(1)

2005. július 20-án a 3286/94/EK rendelet (a továbbiakban: a kereskedelem akadályairól szóló rendelet) 4. cikke értelmében a Bizottsághoz panasz érkezett. A panaszt a Comité européen des entreprises vins (Bortermelő Vállalatok Európai Bizottsága – CEEV) és a European Spirits Organisation (Európai Szeszesital-szervezet – CEPS ) közösen nyújtotta be.

(2)

A szóban forgó panasz egyes kifogásolt indiai kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozott, amelyek hátrányosan érintették a borok és párlatok indiai importját (2). Ezek között a gyakorlatok között szerepel az Indiába bevitt borokra és párlatokra kivetett kiegészítő vámtétel, az egyes indiai államok által az import borokra és párlatokra alkalmazott közvetett vámok és az egyes indiai államok által az import borokra és párlatokra alkalmazott megszorítások.

(3)

A panaszosok azt állították, hogy ezek a gyakorlatok összeegyeztethetetlenek az 1994-es Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (a továbbiakban: GATT 1994) II., III. és XI. cikkével. Ebből adódóan a panaszosok felkérték a Bizottságot, hogy tegye meg a szükséges lépéseket.

(4)

A panasz elég bizonyítékot tartalmazott ahhoz, hogy a kereskedelem akadályairól szóló rendelet 8. cikke (1) bekezdése értelmében indokolttá tegye közösségi vizsgálati eljárás kezdeményezését. Következésképpen a Bizottság a tanácsadó bizottság keretén belül a tagállamokkal folytatott konzultációt követően 2005. szeptember 17-én elindította az eljárást (3).

(5)

A vizsgálati eljárás során a panaszosok visszavonták az egyes indiai államok által az import borokra és párlatokra alkalmazott közvetett adókkal kapcsolatban megfogalmazott követeléseiket, India pedig új kiegészítő vámtételt („rendkívüli kiegészítő vámtételt”) vezetett be, amelyet az import borokra és párlatokra alkalmaznak. Az eljárás keretében a Bizottság megvizsgálta a kiegészítő vámtételt, a rendkívüli kiegészítő vámtételt és az import borokra és párlatokra egyes indiai államok által alkalmazott állítólagos korlátozásokat.

(6)

A vizsgálat áttekintette az idevonatkozó indiai jogszabályokat és figyelembe vette a különböző indiai minisztériumok, illetve a közösségi és az indiai vállalatok és kereskedelmi egyesülések álláspontját.

(7)

A vizsgálat azzal a megállapítással zárult, hogy a kiegészítő vámtétel összeegyeztethetetlen az 1994. évi GATT-Egyezmény II:1. cikkével és nem indokolható az 1994. évi GATT-Egyezmény II:2(a). cikkének a borokra és párlatokra vonatkozó előírásaival, a rendkívüli kiegészítő vámtétel pedig összeegyeztethetetlen az 1994. évi GATT-Egyezmény II:1. cikkével és nem indokolható az 1994. évi GATT-Egyezmény II:2(a). cikkének a párlatokra vonatkozó előírásaival. Mivel a WTO-egyezmény tiltja a kifogásolt gyakorlatokat, a kereskedelem akadályairól szóló 3286/94/EK rendelet 2. cikke (1) bekezdése értelmében a kereskedelmet gátló akadály bizonyítottan fennáll.

(8)

A vizsgálat azt is megállapította, hogy további elemzésekre van szükség az egyes indiai államokban az import borok és párlatok értékesítésére alkalmazott kifogásolt korlátozásokat illetően. A vizsgálat után elvégzett elemzésből kitűnt, hogy India Tamil Nadu államának jogszabályai az import borok és párlatok értékesítésére vonatkozóan valóban tartalmaznak egy tilalmat, amely összeegyeztethetetlen az 1994. évi GATT-Egyezmény III:4. cikkével. Mivel a WTO-egyezmény tiltja ezt a gyakorlatot, a kereskedelem akadályairól szóló 3286/94/EK rendelet 2. cikke (1) bekezdése értelmében a kereskedelmet gátló akadály bizonyítottan fennáll.

(9)

A vizsgálat kimutatta: annak ellenére, hogy a WTO a vitarendezési szabályokról és eljárásokról szóló egyetértési megállapodása keretében India ellen indított vitarendezési eljárást követően 2001-ben eltörölték a borok és párlatok behozatalára kivetett mennyiségi korlátozásokat, 2002-ben csökkent a borok és párlatok behozatala az EK-ból és 2003 óta is kizárólag a borok és párlatok indiai fogyasztásának általános növekedése révén emelkedett a behozataluk. A vizsgálat tárgyát képező intézkedések alkalmazásának betudhatóan a mennyiségi korlátozások megszüntetéséből joggal elvárt hatások emiatt nem következhettek be.

(10)

A vizsgálat emellett azt is kimutatta, hogy India teljes bor- és párlatfogyasztása 2004-ben elérte a 0,67, illetve a 87,1 millió kilencliteres láda mennyiséget; a következő évtizedre évente 5–10 %-os fogyasztásbővülést prognosztizálnak, eközben az Indiában fogyasztott párlatok 0,5 %-a, illetve a borok kevesebb, mint 9 %-a volt a kiegészítő vámtétel és a rendkívüli kiegészítő vámtétel hatálya alá eső importált termék.

(11)

A vizsgálat megerősítette, hogy az import boroknak és szeszesitaloknak potenciálisan igen nagy piaca van Indiában, és a borokra és párlatokra kivetett kiegészítő vámtétel és a párlatokra kivetett rendkívüli kiegészítő vámtétel eltörlése az egyes indiai államokban 22–35 %, illetve 23–24 % közötti mértékben csökkentheti a kiskereskedelmi árakat. Az ilyen nagyságrendű csökkentés az indiai fogyasztási szokások ismeretében jelentősen növelné az import borok és párlatok iránti keresletet és a borok és párlatok indiai piacának várható növekedését.

(12)

Ez egyértelműen bizonyítja, hogy a kereskedelem akadályairól szóló rendelet 2. cikke (4) bekezdése értelmében a közösségi iparágat hátrányos kereskedelmi hatás érte, és ez a jövőben is így lesz.

(13)

A panaszosok, vagyis a bortermelők és a párlatelőállítók a Közösség gazdasági életének jelentős ágazatát képviselik a Közösség 11, illetve 21 tagállamában. Ezek a termelők 2005-ben 10,45 milliárd EUR értékben importálták áruikat mintegy 150 harmadik országbeli piacra és közvetlenül 600 000 embert foglalkoztattak. A vizsgálat kimutatta, hogy a kiegészítő vámtétel és a rendkívüli kiegészítő vámtétel megakadályozta az ágazat termelőit a potenciálisan igen nagy indiai piacra való bejutásban.

(14)

A fentiek alapján arra lehet következtetni, hogy a kereskedelmet gátló akadályok rendelete 12. cikke (1) bekezdése alapján a Közösség érdeke fellépni a WTO keretein belül annak érdekében, hogy az importált borokra és párlatokra India által kivetett, a kereskedelmet gátló akadálynak minősülő szövetségi kiegészítő vámtétel és az importált párlatokra fenntartott rendkívüli kiegészítő vámtétel, valamint India Tamil Nadu állama által az importált borokra és párlatokra fenntartott értékesítési tilalom, amely a kereskedelmet gátló akadályok rendelete 2. cikke (1) bekezdése értelmében az alapvető WTO-szabályok megszegésének és a kereskedelmet gátló akadálynak minősül, mielőbb megszűnjön.

(15)

A Közösség számára ugyancsak elengedhetetlen annak biztosítása, hogy a WTO-partnerek, csakúgy, mint a Közösség, maximálisan eleget tegyenek kötelezettségeiknek. Ezért alapvető a többoldalú kereskedelmi rendszer jó működése érdekében, hogy ezen a fórumon a WTO-szabályokkal történő összeférhetetlenséget orvosolni kell.

(16)

Az India Tamil Nadu államában bevezetett kiegészítő vámtétel és a rendkívüli kiegészítő vámtétel, illetve az értékesítés megtiltása óta és a vizsgálat időtartama alatt az indiai hatóságokkal folytatott számos megbeszélés keretében történt kísérlet sem volt képes feltárni az indiai hatóságok készségét a kölcsönösen elfogadható megoldás elérésére. Mivel egyáltalán nem valószínűsíthető, hogy az indiai álláspont megváltozik, a WTO vitarendezési szabályokról és eljárásokról szóló egyetértési megállapodás keretén belül szükséges eljárást kezdeményezni.

(17)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a TBR-bizottság véleményével,