28.1.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 25/16

(1)

2004. április 29-én a Bizottság bejelentette, az Európai Unió Hivatalos Lapjában kihirdetett közlemény (2) révén, egy dömpingellenes eljárás megindítását a Kínai Népköztársaságból („KNK”) származó kézi emelőkocsiknak és alapvető részegységeiknek a Közösségbe történő behozatalát illetően.

(2)

Az eljárás megindítására egy 2004 márciusában négy, a kézi emelőkocsik és alapvető részegységeik, vagyis az alváz és a hidraulika teljes közösségi gyártásában jelentős – ebben az esetben 60 %-nál magasabb – arányt képviselő közösségi gyártó („a kérelmezők”) által beadott panasz eredményeként került sor. A panasz bizonyítékot tartalmazott a mondott termék dömpingjére és az abból származó lényeges sérelemre, ami elegendőnek minősült az eljárás megindítására.

(3)

A Bizottság hivatalosan tájékoztatta a kérelmező közösségi gyártókat, más közösségi gyártókat, az exportáló gyártókat, azokat az importőröket és felhasználókat, akikről tudott, hogy érintettek, valamint a KNK képviselőit az eljárás megindításáról. Mivelhogy az ismert exportáló gyártók száma a KNK-ban nagy, a dömping meghatározására mintavétel volt tervbe véve a megindításról szóló közleményben, az alaprendelet 17. cikkének megfelelően. Csak négy kínai exportáló gyártó működött azonban együtt a vizsgálat során, és ezért az a döntés született, hogy mintavételezésre nincs szükség. Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy véleményüket írásban tudassák, és meghallgatást kérjenek a megindításról szóló értesítésben megadott időtartamon belül.

(4)

Bizonyos számú exportáló gyártó a KNK-ban, közösségi gyártók, importőrök, felhasználók, valamint az importőrök egy szervezete ismertette nézeteit írásban. Mindazok a felek, akik azt kérték a fent megadott határidőn belül, és jelezték, hogy különleges okai vannak annak, hogy miért kell őket meghallgatni, kaptak meghallgatást.

(5)

A Bizottság információkat kérdőívek, illetve a piacgazdasági státuszt vagy egyedi elbírálást kérelmező nyomtatványok segítségével gyűjtött, amelyeket minden ismert félnek értelemszerűen megküldtek. A kapott információkat ellenőrizték, amennyire lehetséges, és amennyire a dömping, az okozott kár és a Közösség érdekének előzetes meghatározása céljára szükségesnek ítélték. Ilyen tekintetben a Bizottság teljes körű válaszokat kapott a kérdőívekre és – értelemszerűen – az igénylési nyomtatványokra, a következő társaságoktól:

(6)

Ellenőrző látogatásokat folytattak le minden együttműködő exportáló gyártó helyiségeiben a KNK-ban és valamennyi közösségi gyártónál.

(7)

Figyelembe véve, hogy a KNK-beli exportáló gyártók számára egy normálértéket is meg kell határozni, amelyre a MET-elbírálást nem adták meg, a következő gyártó helyiségeiben, az analóg országnak választott Kanadában végzett ellenőrzésre került sor:

(8)

A dömping és a károkozás vizsgálata a 2003. április 1. és 2004. március 31. közötti időszakra vonatkozott (a „VI”). A károkozás felmérése szempontjából releváns trendek megvizsgálása a 2000. január 1-jéről a vizsgálati időszak (a „megvizsgált időszak”) végéig történt.

(9)

A kézi emelőkocsikat a rendszerint raklapokra helyezett áruk és anyagok kezelésére használják. Nem saját meghajtásúak, vagyis emberi erővel tolják és húzzák ezeket. A kézi emelőkocsik négy fő részegységből állnak: alváz (amely acélból készül), hidraulika, fogantyú és kerekek. Az alapvető részegységek az alváz, amelyre a raklapot helyezik, és a hidraulika, amely lehetővé teszi a rakomány irányított megemelését.

(10)

Az érintett termék a kézi emelőkocsik, nem önjáróak, amelyeket rendszerint raklapra helyezett anyagok kezelésére használnak, illetve alapvető részegységeik, vagyis az alváz és a hidraulika, amelyek a KNK-ból származnak („az érintett termék”), amelyet rendszerint az ex 8427 90 00 és ex 8431 20 00 KN-kódszámon jelentenek be. Vannak különféle típusai a kézi emelőkocsiknak és alapvető részegységeiknek, főként az emelőkapacitástól, a villák hosszától, az alvázhoz használt acél típusától, a hidraulika típusától, a kerekek típusától és a fék meglététől függően. Az összes különböző típusnak azonban ugyanazok a fizikai alapjellemzőik és felhasználásaik. Ebből következően minden meglévő típus egy terméknek tekintendő ennek a vizsgálatnak a céljára.

(11)

A vizsgálat során néhány érdekelt fél megjegyzéseket fűzött az érintett termék fogalommeghatározásához. Ezek a felek felvetették, hogy az alvázat és a hidraulikát nem szabadna belevenni az érintett termék terjedelmébe, mert a) az alvázak és a hidraulika piacai különböznek a kézi emelőkocsiétól; b) a kézi emelőkocsikat és az alvázat és/vagy a hidraulikát gyártó társaságok különbözőek, különösen a kínai exportáló gyártók nem exportálnak alvázat és hidraulikát a Közösségbe, és c) mind az alvázat, mind a hidraulikát felhasználják a kézi emelőkocsikon kívüli, más termékekhez is.

(12)

Ami azt az érvet illeti, hogy különbözőek a piacai az alváznak és a hidraulikának, megjegyezzük, hogy nem nyújtottak be bizonyítékot a Közösségnek, ami mutatná az elkülönült piacok meglétét ezekre a részegységekre a felhasználók számára. Ezzel ellentétben, az összes felek megjegyzései azt jelzik, hogy a kézi emelőkocsik gyártói az alapvető részegységeket is gyártják, illetve – bizonyos esetekben – ezeket a részegységeket szállítják saját emelőkocsijaikhoz. Nagyon nehéz, ha ugyan nem lehetetlen, egy gyártó alvázát vagy hidraulikáját egy másik gyártó kézi emelőkocsijához illeszteni. A gyártók rendszerint az alapvető részegységeket a termékeiket megvásárló ügyfeleknek szállítják.

(13)

Ami a második érvet illeti, amely az alváz- és hidraulikagyártókat érinti, megjegyezzük, hogy az exportáló gyártóktól kapott ellenőrzött információk azt mutatják, hogy minden, a jelen vizsgálat tárgyát képező exportáló gyártó saját maga gyártja az alvázat és többségük gyártja a hidraulikát is. Annak ellenére, hogy lehetnek független gyártói az ilyen részegységeknek, azok gyártása a kézi emelőkocsik gyártóinak igényeire van szabva, és ez az oka annak, hogy ezeket a részegységeket ritkán értékesítik a nyílt piacon. Továbbmenve, a vizsgálat megmutatta, hogy ilyen részegységeket exportált a Közösségbe néhány együttműködő exportáló gyártó. Ezért a rendelkezésre álló bizonyítékok azt mutatják, hogy a második érvet is el kell vetni.

(14)

Ami a harmadik érvet illeti, hogy az alvázat és a hidraulikát más termékekben is felhasználják, megjegyezzük, hogy az érintett felek által példaként megadott termékek világosan különböznek a kézi emelőkocsiktól, nemcsak fizikai jellemzőikben, hanem felhasználásukban is. Még ha ezeknek a termékeknek vannak is hidraulikai rendszereik és acél alvázuk, ezek mérete, formája vagy emelőkapacitása eltér azokétól, amelyeket a kézi emelőkocsiknál használnak, és így nem tartoznak a fentiekben meghatározott érintett termékhez. Ezért, a rendelkezésre álló információk alapján és a fentiekben leírtak szerint, nagyon valószínűtlennek tűnik, hogy a kézi emelőkocsik hidraulikáját és/vagy alvázát be lehetne építeni az ilyen más termékekbe.

(15)

Ebből következően, az érdekelt felek megjegyzései elemzésre kerültek, de azok nem indokolták az érintett termékkel kapcsolatos, a fenti (10) preambulumbekezdésben ismertetett ideiglenes következtetés megváltoztatását.

(16)

Nem találtunk különbséget az érintett termék és a Kanadában – az analóg országban – a belföldi piacra gyártott és értékesített kézi emelőkocsik és alapvető részegységeik között. Valójában ezek a kézi emelőkocsik és alapvető részegységeik ugyanazokkal a fizikai alapjellemzőkkel és felhasználásokkal rendelkeznek, mint azok, amelyeket a Közösségbe exportálnak.

(17)

Hasonlóképpen, nem találtunk különbséget az érintett termék és a Közösség piacán a panasztevők által gyártott és értékesített kézi emelőkocsik és alapvető részegységeik között. Mindkettő ugyanolyan fizikai jellemzőkkel és felhasználásokkal rendelkezik.

(18)

Ebből következően, a kanadai belföldi piacon értékesített kézi emelőkocsikat és alapvető részegységeiket, valamint a Közösségben gyártott és értékesített kézi emelőkocsikat és részegységeiket hasonlónak tekintjük az érintett termékhez, az alaprendelet 1. cikke (4) bekezdésének értelmében.

(19)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja alapján a KNK-ból származó behozatalra vonatkozó dömpingellenes vizsgálatok során a normálértéket a mondott cikk (1) – (6) bekezdései szerint kell meghatározni azoknál a gyártóknál, amelyekről úgy találtatott, hogy megfelelnek az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában rögzített kritériumoknak, vagyis, ahol kimutatták, hogy a piacgazdasági feltételek túlsúlyban vannak a hasonló termék előállítása és értékesítése tekintetében. Röviden, és csak a könnyebb hivatkozás végett, ezeket a kritériumokat összefoglaló formában alább ismertetjük:

(20)

Négy kínai gyártó kérte a MET-et az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja alapján, és megválaszolták a MET-igénylő nyomtatványt az exportáló gyártók számára a megadott határidőkön belül.

(21)

A Bizottság megkereste azokat az információkat, amelyeket szükségesnek tartott a vizsgálat céljaira, és ellenőrizte a MET-kérelmekben szereplő összes információt a kérdéses vállalatok helyiségeiben.

(22)

Mind a négy vállalat esetében megállapítást nyert, hogy összességében az árakkal és a költségekkel kapcsolatos döntéseket lényeges állami beavatkozás nélkül hozták meg, a 2. cikk (7) bekezdésének c) pontja értelmében, és hogy a költségek és az árak a piaci értékeket tükrözték. Gyártási költségeikre és pénzügyi helyzetükre nem érvényesültek lényeges, a korábbi nem piacgazdasági rendszerből áthozott torzítások, voltak a csőddel és a tulajdonnal kapcsolatos törvények, amelyek garantálták a jogbiztonságot és a stabilitást, illetve a árfolyamok átszámítása a piaci mérték szerint történt. A négy vállalat közül azonban egyik sem teljesítette a 2. kritériumot, a független könyvvizsgálatnak alávetett, a nemzetközi számviteli szabványokkal („IAS”) összhangban lévő beszámoló meglétét. A vállalatokról megállapítást nyert, hogy a következő szabványok egyikét vagy azok közül többet megsértenek: 1. IAS, 2. IAS, 8. IAS, 16. IAS, 21. IAS, 32. IAS és 36. IAS. Ebből következően, annak a következtetésnek a levonására került sor, hogy a következő négy vállalat egyike sem teljesítette az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában meghatározott feltételeket.

(23)

Az érintett exportáló gyártók és a közösségi iparág lehetőséget kapott arra, hogy a fenti megállapításokhoz megjegyzéseket fűzzenek.

(24)

Mind a négy exportáló gyártó úgy érvelt, hogy a meghatározás hibás, és nekik meg kellene adni a MET-et.

(25)

Az exportáló gyártók egyike úgy érvelt, hogy az alaprendelet 2. cikkének (7) bekezdésében a végső cél annak megállapítása, hogy a vállalatok reagálnak-e a piaci jelzésekre, az állam beavatkozása nélkül. Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontja, és különösen a 2. kritérium, amely a számviteli szabványokra vonatkozik, ezért mindig a végső célkitűzésre is figyelemmel értelmezendő. Mivel nem nyert megállapítást állami beavatkozás, a vállalatnak meg kell kapnia a MET-et.

(26)

Megjegyezzük, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában felsorolt öt kritérium egymástól független, és mindegyiküket teljesíteni kell ahhoz, hogy a MET megadása megtörténjen. Az állami beavatkozás, mint olyan, sem független kritériumként nem szerepel, sem úgy, mintha felülírna más kritériumokat. Valójában, ha az állami beavatkozás hiánya, mint olyan, elegendő lenne ahhoz, hogy a MET-et megadják, más kritériumra nem is lenne szükség. Továbbá, az IAS érvényesítésének látható hiánya és a KNK-ban alkalmazandó számviteli szabályok tekinthetők a piacgazdaság normális működésébe való állami beavatkozás egyik formájának.

(27)

Az egyik exportáló gyártó úgy érvelt, hogy a Közösség nem hozta meg döntését a MET-tel kapcsolatban az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában előírt három hónapos határidőn belül. Ez az exportáló gyártó azt is állította, hogy a Bizottság már megkapta és ellenőrizte dömpinggel kapcsolatos kérdőívét, mielőtt érdemben határozott volna a MET-kérelemről, és ez súlyos kétséget vet fel a Közösségnek a MET-igénybejelentés elutasításával kapcsolatos motivációjával kapcsolatban.

(28)

Ami a három hónapos határidővel kapcsolatos érvet illeti, megjegyezzük, hogy a jelen ügy indítási szakaszában a mintavételi rendelkezések felhasználását irányozták elő, az ide tartozó exportáló gyártók nagy száma miatt. Az együttműködés hiánya miatt azonban, amely a legtöbb exportáló gyártó részéről mutatkozott, később az a döntés született, hogy a mintavétel nem volt szükséges, és hogy csak az együttműködő exportáló gyártóknál lesz vizsgálat, mind a MET, mind a dömping ügyében. Ez az eljárás késleltette a vizsgálatot, amit követően, gyakorlati okokból, az a döntés született, hogy a helyszíni ellenőrzést mind a MET-igénybejelentésekre, mind a dömpingellenes kérdőívekre egyidejűleg végzik el. Továbbá, ezzel kapcsolatban megjegyezzük, hogy ennek a határidőnek a be nem tartása nem von maga után semmiféle jogkövetkezményeket, és hogy a fent említett exportőr nem vetett fel semmiféle negatív hatást a MET meghatározásához szükséges hosszabb időszakból adódóan. Ezenkívül, az összes megkapott MET-igénybejelentések hiányosak voltak, és számos érdemi magyarázatot és kiegészítő információkat követeltek meg, amelyek késleltették a vizsgálatot. Valójában három exportőr, beleértve azt az exportőrt, aki a vita tárgyát képező érvet felhozta, további megjegyzéseket nyújtott be a MET-értékelés elvégzését követően. A fentiekből adódóan annak a következtetésnek a levonására került sor, hogy érvényes MET-meghatározás megadható vagy elfogadható a három hónapos időszak után is, ebben az esetben.

(29)

Ami a kérdőívre adott válaszok ellenőrzésével kapcsolatos érvet illeti, megjegyezzük, hogy az alaprendelet nem mondja ki, hogy a dömpingvizsgálat csak a MET meghatározása után indulhat meg. Tulajdonképpen az alaprendelet 5. cikkének (10) bekezdése és 6. cikkének (2) bekezdése megköveteli, hogy minden fontos információt, beleértve a kérdőívre adott válaszokat, a megindítástól számított 40 napon belül, vagy – ha mintavételt használnak – az esetleges minta kiválasztásától számított 37 napon belül be kell nyújtani. Ez vonatkozik minden esetben, mielőtt a MET meghatározása megtörténne. A Bizottság megvizsgál minden MET-igénybejelentést, azok saját érdemei szerint és az alaprendelet 2. cikk (7) bekezdés c) pontjában meghatározott kritériumok alapján. A dömpinggel kapcsolatos vizsgálatok rendszerint a MET-igénybejelentésekkel párhuzamosan futnak.

(30)

Három exportáló gyártó úgy érvelt, hogy mivel beszámolójukat egy független könyvvizsgáló cég auditálta, és azok megfelelnek a kínai általános számviteli elveknek, a 2. kritériumnak teljesülnie kell. Azzal is érveltek, hogy az a gyakorlatuk, miszerint nem konvertálják devizájukat renminbire napi rendszerességgel, megfelel a 21. IAS követelményeinek. Úgy érveltek, hogy mivel a kínai renminbi az USA dollárhoz van kötve, nincs különbség aközött, hogy az átszámításokat éves vagy napi alapon végzik-e el. Ezenkívül két exportáló gyártó úgy érvelt, hogy a 21. IAS eltéréseket enged meg a szokásos szabálytól, ha az árfolyamok nem ingadoznak jelentősen.

(31)

Megjegyezzük, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjának kritériumai szerint a Bizottságnak meg kell vizsgálnia, hogy a vállalatok beszámolóit alávetették-e az IAS szerinti könyvvizsgálatnak. A kínai szabványoknak való megfelelés, vagy meg-nem-felelés nem döntő az egyedi MET-értékelések összefüggéseiben. Megjegyezzük azonban, hogy a vizsgált négy vállalat közül kettőnél a könyvvizsgálók megjegyzései az éves jelentéseikben jelezték, hogy a beszámoló a kínai számviteli szabványok megsértésével készült.

(32)

Ami az USA dollárral való összehasonlítást illeti, két kérdés fontos: először, még ha a vizsgált vállalatok tranzakcióinak többsége USA dollárban lenne is, azoknak a vállalatoknak, amelyek nem tartották be a 21. IAS-t, voltak tranzakcióik más pénznemekben is, és ezekben az esetekben az ingadozások jelentősek lehetnek. Emellett megjegyezzük, hogy az érintett vállalatok jelentős exporteladásai a Közösségen kívüli piacokra irányultak, és mivel a vizsgálat csak a közösségi piaccal foglalkozik, ezeket a tranzakciókat nem ellenőriztük. Másodszor, nem fontos az, hogy egy bizonyos időszakra visszatekintve az ember visszamenőleg azt látja, hogy voltak kisebb ingadozások. Ez nem tudható ugyanannak az időszaknak, évnek vagy annál hosszabbnak a kezdetén, amelyre az érintett vállalatok rögzítették a felhasználandó devizaárfolyamokat az exportértékesítés nyilvántartására számláikban. Mivel lehetnek olyan mozgások, amelyeket nem láttak előre, és ezek számottevő hatást gyakorolhatnak a vállalatok árazására és bevételére, az előzetesen rögzített árfolyam nem felelhet meg a piacgazdasági feltételek szerint működő vállalatok gyakorlata számára.

(33)

Ami a 21. IAS követelményeit illeti, megjegyezzük, hogy a 21. IAS a következőképpen rendelkezik: „A külföldi pénznemben elszámolt tranzakciót, a beszámolási pénznemben történő kezdeti megjelenítésekor úgy kell felvenni, hogy a devizaösszegre a beszámolási pénznem és a külföldi pénznem közötti, a tranzakció időpontjában érvényes árfolyamot kell alkalmazni. A következő magyarázat is rendelkezésre áll ezzel a szabvánnyal kapcsolatban: „A tranzakció időpontjának árfolyamára gyakran az azonnali árfolyamként hivatkoznak. Gyakorlati okokból a tranzakció időpontjának tényleges árfolyamát közelítő árfolyamot – például egy heti vagy havi átlagárfolyamot – lehet használni minden tranzakcióra, minden egyes külföldi pénznemre, amely abban az időszakban előfordult. Ha azonban az árfolyamok jelentősen ingadoznak, az átlagárfolyam használata egy időszakra nem megbízható.” Ebből következően, a 21. IAS tisztázza, hogy elvben a napi árfolyamokat kell használni. A heti vagy havi átlagok csak a tranzakció időpontjának tényleges árfolyamát közelítő árfolyamokként megengedettek, ha a devizaárfolyamok nem ingadoznak jelentősen. A jelen esetben azonban a társaságok elszámolási árfolyamukat évente egyszer, vagy ennél is ritkábban frissítették fel. Az ilyen gyakorlat nem tekinthető úgy, mint ami megfelel a 21. IAS-nek. Mi több, még a kínai számviteli szabványok is megkövetelik a napi vagy havi árfolyamokat az ilyen esetben. Ezért az a tény, hogy a könyvvizsgálók nem tettek megjegyzést a fenti devizaügyletekkel kapcsolatos gyakorlatra, azt jelzi, hogy a könyvvizsgálatot nem az IAS-nek megfelelően folytatták le. Ez kétségbe vonja a számviteli adatok megbízhatóságát.

(34)

Ebből adódóan azt a következtetést vontuk le, hogy azok a megjegyzések, amely úgy érvelnek, hogy a MET-et meg kellene adni, nem elfogadhatóak.

(35)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontját folytatva, országos vám megállapítására, ha van, az annak a cikknek a hatálya alá eső országokra történik, azokat az eseteket kivéve, amikor a vállalatok be tudják mutatni, az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdésével összhangban, hogy az exportáraiknak és –mennyiségeiknek, valamint az értékesítés körülményeinek és feltételeinek meghatározása szabadon történik, hogy az árfolyamokat a piaci árfolyamok szerint használják, és hogy az esetleges állami beavatkozás nem olyan, hogy lehetővé tenné az intézkedések megkerülését, ha az exportőröknek különböző vámtételeket adnak meg.

(36)

A négy exportáló gyártó, amellett, hogy kérték a MET-et, egyedi elbánást (individual treatment, „IT”) is igényeltek, arra az esetre, ha a MET-et nem kapnák meg. A rendelkezésre álló információk alapján megállapítást nyert, hogy mind a négy vállalat megfelelt az IT-hez szükséges követelményeknek, ahogyan azokat az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdése rögzíti.

(37)

Ezért annak a következtetésnek a levonására került sor, hogy az IT-t meg kell adni a következő négy exportáló gyártónak a KNK-ban:

(38)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja szerint a nem piacgazdasági országoknak a számára, amennyiben a MET nem volt megadható, az átmeneti országok számára, a normálértéket egy analóg ország ára vagy számított értéke alapján kell megállapítani.

(39)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság jelezte azt a szándékát, hogy Kanadát használja fel, mint megfelelő analóg országot a normálérték meghatározásához a KNK számára, és felhívta az érdekelt feleket, hogy fűzzenek ehhez megjegyzéseket.

(40)

A vizsgálat megmutatta, hogy Kanadának versenypiaca van a kézi emelőkocsik vonatkozásában, ahol a piac körülbelül 50 %-át a helyi gyártás látja el, a többit pedig a behozatal harmadik országokból. A gyártás volumene Kanadában az érintett termék Közösségbe irányuló kínai exportjának volumenéhez képest több mint 5 %-ot tesz ki. A kanadai piac ezért kellően reprezentatívnak minősült a normálérték meghatározásához a KNK számára.

(41)

Két exportáló gyártó és az importőrök/ forgalmazók egyik egyesülete kifogást emelt az ellen a javaslat ellen, hogy Kanadát használják fel analóg országként. Az érvek Kanada választása ellen a következők voltak: a) a kanadai termékek különböznek, mert azokat tartósabb alkatrészekből gyártják, az USA szabványainak, nem pedig a közösségi szabványoknak megfelelően; b) a kanadai és a kínai piacok nem hasonlíthatók össze, mivel eltérő a fejlettségi szintjük és a méretük, illetve c) az együttműködő kanadai gyártó kapcsolatban áll az egyik közösségi gyártóval. A kérdéses exportáló gyártók Malajziát vagy Indiát javasolták megfelelő analóg országokként.

(42)

Ezeket a megjegyzéseket követően a Bizottság felvette a kapcsolatot a kézi emelőkocsik hét indiai és egy malajziai ismert gyártójával, a vonatkozó kérdőív megküldésével. Ezek közül a gyártók közül azonban egy sem tanúsított együttműködést a vizsgálat során, és nem bocsátottak a Bizottság rendelkezésére információkat a normálértéket illetően ebből a két országból. Ezért nem volt lehetséges a Bizottság számára, hogy az exportáló gyártók által javasolt országok bármelyikét figyelembe vegye alternatív analóg országként.

(43)

Ami a feleknek a kanadai termékek minőségével és szabványaival kapcsolatos megjegyzéseit illeti, lényegében azt vetették fel, hogy a kanadai kocsik átlagos súlya és villatávolsága nagyobb, mint a kínai kocsiké. A Bizottság azonban nem állapított meg átfogó lényeges különbséget, se a súly, sem a villatávolság tekintetében a kanadai és a kínai termékek között. Mind a kanadai, mind a kínai termékek különböző súlykategóriákkal és villatávolságokkal rendelkeznek, és a termékek nagy számban összehasonlíthatók egymással. Azoknál a termékeknél, amelyek közvetlenül nem voltak összehasonlíthatóak, megfelelő kiigazításokat lehetett eszközölni, amelyeket az alábbi (51) preambulumbekezdés magyaráz el. Egy másik fontos tényező a kocsi emelőkapacitása. Ilyen szempontból nem találtunk nagyobb, átfogó különbségeket a kínai és a kanadai kézi emelőkocsik emelőkapacitása között. Ezért annak a következtetésnek a levonására került sor, hogy nincsenek lényeges különbségek a kanadai és a kínai termékek minőségében.

(44)

Ami az exportáló gyártóknak a kanadai és a kínai piacok fejlettségével és méretével kapcsolatos megjegyzéseit illeti, megjegyezzük, hogy a döntő elem az, hogy a kérdéses piac elegendően nagy-e ahhoz, hogy reprezentatív legyen az érintett terméknek a Közösségbe irányuló exportjának volumenével történő összehasonlításhoz. Ahogyan a fenti (40) preambulumbekezdésben megállapítást nyer, a jelen esetben a kanadai piac elegendően nagynak találtatott arra, hogy reprezentatív legyen ilyen szempontból. Az a tény, hogy a kínai piac összességében nagyobb, mint a kanadai, irreleváns annak megítélése szempontjából, hogy Kanada megfelelő-e, mint lehetséges analóg ország ebben az esetben. Tekintetbe véve azt a tényt, hogy a KNK fejlődő országnak minősül, miközben Kanada nem, megjegyezzük, hogy – amint azt a fenti (43) preambulumbekezdés megállapítja, a kanadai és a kínai termékek minősége összehasonlítható. A mind a kínai, mind a kanadai gyártók helyiségeiben lefolytatott helyszíni ellenőrzések alapján azt a következtetést vontuk le, hogy nincsenek lényeges különbségek a kínai és a kanadai gyártók gyártási létesítményeiben és módszereiben. Ezek miatt az okok miatt a KNK státusza, mint fejlődő ország, nem releváns kérdés ebből a szempontból, és ez nem teszi ésszerűtlenné Kanadának analóg országként történő megválasztását ebben az esetben.

(45)

Tekintettel arra az állításra, hogy a kanadai együttműködő gyártó és egy közösségi gyártó közötti kapcsolat komolyan kétségbe vonja a rendelkezésre bocsátott adatok objektivitását és pontosságát, nem volt fellelhető valamiféle alap erre az állításra a vizsgálat folyamán. A Bizottság ellenőrizte, hogy a kapcsolat nem bír-e valamilyen torzító hatással a kanadai gyártó áraira, a gyártási költségeire és jövedelmezőségére, különösen a vállalat adatainak helyszíni ellenőrzése során. Nem találtunk jelzést semmiféle ilyen torzításra. A Bizottság megállapította, hogy a rendelkezésre bocsátott információ pontos és megbízható volt, és fel lehetett használni ennek a vizsgálatnak a céljaira.

(46)

A fentiekre tekintettel ideiglenesen azt a következtetést vontuk le, hogy Kanada megfelelő analóg országot képvisel az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontjával összhangban.

(47)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja alapján a normálérték meghatározása az együttműködő exportáló gyártók számára az analóg országbeli gyártótól kapott ellenőrzött információk alapján történt, vagyis a kanadai belföldi piacon az összehasonlítható terméktípusokért fizetett és fizetendő árak alapján, mivel ezekről megállapították, hogy a szokásos üzletmenetbe illeszkednek.

(48)

Ennek eredményeként a normálérték meghatározása az együttműködő kanadai gyártó által nem kapcsolt ügyfeleknek történő belföldi értékesítés árainak súlyozott átlagával történt, típusonként.

(49)

Két exportáló gyártó minden, a Közösségbe irányuló exportértékesítése közvetlenül független ügyfeleknek történt a Közösségben. Az exportárat ezért az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban lehetett megállapítani, a ténylegesen fizetett vagy fizetendő árak alapján. Ami a két másik exportáló gyártót illeti, a Közösségbe irányuló exportértékesítésük egy része olyan importőröknek történt, amelyekkel az exportőröknek szerződéses kompenzációs megállapodása volt, ami az árakat megbízhatatlanná tette. Ezekben az esetekben az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdésével összhangban az exportárat a Közösségen belüli független ügyfeleknek történő továbbértékesítés árainak alapján építettük fel. Kiigazítások történtek minden, a behozatal és a továbbértékesítés között felmerült költségre – beleértve az értékesítési, általános és igazgatási ráfordításokat –, valamint a nyereségre. Az erre a célra használt nyereség az érintett termék együttműködő, nem kapcsolt importőrei által elért nyereség átlaga.

(50)

A normálérték és az exportár közötti összehasonlítást gyártelepi alapon és ugyanezen a kereskedelmi szinten végezték el. A fair összehasonlítás érdekében, az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésével összhangban figyelembe vették a tényezők olyan különbségeit, amelyek bizonyíthatóan kihatnak az árakra és az árak összehasonlíthatóságára. Ezen az alapon engedmények megadására került sor, ahol az alkalmazható, a szállítási költségek, a biztosítás a kezelési és rakodási költségek, a csomagolási költségek, a finanszírozási költségek és az árengedmények különbségei miatt.

(51)

Ami az analóg országot, Kanadát illeti, a vizsgálat megállapította, hogy a kanadai kézi emelőkocsikban használnak egy kéziféket, ami nem áll a kínai termékek többségére. Ezért elvégeztük a megfelelő kiigazítást az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének a) pontja szerint a kanadai árakra, hogy kiküszöböljük a kézifék hatását. Ezenkívül egyes kanadai termékeknél a villák alacsonyabban vannak, mint a kínai termékeknél. Ezért elvégeztük a megfelelő kiigazítást az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének a) pontja szerint a kanadai árakra ezeknél a termékeknél, hogy kiküszöböljük ennek a különbségnek a hatását.

(52)

Annál a négy exportáló gyártónál, amelyek megkapták az IT-t, az analóg országra megállapított normálérték súlyozott átlagát az egyes, a Közösségbe exportált típusokra összevetettük az exportáló gyártók által a Közösségbe exportált megfelelő típus exportárainak súlyozott átlagával, ahogyan arról az alaprendelet 2. cikkének (11) bekezdése rendelkezik.

(53)

Ahhoz, hogy az egész országra kiterjedő dömpingkülönbözetet kiszámítsa a KNK összes többi exportőre számára, a Bizottság először megállapította az együttműködés szintjét. Összehasonlítás történt az érintett terméknek az Eurostat statisztikája szerint a KNK-ból származó teljes behozatala és a négy együttműködő exportáló gyártó által exportált volumenek között. Mivel az együttműködő exportáló gyártók által jelentett teljes exportvolumen lényegesen alacsonyabb volt, mint az Eurostat statisztikájában jelentett importvolumen a vizsgálati időszakban, ideiglenesen olyan következtetés levonására került sor, hogy jelentős az együttműködés hiánya (az érintett terméknek a Közösségbe irányuló behozatalában mintegy 47 %). Annak elkerülésére, hogy az exportáló gyártók hasznot húzzanak abból, hogy nem tanúsítanak együttműködést, és mivel nem voltak olyan jelzések, hogy a nem együttműködő gyártók dömpingkülönbözetei alacsonyabbak lennének, az országos dömpingkülönbözet megállapítása az együttműködő exportáló gyártók legnagyobb mértékben exportált terméktípusaira megállapított dömpingkülönbözetek átlagaként került meghatározásra, ami magasabbnak bizonyult, mint az exportáló gyártóknál megállapított legmagasabb egyedi dömpingkülönbözet.

(54)

Az ideiglenes dömpingkülönbözetek a közösségi CIF-határparitáson, vám előtti ár százalékában kifejezve a következők:

(55)

A vizsgálat megállapította az együttműködő vállalatok által benyújtott információk alapján, hogy a VI során a kézi emelőkocsikat a következők gyártották:

Lehetnek további nagyon kis gyártók, jelentéktelen gyártási volumenekkel, amelyek nem működtek közre a vizsgálatban.

(56)

Ebből adódóan az ideiglenes következtetés az, hogy a fenti öt gyártó által előállított kézi emelőkocsik alkotják a közösségi gyártást az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében.

(57)

A panaszt négy gyártó, a Bolzoni SpA, a BT Products AB, a Franz Kahl GmbH és a Pramac Lifters SpA nyújtotta be, amelyek együttműködőek voltak a vizsgálat során. Együttesen ezek a gyártók a kézi emelőkocsik teljes közösségi gyártásának több mint 60 %-át képviselik. Ezek tehát úgy tekintendők, hogy ők alkotják a „közösségi iparágat” az alaprendelet 4. cikke (1) bekezdésének és 5. cikke (4) bekezdésének értelmében, és a továbbiakban rájuk ily módon utalunk.

(58)

A közösségi felhasználás a kézi emelőkocsik teljes, az Eurostat statisztikáin alapuló importjának, a közösségi iparág összes, ellenőrzött értékesítésének és egy másik, a gyártást 2004-ben beszüntető, közösségi gyártó értékesítésének összevont volumenére alapult.

(59)

A kézi emelőkocsik közösségi felhasználása mintegy 493 000 darab volt a VI folyamán. Ez a szám 17 %-kal magasabb, mint a vizsgált időszak elején.

(60)

Az Eurostat adatai alapján a KNK-ból származó behozatal volumene lényegesen, vagyis 138 %-kal megnőtt a vizsgált időszakban. A behozatalban bekövetkezett növekedés különösen markáns volt 2002 és 2003 között, amikor a növekedés 51 % volt.

(61)

A dömpingelt behozatal piaci részaránya meredeken, több mint 100 %-kal nőtt a megvizsgált időszakban. Ez a megnövekedett piaci részarány teljes egészében a korábban a közösségi iparág által birtokolt részarányból vett el.

(62)

Az Eurostat adatai szerint a KNK-ból származó dömpingelt behozatal átlagos árai csökkentek 2000 és a VI között, 34 %-kal. Az árak stabilak maradtak 2001-ig, aztán 12 %-kal csökkentek 2002-ben, és még további 25 %-kal csökkentek 2002 és 2003 között.

(63)

Az alákínálás meghatározásához a Bizottság elemezte a VI időszak áradatait. A közösségi iparág nem kapcsolt ügyfeleknek szóló nettó gyártelepi értékesítési árainak súlyozott átlaga, az árengedmények és a visszatérítések levonása után, összehasonlításra került az együttműködő kínai exportáló gyártók összehasonlítható típusainak ugyanazon a kereskedelmi szinten, vagyis a forgalmazóknak történő eladásban érvényesülő importárainak súlyozott átlagával. Az importárak meghatározása CIF paritáson történt, és elvégezték a megfelelő kiigazítást, hogy azok tartalmazzák a behozatalra szokásosan fizetett vámokat. Két esetben, amikor kiderült, hogy az importőröknek szerződéses kompenzációs megállapodása van a kínai exportáló gyártókkal, ezeknek az importőröknek a nem kapcsolt ügyfeleknek történő továbbértékesítési árait használták fel.

(64)

Ezen az alapon ideiglenesen megállapítást nyert az alákínálás fennállása a KNK-ból származó behozatalban. Az alákínálás szintje – a közösségi iparág értékesítési árainak százalékában kifejezve – valamennyi exportáló gyártó esetében 55 % felettinek adódott.

(65)

Az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdésével összhangban a közösségi iparág helyzetének megvizsgálása magában foglalta az összes, az iparág állapotára hatást gyakorló gazdasági tényező és mutató kiértékelését 2000-től (bázisév) a VI-ig.

(66)

A megvizsgált időszakban a közösségi iparág termelése 33 %-kal csökkent. Mivel a gyártási kapacitás többé-kevésbé változatlan maradt ugyanebben az időszakban, a kapacitáskihasználás a termeléssel együtt csökkent.

(67)

A zuhanó értékesítés eredményeként volt egy kis átfogó növekedés a készletszintekben. Mindazonáltal a vizsgálat megmutatta, hogy a készletek alakulása nem tekinthető különösen releváns jelzőszámnak a közösségi iparág gazdasági helyzetére, mivel a közösségi gyártók általában konkrét megrendelésekre gyártanak, és ezért a készletek rendszerint olyan áruk, amelyek az ügyfeleknek történő szállításra várakoznak.

(68)

Bár a közösségi felhasználás nőtt 2000 és a VI között, a közösségi iparág értékesítésének volumene számottevően csökkent. Ebből következően piaci részaránya meredeken zuhant, ahogyan azt az előzőekben bemutattuk. Ezt a KNK-ból származó behozatal alakulásával kell szembesíteni, amelynek piaci részaránya jelentősen nőtt a megvizsgált időszakban.

(69)

A közösségi iparág piaci részarányának 34 %-át elveszítette 2000 és a VI között.

(70)

A közösségi iparág saját gyártásának fajlagos árai a nem kapcsolt ügyfeleknek történő Közösségen belüli értékesítésben csökkentek a megvizsgált időszakban. A csökkenés különösen markáns volt 2001 és 2003 között, amikor az értékesítési árak 6 %-kal csökkentek.

(71)

Hagyományosan ezen a piacon az árakat a termék minősége, az értékesítést követő szolgáltatások és a gyártók által kínált garanciák mozgatták. A megvizsgált időszakban azonban ez a helyzet radikálisan megváltozott, és az ár lett a döntő értékesítési tényező a VI folyamán. Miközben a fajlagos értékesítési árak 8 %-kal csökkentek 2000 és a VI között, a gyártás fajlagos költsége növekedett, mert a fő alapanyagnak, az acélnak az ára, amely a gyártási költség jelentős részét teszi ki, növekedett, különösen a VI folyamán.

(72)

Mivel a közösségi iparág árai nem tudtak lépést tartani a gyártási költségek növekedésével, a dömpingelt behozatalhoz kapcsolódó árleszorítás miatt, a közösségi iparágban a jövedelmezőség esése következett be.

(73)

A vizsgálat azt mutatta, hogy a dömpingelt behozatal több mint 59 %-kal alákínált a közösségi iparág nyomott értékesítési átlagárainak a VI folyamán (ld. a fenti (64) preambulumbekezdés). Ez az alákínálás jól láthatóan veszteséges árakhoz vezetett a közösségi iparág számára egy olyan időszakban, amikor emelniük kellett volna ahhoz, hogy megnövekedett költségeiket fedezhessék.

(74)

2000 és a VI között, amikor a Közösség felhasználása 17 %-kal nőtt, a közösségi iparág értékesítési volumene a közösségi piacon 24 %-kal csökkent. A közösségi iparág 12 százalékpontos piaci részarányt veszített, miközben – ahogy a fentiekből látható – a dömpingelt behozatal 29 százalékpontos piaci részarányt szerzett ugyanabban az időszakban.

(75)

A közösségi iparág jövedelmezősége meredeken esett az időszak során, ami veszteségekhez vezetett 2002-ben, amelyek folyamatosan romlottak 2003 és a VI folyamán.

(76)

Komoly beruházások történtek a megvizsgált időszakban, különösen 2001-ben és 2002-ben. Meg kell jegyeznünk, hogy a közösségi gyártók jól bevezetett vállalatok, amelyek sokéves hagyományokkal rendelkeznek a kézi emelőkocsik gyártásában. Ezért a pótló beruházások, amelyek a beruházások javarészét tették ki, szükségesek voltak ahhoz, hogy versenyképesek maradjanak.

(77)

A piaci feltételek megváltozása és konkrétan az értékesítési árak hanyatlása miatt a VI folyamán az új beruházások nagy részét elhalasztották vagy törölték, a közösségi felhasználás növekvő expanziója ellenére.

(78)

A beruházások megtérülése, a közösségi iparág nettó eredményében és beruházásainak nettó könyv szerinti értékében kifejezve követte a jövedelmezőség tendenciáját, és 1 063 %-kal csökkent a megvizsgált időszakban.

(79)

A közösségi iparág cash-flow-ja 385 %-kal romlott a megvizsgált időszakban, a jövedelmezőségi tendenciának megfelelően.

(80)

A vizsgálat megállapította, hogy a közösségi iparág számára nehezebbé vált a tőkebevonás a megvizsgált időszakban, különösen az ennek az időszaknak a vége felé és a VI folyamán elszenvedett növekvő veszteségek miatt.

(81)

A hasonló termék esetében csökkent a foglalkoztatás a megvizsgált időszakban. Az egy foglalkoztatottra számított termelékenység (amelyet a gyártott darabszámnak a foglalkoztatottak számával történő elosztása alapján határoztak meg) 2000 és 2002 között 11 %-kal csökkent, majd további 3 %-kal 2003 és a VI között. Ez azonban a gyártási volumennek a foglalkoztatásnál lassúbb ütemű csökkenésének tudható be. Az egy foglalkoztatottra számított átlagos foglalkoztatási költség, a béreket tükrözve, még csak nem is nőtt az inflációnak megfelelően, hanem inkább stabil maradt a megvizsgált időszakban.

(82)

A gyártókapacitások racionalizálását célzó erőfeszítések történtek a közösségi gyártóknál, gyárak bezárásával és a foglalkoztatottak számának csökkentésével. A közösségi gyártók csökkenteni tudták az elbocsátások számát oly módon, hogy a munkaerő egy részét jövedelmezőbb tevékenységekre irányították át saját üzletmenetükben.

(83)

A dömping tényleges mértékének nagyságrendje által a közösségi iparágra gyakorolt hatás nem tekinthető elhanyagolhatónak, figyelembe véve az érintett behozatal volumenét és árait.

(84)

Továbbá, nem voltak olyan jelzések a VI folyamán, hogy a közösségi iparág kezdene magához térni, egy korábbi dömping vagy szubvencionálás hatásai után.

(85)

A vizsgált időszakban a KNK-ból származó, alacsony árú, dömpingelt behozatal jelentősen nőtt a Közösség piacán, és a közösségi iparágra vonatkozó összes károkozási mutatók negatív fejleményeket mutattak.

(86)

Egyes mutatók nagyon jelentősen romlottak a megvizsgált időszak során. Ez volt a helyzet a gyártási volumennel, az értékesítési volumennel, a piaci részaránnyal, a jövedelmezőséggel, a beruházások megtérülésével és a pénzáramlással.

(87)

Az összes tényezőt, és különösen a közösségi iparág piaci részarányának a növekvő felhasználás időszakában bekövetkezett esését, valamint a beruházások színvonalának eséséhez vezető jelentős pénzügyi veszteségeket figyelembe véve, ideiglenesen az a vélemény alakult ki, hogy a közösségi iparág lényeges kárt szenvedett el az alaprendelet 3. cikkének (1) bekezdése és 3. cikkének (5) bekezdése értelmében.

(88)

Az alaprendelet 3. cikkének (6) bekezdésével és 3. cikkének (7) bekezdésével összhangban a Bizottság megvizsgálta, hogy a kézi emelőkocsik KNK-ból származó dömpingelt behozatala okozta-e a lényeges kárt, amelyet a közösségi iparág elszenvedett. A dömpingelt behozatalon kívüli, ismert tényezők, amelyek ugyanakkor kárt okozhattak a közösségi iparágnak szintén megvizsgálásra kerültek, annak biztosítására, hogy az ezen más tényezők által okozott lehetséges kárt ne tulajdonítsák a dömpingelt behozatalnak.

(89)

A KNK-ból származó dömpingelt behozatal 138 %-kal nőtt a megvizsgált időszak során. Ez a növekedés gyorsabban következett be, mint a közösségi felhasználásé, amely 17 %-kal nőtt ugyanebben az időszakban. Ez a megnövekedett behozatal és az emelkedő felhasználás egybeesett az értékesítési volumenek csökkenésével a közösségi iparág számára. A dömpingelt behozatal piaci részaránya több mint 100 %-kal nőtt a megvizsgált időszakban. A behozatal megnövekedett piaci részaránya egybeesett a közösségi iparág piaci részarányának ennek megfelelő esésével a VI során. Ezért világos, hogy a behozatal vette át a közösségi iparág által elveszített piaci részarányt.

(90)

Ez a megnövekedett behozatal alá is kínált a közösségi iparág árainak, nagyon jelentős arányban, így indokoltan elmondható, hogy ez volt a felelős a zuhanó árakért, ami veszteségekhez vezetett a közösségi iparágban. A dömpingelt behozatal alacsony árszínvonala árleszorítást is okozott, és a közösségi iparág nem tudta növelni árait költségnövekményeinek fedezésére. Ezenkívül, a közösségi iparág nem tudta növelni kapacitáskihasználását, ahogyan az egyébként indokoltan történhetett volna, figyelembe véve a felhasználásnak a megvizsgált időszakban megfigyelt növekedését.

(91)

Ezért ideiglenesen az a következtetés került levonásra, hogy – a volumenét és piaci részarányát jelentősen megnövelő, és alacsony, dömpingelt árakon megvalósuló – érintett behozatal által gyakorolt nyomás meghatározó szerepet játszott a közösségi iparág helyzetének romlásában, különösen az elmaradt értékesítés és elvesztett piaci részarány, a jövedelmezőség, a beruházások megtérülése és a tőkebevonási képesség vonatkozásában.

(92)

Megjegyzendő, hogy a közösségi iparág exportteljesítménye csökkent a VI során. A Közösségen kívüli export volumene azonban a megvizsgált időszakban csak 11 %-át tette ki a közösségi iparág teljes értékesítési volumenének. Átlagban az exportárak alacsonyabbnak bizonyultak, mint a Közösségen belüli árak a megvizsgált időszak folyamán. Ez azonban főként az eltérő termékösszetételnek tudható be. Meg kell jegyeznünk, hogy a kínai gyártók jelenléte az exportpiacokon csökkentett nyereséget eredményezett a közösségi iparág exportjában. Mindazonáltal a Közösségen belüli értékesítéssel ellentétben, az exporton még mindig volt egy kisebb nyereség a VI-ig, és ezért az nem járulhatott hozzá jelentősen a közösségi iparág által elszenvedett kárhoz.

(93)

Figyelembe véve az exportértékesítés kismértékű hozzájárulását a közösségi iparág átfogó üzleti tevékenységéhez, ez nem tekinthető olyan tényezőnek, amely lényeges kárt okozott volna az érintett vállalatoknak.

(94)

Már megjegyzésre került, hogy nagy és jelentős beruházások történtek a megvizsgált időszakban. A 2001 és 2002 során elvégzett nagy beruházásokat már akár 1999-ben is betervezték, Kínának a Közösség piacára történt nagymértékű belépése előtt, és ezek normális körülmények között józan döntéseknek minősültek volna, dömpingelt behozatal hiányában. Mi több, a beruházások nagyobbik része pótló beruházásokból állt.

(95)

A más, harmadik országokból történő behozatalt illetően, ez a behozatal nem eredményezhet semmiféle lényeges károkozást, mivel kevés behozatal jön a KNK-tól különböző forrásokból. A többi behozatal csak 11 %-át képviseli a teljes behozatalnak, és piaci részarányuk, amely 2000 óta csökkent, csak 4 % volt a VI folyamán.

(96)

A vizsgálat azt is megmutatta, hogy a Közösség kibővítése nem változtatta meg ezeket a „régi” tizenöt tagállam alapján tett megállapításokat. Nincs nagyobb gyártás az új tagállamokban, mivel csak néhány kisebb gyártó van Lengyelországban, a Cseh Köztársaságban, Szlovákiában és Szlovéniában.

(97)

Bizonyos érdekelt felek felvetették, hogy a közösségi iparág által elszenvedett károk a kínai gyártók számára kedvező euro/USD árfolyam következményei.

(98)

Az érintett termék konkrét esetében a KNK-tól különböző országokból származó behozatal szintén hasznot húzott az euro felértékelődéséből. Annak volumene azonban csökkent a megvizsgált időszakban, miközben a KNK-ból származó behozatal ugyanebben az időszakban 138 %-kal nőtt. Bár első pillantásra nem zárható ki, hogy az euro felértékelődése az USD-vel szemben előnyt biztosított az érintett terméknek a KNK-ból származó behozatala számára, az a tény, hogy a devizák ingadozásai nem gyakoroltak hatást a más országokból származó behozatalra, azt jelzi, hogy ez nem tekinthető oksági tényezőnek a KNK-ból származó dömpingelt behozatal felfutására.

(99)

Bizonyos érdekelt felek felvetették azt is, hogy a közösségi iparág egyes legnagyobb ügyfeleiknek a termékeket olyan árakon kínálja, amelyek lényegesen alacsonyabbak, mint a KNK-ból importált kézi emelőkocsik árai. Szerintük ennek az oka az, hogy a kézi emelőkocsikat „értékesítési eszközként” használják a nagyobb és drágább anyagmozgató berendezésekhez. Ez okozhatta azt a kárt, amely a közösségi iparágat állítólag érte.

(100)

Megjegyzendő, hogy a kézi emelőkocsit valóban használják „értékesítési eszközként” annak érdekében, hogy az ügyfeleket meggyőzzék a kézi emelőkocsikból és/vagy drágább anyagmozgató berendezésekből álló csomag megvásárlásáról. Nincs azonban jele annak, hogy ezek jelentős mennyiségek lennének, vagy az árak különösen alacsonyak lennének.

(101)

A közösségi importőrök azt állították, hogy a közösségi iparág által elszenvedett kárt többek között gyenge minőségű termékeknek a közösségi piacra történt bevezetése és a részegységek gyártásának kihelyezése okozta.

(102)

Valóban, a vizsgálat azt derítette ki, hogy egyes közösségi gyártók új, gyengébb minőségű modelleket vezettek be, a szabványos modellekkel összehasonlítva alacsonyabb áron. Kitartanak azonban amellett, hogy ez inkább reagálás volt az ilyen termékek dömpingelt behozatalának nagymérvű beáramlására a KNK-ból, mintsem normális piaci fejlemény.

(103)

Ugyanezt az okot adják meg a közösségi gyártók azzal kapcsolatban, hogy miért helyezték ki egyes részegységek gyártását. Úgy érzik, rákényszerültek az eredmény maximalizálására és a veszteségek minimalizálására, mivel a kínai dömping folytatódik.

(104)

A vizsgálat megmutatta, hogy a dömpingelt behozatal nagy mennyiségei a közösségi iparág árainak jelentős esését okozták, amikor ez az iparág sikertelenül küzdött a piaci részarány és a kielégítő kapacitáskihasználás fenntartásáért, főként a kínai alákínálás és árleszorítás miatt. Ugyanebben az időszakban a KNK-ból jövő behozatal volumene és annak részaránya folytatta a meredek emelkedést. A Bizottság ideiglenesen arra a következtetésre jutott, hogy a kínai behozatal a fő, ha ugyan nem az egyetlen oka a közösségi iparág által elszenvedett kárnak.

(105)

A fenti elemzésből következően, amely dömpingelt behozatal által a közösségi iparág helyzetére gyakorolt káros hatások összes ismert tényezőjét, ha vannak ilyenek, meghatározta és elkülönítette, az ideiglenes következtetés az, hogy ezek az egyéb tényezők nem járultak hozzá lényeges mértékben a közösségi iparág által elszenvedett kárhoz. Ezért az ideiglenes következtetés az, hogy a közösségi iparág által elszenvedett lényeges kárt – ahogyan azt a károkozás mutatóinak romlása, és különösen veszteséges helyzete, az eladásokon és a beruházásokon mutatkozó negatív megtérülése, valamint tőkebevonási képességének romlása mutatja – a KNK-ból származó dömpingelt behozatal okozta.

(106)

A Bizottság megvizsgálta, hogy a károkozó dömping meglétére vonatkozó ideiglenes következtetés ellenére, vannak-e kényszerítő okok, amelyek olyan következtetéshez vezetnének, miszerint nem közösségi érdek intézkedések foganatosítása ebben a konkrét esetben. Erre a célra, illetve az alaprendelet 21. cikkének (1) bekezdésével összhangban, a lehetséges intézkedéseknek az összes, ebbe az eljárásba bevont félre gyakorolt hatását, valamint annak következményei is megfontolás tárgyát képezték, ha nem lesznek intézkedések, a benyújtott bizonyítékok alapján.

(107)

A közösségi iparág a múltban a kézi emelőkocsik kis és nagy gyártóinak nagy számából állt. A vizsgálat megmutatta, hogy több vállalat is abbahagyta a gyártást a megvizsgált időszak előtt, alatt és közvetlenül azt követően. Ezek közül a korábbi gyártók közül sokan megváltoztatták fő tevékenységüket, és most az érintett termék importőreiként/ forgalmazóiként szerepelnek. A közösségi iparágat alkotó négy gyártónak is drasztikus szerkezetátalakítási lépéseket kellett tennie, mint például gyártóüzemek bezárása és nagymérvű elbocsátási intézkedések 2003-ban és a VI során.

(108)

A dömpingellenes intézkedések bevezetését követően várható, hogy a közösségi iparágnak mind az értékesítési volumenei, mind az értékesítési árai a közösségi piacon növekedni fognak. Ez javítja majd a közösségi iparág jövedelmezőségét, és mérsékli a további bezárások veszélyét. Ezt folytatva, az is tervbe van véve, hogy egyes gyártóüzemeket, amelyeket be kellett zárni, újra kinyithatnak, új foglalkoztatási lehetőségekkel.

(109)

Másfelől viszont, ha semmiféle dömpingellenes intézkedés kivetésére nem kerülne sor, valószínű, hogy a közösségi iparágban a negatív tendencia folytatódna. A közösségi iparág valószínűleg további piaci részarányt veszítene, és a veszteségek tovább emelkednének rövid távon. Hosszabb távon, a gyártás a Közösségben megszűnne.

(110)

A kézi emelőkocsik egyetlen közösségi szállítója sem fejtette ki a véleményét ebben a vizsgálatban, a kérdőívre adott válasszal. Világos azonban, hogy amennyiben nem kerülne sor intézkedések kivetésére, több szállító is komolyan érintve lenne, és valószínűleg be kellene zárniuk. Ennek az oka az, hogy a hidraulikagyártáshoz való részegységeknek ezek a kis szállítói, vagy a kerekek szállítói megélhetésükben a részegységeknek a kézi emelőkocsik közösségi gyártói számára történő értékesítésétől függenek.

(111)

A nem kapcsolt importőrök/forgalmazók nagy számban válaszoltak a kérdőívre a határidőn belül, és közreműködtek a vizsgálatban. Valamennyien ellenezték intézkedések kivetését.

(112)

Azok az importőrök/forgalmazók, akik kifejtették véleményüket ebben az ügyben nagy mértékben különböznek, mind méretüket, mind a kézi emelőkocsik üzletágnak tevékenységükben képviselt fontosságát tekintve. Az igaz, hogy az importőrök/ forgalmazók egy kis száma függ a kézi emelőkocsiüzlettől, ami forgalmuknak akár 95 %-át is kiteheti. Az importőrök/ forgalmazók többségére vonatkozóan azonban a vizsgálat kimutatta, hogy a kézi emelőkocsik értékesítése teljes forgalmuknak csak kevesebb, mint 3 %-át teszi ki. Amennyiben bármiféle dömpingellenes intézkedés kivetésére sor kerülne, nem valószínű, hogy ezek a forgalmazók komolyan érintettek lennének, mivel a kézi emelőkocsik nem fő üzleti tevékenységüket jelentik, és nem nagyon könnyű számukra, hogy átalakítsák termékportfoliójukat. Továbbmenve, ezeknek az importőröknek/forgalmazóknak nagy része a közösségi iparág ügyfele, vagy az volt, és szükség esetén át tudják állítani üzletüket, ha intézkedések kivetésére kerülne sor.

(113)

Az importőrök felhozták azt az érvet is, hogy a közösségi gyártás nem elegendő a kereslet kielégítésére, és hogy a behozatalra ezért szükség van. Azt is felvetették, hogy a közösségi gyártók nem tudják ugyanazt a minőséget és rugalmasságot nyújtani, ha az érintett termék szállítására kerül sor. Világos, hogy a közösségi gyártás nem tudja kielégíteni a felhasználási idényeket a Közösségben, de van egy nagyon jelentős kihasználatlan kapacitás a Közösségben, és vannak már behozatali források, amelyek pótolhatnának valamennyit a kiesésből. Továbbá a dömpingellenes intézkedések célja a dömpingelt behozatal eltávolítása, de nem az, hogy ne lépjenek be a Közösségbe, tisztességes árakon.

(114)

Ezért annak az ideiglenes következtetésnek a levonására került sor, hogy amennyiben megtörténik az intézkedések meghozatala, azok nem lesznek lényeges hatással a kézi emelőkocsik nem kapcsolt importőreire és forgalmazóira a Közösségben.

(115)

A kézi emelőkocsik fő felhasználói között vannak raktárak, szupermarketek, szállítási és szállítmányozási cégek. Válaszok a vonatkozó kérdőívre két felhasználótól érkeztek be. Ezek a felhasználók semlegesek voltak az intézkedések kivetésével kapcsolatban. Továbbmenve, nem nyújtottak be szempontokat az esetleges dömpingellenes intézkedéseknek az üzletükre gyakorolt valószínűsíthető hatásáról. Mindenesetre úgy véljük, hogy a kézi emelőkocsik kisebb jelentőségűek üzletük szempontjából.

(116)

A felhasználók további együttműködésének hiánya ebben az ügyben ahhoz az ideiglenes következtetéshez vezet, hogy a dömpingellenes intézkedések nem gyakorolnak semmiféle negatív hatást a felhasználók helyzetére a Közösségben.

(117)

Megjegyzendő, hogy a közösségi iparág veszteségtermelő helyzete abból adódott, hogy nehéz volt számára a tisztességtelenül alacsonyan árazott dömpingelt behozatallal való verseny.

(118)

Úgy véljük, hogy az intézkedések kivetése visszaállítja a tisztességes versenyt a piacon. Akkor a közösségi iparágnak legalább arra képesnek kell lennie, hogy növelje a volument, illetve – talán csak korlátozott mértékben – az értékesítési árakat, ezáltal megteremtve a megtérülés szükséges szintjét, ami már indokolja a folyamatos beruházást gyártási létesítményeibe. Az intézkedések kivetésének elmulasztása komolyan fenyegetné a közösségi iparág életképességét, amelynek eltűnése csökkentené a választékot és a felhasználókért folytatott versenyt.

(119)

A fentiek alapján ideiglenesen az a következtetés, hogy az ideiglenes dömpingellenes intézkedések kivetése nem lenne ellentétes a Közösség érdekeivel.

(120)

A dömpinggel, a károkozással, az oksági összefüggésekkel és a közösségi érdekkel kapcsolatban levont ideiglenes következtetésekre való tekintettel, ideiglenes intézkedéseket kell kivetni annak érdekében, hogy dömpingelt behozatal által a közösségi iparágnak okozott további károkat megelőzzék.

(121)

Az ideiglenes intézkedések szintjének megállapítása érdekében figyelembe kell venni mind a megállapított dömpingkülönbözetet, mind a közösségi iparág által elszenvedett károkozás megszüntetéséhez szükséges vám összegét.

(122)

Az ideiglenes intézkedéseket olyan szinten kell kivetni, ami elégséges az ilyen behozatal által okozott kár megszüntetéséhez, anélkül hogy meghaladná a megállapított dömpingkülönbözetet. A kárt okozó dömping hatásainak eltüntetéséhez szükséges vám összegének kiszámítása során az volt a megfontolás, hogy a hozott intézkedéseknek lehetővé kell tenniük, hogy a közösségi iparág fedezze gyártási költségeit és összességében olyan adózás előtti nyereséget érjen el, ami indokoltan elérhető egy ilyen típusú iparág által a hasonló termékeknek a Közösségben történő értékesítésével, a szokásos versenyfeltételek szerint, vagyis dömpingelt behozatal hiányában. Az ehhez a számításhoz használt adó előtti nyereséghányad a forgalom 5 %-a volt, mivel bebizonyosodott, hogy ez az a jövedelmezőségi szint, amely indokoltan elvárható károkozó dömping hiányában, hiszen ez volt a közösségi iparág jövedelmezőségi szintje, mielőtt a Közösségbe irányuló kínai behozatal elkezdett jelentősen növekedni a megvizsgált időszakban. Ezen az alapon kiszámításra került a közösségi iparág számára a hasonló termékre vonatkozó, kárt nem okozó ár. A kárt nem okozó árat úgy kaptuk meg, hogy a fent említett 5 %-os nyereséghányadot hozzáadtuk a gyártási költséghez.

(123)

A szükséges áremelés megállapítása ezután az importárakra képzett – az alákínálásra vonatkozó számításokban meghatározott – súlyozott átlagnak a közösségi iparág által a közösségi piacon eladott termékek nem károkozó átlagárával történő összehasonlítással történt. Az ebből az összehasonlításból kapott különbség aztán az átlagos CIF-importérték százalékában került kifejezésre. Ezek a különbségek minden esetben a megállapított dömpingkülönbözet felett voltak.

(124)

Mivel a károkozást megszüntető szint magasabb, mint a megállapított dömpingkülönbözet, az ideiglenes intézkedéseknek az utóbbin kell alapulniuk, az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban. Az ideiglenes dömpingellenes vámnak a KNK számára a következőnek kell lennie:

(125)

Az ebben a rendeletben meghatározott egyedi, vállalati dömpingellenes vámtételek meghatározására a jelen vizsgálat megállapításai alapján került sor. Ezért ezek az annak a vizsgálatnak a folyamán talált helyzetet tükrözik ezekkel a vállalatokkal kapcsolatban. Ezek a vámtételek (az országos, „minden más vállalatra” alkalmazandó vámmal ellentétben) kizárólagosan az érintett országból származó és a vállalatok, és ily módon az említett konkrét jogi személyek által gyártott termékek behozatalára vonatkoznak. Azok az importtermékek, amelyeket bármely más, ennek a rendeletnek a rendelkező részében névvel és címmel kifejezetten nem említett vállalat gyártott, beleértve azokat a jogalanyokat is, amelyek kapcsolt viszonyban vannak a konkrétan említettekkel, nem húzhatnak hasznot ezekből a tételekből, és rájuk a „minden egyéb vállalatra” vonatkozó vámtételeket kell alkalmazni.

(126)

Bármely igénnyel, amely ezeknek az egyedi vállalati dömpingellenes vámtételeknek az alkalmazásával kapcsolatos (pl. egy, a jogalany nevében bekövetkezett, vagy új gyártási vagy értékesítési jogalanyok létrehozását követő változás), a Bizottsághoz kell fordulni (3), az összes vonatkozó információval együtt, különös tekintettel a társaság tevékenységében a gyártással, a belföldi vagy az exportértékesítéssel kapcsolatban bekövetkezett bármiféle változásra, mint pl. a névváltozás vagy a gyártási és értékesítési jogalanyok megváltozása. A Bizottság szükség esetén, a Tanácsadó Bizottsággal való megbeszélést követően, megfelelően módosítja a rendeletet oly módon, hogy frissíti az egyedi vámtételekben részesedő vállalatok jegyzékét.

(127)

A megfelelő adminisztráció érdekében meg kell határozni egy olyan időszakot, amelyen belül az érdekelt felek, akik az eljárás megindításáról szóló értesítésben megadott határidőn belül felvették a kapcsolatot, írásban ismertethetik véleményüket, vagy meghallgatást kérhetnek. Továbbá ki kell jelenteni, hogy az ennek a rendeletnek a céljára, a vámok kivetésével kapcsolatban tett megállapítások ideiglenesek, és az esetleges végleges vám céljára újbóli megfontolásra kerülhetnek,

Európai Bizottság

Directorate General for Trade (Kereskedelmi Főigazgatóság)

Directorate B

J-79 5/17

Rue de la Loi/Wetstraat 200

B-1049 Brussels.