A Bizottság 2002/70/EK irányelve (2002. július 26.) a takarmányok dioxin- és dioxinjellegű-PCB-tartalmának meghatározására vonatkozó követelmények megállapításárólEGT vonatkozású szöveg
Hivatalos Lap L 209 , 06/08/2002 o. 0015 - 0021
CS.ES fejezet 3 kötet 36 o. 430 - 436
ET.ES fejezet 3 kötet 36 o. 430 - 436
HU.ES fejezet 3 kötet 36 o. 430 - 436
LT.ES fejezet 3 kötet 36 o. 430 - 436
LV.ES fejezet 3 kötet 36 o. 430 - 436
MT.ES fejezet 3 kötet 36 o. 430 - 436
PL.ES fejezet 3 kötet 36 o. 430 - 436
SK.ES fejezet 3 kötet 36 o. 430 - 436
SL.ES fejezet 3 kötet 36 o. 430 - 436
A Bizottság 2002/70/EK irányelve (2002. július 26.) a takarmányok dioxin- és dioxinjellegű-PCB-tartalmának meghatározására vonatkozó követelmények megállapításáról (EGT vonatkozású szöveg) AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA, tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre, tekintettel a legutóbb Ausztria, Finnország és Svédország csatlakozási okmányával módosított, a takarmányok hatósági ellen- őrzésénél alkalmazandó közösségi mintavételi és elemzési módszerek bevezetéséről szóló, 1970. július 20-i 70/373/EGK tanácsi irányelvre [1] és különösen annak 2. cikkére, mivel: (1) A legutóbb a 2001/102/EK irányelvvel [2] módosított, a takarmányban előforduló nemkívánatos anyagokról és termékekről szóló, 1999. április 22-i 1999/29/EK tanácsi irányelv [3] felső határértékeket állapít meg számos takarmány-alapanyag és takarmány dioxin- és furántartalmára. (2) Az analitikai módszerek tekintetében olyan követelmények megállapítása szükséges, amelyek révén biztosítható, hogy a laboratóriumok összehasonlítható hatékonyságú analitikai módszereket alkalmaznak. (3) A mintavételi és analitikai módszerekre vonatkozó rendelkezéseket a jelenlegi ismeretek alapján készítették, és a tudományos és technológiai ismeretek fejlődésének figyelembevételével azokat módosítani lehet. (4) Az ezen irányelvben megállapított rendelkezések csak a dioxinok és a dioxinjellegű PCB-k analitikai vizsgálatára vonatkoznak, a takarmányokban előforduló nemkívánatos anyagokról és termékekről szóló, 1999/29/EK irányelvet módosító 2001/102/EK irányelv végrehajtása keretében. (5) Aktív megközelítést kell alkalmazni a takarmány-alapanyagokban és takarmányokban előforduló dioxinjellegű PCB-k jelenlétére vonatkozó megbízható és átfogó adatok szerzéséhez. Ennek megfelelően követelményeket kell megállapítani a takarmány-alapanyagokban és a takarmányokban lévő dioxinjellegű PCB-k meghatározásához alkalmazott analitikai módszerek tekintetében. (6) A jelentős mennyiségű dioxint tartalmazó minták kiválasztásához egy bizonyítottan, széles körben elfogadott módon hitelesített és nagy áteresztőképességű szűrőmódszer alkalmazható. E minták dioxintartalmát egy megerősítő analitikai módszerrel kell meghatározni. Ennek megfelelően helyénvaló követelményeket megállapítani a megerősítő analitikai módszerek és a szűrőmódszerek tekintetében. (7) Az ebben az irányelvben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság véleményével, ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET: 1. cikk A tagállamok biztosítják, hogy a takarmányok dioxin- és furántartalmának hatósági ellenőrzéséhez, valamint dioxinjellegű-PCB-tartalmuk meghatározásához szükséges mintavételt az ezen irányelv I. mellékletében ismertetett módszerek szerint végzik el. 2. cikk A tagállamok biztosítják, hogy a takarmányok dioxin- és furántartalmának hatósági ellenőrzésekor, valamint dioxinjellegű-PCB-tartalmuk meghatározásakor végzett minta-előkészítés és az alkalmazott analitikai módszerek megfelelnek az ezen irányelv II. mellékletében ismertetett követelményeknek. 3. cikk A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb 2003. február 28-ig megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot. Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg. 4. cikk Ez az irányelv az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő 20. napon lép hatályba. 5. cikk Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei. Kelt Brüsszelben, 2002. július 26-án. a Bizottság részéről David Byrne a Bizottság tagja [1] HL L 170., 1970.8.3., 2. o. [2] HL L 6., 2002.1.10., 45. o. [3] HL L 115., 1999.5.4., 32. o. -------------------------------------------------- I. MELLÉKLET MINTAVÉTELI MÓDSZEREK EGYES TAKARMÁNYOK DIOXINTARTALMÁNAK (PCDD/PCDF) HATÓSÁGI ELLENŐRZÉSÉHEZ ÉS A DIOXINJELLEGŰ PCB-K MEGHATÁROZÁSÁHOZ 1. Cél és alkalmazási terület A takarmányok dioxintartalmának (PCDD/PCDF) hatósági ellenőrzésére, valamint dioxinjellegű-PCB-tartalmuk [1] meghatározására szánt mintákat a takarmányok hatósági ellenőrzésére vonatkozó közösségi mintavételi módszerek létrehozásáról szóló, 1976. március 1-jei 76/371/EGK bizottsági irányelv [2] rendelkezéseinek megfelelően kell vételezni. Az így kapott összesített minták azon tételek vagy résztételek reprezentatív mintáinak tekintendők, amelyből vételezték őket. Az 1999/29/EK irányelvben előírt maximális szinteknek való megfelelést a laboratóriumi mintákban meghatározott szintek alapján kell megállapítani. 2. A tétel vagy résztétel előírásoknak való megfelelése Az ellenőrző laboratórium két párhuzamos mérésben elvégzi a megerősítésre szolgáló laboratóriumi minta analízisét, ha az első analízis eredménye kevesebb, mint 20 %-kal van a maximális szint alatt vagy felett, és kiszámítja az eredmények átlagát. A tételt akkor lehet elfogadni, ha az első analízis eredménye több, mint 20 %-kal van a maximális szint alatt vagy, párhuzamos analízis esetén, ha az átlag megfelel az 1999/29/EK irányelvben megállapított vonatkozó maximális szintnek. [1] A WHO TEF táblázata emberi kockázatfelméréshez az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1997. június 15-18-i, stockholmi (Svédország) ülésének eredményei alapján [Van den Berg és mtsai., "Toxic Equivalency Factors (TEFs) for PCBs, PCDDs, PCDFs for Humans and for Wildlife", Environmental Health Perspectives 106(12), 775 (1998)].Alkalmazott rövidítések: T = tetra; Pe = penta; Hx = hexa; Hp = hepta; O = okta; CDD = klórdibenzo-p-dioxin; CDF = klórdibenzofurán; CB = klórbifenil. [2] HL L 102., 1976.4.15., 1. o. -------------------------------------------------- II. MELLÉKLET EGYES TAKARMÁNYOK DIOXINTARTALMÁNAK (PCDD/PCDF) HATÓSÁGI ELLENŐRZÉSEKOR ÉS DIOXINJELLEGŰ-PCB-TARTALMUK MEGHATÁROZÁSAKOR VÉGZETT MINTA-ELŐKÉSZÍTÉSRE ÉS AZ ALKALMAZOTT ANALITIKAI MÓDSZEREKRE VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK 1. Célkitűzések és alkalmazási terület Ezeket a követelményeket a takarmány-alapanyagokban és a takarmányokban lévő dioxinok (poliklórozott dibenzo-p-dioxinok (PCDD) és poliklórozott dibenzofuránok (PCDF)) és a dioxinjellegű poliklórozott bifenilek (PCB-k) meghatározását célzó analitikai vizsgálatok esetén kell alkalmazni. A dioxinok jelenlétének ellenőrzését a takarmányokban egy olyan stratégia alapján lehet elvégezni, amely magában foglal egy szűrőmódszert azoknak a mintáknak a kiválasztására, amelyekben a dioxinok és dioxinjellegű PCB-k mennyisége kevesebb, mint 30–40 %-kal van az adott szint alatt vagy felett. E jelentős dioxintartalmú mintákban a dioxinok koncentrációját egy megerősítő módszerrel kell meghatározni/megerősíteni. A szűrőmódszerek olyan módszerek, amelyekkel kimutatható a dioxinok és a dioxinjellegű PCB-k jelenléte az adott szinten. E módszerek nagy mintaáteresztő képességűek, és arra használják őket, hogy nagyszámú minta közül kiszűrjék a potenciálisan pozitívakat. Kialakításuk kimondottan azt a célt szolgálja, hogy segítségükkel elkerülhetőek legyenek a téves negatív eredmények. A megerősítő módszerek olyan teljes vagy kiegészítő információkat szolgáltató módszerek, amelyek lehetővé teszik a dioxinok és dioxinjellegű PCB-k azonosítását és egyértelmű mennyiségi meghatározását az adott szinten. 2. Háttér Mivel a környezeti és a biológiai minták (ezen belül a takarmányalapanyag- és a takarmányminták is) általában különböző rokon dioxinvegyületek komplex keverékeit tartalmazzák, a kockázatfelmérés megkönnyítése érdekében kidolgozták a toxicitásiegyenérték-tényezők (TEF-ek) koncepcióját. A TEF-ek a 2,3,7,8-helyen szubsztituált PCDD-ket és PCDF-eket tartalmazó keverékek koncentrációjának kifejezésére, újabban pedig a dioxinjellegű aktivitással rendelkező egyes nem-orto és mono-orto, klórral szubsztituált PCB-knek a 2,3,7,8-TCDD toxikus egyenértékben (TEQ) való kifejezésére is (ld. I. melléklet, 1. lábjegyzet) szolgálnak. Az egyes anyagok adott mintában mért koncentrációit megszorozzuk a hozzájuk tartozó TEF-értékkel, majd összeadjuk őket, és így megkapjuk a dioxinjellegű vegyületek TEQ-ben kifejezett összes koncentrációját. A "felső határérték" kiszámításánál minden egyes mennyiségileg nem meghatározható rokonvegyület TEQ-hez való hozzájárulásának értéke a mennyiségi meghatározás határértékének tekintendő. Az "alsó határérték" kiszámításánál minden egyes mennyiségileg nem meghatározható rokonvegyület TEQ-hez való hozzájárulásának értéke nullának tekintendő. A "középső határérték" kiszámításánál minden egyes mennyiségileg nem meghatározható rokonvegyület TEQ-hez való hozzájárulásának értéke a mennyiségi meghatározás határértéke felének tekintendő. 3. A minta előkészítésére vonatkozó minőségbiztosítási követelmények Az analitikai vizsgálat céljára szolgáló minták előkészítését illetően, a takarmányok hatósági ellenőrzésére szolgáló közösségi analitikai módszerek megállapításáról szóló 71/250/EGK, 71/393/EGK, 72/199/EGK, 73/46/EGK, 74/203/EGK, 75/84/EGK, 76/372/EGK és 78/633/EGK irányelv módosításáról szóló, 1981. július 30-i 81/680/EGK bizottsági irányelv [1] mellékletében megállapított általános rendelkezéseket kell alkalmazni. Ezeken túlmenően az alábbi követelményeknek kell megfelelni: - a mintákat üveg-, alumínium-, polipropilén- vagy polietilénedényekben kell tárolni és szállítani. A papírpormaradékokat el kell távolítani a mintatartóból. Az üvegeszközöket, dioxin jelenléte tekintetében előzetesen ellenőrzött oldószerekkel kell kiöblíteni, - végezzünk el egy vakpróbát úgy, hogy az egész analitikai eljárást elvégezzük, csak a mintát hagyjuk ki belőle, - az extraháláshoz használt minta tömege olyan legyen, hogy megfeleljen az érzékenységre vonatkozó követelményeknek. 4. A laboratóriumokra vonatkozó követelmények - A laboratóriumok igazolják a módszer érvényességét egy adott szinttartományban, például az adott szint felénél, egyszeresénél és kétszeresénél, az ismételt analízisekben elfogadható relatív szórási együtthatóval. Az elfogadási kritériumokat részletesen lásd az 5. pontban. - Egy megerősítő módszer esetében a mennyiségi meghatározás határértéke az adott szint körülbelül egyötödénél legyen annak érdekében, hogy az adott szinttartományban elfogadható relatív szórási együtthatókat kapjunk. - Belső minőségellenőrzési intézkedésként rendszeresen vakkontrollvizsgálatokat és beállító kísérleteket vagy kontrollminta-analízist (lehetőleg hitelesített referenciaanyagon) kell végezni. - Adott analízisek vonatkozásában a szakmai alkalmasság igazolásának legjobb módja a laboratóriumok szakmai felkészültségét mérő, laboratóriumok közötti körvizsgálatokban való sikeres részvétel. A laboratóriumok közötti körvizsgálatokban való sikeres részvétel, például a talaj- vagy a szennyvízminták terén, nem feltétlenül bizonyítja az alacsonyabb szennyezettségi szintű élelmiszer- és a takarmányminták területén való szakmai alkalmasságot. Kötelező tehát folyamatosan részt venni olyan, laboratóriumok közötti körvizsgálatokban, amelyek a dioxinok és a dioxinjellegű PCB-k meghatározására irányulnak a megfelelő takarmány/élelmiszer mátrixokban. - A laboratóriumokat egy elismert és az ISO 58. iránymutatással összhangban működő testület akkreditálja annak biztosítása céljából, hogy analitikai minőségbiztosítást alkalmaznak. A laboratóriumokat az ISO/IEC/17025:1999 szabvány szerint kell akkreditálni. 5. A dioxinok és a dioxinjellegű PCB-k esetében használt analitikai eljárásokra vonatkozó követelmények Az analitikai eljárások elfogadására vonatkozó alapkövetelmények: - Magas érzékenység és alacsony kimutatási határ. A PCDD-k és PCDF-ek esetében, a kimutatható mennyiségnek a pikogramm (10-12 g) TEQ tartományában kell lennie, mivel az említett vegyületek közül több különösen mérgező. Ismert, hogy a PCB-k nagyobb koncentrációban fordulnak elő, mint a PCDD-k és PCDF-ek. A legtöbb PCB rokonvegyület esetében már elegendő a nanogrammos (10-9 g) érzékenység is. A mérgezőbb dioxinjellegű PCB-rokonvegyületek (és különösen a nem orto szubsztituált rokonvegyületek) meghatározásához ugyanolyan érzékenységre van szükség, mint a PCDD-k és PCDF-ek esetében. - Nagy szelektivitás (specifikusság). Meg kell tudni különböztetni a PCDD-ket, PCDF-eket és dioxinjellegű PCB-ket az igen sokféle, velük együtt extrahált és a mérést esetleg zavaró más vegyülettől, amelyek nagyságrendekkel magasabb koncentrációban lehetnek jelen, mint az analízis tárgyát képező vegyületek. A gázkromatográfiás/tömegspektrometriás (GC/MS) módszereknél a különböző rokonvegyületeket, így például a mérgező (pl. a tizenhét 2,3,7,8-helyen szubsztituált PCDD és PCDF és a dioxinjellegű PCB-k) és a többi rokonvegyületeket meg kell tudni különböztetni egymástól. A biológiai teszteknek a TEQ-értékeket szelektív módon, mint a PCDD-k, a PCDF-ek és a dioxinjellegű PCB-k összegét kell tudni meghatározni. - Nagy pontosság (valódiság és precizitás). A meghatározásnak érvényes és megbízható becslést kell adnia a minta valódi koncentrációjáról. A nagy pontosságra (a mérés pontossága: egy mérés eredménye és a valódi vagy közös érték közötti egyezés közelsége) azért van szükség, hogy elkerüljük egy mintaanalízis eredményének elvesztését a becsült TEQ-érték gyenge megbízhatósága miatt. A pontosságot a valódiság (egy hitelesített anyagban a vizsgált jellemzőre mért átlagérték és a hitelesített érték közötti különbség, a hitelesített érték százalékában kifejezve) és a precizitás (a precizitást rendszerint szórásként számítjuk, amely magában foglalja az ismételhetőséget és a reprodukálhatóságot, és adott körülmények között a többször megismételt kísérleti eljárással kapott eredmények közötti egyezés közelségét fejezi ki) határozza meg. A szűrővizsgálati módszerek lehetnek biológiai tesztek és GC/MS módszerek; a megerősítő módszerek nagy felbontású gázkromatográfiás/nagy felbontású tömegspektrometriás (HRGC/HRMS) módszerek. A következő kritériumoknak az összes TEQ-érték esetében teljesülniük kell: | Szűrővizsgálati módszer | Megerősítő módszer | Téves negatív eredmény | < 1 % | | Valódiság | | – 20 %-tól + 20 %-ig | Relatív szórási együttható (CV) | < 30 % | < 15 % | 6. A szűrés és megerősítés céljából alkalmazott GC/MS módszerekre vonatkozó különleges követelmények - Az analitikai eljárás hitelesítéséhez a 13C-mal jelölt, a 2,3,7,8-helyen klórral szubsztituált belső PCDD/F-standardok (illetve dioxinjellegű PCB-k meghatározása esetén 13C-mal jelölt belső dioxinjellegű PCB-standardok) hozzáadását az analitikai módszer legelején vagy kezdetén kell elvégezni, pl. az extrahálás előtt. A tetraklórozottól az oktaklórozottig terjedő PCDD/F-ek homológ csoportjai mindegyikéből legalább egy rokonvegyületet (dioxinjellegű PCB-k meghatározása esetén, a dioxinjellegű PCB-k homológ csoportjai mindegyikéből legalább egy rokonvegyületet) kell hozzáadni (illetve, legalább egy rokonvegyület kerül hozzáadásra a PCDD/F-ek és dioxinjellegű PCB-k nyomon követéséhez használt, tömegsepktrometriával kiválasztott ionregisztráló funkciónként). Egyértelműen előnyösebb, természetesen a megerősítő módszerek esetében, ha mind a 17 13C-mal jelölt 2,3,7,8-helyen szubsztituált belső PCDD/F-standardot, illetve (dioxinjellegű PCB-k meghatározása esetén) mind a 12 13C-mal jelölt belső dioxinjellegű PCB-standardot használjuk. Megfelelő kalibrációs oldatok alkalmazásával a relatív arányossági tényezőket azon rokonvegyületekre is meg kell határozni, amelyekhez 13C-mal jelölt analógot nem adtunk hozzá. - A növényi eredetű takarmányok és a kevesebb, mint 10 % zsírt tartalmazó állati eredetű takarmányok esetében a belső standardokat kötelező az extrahálás előtt hozzáadni. A 10 %-nál magasabb zsírtartalmú állati eredetű takarmányok esetében a belső standardokat az extrahálás előtt vagy a zsír extrahálása után is hozzáadhatjuk. Attól függően, hogy a belső standardokat melyik szakaszban adjuk a mintákhoz, valamint hogy az eredményeket termékre vagy zsírra adjuk meg, az extrahálás hatékonyságát megfelelően validálni kell. - A GC/MS analízis előtt egy vagy két visszanyerési (szurrogátum) standardot kell hozzáadni. - A visszanyerést ellenőrizni kell. A megerősítő módszerek esetében az egyes belső standardok visszanyerésének a 60–120 %-os tartományban kell lennie. Az egyes rokonvegyületek vonatkozásában, különösen egyes hepta- és oktaklórozott dibenzodioxinok és dibenzofuránok esetében, ennél alacsonyabb vagy magasabb visszanyerés is elfogadható azzal a feltétellel, hogy azok TEQ-értékének részaránya nem haladja meg az összes (csak PCDD/F-re alapozott) TEQ-érték 10 %-át. A szűrővizsgálati módszerek esetében a visszanyerésnek a 30–140 %-os tartományban kell lennie. - A dioxinokat az interferáló klórozott vegyületektől, így például a PCB-ktől és a klórozott difenil-éterektől megfelelő kromatográfiás eljárással kell elválasztani (lehetőleg florisil-, alumínium-oxid- és/vagy szénoszlopon). - Az izomerek gázkromatográfiás elválasztása megfelelő legyen (< 25 % a csúcsok közötti eltérés az 1,2,3,4,7,8-HxCDF és az 1,2,3,6,7,8-HxCDF között). - A meghatározást az EPA 1613 módszer B. módosítása szerint kell elvégezni, amely a tetraklórozottól az oktaklórozottig terjedő dioxinok és furánok izotóphígításos HRGC/HRMS-sel vagy más, azzal egyenértékű hatékonysággal rendelkező módszerrel történő meghatározására vonatkozik. - A felső és az alsó határérték közötti különbség nem haladhatja meg a 20 %-ot olyan takarmányokban, amelyek dioxinszennyezettsége a maximális tartományban vagy afelett van. A maximális szintnél jóval alacsonyabb szennyezettségű takarmányok esetében a különbség a 25–40 %-os tartományban mozoghat. 7. Analitikai szűrővizsgálati módszerek 7.1. Bevezetés A szűrővizsgálati módszerekkel különböző analitikai célok teljesíthetők: egyszerű szűrés és mennyiségi meghatározás. Szűrés Az adott szinten a minták eredményeit összehasonlítjuk egy referenciaminta eredményével. A referenciánál alacsonyabb eredményt adó mintákat negatívnak, a nagyobb eredményt adókat pedig pozitívnak minősítjük. Követelmények: - minden vizsgálati sorozatnak tartalmaznia kell egy vak- és egy referenciamintát, amelyeket egyidejűleg és azonos körülmények között kell extrahálni és vizsgálni. A referenciamintának egyértelműen magasabb eredményt kell adnia, mint a vakmintának, - az adott szint ellenőrzésére további, az adott szint felének és kétszeresének megfelelő referenciamintákat is alkalmazni kell annak igazolására, hogy a vizsgálat az adott tartományban megfelelő hatékonyságú, - más mátrixok vizsgálata során, a referenciaminta vagy referenciaminták megfelelőségét bizonyítani kell, lehetőleg olyan minták felhasználásával, amelyek HRGC/HRMS-sel mért TEQ-értéke hasonló a referenciamintáéhoz, vagy egy olyan vakmintával, ami erre a szintre van beállítva, - mivel a biológiai tesztelés során nem használhatók belső standardok, az ismételhetőségre vonatkozó vizsgálatok nagyon fontosak az egy kísérletsorozaton belüli szórás megállapításában. A relatív szórási együtthatónak 30 % alatt kell lennie, - a biológiai tesztelések esetében meg kell határozni a célvegyületeket, az esetleges interferenciákat és az elfogadható vakszintek maximumát. Mennyiségi meghatározás A mennyiségi meghatározást célzó vizsgálathoz standard hígítási sorok, kétszeres vagy háromszoros tisztítás és mérés, valamint vakminták és visszanyerési minták szükségesek. Az eredmények kifejezhetők TEQ-ben, feltételezve hogy a jelért felelős vegyületek megfelelnek a TEQ-alapelvnek. Ezt TCDD (vagy egy dioxin/furán standard keverék) használatával végezhetjük, amellyel felveszünk egy kalibrációs görbét, hogy ez alapján ki tudjuk számolni a kivonatra, és így a mintára jellemző TEQ-szintet. Ezt azután korrigáljuk a vakmintára számított TEQ-értékkel (hogy figyelembe vegyük az alkalmazott oldószerekből és vegyszerekből származó szennyeződést), valamint egy visszanyerésre számított TEQ-értékkel (amelyet egy, az adott szint körüli értékű minőségellenőrző minta TEQ-értékéből számítunk ki). Fontos megjegyezni, hogy a nyilvánvaló visszanyerési veszteség egy része mátrixhatásokból és/vagy a biológiai tesztelési eljárások során kapott TEF-értékek és a WHO által rögzített hivatalos TEF-értékek különbségéből eredhet. 7.2. A szűrésnél alkalmazott analitikai módszerekre vonatkozó követelmények - A szűréshez GC/MS analitikai módszereket és biológiai tesztelési eljárásokat lehet alkalmazni. A GC/MS módszerek vonatkozásában a 6. pontban megállapított követelményeket kell alkalmazni. A sejtreakción alapuló biológiai tesztelési eljárások vonatkozásában a 7.3. pontban, a vegyszerkészleten alapuló biológiai tesztelési eljárások vonatkozásában a 7.4. pontban megállapított különleges követelményeket kell alkalmazni. - Nagyszámú, a maximális vagy a beavatkozási szint alatti vagy feletti mintákat tartalmazó sorozatnál adatokat kell gyűjteni a tévesen pozitív és tévesen negatív eredmények számáról, összehasonlítva azokat a megerősítő módszerrel meghatározott TEQ-tartalommal. A tévesen negatív minták tényleges arányának 1 % alatt kell lennie. A tévesen pozitív minták arányának elég alacsonynak kell lenni ahhoz, hogy előnyös legyen a szűrővizsgálati módszer alkalmazása. - A pozitív eredményeket mindig meg kell erősíteni egy analitikai megerősítő módszerrel (HRGC/HRMS). Ezen túlmenően, széles TEQ-tartományból származó minták esetén HRGC/HRMS megerősítést kell végezni (a negatív minták körülbelül 2–10 %-a). A biológiai tesztelési eljárások és a HRGC/HRMS eredményeinek egyezésével kapcsolatos adatokat rendelkezésre kell bocsátani. 7.3. A sejtreakción alapuló biológiai tesztelési eljárásokra vonatkozó különleges követelmények - A biológiai tesztelési eljárások során minden teszt lefuttatásához szükség van egy TCDD vagy dioxin/furán-elegy referenciakoncentráció-sorozatra (teljes dózis-válasz görbe, ahol R2 > 0,95). Szűrési célokra egy kibővített, alacsony szintű minták mérésére alkalmas alacsonyszint görbét lehet alkalmazni. - A biológiai tesztelési eljárások eredményeinek értékeléséhez egy minőségellenőrzési lapon rögzíteni kell az adott időtartam alatt használt TCDD referencia-koncentrációt (körülbelül a mennyiségi meghatározás határértékének háromszorosa). Másik lehetőség egy referenciaminta relatív válaszának összehasonlítása a TCDD kalibrációs egyenesével, mivel a sejtek válasza sok tényezőtől függhet. - A referenciaanyag-fajták mindegyikéhez fel kell venni egy minőségellenőrzési (QC) diagramot, amelyet ellenőrizni is kell annak érdekében, hogy az eredmények összhangban vannak a meghatározott iránymutatásokkal. - Különösen a mennyiségi számítások esetén, az alkalmazott hígítási minta indukciójának a válaszgörbe lineáris szakaszára kell esnie. A válaszgörbe lineáris szakasza feletti mintákat fel kell hígítani, és újra meg kell vizsgálni. Ennélfogva tanácsos tehát egyszerre legalább két vagy három hígítást vizsgálni. - Az egyes hígítási minták három párhuzamos meghatározása esetén a százalékos szórás nem lehet 15 % felett, három független kísérlet között pedig nem haladhatja meg a 30 %-ot. - A kimutatási határértéket az oldószer vagy a háttérjel szórásának háromszorosában lehet megállapítani. Egy másik megközelítés a napi kalibrációs görbéből számított és a háttérnél nagyobb jelet alkalmaz (az indukciós tényező az oldószer-érték ötszöröse). A mennyiségi meghatározás határértékét az oldószer vagy a háttérjel szórásának öt-hatszorosában lehet megállapítani, vagy alkalmazhatunk egy egyértelműen a napi kalibrációs görbéből számított és a háttérjelnél nagyobb jelet lehet alkalmazni (az indukciós tényező az oldószerérték 10-szerese). 7.4. A vegyszerkészleten alapuló biológiai tesztelési eljárásokra vonatkozó különleges követelmények [2] - Követni kell a gyártó minta-előkészítésre és analízisre vonatkozó utasításait. - A lejárati idő után a vegyszerkészleteket nem szabad használni. - Nem alkalmazhatók a más vegyszerkészletekben történő felhasználásra szánt anyagok vagy komponensek. - A vegyszerkészleteket a megadott hőmérsékleten kell tárolni, és a megadott működési hőmérsékleten kell használni. - Az immunológiai reakción alapuló tesztek kimutatási határértékét úgy kell meghatározni, hogy a 10 párhuzamos vakmintavizsgálatból kapott átlag és a szórás háromszorosának összegét elosztjuk a lineáris regressziós egyenes meredekségével. - A laboratóriumban végzett tesztekhez referenciastandardokat kell használni annak biztosítása érdekében, hogy a standardra adott válasz az elfogadható tartományba essen. 8. Az eredményekről készült jelentés Amennyiben az alkalmazott analitikai eljárás azt lehetővé teszi, az analitikai eredményeknek tartalmazniuk kell az egyes PCDD/F- és PCB-rokonvegyületek szintjét, és meg kell adni az alsó, felső, és középső határértékeket is ahhoz, hogy az eredményközlés a lehető legtöbb információt tartalmazza, és így lehetővé tegye az eredmények különleges követelmények szerinti értelmezését. A jelentésben meg kell adni a minta lipidtartalmát, és a lipidek extrahálásához alkalmazott módszert is. Az egyes belső standardok visszanyerését meg kell adni abban az esetben, ha a visszanyerések kívül esnek a 6. pontban említett tartományon, vagy ha az eredmények meghaladják a maximális szintet, vagy arra kérés érkezik. [1] HL L 246., 1981.8.29., 32. o. [2] A kereskedelmi forgalomban kapható vegyszerkészleten alapuló biológiai tesztek megfelelő érzékenységét és megbízhatóságát a dioxinok jelenlétének szűrésére, élelmiszer- és takarmánymintákban található szintek esetében még nem bizonyították. --------------------------------------------------