19.11.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 302/1

(1)

A 771/2005/EK rendelet (2) (a továbbiakban: az ideiglenes rendelet) által a Bizottság ideiglenes dömpingellenes vámot vetett ki egyes, a 7318 12 10, 7318 14 10, 7318 15 30, 7318 15 51, 7318 15 61 és 7318 15 70 KN-kód alá tartozó, a Kínai Népköztársaságból, Indonéziából, Tajvanból, Thaiföldről és Vietnamból származó rozsdamentes acélból készült kötőelemek és részeik behozatalára.

(2)

A dömping és a károkozás vizsgálata a 2003. július 1. és 2004. június 30. közötti időszakra terjedt ki (a továbbiakban: a VI). A kár elemzése szempontjából releváns tendenciák vizsgálata a 2001. január 1-jétől2004. június 30-ig tartó időszakot (a továbbiakban: a mérlegelt időszak) fedte le.

(3)

A dömpingellenes intézkedések meghozatalát követően egyes érdekelt felek írásbeli észrevételeket nyújtottak be.

(4)

Azoknak a feleknek, akik ezt igényelték, a Bizottság lehetőséget biztosított szóbeli meghallgatásra.

(5)

A Bizottság folytatta a végleges megállapításokhoz szükségesnek ítélt összes információ beszerzését és ellenőrzését.

(6)

A Bizottság tájékoztatta a feleket az összes olyan alapvető tényről és megfontolásról, amelyek alapján a végleges dömpingellenes vám kivetésére és az ideiglenes vámmal biztosított összegek végleges beszedésére javaslatot kívánt tenni. A tájékoztatást követően kijelöltek továbbá számukra egy olyan időszakot, amelyen belül megtehették előterjesztéseiket.

(7)

A felek által benyújtott szóbeli és írásbeli észrevételeket mérlegelték, és adott esetben figyelembe vették a végleges megállapítások kialakítása során.

(8)

Az ideiglenes intézkedések bevezetését követően egy importőr és gazdasági társulása az alaprendelet 5. cikke (4) bekezdésére tekintettel kétségbe vonta a közösségi gazdasági ágazatnak az ideiglenes rendelet (113) preambulumbekezdésében megállapított reprezentatív voltát. Az észrevételt azonban nem támasztották alá bizonyítékokkal. A vizsgálat megerősítette, hogy a közösségi gazdasági ágazat a VI során a közösségi termelés mintegy 54 %-át képviselte, azaz a panasz megfelelő támogatással rendelkezett az alaprendelet 5. cikke (4) bekezdése értelmében.

(9)

Az együttműködő thaiföldi exportáló termelők a nyilvánosságra hozatalt követően azt állították, hogy a közösségi termelők által a kérdőívre adott nem bizalmas válaszok nem voltak elegendően részletezettek, és azokat nem az alaprendelet 19. cikkének megfelelően nyújtották be. Az állítás szerint a nem bizalmas válaszok hiányos információtartalma megakadályozta az együttműködő exportőröket abban, hogy érdekeik képviseletében hatékony módon lépjenek fel, és az eljárás során hátrányos helyzetbe hozta őket más felekkel, nevezetesen a közösségi gazdasági ágazattal szemben. Az ideiglenes rendelet kárra vonatkozó E. szakaszában található információk ugyanakkor minden érdekelt fél számára igazolt, aggregált adatokkal szolgálnak. Ezek az adatok minden érdekelt fél számára biztosítják, hogy elegendően pontos képet nyerjen a kárra és az okozati összefüggésre vonatkozó tényekről, és így érdekei védelmében felléphessen. Minden fél egyenlő elbánásban részesül, és a nyilvánosságra hozatal tekintetében az egyes érdekelt felek között nem áll fenn egyensúlytalanság. Továbbá, a kérdőívre adott nem bizalmas jellegű válaszok, valamint az ideiglenes rendeletben található információk együttesen biztosították minden fél védekezéshez való jogának tiszteletben tartását. Az észrevétel ezért elutasításra került.

(10)

Emlékeztetni kell arra, hogy az ideiglenes vizsgálat során kétségek merültek fel annak tekintetében, hogy a csavaranyák és az egyéb rozsdamentes acélból készült kötőelemek és részeik (a továbbiakban: RAK) valóban egyetlen terméknek tekinthetők-e. Ebben a tekintetben számos szempont további vizsgálatára van szükség, például, hogy az anyacsavarok és a csavaranyák együtt, egy rendszert alkotva kerülnek-e a piacra, és ha igen, milyen mértékben; ezeket a típusokat milyen mértékben fejlesztik együtt stb. További vizsgálatokra volt szükség abban a tekintetben is, hogy a közösségi termelőknek milyen mértékben áll módjukban ezeknek a rendszereknek a gyártása. Az előzetes vizsgálati megállapítások alapján az az ideiglenes döntés született, hogy az általában a 7318 16 30 KN-kód alá tartozó csavaranyák nem sorolandók az érintett termék fogalmába.

(11)

Az ideiglenes intézkedések bevezetését követően a közösségi termelők és az importőrök bizonyították, hogy a csavaranyákat és az anyacsavarokat nem együtt fejlesztik, gyártják vagy értékesítik. Bár a csavaranyákat rendszerint anyacsavarokkal együtt használják, a kettőt általában nem készletként árusítják. Ezen felül az anyacsavarok csavaranya nélkül is használhatók kötőelemként, azaz a kettő felhasználási módja különböző lehet. Alátámasztja ezt az is, hogy az érintett országok egyes exportőrei vagy csak anyákat, vagy csak anyacsavarokat gyártanak és értékesítenek, valamint az a tény, hogy a mintavételnek alávetett közösségi termelők csavarokat és anyacsavarokat állítanak elő, míg csavaranyákat nem gyártanak. Különösen nyilvánvaló ez a helyzet a Fülöp-szigetek esetében, amelynek lényegében a teljes kérdéses exportja csavaranyából áll, miközben anyacsavarexportja ehhez képest elhanyagolható mértékű. Továbbá, mint fentebb megjegyeztük, az anyacsavarokat nem feltétlenül szükséges anyával és alátéttel együtt felhasználni. Egyértelműen utal erre a 7318 15 HR-kód árumegnevezése is: „más csavar és fejescsavar, anyával vagy alátéttel is”. Meg kell jegyeznünk ebben az összefüggésben, hogy a közösségi gazdasági ágazat nem rendelkezik a csavaranyák előállításához szükséges gépi berendezésekkel, és semmilyen jelét nem adta annak, hogy az elkövetkezőkben szándékában áll csavaranyákat gyártani.

(12)

Megerősítjük ezért az ideiglenes rendelet (13) preambulumbekezdésében található megállapítást, miszerint a csavarokkal és anyacsavarokkal nem egyetlen csomag részeként importált csavaranyák nem sorolandók az érintett termék fogalmába. Ennek következtében, összhangban az ideiglenes rendelet (14) és (105) preambulumbekezdésében megfogalmazott következtetésekkel, az eljárást a Fülöp-szigetek esetében meg kell szüntetni.

(13)

Az ideiglenes intézkedések bevezetését követően az együttműködő thaiföldi exportáló termelők észrevételezték, hogy mivel a csavaranyák és az anyacsavarok rendszerint együtt kerülnek fejlesztésre és értékesítésre, ezért amennyiben a csavaranyák kikerülnek az érintett termék fogalmából, akkor az anyacsavarokat is ki kell vonni az eljárás hatálya alól. Észrevételüket azonban nem támasztották alá bizonyítékukkal. Következésképpen, valamint a (11) és (12) preambulumbekezdésben rögzített megállapítások fényében, miszerint a csavaranyákat és az anyacsavarokat nem együtt fejlesztik és értékesítik, az észrevétel elutasításra került, és csupán a csavaranyák kerültek ki a vizsgálat hatálya alól.

(14)

Több importőr és importőri társulás jelezte arra vonatkozó igényét, hogy az eljárást két KN-kódra, nevezetesen a 7318 15 61 (rozsdamentes acélból készült belső hatlapfejű csavar) és a 7318 15 70 (rozsdamentes acélból készült hatszögletű fejescsavar) kódra szűkítsék tovább. Ennek érdekében kérelmükben hivatkoztak a közösségi termelés állítólagos hiányára az ezen vizsgálat tárgyát képező összes egyéb kötőelem tekintetében, azaz a rendesen a 7318 12 10 (rozsdamentes acélból készült más facsavar), 7318 14 10 (rozsdamentes acélból készült önfúró csavar), 7318 15 30 (rozsdamentes acélból készült csavar fej nélkül) és 7318 15 51 (rozsdamentes acélból készült hasított és keresztben hornyolt csavar) KN-kód alatt vámkezelt RAK tekintetében. Ebben a vonatkozásban bizonyítékként olyan megrendeléseket nyújtottak be, amelyeket egyes közösségi termelők nem voltak képesek teljesíteni. Azt állították továbbá, hogy az anyacsavarokat és a csavaranyákat különböző gépeken gyártják.

(15)

Emlékeztetni kell arra, hogy amint azt az ideiglenes rendelet (15) preambulumbekezdése megállapítja, a vizsgálat megerősítette, hogy a 7318 12 10, 7318 14 10, 7318 15 30 és 7318 15 51 KN-kódhoz tartozó RAK-típusokat gyártják a Közösségben. Következésképpen a mintába beválasztott közösségi termelők i. rendelkeznek azokkal a berendezésekkel, amelyek e RAK-típusok gyártásához szükségesek; valamint ii. versenyhelyzetben vannak e típusok tekintetében az érintett dömpingelt termékkel. A közösségi gazdasági ágazat által teljesíteni nem tudott egyes rendelésekkel kapcsolatos információ a VI-n kívüli időszakra vonatkozik, amely az alaprendelet 6. cikkének (1) bekezdése értelmében rendesen nem vehető figyelembe. Ugyanakkor a nem teljesített megrendelések ténye nem bizonyítja, hogy a közösségi gazdasági ágazat nem gyártja e termékeket. A vizsgálat ráadásul azt is megállapította, hogy az érintett országokból származó tisztességtelen, dömpingelt verseny hiányában a közösségi gazdasági ágazat az e termékekre irányuló kereslet kielégítése céljából növelni is képes termelését. Ebben az összefüggésben figyelembe kell venni azt, hogy a közösségi gazdasági ágazat jelentős tartalékkapacitással rendelkezik (lásd az ideiglenes rendelet (127) preambulumbekezdése előtt található táblázatot). Az importőrök igényét ezért nem volt mód elfogadni.

(16)

Az együttműködő thaiföldi exportáló termelők kérelmezték az érintett termék fogalmának a 7318 12 10 (rozsdamentes acélból készült más facsavar), 7318 15 30 (rozsdamentes acélból készült csavar fej nélkül) és 7318 15 61 (rozsdamentes acélból készült belső hatlapfejű csavar) KN-kódra történő szűkítését. Az ennek érdekében felhozott érveik szerint sem a fejescsavarok (7318 15 70), sem a rozsdamentes acélból készült önfúró, hasított és keresztben hornyolt csavarok (7318 14 10 és 7318 15 51) nem tekinthetők az egyéb vizsgált kötőelemekkel közös termékkategóriába tartozónak, mivel állításuk szerint eltérőek i. fizikai tulajdonságaik, természetük és minőségük; ii. felhasználási területük; iii. a velük kapcsolatos fogyasztói kívánalmak és szokások; és iv. a KN-kódok. Nézetük szerint mindez arra utal, hogy a csavarok és az anyacsavarok nem tartoznak ugyanabba a termékkategóriába.

(17)

Ebben az esetben a vizsgálat igazolta, hogy a vizsgált kötőelemek valamennyi típusa hasonló fizikai és műszaki tulajdonságokkal és felhasználási módokkal rendelkezik a felhasználók szempontjából, azaz mindegyikük rozsdamentes acélból készült, menetes fémszeg, amely a rögzítőeszköz elforgatása révén tárgyak egymáshoz történő rögzítésére szolgál. Ezért e kötőelemek mindegyike a Kombinált Nómenklatúra azonos négyjegyű vámtarifaszáma alá tartozik. Ezért az érintett termékkör további szűkítésére vonatkozó igényt el kell utasítani.

(18)

További észrevételek hiányában megerősítést nyernek az ideiglenes rendelet (10)–(18) preambulumbekezdésében ismertetett, az érintett termékkel és a hasonló termékkel kapcsolatos megállapítások.

(19)

Az ideiglenes intézkedések bevezetését követően nem érkezett észrevétel a tajvani exportáló termelőkre, a közösségi termelőkre és importőrökre kiterjedő mintavétellel kapcsolatban. Az ideiglenes rendelet (19)–(32) preambulumbekezdésében ismertetett megállapítások megerősítést nyernek.

(20)

Az ideiglenes intézkedések bevezetését követően nem került sor a PE-re vonatkozó újabb észrevételek beterjesztésére. Az ideiglenes rendelet (33)–(54) preambulumbekezdésében ismertetett megállapítások megerősítést nyernek.

(21)

Az együttműködő vietnami exportáló termelők egyike csalódottságának adott hangot azzal kapcsolatban, hogy EE-kérelme annak ellenére elutasításra került, hogy a vizsgálat során együttműködést tanúsított. A termelő azt állította továbbá, hogy EE-kérelmének, valamint két másik vietnami exportőr EE-kérelmének elutasítása eredményeképpen az összes vietnami exportáló termelőtől származó importra azonos ideiglenes dömpingellenes vámtételt vetettek ki.

Amint azt az ideiglenes rendelet (60) preambulumbekezdése megállapítja, a kérdéses társaság nem tudta bizonyítani, hogy megfelel az alaprendelet 9. cikke (5) bekezdésében meghatározott, az EE odaítélésére vonatkozó feltételeknek. Továbbá, mivel nem került beterjesztésre olyan újabb érv vagy bizonyíték, amely módosíthatta volna e megállapítást, az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdését Vietnam teljes egészére alkalmazni kellett. Ez azt jelenti, hogy azonos intézkedés vonatkozik az összes vietnami exportáló termelőre.

(22)

Egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (55)–(61) preambulumbekezdésében szereplő, egyéni elbánásra vonatkozó megállapítások megerősítést nyernek.

(23)

A PE-ben nem részesülő exportáló termelők számára a rendes érték megállapításának céljából ideiglenes jelleggel Tajvan került kiválasztásra mint piacgazdasággal rendelkező analóg harmadik ország. Az ideiglenes intézkedések bevezetését követően egyetlen fél sem jelzett észrevételt az analóg országbeli rendes érték meghatározásával kapcsolatban. Ezért az ideiglenes rendelet (62)–(64) preambulumbekezdésében meghatározott megállapítások megerősítést nyernek.

(24)

Négy thaiföldi exportáló termelő azt állította, hogy a rájuk vonatkozó rendes érték meghatározása során nem alkalmazhatók másik országra, ez esetben Tajvanra megállapított értékesítési, általános és adminisztratív költségek (a továbbiakban: SGA) és az ottani piacon történő hazai értékesítésből fakadó haszon. Azonban, amint azt az ideiglenes rendelet (80) preambulumbekezdése megállapítja, a kérdéses exportáló termelők a hasonló terméket vagy az azonos általános kategória egyéb termékeit a rendes kereskedelmi forgalom keretein belül nem értékesítették reprezentatív mértékben. Az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdése c) pontjának megfelelően ezért más ésszerű módszert kellett választani az SGA-költségek és a haszon megállapítása céljából. Ebben a tekintetben a tajvani SGA-költségek és haszon alkalmazását találták a legésszerűbb módszernek, részben a hasonló termék hazai piaca méretének reprezentatív volta és az árverseny jelenléte miatt, részben azért, mert a tajvani RAK-ágazat ellenőrzi a RAK-termelők többségét a vizsgálat hatálya alá tartozó országok mindegyikében, így Thaiföldön is (lásd az ideiglenes rendelet (71) preambulumbekezdését). Az érdekelt felek nem nyújtottak be azt bizonyító információt, hogy az ily módon megállapított haszon meghaladná az egyéb exportőrök vagy termelők az azonos általános termékkategória thaiföldi értékesítésén elért szokásos hasznát.

(25)

A rendes érték megállapítására alkalmazott módszert érintő egyéb észrevételek hiányában megerősítést nyer az ideiglenes rendelet (65)–(72) preambulumbekezdésében meghatározott módszer.

(26)

Észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (73) preambulumbekezdésében szereplő megállapítások megerősítést nyernek.

(27)

Észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (74) preambulumbekezdésében szereplő megállapítások megerősítést nyernek.

(28)

Észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (76) preambulumbekezdésében szereplő megállapítások megerősítést nyernek.

(29)

Az exportáló tajvani termelők egyike kifogásolta a rendes érték meghatározására használt, az ideiglenes rendelet (79) preambulumbekezdésében említett módszert. A vállalat azt állította, hogy az érintett termék különböző típusait azért nem osztályozta a Bizottság által megadott leírásnak megfelelően, mert e kötőelemek között speciális kötőelemek is szerepeltek. A vállalat azt állította továbbá, hogy a helyszíni ellenőrzés során tervrajzok, mintadarabok és értékesítési kimutatások segítségével igazolta, hogy a Közösségbe exportált speciális kötőelemei egyedülálló termékjellemzőkkel rendelkeznek.

(30)

Az ellenőrző látogatás során gyűjtött információk valóban arra utaltak, hogy e termékek nem tartoznak a vizsgált KN-kódok alá. Ebben a helyzetben a Bizottság megfelelőnek látta e termékek kivitelét kivonni a vizsgálat hatálya alól. Az erre a vállalatra vonatkozó megállapítások, beleértve a rendes értékre vonatkozó, az ideiglenes rendelet (79) preambulumbekezdésében tett megállapításokat is, a vállalat kivitelének fennmaradó, az érintett termék meghatározásának megfelelő részén alapulnak.

(31)

A fennmaradó kivitelére kiszámított rendes érték tekintetében a vállalat javasolta a rendes érték ideiglenes meghatározásakor figyelembe vett gyártási költségek kiigazítását (lásd az ideiglenes rendelet (79) preambulumbekezdését).

(32)

A javasolt kiigazítások azonban olyan adatokon alapultak, amelyeket a vállalat sem a kérdőívre adott válaszában, sem az ellenőrző látogatás során nem adott meg, így azokat nem lehetett igazolni. E kiigazításokat továbbá semmiféle egyéb rendelkezésre álló információ nem támasztotta alá. Következésképpen a gyártási költségekkel kapcsolatos igényt el kellett utasítani.

(33)

Egy további tajvani exportáló termelő azt észrevételezte, hogy a rendes érték számítása során az előállítási költségek és az SGA-költségek egyes tételeit kétszeresen vették figyelembe. A vállalat közölte, hogy a kérdőívre adott válaszának részét képező eredménykimutatás-táblázatban helytelenül adta meg az SGA-költségek arányát, és kérte, hogy ehelyett az SGA-költségnek az ellenőrző látogatás során megadott arányát vegyék figyelembe.

(34)

Ezzel összefüggésben meg kell jegyezni, hogy a vállalat az ellenőrző látogatást megelőzően nem helyesbítette eredménykimutatás-táblázatát. Az SGA-költségeket tartalmazó, jelentősen módosított táblázatot a vállalat az ellenőrzés legvégső szakaszában nyújtotta be, amikor ennek ellenőrzésére idő hiányában már nem volt lehetőség. Következésképpen – és mivel a módosított SGA-költségeket nem lehetett a rendelkezésre álló igazolt információk alapján alátámasztani – a kérés elutasításra került, és a dömping kiszámítása továbbra is a kérdőívre adott válaszban benyújtott eredménykimutatás-táblázatból származó adatokon alapult, az alaprendelet 6. cikke (8) bekezdésének megfelelően.

(35)

Ugyanez a tajvani exportáló termelő azt állította, hogy a nyersanyagköltség összege a hulladékanyag árával csökkentendő. A vállalat azzal érvelt, hogy mivel a hulladékanyag a termelési folyamat során keletkezik, az annak értékesítéséből származó árbevétel a gyártási költséget csökkenti. A vállalat azonban nem közölte az ilyen értékesítésből származó bevétel összegét. Mindamellett a más termékekből vagy melléktermékekből származó bevétel nem releváns a hasonló termék előállítási költségének számítása során, mivel a vállalat szokásos költségallokációs gyakorlatának ez nem képezi részét. Ezért a vállalat észrevétele elutasításra került, és az ideiglenes megállapításokat erősítették meg.

(36)

Mivel további észrevételek nem érkeztek, az ideiglenes rendelet (77)–(79) preambulumbekezdésében meghatározott megállapítások megerősítést nyernek.

(37)

A hazai értékesítéssel is rendelkező thaiföldi exportáló termelők egyike több észrevételt is benyújtott a rendes érték meghatározásához szükséges gyártási költség és SGA-költségek számításával kapcsolatban. A vállalat megállapította, hogy amennyiben észrevételeit elfogadják, a rendes kereskedelmi forgalomban történő hazai értékesítése reprezentatívnak tekinthető, és felhasználható a rendes érték megállapításához Thaiföld esetében.

(38)

Meg kell jegyezni, hogy a kérdéses vállalat az ellenőrző látogatás során több ízben is módosította a kérdőívre adott válaszait, amivel jelentősen hátráltatta a vizsgálat menetét, mivel egyetlen változat sem volt megfeleltethető a vállalat könyvelésének. Ennek ellenére minden benyújtott információ vizsgálatára a lehető legteljesebb mértékben sor került, az alaprendelet 6. cikke (8) bekezdésének megfelelően. Meg kell jegyezni, hogy a vállalat a gyártási költséget – különösen a nyersanyagköltséget – számos terméktípus esetében jelentősen alábecsülte, ami a gyártási költség korrekciójához vezetett a dömping ideiglenes kiszámítása során. Mivel a gyártási költségekkel kapcsolatban a vállalat nem nyújtott be olyan megalapozott információt, amely a dömping kiszámítását módosította volna, a gyártási költség kiszámítására vonatkozó észrevételét el kell utasítani.

(39)

A kérdéses exportáló termelő kérte azt is, hogy a hulladék anyag értékesítéséből származó bevételekkel csökkentsék a hasonló termék gyártása során felmerült nyersanyagköltségeit. Eredménykimutatás-táblázatában a vállalat azonban nem közölt a hulladékanyag-értékesítés bevételére vonatkozó adatot. Mindamellett a más termékekből vagy melléktermékekből származó bevétel nem releváns a hasonló termék előállítási költségének számítása során, mivel a vállalat szokásos költségallokációs gyakorlatának ez nem képezi részét.

(40)

Ami a vállalat az SGA-költségek eltérő szintjének használatára vonatkozó észrevételét illeti, megállapítást nyert, hogy az észrevétel még elfogadása esetén sem eredményezné azt, hogy a vállalat hazai értékesítése a rendes érték megállapításának alapjául szolgálhasson, lévén hogy az értékesítés nem a rendes kereskedelmi forgalomban történt.

(41)

Következésképpen a hulladék anyag és az SGA-költségek tekintetében benyújtott észrevételeket el kell utasítani, és az ideiglenes rendelet (80) preambulumbekezdésében szereplő megállapítások megerősítést nyernek.

(42)

Észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (81) preambulumbekezdésében szereplő megállapítások megerősítést nyernek.

(43)

Észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (82)–(91) preambulumbekezdésében szereplő, az exportárnak az összes érintett ország tekintetében történő meghatározására vonatkozó, az alaprendelet 2. cikke (8) bekezdése alapján tett megállapítások megerősítést nyernek.

(44)

Észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (92) és (93) preambulumbekezdésében szereplő, a rendes érték és az exportár összehasonlítására vonatkozó módszer és megállapítások megerősítést nyernek.

(45)

A dömpingkülönbözet meghatározására vonatkozó észrevételek hiányában megerősítést nyernek az ideiglenes rendelet (94)–(100) preambulumbekezdésében meghatározott módszerek.

(46)

Észrevételek hiányában a vámfizetés előtti, közösségi határparitáson számított CIF-importár százalékában kifejezett végleges dömpingkülönbözetek a következők:

(47)

Észrevételek hiányában a vámfizetés előtti, közösségi határparitáson számított CIF-importár százalékában kifejezett végleges dömpingkülönbözetek a következők:

(48)

A két malajziai együttműködő exportáló termelőre vonatkozó ideiglenes dömpingkülönbözet kiszámításával kapcsolatos észrevételek hiányában megerősítést nyernek az ideiglenes rendelet (104) preambulumbekezdésében tett megállapítások. Ebből következően, mivel egyetlen malajziai exportáló termelő esetében sem került sor dömping megállapítására, az érintett termék Malajziából történő behozatala tekintetében az eljárást meg kell szüntetni.

(49)

A Fülöp-szigetek helyzetére vonatkozó észrevételek hiányában nem került sor dömpingkülönbözet megállapítására. Ebből következően, a (12) preambulumbekezdésben megállapítottaknak megfelelően az érintett termék Fülöp-szigetekről történő behozatala tekintetében az eljárást meg kell szüntetni.

(50)

Az ideiglenes rendelet (106)–(108) preambulumbekezdésében rögzített, Tajvanra vonatkozó ideiglenes dömpingkülönbözet kiszámításával kapcsolatos további észrevételek hiányában a vámfizetés előtti, közösségi határparitáson számított CIF-importár százalékában kifejezett végleges dömpingkülönbözetek a következők:

(51)

A thaiföldi exportáló termelők egyike észrevételeket tett egyéni dömpingkülönbözetének kiszámítását illetően, a terméktípus-osztályozás, a termelt mennyiség és a különböző rozsdamentes acélfajták tekintetében.

(52)

Az igazolt információk alapján az észrevételt megvizsgálták, és a megfelelő korrekciók nyomán az érintett exportáló termelő esetében módosították az egyéni dömpingkülönbözetet. Mivel a nem együttműködő thaiföldi exportáló termelőkre vonatkozó dömpingkülönbözetet a legmagasabb dömpingkülönbözettel rendelkező együttműködő thaiföldi exportőr dömpingkülönbözetének szintje alapján számolták ki, a származtatott dömpingkülönbözetet ennek megfelelően módosították.

(53)

Ennek következtében a vámfizetés előtti, közösségi határparitáson számított CIF-importár százalékában kifejezett végleges dömpingkülönbözetek a következők:

(54)

Az ideiglenes rendelet (110) preambulumbekezdésében rögzített, a Vietnamra vonatkozó ideiglenes dömpingkülönbözet kiszámításával kapcsolatos további észrevételek hiányában a vámfizetés előtti, közösségi határparitáson számított CIF-importár százalékában kifejezett végleges dömpingkülönbözet az összes vietnami vállalat esetében 7,7 %.

(55)

Az együttműködő thaiföldi exportáló termelők kifogásolták a kár elemzése során alkalmazott, az ideiglenes rendelet (114) preambulumbekezdésében ismertetett módszert, nevezetesen azt, hogy bizonyos adatokat (ügyleti árak, beruházások, beruházások megtérülése, bérek, jövedelmezőség, pénzforgalom, tőkebevonási képesség) csak a mintavételnek alávetett közösségi termelők tekintetében határoztak meg, míg a többi mutató (piaci részesedés, termelés, kapacitás és kapacitáskihasználtság, az értékesítés mennyisége és értéke, növekedés, készletek, foglalkoztatás és termelékenység) annak a további közösségi termelőnek az adatait is tartalmazta, amely a mintavételnek alávetett termelőkkel együtt alkotta a közösségi gazdasági ágazatot. Az említett termelők azt állították, hogy ez a megoldás i. az alaprendelet 3. cikke (2) bekezdése értelmében nem tárgyilagos; és ii. az alaprendelet 17. cikke (4) bekezdése értelmében nem megengedhető.

(56)

A dömpingellenes eljárások rendes gyakorlata, hogy a kárt okozó tényezőket a teljes közösségi gazdasági ágazatot tekintetbe véve elemzik. Olyan esetekben azonban, amikor a gazdasági ágazat nagyszámú termelőből áll, a mintavétel eszközét alkalmazzák. A mintavétel célja annak biztosítása, hogy a rendelkezésre álló időn belül meghatározott számú termelőtől részletes adatokat lehessen begyűjteni és ellenőrizni. Ezen adatok olyan tényezőkre vonatkoznak, mint az árak, bérek, beruházások, nyereség, a beruházás megtérülése, a pénzforgalom és a tőkebevonási képesség, abban az esetben, ha a rendelkezésre álló időn belül a teljes gazdasági ágazat tekintetében az adatok ellenőrzése kivitelezhetetlen lenne. Más tényezők, így a piaci részesedés, az értékesítési mennyiség és a termelés adatai általában azonnal rendelkezésre állnak a teljes gazdasági ágazatra vonatkozóan. A kárelemzés pusztán a mintavételnek alávetett termelők adataira való alapozása figyelmen kívül hagyná más termelők elhasználható adatait, és ezáltal hiányos felméréshez vezetne. Ezért a rendelkezésre álló időn belüli lehető legteljesebb felmérés érdekében ebben az esetben a mintavételnek alávetett termelőktől kapott és igazolt, az összes kárt okozó tényező tendenciáira vonatkozó adatot a teljes gazdasági ágazatra vonatkozó információkkal egészítették ki.

(57)

Mivel a közösségi termeléssel és a közösségi gazdasági ágazat meghatározásával kapcsolatban további észrevételek nem érkeztek, az ideiglenes rendelet (111)–(114) preambulumbekezdésében meghatározott megállapítások megerősítést nyernek.

(58)

Az együttműködő thaiföldi exportáló termelők helytelenítették, hogy a Thaiföldről származó közösségi behozatalt együtt vizsgálták a Kínai Népköztársaságból, Indonéziából, Tajvanból és Vietnamból származó dömpingelt RAK-importtal. Azzal érveltek, hogy az utóbbi országokból származó behozatal mennyiség, átlagár és piaci részesedés tekintetében sem versenyez a Thaiföldről származó importtal. Rámutattak, hogy a Thaiföldről származó import mennyisége 29 %-kal, piaci részaránya 35 %-kal csökkent 2002-ben, miközben az említett többi ország viszonylatában már ekkor növekedés volt tapasztalható. Hozzátették azt is, hogy 2003 óta a Thaiföldről származó közösségi behozatal átlagára 2 %-kal növekedett.

(59)

Emlékeztetni kell arra, hogy az egyes érintett országokból érkező behozatalra megállapított dömpingkülönbözetek meghaladják az alaprendelet 9. cikkének (3) bekezdésében meghatározott minimumértéket, azaz a 2 %-ot, és az egyes érintett országokból érkező behozatal mennyisége az alaprendelet 5. cikkének (7) bekezdésében megállapított 1 %-os piaci részesedési küszöb fölött van. Fontos megjegyezni továbbá, hogy hiba lenne a 2002. évet elszigetelten vizsgálni; az elemzésnek a mérlegelt időszak egészéből kirajzolódó képre, azaz a 2001-től a VI-ig tartó periódusra kell összpontosítania. Az egész időszakot tekintve a thaiföldi import mennyisége és piaci részesedése valójában jelentősen növekedett, miközben árai jelentősen csökkentek. Azaz összességében a thaiföldi import alakulása megfelelt az érintett egyéb országokból származó behozatal tekintetében megállapított tendenciáknak. Emlékeztetni kell arra is, hogy az érintett országokból importált RAK-fajták minden tekintetben hasonlók, egymással helyettesíthetők, és hasonló értékesítési csatornákon keresztül, hasonló kereskedelmi körülmények között kerülnek a közösségi piacra, ily módon versenyeznek egymással és a Közösségben gyártott RAK-kal. Ezért – összhangban az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdésével – megerősítést nyer, hogy az érintett termék dömpingelt behozatalából fakadó hatások összevont vizsgálata indokolt.

(60)

Mivel a közösségi piac helyzetének elemzésével kapcsolatban további észrevételek nem érkeztek, az ideiglenes rendelet (115)–(126) preambulumbekezdésében lefektetett megállapítások megerősítést nyernek.

(61)

Az ideiglenes intézkedések bevezetését követően nem érkezett észrevétel a termeléssel, kapacitással, kapacitáskihasználtsággal, értékesítési mennyiséggel, értékesítési árral, piaci részesedéssel, növekedéssel, készletekkel, foglalkoztatással, termelékenységgel, a dömping terjedelmével és a közösségi gazdasági ágazat korábbi dömpingből való talpra állásával kapcsolatban. Ezért az ideiglenes rendelet (127)–(133), (137), (142), (143), (145) és (146) preambulumbekezdésében meghatározott megállapítások megerősítést nyernek.

(62)

Az együttműködő thaiföldi exportáló termelők észrevételezték, hogy a mintavételnek alávetett közösségi termelők jövedelmezősége voltaképpen javult, és nem utalt kár jelenlétére. Véleményük szerint a közösségi gazdasági ágazat a mintavételnek alávetett közösségi termelők által a 2002–2003. években végrehajtott beruházások miatt nem érte el a megfelelőnek és a dömping hiányában elérhetőnek tartott legalább 5 %-os haszonkulcsot. Helytelenítették továbbá azt is, hogy a Bizottság figyelmen kívül hagyta, hogy az alacsony árú rozsdamentes acél felhasználása kedvező hatást gyakorolt a közösségi gazdasági ágazatra, azt állítva, hogy ez olyan szokásos piaci helyzet volt, amelyből minden termelő hasznot húzott.

(63)

Emlékeztetni kell arra, hogy – amint azt az ideiglenes rendelet (149) és (150) preambulumbekezdése megállapítja – a jövedelmezőség jelen esetben nem az egyetlen és nem is a legfontosabb ismérv volt, amely a megállapított kárra utalt. Az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése szerint a cikkben említett ismérvek közül egynek vagy többnek a fennállása sem szükségszerűen irányadó a közösségi gazdasági ágazat állapotára vonatkozóan. Amint azt az ideiglenes rendelet (138) preambulumbekezdése megállapítja, a beruházásokra a versenyképesség fenntartása érdekében volt szükség, ezért azoknak nem tulajdonítható a jövedelmezőségre gyakorolt negatív hatás. Továbbá, amint azt az ideiglenes rendelet (136) preambulumbekezdése megállapítja, a rozsdamentes acél áremelkedésének a mintavételnek alávetett közösségi termelők jövedelmezőségére a VI során gyakorolt pozitív hatása ideiglenes volt, és a többi termelőre is csupán rendkívül rövid ideig lehetett pozitív hatással.

(64)

Következésképpen a feltételezést, miszerint a jövedelmezőségi helyzet nem tükrözi kár bekövetkeztét, el kell utasítani. Az ideiglenes rendelet (134)–(136) preambulumbekezdésében lefektetett megállapítások így megerősítést nyernek.

(65)

Az együttműködő thaiföldi exportáló termelők észrevételezték, hogy a beruházások növekedése, megtérülése, a pénzforgalom és a tőkebevonási képesség nem utalt kár bekövetkeztére.

(66)

Amint azt az ideiglenes rendelet (147) preambulumbekezdése megjegyzi, a „beruházás” és a „tőkebevonási képesség” ismérveit nem tekintették a mérlegelt időszak folyamán kárra utaló tényezőknek.

(67)

Ami azonban a beruházások megtérülését illeti, a mérlegelt időszakban tapasztalható általános javulást a következő két összefüggésben kell szemlélni: i. a mintavételnek alávetett közösségi termelők a VI során tapasztalt és az ideiglenes rendelet (136) és (139) preambulumbekezdésében már említett időleges és rendkívüli jövedelmezőségi helyzete; ii. a beruházásként nem elszámolt, lízingelt berendezések növekvő szerepe a termelésben. A lízingelt állóeszközöket nem számolták el a beruházások között, azonban növekvő használatuk hozzájárult a megtermelt nyereséghez. A beruházások megtérülésének a VI alatt tapasztalt mesterségesen magas szintjét e két ok magyarázza.

(68)

A mérlegelt időszak folyamán a pénzforgalom 36 %-os visszaesése volt tapasztalható, ami világosan jelzi a kár bekövetkeztét. Ezért az ideiglenes rendelet (138)–(141) preambulumbekezdésében meghatározott megállapítások megerősítést nyernek.

(69)

Az együttműködő thaiföldi exportáló termelő azt állította, hogy az egy munkavállalóra eső bérköltség a mérlegelt időszak alatt tapasztalt 10 %-os növekedése a jelen esetben nem utal kár bekövetkeztére.

(70)

Emlékeztetni kell arra, hogy a kárra vonatkozó ideiglenes következtetés a bérek tekintetében elismerte azok növekedését, ennek okaként a javuló termelékenység jutalmazását és az infláció hatásának kompenzálását jelölve meg. Mindazonáltal nem kerülhető meg az a tény, hogy a foglalkoztatottság a mérlegelt időszak során 5 %-kal esett vissza, amit a kárra utaló jelként vettek figyelembe. Ezért az ideiglenes rendelet (144) preambulumbekezdésében meghatározott megállapítások megerősítést nyernek.

(71)

Az ideiglenes rendelet (147)–(150) preambulumbekezdésében megfogalmazott következtetések összességükben megerősítést nyernek. A negatív tendenciák súlya (piaci részesedés, növekedés jelentős visszaesése, foglalkoztatás csökkenése, a jövedelmezőség/beruházás megtérülése és a pénzforgalom elégtelen javulása) messze meghaladja a pozitív fejlemények súlyát (a termelés és az értékesített mennyiség csekély növekedése, készletcsökkenés, folytatódó beruházások, munkaerőköltségek abszolút értékben vett csökkenése, tőkebevonási képesség).

(72)

A thaiföldi exportáló termelők és egy importőri egyesülés egyes alább ismertetett tényezők tekintetében észrevételeket nyújtott be az okozati összefüggés ideiglenes elemzésével kapcsolatban. Egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (152) preambulumbekezdésében a dömpingelt behozatal hatásával, a (153)–(159) preambulumbekezdésben a harmadik országokból érkező behozatallal és a (160) preambulumbekezdésben a közösségi fogyasztással kapcsolatban tett megállapítások megerősítést nyernek.

(73)

Az együttműködő thaiföldi exportáló termelők, valamint egy importőr és egyesülete észrevételezte, hogy az USA-dollár euróval szembeni, különösen 2003-ban tapasztalható leértékelődése kedvezően hatott a Kínából és Thaiföldről származó közösségi importra. Észrevételükben e felek kiemelték, hogy az árcsökkenés és ennek a közösségi gazdasági ágazatra gyakorolt káros hatása nem a kínai és thaiföldi exportőrök dömpingjének tudható be, hanem – legalábbis részben – éppen ennek az árfolyamváltozásnak (a Kínai Népköztársaság esetén különösen a renminbi jüan dollárhoz való kötése nyomán).

(74)

Ezzel összefüggésben először is azt kell megjegyezni, hogy nem ismert teljességében az, hogy az érintett országok mely valutában számlázták exportügyleteiket. Ennek következtében a valutaárfolyamok változásának hatását nem lehet megbecsülni. Ami továbbá a kárt illeti, tekintet nélkül arra, hogy az alacsony importárakban a valutaárfolyam-mozgás is némi szerepet játszhatott, az alákínálás mértéke és a közösségi gazdasági ágazatra gyakorolt hatás a VI során fennálló tényleges behozatali árak alapján kerül meghatározásra. Az alákínálási különbséget jelentősnek találták (lásd az ideiglenes rendelet (125)–(126) preambulumbekezdését).

(75)

A fentiek fényében a valutaárfolyam-változás esetleges hatására vonatkozó észrevételt el kell utasítani.

(76)

A thaiföldi exportáló termelők továbbá azt állították, hogy a közösségi gazdasági ágazatot ért kár oka a versenyképesség hiánya, amely az állítólagosan korszerűtlen termelőberendezésekre vezethető vissza.

(77)

Emlékeztetni kell azonban arra, hogy a közösségi gazdasági ágazat a mérlegelt időszakban folyamatosan hajtott végre beruházásokat annak érdekében, hogy az elavult gépsorokat csúcstechnológiát képviselő berendezésekkel váltsa fel. Így nem igaz az, hogy a közösségi gazdasági ágazat olyan korszerűtlen, versenyképtelen termelési technológiát alkalmaz, amely megszakíthatta volna az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal és a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kár közötti okozati kapcsolatot. Ezért az észrevételt el kell utasítani, és az ideiglenes rendelet (161) preambulumbekezdésében megfogalmazott, a közösségi gazdasági ágazat versenyképességére vonatkozó megállapítások megerősítést nyernek.

(78)

Az együttműködő thaiföldi termelők észrevételezték azt is, hogy a kár a bizonytalan piaci helyzet következménye is lehetett. Ebben a tekintetben utaltak az acélárak időleges növekedésére és a nagy vásárlók alkuerejére.

(79)

Meg kell jegyezni azonban, hogy az acélárak időleges emelkedése semmilyen káros hatást nem gyakorolt a mintavételnek alávetett közösségi termelőkre. Ellenkezőleg, a jövedelmezőség ideiglenes javulásán keresztül az áremelkedés pozitívan hatott. Ami a nagy vásárlók által gyakorolt hatást illeti, meg kell jegyezni, hogy a dömpingelt behozatal formájában jelentkező tisztességtelen verseny alapvetően hozzájárul ezek alkuerejéhez. Ezért közvetlen kapcsolat figyelhető meg az érintett országokból származó behozatal és az importőrök/forgalmazók piaci magatartása között. Mindezek következtében megállapítható, hogy a közösségi piacon uralkodó feltételek nem szakították meg az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal és a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kár közötti okozati kapcsolatot.

(80)

Összegezve a fenti megállapításokat és az ideiglenes rendelet (151)–(162) preambulumbekezdésében kifejtett okok miatt megerősítést nyer, hogy az érintett öt országból érkező behozatal és a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős mértékű kár közötti okozati kapcsolatot egyéb tényező nem szakította meg.

(81)

Számos importőr/forgalmazó és thaiföldi exportáló termelő észrevételezte, hogy az intézkedések elfogadása ellentétes lehet a Közösség érdekével.

(82)

Az importőrök/forgalmazók rámutattak arra, hogy az intézkedések közvetlen hatással járnak haszonkulcsukra, mivel az intézkedések költségeit nem képesek áthárítani vevőikre magasabb árak alkalmazása révén.

(83)

Meg kell jegyezni mindenekelőtt, hogy állításukat ezek az érdekelt felek nem támasztották alá bizonyítékukkal. Továbbá, amint azt az ideiglenes rendelet is megállapítja, semmi nem utal arra, hogy a dömpingellenes intézkedések veszélyeztetnék az importőrök/forgalmazók gazdasági helyzetét. Az importőrök/forgalmazók haszonkulcsai a mérlegelt időszakban ugyanakkor jelentősen meghaladták a közösségi gazdasági ágazat jövedelmezőségét. Ezért megerősítést nyer, hogy bármely előny, amely abból származhat az importőrök/forgalmazók számára, hogy a dömpingellenes intézkedések nem kerülnek kivetésre, kisebb súlyt képvisel a közösségi gazdasági ágazat azon érdekével szemben, amely az érintett országok tisztességtelen és káros kereskedelmi gyakorlatának kiküszöböléséhez fűződik. Következésképpen megerősítést nyernek az ideiglenes rendelet (164)–(170) preambulumbekezdésében tett megállapítások.

(84)

A thaiföldi exportáló termelők észrevételezték, hogy az intézkedések növelnék az európai gépkocsigyártók költségeit, ami ellentétes a Közösség érdekével. Az általuk említett, a felhasználókat érintő hatást bizonyítékkal azonban nem támasztották alá. A rendelkezésre álló információk, azaz egy vasúti járműgyártó válasza alapján az intézkedések felhasználókra gyakorolt várható hatása elhanyagolható. Ezért a felhasználókra és a fogyasztókra vonatkozóan az ideiglenes rendelet (173) és (174) preambulumbekezdésében lefektetett megállapítások megerősítést nyernek.

(85)

A különböző érintett érdekeket megvizsgálva és az ideiglenes rendelet (163)–(175) preambulumbekezdésében felsorolt okoknál fogva megerősítést nyer, hogy az általános közösségi érdek szemszögéből nézve egyetlen érdek súlya sem múlja felül a közösségi gazdasági ágazat azon érdekét, hogy a dömpingelt behozatalból származó kereskedelemtorzító hatások megszüntetése végett dömpingellenes intézkedések kerüljenek bevezetésre.

(86)

A dömpinget, a kárt, az okozati összefüggést és a közösségi érdeket illetően tett következtetésekre tekintettel helyénvaló végleges dömpingellenes intézkedéseket bevezetni annak megakadályozása érdekében, hogy a dömpingelt behozatal további kárt okozzon a közösségi gazdasági ágazatnak. Az intézkedések mértékének meghatározása céljából figyelembe vették a VI folyamán megállapított dömpingkülönbözeteket és a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kár megszüntetéséhez szükséges vám összegét.

(87)

A kár megszüntetéséhez szükséges áremelés mértéke vállalatonként került meghatározásra az érintett termék súlyozott átlagos importárának a közösségi gazdasági ágazat által a közösségi piacon eladott hasonló termék kárt nem okozó árával való összehasonlítása alapján. Az árkülönbözet a CIF-importérték százalékában került kifejezésre.

(88)

A kárt nem okozó ár kiszámításához a közösségi gazdasági ágazat súlyozott termelési költségét 5 %-os haszonkulccsal növelték. Észrevételek hiányában megerősítést nyer, hogy a haszonkulcs e mértéke az, amelyet a közösségi gazdasági ágazat a dömpingelt behozatal hiányában elérhet. A haszonkulcs tükrözi a közösségi gazdasági ágazat tisztességtelen verseny által nem befolyásolt hasonló termékcsoportjai, azaz az e vizsgálat által nem érintett KN-kódok alá tartozó kötőelemek tekintetében elérhető haszonkulcsot.

(89)

Az előzőekben kifejtettekre tekintettel és az alaprendelet 9. cikkének (4) bekezdésével összhangban a Kínai Népköztársaságból, Indonéziából, Tajvanból, Thaiföldről és Vietnamból érkező RAK behozatalára végleges dömpingellenes vámot kell kivetni.

(90)

Ami a vám mértékét illeti, két együttműködő exportáló termelő (egy tajvani és egy kínai népköztársaságbeli) esetében a kármegszüntetési szintet alacsonyabbnak találták a dömpingkülönbözetnél. Ezekben az esetekben a vám mértékét a kármegszüntetési szintre kell korlátozni. Minden egyéb esetben a vám mértékét a megállapított dömpingkülönbözet szintjében kell meghatározni az alaprendelet 9. cikke (4) bekezdésének megfelelően.

(91)

A fentiek alapján a végleges vámtételek a következők:

(92)

A thaiföldi exportáló termelők felhívták a figyelmet a WTO dömpingellenes megállapodásának 15. cikkére, amely szerint dömpingellenes intézkedések alkalmazásakor különös tekintettel kell lenni a fejlődő országok különleges helyzetére. Azonban bizonyítékokkal nem alapozták meg azt, hogy a jelen eset Thaiföld alapvető érdekeit érinti, amint az a hivatkozott rendelkezésben áll. Ebben a helyzetben a Thaiföldről érkező behozatalra a fent említett mértékű dömpingellenes vámok kivetése helyénvaló.

(93)

Az e rendeletben meghatározott egyéni vállalati dömpingellenes vámtételeket e vizsgálat megállapításai alapján határozták meg. Ezért azok azt a helyzetet tükrözik, amelyet a vizsgálat során ezen társaságok tekintetében állapítottak meg. Ezek a vámtételek (az országos, „minden más vállalatra” alkalmazandó vámmal ellentétben) kizárólagosan az érintett országokból származó és a megnevezett vállalatok, azaz az említett konkrét jogi személyek által gyártott termékek behozatalára vonatkoznak. Az e rendelet rendelkező részében kifejezetten nem megnevezett vállalatok termékeire, beleértve azokat a termékeket, amelyeket a kifejezetten említett vállalatokkal kapcsolt viszonyban álló jogalanyok gyártottak, nem ezek a vámtételek vonatkoznak, hanem esetükben a „minden más vállalatra” vonatkozó vámtételeket kell alkalmazni.

(94)

A vállalatspecifikus dömpingellenes vámtételek alkalmazására irányuló kérelmeket (pl. a jogalany nevében bekövetkezett változást vagy új gyártási vagy értékesítési egységek létrehozását követően) késedelem nélkül a Bizottsághoz (3) kell benyújtani, mellékelve minden lényeges információt, különös tekintettel a vállalatnak a gyártáshoz és a hazai és exportértékesítésekhez kapcsolódó olyan tevékenységeiben bekövetkezett változásokra, amelyek példának okáért az ilyen névváltozással vagy a gyártási és értékesítési egységben bekövetkezett változással függenek össze. Szükség esetén ebben az esetben a rendelet az egyéni vámtételekben részesülő vállalatok listájának frissítésével megfelelően módosításra kerül.

(95)

Figyelembe véve a feltárt dömpingkülönbözetek nagyságát és a közösségi gazdasági ágazatnak okozott kár szintjét, szükség van a 771/2005/EK rendelettel kivetett ideiglenes dömpingellenes vámmal biztosított összegeknek az e rendelet által véglegesen kivetett vám mértékében történő végleges beszedésére. Azon exportáló termelők esetében, amelyek végleges vámtétele alacsonyabb az ideiglenes vámtételnél, a biztosított összegnek azt a részét, amely meghaladja a végleges dömpingellenes vám összegét, fel kell szabadítani,