I. MELLÉKLET

A VÁLTOZÓK JEGYZÉKE

Strukturális statisztika a munkaerőköltségekről

A. táblázat	–	Nemzeti adatok
B. táblázat	–	Nemzeti adatok a vállalkozások méretosztálya szerint
C. táblázat	–	Regionális adatok

Az alább felsorolt változók tekintetében vagy csak az A. táblázatot kell benyújtani, vagy mindhármat. A kötelező adatszolgáltatást a K betű jelöli, a választható, nem kötelező adatszolgáltatást a V betű. A minőségi változók különböző kategóriáihoz vagy a mennyiségi változók méretosztályaihoz tartozó adatátadási kódokat az Eurostat végrehajtási utasításban rögzíti.

Változó	Csak A	A–C (1)
A.    Munkavállalók száma
A.1 Összes munkavállaló		K
A.11 Teljes munkaidőben foglalkoztatottak (a szakképzésben részt vevők nélkül)		K
A.12 Részmunkaidőben foglalkoztatottak (a szakképzésben részt vevők nélkül)		K
A.121 Részmunkaidőben foglalkoztatottak átszámítva teljes munkaidőben foglalkoztatottakra (a szakképzésben részt vevők nélkül)		K
A.13 Szakképzésben részt vevők		K
A.131 Szakképzésben részt vevők átszámítva teljes munkaidőben foglalkoztatottakra		K
B.    Ténylegesen ledolgozott munkaórák száma
B.1 Ténylegesen ledolgozott munkaórák száma összesen		K
B.11 A teljes munkaidőben foglalkoztatottak által ténylegesen ledolgozott munkaórák száma (a szakképzésben részt vevők nélkül)		K
B.12 A részmunkaidőben foglalkoztatottak által ténylegesen ledolgozott munkaórák száma (a szakképzésben részt vevők nélkül)		K
B.13 A szakképzésben részt vevők által ténylegesen ledolgozott munkaórák száma		K
C.    Fizetett órák száma
C.1 Fizetett órák száma összesen	K
C.11 A teljes munkaidőben foglalkoztatottak számára fizetett órák száma (a szakképzésben részt vevők nélkül)	K
C.12 A részmunkaidőben foglalkoztatottak számára fizetett órák száma (a szakképzésben részt vevők nélkül)	K
C.13 A szakképzésben részt vevők számára fizetett órák száma	K
D.    Munkaerőköltség(részletesen lásd az 1. ábrán)
D.1 Munkavállalói jövedelem		K
D.11 Bérek és keresetek (részletesen lásd a 2. ábrán)		K
D.111 Bérek és keresetek (a szakképzésben részt vevők nélkül)		K
D.1111 Közvetlen javadalmazás, prémiumok és juttatások		K
D.11111 Minden bérfizetéskor fizetett közvetlen javadalmazások, prémiumok és juttatások	K
D.11112 Nem minden bérfizetéskor fizetett közvetlen javadalmazások, prémiumok és juttatások (2)	K
D.1112 Befizetések a munkavállalói megtakarítási alapokba		K
D.1113 Le nem dolgozott napok kifizetése		K
D.1114 Természetbeni bérek és keresetek		K
D.11141 A vállalkozás termékei (választható)	V
D.11142 Lakástámogatás (3) (választható)	V
D.11143 Cégautó (választható)	V
D.11144 Részvényopciók és részvényvásárlási programok (választható)	V
D.11145 Egyéb (választható)	V
D.112 A szakképzésben részt vevők bére és keresete		K
D.12 A munkaadók társadalombiztosítási hozzájárulásai (részletesen lásd a 3. ábrán)		K
D.121 A munkaadók tényleges társadalombiztosítási hozzájárulásai (a szakképzésben részt vevők nélkül)		K
D.1211 Törvényben előírt társadalombiztosítási hozzájárulások	K
D.1212 Kollektív megállapodásokban rögzített, szerződéses és önkéntes társadalombiztosítási hozzájárulások	K
D.122 A munkaadók imputált társadalombiztosítási hozzájárulásai (a szakképzésben részt vevők nélkül)		K
D.1221 Garantált javadalmazás betegség esetén (választható)	V
D.1222 A munkaadó által nyugdíj és egészségbiztosítás céljára fizetett imputált társadalombiztosítási hozzájárulás (választható)	V
D.1223 Végkielégítés (választható)	V
D.1224 A munkaadó által fizetett egyéb imputált társadalombiztosítási hozzájárulások (választható)	V
D.123 A munkaadó által a szakképzésben részt vevők után fizetett társadalombiztosítási hozzájárulások		K
D.2 A munkaadónál felmerülő szakképzési költségek		K
D.3 A munkaadó egyéb költségei		K
D.4 A munkaadó által befizetett adók		K
D.5 A munkaadónak folyósított támogatások		K
E.    Tájékoztató adatok az egységekről
E.1 A helyi egységek száma összesen		K
E.2 A helyi egységek száma a mintában		K

Az alábbi változók tekintetében a tagállamok az előírtnál részletesebb adatokat is nyilvántarthatnak (ezek az adatok az Eurostat felé csak külön kérésre továbbítandók):

A.11	Teljes munkaidőben foglalkoztatottak
A.12	Részmunkaidőben foglalkoztatottak
D.11112	Nem minden bérfizetéskor fizetett közvetlen javadalmazások, prémiumok és juttatások
D.1113	Le nem dolgozott napok kifizetése
D.1211	Törvényben előírt társadalombiztosítási hozzájárulások
D.1212	Kollektív megállapodásokban rögzített, szerződéses és önkéntes társadalombiztosítási hozzájárulások
D.1223	Végkielégítés

1. ábra

A munkaerőköltség és fő összetevői

2. ábra

„A bérek és keresetek” tényező (D.11) elemei

3. ábra

„A munkaadók társadalombiztosítási hozzájárulásai” (D.12) tényező elemei

---

(1)  A C. táblák csak a NUTS 1 régiókkal rendelkező országok esetében alkalmazhatók.

(2)  A munkavállalói megtakarítási alapokba fizetett összegek nélkül.

(3)  A költözési támogatások kivételével.

II. MELLÉKLET

A VÁLTOZÓK MEGHATÁROZÁSA

A.   MUNKAVÁLLALÓK SZÁMA

Munkavállalónak tekinthető minden olyan személy, tekintet nélkül állampolgárságára vagy az adott országban munkaviszonyban eltöltött idő hosszára, aki közvetlen szerződéses munkaviszonyban áll a vállalkozással vagy a helyi egységgel (akár hivatalos, akár nem hivatalos megállapodásról van szó), és tevékenységéért javadalmazásban részesül, függetlenül a végzett munka jellegétől, a munkaórák számától (teljes vagy részmunkaidős), illetve a szerződés tartamától (határozott vagy határozatlan időre szóló). A munkavállalók javadalmazásának formája lehet bér és fizetés, ideértve a prémiumokat, a darabbért, a műszakpótlékot, a juttatásokat, a díjakat, a hálapénzt, a jutalékot és a természetbeni javadalmazást.

A munkavállaló fogalma magában foglalja a legalább tíz főt foglalkoztató és a NACE Rev. 1.1 C–K és M–O ágaiba sorolt gazdasági tevékenységet végző, állami vagy magánszektorhoz tartozó vállalkozásoknál alkalmazott fizikai és nem fizikai dolgozókat, valamint a vezetői állományban dolgozókat (1).

Az alábbi felsorolás néhány kiragadott példán szemlélteti, mely munkavállalói kategóriákat tartalmazhatja a minta:

—	értékesítési képviselők, ha szerepelnek a bérlistán, és jutalékon kívül egyéb javadalmazásban is részesülnek,

—	fizetésben részesülő, dolgozó tulajdonosok,

—	szakképzésben részt vevők,

—	diákok és gyakornokok (ügyvédjelöltek, ápolójelöltek, kutatási vagy tanársegédek, orvostanhallgatók stb.), akik hivatalos kötelezettséget vállaltak arra, hogy az egység termelési folyamatához javadalmazás ellenében hozzájárulnak,

—

munkaközvetítő iroda által toborzott, foglalkoztatott és díjazott kölcsönzött vagy ideiglenes munkavállalók (pl. ügyviteli alkalmazottak), akiket a munkaközvetítő iroda helyez ki, gyakran ideiglenes munkára (2); idénymunkások és alkalmi munkavállalók, amennyiben hivatalos vagy nem hivatalos megállapodást kötöttek a vállalkozással vagy a helyi egységgel, és előre meghatározott munkaidőben dolgoznak,

—

olyan munkavállalók, akikkel kapcsolatban a tárgyidőszakban munkaerőköltség merült fel, de akik ideiglenesen kikerültek a munkavégzésből betegség vagy baleset, üdülés, szabadság, sztrájk vagy munkáselbocsátás, oktatási vagy képzési szabadság, szülési szabadság vagy a szülő jogán járó szabadság, gazdasági tevékenység visszafogása, a munkavégzés időleges szüneteltetése rossz időjárási körülmények, mechanikus vagy elektromos meghibásodások, nyersanyag- vagy fűtőanyaghiány miatt, illetve egyéb okból voltak ideiglenesen távol engedéllyel vagy anélkül,

—	a külföldön dolgozók, ha a statisztikai egységtől továbbra is javadalmazásban részesülnek,

—

bedolgozók (3), ideértve az otthonról dolgozókat és a távmunkában dolgozókat, ha kifejezett megállapodás van arra, hogy javadalmazásban az általuk elvégzett munkamennyiség alapján részesülnek: azaz annak a munkának a mennyisége alapján, amivel ők ráfordításként a termelési folyamathoz hozzájárultak.

A következőket nem tartalmazhatja a minta:

—	értékesítési képviselők és más személyek, ha javadalmazásuk kizárólag jutalékot vagy díjat tartalmaz, ha nincsenek rajta a bérlistán, vagy ha önálló vállalkozók,

—	tulajdonosok, igazgatók és vezetői állományhoz tartozók, ha javadalmazásuk kizárólag nyereségrészesedés formáját ölti,

—	kisegítő családtagok, ha a vállalkozásnál vagy a helyi egységnél nem munkavállalók (a fent meghatározott értelemben),

—	alkalmazott nélküli önállóak,

—	nem fizetett önkéntes munkát végzők (pl. azok, akik nonprofit intézmények, pl. karitatív szervezetek számára végeznek rendszeresen munkát).

Hivatkozás: ESA 95: 11.12–11.14.

A.1   Összes munkavállaló

Ez a változó a teljes munkaidőben foglalkoztatottakat (A.11), a részmunkaidőben foglalkoztatottakat (A.12), valamint a szakképzésben részt vevőket (A.13) tartalmazza.

Hivatkozás: Vállalkozások szerkezeti statisztikái (SBS): 16130 kód (alkalmazottak száma)

A.11   Teljes munkaidőben foglalkoztatottak (a szakképzésben részt vevők nélkül)

Ide tartoznak azok a munkavállalók (a szakképzésben részt vevők kivételével), akik a vállalkozásban vagy helyi egységben szokásos vagy a kollektív szerződésben rögzített munkaidő-beosztás alapján dolgoznak, még abban az esetben is, ha munkaszerződésük egy évnél rövidebb időszakra szól. A megadandó létszám a teljes munkaidőben foglalkoztatottak átlagos havi létszáma a tárgyév során a beszámolásra kötelezett egységben.

A.12   Részmunkaidőben foglalkoztatottak (a szakképzésben részt vevők nélkül)

Ide tartoznak azok a munkavállalók (a szakképzésben részt vevők kivételével), akiknek rendes munkaideje rövidebb a vállalkozásban vagy helyi egységben szokásos vagy a kollektív szerződésben rögzített munkaidőnél, tekintet nélkül arra, hogy a napi, heti vagy havi munkaórák számáról van-e szó (félnapos beosztás, háromnegyedes, négyötödös munkaidő-beosztás stb.). A megadandó létszám a tárgyév során a beszámolásra kötelezett egységben részmunkaidőben foglalkoztatottak átlagos havi létszáma.

A.121   Részmunkaidőben foglalkoztatottak átszámítva teljes munkaidőben foglalkoztatottakra

Az átszámítást a beszámolásra kötelezett vállalkozásnak/helyi egységnek vagy az adatgyűjtést végző ügynökségnek/nemzeti statisztikai intézménynek kell elvégeznie a vállalkozásnál/helyi egységnél teljes munkaidőben foglalkoztatottak rendes munkaideje alapján, az általa legalkalmasabbnak ítélt módszer segítségével. A megadandó létszám a tárgyév során a beszámolásra kötelezett egységben részmunkaidőben foglalkoztatottak átlagos havi létszáma (átszámítva teljes munkaidőben foglalkoztatottakra).

Hivatkozás: ESA 95: 11.32–11.34.

A.13   Szakképzésben részt vevők

Ide tartoznak mindazok a teljes és részmunkaidős munkavállalók, akik egyelőre nem vesznek teljes mértékben részt a termelési folyamatban, és akik vagy gyakornoki szerződés alapján végeznek munkát, vagy helyzetükben a szakmai képzés nagyobb jelentőséggel bír a termelékenységhez való hozzájárulásuknál. A megadandó létszám a tárgyév során a beszámolásra kötelezett egységben foglalkoztatott szakképzésben részt vevők átlagos havi létszáma.

A.131   Részmunkaidőben foglalkoztatott szakképzésben részt vevők átszámítva teljes munkaidőben foglalkoztatottakra

Az átszámítást a beszámolásra kötelezett vállalkozásnak/helyi egységnek vagy az adatgyűjtést végző ügynökségnek/nemzeti statisztikai intézménynek kell elvégeznie az általa legalkalmasabbnak ítélt módszer segítségével. A vállalkozásnál/helyi egységnél vagy oktatási intézménynél képzéssel töltött idő nem vehető figyelembe. A megadandó létszám a tárgyév során a beszámolásra kötelezett egységben részmunkaidőben foglalkoztatott szakképzésben részt vevők átlagos havi létszáma (átszámítva teljes munkaidőben foglalkoztatottakra) (4).

Hivatkozások: ESA 95: 11.32–11.34.; SBS: 16140 kód (A.11 + A.121 + A.131 megfelel „az alkalmazottak létszáma teljes munkaidős alkalmazottakra átszámítva” SBS változónak)

B.   TÉNYLEGESEN LEDOLGOZOTT MUNKAÓRÁK SZÁMA

Az összes foglalkoztatott által az év során ledolgozott összes munkaóraszámot foglalja magában. A ténylegesen ledolgozott összes munkaóra számát külön kell megadni a teljes munkaidőben foglalkoztatottakra (B.11), a részmunkaidőben foglalkoztatottakra (B.12) és a szakképzésben részt vevőkre (B.13) vonatkozóan.

A ténylegesen ledolgozott munkaórák száma azon időszakok összességére vonatkozik, amelyet javak és szolgáltatások előállításával kapcsolatos közvetlen vagy kiegészítő tevékenységekkel töltöttek.

A ténylegesen ledolgozott munkaórák tartalmazzák:

—	a rendes munkaidőben ledolgozott órákat,

—	fizetett túlórákat, azaz a rendes munkaidőn túl ledolgozott időt, tekintet nélkül a vonatkozó órabérre (pl. egy óra túlmunka egy órának számít, függetlenül attól, hogy a kétszeres vagy rendes órabér járt érte),

—	a ki nem fizetett túlmunka idejét (5),

—	az olyan feladatokkal töltött időt, mint a munka vagy a munkavégzés helyének előkészítése; az eszközök és gépek beüzemelése, karbantartása és tisztítása; bizonylatok és számlák kiállítása; jelenléti ívek kitöltése és jelentések elkészítése stb.,

—	a munkahelyen töltött olyan időt, amelynek során nem történik munkavégzés, például a gépek leállása, balesetek vagy esetenként a munka hiánya miatt, amely időre azonban a munkaszerződés szerint fizetnek,

—	a munkahelyen töltött rövid pihenőidőt, beleértve a tea- és kávészüneteket,

—	a vállalkozásnál/helyi egységnél vagy oktatási intézménynél képzéssel töltött idő (szakképzésben részt vevők esetén nem vehető számításba).

A ténylegesen ledolgozott munkaórák nem tartalmazzák a következőket:

—	a kifizetett, de le nem dolgozott órákat, például fizetett szabadság, munkaszüneti napok, betegség miatti távollét, szülési szabadság stb. idejét,

—	a le nem dolgozott és ki nem fizetett órákat, például betegség vagy szülés idején stb.,

—	az orvosi vizsgálat, házasságkötés, temetés, költözés, balesetet követő lábadozás stb. miatti rendkívüli távollét idején le nem dolgozott órákat (függetlenül attól, hogy kifizették-e ezeket vagy sem),

—	a fő étkezési szüneteket,

—	a rövid idejű munkavégzés, munkaügyi viták, munkáselbocsátás stb. miatt le nem dolgozott órákat (függetlenül attól, hogy kifizették-e ezeket),

—	a lakás és a munkahely közötti utazással eltöltött időt,

—	a szakképzésben részt vevők esetében a vállalkozásnál/helyi egységnél vagy oktatási intézménynél képzéssel töltött időt.

Hivatkozások: ESA 95: 11.26–11.29.; SBS: 16150 kód (alkalmazottak által ledolgozott munkaórák száma)

C.   FIZETETT ÓRÁK SZÁMA

Ez a változó az év során kifizetett összes óra számát tartalmazza. A kifizetett órák számát (C.1) külön kell megadni a teljes munkaidőben foglalkoztatottakra (C.11), a részmunkaidőben foglalkoztatottakra (C.12) és a szakképzésben részt vevőkre (C.13) vonatkozóan.

A fizetett órák éves számának meghatározása:

—	az év során fizetett rendes munkaórák és túlórák,

—	csökkentett díjazás ellenében ledolgozott munkaórák, abban az esetben is, ha a különbséget társadalombiztosítási alapokból pótolták,

—	fizetett távollét a tárgyidőszakban (éves szabadság, betegszabadság, munkaszüneti napok és egyéb fizetett távollét, ideértve az orvosi vizsgálat, szülés, házasságkötés, temetés, költözés stb. miatti távollétet).

A ténylegesen ledolgozott munkaórák és az éves fizetett órák kiszámítása

Ezeket a számításokat a beszámolásra kötelezett vállalkozásnak/helyi egységnek vagy az adatgyűjtést végző ügynökségnek/nemzeti statisztikai intézménynek kell elvégeznie az általa legalkalmasabbnak ítélt módszer segítségével. Az alábbi modelleken azt mutatjuk be, hogyan becsülhető meg a ténylegesen ledolgozott munkaórák és a kifizetett órák száma a rendelkezésre álló információk segítségével.

A teljes munkaidőben foglalkoztatottak által ténylegesen ledolgozott munkaórák száma (B.11)

Tételezzük fel, hogy az alábbi változókkal kapcsolatos adatok állnak rendelkezésre:

(A.11)	A teljes munkaidőben foglalkoztatottak átlagos havi létszáma
a)	A teljes munkaidőben foglalkoztatottak rendes szerződéses átlagos évi munkaideje órában, a túlóra és a fő étkezési szünetek nélkül
b)	A teljes munkaidőben foglalkoztatottak átlagos évi túlóraszáma (fizetett és fizetetlen)
c)	A teljes munkaidőben foglalkoztatottak szerződéses átlagos napi munkaideje és túlóraszáma, a fő étkezési szünetek nélkül
d)	Az egy teljes munkaidőben foglalkoztatottra jutó éves szabadságos napok átlagos száma
e)	Az egy teljes munkaidőben foglalkoztatottra jutó hivatalos munkaszüneti napok átlagos évi száma
f)	Az egy teljes munkaidőben foglalkoztatott számára rendelkezésre álló betegszabadság és szülési szabadság éves átlaga, napokban kifejezve
g)	Az egy teljes munkaidőben foglalkoztatottra jutó, rövid idejű munkavégzés és munkaügyi viták miatt kieső munkanapok évi átlaga
h)	A ténylegesen le nem dolgozott napok egy teljes munkaidőben foglalkoztatottra eső évi átlaga (pl. orvosi vizsgálat, szülés, házasságkötés, temetés, költözés, balesetet követő lábadozás stb. miatt).

A teljes munkaidőben foglalkoztatottak összes éves munkaóráinak számát (a ténylegesen le nem dolgozott napok számával történő kiigazítás előtt) ebből így kapjuk: (A.11) × (a + b). Ha ebből levonjuk a ténylegesen le nem dolgozott munkaórák éves átlagát, melyet a (A.11) × c × (d + e + f + g + h) képlet segítségével határozhatunk meg, akkor megkapjuk a B.11-et, azaz a teljes munkaidőben foglalkoztatottak által az adott évben ténylegesen ledolgozott munkaórák számát:

(B.11) = (A.11) × [(a + b) – c (d + e + f + g + h)].

A részmunkaidőben foglalkoztatottak és a szakképzésben részt vevők által az adott évben ténylegesen ledolgozott munkaórák száma (B.12 és B.13)

A részmunkaidős foglalkoztatottak és a szakképzésben részt vevők munkaóráinak számát hasonló módon számíthatjuk ki.

A teljes munkaidőben foglalkoztatottak számára fizetett órák száma (C.11)

Ha rendelkezésre állnak az alábbi változókra vonatkozó adatok:

(A.11)	A teljes munkaidőben foglalkoztatottak átlagos havi létszáma
(a1)	Az egy teljes munkaidőben foglalkoztatottra jutó fizetett szerződéses átlagos éves munkaidő órában, a túlóra és a fő étkezési szünetek nélkül
(b1)	Az egy teljes munkaidőben foglalkoztatottra jutó átlagos évi fizetett túlóra,

akkor a teljes munkaidőben foglalkoztatottak fizetett óráinak évi összegét az alábbi egyenlet fejezi ki:

(C.11) = (A.11) × (a1 + b1).

A részmunkaidőben foglalkoztatottak és a szakképzésben részt vevők számára fizetett órák száma (C.12 és C.13)

A részmunkaidős foglalkoztatottak és a szakképzésben részt vevők fizetett óráinak számát hasonló módon számíthatjuk ki.

D.   MUNKAERŐKÖLTSÉG

A munkaerőköltség a munkaadó által a munkaerő foglalkoztatásával kapcsolatban viselt összköltséget jelenti, amely fogalmat a Közösség elfogadta, és amely összhangban van a Munkaügyi Statisztikusok Nemzetközi Konferenciája (Genf, 1966) által elfogadott nemzetközi meghatározással. A munkaerőköltség magában foglalja a munkavállalói jövedelmeket (D.1), beleértve a készpénzben folyósított és természetbeni béreket és kereseteket és a munkaadók társadalombiztosítási hozzájárulásait; a szakképzési költségeket (D.2), az egyéb költségeket (D.3), a foglalkoztatáshoz kapcsolódó, munkaerőköltségnek tekintett adókat (D.4), levonva minden kapott támogatást (D.5). A munkaerő-kölcsönző vállalkozások révén foglalkoztatott személyekkel kapcsolatos költségeket abban az ágazatban kell figyelembe venni, amelybe az őket foglalkoztató vállalkozás tartozik (NACE Rev. 1.1., 74.50), és nem abban az ágazatban, amelyhez az a vállalkozás tartozik, ahol ténylegesen dolgoznak.

A munkaerőköltségek összetevőkre bontását az I. mellékletben található 1–3. ábra szemlélteti.

D.1   Munkavállalói jövedelem

A munkavállalói jövedelemhez tartozik a munkaadó által a munkavállalónak a tárgyidőszakban végzett munkájáért készpénzben vagy természetben teljesített javadalmazás. Ez a következőkre oszlik:

—	bérek és keresetek (D.11), amelynek fő összetevői a bérek és keresetek (a szakképzésben részt vevők nélkül) (D.111) és a szakképzésben részt vevők bére és keresete (D.112),

—

a munkaadók társadalombiztosítási hozzájárulásai (D.12), amelynek fő összetevői a munkaadók tényleges társadalombiztosítási hozzájárulásai (a szakképzésben részt vevők nélkül) (D.121), a munkaadók imputált társadalombiztosítási hozzájárulásai (a szakképzésben részt vevők nélkül) (D.122) és a munkaadó által a szakképzésben részt vevők után fizetett társadalombiztosítási hozzájárulások (D.123).

Hivatkozások: ESA 95: 4.02. (D.1 kód); SBS: 13310 kód (munkaerőköltségek)

D.11   Bérek és keresetek

A bér és kereset fogalmába beletartozik a prémium, a darabbér, a műszakpótlék, a juttatás, a különböző díjak, a hálapénz, a jutalék és a természetbeni javadalmazás. A béreket és kereseteket arra az időszakra vonatkozóan kell figyelembe venni, amikor a munkavégzés történt. Az eseti jellegű jutalmakat vagy egyéb kivételes fizetéseket (13. havi fizetés, hátralék stb.) akkor kell a nyilvántartásban szerepeltetni, amikor kifizetésük esedékes.

A bérek és keresetek összetevőkre bontását az I. mellékletben található 2. ábra mutatja be.

Hivatkozások: ESA 95: 4.03. (D.1 kód); SBS: 13320 kód (munkaerőköltségek)

D.111   Bérek és keresetek (a szakképzésben részt vevők nélkül)

D.1111   Közvetlen javadalmazás, prémiumok és juttatások

A közvetlen javadalmazás, prémiumok és juttatások tétel magában foglalja a munkavállaló által fizetendő összes társadalombiztosítási járulékot, jövedelemadót stb., még akkor is, ha ezeket a munkáltató ténylegesen visszatartja, és közvetlenül a társadalombiztosítási alapokba, az adóhatóságoknak stb. fizeti be a munkavállaló nevében.

A prémium a munkaadó által megítélt jutalom vagy elismerés egy formája. Prémium kifizetését nem kíséri olyan feltételezés vagy elvárás, hogy azt valamely meghatározott célra kell felhasználni. A prémiumfizetések értéke és esedékessége meghatározható a munkaadó döntése nyomán vagy munkahelyi megállapodásban.

A juttatás olyan jogosultság, melyet a munkaadó a munkavállaló részére, a munkavállalót terhelő meghatározott, a munkavégzéshez nem kapcsolódó költség fedezésére nyújt. A juttatásokat gyakran munkahelyi megállapodásban rögzítik, és rendszerint a jogosultság idején folyósítják.

D.11111   Minden bérfizetéskor fizetett közvetlen javadalmazás, prémiumok és juttatások

Ide tartozik a rendszeresen, az év minden egyes bérfizetési időszakában készpénzfizetés formájában folyósított javadalmazás. A munkavállalók nagy többsége számára a bérfizetési időszak heti vagy havi időszakot jelent. Ezért az ennél ritkábban (heti bérfizetési időszak esetén havonta, illetve negyedévente, félévente, évente) folyósított kifizetések és az eseti kifizetések nem tartoznak ebbe a kategóriába. Ugyancsak nem tartoznak ide a munkavállalói megtakarítási alapokba befizetett összegek, amelyek a D.1112 alá sorolandók.

A változó az alábbiakat tartalmazza:

—	alapbérek és -keresetek,

—	a ledolgozott idő, a teljesítmény- vagy darabbér alapján számított és az alkalmazottaknak a ledolgozott órák után kifizetett közvetlen javadalmazás,

—	a túlóra, az éjszakai munka, a vasárnap és ünnepnap végzett munka és a több műszakos munka után járó bérek és egyéb pótlékok,

—

minden bérfizetéskor fizetett prémiumok és juttatások, többek között: — a zaj, a veszély, a nehéz munka, a több műszakos munka vagy a folyamatos munkavégzés, az éjszakai munka, a vasárnap és ünnepnap végzett munka után fizetett munkahelyi pótlék, — egyéni teljesítmény utáni jutalom, az elért teljesítmény, a termelés, a termelékenység, a felelősség, a szorgalom, a pontosság, a szolgálati idő, a szakképzettség és a szakismeret után fizetett jutalmak.

További ide tartozó tételek a II. melléklet függelékében találhatók.

A D.11111 változó a munkavállaló által fizetendő adók és társadalombiztosítási hozzájárulások levonása előtti bruttó összegekre vonatkozik.

D.11112   Nem minden bérfizetéskor fizetett közvetlen javadalmazás, prémiumok és juttatások

Ide tartoznak a munkavállalók számára folyósított mindazon kifizetések, melyek nem minden (heti vagy havi) bérfizetéskor kerülnek kifizetésre. Ezek lehetnek rendszeresen folyósított prémiumok és juttatások (pl. havonta fizetett prémiumok ott, ahol a bérfizetés hetente történik, illetve negyedévente, félévente vagy évente fizetett prémiumok vagy juttatások) és egyéni vagy csoportos teljesítményhez kötődő jutalmak. Ide tartoznak a vállalattól távozó munkavállalóknak folyósított rendkívüli kifizetések is, amennyiben ezeket nem a kollektív szerződésben foglaltak alapján nyújtják. Ha nem áll rendelkezésre információ arról, hogy a kifizetést kollektív szerződés alapján nyújtották-e, vagy amennyiben a kapcsolat ténye bizonyított, a rendkívüli kifizetés nem ide, hanem a végkielégítésekhez (D.1223) sorolandó. A munkavállalói megtakarítási alapokba eszközölt befizetések sem ide sorolandók, hanem a D.1112 alá tartoznak.

A II. melléklet függelékében a D.11112 alá tartozó további tételek találhatók.

A D.11112 változó ugyancsak a munkavállaló által fizetendő adók és társadalombiztosítási hozzájárulások levonása előtti bruttó összegekre vonatkozik.

D.1112   Befizetések a munkavállalói megtakarítási alapokba

Ide tartoznak a munkavállalói megtakarítási alapokba (pl. a vállalkozás megtakarítási konstrukciói) befizetett összegek.

Hivatkozás: ESA 95: 4.03. i)

D.1113   Le nem dolgozott napok kifizetése

A törvényben előírt, szerződésben rögzített vagy önkéntesen adott szabadság, az ünnepnapok vagy más le nem dolgozott, de fizetett napok idejére fizetett javadalmazás. A példákat lásd a II. melléklet függelékében.

D.1114   Természetbeni bérek és keresetek

Ez a változó tartalmazza a vállalkozás vagy a helyi egység által a munkavállalók rendelkezésére bocsátott áruk és szolgáltatások értékének becslését. Ide tartoznak a vállalkozás termékei, a lakástámogatás, a cégautó, a részvényopció és a részvényvásárlási program. Az adatok helyettesítőjeként használható a személyi jövedelemadó bevallásból származó, a természetbeni bérekre és keresetekre vonatkozó információ.

A természetbeni bérekkel és fizetésekkel kapcsolatos példákat lásd a II. melléklet függelékében.

Hivatkozás: ESA 95: 4.04-4.06. (D.11 kód)

D.11141   A vállalkozás termékei

Ezeket az előállítás költségeinél alacsonyabb áron értékesítik az alkalmazottaknak, vagy ingyenesen adják át magáncélú felhasználásra. Például étkezés és italfogyasztás (kivéve az üzemi étkezdét és az étkezési jegyeket), szén, gáz, villamos energia, fűtőolaj, fűtés, lábbeli és ruházat (kivéve a munkaruhát), mikroszámítógépek stb.

A vállalkozásnál jelentkező nettó árat kell megadni, azaz az ingyenesen adott termékek előállítási költségét, vagy az előállítási költség és az alkalmazottak számára történő értékesítés során felszámított ár különbözetét. A természetbeni juttatások megváltását és az igénybe nem vett természetbeni juttatásokat is meg kell adni.

D.11142   Lakástámogatás

A vállalkozás által az alkalmazottai számára nyújtott lakástámogatás költségeire vonatkozik. Ide tartoznak a vállalkozás tulajdonában álló lakások költségei (a lakások fenntartásának és kezelésének költségei, valamint az ilyen lakásokkal kapcsolatos adók és biztosítások), az alkalmazottak lakásépítéséhez vagy lakásvásárlásához nyújtott kedvezményes kamatozású kölcsönök költségei (a piaci kamatlábak és a nyújtott kölcsön kamatlába közötti különbözet), az ingatlanhoz kapcsolódó egyéb segélyek és támogatások, lakásberendezési, -felszerelési segélyek, a költözési támogatás nélkül.

D.11143   Cégautó

A cégautók vagy a magáncélú használatra az alkalmazottaknak átadott cégautóknak a vállalkozásnál felmerülő költsége. Itt kell feltüntetni a vállalkozásnál jelentkező nettó üzemeltetési költségeket (az éves lízing- és kamatköltség – értékcsökkenés, biztosítás, karbantartás, javítás és parkolási díjak). Nem lehet itt elszámolni a járművek vásárlásával kapcsolatos költségeket és a viszonteladásból származó bevételt.

A becsléseket a vállalkozás rendelkezésére álló adatok alapján kell elvégezni, például az ilyen típusú járműállomány adatai, a járművenkénti átlagos üzemeltetési költség becslése és az alkalmazott által a jármű magáncélú használata kapcsán felmerülő arányos költség becslése alapján.

D.11144   Részvényopciók és részvényvásárlási programok

Ez a változó, amelyről nem kötelező az adatszolgáltatás, az összes részvényalapú természetbeni juttatást tartalmazza. Ide tartoznak a részvényopciók, a részvényvásárlási programok és egyéb, a jövőben várhatóan kialakuló tőkeinstrumentumok. Ezek közös jellemzője, hogy teljesítésük részvények segítségével történik, azaz esetükben a vállalkozás/helyi egység és a munkavállaló között tőkeinstrumentumok cserélnek gazdát. A D.11144 változó által lefedett javadalmazási formák megfelelnek a 2. Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Standard (IFRS 2) „Tőkeinstrumentumban teljesített részvényalapú kifizetési ügyletek” pontjában tárgyalt formáknak.

A részvényvásárlási programok során a munkaadó vállalkozás részvényeket ad át munkavállalói számára. Az átadás a jelen időpontban történik (nyújtás időpontja), alapja pedig a jelenlegi piaci árfolyamnál alacsonyabb ár (a „kötési árfolyam”). A vállalkozást terhelő költségek egyenlők az átadott részvények számának és a piaci árfolyam, valamint a kötési árfolyam különbségének a szorzatával.

A részvényopciós programok során a munkavállaló arra szerez jogot, hogy a munkaadó vállalkozás részvényeit egy meghatározott jövőbeli időpontot (a megszolgálás időpontját) követően a jelenben (a nyújtás időpontjában) rögzített, kedvező „kötési árfolyamon” megvásárolja. A munkavállalók akkor fognak élni e joggal, ha a megszolgálás időpontjában vagy azt követően a piaci árfolyam meghaladja a „kötési árfolyamot”. A vállalkozást terhelő költségek ebben az esetben is egyenlők a szóban forgó részvények számának és a piaci árfolyam valamint a kötési árfolyam különbségének a szorzatával. Csakúgy, mint a könyvvitelben, e költségeket a munkaerőköltség-statisztikában is a „megszolgálási időszak”, azaz a nyújtás és a megszolgálás időpontja közti idő teljes hosszára elosztva számolják el. E költségek pontos összege a megszolgálási időszak alatt nem ismert, ezért csak becsléssel számítható ki.

A D.11144 változó tárgyévre vonatkozó becsléséhez megfelelő segítséget adnak a részvényalapú kifizetésekről szóló IFRS 2-ben található iránymutatások. Amennyiben ilyen becslés nem áll rendelkezésre, az adott állam számviteli vagy adózási szabályai alapján kapott értékek is figyelembe vehetők, amennyiben vonatkoznak a D.11144 tőkeinstrumentumaira és a munkaerőköltség felmérés tárgyidőszakára.

A speciális munkavállalói részvényalapok létrehozását terhelő költségekből leírható az esetlegesen ezekre vonatkozó adómentesség összege, abban az esetben is, ha a munkavállalók nem juthatnak azonnal hozzá az alap által vásárolt eszközökhöz. A készpénzben teljesített részvényalapú juttatások, pl. a részvények értéknövekedéséből származó jövedelemhez való jog, nem a D.11144 alá tartoznak, hanem a D.11112 változóhoz sorolandók.

D.11145   Egyéb

Ide tartoznak elsősorban a munkaadót terhelő különböző közvetett juttatások:

—	üzemi étkezde és étkezési jegyek,

—	kulturális, sport és szabadidős létesítmények és szolgáltatások,

—	óvoda és bölcsőde,

—	alkalmazottakat kiszolgáló üzletek,

—	a lakás és a munkahely közötti közlekedés költségtérítése,

—	befizetés szakszervezeti alapokba és az üzemi tanácsok költségei.

Minden ilyen költség tartalmazza a fent említett kulturális, sport- és szabadidős szolgáltatások és létesítmények céljára kijelölt épületek és felszerelések javítási és rendszeres karbantartási költségeit. Az ezekben a szolgáltató egységekben és létesítményekben dolgozó alkalmazottak bére és keresete, amennyiben ezt közvetlenül a vállalkozás nyújtja, nem tartozik a D.11145 alá.

D.112   A szakképzésben részt vevők bére és keresete

Lásd D.11.

D.12   A munkaadók társadalombiztosítási hozzájárulásai

Az alkalmazottak szociális juttatásokra való jogosultságának biztosítása céljából a munkaadó által fizetett társadalombiztosítás értékével megegyező összeg. A munkaadó társadalombiztosítási hozzájárulásai lehetnek ténylegesek vagy imputáltak.

A munkaadó társadalombiztosítási hozzájárulásainak összetevőit az I. mellékletben található 3. ábra szemlélteti.

Hivatkozások: ESA 95: 4.08. (D.12 kód); SBS: 13330 kód (társadalombiztosítási költségek)

D.121   A munkaadók tényleges társadalombiztosítási hozzájárulásai (a szakképzésben részt vevők nélkül)

A munkaadók által az alkalmazottaik érdekében a biztosítóknak (társadalombiztosítási alapoknak és magánbiztosítási alapoknak, pl. foglalkozási biztosítási alapoknak) fizetett összegek. Ezek a fizetések a szociális kockázatokra, illetve szükségletekre vonatkozó, jogszabályban előírt, kollektív megállapodásokban rögzített, szerződéses és önkéntes biztosítási járulékokat foglalják magukban. A munkaadók tényleges társadalombiztosítási hozzájárulásait arra az időszakra vonatkozóan kell figyelembe venni, amikor a munkavégzés történt.

A példákat lásd a II. melléklethez tartozó függelékben.

Hivatkozás: ESA 95: 4.09. (D.121 kód) és 4.12 b)

D.1211   Törvényben előírt társadalombiztosítási hozzájárulások

A munkaadó által a társadalombiztosítási intézményeknek fizetendő, törvényben előírt járulékok. Az ilyen járulékok összegét a támogatásokat levonva, nettó összegben kell megadni. A következők tartoznak ide:

—	járulékbefizetések az öregségi és rokkantsági nyugellátást, betegségi, illetve anyasági ellátást nyújtó biztosítási alapokba,

—	törvényben előírt járulékbefizetések a munkanélküliségi biztosítási alapokba,

—	törvényben előírt járulékbefizetések a munkahelyi baleset és foglalkozási megbetegedés biztosítási alapokba,

—	törvényben előírt járulékok a családi támogatások rendszeréhez,

—	minden egyéb, máshol még nem említett, törvényben előírt járulékbefizetés.

D.1212   Kollektív megállapodásokban rögzített, szerződéses és önkéntes társadalombiztosítási hozzájárulások

A munkaadó által, a törvényben meghatározott társadalombiztosítási járulékokon felül fizetett társadalombiztosítási hozzájárulások. Figyelembe kell venni minden vonatkozó adókedvezményt. A következők tartoznak ide:

—	kiegészítő nyugdíjbiztosítás és foglalkozási nyugdíjbiztosítás (biztosítási programok, önsegélyező pénztárak, könyv szerinti tartalékok vagy céltartalékok, kiegészítő nyugdíjbiztosítási rendszer finanszírozását szolgáló minden egyéb költség),

—	kiegészítő betegbiztosítás,

—	kiegészítő munkanélküliségi biztosítás,

—	minden egyéb, máshol még nem említett önkéntes kiegészítő társadalombiztosítás.

D.122   A munkaadó által fizetett imputált társadalombiztosítási hozzájárulások (a szakképzésben részt vevők nélkül)

A munkaadó által fizetett imputált társadalombiztosítási hozzájárulás megállapítására a munkaerőköltség munkavégzés idejére vonatkozó minél teljesebb felmérése érdekében van szükség. Ezek a hozzájárulások a megfigyelhető, nem biztosítási alapon nyújtott szociális juttatások ellenértékét képezik.

A nem biztosítási alapon nyújtott szociális juttatásokat a munkaadók közvetlenül fizetik alkalmazottaiknak vagy volt alkalmazottaiknak és egyéb jogosult személyeknek társadalombiztosítási alap, biztosítótársaság vagy jogilag önálló nyugdíjpénztár bevonása nélkül, és anélkül hogy e célra külön alapot hoznának létre vagy elkülönített tartalékot képeznének. A juttatásokat a nem biztosítási alapon nyújtott támogatást működtető munkaadó ehelyett saját forrásaiból téríti. Az a tény, hogy bizonyos szociális juttatásokat a munkaadók közvetlenül fizetnek és nem társadalombiztosítási alapokon vagy más biztosítókon keresztül, nem csorbítja e juttatások szociális jóléti jellegét. A D.122 különösen akkor lehet jelentős, amikor a munkaadó nem a piactól függő gazdálkodó (állami szektor).

A D.122 összegét a munkaadó szociális juttatások nyújtására vonatkozó jövőbeli kötelezettségeire tekintettel kell meghatározni. A D.122 kiszámítása során leginkább biztosításmatematikai megfontolásokon alapuló becslésekre lehet támaszkodni. Ha ilyen becslések nem állnak rendelkezésre, egyéb becslési módszereket kell használni. Egyes országok például a megfigyelhető, nem biztosítási alapon nyújtott szociális juttatások és a munkavállalói társadalombiztosítási hozzájárulások végleges összegének különbsége alapján becslik meg a D.122 értékét.

A D.122 magában foglalja a munkaadó által nyugdíj és egészségbiztosítás céljára fizetett imputált társadalombiztosítási hozzájárulást. Tartalmazza annak a keresetnek az egyenértékét is, amelyet a munkaadó ideiglenes jelleggel fizet a munkavállaló számára betegség, anyaság, üzemi baleset, rokkantság, elbocsátás stb. esetén, feltéve hogy ez az összeg elkülöníthető.

A példákat lásd a II. melléklethez tartozó függelékben.

Hivatkozás: ESA 95: 4.10. (D.122 kód) és 4.12. c)

D.1221   Garantált javadalmazás betegség esetén

Betegség, szülési szabadság vagy üzemi baleset esetén a kieső kereset pótlására a munkáltató által közvetlenül az alkalmazottaknak fizetett javadalmazás, levonva a társadalombiztosítási intézmények által folyósított összegeket.

D.1222   A munkaadó által nyugdíj és egészségbiztosítás céljára fizetett imputált társadalombiztosítási hozzájárulás

A D.122 ezen eleme a nem biztosítási alapon nyújtott nyugdíj és egészségbiztosítási rendszerekbe eszközölt, elsősorban az állami szektorra jellemző imputált befizetéseket tartalmazza. Egyes európai országokban, az államháztartási szektorhoz tartozó munkaadók nem biztosítási alapon működő nyugdíjrendszereket tartanak fenn valamennyi foglalkoztatott vagy a foglalkoztatottak egy meghatározott csoportja (a „köztisztviselők”) számára. Ezekben az esetekben a munkaadó nem képez speciális tartalékot, és nem halmoz fel eszközöket jövőbeli nyugdíjfizetések fedezése érdekében. E munkavállalók tekintetében figyelembe kell venni a munkaadó nyugdíj és egészségbiztosítási célra fizetett imputált hozzájárulásait.

D.1223   Végkielégítés

Az elbocsátott munkavállalónak ténylegesen kifizetett összeg (végkielégítés és a felmondási időre járó kereset), ha ezeket a kollektív szerződés alapján nyújtják, vagy ha a kapcsolat a kifizetés és a kollektív szerződés között nem ismert. A kollektív szerződéshez nem kapcsolható kifizetéseket a D.11112 alá kell sorolni.

A nyugdíjba vonuló alkalmazottak számára teljesített, pl. a nyugdíj részét képező kifizetések nem tartoznak a D.1223 alá.

D.1224   A munkaadó által fizetett egyéb imputált társadalombiztosítási hozzájárulások

Minden egyéb, még nem említett imputált szociális juttatás, pl. a munkavállalónak és családtagjának nyújtott tanulmányi ösztöndíj, vagy rövid idejű munkavégzés esetén fizetett garantált javadalmazás. Utóbbihoz tartozik a rövid idejű munkavégzés miatt kieső kereset pótlására a munkaadó által közvetlenül az alkalmazottaknak fizetett javadalmazás, levonva a társadalombiztosítási intézmények által a munkaadónak folyósított összegeket.

D.123   A munkaadó által a szakképzésben részt vevők után fizetett társadalombiztosítási hozzájárulások

Ez a változó tartalmazza a szakképzésben részt vevők után ténylegesen fizetett hozzájárulásokat és az imputált hozzájárulásokat. A szakképzésben részt vevőkre vonatkozó imputált hozzájárulások általában elhanyagolható mértékűek.

Hivatkozás: ESA 95: 4.09. (D.121 kód), 4.10. (D.122 kód) és 4.12. b)

D.2   A munkaadónál felmerülő szakképzési költségek

A következők tartoznak ide: a szakképzési szolgáltatások és létesítmények költségei (ideértve a szakképzésben részt vevőkkel kapcsolatos ilyen költségeket is, bérük és keresetük kivételével), az épületek és berendezések javítása és karbantartása, kivéve az alkalmazottak költségeit; a tanfolyamokon való részvétel költségei; a külső oktatók díja; az oktatási segédletek és a képzéshez felhasznált eszközök költségei; a vállalkozás által a szakképzési szervezeteknek fizetett összegek stb. A szakképzéssel kapcsolatos támogatásokat le kell vonni.

Hivatkozás: ESA 95: folyó termelőfelhasználás

D.3   A munkaadó egyéb költségei

Ez elsősorban a következőket foglalja magában:

—

felvételi költségek (a személyzeti tanácsadóknak fizetett összegek, a sajtóban megjelentetett álláshirdetések költségei, a felvételi elbeszélgetésre behívott jelölteknek fizetett utazási költségtérítés, az újonnan felvetteknek kifizetett munkába állási támogatás stb. Nem foglalja magában az igazgatási költségeket (irodai költségek, az alkalmazottak bére stb.),

—	a munkáltató által biztosított munkaruha.

A példákat lásd a II. melléklet függelékében.

Hivatkozás: ESA 95: folyó termelőfelhasználás

D.4   A munkaadó által befizetett adók

Ez a bérek és keresetek összegén vagy a foglalkoztatottak létszámán alapuló összes adót jelenti. Ezek az adók beszámítanak a munkaerőköltségbe.

A D.4 változóhoz tartoznak azok a büntetések is, amelyeket egyes európai országokban rónak ki a túlzottan kevés fogyatékos személyt alkalmazó vállalkozásokra, valamint a hasonló jellegű adók és díjak.

Hivatkozások: ESA 95: 4.23. c) (D.29 kód)

D.5   A munkaadónak folyósított támogatások

Támogatások formájában kapott pénzforrások a bérek és fizetések teljes vagy részleges finanszírozására, melyek nem a társadalombiztosítási vagy szakképzési költségek finanszírozására szolgálnak. Nem tartalmazzák a társadalombiztosítási intézmények vagy a kiegészítő biztosítási alapok által a munkaadónak visszafizetett összegeket.

Hivatkozások: ESA 95: 4.37. a) (D.39 kód)

---

(1)  A NACE Rev. 1.1. szerinti L nemzetgazdasági ág lefedése nem kötelező. Ugyancsak nem kötelező a tíz főnél kevesebb személyt foglalkoztató vállalkozások lefedése. A NACE Rev. 1.1.-ben felsorolt gazdasági tevékenységekre, a hatályos NUTS-osztályozás szerinti ország vagy régió megjelölésére és a vállalkozások méretosztályaira vonatkozó adatátadási kódokat az Eurostat által kibocsátott végrehajtási utasítás tartalmazza.

(2)  A kétszeres beszámítás elkerülése érdekében a munkaközvetítő iroda által foglalkoztatott személyek munkaóráit a munkaközvetítő irodák NACE kategóriájában (NACE Rev. 1.1. 74.50) kell számon tartani, és nem abban a NACE kategóriában, amelybe a ténylegesen munkát adó vállalkozás tartozik.

(3)  A bedolgozó az a személy, aki előzetes megegyezés, vagy szerződés alapján úgy végez munkát egy bizonyos vállalkozás részére, illetve úgy lát el egy adott vállalkozást bizonyos mennyiségű termékkel vagy szolgáltatással, hogy munkahelye nem azon vállalkozáson belül található (ESA 95: 11.13. g)). A bedolgozók által ténylegesen ledolgozott munkaórák száma tekintetében becslés is elfogadható.

(4)  Az átlagolás bázisaként választható a tárgyév során mért heti (vagy napi) létszám is. Negyedéves létszámon alapuló átlagolás ugyancsak elfogadható.

(5)  A „ténylegesen ledolgozott munkaórák számának” összetevőjeként szereplő ki nem fizetett túlmunka ideje gyakran csak becsléssel állapítható meg, például a háztartásstatisztika adataiból.

III. MELLÉKLET

A GAZDASÁGI TEVÉKENYSÉG, MÉRETOSZTÁLY ÉS ORSZÁG VAGY RÉGIÓ SZERINT CSOPORTOSÍTOTT ADATOK ÉS AZ EGYÉB ADATOK TOVÁBBÍTÁSA

Az A., B. és C. táblázatnak megfelelően három adatállományt kell továbbítani:

—	az A. táblázat a nemzeti adatokat tartalmazza (egy mező gazdasági tevékenységenként a NACE Rev. 1.1 nemzetgazdasági ágak és ágazatok szintjén),

—	a B. táblázat a nemzeti adatokat méretosztály szerint tartalmazza (egy mező méretosztályonként és gazdasági tevékenységenként a NACE Rev. 1.1 nemzetgazdasági ágak és ágazatok szintjén),

—	a C. táblázat a regionális adatokat tartalmazza NUTS 1 szinten (egy mező régiónként és gazdasági tevékenységenként a NACE Rev. 1.1 nemzetgazdasági ágak és ágazatok szintjén).

Azoknak az országok, melyek esetében a NUTS 1 megfelel a nemzeti szintnek, nem kell beadniuk a C. táblázatot. A változók I. mellékletben meghatározott egy alcsoportja tekintetében csak az A. táblázatot kell benyújtani. Az ide tartozó változókat az I. mellékletben jeleztük.

A mező azonosítása

A mezők azonosítása sorszámmal történik, amely a következőket tartalmazza:

—	a felmérés éve,

—	a táblázat típusa,

—	az ország vagy régió kódja,

—	gazdasági tevékenység, és

—	méretosztály.

Az Eurostat:

—	a NACE Rev 1.1 gazdasági tevékenységek,

—	a méretosztályok, és

—	az országok/régiók kódjait

végrehajtási utasításban rögzíti.

Bizalmas adat jelzése

Az A., B. és C. táblázatokban megadott adatok teljes körűvé tett adatokat, azaz a teljes sokaságra vonatkozó becsléseket tartalmaznak. Ha feltétlenül szükséges, egyes adatokat bizalmas adatként lehet megjelölni. Bizalmas adat akkor fordulhat elő, ha valamely adott gazdasági tevékenység, méretosztály vagy régió csekély számú vállalkozást vagy helyi egységet tartalmaz. A kockázat még nagyobb, ha az adat mindössze egy vagy két nagy gazdasági egységre vonatkozik. Hasonlóképpen, bizalmas adatok előfordulásának a veszélye fokozottabb a B. és C. táblázatok esetében, amelyek a méretosztály illetve régió szerinti részletesebb bontásban közlik az adatokat. A bizalmas adatokat tartalmazó mezők megjelölésére két kód használható:

„1”, az A., B. vagy C. táblázat bizalmas adata esetén (1),

„ ”, nem bizalmas adatot betűközzel kell jelezni „ ” (és nem nullával vagy gondolatjellel „–”).

Változók

A továbbítandó változók jegyzékét az I. melléklet tartalmazza. A számokat karakterköz, pont és vessző nélkül kell megadni (a helyes formátum pl. 13967, míg a 13 967, 13.967 vagy 13,967 helytelen).

A hiányzó vagy nulla értékű változókat kódolni kell. A kódolásra az alábbi szabályok vonatkoznak:

„NA”, ha a változó nem áll rendelkezésre (akkor is, ha egyébként biztosan létezik és nagyobb nullánál),

„OPT”, ha a változó megadása nem kötelező, és azt nem adták meg,

„0”, ha a változó értéke nulla, vagy ha a változó nem létezik az adott országban.

A munkavállalók számát, a munkaidőt és a statisztikai egységek számát érintő változókat teljes alakjukban kell megadni (azaz nem tizedesekben vagy tízes, százas, ezres, milliós stb. egységekben).

A költséggel kapcsolatos változókat az adott ország nemzeti valutájában kell megadni. Az euro-övezet országaiban ezeket a számokat euróban kell megadni. Az egyes országok által használt pénzegységnek minden változó vonatkozásában azonosnak kell lennie, és a pénzben kifejezett adatokat teljes alakjukban kell megadni (azaz nem tizedesekben vagy tízes, százas, ezres, milliós stb. egységekben).

Az adatok továbbítása

Az e rendeletben előírt adatokat és metaadatokat a tagállamok elektronikus formátumban, az Eurostat által javasolt szabványos adattovábbítási formában továbbítják a Bizottsághoz (az Eurostathoz). Az Eurostat rendelkezésre bocsátja a jóváhagyott szabványokra vonatkozó részletes dokumentációt, és iránymutatást ad arra vonatkozóan, hogyan kell a szabványokat e rendelet követelményeinek megfelelően alkalmazni.

---

(1)  A bizalmasként megjelölt adatok védelme érdekében az Eurostat megteszi a szükséges intézkedéseket.