A Bizottság közleménye

a közösségi versenyjog alkalmazásában az érintett piac meghatározásáról

(97/C 372/03)

(EGT vonatkozású szöveg)

I. BEVEZETÉS

1. Ennek a közleménynek a célja, hogy útmutatást adjon arra vonatkozóan, a Bizottság hogyan alkalmazza az érintett termékpiac és a földrajzi piac fogalmát a közösségi versenyjog folyamatos végrehajtása során, különösen a 17. és a 4064/89/EGK tanácsi rendeletnek, valamint az olyan ágazatokban, mint a közlekedési, a szén- és acél-, valamint a mezőgazdasági ágazatokban elfogadott, azoknak megfelelő rendeleteknek és az EGT-Megállapodás [1] vonatkozó rendelkezéseinek az alkalmazása során. Ebben a közleményben a Szerződés 85. és 86. cikkére és a fúzió-ellenőrzésre történő hivatkozást mindvégig az EGT-Megállapodás és az ESZAK-Szerződés megfelelő rendelkezéseire is történő hivatkozásként kell érteni.

2. A piac meghatározása lehetővé teszi a vállalkozások közötti verseny határainak azonosítását és meghatározását. Lehetővé teszi azoknak a kereteknek a megállapítását, amelyeken belül a Bizottság a versenypolitikát alkalmazza. A piac meghatározásának alapvető célja azoknak, a verseny által támasztott korlátoknak a rendszerezett módon történő azonosítása, amelyekkel az érintett vállalkozások [2] szembenéznek. A piac meghatározásának – mind a termékek szintjén, mind a földrajzi dimenziójában – az a célja, hogy beazonosítsa a vállalkozás azon tényleges versenytársait, amelyek képesek korlátozni e vállalkozások magatartását, és megakadályozni azokat abban, hogy a tényleges verseny kényszerítő erejétől függetlenül viselkedjenek. Ez az a szemszög, amelyből a piac meghatározása lehetővé teszi többek között a piaci részesedések kiszámítását, amely hasznos információt ad a piaci erő tekintetében az erőfölény értékelése vagy a 85. cikk alkalmazása céljából.

3. A 2. pontból következik, hogy az "érintett piac" fogalma eltér a piacnak a más összefüggésekben gyakran alkalmazott meghatározásaitól. A vállalkozások például gyakran használják a "piac" szót annak a területnek a megnevezésére, ahol termékeiket értékesítik vagy tágabb értelemben annak az iparágnak vagy ágazatnak a megnevezésére, amelybe tartoznak.

4. Az érintett piac meghatározásának – mind a termékek szintjén, mind földrajzi dimenziójában – gyakran döntő hatása van egy versenyügy értékelésére. Azoknak az eljárásoknak a nyilvánossá tételétől, amelyeket a Bizottság akkor követ, amikor a piacot meghatározza, illetve azoknak a szempontoknak és értékelési tényezőknek a jelzésétől, amelyekre egy határozat meghozatalában támaszkodik, a Bizottság azt várja, hogy növekszik politikájának és határozathozatalának áttekinthetősége a versenypolitika terén.

5. A nagyobb fokú áttekinthetőség azt is fogja eredményezni, hogy a vállalkozások és tanácsadóik képesek lesznek jobban előrelátni annak a lehetőségét, hogy a Bizottság adott esetben a versennyel kapcsolatban aggályokat fogalmazzon meg. A vállalkozások így ezt a lehetőséget saját belső határozathozatalukban figyelembe tudják venni, amikor például részesedésszerzésről, közös vállalatok alakításáról, vagy bizonyos megállapodások létrehozásáról gondolkodnak. Továbbá az is a cél, hogy a vállalkozások jobban megismerhessék, hogy a Bizottság milyen típusú információkat tart lényegesnek a piac meghatározásához.

6. Az "érintett piac" fogalmának Bizottság általi értelmezése nem érinti azt az értelmezést, amelyet az Európai Közösségek Bírósága vagy Elsőfokú Bírósága adhat.

II. AZ ÉRINTETT PIAC MEGHATÁROZÁSA

Az érintett termék piac és az érintett földrajzi piac meghatározása

7. A Szerződés 85. és 86. cikkén alapuló rendeletek, különösen a 17. rendeletet illetően az A/B formanyomtatvány 6. szakaszában, illetve a közösségi dimenziójú koncentrációk ellenőrzéséről szóló 4064/89/EGK rendeletet illetően a

"CO"

formanyomtatvány 6. szakaszában az

"érintett termékpiacok"

következő meghatározásait adják:

"Az érintett termékpiac mindazokat a termékeket és/vagy szolgáltatásokat magában foglalja, amelyeket a fogyasztó a jellemzőik, áruk és rendeltetésük alapján egymással felcserélhetőnek vagy helyettesíthetőnek tart."

8. Az

"érintett földrajzi piacok"

meghatározása a következő:

"Az érintett földrajzi piac azt a területet foglalja magában, ahol az érintett vállalkozások termékek vagy szolgáltatások kínálásával foglalkoznak, ahol a versenyfeltételek elég homogének, és amely a szomszédos területektől megkülönböztethető, mert azokon a versenyfeltételek érzékelhetően eltérőek."

9. Ezért azt az érintett piacot, ahol egy adott versenyproblémát értékelni kell, a termékpiac és a földrajzi piac kombinálásával határozzák meg. A Bizottság a 7. és 8. pont meghatározásait (amelyek a Bíróság és az Elsőfokú Bíróság ítélkezési gyakorlatát, illetve saját határozathozó gyakorlatát tükrözik) az e közleményben meghatározott iránymutatás szerint értelmezi.

Az érintett piac fogalma és a közösségi versenypolitika célkitűzései

10. Az érintett piac fogalma szorosan összefügg a közösségi versenypolitika keretében követett célkitűzésekkel. Így a közösségi fúzió-ellenőrzést illetően, egy termék vagy szolgáltatás kínálatát érintő szerkezeti változások ellenőrzésének célja olyan erőfölényes helyzet megteremtésének vagy megerősítésének a megakadályozása, amely a közös piac jelentős részén a hatékony versenyt jelentősen akadályozná. A közösségi versenyszabályok értelmében erőfölényes helyzetet jelent az, ha egy vállalkozás vagy vállalkozások egy csoportja olyan helyzetbe kerül, hogy versenytársaitól, vevőitől és végeredményben a fogyasztóitól is érzékelhető mértékben független magatartást tanúsíthat [3]. Ilyen helyzet általában akkor keletkezik, amikor egy adott piacon a kínálat egy jelentős részét egy vállalkozás vagy vállalkozások egy csoportja adja, feltéve hogy az értékelésben elemzett egyéb tényezők (úgymint a piacra lépés akadályai, a vevők reakcióképessége stb.) ugyanabba az irányba mutatnak.

11. Ugyanezt a megközelítést követte a Bizottság a Szerződés 86. cikkének azokra a vállalkozásokra történő alkalmazásában, amelyek önállóan vagy együttesen erőfölényes helyzetet élveznek. A 17. rendelet értelmében a Bizottság hatáskörrel rendelkezik arra, hogy az ilyen erőfölényes helyzettel – amelyet az érintett piacból is kiindulva kell meghatározni – való visszaéléseket kivizsgálja és megszüntesse. A piacok meghatározására a Szerződés 85. cikke alkalmazásakor is szükség lehet, különösen annak eldöntésénél, hogy létezik-e érzékelhető versenykorlátozás, vagy annak megállapításánál, hogy a 85. cikk (3) bekezdésének b) pontjában előírt feltétel a 85. cikk (1) bekezdésének alkalmazása alóli mentesítés elnyeréséhez teljesül-e.

12. Az érintett piac meghatározásának szempontjait általában bizonyos piaci magatartástípusok elemzéséhez és a termékkínálat strukturális változásainak elemzéséhez használják. Ez a módszer azonban a vizsgált versenyprobléma természetétől függően eltérő eredményekhez vezethet. A földrajzi piac terjedelme más lehet például egy koncentráció elemzésénél, ha az elemzés lényegében a jövőbe tekintő vagy egy múltbeli magatartást vizsgál. Az, hogy minden esetben más időhorizontot vizsgálnak, arra az eredményre vezethet, hogy azonos termékre különböző földrajzi piacokat határoznak meg attól függően, hogy a Bizottság a kínálati struktúra változását vizsgálja-e – mint vállalkozások összefonódása vagy kooperatív közös vállalat – vagy bizonyos múltbeli magatartásra vonatkozó kérdéseket vizsgál.

A piac meghatározásának alapelvei

A verseny által támasztott korlátok

13. A vállalkozások a versenykorlátok három fő forrásának vannak kitéve, ezek: a keresleti helyettesíthetőség, a kínálati helyettesíthetőség és a potenciális verseny. Közgazdasági nézőpontból az érintett piac meghatározásához a keresleti helyettesíthetőség jelenti a legközvetlenebb és leghatékonyabb fegyelmező erőt egy adott termék szállítóira, különösen ármeghatározó döntéseik vonatkozásában. Egy vállalkozás vagy vállalkozások egy csoportja nem gyakorolhat lényeges befolyást az értékesítés olyan uralkodó feltételeire, mint például az árakra, ha vevői olyan helyzetben vannak, hogy könnyen válthatnak beszerezhető helyettesítő termékekre vagy máshol található szállítókra. A piacmeghatározás feladata alapvetően abból áll, hogy azonosítani kell az érintett vállalkozások vevőinek ténylegesen a rendelkezésére álló alternatív beszerzési forrásokat, mind a termékek vagy szolgáltatások, mind a többi szállító földrajzi elhelyezkedése tekintetében.

14. A kínálati oldali helyettesíthetőségből a 20–23. bekezdésben ismertetetteken kívül adódó és a potenciális versenyből adódó versenykorlátok általában kevésbé közvetlenek, és minden esetben további tényezők elemzését igénylik. Ennek eredményeként ezeket a korlátokat a versenyelemzés értékelő szakaszában veszik figyelembe.

Keresleti helyettesíthetőség

15. A keresleti helyettesíthetőség értékelése olyan termékek körének a meghatározásával jár, amelyeket a fogyasztók egymást helyettesítőnek tekintenek. E meghatározás elvégzésének egyik módja olyan gondolatkísérletnek tekinthető, amely a relatív árakban egy kismértékű, de tartós változást feltételez, és értékeli a vevők valószínű válaszait e növekedésre. A piacmeghatározás feladata eljárási és gyakorlati célokból az árakra, pontosabban pedig a relatív árak kismértékű, tartós változásaiból keletkező kereslethelyettesítésre összpontosít. Ez a vizsgálat egyértelmű jelzéseket biztosíthat a piacok meghatározásánál lényeges tényezőkre.

16. Ebben az értelemben ez a megközelítés azt jelenti, hogy az érintett vállalkozások által értékesített termékek típusából, illetve abból a területből kiindulva, ahol ezeket a termékeket értékesítik, a piacmeghatározásba további termékek vagy területek kerülnek be, vagy kerülnek ki abból attól függően, hogy az ilyen más termékek és területek versenye eléggé befolyásolja vagy korlátozza-e rövid távon a felek árképzését.

17. A megválaszolandó kérdés az, hogy vajon a felek vevői áttérnének-e könnyen hozzáférhető helyettesítő termékekre, vagy máshol található szállítókra a vizsgált termékekre vonatkozóan és az érintett területeken feltételezetten bekövetkező, kismértékű (5–10 % közötti), de tartós relatív árnövekedésre válaszul. Ha a helyettesítés elég ahhoz, hogy az áremelés a keletkező forgalomkiesés miatt ne lehessen kifizetődő, az érintett piac további helyettesítő termékekkel és területekkel bővül ki. Ez történik mindaddig, amíg a termékek és földrajzi területek összessége olyanná válik, hogy a relatív árak kismértékű, de tartós növekedése már nyereséget hozna. Ugyanilyen elemzést alkalmaznak a vásárlóerő koncentrációjának meghatározásakor, amikor a kiindulópont a szállító, és az árak vizsgálata lehetővé teszi annak ismeretét, hogy a szállító milyen alternatív értékesítési csatornákat vagy értékesítési helyeket használhat a termékei forgalmazására. Ezeknek az elveknek az alkalmazása során gondosan figyelembe kell venni az 56. és 58. pontban ismertetett egyes konkrét helyzeteket.

18. A vizsgálat alkalmazási módjára gyakorlati példa lehet az üdítőital-palackozók fúziója. Ilyen esetben az egyik vizsgálandó kérdés annak eldöntése lehet, hogy a különböző üdítőital-aromák ugyanahhoz a piachoz tartoznak-e. A gyakorlatban az a kérdés, hogy vajon "A" aroma rendszeres fogyasztói más aromára térnek-e át, ha "A" aroma ára tartósan 5–10 %-kal emelkedik. Ha elegendő számú fogyasztó oly mértékben térne át mondjuk "B" aromára, hogy az "A" aroma áremelkedése a keletkező forgalomkiesés miatt már nem lehet kifizetődő, úgy a piac legalább "A" és "B" aromából állna. Az eljárást addig kellene kiterjeszteni más kapható aromákra, amíg olyan termékösszetétel alakul ki, amelynél az áremelés nem idéz elő a keresletben elégséges helyettesítést.

19. Általában, és különösen a fúziós esetek elemzésénél a figyelembe veendő ár az uralkodó piaci ár. Más lehet a helyzet, ha az uralkodó árat elégséges verseny hiányában határozták meg. Különösen az erőfölényes helyzettel való visszaélés vizsgálatánál kell figyelembe venni azt a tényt, hogy az uralkodó ár esetleg már jelentősen megemelt ár.

Kínálati helyettesíthetőség

20. A kínálati oldali helyettesíthetőséget is meg lehet vizsgálni a piacok olyan helyzetekben történő meghatározásakor, amelyekben e helyettesíthetőség hatásai ugyanolyan hatékonyak és közvetlenek, mint a keresleti helyettesíthetőség hatásai. Ez azt jelenti, hogy a szállítók a relatív árak kismértékű, de tartós változásaira adott válaszként át tudják állítani a termelést az érintett termékekre és rövid távon [4] forgalomba tudják hozni azokat jelentős pótlólagos költségek vagy kockázatok nélkül. Ha ezek a feltételek teljesülnek, a piacra kerülő többletterméknek fegyelmező hatása lesz az érintett vállalkozások versenymagatartására. Ez a hatás hatékonyságban és közvetlenségben egyenértékű a kereslethelyettesítés hatásával.

21. Ilyen helyzetek jellemzően akkor keletkeznek, amikor a vállalkozások egy termékből a legkülönfélébb minőségeket vagy típusokat forgalmazzák. Még akkor is, ha egy adott végső fogyasztó vagy fogyasztói csoport számára a különböző minőségek nem helyettesíthetőek egymással, a különböző minőségek egy termékpiacra csoportosulnak, feltéve hogy a szállítók többsége a különböző minőségeket azonnal és a költségeinek az említett jelentős növekedése nélkül képes kínálni és értékesíteni. Ilyen esetekben az érintett termékpiac magában foglalja mindazokat a termékeket, amelyek a kereslet és a kínálat oldaláról nézve egymás helyettesítői, és ezeknek a termékeknek az aktuális forgalmát összegzik, hogy megkapják a piac teljes értékét vagy terjedelmét. Ugyanilyen meggondolás vezethet a különböző földrajzi területek egy piacba való sorolásához.

22. A kínálati oldali helyettesíthetőségnek a termékpiacok meghatározása céljából történő vizsgálatához gyakorlati példát a papíriparban találhatunk. A papírt, a hagyományos írópapírtól a többek között művészeti könyvek kiadásához használatos kiváló minőségű papírig, a különböző minőségek egész sorában szállítják. A kereslet szempontjából a különböző papírminőségek nem használhatók bármely célra, vagyis például egy művészeti könyvet vagy egy kiváló minőségű kiadványt nem nyomtatnak gyengébb minőségű papírra. A papírgyárak azonban tudnak különböző minőségű papírt gyártani és képesek a termelésüket elhanyagolható költségekkel és rövid időn belül átalakítani. Ezért ha a papírgyártó vállalkozásoknak nincs különös értékesítési nehézségük, akkor versenyezni tudnak a különböző minőségű papírokra vonatkozó megrendelésekért, különösen akkor, ha a megrendeléseket annyi idővel előbb adják, amely elegendő a gyártási program módosításához. Ilyen körülmények között a Bizottság nem határoz meg külön-külön piacot minden egyes minőségű és rendeltetésű papírra vonatkozóan. A különböző papírminőségek ugyanazon az érintett piacon találhatók és a teljes piac értékének és terjedelmének kiszámításához összeadják a forgalmukat.

23. Ha a kínálati oldali helyettesíthetőség csak a meglévő dologi eszközök és immateriális javak jelentős módosításával, komoly pótberuházásokkal, a stratégiai döntések mélyreható változtatásával vagy nagyobb határidőcsúszással lehetséges, akkor nem veszik figyelembe a piac meghatározásakor. Olyan példákat, amelyek esetében a kínálati helyettesítés nem késztette a Bizottságot szélesebb piac meghatározására, a fogyasztási cikkek, különösen a márkás italok területe nyújt. Jóllehet a palackozó üzemek elvben különböző italokat palackozhatnak, a termékeiket csak többletköltségekkel és késedelemmel (reklámozás, termékkipróbálás és forgalmazás) tudják értékesíteni. Ezekben az esetekben a kínálati oldali helyettesíthetőségnek és a potenciális verseny egyéb formáinak hatásait a vizsgálat egy későbbi szakaszában értékelik.

Potenciális verseny

24. A versenykorlátok harmadik forrását, a potenciális versenyt nem veszik figyelembe a piacok meghatározásakor, mivel azok a feltételek, amelyek között a potenciális verseny tényleges versenykorlátot jelenthet, a piacralépési feltételekkel kapcsolatos egyes tényezők és körülmények elemzésétől függenek. Szükség esetén ezt az elemzést csak egy következő szakaszban végzik el, általában akkor, amikor már meghatározták az érintett piacon szereplő vállalkozások helyzetét, és ha e helyzet a verseny szempontjából aggályos.

III. AZ ÉRINTETT PIACOK MEGHATÁROZÁSÁHOZ FELHASZNÁLT ÉRTÉKELÉSI TÉNYEZŐK

Az érintett piac meghatározásának folyamata a gyakorlatban

Termékdimenzió

25. Annak megállapításához, hogy a helyettesítés milyen mértékben történhet meg, egy sor értékelési tényező áll rendelkezésre. Egyedi esetekben, főleg a vizsgált ágazat és termékek vagy szolgáltatások jellemzői vagy sajátosságai függvényében bizonyos típusú tényezők meghatározóak lesznek. Más esetekben lehet, hogy az ugyanilyen típusú tényezőknek semmilyen jelentőségük sincs. A legtöbb esetben számos szempont és különböző értékelési tényező alapján kell dönteni. A Bizottság rugalmas megközelítést alkalmaz, amikor a tapasztalati tényezőkből indul ki és felhasznál minden olyan rendelkezésre álló információt, amely egyedi esetekben jelentőséggel bírhat. A Bizottság nem követi a különböző információs források vagy bizonyítéktípusok merev hierarchiáját.

26. Az érintett piacok meghatározásának folyamata a következőkben összegezhető: a rendelkezésre álló előzetes információk vagy az érintett vállalkozások által közölt információk alapján a Bizottság rendszerint olyan helyzetben van, hogy hozzávetőlegesen meg tudja határozni a lehetséges érintett piacokat, amelyeken belül például egy összefonódást vagy egy versenykorlátozást értékelnie kell. Általánosságban, és gyakorlati okokból, amikor egyedi eseteket vizsgál, rendszerint kisszámú lehetséges érintett piacról dönt. A termékpiac meghatározásához sokszor például az a kérdés, hogy "A" termék és "B" termék ugyanahhoz a termékpiachoz tartozik-e vagy sem. Gyakran elegendő a "B" termék belefoglalása az érintett piac meghatározásába ahhoz, hogy minden, a versennyel kapcsolatos aggály megszűnjön.

27. Ilyen helyzetekben nem szükséges annak vizsgálata, hogy a piac magában foglal-e további termékeket, vagy véglegesen, pontosan körülhatárolni a termékpiacot. Ha a különböző lehetséges érintett piacok figyelembevételével az ügylet versenyjogi szempontból nem okoz gondot, függőben maradhat a piac meghatározása, s ez enyhíti a vállalkozások információszolgáltatási kötelezettségét.

Földrajzi dimenzió

28. A földrajzi piac meghatározásának bizottsági megközelítése a következőkben foglalható össze: a Bizottság a felek és versenytársaik piaci részesedéseinek megoszlására vonatkozó átfogó kép, valamint a nemzeti és közösségi vagy EGT-szintű árképzés és árkülönbségek előzetes elemzése alapján előzetes véleményt alakít ki a földrajzi piac kiterjedéséről. Ez az első kép általában egy, a kérdéseket összpontosító munkahipotézist jelent a Bizottság számára a földrajzi piac pontos meghatározására irányuló munkájában.

29. Tanulmányozni kell, hogy az árak és piaci részesedések valamely adott rendszere mögött milyen okok húzódnak meg. Egyes vállalkozások saját hazai piacaikon magas piaci részesedést élvezhetnek pusztán a múltbeli jelentőségük miatt, és ellenkezőleg, adott vállalkozások egységes jelenléte az Európai Gazdasági Térség egészében összhangban állhat a nemzeti vagy regionális földrajzi piacokkal. A kiinduló munkahipotézist tehát a kereslet jellemzőinek (a nemzeti vagy helyi preferenciák jelentősége, a vevők jelenlegi vásárlási szokásai, termékek, márkák megkülönböztetése stb.) az elemzésével kell ellenőrizni annak megállapítása érdekében, hogy a más-más területeken található vállalkozások valóban alternatív ellátási forrást jelentenek-e a fogyasztók számára. Ebben az esetben is, az alkalmazott szempont a relatív árak változásait követő helyettesítés, és azt kell megvizsgálni, hogy a felek vevői rövid távon és elhanyagolható költségekkel átirányítják-e megrendeléseiket máshol lévő vállalkozásokhoz.

30. Szükség esetén a kínálati tényezők további vizsgálatát is elvégzik annak ellenőrzése érdekében, hogy a más-más területen lévő vállalkozások nem ütköznek-e akadályokba, amikor versenyképes feltételek közepette kívánják növelni forgalmukat a földrajzi piac egészén. Ennek az elemzésnek része lesz annak vizsgálata, hogy az adott területen történő értékesítéshez szükséges helyi jelenlétnek mik a feltételei, mik a forgalmazási csatornákhoz való hozzáférés feltételei, milyen költségei vannak egy forgalmazási hálózat létrehozásának, illetve hogy vannak-e vagy nincsenek a közbeszerzéshez, az árszabályozáshoz, a kereskedelmet vagy a termelést korlátozó kvótákhoz vagy tarifákhoz, műszaki szabványokhoz, monopóliumokhoz, a letelepedési szabadsághoz, hatósági engedélyek megszerzésének feltételeihez, csomagolási stb. előírásokhoz kapcsolódó szabályozási korlátok. Röviden, a Bizottság – annak érdekében, hogy meghatározza a piacok összefonódásának pontos mértékét nemzeti, európai szinten vagy világméretekben – azonosítja azokat a lehetséges korlátokat és akadályokat, amelyek elszigetelnek egy adott területen lévő vállalkozásokat az adott területen kívül lévő vállalkozások által keltett verseny kényszerétől.

31. A kereskedelmi áruforgalom tényleges szerkezete és fejlődése hasznos kiegészítő információkat kínál a fentiekben említett minden egyes keresleti vagy kínálati tényező közgazdasági jelentőségére vonatkozóan és arra, hogy milyen mértékben képezhetnek vagy nem képezhetnek olyan tényleges korlátokat, amelyek egymástól eltérő földrajzi piacokat hoznak létre. A kereskedelmi forgalom elemzése általában a szállítási költségek kérdését vizsgálja, és azt, hogy milyen mértékben gátolhatják ezek a különböző területek közötti kereskedelmet, figyelemmel a termelési egységek elhelyezkedésére, a termelési költségekre és a relatív árszintekre.

A piacok integrációja a Közösségben

32. Végezetül a Bizottság a földrajzi piacok meghatározásához a piacok integrációjának különösen a Közösségen belüli folyamatát is figyelembe veszi, főként a koncentrációk és a strukturális közös vállalatok esetében. A belső piacra vonatkozó program keretében a kereskedelem előtt álló akadályok megszüntetése és a közösségi piacok további integrálása érdekében hozott és végrehajtott intézkedések nem hagyhatók figyelmen kívül annak értékelésénél, hogy egy összefonódás vagy egy strukturális közös vállalat milyen hatást gyakorol a versenyre. Az olyan helyzet, amelyben a nemzeti piacokat a most megszüntetett jogszabályi korlátok miatt egymástól mesterségesen elszigetelték, általában az árakra, a piaci részesedésekre vagy a kereskedelmi tendenciákra vonatkozó múltbeli adatok óvatos értékeléséhez vezet. Ezért a piaci integrációnak az a folyamata, amely rövid távon szélesebb földrajzi piacokhoz vezet, figyelembe vehető, amikor az összefonódások és közös vállalatok értékeléséhez meghatározzák az érintett földrajzi piacot.

A bizonyítékok gyűjtésének folyamata

33. A Bizottság, amikor szükségesnek tartja a piac pontos meghatározását, gyakran keresi meg az ágazat legnagyobb vevőit és legnagyobb vállalkozásait, hogy megismerje véleményüket a termékpiac és a földrajzi piac határairól, és döntésének kialakításához beszerezze a szükséges ténybeli bizonyítékokat. A Bizottság megkeresheti az érintett szakmai szövetségeket és a termelési/forgalmazási lánc megelőző fázisaiban lévő piacokon tevékeny vállalkozásokat is, hogy – amennyiben szükséges –a kérdéses termékek/szolgáltatások különböző termelési vagy forgalmazási szintjeire vonatkozóan külön-külön termék- és földrajzi piacokat határozhasson meg. Az érintett vállalkozásoktól is kérhet kiegészítő tájékoztatást.

34. Adott esetben a Bizottság írásban információkat kér a fentiekben említett piaci szereplőktől. A feltett kérdések rendszerint arra vonatkoznak, hogyan viselkednének a vállalkozások egy feltételezett áremelkedés esetében, és hogy mi a véleményük az érintett piac határairól. A Bizottság olyan konkrét adatokat is kér, amelyeket szükségesnek tart ahhoz, hogy az érintett piac kiterjedéséről dönthessen. A Bizottság tárgyalhat e vállalkozások értékesítési igazgatóival vagy egyéb tisztségviselőivel, hogy jobban megismerje a szállítók és vevők közötti tárgyalásokat, valamint az érintett piac meghatározása érdekében vizsgálandó kérdéseket. Adott esetben a Bizottság tisztviselői felkereshetik a felek, vevőik és/vagy versenytársaik üzleti helyiségeit, és ott helyszíni vizsgálatot is tarthatnak annak érdekében, hogy jobban megismerjék az adott termékek előállításának és értékesítésének folyamatát.

35. Az érintett piacok meghatározásához szükséges értékelési tényezőket a következőképpen lehet osztályozni:

A piacok meghatározásához használt értékelési tényezők – termékpiacok

36. A termék jellemzőinek és rendeltetésének elemzése lehetővé teszi, hogy a Bizottság első lépésként behatárolja a lehetséges helyettesítőkre vonatkozó vizsgálatának területét. A termék jellemzői és a rendeltetése azonban nem elegendőek annak eldöntéséhez, hogy két termék a kereslet szintjén egymást helyettesítő-e. A funkcionális felcserélhetőség vagy a hasonló jellemzők önmagukban nem elegendő ismérvek, mert a vevőknek a relatív árak változására való reagálását egyéb szempontok is meghatározhatják. Más versenykorlátok lehetnek például a más termékekbe való beépítésre gyártott gépjárműelemek piacán és a tartalék alkatrészek piacán, ami két érintett piac megkülönböztetéséhez vezet. Ezzel szemben, a termékek jellemzőinek eltérései önmagukban még nem elegendőek a keresleti helyettesíthetőség kizárásához, mivel az nagy mértékben függ attól, hogy a vevők milyen jelentőséget tulajdonítanak a különböző jellemzőknek.

37. Azokat a tényezőket, amelyeket a Bizottság annak értékelésénél tart lényegesnek, hogy két termék a kereslet szintjén egymást helyettesíti-e vagy sem, a következőképpen lehet osztályozni:

38. A közelmúltbeli helyettesítés bizonyítéka. Egyes esetekben a piacon a közelmúltban lezajlott eseményekre vagy megrázkódtatásokra vonatkozó információelemekhez lehet jutni, amelyek tényleges példákat adnak a két termék között már megvalósult helyettesítésre. Ha rendelkezésre áll ilyen információ, az rendszerint alapvető a piac meghatározáshoz. Ha a múltban változás történt a relatív árakban (miközben minden más változatlan volt), a helyettesíthetőség megállapításánál döntő, hogy a változást követő reakcióként hogyan változott a mennyiségi kereslet. Új termékek múltbeli bevezetése is szolgálhat hasznos információkkal, amikor pontosan meg lehet határozni, hogy az új termékkel szemben mely termékek vesztettek a forgalmukból.

39. Számos mennyiségi vizsgálatot kifejezetten a piacok körvonalazására terveztek. Ezek a vizsgálatok a különböző ökonometriai és statisztikai megközelítések sorába tartoznak: egy termék keresletének rugalmasságára és keresztár-rugalmasságára [5] vonatkozó becslés, az árak idők folyamán bekövetkezett mozgásának hasonlóságán alapuló vizsgálatok, ársorok közötti oksági összefüggések elemzése, az árszintek közötti hasonlóság, és/vagy az árszintek konvergenciája. A Bizottság annak meghatározására, hogy a múltbeli helyettesítések milyen körülmények között történtek, és hogy mik voltak a jellemzőik, azokat a rendelkezésre álló mennyiségi tényezőket veszi figyelembe, amelyek ki tudják állni az alapos és szigorú vizsgálódás próbáját.

40. A vevők és a versenytársak véleménye. A Bizottság a tájékozódása során gyakran lép kapcsolatba az érintett vállalkozások legfontosabb vevőivel és versenytársaival, hogy összegyűjtse a termékpiac határairól alkotott nézeteiket, illetve azoknak a ténybeli bizonyítékoknak a javát, amelyekre szüksége van a piac kiterjedésére vonatkozó döntésének meghozatalához. Akkor veszik figyelembe a vevők és a versenytársak arra vonatkozó megindokolt válaszait, hogy mit tennének, ha a kérdéses termékek relatív ára a vizsgált földrajzi területen kismértékben (például 5–10 %-kal) emelkedne, ha azokat ténybeli bizonyítékok kellőképpen alátámasztják.

41. A fogyasztók preferenciái. Fogyasztási cikkek esetében a Bizottság számára nehéz lehet közvetlenül megismerni a végső fogyasztók helyettesítő termékekre vonatkozó nézőpontját. Azok a marketingtanulmányok, amelyeket a vállalkozások a múltban készíttettek, és felhasználtak saját termékeik árának megállapításához, és/vagy marketingtevékenységük vonatkozásában, értékes információkkal szolgálhatnak a Bizottság számára az érintett piac meghatározásához. A fogyasztói felhasználási szokásokról és attitűdökről készült felméréseket, a fogyasztók vásárlási szokásaira vonatkozó adatokat, a kiskereskedők véleményét, mind pedig általánosabban a felek és a versenytársaik által beterjesztett piackutatási tanulmányokat annak megállapításához veszik figyelembe, hogy egy közgazdasági szempontból jelentős fogyasztói hányad két terméket egymást helyettesítőnek tekint-e, ugyancsak figyelembe véve a kérdéses termékek vonatkozásában a márkák jelentőségét. Az érintett vállalkozások vagy azok versenytársai által egy fúziós eljárás vagy a 17. rendelet szerinti eljárás céljából ad hoc jelleggel elvégzett fogyasztói felmérésekben követett módszert általában a legnagyobb gondossággal vizsgálják. Szemben a már korábban létező tanulmányokkal, ezeket nem a szokásos üzletmenet során, üzleti döntések meghozatalához készítették.

42. A keresletnek lehetséges helyettesítőkre történő átállításával kapcsolatos korlátok és költségek. Számos olyan korlát és költség van, amely meggyőzheti a Bizottságot arról, hogy két, első látásra keresleti szempontból egymást helyettesítő terméket ne tekintsen úgy, mint amelyek ugyanahhoz a termékpiachoz tartoznak. Lehetetlen teljes körű felsorolást adni a helyettesítés előtt álló valamennyi lehetséges korlátról és az átállás költségeiről. Ezeknek az akadályoknak vagy korlátoknak az eredete sokféle lehet. A Bizottság a korábbi határozataiban találkozott a szabályozásból adódó korlátokkal vagy az állami beavatkozás egyéb formáival, a termelési/forgalmazási lánc következő fázisaiban lévő piacokon keletkező korlátokkal, alternatív termelési tényezőkre való átállás érdekében sajátos tőkebefektetések vállalásának vagy a folyó termelés visszaesése elviselésének a szükségességével, a vevőkör elhelyezkedésével összefüggő kérdésekkel, a gyártási folyamatokba történő sajátos befektetésekkel, a képzésbe és az emberi erőforrásokba történő befektetésekkel, új berendezések vásárlásának költségével vagy egyéb beruházásokkal, ismeretlen szállítók minősége és hírneve felőli bizonytalanságokkal stb.

43. A vevők különböző kategóriái és árdiszkrimináció. Elkülönült vevőcsoportok léte a termékpiac szűkebb meghatározásához vezethet. Az érintett termék vevőinek elkülönült csoportja szűkebb és elkülönült piacot alkothat, ha árdiszkriminációnak lehet kitéve. Általában akkor áll fenn ez a helyzet, ha két feltétel teljesül: a) egyértelműen azonosítani lehet, hogy egy adott vevő mely csoporthoz tartozik abban a pillanatban, amikor az érintett terméket számára értékesítik; és b) a vevők közötti kereskedelem vagy harmadik felek részéről az árban és egyéb feltételekben fennálló eltérések kihasználása nem valósítható meg.

Értékelési tényezők a piacok meghatározásához – földrajzi piacok

44. A földrajzi piac meghatározásához a Bizottság által mérvadónak ítélt információtípusok a következők:

45. Megrendelések egyéb területekre történt múltbeli átirányításának bizonyítékai. Egyes esetekben rendelkezésre állhatnak a különböző területek árváltozásaira és a vevők azt követő reakcióira vonatkozó bizonyítékok. A termékpiac meghatározásához használt mennyiségi vizsgálatok általában a földrajzi piac meghatározásához is felhasználhatók, de figyelembe kell venni azt a tényt, hogy az árak nemzetközi összehasonlításai bonyolultabbak lehetnek számos tényező miatt, úgymint az árfolyammozgások, az adózás és a termékek megkülönböztetése.

46. A kereslet alapvető jellemzői. Az érintett termék iránti kereslet természete már önmagában meghatározhatja a földrajzi piac terjedelmét. Az olyan tényezők, mint a nemzeti preferenciák vagy a nemzeti márkák, nyelv, kultúra és életstílus előnyben részesítése és a helyi jelenlét szükségessége teljességgel alkalmasak arra, hogy korlátozzák a verseny földrajzi terjedelmét.

47. A vevők és a versenytársak véleménye. Adott esetben a Bizottság a tájékozódása során kapcsolatba lép a felek legfontosabb vevőivel és versenytársaival, hogy összegyűjtse a földrajzi piac határairól alkotott, ténybeli bizonyítékokkal alátámasztott véleményüket és azoknak a ténybeli adatoknak a javát, amelyekre a piac kiterjedésének meghatározásához van szüksége.

48. A vizsgálat idején történő vásárlások helyének meghatározása. A vevők a tekintetbe vett időszak folyamán tanúsított vásárlási szokásainak vizsgálata hasznos adatokkal szolgálhat a földrajzi piac lehetséges terjedelméről. Amikor a vevők az Európai Unióban vagy az Európai Gazdasági Térségben bárhol lévő vállalkozásoktól hasonló feltételekkel vásárolnak, vagy áruikat olyan tényleges pályázati eljárásokon keresztül szerzik be, amelyekben az Európai Unióban vagy az Európai Gazdasági Térségben bárhol lévő vállalkozások pályáznak, az érintett földrajzi piacot általában úgy tekintik, mint amely az Európai Unió vagy az Európai Gazdasági Térség a maga egészében.

49. A kereskedelmi forgalom áramlása. – A szállítások jellemzői. Amikor a vevők száma olyan nagy, hogy a tőlük nyert információk alapján nem lehet pontos képet kapni a vásárlási szokások földrajzi változásairól, akkor a kereskedelmi forgalomra vonatkozó információkat is fel lehet használni, feltéve hogy az érintett termékekre vonatkozóan kellően részletes kereskedelmi statisztikai adatok állnak rendelkezésre. A kereskedelmi forgalom áramlása, és mindenekelőtt ezen áramlás logikája hasznos információkkal szolgál a földrajzi piac terjedelmének megállapításához, de önmagukban nem elegendők végleges következtetések megfogalmazásához.

50. A megrendelések más területeken lévő vállalkozásokhoz történő átirányításával kapcsolatos akadályok és költségek. Például a határokon átnyúló vásárlások vagy kereskedelmi forgalom hiánya nem feltétlenül jelenti azt, hogy a piac tisztán nemzeti. Annak kimondása előtt, hogy egy érintett földrajzi piac nemzeti, meg kell vizsgálni, hogy nincsenek-e piacot a külvilágtól elszigetelő korlátok. Talán a legnyilvánvalóbb akadályai annak, hogy egy vevő a megrendeléseit más területekre helyezze, a szállítási költségek és a valamely ország jogszabályaiból vagy az érintett termék természetéből származó szállítási korlátozások. A szállítási költségek hatása rendszerint korlátozza az alacsony értékű tömegtermékek földrajzi piacának kiterjedését, de a szállítás terén meglévő hátrányokat ellensúlyozhatja az egyéb költségekben (munkaerő vagy alapanyagok) rejlő komparatív előny. Egy adott területen a forgalmazási hálózathoz való hozzáférés, egyes szektorokban a még mindig meglévő jogszabályi korlátok, a kvóták és vámtarifák is képezhetnek olyan korlátokat, amelyek egy földrajzi területet elszigetelhetnek az adott területen kívül lévő vállalkozások által keltett verseny kényszerítő erejétől. Az áruk más országokban lévő vállalkozásoktól történő beszerzéséhez kapcsolódó jelentős költségek további akadályt jelentenek.

51. Az összegyűjtött bizonyítékok alapján tehát a Bizottság meghatároz egy földrajzi piacot, amelynek mérete a helyitől a globálisig terjedhet, a Bizottság múltbeli határozataiban a helyi és a globális piacokra egyaránt van példa.

52. Az előző bekezdések azokat a különböző tényezőket ismertetik, amelyek mérvadók lehetnek a piacok meghatározásához. Ez nem jelenti azt, hogy valamennyi egyedi esetben be kell szerezni e tényezők mindegyikének bizonyítékait, és értékelni kell azokat. A gyakorlatban e tényezők valamely alcsoportja által biztosított bizonyítékok gyakran elegendőek a döntés meghozatalához, amint azt a Bizottság múltbeli határozathozatali gyakorlata mutatja.

IV. A PIACI RÉSZESEDÉS KISZÁMÍTÁSA

53. Az érintett termékpiac és földrajzi piac meghatározása lehetővé teszi annak ismeretét, hogy kik a piac szereplői (szállítók, vevők, fogyasztók). Ezen az alapon kiszámítható a piac teljes mérete és az érintett termékekből az érintett piacon végrehajtott eladásaik alapján a szállítók mindegyikének piaci részesedése. A gyakorlatban az olyan piaci információforrásokból, mint a vállalkozások becslései vagy gazdasági tanácsadó társaságok, illetve szakmai szövetségek tanulmányai, már gyakran kiszámítható a piac teljes mérete és kiszámíthatók a piaci részesedések. Amennyiben nem állnak rendelkezésre ilyen információforrások, vagy a rendelkezésre álló becslések nem megbízhatóak, a piac teljes mérete és a piaci részesedések kiszámításához a Bizottság rendszerint az érintett piacon lévő minden egyes szállítót felkér, hogy közölje forgalmi adatait.

54. Még ha általában a forgalom a piaci részesedés kiszámításának a kiindulópontja is, vannak más olyan mutatók is, amelyek a konkrét termékektől vagy a kérdéses ágazattól függően hasznos információkkal szolgálhatnak, mint például különösen a kapacitás, a pályázati piacokon a szereplők száma, a flotta egységeinek száma a légi közlekedés esetében, vagy a meglévő tartalékok az olyan ágazatok esetében, mint a bányászat.

55. Tapasztalatból tudható, hogy a mennyiségben és az értékben kifejezett forgalom szintén hasznos információ. Megkülönböztetett termékek esetén rendszerint úgy ítélik meg, hogy a forgalom értéke és az annak megfelelő piaci részesedés jobban kifejezi az egyes szállítók relatív helyzetét és erejét.

V. EGYÉB MEGFONTOLÁSOK

56. Vannak olyan területek, ahol a fenti elveket körültekintően kell alkalmazni. Ez a helyzet az elsődleges és másodlagos piacok vizsgálatakor, különösen amikor a vállalkozások egy adott időpontban tanúsított magatartását kell elemezni a 86. cikk tekintetében. Ezekben az esetekben a piacok meghatározásának azonos a módszere, vagyis a vevők relatív árváltozásokra adott válaszait a vásárlási döntéseik alapján kell értékelni, figyelembe véve azonban a kapcsolódó piacokon uralkodó körülmények által létrehozott helyettesítési korlátokat is. A másodlagos termékek, például a tartalék alkatrészek piacának szűk meghatározása lehet a következmény, amikor az elsődleges termékkel való összeférhetőség a fontos. Ha nehéz összeférhető másodlagos termékeket találni, akkor a másodlagos termékek árának viszonylagos emelése kifizetődővé válhat abban az esetben, ha az elsődleges termékek drágák és hosszú élettartamúak. A piacmeghatározás eredménye eltérő lehet, ha a másodlagos termékek között jelentős helyettesítés lehetséges, vagy ha az elsődleges termékek jellemzői lehetővé teszik, hogy a másodlagos termékek relatív árának emelésére a vevők gyorsan és közvetlenül reagáljanak.

57. Egyes esetekben "helyettesítési láncok" léte olyan érintett piac meghatározásához vezethet, amelynek a határainál elhelyezkedő termékek vagy területek nem helyettesíthetők közvetlenül. Példaként említhető a magas szállítási költségű termékek piacának földrajzi dimenziója. Ilyen esetekben egy adott üzemből történő szállítások a szállítási költségek hatására ezen üzem körül egy bizonyos területre korlátozódnak. Elvben az üzemet körülvevő e terület képezhetné az érintett földrajzi piacot. Azonban, ha az üzemek úgy helyezkednek el, hogy a különböző üzemek körüli területek között jelentős átfedések vannak, előfordulhat, hogy e termékek árképzését helyettesítési lánc hatása befolyásolja, és a meghatározott földrajzi piac nagyobb kiterjedésű lesz. Ugyanez az okfejtés vonatkozhat arra az esetre is, ha "B" termék a kereslet oldaláról "A" és "C" termék helyettesítője. Még ha "A" és "C" termék a kereslet oldaláról egymást nem is helyettesítik közvetlenül, esetleg azonos érintett termékpiachoz tartozónak tekinthetők, mert a "B"-vel való helyettesíthetőség mindkettőjük árképzésében korlátot állíthat.

58. Gyakorlati nézőpontból a helyettesítési láncokra vonatkozó koncepciót ténybeli bizonyítékokkal – például a helyettesítési láncvégek kölcsönös árfüggőségét illetően – kell alátámasztani ahhoz, hogy egyedi esetben az érintett piacot szélesebben lehessen meghatározni. A láncvégeken az árszinteknek is azonos nagyságrendűnek kell lenniük.

[1] Az értékelés középpontjában az állami támogatási esetekben inkább a támogatás kedvezményezettje és az érintett iparág/ágazat, semmint a támogatás kedvezményezettjével szemben fennálló, a verseny által támasztott korlátok meghatározása áll. Amikor bármely konkrét állami támogatási esetben a piaci erő és így az érintett piac vizsgálata merül fel, az itt körvonalazott módszer elemei alapul szolgálhatnak az értékeléshez.

[2] Ennek a közleménynek az alkalmazásában összefonódás esetében az érintett vállalkozások az összefonódásban részt vevők; a Szerződés 86. cikke szerinti vizsgálatokban a vizsgált vállalkozások vagy a panasztevők; a Szerződés 85. cikke szerinti vizsgálatok vonatkozásában a megállapodásban részt vevők.

[3] A meghatározás a Bíróság 1979. február 13-i, a 85/76, Hoffmann v. La Roche [1979] ECR 461 ügyben hozott ítéletében szerepel, és a Bíróság e meghatározást az azt követő ítéleteiben megerősítette.

[4] Azaz olyan időtartamra, amely nem jár a meglévő dologi eszközök és immateriális javak jelentős korrekciójával (lásd a 23. pontot).

[5] "X" termék saját keresleti árrugalmassága annak a mércéje, hogy hogyan változik az "X" termék iránti kereslet "X" árának százalékban kifejezett változása függvényében. Az "X" és "Y" termék közötti kereszt-árrugalmasság annak a mércéje, hogy hogyan változik az "X" termék iránti kereslet "Y" termék ára százalékban kifejezett változásának függvényében.

--------------------------------------------------