Az Európai Parlament és a Tanács 1228/2003/EK rendelete

(2003. június 26.)

a villamos energia határokon keresztül történő kereskedelme esetén alkalmazandó hálózati hozzáférési feltételekről

(EGT vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 95. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára [1],

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére [2],

a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően [3],

mivel:

(1) A villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló, 1996. december 19-i 96/92/EK európai parlamenti és a tanácsi irányelv [4] jelentős mértékben hozzájárult a villamos energia belső piacának megteremtéséhez.

(2) Az Európai Tanács 2000. március 23–24-i lisszaboni ülésén gyors munkára szólított fel a belső piac megteremtésének befejezéséhez mind a villamosenergia-, mind a gázágazatban, valamint kérte ezen ágazatok liberalizációjának felgyorsítását egy teljesen működőképes belső piac kialakításának céljából.

(3) A villamos energia kereskedelmének intenzívebbé tétele révén elő kell segíteni egy valódi belső villamosenergia-piac létrejöttét, amely a gazdaság más ágazataival összehasonlítva jelenleg kevésbé fejlett.

(4) A strukturálisan hasonló területeken hatékonyan működő átviteli rendszerirányítók összehasonlításának figyelembevételével és a 96/92/EK irányelv rendelkezéseinek kiegészítésével méltányos, a költségeket tükröző, átlátható és közvetlenül alkalmazható szabályokat kell bevezetni a határokon átnyúló díjszabás és a rendelkezésre álló rendszerösszekötő kapacitások felosztása vonatkozásában, annak érdekében, hogy az átviteli hálózatokhoz tényleges hozzáférést lehessen biztosítani a határokon átnyúló ügyletek céljából.

(5) A 2000. május 30-i Energiatanács következtetéseiben felkérte a Bizottságot, a tagállamokat, a nemzeti szabályozó hatóságokat és igazgatási szerveket, hogy biztosítsák a szűk keresztmetszeteket kezelő intézkedések kellő időben történő végrehajtását, továbbá közösen az Európai Átviteli Rendszerirányítók Szövetségével (European Transmission System Operators – ETSO) gyors ütemben vezessenek be egy stabil, hosszabb távon alkalmazható díjszabási rendszert, amely megfelelő költségallokációs jelzéseket szolgáltat a piaci szereplőknek.

(6) Az Európai Parlament a Bizottság második, az energiapiacok liberalizációjának állapotáról szóló jelentéséről szóló, 2000. július 6-i állásfoglalásában arra szólított fel, hogy a hálózat használatára olyan feltételeket teremtsenek a tagállamokban, amelyek nem akadályozzák a villamos energia határokon keresztül történő kereskedelmét, valamint felszólította a Bizottságot, hogy pontosan meghatározott javaslatokat terjesszen elő a Közösségen belüli kereskedelem létező akadályainak lebontása érdekében.

(7) Fontos, hogy az európai villamosenergia-rendszer részét képező harmadik országok eleget tegyenek az e rendeletben meghatározott előírásoknak és a rendelet szerint elfogadott iránymutatásoknak annak érdekében, hogy hatékonyabbá tegyék a belső piac működését.

(8) E rendeletnek a díjszabásra és a kapacitásfelosztásra vonatkozó alapelveket kell megállapítania, ugyanakkor biztosítva a további, idevágó elveket és módszereket részletező iránymutatások elfogadását annak érdekében, hogy lehetővé tegye a gyors alkalmazkodást a változó körülményekhez.

(9) Nyitott versenypiacon a hálózatukon határkeresztező villamosenergia-áramlásokat befogadó átviteli rendszerirányítóknak a felmerülő költségeikért megfelelő ellentételezést kell kapniuk azon átviteli rendszerirányítóktól, akiknek hálózatából a határkeresztező villamosenergia-áramlás ered, illetve akiknek hálózatában végződik.

(10) Az átviteli rendszerirányítók közötti ellentételezésből eredő ki- és befizetéseket az országos hálózati díjak kialakításakor figyelembe kell venni.

(11) A határkeresztező hálózati hozzáférésért fizetendő tényleges összeg számottevően változhat, az érintett átviteli rendszerirányítóktól függően, valamint a tagállamokban alkalmazott díjszabási rendszer struktúrájában meglévő különbségek eredményeként. Ezért a kereskedelem torzulásának elkerülése érdekében szükséges bizonyos fokú harmonizáció.

(12) Megfelelő, hosszú távú területi jelzések rendszerére van szükség, amely azon elvre épül, hogy a hálózati hozzáférési díjak szintjeinek tükrözniük kell az érintett régió termelésének és fogyasztásának egyensúlyát, a termelők és/vagy fogyasztók hálózati hozzáférési díjai közötti különbségtétel alapján.

(13) Nem lenne megfelelő távolságfüggő díjakat vagy – feltéve, hogy vannak megfelelő területi jelzések – különleges díjakat alkalmazni, amelyeket csak az exportőrök vagy importőrök fizetnének a belföldi hálózat általános hozzáférési díján felül.

(14) A belső piacon kialakuló valódi verseny előfeltétele a megkülönböztetéstől mentes és átlátható hálózathasználati díj, beleértve az átviteli hálózat rendszerösszekötő távvezetékeinek használatát is. E távvezetékek rendelkezésre álló kapacitását a biztonságos hálózatüzemeltetés biztonsági szabványainak megfelelő legmagasabb szintben kell meghatározni.

(15) Fontos kiküszöbölni a verseny azon torzulásait, amelyek a tagállamokban az átviteli rendszerirányítók által alkalmazott biztonsági, üzemeltetési és tervezési szabványok különbségéből fakadnak. Ezenkívül a piaci szereplők számára legyenek átláthatóak a rendelkezésre álló átviteli kapacitásokra vonatkozó információk, valamint azon biztonsági, üzemeltetési és tervezési szabványok, amelyek befolyásolják a rendelkezésre álló átviteli kapacitásokat.

(16) Szabályokat kell alkotni a szűk keresztmetszeteket kezelő eljárásokból származó bevételek felhasználásáról, hacsak a rendszerösszekötő különleges jellege nem indokolja a mentességet e szabályok alól.

(17) Lehetővé kell tenni a szűk keresztmetszetek különböző módokon történő kezelését, amennyiben az alkalmazott módszerek pontos gazdasági jelzéseket adnak az átviteli rendszerirányítók és a piaci szereplők számára, és amennyiben azok piaci mechanizmusokon alapulnak.

(18) A belső piac zavartalan működése érdekében olyan eljárások kidolgozásáról kell rendelkezni, amelyek lehetővé teszik, hogy a Bizottság többek között a díjszabásra és a kapacitásfelosztásra vonatkozó határozatokat és iránymutatásokat fogadjon el, biztosítva egyúttal a tagállamok szabályozó hatóságainak bevonását e folyamatba, adott esetben európai szövetségükön keresztül. A szabályozó hatóságok, a tagállamok más érintett hatóságaival együtt, fontos szerepet játszanak a belső villamosenergia-piac megfelelő működésének elősegítésében.

(19) A tagállamok és az illetékes nemzeti hatóságok számára elő kell írni, hogy a Bizottságnak a tárgyhoz tartozó információkat szolgáltassanak. Ezen információkat a Bizottság bizalmasan kezeli. Amennyiben szükséges, a Bizottság a vonatkozó információkat kérheti közvetlenül az érintett vállalkozásoktól is, feltéve hogy az illetékes nemzeti hatóságokat erről tájékoztatja.

(20) A nemzeti szabályozó hatóságoknak gondoskodniuk kell az e rendeletben szereplő szabályok és az e rendelet alapján elfogadott iránymutatások betartásáról.

(21) A tagállamoknak szabályokat kell megállapítaniuk az e rendelet rendelkezéseinek megsértése esetén alkalmazandó szankciókról, és biztosítaniuk kell ezek végrehajtását. E szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

(22) Mivel a tervezett intézkedés céljait, nevezetesen a villamos energia határokon keresztül történő kereskedelmére vonatkozó összehangolt keretrendszer létrehozását a tagállamok nem tudják megvalósítani, és ezért az intézkedés terjedelme és hatása miatt az közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség a Szerződés 5. cikkében megállapított szubszidiaritási elvvel összhangban intézkedéseket fogadhat el. Összhangban az említett cikkben meghatározott arányossági elvvel, e rendelet nem lépheti túl a célkitűzések eléréshez szükséges mértéket.

(23) Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal [5] összhangban kell elfogadni,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Tárgy és hatály

E rendelet célja, hogy méltányos szabályokat állapítson meg a villamos energia határokon keresztül történő kereskedelmére vonatkozóan, elősegítve ezzel a versenyt a belső villamosenergia-piacon, figyelembe véve a nemzeti és a regionális piacok sajátosságait is. Ebből következik, hogy határkeresztező villamosenergia-forgalomra alkalmazható ellentételezési mechanizmust kell létrehozni, valamint összehangolt elveket kell kialakítani a határkeresztező átvitel díjaira és a nemzeti átviteli hálózatok közötti rendszerösszekötők kapacitásának felosztására.

2. cikk

Fogalommeghatározások

(1) E rendelet alkalmazásában a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 96/92/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. június 26-i 2003/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv [6] 2. cikkében található fogalommeghatározásokat kell alkalmazni, a "rendszerösszekötő" meghatározásának kivételével, amely helyébe a következő meghatározás lép:

a "rendszerösszekötő" azon átviteli vezetéket jelenti, amely tagállamok közötti határt keresztez, vagy ilyen határon ível át, és a tagállamok nemzeti átviteli hálózatait köti össze;

(2) A következő meghatározásokat szintén alkalmazni kell:

a "szabályozó hatóságok" a 2003/54/EK irányelv 23. cikke (1) bekezdésében említett szabályozó hatóságok;

a "határkeresztező áramlás" a villamos energia olyan fizikai áramlása egy tagállam átviteli hálózatán, amely a tagállam határain túli energiatermelők és -fogyasztók tevékenységének a tagállam átviteli hálózatára gyakorolt hatásának eredményeként jön létre. Ha két vagy több tagállam átviteli hálózata, csupán a 3. cikkben említett átviteli rendszerirányítók (TSO-k) közötti ellentételezési mechanizmus céljából, részben vagy egészben egy szabályozási zóna részét képezi, a szabályozási zóna egészét az egyik érintett tagállam átviteli hálózata részének kell tekinteni azért, hogy az egy szabályozási zónán belüli áramlást ne lehessen határkeresztező áramlásnak tekinteni, és a 3. cikk szerinti ellentételező kifizetésre ne kerüljön sor. Az érintett tagállamok szabályozó hatóságai dönthetik el, hogy a szabályozási zóna egészét melyik érintett tagállamhoz tartozónak tekintik;

a "szűk keresztmetszet" olyan helyzetet jelent, amikor a nemzeti átviteli hálózatok közötti rendszerösszekötő nem képes továbbítani a teljes, a piaci szereplők által igényelt nemzetközi kereskedelemből fakadó fizikai áramlást a rendszerösszekötők és/vagy az érintett nemzeti átviteli hálózatok kapacitáshiánya miatt;

villamos energia "bejelentett kivitele" az egyik tagállamból a villamos energia szerződéses megegyezésen alapuló olyan elszállítása, amelyhez egyidejűleg egy másik tagállamban vagy harmadik országban megfelelő vételezés ("bejelentett behozatal") kapcsolódik;

villamos energia "bejelentett tranzitja" a "bejelentett kivitel" kapcsán előálló körülmény, amikor az ügylet számára kijelölt szállítási útvonal érint egy országot, ahol nem kerül sor az ügylettel összefüggésben sem villamos energia elszállítására, sem megfelelő egyidejű vételezésre;

villamos energia "bejelentett behozatala" egy tagállamban vagy harmadik országban olyan villamosenergia-vételezés, amely egy időben történik a villamos energia elszállításával ("bejelentett kivitel") egy másik tagállamból;

az "új rendszerösszekötő" olyan rendszerösszekötő, amely e rendelet hatálybalépésekor még nem készült el.

3. cikk

Az átviteli rendszerirányítók közötti ellentételezési mechanizmus

(1) Az átviteli rendszerirányítók ellentételezésben részesülnek az átviteli hálózaton befogadott határkeresztező villamosenergia-áramlás költségeiért.

(2) Az (1) bekezdésben említett ellentételezést azon nemzeti átviteli rendszerirányítók fizetik, ahonnan a határkeresztező áramlások erednek, illetve ahol az áramlások végződnek.

(3) Az ellentételező kifizetéseket szabályos időközönként teljesítik egy adott múltbeli időszak tekintetében. Adott esetben a kifizetett ellentételezés utólagos módosítására akkor kerül sor, ha a ténylegesen felmerült költségek kimutatása végett szükséges.

Az első olyan időszakot, amely után ellentételezés fizetendő, a 8. cikkben említett iránymutatásokban határozzák meg.

(4) A 13. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban eljárva a Bizottság dönt az ellentételezésként fizetendő összegekről.

(5) A befogadott határkeresztező áramlások nagysága és azon határkeresztező áramlások nagysága, amelyeket úgy minősítenek, hogy országos átviteli hálózatokból erednek és/vagy ott végződnek, egy adott időszakban ténylegesen mért villamos energia fizikai áramlás alapján határozandó meg.

(6) A határkeresztező áramlás befogadásából eredő költségeket a hosszú távú, előretekintő átlagos költségnövekmény alapján kell megállapítani, figyelembe véve a veszteségeket, az új infrastruktúrával kapcsolatos beruházást, a meglévő infrastruktúra költségeinek megfelelő arányos részét, amennyiben az infrastruktúrát a határkeresztező áramlás átvitelére használják, különös figyelemmel az ellátás biztonságának garantálására. A felmerült költségek megállapításához elfogadott egyeztetett költségszámítási módszereket kell alkalmazni. Azon előnyöket, amelyek abból származnak, hogy a hálózat határkeresztező áramlást fogad be, figyelembe kell venni a kapott ellentételezés csökkentése végett.

4. cikk

Hálózati hozzáférési díjak

(1) A hálózati rendszerirányítók által a hálózati hozzáférés tekintetében alkalmazott díjaknak átláthatóaknak kell lenniük, figyelembe kell venniük a hálózati biztonsági követelményeket, és tükrözniük kell a ténylegesen felmerült költségeket, amennyiben megfelelnek egy hatékonyan működő és szerkezetileg hasonló hálózati rendszerirányító díjainak és megkülönböztetéstől mentesen alkalmazzák őket. A díjak nem lehetnek távolságfüggőek.

(2) A termelőktől és a fogyasztóktól ("terhelés") egyaránt kérhető hálózati hozzáférési díj. A teljes hálózati hozzáférési díj termelőket terhelő hányada, attól függően, hogy szükség van-e megfelelő és hatékony területi jelzések szolgáltatására, alacsonyabb, mint a fogyasztókat terhelő hányad. Adott esetben a termelőkre és/vagy fogyasztókra alkalmazott díjak szintjének európai szintű területi jelzéseket kell szolgáltatnia, figyelembe véve a hálózati veszteségeket és az okozott szűk keresztmetszetet, továbbá az infrastrukturális beruházási költségeket. Ez nem akadályozza meg a tagállamokat abban, hogy területükön belül saját jelzéseket adjanak, vagy olyan mechanizmusokat alkalmazzanak, amelyek biztosítják, hogy a fogyasztók ("terhelés") által viselt díjak egységesek legyenek egész területükön.

(3) A hálózati hozzáférési díjak meghatározásakor figyelembe kell venni:

- az átviteli rendszerirányítók közötti ellentételezési mechanizmus ki- és befizetéseit,

- a ténylegesen teljesített ki- és befizetéseket, csakúgy, mint az előző időszakok adatai alapján a jövőbeni időszakokra becsült kifizetéseket.

(4) Megfelelő és hatékony területi jelzések meglétét feltételezve, a (2) bekezdéssel összhangban a termelők és fogyasztók hálózati hozzáférési díjait a villamosenergia-áramlás származási, illetve célországaitól függetlenül kell alkalmazni, az alapul szolgáló kereskedelmi szerződésnek megfelelően. Ez nem érinti a 6. cikkben említett szűk keresztmetszet kezeléséből származó bejelentett kivitelre és behozatalra vonatkozó díjakat.

(5) A villamos energia bejelentett tranzitjára vonatkozó egyedi ügyletekre nem szabad külön hálózati díjakat alkalmazni.

5. cikk

A rendszerösszekötő kapacitásokról szolgáltatandó információk

(1) Az átviteli rendszerirányítóknak koordinációs és információcserére vonatkozó eljárásokat kell létrehozniuk, hogy biztosítsák a hálózatok biztonságát a szűk keresztmetszet kezelése szempontjából.

(2) Az átviteli rendszerirányítók által használt biztonsági, üzemviteli és tervezési szabványokat nyilvánosságra kell hozni. A nyilvánosságra hozott információk tartalmazzák a teljes átviteli kapacitás (total transfer capacity – TTC) és az átviteli megbízhatósági tartalék (transmission reliability margin – TRM) számításához használt – a hálózat elektromos és fizikai tulajdonságai alapján meghatározott – általános módszert. E számítási módokat a szabályozó hatóságoknak jóvá kell hagyniuk.

(3) Az átviteli rendszerirányítóknak közzé kell tenniük a rendelkezésre álló átviteli kapacitásokra (available transfer capacity – ATC) vonatkozó becsléseket minden napra vonatkozóan, feltüntetve a már lefoglalt rendelkezésre álló kapacitásokat is. Ezen információkat meghatározott időszakonként kell közzétenni a szállítás napja előtt, és mindenképpen tartalmazniuk kell heti és havi előzetes becsléseket, valamint a rendelkezésre álló kapacitás várható megbízhatóságának mennyiségi megjelölését.

6. cikk

A szűk keresztmetszet kezelésének általános elvei

(1) A szűk hálózati keresztmetszet problémáira megkülönböztetéstől mentes, piaci alapú megoldásokat kell alkalmazni, amelyek hatékony gazdasági jelzéseket szolgáltatnak a piaci szereplőknek és az érintett átviteli rendszerirányítóknak. A szűk hálózati keresztmetszet problémáit lehetőleg tranzakció-független módszerekkel kell megoldani, azaz olyan módszerekkel, amelyek nem az egyes piaci szereplők szerződései közötti különbségtételen alapulnak.

(2) Az ügyletek csökkentésével járó eljárásokat csak veszélyhelyzet esetén szabad alkalmazni, amikor az átviteli rendszerirányítónak gyorsan és hatékonyan kell cselekednie, és a kapacitások újra-teherelosztása vagy ellentétes irányú kereskedelmi megoldások alkalmazása nem lehetséges. Minden ilyen eljárást megkülönböztetéstől mentesen kell alkalmazni.

Azon piaci szereplőket, akik számára kapacitást osztottak fel, minden csökkentésért ellentételezni kell, a vis maior esetek kivételével.

(3) A rendszerösszekötők és/vagy a határkeresztező áramlásokat érintő átviteli hálózatok legnagyobb kapacitását – a biztonságos hálózatüzemeltetési szabályok betartása mellett – a piaci szereplők számára hozzáférhetővé kell tenni.

(4) A piaci szereplők az érintett fizikai szállítás időpontját megelőzően kellő időben tájékoztatják az érintett átviteli rendszerirányítókat arról, hogy fel kívánják-e használni a lekötött kapacitásokat. Minden lekötött, de fel nem használt kapacitást újra fel kell ajánlani a piaci résztvevőknek, nyílt, átlátható és megkülönböztetéstől mentes módon.

(5) Az átviteli rendszerirányítóknak, amennyire ez műszakilag lehetséges, a szűk keresztmetszetű rendszerösszekötő távvezetékeken nettósítani kell minden ellenkező irányú áramlást annak érdekében, hogy a távvezetéket legnagyobb kapacitáson lehessen felhasználni. A hálózat biztonságának legteljesebb figyelembe vétele mellett a szűk keresztmetszeten enyhítő ügyleteket soha nem szabad visszautasítani.

(6) A rendszerösszekötő kapacitások felosztásából származó minden bevételt a következő célok közül egyre vagy többre használják fel:

a) a lekötött kapacitások tényleges rendelkezésre állásának biztosítása;

b) a rendszerösszekötő kapacitások fenntartására vagy növelésére fordított hálózati beruházások;

c) a szabályozó hatóságok által figyelembe veendő bevételként a hálózati díjak számítási módszereinek jóváhagyásakor és/vagy annak megállapításakor, hogy szükséges-e a díjak módosítása.

7. cikk

Új rendszerösszekötők

(1) Az új egyenáramú rendszerösszekötőket kérelemre mentesíthetik e rendelet 6. cikke (6) bekezdésének, valamint a 2003/54/EK irányelv 20. cikkének, továbbá 23. cikke (2), (3) és (4) bekezdésének rendelkezései alól, a következő feltételek mellett:

a) a beruházás fokozza a versenyt a villamosenergia-ellátás terén;

b) a beruházás kockázata akkora, hogy a beruházás nem valósulna meg a mentesség nélkül;

c) a rendszerösszekötő olyan természetes vagy jogi személy tulajdonában áll, aki vagy amely legalább jogi formájában független azon rendszerirányítóktól, amelyek hálózataiban a rendszerösszekötő megépül;

d) díjakat rónak ki a rendszerösszekötő használóira;

e) a 96/92/EK irányelv 19. cikkében említett részleges piacnyitás óta a rendszerösszekötő tőke vagy üzemeltetési költségének semmilyen része nem térült meg a rendszerösszekötők által összekapcsolt átviteli vagy elosztóhálózatok használati díjainak egyetlen eleméből sem;

f) a mentesség nem károsítja a versenyt vagy a villamos energia belső piacának hatékony működését, sem azon szabályozott rendszer hatékony működését, amelyhez a rendszerösszekötő kapcsolódik.

(2) Kivételes esetekben az (1) bekezdést váltóáramú rendszerösszekötőkre is alkalmazni kell, feltéve hogy a szóban forgó beruházás költsége és kockázata különösen magas két másik, szomszédos országos átviteli hálózatot összekötő váltóáramú rendszerösszekötő általában felmerülő költségeivel és kockázataival összehasonlítva.

(3) Az (1) bekezdést meglévő rendszerösszekötők kapacitásának jelentős növelése esetén is alkalmazni kell.

(4) a) A szabályozó hatóság – eseti elbírálás alapján – dönthet az (1) és a (2) bekezdésben említett mentességről. Mindazonáltal a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy a szabályozó hatóságok hivatalos határozat céljából terjesszék a mentességi kérelemről alkotott véleményüket a tagállam érintett szerve elé. E véleményt a határozattal együtt teszik közzé.

b) i. A mentesség vonatkozhat az új rendszerösszekötő vagy a meglévő, jelentősen növelt kapacitású rendszerösszekötő teljes kapacitására vagy annak egy részére.

ii. A mentességi kérelem elbírálása során minden egyes egyedi esetben mérlegelni kell, hogy szükséges-e a mentesség időtartamára és a rendszerösszekötőhöz való, megkülönböztetéstől mentes hozzáférésre vonatkozóan feltételeket szabni.

iii. Az i. és a ii. alpontban szereplő feltételekről való döntés során különös figyelmet kell fordítani a létrehozandó többletkapacitásra, a projekt várható időtartamára, valamint a nemzeti körülményekre.

c) A mentesség megadásakor a megfelelő hatóság jóváhagyhatja vagy meghatározhatja azon szabályokat és/vagy mechanizmusokat, amelyek alapján a kapacitásokat kezelik és felosztják.

d) A mentességről szóló határozatot, beleértve a b) pontban említett valamennyi feltételt is, kellőképpen meg kell indokolni, és közzé kell tenni.

e) Valamennyi mentességről a többi érintett tagállammal vagy szabályozó hatósággal folytatott konzultációt követően kell határozni.

(5) Az illetékes hatóság késedelem nélkül tájékoztatja a Bizottságot a mentességről szóló határozatról, a határozat szempontjából minden egyéb lényeges információval együtt. Ezen információkat összesített formában is be lehet nyújtani a Bizottsághoz, lehetővé téve, hogy a Bizottság jól megalapozott határozatot hozhasson.

Az információk tartalmazzák elsősorban:

- azon részletes okokat, amelyek alapján a szabályozó hatóság vagy a tagállam a mentességet megadta, beleértve a mentesség szükségességét igazoló pénzügyi információkat,

- annak elemzését, hogy a mentesség milyen hatással lesz a versenyre és a villamos energia belső piacának hatékony működésére,

- azon időtartamot és a szóban forgó rendszerösszekötő teljes kapacitásának azon hányadát, amelyre a mentességet megadták,

- az érintett tagállamokkal vagy szabályozó hatóságokkal folytatott konzultáció eredményét.

Az értesítés kézhezvételét követő két hónapon belül a Bizottság kérheti az érintett szabályozó hatóságtól vagy tagállamtól a mentességről szóló határozat módosítását vagy visszavonását. E két hónapos időtartam további egy hónappal meghosszabbítható, ha a Bizottság további információt kér.

Ha az érintett szabályozó hatóság vagy tagállam négy héten belül nem tesz eleget a kérelemnek, a 13. cikk (3) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően végső határozatot kell hozni.

A Bizottság megőrzi a kereskedelmi szempontból minősített információk titkosságát.

8. cikk

Iránymutatások

(1) A Bizottság adott esetben, a 13. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban, a (2) és a (3) bekezdésben felsorolt, az átviteli rendszerirányítók közötti ellentételezési mechanizmussal kapcsolatos kérdésekre vonatkozóan iránymutatásokat fogad el és módosítja ezeket, a 3. és a 4. cikkben megállapított elveknek megfelelően. Ezen iránymutatások első elfogadásakor a Bizottság gondoskodik arról, hogy azok, egységes intézkedéstervezet formájában, legalább a (2) bekezdés a) és d) pontjában, valamint a (3) bekezdésben említett kérdésekre kiterjedjenek.

(2) Az iránymutatások meghatározzák:

a) azon eljárás részleteit, amely meghatározza, hogy mely átviteli rendszerirányítók kötelesek ellentételezést fizetni a határkeresztező áramlásért, beleértve a határkeresztező áramlás kiinduló, illetve célországainak átviteli rendszerirányítói közötti megosztást, a 3. cikk (2) bekezdésének megfelelően;

b) a követendő fizetési eljárás részleteit, beleértve annak meghatározását, hogy melyik az első időszak, amelyért ellentételezést kell fizetni, a 3. cikk (3) bekezdése második albekezdésének megfelelően;

c) azon módszerek részleteit, amelyek meghatározzák a befogadott határkeresztező áramlásokat, amelyekért a 3. cikk alapján ellentételezést kell fizetni, mind a mennyiség, mind az áramlás jellegének tekintetében; továbbá az ilyen, más tagállamok átviteli hálózataiból eredő és/vagy ott végződő áramlások nagyságának meghatározására alkalmazható módszerek részleteit, összhangban a 3. cikk (5) bekezdésével;

d) azon módszerek részleteit, amelyekkel meghatározhatók azon költségek és hasznok, amelyek a határkeresztező áramlások befogadásából származnak, a 3. cikk (6) bekezdésével összhangban;

e) az átviteli rendszerirányítók közötti ellentételezési mechanizmus vonatkozásában az Európai Gazdasági Térségen kívüli országokból eredő, illetve ott végződő villamosenergia-áramlások kezelésének részleteit;

f) azon országos hálózatok részvételét, amelyek egyenáramú távvezetékekkel vannak összekapcsolva, a 3. cikkel összhangban.

(3) Az iránymutatások meghatároznak továbbá olyan, megfelelő szabályokat, amelyek a termelők és fogyasztók (terhelés) tekintetében az országos díjszabásokban alkalmazott díjak megállapításához alkalmazott alapelvek fokozatos összehangolásához vezetnek, beleértve az átviteli rendszerirányítók közötti ellentételezési mechanizmus tükröződését a nemzeti hálózati díjakban, és a megfelelő és hatékony területi jelzéseket, összhangban a 4. cikkben megállapított elvekkel.

Az iránymutatások rendelkeznek európai szintű, megfelelő és hatékony, összehangolt területi jelzésekről.

Semmiféle, e téren végzett harmonizáció nem akadályozza meg a tagállamokat abban, hogy olyan mechanizmusokat alkalmazzanak, amelyek biztosítják, hogy a fogyasztók ("terhelés") által viselt hozzáférési díjak egész területükön összehasonlíthatóak legyenek.

(4) Adott esetben a Bizottság, a 13. cikk (2) bekezdésében leírt eljárással összhangban, módosítja a mellékletben meghatározott, az országos hálózatok közötti összekapcsolások rendelkezésre álló átviteli kapacitásának felosztására és kezelésére vonatkozó iránymutatásokat, összhangban az 5. és a 6. cikkben megállapított elvekkel, különösen azért, hogy azok részletes iránymutatásokat tartalmazzanak minden, a gyakorlatban alkalmazott kapacitásfelosztási módszerre vonatkozóan, továbbá annak biztosítása érdekében, hogy a szűk keresztmetszetet kezelő mechanizmusok továbbfejlődése összeegyeztethető legyen a belső piac célkitűzéseivel. Adott esetben a módosítások során közös szabályokat kell hozni az 5. cikk (2) bekezdésében említett, a hálózat használata és üzemeltetése során alkalmazandó minimális biztonsági és üzemeltetési normákra vonatkozóan.

Iránymutatások elfogadása vagy módosítása esetén a Bizottság gondoskodik arról, hogy az iránymutatások biztosítsák a harmonizációnak az e rendelet célkitűzéseinek megvalósításához szükséges minimális fokát, és ne lépjék túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

Iránymutatások elfogadása vagy módosítása esetén a Bizottságnak jeleznie kell, hogy milyen lépéseket tett a szóban forgó iránymutatások olyan harmadik országok előírásaival való összehangolása érdekében, amelyek szintén az európai villamosenergia-rendszer részét képezik.

9. cikk

Szabályozó hatóságok

Feladataik végrehajtásakor a szabályozó hatóságok biztosítják e rendelet és a 8. cikk szerint elfogadott iránymutatások betartását. Adott esetben, ha ez a rendelet céljainak elérése érdekében szükséges, együttműködnek egymással és a Bizottsággal.

10. cikk

Információ szolgáltatása és titoktartás

(1) A tagállamok és a szabályozó hatóságok kérelemre a Bizottság rendelkezésére bocsátanak minden olyan információt, amely a 3. cikk (4) bekezdése, valamint a 8. cikk céljaihoz szükséges.

Különösen a 3. cikk (4) és (6) bekezdésének alkalmazásában, a szabályozó hatóságok rendszeresen szolgáltatnak információkat a nemzeti átviteli rendszerirányítók ténylegesen felmerült költségeiről, továbbá az átviteli hálózaton végbemenő fizikai áramlással és a hálózati költséggel kapcsolatos adatokat és minden egyéb lényeges információt.

A Bizottság az információk szolgáltatására ésszerű határidőt állapít meg, figyelembe véve az igényelt információk összetettségét, és azt, hogy azokra milyen sürgősen van szükség.

(2) Ha az érintett tagállam vagy szabályozó hatóság nem adja meg a kért információt az (1) bekezdésben említett határidőn belül, a Bizottság az érintett vállalkozásoktól közvetlenül is kérheti a 3. cikk (4) bekezdésében, valamint a 8. cikkben meghatározott célokhoz szükséges összes információt.

Amikor egy vállalkozást a Bizottság adatszolgáltatásra kér, a kérelem másolatát elküldi ugyanakkor azon tagállam szabályozó hatóságai részére is, amelynek területén a vállalkozás székhelye található.

(3) A Bizottság az adatszolgáltatásra vonatkozó kérelemben meghatározza a kérelem jogalapját, az információ megküldésének határidejét, a kérelem célját, továbbá a 12. cikk (2) bekezdésében előírt azon szankciókat is, amelyeket pontatlan, hiányos vagy félrevezető információk szolgáltatása esetén alkalmaznak. A Bizottság az információk szolgáltatására ésszerű határidőt állapít meg, figyelembe véve az igényelt információk összetettségét, és azt, hogy azokra milyen sürgősen van szükség.

(4) A vállalkozások tulajdonosai vagy azok képviselői, valamint jogi személyek esetén a jog szerint vagy a létesítő okirat alapján azok képviseletére jogosult személyek adják meg a kért információkat. Kellően felhatalmazott ügyvédek, megbízóik nevében eljárva, szintén megadhatják a szóban forgó információkat, ez esetben teljes mértékben a megbízó felel azért, ha a szolgáltatott információ hiányos, pontatlan vagy félrevezető.

(5) Ha egy vállalkozás nem adja meg a kért információt a Bizottság által meghatározott határidőn belül, vagy hiányos információt szolgáltat, a Bizottság határozat útján kérheti az információ megadását. A határozat megállapítja, hogy milyen információkat kell megadni, és erre megfelelő határidőt határoz meg. Megjelöli a 12. cikk (2) bekezdésében előírt szankciókat. Jelzi azon jogot is, hogy a határozat felülvizsgálatát az Európai Közösségek Bíróságától lehet kérni.

A Bizottság ezzel egyidejűleg a határozat másolatát elküldi azon tagállam szabályozó hatóságainak, amely területén az illető személy lakóhelye, illetve a vállalkozás székhelye található.

(6) Az e rendelet szerint megszerzett adatokat csak a 3. cikk (4) bekezdésében, illetve a 8. cikkben megjelölt célokra szabad felhasználni.

A Bizottság nem fedheti fel az e rendelet értelmében szerzett azon információkat, amelyekre szakmai titoktartási kötelezettség vonatkozik.

11. cikk

A tagállamok joga részletesebb intézkedések előírására

E rendelet nem sérti a tagállamok azon jogát, hogy fenntartsanak vagy bevezessenek olyan intézkedéseket, amelyek e rendelet vagy a 8. cikkben említett iránymutatások rendelkezéseinél részletesebb rendelkezéseket tartalmaznak.

12. cikk

Szankciók

(1) A (2) bekezdés sérelme nélkül a tagállamok meghatározzák az e rendelet rendelkezéseinek megszegése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és megtesznek minden intézkedést, amely végrehajtásuk biztosításához szükséges. Az előírt szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük. A tagállamok legkésőbb 2004. július 1-jéig értesítik a Bizottságot e rendelkezésekről, és haladéktalanul értesítik minden későbbi, azokat érintő módosításról is.

(2) A Bizottság határozat révén a megelőző üzleti év teljes forgalmának 1 %-át meg nem haladó pénzbírságot róhat ki azon vállalkozásokra, amelyek szándékosan vagy gondatlanságból pontatlan, hiányos vagy félrevezető információt szolgáltatnak a 10. cikk (3) bekezdése szerinti kérelemre, vagy nem adják meg a kért információt a 10. cikk (5) bekezdésének első albekezdése alapján hozott határozatban megállapított határidőn belül.

A pénzbírság összegének megállapításakor figyelembe kell venni, hogy az első albekezdés követelményeit milyen mértékben nem tartották be.

(3) Az (1) bekezdés értelmében meghatározott szankciók, valamint a (2) bekezdés értelmében hozott határozatok nem büntetőjogi természetűek.

13. cikk

A bizottság

(1) A Bizottság munkáját egy bizottság segíti.

(2) Az e bekezdésre történő hivatkozás esetén az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni, tekintettel annak 8. cikke rendelkezéseire.

Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében megállapított időtartam három hónap.

(3) Az e bekezdésre történő hivatkozás esetén az 1999/468/EK határozat 3. és 7. cikkét kell alkalmazni, tekintettel annak 8. cikke rendelkezéseire.

(4) A bizottság elfogadja saját eljárási szabályzatát.

14. cikk

A Bizottság jelentése

A Bizottság figyelemmel kíséri e rendelet végrehajtását. E rendelet hatálybalépését követően három éven belül jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a rendelet alkalmazása során nyert tapasztalatokról. A jelentés különösen azt vizsgálja, hogy a rendelet mennyire volt sikeres a villamos energia határokon keresztül történő kereskedelmére vonatkozásában a megkülönböztetéstől mentes, költségeket tükröző hálózati hozzáférés feltételeinek biztosítása terén, annak érdekében, hogy hozzájáruljon a fogyasztók választási lehetőségeihez egy jól működő belső piacon, valamint az ellátás hosszú távú biztonságához, továbbá azt is vizsgálja, hogy milyen mértékben állnak rendelkezésre hatékony területi jelzések. Amennyiben szükséges, a jelentéshez megfelelő javaslatokat és/vagy ajánlásokat kell mellékelni.

15. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2004. július 1-jétől kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2003. június 26-án.

az Európai Parlament részéről

az elnök

P. Cox

a Tanács részéről

az elnök

A. Tsochatzopoulos

[1] HL C 240. E, 2001.8.28., 72. o. és HL C 227. E, 2002.9.24., 440. o.

[2] HL C 36., 2002.2.8., 10. o.

[3] Az Európai Parlament 2003. március 13-i véleménye (HL C 47. E, 2003.2.27., 379. o.), a Tanács 2003. február 3-i közös álláspontja (HL C 50. E, 2003.3.4., 1. o.) és az Európai Parlament 2003. június 4-i határozata (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

[4] HL L 27., 1997.1.30., 20. o.

[5] HL L 184., 1999.7.17., 23. o.

[6] HL L 176., 2003.7.15., 37. o.

--------------------------------------------------

MELLÉKLET

Iránymutatások a nemzeti hálózatok közötti rendszerösszekötők rendelkezésre álló átviteli kapacitásának felosztására és kezelésére vonatkozóan

Általános

1. A tagállamok által alkalmazott szűk keresztmetszet kezelési módszere(i) a rövid idejű szűk keresztmetszeteket piaci alapon és gazdaságosan kezeli(k), miközben jelzéseket vagy ösztönzést nyújt(anak) a megfelelő helyen megvalósítandó, hatékony hálózati és termelői beruházásokhoz.

2. Az átviteli rendszerirányítók vagy adott esetben a tagállamok megkülönböztetéstől mentes és átlátható szabványokat állapítanak meg, amelyek leírják, hogy milyen körülmények esetén melyik kezelési módszert alkalmazzák a szűk keresztmetszetekre. E szabványokat, a biztonsági szabványokkal együtt, nyilvánosan hozzáférhető dokumentumokban kell ismertetni.

3. A határokon keresztül történő ügyletek különböző típusainak eltérő kezelését, függetlenül attól, hogy fizikailag kétoldalú szerződésekről vagy külföldi, szervezett piacokra benyújtott ajánlatokról van-e szó, a lehető legjobban vissza kell szorítani a szűk keresztmetszet kezelési módszerei szabályainak meghatározásakor. A szűkös átviteli kapacitást átlátható módon kell felosztani. Bármely eltérő ügyletkezelési módról ki kell mutatni, hogy nem torzítja vagy gátolja a verseny alakulását.

4. A szűk keresztmetszetet kezelő rendszerek által küldött árjelzéseknek az átvitel irányától kell függeniük.

5. Az átviteli rendszerirányítók a piac számára a lehető "legbiztosabb" átviteli kapacitást ajánlják fel. A kapacitás elfogadható hányadát kevésbé biztos feltételek mellett is fel lehet ajánlani, de a piaci szereplőket mindig tájékoztatni kell a határkeresztező vezetékeken történő szállítás pontos feltételeiről.

6. Figyelembe véve azt, hogy a kontinentális európai hálózat erősen szövevényes szerkezetű, valamint azt, hogy a rendszerösszekötő vezetékek használata egy országhatár legalább két oldalán hatással van az energiaáramlásokra, a nemzeti szabályozó hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy semmilyen, más hálózatok energiaáramlását jelentősen befolyásoló szűk keresztmetszet kezelési eljárását ne alakítsák ki egyoldalúan.

A hosszú távú szerződések helyzete

1. A rendszerösszekötő kapacitásokhoz való elsőbbségi hozzáférési jogokat nem szabad átruházni azon szerződések keretében, amelyek az EK-Szerződés 81. és 82. cikkét sértik.

2. A meglévő hosszú távú szerződések megújításukkor nem biztosítanak elővásárlási jogot.

Információ szolgáltatása

1. Az átviteli rendszerirányítóknak megfelelő koordinációs és információcserére vonatkozó eljárásokat kell megvalósítaniuk a hálózati biztonság garantálása érdekében.

2. Az átviteli rendszerirányítók nyilvánosságra hozzák a teljes határkeresztező átviteli kapacitásra (TTC) vonatkozó valamennyi lényeges adatot. Az átviteli rendszerirányítók a szállítás napja előtt a téli és nyári rendelkezésre álló átviteli kapacitás (ATC) értékeken túl a napi becsült átviteli kapacitás értékeit is többször nyilvánosságra hozzák. Az átviteli rendszerirányítóknak a piac számára legalább egy hétre előre pontos előrejelzéseket kell szolgáltatniuk, és meg kell kísérelniük havi előrejelzéseket is adni. Azt is ismertetni kell, hogy mennyire biztosak az adatok.

3. Az átviteli rendszerirányítók közzéteszik a teljes átviteli kapacitás (TTC) és az átviteli megbízhatósági tartalék (TRM) kiszámításához használt – a hálózat elektromos és fizikai tulajdonságai alapján meghatározott – általános módszert. E tervezetet az érintett tagállamok szabályozó hatóságainak jóvá kell hagyniuk. A biztonsági szabványok, valamint az üzemviteli és tervezési szabványok szerves részét képezik azon tájékoztatásnak, amelyet az átviteli rendszerirányítók nyilvánosan hozzáférhető dokumentumokban közzétesznek.

A szűk keresztmetszet kezelése módszereinek irányadó elvei

1. A hálózati szűk keresztmetszet problémáit lehetőleg ügyletektől független módszerekkel kell megoldani, azaz olyan módszerekkel, amelyek nem az egyes piaci szereplők szerződései közötti különbségtételen alapulnak.

2. A határkeresztező összehangolt újra-teherelosztást vagy ellenirányú kereskedelmet az érintett átviteli rendszerirányítók közösen alkalmazhatják. Mindamellett az újra-teherelosztás és ellenirányú kereskedelem miatt az átviteli rendszerirányítóknál keletkező költségeket gazdaságos szinten kell tartani.

3. A piacmegosztás és egyéb, piaci alapú, a "tartós" szűk keresztmetszet megszüntetésére alkalmas módszerek, valamint az ellenirányú kereskedelem, mint az átmeneti szűk keresztmetszet megszüntetésére alkalmas módszer együttes használatának lehetséges előnyeit haladéktalanul fel kell mérni, mint a szűk keresztmetszet kezelésének egyik, hosszabb távon használható megközelítését.

A nyílt (explicit) aukcióra vonatkozó iránymutatások

1. Az aukciós rendszert úgy kell megtervezni, hogy az összes rendelkezésre álló kapacitást felajánlják a piac számára. Ez megoldható összetett aukció szervezésével, amely során a kapacitásokat különböző időtartamra, különböző jellemzőkkel (pl. a kérdéses rendelkezésre álló kapacitás várható megbízhatósága) árverezik.

2. A teljes rendszerösszekötő kapacitást aukciósorozaton kell felajánlani, amelyet például évente, havonta, hetente, naponta vagy naponta többször meg lehet tartani, az érintett piacok igényeinek megfelelően. Minden egyes aukción a rendelkezésre álló átviteli kapacitás egy előre meghatározott hányadát, ezen felül pedig az előző aukciókon fel nem osztott kapacitásokat kell elosztani.

3. A nyílt aukciós eljárásokat az érintett nemzeti szabályozó hatóság és az átviteli rendszerirányító szoros együttműködésével kell kidolgozni oly módon, hogy az ajánlattevők részt tudjanak venni az érintett országokban az egyéb szervezett piacok (pl. az energiatőzsde) napi eljárásaiban is.

4. A szűk keresztmetszetű összekötő távvezetékeken folyó ellenirányú áramlásokat elvileg nettósítani kell, hogy a szűk keresztmetszet irányában maximalizálni lehessen az átviteli kapacitást. Azonban az áramlások nettósító eljárásának összhangban kell lennie a villamosenergia-rendszer biztonságos üzemeltetésének követelményével.

5. Annak érdekében, hogy a lehető legtöbb kapacitást lehessen a piacon felajánlani, az áramlás nettósításával járó pénzügyi kockázatokat azokra a felekre kell hárítani, akik a kockázatok bekövetkezését előidézik.

6. Minden alkalmazott aukciós eljárásnak képesnek kell lennie arra, hogy a piaci szereplők számára az átvitel irányától függő árjelzéseket szolgáltasson. A villamosenergia-áramlás uralkodó irányával ellentétes irányú forgalom enyhíti a szűk keresztmetszetet, és így további szállítási kapacitást eredményez a szűk keresztmetszetű összekötő vezetéken.

7. Annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a piaci szereplő(k) erőfölényével összefüggő problémák kialakulásának vagy súlyosbodásának veszélye, az illetékes szabályozó hatóságok komolyan mérlegelik minden aukciós rendszer megtervezésénél az egy aukción egy piaci szereplő által megszerezhető/birtokolható/használható kapacitás mértéke felső határának megállapítását.

8. Likvid villamosenergia-piacok létrehozásának elősegítése érdekében az aukciókon vásárolt kapacitások szabadon értékesíthetők mindaddig, amíg az átviteli rendszerirányítót nem értesítik arról, hogy a vásárolt kapacitást fel fogják használni.

--------------------------------------------------