21.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 366/1

(1)

A 2003. augusztus 4-én kelt levelében a Bizottság tájékoztatást kért a lengyelországi állami támogatás ellenőrzésére – a kedvezményezett szerkezeti átalakítását szolgáló esetleges intézkedésekre is – vonatkozóan. Ezt követően az ügyet a Bizottság és a lengyel hatóságok különböző technikai találkozókon tárgyalták, és az ügy sűrű levélváltás tárgyát képezte a Bizottság és Lengyelország között.

(2)

2004. január 23-án a lengyelországi szerkezetátalakítási program független értékeléséért felelős tanácsadó a 8. jegyzőkönyvnek megfelelően előterjesztette a véleményét ebben az ügyben a Bizottság felé.

(3)

2004. május 19-én kelt levelében a Bizottság tájékoztatta Lengyelországot, hogy a támogatásra vonatkozóan az EK-Szerződés 88. cikke (2) bekezdésében meghatározott eljárás megindítása mellett döntött, és indítványozta a meghatározott információk bemutatását.

(4)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozata megjelent az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (2). A Bizottság felhívta az érdekelt feleket az intézkedésre vonatkozó észrevételeik benyújtására.

(5)

2004. június 26-án kelt levelében Lengyelország válaszolt a feltett kérdésekre. Lengyelország megkérte továbbá a Bizottságot, hogy határozatot hozzon a 8. jegyzőkönyv 10. pontjának megfelelően, és engedélyt kapott A Lengyel Vas- és Acélkohászat Szerkezetátalakítási Program módosítására.

(6)

A Bizottság megkapta az érdekelt felek észrevételeit és a 2004. szeptember 27-án kelt levelében továbbította azokat Lengyelországnak.

(7)

2004. november 22-án kelt levelében Lengyelország válaszolt az érdekelt felek észrevételeire. Ezt követően a Bizottság többször találkozott a lengyel hatóságokkal. A kiegészítő információkat végül a 2005. június 8-án kelt levélben bocsátották rendelkezésre.

(8)

Kedvezményezett, az acélgyártó Huta Częstochowa S.A. (a továbbiakban: HCZ, lásd a 2. a) pontot) egy veszélyeztetett vállalat. 2002. októberében a HCZ haszonbérbe adta a termelőeszközeit az új Huta Stali Częstochowa sp. z o. o. (a továbbiakban: HSCZ, lásd a 2. b) pontot) vállalatnak.

(9)

Az ügyben kétfajta támogatásról van szó: a HCZ pénzügyi szerkezetátalakításáról (lásd 3. pont) és néhány egyéb közvetlen támogatási eszközről (lásd 4. pont).

(10)

Az „szerkezetátalakítás” három szakaszban zajlott, de az állami támogatás ellenőrzése szempontjából az érdekelődés tárgyát csak az utolsó szakasz képezi. Az szerkezetátalakítás első próbálkozása, amelyre 2001 novemberében, a bírósági egyeztető eljárás keretein belül került sor, sikertelenül végződött. Ezzel kapcsolatosan 2002. októberében HCZ-nek be kellett adnia a csődeljárás elindítása iránti kérelmét. 2003. februárjában, az új törvényeknek megfelelően a HCZ megkapta a szerkezetátalakítási engedélyt, ami a csődeljárás lezárását eredményezte. A szerkezetátalakítási terv előírja az eszközök elosztását a különböző vállalatok között, valamint a vállalatok vagy a vagyon eladását. Az egyik vállalat megkapja az acélgyártással kapcsolatos eszközöket, hogy kifizesse a kereskedelmi hitelezőivel (bankok és közszolgáltatók) szembeni tartozást, a másik vállalat elsősorban a földeket, hogy kifizesse az állami hitelezőkkel szembeni tartozást (a közintézményekkel szembeni tartozás, mint pl. az adó). Azon kívül a szerkezetátalakítás alá nem eső közjogi és polgári jogi követelések kielégítése miatt a HCZ további vállalatait eladják.

(11)

HCZ a második legnagyobb acélgyártó Lengyelországban. Főleg quatro (3) ötvözetlemezt gyárt, a kész acél egyik fajtáját, amely az eladásainak több mint 60 %-át teszi ki. A terméket a hajógyártásnál és az építőiparban használják.

(12)

A HCZ első üzemét az 1896–1902-es években alapították. A HCZ-t jelenleg a viszonylag modern acélöntöde és a durvalemez hengerműüzem, amelyben az elektromos ívkemence, a folyamatos működésű öntőmű és a durvalemez hengermű, továbbá a kikészítő berendezései alkotják. Az acélöntöde (amely a félkész terméket, azaz laposbugát gyárt) névleges gyártókapacitása 700 000 tonna, a hengerműé (amely a félkész terméket késztermékké alakítja át) kb. 780 000 tonna.

(13)

A HCZ a 14 leányvállalat tulajdonosa, amelyek kiegészítő szolgáltatásokat végeznek a részére. Ezek között vannak a csőgyártó Rurexpol SP. z o. o. (4), a Koksownia SP. z o. o. kokszolómű, és az Elsen SP. z o. o. elektromos művek. 2002-ben a HCZ és leányvállalatai foglalkoztatási szintje 5 000 fő körüli volt.

(14)

A HCZ 100 %-ban a lengyel Államkincstári Minisztérium tulajdona. A társaság jegyzett tőkéje 370 millió PLN (kb. 70 millió EUR (5). A társaság vagyonának könyv szerinti értéke a 2003. december 31-én768,5 millió PLN (kb. 160 millió EUR) volt.

(15)

2001 nyara óta a HCZ nehéz anyagi helyzetben van. Mivel nem volt képes adósságát kezelni (amely a 2003. év végére kb. 1,4 millárd PLN, azaz kb. 310 millió EUR lett), a vagyoni összetevőinek nagyobb részét, amelybe beletartozik az összes acél tárgyi eszköz, zálog alá helyezték fő hitelezői javára.

(16)

2001. november 11-én a HCZ indítványt adott be bírósági egyeztető eljárás megindítása iránt, amely elhalasztja a HCZ kötelezettségét a tartozás visszafizetésére. Az egyeztető eljárás célja lehetőséget adni a szerkezetátalakításra azáltal, hogy a hitelezők az adósságot részben törlik. 2002. októberében a bíróság érvénytelenítette az egyeztető eljárást, mivel a hitelezők nem egyeztek bele a szerkezetátalakítási csomagba. A lengyel hatóságok szerint az egyeztető eljárás azért nem járt eredménnyel, mert a hitelezők a HCZ-tól az adósság teljes kifizetését követelték az állam által nyújtott támogatásból.

(17)

2002. október 28-án indítványt adott be csődeljárás megindítása iránt. A lengyel jognak megfelelően az egyeztető eljárás befejezését követően a HCZ-nek kötelessége volt indítványozni a csődeljárást, mivel nem volt képes kifizetni az egyeztető eljárás beszüntetése pillanatában követelhető tartozását. Azóta a HCZ bérbe adta termelőeszközeit, valamint megszüntette az acél gyártását és csak holdingtársaságként működik leányvállalatai részére, jelenleg pedig csak a kb. 40 fős ügyvezető testületből áll.

(18)

A HCZ-val szembeni csődeljárás következtében, a cégen belül a gyártás folyamatosságának megtartása érdekében, és annak a kockázata nélkül, hogy a csődeljárás folyamatában a tevékenységet a végrehajtó felfüggesztené, egy új gazdasági alany jött létre, a HSCZ, amelyet a Towarzystwo Finansowe Silesia sp. z o. o. (a továbbiakban: TFS) felügyelt, az acéliparban tevékenykedő korlátolt felelősségű társaság, amelyben a többségi tulajdonos az Államkincstári Minisztérium).

(19)

2002. október 28-án a HSCZ bérbe vette a HCZ-tól az acélgyártáshoz szükséges berendezéseket (benne az acélöntödét, a durvalemez hengerműüzemét, a kokszolót és némelyik alapszolgáltatást). A bérleti szerződés rendelkezik arról, hogy a HSCZ-nek fizetnie kell havi [...] (6) millió PLN bérleti díjat és a HCZ-tól átvesz 2 057 dolgozót (jelenleg 1 950).

(20)

A bérleti szerződésben a HSCZ-nek a bérleti részlet fizetésének 14 hónapi halasztását ítélték meg. Bár a szerződésben egyértelműen nem határozták meg a halasztásért fizetendő kamatot, 2004. november 30-án kiszámították [...] PLN összegben a törvényi kamatot, amelyet HSCZ kifizetett a HCZ-nak.

(21)

TFS csak a minimális szükséges tőkét adta át a HSCZ-nak, amely 50 000 PLN-t tett ki. Hogy a piacon működni tudjon működő tőke nélkül, a HSCZ lerövidítette a kinnlevőségek kifizetési határidejét kb. 15 napra, és meghosszabbította a kötelezettségek kifizetési határidejét több mint 50 napra. Ez annak köszönhetően volt lehetséges, hogy minden fő beszállító (kivéve egyet) kinyilvánította, hogy készen áll a kinnlevőségek kifizetési határidejének ilyen mértékű változtatását elfogadni annak érdekében, hogy megtartsák a HSCZ-t, mint fő vevőjüket. Ténylegesen sok beszállító úgynevezett barter-szerződéseket kötött, amelyek alapján a nyersanyagért, különösen a fémhulladékért kész termékekkel fizettek, mint pl. a speciális végfelhasználóknak való eladásra szánt acéllemez. Ezek a vállalatok figyelemmel kísérik a HSCZ gyártását és könyvelését, a felvállalt kockázat fejében pedig ezen ügyletekből jelentős hasznot követeltek.

(22)

Kiegészítő biztosítékot csak a Polskie Sieci Energetyczne S. A. (a továbbiakban: PSE) által történő energiabeszállítás címén lévő kötelezettségekhez kértek, azáltal, hogy az TFS három garanciaszerződést írt alá, mindegyiket [...] millió PLN összegre. Ezek egyrészt az egyenként [...] millió PLN kifizetését garantáló három kötelezvényből álló biztosítékot, másrészt három nyilatkozatot tartalmaznak, amelyekben beleegyeztek, hogy az azonnali végrehajtásnak vetik alá magukat, a lengyel polgári perrendtartásnak megfelelően (777. cikk). Ezzel a PSE a [...] millió PLN összegű garanciához jutott 2002. november 28-án két kötelezvényt/garanciát adtak ki, minden alkalommal [...] millió PLN összegben, 2003. június 30-i érvényességgel, majd a következő [...] millió PLN összegű, 2005. március 31-i határidejű garanciát 2002. december 30-án adták ki. Az összes kötelezvény és garancia címén a HSCZ állandó jutalékot fizetett, [...] millió PLN összegben, viszont a [...] millió PLN összegű garanciáért kb. 0,8 %-nak megfelelő összeget. A nem rendezett elektromos-energia számlák azonban soha nem lépték túl a [...] millió PLN összeget, figyelembe véve, hogy a garanciaszerződésben foglalt mechanizmus kötelezte a HSCZ-t az elmaradt összegek kifizetésére 5 héten belül.

(23)

1998. júniusában a lengyel Minisztertanács elfogadta a Vas- és Acélkohászat Szerkezetátalakításának Első Lengyelországi Programját. Ezt 2001-ben aktualizálták és csatolták hozzá a vas- és acélkohászat szerkezetátalakításáról szóló 2001. augusztus 24-i rendeletet (7), amely a lengyel acélipar szerkezetátalakításának az alapját alkotta.

(24)

2002. november 5-én a lengyel Minisztertanács elfogadta az első szerkezetátalakítási program változását, amelynek a neve végül a Lengyelországi Vas- és Acélkohászat Szerkezetátalakítási és Fejlesztési Program 2006-ig (a továbbiakban: az „Országos Szerkezetátalakítási Program”, vagy „OSZP”). Ez a program elsősorban az állami támogatás megítélését teszi lehetővé a lengyel acélipar részére a szerkezetátalakításával kapcsolatosan a 1997. és 2006. közötti időszakban 3 387 milliárd PLN (713 millió EUR) összegig.

(25)

Az OSZP-ban található információk szerint Lengyelországban 17 acélkohó létezik, közöttük három csoportot különböztetünk meg. Az első csoportba az a nyolc vállalat tartozik, amelyik az OSZP keretein belül megkapja az állami támogatást. Ezt a támogatást többnyire a négy legfontosabb lengyel acélkohó konszolidációjára fordították, amelyeket az országban a legnagyobb acélgyártóvá egyesítettek Polskie Huty Stali S.A. (a továbbiakban: PHS) név alatt, amelynek a neve jelenleg Mittal Steel Poland (a továbbiakban: MSP), miután eladták az LNM holdingnak (8), amely nemrég Mittal Steel-lé (9) alakult. A második csoportba az a hat vállalat tartozik, amelyek nem vettek részt a szerkezetátalakítási programban, mivel az acélgyártás nem az alaptevékenységük volt, illetve azért, mert a támogatást nem kapták meg. A harmadik csoportba az a három vállalat tartozik, amelyek megkapták a támogatást, de időközben a csődeljárás alá kerültek.

(26)

A HCZ a harmadik csoporthoz tartozott. Mivel a HCZ beadta a csődeljárás elindítása iránti kérelmét, az OSZP-be a HCZ-ra vonatkozóan belekerült, hogy „a kohó további szerkezetátalakítása a felszámolás által történik” (3.1.2. és 5.1. fejezet). A 3.1.3.3. fejezetben ténylegesen említik a HCZ-t, mint az egyik üzemet, „amellyel szemben alkalmazták a csődeljárást” és kijelentik, hogy az üzem jelenleg a „Csődgondnok” irányítása alatt áll. Az OSZP-ben az 5.4.2. fejezetben kifejtik, hogy „a HCZ szerkezetátalakításának végrehajtásához a kb. 1 milliárd PLN összegű állami támogatás odaítélése lenne szükséges. Ez viszont nem hozná meg a várt eredményeket. Ennek fényében feltételezzük, hogy a HCZ felszámolás által lesz újjászervezve, a kohó termelőeszközeit pedig az újonnan létrehozott HSCZ kezeli. Az új gazdasági alany a HCZ termelési tevékenységét folytatni fogja, a szerkezetátalakítási állami támogatás nélkül. A HCZ vagyonát nem veszi át az állalmi támogatás kedvezményezettjei közül egyik vállalat sem.” (3.1.3.1. fejezet)

(27)

Az OSZP-t benyújtották az EU-nak. 2003. március 25-én véglegesítették, a Bizottsággal való intenzív párbeszédet követően. A Bizottság, az értékelés után, benyújtotta a Tanács határozatára vonatkozó javaslatát, melynek tárgya az európai megállapodás keretein belül a lengyel acélkohászati ágazatban az állami támogatás nyújtására vonatkozó haladék meghosszabbítása (amely először csak az 1997-ig volt érvényes) 2003. végéig, feltéve, hogy a 2006-ig rentábilissá válik, amit a Tanács 2003. júliusában fogadott el (10).

(28)

Ezzel kapcsolatosan az EU megengedte Lengyelországnak, eltérően az elveitől, hogy az acéliparnak szerkezetátalakítási támogatást (11) nyújtson. Az OSZP főbb megállapításait belefoglalták a Csatlakozási Szerződés jegyzőkönyvébe, a lengyel vas- és acélkohászat szerkezetátalakításáról szóló 8. jegyzőkönyvbe. A 8. jegyzőkönyvben elfogadták az állami támogatás megítélését nyolc kijelölt vállalatnak (a HCZ ezek között nem szerepelt), 3 387 milliárd PLN maximális összegben. Másfelől a jegyzőkönyvben kiemelték, hogy a lengyel acélkohászat szerkezetátalakítása célzó semmilyen további támogatás megítélését nem engedélyezik.

(29)

2002. október 30-án, közvetlenül azután, hogy a HCZ beadta a csődeljárás kihirdetése iránti kérelmét, elfogadták a munkaerőpiacon különleges jelentőséggel bíró vállalkozások számára nyújtott állami támogatásról szóló törvényt (amelyet 2003. novemberében módosítottak (12), a továbbiakban: a 2002. október 30-i törvény) (13). A törvény engedélyezi a vállalatoknak a szerkezetátalakítást a felszámolás elkerülése érdekében. Ezért a törvény a szerkezetátalakítás új megközelítését vezeti be, amely lehetővé teszi a köztartozás szerkezetátalakítását (azaz részbeni törlését). Korábban az említett tartozás visszafizetési ütemtervét csak megváltoztatni, vagy átütemezni lehetett.

(30)

A 2002. október 30-i törvény 7. cikke (1) bekezdésének megfelelően a szerkezetátalakítás alá tartozó vállalkozó védelmi jogot nyer a felszámolás ellen a szerkezetátalakítási eljárás elindítása napjától, a lezárása vagy megszüntetése napjáig. A szerkezetátalakítást be kell fejezni a szerkezetátalakításról szóló határozat közzé tételének napjától számított 24 hónapon belül (a 2002. október 30-i törvény 19. cikkének (2) bekezdése).

(31)

A 2002. október 30-i törvény előírja a 2002. júliusa előtt keletkezett polgári jogi követelések és a 2002. júniusa előtt keletkezett közjogi követelések pénzügyi szerkezetátalakítását (a 2002. október 30-i törvény 3. cikke, amely az utóbbi időszakot egy évvel meghosszabbította). Míg a polgári jogi követelések magán jellegű pénzügyi szerkezetátalakítása olyan szerkezetátalakítási megállapodáson alapul, amelyhez a hitelezők legalább 50 %-ának beleegyezése szükséges (a 2002. október 30-i törvény 4. fejezetének megfelelően), addig ezzel ellentétben a közjogi követeléseket részben törölni lehet az Agencja Rozwoju Przemysłu S. A. (Iparfejlesztési Ügynökség RT, a továbbiakban: ARP) elnökének határozata alapján, amely szerv a 2002. október 30-i törvény alapján (az 5. fejezetének megfelelően) felelős a vállalatok szerkezetátalakításának felügyeletért.

(32)

Ezen felül, a 2002. október 30-i törvény 5a. fejezetének 2003. november 14-i módosítása bevezette a közjogi követelés címén egy bizonyos pénzösszeg visszatérítésének lehetőségét egy különleges szerkezetátalakítási program alapján, amelynek keretében a kedvezményezett átruházza a biztosítékoktól mentes vagyon egy részének a tulajdonjogát az ARP-hez tartozó („Operatornak” nevezett) társaság javára, amely rész a teljes tartozás legalább 25 %-ának az egyenértékét teszi ki. Ezt követően az említett vagyont eladják, hogy kifizessék az állami hitelezőket (a 2002. október 30-i törvény 32. cikkének, d) pontja). Azonban az állami hitelezőknek bele kell egyezniük a különleges feltételek melletti szerkezetátalakításba (a 2002. október 30-i törvény 32. cikkének, h) pontja).

(33)

Az 5a. fejezet és a különleges szerkezetátalakítási program bővíti azon kívül a szerkezetátalakítás alá eső követelések időbeli és anyagi kiterjedését. A követelések a következő egy éven keresztül szerkezetátalakítás alá esnek (2003. június 30-ig), és körükbe többfajta közjogi követelés tartozhat a 2002. október 30-i törvény 32a. cikke (1) bekezdésének megfelelően (14).

(34)

2003. január 21-én a HCZ az ARP-hez a 2002. október 30-i törvény alapján szerkezetátalakítás iránti kérelmet nyújtott be. 2003. február 21-én az ARP elnöke elfogadta a kérelmet, és utasítást adott a szerkezetátalakítási eljárás megindítására a 2002. október 30-i törvény 10. cikke (1) bekezdésének megfelelően, a HCZ részére csőd elleni védelmet biztosítva.

(35)

2003. április 18-án a HCZ előterjesztette szerkezetátalakítási tervét az ARP-nek. A terv alapelve az volt, hogy a HCZ vagyonát felosszák termelőeszközökre és más vagyonra, és a termelőeszközöket jól működő vállalkozásként eladják egy magán befektetőnek. 2003. július 2-án az ARP jóváhagyta a szerkezetátalakítási tervet. Ezt követően a tervet benyújtották az Urząd Ochrony Konkurencji i Konsumentów-nak (Verseny- és Fogyasztóvédelmi Hivatalnál (a továbbiakban: UOKK), amely 2003. július 25-én a tervet elfogadta, azzal a feltétellel, hogy állami támogatásra nem kerül sor (15).

(36)

2003. augusztus 7-én az ARP elnöke a 2002. október 30-i törvény 10. cikke 4. bekezdésének megfelelően határozatot hozott a szerkezetátalakítás ügyében. 2003. októberében a szerkezetátalakítási tervet módosították, a UOKK által meghatározott elvárások figyelembe vételével. Ezt az ARP 2003. december 1-én elfogadta, ami módosította a szerkezetátalakításra vonatkozó eredeti határozatot.

(37)

2004. április 30-án az ARP elnöke újabb határozatot hozott, amely módosította a szerkezetátalakításra vonatkozó határozatot. Ez a határozat a 2004. április 26-i aktualizált üzleti terven alapult. A terv megváltoztatása elengedhetetlen volt a 2002. október 30-i törvény változásai miatt és feltételezte a vagyon felosztásának részletesebb leírását (16).

(38)

Az szerkezetátalakítási tervben, a kötelezettségek jogi jellegétől függően, néhány hitelezői csoportot határoztak meg:

(39)

Az első csoporthoz a közjogi kötelezettségek tartoznak (2003. június 30-i napra felszámított összegek):

Így tehát „a közjogi tartozások közhitelezői” a ZUS, a FGSP és a PFRON, amely intézmények a Gazdasági és Munkaügyi Minisztérium alá tartoznak, Częstochowa önkormányzata az adóhivatallal együtt, a Városi Hivatal és a sziléziai vajdaság. Azon felül kisebb követelések vonatkoznak még számos más községre, mint pl. Poraj önkormányzata.

(40)

A második csoporthoz tartoznak a polgári jogi kötelezettségek (a 2003. szeptember 30-i összegek), amelyeknek keretein belül megkülönböztethetőek a állami hitelezőkkel és a magánhitelezőkkel szembeni kötelezettségek. Az első alcsoporthoz (a továbbiakban: a polgári jogi követelések közhitelezői) tartoznak:

(41)

A második alcsoporthoz és egyben a harmadik csoporthoz az alábbi magánhitelezők tartoznak (2003. szeptember 30-i napra felszámított összegek):

(42)

A szerkezetátalakítási terv az előbb felsorolt követelések pénzügyi szerkezetátalakításáról rendelkezik, miáltal az aktívák három társaság között megosztásra kerülnek.

(43)

A szerkezetátalakítási terv feltételezi, hogy a hitelezőknek, akiknek polgári jogi követelései vannak – a követelésekért cserében felajánlják az acélgyártással kapcsolatos aktívákat. E követelések az újonnan létrejött MH-leányvállalat részvényeire cserélődnek. A MH tulajdonába kerül az összes acélgyártó berendezés, amelyeket az acélmű, a durvalemez hengerműüzemének teljes berendezése és az adminisztrációs épület alkotják.

(44)

Az aktívák értékét az állami vállalatokra vonatkozó lengyel jog szerint állapították meg, amely az aktívák értékmegállapítását írja elő az eladás előtt. Ezzel kapcsolatosan 2003. augusztusában az ATEST cég elvégezte a nagy (öntödei) kemence értékmegállapítását (17), aminek eredményeképpen a [...] millió PLN összeget állapították meg. Azonkívül a częstochowai PROFCEN cég a hengerműüzem értékét [...] millió PLN összegben állapította meg. Figyelembe véve, hogy a polgári jogi követelések hitelezői a felhasznált módszerek alapján megkérdőjelezték e becsléseket, mondván, hogy túl optimisták voltak, 2003. decemberében az ATEST cég az egyesített hengermű és öntöde pénzeszközeinek diszkontált áramlása alapján egy újabb érték-megállapítást végzett, aminek eredményeképpen a [...] millió PLN összeget kapták. Azon kívül egy svájci módszer segítségével is értékmegállapítást végeztek (a pénzeszközök diszkontált áramlása 2/3 súllyal, az aktívák érték-megállapítása 1/3 súllyal) a [...] millió PLN eredménnyel. Ezt az értéket kisebb, vagy nagyobb mértékben alátámasztotta az LNM 2003. decemberi ajánlata, amelyben az említett aktívákat [...] millió PLN-re értékelték, és 2003 végére [...] millió PLN-re javították ki (azonban 2005. márciusában ez az érték majdnem megduplázódott a [… 600 és 650 között] millió PLN összegig az acélárak jelentős emelkedése miatt).

(45)

2003. október 13-án a polgári jogi követelések hitelezői aláírták a 2002. júniusa előtti időszakról származó adósság szerkezetátalakításáról szóló megállapodást (a továbbiakban: szerkezetátalakítási megállapodás), amely 2003. december 9-én lépett életbe. A MH vállalat aktíváinak könyv szerinti értéke, azaz 320 millió PLN alapján a megállapodásban először kikötötték, hogy a hitelezők polgári jogi követeléseit, amelyek 2002. június 30-ig keletkeztek, kiegyenlítik a MH vállalat részvényeinek 80,44 %-ára való részbeni konverziója által. Ennek a részvénytartaléknak a 72,47 %-át a polgári jogi követelések hitelezőinek meglévő követeléseivel arányosan fizették ki, 7,97 %-át pedig a hitelezők meglévő biztosítékaival arányosan osztották ki. Ez eredményezte 2003-ban a tartozás kb. 60 %-ának, 2005-ben pedig kb. 30 %-ának törlését.

(46)

Másodszor, a szerkezetátalakítási megállapodásban leszögezték, hogy a MH-részvények maradék 19,56 %-át az RFG felhasználja – egyrészt a 2002. júniusa előtt meglévő kötelezettségek kamatainak a teljes kifizetésére a megállapodás életbe lépése napjáig, azaz 2003. december 9-ig (e periódus után a szerkezetátalakítási megállapodás lép helyébe) – másrészt a 2002. júniusa után keletkezett kötelezettségek és megfelelő kamatok teljes kifizetésére.

(47)

A szerkezetátalakítási megállapodást a továbbiakban néhányszor megváltoztatták a hatálya alá tartozó hitelezők általi – a MH-részvények végleges megszerzési határidejének megváltoztatása, – továbbá a MH részére adott stratégiai befektetői ajánlatok átütemezése – céljából.

(48)

A szerkezetátalakítási megállapodást kezdetben a követelt tartozás 54 %-át képviselő hitelezők kötötték meg, azaz a polgári jogi követelések közhitelezői: PSE, Erőmű, ARP, PKP, PGNG, és a magánhitelezők: BPH Bank és BPK Logo. A Kredyt Bank S.A., az ING BSK, a Citybank Handlowy S.A. és Bank Millenium, továbbá a CZWW és a Kompania Węglowa sp. z o. o. kezdetben nem járultak hozzá a megállapodáshoz. Azonban a 2002. október 30-i törvény 23. cikke 2. bekezdésének megfelelően a megállapodás köti az összes hitelezőt, akinek van polgári jogi követelése.

(49)

2004. márciusában a Bank Millenium, a CZWW és a Kompania Węglowa sp. z o. o. hozzájárultak a szerkezetátalakítási megállapodáshoz. Azon kívül időközben a Kredyt Bank S.A., az ING BSK és a Citybank Handlowy S.A. jelezték a beleegyezésüket a szerkezetátalakítási program közgazdasági előfeltevéseibe.

(50)

A Bizottság tudomásul veszi, hogy a MH a vállalat vagyonában maradó zálogokkal együtt kerül eladásra, mivel az eladásból származó forrásokat felhasználják a fennmaradt polgári jogi követelések és a szerkezetátalakítás alá nem eső közjogi követelések visszafizetésére, aminek következtében megtörténik a zálogok felszabadítása.

(51)

A szerkezetátalakítási határozat által elfogadott szerkezetátalakítási terv rendelkezik arról, hogy az Operator viselje a felelősséget a 2003. június 30-a előtt létező, a szerkezetátalakítás alá eső összes közjogi követelésért.

(52)

Cserében a HCZ, a 2002. október 30-i törvény 32. cikkének d) pontjának megfelelően az Operatorra ruházza át a – biztosítékoktól mentes – vagyonrész tulajdonjogát, amely az Operatorra átruházott követelések legalább 25 %-ának az egyenértékét teszik ki. Ezek az aktívákat a szerkezetátalakítási terv határozta meg és tartalmaznak egy földterületet, amelynek egy része alkotja majd az ipari park területét, az Elsen elektromos műveket és 10 millió PLN-t követelésekben. Az Operator minél több pénzeszközt igyekszik kinyerni ezekből az aktívákból. A vagyonösszetevők többségének az eladása előreláthatóan nem korábban mint 2005. decemberében fejeződik be.

(53)

Az Operator által kapott földterület értékét a független könyvvizsgáló 120,6 millió PLN-re becsülte meg. A kb. 25,4 millió PLN-re becsült Elsen cég részvényeivel és 10 millió PLN értékű követelésekkel együtt az Operator vagyonának 156 millió PLN-nek kell lennie (18). Az érték-megállapítást az ARP nevében a BRE Corporate Finance, a lengyelországi Commerzbank befektetési bankága végezte (19).

(54)

A követelések átruházása az Operator részére automatikusan maga után vonja a követeléseken lévő biztosítékok felszabadítását. Azonban a szerkezetátalakítás alá nem eső követelések megléte miatt az egyes állami hitelezők kezében még mindig maradnak olyan biztosítékok, amelyeket nem vonnak vissza addig, amíg a HCZ/RFG nem lesz képes visszafizetni kötelezettségeit a MH eladása után.

(55)

A ZUS, a Częstochowa önkormányzata, a PFRON és a sziléziai vajdaság jelezték beleegyezésüket a szerkezetátalakításba különleges feltételek mellett. Másrészről Lengyelország tájékoztatta a Bizottságot, hogy a Częstochowai Adóhivatal, a FGSP és Poraj önkormányzata 2005. június elején a szerkezetátalakítás e formáját elvetették, mivel arról döntöttek, hogy a csőd jobb eredményekhez vezet. Ezen okból a tartozásaikat a szerkezetátalakítás alá nem esőnek tekintik, és a HCZ/RFG kénytelen lesz azokat visszafizetni. A lengyel hatóságok biztosították a követelések teljes visszafizetését.

(56)

A HCZ-t RFG-vé nevezik át. Az RFG néhány maradék vagyonrész tulajdonosává válik, különösen a HCZ leányvállalatai többségénél, mint Rurexpol és kokszoló, amiből a többséget eladják a stratégiai befektetőnek. Azon kívül a HSCZ által bérelt néhány vagyonrészt átruházzák a HCZ egy másik leányvállalatára, a Majątek Hutniczy Plus-ra (a továbbiakban MH Plus) a stratégiai befektető számára az RFG javára való eladás céljából.

(57)

Első alkalommal az RFG vagyon értékmegállapítását a częstochowai PROFCEN cég részére dolgozó szakértők végezték. Ezt az értékmegállapítást a leányvállalatokra vonatkozó az ATEST cég által készített későbbi értékmegállapításokhoz csatolták. Később a MH és MH Plus értékét a stratégiai befektetők ajánlatai által dokumentálták. Az értékbecslés másik alapját 2005. elején határozták meg, miután megkapták a különböző leányvállalatok részvényeire vonatkozó vásárlási ajánlatokat (lásd 62. pont), ami az acélpiac határozott fellendüléséről tanúskodik. A leányvállalatok értékét az alábbiakban adjuk meg:

1. táblázat

Az RFG által eladandó leányvállalatok érték-megállapítása

(58)

Az RFG-nak ki kell fizetnie a szerkezetátalakítás alá nem eső összes közjogi követelést (kb. [...] millió PLN). (21) Azon kívül ki kell fizetnie a 2002. július 1. és 2003. december 9. közötti időszakra a polgári jogi követelések kamatait, melyek szerkezetátalakításra a MH-részvényekké való átalakításuk által került sor ([...] millió PLN) és minden új polgári jogi követelést a 2002. júliusa után felszámított kamatokkal (becsült értékük [...] millió PLN) (22). Az RFG tehát a leányvállalatok eladásáért [...] millió PLN-t kap, amiből [...] millió PLN-t a ki nem egyenlített tartozások visszafizetésére, [...] millió PLN a szerkezetátalakítás költségeire szánnak, [...] millió PLN pedig az RFG kezében marad.

(59)

HCZ és TFS, a HCZ hitelezőivel együtt és az Államkincstári Minisztérium felügyelete alatt, a stratégiai befektetőnek el kívánják adni a MH, a MH Plus, a kokszoló üzem, a Rurexpol és némelyik más leányvállalat részvényeit, a HSCZ részvényeivel együtt. A folyamatot egy tárgyaló bizottságnak kell felügyelnie, amelyben részt vesznek a HCZ és a TFS képviselői és a HCZ 9 hitelezője (BPH, Citybank Handlowy S.A. , Bank Millennium, Kredyt Bank S.A., ING BSK, PSE, PKP, PGNG és ARP).

(60)

Az első pályázati eljárás eredményeképpen az TFS és a HCZ az elsőbbséget élvező ajánlatadóként az LNM N.V. holdingot (amely most a Mittal Steel név alatt egyesült, azonban továbbra is az „LNM”-nek nevezik) és a Donbasszi Ipari Egyesületet (a továbbiakban „Donbass”) választották ki, és ők kapták meg a kizárólagos tárgyalási jogot. Az előszerződést 2004. március 31-én írták alá, majd érvénytelenítették. 2004 őszén újra elkezdték pályázati eljárást az elsőbbséget élvező ajánlatadók részvételével.

(61)

2005. februárjában a felajánlott ár alapján a kizárólagos jogot az LNM-nek ítélték. Az ár jelentősen nőtt a koksz- és acélpiac fellendülése miatt. 2005. április 15-én aláírták a szerződést az LNM-mel. Azonban 2005. május 16-án, miután az LNM és a szakszervezetek tárgyalása kudarccal végződött, tárgyalást kezdtek a Donbass-szal. A lengyel hatóságok szerint a Donbass most is kész az LNM által felajánlott árat kifizetni, tehát 2005. június 16-án aláírták azt a megállapodást, amely a vállalatok eladásáról a Donbass részére szóló végleges szerződésnek az alapja.

(62)

A MH-t ([… (600 és 650 között)] millió PLN), a MH Plust (kb. [...] millió PLN), a Koksowinia-t (kb. [...] millió PLN), a Rurexpolt és a HCZ 8 másik leányvállalatát (összesen kb. [...] millió PLN), továbbá a HSCZ-t (kb. [...] millió PLN – ezt az összeget megkapja az TFS) tartalmazó csomagért kifizetésre kerül kb. [...] millió PLN. Az eladók a minimális árakat jelölték meg, de figyelembe véve az ügylet minden tárgyáért ajánlott árat, arányosan megnövelték azokat (mert ellenkező esetben fennállt a veszély, hogy más ajánlattevők jobb ajánlatokat adhatnának a különböző részekre).

(63)

2004. októberében az TFS bemutatta az aktualizált egyedi üzleti tervét (a továbbiakban „EÜT”) a HSCZ részére a 2004–2006 évekre, feltételezve, hogy a HSCZ tevékenysége és aktívái egy vállalat keretein belül kerülnek egyesítésre (az összetevői: MH, MH Plus és HSCZ). Az EÜT a létező üzemben a 252,6 millió PLN értékű befektetéseket feltételez. Azon kívül tervezik a szerkezetátalakítás néhány egyéb eszközét is, mint a költségcsökkentés vagy a környezetvédelmi program. Ezen intézkedések alapján az EÜT-ben feltételezik, hogy a 2004–2006. években több mint 10 %-os befektetés-megtérülés és több mint 5 %-os tőkemegtérülés következik be.

(64)

A pályázati eljárás keretein belül az volt a követelmény, hogy a befektető a HSCZ, a MH és a MH Plus feletti ellenőrzés-átvételtől számítva 24 hónapon belül teljesítse a befektetési programot. Ezen felül, az eladási szerződés kötelezi a befektetőt, hogy ne növelje a késztermékgyártó kapacitását 2006. december 31-ig, ami elsősorban a melegen hengerelt lemez új gyártósorába való befektetés következtében következett volna be.

(65)

Az szerkezetátalakítás eredményeinek értékelése végett a PriceWaterhouseCoopers cég Lengyelország nevében részletes közgazdasági elemzést végzett (a továbbiakban PWC-elemzés), amelyben összehasonlították a követelések kielégítési fokát a szerkezetátalakítási eljárás esetében és csőd esetében. Az szerkezetátalakításra vonatkozó megállapításokat a 2003. októberi szerkezetátalakítási megállapodásból és a 2003. augusztusi/decemberi szerkezetátalakítási határozatból merítették. A csődeljárás lefolytatása esetében kapott megállapítások a csődjog feltételes alkalmazásából származnak (23) és a közjogi követelések közhitelezői számára legjobb forgatókönyvön alapulnak.

(66)

Az elemzésben feltételezték, hogy a csőd és a szerkezetátalakítás időpontja első esetben – 2003. december 31-én (lásd 2. táblázatot), második esetben – 2005. március 31-én (lásd 3. táblázatot) lenne. A követelések összegét és az aktívák értékét az adott pillanatban aktuális érték alapján (pld. a MH értéke 2003-ban [… (325 és 375 között)] millió PLN, 2005-ben pedig már [… 600 és 650 között] millió PLN-re becsülték. Annak oka, hogy az elemzés két eltérő időszakra támaszkodik az, hogy a polgári jogi követelések hitelezői korábban beleegyeztek a szerkezetátalakításba a 2. táblázat alapján, amíg a közjogi követelések hitelezői 2003-ban nem adták a végleges beleegyezésüket, csak később, figyelembe véve a 2005. márciusi forgatókönyvet. Azonban ez idő alatt a számok jelentősen megváltoztak, mivel egyrészről a felhalmozott új kamatokkal kapcsolatosan nőttek a hitelezők kinnlevőségei, másrészről – mindkét, azaz a csőd- és a szerkezetátalakítási forgatókönyv esetén – az elemzett aktívák értéknövekedésével kapcsolatosan nőttek a bevételek.

2. táblázat

A bevételek összehasonlítása 2003. decemberében

3. táblázat

A bevételek összehasonlítása 2005. márciusában

(67)

1997. és a 2002. májusa között a HCZ az államtól a 25 161 072,08 PLN (5,3 millió EUR) értékű pénzügyi támogatást kapott.

(68)

A működési és a foglalkoztatási szerkezetátalakítási támogatás keretein belül 19 699 452 PLN-t (4,15 millió EUR) ítéltek oda:

(69)

Ezen kívül a Tudományos Kutatások Bizottsága (a továbbiakban: TKB) HCZ-nek odaítélte a 5 461 620 PLN (1,15 millió EUR) összeget. A támogatás a HCZ és a Gliwicei Vaskohászattani Intézet közötti szerződés alapján került átadásra a kutatási és fejlesztési programok (a továbbiakban: K+F programok) támogatására és végrehajtására. Az alábbi támogatásokat ítélték oda:

(70)

A 2002. novembere és 2004. januárja közötti időszakban a HSCZ különböző pénzügyi forrásokat használt.

(71)

A HCZ átütemezte a ZUS és a FGSP felé fennálló kötelezettségeit, amelyeket időközben teljesítettek. Az elmaradt (több mint 2 héttel a követelési határidő után rendezett) teljesítés összege 18 155 302 PLN. Azon elmaradt teljesítések esetében, amelyeknél általánosan nem lépték át a hat hónapos határidőt, a HSCZ kifizette a megfelelő törvényes kamatot, azaz 560 383 PLN-t.

(72)

A Częstochowai Adóhivatal beleegyezett a kb. 7 millió PLN összegű adókifizetés elnapolásába, a törvényes kamat kifizetéséért cserében, amit kiegyenlítettek. A hivatal azonban az elmaradásért járó kamatok egy részét törölte. A kiegyenlített és a teljes törvényes kamat közötti különbség 31 145 PLN.

(73)

A PFRON elnöke törölte a HSCZ-val szemben a 22 821 PLN összegű kamat-kötelezettséget és beleegyezett abba, hogy kötelezettségét kb. 350 000 PLN összegű részletekben fizesse ki, ami a 8 150 PLN-nek megfelelő támogatásértéket jelentett. Az adókinnlevőségek törléséből származó haszonnal együtt (31 145 PLN) a HSCZ-val szembeni 62 116 PLN (kb. 13 077 EUR) összegű követelést elengedték.

(74)

Végül 2002. november 27-én és 2003. november 20-án a TKB odaítélte a támogatást, 1 100 000 PLN és 280 000 PLN összegben, tehát összesen 1 380 000 PLN-t, a 4 370 000 PLN (30,4 %) teljes költség mellett az ipari kutatásokra és a kísérleti fejlesztéssel kapcsolatos tevékenységre, olyan projekt keretein belül, aminek a célja az öntöde technológiai folyamatának felújítási módszerei elemzésének segítése az acélgyártáshoz, a minőség és termelékenység javítása céljából használt összetevők felosztásának megváltoztatása által (45).

(75)

A Bizottság a feltáró eljárás megkezdéséről szóló határozatában megkérdőjelezte azt a tényt, hogy Lengyelország által alkalmazott intézkedések támogatásnak minősülnek-e, főleg három okból:

(76)

Azon felül a Bizottság aggodalmának adott hangot azzal kapcsolatosan, hogy a 8. jegyzőkönyv 4a. pontja szerint az LNM-nek lesz-e joga megkapni a HCZ részvényeit, mivel az LNM már az MSP tulajdonosa, aki viszont a 8. jegyzőkönyv szerint állami támogatás kedvezményezettje.

(77)

UK Steel a 2004. szeptember 9-én kelt levelében a HCZ Egyesült Királyságbeli versenytársai nevében eljárva azt állítja, hogy szerinte az adóságok törlése és a kinnlevőségek átütemezése a teljes kifizetésük pillanatáig állami támogatásnak minősülnek. Osztja a Bizottság aggodalmát azzal kapcsolatban, hogy a HCZ acél tárgyi eszközei normális piaci körülmények között felszámolásra és nem bérbeadásra kerülnének a HSCZ részére. Azon kívül a UK Steel felkéri a Bizottságot arra, hogy alkalmazza a 8. jegyzőkönyv 4b. pontját, amely szerinte teljesen megtiltaná az LNM-nek a HCZ-aktivák megvásárlását.

(78)

A Cseh Köztársaság, mint a Vítkovice Steel lemezgyártó acélkohó tulajdonosa a 2004. szeptember 10-én kelt levelében érdeklődést mutatott a Bizottság eljárása iránt.

(79)

LNM a 2004. szeptember 10-én kelt levelével részt vesz a Bizottság eljárásában, mint egy a lehetséges ajánlatadók között. LNM állítja, célja az, hogy segítsen kimutatni, a HCZ-acéltársaságok privatizációja és az LNM-csoport többi vállalata közötti kapcsolata teljes mértékben összeegyeztethető a csatlakozási szerződéssel és az állami támogatás szabályaival. Különösen igazolja, hogy a saját leányvállalata, az MSP nem vásárolja fel a HCZ vállalatait. Másodízben egyértelműen biztosítja, hogy ha sikerül megvásárolnia a HCZ-társaságokat, akkor független alanyként fogja kezelni azokat, az MSP-től teljesen külön és biztosítja, hogy köztük és az MSP között nem lesz helye az állami támogatás vagy a gyártási kapacitás átruházásának. Az említett társaságok közötti egyetlen reláció a kereskedelmi kapcsolat lenne, amely lehetővé tenné az MSP-nek a laposbugák szállítását a HCZ részére, ami átlátható módon lenne megszervezve, a versenytársak áraitól nem különböző piaci árak megőrzése mellett.

(80)

A Donbass a 2004. szeptember 10-én kelt levelével részt vesz a Bizottság eljárásában, mint egy a lehetséges ajánlatadók között. A Donbass véleménye szerint a szerkezetátalakítás a piaci feltételek betartása mellett zajlik. Azon kívül kifejti az aggodalmát azzal kapcsolatban, hogy csődeljárás esetén, figyelembe véve annak problémás jellegét és hosszadalmas voltát, egyáltalán lenne-e érdeklődés a HCZ-aktívák vásárlása iránt.

(81)

Lengyel Köztársaság rendelkezésre bocsátotta a további információkat. Igyekszik bizonyítani, hogy sem a HCZ szerkezetátalakításának keretein belül, sem a HSCZ tevékenységének keretein belül nem adtak támogatást szerkezetátalakítási célokra. Csak azt ismeri el, hogy 2002. vége előtt tényleg adtak a HCZ-nek egy bizonyos támogatást. Végezetül Lengyelország kifejtette, miért kellene a Bizottságnak engedélyeznie az OSZP megváltoztatását.

(82)

Lengyelország először azokat az új érveit sorolja fel, amelyek amellett szólnak, hogy a HCZ szerkezetátalakításán belül miért nem nyújtottak állami támogatást. Ezzel kapcsolatosan hozza fel a fent említett, a PWC által készített csődforgatókönyv elemzését. Szeretné bebizonyítani, hogy a szerkezetátalakítás esetén minden közhitelező követelését nagyobb mértékben elégítik ki, mint csőd esetében.

(83)

Az elemzés a biztosítékérték megfelelő elemzésén alapul, ami eddig nem készült el. A PWC-elemzés valóban kiemeli azt a tényt, hogy az állami hitelezők követeléseit nagyrészt nem termelőeszközök biztosítják, és csak kis részüket biztosítják termelőeszközök, amíg a magán hitelezők követelései jelentősebb mértékben biztosítják (legértékesebb) termelőeszközök. Mi több, még akkor, ha az állami hitelezők követeléseit a HCZ termelőeszközei biztosítják, későbbi dátummal vannak bejegyezve, mint a magán hitelezők követelései. A lengyel csődtörvénynek megfelelően azokat a hitelezőket csak a korábban bejegyzett hitelezők (azaz a magán hitelezők követelései) után lehet kielégíteni.

(84)

Lengyelország a fent említett elemzés alapján bizonyítja, hogy a szerkezetátalakítás teljesíti a magán hitelezők érdekeinek a követelményeit. Csak néhány közhitelező (azok, akiknél a 2. és 3. táblázat utolsó oszlopában mínuszjel szerepel) kap kevesebbet a szerkezetátalakítás esetében, mint a csőd esetében, de akkor is többet, mint a valódi csődforgatókönyv esetében.

(85)

Lengyelország bizonyítja, hogy a PWC 2003-as elemzése a közjogi követelések közhitelezői számára nagyon optimista forgatókönyv. Valójában a csődeljárás bevételeinek további csökkentése elsősorban a bíróság által felügyelt lengyelországi csődeljárások különleges jellegének az eredménye, amikor viselni kell a végrehajtó költségeit, amelyek általában az eladási bevétel 5 %-nak felelnek meg, a HCZ esetében valószínűleg akár 10 %-nak. Azonkívül a csődeljárás hosszadalmas, ami még jobban hozzájárulhat az értékcsökkenéshez.

(86)

Lengyelország állítása szerint a csőd eredményeképpen lehet, hogy az aktívák nem egységes folyamatban kerülnek eladásra, mivel az egyes hitelezők a vagyon egyes összetevőire nézve tulajdonjoggal rendelkeznek, és külön-külön eladhatják azokat. Ezzel kapcsolatosan a befektetők nem lehetnek biztosak abban, hogy teljes gyártósort vásárolnak-e, ami hozzájárulhat az árak csökkentéséhez. Lengyelország bemutatta a csődeljárás útján végrehajtott eladás néhány példáját, azaz a Huta Andrzej esetét, amikor a termelőeszközök tulajdonjogainak megosztása jelentős mértékben megnehezítette az eladását és hozzájárult az ár csökkenéséhez. Tehát a csődeljárás útján történő eladás sokkal kisebb ár elérését eredményezheti, mint a szerkezetátalakítási folyamat keretein belül megrendezett eladásnál.

(87)

Lengyelország továbbá azt állítja, hogy a „veszteséges” állami hitelezőknek még mindig jobb a helyzetük, mint a magánhitelezőknek, akik minden esetben a szerkezetátalakítás mellett szóltak (részletes kérdésekben lásd: 2. és 3. táblázat) (46).

(88)

Lengyelország kifejti, hogy a hitelezők nem szívesen írják alá a szerkezetátalakítási megállapodást legfőképpen a szerkezetátalakítási program pozitív eredményeibe vetett hit hiánya és azzal kapcsolatos elvárások miatt. Azon kívül Lengyelország arra utal, hogy a magánhitelezők fenntartásokkal kezelik az új ajánlatokat, főleg azért, mert a bankok félnek a biztosítékokat és az aktívák zálogait részvényekre cserélni, mivel az könyvvizsgálók vagy a Bankfelügyelet Felügyelősége lecsökkentik a követelésértéküket és kötelezik a veszteség könyvelésére. Ellenkező esetben a meglévő tényállás megőrzése magasabb könyvelési értéket enged megtartani, akkor is, ha ez nem reális.

(89)

Azonban ha a szerkezetátalakítás reálisnak tűnik, az eredmények eléréséhez szükséges idő nem túl hosszú és nagy valószínűséggel lehet a követelésekért cserében pénzeszközöket nyerni, akkor fennáll az ilyen megoldásra való beleegyezés. Lengyelország valóban benyújtotta a Kredyt Bank S.A. és az ING BSK leveleit, amelyek bizonyítják, hogy még azok a bankok, amelyek a legtöbbet veszítenek a szerkezetátalakításon, a szerkezetátalakítási tervet jobb megoldásnak látják, mint a csődöt. Ugyanakkor a polgári jogi követelések magánhitelezői kinyilvánították, hogy készen állnak a kamat-visszafizetés további csökkentésére, hogy ezzel garantálják, hogy a HCZ-nek elegendő forrása legyen az szerkezetátalakítás alá nem eső minden követelés és azzal kapcsolatos költségek visszafizetéséhez.

(90)

A továbbiakban: Lengyelország bemutatja, hogy a polgári jogi követelések közhitelezői, akik a PWC-elemzés szerint a szerkezetátalakítás következtében kevesebbet kapnának, mint csőd következtében, semmiképpen nem tudták volna megakadályozni a lengyel jog keretein belül folytatott egyezségi eljárást. Tehát a kisebbséget alkotó kielégítetlen hitelezők nem lennének képesek kikényszeríteni a felszámolást.

(91)

A közjogi követelések közhitelezői esetében Lengyelország arról tájékoztat, hogy az állami hitelezők által birtokolt zálogok felszabadítása és a követelések átruházása az új alanyra, az Operatorra, nem automatikusan történik. Ehhez szükséges az összes közjogi követelés közhitelezőjének a kizárólagos és egyedi beleegyezése, ami – Lengyelország szerint – önkéntes dolog. Ennek a legjobb példája a közjogi követelések három közhitelezője (Częstochowai Adóhivatal, FGSP és Poraj önkormányzata), akik elutasították a különleges feltételek melletti szerkezetátalakítást, gondolván, hogy számukra jobb eredményeket hoz a csőd.

(92)

Lengyelország benyújtotta a HSCZ tevékenységére vonatkozó tájékoztatását is. Bizonyítja, hogy az acélgyártási aktívák bérbe adása a HCZ által a HSCZ részére egy olyan lépés, amelyre általában minden magán hitelező engedélyt adott volna. Ezzel kapcsolatosan hozzátette, hogy a bírósági végrehajtók hosszadalmas tevékenységét és a gyártási tevékenység megszakítását eredményezte volna az olyan megoldás, amely azon alapul, hogy a vagyont a végrehajtók által nem ellenőrzött független cégnek még csőd előtt adják bérbe egy módszer az aktívák értékének megőrzésére a tevékenységvégzés folytatása szabályai szerint. Ebből a célból a magán hitelező a bérbeadási szerződés keretein belül szintén beleegyezne a teljesítés elhalasztásába.

(93)

Azon kívül Lengyelország nem látja intézkedéseiben az állami támogatás jegyeit, mivel a finanszírozás a beszállítók által a kereskedelmi szabályok szerint adott kölcsönökből és az öntöde ügyfeleitől származott, akik a HCZ/HSCZ-t nem akarták elveszíteni mint ügyfelet.

(94)

Az elektromos energia kifizetése kérdésében a LEH részére Lengyelország bizonyítja, hogy a garanciák nem voltak az állami támogatás részei, mivel a HSCZ fizette az TFS-nek a valódi értékének 2 %-ával egyenlő, a piaci értékének megfelelő biztosítékot. Ez az érték úgy kerül kiszámításra, hogy figyelembe veszik, hogy a garantált összeg soha nem léphette át a 6 millió PLN-t, amivel kapcsolatban a 120 000 PLN összegű jutaléknak valóban 2 %-nak megfelelőnek kell lennie. Összehasonlításképpen Lengyelország az Országos Hitelkezességi Alap példáját említi, amely az ügyfeleinek több mint 25 kereskedelmi bank „hitelkezességét” kínálja kamatláb alapján, amely jelenleg akár évi 1 %, 2 évre 1,2 % és 3 évre 1,4 % lehet. Tehát Lengyelország azt állítja, hogy a kezesség költsége és összege megfelel az akkor érvényes piaci feltételeknek.

(95)

Először, Lengyelország elismeri, hogy az 1997. év és a 2002. májusa között odaítélt 19 699 452 PLN (4 147 332 EUR) összegű támogatás a HCZ részére szerkezetátalakítási támogatás volt.

(96)

Másodszor, ami a TKB támogatását illeti, Lengyelország mégis azt állítja, hogy a támogatások teljesítik a kutatáshoz és fejlesztéshez nyújtott állami támogatás közösségi keretrendszerének feltételeit (a továbbiakban: „kutatásra és fejlesztésre vonatkozó keretrendszer”) (47), és ilyen jellegű támogatásként kell azokat kezelni.

(97)

Lengyelország azt állítja, hogy részben a TKB elnökének a 2001. november 30-én elfogadott, az állami költségvetésben a tudományra szánt pénzügyi eszközök odaítéléséről és elszámolásáról szóló rendelkezéséből származnak, amely a csatlakozási szerződésben a létező támogatáseszközök felsorolásában került bejegyzésre. Ez legalább is arra az 1 380 000 PLN összegű a HSCZ-nek szóló támogatásra vonatkozik, amelyet a program elfogadása után ítélték oda.

(98)

A továbbiakban: Lengyelország azt is állítja, hogy az 5 461 620 PLN összegű TKB támogatást a HCZ részére, bár nem a program keretein belül lettek odaítélve, indokoltnak kellene tekinteni, mivel megegyeznek a kutatásra és fejlesztésre vonatkozó keretrendszer hasonló feltételeivel. Bár még a program életbe lépése előtt ítélték oda, a támogatás mégis a program ugyanazon ismérvei szerint került megítélésre és ezzel kapcsolatosan a kutatásra és fejlesztésre vonatkozó keretrendszernek megfelelően. Lengyelország kijelenti, hogy a II. résznek megfelelően, hiányzik a részletesebb információ erről a támogatásról, mert időközben a KBN-t feloszlatták.

(99)

Harmadszor, Lengyelország bizonyítja, hogy a HSCZ részére időközben a különböző pénzeszközöket kifizették. Halasztott fizetés bérleti díj címén és a kötelező százalék a ZUS és a FGSP részére a 16 %-os törvényi kamattal együtt kiegyenlítették 2002. júliusa és 2003. január 21. között, további 13 %-ot fizettek be 2003. szeptember 24-ig és 12,25 %-ot 2004. november 25-ig.

(100)

Végül a PFRON és az Adóhivatal által megadott adóelengedés formájában, a 62 116 PLN (kb. 13 077 EUR) összegű támogatás nem kerül visszaadásra, mivel az adóügyi szervek nem fogadják el a visszafizetést a kinnlevőség behajtásáról szóló határozat nélkül. Azonban Lengyelország állítja, hogy ez a támogatás megfelel a de minimis szabálynak.

(101)

Lengyelország indítványozza a Bizottság jóváhagyását az OSZP megváltoztatására, a 8. jegyzőkönyv 10. pontja alapján. Lengyelország biztosítja, hogy a HCZ a tevékenységét támogatás nélkül folytatja, és nem kerül felszámolásra. Cserében Lengyelország kötelezi magát, hogy az 1997–2006-os években a HCZ nem kap semmilyen további állami támogatást és a fent leírt gyártási kapacitását sem fogja megnövelni 2006., azaz a 8. jegyzőkönyvben meghatározott szerkezetátalakítási időszak vége előtt.

(102)

A lengyel hatóság arról tájékoztatja a Bizottságot, hogy 2002 ősszén, az OSZP kidolgozása közben, a HCZ szerkezetátalakítását állami támogatás nélkül lehetetlennek ítélték meg. Addig, amíg lehetőség volt a teljes adósság kifizetésére az állam segítségével, egyik hitelező sem volt hajlandó a saját adósságrészét elengedni. Csak amikor az OSZP-től megvonták a támogatás odaítélésének lehetőségét, a vállalat hitelezői a követeléseik mérséklése mellett döntöttek. Mi több, a 2002. október 30-i törvény életbe lépése a lengyel jog egy hatékony eszköze lett, amely lehetővé tette a közjogi követelések leírását és a hitelezők kifizetését az ellenőrzésük alatt tartott eljárás folyamán.

(103)

Lengyelország biztosítja a Bizottságot, hogy a MH, a HSCZ és más társaságok eladásának szerződése a stratégiai befektető részére kizárja a lehetőséget, hogy a HCZ állami támogatást kapjon valamelyik kedvezményezetten keresztül, a 8. jegyzőkönyv keretein belül. Ebből a célból a befektetővel kötött eladási szerződésbe belekerülnek a megfelelő monitoring-intézkedések.

(104)

A 8. jegyzőkönyv 1. pontja rendelkezik arról, hogy „az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének sérelme nélkül, szerkezetátalakítási célra Lengyelország által, a lengyel kohászat meghatározott részének nyújtott állami támogatást a közös piacnak összeegyeztethetőnek tekintik”, ha, többek között, az említett jegyzőkönyvben meghatározott feltételek teljesülnek.

(105)

A 8. jegyzőkönyv 3. pontjának megfelelően az állami támogatás elnyerésére csak az 1. mellékletben felsorolt társaságok jogosultak. Lengyelország 8 társaságot választott ki, amelyek rákerültek a listára. Nem szerepel rajta sem a HCZ, sem a HSCZ, sem a HCZ egyik leányvállalata sem.

(106)

A 8. jegyzőkönyv 6. pontjában megtiltották a tetszőleges további állami támogatás odaítélését szerkezetátalakítási célokra a lengyel kohászat részére. Ebből a célból a 8. jegyzőkönyvben megbízták a Bizottságot, hogy tegye meg a „megfelelő intézkedéseket, amelyek nyomán minden társaság köteles a kapott támogatást visszafizetni”, ha a monitoring összeegyezhetetlenséget mutat a „kohászat részére nyújtott további összeegyezhetetlen állami támogatás” odaítélése következtében.

(107)

Az európai megállapodás keretein belül a lengyel kohászatnak szánt, a szerkezetátalakítás keretein belüli támogatás odaítélésének a halasztási időszakát a Tanács 2006. december 31-ig hosszabbította meg. Ezt a megállapítást elfogadták a 8. jegyzőkönyvben Lengyelország EU-csatlakozásának részeként. A cél elérése érdekében az időszak magában foglalja a csatlakozás előtti és utáni időszakot. Pontosabban fogalmazva, felhatalmazást ad a korlátozott mennyiségű, szerkezetátalakítási célú támogatásnyújtásra az 1997–2003-as években és megtiltja az állam további, szerkezetátalakítási célú támogatásnyújtását a lengyel kohászat részére az 1997–2006-as években. Ebben viszonylag egyértelműen különbözik a csatlakozási szerződés többi előírásától, mint a IV. mellékletben kijelölt átmeneti mechanizmus („létező támogatási eljárás”), amely kizárólag a csatlakozás előtt megadott állami támogatásra vonatkozik, olyan mértékben, amilyenben „továbbá alkalmazandó” a csatlakozás után. A 8. jegyzőkönyvet lehet tehát lex specialis-nak tekinteni, amely azokban az ügyekben, amire vonatkozik, helyettesíti a csatlakozási okmány egyéb előírásait (48).

(108)

Azzal kapcsolatosan, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 87. és 88. cikke rendesen nem vonatkozik a csatlakozás előtt megadott támogatásra, amelyet nem alkalmaznak a csatlakozás után, a 8. jegyzőkönyvben foglaltak kiterjesztik az EK-Szerződés keretein belüli állami támogatás felügyeletét az 1997–2006. években a lengyel kohászat szerkezetátalakításnak nyújtott minden támogatásra.

(109)

Az EK-Szerződés 88. cikke 2. bekezdésének megfelelően határozat hozható Lengyelország EU-csatlakozása után, mivel a 8. jegyzőkönyvből hiányzó részletes előírások miatt a normális szabályok és előírások alkalmazandók. Ezért az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet  (49) (a továbbiakban: eljárási rendelet) is alkalmazandó.

(110)

A Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése a közös piaccal összeférhetetlennek nyilvánítja a tagállamok által vagy állami forrásból nyújtott olyan támogatásokat, amelyek bizonyos vállalkozások előnyben részesítése által torzítják a versenyt, vagy azzal fenyegetnek, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet. Az EK-Szerződés 86. cikke (1) bekezdése pontosan meghatározza, hogy az EK-Szerződés 87. cikke alkalmazandó továbbá az állami vállalkozások, azaz az állam által felügyelt vállalatok esetében is.

(111)

A tartozások hatóságok általi törlése versenyelőnyhöz juttat, mivel magában foglalja a bevételről való lemondást, valamint állami forrásaiból származó támogatást képez. Mindazonáltal, a hagyományos szakvéleménynek megfelelően, a közforrások csak akkor jelentenek állami támogatást az EK-Szerződés 87. cikke értelmében, ha a kedvezményezett vállalat olyan versenyelőnyhöz jut, amelyhez nem jutott volna normális piaci helyzetben. Valóban megállapították, hogy a befektető a piacgazdasági körülmények között egy olyan strukturális politikát folytathat, amelynek keretein belül a befektetett tőke jövedelmezőségének hosszú távú perspektíváit tartja szem előtt. Másrészt azonban, ahogy a meglévő szakvéleményezésből kiderül, a hitelező a piacgazdasági körülmények között inkább igyekezne belátható határidőn belül az elmaradt összegek visszafizetését kieszközölni a nehéz anyagi helyzetben lévő kötelezettől (50).

(112)

Ezért is az Elsőfokú Bíróság szerint, ha a nehéz anyagi helyzetben lévő kötelezett felajánlja a tartozása szerkezetátalakítását hogy a csőd elkerülése érdekében, akkor minden hitelezőnek pontosan ki kell egyenlítenie legalább a szerkezetátalakítási terv keretein belüli felajánlott összeghez jutásával kapcsolatos előnyöket és a cég esetleges csődje útján kapható összeget (ez a becslést a továbbiakban: a magánhitelezők mérlegelése) (51). Az Első Fokú Bíróság megállapította, hogy a magánhitelező mérlegelését sok tényező befolyásolja, mint a hitelező követeléseinek fajtája (biztosított, kedvezményes, vagy közönséges követelés), a meglévő biztosíték jellege és kiterjedése, az összeg, amihez hozzájut csőd esetén, és hogyan látja a hitelező a cég esélyeit, hogy újra jövedelmező legyen.

(113)

A HCZ szerkezetátalakításának kérdésében a Bizottság értékelte a Lengyelország által benyújtott dokumentációt és tájékoztatást, és megállapította, hogy az eljárás megindításakor megfogalmazott kételyek eloszlottak. A Bizottság úgy gondolja, hogy a szerkezetátalakítás megfelel a magánhitelezők mérlegeléseinek.

(114)

A PWC-elemzés alapján a Bizottság már nem állítja azt, hogy a közjogi követelések közhitelezői által birtokolt biztosítékok miatt a felszámolás jobb eredménnyel járt volna, mint a szerkezetátalakítás. A PWC-elemzésben foglalt magyarázatok alapján a Bizottság úgy véli, hogy az állami hitelezők a magánhitelezőkhöz hasonló biztosítékokkal rendelkeztek, ugyanazokon a gyártási aktívákon, azonban azok később kerültek bejegyzésre, mint a magánhitelezők biztosítékai. Ezzel kapcsolatosan prioritás lesz a magánhitelezők követeléseinek kielégítése, ami a közjogi követelések közhitelezőihez tartozók kielégítési szintjének csökkentését eredményezi majd.

(115)

Azon kívül a Bizottság már elfogadhatja, hogy a HCZ jelenlegi szerkezetátalakítási ajánlata minden közhitelező számára hasznot hozhat. Ebből a célból a Bizottság megállapítja, hogy a polgári jogi követelések hitelezőire vonatkozó értékelést a 2003. decemberében fennálló helyzetre vonatkoztatva kell elvégezni. Később ugyan megváltoztatták a szerkezetátalakítási megállapodást, de az alapelemei azóta is érvényesek és kötelező érvényűek maradtak. A közjogi követelések közhitelezői számára viszont a 2005. júniusa a megfelelő dátum, mivel azoknak a hitelezőknek még feltétel nélküli beleegyezésüket kell adniuk a szerkezetátalakítási határozat feltételeibe.

(116)

Az elemzés, amelyből az derül ki, hogy a szerkezetátalakítás a hitelezők számára kifizetődőbb lesz, mint a csőd, igazolja magát még az állami hitelezők számára lehető legjobb csődforgatókönyv összefüggésében is. Egy ilyen forgatókönyvet elfogadva 2005-ben csak a közjogi követelések három közhitelezője és 2003-ban a polgári jogi követelések egy közhitelezője (52) a szerkezetátalakítás során tényleg kevesebbet kaphatna, mint felszámolás esetén. Azonban a közjogi követelések mind a három közhitelezője a szerkezetátalakítás ellen foglalt állást, és a lengyel hatóságok biztosították követeléseik teljes kifizetését az RFG aktíváiból Ezek az állami hitelezők tehát nem nyújtottak a kötelezett számára semmilyen előnyt, és nem fektettek be közforrásokat, tehát a viselkedésük nem hozható összefüggésbe az állami támogatással (53).

(117)

A polgári jogi követelések közhitelezőjét, az Zaklad Energetyczny-t illetően, amely Częstochowa körzetében a helyi energiabeszállító, először is figyelembe kell venni, hogy a különbség a követelései kielégítésének – szerkezetátalakítási és felszámolási – szintjei között elenyésző. Másodszor a Bizottság megérti, hogy a HCZ részére szolgáltatásokat beszállító magánhitelező az esetek többségében a felszámolás ellen szól, mert ha a HCZ hosszabb időre, vagy teljesen megszakítja a gyártást, ezzel ő egy fontos ügyfelet veszíti el. Ez különösen vonatkozik az Zaklad Energetyczny-re, amelynek ez jelentené a legnagyobb átvevő elvesztését. Tehát a hitelező a saját üzleti érdeke szerint járt el és nem juttatta a HCZ-t semmilyen neki nem járó haszonhoz.

(118)

Azon kívül a Bizottság megérti, hogy figyelembe véve a fent említett szakvéleményt (54), amelynek megfelelően „a szerkezetátalakítás esetén kapott összeget” össze kell hasonlítani a „a cégnek a jövedelmezőség visszanyerésére való esélyének becslésével”, a magánhitelezők mérlegelése megköveteli a csőd következményeinek reális felmérését a szerkezetátalakítással szemben.

(119)

A vizsgált esetben a szerkezetátalakítás esélyei egyértelműek. A polgári jogi követeléseket értékesítik a stratégiai befektetőnek, és bizonyítékok voltak (2003-ban) és vannak (2005-ben) arra vonatkozóan, hogy komoly ajánlatokat tettek. Azon kívül a követelések átruházása az Operatorra szintén gazdaságilag megfelelően megalapozottnak tűnik. Az aktívák értékét egy megbízható értékbecslő cég igazolta.

(120)

A Bizottság megérti továbbá, hogy csőd esetén nem lehet garantálni a PWC-elemzésben példának felhozott összeget. Az elemzést az állami hitelezők számára legkedvezőbb forgatókönyv alapján végezték és az aktívák eladását feltételező hasonló elvárásokon alapul, mint az szerkezetátalakításra kijelöltek. Azonban hiányzik a garancia arra, hogy az aktívák eladása a végrehajtó által egyetlen eljárás keretein belül történik. Ehelyett az egyes hitelezők átvehetik az elzálogosított aktívákat, aminek következtében az eladás során az ár valószínűleg alacsonyabb lesz, mint az szerkezetátalakítás folyamatában. A feltevés igazolására Lengyelország empirikus bizonyítékokat nyújtott be.

(121)

A magánhitelezők viselkedése egyértelműen éppen ilyen piaci hozzáállásra utal. A magánhitelezők valóban a szerkezetátalakítás mellett tették le voksukat, a 2. és 3. táblázatban bemutatott eredmények ellenére, amelyek az ő esetükben a csőd javára szóltak. Például a BPH magánbank 2003-ban a 75 millió PLN értékű követelésein kb. 19 %-os (14 millió PLN) veszteséget szenvedett volna, amíg a szerkezetátalakításon kb. 49 %-ot (37 millió PLN) kellett volna veszítenie. A legjobb csődforgatókönyvvel összehasonlítva a szerkezetátalakítás akkor csak 62 %-os visszatérítést engedélyezett volna. Ennek ellenére az BPH az szerkezetátalakítási megállapodás mellett szólalt fel.

(122)

Ha ugyanazt a mércét használnánk az állami hitelezőkkel szemben, majdnem mindegyiküknek, azaz minden polgári jogi követelés közhitelezői és a közjogi követelések közhitelezői többségének a szerkezetátalakítás mellett kellett volna szólnia.

(123)

A Bizottság további kételyeit eloszlottak abban a kérdésben, hogy a HCZ gyártásának átruházása a HSCZ-re támogatást jelentette-e. A Bizottság tudomásul veszi, hogy ésszerű alapjai voltak a még a csőd bejelentése előtt, az acél tárgyi eszközök végrehajtóinak ellenőrzésén kívül lévő társaságnak való bérbeadásának, mint az aktívák értékének megőrzési módjának a tevékenységvégzés folytatásának érdekében.

(124)

Azonkívül a Bizottság megállapította, hogy a HSCZ hozzájutott a forgó tőkéhez és az TFS garanciájához a magán hitelező tesztjét teljesítő üzleti szabályok szerint. Megérti, hogy a HSCZ a beszállítók által az üzleti szabályok szerint adott kölcsönökből és a Huta Częstochowa-ban történő acélgyártásban komolyan érdekelt ügyfelek előlegeiből volt finanszírozva.

(125)

Ami az TFS által megadott garanciát illeti, a Bizottság az egyedi garanciák megítélésére vonatkozó gyakorlatra alapozva megállapítja, hogy a garancia állami támogatást nem képez (55).

(126)

A HSCZ először is nem volt nehéz anyagi helyzetben, a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatás értelmében (56). Sőt, mi több, ez egy új, tartozásoktól mentes társaság, amely már jelentős megrendeléscsomaggal rendelkezik. Másodszor a társaság képes volt kölcsönökhöz jutni a pénzügyi piacokon állami beavatkozás nélkül, harmadszor pedig a garancia konkrét, maximális összegre vonatkozik és nincs nyitott jellege.

(127)

Ami a garancia árát illeti, a Bizottságnak nincsenek bizonyítékai, hogy a kifizetett jutalék nem felel meg a piaci árnak. Ez akkor lesz nyilvánvaló, ha megnézzük a lengyel fél érvét, amely szerint a megbeszéltek miatt garantált összeg ténylegesen nem lépte túl a 6 millió PLN-t és ezzel kapcsolatosan a jutalék mértéke 2 % lett. Azonban a 0,8 % mértékű jutalék esetén még, a hasonló garanciák példái, ahol a jutalék 1 %-os volt, azt mutatják, hogy a jutalék megfelelt a piaci értéknek, főleg ha figyelembe vesszük a tényt, hogy a TFS-nek teljes információi voltak a HSCZ-ról és ezzel kapcsolatosan képes volt bevezetni a garantált összeg korlátozását lehetővé tevő monitoring eszközeit. A Bizottság emlékeztet továbbá arra, hogy más, a kohászatra vonatkozó ügyekben megfelelőnek ítélte a kifizetett jutalékot, amely még kisebb volt, mint a vizsgált esetben (57).

(128)

A HCZ-nek a 1997. júniusa és 2002. májusa között nyújtott 25 161 072,08 PLN (kb. 5,3 millió EUR) összegű pénzügyi eszközök állami forrásokból származtak. Mivel az acéllemez egész Európában széleskörű kereskedelem tárgyát képezi, a Lengyelország által odaítélt ilyen típusú támogatás a HCZ-nek kedvezve torzítja a versenyt és érinti a tagállamok közötti kereskedelmet. Ezért az EK-Szerződés 87. cikke (1) bekezdése értelmében az ilyen intézkedés állami támogatásnak minősül.

(129)

Az 1 328 000 PLN mértékű TKB támogatási szintén gazdasági előnyhöz juttatták a HSCZ-t és ezért állami támogatásnak minősülnek, mivel a HCZ-nak nyújtottakhoz hasonlóan torzítják a versenyt és befolyásolják a tagállamok közötti kereskedelmet.

(130)

Azonban a közjogi kinnlevőségek a HCZ általi késedelmes kifizetésével kapcsolatosan a Bizottság nem vesz észre semmilyen hasznot. Mivel a HSCZ nem volt veszélyeztetett vállalat, a Bizottság sem hiszi, hogy egy magánhitelező a közintézmények helyében a tartozásának rövid határidejű visszafizetése mellett érvelne (58).

(131)

Azon kívül a lengyel jogszabályoknak megfelelően a HSCZ kifizette az elmaradt teljesítések utáni törvényi kamatot, a mértékük pedig túllépte a Bizottság által alkalmazott referencia-kamatlábat. A Bizottság felhívja a figyelmet arra, hogy az eljárási rendelet 14. cikkének megfelelően, a jogtalanul odaítélt támogatásra vonatkozó eljárás célja – meghatározni az összeget, amelyet vissza kell nyerni azért, hogy egy olyan helyzet álljon vissza, mint ha semmilyen támogatás nem került volna odaítélésre. Ha azonban a kedvezményezett maga visszafizette a támogatást a támogatás odaítélése napjától a visszafizetés pillanatáig kiszámított teljes kamattal azonos vagy magasabb összegben, akkor, a Bizottság gyakorlatának megfelelően, az ilyen eszköz már nem képez állami támogatást az EK Szerződésének 87. cikkének (1) bekezdése értelmében.

(132)

A törvényi kamatok, amelyek mértéke 2002–2004-es években 16 % és 12,25 % között (lásd . pont) mozgott, valóban túllepik a Bizottság által a támogatás visszafizetésénél alkalmazott referencia-kamatlábat. Az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló 2004. április 21-i 794/2004/EK bizottsági rendelet 9. cikkének megfelelően (a továbbiakban: végrehajtó rendelkezés) (59), ez az ötéves bankközi swap-ügyletek rátájának átlaga az előző év utolsó három hónapjából plusz 75 bázispont. Lengyelország számára ez a hivatkozási ráta 2004. május 1-től7,62 %-ot tett ki (60). 2004. előtt Lengyelországban nem létezett az ötéves bankközi swap-ügyletek rátája. Minden esetben más mutatók is, mint az egyéves kincstári kötvények átlagos visszatérítése, észrevehetően alacsonyabb volt (2002- ben 8,24 %, 2003-ban 5,34 % és 2004-ben 6,63 %).

(133)

Az állami támogatásnak csak a Częstochowai Adóhivatalt és a PFRON-t illető teljesítések elhalasztása tekinthető, 62 116,09 PLN összegben, amit nem fizettek vissza.

(134)

A támogatást, amelyet HCZ kapott 1997. júniusa és 2002. májusa között 25 161 072,08 PLN összegben, annak figyelembe vételével ítélték oda, hogy később az OSZP és a 8. jegyzőkönyv alapján állami támogatásként jóváhagyják, azonban a későbbiekben a HCZ csődjére való tekintettel elmaradt. Mivel azonban a 8. jegyzőkönyv szerint az ilyen támogatás nem megengedett, még mindig nem megengedett szerkezetátalakítási célú támogatásnak minősül, ha csak egyéb, az állami támogatásra vonatkozó szabályok alapján nem minősül megengedett támogatásnak.

(135)

A Bizottság felhívja a figyelmet arra, hogy az acélipari ágazat részére nyújtott állami támogatás szabályai szerepelnek a 2002. június 23-ig az acéliparnak nyújtott állami támogatásra vonatkozó közösségi szabályok megállapításáról szóló, 1996. december 18-i 2496/96/ESZAK bizottság határozatba (61) (a továbbiakban: acélipari támogatási szabályzat) (62).

(136)

Az acélipari támogatási szabályzat 2. cikke megengedi a kutatásra és fejlesztésre vonatkozó keretszabályoknak megfelelő támogatást. A Bizottság az öt támogatási eszköz alapján, amelyet a TKB ítélt oda 5 461 620 PLN összegben, úgy véli, hogy nincsenek komoly kételyek a kutatásra és fejlesztésre vonatkozó keretszabályoknak való megfelelőségük felől, a csatlakozási szerződés IV. mellékletének 3. cikke (2) bekezdésének értelmében (63).

(137)

Először is, bár a TKB által a HCZ-nak odaítélt támogatásokra közvetlenül nem terjed ki a TKB Elnökének a tudomány számára nyújtott pénzügyi támogatás odaítélésének feltételeiről szóló 2001. november 30-i rendelkezése (amit a Bizottság a csatlakozási szerződés IV. mellékletében foglalt PL 6 intézkedés alapján létező támogatásként fogadott el), úgy tűnik, hogy Lengyelország a támogatást nem ítélte meg másképp a program jóváhagyása előtt. Lengyelország már az OSZP-ben már meghatározta a „TKB eszközeit”, mint „a megengedett köztámogatás eszközeit a kutatásra és fejlesztésre szánt támogatások formájában” (64). Ilyen formában a Bizottság értékelte az OSZP-t és a Tanács 2003. júliusi határozatéval azt jóváhagyta (lásd 27. pont).

(138)

Másodszor, a támogatáseszközök megfelelnek a kutatásra és fejlesztésre vonatkozó keretrendszernek. Egyértelmű, hogy a támogatást a kutatási-fejlesztési célokra ítélték oda. Mi több, a támogatás kisebb, mint a kutatásra és fejlesztésre vonatkozó keretrendszerben meghatározott, a szabad piac szabályainak megfelelő támogatás felső határa, további 10 %-os engedmény figyelembe vételével, mivel a kedvezményezett a 87. cikk (3) bekezdésének a) pontjában meghatározott régióban volt található (65). Ez tehát vagy az ipari kutatásokra szánt támogatás és 60 %-os felső érték alatt van (. pont, első, második és negyedik albekezdés), vagy az ipari kutatásokra, ill. a kísérleti fejlesztéssel kapcsolatos tevékenységre szánt támogatás, amely 35 %-ot tesz ki (. pont, harmadik, negyedik és ötödik albekezdés). Azon kívül a támogatás ösztönző hatású volt, mivel a lengyel hatóságok meggyőzően bebizonyították, hogy támogatás nélkül a HCZ nem adott volna megbízást a K+F programok végrehajtására.

(139)

A Bizottság ezzel kapcsolatosan úgy véli, hogy nem emel kifogást az 1997–2001 években a TKB-től kapott támogatással szemben, a csatlakozási szerződés IV. mellékletének megfelelően, és a K+F támogatásnak tekinti, nem pedig szerkezetátalakítási célúnak a 8. jegyzőkönyv értelmében.

(140)

Azonban a 19 699 452 PLN összegű, működési és foglalkoztatás-szerkezetátalakítási célú további támogatás esetében a Bizottság nem látja, az acélipari támogatási szabályzat mely rendelkezései alapján engedhető meg a támogatás. Nyilvánvaló, hogy ez nem a kutatásra és fejlesztésre, vagy az üzemek bezárására vonatkozó támogatás (4. cikk). Azon felül a támogatás nem minősül megengedett működési támogatásnak sem a környezetvédelmi állami támogatásra vonatkozó uniós iránymutatások értelmében (66). Mindenesetre a lengyel hatóságok nem hivatkoztak semmilyen kivételekre, sem az acélipari támogatási szabályzat, sem az EK szabályainak keretein belül.

(141)

Figyelembe véve azt a tényt, hogy ezek az intézkedések nem esnek az ESZAK acélipari támogatási szabályzat keretein belül más kivétel alá, a Bizottság, az acélipari támogatási szabályzat 1. cikkének megfelelően, szerkezetátalakítási célú támogatásnak tekinti azt, amely a 8. jegyzőkönyv értelmében nem egyeztethető össze a közös piaccal.

(142)

A 2002. és 2003. években a TKB a HSCZ-nak 1 380 000 PLN-t ítélt oda. A támogatást a csatlakozási szerződés IV. mellékletében foglalt PL 6 intézkedés keretein belül létező támogatásnak lehet tekinteni. Lengyelország megerősítette, hogy a támogatás a PL 6 intézkedésnek megfelelően jóváhagyott terv keretein belül került odaítélésre. Ezek az intézkedések nem emelnek tehát komoly kétségeket azzal kapcsolatban, hogy megfelelnek-e a kutatásra és fejlesztésre vonatkozó keretszabályoknak, a csatlakozási szerződés IV. melléklete 3. cikkének (2) bekezdése értelmében.

(143)

Figyelembe véve, hogy a TKB által a HCZ-nak odaítélt támogatás engedélyezett, a HSCZ által kapott potenciálisan nem megengedett támogatás összege 62 116,09 PLN (kb. 13 077 EUR). Azonban ez az összeg teljesíti az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a de minimis támogatásokra való alkalmazásáról szóló, 2001. január 12-i 69/2001/EK bizottsági rendelet feltételeit (67) és ezért a Bizottság úgy határozhat, hogy ez az eszköz nem jelent állami támogatást az EK-Szerződés 87. cikke (1) bekezdése értelmében.

(144)

A fent említett okok miatt a Bizottság úgy véli, hogy az intézkedések, amelyeket Lengyelország alkalmazott a HCZ szerkezetátalakításához a 2003. augusztus 7-i szerkezetátalakítási terv keretein belül, amelyet később módosított 2003. december 1-én és 2004. április 30-án, nem jelentenek támogatást az EK-Szerződés 87. cikke (1) bekezdésének értelmében. Azon kívül a Lengyelország által a HSCZ tevékenysége számára alkalmazott intézkedések szintén nem jelentenek támogatást az EK-Szerződés 87. cikke (1) bekezdésének értelmében. Mi több, a TKB által a HCZ-nak és HSCZ-nek kutatásra és fejlesztésre odaítélt támogatások összeegyeztethetőek a közös piaccal.

(145)

Azonban a HCZ által 1997–2002-es években, 19 699 452 PLN (4,1 millió EUR) mértékben a szerkezetátalakítási célokra kapott támogatás nem egyeztethető össze a közös piaccal és ezt a 8. jegyzőkönyv 18. pontjának megfelelően vissza kell téríteni.

(146)

A visszatérítési követelésnek az a vállalatnak a címzettje, amelyik a támogatást ténylegesen igénybe vette. A támogatás odaítélésének pillanatában a támogatást fogadó gazdasági alany a HCZ jogalanyának a része volt. Mivel magának a HCZ-nek az aktíváit és passzíváit elosztják a három öröklődő társaság között, RFG, MH és működtető között, a támogatást fogadó jogalany nem korlátozódik már csak a HCZ jogalanyhoz, hanem azokat az alanyokat is magában foglalja, akik megkapták a HCZ aktíváit és passzíváit. Ezzel kapcsolatosan a visszatérítést a HCZ-tól, az RFG-tól, a MH-tól és az Operatortól fogják követelni, akik együttesen felelnek érte.

(147)

A visszatérítés alá eső összegeket a végrehajtási rendelkezés előírásainak megfelelően számított kamatokkal növelni fogják. Különösen a végrehajtási rendelkezés 9. cikkének (4) bekezdése rendelkezik arról, hogy ha hiányzik az ötéves bankközi swap-ügyletek rátája, akkor a Bizottság, az érdekelt tagállammal való szoros együttműködésben, meghatározhatja az állami támogatás visszatérítésének kamatlábát más módszer alapján a hozzáférhető információkra támaszkodva. Ezzel kapcsolatosan, hogy Lengyelország számára arra az időszakra, amire a közös piaccal nem összeegyeztethető támogatás odaítélése vonatkozik, nem voltak hozzáférhetőek az ötéves bankközi swap-ügyletek rátái, a támogatás visszatérítésének alkalmazott kamatlábnak a hozzáférhető kamatlábon kell alapulnia, amelyet az adott időszakra jellemzőnek kell tekinteni.

(148)

Lengyelország bejelentette az OSZP módosítását, és kijelentette, hogy a HCZ-t nem számolják fel, hanem az állami támogatás nélkül is újjászervezhető. A Bizottság a 8. jegyzőkönyv 10. pontjának megfelelően nem emelt kifogást e változás ellen.

(149)

A 8. jegyzőkönyv 10. pontjának értelmében „az általános szerkezetátalakítási tervben és az egyedi tervekben történő bármilyen módosítást Bizottságnak, és amennyiben ez szükséges, a Tanácsnak jóvá kell hagynia.” Mivel a Bizottság határozata állami támogatásra vonatkozik, megfelelő az EK-Szerződés 88. cikkének és a 659/99/EK rendelet eljárási szabályaira való hivatkozás. Ebben az összefüggésben a határozatokat a Bizottság hozza, kivéve azt az esetet, amikor a közös piacnak megfelelő támogatás odaítéléséről szóló határozat kivételes körülményekkel igazolható, 88. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdése értelmében.

(150)

A Bizottság jogosult az ajánlott változás jóváhagyására, mivel az állami támogatásra vonatkozó jegyzőkönyvben kimutatott főbb értékek és az állami támogatás ütemezése és arányai nem változnak (68). Az OSZP jelenlegi változása semmiképpen nem befolyásolja magát a 8. jegyzőkönyvet. A HCZ a 8. jegyzőkönyv keretein belül nem válik kedvezményezetté, és nem változik a lengyel acélipar 7. pontban meghatározott teljes gyártási kapacitásának a csökkentése.

(151)

Azonkívül Lengyelország megfelelően indokolta a változást. A HCZ szerkezetátalakítása valóban a piaci szabályokon nyugvó alternatívának tűnik, a fenti elemzésben pedig kimutatták, hogy a HCZ a 2003-as állásponttal szemben újjászerveződhet állami támogatás nélkül.

(152)

Azonban a Bizottság abból indul ki, hogy nem hagyhatja jóvá a HCZ-nak 1997–2002 között nyújtott támogatást. Ugyanis a beleegyezés azt jelentené, hogy a HCZ a kedvezményezettek listájára kerül, és hozzájárulhatna a lengyel acéliparnak adható lehetséges állami támogatás megnöveléséhez, ami megváltoztatja ezzel az állami támogatási kötelezettségek egyensúlyát és torzítja a versenyt. Egy ilyen változást a Bizottság nem hagyhat jóvá a Tanács beleegyezése nélkül.

(153)

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a HCZ és HSCZ függő társaságainak eladása nem sérti a 8. jegyzőkönyv 4. pontját.

(154)

A 8. jegyzőkönyv 4. pontja rendelkezik arról, hogy: „támogatás kedvezményezettje:

Az OSZP-ben megismételték, hogy e szabálynak szerepe az, hogy megakadályozza a 8. jegyzőkönyv alá eső kedvezményezettet abban, hogy átvegye a HCZ aktíváit vagy részvényeit.

(155)

A Bizottság úgy véli, hogy ebben az esetben a 4b. pont helyett a 4a. pontot kell figyelembe venni, mivel nem az aktívák eladásáról, hanem a részvények eladásáról van szó, ami fúziónak minősül (69). A stratégiai befektető valójában csak a társaságok részvényeihez jut hozzá, és nem az egyes aktívákhoz. Mi több, a 4b. pont alkalmazása elegendő a HCZ csődjéhez, amit eddig nem hirdettek ki.

(156)

A Bizottság úgy véli, a 8. jegyzőkönyv 4a. pontja nem sérül, mivel ez a rendelkezés egyértelműen a 8. jegyzőkönyv hatálya alá eső kedvezményezetteknek volt címezve, és ezek közé sem a Donbass, sem az LNM nem tartozik.

(157)

Igaz, hogy az LNM egy kedvezményezettet vásárolt meg, azaz az MSP-t. Azonban a Bizottság nem rendelkezik bizonyítékokkal arra vonatkozóan, hogy az LNM az MSP nevében vagy annak képviselőjeként tevékenykedne. Ellenkezőleg, az LNM-et és az MSP-t külön, önálló vállalatként vezetik. Még ha a Bizottság úgy értelmezte volna a rendelkezés előfeltevéseit, hogy az megtiltja a kedvezményezettek (valószínűleg az MSP) és a nem kedvezményezett alanyok (ebben az esetben a HCZ) kereszttámogatását, a Bizottság elegendő garanciát kapott arra, hogy a vásárló tartózkodni fog a HCZ kereszttámogatásától az OSZP keretein belül kapott támogatásból. A fenti állítások kihangsúlyozása érdekében Lengyelország és az LNM egyaránt bemutatták a megfelelő kötelezettségeket (lásd 79. pont és 106. pont).