. cikk (1) bekezdésének b) pontjában meghatározottak szerint beszerezték, vagy ahol az adóalany e termékeket vállalkozása keretében importálta e másik tagállamba.

A Közösségen belüli, ellenérték fejében végzett termékbeszerzésnek kell tekinteni az Észak–atlanti Szerződés valamelyik résztvevő államának fegyveres erői vagy az őket kísérő polgári állomány által végzett azon termékek használatát, felhasználását amelyek megvásárlása nem a tagállamok valamelyikének hazai piacára vonatkozó adózási rendet szabályozó általános szabályok alapján történt, amennyiben az ilyen termékek importja nem részesülhetne a 143. cikk h) pontjában megállapított adómentességben.

A tagállamok intézkedéseket tesznek annak érdekében, hogy Közösségen belüli termékbeszerzésnek minősítsék azon ügyleteket, amelyeket termékértékesítésnek minősítettek volna, ha azokat területükön belül teljesített volna adóalanyként eljáró személy vagy szervezet.

(1) „Szolgáltatásnyújtás” minden olyan tevékenység, amely nem minősül termékértékesítésnek.

(2) „Távközlési szolgáltatás” a jelek, az írás, a képek és a hangok, illetve bármilyen formájú adat vezetékes, rádióhullám, optikai vagy egyéb elektromágneses rendszer útján történő továbbításával, kibocsátásával, illetve vételével kapcsolatos szolgáltatások, ideértve az adási, sugárzási vagy vételi kapacitások használati jogának átruházását, illetve átengedését is, beleértve a globális információs hálózatokhoz való hozzáférés biztosítását.

(1) Ellenérték fejében nyújtott szolgáltatásnak minősülnek a következő ügyletek:

(2) A tagállamok eltérhetnek az (1) bekezdésben foglaltaktól, amennyiben ezen eltérés nem eredményezi a verseny torzulását.

A verseny torzulásának elkerülése érdekében a tagállamok – a HÉA-bizottsággal folytatott konzultáció után – ellenérték fejében nyújtott szolgáltatásnak minősíthetik az adóalany saját vállalkozása részére nyújtott szolgáltatását abban az esetben, ha egy másik adóalany által a részére végzett ezen szolgáltatásnyújtás nem jogosította volna őt a HÉA teljes levonására.

Azt az adóalanyt, aki a szolgáltatások nyújtásakor saját nevében, de harmadik személyek megbízásából jár el, úgy kell tekinteni, mintha e szolgáltatásokat saját maga vette volna igénybe és nyújtotta volna.

A 19. cikk azonos feltételek mellett a szolgáltatásnyújtásra is alkalmazandó.

„Termékimportnak” kell tekinteni azon termék behozatalát a Közösségbe, amely a Szerződés 24. cikkének értelmében nincs szabad forgalomban.

Az első albekezdésben megállapított ügyleteken kívül termékimportnak kell tekinteni a szabad forgalomban lévő terméknek a Közösség vámterületének részét alkotó harmadik területről történő behozatalát a Közösségbe.

Abban az esetben, ha a terméket nem adják fel vagy nem fuvarozzák el, a teljesítés helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a termék az értékesítés időpontjában található.

Abban az esetben, ha a terméket akár az eladó, akár a megrendelő, akár harmadik személy adja fel, illetve fuvarozza el, a teljesítés helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a termék a megrendelő részére történő feladás vagy fuvarozás megkezdésének időpontjában található.

Ugyanakkor, amennyiben a termék feladásának vagy fuvarozásának megkezdése szerinti hely harmadik területen vagy harmadik országban található, akkor a 201. cikk értelmében adófizetésre kötelezettként kijelölt vagy elismert importőr általi termékértékesítés teljesítési helyének, valamint a további termékértékesítés teljesítési helyének azt a tagállamot kell tekinteni, ahova a terméket importálják.

(1) A 32. cikktől eltérve az eladó által vagy megbízásából feladott vagy fuvarozott termékek értékesítése esetén, amennyiben azokat a feladás vagy fuvarozás rendeltetési helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamból adták fel vagy fuvarozták el, teljesítési helynek azt a helyet kell tekinteni, ahol a termékek a megrendelő részére történő feladás vagy fuvarozás befejeztével találhatók, feltéve, hogy a következő feltételek teljesülnek:

(2) Amennyiben az értékesített terméket az eladó harmadik területről vagy harmadik országból adja fel vagy fuvarozza el, és egy olyan tagállamba importálja azt, amely nem a megrendelő részére feladott vagy elfuvarozott termék érkezési helye szerinti tagállam, azt úgy kell tekinteni, mintha az import szerinti tagállamból adták volna fel vagy fuvarozták volna el.

(1) A következő feltételek együttes teljesülése esetén, a 33. cikk rendelkezései nem vonatkoznak azon termékértékesítések teljesítési helyére, amelyeket egy és ugyanazon tagállamba adnak fel vagy fuvaroznak el, mint amely a feladás vagy fuvarozás érkezési helye szerinti tagállam:

(2) Az a tagállam, amelynek területén a termékek a megrendelő részére történő feladás vagy fuvarozás befejezésekor találhatók, az (1) bekezdésben meghatározott értékhatárt 35 000 EUR-ra vagy ennek megfelelő, nemzeti valutában kifejezett összegre korlátozhatja, ha az említett tagállam attól tart, hogy a 100 000 EUR összegű értékhatár a verseny súlyos torzulásához vezetne.

Azon tagállamok, amelyek élnek az első albekezdésben meghatározott lehetőséggel, megteszik a szükséges intézkedéseket a termékek feladása vagy fuvarozása szerinti tagállam illetékes hatóságainak tájékoztatására.

(3) A Bizottság, szükség esetén megfelelő javaslatok kíséretében, a legrövidebb határidőn belül jelentést tesz a Tanácsnak a (2) bekezdésben meghatározott 35 000 EUR összegű különös értékhatár alkalmazásának tapasztalatairól.

(4) Az a tagállam, amelynek területén a termékek a feladás vagy fuvarozás kezdetekor találhatók, választási jogot biztosít az (1) bekezdés szerinti termékértékesítést teljesítő adóalanyoknak arra vonatkozóan, hogy az ilyen értékesítések teljesítési helyét a 33. cikknek megfelelően állapítsák meg.

Az érintett tagállamok határozzák meg az első albekezdésben foglalt választás gyakorlására vonatkozó részletes szabályokat, amelyek választásuk esetén legalább két naptári évig érvényesek.

A 33. és 34. cikk rendelkezései nem vonatkoznak a 311. cikk (1) bekezdésének 1–4. pontjában meghatározott használt cikkek, műalkotások, gyűjteménydarabok és régiségek értékesítésére, valamint a 327. cikk (3) bekezdésében megállapított használt közlekedési eszközök értékesítésére, amelyek az ezen területekre vonatkozó különleges szabályozás szerinti HÉA alá tartoznak.

Abban az esetben, ha az eladó, a megrendelő vagy egy harmadik személy által feladott vagy elfuvarozott terméket – próbaüzemmel vagy anélkül – az eladó vagy megbízásából harmadik személy helyez üzembe vagy szerel össze, akkor a teljesítés helyének az a hely minősül, ahol az üzembehelyezést vagy összeszerelést elvégzik.

Ha a terméket nem az eladó tagállamában helyezik üzembe vagy szerelik össze, akkor azon tagállam, amelynek területén az üzembehelyezést vagy összeszerelést elvégzik, megteszi az ebben a tagállamban történő kettős adóztatás elkerüléséhez szükséges intézkedéseket.

Hajó vagy repülőgép fedélzetén illetve vonaton teljesített termékértékesítés

(1) Abban az esetben, ha a termékértékesítés hajó vagy repülőgép fedélzetén, illetve vonaton történik a személyszállítás Közösségen belül lebonyolított része során, a termékértékesítés teljesítési helyének a személyszállítás kiindulási helyét kell tekinteni.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában „a személyszállítás Közösségen belül lebonyolított része” a személyszállításnak azon, a Közösségen kívül nem megszakított része, amely a személyszállítás indulási és érkezési helye között történik.

„A személyszállítás indulási helye” az a Közösségen belüli első felszállóhely, amelyet az utasok számára a Közösségben biztosítanak, adott esetben a Közösségen kívüli megszakítást követően.

„A személyszállítás érkezési helye” az a Közösségen belüli utolsó leszállóhely, amelyet a Közösségen belül felszállt utasok számára biztosítanak, adott esetben a Közösségen kívüli megszakítást megelőzően.

(3) A Bizottság, szükség esetén megfelelő javaslatok kíséretében, a legrövidebb határidőn belül jelentést nyújt be a Tanácshoz a fedélzeten való fogyasztásra szánt termékek értékesítése, valamint a hajók és repülőgépek fedélzetén, vagy vonaton utazók részére nyújtott szolgáltatások – beleértve az éttermi szolgáltatásokat – adóztatási helyének meghatározására.

Az első albekezdésben meghatározott javaslatok elfogadásáig a korábbi szakaszban megfizetett HÉA levonási joga mellett a tagállamok mentességben részesíthetik a járművön való elfogyasztásra szánt azon termékek értékesítését – illetve eddig az időpontig fenntarthatják annak adómentességét –, amelyek adóztatási helyének meghatározása az (1) bekezdéssel összhangban történt.

Elosztó-hálózaton keresztül teljesített termékértékesítés teljesítési helye

(1) Az adóköteles viszonteladó számára a földgázelosztó-hálózaton keresztül történő gázértékesítés, illetve a villamosenergia-értékesítés esetén a teljesítés helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol az adóköteles viszonteladó azon gazdasági tevékenységének székhelye vagy állandó telephelye van, amely részére a terméket értékesítik, ilyen székhely vagy állandó telephely hiányában, ahol állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában az „adóköteles viszonteladó” az az adóalany, akinek főtevékenysége a gáz vagy villamos energia beszerzése tekintetében az ilyen termékek továbbértékesítése, és akinek saját fogyasztása ilyen termékekből elhanyagolható mértékű.

A 38. cikkben foglaltak alá nem tartozó, földgázelosztó-hálózaton keresztül történő gázértékesítés, illetve villamosenergia-értékesítés esetén a teljesítés helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a megrendelő a termékeket ténylegesen felhasználja, illetve elfogyasztja.

Ha a gáz vagy villamos-energia egészét vagy valamely részét a megrendelő nem fogyasztja el ténylegesen, ezeket az el nem fogyasztott termékeket úgy tekintik, mint amelyeket a megrendelő gazdasági tevékenységének székhelyén vagy azon állandó telephelyén használt fel vagy fogyasztott el, amely részére a termékeket értékesítették. Ilyen székhely vagy állandó telephely hiányában úgy kell tekinteni, hogy a megrendelő a termékeket állandó lakóhelyén vagy szokásos tartózkodási helyén használta fel, illetve fogyasztotta el.

A Közösségen belüli termékbeszerzés teljesítési helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a termék a vevő részére történő feladás vagy fuvarozás befejezésekor található.

A 40. cikk sérelme nélkül, a 2. cikk (1) bekezdése b) pontjának i. alpontjában foglalt Közösségen belüli termékbeszerzés teljesítési helyének azon tagállam területét kell tekinteni, amely kiadta azt a HÉA-azonosítószámot, amelyet a terméket beszerző személy a beszerzéskor használt, amennyiben a termékeket beszerző nem igazolja, hogy a beszerzést a 40. cikknek megfelelően megadóztatták.

Amennyiben, a 40. cikk értelmében, a beszerzést a termék feladásának vagy elfuvarozásának érkezési helye szerinti tagállamban megadóztatják – miután az első albekezdésnek megfelelően is megadóztatták —, abban a tagállamban, amely kiadta azt a HÉA-azonosítószámot, amelyet a terméket beszerző a beszerzéskor használt, az adóalapot ennek megfelelően csökkenteni kell.

A 41. cikk első albekezdése nem alkalmazandó, és a Közösségen belüli termékbeszerzéseket úgy kell tekinteni, mint amelyeket a 40. cikkben foglaltaknak megfelelően megadóztattak, amennyiben a következő feltételek együttesen teljesülnek:

A szolgáltatásnyújtás teljesítési helye az a hely, ahol a szolgáltatást nyújtó gazdasági tevékenységének székhelye vagy állandó telephelye van, ahonnan a szolgáltatást nyújtja, vagy ezek hiányában, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye található.

A más nevében és javára eljáró közvetítő által nyújtott szolgáltatás teljesítési helye, az 50. és az 54. cikkben, valamint az 56. cikk (1) bekezdésében meghatározott eltérésekkel az a hely, ahol az elsődleges ügyletet ezen irányelvvel összhangban teljesítik.

Amennyiben azonban a közvetítői szolgáltatás megrendelőjét a HÉA szempontjából másik tagállamban tartják nyilván, mint amelynek területén az elsődleges ügyletet teljesítik, a közvetítő által nyújtott szolgáltatás teljesítési helyét azon tagállam területén teljesítettnek kell tekinteni, amely a szolgáltatás megrendelőjének azt a HÉA-azonosítószámot adta ki, amely alapján a szolgáltatást részére nyújtották.

Ingatlanokkal kapcsolatos szolgáltatások esetén, ideértve az ingatlanügynökök és szakértők szolgáltatásait, valamint az építési munkák előkészítésére vagy összehangolására irányuló szolgáltatásokat, mint például az építészek és építésfelügyeleti irodák munkái, a szolgáltatásnyújtás teljesítési helye az a hely, ahol az ingatlan fekszik.

A Közösségen belüli árufuvarozás kivételével az árufuvarozási és személyszállítási szolgáltatás teljesítési helye az a hely, ahol – figyelembe véve a megtett útszakaszt – az árufuvarozást vagy személyszállítást ténylegesen teljesítik.

Közösségen belüli árufuvarozás teljesítési helye a fuvarozás indulási helye.

Amennyiben a Közösségen belüli árufuvarozást olyan megrendelő részére nyújtják, aki a fuvarozás indulásának helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban rendelkezik HÉA-azonosítószámmal, a szolgáltatásnyújtás teljesítési helyének azt a tagállamot kell tekinteni, amely a szolgáltatás megrendelője részére kiadta azt a HÉA-azonosítószámot, amelynek alapján a szolgáltatást részére teljesítették.

„Közösségen belüli árufuvarozás” minden olyan árufuvarozás, amely során az indulás és az érkezés helye két különböző tagállam területén található.

„Az indulás helye” az a hely, ahol a termékek fuvarozása ténylegesen megkezdődik, függetlenül a ténylegesen megtett úttól, addig a helyig, ahol a termékek vannak.

„Az érkezés helye” az a hely, ahol a termékek fuvarozása ténylegesen véget ér.

A Közösségen belüli árufuvarozással esik egy tekintet alá az az árufuvarozás, amely során az indulás és a rendeltetés helye ugyanazon tagállam területén található, amennyiben e fuvarozás közvetlenül kapcsolódik egy olyan árufuvarozáshoz, amely során az indulás, illetve a rendeltetés helye két különböző tagállam területén található.

Más nevében és javára eljáró közvetítő által nyújtott szolgáltatás teljesítési helye a fuvarozás indulási helye, amennyiben a közvetítő Közösségen belüli árufuvarozás nyújtásában működik közre.

Amennyiben azonban a közvetítői szolgáltatás megrendelőjét a HÉA szempontjából a fuvarozás indulásának helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban tartják nyilván, a közvetítő által nyújtott szolgáltatás teljesítési helyét azon tagállam területe határozza meg, amely a szolgáltatás megrendelője részére azon HÉA-azonosítószámot adta ki, amely alapján a szolgáltatást részére nyújtották.

A tagállamoknak lehetőségük van eltekinteni a HÉA szerinti adóztatástól a Közösségen belüli árufuvarozás azon része vonatkozásában, amely a Közösség területének részét nem képező vizeken történő fuvarozásnak minősül.

Kulturális és hasonló szolgáltatások, fuvarozáshoz és személyszállításhoz kapcsolódó járulékos szolgáltatások, valamint ingóságokhoz kapcsolódó szolgáltatások

A következő szolgáltatások teljesítési helye az a hely, ahol a szolgáltatást ténylegesen teljesítették:

Az 52. cikk b) pontjától eltérve, a Közösségen belüli árufuvarozáshoz kapcsolódó járulékos tevékenységként végzett azon szolgáltatás esetén, amelyet olyan megrendelő részére nyújottak, akit a szolgáltatás tényleges teljesítésétől eltérő tagállamban vettek a HÉA szerint nyilvántartásba, a szolgáltatás teljesítési helyét azon tagállam területe határozza meg, amely a szolgáltatás megrendelője részére azt a HÉA-azonosítószámot kiadta, amely alapján a szolgáltatást részére teljesítették.

Más nevében és javára eljáró közvetítő által teljesített szolgáltatások esetén, amennyiben a közvetítő Közösségen belüli árufuvarozáshoz járulékosan kapcsolódó szolgáltatás nyújtásásában működik közre, a szolgáltatás teljesítési helye az a hely, ahol a járulékos szolgáltatásokat ténylegesen elvégzik.

Amennyiben azonban a közvetítői szolgáltatás megrendelőjét a HÉA szempontjából a járulékos szolgáltatás tényleges elvégzésének tagállamától eltérő tagállamban tartják nyilván, a közvetítő által teljesített szolgáltatás teljesítési helyét azon tagállam területe határozza meg, amely a szolgáltatás megrendelője részére azt a HÉA-azonosítószámot adta ki, amely alapján a szolgáltatást részére nyújtották.

Az 52. cikk c) pontjától eltérve, amennyiben a szolgáltatás megrendelőjét, akinek részére az ingóságok értékbecslését, illetve az ingóságokon végzett munkát teljesítik, és akit a HÉA szempontjából más tagállamban tartanak nyilván, mint amelynek területén e szolgáltatásokat ténylegesen elvégezték, a szolgáltatásnyújtás teljesítési helyét azon tagállam területe határozza meg, amely a szolgáltatás megrendelője részére azt a HÉA-azonosítószámot adta ki, amely alapján a szolgáltatást részére nyújtották.

Az első albekezdésben említett eltérést csak abban az esetben lehet alkalmazni, ha a termékeket azon tagállamon kívülre adják fel, illetve azon tagállamból elfuvarozzák, ahol a szolgáltatást ténylegesen nyújtották.

(1) A következő szolgáltatások esetében, amelyeket a Közösségen kívül letelepedett megrendelőnek, vagy a Közösségen belül, de a szolgáltatást nyújtó tagállamától eltérő tagállamban letelepedett adóalanynak nyújtanak, a szolgáltatás teljesítési helyének az a hely minősül, ahol a megrendelő gazdasági tevékenységének székhelye vagy azon állandó telephelye található, amely részére a szolgáltatást nyújtják vagy ezek hiányában, ahol a lakhelye vagy szokásos tartózkodási helye van:

(2) Amennyiben a szolgáltatás nyújtója és a szolgáltatás megrendelője elektronikus levélben kommunikál egymással, ez önmagában nem jelenti azt, hogy a teljesített szolgáltatás az (1) bekezdés k) pontja értelemében vett elektronikus úton nyújtott szolgáltatás.

(3) Az (1) bekezdés j) és k) pontjának rendelkezéseit, valamint a (2) bekezdést 2006. december 31-ig kell alkalmazni.

(1) Abban az esetben, ha az 56. cikk (1) bekezdésének k) pontjában említett szolgáltatásokat egy olyan adóalany nyújtja, akinek (amelynek) gazdasági tevékenységének székhelye, illetve a szolgáltatás nyújtására szolgáló állandó telephelye, vagy ezek hiányában az állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye a Közösség területén kívül van, és ezeket a szolgáltatásokat olyan, nem adóalany személyek számára teljesíti, amelyek letelepedés szerinti országa, állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye valamely tagállam területén van, a szolgáltatásnyújtás teljesítési helye az a hely, ahol a nem adóalany személy letelepedett, illetve ahol az állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van.

A kettős adóztatás, az adózás elmaradása, illetve a verseny torzulásának elkerülése érdekében a tagállamok az 56. cikk (1) bekezdésében említett szolgáltatások nyújtása esetén, valamint a közlekedési eszközök bérbeadása esetén:

E rendelkezés azonban nem alkalmazandó az 56. cikk (1) bekezdésének k) pontjában meghatározott szolgáltatásokra, amennyiben azokat nem adóalanyok részére nyújtják.

(1) A tagállamok az 58. cikk b) pontját alkalmazzák azon távközlési szolgáltatások esetében, amelyeket egy olyan adóalany nyújt, akinek (amelynek) gazdasági tevékenységének székhelye, illetve a szolgáltatás nyújtására szolgáló állandó telephelye, vagy ezek hiányában az állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye a Közösség területén kívül van, és a szolgáltatást olyan, nem adóalany személyek számára teljesíti, amelyek letelepedés szerinti országa, állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye valamelyik tagállam területén van.

(2) Az 56. cikk (1) bekezdésének j) pontjában foglalt rádióműsor- és televízióműsor-terjesztési szolgáltatások esetén, amelyeket egy olyan adóalany nyújt, akinek (amelynek) gazdasági tevékenységének székhelye, illetve a szolgáltatás nyújtására szolgáló állandó telephelye, vagy ezek hiányában az állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye a Közösség területén kívül van, és a szolgáltatást olyan, nem adóalany személyek számára nyújtja, amelyek letelepedés szerinti országa, állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye valamely tagállam területén van, a tagállamok 2006. december 31-ig alkalmazzák az 58. cikk b) pontját.

A termékimport teljesítési helye azon tagállam, amelynek területén a termék a Közösség területére történő belépéskor található.

A 60. cikktől eltérve, amennyiben a termék, amely nincs szabad forgalomban, és a Közösségbe történő behozatala óta a 156. cikkben említett eljárások valamelyike alatt áll, vagy az importvám alóli teljes mentességű ideiglenes behozatali, illetve a külső közösségi árutovábbítási eljárás alatt áll, akkor e termék importjának teljesítési helye az a tagállam, amelynek területén a termék már nem áll ezen eljárások egyike alatt sem.

Hasonlóképpen, amennyiben a szabad forgalomban lévő termék Közösség területére való behozatalakor a 276. és 277. cikkben említett eljárások alá tartozik, az import teljesítési helye azon tagállam, amelynek területén a termékre már nem vonatkoznak ezek az eljárások.

Az adóztatandó tényállás akkor valósul meg és az adófizetési kötelezettség abban az időpontban keletkezik, amikor a termékértékesítés vagy a szolgáltatásnyújtás teljesítése megtörténik.

(1) Amennyiben a termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás során egymást követő időszakonkénti elszámolásra vagy fizetésre kerül sor, a termékértékesítés és a szolgáltatásnyújtás mindig azon időszak lejártakor minősül teljesítettnek, amelyre ezen elszámolások vagy fizetések vonatkoznak, kivéve a 14. cikk (2) bekezdésének b) pontja alá tartozó azon termékértékesítést, mely a termék meghatározott időszakra vonatkozó bérletéből vagy részletvételéből áll.

(2) A tagállamok bizonyos esetekben elrendelhetik, hogy az egy meghatározott időszakon keresztül történő folyamatos termékértékesítéseket és szolgáltatásnyújtásokat úgy kell tekinteni, mint amelyek legalább egyéves időszakonként teljesülnek.

Amennyiben előlegfizetésekre kerül sor a termék értékesítését vagy a szolgáltatás teljesítését megelőzően, úgy az adófizetési kötelezettség az ellenérték átvételének időpontjában keletkezik, az ellenérték összegének megfelelően.

A 63., 64. és 65. cikktől eltérve, a tagállamok előírhatják, hogy az adófizetési kötelezettség – egyes ügyletekre vagy az adóalanyok meghatározott csoportjaira vonatkozóan – a következő időpontok egyikében keletkezzen:

(1) Amennyiben a feladás vagy a fuvarozás kiindulási helyétől eltérő tagállamba feladott vagy elfuvarozott termékeket a 138. cikkben meghatározott feltételek értelmében HÉA-mentesen értékesítik, vagy a termékeket az adóalany saját vállalkozása céljaira HÉA-mentesen egy másik tagállamba továbbítja, az adófizetési kötelezettség az adóztatandó tényállás bekövetkeztének hónapját követő hónap 15. napján keletkezik.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérve, az adófizetési kötelezettség a 220. cikk szerinti számla kibocsátásakor keletkezik, amennyiben a számlát az adóztatandó tényállás bekövetkeztének hónapját követő hónap 15. napja előtt állítják ki.

Az adóztatandó tényállás akkor valósul meg, amikor a Közösségen belüli termékbeszerzés megtörténik.

A Közösségen belüli termékbeszerzés abban az időpontban tekinthető megtörténtnek, amikor a hasonló termékek tagállamon belüli értékesítése megtörténtnek tekinthető.

(1) A Közösségen belüli termékbeszerzés tekintetében az adófizetési kötelezettség az adóztatandó tényállás bekövetkezését követő hónap 15. napján keletkezik.

Az adóztatandó tényállás akkor valósul meg, és az adófizetési kötelezettség akkor keletkezik, amikor a termékimport megtörténik.

(1) Amennyiben a termék a Közösségbe történő behozatalakor a 156., 276. és 277. cikkben meghatározott eljárások valamelyike alatt vagy az importvám alóli teljes mentességű ideiglenes behozatali, illetve a külső közösségi árutovábbítási eljárás alatt áll, az adóztatandó tényállás csak akkor valósul meg, és az adófizetési kötelezettség akkor keletkezik, amikor a termék már nem áll ezen eljárások egyike alatt sem.

Amennyiben azonban az importált termékre vámok, mezőgazdasági lefölözések vagy más közös politika által megállapított azonos hatású közterhek vonatkoznak, az adóztatandó tényállás akkor valósul meg és az adófizetési kötelezettség akkor keletkezik, amikor az adóztatandó tényállás e terhek tekintetében megvalósul, és e terhek fizetési kötelezettsége keletkezik.

(2) Amennyiben az importált termékre az (1) bekezdés második albekezdésében meghatározott közösségi közterhek egyike sem vonatkozik, a tagállamok az adóztatandó tényállásra és az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjára vonatkozóan a vámokra érvényes hatályos rendelkezéseket alkalmazzák.

Ezen irányelv alkalmazásában a „szabadpiaci forgalmi érték” az a teljes összeg, amelyet tisztességes versenyfeltételek mellett a megrendelőnek ugyanazon értékesítési szinten, mint amelyen a termékértékesítésre vagy szolgáltatásnyújtásra sor kerül, egy független értékesítőnek vagy szolgáltatónak kellene fizetnie abban az időpontban a kérdéses termékért vagy szolgáltatásért azon tagállamban, amelyben az értékesítés vagy szolgáltatás adóztatandó.

Összehasonlítható termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás hiányában a „szabadpiaci forgalmi érték” a következőket jelenti:

A 74–77. cikkben foglaltaktól eltérő termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás esetén az adóalap tartalmaz mindent, ami azon teljesítés ellenértékét képezi, amelyet ezért az ügyletért a vevőtől, a szolgáltatás megrendelőjétől vagy harmadik személytől az eladó vagy a szolgáltatás nyújtója kap, vagy amelyet e személyeknek kapniuk kell, beleértve az ezen értékesítés árát közvetlenül befolyásoló támogatásokat.

Azon ügyletek esetén, amikor a 16. és 18. cikkben foglaltak szerint az adóalany a terméket a saját vállalkozásából kivonja vagy felhasználja, illetve az adóalany vagy jogutódjai az adóköteles gazdasági tevékenység megszüntetése után a terméket megtartják, az adóalap a termék, illetve a hasonló termékek beszerzési ára, vagy beszerzési ár hiányában az ezen ügylet időpontjában meghatározott önköltségi ár.

A 26. cikk szerinti szolgáltatásnyújtás esetén, amikor az adóalany a vállalkozás vagyonát képező termékeket magán szükségleteinek kielégítésére használja fel, vagy ingyenesen nyújt szolgáltatást, az adóalap az az összeg, amely az adóalanynál a szolgáltatás nyújtása érdekében kiadásként felmerült.

Más tagállamba történő terméktovábbítás formájában történő értékesítés esetén az adóalap a termék, illetve a hasonló termékek beszerzési ára, vagy beszerzési ár hiányában az ezen ügylet időpontjában meghatározott önköltségi ár.

A 27. cikkben meghatározott szolgáltatásnyújtás esetében, amikor az adóalany a saját vállalkozása részére nyújt szolgáltatást, az adóalap a vonatkozó szolgáltatás szabadpiaci forgalmi értéke.

Az első albekezdés b) pontjának alkalmazásában a tagállamok járulékos költségeknek tekinthetnek olyan költségeket, amelyek külön megállapodás tárgyát képezik.

Az adóalanynak igazolnia kell az első albekezdés c) pontjában foglalt kiadások tényleges összegét, és nem vonhatja le e kiadásokra esetlegesen felszámított HÉA-t.

(1) Az adócsalás vagy adókikerülés megakadályozása érdekében a tagállamok a következő esetekben rendelkezhetnek arról, hogy az olyan kedvezményezettek részére értékesített termékek vagy nyújtott szolgáltatások esetében, akikhez (amelyekhez) az értékesítőt (szolgáltatót) – a tagállam meghatározása szerinti – családi vagy más szoros személyes kapcsolat, vezetői beosztás vagy tagság szerinti kapcsolat, valamint tulajdonosi, pénzügyi vagy jogi kapcsolat fűzi, az adóalap a szabadpiaci forgalmi érték legyen:

Az első albekezdés alkalmazásában a jogi kapcsolat magában foglalhatja a munkáltató és a munkavállaló, a munkavállaló családja vagy más, a munkavállalóhoz közel álló személyek közötti kapcsolatot.

(2) Amennyiben a tagállamok élnek az (1) bekezdésben biztosított lehetőséggel, meghatározhatják az értékesítők, szolgáltatók vagy terméket beszerzők, szolgáltatást igénybevevők azon kategóriáit, amelyekre az intézkedések alkalmazhatók.

(3) A tagállamok tájékoztatják a HÉA-bizottságot az (1) bekezdésnek megfelelően nemzeti jogukban elfogadott intézkedésekről, amennyiben azok nem a 77/388/EGK irányelv 27. cikke (1)-(4) bekezdésével összhangban a Tanács által 2006. augusztus 13-a előtt engedélyezett és az e cikk (1) bekezdése értelmében fenntartott intézkedések.

Azon tagállamoknak, amelyek 1993. január 1-én nem éltek azzal lehetőséggel, hogy a 98. cikk szerinti kedvezményes adómértéket alkalmazzanak, lehetőségük van arra, hogy a 89. cikkben meghatározott lehetőség igénybevételekor úgy rendelkezzenek, hogy a 103. cikk (2) bekezdésében megjelölt műalkotások értékesítése esetében az adóalap a 73., 74., 76., 78. és 79. cikk szerint meghatározott összeg bizonyos hányada legyen.

Az első albekezdésben foglalt összeghányadot úgy kell meghatározni, hogy az ez alapján fizetendő HÉA elérje vagy meghaladja a 73., 74., 76., 78. és 79. cikk szerint meghatározott összeg 5 %–át.

A 346. cikk értelmében a tagállamok előírhatják, hogy a termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás tekintetében az adóalap részét képezze az olyan adómentes befektetési arany értéke, amelyet a megrendelő feldolgozás céljából bocsátott rendelkezésre és a feldolgozást követően ezen termékek értékesítésekor vagy szolgáltatások nyújtásakor elveszíti a HÉA-mentes befektetési arany státuszát. Az alkalmazandó érték a befektetési aranynak az említett termékek értékesítésekor vagy szolgáltatások nyújtásakor érvényes szabadpiaci forgalmi értéke.

A Közösségen belüli termékbeszerzés tekintetében az adóalapot ugyanazon tényezők alapján kell megállapítani, mint amelyeket az 1. fejezetnek megfelelően ugyanazon termékeknek a tagállam területén történő értékesítésére vonatkozó adóalap meghatározása során alkalmaznak. A 21. és 22. cikk szerinti, Közösségen belüli termékbeszerzésnek minősülő ügyletek esetében az adóalap a termék, illetve a hasonló termék beszerzési ára, vagy beszerzési ár hiányában az ezen ügylet időpontjában meghatározott önköltségi ár.

(1) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a jövedéki termék Közösségen belüli beszerzését megvalósító személy által fizetendő vagy megfizetett jövedéki adó az adóalap részét képezze a 78. cikk első albekezdése a) pontjának megfelelően.

(2) Amennyiben a Közösségen belüli termékbeszerzés megvalósításának időpontját követően a beszerző részére visszatérítik a termékek feladásának vagy fuvarozásának indulása szerinti tagállamban megfizetett jövedéki adó összegét, az adóalapot megfelelő módon csökkenteni kell a Közösségen belüli beszerzés tagállamában.

Termékimport esetében az adóalap a hatályos közösségi rendelkezéseknek megfelelően megállapított vámérték.

(1) Az adóalap részét képezik a következő tényezők, feltéve, hogy azokat az adóalap részeként még nem vették figyelembe:

(2) Az (1) bekezdés b) pontja alkalmazásában „első rendeltetési helynek” azt a helyet kell tekinteni, amelyet a fuvarlevélen vagy más olyan kísérőokmányon tüntettek fel, amellyel a terméket az import szerinti tagállam területére beviszik. Amennyiben ezen adat hiányzik, első rendeltetési helynek az a hely minősül, ahol az import szerinti tagállam területén belül az első átrakodás történik.

Azon, a Közösségből ideiglenesen kivitt termékeket illetően, amelyeket újra behoznak, miután azokat a Közösségen kívül megjavították, átalakították, megmunkálták vagy feldolgozták, a tagállamok intézkedéseket hoznak annak biztosítására, hogy a HÉA vonatkozásában a késztermék adózási megítélése ugyanaz legyen, mint amelyet akkor alkalmaznának, ha a termékeken az említett műveleteket a területükön végezték volna el.

Azon tagállamok, amelyek 1993. január 1-jén nem éltek azzal lehetőséggel, hogy a 98. cikk értelmében kedvezményes adómértéket alkalmazzanak, úgy rendelkezhetnek, hogy a 311. cikk (1) bekezdésének 2., 3. és 4. pontjában megjelölt műalkotások, gyűjteménydarabok és régiségek importja esetén az adóalap a 85., 86. és 87. cikk szerint meghatározott összeg bizonyos hányada legyen.

Az első albekezdésben foglalt összeghányadot úgy kell meghatározni, hogy az ez alapján az import során fizetendő HÉA elérje vagy meghaladja a 85., 86. és 87. cikk szerint meghatározott összeg 5 %-át.

(1) Elállás, a teljesítés meghiúsulása, teljes vagy részleges nemfizetés, illetve az értékesítés bekövetkezte utáni árengedmény esetén az adóalapot a tagállamok által meghatározott feltételek szerint megfelelő mértékben csökkenteni kell.

(2) A tagállamok a teljes vagy részleges nemfizetés esetén eltérhetnek az (1) bekezdéstől.

(1) Amennyiben az import után fizetendő adó összegének meghatározásához szükséges tételeket nem azon tagállam fizetőeszközében fejezik ki, amelyben az adófizetési kötelezettség keletkezik, az átváltási árfolyamot a vámérték kiszámítását szabályozó közösségi rendelkezésekkel összhangban kell meghatározni.

(2) Amennyiben az importtól eltérő ügyletek esetében a fizetendő adó összegének meghatározásához szükséges tételeket eltérő fizetőeszközben fejezik ki, mint az adófizetési kötelezettség keletkezése szerinti tagállam fizetőeszköze, az alkalmazandó átváltási árfolyam azon utolsó eladási ár, amelyet az adófizetési kötelezettség keletkezésekor az érintett tagállam legreprezentatívabb valutapiacán vagy valutapiacain legutóbb nyilvántartottak, vagy az ilyen piacra vagy piacokra hivatkozással, az adott tagállam által lefektetett részletekkel összhangban meghatározott átváltási árfolyam.

Néhány, az első albekezdésben foglalt ügylet esetében vagy az adóalanyok egyes csoportjainál azonban a tagállamok alkalmazhatják azt az átváltási árfolyamot, melyet a közösségi rendelkezésekkel összhangban a vámérték meghatározására alkalmaznak.

A visszaváltható göngyölegek betétdíját illetően a tagállamok a következő rendelkezések egyike szerint járhatnak el:

Az adóztatandó ügyletekre azon adómértéket kell alkalmazni, amely az adóztatandó tényállás megvalósulásának időpontjában érvényes.

A következő esetekben azonban azon adómértéket kell alkalmazni, amely az adófizetési kötelezettség keletkezésekor érvényes:

(1) A Közösségen belüli termékbeszerzésre ugyanazon adómértéket kell alkalmazni, mint amely az ugyanolyan termék tagállam területén történő értékesítésére vonatkozik.

(2) Figyelemmel a 103. cikk (1) bekezdésében meghatározott lehetőségre, amely szerint a műalkotások, gyűjteménydarabok vagy régiségek importja esetében kedvezményes adómérték alkalmazható, a termékimport esetében ugyanazon adómértéket kell alkalmazni, mint amely az ugyanolyan termékek tagállam területén történő értékesítésére vonatkozik.

Az adómérték módosítása esetében, a tagállamok a 65. és 66. cikkben meghatározott esetekben helyesbítéseket tehetnek annak érdekében, hogy azt az adómértéket vegyék figyelembe, amelyet a termékértékesítés vagy a szolgáltatásnyújtás megvalósulásának időpontjában kell alkalmazni.

A tagállamok egy általános HÉA-mértéket alkalmaznak, amelyet minden egyes tagállam az adóalap százalékában határoz meg, és amely azonos a termékértékesítésre és a szolgáltatásnyújtásra.

(1) 2006. január 1-jétől2010. december 31-ig az általános adómérték nem lehet kevesebb, mint 15 %.

(2) A Tanács a Szerződés 93. cikkének megfelelően határoz a 2010. december 31-e után alkalmazandó általános adómértékről.

(2) A kedvezményes adómértéket csak a III. mellékletben szereplő kategóriák termékértékesítéseire és szolgáltatásnyújtásaira lehet alkalmazni.

A kedvezményes adómértékek nem alkalmazhatók az 56. cikk (1) bekezdésének k) pontjában foglalt szolgáltatásokra.

(3) Ha a tagállamok az (1) bekezdésben meghatározott kedvezményes adómértéket az egyes termékekre alkalmazzák, a Kombinált Nómenklatúrát alkalmazhatják az adott termékek pontos meghatározásához.

(1) A kedvezményes adómértéket az adóalap százalékában kell meghatározni, amely nem lehet kevesebb, mint 5 %.

(2) Minden egyes kedvezményes adómértéket úgy kell megállapítani, hogy normál esetben lehetővé váljon az ezen adómérték alkalmazásából keletkező HÉA összegéből a 167–171. és a 173–177. cikk szerint levonható adó teljes levonása.

A Tanács – a Bizottság beszámolója alapján – 1994-től kezdődően kétévente felülvizsgálja a kedvezményes adómértékek alkalmazási területét.

A Tanács a Szerződés 93. cikkének megfelelően módosíthatja a III. mellékletben szereplő termékek és szolgáltatások listáját.

A Bizottság legkésőbb 2007. június 30-ig átfogó értékelő jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a helyi szolgáltatásokra – beleértve az éttermi szolgáltatásokat is – alkalmazandó kedvezményes adómértékek hatásáról, különösen a munkahelyteremtés, a gazdasági növekedés és a belső piac megfelelő működése tekintetében, amely egy független gazdasági szakértői csoport által végzett tanulmányon alapul.

A tagállamok kedvezményes adómértéket alkalmazhatnak a földgáz-, a villamosenergia-értékesítés és a távhőszolgáltatás terén, azzal a feltétellel, hogy ez nem jár együtt a verseny torzulásának veszélyével.

Az első albekezdés szerinti kedvezményes adómértéket alkalmazni kívánó tagállam ennek bevezetése előtt köteles a Bizottságot tájékoztatni. A Bizottság megállapítja, hogy fennáll-e a verseny torzulásának veszélye. Ha a Bizottság a tájékoztatás kézhezvételétől számított három hónapon belül nem határoz, akkor úgy kell tekinteni, hogy a verseny torzulásának veszélye nem áll fenn.

(1) A tagállamok úgy határozhatnak, hogy a 98. és 99. cikk értelmében alkalmazott kedvezményes adómértéket vagy kedvezményes adómértékek egyikét alkalmazzák a 311. cikk (1) bekezdésének 2., 3. és 4. pontjában meghatározott műalkotások, gyűjteménydarabok és régiségek importja esetén is.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott lehetőség igénybevétele esetén a tagállamok a kedvezményes adómértéket alkalmazhatják a következő értékesítések esetén:

Ausztria a Jungholz és Mittelberg településeken (Kleines Walsertal) egy második, az Ausztria többi részén alkalmazott megfelelő adómértékeknél alacsonyabb általános adómértéket alkalmazhat, amely azonban nem lehet kevesebb, mint 15 %.

Portugália az Azori-szigetek és Madeira autonóm térségekben teljesített ügyletekre és az e térségekbe irányuló közvetlen importra a kontinentális területen alkalmazott adómértékekhez képest alacsonyabb adómértékeket alkalmazhat.

A Tanács a Bizottság javaslatára egyhangúlag eljárva felhatalmazhatja a tagállamokat arra, hogy legkésőbb 2010. december 31-ig a 98. cikkben meghatározott kedvezményes adómértéket alkalmazzák a IV. mellékletben szereplő szolgáltatásokra.

A kedvezményes adómértéket a IV. mellékletben szereplő kategóriák közül legfeljebb kettőre lehet alkalmazni.

Kivételes esetekben egy tagállamot fel lehet hatalmazni arra, hogy a kedvezményes adómértéket fent említett kategóriák közül háromra is alkalmazhassa.

A 106. cikkben foglalt szolgáltatásoknak meg kell felelniük a következő feltételeknek:

Ezen kívül szoros kapcsolatnak kell lennie az adómérték csökkentéséből eredő alacsonyabb árak, illetve a keresletben és a foglalkoztatásban előrelátható növekedés között. A kedvezményes adómérték alkalmazása nem sértheti a belső piac zavartalan működését.

Minden tagállam, amely első alkalommal 2005. december 31. után kedvezményes adómértéket kíván alkalmazni e cikknek megfelelően a 106. cikkben említett egy vagy több szolgáltatásra, erről legkésőbb 2006. március 31-ig tájékoztatja a Bizottságot. Ezen időpontig meg kell adnia a bevezetni kívánt új intézkedésekre vonatkozó összes lényeges adatot, különösen a következőket:

A végleges szabályozás bevezetéséig érvényben lévő különös rendelkezések

E fejezet rendelkezéseit a 402. cikkben foglalt végleges szabályozás bevezetéséig kell alkalmazni.

Azon tagállamok, amelyek 1991. január 1-jén az előzetesen felszámított HÉA levonásának jogával járó mentességeket tartottak fenn, valamint a 99. cikkben rögzített minimum adómértéknél alacsonyabb kedvezményes adómértékeket alkalmaztak, továbbra is alkalmazhatják e szabályozást.

Az első albekezdésben foglalt mentességeknek és kedvezményes adómértékeknek azonban összhangban kell lenniük a közösségi joggal, és azokat pontosan meghatározott szociális okokat figyelembe véve, valamint a végső felhasználó javára kell megállapítani.

A 110. cikk második albekezdésében meghatározott feltételek mellett a következő esetekben továbbra is alkalmazható az előzetesen felszámított HÉA levonásának jogával járó adómentesség:

Azon esetben, ha a 110. cikk rendelkezései Írországban a fűtés és világítás céljából használt energetikai termékek szolgáltatása terén fennálló verseny torzulásához vezethetnek, Írországnak jogában áll, külön kérelemre, a Bizottság engedélyével, a 98. és 99. cikk szerinti kedvezményes adómértéket alkalmaznia e termékek értékesítésére.

Az első albekezdésben foglalt esetben Írország a kérelmét az összes szükséges információval együtt a Bizottság elé terjeszti. Ha a Bizottság a kérelem beérkezésétől számított három hónapon belül nem határoz, úgy kell tekinteni, hogy Írország engedélyt kapott a javasolt kedvezményes adómérték alkalmazására.

Azon tagállamok, amelyek a Közösség jogszabályaival összhangban 1991. január 1-jén az előzetesen megfizetett HÉA levonásának jogával járó adómentességeket alkalmaztak, valamint a 99. cikkben rögzített minimum adómértéknél alacsonyabb adómértékeket alkalmaztak azon termékek és szolgáltatások tekintetében, amelyek nem szerepelnek a III. mellékletben, e kedvezményes adómértéket, illetve a 98. cikkben megállapított két kedvezményes adómérték egyikét alkalmazhatják az e termékek értékesítésére és e szolgáltatások nyújtására.

(1) Azon tagállamok, amelyek 1993. január 1-jén kötelesek voltak az 1991. január 1-jén alkalmazott általános adómértékük több mint 2 %-kal történő emelésére, a 99. cikkben rögzített minimum adómértéknél alacsonyabb kedvezményes adómértéket alkalmazhatnak a III. mellékletben szereplő termék- és szolgáltatáskategóriák tekintetében.

Ezen kívül az első albekezdésben foglalt tagállamok ezen adómértékeket alkalmazhatják az éttermi szolgáltatásokra, a gyermekruházatra, a gyermekcipőre és a lakásértékesítésre vonatkozóan is.

(2) A tagállamok nem vezethetnek be az előzetesen felszámított HÉA levonásának jogával járó adómentességeket az (1) bekezdés alapján.

Azon tagállamok, amelyek az éttermi szolgáltatások, gyermekruházat, gyermekcipő és lakásértékesítés vonatkozásában kedvezményes adómértéket alkalmaztak 1991. január 1-jén, e termékek értékesítésére és e szolgáltatások nyújtására továbbra is alkalmazhatják azt.

Portugália az éttermi szolgáltatásokra vonatkozóan a 98. cikkben meghatározott két kedvezményes adómérték egyikét alkalmazhatja, feltéve, hogy ezen adómérték nem alacsonyabb, mint 12 %.

(1) A 115. cikk alkalmazásában, Ausztria továbbra is kedvezményes adómértéket alkalmazhat az éttermi szolgáltatásokra.

(2) Ausztria az ingatlan lakáscélú bérbeadására vonatkozóan a 98. cikkben meghatározott két kedvezményes adómérték egyikét alkalmazhatja, feltéve, hogy ezen adómérték nem alacsonyabb, mint 10 %.

Azon tagállamok, amelyek 1991. január 1-jén kedvezményes adómértéket alkalmaztak a III. mellékletben felsorolt szolgáltatások és termékek között nem szereplő termékekre és szolgáltatásokra, a kedvezményes adómértéket, illetve a 98. cikk szerinti két kedvezményes adómérték egyikét alkalmazhatják ezen termékekre és szolgáltatásokra, feltéve, hogy ezen adómérték nem alacsonyabb, mint 12 %.

Az első albekezdésben foglalt rendelkezést nem lehet alkalmazni a 311. cikk (1) bekezdésének 1–4. pontjában meghatározott azon használt cikkek, műalkotások, gyűjteménydarabok és régiségek értékesítésére, amelyek a 312–325. cikkben meghatározott különbözet szerinti adózás, illetve a nyilvános árverésekre vonatkozó szabályozás szerint tartoznak a HÉA hatálya alá.

A 118. cikk alkalmazásában Ausztria kedvezményes adómértéket alkalmazhat a bortermelő gazdaságból származó saját termelésű bor értékesítésére, feltéve, hogy ezen adómérték nem alacsonyabb mint 12 %.

Görögország a görög szárazföldön alkalmazottnál legfeljebb 30 %-kal alacsonyabb adómértéket alkalmazhat Leszbosz, Kiosz, Számosz, Dodekanészosz és a Kikládok tartományokban, illetve a következő szigeteken: Thaszosz, Északi Szporádok, Szamothraké és Szkürosz.

Azon tagállamok, amelyek 1993. január 1-jén a vállalkozási szerződés alapján létrehozott terméket termékértékesítésként kezelték, ezen értékesítésre azt az adómértéket alkalmazhatják, amely a munka elvégzését követően a termékre vonatkozik.

Az első albekezdés alkalmazásában a „vállalkozási szerződés alapján létrehozott termék” a vállalkozó által a megbízója részére átadott ingóság, amelyet a vállalkozó a megbízó által e célból reá bízott anyagokból, illetve termékekből készített vagy állított elő és értékesített megbízójának, függetlenül attól, hogy a vállalkozó biztosította-e a felhasznált anyagok egy részét vagy sem.

A tagállamok kedvezményes adómértéket alkalmazhatnak az élő növények, valamint növénytermesztés egyéb termékeinek értékesítésére, beleértve a gumókat, gyökereket és hasonlókat, a vágott virágokat és a díszítő lombozatot, valamint a tűzifaként felhasznált fára.

A Cseh Köztársaság 2007. december 31-ig továbbra is legalább 5 %-os kedvezményes adómértéket alkalmazhat az alábbi ügyletekre:

Észtország 2007. június 30-ig továbbra is legalább 5 %-os kedvezményes adómértéket alkalmazhat a természetes személyek, lakásszolgáltatási társaságok, lakásszövetkezetek, egyházak, gyülekezetek, valamint az állami, megyei vagy városi költségvetésből finanszírozott intézmények vagy testületek részére nyújtott hőenergia-szolgáltatásra, valamint a természetes személyek részére történő tőzeg-, brikett-, szén- és tűzifa-értékesítésre.

(1) Ciprus 2007. december 31-ig az előzetesen felszámított HÉA levonásának jogával fenntarthatja az adómentességet az emberi felhasználásra szánt gyógyszerekre és élelmiszerekekre, kivéve a fagylaltot, jégnyalókát, fagyasztott joghurtot, szorbetet és hasonló termékeket, valamint a sós vagy fűszerezett élelmiszereket (burgonyaszirom vagy -rúd, puffasztott vagy más hasonló, további előkészítés nélkül emberi fogyasztásra csomagolt termékek).

(2) 2007. december 31-ig, illetve amennyiben a 402. cikkben említett végleges szabályozás korábban bevezetésre kerül, ennek időpontjáig Ciprus legalább 5 %-os kedvezményes adómértéket alkalmazhat az éttermi szolgáltatásokra.

Magyarország továbbra is legalább 12 %-os kedvezményes adómértéket alkalmazhat az alábbi ügyletekre:

Málta 2010. január 1-jéig az előzetesen felszámított adó levonásának jogával fenntarthatja az emberi fogyasztásra szánt élelmiszerek és gyógyszerek értékesítésére vonatkozó adómentességet.

(1) Lengyelország 2007. december 31-ig az előzetesen felszámított adó levonásának jogával fenntarthatja az adómentességet egyes könyvekre és szakfolyóiratokra.

(2) 2007. december 31-ig, illetve amennyiben a 402. cikkben említett végleges szabályozás korábban bevezetésre kerül, ennek időpontjáig Lengyelország továbbra is legalább 7 %-os kedvezményes adómértéket alkalmazhat az éttermi szolgáltatásokra.

(3) Lengyelország 2008. április 30-ig továbbra is legalább 3 %-os kedvezményes adómértéket alkalmazhat a III. melléklet 1. pontjában említett élelmiszerek értékesítésére.

(4) Lengyelország 2008. április 30-ig továbbra is legalább 3 %-os kedvezményes adómértéket alkalmazhat a III. melléklet 11. pontjában említett, általában a mezőgazdasági termelés során használt termékértékesítésre és szolgáltatásnyújtásra kivéve a gép- vagy épületfelszerelés jellegű tárgyi eszközöket.

(5) Lengyelország 2007. december 31-ig továbbra is legalább 7 %-os kedvezményes adómértéket alkalmazhat a nem a szociálpolitika keretében nyújtott lakóingatlan-építési, -felújítási és -átalakítási szolgáltatások nyújtására – kivéve az építőanyagokat –, valamint a 12. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett lakóépületek vagy lakóépület-részek első birtokbavétel előtti értékesítésére.

(1) 2007. december 31-ig, illetve amennyiben a 402. cikkben említett végleges szabályozás korábban bevezetésre kerül, ennek időpontjáig Szlovénia továbbra is legalább 8,5 %-os kedvezményes adómértéket alkalmazhat az ételkészítésre.

(2) Szlovénia 2007. december 31-ig továbbra is legalább 5 %-os kedvezményes adómértéket alkalmazhat a nem a szociálpolitika keretében biztosított lakóingatlan-építési, -felújítási és -karbantartási szolgáltatásokra (kivéve az építőanyagokat).

Szlovákia továbbra is legalább 5 %-os kedvezményes adómértéket alkalmazhat az alábbi ügyletekre:

A 2–9. fejezetben említett adómentességeket az egyéb közösségi rendelkezések sérelme nélkül, az említett adómentességek helyes és egyszerű alkalmazása, valamint az esetleges adócsalás, adókikerülés és visszaélés megelőzése céljából a tagállamok által meghatározott feltételekkel kell alkalmazni.

(2) Az (1) bekezdés o) pontjának alkalmazásában a tagállamok minden szükséges korlátozást bevezethetnek, különösen a rendezvények számának vagy az adómentes bevételek összegének korlátozását illetően.

A tagállamok a közintézménynek nem minősülő intézmények esetén a 132. cikk (1) bekezdésének b), g), h), i), l), m) és n) pontjában említett adómentességek megadását minden egyes esetben a következő feltételek teljesítésétől tehetik függővé:

Azon tagállamok, amelyek a 77/388/EGK irányelv E. melléklete értelmében 1989. január 1-jén alkalmazták a HÉA-t a 132. cikk (1) bekezdésének m) és n) pontjában említett ügyletekre, az első albekezdés d) pontjában meghatározott feltételeket is alkalmazhatják, amennyiben a közintézmények által nyújtott, említett termékértékesítések vagy szolgáltatásnyújtások mentességet élveznek.

A 132. cikk (1) bekezdésének b), g), h), i), l), m) és n) pontjában meghatározott adómentesség az alábbi esetekben nem vonatkozik a termékértékesítésre és szolgáltatásnyújtásra:

(2) Az alábbi ügyletekre nem vonatkozik az (1) bekezdés l) pontjában említett adómentesség:

A tagállamok az (1) bekezdés l) pontjában említett adómentesség alkalmazási körére vonatkozóan további kivételeket írhatnak elő.

(1) A tagállamok engedélyezhetik adóalanyaiknak az adózás lehetőségének választását az alábbi ügyletek esetében:

(2) A tagállamok meghatározzák az (1) bekezdésben említett választási jog gyakorlásának részletes szabályait.

(1) A tagállamok mentesítik az adó alól a termékértékesítést, ha a termékeket az eladó vagy a beszerző, vagy megbízásukból más személy adta fel vagy fuvarozta el az érintett tagállam területén kívülre, de a Közösség területére, és ha a termékértékesítés megrendelője a termékek feladásának vagy elfuvarozásának indulási helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban adóalanyként eljáró személy vagy nem adóalany jogi személy.

(2) Az (1) bekezdésben említett értékesítéseken kívül a tagállamok mentesítik továbbá az alábbi ügyleteket:

(1) A 138. cikk (1) bekezdésében említett adómentesség nem vonatkozik az olyan adóalanyok által végzett termékértékesítésekre, akik a kisvállalkozások számára a 282–292. cikkben meghatározott mentességben részesülnek.

Az adómentesség nem vonatkozik az olyan adóalany vagy nem adóalany jogi személyek számára teljesített termékértékesítésekre sem, akiknek Közösségen belüli termékbeszerzései a 3. cikk (1) bekezdésének értelmében nem tartoznak a HÉA hatálya alá.

(2) A 138. cikk (2) bekezdésének b) pontjában említett adómentesség nem vonatkozik a jövedéki termékeknek olyan adóalanyok által végzett értékesítésére, akik a kisvállalkozások számára a 282–292. cikkben meghatározott mentességben részesülnek.

(3) A 138. cikk (1) bekezdésében és (2) bekezdésének b) és c) pontjában említett adómentesség nem vonatkozik a 312–325. cikkben meghatározott különbözet szerinti adózás, illetve a nyilvános árverésekre vonatkozó szabályozás értelmében HÉA-köteles termékértékesítésekre.

A 138. cikk (1) bekezdésében és (2) bekezdésének c) pontjában említett adómentesség nem vonatkozik a 327. cikk (3) bekezdésében meghatározott használt közlekedési eszközökre vonatkozó átmeneti HÉA-szabályozás alá tartozó használt közlekedési eszközök értékesítésére.

Minden tagállam egyedi intézkedéseket hoz annak érdekében, hogy a területükön végzett, Közösségen belüli termékbeszerzésre – a 40. cikknek megfelelően – a következő feltételek teljesülése esetén ne számítson fel HÉA-t:

A tagállamok mentesítik az Azori-szigetek és Madeira autonóm területeket alkotó szigetekre érkező, vagy onnan induló, valamint az említett szigetek közötti, Közösségen belüli árufuvarozási szolgáltatásokat.

A tagállamok mentesítik az adó alól a termékimporthoz kapcsolódó olyan szolgáltatások nyújtását, amelyek értéke a 86. cikk (1) bekezdésének b) pontja értelmében az adóalap részét képezi.

(1) A Bizottság szükség esetén – a lehető legrövidebb időn belül – javaslatokat nyújt be a Tanácsnak annak érdekében, hogy pontosítsa a 143. és a 144. cikkben meghatározott adómentességek alkalmazási körét, valamint azok végrehajtásának részletes szabályait.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezések hatálybalépéséig a tagállamok továbbra is alkalmazhatják hatályos nemzeti rendelkezéseiket.

A tagállamok módosíthatják nemzeti rendelkezéseiket annak érdekében, hogy csökkentsék a verseny torzulását, és különösen annak érdekében, hogy elkerüljék a nem adóztatást, illetve a kettős adóztatást a Közösségen belül.

A tagállamok az adómentesség biztosítása céljából az általuk legalkalmasabbnak ítélt igazgatási eljárásokat alkalmazhatják.

(3) A tagállamok értesítik a Bizottságot azon hatályos nemzeti rendelkezéseikről, amelyekről még nem küldtek értesítést, valamint a (2) bekezdés értelmében elfogadott nemzeti rendelkezéseikről, mindezekről a Bizottság tájékoztatja a többi tagállamot.

(2) Az (1) bekezdés c) pontjában meghatározott adómentesség HÉA-visszatérítés útján is biztosítható.

(1) Amennyiben a 146. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett értékesítés az utasok személyi poggyászában szállítható termékekre vonatkozik, az adómentességet csak a következő feltételek teljesülése mellett lehet alkalmazni:

Mindazonáltal a tagállamok mentesíthetik az első albekezdés c) pontjában említett összegnél alacsonyabb összértékű értékesítéseket.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában „a Közösségben nem letelepedett utas” az az utas, akinek állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye nem a Közösségben található. Ebben az esetben „állandó lakóhely vagy szokásos tartózkodási hely” az a hely, amely az útlevélben, a személyi igazolványban, vagy bármilyen más olyan okmányban szerepel, amelyet személyazonosság igazolására érvényesként ismer el az a tagállam, amelynek területén az értékesítés történik.

A kivitelt a számlával vagy más igazoló okmánnyal kell bizonyítani, amelyet a termékeket a Közösségből kiléptető vámhivatal lebélyegzett.

Minden tagállam eljuttatja a Bizottsághoz azoknak a bélyegzőknek a mintapéldányait, amelyeket a második albekezdésben említett igazolás céljára alkalmaz. A Bizottság továbbítja ezt az információt a többi tagállam adóhatóságához.

A nemzetközi árufuvrozáshoz és személyszállításhoz kapcsolódó adómentesség

Portugália nemzetközi fuvarozásként és személyszállításként kezelheti az Azori-szigetek és Madeira autonóm területet alkotó szigetek közötti, valamint az e szigetek és a kontinens közötti tengeri és légi árufuvarozást és személyszállítást.

(1) A Bizottság szükség esetén – a lehető legrövidebb időn belül – javaslatokat nyújt be a Tanácsnak annak érdekében, hogy pontosítsa a 148. cikkben meghatározott adómentességek alkalmazási körét, valamint azok végrehajtásának részletes szabályait.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezések hatálybalépéséig a tagállamok korlátozhatják a 148. cikk a) és b) pontjában meghatározott adómentesség terjedelmét

Az első albekezdésben megállapított adómentességeket az egységes adószabályozás elfogadásáig a fogadó tagállam által meghatározott korlátozásokkal kell alkalmazni.

(2) Azokban az esetekben, amikor a termékeket nem adják fel és nem fuvarozták el abból a tagállamból, amelyben a termékértékesítésre sor kerül, valamint a szolgáltatások esetében, az adómentesség HÉA-visszatérítés útján is biztosítható.

A tagállamok mentesítik az adó alól az aranynak a központi bankok számára történő értékesítését.

A tagállamok mentesítik az adó alól a mások nevében és javára eljáró közvetítők által nyújtott szolgáltatásokat, amennyiben az említett közvetítő a 6., 7. és 8. fejezetben meghatározott, illetve a Közösségen kívül végzett ügyletekben működik közre.

Az első albekezdésben meghatározott adómentesség nem vonatkozik azokra az utazási irodákra, amelyek az utas nevében és javára más tagállamokban végzett szolgáltatásokat nyújtanak.

A nemzetközi termékforgalomhoz kapcsolódó ügyletekre vonatkozó adómentességek

E szakasz alkalmazásában „vámraktártól eltérő raktárak” a jövedéki termékek esetében a 92/12/EGK irányelv 4. cikkének b) pontjában adóraktárként meghatározott helyek, a nem jövedéki termékek esetében pedig a tagállamok által ilyenként meghatározott helyek.

A tagállamok az egyéb közösségi adózási rendelkezések sérelme nélkül, és a HÉA-bizottsággal folytatott konzultációt követően különös intézkedéseket hozhatnak annak érdekében, hogy mentesítsék az adó alól az ebben a szakaszban meghatározott ügyleteket vagy azok közül egyes ügyleteket, feltéve, hogy azok nem végső felhasználásra vagy fogyasztásra szolgálnak, továbbá, hogy az ebben a szakaszban meghatározott eljárások alóli kivonáskor esedékes HÉA összege megfelel annak az adóösszegnek, amelyet akkor kellett volna megfizetni, ha a tagállamok a területükön minden ügyletet megadóztattak volna.

(2) Az (1) bekezdésben említett helyek meghatározásában a hatályos közösségi vámrendelkezéseket kell alkalmazni.

(2) A tagállamok nem rendelkezhetnek vámraktározás eljárástól eltérő raktározási eljárásról jövedéki termékektől eltérő termékek esetében, amennyiben e termékeket kiskereskedelmi szinten kívánják értékesíteni.

(1) A 157. cikk (2) bekezdésében foglalt rendelkezésektől eltérve a tagállamok vámraktározási eljárástól eltérő raktározási eljárásról rendelkezhetnek az alábbi esetekben:

(2) Amennyiben a tagállamok élnek az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott adómentességi lehetőséggel, akkor megtesznek minden szükséges intézkedést ezen adómentesség helyes és egyszerű alkalmazására, valamint az esetleges adócsalás, adókikerülés és visszaélés megelőzésére.

(3) Az (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásában „vámmentes üzlet” minden olyan intézmény, amely repülőtér vagy kikötő területén található, és megfelel az illetékes hatóságok által meghatározott követelményeknek.

A tagállamok mentesíthetik az adó alól a 156. cikkben, a 157. cikk (1) bekezdésének b) pontjában és a 158. cikkben említett termékértékesítésekhez kapcsolódó szolgáltatásnyújtásokat.

(2) Amennyiben a vámraktárban lebonyolított ügyletek esetében a tagállamok élnek az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott választási lehetőséggel, megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy olyan vámraktározási eljárástól eltérő raktározási eljárásról rendelkezzenek, amely lehetővé teszi az (1) bekezdés b) pontjában foglalt rendelkezések alkalmazását ugyanazokra az ügyletekre, amelyeket az V. mellékletben felsorolt termékekkel, vámraktártól eltérő raktárban végeznek.

A tagállamok mentesíthetik az adó alól a következő termékértékesítéseket, valamint az azokhoz kapcsolódó szolgáltatásnyújtásokat:

Amennyiben a tagállamok élnek az ebben a szakaszban meghatározott választási lehetőséggel, meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az olyan termékek Közösségen belüli beszerzéseire, amelyeket a 156. cikkben, a 157. cikk (1) bekezdésének b) pontjában és a 158. cikkben foglalt valamelyik eljárás hatálya alá kívánnak vonni, ugyanazok a rendelkezések vonatkozzanak, mint a tagállam területén azonos feltételekkel végzett termékértékesítésekre.

Ha a termékek kikerülnek az ebben a szakaszban említett eljárások hatálya alól, és ez a 61. cikk értelmében importot valósít meg, akkor az import szerinti tagállam meghozza a kettős adóztatás elkerüléséhez szükséges intézkedéseket.

Export célú és a tagállamok közötti kereskedelem keretében adómentes ügyletek

(1) A tagállamok a HÉA-bizottsággal folytatott konzultációt követően az adóalany által a megelőző tizenkét hónap folyamán teljesített export összegének határáig mentesíthetik az adó alól az adóalany által vagy számára végzett alábbi ügyleteket:

(2) Ha a tagállamok élnek az (1) bekezdésben meghatározott mentesség lehetőségével, akkor a HÉA-bizottsággal folytatott konzultációt követően, mentesítik az adóalany által a 138. cikkben foglalt feltételeknek megfelelően végzett ügyleteket is, a megelőző tizenkét hónap folyamán azonos feltételekkel lebonyolított ügyletek összegének határáig.

A tagállamok közös határértéket állapíthatnak meg a 164. cikk értelmében nyújtott adómentességek összegére.

A Bizottság szükség esetén – a lehető legrövidebb időn belül – a HÉA 1. és 2. szakaszban meghatározott ügyletekre való alkalmazásának közös részletes szabályairól szóló javaslatokat nyújt be a Tanácsnak.

Az adólevonás joga abban az időpontban keletkezik, amikor a levonható adó megfizetési kötelezettsége keletkezik.

Az adóalany, amennyiben a termékeket és szolgáltatásokat az adóköteles tevékenységének folytatása szerinti tagállamban adóköteles tevékenységéhez használja fel, jogosult az általa fizetendő adó összegéből levonni a következő összegeket:

A 168. cikkben említett adólevonáson kívül az adóalany jogosult az ezen cikkben említett HÉA levonására, amennyiben a termékeket és szolgáltatásokat a következő tevékenységek céljára használja fel:

A 79/1072/EGK tanácsi irányelv (8) 1. cikke, a 86/560/EGK tanácsi irányelv (9), valamint ezen irányelv 171. cikke értelmében minden adóalanynak, aki nem abban a tagállamban letelepedett személy, mint amelyben HÉA hatálya alá tartozó terméket szerez be, szolgáltatást vesz igénybe vagy termékimportot teljesít, joga van ezen adó visszatérítéséhez, amennyiben a termékeket és a szolgáltatásokat a következőkre használják:

(1) Azon adóalany részére, aki nem telepedett le abban a tagállamban, ahol a HÉA hatálya alá tartozó termékeket szerez be, szolgáltatást vesz igénybe vagy termékimportot folytat, de letelepedett egy másik tagállamban, a HÉA-visszatérítés a 79/1072/EGK irányelvben megállapított részletes végrehajtási szabályoknak megfelelően történik.

A 79/1072/EGK irányelv alkalmazásában az annak az irányelvnek az 1. cikkében említett adóalanyokat szintén le nem telepedett adóalanyoknak kell tekinteni azon tagállamban, amelyben HÉA-hatálya alá tartozó terméket szereznek be, szolgáltatást vesznek igénybe vagy termékimportot teljesítenek, ha az érintett tagállamban csak olyan HÉA-köteles termékértékesítést illetve szolgáltatásnyújtást teljesítenek, amely esetében a termék beszerzőjét, szolgáltatás igénybevevőjét tekintik adófizetésére kötelezett személynek a 194-197. és a 199. cikknek megfelelően.

(2) A Közösség területén le nem telepedett adóalanyok részére a HÉA-visszatérítés a 86/560/EGK irányelvben megállapított részletes végrehajtási szabályoknak megfelelően történik.

A 86/560/EGK irányelv alkalmazásában szintén a Közösségben le nem telepedett adóalanyoknak kell tekinteni az említett irányelv 1. cikkében említett adóalanyokat, ha a HÉA-hatálya alá tartozó termékbeszerzés, szolgáltatásigénybevétel vagy termékimport folytatása szerinti tagállamban csak olyan termékértékesítést illetve szolgáltatásnyújtást teljesítenek, amelyek esetében a terméket beszerzőt vagy a szolgáltatást igénybevevőt tekintik adófizetésre kötelezett személynek a 194-197. és a 199. cikknek megfelelően.

(3) A 79/1072/EGK és a 86/560/EGK irányelv nem vonatkozik azokra a termékértékesítésekre, amelyek a 138. cikk értelmében adómentességet élveznek, vagy élvezhetnek, ha az értékesített termékeket a beszerző vagy a beszerző képviseletében eljáró személy adja fel vagy fuvarozza el.

(1) Minden olyan személy, aki a 138. cikk (1) bekezdésében és (2) bekezdésének a) pontjában megállapított feltételekkel eseti jelleggel új közlekedési eszközt értékesít, és ennek következtében adóalanynak minősül, jogosult levonni a vételárban foglalt, illetve az érintett közlekedési eszköz importja vagy Közösségen belüli beszerzése után megfizetett HÉA-t legfeljebb azon összeg erejéig, amely adóösszeg fizetésére kötelezett lenne, ha az értékesítés nem lenne adómentes.

Az adólevonási jog kizárólag az új közlekedési eszköz értékesítésének időpontjában keletkezik, és kizárólag akkor gyakorolható.

(2) Az (1) bekezdés végrehajtására vonatkozó részletes szabályokat a tagállamok állapítják meg.

(1) Amennyiben az adóalany egyidejűleg használ fel termékeket és szolgáltatásokat olyan ügyletekhez, amelyek esetében a 168., 169. és 170. cikk értelmében adólevonási jog illeti meg, valamint olyan ügyletekhez, amelyekre vonatkozóan nincs adólevonási joga, akkor az előzetesen felszámított HÉA összege kizárólag olyan mértékben vonható le, amilyen mértékben az az először említett ügyletekhez köthető.

A levonási hányadot a 174. és 175. cikknek megfelelően az adóalany által lebonyolított összes ügyletre kell meghatározni.

(1) A levonási hányad a következő összegekből álló törttel számítható ki:

A tagállamok figyelembe vehetik a nevezőben mindazon támogatások összegét is, amelyek közvetlenül nem befolyásolják a 73. cikkben említett termékértékesítések vagy szolgáltatásnyújtások árát.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérve a levonási hányad kiszámításakor figyelmen kívül kell hagyni az alábbi összegeket:

(3) Ha a tagállamok élnek a 191. cikkben említett lehetőséggel, azaz nem írnak elő korrekciót a tárgyi eszközök tekintetében, akkor a levonási hányad kiszámításakor figyelembe lehet venni a tárgyi eszközök értékesítéséből származó bevételt.

(1) A levonási hányadot éves szinten százalékban kell megállapítani, és azt egész százalékegységre kell felkerekíteni.

(2) Az egy évre vonatkozó, ideiglenesen érvényes levonási hányad az előző évi ügyletek alapján kiszámított levonási hányad lesz. Ilyen hivatkozási alapul szolgáló ügylet hiányában vagy annak jelentéktelen mértéke esetén a levonási hányadot az adóhatóság ellenőrzése mellett ideiglenesen az adóalany becsüli meg a várható előrejelzések szerint.

A tagállamok azonban továbbra is alkalmazhatják vagy az 1979. január 1-jén, vagy – a Közösséghez az említett időpontot követően csatlakozó tagállamok esetében – a csatlakozás időpontjában hatályos szabályozásukat.

(3) Az ideiglenes levonási hányad alapján alkalmazott adólevonást korrigálni kell, amikor a következő évben a végleges levonási hányadot megállapítják.

A Tanács a Bizottság javaslata alapján egyhangúlag megállapítja, hogy milyen kiadások nem jogosítanak a HÉA levonására. Semmiképpen nem lehet adólevonást alkalmazni az üzleti tevékenységhez szorosan nem kapcsolódó kiadások esetén, mint a luxuskiadások, szórakozási célú kiadások és reprezentációs költségek.

Az első albekezdésben említett rendelkezések hatálybalépéséig a tagállamok fenntarthatnak minden olyan korlátozást, amelyet az 1979. január 1-jén, vagy – a Közösséghez az említett időpontot követően csatlakozó tagállamok esetében – a csatlakozás időpontjában hatályos nemzeti jogszabályaik előírnak.

A HÉA-bizottsággal folytatott konzultációt követően, konjunkturális okokból a tagállamok részben vagy egészben kizárhatják az adólevonás köréből a tárgyi eszközök vagy más termékek egy részét vagy egészét.

A tagállamok az azonos versenyfeltételek biztosítása érdekében az adólevonásból való kizárás helyett azokat a termékeket, amelyeket az adóalany maga állított elő, vagy amelyeket a Közösségen belül szerzett be, illetve importált, úgy is megadóztathatják, hogy az adó ne haladja meg azt a HÉA-összeget, amelyet hasonló termékek beszerzése esetén kellene megfizetni.

Az adóalanynak adólevonási joga gyakorlásához az alábbi feltételeket kell teljesítenie:

Az adó levonását az adóalany összesítve végzi, úgy, hogy az adott adómegállapítási időszakban fizetendő összes adó összegéből levonja azt a HÉA-összeget, amelyre nézve ugyanazon időszak alatt keletkezett adólevonási joga, amelyet a 178. cikk értelmében gyakorol.

A tagállamok azonban megkövetelhetik, hogy a 12. cikkben említett eseti ügyleteket lebonyolító adóalanyok adólevonási jogukat csak az értékesítés időpontjában gyakorolják.

A tagállamok engedélyezhetik az adóalany számára, hogy – amennyiben ez nem történt meg – később éljen a 178. és 179. cikk szerinti adólevonási jogával

A tagállamok abban az esetben is engedélyezhetnek az adóalanynak a 168. cikk c) pontjában említett, Közösségen belüli termékbeszerzéshez kapcsolódó adólevonást, ha az nem rendelkezik a 220–236. cikknek megfelelően kiállított számlával.

A 180. és 181. cikk alkalmazására vonatkozó feltételeket és részletes szabályokat a tagállamok állapítják meg.

Amennyiben a levonások összege meghaladja az adómegállapítási időszakban fizetendő HÉA összegét, a tagállamok engedélyezhetik a különbözet következő időszakra történő átvitelét vagy az általuk meghatározott szabályok szerinti visszatérítését.

Az egyes tagállamok azonban úgy is rendelkezhetnek, hogy a csekély összegű különbözetet sem átvinni, sem visszatéríteni nem lehet.

Az eredeti adólevonást korrigálni kell, ha az több vagy kevesebb, mint amelyre az adóalany jogosult volt.

(1) Korrekcióra különösen akkor kerül sor, ha az adólevonás összegének meghatározásakor figyelembe vett tényezők a HÉA-bevallás benyújtása után módosultak, többek között meghiúsult beszerzések vagy kapott árengedmények esetén.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérve nem kerülhet sor korrekcióra részben vagy egészben kifizetetlen ügyletek esetében, a termék megfelelően bizonyított vagy igazolt megsemmisülése, elvesztése vagy ellopása esetében, valamint a 16. cikkben említett kis értékű ajándékok és minták céljára felhasznált termék esetében.

Részben vagy egészben kifizetetlen ügyletek és lopás esetében azonban a tagállamok megkövetelhetik a korrekciót.

A 184. és 185. cikk alkalmazására vonatkozó részletes szabályokat a tagállamok állapítják meg.

(1) A tárgyi eszközök esetében a korrekció ötéves időtartamot ölel fel, beleértve azt az évet is, amelyben a termékeket beszerezték vagy előállították.

A tagállamok a korrekciót azonban a termékek első használatbavételével kezdődő, öt teljes évből álló időszakra is alapozhatják.

A tárgyi eszközként beszerzett ingatlanok esetében a korrekció számításának alapjául szolgáló időszakot legfeljebb húsz évre lehet kiterjeszteni.

(2) Az éves korrekció a tárgyi eszközöket terhelő HÉA-nak csak egyötöd részére, illetve kiterjesztett korrekciós időszak esetén a megfelelő hányadára vonatkozik.

Az első albekezdésben említett korrekciót az adólevonási jog következő években bekövetkező, ahhoz az évhez viszonyított változásainak figyelembevételével kell elvégezni, amelyben a terméket beszerezték, előállították vagy adott esetben első alkalommal használatba vették.

(1) A korrekciós időszak alatt történő értékesítés esetén a tárgyi eszközöket úgy kell tekinteni, mintha azokat a korrekciós időszak lejártáig továbbra is az adóalany gazdasági tevékenységéhez használták volna fel.

A gazdasági tevékenységet teljes mértékben adókötelesnek kell tekinteni, ha az említett tárgyi eszközök értékesítése adóköteles.

A gazdasági tevékenységet teljes mértékben adómentesnek kell tekinteni, ha az említett tárgyi eszközök értékesítése adómentes.

(2) Az (1) bekezdésben említett korrekciót az egész fennmaradó korrekciós időszakra vonatkoztatva egyszerre kell elvégezni. Ha azonban a tárgyi eszközök értékesítése adómentes, a tagállamok eltekinthetnek a korrekciótól, amennyiben a beszerző olyan adóalany, amely az érintett tárgyi eszközöket kizárólag olyan ügyletekhez használja, amelyek esetében a HÉA levonható.

A 187. és 188. cikk alkalmazása céljából a tagállamok a következő intézkedéseket hozhatják:

A 187., 188., 189. és 191. cikk alkalmazásában a tagállamok tárgyi eszközöknek tekinthetik azokat a szolgáltatásokat, amelyek jellemzői hasonlóak, mint amelyeket szokásosan a tárgyi eszközöknek tulajdonítanak.

Ha valamelyik tagállamban a 187. és 188. cikk alkalmazása elhanyagolható eredménnyel jár, a tagállam a HÉA-bizottsággal folytatott konzultációt követően a HÉA összes, érintett tagállamon belüli hatásának és az ügyviteli egyszerűsítések szükségességének figyelembevételével eltekinthet e cikkek alkalmazásától, feltéve, hogy ez nem vezet a verseny torzulásához.

Amennyiben az adóalany az általános szabályozásról különös szabályozásra tér át, vagy fordítva, a tagállamok meghozhatják a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az adóalanynak se indokolatlan előnyei, se indokolatlan hátrányai ne keletkezzenek.

A 194–199. cikkben és a 202. cikkben meghatározott esetek kivételével a HÉA-t az adóztatandó termékértékesítést vagy szolgáltatást végző adóalany köteles megfizetni.

(1) Ha az adóztatandó termékértékesítést vagy szolgáltatásnyújtást nem abban a tagállamban letelepedett adóalany teljesíti, mint amelyikben a HÉA-t meg kell fizetni, a tagállamok előírhatják, hogy az adófizetésre a termékértékesítés beszerzője illetve a szolgáltatás igénybevevője legyen kötelezett.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásának feltételeit a tagállamok állapítják meg.

A HÉA-t annak a személynek kell megfizetnie, akit abban a tagállamban, amelyben az adót meg kell fizetni, HÉA-alanyként nyilvántartásba vettek, és akinek a 38. vagy 39. cikkben megállapított feltételekkel terméket értékesítettek, amennyiben a termékértékesítést nem az érintett tagállamban letelepedett adóalany végzi.

A HÉA-t az 56. cikkben meghatározott szolgáltatások esetén a szolgáltatást igénybevevő adóalanynak kell megfizetnie, illetve a 44., 47., 50., 53., 54. és 55 cikkben meghatározott szolgáltatások olyan igénybevevőjének, aki abban a tagállamban, amelyben az adót meg kell fizetni, HÉA-alanyként nyilvántartásba vettek, amennyiben a szolgáltatást nem az érintett tagállamban letelepedett adóalany nyújtja.

(1) HÉA fizetésre a terméket beszerző kötelezett, a következő feltételek együttes teljesülése esetén:

(2) Ha a 204. cikkben foglalt rendelkezéseknek megfelelően az adófizetésre kötelezettként adóügyi képviselőt jelöltek ki, a tagállamok eltérhetnek e cikk (1) bekezdésétől.

(1) Amennyiben a befektetési aranyra vonatkozó, a szabályozott nemesfémpiacon tag adóalany és az ilyen piacon nem tag másik adóalany között létrejövő egyedi ügyleteket a 352. cikk értelmében megadóztatják, a tagállamok a beszerzőt tekintik adófizetésre kötelezettnek.

Ha a szabályozott nemesfémpiacon nem tag beszerző kizárólag a 352. cikkben meghatározott ügyletek esetében köteles az adófizetés helye szerinti tagállamban HÉA-azonosítóval rendelkezni, akkor az ezen tagállam rendelkezéseinek megfelelően a beszerző nevében az eladó teljesíti az adófizetési kötelezettségeket.

(2) Ha az adóalany befektetési aranyat, illetve legalább 325 ezrelék tisztaságú aranyat nyersanyag, illetve félkésztermék formájában értékesít, a 344. cikk (1) bekezdésében meghatározottak szerint, és él a 348., 349. és 350. cikkben említett választási lehetőségek egyikével, a tagállamok a beszerzőt kötelezhetik az adó megfizetésére.

(3) Az (1) és (2) bekezdés alkalmazására vonatkozó eljárásokat és feltételeket a tagállamok állapítják meg.

(1) A tagállamok előírhatják, hogy a HÉA megfizetésére azon adóalany kötelezett, aki részére a következő termékértékesítések vagy szolgáltatások bármelyikét teljesítették:

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott lehetőség igénybevételekor a tagállamok meghatározhatják az annak hatálya alá tartozó termékek és szolgáltatások, valamint az értékesítők, szolgáltatók vagy beszerzők, illetve igénybevevők azon kategóriáinak körét, amelyekre ezen intézkedések alkalmazhatók.

(3) A (1) bekezdés alkalmazásában a tagállamok a következő intézkedéseket hozhatják:

(4) A tagállamok tájékoztatják a HÉA-bizottságot az (1) bekezdésnek megfelelően nemzeti jogukban elfogadott intézkedésekről, amennyiben azok nem a 77/388/EGK irányelv 27. cikke (1)-(4) bekezdésével összhangban aTanács által 2006. augusztus 13-a előtt engedélyezett és az e cikk (1) bekezdése értelmében fenntartott intézkedések.

A HÉA-t a Közösségen belüli adóztatandó termékbeszerzést teljesítő személynek kell megfizetnie.

Import esetén a HÉA az import szerinti tagállam által adófizetésre kijelölt vagy olyanként elismert személyt vagy személyeket terheli.

A HÉA-t annak a személynek kell megfizetnie, aki révén a termék kikerül a 156., 157., 158., 160. és 161. cikkben felsorolt eljárások hatálya alól.

A HÉA-t bármely olyan személynek meg kell fizetnie, aki HÉA-t tüntet fel a számlán.

(1) Ha a 193–197. cikknek valamint a 199 és 200. cikknek megfelelően az adófizetésre kötelezett személy nem abban a tagállamban letelepedett adóalany, mint amelyikben a HÉA-t meg kell fizetni, akkor a tagállamok engedélyezhetik számára, hogy adófizetésre kötelezett személyként adóügyi képviselőt jelöljön ki.

Ezenkívül, ha az adóztatandó ügyletet nem abban a tagállamban letelepedett adóalany teljesíti, mint amelyikben a HÉA-t meg kell fizetni, és azzal az országgal, amelyben az adóalany székhelye van, vagy letelepedett, nincs érvényben a 76/308/EGK tanácsi irányelvben (10) és az 1798/2003/EK tanácsi rendeletben (11) foglalthoz hasonló hatályú, kölcsönös segítségnyújtási jogi eszköz, a tagállamok rendelkezhetnek arról, hogy az adófizetésre kötelezett személy az érintett tagállamban nem letelepedett adóalany által kijelölt adóügyi képviselő legyen.

A tagállamok azonban nem alkalmazhatják a második albekezdésben említett lehetőséget a 358. cikk 1. pontjában meghatározott, a Közösségben nem letelepedett olyan adóalanyokra, akik az elektronikus úton nyújtott szolgáltatások esetében a különös szabályozást választották.

(2) Az (1) bekezdés első albekezdésében említett választási lehetőség feltételeit és részletes szabályait az egyes tagállamok állapítják meg.

A 193–200. és a 202., 203. és 204. cikkben említett helyzetekben a tagállamok előírhatják, hogy az adófizetésre kötelezett személytől eltérő személy az adófizetésre kötelezett személlyel egyetemlegesen felelős legyen a HÉA megfizetéséért.

Minden adófizetésre kötelezett adóalanynak a 250. cikkben előírt adóbevallás benyújtásakor kell megfizetnie a HÉA nettó összegét. A tagállamok azonban az összeg megfizetésére más határidőt is megállapíthatnak, vagy időközi fizetést írhatnak elő.

A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy azok a személyek, akik a 194–197. cikknek valamint a 199. és 204. cikknek megfelelően a nem az érintett tagállam területén letelepedett adóalanyok helyett adófizetésre kötelezett személynek minősülnek, teljesítsék az ebben a szakaszban megállapított fizetési kötelezettségeiket.

A tagállamok megteszik továbbá a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy azok a személyek, akik a 205. cikknek megfelelően a HÉA megfizetéséért egyetemlegesen felelősnek minősülnek, teljesítsék ezen fizetési kötelezettségeiket.

Ha a tagállamok a 198. cikk (1) bekezdése szerint a befektetési arany beszerzőjét tekintik adófizetésre kötelezett személynek vagy élnek a 198. cikk (2) bekezdésében meghatározott azon lehetőséggel, hogy a nyersanyag illetve félkésztermék formájában lévő vagy befektetési arany beszerzőjét tekintsék adófizetésre kötelezettnek a 344. cikk (1) bekezdésében meghatározottak szerint, meghozzák a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az említett személy teljesítse az ebben a szakaszban megállapított fizetési kötelezettségeit.

A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy azok a nem adóalany jogi személyek, akik a 2. cikk (1) bekezdése b) pontjának i. alpontjában foglalt, Közösségen belüli termékbeszerzés következtében adófizetésre kötelezettek, teljesítsék az ebben a szakaszban megállapított fizetési kötelezettségeiket.

A tagállamok megállapítják a 2. cikk (1) bekezdése b) pontjának ii. alpontjában foglalt, új közlekedési eszközök Közösségen belüli beszerzésére, valamint a 2. cikk (1) bekezdése b) pontjának iii. alpontjában foglalt, jövedéki termékek Közösségen belüli beszerzésére vonatkozó HÉA fizetési feltételeket.

A tagállamok megállapítják a termékimportra vonatkozó adófizetési feltételeket.

A tagállamok különösen rendelkezhetnek arról, hogy az adóalanyok, vagy az adófizetésre kötelezett személyek, vagy ezek bizonyos csoportjai nem kötelesek az általuk behozott termékek után fizetendő HÉA-t a behozatal időpontjában megfizetni, feltéve, hogy a 250. cikknek megfelelően benyújtandó HÉA-bevallásban ezt ennek megfelelően tüntették fel.

A tagállamok mentesíthetik az adóalanyokat az esedékes HÉA megfizetése alól, amennyiben ennek összege jelentéktelen.

(1) Minden adóalany bejelenti adóalanyként folytatott tevékenységének megkezdését, módosítását vagy megszüntetését.

A tagállamok az általuk meghatározott feltételeknek megfelelően lehetővé teszik, és meg is követelhetik az elektronikus úton történő bejelentést.

(2) Az (1) bekezdés első albekezdésének sérelme nélkül minden adóalany, illetve nem adóalany jogi személy, aki a 3. cikk (1) bekezdése szerinti, a HÉA hatálya alá nem tartozó Közösségen belüli termékbeszerzést végez, köteles bejelenteni az ilyen termékbeszerzést, amennyiben az említett cikkben meghatározott azon feltételek, amelyek alapján az ügylet a nem tartozik a HÉA hatálya alá, már nem teljesülnek.

(1) Valamennyi tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a következő személyeket egyedi adószámmal tartsa nyilván:

(2) A tagállamoknak nem kell nyilvántartaniuk a 12. cikkben említett egyes, eseti ügyleteket lebonyolító adóalanyokat.

Minden egyéni HÉA-azonosítószám rendelkezik egy előtaggal az ISO 3166 alpha–2–es kódnak megfelelően, amelynek alapján a kibocsátó tagállamot azonosítani lehet.

A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy nyilvántartási rendszereik meg tudják különböztetni a 214. cikkben említett adóalanyokat, és így a 402. cikkben említett, Közösségen belüli ügyletek adózására vonatkozó átmeneti rendelkezéseket megfelelő módon alkalmazzák.

E fejezet alkalmazásában „az elektronikus úton való továbbítás vagy rendelkezésre bocsátás”: a címzett részére adatok továbbítása vagy rendelkezésre bocsátása adatfeldolgozás céljára – beleértve a digitális tömörítést – elektronikus berendezés segítségével, valamint vezetékek, rádióátjátszás, optikai technológiák vagy egyéb elektromágneses eszközök alkalmazásával.

Ezen irányelv alkalmazásában a tagállamok elfogadják a papír vagy elektronikus formában létező dokumentumokat vagy üzeneteket számlaként, ha azok megfelelnek az e fejezetben meghatározott feltételeknek.

Számlának kell tekinteni bármely dokumentumot vagy üzenetet, amely kifejezetten és egyértelműen az eredeti számlára hivatkozik, vagy módosítja azt.

Minden adóalany köteles biztosítani, hogy az alábbi esetekben saját maga, vagy az, akinek részére a terméket értékesíti, illetve a szolgáltatást nyújtja, vagy egy, az adóalany nevében és megbízásából eljáró harmadik fél számlát bocsásson ki:

(1) A tagállamok számlaadási kötelezettséget írhatnak elő az adóalanyokra a 220. cikkben nem említett, a területükön teljesített termékértékesítésekre vagy szolgáltatásnyújtásokra vonatkozóan.

Az első albekezdésben említett számlák tekintetében a tagállamok a 226., 230., 233., 244. és 246. cikkben felsoroltnál kevesebb kötelezettséget is előírhatnak.

(2) A tagállamok felmenthetik az adóalanyokat a 220. cikkben említett számlaadási kötelezettség alól a területükön teljesített olyan termékértékesítésekre vagy szolgáltatásnyújtásokra vonatkozóan, amelyek a 110. és 111. cikk, a 125. cikk (1) bekezdése, a 127. cikk, a 128. cikk (1) bekezdése, a 132., 135., 136., 371., 375., 376. és 377. cikk, a 378. cikk (2) bekezdése, a 379. cikk (2) bekezdése és a 380–390. cikk értelmében – az előző fázisban megfizetett HÉA levonásának jogával vagy anélkül – adómentesek.

A tagállamok számlakibocsátási határidőket írhatnak elő a területükön termékértékesítést és szolgáltatásnyújtást végző adóalanyok számára.

Több különböző termékértékesítésről vagy szolgáltatásnyújtásról időszakonként egy összesítő számlát lehet kiállítani azon tagállam által meghatározandó feltételek mellett, amely területén a termékértékesítéseket vagy a szolgáltatásnyújtásokat teljesítették.

(1) Az adóalany által teljesített termékértékesítésekre vagy szolgáltatásnyújtásokra vonatkozó számlát kiállíthatja az ezen terméket beszerző vagy szolgáltatást igénybevevő (megrendelő) is, feltéve, hogy a felek előzetes megállapodást kötöttek, valamint létezik minden ilyen számlának a termékértékesítést végző vagy szolgáltatást nyújtó adóalany általi elfogadására vonatkozó eljárás.

(2) Az adóalany és a terméket beszerző vagy a szolgáltatást igénybevevő közötti előzetes megállapodásra valamint elfogadási eljárásra vonatkozó feltételeket és szabályokat az a tagállam határozza meg, amelyek területén a termékértékesítést vagy a szolgáltatásnyújtást teljesítették.

(3) A tagállamok további feltételeket írhatnak elő a területükön termékértékesítést vagy szolgáltatásnyújtást teljesítő adóalanyok beszerzői vagy a szolgáltatás igénybevevői által történő számlakibocsátásra vonatkozóan. A tagállamok különösen megkövetelhetik azt, hogy e számlákat az adóalany nevében és megbízásából bocsássák ki.

Az első albekezdésben említett feltételeknek – a terméket beszerző vagy szolgáltatást igénybevevő letelepedésének helyétől függetlenül – mindig azonosaknak kell lenniük.

A tagállamok a területükön termékeket értékesítő vagy szolgáltatást nyújtó adóalanyok számára egyedi feltételeket állapíthatnak meg azon esetekben, amikor a számlát kiállító harmadik fél, illetve a terméket beszerző vagy a szolgáltatást igénybevevő olyan országban telepedett le, amellyel nincs érvényben a 76/308/EGK irányelvben és az 1798/2003/EK rendeletben foglalthoz hasonló hatályú kölcsönös segítségnyújtásra vonatkozó jogi eszköz.

Az ebben az irányelvben meghatározott különös rendelkezések sérelme nélkül, a 220. és 221. cikk értelmében kiállított számlákon a HÉA megállapítása céljából kizárólag a következő adatokat kell kötelezően feltüntetni:

A tagállamok a területükön letelepedett, és ott termékértékesítést vagy szolgáltatásnyújtást végző adóalanyoknak előírhatják, hogy a 226. cikk 4. pontjában említettektől eltérő esetekben tüntessék fel a terméket beszerző vagy a szolgáltatást igénybevevő 214. cikkben említett HÉA-azonosítószámát.

Azok a tagállamok, amelyek területén a termékeket értékesítik, vagy a szolgáltatásokat nyújtják, engedélyezhetik egyes kötelező adatok elhagyását a 219. cikkben említett, számlának minősülő dokumentumokból vagy üzenetekből.

A számlán szereplő összegeket bármilyen valutában ki lehet fejezni, feltéve, hogy a számlán fizetendő HÉA összege – a 91. cikkben meghatározott átváltási mechanizmus alkalmazásával – annak a tagállamnak a nemzeti valutájában szerepel, amelyben a terméket értékesítették vagy a szolgáltatást nyújtották.

A tagállamok ellenőrzés céljából előírhatják a területükön végzett termékértékesítésről vagy szolgáltatásnyújtásról kiállított számláknak, valamint a területükön letelepedett adóalanyok által kapott számláknak a nemzeti nyelvükre történő lefordítását.

A 2. szakaszban foglalt rendelkezéseknek megfelelően kiállított számla papíron, illetve – a megrendelő beleegyezésétől függően – elektronikus úton is küldhető vagy rendelkezésre bocsátható.

(1) A tagállamok elfogadják az elektronikus úton küldött vagy rendelkezésre bocsátott számlákat, feltéve, hogy azok eredetének hitelessége és tartalmuk sértetlensége a következő módon biztosított:

A számlákat azonban elektronikus úton is el lehet küldeni vagy rendelkezésre lehet bocsátani más módon, amennyiben azt az érintett tagállam vagy tagállamok elfogadják.

(2) A tagállamok azonban az (1) bekezdés első albekezdése a) pontjának céljából előírhatják továbbá, hogy a fokozott biztonságú elektronikus aláírás a 1999/93/EK irányelv 2. cikkének 6. és 10. pontja értelmében minősített tanúsítványon alapuljon, és biztonságos aláírás-létrehozó eszközzel készüljön.

(3) Az (1) bekezdés első albekezdése b) pontjának alkalmazásában a tagállamok – az általuk meghatározott feltételekre is figyelemmel – papíron kiállított, kiegészítő összefoglaló dokumentum megküldését is megkövetelhetik.

A tagállamok a területükön termékértékesítést vagy szolgáltatásnyújtást végző adóalanyok számára nem írhatnak elő a számlák elektronikus úton való továbbítására vagy rendelkezésre bocsátására szolgáló rendszer alkalmazásával kapcsolatos további kötelezettségeket vagy alaki követelményeket.

A tagállamok egyedi feltételeket állapíthatnak meg a területükön végzett termékértékesítésről vagy szolgáltatásnyújtásról elektronikus úton kiállított számlákra vonatkozóan, ha a termékek vagy a szolgáltatások olyan országból származnak, amellyel nincs érvényben a 76/308/EGK irányelvben és az 1798/2003/EK rendeletben foglalthoz hasonló hatályú, kölcsönös segítségnyújtási jogi eszköz.

Amennyiben ugyanaz a megrendelő több számlát tartalmazó számlaköteget kap elektronikus úton, illetve ilyet bocsátanak rendelkezésére, akkor a különböző számlák azonos adatait elegendő csak egyszer feltüntetni, feltéve, hogy minden számla esetében a teljes információ hozzáférhető.

A Bizottság legkésőbb 2008. december 31-ig jelentést, valamint adott esetben az elektronikus számlázás feltételeinek módosításáról szóló javaslatot nyújt be az e területen várható jövőbeli technológiai fejlesztések figyelembevétele érdekében.

(1) A HÉA-bizottsággal folytatott konzultációt követően, és az általuk megállapított feltételeknek megfelelően a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy a területükön végzett termékértékesítésekre vagy szolgáltatásnyújtásokra vonatkozó számlákon a következő feltételek teljesülése esetén nem kell feltüntetni a 226. és 230. cikkben említett egyes adatokat azon rendelkezésekre is figyelemmel, amelyeket a tagállamok a 227., 228. és 231. cikk értelmében meghozhatnak:

(3) Az (1) bekezdésben említett egyszerűsítéseket nem lehet a 20., 21., 22., 33., 36., 138. és 141. cikkben említett ügyletekre alkalmazni.

Ha a tagállamok élnek a 272. cikk (1) bekezdése első albekezdésének b) pontjában említett lehetőséggel, és nem látják el HÉA-azonosítószámmal azokat az adóalanyokat, akik nem végeznek semmilyen, a 20., 21., 22., 33., 36., 138. és 141. cikkben említett ügyletet, akkor a számlán az eladó, a beszerző vagy a szolgáltatás igénybevevője – ki nem adott – azonosítószámát egy másik, az érintett tagállamok által meghatározott adó-nyilvántartási számmal kell helyettesíteni.

Azok a tagállamok, amelyek élnek a 272. cikk (1) bekezdése első albekezdésének b) pontjában említett lehetőséggel – ha az adóalanynak kiadtak adóazonosító-számot –, megkövetelhetik továbbá, hogy az alábbi adatok szerepeljenek a számlán:

E fejezet alkalmazásában „a számla elektronikus tárolása” az adatfeldolgozás céljára – beleértve a digitális tömörítést – elektronikus berendezés használatával, valamint vezetékek, rádióátjátszás, optikai technológiák vagy egyéb elektromágneses eszközök alkalmazásával történő adattárolás.

Minden adóalany megfelelően részletes nyilvántartást vezet a HÉA alkalmazásának és adóhatóság általi ellenőrzésének lehetővé tétele érdekében.

(1) Minden adóalany nyilvántartást vezet a feladási tagállamtól eltérő, de a Közösségen belüli területre általa vagy nevében feladott vagy elfuvarozott olyan termékekről, amelyek a 17. cikk (2) bekezdésének f), g) és h) pontjában meghatározott, a termékek megmunkálásából vagy ideiglenes felhasználásából álló ügyletekhez szükségesek.

(2) Minden adóalany megfelelően részletes nyilvántartást vezet annak érdekében, hogy a más tagállamban HÉA-azonosítószámmal rendelkező adóalany által vagy nevében az említett másik tagállamból számára feladott olyan termékeket azonosítani lehessen, amelyeken az 52. cikk c) pontjában említett, értékbecslésből vagy a termékek megmunkálásából álló szolgáltatást végeznek.

Minden adóalany biztosítja a saját maga által, a vevő(megrendelő) által, vagy harmadik fél által az adóalany nevében és megbízásából kiállított számlák egy példányának, illetve minden kapott számla megőrzését.

(1) Ezen irányelv alkalmazásában az adóalany határozhat a megőrzés helyéről, feltéve hogy a 244. cikknek megfelelően megőrzött minden számlát vagy információt az illetékes hatóságok kérésére bármikor indokolatlan késedelem nélkül azok rendelkezésére bocsát.

(2) A tagállamok előírhatják, hogy a területükön letelepedett adóalanyok bejelentsék a megőrzés helyét, ha az a tagállam területén kívül van.

A tagállamok ezen kívül előírhatják, hogy a területükön letelepedett adóalanyok az érintett tagállamban őrizzék a saját maguk által, a vevőjük (megrendelőjük) által, vagy harmadik fél által a nevükben és javuka kiállított számlák egy példányát, illetve minden kapott számlát, amennyiben az érintett adatok megőrzése nem elektronikus úton történik, ami biztosítja az érintett adatokhoz való teljes körű, on-line hozzáférést.

A teljes megőrzési időszak alatt biztosítani kell a számlák eredetének hitelességét és tartalmuk sértetlenségét, valamint olvashatóságukat.

A 233. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében említett számlákat illetően az abban lévő adatokat nem lehet módosítani, és az adatoknak az említett időszak alatt olvashatóknak kell maradniuk.

(1) Az egyes tagállamok meghatározzák azt az időszakot, amely alatt az adóalanyoknak biztosítaniuk kell a tagállam területén végzett termékértékesítésre vagy szolgáltatásnyújtásra vonatkozó számlák, valamint a tagállam területén letelepedett adóalanyok által kapott számlák megőrzését.

(2) A 246. cikkben meghatározott feltételek teljesítése érdekében az (1) bekezdésben említett tagállam előírhatja, hogy a számlákat eredeti, papír- illetve elektronikus formájukban – amilyen formában küldték vagy rendelkezésre bocsátották azokat – őrizzék meg. A tagállam szintén előírhatja, hogy a számlák elektronikus tárolása esetén minden számla eredetének hitelességét és a 246. cikk első bekezdésében meghatározottak szerint tartalmának sértetlenségét biztosító adatokat is megőrizzék.

(3) Az (1) bekezdésben említett tagállam megállapíthat olyan különös feltételeket, amelyek megtiltják vagy korlátozzák a számlák olyan országban történő megőrzését, amellyel nincs érvényben a 76/308/EGK irányelvben és az 1798/2003/EK rendeletben foglalthoz hasonló hatályú, kölcsönös segítségnyújtási jogi eszköz, valamint a 249. cikkben említett, elektronikus hozzáférési, letöltési és felhasználási jogot biztosító jogi eszköz.

A tagállamok – az általuk meghatározott feltételeknek megfelelően – előírhatják a nem adóalanyok által kapott számlák megőrzését.

Más tagállamban elektronikus úton őrzött számlákhoz való hozzáférési jog

Amennyiben az adóalany az általa kiállított vagy kapott számlákat az adatokhoz on–line hozzáférést biztosító elektronikus úton tárolja, és a megőrzés helye az adóalany letelepedésétől eltérő tagállamban van, akkor a letelepedés szerinti tagállam illetékes hatóságainak, ezen irányelv alkalmazásában, joguk van a számlákhoz elektronikus úton hozzáférni, azokat letölteni és felhasználni az adóalany letelepedése szerinti tagállam jogszabályai által megállapított korlátok közt, és amennyiben ez a hatóságok számára ellenőrzés céljából szükséges.

(1) Minden adóalanynak HÉA-bevallást kell benyújtania, amely tartalmaz minden olyan adatot, amely a fizetendő adó, valamint az érvényesítendő adólevonás összegének megállapításához szükséges, beleértve – amennyiben ez az adóalap megállapításához szükséges – az adó és a levonások alapjául szolgáló ügyletek összértékét, továbbá az adómentes ügyletek értékét is.

(2) A tagállamok engedélyezik és előírhatják, hogy az (1) bekezdésben megállapított HÉA-bevallást az általuk meghatározott feltételeknek megfelelően elektronikus úton nyújtsák be.

Az adott adómegállapítási időszakra vonatkozó HÉA-bevallás a 250. cikkben említett adatokon kívül a következő adatokat tartalmazza:

(1) A HÉA-bevallást a tagállamok által megállapítandó határidőn belül kell benyújtani. A határidő az egyes adómegállapítási időszakok végétől számított legfeljebb két hónap lehet.

(2) Az adómegállapítási időszakok hosszát a tagállamok egy, két vagy három hónapban állapítják meg.

A tagállamok azonban eltérő időszakokat is megállapíthatnak, feltéve, hogy ezek az egy évet nem haladják meg.

Svédország egyszerűsített eljárást alkalmazhat a kis- és középvállalkozások esetében, amely alapján a kizárólag belföldön adóköteles tevékenységet folytató adóalanyok a HÉA-bevallást a közvetlen adókra vonatkozó éves adómegállapítási időszakot követő három hónapon belül nyújtják be.

Új közlekedési eszközök olyan értékesítése esetén, amelyet HÉA-azonosítószámmal rendelkező adóalany a 138. cikk (2) bekezdésének a) pontjában foglalt feltételek alapján HÉA-azonosítószámmal nem rendelkező vevőnek (megrendelőnek) teljesített, illetve amelyet a 9. cikk (2) bekezdésében meghatározott adóalany teljesített, a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az eladó a HÉA alkalmazásához és ellenőrzéséhez szükséges összes adatot közölje az adóhatósággal.

Ha a tagállamok a 198. cikk (1) bekezdése szerint a befektetési arany beszerzőjét tekintik adófizetésre kötelezett személynek, vagy élnek a 198. cikk (2) bekezdésében meghatározott azon lehetőséggel, mely szerint a nyersanyag illetve félkésztermék formájában lévő vagy befektetési arany beszerzőjét tekintsék adófizetésre kötelezettnek a 344. cikk (1) bekezdésében meghatározottak szerint, meghozzák a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az említett személy teljesítse az ebben a fejezetben megállapított adóbevallási kötelezettségeit.

A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy azok a személyek, akik a 194–197. cikk és a 204. cikk értelmében a területükön nem letelepedett adóalany helyett adófizetésre kötelezettnek minősülnek, teljesítsék az ebben a fejezetben megállapított adóbevallási kötelezettségeket.

A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy azok a nem adóalany jogi személyek, akik a 2. cikk (1) bekezdése b) pontjának i. alpontjában meghatározott, Közösségen belüli termékbeszerzés után adófizetésre kötelezettek, teljesítsék az ebben a fejezetben megállapított adóbevallási kötelezettségeket.

A tagállamok megállapítják az adóbevallás részletes szabályait a 2. cikk (1) bekezdése b) pontjának ii. alpontjában említett új közlekedési eszközök Közösségen belüli beszerzésére, valamint a 2. cikk (1) bekezdése b) pontjának iii. alpontjában említett jövedéki termékek Közösségen belüli beszerzésére vonatkozóan.

A tagállamok megkövetelhetik, hogy a 2. cikk (1) bekezdése b) pontjának ii. alpontjában említett, új közlekedési eszközök Közösségen belüli beszerzését végző személyek a HÉA-bevallás benyújtásakor a HÉA alkalmazásához és ellenőrzéséhez szükséges összes adatot közöljék az adóhatósággal.

A tagállamok megállapítják a termékimportra vonatkozó adóbevallás részletes szabályait.

(1) A tagállamok kötelezhetik az adóalanyt, hogy az a benyújtott adóbevallásában a 250. és 251. cikkben meghatározott, és az előző évben teljesített minden ügyletére vonatkozó összes adatot tüntesse fel. Ez a bevallás az esetleges korrekciójához szükséges minden információt tartalmaz.

(2) A tagállamok engedélyezhetik és előírhatják, hogy az (1) bekezdésben megállapított adóbevallásokat az általuk meghatározott feltételeknek megfelelően elektronikus úton nyújtsák be.

Minden HÉA-azonosítószámmal rendelkező adóalany összesítő nyilatkozatot nyújt be azokról a HÉA hatálya alá tartozó beszerzőkről, akiknek a 138. cikk (1) bekezdésében és (2) bekezdésének c) pontjában megállapított feltételekkel termékeket értékesített, valamint azon HÉA-azonosítószámmal rendelkező személyekről, akik részére olyan terméket értékesített, melyet részére a 42. cikk szerinti, Közösségen belüli beszerzésként értékesítettek.

(1) Az összesítő nyilatkozatot minden egyes naptári negyedévre vonatkozóan a tagállamok által meghatározott határidőn belül és eljárásoknak megfelelően kell összeállítani.

A tagállamok azonban rendelkezhetnek úgy, hogy az összesítő nyilatkozatokat havonta kell benyújtani.

(2) A tagállamok engedélyezhetik és előírhatják, hogy az (1) bekezdésben említett összesítő nyilatkozatokat az általuk meghatározott feltételeknek megfelelően elektronikus úton nyújtsák be.

(2) Az (1) bekezdés d) pontjában említett összegeket arra a naptári negyedévre vonatkozóan kell bevallani, amely során az adófizetési kötelezettség keletkezett.

Az (1) bekezdés f) pontjában említett összegeket arra a naptári negyedévre vonatkozóan kell bevallani, amely során a termékeket beszerző személy a korrekcióról értesítést kapott.

(1) A 42. cikkben meghatározott, Közösségen belüli termékbeszerzés esetében az azon tagállamban HÉA-azonosítószámmal rendelkező adóalany, amelyben a HÉA-azonosítószámot a részére megállapították és amelyben a termékbeszerzést végezte, az összesítő nyilatkozatban köteles egyértelműen feltüntetni a következő adatokat:

(2) Az (1) bekezdés c) pontjában említett összeget arra a naptári negyedévre vonatkozóan kell bevallani, amely során az adófizetési kötelezettség keletkezik.

A 264. és 265. cikktől eltérve a tagállamok rendelkezhetnek arról, hogy az összesítő nyilatkozatok több adatot tartalmazzanak.

A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy azok a személyek, akik a 194. és 204. cikk értelmében a tagállam területén nem letelepedett adóalany helyett az adó fizetésére kötelezettnek minősülnek, teljesítsék az ebben a fejezetben megállapított, az összesített nyilatkozat benyújtására vonatkozó kötelezettségüket.

A tagállamok megkövetelhetik, hogy azok az adóalanyok, akik a területükön a 21. és 22. cikkben említett Közösségen belüli termékbeszerzést, illetve ilyennek minősülő ügyleteket végeznek, részletes adatokat tartalmazó bevallást nyújtsanak be ezekről a beszerzésekről, ilyen bevallást azonban egy hónapnál rövidebb időszakokra vonatkozóan nem lehet követelni.

A Tanács, a Bizottság javaslata alapján, egyhangú döntéssel felhatalmazhatja bármelyik tagállamot a 270. és 271. cikkben említett különös intézkedések meghozatalára annak érdekében, hogy egyszerűsítse az ebben a fejezetben megállapított, összesítő nyilatkozat benyújtására vonatkozó kötelezettséget. Ezek az intézkedések nem érinthetik a Közösségen belüli ügyletek ellenőrzésének biztonságát.

A 269. cikkben említett felhatalmazás értelmében a tagállamok engedélyezhetik az adóalany számára, hogy éves összesítő nyilatkozatot nyújtson be, feltüntetve rajta minden olyan beszerzőnek valamelyik másik tagállam által megállapított HÉA-azonosítószámát, akinek az adóalany a 138. cikk (1) bekezdésében és (2) bekezdésének c) pontjában megállapított feltételekkel termékeket értékesített, amennyiben az adóalany megfelel az alábbi három feltételnek:

A 269. cikkben említett felhatalmazás értelmében azok a tagállamok, amelyek három hónapnál hosszabb időben határozzák meg azt az adómegállapítási időszakot, amelyre vonatkozóan az adóalanynak a 250. cikkben említett bevallást be kell nyújtania, engedélyezhetik az adóalany számára az ugyanezen időszakra vonatkozó összesítő nyilatkozat benyújtását, amennyiben az adóalany megfelel az alábbi három feltételnek:

(1) A tagállamok a a következő adóalanyokat menthetik fel a 2–6. fejezetben említett egyes kötelezettségek vagy az összes kötelezettség alól:

A tagállamok az első albekezdés b) pontjában említett adóalanyokat nem menthetik fel a 220–236. cikkben és a 238., 239. és 240. cikkben említett számlázási kötelezettségek alól.

(2) Ha a tagállamok élnek az (1) bekezdés első albekezdésének e) pontjában említett választási lehetőséggel, akkor megteszik a szükséges intézkedéseket a Közösségen belüli ügyletek adóztatására vonatkozó átmeneti szabályozás helyes alkalmazása érdekében.

(3) A tagállamok az (1) bekezdésben említettektől eltérő adóalanyokat felmenthetik a 241. cikkben meghatározott egyes adónyilvántartási kötelezettségek alól.

A tagállamok megállapíthatnak más kötelezettségeket is, amelyeket szükségesnek ítélnek a HÉA pontos behajtása és az adócsalás megakadályozása érdekében, arra a követelményre is figyelemmel, hogy az adóalanyok által teljesített belföldi és tagállamok közötti ügyleteket egyenlő bánásmódban kell részesíteni, és feltéve, hogy az ilyen kötelezettségek nem támasztanak a tagállamok közötti kereskedelemben a határátlépéssel összefüggő alaki követelményeket.

Az első albekezdésben említett lehetőséget nem lehet a 3. fejezetben meghatározott kötelezettségeket meghaladó további számlázási kötelezettségek előírására felhasználni.

A 275., 276. és 277. cikkben foglalt rendelkezéseket azon szabad forgalomban levő termékek importjára kell alkalmazni, amelyek a Közösség vámterületének részét képező, harmadik területről kerülnek behozatalra a Közösségbe.

A 274. cikkben említett termékimportra vonatkozó alaki követelményeknek meg kell egyezniük a Közösség hatályos vámrendelkezéseiben rögzített azon követelményekkel, amelyek a termékeknek a Közösség vámterületére történő behozatalát szabályozzák.

Ha a 274. cikkben említett feladott, illetve elfuvarozott termékek rendeltetési helye nem azon tagállam területén található, ahol azokat a Közösségbe beléptették, akkor a Közösségben történő továbbításukra a Közösség hatályos vámrendelkezéseiben rögzített közösségi belső árutovábbítási szabályozást kell alkalmazni, amennyiben olyan értelmű nyilatkozat készült, hogy azokat a Közösségbe való behozatalkor e szabályozás hatálya alá helyezték.

Ha a 274. cikkben említett termékek a Közösségbe történő behozatal pillanatában olyan helyzetben vannak, amelynek értelmében – amennyiben a 30. cikk első albekezdésének megfelelően hozták volna be azokat – a 156. cikkben megállapított valamilyen eljárás alá, illetve behozatali vám alól való teljes mentességgel járó átmeneti importeljárás alá tartozhatnának, akkor a tagállamok intézkedéseket hoznak annak érdekében, hogy ezek a termékek az említett eljárások alkalmazása céljából meghatározottal azonos feltételek között maradhassanak a Közösségben.

A 279. és 280. cikkben foglalt rendelkezéseket azon szabad forgalomban levő termékek exportjára kell alkalmazni, amelyeket valamelyik tagállamból a Közösség vámterületének részét képező, harmadik területre adtak fel vagy fuvaroztak el.

A 278. cikkben említett termékeknek a Közösség területén kívülre történő exportjára vonatkozó alaki követelményeknek meg kell egyezniük a Közösség hatályos vámrendelkezéseiben rögzített azon követelményekkel, amelyek a termékeknek a Közösség vámterületén kívülre történő kivitelére vonatkoznak.

Olyan termékek esetén, amelyeket újrabehozatal céljából ideiglenes jelleggel visznek ki a Közösség területéről, a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy ezekre a termékekre az újrabehozatalkor ugyanazok a rendelkezések vonatkozzanak, mint amelyeket akkor alkalmaznának, ha a termékeket ideiglenes jelleggel a Közösség vámterületéről vitték volna ki.

Azok a tagállamok, amelyekben a kisvállalkozások általános HÉA-szabályok szerint történő adóztatása – azok tevékenysége vagy szerkezete miatt – nehézségekbe ütközne, az általuk megállapított korlátozásokkal és feltételekkel, valamint a HÉA-bizottsággal folytatott konzultációt követően egyszerűsített adómegállapítási és -beszedési szabályokat, különösen átalányadózási szabályokat, alkalmazhatnak az adó megállapítására és beszedésére, feltéve, hogy ez nem vezet adócsökkentéshez.

Az ebben a szakaszban megállapított adómentességet és degresszív adókedvezményt a kisvállalkozások által végzett termékértékesítésekre és szolgáltatásnyújtásokra kell alkalmazni.

(1) Az alábbi ügyletek nem tartoznak az ebben a szakaszban megállapított szabályozás alá:

(2) A tagállamok az (1) bekezdésben meghatározott ügyletektől eltérő ügyleteket is kizárhatnak az ebben szakaszban megállapított szabályozás alól.

(1) Azok a tagállamok, amelyek a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – a közös hozzáadottértékadó-rendszer struktúrájára és alkalmazási módjai – szóló, 1967. április 11-i 67/228/EGK tanácsi irányelv (14) 14. cikkében említett választási lehetőséggel éltek, és adómentességeket, illetve degresszív adókedvezményeket vezettek be, fenntarthatják ezeket, valamint a hozzájuk kapcsolódó végrehajtási szabályokat, amennyiben azok a HÉA-rendszerrel összhangban állnak.

(2) Azok a tagállamok, amelyekben 1977. május 17-én adómentességet élveztek az olyan adóalanyok, amelyek éves árbevétele nem érte el az 5 000 európai elszámolási egység nemzeti valutában kifejezett, és az említett napon érvényes átváltási árfolyamon számított ellenértékét, 5 000 EUR-ra emelhetik az adómentesség határát.

A degresszív adókedvezményt alkalmazó tagállamok sem a kedvezmény felső határát nem emelhetik fel, sem a kedvezmény megadásának feltételeit nem tehetik kedvezőbbé.

Azok a tagállamok, amelyek nem éltek a 67/228/EGK irányelv 14. cikkében megállapított lehetőséggel, adómentességet adhatnak azoknak az adóalanyoknak, amelyek éves árbevétele legfeljebb 5 000 EUR, illetve ennek az összegnek nemzeti valutában kifejezett ellenértéke.

Az első albekezdésben említett tagállamok degresszív adókedvezményeket nyújthatnak azoknak az adóalanyoknak, amelyek éves árbevétele meghaladja a tagállam által az adómentesség alkalmazására megállapított felső határt.

Azok a tagállamok, amelyekben 1977. május 17-én adómentességet élveztek az olyan adóalanyok, amelyek éves árbevétele elérte vagy meghaladta az 5 000 európai elszámolási egység nemzeti valutában kifejezett, és az említett napon érvényes átváltási árfolyamon számított ellenértékét, az adómentesség határát, reálértékének megőrzése érdekében felemelhetik.

Az 1978. január 1-jét követően csatlakozó tagállamok adómentességet biztosíthatnak azoknak az adóalanyoknak, amelyek éves árbevétele nem haladja meg az alábbi összegek nemzeti valutában kifejezett, csatlakozásuk napján érvényes átváltási árfolyamon számított ellenértékét:

Az ebben a szakaszban meghatározott szabályozás alkalmazásának alapjául szolgáló árbevétel az alábbi, HÉA nélküli összegekből áll:

A vállalkozás materiális vagy immateriális tárgyi eszközeinek értékesítését azonban az árbevétel kiszámításakor figyelmen kívül kell hagyni.

Az adómentességet élvező adóalanyok nem jogosultak a 167–171. cikknek és a 173–177. cikknek megfelelő HÉA-levonásra, és számláikon nem tüntethetnek fel HÉA-t.

Az adómentességet élvező adóalanyok vagy az általános HÉA-szabályozást, vagy a 281. cikkben megállapított egyszerűsített szabályokat választhatják. Ez esetben jogosultak a nemzeti jogszabályokban esetlegesen szereplő degresszív adókedvezményekre.

A 281. cikk alkalmazására is figyelemmel a degresszív adókedvezményben részesülő adóalanyokat az általános HÉA-szabályozás alá tartozó adóalanyoknak kell tekinteni.

Az ebben a szakaszban megállapított szabályozást a Tanács által, a Szerződés 93. cikkével összhangban meghatározott időpontig kell alkalmazni, amely nem lehet későbbi a 402. cikkben meghatározott végleges szabályozás hatálybalépésének idejénél.

A Bizottság a tagállamoktól kapott információ alapján az ezen irányelv elfogadásától számítva négyévenként az ebben a fejezetben foglalt rendelkezések alkalmazásáról szóló jelentést nyújt be a Tanácsnak, amelyhez, szükség esetén, – figyelembe véve a nemzeti szabályozások hosszú távú konvergenciájának szükségességét – a következő pontokra szóló javaslatokat mellékeli:

A Tanács a Szerződés 93. cikkének megfelelően határoz arról, hogy a végleges szabályozás keretében szükség van-e a kisvállalkozásokra vonatkozó különös szabályozásra, és adott esetben megállapítja az említett különös szabályozás alkalmazásának korlátait és közös végrehajtási feltételeit.

(2) Mezőgazdasági termelésnek minősülnek azok a VII. mellékletben szereplő feldolgozási tevékenységek, amelyeket a mezőgazdasági termelő alapvetően a mezőgazdasági termeléséből származó termékeken, szokásosan mezőgazdasági, erdészeti vagy halászati vállalkozásokban használt eszközökkel végez.

(1) Azokra a mezőgazdasági termelőkre, amelyek esetében az általános HÉA-szabályozás vagy adott esetben az 1. fejezetben megállapított különös szabályozás alkalmazása nehézségeket okozna, a tagállamok, az ebben a fejezetben foglaltaknak megfelelően, a térítési átalányban részesülő mezőgazdasági termelők által beszerzett termékek és igénybe vett szolgáltatások után előzetesen felszámított HÉA-t kiegyenlítő átalányadózási rendszert alkalmazhatnak.

(2) A tagállamok kizárhatják a térítésiátalány-rendszerből a mezőgazdasági termelők meghatározott csoportjait, valamint azokat a mezőgazdasági termelőket, amelyek esetében az általános HÉA-szabályozás, vagy adott esetben a 281. cikkben meghatározott egyszerűsített szabályozás alkalmazása nem jelent igazgatási nehézségeket.

(3) Minden térítési átalányban részesülő mezőgazdasági termelő jogosult – figyelemmel a tagállamok által megállapított szabályokra és feltételekre – az általános HÉA-szabályozás, vagy adott esetben a 281. cikkben meghatározott egyszerűsített szabályozás alkalmazását választani.

A tagállamok szükség esetén megállapítják a térítési átalány mértékeit. A tagállamok eltérő térítési átalány mértékeket állapíthatnak meg az erdészetre, a mezőgazdaság különböző alágazataira és a halászatra vonatkozóan.

A tagállamok az első albekezdés értelmében megállapított térítési átalány mértékeket azok alkalmazását megelőzően közlik a Bizottsággal.

A térítési átalány mértékek kizárólag a térítési átalányban részesülő mezőgazdasági termelőkre vonatkozó, utolsó három évi makrogazdasági statisztikai adatokon alapulnak.

A mértékeket a legközelebbi fél százalékpontra felfelé vagy lefelé lehet kerekíteni. A tagállamok ezeket a térítési átalány mértékeket nullára is csökkenthetik.

A térítési átalány mértékek alkalmazásának eredményeként a térítési átalányban részesülő mezőgazdasági termelők nem részesülhetnek az előzetesen felszámított HÉA-t meghaladó térítésben.

A térítési átalány mértékeket a következő termékek és szolgáltatások HÉA nélküli árára kell alkalmazni:

(1) A mezőgazdasági termékeknek vagy szolgáltatásoknak a 300. cikkben említett módon történő értékesítése esetén a tagállamok rendelkeznek arról, hogy a térítési átalányt a terméket beszerzőnek vagy a szolgáltatást igénybevevőnek, illetve a hatóságnak kell megfizetnie.

(2) A mezőgazdasági termékek és mezőgazdasági szolgáltatások 300. cikkben említettektől eltérő értékesítésénél úgy kell tekinteni, hogy a térítési átalányt a megrendelő fizeti meg.

Ha a térítési átalányban részesülő mezőgazdasági termelő térítési átalányban részesül, akkor nem jogosult az ebbe a térítésiátalány-rendszerbe tartozó tevékenységek tekintetében adólevonásra.

(1) Ha az adóalany beszerző vagy szolgáltatás igénybevevő a 301. cikk (1) bekezdésének megfelelően térítési átalányt fizet, akkor a 167., 168. és 169. cikkben, valamint a 173–177. cikkben foglalt feltételekkel és a tagállamok által megállapított szabályok szerint jogosult levonni az általa fizetendő HÉA-ból az említett térítés összegét abban a tagállamban, amelyben az adóköteles gazdasági tevékenységét folytatja.

(2) A tagállamok visszatérítik a beszerzőnek illetve igénybevevőnek a térítési átalány összegét, amelyet az a következő ügyletek valamelyike után fizetett:

(3) A (2) bekezdésben említett visszatérítés végrehajtásának részletes szabályait a tagállamok határozzák meg. A tagállamok különösen a 79/1072/EGK és a 86/560/EGK irányelvben foglalt rendelkezéseket alkalmazhatják.

A tagállamok megtesznek minden szükséges intézkedést a térítési átalányban részesülő mezőgazdasági termelők részére történő térítési átalány megfizetésének hatékony ellenőrzésére.

A térítésiátalány-rendszer alkalmazása esetén a tagállamok minden szükséges intézkedést megtesznek annak érdekében, hogy a 33. cikkben megállapított feltételekkel történő, tagállamok közötti mezőgazdasági termékértékesítéseket azonos módon adóztassák, függetlenül attól, hogy térítési átalányban részesülő mezőgazdasági termelő vagy más adóalany végzi-e az értékesítést.

(1) A tagállamok e fejezetnek megfelelően különös HÉA-szabályozást alkalmaznak az utazási irodák tevékenységére, amennyiben ezek az irodák saját nevükben kötnek megállapodást az utasokkal, és az utazás lebonyolítása érdekében más adóalanyok által értékesített termékeket és nyújtott szolgáltatásokat használnak fel.

Ez a különös szabályozás nem vonatkozik a kizárólag közvetítőként tevékenykedő utazási irodákra, amelyekre az adóalap kiszámításához a 79. cikk első albekezdésének c) pontját kell alkalmazni.

(2) E fejezet alkalmazásában az utazásszervezők is utazási irodának minősülnek.

Az utazási iroda által, a 306. cikkben megállapított feltételekkel, az utazás lebonyolítása céljából végzett összes tevékenységet az utazási iroda által az utazó részére teljesített egységes szolgáltatásnak kell tekinteni.

Az egységes szolgáltatás abban a tagállamban adóköteles, amelyben az utazási iroda gazdasági tevékenységének székhelye vagy az az állandó telephelye található, ahonnan a szolgáltatást nyújtotta.

Az utazási iroda által nyújtott egységes szolgáltatás 226. cikk 8. pontja szerinti adóalapjának illetve HÉA nélküli árának az utazási iroda árrése minősül, vagyis az utas által fizetendő, HÉA nélküli teljes összeg és a más adóalanyok termékértékesítéseiből és szolgáltatásnyújtásaiból az utazási iroda számára felmerülő tényleges költségek különbözete, amennyiben ezek a tevékenységek közvetlenül az utasokat szolgálják.

Amennyiben azokat a tevékenységeket, amelyekre az utazási iroda más adóalanyoknak ad megbízást, ez utóbbiak a Közösségen kívül teljesítik, akkor az iroda által nyújtott szolgáltatást a 153. cikk értelmében adómentes közvetítői tevékenységnek kell tekinteni.

Amennyiben az első albekezdésben említett ügyleteket mind a Közösségen belül, mind azon kívül végzik, az utazási iroda által nyújtott szolgáltatásnak kizárólag a Közösségen kívül végzett tevékenységekkel összefüggő részét kell adómentesnek tekinteni.

A 307. cikkben említett, és közvetlenül az utasokat szolgáló tevékenységek után, más adóalanyok által az utazási irodára terhelt HÉA összegét egyetlen tagállamban sem lehet sem levonni, sem visszatéríteni.

Használt cikkekre, műalkotásokra, gyűjteménydarabokra és régiségekre vonatkozó különös szabályozás

(1) E fejezet alkalmazásában, és az egyéb közösségi rendelkezések sérelme nélkül:

(2) A tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy ne tekintsék műalkotásnak a IX. melléklet A. részének 5., 6. és 7. pontjában felsorolt tárgyakat.

(3) Az (1) bekezdés 7. pontjában említett, értékesítési jutalékot biztosító szerződésben rendelkezni kell arról, hogy az árverés szervezője a terméket a saját nevében, de a megbízó javára kínálja eladásra, és a terméket a nyilvános árverésen legmagasabb ajánlatot tevőnek adja át saját nevében, de a megbízója javára.

(1) Használt cikkek, műalkotások, gyűjteménydarabok és régiségek használtcikk-kereskedő által történő értékesítése esetén a tagállamok az ebben az alszakaszban foglalt rendelkezéseknek megfelelően, különös szabályozás szerint adóztatják a használtcikk-kereskedő nyereségét.

(2) A 402. cikkben meghatározott végleges szabályozás bevezetéséig az e cikk (1) bekezdésében említett szabályozás nem vonatkozik a 138. cikk (1) bekezdésében és (2) bekezdésének a) pontjában foglalt feltételeknek megfelelően értékesített új közlekedési eszközökre.

A különbözet szerinti szabályozás használt cikkek, műalkotások, gyűjteménydarabok és régiségek használtcikk-kereskedő általi értékesítésére vonatkozik, amennyiben a termékeket a használtcikk-kereskedőnek a Közösség területén az alábbi személyek valamelyike értékesítette:

A 314. cikkben említett termékértékesítés adóalapja a használtcikk-kereskedő által elért árrés, csökkentve az árrésre eső HÉA összegével.

A használtcikk-kereskedő árrése a terméknek a használtcikk-kereskedő által kért eladási ára és a beszerzési ár közötti különbözet.

(1) A tagállamok a következő termékek értékesítése esetén biztosítják a használtcikk-kereskedők számára a különös szabályozás alkalmazásának jogát:

(2) A tagállamok meghatározzák az (1) bekezdésben említett választási lehetőség gyakorlásának részletes szabályait; a választás nem vonatkozhat rövidebb időszakra, mint két naptári év.

Ha egy használtcikk-kereskedő él a 316. cikkben meghatározott választási lehetőséggel, akkor az adóalap összegét a 315. cikknek megfelelően kell meghatározni.

A használtcikk-kereskedő által importált műalkotások, gyűjteménydarabok és régiségek értékesítése esetén a különbözet számításakor beszerzési árnak a 85–89. cikknek megfelelően az import során meghatározott, és az import során kivetett vagy megfizetett HÉA összegével növelt adóalapot kell tekinteni.

(1) Az adó beszedésének egyszerűsítése érdekében, valamint a HÉA-bizottsággal folytatott konzultációt követően a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy bizonyos ügyletekre, illetve a használtcikk-kereskedők bizonyos csoportjai részére a különbözet szerinti szabályozással kiszámított, termékértékesítésekre vonatkozó adóalapot azon adómegállapítási időszakra összesítve kell meghatározni, amely időszakra vonatkozóan a használtcikk-kereskedőnek be kell nyújtania a 250. cikkben említett HÉA-bevallást.

Az első albekezdésben említett esetben az azonos HÉA-mérték alá tartozó termékek értékesítésének adóalapja a használtcikk-kereskedő által elért teljes árrés, csökkentve az ezen árrésre eső HÉA összegével.

(3) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az (1) bekezdésben említett adóalanyok ne élvezzenek indokolatlan előnyöket és ne szenvedjenek el indokolatlan hátrányokat.

A használtcikk-kereskedő a különbözet szerinti szabályozás alá tartozó minden értékesítésre vonatkozóan alkalmazhatja az általános HÉA-szabályozást.

(1) Ha a használtcikk-kereskedő a saját maga által importált műalkotás, gyűjteménydarab vagy régiség értékesítésére az általános HÉA-szabályozást alkalmazza, akkor a termék importja után kifizetendő vagy kifizetett HÉA összegét levonhatja az általa fizetendő adó összegéből.

Ha a használtcikk-kereskedő az alkotótól, annak jogutódjától vagy használtcikk-kereskedőtől eltérő adóalanytól beszerzett műalkotás értékesítésére az általános HÉA-szabályozást alkalmazza, akkor a beszerzett műalkotás után fizetendő vagy kifizetett HÉA összegét levonhatja az általa fizetendő adó összegéből.

(2) A levonási jog akkor keletkezik, amikor azon termékértékesítés után járó adó felszámíthatóvá válik, amelyre a használtcikk-kereskedő az általános HÉA-szabályozás alkalmazását választotta.

A használt cikkeknek, műalkotásoknak, gyűjteménydaraboknak és régiségeknek a különbözet szerinti szabályozás alapján végzett értékesítése adómentes, amennyiben az a 146., 147., 148. és 151. cikkben foglalt követelményeknek megfelelően történik.

Amennyiben a termékek különbözet szerinti szabályozás alapján végzett értékesítés célját szolgálják, a használtcikk-kereskedő az általa fizetendő adóból nem vonhatja le a következő összegeket:

Az adóalany az általa fizetendő adóból nem vonhatja le a használtcikk-kereskedő által számára értékesített vagy értékesítendő termékek után megfizetett vagy fizetendő HÉA összegét, amennyiben e termékek használtcikk-kereskedő által történő értékesítése a különbözet szerinti szabályozás alá tartozik.

Ha a használtcikk-kereskedő egyidejűleg alkalmazza mind az általános HÉA-szabályozást, mind a különbözet szerinti szabályozást, akkor a tagállamok által meghatározott szabályok szerint nyilvántartásában elkülönítetten kell feltüntetnie a kétféle szabályozás alá tartozó ügyleteket.

A használtcikk-kereskedő az általa kibocsátott számlákon nem tüntetheti fel külön a különbözet szerinti szabályozás alá vont termékértékesítésekre vonatkozó HÉA összegét.

Azok a tagállamok, amelyek 1992. december 31-én a használt közlekedési eszközök használtcikk-kereskedő általi értékesítésére a különbözet szerinti szabályozástól eltérő különös adózási szabályozást alkalmaztak, e szabályozást a 402. cikkben meghatározott végleges szabályozás bevezetéséig tovább alkalmazhatják, amennyiben az megfelel az ebben az alszakaszban foglalt feltételeknek, vagy azt a feltételeknek megfelelően korrigálták.

(1) Ezt az átmeneti szabályozást a használt közlekedési eszközök használtcikk-kereskedők által teljesített, és a különbözet szerinti szabályozás alá tartozó értékesítésére kell alkalmazni.

(2) Ezt az átmeneti szabályozást nem lehet alkalmazni új közlekedési eszközöknek a 138. cikk (1) bekezdésében és (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott feltételek szerinti értékesítésére.

(3) Az (1) bekezdés alkalmazásában „használt közlekedési eszközök” a 2. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett szárazföldi gépjárművek, vízi- és légijárművek, amennyiben használt cikknek számítanak és nem felelnek meg az új közlekedési eszközökre érvényes feltételeknek.

A 327. cikkben említett értékesítések után fizetendő HÉA összege megegyezik azzal a HÉA összeggel, melyet az általános szabályok szerint kell felszámítani csökkentve azzal a HÉA összeggel, melyet a használtcikk-kereskedő által a közlekedési eszköz beszerzési árába beépítettnek kell tekinteni.

A használtcikk-kereskedő által a közlekedési eszköz beszerzési árába beépítettnek tekintett HÉA összegét a következő módszer szerint kell meghatározni:

A közlekedési eszközöknek a 327. cikk (1) bekezdésében említett minden egyes értékesítése után fizetendő, a 328. cikkben foglaltaknak megfelelően meghatározott HÉA összege nem lehet kevesebb a HÉA azon összegénél, amelyet akkor kellett volna megfizetni, ha az értékesítés a különbözet szerinti szabályozás alá tartozott volna.

A tagállamok úgy is határozhatnak, hogy ha az értékesítés a különbözet szerinti szabályozás alá tartozott volna, akkor a különbözet nem lehet kisebb a 312. cikk 1. pontja alapján meghatározott eladási ár 10 %-ánál.

Az adóalany nem vonhatja le az általa fizetendő adóból a használtcikk-kereskedő által számára értékesített használt közlekedési eszköz után fizetett vagy fizetendő HÉA összegét, amennyiben e termékeknek használtcikk-kereskedő általi értékesítése a jelenlegi átmeneti szabályozás szerinti adózási szabályok hatálya alá tartozik.

A használtcikk-kereskedő az általa kiállított számlán nem tüntetheti fel külön a jelenlegi átmeneti szabályozás alá vont értékesítésekkel összefüggő HÉA-összeget.

A nyilvános árveréseken való értékesítésre vonatkozó különös szabályozás

(1) A tagállamok az ebben a szakaszban foglalt rendelkezéseknek megfelelően a nyilvános árveréseket szervező személy által elért különbözet szerinti különös adózási szabályozást alkalmazhatnak azon használt cikkek, műalkotások, gyűjteménydarabok és régiségek értékesítésére, amelyeket az említett szervező saját nevében, de a 334. cikkben meghatározott személyek képviseletében a termékek nyilvános árverésen való értékesítésére jutalékot biztosító szerződés értelmében teljesített.

(2) Az (1) bekezdésben említett szabályozást nem lehet alkalmazni új közlekedési eszközöknek a 138. cikk (1) bekezdésében és (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott feltételek szerinti értékesítésére.

Ezt a különös szabályozást nyilvános árveréseket szervező személy által a saját nevében, de a következő személyek valamelyikének javára teljesített értékesítésekre kell alkalmazni:

Egy terméknek olyan adóalany részére történő értékesítése, aki nyilvános árverés szervezője, akkor valósul meg, amikor magára a nyilvános árverés útján történő értékesítésre sor kerül.

Az ebben a szakaszban említett termékértékesítések adóalapját a nyilvános árverés szervezője által, a 339. cikknek megfelelően a beszerzőnek kiszámlázott teljes összeg alkotja, amelyet a következő összegekkel kell csökkenteni:

A nyilvános árverés szervezője által a megbízónak kifizetett vagy kifizetendő nettó összeg a terméknek a nyilvános árverésen elért ára és a nyilvános árverés szervezője által az értékesítési jutalékot biztosító szerződés értelmében a megbízótól kapott vagy járó jutalék összegének különbözete.

Nyilvános árverések szervezői, akik a 333. és 334. cikkben foglalt feltételekkel értékesítenek termékeket, nyilvántartásukban és átmenő tételeiken kötelesek feltüntetni az alábbi összegeket:

A nyilvános árverés szervezője köteles a beszerzőnek részletes számlát adni, amelyen feltünteti a következő adatokat:

A nyilvános árverés szervezője által kiállított számlán nem lehet a HÉA összegét külön feltüntetni.

(1) A nyilvános árverés szervezője, akinek az árverési értékesítési jutalékot biztosító szerződés értelmében a termékeket átadták, köteles elszámolást adni a megbízójának.

A nyilvános árverés szervezője által kiadott elszámolásban külön fel kell tüntetni az ügylet összegét, vagyis az eladott áruk árverésen elért, a megbízótól kapott vagy kikötött jutalék összegével csökkentett árát.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott feltételekkel elkészített elszámolás számlaként szolgál, amelyet a megbízó, amennyiben adóalany, a 220. cikknek megfelelően köteles kiadni a nyilvános árverés szervezőjének.

Az ebben a szakaszban meghatározott szabályozást alkalmazó tagállamok a 327. cikk (3) bekezdésében meghatározottak szerint a használt közlekedési eszközök nyilvános árverések szervezője által végzett értékesítésére is alkalmazzák az említett szabályozást, ahol a nyilvános árverés szervezője saját nevében, a nyilvános árverésen értékesített termékek után jutalékot biztosító szerződés alapján, használtcikk-kereskedő képviseletében dolgozik, amennyiben az említett használtcikk-kereskedő által végzett értékesítések a használt közlekedési eszközökre vonatkozó átmeneti HÉA-szabályozás alá tartoznának.

A tagállamok a HÉA-levonás jogával kapcsolatban intézkedéseket hozhatnak annak érdekében, hogy a 2. szakaszban említett valamelyik szabályozásban érdekelt használtcikk-kereskedők ne élvezzenek indokolatlan előnyöket és ne szenvedjenek el indokolatlan hátrányokat.

A Tanács a Bizottság javaslatára egyhangúlag felhatalmazhatja bármelyik tagállamot arra, hogy az adócsalás elleni harc érdekében különleges intézkedéseket vezessen be, amelyek értelmében a különbözet szerinti szabályozás alapján fizetendő HÉA nem lehet kevesebb azon adó összegénél, amelyet akkor kellene megfizetni, ha a különbözet az eladási ár bizonyos százalékával lenne egyenlő.

Az eladási ár százalékát az érintett ágazat gazdasági szereplői által elért szokásos különbözet figyelembevételével kell meghatározni.

(1) Ezen irányelv alkalmazásában, és más közösségi rendelkezések sérelme nélkül, a „befektetési arany” a következőket jelenti:

(2) A tagállamok ebből a különös szabályozásból kizárhatják a legfeljebb egy gramm súlyú kis aranyrudakat vagy -lemezeket.

(3) Ezen irányelv alkalmazásában az (1) bekezdés 2. pontjában említett érmék eladását nem lehet numizmatikai célúnak tekinteni.

A tagállamok 1999-től kezdve minden év július 1-je előtt tájékoztatják a Bizottságot a 344. cikk (1) bekezdésének 2. pontjában foglalt feltételeknek megfelelő azon érmékről, amelyekkel az érintett tagállamban kereskednek. A Bizottság minden év december 1-jéig közzéteszi az említett érmék teljes körű felsorolását az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában. A közzétett felsorolásban szereplő érméket úgy kell tekinteni, hogy azok eleget tesznek e követelményeknek azon teljes év során, amelyre vonatkozóan a felsorolást közzétették.

A tagállamok mentesítik a HÉA alól a befektetési arany értékesítését, Közösségen belüli beszerzését és importját, beleértve a kiutalt vagy nem kiutalt, illetve az aranyszámlákon kereskedett aranyra irányuló bizonylatok által képviselt befektetési aranyat is, és beleértve különösen az aranyban nyújtott kölcsönöket és swapokat, amelyekkel a befektetési aranyra vonatkozó tulajdonosi jog vagy követelés jár, valamint a befektetési arannyal kapcsolatos, a befektetési aranyra vonatkozó tulajdonosi jog vagy követelés átruházásával járó tőzsdei határidős és tőzsdén kívüli határidős ügyleteket.

A tagállamok mentesítik az adó alól a más személy nevében és javára tevékenykedő ügynökök szolgáltatásait is, amennyiben megbízójuk számára közreműködnek a befektetési arany értékesítésében.

A tagállamok azon adóalanyok számára, akik befektetési aranyat állítanak elő, vagy aranyat befektetési arannyá alakítanak át, biztosítják az adózás választásának jogát a befektetési arany más adóalany számára történő olyan értékesítése esetén, amely egyébként a 346. cikk értelmében adómentességet élvezne.

(1) A tagállamok azon adóalanyok számára, akik gazdasági tevékenységük keretében általában ipari felhasználás céljára értékesítenek aranyat, biztosítják az adózás választásának jogát a 344. cikk (1) bekezdésének 1. pontjában meghatározott aranyrúd vagy -lemez más adóalany számára történő olyan értékesítése esetén, amely egyébként a 346. cikk értelmében adómentességet élvezne.

(2) A tagállamok korlátozhatják az (1) bekezdésben említett választási lehetőség hatályát.

Ha az eladó a 348. vagy 349. cikk értelmében gyakorolta az adózás választásának jogát, akkor a tagállamok a 347. cikkben említett szolgáltatások esetében biztosítják az ügynök számára az adózás választásának jogát.

A tagállamok megállapítják az ebben a szakaszban meghatározott választási lehetőségekre vonatkozó jog gyakorlásának részletes szabályait, és ezekről tájékoztatják a Bizottságot.

A tagállamok, a HÉA-bizottsággal folytatott konzultációt követően, a HÉA hatálya alá vonhatják azokat a befektetési aranyra vonatkozó egyedi ügyleteket, amelyek az érintett tagállamban a tagállam által szabályozott nemesfémpiacon működő adóalanyok, illetve egy ilyen adóalany és az említett piacon nem tevékenykedő másik adóalany között jönnek létre. Mindazonáltal a tagállamok nem vonhatják az adó hatálya alá sem a 138. cikkben foglalt feltételekkel végzett értékesítéseket, sem a befektetési arany kivitelét.

Azok a tagállamok, amelyek a 352. cikk értelmében megadóztatják a szabályozott nemesfémpiacon működő adóalanyok között létrejövő ügyleteket, az egyszerűsítés érdekében engedélyezik a beszedendő adó felfüggesztését, és felmentik az adóalanyokat a HÉA-val összefüggő nyilvántartási kötelezettségek alól.

Az adóalany, ha az általa teljesített későbbi befektetésiarany-értékesítés e fejezet értelmében adómentes, a következő összegek levonására jogosult:

Azok az adóalanyok, akik befektetési aranyat állítanak elő, aranyat befektetési arannyá alakítanak át, jogosultak levonni a fizetendő vagy általuk megfizetett adót a termékek értékesítése, Közösségen belüli beszerzése vagy behozatala, illetve az érintett arany előállításához vagy átalakításához kapcsolódó szolgáltatások nyújtása után úgy, mintha a 346. cikk értelmében adómentes arany későbbi értékesítése adóköteles lenne.

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a befektetési arannyal kereskedők legalább a befektetési arannyal végzett valamennyi jelentős ügyletről nyilvántartást vezessenek, és az ügyletekben részt vevő ügyfelek azonosítását lehetővé tevő dokumentumokat megőrizzék.

A kereskedők az első albekezdésben említett információt legalább öt évig megőrzik.

(2) A tagállamok az (1) bekezdésben foglalt követelmények betartása érdekében más közösségi jogszabályok, például a pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló, 2005. október 26-i 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (15) alkalmazásában elfogadott intézkedések keretében a fenti követelményekkel egyenértékű kötelezettségeket is elfogadhatnak.

(3) A tagállamok szigorúbb kötelezettségeket is megállapíthatnak, különösen a különleges nyilvántartás vezetésével vagy a különleges könyvviteli követelményekkel kapcsolatosan.

Nem adóalanyok számára elektronikus szolgáltatásokat nyújtó, nem letelepedett adóalanyokra vonatkozó különös szabályozás

Az ebben a fejezetben foglalt rendelkezéseket 2006. december 31-ig kell alkalmazni.

E fejezet alkalmazásában, és a közösségi jogszabályokban foglalt más rendelkezések sérelme nélkül:

Az elektronikus úton nyújtott szolgáltatásokra vonatkozó különös szabályozás

A tagállamok engedélyezik e különös szabályozás alkalmazását azoknak a nem letelepedett adóalanyoknak, akik elektronikus szolgáltatásokat nyújtanak olyan nem adóalanyok részére, amelyek valamelyik tagállamban telepedtek le, vagy ott állandó lakóhelyük vagy szokásos tartózkodási helyük van. Ez a különös szabályozás a Közösség területén ilyen módon nyújtott minden szolgáltatásra vonatkozik.

A nem letelepedett adóalany köteles bejelenteni az azonosítót kiadó tagállamnak tevékenységének adóalanyként történő megkezdését, megszüntetését vagy olyan módon történő megváltoztatását, mely által a továbbiakban nem teljesíti e különös szabályozás igénybevételéhez szükséges feltételeket. Ezt a tájékoztatást elektronikus úton kell megtenni.

(1) A tájékoztatásnak, amelyet a nem letelepedett adóalany az azonosítót kiadó tagállamnak az adóköteles tevékenysége megkezdésekor benyújt, a következő adatokat kell tartalmaznia:

(2) A nem letelepedett adóalany a benyújtott adatokban bekövetkező bármilyen változást bejelent az azonosítót kiadó tagállamnak.

Az azonosítót kiadó tagállam a nem letelepedett adóalanyt egyedi azonosítószámmal látja el, és a kiadott azonosítószámról elektronikus úton tájékoztatja az adóalanyt. Az azonosítás alapjául szolgáló információ alapján a fogyasztás tagállama fenntarthatja saját azonosítórendszerét.

Az azonosítót kiadó tagállam törli a nem letelepedett adóalanyt az azonosítási nyilvántartásból az alábbi esetekben:

A nem letelepedett adóalany minden naptári negyedévre vonatkozóan, elektronikus úton HÉA-bevallást nyújt be az azonosítót kiadó tagállamnak, függetlenül attól, hogy nyújtott-e elektronikus szolgáltatásokat. A bevallást azon adómegállapítási időszak végét követő húsz napon belül kell benyújtani, amelyre a bevallás vonatkozik.

A HÉA-bevallás tartalmazza az azonosítószámot, az adó-megállapítási időszakban nyújtott elektronikus szolgáltatások HÉA nélküli teljes összegét fogyasztási tagállamonként, valamint a vonatkozó adó teljes összegét. A bevallásban szerepelnie kell az alkalmazandó HÉA-adómértékeknek és a fizetendő adó teljes összegének is.

Azok a tagállamok, amelyek nem vezették be az eurót, előírhatják, hogy a HÉA-bevallás a saját nemzeti valutájukban készüljön. Ha a szolgáltatásnyújtást más valutában számolták el, akkor a nem letelepedett adóalany a HÉA-bevallás kitöltéséhez az adómegállapítási időszak utolsó napján érvényes átváltási árfolyamot alkalmazza.

(2) Az átváltást az Európai Központi Bank által az adott napra vonatkozóan közzétett átváltási árfolyamon kell elvégezni, vagy ha az érintett napon nem tettek közzé árfolyamot, akkor a következő közzétételi napon kiadott árfolyamon.

A nem letelepedett adóalany a HÉA összegét a HÉA-bevallás benyújtásával egy időben fizeti meg.

Az adóbefizetés az azonosítót kiadó tagállam által meghatározott, euróban vezetett bankszámlára történik. Azok a tagállamok, amelyek nem vezették be az eurót, előírhatják, hogy az adóalanyok az adóbefizetéseket a saját nemzeti valutájukban vezetett bankszámlára teljesítsék.

Az e különös szabályozást alkalmazó, nem letelepedett adóalany nem gyakorolhat ezen irányelv 168. cikke szerinti HÉA levonási jogot. A 86/560/EGK irányelv 1. cikkének (1) bekezdésétől eltérően az adóalany ezen irányelvnek megfelelően adó-visszatérítést kap. Az említett irányelv 2. cikkének (2) és (3) bekezdését és 4. cikkének (2) bekezdését nem lehet a különös szabályozás hatálya alá tartozó elektronikus szolgáltatások nyújtásával kapcsolatos visszatérítésekre alkalmazni.

(1) A nem letelepedett adóalany nyilvántartást vezet az e különös szabályozás hatálya alá tartozó ügyletekről. A nyilvántartásnak megfelelően részletesnek kell lennie ahhoz, hogy a fogyasztás tagállamának adóhatósága ellenőrizni tudja a HÉA-bevallás helyességét.

(2) Az (1) bekezdésben említett nyilvántartást az azonosítót kiadó tagállam vagy a fogyasztás tagállamának kérésére elektronikus úton is rendelkezésre kell bocsátani.

A nyilvántartást az ügylet teljesítését magában foglaló év december 31. napjától számított 10 évig kell megőrizni.

A végleges szabályozás bevezetéséig érvényben lévő különös rendelkezések

Az 1978. január 1-jén a Közösséget alkotó államok számára engedélyezett eltérések

Azok a tagállamok, amelyek 1978. január 1-jén adóztatták a X. melléklet A. részében felsorolt ügyleteket, továbbra is adóztathatják azokat.

Azok a tagállamok, amelyek 1978. január 1-jén mentesítették a X. melléklet B. részében felsorolt ügyleteket, az egyes érintett tagállamokban az említett időpontban fennálló feltételek mellett továbbra is mentesíthetik azokat.

Azok a tagállamok, amelyek 1978. január 1-jén a 179. cikk első albekezdésében megállapított azonnali adólevonás elvétől eltérő rendelkezéseket alkalmaztak, továbbra is alkalmazhatják azokat.

Azok a tagállamok, amelyek 1978. január 1-jén a 28. cikktől és a 79. cikk első albekezdésének c) pontjától eltérő rendelkezéseket alkalmaztak, továbbra is alkalmazhatják azokat.

A 169. és 309. cikktől eltérve, azok a tagállamok, amelyek 1978. január 1-jén az előzetesen megfizetett HÉA levonásának joga nélkül mentesítették a 309. cikkben említett, utazási irodák által nyújtott szolgáltatásokat, továbbra is mentesíthetik azokat. Ezt az eltérést azokra az utazási irodákra is alkalmazni kell, amelyek az utasok nevében és javára tevékenykednek.

A Közösséghez 1978. január 1-je után csatlakozó államok számára engedélyezett eltérések

Görögország az általa 1987. január 1-jén alkalmazott feltételek mellett továbbra is mentesítheti a X. melléklet B. részének 2., 8., 7., 9., 11. és 12. pontjában felsorolt ügyleteket.

Spanyolország az általa 1993. január 1-jén alkalmazott feltételek mellett továbbra is mentesítheti a X. melléklet B. részének 2. pontjában felsorolt alkotók által nyújtott szolgáltatásokat és a X. melléklet B. részének 11. és 12. pontjában felsorolt ügyleteket.

Portugália az általa 1989. január 1-jén alkalmazott feltételek mellett továbbra is mentesítheti a X. melléklet B. részének 2., 4., 7., 9., 10. és 13. pontjában felsorolt ügyleteket.

(1) Ausztria továbbra is adóztathatja a X. melléklet A. részének 2. pontjában felsorolt ügyleteket.

(2) Ausztria, a csatlakozás időpontjában általa alkalmazott feltételek mellett, mindaddig, ameddig az 1994. december 31-én a Közösséget alkotó valamelyik tagállam ezzel azonos adómentességet alkalmaz, továbbra is mentesítheti az alábbi ügyleteket:

(1) Finnország továbbra is adóztathatja a X. melléklet A. részének 2. pontjában felsorolt ügyleteket mindaddig, ameddig az 1994. december 31-én a Közösséget alkotó valamelyik tagállam adóztatja ugyanazokat az ügyleteket.

(2) Finnország, a csatlakozás időpontjában általa alkalmazott feltételek mellett, továbbra is mentesítheti a X. melléklet B. részének 2. pontjában felsorolt, alkotók, művészek és előadóművészek által nyújtott szolgáltatásokat, valamint a X. melléklet B. részének 5., 9. és 10. pontjában felsorolt ügyleteket mindaddig, ameddig az 1994. december 31-én a Közösséget alkotó valamelyik tagállam ezzel azonos adómentességeket alkalmaz.

Svédország, a csatlakozás időpontjában általa alkalmazott feltételek mellett, továbbra is mentesítheti a X. melléklet B. részének 2. pontjában felsorolt, alkotók, művészek és előadóművészek által nyújtott szolgáltatásokat, valamint a X. melléklet B. részének 1., 9. és 10. pontjában felsorolt ügyleteket mindaddig, ameddig az 1994. december 31-én a Közösséget alkotó valamelyik tagállam ezzel azonos adómentességeket alkalmaz.

A Cseh Köztársaság, a csatlakozás időpontjában általa alkalmazott feltételek mellett, továbbra is mentesítheti a X. melléklet B. részének 10. pontjában említett nemzetközi személyszállítást mindaddig, ameddig a 2004. április 30-án a Közösséget alkotó valamelyik tagállam ezzel azonos adómentességet alkalmaz.

Észtország, a csatlakozás időpontjában általa alkalmazott feltételek mellett, továbbra is mentesítheti a X. melléklet B. részének 10. pontjában említett nemzetközi személyszállítást mindaddig, ameddig a 2004. április 30-án a Közösséget alkotó valamelyik tagállam ezzel azonos adómentességet alkalmaz.

Ciprus, a csatlakozása időpontjában általa alkalmazott feltételek mellett, továbbra is mentesítheti a következő ügyleteket:

Lettország a csatlakozás időpontjában általa alkalmazott feltételek mellett, mindaddig, ameddig a 2004. április 30-án a Közösséget alkotó valamelyik tagállam ezzel azonos adómentességeket alkalmaz, továbbra is mentesítheti az alábbi ügyleteket:

Litvánia, a csatlakozás időpontjában általa alkalmazott feltételek mellett, továbbra is mentesítheti a X. melléklet B. részének 10. pontjában említett nemzetközi személyszállítást mindaddig, ameddig a 2004. április 30-án a Közösséget alkotó valamelyik tagállam ezzel azonos adómentességet alkalmaz.

Magyarország, a csatlakozás időpontjában általa alkalmazott feltételek mellett, továbbra is mentesítheti a X. melléklet B. részének 10. pontjában említett nemzetközi személyszállítást mindaddig, ameddig a 2004. április 30-án a Közösséget alkotó valamelyik tagállam ezzel azonos adómentességet alkalmaz.

Málta a csatlakozás időpontjában általa alkalmazott feltételek mellett, mindaddig, ameddig a 2004. április 30-án a Közösséget alkotó valamelyik tagállam ezzel azonos adómentességeket alkalmaz, továbbra is mentesítheti az alábbi ügyleteket:

Lengyelország, a csatlakozás időpontjában általa alkalmazott feltételek mellett, továbbra is mentesítheti a X. melléklet B. részének 10. pontjában említett nemzetközi személyszállítást mindaddig, ameddig a 2004. április 30-án a Közösséget alkotó valamelyik tagállam ezzel azonos adómentességet alkalmaz.

Szlovénia, a csatlakozás időpontjában általa alkalmazott feltételek mellett, továbbra is mentesítheti a X. melléklet B. részének 10. pontjában említett nemzetközi személyszállítást mindaddig, ameddig a 2004. április 30-án a Közösséget alkotó valamelyik tagállam ezzel azonos adómentességet alkalmaz.

Szlovákia, a csatlakozás időpontjában általa alkalmazott feltételek mellett, továbbra is mentesítheti a X. melléklet B. részének 10. pontjában említett nemzetközi személyszállítást mindaddig, ameddig a 2004. április 30-án a Közösséget alkotó valamelyik tagállam ezzel azonos adómentességet alkalmaz.

A 371., 375., 376. és 377. cikkben, a 378. cikk (2) bekezdésében, a 379. cikk (2) bekezdésében, valamint a 380–390. cikkben meghatározott ügyleteket mentesítő tagállamok lehetővé tehetik az adóalanyoknak, hogy az említett ügyletek tekintetében adózást válasszanak.

A tagállamok rendelkezhetnek arról, hogy az adóalapot az eladási és a vételi ár különbözete képezze az olyan épületek és építési telkek értékesítésekor, amelyeket viszonteladási szándékkal vásárolt olyan adóalany, aki a beszerzéskor nem volt adólevonásra jogosult.

(1) A 402. cikkben meghatározott végleges szabályozás felé való átmenet megkönnyítése érdekében a Tanács a Bizottság jelentése alapján áttekinti a helyzetet az 1. és 2. szakaszban felsorolt eltérések tekintetében, és a Szerződés 93. cikkének megfelelően határoz ezen eltérések esetleges – részleges vagy teljes – megszüntetéséről.

(2) A végleges szabályozás értelmében a személyszállítást – a Tanács által a Szerződés 93. cikkének megfelelően megállapítandó részletes szabályokkal összhangban – a Közösségen belüli útszakaszra vonatkozóan a kiindulási tagállamban kell megadóztatni.

Egyszerűsítő, valamint az adócsalást és az adókikerülést megelőző intézkedések

Azok a tagállamok, amelyek 1977. január 1-jén különös intézkedéseket alkalmaztak az adóbeszedés egyszerűsítése, illetve a csalás vagy az adózás kikerülésének megelőzése érdekében, fenntarthatják azokat, amennyiben a Bizottságot 1978. január 1-je előtt tájékoztatták ezekről az intézkedésekről, továbbá azzal a feltétellel, hogy az egyszerűsítő intézkedések megfelelnek a 395. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében megállapított követelménynek.

(1) A Tanács, a Bizottság javaslata alapján, bármelyik tagállamot egyhangúlag felhatalmazhatja arra, hogy az ebben az irányelvben foglaltaktól eltérő különös intézkedéseket vezessen be az adóbeszedés egyszerűsítésére, vagy egyes adócsalások és -kikerülések megelőzésére.

Az adóbeszedés egyszerűsítését szolgáló intézkedések a végső fogyasztói szinten beszedett tagállami adóbevétel teljes összegét csak elhanyagolható mértékben befolyásolhatják.

(2) Az (1) bekezdésben említett intézkedéseket bevezetni kívánó tagállam kérelmet küld a Bizottsághoz, és megad számára minden szükséges információt. Ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy nem rendelkezik minden szükséges információval, a kérelem beérkezésétől számított két hónapon belül felveszi a kapcsolatot az érintett tagállammal, és meghatározza, hogy milyen kiegészítő információra van szüksége.

Amint a Bizottság úgy véli, hogy a kérelem elbírálásához általa szükségesnek tartott minden információ a rendelkezésére áll, egy hónapon belül értesíti a kérelmező tagállamot, és a kérelmet eredeti nyelven továbbítja a többi tagállamnak.

(3) A (2) bekezdés második albekezdésében említett értesítéstől számított három hónapon belül a Bizottság benyújtja a Tanácshoz a megfelelő javaslatot vagy a kifogásait ismertető közleményt, ha ellenzi a kért eltérést.

(4) A (2) és (3) bekezdésben megállapított eljárásnak a kérelem Bizottsághoz történő beérkezésétől számított 8 hónapon belül minden esetben be kell fejeződnie.

(1) A Tanács, a Bizottság javaslata alapján, bármely tagállamot egyhangúlag felhatalmazhat arra, hogy harmadik országgal vagy nemzetközi szervezettel olyan megállapodást kössön, amely ezen irányelvtől eltéréseket tartalmazhat.

(2) Az (1) bekezdésben említett megállapodást megkötni kívánó tagállam kérelmet küld a Bizottsághoz, és megad számára minden szükséges információt. Ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy nem rendelkezik minden szükséges információval, a kérelem beérkezésétől számított két hónapon belül felveszi a kapcsolatot az érintett tagállammal, és meghatározza, hogy milyen kiegészítő információra van szüksége.

Amint a Bizottság úgy véli, hogy a kérelem elbírálásához általa szükségesnek tartott minden információ a rendelkezésre áll, egy hónapon belül értesíti a kérelmező tagállamot, és a kérelmet eredeti nyelven továbbítja a többi tagállamnak.

(4) A (2) és (3) bekezdésben megállapított eljárásnak a kérelem Bizottsághoz történő beérkezésétől számított 8 hónapon belül minden esetben be kell fejeződnie.

A Tanács, a Bizottság javaslata alapján egyhangúlag elfogadja az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket.

(1) A hozzáadottérték-adóval foglalkozó, „HÉA-bizottságnak” nevezett tanácsadó bizottság jön létre.

(4) A HÉA-bizottság, azokon a pontokon kívül, amelyekről ezen irányelv értelmében konzultációt kell folytatnia, a HÉA körébe tartozó közösségi rendelkezések alkalmazását érintő olyan kérdéseket vizsgál meg, amelyeket az elnök saját kezdeményezésére vagy egy tagállam képviselőjének kérelmére terjeszt elő.

Az egyéb különös rendelkezések sérelme nélkül az ebben az irányelvben említett, euróban meghatározott összegek nemzeti valutában kifejezett értékének kiszámításához az 1999. január 1-jén érvényes átváltási árfolyamot kell alkalmazni. Azok a tagállamok, amelyek ezen időpontot követően csatlakoztak a Közösséghez és nem vezették be közös valutaként az eurót, a csatlakozásuk időpontjában érvényes átváltási árfolyamot alkalmazzák.

A 399. cikkben említett összegek nemzeti valutára történő átszámításakor a tagállamok az átszámításkor kapott összegeket legfeljebb 10 %-kal felfelé vagy lefelé kerekíthetik.

Az egyéb közösségi rendelkezések sérelme nélkül, az ebben az irányelvben foglalt rendelkezések nem akadályozzák azt, hogy a tagállamok biztosítási szerződésekre, valamint szerencsejátékokra és fogadásokra vonatkozó adókat, jövedéki adókat, illetékeket és általánosabban olyan adókat, illetékeket vagy közterheket tartsanak fenn vagy vezessenek be, amelyeket nem lehet forgalmi adóként jellemezni, feltéve ugyanakkor, hogy ezen adók, illetékek vagy közterhek beszedése a tagállamok közötti kereskedelemben nem támaszt a határátlépéssel összefüggő követelményeket.

A tagállamok közötti kereskedelem adóztatására vonatkozó átmeneti szabályozás

(1) Az ebben az irányelvben foglalt, tagállamok közötti kereskedelem adóztatására vonatkozó szabályozás átmeneti, amelynek helyébe a termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás származási tagállama szerinti adózásra alapuló végleges szabályozás lép.

(2) A Tanács, miután megvizsgálta a 404. cikkben említett jelentést, és megállapította, hogy a végleges szabályozásra történő átmenet minden feltétele teljesül, a Szerződés 93. cikkének megfelelően elfogadja a végleges szabályozás hatálybaléptetéséhez és működéséhez szükséges intézkedéseket.

A Tanács a Szerződés 93. cikkével összhangban megfelelő irányelveket fogad el a közös HÉA-rendszer kiegészítése, és különösen a rendszertől való eltérések fokozatos korlátozása, illetve megszüntetése érdekében.

A Bizottság ezen irányelv elfogadásától számítva négyévenként a tagállamoktól kapott információ alapján a közös HÉA-rendszer tagállambeli működéséről, és különösen a tagállamok közötti kereskedelem adóztatására vonatkozó átmeneti szabályozás működéséről szóló jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyhez, adott esetben, a végleges szabályozásra vonatkozó javaslatokat mellékel.

Az Európai Unióhoz történő csatalakozás keretében alkalmazandó átmeneti intézkedések

Az azon időpontban hatályos rendelkezések, amikor a terméket az importvám alóli teljes mentességű ideiglenes behozatalra vonatkozó szabályozás alá vagy a 156. cikkben meghatározott eljárások egyike alá vagy az új tagállamok valamelyikében ezen eljárások egyikének megfelelő szabályozás alá helyezték, továbbra is alkalmazandók egészen addig, amíg ezen termékre a csatlakozást követően már nem vonatkoznak ezen eljárások, amennyiben valamennyi következő feltétel teljesül:

Az azon időpontban hatályos rendelkezések, amikor a terméket árutovábbítási eljárás hatálya alá helyezték, továbbra is alkalmazandók egészen addig, amíg ezen termékre a csatlakozást követően már nem terjed ki ez a szabályozás, amennyiben valamennyi következő feltétel teljesül:

(1) Az olyan termék importja, amely bizonyíthatóan szabad forgalomban volt az új tagállamok valamelyikében vagy a Közösségben, termékimportnak minősül a következő esetekben:

(2) Az (1) bekezdésben említett eseten kívül termékimportnak minősül a csatlakozást követően olyan termékeknek valamely tagállam területére az adóalany vagy nem adóalany által történő importja, amelyeket a csatlakozás megelőzően értékesítettek a számára a Közösség területén vagy az új tagállamok valamelyikének területén, amennyiben valamennyi következő feltétel együttesen teljesül:

A 408. cikk (1) bekezdésében meghatározott esetekben az importot abban a tagállamban kell teljesítettnek tekinteni a 61. cikk értelmében, amelynek területén a termék kikerül azon eljárás alól, amelynek hatálya alá a csatlakozást megelőzően került.

(1) A 71. cikktől eltérve a termék 408. cikk szerinti importját adóztatandó tényállás fennállása nélkül befejezettnek kell tekinteni, amennyiben a következő feltételek valamelyike teljesül:

(2) Az (1) bekezdés c) pontjában említett feltétel teljesítettnek minősül a következő esetekben:

(1) A XI. melléklet A. részének 1. pontjában említett irányelvvel módosított, 67/227/EGK irányelv, valamint a XI. melléklet A. részének 2. pontjában említett irányelvekkel módosított, 77/388/EGK irányelv – az említett irányelvek nemzeti jogba való átültetésére és végrehajtására megállapított, a XI. melléklet B. részében felsorolt határidőkre vonatkozó tagállami kötelezettségek sérelme nélkül – hatályát veszti.

(2) A hatályon kívül helyezett irányelvekre való hivatkozásokat erre az irányelvre való hivatkozásként kell értelmezni, a XII. mellékletben foglalt megfelelési táblázattal összhangban.

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a 2. cikk (3) bekezdésének, a 44. cikknek, az 59. cikk (1) bekezdésének, a 399. cikknek és a III. melléklet 18. pontjának 2008. január 1-jén kezdődő hatállyal megfeleljenek. A tagállamok haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot e rendelkezések szövegéről, valamint az említett rendelkezések és ezen irányelv közötti megfelelési táblázatról.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal a nemzeti jog azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az ezen irányelvben érintett területen fogadnak el.

(5) A Tanács 1969. május 28-i 69/169/EGK irányelve a nemzetközi utazás során alkalmazott import forgalmi és jövedéki adó alól nyújtott mentességre vonatkozó törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedés által megállapított rendelkezések összehangolásáról (HL L 133., 1969.6.4., 6. o.). A legutóbb a 2005/93/EK irányelvvek (HL L 346., 2005.12.29., 16. o.) módosított irányelv.

(6) A Tanács 1983. március 28-i irányelve a 77/388/EGK irányelv 14. cikk (1) bekezdése d) pontja hatályának bizonyos termékek végleges behozatalára kivetett hozzáadottérték-adó alóli mentességek tekintetében történő meghatározásáról (HL L 105., 1983.4.23., 38. o.). A legutóbb az 1995-ös csatlakozási okmánnyal módosított irányelv.

(7) A Tanács 2006. október 5-i 2006/79/EK irányelve a harmadik országokból származó nem kereskedelmi jellegű kis áruszállítmányok behozatalának adómentességéről (kodifikált szöveg) (HL L 286., 2006.10.17., 15. o.).

(8) A Tanács1979. december 6-i 79/1072/EGK nyolcadik irányelve a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – a hozzáadottérték-adónak az ország területén nem honos adóalanyok részére történő visszatérítésének szabályai (HL L 331., 1979.12.27., 11. o.). A legutóbb a 2003-as csatlakozási okmánnyal módosított irányelv.

(9) A Tanács 1986. november 17-i 86/560/EGK tizenharmadik irányelve a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – a hozzáadottérték-adónak az ország területén nem honos adóalanyok részére történő visszatérítésének szabályai (HL L 326., 1986.11.21., 40. o.).

(10) A Tanács 1976. március 15-i 76/308/EGK irányelve az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap finanszírozási rendszerének részét képező műveletekből és a mezőgazdasági lefölözésekből és vámokból eredő követelések behajtására vonatkozó kölcsönös jogsegélyről (HL L 73., 1976.3.19., 18. o.). A legutóbb a 2003-as csatlakozási okmánnyal módosított irányelv.

(11) A Tanács 2003. október 7-i 1798/2003/EK rendelete a hozzáadottérték-adó területén történő közigazgatási együttműködésről, valamint a 218/92/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 264., 2003.10.15., 1. o.). A legutóbb a 885/2004/EK rendelettel (HL L 168., 2004.5.1., 1. o.) módosított rendelet.

XII: MELLÉKLET

MEGFELELÉSI TÁBLÁZAT

67/227/EGK irányelv

77/388/EGK irányelv

Módosító irányelvek

Egyéb jogi aktusok

Ezen irányelv

1. cikk első albekezdés

1. cikk (1) bekezdés

1. cikk második és harmadik albekezdés

—

2. cikk első, második és harmadik albekezdés

1. cikk (2) bekezdés első, második és harmadik albekezdés

3., 4. és 6. cikk

—

1. cikk

—

2. cikk 1. pont

2. cikk (1) bekezdés a) és c) pont

2. cikk 2. pont

2. cikk (1) bekezdés d) pont

3. cikk (1) bekezdés első francia bekezdés

5. cikk 2. pont

3. cikk (1) bekezdés második francia bekezdés

5. cikk 1. pont

3. cikk (1) bekezdés harmadik francia bekezdés

5. cikk 3. és 4. pont

3. cikk (2) bekezdés

—

3. cikk (3) bekezdés első albekezdés első francia bekezdés

6. cikk (2) bekezdés a) és b) pont

3. cikk (3) bekezdés első albekezdés második francia bekezdés

6. cikk (2) bekezdés c) és d) pont

3. cikk (3) bekezdés első albekezdés harmadik francia bekezdés

6. cikk (2) bekezdés e), f), és g) pont

3. cikk (3) bekezdés második albekezdés első francia bekezdés

6. cikk (1) bekezdés b) pont

3. cikk (3) bekezdés második albekezdés második francia bekezdés

6. cikk (1) bekezdés c) pont

3. cikk (3) bekezdés második albekezdés harmadik francia bekezdés

6. cikk (1) bekezdés a) pont

3. cikk (4) bekezdés első albekezdés első és második francia bekezdés

7. cikk (1) bekezdés

3. cikk (4) bekezdés második albekezdés első, második és harmadik francia bekezdés

7. cikk (2) bekezdés

3. cikk (5) bekezdés

8. cikk

4. cikk (1) és (2) bekezdés

9. cikk (1) bekezdés első és második albekezdés

4. cikk (3) bekezdés a) pont első albekezdés első mondat

12. cikk (1) bekezdés a) pont

4. cikk (3) bekezdés a) pont első albekezdés második mondat

12. cikk (2) bekezdés második albekezdés

4. cikk (3) bekezdés a) pont második albekezdés

12. cikk (2) bekezdés harmadik albekezdés

4. cikk (3) bekezdés a) pont harmadik albekezdés

12. cikk (2) bekezdés első albekezdés

4. cikk (3) bekezdés b) pont első albekezdés

12. cikk (1) bekezdés b) pont

4. cikk (3) bekezdés b) pont második albekezdés

12. cikk (3) bekezdés

4. cikk (4) bekezdés első albekezdés

10. cikk

4. cikk (4) bekezdés második és harmadik albekezdés

11. cikk, első és második albekezdés

4. cikk (5) bekezdés első, második és harmadik albekezdés

13. cikk (1) bekezdés első, második és harmadik albekezdés

4. cikk (5) bekezdés negyedik albekezdés

13. cikk (2) bekezdés

5. cikk (1) bekezdés

14. cikk (1) bekezdés

5. cikk (2) bekezdés

15. cikk (1) bekezdés

5. cikk (3) bekezdés a), b) és c) pont

15. cikk (2) bekezdés a), b) és c) pont

5. cikk (4) bekezdés a), b) és c) pont

14. cikk (2) bekezdés a), b) és c) pont

5. cikk (5) bekezdés

14. cikk (3) bekezdés

5. cikk (6) bekezdés első és második mondat

16. cikk első és második albekezdés

5. cikk (7) bekezdés a), b) és c) pont

18. cikk a), b) és c) pont

5. cikk (8) bekezdés első mondat

19. cikk első albekezdés

5. cikk (8) bekezdés második és harmadik mondat

19. cikk második albekezdés

6. cikk (1) bekezdés első albekezdés

24. cikk (1) bekezdés

6. cikk (1) bekezdés második albekezdés első, második és harmadik francia bekezdés

25. cikk a), b) és c) pont

6. cikk (2) bekezdés első albekezdés a) és b) pont

26. cikk (1) bekezdés a) és b) pont

6. cikk (2) bekezdés második albekezdés

26. cikk (2) bekezdés

6. cikk (3) bekezdés

27. cikk

6. cikk (4) bekezdés

28. cikk

6. cikk (5) bekezdés

29. cikk

7. cikk (1) bekezdés a) és b) pont

30. cikk első és második albekezdés

7. cikk (2) bekezdés

60. cikk

7. cikk (3) bekezdés első és második albekezdés

61. cikk első és második albekezdés

8. cikk (1) bekezdés a) pont első mondat

32. cikk első albekezdés

8. cikk (1) bekezdés a) pont második és harmadik mondat

36. cikk első és második albekezdés

8. cikk (1) bekezdés b) pont

31. cikk

8. cikk (1) bekezdés c) pont első albekezdés

37. cikk (1) bekezdés

8. cikk (1) bekezdés c) pont második albekezdés első francia bekezdés

37. cikk (2) bekezdés első albekezdés

8. cikk (1) bekezdés c) pont második albekezdés második és harmadik francia bekezdés

37. cikk (2) bekezdés második és harmadik albekezdés

8. cikk (1) bekezdés c) pont harmadik albekezdés

37. cikk (2) bekezdés negyedik albekezdés

8. cikk (1) bekezdés c) pont negyedik albekezdés

37. cikk (3) bekezdés első albekezdés

8. cikk (1) bekezdés c) pont ötödik albekezdés

—

8. cikk (1) bekezdés c) pont hatodik albekezdés

37. cikk (3) bekezdés második albekezdés

8. cikk (1) bekezdés d) pont első és második albekezdés

38. cikk (1) és (2) bekezdés

8. cikk (1) bekezdés e) pont első mondat

39. cikk első albekezdés

8. cikk (1) bekezdés e) pont második és harmadik mondat

39. cikk második albekezdés

8. cikk (2) bekezdés

32. cikk második albekezdés

9. cikk (1) bekezdés

43. cikk

9. cikk (2) bekezdés bevezető mondat

—

9. cikk (2) bekezdés a) pont

45. cikk

9. cikk (2) bekezdés b) pont

46. cikk

9. cikk (2) bekezdés c) pont első és második francia bekezdés

52. cikk a) és b) pont

9. cikk (2) bekezdés c) pont harmadik és negyedik francia bekezdés

52. cikk c) pont

9. cikk (2) bekezdés e) pont, az elsőtől a hatodik francia bekezdésig

56. cikk (1) bekezdés a)–f) pont

9. cikk (2) bekezdés e) pont hetedik francia bekezdés

56. cikk (1) bekezdés l) pont

9. cikk (2) bekezdés e) pont nyolcadik francia bekezdés

56. cikk (1) bekezdés g) pont

9. cikk (2) bekezdés e) pont kilencedik francia bekezdés

56. cikk (1) bekezdés h) pont

9. cikk (2) bekezdés e) pont tizedik francia bekezdés első mondat

56. cikk (1) bekezdés i) pont

9. cikk (2) bekezdés e) pont tizedik francia bekezdés második mondat

24. cikk (2) bekezdés

9. cikk (2) bekezdés e) pont tizedik francia bekezdés harmadik mondat

56. cikk (1) bekezdés i) pont

9. cikk (2) bekezdés e) pont tizenegyedik és tizenkettedik francia bekezdés

56. cikk (1) bekezdés j) és k) pont

9. cikk (2) bekezdés f) pont

57. cikk (1) bekezdés

9. cikk (3) bekezdés

58. cikk (1) és (2) albekezdés

9. cikk (3) bekezdés a) és b) pont

58. cikk első albekezdés a) és b) pont

9. cikk (4) bekezdés

59. cikk (1) és (2) bekezdés

10. cikk (1) bekezdés a) és b) pont

62. cikk 1. és 2. pont

10. cikk (2) bekezdés első albekezdés első mondat

63. cikk

10. cikk (2) bekezdés első albekezdés második és harmadik mondat

64. cikk (1) és (2) bekezdés

10. cikk (2) bekezdés második albekezdés

65. cikk

10. cikk (2) bekezdés harmadik albekezdés első, második és harmadik francia bekezdés

66. cikk a), b) és c) pont

10. cikk (3) bekezdés első albekezdés első mondat

70. cikk

10. cikk (3) bekezdés első albekezdés második mondat

71. cikk (1) bekezdés első albekezdés

10. cikk (3) bekezdés második albekezdés

71. cikk (1) bekezdés második albekezdés

10. cikk (3) bekezdés harmadik albekezdés

71. cikk (2) bekezdés

11. cikk A. cím (1) bekezdés a) pont

73. cikk

11. cikk A. cím (1) bekezdés b) pont

74. cikk

11. cikk A. cím (1) bekezdés c) pont

75. cikk

11. cikk A. cím (1) bekezdés d) pont

77. cikk

11. cikk A. cím (2) bekezdés a) pont

78. cikk első albekezdés a) pont

11. cikk A. cím (2) bekezdés b) pont első mondat

78. cikk első albekezdés b) pont

11. cikk A. cím (2) bekezdés b) pont második mondat

78. cikk második albekezdés

11. cikk A. cím (3) bekezdés a) és b) pont

79. cikk első albekezdés a) és b) pont

87. cikk a) és b) pont

11. cikk A. cím (3) bekezdés c) pont első mondat

79. cikk első albekezdés c) pont

11. cikk A. cím (3) bekezdés c) pont második mondat

79. cikk második albekezdés

11. cikk A. cím (4) bekezdés első és második albekezdés

81. cikk első és második albekezdés

11. cikk A. cím (5) bekezdés

82. cikk

11. cikk A. cím (6) bekezdés első albekezdés első és második mondat

80. cikk (1) bekezdés első albekezdés

11. cikk A. cím (6) bekezdés első albekezdés harmadik mondat

80. cikk (1) bekezdés második albekezdés

11. cikk A. cím (6) bekezdés második albekezdés

80. cikk (1) bekezdés első albekezdés

11. cikk A. cím (6) bekezdés harmadik albekezdés

80. cikk (2) bekezdés

11. cikk A. cím (6) bekezdés negyedik albekezdés

80. cikk (3) bekezdés

11. cikk A. cím (7) bekezdés első és második albekezdés

72. cikk első és második albekezdés

11. cikk B. cím (1) bekezdés

85. cikk

11. cikk B. cím (3) bekezdés a) pont

86. cikk (1) bekezdés a) pont

11. cikk B. cím (3) bekezdés b) pont első albekezdés

86. cikk (1) bekezdés b) pont

11. cikk B. cím (3) bekezdés b) pont második albekezdés

86. cikk (2) bekezdés

11. cikk B. cím (3) bekezdés b) pont harmadik albekezdés

86. cikk (1) bekezdés b) pont

11. cikk B. cím (4) bekezdés

87. cikk

11. cikk B. cím (5) bekezdés

88. cikk

11. cikk B. cím (6) bekezdés első és második albekezdés

89. cikk első és második albekezdés

11. cikk C. cím (1) bekezdés első és második albekezdés

90. cikk (1) és (2) bekezdés

11. cikk C. cím (2) bekezdés első albekezdés

91. cikk (1) bekezdés

11. cikk C. cím (2) bekezdés második albekezdés első és második mondat

91. cikk (2) bekezdés első és második albekezdés

11. cikk C. cím (3) bekezdés első és második francia bekezdés

92. cikk a) és b) pont

12. cikk (1) bekezdés

93. cikk első albekezdés

12. cikk (1) bekezdés a) pont

93. cikk második albekezdés a) pont

12. cikk (1) bekezdés b) pont

93. cikk második albekezdés c) pont

12. cikk (2) bekezdés első és második francia bekezdés

95. cikk első és második albekezdés

12. cikk (3) bekezdés a) pont első albekezdés első mondat

96. cikk

12. cikk (3) bekezdés a) pont első albekezdés második mondat

97. cikk (1) bekezdés

12. cikk (3) bekezdés a) pont második albekezdés

97. cikk (2) bekezdés

12. cikk (3) bekezdés a) pont harmadik albekezdés első mondat

98. cikk (1) bekezdés

12. cikk (3) bekezdés a) pont harmadik albekezdés második mondat

98. cikk (2) bekezdés első albekezdés

99. cikk (1) bekezdés

12. cikk (3) bekezdés a) pont negyedik albekezdés

98. cikk (2) bekezdés második albekezdés

12. cikk (3) bekezdés b) pont első mondat

102. cikk első albekezdés

12. cikk (3) bekezdés b) pont második, harmadik és negyedik mondat

102. cikk második albekezdés

12. cikk (3) bekezdés c) pont első albekezdés

103. cikk (1) bekezdés

12. cikk (3) bekezdés c) pont második albekezdés első és második francia bekezdés

103. cikk (2) bekezdés a) és b) pont

12. cikk (4) bekezdés első albekezdés

99. cikk (2) bekezdés

12. cikk (4) bekezdés második albekezdés első és második mondat

100. cikk első és második albekezdés

12. cikk (4) bekezdés harmadik albekezdés

101. cikk

12. cikk (5) bekezdés

94. cikk (2) bekezdés

12. cikk (6) bekezdés

105. cikk

13. cikk A. cím (1) bekezdés bevezető mondat

131. cikk

13. cikk A. cím (1) bekezdés a)–n) pont

132. cikk (1) bekezdés a)–n) pont

13. cikk A. cím (1) bekezdés o) pont első mondat

132. cikk (1) bekezdés o) pont

13. cikk A. cím (1) bekezdés o) pont második mondat

132. cikk (2) bekezdés

13. cikk A. cím (1) bekezdés p) és q) pont

132. cikk (1) bekezdés p) és q) pont

13. cikk A. cím (2) bekezdés a) pont elsőtől a negyedik francia bekezdésig

133. cikk első albekezdés a)–d) pont

13. cikk A. cím (2) bekezdés b) pont első és második francia bekezdés

134. cikk a) és b) pont

13. cikk B. cím bevezető mondat

131. cikk

13. cikk B. cím a) pont

135. cikk (1) bekezdés a) pont

13. cikk B. cím b) pont első albekezdés

135. cikk (1) bekezdés l) pont

13. cikk B. cím b) pont első albekezdés 1–4. pont

135. cikk (2) bekezdés első albekezdés a)–d) pont

13. cikk B. cím b) pont második albekezdés

135. cikk (2) bekezdés második albekezdés

13. cikk B. cím c) pont

136. cikk a) és b) pont

13. cikk B. cím d) pont

—

13. cikk B. cím d) pont 1–5. pont

135. cikk (1) bekezdés b)–f) pont

13. cikk B. cím d) pont 1-5. pont, első és második francia bekezdés

135. cikk (1) bekezdés f) pont

13. cikk B. cím d) pont 6. pont

135. cikk (1) bekezdés g) pont

13. cikk B. cím e)–h) pont

135. cikk (1) bekezdés h)–k) pont

13. cikk C. cím első albekezdés a) pont

137. cikk (1) bekezdés d) pont

13. cikk C. cím első albekezdés b) pont

137. cikk (1) bekezdés a), b) és c) pont

13. cikk C. cím második albekezdés

137. cikk (2) bekezdés első és második albekezdés

14. cikk (1) bekezdés bevezető mondat

131. cikk

14. cikk (1) bekezdés a) pont

140. cikk a) pont

14. cikk (1) bekezdés d) pont első és második albekezdés

143. cikk b) és c) pont

14. cikk (1) bekezdés e) pont

143. cikk e) pont

14. cikk (1) bekezdés g) pont elsőtől a negyedik francia bekezdésig

143. cikk f)–i) pont

14. cikk (1) bekezdés h) pont

143. cikk j) pont

14. cikk (1) bekezdés i) pont

144. cikk

14. cikk (1) bekezdés j) pont

143. cikk k) pont

14. cikk (1) bekezdés k) pont

143. cikk l) pont

14. cikk (2) bekezdés első albekezdés

145. cikk (1) bekezdés

14. cikk (2) bekezdés második albekezdés első, második és harmadik francia bekezdés

145. cikk (2) bekezdés első, második és harmadik albekezdés

14. cikk (2) bekezdés harmadik albekezdés

145. cikk (3) bekezdés

15. cikk bevezető mondat

131. cikk

15. cikk 1. pont

146. cikk (1) bekezdés a) pont

15. cikk 2. pont első albekezdés

146. cikk (1) bekezdés b) pont

15. cikk 2. pont második albekezdés első és második francia bekezdés

147. cikk (1) bekezdés első albekezdés a) és b) pont

15. cikk 2. pont második albekezdés harmadik francia bekezdés a mondat első része

147. cikk (1) bekezdés első albekezdés c) pont

15. cikk 2. pont második albekezdés harmadik francia bekezdés a mondat második része

147. cikk (1) bekezdés második albekezdés

15. cikk 2. pont harmadik albekezdés első és második francia bekezdés

147. cikk (2) bekezdés első és második albekezdés

15. cikk 2. pont negyedik albekezdés

147. cikk (2) bekezdés harmadik albekezdés

15. cikk 3. pont

146. cikk (1) bekezdés d) pont

15. cikk 4. pont első albekezdés a) és b) pont

148. cikk a) pont

15. cikk 4. pont első albekezdés c) pont

148. cikk b) pont

15. cikk 4. pont második albekezdés első és második mondat

150. cikk (1) és (2) bekezdés

15. cikk 5. pont

148. cikk c) pont

15. cikk 6. pont

148. cikk f) pont

15. cikk 7. pont

148. cikk e) pont

15. cikk 8. pont

148. cikk d) pont

15. cikk 9. pont

148. cikk g) pont

15. cikk 10. pont első albekezdés elsőtől a negyedik francia bekezdésig

151. cikk (1) bekezdés első albekezdés a)–d) pont

15. cikk 10. pont második albekezdés

151. cikk (1) bekezdés második albekezdés

15. cikk 10. pont harmadik albekezdés

151. cikk (2) bekezdés

15. cikk 11. pont

152. cikk

15. cikk 12. pont első mondat

146. cikk (1) bekezdés c) pont

15. cikk 12. pont második mondat

146. cikk (2) bekezdés

15. cikk 13. pont

146. cikk (1) bekezdés e) pont

15. cikk 14. pont első és második albekezdés

153. cikk első és második albekezdés

15. cikk 15. pont

149. cikk

16. cikk (1) bekezdés

—

16. cikk (2) bekezdés

164. cikk (1) bekezdés

16. cikk (3) bekezdés

166. cikk

17. cikk (1) bekezdés

167. cikk

17. cikk (2), (3) és (4) bekezdés

—

17. cikk (5) bekezdés első és második albekezdés

173. cikk (1) bekezdés első és második albekezdés

17. cikk (5) bekezdés harmadik albekezdés a)–e) pont

163. cikk (2) bekezdés a)–e) pont

17. cikk (6) bekezdés

176. cikk

17. cikk (7) bekezdés első és második mondat

177. cikk első és második albekezdés

18. cikk (1) bekezdés

—

18. cikk (2) bekezdés első és második albekezdés

179. cikk első és második albekezdés

18. cikk (3) bekezdés

180. cikk

18. cikk (4) bekezdés első és második albekezdés

183. cikk első és második albekezdés

19. cikk (1) bekezdés első albekezdés első francia bekezdés

174. cikk (1) bekezdés első albekezdés a) pont

19. cikk (1) bekezdés első albekezdés második francia bekezdés első mondat

174. cikk (1) bekezdés első albekezdés b) pont

19. cikk (1) bekezdés első albekezdés második francia bekezdés második mondat

174. cikk (1) bekezdés második albekezdés

19. cikk (1) bekezdés második albekezdés

175. cikk (1) bekezdés

19. cikk (2) bekezdés első mondat

174. cikk (2) bekezdés a) pont

19. cikk (2) bekezdés második mondat

174. cikk (2) bekezdés b) és c) pont

19. cikk (2) bekezdés harmadik mondat

174. cikk (3) bekezdés

19. cikk (3) bekezdés első albekezdés első és második mondat

175. cikk (2) bekezdés első albekezdés

19. cikk (3) bekezdés első albekezdés harmadik mondat

175. cikk (2) bekezdés második albekezdés

19. cikk (3) bekezdés második albekezdés

175. cikk (3) bekezdés

20. cikk (1) bekezdés bevezető mondat

186. cikk

20. cikk (1) bekezdés a) pont

184. cikk

20. cikk (1) bekezdés b) pont az első mondat első része

185. cikk (1) bekezdés

20. cikk (1) bekezdés b) pont az első mondat második része

185. cikk (2) bekezdés első albekezdés

20. cikk (1) bekezdés b) pont második mondat

185. cikk (2) bekezdés második albekezdés

20. cikk (2) bekezdés első albekezdés első mondat

187. cikk (1) bekezdés első albekezdés

20. cikk (2) bekezdés első albekezdés második és harmadik mondat

187. cikk (2) bekezdés első és második albekezdés

20. cikk (2) bekezdés második és harmadik albekezdés

187. cikk (1) bekezdés második és harmadik albekezdés

20. cikk (3) bekezdés első albekezdés első mondat

188. cikk (1) bekezdés első albekezdés

20. cikk (3) bekezdés első albekezdés második mondat

188. cikk (1) bekezdés második és harmadik albekezdés

20. cikk (3) bekezdés első albekezdés harmadik mondat

188. cikk (2) bekezdés

20. cikk (3) bekezdés második albekezdés

188. cikk (2) bekezdés

20. cikk (4) bekezdés első albekezdés elsőtől a negyedik francia bekezdésig

189. cikk a)–d) pont

20. cikk (4) bekezdés második albekezdés

190. cikk

20. cikk (5) bekezdés

191. cikk

20. cikk (6) bekezdés

192. cikk

21. cikk

—

22. cikk

—

22a. cikk

249. cikk

23. cikk első albekezdés

211. cikk első albekezdés

260. cikk

23. cikk második albekezdés

211. cikk második albekezdés

24. cikk (1) bekezdés

281. cikk

24. cikk (2) bekezdés bevezető mondat

292. cikk

24. cikk (2) bekezdés a) pont első albekezdés

284. cikk (1) bekezdés

24. cikk (2) bekezdés a) pont második és harmadik albekezdés

284. cikk (2) bekezdés első és második albekezdés

24. cikk (2) bekezdés b) pont első és második mondat

285. cikk első és második albekezdés

24. cikk (2) bekezdés c) pont

286. cikk

24. cikk (3) bekezdés első albekezdés

282. cikk

24. cikk (3) bekezdés második albekezdés első mondat

283. cikk (2) bekezdés

24. cikk (3) bekezdés második albekezdés második mondat

283. cikk (1) bekezdés a) pont

24. cikk (4) bekezdés első albekezdés

288. cikk első bekezdés 1–4. pont

24. cikk (4) bekezdés második albekezdés

288. cikk második bekezdés

24. cikk (5) bekezdés

289. cikk

24. cikk (6) bekezdés

290. cikk

24. cikk (7) bekezdés

291. cikk

24. cikk (8) bekezdés a), b) és c) pont

293. cikk 1., 2. és 3. pont

24. cikk (9) bekezdés

294. cikk

24a. cikk első albekezdés elsőtől a tizedik francia bekezdésig

287. cikk 7–16. pont

25. cikk (1) bekezdés

296. cikk (1) bekezdés

25. cikk (2) bekezdés elsőtől a nyolcadik francia bekezdésig

295. cikk (1) bekezdés 1–8. pont

25. cikk (3) bekezdés első albekezdés első mondat

297. cikk első albekezdés első mondat és második albekezdés

25. cikk (3) bekezdés első albekezdés második mondat

298. cikk első albekezdés

25. cikk (3) bekezdés első albekezdés harmadik mondat

299. cikk

25. cikk (3) bekezdés első albekezdés negyedik és ötödik mondat

298. cikk második albekezdés

25. cikk (3) bekezdés második albekezdés

297. cikk első albekezdés második mondat

25. cikk (4) bekezdés első albekezdés

272. cikk (1) bekezdés első albekezdés e) pont

25. cikk (5) és (6) bekezdés

—

25. cikk (7) bekezdés

304. cikk

25. cikk (8) bekezdés

301. cikk (2) bekezdés

25. cikk (9) bekezdés

296. cikk (2) bekezdés

25. cikk (10) bekezdés

296. cikk (3) bekezdés

25. cikk (11) és (12) bekezdés

—

26. cikk (1) bekezdés első és második mondat

306. cikk (1) bekezdés első és második albekezdés

26. cikk (1) bekezdés harmadik mondat

306. cikk (2) bekezdés

26. cikk (2) bekezdés első és második mondat

307. cikk első és második albekezdés

26. cikk (2) bekezdés harmadik mondat

308. cikk

26. cikk (3) bekezdés első és második mondat

309. cikk első és második albekezdés

26. cikk (4) bekezdés

310. cikk

26a. cikk A. cím a) pont első albekezdés

311. cikk (1) bekezdés 2. pont

26a. cikk A. cím a) pont második albekezdés

311. cikk (2) bekezdés

26a. cikk A. cím b) és c) pont

311. cikk (1) bekezdés 3. és 4. pont

26a. cikk A. cím d) pont

311. cikk (1) bekezdés 1. pont

26a. cikk A. cím e) és f) pont

311. cikk (1) bekezdés 5. és 6. pont

26a. cikk A. cím g) pont bevezető mondat

311. cikk (1) bekezdés 7. pont

26a. cikk A. cím g) pont első és második francia bekezdés

311. cikk (3) bekezdés

26a. cikk B. cím (1) bekezdés

313. cikk (1) bekezdés

26a. cikk B. cím (2) bekezdés

314. cikk

26a. cikk B. cím (2) bekezdés elsőtől a negyedik francia bekezdésig

314. cikk a)–d) pont

26a. cikk B. cím (3) bekezdés első albekezdés első és második mondat

315. cikk első és második albekezdés

26a. cikk B. cím (3) bekezdés második albekezdés

312. cikk

26a. cikk B. cím (3) bekezdés második albekezdés első és második francia bekezdés

312. cikk 1. és 2. pont

26a. cikk B. cím (4) bekezdés első albekezdés

316. cikk (1) bekezdés

26a. cikk B. cím (4) bekezdés első albekezdés a), b) és c) pont

316. cikk (1) bekezdés a), b) és c) pont

26a. cikk B. cím (4) bekezdés második albekezdés

316. cikk (2) bekezdés

26a. cikk B. cím (4) bekezdés harmadik albekezdés első és második mondat

317. cikk első és második albekezdés

26a. cikk B. cím (5) bekezdés

321. cikk

26a. cikk B. cím (6) bekezdés

323. cikk

26a. cikk B. cím (7) bekezdés

322. cikk

26a. cikk B. cím (7) bekezdés a), b) és c) pont

322. cikk a), b) és c) pont

26a. cikk B. cím (8) bekezdés

324. cikk

26a. cikk B. cím (9) bekezdés

325. cikk

26a. cikk B. cím (10) bekezdés első és második albekezdés

318. cikk (1) bekezdés első és második albekezdés

26a. cikk B. cím (10) bekezdés harmadik albekezdés első és második francia bekezdés

318. cikk (2) bekezdés a) és b) pont

26a. cikk B. cím (10) bekezdés negyedik albekezdés

318. cikk (3) bekezdés

26a. cikk B. cím (11) bekezdés első albekezdés

319. cikk

26a. cikk B. cím (11) bekezdés második albekezdés a) pont

320. cikk (1) bekezdés első albekezdés

26a. cikk B. cím (11) bekezdés második albekezdés b) és c) pont

320. cikk (1) bekezdés második albekezdés

26a. cikk B. cím (11) bekezdés harmadik albekezdés

320. cikk (2) bekezdés

26a. cikk C. cím (1) bekezdés bevezető mondat

333. cikk (1) bekezdés

334. cikk

26a. cikk C. cím (1) bekezdés elsőtől a negyedik francia bekezdésig

334. cikk a)–d) pont

26a. cikk C. cím (2) bekezdés első és második francia bekezdés

336. cikk a) és b) pont

26a. cikk C. cím (3) bekezdés

337. cikk

26a. cikk C. cím (4) bekezdés első albekezdés első, második és harmadik francia bekezdés

339. cikk első albekezdés a), b) és c) pont

26a. cikk C. cím (4) bekezdés második albekezdés

339. cikk második albekezdés

26a. cikk C. cím (5) bekezdés első és második albekezdés

340. cikk (1) bekezdés első és második albekezdés

26a. cikk C. cím (5) bekezdés harmadik albekezdés

340. cikk (2) bekezdés

26a. cikk C. cím (6) bekezdés első albekezdés első és második francia bekezdés

338. cikk első albekezdés a) és b) pont

26a. cikk C. cím (6) bekezdés második albekezdés

338. cikk második albekezdés

26a. cikk C. cím (7) bekezdés

335. cikk

26a. cikk D. cím bevezető mondat

—

26a. cikk D. cím a) pont

313. cikk (2) bekezdés

333. cikk (2) bekezdés

26a. cikk D. cím b) pont

4. cikk a) és c) pont

26a. cikk D. cím c) pont

35. cikk

139. cikk (3) bekezdés első albekezdés

26b. cikk A. cím első albekezdés i. pont első mondat

344. cikk (1) bekezdés 1. pont

26b. cikk A. cím első albekezdés i. pont második mondat

344. cikk (2) bekezdés

26b. cikk A. cím első albekezdés ii. pont elsőtől a negyedik francia bekezdésig

344. cikk (1) bekezdés 2. pont

26b. cikk A. cím második albekezdés

344. cikk (3) bekezdés

26b. cikk A. cím harmadik albekezdés

345. cikk

26b. cikk B. cím első albekezdés

346. cikk

26b. cikk B. cím második albekezdés

347. cikk

26b. cikk C. cím első albekezdés

348. cikk

26b. cikk C. cím második albekezdés első és második mondat

349. cikk (1) és (2) bekezdés

26b. cikk C. cím harmadik albekezdés

350. cikk

26b. cikk C. cím negyedik albekezdés

351. cikk

26b. cikk D. cím (1) bekezdés a), b) és c) pont

354. cikk a), b) és c) pont

26b. cikk D. cím (2) bekezdés

355. cikk

26b. cikk E. cím első és második albekezdés

356. cikk (1) bekezdés első és második albekezdés

26b. cikk E. cím harmadik és negyedik albekezdés

356. cikk (2) és (3) bekezdés

26b. cikk F. cím első mondat

198. cikk (2) és (3) bekezdés

26b. cikk F. cím második mondat

208. és 255. cikk

26b. cikk G. cím (1) bekezdés első albekezdés

352. cikk

26b. cikk G. cím (1) bekezdés második albekezdés

—

26b. cikk G. cím (2) bekezdés a) pont

353. cikk

26b. cikk G. cím (2) bekezdés b) pont első és második mondat

198. cikk (1) és (2) bekezdés

26c. cikk A. cím a)–e) pont

358. cikk 1–5. pont

26c. cikk B. cím (1) bekezdés

359. cikk

26c. cikk B. cím (2) bekezdés első albekezdés

360. cikk

26c. cikk B. cím (2) bekezdés második albekezdés az első mondat első része

361. cikk (1) bekezdés

26c. cikk B. cím (2) bekezdés második albekezdés az első mondat második része

361. cikk (1) bekezdés a)–e) pont

26c. cikk B. cím (2) bekezdés második albekezdés második mondat

361. cikk (2) bekezdés

26c. cikk B. cím (3) bekezdés első és második albekezdés

362. cikk

26c. cikk B. cím (4) bekezdés a)–d) pont

363. cikk a)–d) pont

26c. cikk B. cím (5) bekezdés első albekezdés

364. cikk

26c. cikk B. cím (5) bekezdés második albekezdés

365. cikk

26c. cikk B. cím (6) bekezdés első mondat

366. cikk (1) bekezdés első albekezdés

26c. cikk B. cím (6) bekezdés második és harmadik mondat

366. cikk (1) bekezdés második albekezdés

26c. cikk B. cím (6) bekezdés negyedik mondat

366. cikk (2) bekezdés

26c. cikk B. cím (7) bekezdés első mondat

367. cikk első albekezdés

26c. cikk B. cím (7) bekezdés második és harmadik mondat

367. cikk második albekezdés

26c. cikk B. cím (8) bekezdés

368. cikk

26c. cikk B. cím (9) bekezdés első mondat

369. cikk (1) bekezdés

26c. cikk B. cím (9) bekezdés második és harmadik mondat

369. cikk (2) bekezdés első és második albekezdés

26c. cikk B. cím (10) bekezdés

204. cikk. (1) bekezdés harmadik albekezdés

27. cikk (1) bekezdés első és második mondat

395. cikk (1) bekezdés első és második albekezdés

27. cikk (2) bekezdés első és második mondat

395. cikk (2) bekezdés első albekezdés

27. cikk (2) bekezdés harmadik mondat

395. cikk (2) bekezdés második albekezdés

27. cikk (3) és (4) bekezdés

395. cikk (3) és (4) bekezdés

27. cikk (5) bekezdés

394. cikk

28. cikk (1) és (1a) bekezdés

—

28. cikk (2) bekezdés bevezető mondat

109. cikk

28. cikk (2) bekezdés a) pont első albekezdés

110. cikk első és második albekezdés

28. cikk (2) bekezdés a) pont második albekezdés

—

28. cikk (2) bekezdés a) pont harmadik albekezdés első mondat

112. cikk első albekezdés

28. cikk (2) bekezdés a) pont harmadik albekezdés második és harmadik mondat

112. cikk második albekezdés

28. cikk (2) bekezdés b) pont

113. cikk

28. cikk (2) bekezdés c) pont első és második mondat

114. cikk (1) bekezdés első és második albekezdés

28. cikk (2) bekezdés c) pont harmadik mondat

114. cikk (2) bekezdés

28. cikk (2) bekezdés d) pont

115. cikk

28. cikk (2) bekezdés e) pont első és második albekezdés

118. cikk első és második albekezdés

28. cikk (2) bekezdés f) pont

120. cikk

28. cikk (2) bekezdés g) pont

—

28. cikk (2) bekezdés h) pont első és második albekezdés

121. cikk első és második albekezdés

28. cikk (2) bekezdés i) pont

122. cikk

28. cikk (2) bekezdés j) pont

117. cikk (2) bekezdés

28. cikk (2) bekezdés k) pont

116. cikk

28. cikk (3) bekezdés a) pont

370. cikk

28. cikk (3) bekezdés b) pont

371. cikk

28. cikk (3) bekezdés c) pont

391. cikk

28. cikk (3) bekezdés d) pont

372. cikk

28. cikk (3) bekezdés e) pont

373. cikk

28. cikk (3) bekezdés f) pont

392. cikk

28. cikk (3) bekezdés g) pont

374. cikk

28. cikk (3a) bekezdés

376. cikk

28. cikk (4) és (5) bekezdés

393. cikk (1) és (2) bekezdés

28. cikk (6) bekezdés első albekezdés első mondat

106. cikk első és második albekezdés

28. cikk (6) bekezdés első albekezdés második mondat

106. cikk harmadik bekezdés

28. cikk (6) bekezdés második albekezdés a), b) és c) pont

107. cikk első albekezdés a), b) és c) pont

28. cikk (6) bekezdés második albekezdés d) pont

107. cikk második albekezdés

28. cikk (6) bekezdés harmadik albekezdés

107. cikk második albekezdés

28. cikk (6) bekezdés negyedik albekezdés a), b) és c) pont

108. cikk a), b) és c) pont

28. cikk (6) bekezdés ötödik és hatodik albekezdés

—

28a. cikk (1) bekezdés bevezető mondat

2. cikk (1) bekezdés

28a. cikk (1) bekezdés a) pont első albekezdés

2. cikk (1) bekezdés b) i. pont

28a. cikk (1) bekezdés a) pont második albekezdés

3. cikk (1) bekezdés

28a. cikk (1) bekezdés a) pont harmadik albekezdés

3. cikk (3) bekezdés

28a. cikk (1) bekezdés b) pont

2. cikk (1) bekezdés b) ii. pont

28a. cikk (1) bekezdés c) pont

2. cikk (1) bekezdés b) iii. pont

28a. cikk (1a) bekezdés a) pont

3. cikk (1) bekezdés a) pont

28a. cikk (1a) bekezdés b) pont első albekezdés első francia bekezdés

3. cikk (1) bekezdés b) pont

28a. cikk (1a) bekezdés b) pont első albekezdés második és harmadik francia bekezdés

3. cikk (2) bekezdés első albekezdés a) és b) pont

28a. cikk (1a) bekezdés b) pont második albekezdés

3. cikk (2) bekezdés második albekezdés

28a. cikk (2) bekezdés bevezető mondat

—

28a. cikk (2) bekezdés a) pont

2. cikk (2) bekezdés első albekezdés a), b) és c) pont

28a. cikk (2) bekezdés b) pont első albekezdés

2. cikk (2) bekezdés második albekezdés

28a. cikk (2) bekezdés b) pont első albekezdés első és második francia bekezdés

2. cikk (2) bekezdés második albekezdés a), b) és c) pont

28a. cikk (2) bekezdés b) pont második albekezdés

2. cikk (2) bekezdés harmadik albekezdés

28a. cikk (3) bekezdés első és második albekezdés

20. cikk első és második albekezdés

28a. cikk (4) bekezdés első albekezdés

9. cikk (2) bekezdés

28a. cikk (4) bekezdés második albekezdés első francia bekezdés

172. cikk (1) bekezdés második albekezdés

28a. cikk (4) bekezdés második albekezdés második francia bekezdés

172. cikk (1) bekezdés első albekezdés

28a. cikk (4) bekezdés harmadik albekezdés

172. cikk (2) bekezdés

28a. cikk (5) bekezdés b) pont első albekezdés

17. cikk (1) bekezdés első albekezdés

28a. cikk (5) bekezdés b) pont második albekezdés

17. cikk (1) bekezdés második albekezdés és (2) bekezdés bevezető mondat

28a. cikk (5) bekezdés b) pont második albekezdés első francia bekezdés

17. cikk (2) bekezdés a) és b) pont

28a. cikk (5) bekezdés b) pont második albekezdés második francia bekezdés

17. cikk (2) bekezdés c) pont

28a. cikk (5) bekezdés b) pont második albekezdés harmadik francia bekezdés

17. cikk (2) bekezdés e) pont

28a. cikk (5) bekezdés b) pont második albekezdés ötödik, hatodik és hetedik francia bekezdés

17. cikk (2) bekezdés f), g) és h) pont

28a. cikk (5) bekezdés b) pont második albekezdés nyolcadik francia bekezdés

17. cikk (2) bekezdés d) pont

28a. cikk (5) bekezdés b) pont harmadik albekezdés

17. cikk (3) bekezdés

28a. cikk (6) bekezdés első albekezdés

21. cikk

28a. cikk (6) bekezdés második albekezdés

22. cikk

28a. cikk (7) bekezdés

23. cikk

28b. cikk A. cím (1) bekezdés

40. cikk

28b. cikk A. cím (2) bekezdés első és második albekezdés

41. cikk első és második albekezdés

28b. cikk A. cím (2) bekezdés harmadik albekezdés első és második francia bekezdés

42. cikk a) és b) pont

28b. cikk B. cím (1) bekezdés első albekezdés első és második francia bekezdés

33. cikk (1) bekezdés a) és b) pont

28b. cikk B. cím (1) bekezdés második albekezdés

33. cikk (2) bekezdés

28b. cikk B. cím (2) bekezdés első albekezdés

34. cikk (1) bekezdés a) pont

28b. cikk B. cím (2) bekezdés első albekezdés első és második francia bekezdés

34. cikk (1) bekezdés b) és c) pont

28b. cikk B. cím (2) bekezdés második albekezdés első és második mondat

34. cikk (2) bekezdés első és második albekezdés

28b. cikk B. cím (2) bekezdés harmadik albekezdés első mondat

34. cikk (3) bekezdés

28b. cikk B. cím (2) bekezdés harmadik albekezdés második és harmadik mondat

—

28b. cikk B. cím (3) bekezdés első és második albekezdés

34. cikk (4) bekezdés első és második albekezdés

28b. cikk C. cím (1) bekezdés első francia bekezdés első albekezdés

48. cikk első albekezdés

28b. cikk C. cím (1) bekezdés első francia bekezdés második albekezdés

49. cikk

28b. cikk C. cím (1) bekezdés második és harmadik francia bekezdés

48. cikk második és harmadik albekezdés

28b. cikk C. cím (2) és (3) bekezdés

47. cikk első és második albekezdés

28b. cikk C. cím (4) bekezdés

51. cikk

28b. cikk D. cím

53. cikk

28b. cikk E. cím (1) bekezdés első és második albekezdés

50. cikk első és második albekezdés

28b. cikk E. cím (2) bekezdés első és második albekezdés

54. cikk első és második albekezdés

28b. cikk E. cím (3) bekezdés első és második albekezdés

44. cikk első és második albekezdés

28b. cikk F. cím első és második albekezdés

55. cikk első és második albekezdés

28c. cikk A. cím bevezető mondat

131. cikk

28c. cikk A. cím a) pont első albekezdés

138. cikk (1) bekezdés

28c. cikk A. cím a) pont második albekezdés

139. cikk (1) bekezdés első és második albekezdés

28c. cikk A. cím b) pont

138. cikk (2) bekezdés a) pont

28c. cikk A. cím c) pont első albekezdés

138. cikk (2) bekezdés b) pont

28c. cikk A. cím c) pont második albekezdés

139. cikk (2) bekezdés

28c. cikk A. cím d) pont

138. cikk (2) bekezdés c) pont

28c. cikk B. cím bevezető mondat

131. cikk

28c. cikk B. cím a), b) és c) pont

140. cikk a), b) és c) pont

28c. cikk C. cím

142. cikk

28c. cikk D. cím első albekezdés

143. cikk d) pont

28c. cikk D. cím második albekezdés

131. cikk

a 16. cikk (1) bekezdése helyébe lépő 28c. cikk E. cím 1. pont első francia bekezdés

—	(1) bekezdés első albekezdés

155. cikk

—	(1) bekezdés első albekezdés A. pont

157. cikk (1) bekezdés a) pont

—	(1) bekezdés első albekezdés B. pont első albekezdés a), b) és c) pont

156. cikk (1) bekezdés a), b) és c) pont

—	(1) bekezdés első albekezdés B. pont első albekezdés d) pont első és második francia bekezdés

156. cikk (1) bekezdés d) és e) pont

—	(1) bekezdés első albekezdés B. pont első albekezdés e) pont első albekezdés

157. cikk (1) bekezdés b) pont

—	(1) bekezdés első albekezdés B. pont első albekezdés e) pont második albekezdés első francia bekezdés

154. cikk

—	(1) bekezdés első albekezdés B. pont első albekezdés e) pont második albekezdés második francia bekezdés első mondat

154. cikk

—	(1) bekezdés első albekezdés B. pont első albekezdés e) pont második albekezdés második francia bekezdés második mondat

157. cikk (2) bekezdés

—	(1) bekezdés első albekezdés B. pont első albekezdés e) pont harmadik albekezdés első francia bekezdés

—

—	(1) bekezdés első albekezdés B. pont első albekezdés e) pont harmadik albekezdés második, harmadik és negyedik francia bekezdés

158. cikk (1) bekezdés a), b) és c) pont

—	(1) bekezdés első albekezdés B. pont második albekezdés

156. cikk (2) bekezdés

—	(1) bekezdés első albekezdés C. pont

159. cikk

—	(1) bekezdés első albekezdés D. pont első albekezdés a) és b) pont

160. cikk (1) bekezdés a) és b) pont

—	(1) bekezdés első albekezdés D. pont második albekezdés

160. cikk (2) bekezdés

—	(1) bekezdés első albekezdés E. pont első és második francia bekezdés

161. cikk a) és b) pont

—	(1) bekezdés második albekezdés

202. cikk

—	(1) bekezdés harmadik albekezdés

163. cikk

a 16. cikket (1a) bekezdéssel kiegészítő 28c. cikk E. cím 1. pont második francia bekezdés

—	(1a) bekezdés

162. cikk

a 16. cikk (2) bekezdését kiegészítő 28c. cikk E. cím 2. pont első francia bekezdés

—	(2) bekezdés első albekezdés

164. cikk (1) bekezdés

a 16. cikk (2) bekezdését második és harmadik francia bekezdéssel kiegészítő 28c. cikk E. cím 2. pont második francia bekezdés

—	(2) bekezdés második albekezdés

164. cikk (2) bekezdés

—	(2) bekezdés harmadik albekezdés

165. cikk

28c. cikk E. cím 3. pont elsőtől az ötödik francia bekezdésig

141. cikk a)–e) pont

28d. cikk (1) bekezdés első és második mondat

68. cikk első és második albekezdés

28d. cikk (2) és (3) bekezdés

69. cikk (1) és (2) bekezdés

28d. cikk (4) bekezdés első és második albekezdés

67. cikk (1) és (2) bekezdés

28e. cikk (1) bekezdés első albekezdés

83. cikk

28e. cikk (1) bekezdés második albekezdés első és második mondat

84. cikk (1) és (2) bekezdés

28e. cikk (2) bekezdés

76. cikk

28e. cikk (3) bekezdés

93. cikk második albekezdés b) pont

28e. cikk (4) bekezdés

94. cikk (1) bekezdés

a 17. cikk (2), (3) és (4) bekezdésének helyébe lépő 28f. cikk 1. pont

—	(2) bekezdés a) pont

168. cikk a) pont

—	(2) bekezdés b) pont

168. cikk e) pont

—	(2) bekezdés c) pont

168. cikk b) és d) pont

—	(2) bekezdés d) pont

168. cikk c) pont

—	(3) bekezdés a), b) és c) pont

169. cikk a), b) és c) pont

170. cikk a) és b) pont

—	(4) bekezdés első albekezdés első francia bekezdés

171. cikk (1) bekezdés első albekezdés

—	(4) bekezdés első albekezdés második francia bekezdés

171. cikk (2) bekezdés első albekezdés

—	(4) bekezdés második albekezdés a) pont

171. cikk (1) bekezdés második albekezdés

—	(4) bekezdés második albekezdés b) pont

171. cikk (2) bekezdés második albekezdés

—	(4) bekezdés második albekezdés c) pont

171. cikk (3) bekezdés

a 18. cikk (1) bekezdésének helyébe lépő 28f. cikk 2. pont

—	(1) bekezdés a) pont

178. cikk a) pont

—	(1) bekezdés b) pont

178. cikk e) pont

—	(1) bekezdés c) pont

178. cikk b) és d) pont

—	(1) bekezdés d) pont

178. cikk f) pont

—	(1) bekezdés e) pont

178. cikk c) pont

a 18. cikket (3a) bekezdéssel kiegészítő 28f. cikk 3. pont

—	(3a) bekezdés a mondat első része

181. cikk

—	(3a) bekezdés a mondat második része

182. cikk

a 21. cikk helyébe lépő 28g. cikk

—	(1) bekezdés a) pont első albekezdés

193. cikk

—	(1) bekezdés a) pont második albekezdés

194. cikk (1) és (2) bekezdés

—	(1) bekezdés b) pont

196. cikk

—	(1) bekezdés c) pont első albekezdés első, második és harmadik francia bekezdés

197. cikk (1) bekezdés a), b) és c) pont

—	(1) bekezdés c) pont második albekezdés

197. cikk (2) bekezdés

—	(1) bekezdés d) pont

203. cikk

—	(1) bekezdés e) pont

200. cikk

—	(1) bekezdés f) pont

195. cikk

—	(2) bekezdés

—

—	(2) bekezdés a) pont első mondat

204. cikk (1) bekezdés első albekezdés

—	(2) bekezdés a) pont második mondat

204. cikk (2) bekezdés

—	(2) bekezdés b) pont

204. cikk (1) bekezdés második albekezdés

—	(2) bekezdés c) pont első albekezdés

199. cikk első bekezdés a)–g) pont

—	(2) bekezdés c) pont második, harmadik és negyedik albekezdés

199. cikk (2), (3) és (4) bekezdés

—	(3) bekezdés

205. cikk

—	(4) bekezdés

201. cikk

a 22. cikk helyébe lépő 28h. cikk

—	(1) bekezdés a) pont első és második mondat

213. cikk (1) bekezdés első és második albekezdés

—	(1) bekezdés b) pont

213. cikk (2) bekezdés

—	(1) bekezdés c) pont első francia bekezdés első mondat

214. cikk (1) bekezdés a) pont

—	(1) bekezdés c) pont első francia bekezdés második mondat

214. cikk (2) bekezdés

—	(1) bekezdés c) pont második és harmadik francia bekezdés

214. cikk (1) bekezdés b) és c) pont

—	(1) bekezdés d) pont első és második mondat

215. cikk első és második albekezdés

—	(1) bekezdés e) pont

216. cikk

—	(2) bekezdés a) pont

242. cikk

—	(2) bekezdés b) pont első és második albekezdés

243. cikk (1) és (2) bekezdés

—	(3) bekezdés a) pont első albekezdés első mondat

220. cikk 1. pont

—	(3) bekezdés a) pont első albekezdés második mondat

220. cikk 2. és 3. pont

—	(3) bekezdés a) pont második albekezdés

220. cikk 4. és 5. pont

—	(3) bekezdés a) pont harmadik albekezdés első és második mondat

221. cikk (1) bekezdés első és második albekezdés

—	(3) bekezdés a) pont negyedik albekezdés

221. cikk (2) bekezdés

—	(3) bekezdés a) pont ötödik albekezdés első mondat

219. cikk

—	(3) bekezdés a) pont ötödik albekezdés második mondat

228. cikk

—	(3) bekezdés a) pont hatodik albekezdés

222. cikk

—	(3) bekezdés a) pont hetedik albekezdés

223. cikk

—	(3) bekezdés a) pont, nyolcadik albekezdés első és második mondat

224. cikk (1) és (2) bekezdés

—	(3) bekezdés a) pont kilencedik albekezdés első és második mondat

224. cikk (3) bekezdés első albekezdés

—	(3) bekezdés a) pont, kilencedik albekezdés harmadik mondat

224. cikk (3) bekezdés második albekezdés

—	(3) bekezdés a) pont, tizedik albekezdés

225. cikk

—	(3) bekezdés b) pont első albekezdés elsőtől a tizenkettedik francia bekezdésig

226. cikk 1–12. pont

—	(3) bekezdés b) pont első albekezdés tizenharmadik francia bekezdés

226. cikk 13. és 14. pont

—	(3) bekezdés b) pont első albekezdés tizennegyedik francia bekezdés

226. cikk 15. pont

—	(3) bekezdés b) pont második albekezdés

227. cikk

—	(3) bekezdés b) pont harmadik albekezdés

229. cikk

—	(3) bekezdés b) pont negyedik albekezdés

230. cikk

—	(3) bekezdés b) pont ötödik albekezdés

231. cikk

—	(3) bekezdés c) pont első albekezdés

232. cikk

—	(3) bekezdés c) pont második albekezdés bevezető mondat

233. cikk (1) bekezdés első albekezdés

—	(3) bekezdés c) pont második albekezdés első francia bekezdés első mondat

233. cikk (1) bekezdés első albekezdés a) pont

—	(3) bekezdés c) pont második albekezdés első francia bekezdés második mondat

233. cikk (2) bekezdés

—	(3) bekezdés c) pont második albekezdés második francia bekezdés első mondat

233. cikk (1) bekezdés első albekezdés b) pont

—	(3) bekezdés c) pont második albekezdés második francia bekezdés második mondat

233. cikk (3) bekezdés

—	(3) bekezdés c) pont harmadik albekezdés első mondat

233. cikk (1) bekezdés második albekezdés

—	(3) bekezdés c) pont harmadik albekezdés második mondat

237. cikk

—	(3) bekezdés c) pont negyedik albekezdés első és második mondat

234. cikk

—	(3) bekezdés c) pont ötödik albekezdés

235. cikk

—	(3) bekezdés c) pont hatodik albekezdés

236. cikk

—	(3) bekezdés d) pont első albekezdés

244. cikk

—	(3) bekezdés d) pont második albekezdés első mondat

245. cikk (1) bekezdés

—	(3) bekezdés d) pont második albekezdés második és harmadik mondat

245. cikk (2) bekezdés első és második albekezdés

—	(3) bekezdés d) pont harmadik albekezdés első és második mondat

246. cikk első és második albekezdés

—	(3) bekezdés d) pont negyedik, ötödik és hatodik albekezdés

247. cikk (1), (2) és (3) bekezdés

—	(3) bekezdés d) pont hetedik albekezdés

248. cikk

—	(3) bekezdés e) pont első albekezdés

217. és 241. cikk

—	(3) bekezdés e) pont második albekezdés

218. cikk

—	(4) bekezdés a) pont első és második mondat

252. cikk (1) bekezdés

—	(4) bekezdés a) pont harmadik és negyedik mondat

252. cikk (2) bekezdés első és második albekezdés

—	(4) bekezdés a) pont ötödik mondat

250. cikk (2) bekezdés

—	(4) bekezdés b) pont

250. cikk (1) bekezdés

—	(4) bekezdés c) pont első francia bekezdés első és második albekezdés

251. cikk a) és b) pont

—	(4) bekezdés c) pont második francia bekezdés első albekezdés

251. cikk c) pont

—	(4) bekezdés c) pont második francia bekezdés második albekezdés

251. cikk d) és e) pont

—	(5) bekezdés

206. cikk

—	(6) bekezdés a) pont első és második mondat

261. cikk (1) bekezdés

—	(6) bekezdés a) pont harmadik mondat

261. cikk (2) bekezdés

—	(6) bekezdés b) pont első albekezdés

262. cikk

—	(6) bekezdés b) pont második albekezdés első mondat

263. cikk (1) bekezdés első albekezdés

—	(6) bekezdés b) pont második albekezdés második mondat

263. cikk (2) bekezdés

—	(6) bekezdés b) pont harmadik albekezdés első és második francia bekezdés

264. cikk (1) bekezdés a) és b) pont

—	(6) bekezdés b) pont harmadik albekezdés harmadik francia bekezdés első mondat

264. cikk (1) bekezdés d) pont

—	(6) bekezdés b) pont harmadik albekezdés harmadik francia bekezdés második mondat

264. cikk (2) bekezdés első albekezdés

—	(6) bekezdés b) pont negyedik albekezdés első francia bekezdés

264. cikk (1) bekezdés c) és e) pont

—	(6) bekezdés b) pont negyedik albekezdés második francia bekezdés első mondat

264. cikk (1) bekezdés f) pont

—	(6) bekezdés b) pont negyedik albekezdés második francia bekezdés második mondat

264. cikk (2) bekezdés második albekezdés

—	(6) bekezdés b) pont ötödik albekezdés első és második francia bekezdés

265. cikk (1) bekezdés a) és b) pont

—	(6) bekezdés b) pont ötödik albekezdés harmadik francia bekezdés első mondat

265. cikk (1) bekezdés c) pont

—	(6) bekezdés b) pont ötödik albekezdés harmadik francia bekezdés második mondat

265. cikk (2) bekezdés

—	(6) bekezdés c) pont első francia bekezdés

263. cikk (1) bekezdés második albekezdés

—	(6) bekezdés c) pont második francia bekezdés

266. cikk

—	(6) bekezdés d) pont

254. cikk

—	(6) bekezdés e) pont első albekezdés

268. cikk

—	(6) bekezdés e) pont második albekezdés

259. cikk

—	(7) bekezdés a mondat első része

207. cikk első albekezdés

256. cikk

267. cikk

—	(7) bekezdés a mondat második része

207. cikk második albekezdés

—	(8) bekezdés első és második albekezdés

273. cikk első és második albekezdés

—	(9) bekezdés a) pont első albekezdés első francia bekezdés

272. cikk (1) bekezdés első albekezdés c) pont

—	(9) bekezdés a) pont első albekezdés második francia bekezdés

272. cikk (1) bekezdés első albekezdés a) és d) pont

—	(9) bekezdés a) pont első albekezdés harmadik francia bekezdés

272. cikk (1) bekezdés első albekezdés b) pont

—	(9) bekezdés a) pont második albekezdés

272. cikk (1) bekezdés második albekezdés

—	(9) bekezdés b) pont

272. cikk (3) bekezdés

—	(9) bekezdés c) pont

212. cikk

—	(9) bekezdés d) pont első albekezdés első és második francia bekezdés

238. cikk (1) bekezdés a) és b) pont

—	(9) bekezdés d) pont második albekezdés elsőtől a negyedik francia bekezdésig

238. cikk (2) bekezdés a)-d) pont

—	(9) bekezdés d) pont harmadik albekezdés

238. cikk (3) bekezdés

—	(9) bekezdés e) pont első albekezdés

239. cikk

—	(9) bekezdés e) pont második albekezdés első és második francia bekezdés

240. cikk 1. és 2. pont

—	(10) bekezdés

209 és 257. cikk

—	(11) bekezdés

210 és 258. cikk

—	(12) bekezdés bevezető mondat

269. cikk

—	(12) bekezdés a) pont első, második és harmadik francia bekezdés

270. cikk a), b) és c) pont

—	(12) bekezdés b) pont első, második és harmadik francia bekezdés

271. cikk a), b) és c) pont

a 24. cikk (3) bekezdését egy harmadik albekezdéssel kiegészítő 28i. cikk

—	(3) bekezdés harmadik albekezdés

283. cikk (1) bekezdés b) és c) pont

a 25. cikk (4) bekezdését egy második albekezdéssel kiegészítő 28j. cikk 1. pont

—	(4) bekezdés második albekezdés

272. cikk (2) bekezdés

a 25. cikk (5) és (6) bekezdésének helyébe lépő 28j. cikk 2. pont

—	(5) bekezdés első albekezdés a), b) és c) pont

300. cikk 1., 2.és 3. pont

—	(5) bekezdés második albekezdés

302. cikk

—	(6) bekezdés a) pont első albekezdés első mondat

301. cikk (1) bekezdés

—	(6) bekezdés a) pont első albekezdés második mondat

303. cikk (1) bekezdés

—	(6) bekezdés a) pont második albekezdés első, második és harmadik francia bekezdés

303. cikk (2) bekezdés a), b) és c) pont

—	(6) bekezdés a) pont harmadik albekezdés

303. cikk (3) bekezdés

—	(6) bekezdés b) pont

301. cikk (1) bekezdés

a 25. cikk (9) bekezdését egy második albekezdéssel kiegészítő 28j. cikk 3. pont

—	(9) bekezdés második albekezdés

305. cikk

28k. cikk 1. pont első albekezdés

—

28k. cikk 1. pont második albekezdés a) pont

158. cikk (3) bekezdés

28k. cikk 1. pont második albekezdés b) és c) pont

—

28k. cikk 2., 3. és 4. pont

—

28k. cikk 5. pont

158. cikk (2) bekezdés

28l. cikk első albekezdés

—

28l. cikk második és harmadik albekezdés

402. cikk (1) és (2) bekezdés

28l. cikk negyedik albekezdés

—

28m. cikk

399. cikk első albekezdés

28n. cikk

—

28 o. cikk (1) bekezdés bevezető mondat

326. cikk első albekezdés

28 o. cikk (1) bekezdés a) pont első mondat

327. cikk (1) és (3) bekezdés

28 o. cikk (1) bekezdés a) pont második mondat

327. cikk (2) bekezdés

28 o. cikk (1) bekezdés b) pont

328. cikk

28 o. cikk (1) bekezdés c) pont első, második és harmadik francia bekezdés

329. cikk a), b) és c) pont

28 o. cikk (1) bekezdés d) pont első és második albekezdés

330. cikk első és második albekezdés

28 o. cikk (1) bekezdés e) pont

332. cikk

28 o. cikk (1) bekezdés f) pont

331. cikk

28 o. cikk (1) bekezdés g) pont

4. cikk b) pont

28 o. cikk (1) bekezdés h) pont

35. cikk

139. cikk (3) bekezdés második albekezdés

28 o. cikk (2) bekezdés

326. cikk második albekezdés

28 o. cikk (3) bekezdés

341. cikk

28 o. cikk (4) bekezdés

—

28p. cikk (1) bekezdés első, második és harmadik francia bekezdés

405. cikk 1., 2. és 3. pont

28p. cikk (2) bekezdés

406. cikk

28p. cikk (3) bekezdés első albekezdés első és második francia bekezdés

407. cikk a) és b) pont

28p. cikk (3) bekezdés második albekezdés

—

28p. cikk (4) bekezdés a)-d) pont

408. cikk (1) bekezdés a)-d) pont

28p. cikk (5) bekezdés első és második francia bekezdés

408. cikk (2) bekezdés a) és b) pont

28p. cikk (6) bekezdés

409. cikk

28p. cikk (7) bekezdés első albekezdés a), b) és c) pont

410. cikk (1) bekezdés a), b) és c) pont

28p. cikk (7) bekezdés második albekezdés első francia bekezdés

—

28p. cikk (7) bekezdés második albekezdés második és harmadik francia bekezdés

410. cikk (2) bekezdés a) és b) pont

29. cikk (1)–(4) bekezdés

398. cikk (1)–(4) bekezdés

29a. cikk

397. cikk

30. cikk (1) bekezdés

396. cikk (1) bekezdés

30. cikk (2) bekezdés első és második mondat

396. cikk (2) bekezdés első albekezdés

30. cikk (2) bekezdés harmadik mondat

396. cikk (2) bekezdés második albekezdés

30. cikk (3) és (4) bekezdés

396. cikk (3) és (4) bekezdés

31. cikk (1) bekezdés

—

31. cikk (2) bekezdés

400. cikk

33. cikk (1) bekezdés

401. cikk

33. cikk (2) bekezdés

2. cikk (3) bekezdés

33a. cikk (1) bekezdés bevezető mondat

274. cikk

33a. cikk (1) bekezdés a) pont

275. cikk

33a. cikk (1) bekezdés b) pont

276. cikk

33a. cikk (1) bekezdés c) pont

277. cikk

33a. cikk (2) bekezdés bevezető mondat

278. cikk

33a. cikk (2) bekezdés a) pont

279. cikk

33a. cikk (2) bekezdés b) pont

280. cikk

34. cikk

404. cikk

35. cikk

403. cikk

36 és 37. cikk

—

38. cikk

414. cikk

A. melléklet I. 1-2. pont

VII. melléklet 1. pont a) és b) pont

A. melléklet I. 3. pont

VII. melléklet 1. c) és d) pont

A. melléklet II. 1–6. pont

VII. melléklet 2. a)-f) pont

A. melléklet III. és IV. pont

VII. melléklet 3. és 4. pont

A. melléklet IV. 1–4. pont

VII. melléklet 4. a)–d) pont

A. melléklet V. pont

295. cikk (2) bekezdés

B. melléklet bevezető mondat

295. cikk (1) bekezdés 5. pont

B. melléklet elsőtől a kilencedik francia bekezdésig

VIII. melléklet 1–9. pont

C. melléklet

—

D. melléklet 1–13. pont

I. melléklet 1–13. pont

E. melléklet 2. pont

X. melléklet A rész 1. pont

E. melléklet 7. pont

X. melléklet A rész 2. pont

E. melléklet 11. pont

X. melléklet A rész 3. pont

E. melléklet 15. pont

X. melléklet A rész 4. pont

F. melléklet 1. pont

X. melléklet B rész 1. pont

F. melléklet 2. pont

X. melléklet B rész 2. a)–j) pont

F. melléklet 5–8. pont

X. melléklet B rész 3–6. pont

F. melléklet 10. pont

X. melléklet B rész 7. pont

F. melléklet 12. pont

X. melléklet B rész 8. pont

F. melléklet 16. pont

X. melléklet B rész 9. pont

F. melléklet 17. pont első és második albekezdés

X. melléklet B rész 10. pont

F. melléklet 23. pont

X. melléklet B rész 11. pont

F. melléklet 25. pont

X. melléklet B rész 12. pont

F. melléklet 27. pont

X. melléklet B rész 13. pont

G. melléklet (1) és (2) bekezdés

391. cikk

H. melléklet első albekezdés

98. cikk (3) bekezdés

H. melléklet második albekezdés bevezető mondat

—

H. melléklet második albekezdés 1–6. pont

III. melléklet 1–6. pont

H. melléklet második albekezdés 7. pont első és második albekezdés

III. melléklet 7. és 8. pont

H. melléklet második albekezdés 8–17. pont

III. melléklet 9–18. pont

I. melléklet bevezető mondat

—

I. melléklet a) pont elsőtől a hetedik francia bekezdésig

IX. melléklet A rész 1–7. pont

I. melléklet b) pont első és második francia bekezdés

IX. melléklet B rész 1. és 2. pont

I. melléklet c) pont

IX. melléklet C rész

J. melléklet bevezető mondat

V. melléklet bevezető mondat

J. melléklet

V. melléklet 1–25. pont

K. melléklet 1. pont első, második és harmadik francia bekezdés

IV. melléklet 1. a), b) és c) pont

K. melléklet 2–5. pont

IV. melléklet 2–5. pont

L. melléklet első albekezdés 1–5. pont

II. melléklet 1–5. pont

L. melléklet második albekezdés

56. cikk (2) bekezdés

M melléklet a)-f) pont

VI. melléklet 1-6. pont

89/465/EGK irányelv 1. cikk 1. pont második albekezdés

133. cikk második albekezdés

94/5/EK irányelv 2. cikk

342. cikk

94/5/EK irányelv 3. cikk első és második mondat

343. cikk első és második albekezdés

2002/38/EK irányelv 4. cikk

56. cikk (3) bekezdés

57. cikk (2) bekezdés

357. cikk

2002/38/EK irányelv 5. cikk

—

a Görögország csatlakozási okmányának VIII. melléklete II része 2. pontjának a) alpontja

287. cikk 1. pont

a Görögország csatlakozási okmányának VIII. melléklete II része 2. pontjának b) alpontja

375. cikk

a Spanyolország és Portugália csatlakozási okmányának XXXII. melléklete IV rész 3. pontja a) alpontjának első és második francia bekezdése

287. cikk 2. és 3. pont

a Spanyolország és Portugália csatlakozási okmányának XXXII. melléklete IV rész 3. pontja b) alpontjának első albekezdése

377. cikk

az Ausztria, Finnország és Svédország csatlakozási okmányának XV melléklete IX része 2. pontja b) alpontjának első albekezdése

104. cikk

az Ausztria, Finnország és Svédország csatlakozási okmányának XV melléklete IX része 2. pontja c) alpontjának első albekezdése

287. cikk 4. pont

az Ausztria, Finnország és Svédország csatlakozási okmányának XV melléklete IX része 2. pontja f) alpontjának első albekezdése

117. cikk (1) bekezdés

az Ausztria, Finnország és Svédország csatlakozási okmányának XV melléklete IX része 2. pontja g) alpontjának első albekezdése

119. cikk

az Ausztria, Finnország és Svédország csatlakozási okmányának XV melléklete IX része 2. pontja h) alpontjának első és második francia bekezdése

378. cikk (1) bekezdés

az Ausztria, Finnország és Svédország csatlakozási okmányának XV melléklete IX része 2. pontja i) alpontjának első albekezdésének első francia bekezdése

—

az Ausztria, Finnország és Svédország csatlakozási okmányának XV melléklete IX része 2. pontja i) alpontjának első albekezdésének második és harmadik francia bekezdése

378. cikk (2) bekezdés a) és b) pont

az Ausztria, Finnország és Svédország csatlakozási okmányának XV melléklete IX része 2. pontjának j) alpontja

287. cikk 5. pont

az Ausztria, Finnország és Svédország csatlakozási okmányának XV melléklete IX része 2. pontja l) alpontjának első albekezdése

111. cikk a) pont

az Ausztria, Finnország és Svédország csatlakozási okmányának XV melléklete IX része 2. pontja m) alpontjának első albekezdése

379. cikk (1) bekezdés

az Ausztria, Finnország és Svédország csatlakozási okmányának XV melléklete IX része 2. pontja n) alpontjának első albekezdése első és második francia bekezdése

379. cikk (2) bekezdés

az Ausztria, Finnország és Svédország csatlakozási okmányának XV melléklete IX része 2. pontja x) alpontjának első francia bekezdése

253. cikk

az Ausztria, Finnország és Svédország csatlakozási okmányának XV melléklete IX része 2. pontja x) alpontjának második francia bekezdése

287. cikk 6. pont

az Ausztria, Finnország és Svédország csatlakozási okmányának XV melléklete IX része 2. pontja z) alpontjának első albekezdése

111. cikk b) pont

az Ausztria, Finnország és Svédország csatlakozási okmányának XV melléklete IX része 2. pontja aa) alpontja első albekezdésének első és második francia bekezdése

380. cikk

az Ausztria, Finnország és Svédország csatlakozási okmányához csatolt, az Åland-szigetekről szóló 2. jegyzőkönyv

6. cikk (1) bekezdés d) pont

a Cseh Köztársaság, Észtország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Lengyelország, Szlovénia és a Szlovák Köztársaság 2003. évi csatlakozási okmányában szereplő V melléklet (5) bekezdése 1. pontjának a) alpontja

123. cikk

a 2003-es csatlakozási okmányV melléklet (5) bekezdése 1. pontjának b) alpontja

381. cikk

a 2003-es csatlakozási okmányVI melléklet (7) bekezdése 1. pontjának a) alpontja

124. cikk

a 2003-es csatlakozási okmányVI melléklet (7) bekezdése 1. pontjának b) alpontja

382. cikk

a 2003-es csatlakozási okmányVII melléklet (7) bekezdése 1. pontjának első és második albekezdése

125. cikk (1) és (2) bekezdés

a 2003-es csatlakozási okmányVII melléklet (7) bekezdése 1. pontjának harmadik albekezdése

—

a 2003-es csatlakozási okmányVII melléklet (7) bekezdése 1. pontjának negyedik albekezdése

383. cikk a) pont

a 2003-es csatlakozási okmányVII melléklet (7) bekezdése 1. pontjának ötödik albekezdése

—

a 2003. évi csatlakoási okmányban szereplő VII melléklet (7) bekezdése 1. pontjának hatodik albekezdése

383. cikk b) pont

a 2003-as csatlakozási okmány VIII melléklete (7) bekezdése 1. pontjának a) alpontja

—

a 2003-as csatlakozási okmány VIII melléklete (7) bekezdése 1. pontjának b) alpontjának második albekezdése

384. cikk a) pont

a 2003-as csatlakozási okmány VIII melléklete (7) bekezdése 1. pontjának harmadik albekezdése

384. cikk b) pont

a 2003-as csatlakozási okmány IX melléklete (8) bekezdésének 1. pontja

385. cikk

a 2003-as csatlakozási okmány X melléklete (7) bekezdése 1. pontja a) alpontjának i. és ii. alpontja

126. cikk a) és b) pont

a 2003-as csatlakozási okmány X melléklete (7) bekezdése 1. pontjának c) alpontja

386. cikk

a 2003-as csatlakozási okmány XI melléklete (7) bekezdésének 1. pontja

127. cikk

a 2003-es csatlakozási okmányXI melléklet (7) bekezdése 2. pontjának a) alpontja

387. cikk c) pont

a 2003-as csatlakozási okmány XI melléklete (7) bekezdése 2. pontjának b) alpontja

387. cikk a) pont

a 2003-as csatlakozási okmány XI melléklete (7) bekezdése 2. pontjának c) alpontja

387. cikk b) pont

a 2003-as csatlakozási okmány XII melléklete (9) bekezdése 1. pontjának a) alpontja

128. cikk (1) és (2) bekezdés

a 2003-as csatlakozási okmány XII melléklete (9) bekezdése 1. pontjának b) alpontja

128. cikk (3), (4) és (5) bekezdés

a 2003-as csatlakozási okmány XII melléklete (9) bekezdésének 2. pontja

388. cikk

a 2003-as csatlakozási okmány XIII melléklete (9) bekezdése 1. pontjának a) alpontja

129. cikk (1) és (2) bekezdés

a 2003-as csatlakozási okmány XIII melléklete (9) bekezdése 1. pontjának b) alpontja

389. cikk

a 2003-as csatlakozási okmány XIV. melléklete (7) bekezdésének első albekezdése

130. cikk a) és b) pont

a 2003-as csatlakozási okmány XIV. melléklete (7) bekezdésének második albekezdése

—

a 2003-as csatlakozási okmány XIV. melléklete (7) bekezdésének harmadik albekezdése

390. cikk

	KN-kód	Termékleírás
1.	0701	Burgonya
2.	0711 20	Olajbogyó
3.	0801	Kókuszdió, brazildió, kesudió
4.	0802	Más dióféle
5.	0901 11 00	Nyers kávé
	0901 12 00	Nyers kávé
6.	0902	Tea
7.	1001 – 1005	Gabonafélék
	1007 – 1008	Gabonafélék
8.	1006	Hántolt rizs
9.	1201 – 1207	Olajos magvak, olajtartalmú gyümölcsök és vetőmag (szójabab is)
10.	1507 – 1515	Növényi zsír és olaj, ezek frakciói finomítva is, de vegyileg nem átalakítva
11.	1701 11	Nyerscukor
	1701 12	Nyerscukor
12.	1801	Kakaóbab, egészben vagy törve, nyersen vagy pörkölve
13.	2709	Kőolaj (ideértve a propánt és a butánt; ideértve az ásványolajat)
	2710
	2711 12
	2711 13
14.	28. és 29. fejezet	Vegyi anyagok, ömlesztve
15.	4001	Gumi alapanyag formában, vagy lap, lemez és szalag alakban
	4002	Gumi alapanyag formában, vagy lap, lemez és szalag alakban
16.	5101	Gyapjú
17.	7106	Ezüst
18.	7110 11 00	Platina (palládium, ródium)
	7110 21 00
	7110 31 00
19.	7402	Réz
	7403
	7405
	7408
20.	7502	Nikkel
21.	7601	Alumínium
22.	7801	Ólom
23.	7901	Cink
24.	8001	Ón
25.	korábbi 8112 92	Indium
	korábbi 8112 99	Indium

Irányelv	A nemzeti jogba való átültetés határideje
67/227/EGK irányelv	1970. január 1.
77/388/EGK irányelv	1978. január 1.
78/583/EGK irányelv	1979. január 1.
80/368/EGK irányelv	1979. január 1.
84/386/EGK irányelv	1985. július 1.
89/465/EGK irányelv	1990. január 1.
	1991. január 1.
	1992. január 1.
	1993. január 1.
	1994. január 1. Portugália esetében
91/680/EGK irányelv	1993. január 1.
92/77/EGK irányelv	1992. december 31.
92/111/EGK irányelv	1993. január 1.
	1994. január 1.
	1993. október 1. Németország esetében
94/4/EK irányelv	1994. április 1.
94/5/EK irányelv	1995. január 1.
94/76/EK irányelv	1995. január 1.
95/7/EK irányelv	1996. január 1.
	1997. január 1. Németország és Luxemburg esetében
96/42/EK irányelv	1995. január 1.
96/95/EK irányelv	1997. január 1.
98/80/EK irányelv	2000. január 1.
1999/49/EK irányelv	1999. január 1.
1999/59/EK irányelv	2000. január 1.
1999/85/EK irányelv	—
2000/17/EK irányelv	—
2000/65/EK irányelv	2001. december 31.
2001/4/EK irányelv	2001. január 1.
2001/115/EK irányelv	2004. január 1.
2002/38/EK irányelv	2003. július 1.
2002/93/EK irányelv	—
2003/92/EK irányelv	2005. január 1.
2004/7/EK irányelv	2004. január 30.
2004/15/EK irányelv	—
2004/66/EK irányelv	2004. május 1.
2005/92/EK irányelv	2006. január 1.
2006/18/EK irányelv	—
2006/58/EK irányelv	2006. július 1.
2006/69/EK irányelv	2008. január 1.
2006/98/EK irányelv	2007. január 1.