(1)

2004. április 30-án a Bizottság bejelentette, az Európai Unió Hivatalos Lapjában kihirdetett értesítés (2) (értesítés felülvizsgálati eljárás megindításáról) útján, hogy dömpingellenes eljárást indít a Kínai Népköztársaságból („KNK” vagy „érintett ország”) származó bárium-karbonátnak a Közösségbe történő behozatalát illetően.

(2)

Az eljárás kezdeményezésére egy panasz alapján került sor, amelyet a Solvay Barium Strontium GmbH („a panasztevő”) nyújtott be, amely a bárium-karbonát egyetlen közösségi gyártója, és a Közösség gyártásának 100 %-át képviseli. A panasz bizonyítékot tartalmazott a mondott termék dömpingjére és az abból származó lényeges sérelemre, ami elegendőnek minősült az eljárás megindítására.

(3)

A Bizottság hivatalosan tájékoztatta a panasztevőt, az exportáló gyártókat, azokat az importőröket és felhasználókat, akikről tudott, hogy érintettek, valamint a KNK képviselőit az eljárás megindításáról. Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy véleményüket írásban tudassák, és meghallgatást kérjenek a megindításról szóló értesítésben megadott időtartamon belül.

(4)

A panasztevő gyártó, az exportáló gyártók, az importőrök, a felhasználók és a felhasználók egyesületei tudatták véleményüket. Mindazok a felek, akik azt kérték a fent megadott határidőn belül, és jelezték, hogy különleges okai vannak annak, hogy miért kell őket meghallgatni, kaptak meghallgatást.

(5)

Annak érdekében, hogy a KNK-beli exportáló gyártók beadhassák a kérelmet a piacgazdasági státusz („PGS”) vagy egyedi elbírálás („EE”) iránt, ha kívánják, a Bizottság megküldte a PGS- és EE-kérelmezési nyomtatványokat azoknak a kínai vállalatoknak, amelyekről tudott, hogy érintettek. Öt vállalat kérte a PGS-t vagy az EE-t az alaprendelet 2. cikkének (7) bekezdése alapján, arra az esetre, ha a vizsgálat azt állapítaná meg, hogy nem feleltek meg a PGS feltételeinek.

(6)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság jelezte, hogy az exportőrök/ gyártók és importőrök láthatóan nagy számára való tekintettel mintavételezés alkalmazására kerülhet sor ebben a vizsgálatban. Mivel azonban a vártnál kisebb a száma azoknak az exportáló gyártóknak a KNK-ban, azoknak az importőröknek és felhasználóknak a Közösségben, amelyek jelezték együttműködési készségüket, az a döntés született, hogy a mintavételezésre nincs szükség.

(7)

A Bizottság kérdőíveket küldött ki mindazoknak a feleknek, amelyekről tudott, hogy érintettek, és minden olyan más vállalatnak, amely kapcsolatba lépett vele az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott határidőkön belül. Válaszok beérkeztek a panasztevő közösségi gyártótól, öt nem kapcsolt importőrtől, egy nyersanyag-szállítótól, hat felhasználótól, a felhasználók egy egyesületétől és öt exportáló gyártótól a KNK-ból.

(8)

A Bizottság felkutatta és ellenőrizte mindazokat az információkat, amelyeket szükségesnek ítélt a dömping, az általa okozott kár és a Közösség érdekének előzetes meghatározása céljára. Ellenőrző látogatásokra a következő társaságok helyiségeiben került sor:

(9)

Figyelembe véve, hogy azoknak a KNK-beli exportáló gyártók számára, amelyeknek a PGS-elbírálást lehet, hogy nem adják meg, egy normál értéket meg kell határozni, egy analóg országból származó adatok alapján, a következő vállalat helyiségeiben került sor ellenőrzésre:

(10)

A dömping és a károkozás vizsgálata a 2003. január 1. és 2003. december 31. közötti időszakra vonatkozott („vi.”). A károkozás felmérése szempontjából releváns tendenciák megvizsgálása a 2000. januárjától a vi. végéig történt (a „megvizsgált időszak”).

(11)

Az érintett termék egy bizonyos bárium-karbonát, több mint 0,07 tömegszázalékos stroncium-tartalommal és 0,0015 tömegszázalékos kéntartalommal, akár por, akár préselt granulátum vagy kalcinált granulátum formájában van, amely a KNK-ból származik és az ex 2836 60 00 KN-kódszám alá tartozik.

(12)

Nem találtak különbséget az érintett termék és a KNK-ban, illetve az Amerikai Egyesült Államokban („USA”) gyártott és belföldi piacon értékesített bárium-karbonát között, amely utóbbi analóg országként szolgált a normál érték meghatározásához a KNK-ból származó behozatallal kapcsolatban. Valójában az USÁ-ban gyártott és értékesített bárium-karbonát ugyanazokkal a fizikai és kémiai alapjellemzőkkel és felhasználásokkal rendelkezik, mint az, amelyet a KNK-ból exportálnak a Közösségbe. Hasonlóképpen, nem találtunk különbséget az érintett termék és a közösségi iparág által gyártott és a Közösség piacán értékesített bárium-karbonát között. Mindkettő ugyanolyan fizikai és kémiai jellemzőkkel és felhasználásokkal rendelkezik. Ebből következően a KNK-ban gyártott és a belföldi piacon értékesített bárium-karbonát és az analóg országban gyártott és a belföldi piacon értékesített bárium-karbonát, valamint a Közösségben gyártott és értékesített bárium-karbonát ugyanazokkal a fizikai és kémiai alapjellemzőkkel, illetve felhasználásokkal rendelkezik. Ezért annak a következtetésnek a levonására került sor, hogy a bárium-karbonát összes típusát azonosnak kell tekinteni, az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése szerinti értelemben.

(13)

A KNK-ból származó behozatalra vonatkozó dömpingellenes vizsgálatok során a normál értéket az alaprendelet 2. cikkének (1)–(6) bekezdései szerint kell meghatározni azoknál a gyártóknál, amelyekről úgy találtatott, hogy megfelelnek az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában rögzített kritériumoknak.

(14)

Röviden, és csak a könnyebb hivatkozás végett, azokat a kritériumokat, amelyeknek teljesítését kérelmezőknek bizonyítaniuk kell, összefoglalóan alább ismertetjük:

(15)

Öt gyártó kérte a KNK-ból a PGS-t az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja alapján, és megválaszolták az exportáló gyártók számára készült, a PGS-igénylő nyomtatványt.

(16)

Két vállalat kérése elutasításra került a PGS-igénylés első elemzése alapján, amely nem mutatta meg, hogy minden kritériumot teljesítenek. Különösen azok a vállalatok, amelyek teljesen vagy túlnyomórészt állami tulajdonban vannak, vagy ahol az igazgatóság teljes egészében vagy túlnyomórészt az állam által jelölt tagokból áll, nem tudták bizonyítani, hogy nincs jelentős állami befolyásolás üzleti döntéseikben. A fennmaradó három vállalatnál a Bizottság megkereste és ezeknek a vállalatoknak a helyiségeiben ellenőrizte mindazokat az információkat, amelyeket PGS-igényléseikben benyújtottak, és amelyeket szükségesnek ítélt.

(17)

A vizsgálat megmutatta, hogy két vállalat megfelelt minden megkövetelt kritériumnak, és ezért ők megkapták a PGS-t. Azok az exportáló gyártók a KNK-ban, amelyek megkapták a PGS-t:

(18)

A következő táblázat összefoglalja a meghatározást annál a három vállalatnál, amelyekre a PGS-t nem adták meg, az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában ismertetett mindegyik kritériumra.

(19)

Az érintett vállalatok lehetőséget kaptak arra, hogy a fenti megállapításokhoz megjegyzéseket fűzzenek.

(20)

Ami a 2. vállalatot illeti, kapcsolt vállalatának részvényeseit nem lehetett beazonosítani, és nem lehetett megállapítani, hogy végső soron ki ellenőrzi a vállalatot. Ezért a jelentős állami befolyásolást nem lehetett kizárni. Bár a vállalat ezt a tényt vitatta, nem tudott semmiféle információt vagy bizonyítékot szolgáltatni, ami megmutatta volna, hogy főként magánvállalkozók ellenőrzése alatt áll és nem áll jelentős állami befolyásolás alatt. Ezért annak a következtetésnek a levonására került sor, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában az 1. francia bekezdésben meghatározott kritériumok nem teljesülnek.

(21)

Ugyanennél a vállalatnál a vizsgálat jelentős fogyatékosságokat állapított meg az auditált beszámolóban. Így a vállalat saját könyvvizsgálói fenntartásoknak adtak hangot többek között a könyvekben szereplő értékesítési adatokkal, az eszközértékeléssel és az értékcsökkenéssel kapcsolatban. Nem történtek azonban korrekciók a könyvvizsgálók által feltárt hiányosságok orvoslására és a vállalat nem tudott magyarázatot adni arra, hogy mindeddig miért nem vették figyelembe a könyvvizsgálók által kifejezésre juttatott fenntartásokat. Ezekre a hiányosságokra való tekintettel nem lett volna lehetséges megbízható dömping-számítást végezni ezen az alapon. Bár a vállalat ezeket a következtetéseket vitatta, nem adott semmiféle ésszerű magyarázatot arról, hogy beszámolója miért lenne megbízható, ezeknek a fogyatékosságoknak az ellenére. Tekintettel a fentiekben ismertetett elemekre, amelyek megkérdőjelezték a beszámoló megbízhatóságát és arra, hogy a könyvvizsgálók által beazonosított problémákat nem javították ki, annak a következtetésnek a levonására került sor, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában meghatározott kritérium nem teljesül.

(22)

Végül, ami a 2. vállalat eszközeinek megszerzését illeti, a vállalat nem tudta megmagyarázni, hogy a vállalat eszközeinek egy részét milyen feltételek mellett vitték át a közös tulajdonú korábban meglévő vállalattól. A Bizottság ezért azt a következtetést vonta le, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában a 3. francia bekezdésben foglalt feltételek nem teljesülnek. A 2. vállalat nem értett egyet ezekkel a következtetésekkel, de nem adott semmiféle információt vagy bizonyítékot az eszközök átadásával kapcsolatban, amelyek megmutatták volna, hogy nem voltak jelentős torzítások a korábbi, nem piacgazdasági rendszer miatt. A 2. vállalat által beadott igénylés ezért megalapozatlan volt és elutasításra került.

(23)

A Tanácsadó Bizottsággal megbeszélés történt és a közvetlenül érintett felek megkapták a megfelelő tájékoztatást. A közösségi iparág lehetőséget kapott a kommentálásra, és nem ellenezte a PGS meghatározását.

(24)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontját folytatva, országos vám megállapítása, ha van ilyen, az alaprendelet 2. cikk (7) bekezdésének a hatálya alá eső országokra történik, azokat az eseteket kivéve, amikor a vállalatok be tudják mutatni, az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdésével összhangban, hogy a) szabadon repatriálhatnak tőkét és nyereséget; b) az exportáraiknak és –mennyiségeiknek, valamint az értékesítés körülményeinek és feltételeinek meghatározása szabadon történik; c) a részvények többsége magánszemélyek kezében van; Az igazgatóságban tagsággal rendelkező vagy kulcsfontosságú vezetői pozíciókban lévő állami tisztviselőknek vagy kisebbségben kell lenniük, vagy be kell bizonyítani, hogy a vállalat ennek ellenére kellően független az állami befolyásolástól; d) a devizaárfolyamok átszámítása a piaci árfolyamok szerint történik; és e) az állami befolyásolás nem olyan mértékű, ami megengedné az intézkedések megkerülését, ha az exportőrök megkapnák az eltérő vámtételeket.

(25)

Az a három exportáló gyártó, amely nem kapta meg a PGS-t, kérte az egyedi elbírálást is. Ezért a Bizottság megvizsgálta, hogy ez a három exportáló gyártó bizonyította-e, hogy megfelelnek az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdésében meghatározott kritériumoknak.

(26)

Két vállalatról (az. 1. és a 3. vállalatról) kiderült, hogy teljesen vagy túlnyomórészt állami tulajdonban vannak és igazgatótanácsuk teljesen vagy egészét tekintve az állam által kinevezett vezetőkből áll. Ezek a vállalatok nem tudták azt bizonyítani, hogy kellően függetlenek az állami befolyásolástól, következésképpen nem feleltek meg az alaprendelet 9. cikke (5) bekezdésének c) pontjában meghatározott feltételeknek.

(27)

Bár a harmadik exportáló gyártó (a 2. vállalat) részben magánkézben volt, nem tudta bizonyítani, hogy végső soron ki ellenőrzi, és így a jelentős állami befolyásolást nem lehetett kizárni. Ennek következtében a vállalat nem volt képes azt bizonyítani, hogy megfelelt az alaprendelet 9. cikke (5) bekezdésének c) pontjában foglalt kritériumnak.

(28)

Továbbá mind a három vállalat esetében megállapítást nyert, hogy fennáll az intézkedések megkerülésének kockázata, amennyiben ezek az exportőrök egyedi vámtételeket kapnának. Ez a kockázat részben a fent említett állami befolyásolásból ered a vállalatok közül kettőnek a működésében, és tény, hogy a másik exportőr nem tudta bizonyítani a jelentős állami befolyásolás hiányát sem. Mi több, az érintett termék, tőzsdeáru-jellegéből adódóan, mivel nem azonosítható be, hogy ezt egy bizonyos gyártó állította elő, jelentősnek találtatott az intézkedések megkerülésének kockázata is, oly módon, hogy egy olyan vállalaton keresztül exportálják, amely alacsonyabb vámot fizet. A vállalatok ezért nem teljesítették az alaprendelet 9. cikke (5) bekezdésének e) pontját.

(29)

Következésképpen a három exportáló gyártó egyike sem felelt meg az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdésében meghatározott összes kritériumnak. Ezért annak a következtetésnek a levonására került sor, hogy az EE-t nem szabad megadni azoknak az exportáló gyártóknak, akiknek a PGS-t nem adták meg.

(30)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja alapján a normál érték meghatározása azoknak az exportáló gyártóknak a számára, amelyek nem kapták meg a PGS-t, egy harmadik, piacgazdasággal rendelkező ország („analóg ország”) árai vagy számított értékének alapján történik.

(31)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben az USA volt betervezve, mint megfelelő, piacgazdasággal rendelkező harmadik ország a normál érték meghatározásának céljára a KNK számára. Az érdekelt feleket felkérték arra, hogy fejtsék ki véleményüket erről a választásról.

(32)

Három exportáló gyártó vitatta ezt a választást, arra hivatkozva, hogy a gazdasági fejlettség szintje, a gyártási folyamat és a nyersanyagokhoz való hozzáférés eltérő az USÁ-ban és a KNK-ban. Továbbá úgy érveltek, hogy a verseny színvonala az USÁ-ban alacsony, mivel ott csak egy bárium-karbonát-előállító van, és a belföldi piacot dömpingellenes intézkedések védik. Dél-Koreát, Oroszországot és Indiát javasolták alternatív analóg országként.

(33)

A Bizottság együttműködésre törekedett más potenciális analóg országokkal, mint például India, Japán és Brazília. Ezekben az országokban azonban egyik gyártó sem kívánt együttműködni.

(34)

Mindenesetre a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Dél-Korea nem megfelelő analóg ország, mert nincs belföldi barit-forrása, amely a legfontosabb nyersanyag, és a bárium-karbonát gyártása is jelentéktelen. Ezen túlmenően a Bizottság elutasította Oroszországot, mint a megfelelő analóg országot, mert az Oroszországban gyártott bárium-karbonát jelentősen gyengébb minőségű, és ezért nem összehasonlítható a KNK-ban és a Közösségben gyártott termékkel. A vizsgálat feltárta azt is, hogy a belföldi piac Brazíliában kicsi, és a védelem szintje magasabb, mint az USÁ-ban. Brazíliát ezért nem tekintettük megfelelő analóg országnak. Ezen túlmenően nem állt rendelkezésre olyan bizonyíték, amely szerint azok az országok, amelyeket alternatív analóg országnak javasoltak, alkalmasabbak lennének, mint az USA.

(35)

Ami az USÁ-t illeti, kiderült, hogy a termelési volumen számottevő és reprezentatív a bárium-karbonát kínai exportja tekintetében.

(36)

Ami a gazdasági fejlettség szintjét és az eltérő gyártási folyamatokat illeti, megfontolásra került, hogy valóban lehetnek bizonyos különbségek. Az USA egy magasan fejlett, iparosodott gazdaság, és az USÁ-ban a gyártó egy korszerűbb és hatékonyabb gyártási módszert alkalmaz annál, amelyet a KNK-ban használnak. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy még akkor is, ha ezek az eltérések kihatnának a normál értékre, ezek rendszerint alacsonyabb normál értékhez vezetnek az USÁ-ban, és ily módon előnyt jelentenek a kínai exportáló gyártók számára. Továbbá emlékeztetünk arra, hogy szükség esetén elvégezhetők a megfelelő kiigazítások. Mindenesetre annak ellenére, hogy a gyártási folyamatok helyi változatossága nem zárható ki, bebizonyosodott, hogy bármely, az USÁ-tól különböző konkrét országban a gyártási folyamat összehasonlíthatóbb lenne a KNK-ban használttal.

(37)

Az USA belföldi piacán folyó versenyt illetően az USA-beli gyártó ki van téve a KNK-ból, Németországból és Mexikóból jövő behozatal által támasztott versenynek. A behozatal ezekből az országokból a piac mintegy 30 %-át tette ki, ami számottevőnek minősült. Ezért annak a következtetésnek a levonására került sor, hogy kellő szintű verseny van az USÁ-ban.

(38)

Ami a nyersanyagokhoz való hozzáférést illeti, kiderült, hogy az USA, a KNK-val együtt, a barit egyik legnagyobb kitermelője, és jelentős barittartalékokkal rendelkezik. Ezért az a következtetés került levonásra, hogy a rendelkezésre állás szempontjából a nyersanyagokhoz való hozzáférés összehasonlítható az USÁ-ban és KNK-ban.

(39)

A fentiekre tekintettel ideiglenesen azt a következtetést vontuk le, hogy az Egyesült Államok megfelelő analóg országot jelent az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésével összhangban.

(40)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja alapján a normál érték meghatározása azoknak az exportáló gyártóknak a számára, amelyek nem kapták meg a PGS-t, az analóg országbeli gyártótól kapott ellenőrzött információk alapján történt, tekintettel a hasonló termék belföldi költségeire és értékesítésére az USA piacán az összehasonlítható terméktípusoknál.

(41)

A normál érték meghatározása az alábbiakban, a (43) – (47) és az (53) – (59) preambulum-bekezdésekben felvázolt módszertan felhasználásával történt. A belföldi értékesítés az USÁ-ban reprezentatív, de bizonyos terméktípusokat nem a szokásos üzletmenet keretében értékesítettek, vagyis veszteséggel értékesítettek. Ezekre a terméktípusokra a normál érték kiszámítása az alaprendelet 2. cikke (3) bekezdésének és az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének alapján történt, hozzáadva az ésszerű értékesítési, általános és igazgatási („rezsi”) költségeket és egy eredményhányadot a gyártási költségekhez. Mivel az érintett termék belföldi értékesítése reprezentatív, a vállalat rezsije megbízhatónak minősült és felhasználásra került. Ami az eredményhányadot illeti, a vállalat saját, az érintett termék belföldi értékesítésén keletkezett eredményhányada nem volt felhasználható, mert ezt az értékesítést összességében veszteséggel valósították meg. Mivel nem volt más gyártó az USÁ-ban, amely együttműködött volna, a Bizottság a termékek ugyanazon általános kategóriájának termelésére és értékesítésére alkalmazandó eredményhányadot használta fel, az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének b) pontjával összhangban.

(42)

Az összes terméktípusra a normál érték meghatározása az együttműködő USA-beli gyártó által független ügyfeleknek történő belföldi értékesítés árainak súlyozott átlagával történt, az alábbiakban ismertetett kiigazításokkal.

(43)

Ami a normál érték meghatározását illeti, a Bizottság először azt állapította meg, minden együttműködő exportáló gyártó számára, hogy a bárium-karbonát teljes belföldi értékesítése reprezentatív-e a Közösségbe irányuló teljes exportértékesítésével összehasonlítva. Az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdésével összhangban a belföldi értékesítés akkor minősül reprezentatívnak, ha az ilyen értékesítési teljes volumene legalább 5 %-ot tesz ki a gyártónak a Közösségbe irányuló teljes exportértékesítési volumenében. Ezen az alapon mindkét gyártó esetében az érintett termék átfogó belföldi értékesítése a vi. során reprezentatív mennyiségekben történt.

(44)

A Bizottság ezt követően beazonosította az érintett terméknek azokat a belföldön értékesített típusait, amelyek azonosak, vagy közvetlenül összehasonlíthatóak a Közösségbe irányuló exportban értékesített típusokkal.

(45)

Minden, az exportáló gyártók által a belföldi piacukon értékesített, és a Közösségbe irányuló exportra értékesített bárium-karbonát típusával közvetlenül összehasonlítható típusra megállapítást nyert, hogy a belföldi értékesítés kellően reprezentatív-e az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdésének céljára. A bárium-karbonát egy bizonyos típusának belföldi értékesítése akkor minősült kellően reprezentatívnak, ha annak a típusnak a teljes belföldi értékesítési volumene a vi. során 5 %-ot vagy többet képviselt a Közösségbe exportált bárium-karbonát összehasonlítható típusának teljes értékesítési volumenéhez képest. Ezeknek az elemzéseknek az eredményeként egy kivételével valamennyi terméktípus értékesítése reprezentatív mennyiségekben történt.

(46)

A Bizottság ezt követően megvizsgálta, hogy a bárium-karbonát minden egyes, belföldön reprezentatív mennyiségekben értékesített típusának belföldi értékesítése tekinthető-e úgy, hogy szokásos kereskedelmi feltételek szerint ment végbe, az alaprendelet 2. cikke (4) bekezdésével összhangban, oly módon, hogy megállapította a független ügyfeleknek történő nyereséges értékesítés arányát a kérdéses bárium-karbonát-típus esetében.

(47)

A belföldi értékesítési ügyleteket akkor tekintettük nyereségesnek, ha a konkrét terméktípus fajlagos ára a gyártási költséggel egyenlő volt, vagy azt meghaladta. A vi. során a belföldi piacon értékesített minden egyes terméktípus gyártási költségét ezért meghatározták.

(48)

Egy exportáló gyártó felvetett egy kiigazítást a beindítási költségekre, azon az alapon, hogy a normális kapacitáskihasználási hányaddal a termelés csak a vi. eleje után kezdődött meg. A társaság csak nem sokkal a vi. kezdete előtt kezdte meg a bárium-karbonát gyártását. A vállalat úgy érvelt, hogy miután gyártási vonalait megvásárolta, számottevő összegeket ruházott be a javításokra, mielőtt a próbagyártás és végül a normális gyártás megindult. Felvetette, hogy a két gyártási vonal átlagos felfuttatási fázisa 11 hónap, és a normál termelés csak 8 hónappal a vi. kezdete után kezdődött volna meg.

(49)

Azzal ellentétben, amit az exportáló gyártó felvetett, megállapítást nyert, hogy a havi gyártási és értékesítési volumenek ugyanazon a szinten voltak a vi. teljes egészében, és néhány esetben még nagyobbak is voltak, mint a havi gyártási és értékesítési volumenek abban az időszakban, amikor állítólag a szokásos kapacitáskihasználási rátákat elérték. A számottevő értékesítési volumenek a vi. teljes egésze folyamán nem mutattak arra, hogy az értékesítés csupán próbagyártásból származik. Emiatt annak a következtetésnek a levonására került sor, hogy a vállalat a normál kapacitáskihasználási rátákkal termelt a vi. teljes egészében. A vállalat továbbá nem mutatta be, hogy az állítólagos felfuttatási fázisban a fajlagos gyártási költség magasabb lett volna, mint abban az időszakban, amikor állítólag a normális kapacitáskihasználási rátákat elérték. Mindenesetre még akkor is, ha a költségek magasabbak lettek volna, ez nem alacsonyabb gyártási volumenek eredménye lett volna, ahogyan az a fentiekben bizonyítást nyert. Emiatt annak a következtetésnek a levonására került sor, hogy a felfuttatási költségekre való tekintettel történő kiigazítás felvetése ellentmondásos volt és bizonyítékkal nem volt alátámasztva, ezért elutasításra került.

(50)

Ugyanaz a gyártó vetette fel, hogy a vállalat által az „állóeszköz-beruházásokra” használt értékcsökkenési módszer nem tükrözte indokolt mértékben az érintett termék gyártásával és értékesítésével kapcsolatos költségeket. Az elvégzett beruházások a gyártási vonalak beszerzése utáni, kezdeti javítási költségeinek feleltek meg, és egyetlen pénzügyi évben számolták el ezeket, mivel a vállalat úgy vélte, hogy a javított eszközök hasznos élettartama egy évnél kevesebb lesz. A vállalat úgy tervezte, hogy akkor további beruházásokat eszközöl ezen időszak után. Mivel azonban nem volt szükség további javításra a gyártási vonalaknál, a beruházások tényleges élettartama hosszabb volt, mint eredetileg várták. A vállalat felvetette, hogy az értékcsökkenési időszakot így hozzá kell igazítani a gazdasági realitásokhoz és a könyvekben szereplő költségekhez, amelyeket megfelelően ki kell igazítani, az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdése alapján.

(51)

Tekintettel a fenti felvetésre, úgy véljük, hogy a szokásosnál magasabb javítási költségek a használt berendezések tulajdonlásának első évében nem rendhagyóak, és az ilyen magasabb költségeknek az első évre történő ráterhelése megfelel a szokásos számviteli gyakorlatnak. A vállalat által választott módszertan ezért nem volt indokolatlan, hanem megfelelt a szokásos gyakorlatnak. Az a tény, hogy a későbbiekben további javítási költségigény nem merült fel, nem indokolja a szokásos számviteli gyakorlattól való eltérést. A vállalatnak az a felvetése, hogy a költségeket ilyen szempontból ki kell igazítani, nem került elfogadásra és el lett utasítva.

(52)

A másik exportáló gyártó azt vetette fel hogy a melléktermék (kén) értékét le kellene vonni az érintett termék gyártási költségéből. A ként továbbfeldolgozással nyerik egy gázból (H2S), amely automatikusan szabadul ki a bárium-karbonát gyártása során. A vállalatnak azonban nem voltak meg a műszaki eszközei arra, hogy a kéngyártás során felhasznált gáz mennyiségét megmérje, és ezért nem tudta számszerűsíteni igényét. Továbbá, a vállalat számviteli rendszerében a ként és az érintett terméket két külön termékként kezelték, és a bárium-karbonát gyártásának költségeit a kén értékének figyelembevétele nélkül állapították meg. Ezen az alapon a felvetés egyelőre elutasításra került.

(53)

Ahogyan azt a (46) preambulum-bekezdés említi, a kérdéses terméktípus független ügyfeleknek a belföldi piacon történő nyereséges értékesítésének aránya megállapításra került. Azokban az esetekben, amikor a bárium-karbonát adott típusának értékesítési volumene, amelyet a számított gyártási költséggel egyenlő vagy azt meghaladó nettó értékesítési áron adtak el, annak a típusnak a teljes értékesítési volumenében több mint 80 %-ot képviselt, és amikor annak a típusnak a súlyozott átlagára a gyártási költséggel egyenlő vagy azt meghaladó volt, a normál érték a tényleges belföldi áron alapult, amelynek kiszámítása annak a típusnak a vi. során megvalósult belföldi értékesítési árainak súlyozott átlagaként történt, függetlenül attól, hogy az értékesítés nyereséges volt-e vagy sem. Azokban az esetekben, amikor a nyereséges értékesítés volumene a bárium-karbonát adott típusánál annak a típusnak a teljes értékesítési volumenében 80 %-ot vagy kevesebbet képviselt, és amikor annak a típusnak a súlyozott átlagára a gyártási költségnél alacsonyabb volt, a normál érték a tényleges belföldi áron alapult, amelynek kiszámítása csak annak a típusnak a vi. során megvalósult nyereséges belföldi értékesítési árainak súlyozott átlagaként történt, feltéve, hogy ez az értékesítés annak a típusnak a teljes értékesítési volumenében 10 %-ot vagy annál többet képviselt.

(54)

Azokban az esetekben, amikor bármelyik terméktípus nyereséges értékesítésének volumene annak a típusnak az értékesítésében 10 %-nál kevesebbet képviselt, úgy tekintettük, hogy ez a bizonyos típus elégtelen mennyiségekben került értékesítésre ahhoz, hogy a belföldi ár kellő alapot biztosítson a normál érték megállapításához.

(55)

A fenti elemzések eredményeként megállapítást nyert, hogy egy kivételével minden terméktípus értékesítése a szokásos kereskedelem keretében történt az ár szempontjából.

(56)

Minden olyan terméktípusnál, amelyet vagy nem értékesítettek reprezentatív mennyiségekben, vagy amelyeket nem a szokásos kereskedelmi feltételek szerint értékesítettek, a kérdéses exportáló gyártó belföldi árai nem voltak felhasználhatóak a normál érték megállapítására, és egy más módszert kellett alkalmazni.

(57)

Ehhez a Bizottság számított normál értéket használt, az alaprendelet 2. cikke (3) bekezdésével és a 2. cikke (6) bekezdésével összhangban.

(58)

Az alaprendelet 2. cikke (3) bekezdésének megfelelően a normál érték kiszámítása az egyes exportáló gyártók saját gyártási költségeinek alapján történt, hozzáadva egy ésszerű összeget az értékesítési, általános és igazgatási („rezsi”) költségekre és az eredményhányadra.

(59)

Mivel a rezsi és az érintett exportáló gyártók által a belföldi piacon realizált eredmény megbízható adatokat képeztek az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdése szerinti értelemben, az exportáló gyártó saját rezsije és eredménye került felhasználásra minden olyan esetben, amikor a normál érték kiszámítása történt.

(60)

Minden együttműködő kínai exportáló gyártó számára, amelyik megkapta a PGS-t, az exportértékesítés meghatározása egyenként, vállalatok szerint történt. Az érintett exportáló gyártók minden, a Közösségbe irányuló exportértékesítése közvetlenül a Közösségen belüli független ügyfeleknek történt, és ezért az exportárat az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban, a ténylegesen fizetett vagy fizetendő árak alapján állapították meg.

(61)

A normál érték és az exportár közötti összehasonlítást gyártelepi alapon, ugyanezen a kereskedelmi szinten végezték el. A normál érték és az exportár közötti valós összehasonlítás érdekében kellő engedmény biztosítására került sor, korrekciók formájában, az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségekre, az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésével összhangban. A megfelelő korrekciókat minden olyan esetben elvégezték, amikor azok indokoltnak, pontosnak és ellenőrzött bizonyítékokkal alátámasztottnak bizonyultak.

(62)

Ezen az alapon engedményekre került sor a csomagolási költségek, a finanszírozási költségek, az árengedmények és a visszatérítések, a jutalékok, a belföldi szállítás, a biztosítás, a kezelés, az ügyfélszolgálat és a kereskedelem szintje szerinti különbségei miatt. Ami a banki költségeket illeti az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének k) pontja szerinti kiigazítás elvégzésére került sor.

(63)

Ami a kereskedelem szintjét illeti, megállapítást nyert, hogy a belföldi értékesítés zöme az USÁ-ban végfelhasználóknak történik, miközben az érintett termék exportértékesítése a KNK-ból kizárólag forgalmazóknak történt. A kiigazítás kiszámítása az USA belföldi piacán a végfelhasználóknak történő értékesítés és a forgalmazóknak történő értékesítés átlagos árkülönbsége alapján történt, az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének d) pontjával összhangban.

(64)

Megállapítást nyert továbbá, hogy a KNK-ban a fő nyersanyag, a barit nagy mennyiségei külön bányászati eljárás nélkül hozzáférhetőek, míg az USÁ-ban a baritot vagy felszíni vagy földalatti bányászattal termelik ki. Ezen kívül Kínában a nyersanyagot közeli gyárakba szállítják, ami gyakorlatilag semmilyen szállítási költséggel nem jár, miközben az USÁ-ban a baritnak a bányákból a gyárakba történő elszállításának költsége számottevő.

(65)

Ezért úgy véltük, hogy a normál érték megfelelő korrekciói az USÁ-ban jogosak ahhoz, hogy a bárium-karbonát USA-beli gyártásának feltételeit a KNK-ban lévőkkel való összehasonlításhoz szükséges szintre kerüljenek. Ezért a normál érték kiigazításra került a gyártási feltételek közötti főbb különbségek, vagyis a gyártási költségekben lévő különbségek és a fő nyersanyag, a barit szállításának figyelembevételével.

(66)

Végül megállapítást nyert, hogy az USÁ-ban számottevő környezetvédelmi költségek merülnek fel, míg a KNK-ban ilyen költségek nem léteznek. Ezért a normál érték megfelelőképpen kiigazításra került.

(67)

Az alaprendelet 2. cikke (11) bekezdésének megfelelően minden egyes exportáló gyártóra megállapításra került a dömpingkülönbözet, a súlyozott átlagos normál értéknek a terméktípusonkénti súlyozott átlagos exportárral történő összehasonlítása alapján, ahogyan az a fentiekben meghatározásra került.

(68)

Az ideiglenes dömpingkülönbözetek azoknak az együttműködő exportáló gyártóknak a számára, amelyek a PGS-t megkapták, a nettó közösségi határparitású, vám nélküli CIF ár százalékában kifejezve a következők:

(69)

Ahhoz, hogy az egész országra kiterjedő dömpingkülönbözetet kiszámítsa a KNK összes többi exportőre számára, a Bizottság először megállapította az együttműködés szintjét. Összehasonlítás készült a KNK-ból származó érintett terméknek az Eurostat alapján mért teljes behozatala és az olyan KNK-beli exportőröktől kapott tényleges kérdőíves válaszok között, amelyek nem kapták meg a PGS-t. Ezen az alapon megállapítást nyert, hogy az együttműködés szintje 100 %-hoz közeli volt.

(70)

A dömpingkülönbözet kiszámítása a fennmaradó együttműködő exportőrökre, amelyek nem kapták meg a PGS-t, következésképpen úgy történt, hogy az analóg országra megállapított normál értékek súlyozott átlagát összehasonlították az együttműködő exportőrök által jelentett exportárak súlyozott átlagával, hogy megkapják a dömpingkülönbözet súlyozott átlagát a fennmaradó együttműködő exportőrökre.

(71)

Ezen az alapon az országos szintű dömpingkülönbözetet a CIF közösségi határparitású ár 34,0 %-ában állapították meg.

(72)

Az egyetlen együttműködő közösségi gyártó a Közösség bárium-karbonát-termelésének 100 %-át tette ki a vi. folyamán. Ezért úgy tekintjük, hogy a közösségi iparágat alkotja az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése és 5. cikkének (4) bekezdése szerinti értelemben.

(73)

Mivel a közösségi iparágat így csak egy gyártó alkotja, minden, az utóbbira vonatkozó adatot indexben kell kifejezni a titoktartási megfontolások miatt.

(74)

közösségi felhasználás megállapítása a közösségi iparágnak a Közösség piacán történő értékesítési volumeneinek alapján, hozzáadva a KNK-ból és más harmadik országokból származó behozatalt, az Eurostatra alapozva. A bárium-karbonát közösségi felhasználása 10 %-kal csökkent 2000 és 2002 között, az általánosan nehéz gazdasági helyzet miatt. Azt követően visszatért a 2000-es szintre, miközben a KNK-ból a behozatal megnőtt.

(75)

A bárium-karbonát importvolumene a KNK-ból a Közösségbe a 2000. évi 54 167 tonnáról 63 742 tonnára nőtt a vi. során, vagyis 18 %-kal nőtt a megvizsgált időszakban. Megjegyzendő, hogy a behozatal 48 900 tonnára csökkent 2002-ben, mielőtt gyorsan visszaerősödött a vi. során.

(76)

Az ennek megfelelő piaci részarány 40 % körül volt 2000-ben, majd 19 %-kal nőtt a megvizsgált időszakban, főként a behozatal számottevő növekedése miatt a KNK-ból 2003-ban.

(77)

A KNK-ból jövő behozatal átlagos árai folyamatosan csökkentek, a 2000. évi 253 euro/tonnáról 186 euro/tonnára a vi. folyamán.

(78)

Az alákínálás elemzésének céljára a közösségi iparág által a Közösségen belül, nem kapcsolt ügyfeleknek szóló, gyártelepi alapra korrigált terméktípusonkénti értékesítési árainak súlyozott átlagát hasonlítottuk össze az érintett behozatal megfelelő exportárainak súlyozott átlagával, amelynek meghatározása CIF alapon történt, megfelelő korrekcióval a vámokra és a behozatalt követő költségekre. Az összehasonlítás a visszatérítések és árengedmények levonása után történt.

(79)

A KNK-ból származó behozataltól eltérően a közösségi iparág stabil terméket garantál, a fogyasztó előírásainak megfelelően, mindenkor pontosan ugyanazokkal az idegen anyagokkal, továbbá olyan szolgáltatásokat kínál a fogyasztók számára, amilyenek például a laboratóriumi elemzések. Ezeknek a szolgáltatásoknak a piaci értéke figyelembevételre került az ár-összehasonlítás során, oly módon, hogy egy 25 %-os korrekció történt a közösségi iparág áraiban, a közösségi iparágtól kapott információk alapján.

(80)

Több importőr és felhasználó is előterjesztette, hogy a közösségi iparág magasabb árakat számít fel termékének nagyobb reaktivitása miatt. Ezt az érvet el kellett vetni, mivel a KNK exportőrök képesek arra, hogy a közösségi iparág által gyártott összes fajtában egyenértékű termékeket szállítsanak az elmúlt években megvalósult műszaki haladás eredményeként. Ezen kívül a bárium-karbonát legreakcióképesebb fajtája a közösségi iparág értékesítésének kevesebb mint 5 %-át teszi ki. Ezért úgy tekintették, hogy a reaktivitásbeli különbségek miatti kiigazítás nem szükséges.

(81)

Az összehasonlítás azt mutatta, hogy a vi. során a KNK-ból származó érintett terméket a Közösségben olyan árakon értékesítették, amelyek alákínáltak a közösségi iparág árainak 28 % és 31 % közötti mértékben, ha az utóbbi százalékában fejezzük ki.

(82)

Az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdésével összhangban a Bizottság megvizsgálta a közösségi iparág helyzetére hatást gyakorló összes gazdasági tényezőt és mutatót.

(83)

Elemezte, hogy a közösségi iparág még mindig korábbi szubvencionálást vagy dömpinget követő talpraállási folyamatban van-e, de nem talált bizonyítékot arra, hogy erről lenne szó.

(84)

A közösségi iparág termelése 13 %-kal csökkent a megvizsgált időszakban. Stabil maradt 2000-ben és 2001-ben, és azt követően csökkent.

(85)

A kapacitáskihasználás 14 %-kal csökkent a megvizsgált időszakban. Ezt nem magyarázza meg a kicsi, 2 %-os növekedés a közösségi iparág teljes gyártási kapacitásában 2001 és 2002 között a megvizsgált időszak egészére.

(86)

Az értékesítési volumen nem kapcsolt ügyfeleknek a Közösségen belül 17 %-kal csökkent 2000 és a vi. között (a kapcsolt ügyfeleknek történő értékesítés a teljes értékesítési volumen kevesebb, mint 1 %-át tette ki), ezáltal a piaci részarány a mintegy 55 % és 60 % közötti mértékről a 45 % és 50 % közötti tartományba csökkent le. Mivel a tonnánkénti átlagár 7 %-kal esett, a forgalom 23 %-kal lett alacsonyabb.

(87)

A késztermék-készletek majdnem megháromszorozódtak 2000 és 2001 között. Ezek jelentősen csökkentek a következő két év során, és csaknem dupláját tették ki a 2000. évinek a vi. során.

(88)

A közösségi iparágban a foglalkoztatás 10 %-kal csökkent a vizsgált időszakban. A bérek fokozatosan, 10 %-kal nőttek ugyanebben az időben, tonnában számítva, egy foglalkoztatottra, először 3 %-kal nőttek 2000 és 2002 között, majd azután csaknem 6 %-kal csökkentek.

(89)

Miközben a közösségi felhasználás lényegében változatlan maradt 2000 és a vi. között, a közösségi iparág értékesítésének volumene 17 %-kal csökkent. Másfelől az érintett behozatal volumene 18 %-kal nőtt. A tendencia még érzékelhetőbb volt 2002 és a vi. között, amikor a közösségi felhasználás mintegy 10 %-kal emelkedett, a közösségi iparág értékesítési volumene több, mint 10 %-kal nőtt, a KNK-ból jövő behozatal pedig több mint 30 %-kal emelkedett. Ily módon a közösségi iparág értékesítése lecsökkent, a növekvő kereslet ellenére a 2002 és a vi. közötti időszakban. Ebből következően a közösségi iparág piaci részaránya csaknem 9 százalékponttal esett, főként a KNK-ból jövő behozatal miatt. Ezzel szemben a kínai piaci részarány több mint 7 százalékponttal nőtt 2002 és a vi. között.

(90)

A beruházások több mint megduplázódtak 2000 és 2001 között. 2002-ben stabilak maradtak, majd visszatértek a 2000. évi szintre 2003-ban. A beruházásokat főként környezetvédelemre és karbantartásra fordították.

(91)

A közösségi iparág értékesítése a hasonló termékből nem volt jövedelmező, az egész megvizsgált időszakban. Miközben a közösségi iparág csaknem fedezeti szinten volt 2000-ben, a helyzet romlott és az értékesítés erősen veszteséges volt a vi. során (több mint – 10 %).

(92)

A beruházási megtérülés, eredmény és az eszközök nettó könyv szerinti értékének hányadosaként kifejezve szintén negatív volt az egész megvizsgált időszakban, és évről évre romlott. A vi. során a beruházás megtérülése a –25 % és a –20 % között volt.

(93)

A gyártott és a Közösségben értékesített termékek által termelt cash flow meredeken csökkent 2000 és a vi. között. Míg erősen pozitív volt 2000-ben, negatívvá vált 2001-ben és hanyatlott a következő két évben, több mint 1 000 000 euróra a vi. során.

(94)

Mivel a beruházások szintje nagyon alacsony volt, a közösségi iparágról kiderült, hogy nehézségei támadtak tőkebevonási képességében, akár banki kölcsönök, akár az anyavállalattól kapott tőke tekintetében.

(95)

Az érintett országból jövő dömpingelt behozatal volumene és árai miatt a tényleges dömpingkülönbözetek nem tekinthetők elhanyagolhatóaknak.

(96)

A fent említett tényezők megvizsgálása azt mutatja, hogy 2000 és a vi. között a közösségi iparág helyzete jelentősen romlott. Az értékesítési volumen 17 %-kal csökkent a megvizsgált időszakban, ami jelentős piaci részarány-vesztést eredményezett. Az átlagos árak estek, és következésképpen a forgalom még jelentősebben csökkent. A termelési volumen és a kapacitáskihasználás ugyanezt a tendenciát követte. Ezek miatt a negatív fejlemények miatt a jövedelmezőség, a beruházások megtérülése és a pénzáramlás jelentősen romlott a megvizsgált időszakban.

(97)

A közösségi iparág helyzetéről ily módon megállapítást nyert, hogy olyan mértékben romlott, aminek alapján az ideiglenes következtetés szerint a közösségi iparág lényeges kárt szenvedett el az alaprendelet 3. cikkének (1) bekezdése és 3. cikkének (5) bekezdése szerinti értelemben.

(98)

Az alaprendelet 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban a Bizottság megvizsgálta, hogy az érintett országból származó bárium-karbonát dömpingelt behozatala okozott-e kárt a közösségi iparágnak, olyan mértékben, ami miatt az lényegesként sorolható be. Az alaprendelet 3. cikkének (7) bekezdésével összhangban a dömpingelt behozatalon kívüli, ismert tényezők, amelyek ugyanakkor okozhattak kárt a közösségi iparágnak, szintén megvizsgálásra kerültek, annak biztosítására, hogy az ezen más tényezők által okozott lehetséges kárt ne tulajdonítsák a dömpingelt behozatalnak.

(99)

A megvizsgált időszakban az érintett országból jövő dömpingelt behozatal jelentősen nőtt volumenben (54 167 tonnáról 63 742 tonnára) és piaci részarányban (több mint 7 százalékponttal). A legnagyobb növekedés a behozatal volumenében a vi. során következett be (30,4 %-os növekedés 2002-höz képest), miközben az importárak az egész megvizsgált időszakban csökkentek.

(100)

Ez egybeesett egy csökkenéssel az árbevételben és a piaci részarány csaknem 9 százalékpontos, ebből következő elveszítésével a közösségi iparágban, valamint az átlagos értékesítési árak csökkenésével. A közösségi iparágnak csökkentenie kellett értékesítési árait, mivel az alákínálás azokhoz képest igen jelentős volt a vi. során, a KNK-ból jövő dömpingelt behozatal miatt. Az alacsony értékesítési árak miatt a közösségi iparág nem volt képes a gyártási költségeket fedezni, és ezért nem volt nyereséges.

(101)

A megvizsgált időszakban a bárium-karbonát harmadik országokból való behozatalának volumene 6 500 tonnáról 8 700 tonnára nőtt, ami kevesebb mint 10 %-os piaci részarány a vi. során. A főbb harmadik országok, amelyek bárium-karbonátot exportálnak a Közösségbe, Brazília és Oroszország voltak.

(102)

A vi. folyamán az Oroszországból jövő behozatal átlagára 278 euro/tonnát tett ki. Ez azt jelenti, hogy az orosz termékek jelentősen drágábbak voltak, mint a KNK-ból jövő behozatal, és csak kevéssé voltak olcsóbbak, mint a közösségi iparág által értékesített termékek. Az importőrök és a felhasználók szerint az Oroszországból importált bárium-karbonát minősége gyengébb mint akár a KNK-ból importált érintett terméké, akár a közösségi iparág által értékesített hasonló terméké. Amiatt a tény miatt, hogy az Oroszországból jövő bárium-karbonát gyengébb minőségű, de drágább, mint a KNK-ból jövő behozatal, az nem versenyképes az EU piacán. A közösségi iparág által értékesített termékkel összehasonlítva, az Oroszországból származó bárium-karbonát minősége lényegesen gyengébb, és azt nem kompenzálja a kismértékű árkülönbözet. Mivel az orosz termék nem versenyképes, piaci részaránya csökkent a megvizsgált időszakban Ezért annak az ideiglenes következtetésnek a levonására került sor, hogy az Oroszországból jövő behozatal nem törte meg az oksági összefüggést a dömping és a kínai behozatal által okozott lényeges kár között.

(103)

A Brazíliából jövő behozatal átlagára 186 euro/tonnát tett ki a vi. során. A megvizsgált időszakban a Brazíliából jövő behozatal piaci részaránya mintegy 2 százalékponttal emelkedett. Figyelembe véve az értékesítés és a piaci részarány kicsi, 5 % alatti növekedését, az ideiglenes következtetés az, hogy ez a behozatal nem borította fel az ok-okozati kapcsolatot a dömping és a kínai import között.

(104)

A fentieknek megfelelően, az ideiglenes következtetés az, hogy a más harmadik országokból jövő behozatal nem törte meg az oksági összefüggést a dömping és a kínai behozatal által a közösségi iparágnak okozott lényeges kár között.

(105)

Ami a kereslet alakulását illeti, a bárium-karbonát látható fogyasztása csökkent 2000 és 2002 között, de a közösségi iparág képes volt piaci részarányának megtartására. Ezt követően, a közösségi iparág értékesítése és piaci részaránya csökkent, bár a felhasználás jelentősen nőtt a vi. során. Ezzel egyidejűleg a kínai behozatal képes volt arra, hogy piaci részarányát növelje, több mint 7 százalékponttal emelkedve a megvizsgált időszakban. Ezért a közösségi iparág által elszenvedett lényeges kár nem tulajdonítható a kereslet szűkülésének a közösségi piacon.

(106)

Egyes érdekelt felek felvetették, hogy az USD elértéktelenedése az euróval szemben előnyhöz juttatta a bárium-karbonátnak az Európai Közösségbe történő behozatalát. Az érintett országból jövő import ügyleteinek többségét valóban USD-ben számlázzák. Az euro az USD-hez képest 2002 közepe óta, és jelentős mértékben a vi. során, felértékelődött, ily módon kedvezett az euro-övezetbe irányuló exportnak.

(107)

Még a 2002 elején jellemző árfolyam mellett is azonban a KNK-ból jövő behozatal alákínált a közösségi iparág árainak. Ezen kívül ez a kedvező árfolyamhelyzet hatást gyakorolt volna a más harmadik országokból jövő behozatalra is, mivel azokat is főként USD-ben számlázzák. Az a tény, hogy a devizák ingadozásai nem gyakoroltak hatást a más országokból jövő behozatalra, azt jelzi, hogy ez nem tekinthető oksági tényezőnek az érintett országból jövő dömpingelt behozatal jelentős felfutására.

(108)

Ezért az ideiglenes következtetés az, hogy bár az euro felértékelődés az USD-hez képest kedvező lehetett a bárium-karbonátnak az Európai Közösségbe történő behozatalára, nem elégséges arra, hogy a dömpingelt behozatal és a közösségi iparág által elszenvedett kár közötti oksági összefüggést megtörje.

(109)

Benyújtásra került, hogy a közösségi iparág bárium-karbonátot importált a KNK-ból, és ezáltal hozzájárult az elszenvedett veszteséghez. A közösségi iparág azonban nem vásárolt semmiféle terméket a KNK-ból 2001 után, és azt az évet megelőzően csak elhanyagolható mennyiségekben importált (saját termelésének csak 1 %-a körül). Ezért az ideiglenes következtetés az, hogy a közösségi iparág behozatala az érintett termékből a KNK-ból, ha volt ilyen, nem lehetett meghatározó ok a közösségi iparág által elszenvedett lényeges kárra.

(110)

Több felhasználó és importőr érvelt úgy, hogy a Közösség kárt szenved el a bárium-karbonát iszapjának vizes oldata által támasztott verseny miatt, amely megszünteti azt a toxikus port, amely a poralakú bárium-karbonát használatakor keletkezik. Az iszapot az importőrök állítják elő a Közösségben, a KNK-ból importált por felhasználásával és víz, valamint speciális adalékanyagok hozzáadásával az importálás után.

(111)

Ezt az érvet el kell vetni, mert a közösségi iparág rendelkezik a know-how-al az iszap előállításához, de nem szorgalmazza azt, mivel úgy véli, hogy nem gazdaságos vizet szállítani. Ezért más európai vállalatokkal együttműködve kifejlesztett egy berendezést specifikusan a tégla- és cserépipar számára, amely lehetővé teszi a bárium-karbonát felhasználói számára a pornak vízzel való elkeverését a gyártás helyén, így megszüntetve a toxikus port. Ily módon a közösségi iparág az iszappal versenyképes terméket kínál. Mivel azonban az iszapot a KNK-ból dömpingelt árakon importált bárium-karbonáttal állítják elő, olyan árakon adható el, amelyek a közösségi iparág által szállított por árai alatt vannak. Így azonban nem minősíthető további kárt okozó tényezőnek, mert az iszap hatását maga a dömpingelt behozatal idézi elő. Valójában amennyiben az érintett terméket nem dömpingelt árakon importálnák, a közösségi iparág által kínált termék, amely az iszappal versenyez, tisztességes feltételek mellett versenyezhetett volna az iszappal.

(112)

A fenti elemzés megmutatta, hogy számottevő növekedés következett be az érintett országból származó behozatal volumenében és piaci részarányában, különösen 2002 és a vi. között, egy jelentős csökkenéssel együtt az értékesítési árakban és nagyfokú alákínálással a vi. során. Az alacsony árú kínai import piaci részarányának növekedése egybeesett a közösségi iparág piaci részarányának jelentős esésével, ami – az árakra gyakorolt leszorító hatással együtt – egyebek között a közösségi iparág veszteségeihez vezetett a vi. során. Másfelől azoknak az egyéb tényezőknek a megvizsgálása, amelyek kárt okozhattak a közösségi iparágnak, feltárta, hogy ezek egyike sem gyakorolhatott volna jelentős negatív hatást, vagy tudta volna megtörni az oksági összefüggést a KNK-ból jövő dömpingelt behozatal és a közösségi iparág által elszenvedett lényeges kár között.

(113)

A fenti elemzésből következően, amely a dömpingelt behozatal által a közösségi iparág helyzetére gyakorolt káros hatások összes ismert tényezőjét, ha vannak ilyenek, meghatározta és elkülönítette, az ideiglenes következtetés az, hogy a KNK-ból jövő behozatal lényeges kárt okozott a Közösség számára, az alaprendelet 3. cikkének (6) bekezdése szerinti értelemben.

(114)

Az alaprendelet 21. cikkével összhangban a Bizottság megvizsgálta, hogy a káros dömpingre vonatkozó ideiglenes következtetés ellenére, vannak-e kényszerítő okok, amelyek olyan következtetéshez vezetnének, miszerint nem közösségi érdek intézkedések foganatosítása ebben a konkrét esetben. A közösségi érdek meghatározása az összes különböző, érintett érdek felmérésével történt, vagyis a közösségi iparág, az importőrök/forgalmazók, valamint az érintett termék felhasználóinak érdekei alapján.

(115)

Ahhoz, hogy az intézkedések kivetésének vagy ki nem vetésének valószínű kihatását felmérje, a Bizottság információkat kért minden érdekelt féltől. A Bizottság kérdőíveket küldött ki a közösségi iparágnak, 10 nyersanyag-szállítónak, 18 importőrnek és az érintett termék 38 felhasználójának. A közösségi gyártó, egy nyersanyag-szállító, öt importőr, hat felhasználó és egy felhasználói egyesület válaszolt.

(116)

A közösségi iparág teljesen automatizált gyártósorral rendelkezik, amely nagyon költséghatékonyan működik a nem-specifikus anyagokat és a gyártott tonnánkénti alkalmazottak számát illetően. Végzett pótló beruházásokat is, és továbbra is exportált.

(117)

Úgy véljük, hogy az intézkedések kivetése visszaállítja a tisztességes versenyt a piacon. Ha intézkedések kivetésére sor kerül, a közösségi iparág képes lesz arra, hogy legalább egy részét visszanyerje elvesztett piacának, ami ezt követően pozitív hatással lesz jövedelmezőségére.

(118)

Ahogy a fentiekben említettük, a közösségi iparág lényeges kárt szenvedett el, amit az érintett országból származó dömpingelt behozatal okozott. Ha intézkedések kivetésére nem kerül sor, a közösségi iparág helyzetében további romlás valószínű. Ez további veszteséget jelentene a foglalkoztatásban. A dömpingelt behozatal árlenyomó hatása továbbra is aláásná a közösségi iparág összes erőfeszítéseit, különösen arra, hogy visszatérjen egy jövedelmező szintre. Az, ha nem hozunk intézkedéseket, veszélyezteti az iparág hosszú távú jelenlétét és nem zárható ki, hogy az egyetlen közösségi gyártó kénytelen lesz bezárni, a dömpingelt behozatal által támasztott verseny eredményeként, ha intézkedések kivetésére nem kerül sor.

(119)

Az egyik kérdőíves válasz egy olyan nyersanyag-szállítótól érkezett be, amelyik a természetes bárium-szulfátot szállítja a közösségi iparágnak. Ez az egyetlen gyártója a fő nyersanyagnak a bárium-karbonát gyártásához, amely a Közösségben található.

(120)

Ha intézkedések kivetésére sor kerül és a közösségi iparág visszanyeri az elveszített piaci részarányt, a nyersanyag szállítója is többet adhat el termékéből. Mivel az érintett nyersanyag ennek a vállalatnak a forgalmában nagy részt tesz ki, ez javítja majd a nyersanyag-szállító pénzügyi helyzetét.

(121)

Ha intézkedéseket nem vetnek ki, a közösségi iparági értékesítés továbbra is lefelé tart majd, és következésképpen nyersanyagok iránti igényeik is. Ez negatív hatást gyakorol majd a nyersanyag-szállító jövedelmezőségére.

(122)

Öt kérdőíves válasz érkezett be olyan importőröktől, akik mind ellenezték intézkedések kivetését.

(123)

A poralakú formában a KNK-ból importált érintett terméknek egy részét aztán iszappá alakítják át, víz és speciális adalékanyagok hozzáadásával. Mivel az importőrök eredményhányada az érintett termék és az iszap értékesítésén a súlyozott átlag bázisán 6,8 %, az importőrök képesek lesznek a lehetséges áremelkedés egy részének viselésére és egy részének az ügyfelekre történő áthárítására. A piacgazdasági feltételek között működő vállalatokra kivetendő viszonylag alacsony vámokra, és a vám nélkül hozzáférhető alternatív forrásokra való tekintettel a lehetséges áremelkedések korlátozottak lesznek.

(124)

Figyelembe véve azt a tényt, hogy az érintett termék és az iszap értékesítése átlagban mintegy 15 %-át teszi ki az importőrök átlagos forgalmának, az importőrök pénzügyi helyzetére nem lesz komoly hatása a vám kivetésének.

(125)

A fentiek alapján ideiglenesen az a következtetés, hogy a dömpingellenes intézkedések hatása, ha van, nagyon valószínű, hogy nem lesz lényeges hatással az importőrökre.

(126)

Hat kérdőíves válasz érkezett be felhasználóktól és egy beadvány egy felhasználói egyesülettől. Egy ellenőrző látogatásra került sor annál a vállalatnál, amelyik a legnagyobb mennyiségben vásárolt bárium-karbonátot a vi. során. A hat együttműködő felhasználó a közösségi bárium-karbonát-felhasználásnak mintegy 9 %-át képviselte a vi. folyamán. Az alkalmazottak száma ezeknél a vállalatoknál, akik közvetlen kapcsolatban vannak bárium-karbonátot felhasználó termékekkel, mintegy 570 fő volt. Egy kivételével az összes együttműködő felhasználó, akik a közösségi iparágtól vásároltak, állást foglalt a dömpingellenes vámok kivetésével szemben, attól való félelemben, hogy elveszítenek egy olcsó beszerzési forrást, ami ártana versenyképességüknek a további feldolgozás piacán a harmadik országokban lévő versenytársakkal szemben.

(127)

A bárium-karbonát felhasználói főként a TV-üveg gyártásában, a tégla- és cserépiparban, a kerámiaágazatban és a ferritgyártásban koncentrálódnak. A kérdőívre adott válaszok és a meghallgatások során benyújtott információk alapján megállapítást nyert, hogy a bárium-karbonát részesedése a felhasználók teljes gyártási költségében 8 % alatt van.

(128)

A vámok nem eredményezik a verseny jelentős csökkenését vagy az ellátás hiányát. Ehelyett előre látható, hogy a Kínából jövő behozatal továbbra is rendelkezésre áll, versenyképes árakon, mivel a kínai exportáló gyártók által javasolt egyedi vámok a talált alákínálás szintje alatt vannak. Emellett más harmadik országokból alternatív ellátási források, vámok nélkül, szintén rendelkezésre állnak. Mindennek az alapján azt a következtetést vontuk le, hogy a felhasználók továbbra is képesek lesznek arra, hogy bárium-karbonátot vásároljanak versenyképes árakon, és a vámok hatása a felhasználók versenyképességére harmadik országokban lévő versenytársaikkal szemben várhatóan korlátozott lesz.

(129)

Volt olyan előterjesztés, ami szerint a közösségi iparág nincs olyan helyzetben, hogy kielégítse a bárium-karbonát iránti teljes keresletet a Közösségben. Ilyen vonatkozásban emlékeztetnünk kell arra, hogy az intézkedésekkel nem az a szándékunk, hogy megakadályozzuk a Közösségbe irányuló behozatalt, hanem annak biztosítása, hogy az ne hátrányos, dömpingelt árakon történjen. A különféle eredetű behozatal továbbra is a közösségi kereslet jelentős részét elégíti majd ki. Ezért nem várható az ellátásban hiány.

(130)

A fentiek alapján ideiglenesen az a következtetés, hogy a dömpingellenes intézkedések hatása, ha lesz, nagyon valószínű, hogy nem lesz lényeges hatással a felhasználókra.

(131)

A lehetséges intézkedéseknek a Közösségen belüli versenyre való hatásait illetően az érintett együttműködő exportáló gyártók, erős piaci pozícióik miatt, valószínűleg továbbra is értékesítik majd termékeiket, de már nem dömpingelt árakon. Valójában a viszonylag alacsony vámtételeknek a két, piacgazdasági feltételek között tevékenykedő kínai exportáló gyártó számára lehetővé kell tenniük, hogy tisztességes piaci körülmények között tevékenykedjenek a Közösség piacán. Ily módon, a kivetett vámok teljes terjedelme adott, valószínű, hogy elegendő számban lesznek nagy versenytársak a közösségi piacon, beleértve az érintett ország, Brazília, Oroszország és India gyártóit. Ezért a felhasználók továbbra is választhatnak a bárium-karbonát különféle szállítói között. Ha viszont nem lennének kivetve intézkedések, az egyetlen közösségi gyártó jövője forogna kockán. Eltűnése tulajdonképpen megszüntetné a versenyt a közösségi piacon.

(132)

A fenti okokat adottnak véve, az ideiglenes következtetés az, hogy nincsenek kényszerítő okok a dömpingellenes vámok kivetése ellen a jelen esetben.

(133)

A dömpinggel, a károkozással, az oksági összefüggésekkel és a közösségi érdekkel kapcsolatban levont ideiglenes következtetésekre való tekintettel, ideiglenes intézkedéseket kell kivetni annak érdekében, hogy dömpingelt behozatal által a közösségi iparágnak okozott további károkat megelőzzék.

(134)

A vám szintjének megállapítása érdekében figyelembe kell venni mind a talált dömpingkülönbözetet, mind a közösségi iparág által elszenvedett károkozás megszüntetéséhez szükséges vám összegét.

(135)

Mivel a közösségi iparág 1999 óta szenvedett a dömpingelt behozataltól, az a nyereség, amit elérhetett volna a dömpingelt behozatal hiányában a hasonló termék eredményhányadának súlyozott átlagán alapul az 1996 és 1998 közötti években. Ezen az alapon megállapítást nyert, hogy a 7,2 %-os árbevétel-arányos nyereség megfelelő minimumnak tekinthető, amelynek megszerzését a közösségi iparág elvárhatta volna a káros dömping hiányában. A szükséges áremelés megállapítása ezután az importárakra képzett – az alákínálásra vonatkozó számításokban meghatározott – súlyozott átlagnak a közösségi iparág által a közösségi piacon eladott termékek nem-káros átlagárával történő összehasonlítással történt. A kárt nem okozó árat úgy kaptuk meg, hogy a közösségi iparág értékesítési árát korrigáltuk a tényleges veszteséggel a vi. során, és hozzáadtuk a fent említett nyereséghányadot. Az ebből az összehasonlításból kapott különbség aztán az átlagos CIF-importérték százalékában került kifejezésre.

(136)

Mivel a károkozást megszüntető szint magasabb, mint a megállapított dömpingkülönbözet, az ideiglenes intézkedéseknek az utóbbin kell alapulniuk.

(137)

Az előbbiekre is figyelemmel, az a vélemény alakult ki, hogy az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban ideiglenes dömpingellenes vámokat kell kivetni a KNK-ból származó behozatalra, a dömpingkülönbözet és a károkozó szint közül az alacsonyabbikon, az alacsonyabb vám szabályával összhangban. Ebben az esetben az egyedi vámtételeket, ugyanúgy, mint az országos vámot a megállapított dömpingkülönbözetek szintjén kell meghatározni.

(138)

Mivel a termék helyettesíthető, és a különféle terméktípusok árkülönbségei nem jelentősek, megállapítást nyert, hogy a vámot konkrét tonnánkénti összegként kell kivetni, annak biztosítására, hogy az intézkedések hatékonyak legyenek, és elejét vegyék annak, hogy a dömpingellenes intézkedést az exportárak csökkentésén keresztül szívják fel. Ez az összeg a dömpingkülönbözetnek a vi. alatti dömping kiszámításához felhasznált exportárakra való alkalmazásából adódik.

(139)

Az ebben a rendeletben meghatározott egyedi, vállalati dömpingellenes vámtételek meghatározására a jelen vizsgálat megállapításai alapján került sor. Ezért ezek az annak a vizsgálatnak a folyamán talált helyzetet tükrözik ezekkel a vállalatokkal kapcsolatban. Ezek a vámtételek (az országos, „minden más vállalatra” alkalmazandó vámmal ellentétben) kizárólagosan az érintett országból származó és a vállalatok, és ily módon az említett konkrét jogi személyek által gyártott termékek behozatalára vonatkoznak. Azok az importtermékek, amelyeket bármely más, ennek a rendeletnek a rendelkező részében névvel és címmel kifejezetten nem említett vállalat gyártott, beleértve azokat a jogalanyokat is, amelyek kapcsolt viszonyban vannak a konkrétan említettekkel, nem húzhatnak hasznot ezekből a tételekből, és rájuk a „minden egyéb vállalatra” vonatkozó vámtételeket kell alkalmazni.

(140)

Bármely igénnyel, amely ezeknek az egyedi vállalati dömpingellenes vámtételeknek az alkalmazásával kapcsolatos (pl. egy, a jogalany nevében bekövetkezett, vagy új gyártási vagy értékesítési jogalanyok létrehozását követő változás), a Bizottsághoz kell fordulni (3), az összes vonatkozó információval együtt, különös tekintettel a társaság tevékenységében a gyártással, a belföldi vagy az exportértékesítéssel kapcsolatban bekövetkezett bármiféle változásra, mint pl. a névváltozás vagy a gyártási és értékesítési jogalanyok megváltozása. A Bizottság szükség esetén, a Tanácsadó Bizottsággal való megbeszélést követően, megfelelően módosítja a rendeletet, oly módon, hogy frissíti az egyedi vámtételekben részesedő vállalatok jegyzékét.

(141)

Az érintett termék helyettesíthető, ahogyan a fentiekben elmagyaráztuk, és nincs márkaneve, az egyedi vámtételek változatossága jelentős és számos exportáló gyártó van. Mindezek az elemek megkönnyíthetik az olyan törekvéseket, hogy az exportáramlásokat a legalacsonyabb vámtételeket élvező, hagyományos exportőrökhöz irányítsák át.

(142)

Következésképpen amennyiben az alacsonyabb egyedi vámtételeket élvező vállalatok egyikének exportja 30 %-nál nagyobb mértékben megnövekedne, az érintett egyedi intézkedéseket úgy kellene tekinteni, hogy azok valószínűleg nem elegendőek a megállapított káros dömpinggel való szembeszállásra, és következésképpen vizsgálatot lehetne indítani, annak érdekében, hogy az intézkedéseket formájukban vagy szintjükben megfelelően korrigálni lehessen.

(143)

A megfelelő adminisztráció érdekében meg kell határozni egy olyan időszakot, amelyen belül az érdekelt felek, akik az eljárás megindításáról szóló értesítésben megadott határidőn belül felvették a kapcsolatot, írásban ismertethetik véleményüket, vagy meghallgatást kérhetnek. Továbbá ki kell jelenteni, hogy az ennek a rendeletnek a céljára, a vámok kivetésével kapcsolatban tett megállapítások ideiglenesek, és az esetleges végleges vám céljára újbóli megfontolásra kerülhetnek.