(1)

A 91/414/EGK irányelvvel összhangban az egyes növényi kultúrák esetében használandó növényvédő szerek engedélyezése a tagállamok felelőssége. Az engedélyezéseknek az emberi és állati egészségre, valamint a környezetre gyakorolt hatások értékelésén kell alapulnia. Az ilyen értékelések során figyelembe veendő elemek tartalmazzák a szerrel foglalkozók és a környezetben lévők expozícióját, a talajra, a vízi és légi környezetre gyakorolt hatást, valamint a kezelt növényi kultúrákon lévő szermaradványok elfogyasztása révén az emberekre és az állatokra gyakorolt hatást.

(2)

A maximális szermaradékszinteket (MRL-ek) a növények hatékony védelmének eléréséhez szükséges minimális peszticid-mennyiségekre vonatkoznak, amelyeket olyan módon alkalmaznak, hogy a szermaradvány mennyisége a lehető legkisebb és toxikológiailag elfogadható legyen, különösen a becsült étrendi bevitel szempontjából.

(3)

A peszticidekre vonatkozó MRL-eket folyamatosan ellenőrizni kell. Az új típusú felhasználás, új információ és adatok figyelembevétele céljából ezek módosíthatók.

(4)

Az MRL-ek az analitikailag kimutatható legkisebb értéken rögzítik abban az esetben, ha a növényvédő szerek engedélyezett felhasználása nem eredményezi a peszticid-szermaradvány kimutatható mértékét az élelmiszeripari termékben vagy annak felszínén, vagy annak a használata nem engedélyezett, vagy a tagállamok által engedélyezett felhasználást nem támasztják alá a szükséges adatok, vagy ha a harmadik országokban történő, a Közösség piacán forgalomba hozható élelmiszerekben vagy azok felületén a szermaradványokat eredményező használatot nem támasztják alá ilyen szükséges adatok.

(5)

A 90/642/EGK irányelv hatálya alá tartozó dikvát új vagy megváltozott felhasználásáról értesítették a Bizottságot.

(6)

Megtörtént a fogyasztók e peszticid-szermaradványok élelmiszer-ipari termékekben való előfordulásából eredő, élethosszig tartó terhelésének felmérése és értékelése a közösségi eljárásokkal és gyakorlatokkal összhangban, figyelembe véve az Egészségügyi Világszervezet által közzétett iránymutatásokat (3). Az elvégzett számítások alapján az érintett MRL-ek biztosítják az elfogadható napi bevitel túllépésének elkerülését.

(7)

A rendelkezésre álló információ értékelése alapján nincs szükség ARfD-re, és így rövid távú értékelésre sem.

(8)

Ezért helyénvaló megállapítani a dikvátra vonatkozó új maximális szermaradékszinteket.

(9)

Az ideiglenes MRL-ek közösségi szintű megállapítása vagy módosítása nem akadályozza a tagállamokat abban, hogy a 91/414/EGK irányelv 4. cikke (1) bekezdésének f) pontjával és a VI. mellékletével összhangban ideiglenes MRL-eket határozzanak meg a dikvátra vonatkozóan. Egy négyéves időszak elegendőnek tűnik a dikvát további felhasználásának engedélyezésére. Az ideiglenes közösségi MRL ezt követően véglegessé válik.

(10)

Ezért a 90/642/EGK irányelvet ennek megfelelően módosítani kell.

(11)

Az ebben az irányelvben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság véleményével,