A Tanács 985/2003/EK rendelete

(2003. június 5.)

a Kínai Népköztársaságból származó magnézium-oxid behozatalára az 1334/1999/EK rendelettel bevezetett dömpingellenes intézkedések módosításáról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 1995. december 22-i 384/96/EK tanácsi rendeletre [1] (alaprendelet), és különösen annak 11. cikke (3) bekezdésére,

tekintettel a Bizottságnak a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően benyújtott javaslatára,

mivel:

A. ELJÁRÁS

1. Hatályban lévő intézkedések

(1) 1999 júniusában a Tanács az 1334/1999/EK rendelettel [2] végleges dömpingellenes vámot vetett ki a Kínai Népköztársaságból (KNK) származó magnézium-oxid behozatalára. A vámot minimum importár (MIÁ) formájában vetették ki.

2. Eljárás kezdeményezése

(2) 2002. június 13-án a Bizottság az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában közzétett értesítéssel [3] (felülvizsgálat kezdeményezéséről szóló értesítés) bejelentette a KNK-ból származó magnézium-oxidnak a Közösségbe történő behozatalára vonatkozó dömpingellenes intézkedések részleges időközi felülvizsgálatának elindítását.

(3) A felülvizsgálatot a Bizottság kezdeményezésére indították el a hatályban lévő intézkedések megfelelőségének vizsgálata céljából. A jelenlegi intézkedés, azaz a MIÁ formájában kivetett vám nem tesz különbséget a kapcsolatban álló fél és a független fél részére történő értékesítés, illetve a Közösség részére történő közvetlen értékesítés és a közvetett értékesítés között, amelyet nem közvetlenül az illető ország exportőre és a közösségi importőr között bonyolítanak le. Az értékesítés különböző típusai közötti különbségtétel hiánya az intézkedések kijátszásához vezethet. A felek a dömpingellenes vámok fizetésének kikerülésére a Közösségbe való behozatalkor mesterségesen magas behozatali árakat állapíthatnak meg. Ez a mesterségesen magas szint a kapcsolatban álló felek közötti megegyezéssel érhető el, illetve azzal, hogy az árat a vámkezelést megelőzően bonyolított egymást követő eladások révén megnövelik.

(4) Ebből következően a meglévő intézkedések nem elégségesek a kárt okozó dömping elleni fellépéshez.

(5) Továbbá, a jelenlegi intézkedések nem számolnak azokkal a helyzetekkel, amikor a behozott áru a szabad forgalomba bocsátás előtt megsérül. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy – mivel az intézkedések nem léphetik túl a károkozás megszüntetéséhez szükséges mértéket – megfelelőképpen számba kell venni az áru szabad forgalomba bocsátása előtt, sérülés esetén bekövetkező értékcsökkenést.

3. Vizsgálat

(6) A Bizottság hivatalosan értesítette az exportáló termelőket, az importőröket és az ismert érintett felhasználókat, valamint szövetségeiket, az érintett exportáló ország képviselőit és a közösségi termelőket az eljárás megindításáról.

(7) Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy írásban ismertessék álláspontjukat, és meghallgatást kérjenek a felülvizsgálat megindításáról szóló értesítésben kitűzött határidőn belül.

(8) Az érintett ország egy kereskedelmi kamarája, valamint a közösségi termelők egy szövetsége és több közösség importőr/kereskedő írásban ismertette álláspontját. Minden olyan fél, aki ezt a kitűzött határidőn belül kérte, és aki bizonyította, hogy különleges okai vannak, lehetőséget kapott a meghallgatásra.

(9) A Bizottság minden olyan információt beszerzett és ellenőrzött, amelyet szükségesnek tartott a hatályban lévő intézkedések megfelelőségének megállapításához.

B. KAPCSOLATBAN ÁLLÓ ÉS FÜGGETLEN FELEK RÉSZÉRE TÖRTÉNŐ ÉRTÉKESÍTÉS

(10) A közösségi, kapcsolatban álló társaságok részére történő kivitel során az intézkedések hatálya alá tartozó exportőröknek lehetősége nyílik a MIÁ feletti áron történő számlázásra, valamint a vámáru-nyilatkozat megtételét követően az emelt ár kiegyenlítésére. Ez a MIÁ-t hatástalaníthatja, mivel mindez azt jelentheti, hogy az érintett terméket gyakorlatilag a MIÁ alatti áron exportálják a Közösségbe. Ennek megfelelően, ez olyan rákövetkező közösségi árakhoz vezethet, amelyek megakadályozzák, hogy az intézkedés a kívánt hatást érje el, vagyis hogy megszüntesse a dömping káros következményeit.

(11) Amennyiben azonban a KNK-beli exportőrök által a kapcsolatban álló közösségi importőrök részére történő értékesítésre értékvámot vetnének ki, a kapcsolatban álló felek általi vámkijátszás komoly veszélye jelentős mértékben mérséklődne, és bármilyen ármanipulációra sokkal könnyebben fény derülhetne. Az értékvámot a Közösségi Vámkódexben [4] meghatározottak szerint a Közösségbe behozott áruk vámértékének megállapítására vonatkozó meglévő szabályokra tekintettel megállapított értékhez viszonyítva vetnék ki. A független felek közötti ügyletek esetében a Közösségi Vámkódex elfogadja, hogy a behozott áru vámértéke rendszerint az ügyleti érték. Annak érdekében, hogy a kapcsolatban álló felek közötti ügyleti értéket a vámhivatal elfogadja, az exportőrnek bizonyítania kell, hogy ez az érték közelít a Közösségi Vámkódex 30. cikke szerinti ügyleti értékek valamelyikéhez. A vámhatóságok napi feladatának részét képezi az így meghatározott ügyleti értékek lehetséges alábecslésének felderítése. Amennyiben a vámhatóságok a kapcsolatban álló felek viszonylatában mesterségesen alacsonyan tartott ügyleti árat észlelnek, magasabb új vámértéket számítanak ki. A közösségi vámjogszabályok [5] megadják az "egymással kapcsolatban álló felek" részletes meghatározását a vám céljából. Ezért a vámhatóságok szokásos feladatát képezi annak meghatározása, hogy az ügylet egymással kapcsolatban álló felek között zajlik-e, és ezért a vámhatóságok megfelelő felszereltséggel rendelkeznek az érintett termékekkel foglakozó felek státusának meghatározásához. Ennek eredményeképpen, amennyiben értékvámot alkalmaznának, a vámhatóságoknak lehetősége nyílna az egymással kapcsolatban álló felek közötti szabálytalan vámértékbevallás észlelésére, ami megnehezíti a rendelkezések kijátszását.

(12) A fizetendő vám alapjául az ügyleti érték összege szolgál. Amennyiben a felek csökkentenék az ügyleti értéket, ez a soron következő felülvizsgálat során következményekkel jár, ideértve a vámok átvállalása miatti vizsgálatot is, mivel az alacsony ügyleti értékeket veszik az új exportár alapjául a dömpingkülönbözet növekedésének lehetőségével együtt. Ezzel összefüggésben az értékvám esetében az (alacsony) ügyleti értékek bizonyítékául a megfelelő szállítási okmányok szolgálnak.

(13) Végezetül azt is figyelembe kell venni, hogy a MIÁ esetében az egymással kapcsolatban álló felek számára nagyobb a késztetés az árak manipulálására. Sőt, a MIÁ esetében a manipuláció a dömpingellenes vám teljes megkerülését is eredményezheti. Másrészről az értékvám esetében az esetleges ármanipuláció csak alacsonyabb vámot eredményezhet, mivel a vámot a mindenkori ár százalékában állapítják meg. Ezért a MIÁ alkalmazásakor a manipuláció veszélye nagyobb, mint az értékvám alkalmazásakor.

(14) A közösségi termelők kérelmezték, hogy az ügyletek vonatkozásában maradjon változatlan az intézkedések formája. Azzal érveltek, hogy fennáll annak a kockázata, hogy a nemzeti vámhatóságok nem megfelelően azonosítják az érintett importőrök státusát. A közösségi termelők szerint a független importőrök következésképpen egymással kapcsolatban álló importőröknek adhatják ki magukat, és jogosulatlanul előnyt élvezhetnek az értékvámból, szemben a MIÁ-val. Ebből a szempontból, ahogyan az fentebb is szerepelt, a vámhatóságok olyan helyzetben vannak, amely lehetővé teszi az érintett felek státusának azonosítását. Továbbá formájától függetlenül, azaz akár minimum importár, akár értékvám, a vám hatása azonos, nevezetesen a káros dömping következményeinek megszüntetése. Ebből következően, még abban a kevésbé valószínűtlen esetben is, hogy az importőrök valótlanul kapcsolatban állónak adják ki magukat, a vám ugyanolyan hatással bír, míg a vámkijátszás valószínűsége mérsékeltnek tekinthető.

(15) A fentieket figyelembe véve megállapítható, hogy amennyiben a KNK-beli exportőrök által a közösségi, velük kapcsolatban álló felek részére történő értékesítésre értékvámot vetnek ki, a vámkijátszás veszélye sokkal kisebb lenne. Ezért a közösségi termelőknek az intézkedések formájának változatlanul hagyására vonatkozó kérelmét elutasították.

(16) A közösségi termelők azt is állították, hogy az 1334/1999/EK rendelet rendelkező részében a "közösségi határparitáson számított nettó" ár meghatározás továbbra is lehetővé teszi az importőrök számára az áruknak a végső fogyasztó raktáránál való vámkezelését, beleértve valamennyi, a "cif költségmentes kirakodás" és a "végső fogyasztóig szállítva" között felmerült logisztikai költséget, továbbá hogy ilyen módon az importár mesterségesen magas lehet. Ezért kérték a "költségmentesen a közösségi kikötőig" megszövegezésre való változtatást.

(17) A "közösségi határparitáson számított nettó" meghatározás által kiszámított vámérték azonban kizárólag a behozott áru szállítási és biztosítási költségét tartalmazza, továbbá a behozott árunak a Közösség vámterületén lévő behozatali helyre szállításával kapcsolatos rakodási és anyagmozgatási költségeket. Ebből következően a határtól a végső felhasználóig történő behozatalt követően felmerülő költségeket nem foglalja magában, ezért a kérelmet megalapozatlan volta miatt elutasították.

(18) A közösségi iparág azzal is érvelt, hogy az intézkedések hatása csökkenésének megelőzésére az intézkedést kettős vám formájában kell érvényesíteni, azaz MIÁ és értékvám formájában, amelyik a magasabb, hogy megelőzzék az árak esetleges manipulálását. Az érvelést megalapozatlan volta miatt elutasították.

(19) Végül egy kereskedelmi kamara azzal érvelt, hogy a MIÁ szintjével egyező vagy a fölötti ügyleti érték elegendő a károkozás megszüntetéséhez, függetlenül attól, hogy az ilyen ügyletet egymással kapcsolatban álló, illetve független felek között bonyolítják le. Amennyiben értékvámot alkalmaznának a MIÁ szintjével egyező vagy a fölötti árra, a védelem meghaladná a károkozás megszüntetéséhez szükséges mértéket.

(20) Ebben a tekintetben hangsúlyozták, hogy a formától függetlenül – azaz akár minimum importár, akár értékvám – a vám hatása ugyanaz, nevezetesen a káros dömping következményeinek megszüntetése. Másrészről nem az értékvámnak a MIÁ mellett való alkalmazása, hanem a MIÁ helyett való alkalmazása ajánlott. Ezenkívül, ahogy a fentiekben is szerepel, az olyan áruk exportőrei, amelyekre dömpingellenes intézkedések érvényesek, könnyen számlázhatnak mesterségesen magas (azaz a MIÁ-nál magasabb) áron, amikor a közösségi, egymással kapcsolatban álló társaságok részére exportálnak, majd ezt követően, a vámáru-nyilatkozat megtételét követően ellentételezik az ilyen árat. Ez értelmetlenné teheti a MIÁ-t, és a rákövetkező közösségi viszonteladói árak nem érhetik el az intézkedést tervezett hatását. Ebből az okból, és tekintettel az ármanipuláció komoly veszélyére az egymással kapcsolatban álló felek közötti értékesítés során, a kereskedelmi kamara érvelését elutasították.

C. FÜGGETLEN FELEK KÖZÖTTI KÖZVETLEN/KÖZVETETT ÉRTÉKESÍTÉS

(21) A független felek közötti értékesítés tekintetében további különbséget kell tenni a közvetlen (azaz a közösségi importőr és az érintett ország importőre közötti) értékesítés és a közvetett (azaz nem közvetlenül az érintett ország exportőre által egy közösségi importőr részére történő) értékesítés között, mivel az utóbbi esetben fennáll az ármanipuláció említett veszélye.

(22) Egy importőr azzal érvelt, hogy szükségtelen különbséget tenni a Közösségbe irányuló közvetlen és közvetett értékesítés között, mivel ez egyenlőtlen elbánáshoz vezetne a különböző importőrök tekintetében. Például a termékeket harmadik országbeli kereskedőkön keresztül beszerző importőrök hátrányos helyzetbe kerülnének az adott terméket közvetlenül az érintett ország exportőrétől beszerző importőrrel szemben még abban az esetben is, ha valamennyi érintett társaság független lenne.

(23) Először is szem előtt kell tartani, hogy a vám két fajtájának hatása a káros dömping következményének megszüntetése, így a vám azonos szintjét képviselik. Továbbá a közvetlen és közvetett értékesítés közötti különbségtételt az ármanipuláció veszélye mérséklésének szüksége is indokolja. Úgy találták, hogy ez a veszély gyakori minden olyan esetben, amikor az értékesítést nem KNK-beli exportőr végzi a független közösségi importőr részére, az érintett felek nagyobb száma miatt és annak következtében, hogy a vámhatóságok nehezebben tudják ellenőrizni az események teljes láncolatát, amikor az értékesítést harmadik országbeli kereskedőkön keresztül végzik. E veszély komolyságát hangsúlyozzák az Európai Számvevőszék 2000. évi jelentésének [6] megállapításai. A közvetett értékesítéshez kapcsolódó ármanipuláció komoly veszélye következtében – amit lényegesebbnek tartottak a harmadik országokból beszerző importőrök lehetséges hátrányánál – az importőr érvelését elutasították.

(24) Ezért azt a következtetést vonták le, hogy a KNK-beli exportőrök által közvetlenül a közösségi független fél részére történő értékesítésekre továbbra is a MIÁ vonatkozik, amelyet megfelelő intézkedésnek találtak a legelső vizsgálatban. Mindazonáltal az ármanipuláció veszélyének elkerülése érdekében minden egyéb esetben a korábban megállapított 27,1 %-os értékvámot [7] kell alkalmazni.

D. SÉRÜLT ÁRUK

(25) A 2452/93/EGK rendelet 15. cikke rendelkezik arról, hogy amennyiben az áruk megsérültek a Közösségben történő szabad forgalomba bocsátás előtt, a vámérték megállapítása céljából a ténylegesen kifizetett vagy fizetendő ár részarányosítására kerül sor. Következésképpen a sérült árura vonatkozó értékvám a kifizetett vagy fizetendő ár csökkenéséhez igazodik, amennyiben az áru megsérült, és a fizetendő vám automatikusan csökken.

(26) Az olyan sérült áru esetében, amelyre a MIÁ érvényes, a fizetendő vámot – azaz a MIÁ és a vámkezelés előtti, közösségi határparitáson számított nettó ár különbségét – nem automatikusan igazítják lefelé. Ennek következtében, amennyiben ugyanaz a MIÁ lenne alkalmazandó a sérült árura is, mint a hibátlan árura, az intézkedések meghaladnák a kár megszüntetéséhez szükséges mértéket.

(27) A fent leírt helyzet elkerülése érdekében a sérült áru esetében a MIÁ-t a ténylegesen kifizetett és fizetendő ár részarányosításának megfelelő hányaddal kell csökkenteni. A fizetendő vám így egyenlő a csökkentett MIÁ és a csökkentett, vámkezelés előtti, közösségi határparitáson számított nettó ár különbségével.

(28) A közösségi termelők azzal érveltek, hogy a csalás megakadályozása érdekében a sérült áruk vámérték-megállapítását független szakértőnek kell elvégeznie.

(29) A vámhatóságok a sérült vagy hibátlan áruk vámértékének megállapítását a Közösségi Vámkódexben jól megalapozott szabályok szerint végzik. Tekintettel ezekre a szabályokra, amelyek kellő tárgyilagosságot biztosítanak, úgy találták, hogy nincs szükség további egyedi rendelkezésekre. A kérelmet ezért elutasították.

(30) Az érdekelt felek megalapozott érvelésének hiányában arra a következtetésre jutottak, hogy abban az esetben, ha az áru a szabad forgalomba bocsátás előtt sérült meg, a fizetendő vámnak egyenlőnek kell lennie a csökkentett minimum importár és a csökkentett, vámkezelés előtti, közösségi határparitáson számított nettó ár különbségével.

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A 360/2000/EK rendelet 1. cikke (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

"(2) A dömpingellenes vám összege a következő:

a) a tonnánkénti 112 euró minimum importár és a vámkezelés előtti, közösségi határparitáson számított nettó ár különbsége minden olyan esetben, amikor:

- az utóbbi alacsonyabb a minimum importárnál, és

- az utóbbit a kínai népköztársaságbeli exportőr által a közösségi független fél számára kiállított számla alapján állapítják meg (A420 kiegészítő TARIC-kód).

b) nulla, ha a vámkezelés előtti, közösségi határparitáson számított nettó árat a kínai népköztársaságbeli exportőr által közvetlenül a közösségi független fél számára kiállított számla alapján állapítják meg, és a tonnánkénti 112 euró minimum importárral egyenlő vagy annál magasabb (A420 kiegészítő TARIC-kód).

c) a 27,1 %-os értékvámmal egyenlő minden más, a fenti a) és b) pont alá nem tartozó esetben (A999 kiegészítő TARIC-kód).

Amennyiben a dömpingellenes vámot az 1. cikk (2) bekezdésének a) pontja szerint állapítják meg, és amennyiben az áru a szabad forgalomba bocsátás előtt megsérült, és ezért a ténylegesen kifizetett vagy fizetendő árat részarányosítják a vámérték megállapításához a 2454/93/EGK rendelet 145. cikke szerint, a fent meghatározott minimum importárat a ténylegesen kifizetett vagy fizetendő ár részarányosításának megfelelő hányaddal kell csökkenteni. A fizetendő vám így egyenlő a csökkentett minimum importár és a csökkentett, vámkezelés előtti, közösségi határparitáson számított nettó ár különbségével."

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Luxembourgban, 2003. június 5-én.

a Tanács részéről

az elnök

M. Stratakis

[1] HL L 56., 1996.3.6., 1. o. A legutóbb az 1972/2002/EK rendelettel (HL L 305., 2002.11.7., 1. o.) módosított rendelet.

[2] HL L 159., 1999.6.25., 1. o.

[3] HL C 140., 2002.6.13., 6. o.

[4] HL L 302., 1992.10.19., 1. o.

[5] A Bizottság 1993. július 2-i 2454/93/EGK rendelete a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról (HL L 253., 1993.10.11., 1. o.). A legutóbb a 444/2002/EK rendelettel (HL L 68., 2002.3.12., 11. o.) módosított rendelet.

[6] HL C 359., 2001.12.15., 1. o., (1.31) és (1.35) preambulumbekezdés.

[7] A Tanács 1473/93/EGK rendelete (HL L 306., 1993.6.17., 1. o.).

--------------------------------------------------