A BIZOTTSÁG 1829/2002/EK RENDELETE

(2002. október 14.)

az 1107/96/EK rendelet mellékletének a feta név tekintetében történő módosításáról

(EGT vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel a legutóbb a 2796/2000/EK bizottsági rendelettel[1] módosított, a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló, 1992. július 14-i 2081/92/EGK tanácsi rendeletre[2] és különösen annak 17. cikkére,

mivel:

(1) Az 1994. január 21-i 2081/92/EGK rendelet 17. cikkének (1) bekezdése alapján a görög hatóságok kérelmet nyújtottak be a Bizottsághoz a feta névnek egy sajtra vonatkozó bejegyzése iránt.

(2) A feta nevet a 2081/92/EGK tanácsi rendelet[3] 17. cikkében meghatározott eljárás szerint, a legutóbb az 546/2002/EK bizottsági rendelettel[4] módosított, a földrajzi jelzések és eredetmegjelölések bejegyzéséről szóló, 1996. június 12-i 1107/96/EK bizottsági rendelettel oltalom alatt álló eredetmegjelölésként jegyezték be.

(3) A Dán Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Francia Köztársaság ezt követően a Szerződés 230. cikkének megfelelően kifogással élt, és kérelmezte a bejegyzés érvénytelenítését.

(4) A Bíróság a C-289/96, C-293/96 és C-299/96 egyesített ügyekben hozott 1999. március 16-i ítéletében részben semmisnek nyilvánította az 1107/96/EK rendeletet, amennyiben az a feta nevet oltalom alatt álló eredetmegjelölésként jegyezte be. A Bíróság úgy látta, hogy "a Bizottság nem vett kellőképpen figyelembe minden tényezőt, ahogy az az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdésének harmadik francia bekezdése szerint a feladata lett volna" és különösen hangsúlyozta, hogy a Bizottság nem szentelt elegendő figyelmet a tagállamokban lévő tényleges helyzetnek.

(5) Az 1107/96/EK rendelet mellékletének módosításáról szóló 1070/1999/EK bizottsági rendelet ennek megfelelően törölte a feta nevet az említett mellékletből, valamint az Oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések nyilvántartása elnevezésű nyilvántartásból.

(6) A Bizottság ezt követően 1999. október 15-én minden tagállamnak részletes kérdőívet küldött azzal a szándékkal, hogy átfogó és naprakész képet kapjon az egyes tagállamok vonatkozásában a feta sajt termeléséről, fogyasztásáról és a kifejezés ismertségi fokáról.

(7) A feta sajt termelése vonatkozásában a tagállamokat felkérték, hogy a következő témakörökben szolgáltassanak adatokat: nemzeti szabályozás vagy egyedi kodifikált gyakorlat megléte; a termelés alakításakor érvényben lévő feltételek, különös tekintettel az elérendő célokra, mint a kezdeményezés magán- vagy közösségi jellegére, a megcélzott piacokra és a vevőkörre; az éves termelési mennyiségek; a termék végső rendeltetése; valamint a felhasznált márkák pontos megnevezése.

(8) A feta sajt fogyasztására vonatkozóan a tagállamokat felkérték, hogy a következő témakörökben szolgáltassanak adatokat: a sajt forgalmazására vonatkozó szabályozás megléte; az éves fogyasztás mennyiségei; a fogyasztott sajt földrajzi eredete, valamint a piacon megtalálható egyedi címkék.

(9) A feta név fogyasztói ismertségére vonatkozóan a tagállamokat felkérték, hogy a következő témakörökben szolgáltassanak adatokat: a kifejezés meghatározásai, különös tekintettel az olyan átfogó kiadványokra, mint szótárak és enciklopédiák; vonatkozó népességvizsgálatok vagy felmérések, valamint bármilyen további kiegészítő információ.

(10) A Bizottság általánosan és tagállamonként is összegezte a kapott információkat, majd a tagállamok még helyesbítéseket és módosításokat tettek.

(11) Mindebből kiderül, hogy 12 tagállamban a feta sajt termelésére nem vonatkoznak különleges, a minőséget, a termelési módszereket vagy adott esetben a termelés földrajzi területét pontosan meghatározó szabályok. Görögországban 1935 óta egyre határozottabb feltételekkel kodifikálják a feta sajt előállítási gyakorlatát, a földrajzi termelési terület meghatározását pedig - ami hagyományosan a megbízható és tartós gyakorlaton alapul - 1988-ban oltalom alá helyezték. Dániában 1963 óta léteznek a feta sajt előállítása során betartandó minőségi előírásokra vonatkozó jogszabályok; 1981-1998-ig Hollandiában is érvényben voltak ilyen előírások. Figyelemmel kell lenni arra is, hogy a feta kifejezés szerepel a Közösségnek a tejre és tejtermékekre vonatkozó export-visszatérítéseiről szóló szabályokban és a Kombinált Nómenklatúrában. Ezek a szabályok csak a vámügyekre vonatkoznak, és nem céljuk a fogyasztói vélekedés meghatározása, sem az ipari tulajdonjogok szabályozása, továbbá arra sincsen semmilyen befolyásuk, hogy milyen név alatt forgalmazzák ténylegesen az érintett sajtfélét - ez kizárólag az adott rendeltetési országok fogyasztóinak elvárásaival kapcsolatos megfontolásoktól függ.

(12) A Kombinált Nómenklatúrában meghatározottak szerint Luxemburgban és Portugáliában nem készítenek feta sajtot. Kilenc másik tagállamban, Olaszországban, Belgiumban, Finnországban, Ausztriában, Írországban, Svédországban, az Egyesült Királyságban, Hollandiában és Spanyolországban jelenleg a termelés statisztikailag és gazdaságilag elhanyagolható vagy szórványos előfordulású, vagy korábban ilyen volt.

(13) A feta sajt előállítása négy tagállamban azonban jelentősnek tekinthető. Görögország az ókor óta termel feta sajtot, szinte kizárólag a görög piac számára. A statisztikák 1931-ig nyúlnak vissza, amikor 25 000 tonnát termeltek; az éves termelés azóta mintegy 115 000 tonnára nőtt. Görögországban a feta megjelöléssel ellátott sajt kizárólag juhtejből vagy juh- és kecsketej keverékéből készül.

(14) Dánia az 1930-as évek óta termel feta sajtot, elsősorban exportra. 1967-ben 133 tonnát termeltek, az azt megelőző időszakról nem állnak rendelkezésre adatok. 1971-ben a termelés meghaladta az 1000 tonnát, és a feta sajt után járó közösségi export-visszatérítés bevezetését követően 1975-től rendkívüli mértékben bővült a termelés, az 1975. évi 9 868 tonnáról 1989-re 110 932 tonnás csúcsmennyiségre nőtt. 1995 óta folyamatosan csökken a termelés; 1998-ban már csak 27 640 tonna volt, amit elsősorban a harmadik országok keresletének, valamint az erre a sajtfélére vonatkozó export-visszatérítésnek a fokozatos csökkenése idézett elő. A dániai termelés alapja majdnem kizárólag tehéntej.

(15) Franciaország 1931-ben kezdett feta sajtot termelni. 1980-ban 875 tonnát termeltek, az azt megelőző időszakról nem állnak rendelkezésre adatok. 1988 és 1998 között a termelés 7 960 és 19964 tonna között ingadozott. A feta sajtot eredetileg a franciaországi örmény és görög közösségek igényeinek kielégítésére állították elő, ma főleg exportra termelik: a megtermelt mennyiség átlagosan 77,5 %-a a többi tagállamba és a világ többi országába kerül. A franciaországi termelés alapanyaga elsősorban juhtej, kisebb mértékben tehéntej.

(16) Németország 1972 óta állít elő feta sajtot (1972-ben 78 tonna volt a termelés). 1977-ben a termelés átlépte az 5000 tonnás értéket, 1980-ban meghaladta a 15 000, 1985-ben pedig elérte a 24 000 tonnát. Azóta a termelés 19 757 és 39 201 tonna között ingadozik. Eredetileg a Balkánról Németországba bevándorolt közösségek jelentették az egyetlen piacot, a kivitel azonban fokozatosan kiterjedt a közel-keleti országokra és a Balkán félszigetre (elsősorban az export-visszatérítések miatt), valamint a többi tagállamra. A németországi termelés szinte kizárólag tehéntejen alapszik.

(17) Hangsúlyozni kell, hogy az említett statisztikai értékek - amelyek a tagállamok által saját termelésükről szolgáltatott adatokra épülnek - pusztán tájékoztató jellegűek, mivel szinte minden tagállamban hiányzik az erre vonatkozó jogszabályi keret, a Kombinált Nómenklatúrában nagyon általános a feta kifejezés meghatározása, mindez csak hozzávetőleges becslésekhez vezethet, és a válaszok összehasonlítása statisztikailag eltérő adatokat eredményez. Ezenkívül számos tagállam számára problémát jelentett a hazai termelésnek az újrakiviteltől való megkülönböztetése, ami hamis számokat eredményezhet.

(18) A tagállamoknak a feta sajt fogyasztására vonatkozó jogszabályaival kapcsolatban általános szabályként elmondható, hogy a forgalmazásra, a kiszerelésre és a címkézésre csak a sajtokra általánosságban vonatkozó közösségi és nemzeti rendelkezések alkalmazandók. Kizárólag Görögország és Dánia hozott külön, részletes jogszabályokat erre vonatkozóan, míg Ausztria a Görögországgal 1971-ben megkötött kétoldalú megállapodás értelmében a görög termékekre korlátozza a feta nevet.

(19) A Közösségben a feta sajt fogyasztásával kapcsolatban a tagállamok által adott válaszok elemzése azt mutatja, hogy a termelt és behozott fetasajtmennyiségek összesítésével és a kivitt mennyiségek levonásával számított durva becslés egyes esetekben nem bizonyult kielégítőnek, más esetekben pedig akár abnormális eredményekhez is vezetett; mivel lehetetlen felmérni a meglévő készleteket, az újrakivitelre kerülő mennyiségeket és más tényezőket, a számítás eredményeként néhány tagállamban elméletileg negatív fogyasztás mutatkozott. Ezenkívül a Kombinált Nómenklatúra meghatározása szerinti feta sajt értékesítése nem következetesen e név alatt történik, mégpedig vagy a jogszabályi korlátok miatt, amelyek a név használatát bizonyos, még közelebbről meghatározott követelményeket teljesítő termékekre korlátozzák, vagy kereskedelmi okok miatt, amelyek eltérő, a sajt fogyasztói célcsoportja által elismert nevek használatát részesítik előnyben. Az ebből adódó viszonylagos bizonytalanság ellenére a tagállamok által küldött válaszok azt sugallják, hogy amikor Görögország az Európai Közösséghez csatlakozott, a görögországi fogyasztás a Közösség fetasajtfogyasztásának kb. 92 %-át tette ki. Habár a fogyasztás azóta fokozatosan nőtt a többi tagállamban is, Görögország még mindig kb. 73 %-kal részesedik a közösségi fetasajtfogyasztásból. Az egyes tagállamok fogyasztásának lebontása azt mutatja, hogy az egy főre eső éves fetasajtfogyasztás Hollandiában, Luxemburgban, Olaszországban, Portugáliában és Spanyolországban nem több mint 0,010 kg, azaz a Közösség összfogyasztásának 0,08 %-a. Ausztriában, Belgiumban, az Egyesült Királyságban, Finnországban, Franciaországban, Írországban és Svédországban az egy főre eső éves fetasajtfogyasztás 0,040 kg és 0,150 kg közötti mennyiségű, azaz a Közösség összfogyasztásának 0,32-1,22 %-a. Németországban 0,290 kg (2,36 %) és Dániában 0,700 kg (5,0 %), ezzel szemben Görögországban 10,500 kg (85,64 %) az egy főre eső éves fogyasztás.

(20) A tagállamok által küldött tájékoztatás szerint a Közösség területén ténylegesen feta névvel illetett sajtok - valamilyen markáns, görög jellegű szöveg vagy rajz feltüntetésével - kifejezetten vagy burkoltan görög földrajzi területre, kultúrára vagy hagyományra utalnak még akkor is, ha előállításuk Görögországon kívül, más tagállamban történt. Így az értékesítési stratégia részeként szándékosan sugalmazzák a feta elnevezés és Görögország közötti kapcsolatot, kihasználva ezzel az eredeti termék jó hírét, ami a fogyasztók megtévesztésének valóságos kockázatát jelenti. Kisebbségben vannak azok a nem görögországi eredetű, de a Közösségben ténylegesen feta néven forgalmazott sajtok, amelyek címkéjén nincsen közvetlen vagy közvetett utalás Görögországra, és a ténylegesen ily módon forgalmazott sajt mennyisége a közösségi piac nagyon kis részét képviseli.

(21) A tagállamok által beküldött általános információforrásokból, így szótárakból és enciklopédiákból, valamint szakkiadványokból kiderül, hogy a feta kifejezés nem jelenik meg olasz és portugál nyelvű kiadványokban, míg valamennyi görög, spanyol és holland nyelvű kiadvány kizárólag juh- és kecsketejből készült görög sajtra utal. A svéd kiadványok görög eredetű, juh- és kecsketejből készült sajtot említenek, amelyet több tagállamban is előállítanak tehéntejből, külön kiemelve Dániát és Svédországot. A dán nyelvű munkákban túlnyomórészt juh- és kecsketejből készült görög sajtra utalnak, de említést tesznek egy Dániában és a Balkán-félszigeten termelt sajtról is, méghozzá különösebb földrajzi hivatkozás nélkül. A finn nyelvű munkák kizárólag görög vagy görög eredetű, juhtejből vagy juh- és kecsketejből készült sajtról tesznek említést, kivéve egy kiadványt, amely nem határoz meg semmilyen földrajzi eredetet. A német nyelvű kiadványok egy Görögországban, illetve a legtöbb délkelet-európai és tengerentúli országban termelt sajtot említenek. A beküldött tizenhét francia nyelvű munka közül tizennégy juh- és/vagy kecsketejből készült görög sajtot említ, egy munka Görögországban és a Balkán-félszigeten előállított sajtot említ, egy másik görög eredetű, Európában széles körben utánzott sajtról tesz említést, egy pedig juh- és kecsketejből készült görög sajtot említ, amelynek tehéntejből való előállítása elterjedt a régió többi országában, újabban pedig Európa többi országában és Észak-Amerikában is. Az angol nyelvű munkák közül négy elsősorban Görögországban előállított, juhtejből készült sajtot említ, további négy juh- vagy kecsketejből készült görög sajtról, egy Görögországból és a Közel-Keletről származó sajtról tesz említést, amely hagyományosan juh- vagy kecsketejből készül, azonban ma már tehéntejből is készítik; két munka görögországi eredetű, juh- vagy kecsketejből készült sajtként említi a fetát, amelyet ma már más országokban is termelnek, bár leggyakrabban görög ételekhez való felhasználás céljára, egy munka a feta sajt termelésére vonatkozóan Új-Zélandot, Bulgáriát, Jugoszláviát, Ciprust, Dániát és a származási országot, Görögországot említi, egy munka Görögországban és a Balkán-félszigeten előállított sajtot említ, mások pedig juh- vagy kecsketejből készült görög sajtot, amelyet az Egyesült Államokban tehéntejből állítanak elő; más munkák azt sugallják, hogy az ókori görögök által előállított sajtféleség a Görögországban ma termelt feta sajt közvetlen előfutára volt. A feta sajt meghatározási módjának alakulása egyik nyelven sem gyengítette a Görögországgal való társítást és azonosítást.

(22) Minden, a tagállamok által beküldött információt továbbítottak a Tudományos Bizottságnak is (a továbbiakban: bizottság), amely az ügyben 2001. április 24-én egyhangú véleményt adott ki.

(23) A bizottság elsőként kijelentette, hogy "[] az eredetmegjelölés vagy földrajzi jelzés csak abban az esetben tekinthető egy termék közismert elnevezésének, ha az érintett területen a nagyközönségnek csak jelentéktelen része tekinti a jelzést földrajzi jelzésnek []; arra a területre vonatkozóan, ahol a feldolgozás történik, az Európai Közösségnek mint egésznek a helyzetét kell figyelembe venni, mivel a rendelet a Közösség egészére vonatkozik, és az Európai Közösség egységes piacot alkot. Következésképpen nem lehet kizárólag vagy elsősorban az egyes tagállamokban uralkodó helyzetet figyelembe venni. A rendelet 3. cikke előírja a származási tagállam, a fogyasztó tagállamok és a többi tagállam, valamint a vonatkozó közösségi és nemzeti jogszabályok figyelembevételét. [] Az érintett közönséggel kapcsolatosan az értékelés a termék fajtájától és az adott termék célközönségétől függ. Ebben az esetben a nagyközönség az érintett, mivel elsősorban végső fogyasztóknak (de üzleti vásárlóknak is, mint éttermek, élelmiszer-feldolgozók stb.) szánt sajtról van szó. Következésképpen a megjelölésnek vagy jelzésnek a nagyközönség számára el kellett veszítenie eredeti földrajzi jelentését. A nagyközönség véleményének meghatározása céljából alkalmazhatóak közvetlen mérések, mint pl. közvélemény-kutatás és egyéb felmérések, vagy közvetett mérések, mint pl. a termelés és fogyasztás mértéke, az alkalmazott címkézés fajtája és jellege, a termékekre vonatkozóan alkalmazott reklám fajtája és jellege, a szótárakban való használat stb.".

(24) A bizottság a feta sajt termelésének elemzése során megállapította, hogy a görögországi termelés e sajt esetében a közösségi össztermelés 60 %-át, a juh- és kecsketejből készült sajt esetében pedig a közösségi össztermelés 90 %-át adja. A tehéntejből készült feta sajt a közösségi össztermelés 34 %-át adja, nagyrészt harmadik országok piacára szánva.

(25) A bizottság a fogyasztást illetően hangsúlyozta, hogy a feta sajt fogyasztásának 73 %-a Görögországra tevődik, ahol az egy főre jutó éves fogyasztás 10,5 kg, míg az EU többi országában 1,76 kg. Habár Dániában és Németországban a fetasajtfogyasztás jóval nagyobb ennél, emelte ki a bizottság, még mindig 15-ször, illetve 36-szor kisebb, mint Görögországban. A bizottság szerint a feta sajt fogyasztása szignifikáns az egy főre eső összes sajtfogyasztás arányában is: nevezetesen Görögországban az egy főre jutó éves sajtfogyasztás 14 kg, amiből 10,5 kg a feta sajt. Dániában ez az arány 15 kg sajtból 0,7 kg, Franciaországban 20 kg sajtból 0,13 kg, míg Németországban 19 kg sajtból 0,29.

(26) A bizottság megállapította továbbá, hogy "a Görögországon kívüli termelés jelentős részét harmadik országokba exportálják, és ez nincs semmilyen hatással a feta megnevezés egységes piaci helyzetére", valamint "az, hogy egyes tagállamokban nincsen termelés és fogyasztás, nincs hatással a megnevezés szokásos vagy nem szokásos jellegére".

(27) A bizottság a vonatkozó nemzeti és közösségi jogszabályok elemzése során megállapította, hogy tizenkét tagállamban nincsenek külön jogszabályok, és a fetára is a sajtokra vonatkozó általános közösségi és nemzeti szabályok alkalmazandók. A bizottság megállapította, hogy Görögországban 1935 óta, Dániában 1963 óta léteznek a feta sajtra vonatkozó szabályok, valamint Ausztria egy 1971. évi kétoldalú megállapodás értelmében a görög terméknek tartja fenn a feta megnevezést.

(28) A feta Közösségen belüli forgalmazásának módszereit illetően a bizottság megállapította, hogy a fogyasztóknak "egyazon megnevezés alatt kétféle, eltérő összetételű és különböző organoleptikus jellemzőkkel bíró terméket kínálnak". A bizottság rámutatott, hogy a nem görögországi eredetű feta sajt címkéi közvetlen vagy közvetett módon utalnak Görögországra, azt sejtetve, hogy a feta kifejezést nem "általánosan elfogadott, minden földrajzi jelentőség nélküli névként használják, a pácolt (juh- vagy tehéntejből készült) fehérsajt szinonimájaként []". A bizottság szerint a feta "kiszerelése általában görög eredetre utal []".

(29) A bizottság "egyhangúlag arra a következtetésre jutott, hogy a feta megjelölés nem szokásos elnevezés, elsősorban a következő okok miatt:

(30) A fetasajttermelés és -fogyasztás elsősorban Görögországra koncentrálódik. A más tagállamban (Németország, Dánia és Franciaország) előállított, esetleg feta nevet viselő termékek elsősorban tehéntejből, eltérő technológiával készülnek, és nagy mennyiségben kerülnek kivitelre harmadik országokba. Ennélfogva nem vonható le az a következtetés, hogy a feta elnevezés szokásos elnevezés, mivel az eredeti görög termék uralja a közösségi piacot. Azt is meg kell állapítani, hogy azokban a tagállamokban, ahol nincs jelentős termelés és fogyasztás, nem mondható el, hogy a feta elnevezés közismert elnevezéssé vált volna. A fogyasztók felfogása szerint a feta név mindig görög eredetre utal, következésképpen nem vált közismert elnevezéssé, így a Közösségen belüli szokásos elnevezéssé sem.

(31) A Tudományos Bizottság a vonatkozó nemzeti és közösségi jogszabályokra figyelemmel megállapítja, hogy a tagállamok többségében nincsenek külön jogszabályok, illetve szabályok az érintett termékre vonatkozóan. Csak Görögország és Dánia rendelkezik külön jogszabályokkal. A "dán feta sajt" nevű termék előállítását engedélyező dániai jogszabályok technikai kérdésekben (a juh- és kecsketej helyett ultraszűrt tehéntej alkalmazása, valamint 1994-ig adalékanyagok használata) jelentős mértékben különböznek a görögországi jogszabályoktól. Ezenkívül Dánia nem bizonyította azt, hogy a feta megnevezés akkor, amikor Dánia engedélyezte a használatát (1963), közismert elnevezéssé vált volna, amely a termelő ország nevével együtt volt alkalmazható ("dán feta sajt"). Hasonlóképpen az azt követő időszak vonatkozásában sem bizonyították, hogy szokásos elnevezésről volt szó.

(32) Az a tény, hogy a feta elnevezés szerepel a közös vámtarifában, illetve a Közösség export-visszatérítésre vonatkozó jogszabályaiban, nem gyakorol semmilyen hatást az érintett elnevezés értelmezésére, ismeretére és védelmére a belső piacon, mivel ezek a jogszabályok ebben az összefüggésben nem mérvadóak.

(33) A Bizottság tudomásul vette a Tudományos Bizottság tanácsadói véleményét. Úgy véli, hogy a tagállamok által benyújtott, illetve a Bizottság által végzett vagy végeztetett vizsgálatokból kitűnő jogi, történeti, kulturális, politikai, társadalmi, gazdasági, tudományos és műszaki adatok átfogó elemzése révén az a következtetés vonható le, hogy a 2081/92/EGK rendelet 3. cikkében a szokásos elnevezés tekintetében megkövetelt kritériumok egyike sem teljesült, következésképpen a feta név nem lett "a mezőgazdasági termék vagy az élelmiszer olyan elnevezése, amely - bár arra a helyre vagy régióra utal, ahol e terméket vagy élelmiszert eredetileg állították elő vagy hozták forgalomba - a mezőgazdasági termék vagy az élelmiszer közismert elnevezésévé vált".

(34) Mivel a feta elnevezés szokásos elnevezésként nem kapott megerősítést, a Bizottság a 2081/92/EGK rendelet 17. cikkének (2) bekezdésével összhangban ellenőrizte, hogy a görög hatóságoknak a feta név oltalom alatt álló eredetmegjelölésként történő bejegyzése iránti kérelme eleget tesz-e az ugyanazon rendelet 2. és 4. cikkében foglaltaknak.

(35) A feta név a 2081/92/EGK rendelet 2. cikkének (3) bekezdése értelmében hagyományos nem földrajzi elnevezés. A rendelkezésben említett "régió" és "hely" kifejezés közigazgatásilag nem, csak geomorfológiai szempontból értelmezhető, mivel egy adott termékben megtestesülő természeti és emberi tényezők túlnyúlhatnak a közigazgatási határokon. A fenti 2. cikk (3) bekezdése értelmében azonban egy elnevezés által takart földrajzi terület nem feltétlenül jelent egy egész országot. A feta név esetében ezért megállapítást nyert, hogy a 2081/92/EGK rendelet 2. cikke (2) bekezdése a) pontjának második francia bekezdésében említett meghatározott földrajzi terület csak Görögország szárazföldi részét és Leszbosz nomoszt jelenti a többi sziget és szigetcsoport nélkül, mivel azokhoz nem kapcsolódnak a szükséges természeti és/vagy emberi tényezők. Másfelől a földrajzi terület közigazgatási meghatározását finomították és pontosították, mivel a görög hatóságok által benyújtott termékleírás kötelező kumulatív követelményeket tartalmaz: különösen a nyersanyag származási területét korlátozták jelentős mértékben, mivel a feta sajt előállításához felhasznált tejnek a hagyományosan tenyésztett helyi juh- és kecskefajtáktól kell származnia, amelyek takarmányozása a figyelembe vehető régiók legelőinek növényzetére épül.

(36) A közigazgatási meghatározás alá tartozó és a termékleírás követelményeit kielégítő földrajzi terület elég egységes ahhoz, hogy eleget tegyen a 2081/92/EGK rendelet 2. cikke (2) bekezdésének a) pontjában és a 4. cikk (2) bekezdésének f) pontjában foglalt követelményeknek. A feta sajt nyersanyagát szolgáltató juhok és kecskék tartásának lényegi elemét jelentő külterjes és vándorlegeltetés évszázados hagyománnyal bír, ami elősegítette az időjáráshoz és annak a honos növényzetre gyakorolt hatásához való alkalmazkodást. Ez kistermetű, őshonos juh- és kecskefajták kialakulásához vezetett, amelyek különlegesen szívósak és ellenállók, olyan környezetben is képesek a túlélésre, ahol az élelem kis mennyiségben, minőségét tekintve viszont rendkívül változatos növényi összetételben áll rendelkezésre - ez adja meg a végtermék sajátságos, különleges aromáját és zamatát. A fenti természeti és sajátságos emberi tényezők, különösen a préselés nélküli szűrést előíró hagyományos gyártási módszer kölcsönhatása révén szerzett a feta sajt kiváló nemzetközi hírnevet.

(37) Mivel a görög hatóságok által benyújtott termékleírás tartalmaz minden, a 2081/92/EGK rendelet 4. cikkében előírt információt, és a leírás formai elemzése során nem derült fény semmilyen nyilvánvaló értékelési hibára, a feta nevet oltalom alatt álló eredetmegjelölésként kell bejegyezni.

(38) Következésképpen az 1107/96/EK rendeletet ennek megfelelően kell módosítani.

(39) A 2081/92/EGK rendelet 15. cikkében előírt bizottság nem nyilvánított véleményt a bizottsági elnök által megállapított határidőn belül. A Bizottság a 2081/92/EGK rendelet 15. cikke negyedik bekezdésének megfelelően javaslatot terjesztett a Tanács elé. Mivel a Tanács a 2081/92/EGK rendelet 15. cikke ötödik bekezdésében előírt három hónapos határidőn belül nem járt el az ügyben, a Bizottság elfogadja a javasolt intézkedéseket,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

(1) A "" (Feta) név oltalom alatt álló eredetmegjelölésként bejegyzésre kerül a 2081/92/EGK rendelet 6. cikkének (3) bekezdésében előírt, Oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések nyilvántartása elnevezésű nyilvántartásba.

(2) Az 1107/96/EK rendelet mellékletének A) része a "Sajtok" "Görögország" cím alatt a "" (Feta) névvel egészül ki.

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2002. október 14-én.

a Bizottság részéről

Franz FISCHLER

a Bizottság tagja

[1] HL L 324., 2000.12.21., 26. o.

[2] HL L 208., 1992.7.24., 1. o.

[3] HL L 148., 1996.6.21., 1. o.

[4] HL L 86., 2002.4.3., 7. o.