A Tanács 718/99/EK rendelete

(1999. március 29.)

a belvízi hajózás fejlesztését szolgáló közösségi belvízi flottakapacitási politikáról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 75. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára [1],

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére [2],

a Szerződés 189c. cikkében szabályozott eljárásnak megfelelően [3],

(1) mivel az 1101/89/EGK rendelet [4] szerkezetjavítási szabályozást vezetett be a belvízi hajózásban azoknak a flottáknak a tekintetében, amelyek Belgium, Németország, Franciaország, Luxemburg, Hollandia és Ausztria egymással összefüggő belvízi úthálózatán közlekednek; mivel a rendelet célja a belvízi flották terén mutatkozó kapacitástöbblet közösségi szinten összehangolt selejtezések útján történő csökkentése volt; mivel ez a rendelet 1999. április 28-án hatályát veszti;

(2) mivel e szerkezetjavítási szabályozás kísérőintézkedései közül - amelyek a meglévő kapacitástöbbletek növekedésének és újak keletkezésének elkerülését célozzák - a "régit újért" szabály nélkülözhetetlennek bizonyult a belvízi hajózási piac kiegyenlített működésének szempontjából. Mivel ez a szabály továbbra is a legfontosabb beavatkozási eszköz marad a 96/75/EK irányelv [5] szerinti súlyos piaci zavarok esetében; mivel emellett annak elkerülésére is lépéseket kell tenni, nehogy az 1990 óta hozott selejtezési intézkedések pozitív kihatása közvetlenül a fenti szabályozás lejártát követően semmivé váljék új kapacitások üzembe helyezése miatt; mivel ezért szükség van arra, hogy a "régit újért" szabály fennmaradjon egy legfeljebb négy éves időtartamra, amelynek során a "régit újért" arány fokozatosan nullára csökken a zökkenőmentes átmenet biztosítása és a belvízi hajózási piacba történő közösségi beavatkozási fázis lezárása érdekében; mivel továbbá az is lényeges, hogy a "régit újért szabályozás" a négyéves időszakon túl is fennmaradjon a közösségi flották kapacitásának szabályozási eszközeként, azonban csupán nullára állított olyan készenléti eszközként, amely csak a 96/75/EK irányelv 7. cikke szerinti súlyos piaci zavar esetén vethető be ismét;

(3) mivel az újabb kapacitástöbbletek létrehozását a belvízi hajózási piac valamennyi ágazatában korlátok közé kell szorítani; mivel ezért a meghozandó intézkedéseknek általános jellegűeknek és valamennyi árufuvarozó és tolóhajóra kiterjedőnek kell lennie; mivel ez alól kivételt kell képezzenek azok a hajók, amelyek kizárólag zárt nemzeti, illetve nemzetközi piacokon működnek, s ezért nem járulnak hozzá az egymással összekapcsolt belvízi hajózási útvonalakon lévő kapacitástöbbletekhez, és lehetőséget kell biztosítani azoknak a hajóknak a kivételére is, amelyeknek bruttó hordképessége a 450 tonnát nem haladja meg, s emiatt szintén nem járulnak hozzá az ilyen kapacitástöbbletekhez; mivel ugyanakkor azok a magánflották, amelyek sajátszámlás fuvarokat bonyolítanak, a fuvarozási piacokra gyakorolt hatásuk miatt nem zárhatók ki;

(4) mivel a kapacitás szabályozásának alapfeltétele egy olyan közös megközelítés, amelynek keretében a tagállamok közös intézkedéseket hoznak az adott cél elérése érdekében; mivel e célból a belvízi hajózási utakkal rendelkező tagállamokban az 1101/89/EGK rendelettel létrehozott selejtezési alapokat fenn kell tartani; de egy új megnevezés alatt, és ennek kell biztosítania a "régit újért" szabályozás alkalmazását; mivel az ágazat által a szerkezetjavítási intézkedések céljára teljesített járulékok maradványöszszegét egy, a fenti alapokhoz csatolt tartalékalapba kell helyezni;

(5) mivel a szárazáru-fuvarozási piacok, a folyékonyáru-fuvarozási piacok és a tolóhajó piacok között alapvető eltérések mutatkoznak, ezért célszerű minden alapnál külön számlákat létrehozni a szárazáru-fuvarozó hajókra, a tartályhajókra és a tolóhajókra;

(6) mivel a kapacitásszabályozás a Szerződésnek megfelelő gazdaságpolitika keretében elsődlegesen az érintett ágazat piaci szereplőinek a dolga; mivel ezért a bevezetendő intézkedések költségvonzatát a belvízi hajózási ágazat vállalkozóinak kell viselniük; mivel ez a szabályozás egyes új kapacitások üzembe helyezésének feltételeit rögzíti anélkül, hogy teljesen meggátolná a piacra való bejutást; mivel ezek a feltételek időbelileg és kihatásukat illetően korlátozottak lehetnek és a piac alakulásának megfelelően rugalmasan alakíthatók úgy, hogy a "régit újért" arány az 1999. április 29-én kezdődő négyéves időszak alatt fokozatosan nullára csökkenjen; mivel ezt a "régit újért" szabálynak nevezett mechanizmust készenléti rendszerként fenn kell tartani a nulla arány elérését követően; mivel a "régit újért" szabály keretében befizetett külön járulékokat tartalékalapba kell helyezni és selejtezési prémiumok nyújtására lehet felhasználni, amennyiben piaci beavatkozás válik szükségessé;

(7) mivel biztosítani kell azt, hogy az e rendeletben előirányzott intézkedések és azok végrehajtása ne torzítsa a versenyt, illetve ne fenyegessen annak torzulásával, különösen azáltal, hogy egyes vállalkozásokat a közös érdekkel ellentétes mértékben kedvezményez; mivel azért, hogy az érintett vállalkozásokra azonos versenyfeltételek vonatkozzanak, az új hajók építése kapcsán az alapokba befizetendő járulékokat és a selejtezési prémiumokat illetően egységes mértékeket és feltételeket kell megszabni, ha ilyen prémiumok egy súlyos piaci zavar esetén és a 96/75/EK irányelv 8. cikke szerint szükségesnek bizonyulnának;

(8) mivel a belvízi hajózási flották közösségi flották, ezért a kapacitásszabályozási mechanizmus működésével kapcsolatos határozatokat közösségi szinten kell meghozni; mivel e határozatok meghozatala, azok végrehajtásának felügyelete és a rendeletben foglalt versenyfeltételek betartásának ellenőrzése a Bizottság hatáskörébe kell tartozzék; mivel fontos, hogy a Bizottság e határozatokat a tagállamokkal és a belvízi hajózást közösségi szinten képviselő szervezetekkel történő konzultációt követően hozza meg;

(9) mivel a közösségi flották a környezetvédelmet és a biztonságot elősegítő korszerűsítésének és szerkezetátalakításának keretében célszerű szociális intézkedéseket hozni azoknak a személyeknek az érdekében, akik el akarják hagyni a belvízi hajózási ágazatot és más ágazatban kívánnak elhelyezkedni; továbbá célszerű olyan intézkedéseket hozni, amelyek ösztönzik a vállalkozások létrejöttét, a személyzet szakmai képzettségének javítását és a hajók műszaki korszerűsítését,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A közösségi flottakapacitási politika - az e rendeletben meghatározott feltételek szerint - azokra a belvízi hajókra vonatkozik, amelyek a tagállamok belvízi útjain két vagy több pont között árufuvarozást végeznek.

Az 1999. április 29-én kezdődő legfeljebb négy éves időszakra az e rendelet szerinti kapacitásszabályozási intézkedések az új kapacitások üzembe helyezésére vonatkozó feltételeket tartalmazzák.

2. cikk

(1) Ez a rendelet olyan árufuvarozó és tolóhajókra vonatkozik, amelyek ellenszolgáltatás fejében vagy saját számlára fuvarozási szolgáltatásokat végeznek, s amelyek valamelyik tagállamban vannak lajstromozva, vagy amelyeket - lajstromozás hiányában - egy tagállamban letelepedett vállalkozás tart üzemben.

E rendelet alkalmazásában "vállalkozásnak" minősül minden olyan természetes vagy jogi személy, aki illetve amely nem ipari vagy ipari méretekben gazdasági tevékenységet folytat.

(2) Ez a rendelet nem vonatkozik a következőkre:

a) hajók, amelyek kizárólag olyan nemzeti vízi utakon közlekednek, amelyek nincsenek a Közösségen belül más vízi utakkal összeköttetésben;

b) hajók, amelyek méretüknél fogva nem képesek elhagyni azokat a nemzeti vízi utakat, amelyeken üzemeltetik őket és nem képesek a Közösség más vízi útjait elérni (bezárt hajók), amennyiben ezek a hajók és a rendelet hatálya alá tartozó hajók között nem keletkezhet verseny;

c) hajók, amelyek kizárólag a Dunán (és mellékfolyóin) Kehlheim-ig közlekednek és azt nem hagyják el;

d) a 300 kW-t meg nem haladó főgép-teljesítményű tolóhajókra;

e) folyami-tengeri hajók és hajón szállítható bárkák, amelyek kizárólag nemzetközi vagy belföldi fuvarozást végeznek tengeri szakaszt is magába foglaló utakon;

f) kizárólag áruk tárolására szolgáló hajók, azaz olyan hajók, amelyek áruk be- és kirakodására szolgálnak ugyanazon a helyen;

g) kotróberendezések, úgy mint az iszapszállító dereglyék, pontonok és építési vállalkozások úszómunkagépei, amennyiben ezek nem használatosak az 1. cikk értelmében vett fuvarozásra;

h) kompok;

i) a nonprofit közszolgáltatást nyújtó hajók.

(3) A 3. cikk (1) bekezdés szerinti minden érintett tagállam kizárhatja e rendelet alkalmazását a 450 tonnánál kisebb bruttó hordképességű hajóira. Amennyiben az adott tagállam él ezzel a lehetőséggel, úgy ezt hat hónapon belül közli a Bizottsággal, a Bizottság pedig értesíti erről a többi tagállamot.

3. cikk

(1) Minden tagállam, amelynek belvízi útjai egy másik tagállaméval összeköttetésben állnak, és amely flottájának tonnatartalma meghaladja a 100000 tonnát (a továbbiakban "érintett tagállam"), nemzeti jogszabályainak keretében és saját közigazgatási forrásaiból egy "belvízi hajózási alapot" (a továbbiakban "alap") létesít.

(2) Minden alapot az érintett tagállam illetékes hatóságai kezelnek. A tagállamok az alap kezelésébe bevonják a belvízi fuvarozók nemzeti szervezeteit.

(3) Minden alap rendelkezik egy tartalékalappal, amelynek három számlája van: egy a szárazáru-fuvarozó hajókra, egy a tartályhajókra és egy a tolóhajókra.

A tartalékalapba a következő eszközöket helyezik:

- az 1999. április 28-ig végrehajtott szerkezetjavítási intézkedések maradványösszegét, amely kizárólag az ágazat pénzügyi hozzájárulásaiból tevődik össze;

- a 4. cikk szerinti külön járulékokat;

- azokat az eszközöket, amelyeket a 96/75/EK irányelv 7. cikke szerinti súlyos piaci zavarok esetén rendelkezésre lehet bocsátani.

(4) A tartalékalap a 96/75/EK irányelv 7. cikke szerinti megfelelő intézkedések céljára, különösen az e rendelet (6) bekezdésében és 6. cikkében szereplő eljárás szerinti közösségi szinten szervezett szerkezetjavítási intézkedések céljára vehető igénybe.

(5) A tartalékalap igénybe vehető az e rendelet 8. cikke szerinti intézkedésekre, amennyiben a belvízi hajózási szervezetek ezt egyhangúlag kérik. Ilyen esetben az intézkedés közösségi szintű akcióra kell vonatkozzék.

(6) A (3) bekezdés első albekezdésében említett külön számlák vonatkozásában az alapok kölcsönösen támogatják egymást pénzügyileg. Ez a kölcsönös pénzügyi támogatás minden kiadásnál és a (3) bekezdés második albekezdésében említett kiadások és eszközök vonatkozásában egyaránt érvényesül, így jut érvényre az egyenlő elbánás minden fuvarozási vállalkozás vonatkozásában függetlenül attól, hogy melyik alapba tartozik az adott hajó.

(7) Az érintett tagállamok az (1) bekezdés szerinti új alap létrehozásáig továbbra is kezelik az 1101/89/EGK rendelet 3. cikke szerinti alapot.

4. cikk

(1) Az e rendelet hatálya alá tartozó teljesen újonnan épített, harmadik országból behozott vagy a 2. cikk (2) bekezdésének a), b), illetve c) pontja szerinti belföldi vízi utakat elhagyó hajók csak azzal a feltétellel helyezhetők üzembe ("régit újért szabályozás"), ha az üzembe helyezendő hajó tulajdonosa:

- vagy a Bizottság által a régi és az új hajótér közötti arányra megszabottnak megfelelő tonnatartalmú hajóteret selejtez le anélkül, hogy selejtezési prémiumot kapna,

- vagy pedig befizet abba az alapba, amelybe az új hajó tartozik, illetve amelyiket a hajó tulajdonosa az 5. cikk (2) bekezdése szerint maga választott, egy külön hozzájárulást a fenti aránynak megfelelően, avagy - amennyiben a tulajdonos ennél az aránynál kevesebb tonnatartalmú hajóteret selejtez le - kifizeti az új és a leselejtezett hajótér tonnatartalma közötti különbségnek megfelelő összeget.

(2) A különböző piaci szektoroknak megfelelően, azaz a szárazáru-fuvarozó hajókra, a tartályhajókra és a tolóhajókra eltérő mértékű arányokat lehet megállapítani.

Az arányt folyamatosan, a lehető leggyorsabban és szabályos lépésekben csökkentik úgy, hogy az legkésőbb 2003. április 29-ig nullára csökkenjen.

Az arány nullára csökkenésekor a rendszer készenléti mechanizmussá válik és csak a 6. cikk szerinti súlyos piaci zavar esetén lehet ismét igénybe venni.

(3) A hajó tulajdonosának választási lehetősége van, hogy:

- vagy az új hajó építésére vonatkozó tényleges megrendelés leadásának, vagy - amennyiben a hajó a következő 12 hónap alatt kerül üzembe helyezésre - a behozatali kérelem beadásának időpontjában,

- vagy pedig az új, illetve behozott hajó tényleges üzembe helyezésének időpontjában

fizeti meg a külön hozzájárulást, illetve selejtezi le a régi hajóteret.

Az időpontot a megrendelés leadásakor, illetve a behozatali kérelem beadásakor kell megválasztani.

A hajótér-kompenzációként felajánlott selejtezendő hajót az új hajó üzembe helyezése előtt kell leselejtezni. Az üzembe helyezendő hajó tulajdonosa, aki a megköveteltnél nagyobb hajóteret selejtez le, ezért a többlethajótérért nem kap pénzbeli térítést.

Az érintett tagállamok engedélyezhetik, hogy azok a hajók, amelyek árufuvarozáson kívüli, más célra történő felhasználásra véglegesen kivonásra kerülnek a piacról, kompenzációs hajótérnek számítsanak, és úgy kezeljék ezeket, mintha leselejtezték volna. Ide tartoznak a humanitárius célú hajók, a múzeumhajók, az Európán kívüli fejlődő országoknak szánt hajók, illetve a nonprofit szervezetek rendelkezésére bocsátott hajók. Az érintett tagállam értesíti erről a használati engedélyről a Bizottságot, amely aztán értesíti a többi tagállamot.

(4) Tolóhajók esetén a "tonnatartalom" fogalmának helyére a "főgépteljesítmény" lép.

(5) Az (1) bekezdésben meghatározott feltételek a hajótest meghosszabbításából, illetve a tolóhajók motorjának cseréjéből eredő kapacitásnövekedésre is vonatkoznak.

(6) Az érintett tagállamokkal, valamint a belvízi hajózást közösségi szinten képviselő szervezetekkel folytatott konzultációt követően a Bizottság különleges rendeltetésű hajókat kivehet az (1) bekezdés hatálya alól.

A különleges rendeltetésű hajóknak műszaki szempontból egy adott árutípus fuvarozására szolgáló kialakításúnak kell lenni, más áruk fuvarozására műszakilag nem lehetnek alkalmasak, az adott árufajta nem lehet szállítható különleges felszerelésekkel nem rendelkező hajókon, és tulajdonosuknak írásbeli kötelezettséget kell vállalniuk, hogy semmilyen más árut nem fuvaroznak a hajón, amíg a "régit újért" szabály érvényben van.

5. cikk

(1) Egy adott érintett tagállamban lajstromozott hajó után a külön hozzájárulást annak a tagállamnak az alapjába kell befizetni, amelyikben a hajót belajstromozták. Olyan nem lajstromozott hajók után, amelyeket egy érintett tagállamban letelepedett vállalkozás üzemeltet, a külön járulékot a vállalkozás letelepedése szerinti tagállamnak az alapjába kell befizetni.

(2) Olyan hajók esetében, amelyek valamely nem érintett tagállamban vannak lajstromozva, valamint olyan nem lajstromozott hajók esetén, amelyeket egy nem érintett tagállamban letelepedett vállalkozás tart üzemben, a külön járulékot - a tulajdonos választása szerint - az érintett tagállamokban létesített alapok valamelyikébe fizetik be.

6. cikk

A 96/75/EK irányelv 7. cikke szerinti súlyos piaci zavar esetén a Bizottság egy tagállam kérelmére a fenti irányelv 8. cikke szerinti bizottság állásfoglalását követően és az ugyanott rögzített eljárást követve a fenti irányelv 7. cikke szerinti korlátozott időtartamra újra hatályba léptetheti a "régit újért" szabályt, adott esetben szerkezetjavítási intézkedések kíséretében.

E szerkezetjavítási intézkedések keretében egy, a 2. cikk (1) bekezdés szerinti hajó tulajdonosa, attól az alaptól, amelyhez a hajó tartozik, - a rendelkezésre álló pénzügyi források keretében - a Bizottságtól a 7. cikk szerinti feltételek szerint meghatározott összegű selejtezési prémiumot kaphat abban az esetben, ha ezt a hajót leselejtezi, azaz annak testét, illetve tolóhajó esetén a hajótestet és a motort is teljesen megsemmisíti.

Ez a prémium azonban csupán olyan hajó után nyújtható, amelyről a tulajdonos igazolja, hogy az aktív flottájának részét képezi, ami azt jelenti, hogy:

- a hajó jó üzemi állapotban van, és

- a hajóról a tulajdonos érvényes üzemképességi bizonyítványt és köbözési bizonyítványt vagy egy érintett tagállam illetékes hatósága által kiállított nemzeti fuvarozási engedélyt tud felmutatni, és

- a hajó a selejtezési prémium kérelmezését megelőző 24 hónap során legalább tíz utat teljesített. "Út" alatt egy olyan (50 km-nél nagyobb) távolságra történő kereskedelmi fuvarozás értendő, amely az adott árufajtánál szokásosnak tekinthető és amelynél a fuvarozott mennyiség arányban állt a hajó bruttó hordképességével (legalább 70 %).

Nem adható prémium olyan hajókért, amelyek havaria vagy egyéb károsodás miatt nem javíthatók, illetve amelyek javítási költsége a selejtezési prémiumot meghaladja.

Amennyiben az illetékes hatóságnak alapos kétsége van a hajó jó üzemi állapotát illetően, amelyre selejtezési prémiumot kérnek, szakvéleményt kérhet egy szakértői irodától, hogy az adott hajó megfelelő műszaki állapotban van-e ahhoz, hogy részt vegyen az árufuvarozásban. A selejtezési prémiumot megtagadják, ha a hajó ennek a követelménynek nem tesz eleget.

7. cikk

(1) A Bizottság a tagállamokkal és belvízi hajózást közösségi szinten képviselő szervezetekkel folytatott konzultációt követően külön-külön állapítja meg a szárazáru-fuvarozó hajókra, a tartályhajókra és a tolóhajókra az alábbiakat:

- a "régit újért" szabály keretében érvényes arányokat a 2. cikkben említett hajókra,

- a külön járulékok mértékét,

- azt az időszakot, amely alatt a 6. cikkben említett selejtezési prémiumok kifizetésre kerülnek, ezek mértékét és a prémiumok nyújtásának feltételeit,

- a kiegyenlítési együtthatókat (egyenértékű hajótér) a különböző belvízi hajótípusokra és hajóosztályokra.

(2) A külön járulékokat és a selejtezési prémiumokat euróban adják meg. Az alkalmazandó mértékek minden alapnál azonosak.

(3) A külön járulékokat és a selejtezési prémiumokat árufuvarozó hajóknál a bruttó tonnatartalom, tolóhajóknál a főgépteljesítmény alapján számítják ki.

(4) A Bizottság a tagállamokkal és belvízi hajózást közösségi szinten képviselő szervezetekkel folytatott konzultációt követően állapítja meg a 3. cikk (6) bekezdése szerinti kölcsönös pénzügyi támogatás részletes szabályait.

(5) A Bizottság határozatainak meghozatalánál figyelembe veszi a közösségi fuvarozási piacok megfigyelésének eredményeit és előre látható változásait is, valamint a verseny bármely, a közös érdekekkel ellentétes mértékű torzulása megakadályozásának szükségességét. A piac megfigyelésének elősegítése érdekében az építés, illetve behozatal alatt álló hajók tulajdonosai kötelesek az alapokat hat hónappal e hajók üzembe helyezését megelőzően értesíteni.

8. cikk

A 3. cikk (5) bekezdésének sérelme nélkül a tagállamok intézkedéseket hozhatnak, különösen az alábbiak érdekében:

- az ágazatot elhagyó belvízi fuvarozók részére korengedményes nyugdíjazás, illetve más gazdasági tevékenységre történő átképzés megkönnyítése,

- az ágazatot elhagyó munkavállalók részére szakképzési és átképzési tanfolyamok szervezése,

- a tulajdonos-üzemeltetők belvízi hajózási szakszövetségekhez történő csatlakozásának ösztönzése,

- a hajók műszaki korszerűsítésének ösztönzése, a munkakörülmények javítása és a biztonságtechnikai követelmények elősegítése érdekében,

- a belvízi hajósok szakmai képzettségének javítása, az ágazat fejlődésének és jövőjének biztosítása érdekében.

9. cikk

(1) A tagállamok elfogadják az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket és közlik azokat a Bizottsággal.

Ezeknek az intézkedéseknek különösen arra kell irányulniuk, hogy biztosítsák a vállalkozások e rendeletből és a nemzeti végrehajtási rendelkezésekből eredő kötelezettségei betartásának folyamatos és eredményes ellenőrzését, valamint a jogsértések esetén alkalmazandó megfelelő szankciókat.

(2) A tagállamok évente tájékoztatják a Bizottságot a "régit újért" séma alakulásával kapcsolatos adatokról, valamint az alapok és a tartalékalapok pénzügyi helyzetéről.

(3) A Bizottság elfogadja a 7. cikk szerint általa meghozandó határozatokat.

(4) A Bizottság gondoskodik arról, hogy az alapok egységesen és koordináltan alkalmazzák ezt a rendeletet.

10. cikk

Ez a rendelet 1999. április 29-én lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 1999. március 29-én.

a Tanács részéről

az elnök

F. Müntefering

[1] HL C 320., 1998.10.17., 4. o. és HL C 15., 1999.1.20., 15. o.

[2] 1998. december 2-án adott vélemény (HL C 40., 1999.2.15., 47. o.).

[3] Az Európai Parlament 1998. december 3-i véleménye (HL C 398., 1998.12.21.), a Tanács 1998. december 2-i közös állásfoglalása (HL C 55., 1999.2.25.) és az Európai Parlament 1999. február 25-i határozata (a Hivatalos Lapban még nem került közzétételre).

[4] HL L 116., 1989.4.28., 25. o., amelyet legutóbb az 1998. április 2-i 742/98/EK rendelet (HL L 103., 1998.4.3.) módosított.

[5] A Közösségen belüli nemzeti és nemzetközi belvízi közlekedésben a hajóbérleti és árképzési rendszerekről szóló 1996. november 19-i 96/75/EK tanácsi irányelv (HL L 304., 1996.11.27., 12. o.).

--------------------------------------------------