7.3.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 55/1

(1)

A Tanács 2006. január 24-én megvizsgálta Finnország aktualizált stabilitási programját, amely a 2005–2009 időszakra vonatkozik.

(2)

Az 1990-es évek elején bekövetkezett rendkívül súlyos recesszióból való kilábalást követően a finn gazdaság az 1995–2004 időszakban jelentősen bővült, éves 3,6 %-os átlagos növekedési ráta mellett. Az aktivitás gyors üteme hozzájárult a foglalkoztatási ráta emeléséhez; ennek ellenére az infláció az euro-övezet átlaga alatt maradt. A program alapjául szolgáló makrogazdasági forgatókönyv szerint a reál-GDP növekedése a 2005 és 2006 közötti 2,7 %-os éves átlagról a programidőszak fennmaradó részében átlagosan 2,3 %-ra csökken. A jelenleg rendelkezésre álló információk alapján végzett értékelés szerint ez a forgatókönyv óvatos növekedési feltételezéseken alapul. A program inflációra vonatkozó előrejelzései reálisnak tűnnek.

(3)

A 2004–2008 időszakot átfogó stabilitási program legutóbbi aktualizálásáról szóló, 2005. február 17-i véleményében a Tanács jóváhagyta a programban bemutatott költségvetési stratégiát. A 2005. év államháztartási többletét a Bizottság szolgálatainak előrejelzései alapján a GDP 1,9 %-ára becsülik, ami szigorúan megfelel a program megelőző aktualizálásában megcélzott többletnek.

(4)

Az aktualizált program nagyjából követi a stabilitási és konvergenciaprogramok felépítésére vonatkozóan az új magatartási kódexben meghatározott mintát és az e programokra vonatkozó adatszolgáltatási követelményeket (2).

(5)

A kormány legfontosabb célkitűzései a kiegyensúlyozott államháztartás elérése a gazdasági növekedés szokásos feltételei mellett, valamint az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságának biztosítása. Az államháztartási többlet az előrejelzések szerint enyhén csökkenő tendenciát mutat, és 2008–2009-ben eléri a GDP 1,5 %-át; az elsődleges többlet valamivel meredekebben csökken a GDP-hez viszonyított kamatkiadások előrejelzett csökkenése miatt. A többlet csökkenése mögött a bevételek csökkenése áll, ami az adócsökkentések fokozatos végrehajtását tükrözi. A kiadásokat az előrejelzések szerint a kormányzat költségvetési kiadásaira szabott felső határ és a csökkentett kamatkiadások korlátozzák.

Az előző aktualizáláshoz képest a 2006–2009 időszak többletére vonatkozó becsléseket a GDP kb. 0,5 %-ával lefelé korrigálták az adócsökkentések, valamint a társadalombiztosítási alapok és a helyi önkormányzatok pénzügyi helyzetére vonatkozó óvatosabb kitekintés miatt.

(6)

(7)

A program költségvetési előrejelzéseinek kockázatai nagyjából kiegyensúlyozottnak tűnnek. Az adóra vonatkozó előrejelzések óvatosnak tűnnek és a kiadás felső határértékére vonatkozó keretrendszer eddig nagyon hatékonynak bizonyult. A stabilitási program felhívja a figyelmet arra a veszélyre, hogy a népességelöregedés és a csökkenő munkaerő-kínálat kedvezőtlen hatásait az aktuális számításokban esetleg alábecsülik; ugyanakkor, a fent bemutatottak alapján, az aktualizálás növekedési előrejelzései óvatosnak tekinthetők.

(8)

A kockázatértékelés tekintetében a program költségvetési irányvonala elégségesnek tűnik ahhoz, hogy a programidőszak egészén át fenntartsák a program középtávú célkitűzéseit, a programban tervezettek szerint. Továbbá elég széles biztonsági tartalékot nyújt ahhoz, hogy szokásos makrogazdasági ingadozások mellett ne lépjék túl a GDP 3 %-ában meghatározott hiány-határértéket az időszak egészében.

(9)

Az adóssághányad a becslések szerint 2005-ben a GDP 42,7 %-a volt, ami jóval a Szerződésben előirányzott referenciaérték (a GDP 60 %-a) alatt van. A program előrevetíti, hogy az adóssághányad 2,6 százalékponttal csökken a programidőszak során.

(10)

Finnország a népességelöregedés előrejelzett költségvetési kiadásai alapján kevésbé veszélyeztetett. A bruttó adóssághányad jelenleg a GDP 60 %-ában meghatározott referenciaérték alatt van és az előrejelzések szerint ezen érték alatt marad a 2050-ig tartó előrejelzési időszak túlnyomó részében. A társadalombiztosítás eszközei, valamint a költségvetési egyenleg jelenlegi kedvező helyzete hozzájárulnak a népességelöregedés költségvetésre gyakorolt hatásának korlátozásához. Ugyanakkor hosszú távon felmerülhetnek az államháztartás fenntarthatóságát veszélyeztető tényezők, amelyek növekedő nyugdíjkiadásokban mutatkoznak meg. Az államháztartás fenntarthatóságát (4) veszélyeztető tényezők csökkentésének kulcselemei az elöregedéssel kapcsolatos kiadások hosszú távú visszaszorítása, beleértve a tényleges nyugdíjkorhatár emelését célzó legutóbbi reformintézkedések sikeres végrehajtását, rendezett költségvetési helyzet fenntartása mellett.

(11)

Az államháztartás területén tervezett intézkedések nagyjából megfelelnek a 2005–2008 időszakra vonatkozó integrált iránymutatásokban foglalt átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásoknak. Különösen, az intézkedések a gazdasági és költségvetési fenntarthatóságot, valamint a növekedés és a munkahelyteremtés ösztönzését szolgálják, mint például a jelenleg bevezetésre kerülő átfogó nyugdíjreform.

(12)

Finnország nemzeti reformprogramja, melyet 2005. október 14-én küldtek meg a gazdasági növekedést és munkahelyteremtést célzó, megújult lisszaboni stratégia keretében, az államháztartásra jelentős hatást gyakorló, következő kihívásokat azonosítja: i. az államháztartás fenntarthatósága és ii. működőképes munkaerőpiac. A nemzeti reformprogramban bemutatott intézkedések költségvetési hatásait a stabilitási program költségvetési előrejelzései teljes mértékben tartalmazzák. A stabilitási programban szereplő, az államháztartás területén tervezett intézkedések összhangban állnak a nemzeti reformprogramban előirányzott intézkedésekkel. Különösen, a stabilitási program a központi kormányzat és a helyi önkormányzatok hatékonyságának növelésére irányuló intézkedéseket tartalmaz, és megerősíti az arra irányuló szándékot, hogy a jelenlegi törvényhozási perióduson túlmenően a központi kormányzati kiadásokra felső határt alkalmazzanak.