(1)

A 90/424/EGK határozat előírja a Közösség pénzügyi hozzájárulását a Közösség állat-egészségügyi jogszabályainak továbbfejlesztéséhez és az állat-egészségügyi oktatáshoz és képzéshez szükséges műszaki és tudományos intézkedések megtételéhez.

(2)

Az állat-egészségügyi és állatjóléti tudományos bizottság 2000. június 27-i jelentésében és az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) 2005. szeptember 20-i véleményében felmérések végrehajtását javasolta a baromfiállomány és a vadon élő madarak madárinfluenzájára vonatkozóan, különösen a H5 és a H7 altípusú madárinfluenza-fertőzések elterjedtségének megállapítása céljából.

(3)

A madárinfluenza (klasszikus baromfipestis) elleni védekezésre irányuló közösségi intézkedések bevezetéséről szóló, 1992. május 19-i 92/40/EGK tanácsi irányelv (2) meghatározza a madárinfluenza baromfin történő kitörése esetén alkalmazandó közösségi védelmi intézkedéseket. Nem rendelkezik azonban a baromfiban és a vadon élő madarakban meglévő fertőzés rendszeres felmérésének végrehajtásáról.

(4)

A 2002/649/EK (3) és a 2004/111/EK (4) bizottsági határozatok, valamint a 2005/464/EK határozat (5) előírja a tagállamok számára, hogy a madárinfluenzára vonatkozó felügyeleti programokat kell benyújtaniuk a Bizottságnak.

(5)

A 2002/673/EK (6) és 2004/630/EK (7) bizottsági határozatok, valamint a 2005/732/EK (8) határozat jóváhagyta a tagállamok által benyújtott programokat a baromfi és a vadon élő madarak madárinfluenzájára vonatkozó felmérésekről, az azokban meghatározott időszakokra.

(6)

E felmérések során számos tagállamban kimutatták a kis patogenitású H5 és H7 madárinfluenza-vírusok különböző altípusainak jelenlétét. Jóllehet a madárinfluenza-vírusok jelenlegi elterjedtsége meglehetősen csekélynek mondható, szükséges a felügyelet folytatása és továbbfejlesztése a kis patogenitású madárinfluenza-vírusok járványtanának jobb megértése és a vírusoknak a baromfipopulációban való észrevétlen terjedésének elkerülése érdekében. A tagállamokban végzett felmérések eredményei rendkívül hasznosnak bizonyultak azon madárinfluenzavírus-altípusok jelenlétének ellenőrzésénél, amelyek esetleges virulensebb mutációja jelentős veszélyt jelentene. Továbbá figyelembe véve a megbetegedések jelenlegi helyzetét Európában, szükséges a madárinfluenza-felügyelet javítása. A Közösség által a tagállamok számára az ilyen cselekvésekre nyújtott hozzájárulás teljes összegének biztosítania kell a fokozottabb felügyeletet.

(7)

Ennek megfelelően a tagállamoknak be kell nyújtaniuk jóváhagyásra a madárinfluenzára vonatkozó felmérési programjukat a Bizottságnak, hogy odaítélhessék nekik a Közösség által nyújtott pénzügyi támogatást.

(8)

A vadon élő madarak felügyeletével kapcsolatban az EFSA és a Környezetvédelmi Főigazgatóság által jelenleg végzett tudományos munka eredményeit is figyelembe kell venni, amint azok hozzáférhetővé válnak. Ezeket az eredményeket e határozat felülvizsgálatához is fel kell használni.

(9)

A Közösségben található minden természetesen előforduló vadon élő madárra a vadon élő madarak védelméről szóló, 1979. április 2-i 79/409/EGK tanácsi irányelv (9) védelmi szabályozása vonatkozik és ezért ezen irányelv követelményeit teljes mértékben figyelembe kell venni mindenféle madárinfluenzára vonatkozó felügyelet során.

(10)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban állnak az Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

a)

ELISA vizsgálat

:

1 euro vizsgálatonként;

b)

agargél-immundiffúziós próba

:

1,2 euro vizsgálatonként;

c)

H5/H7 altípusok HI-próbája

:

12 euro vizsgálatonként;

d)

vírusizolációs próba

:

30 euro vizsgálatonként;

e)

PCR vizsgálat

:

15 euro vizsgálatonként;