A Tanács 96/97/EK irányelve

(1996. december 20.)

a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerekben történő megvalósításáról szóló 86/378/EGK irányelv módosításáról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 100. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára [1],

tekintettel az Európai Parlament véleményére [2],

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére [3],

mivel a Szerződés 119. cikke rendelkezik arról, hogy minden tagállam biztosítsa annak az elvnek az alkalmazását, miszerint a férfiak és a nők egyenlő munkáért egyenlő díjazásban részesüljenek; mivel a "díjazást" úgy kell értelmezni, hogy az a rendes alap- vagy minimálbér, illetve -illetmény, valamint minden egyéb olyan juttatás, amelyet a munkavállaló a munkáltatójától közvetlenül vagy közvetve, készpénzben vagy természetben a munkaviszonyára tekintettel kap;

mivel az Európai Közösségek Bírósága a Barber v. Guardian Royal Exchange Assurance Group ügyben 1990. május 17-én hozott C-262/88. ítéletében [4] elismeri, hogy a Szerződés 119. cikke értelmében a foglalkozási nyugdíj minden formája a díjazás részét képezi;

mivel a Bíróság a fent említett ítéletében, melyet az 1993. december 14-i (C-110/91.: Moroni v. Collo GmbH) [5] ítélet is megerősít, a Szerződés 119. cikkét úgy értelmezi, hogy a férfiak és a nők között a foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerekben a hátrányos megkülönböztetés általában tilos, nem csak a nyugdíjjogosultság korhatárának megállapításakor, vagy olyan esetekben, amikor foglalkozási nyugdíjat ajánlanak fel a gazdasági okokból történő kényszernyugdíjazás ellensúlyozására;

mivel az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, a Szerződés 119. cikkéről szóló 2. jegyzőkönyvvel összhangban a foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerekben nyújtott juttatások nem tekinthetők díjazásnak akkor és annyiban, amennyiben azok az 1990. május 17-ét megelőző munkaviszony alapján járnak, kivéve az olyan munkavállalók vagy az azok jogán jogosultak esetében, akik ezen időpont előtt az irányadó nemzeti jog szerint bírósági eljárást indítottak, vagy azzal azonos hatályú igényt jelentettek be;

mivel a Bíróság 1994. szeptember 28-án hozott ítéleteiben [6] (a C-57/93.: Vroege v. NCIV Instituut voor Volkshuisvesting BV és C-128/93.: Fisscher v. Voorhuis Hengelo BV ügyekben) úgy határozott, hogy a fent említett jegyzőkönyv nem befolyásolja a foglalkoztatási nyugdíjrendszerekhez történő csatlakozás jogát, amelyre nézve továbbra is a C-170/84.: Bilka-Kaufhaus GmbH v. Hartz ügyben 1986. május 13-án hozott ítélet [7] érvényes, és a C-262/88.: Barber v. Guardian Royal Exchange Assurance Group ügyben 1990. május 17-én hozott ítélet hatályának időbeli korlátozása nem érvényes a foglalkoztatási nyugdíjrendszerekhez történő csatlakozás jogára; mivel a Bíróság arról is döntött, hogy a keresetek indítására vonatkozó időbeli korlátokat állító nemzeti jogot lehet alkalmazni olyan munkavállalókkal szemben, akik egy foglalkoztatási nyugdíjrendszerhez kívánnak csatlakozni, feltéve, ha azok nem kedvezőtlenebbek az ilyen keresetekre tekintettel a nemzeti jogon alapuló, hasonló kereseteknél, és ha nem teszik lehetetlenné a közösségi jogban biztosított jogok gyakorlását; mivel a Bíróság arra is rámutatott, hogy ha egy munkavállaló viszszamenőleg kíván egy foglalkoztatási nyugdíjrendszerhez csatlakozni, akkor nem mentesül az adott tagsági viszony idejére szóló járulék megfizetése alól;

mivel a nők közvetett hátrányos megkülönböztetését eredményezheti, ha a munkavállalókat munkaszerződésük természetére tekintettel megfosztják attól a lehetőségtől, hogy egy vállalati vagy ágazati szociális biztonsági rendszerbe belépjenek;

mivel a Bíróság 1993. november 9-én hozott ítéletében (a C-132/92.: Birds Eye Walls Ltd v. Friedel M. Roberts ügyben) [8] megállapította, hogy nem áll ellentétben a Szerződés 119. cikkével, ha kiszámítják annak az átmeneti nyugdíjnak az összegét, amelyet a munkaadó fizet azoknak a férfi és női munkavállalóknak, akik egészségi okokból a nyugdíjkorhatár elérését megelőzően mentek nyugdíjba, amely nyugdíj arra hivatott, hogy azt a bevételkiesést kompenzálja, amely abból származik, hogy még nem érték el az állami nyugdíjhoz szükséges korhatárt, amely nyugdíjat később meg fognak kapni, és ennek megfelelően jogos az átmeneti nyugdíj összegének csökkentése a későbbi, öregségi nyugdíj mértékének figyelembevételével, még akkor is, ha ez a 60 és 65 év közötti férfiak és nők esetében azt eredményezi, hogy a volt női alkalmazott kevesebb átmeneti nyugdíjat kap, mint amennyit férfi kollégájának fizetnek, amelynél a különbség megegyezik annak az állami nyugdíjnak az összegével, amelyre 60 éves korától a női munkavállaló jogosult az után a szolgálati időszak után, amelyet az adott munkáltatónál töltött munkaviszonyban;

mivel a Bíróság 1993. október 6-án hozott ítéletében (a C-109/91.: Ten Oever v. Stichting Bedrijfpensioenfonds voor het Glazenwassers- en Schoonmaakbedrijf ügyben) [9], valamint az 1993. december 14-én (a C-110/91.: Moroni v. Collo GmbH ügyben), 1993. december 22-én (a C-152/91.: Neath v. Hugh Steeper Ltd ügyben) [10] és az 1994. szeptember 28-án (a C-200/91.: Coloroll Pension Trustees Limited v. Russell and Others ügyben) [11] hozott ítéletekben megerősíti, hogy az 1990. május 17-én hozott ítélet alapján (a C-262/88.: Barber v. Guardian Royal Exchange Assurance Group ügyben) csak akkor lehet hivatkozni a Szerződés 119. cikkének közvetlen hatályára a foglalkozási nyugdíjak esetében megkívánt egyenlő bánásmódra, ha olyan folyósítható ellátásokról van szó, amelyek az 1990. május 17-ét követő időszakok után járnak, kivéve az olyan munkavállalók vagy az azok jogán jogosultak esetében, akik ezen időpont előtt az irányadó nemzeti jog szerint bírósági eljárást indítottak, vagy azzal azonos hatályú igényt jelentettek be;

mivel a Bíróság a fent említett ítéleteiben (a C-109/91.: Ten Oever v. Stichting Bedrijfpensioenfonds voor het Glazenwassers- en Schoonmaakbedrijf és a C-200/91.: Coloroll Pension Trustees Limited v. Russell and Others ügyben) megerősíti, hogy a Barber-ítélet hatályának időbeli korlátozása a túlélő hozzátartozók nyugdíjára érvényes, és ebből következően e téren az egyenlő bánásmód elvének alkalmazását csak az 1990. május 17-ét követő munkaviszonyban lehet követelni, kivéve azokat, akik ezen időpont előtt az irányadó nemzeti jog szerint bírósági eljárást indítottak, vagy azzal azonos hatályú igényt jelentettek be;

mivel ezenkívül a Bíróság a C-152/91. és C-200/91. számú ügyben hozott ítéletében megállapította, hogy a férfi és női munkavállalóknak azonos mértékű járulékot kell fizetniük az ellátásalapú nyugdíjrendszerekben, minthogy a Szerződés 119. cikke hatálya alá tartoznak, míg e rendelkezést nem kell alkalmazni tőkefedezeti, ellátásalapú rendszereknek fizetett, a nemek esetében különböző biztosításmatematikai számításokból eredő, eltérő mértékű munkáltatói járulékok esetén;

mivel a Bíróság az 1994. szeptember 28-i (a C-408/92.: Smith v. Advel Systems és C-28/93.: Van den Akker v. Stichting Shell Pensioenfonds ügyekben) [12] ítéleteiben rámutat, hogy a Szerződés 119. cikke megakadályozza, hogy a munkaadó, aki megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy megfeleljen az 1990. május 17-i Barber-ítéletnek (C-262/88.), felemelje a nők nyugdíjkorhatárát, és azt a férfiakéhoz igazítsa azoknak a szolgálati időszakoknak a tekintetében, amelyeket a női munkavállalók 1990. május 17-e és a között az időpont között töltenek munkaviszonyban, amikor az intézkedéseket a munkáltató életbe lépteti; másrészt az utóbbi időpontot követő munkaviszony tekintetében a 119. cikk nem tiltja meg, hogy a munkáltatók megtegyék ezt a lépést; az 1990. május 17-ét megelőző munkaviszonyra tekintettel a közösségi jog nem írt elő olyan kötelezettséget, amely igazolná azoknak az előnyöknek a visszamenőleges csökkentését, amelyekben a nők korábban részesültek;

mivel a Bíróság a C-200/91.: Coloroll Pension Trustees Limited v. Russell and Others ügyben hozott, fent említett ítéletében úgy határozott, hogy a Szerződés 119. cikke nem vonatkozik az olyan kiegészítő ellátásokra, amelyek a munkavállaló önkéntes járulékfizetéséből származnak;

mivel a Bizottság a nők és férfiak egyenlő esélyeiről szóló harmadik középtávú cselekvési programjának (1991–1995) [13] intézkedései között ismételten hangsúlyozza a 262/88. (Barber v. Guardian Royal Exchange Assurance Group) ügyben 1990. május 17-én hozott ítélet következményeire figyelemmel a szükséges intézkedések bevezetését;

mivel az ítélet nyomán a bérből és fizetésből élő munkavállalók tekintetében a férfiakkal és a nőkkel való egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerekben történő megvalósításáról szóló, 1986. július 24-i 86/378/EGK tanácsi irányelv [14] bizonyos rendelkezései szükségszerűen érvénytelenné válnak;

mivel a Szerződés 119. cikkét közvetlenül kell alkalmazni és hivatkozni lehet rá a nemzeti bíróságok előtt bármely munkaadóval szemben, akár magánszemély, akár jogi személy, és mivel ezeknek a bíróságoknak a feladata azon jogok védelme, amelyeket ez a rendelkezés az egyének számára biztosít;

mivel a jogbiztonság megkívánja a 86/378/EGK irányelv módosítását a Barber-ítélet által érintett rendelkezések helyesbítése céljából,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

A 86/378/EGK irányelv a következőképpen módosul:

1. A 2. cikk helyébe a következő cikk lép:

"2. cikk

(1) A "foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerek" olyan, a 79/7/EGK irányelv hatálya alá nem tartozó rendszereket jelentenek, amelyek célja, hogy valamely vállalkozásban vagy vállalkozások csoportjában, gazdasági ágazatban, foglalkoztatási ágazatban vagy ágazatok csoportjában akár alkalmazottként, akár önálló vállalkozóként tevékenykedő munkavállalóknak olyan ellátásokat biztosítsanak, amelyek a törvény által szabályozott kötelező érvényű szociális biztonsági rendszerek által biztosított ellátásokat kívánják kiegészíteni vagy helyettesíteni, akár kötelező, akár választható az ilyen rendszerekben való tagság.

(2) Ezen irányelv hatálya nem terjed ki:

a) az önálló vállalkozók egyéni szerződéseire;

b) az önálló vállalkozók kizárólag egy taggal rendelkező rendszereire;

c) bérből és fizetésből élő munkavállalók esetében azokra a biztosítási szerződésekre, amelyeknél a munkáltató nem szerződő fél;

d) a foglalkoztatási rendszerek tagjainak felkínált választási lehetőségekre, amelyek:

- kiegészítő ellátásokat, vagy

- az önálló vállalkozók részére a rendes ellátások folyósítása kezdő időpontjának a megválasztását vagy különféle ellátások közötti választást biztosítanak;

e) az olyan foglalkoztatási rendszerekre, amelyekben az ellátásokat a munkavállalók önkéntes hozzájárulásai fedezik.

(3) Ez az irányelv nem tiltja meg a munkaadóknak, hogy azoknak a személyeknek, akik elérték azt a korhatárt, amely egy foglalkoztatási rendszerben nyugdíjjogosultságot biztosít számukra, de még a jogszabályban meghatározott, az öregségi nyugdíjhoz szükséges korhatárt nem érték el, olyan nyugdíj-kiegészítést adjanak, amellyel ezek a személyek ugyanakkora vagy majdnem ugyanakkora ellátásban részesülnek, mint az ugyanabban a helyzetben lévő, ellenkező nemű személyek, akik már elérték a törvényes nyugdíjkorhatárt, mindaddig, amíg a kiegészítő ellátásban részesülő személyek el nem érik a törvényes nyugdíjkorhatárt."

2. A 3. cikk helyébe a következő cikk lép:

"3. cikk

Ezen irányelv hatálya alá tartoznak a foglalkoztatottak, beleértve az önálló vállalkozókat, továbbá azokat a személyeket, akiknek a tevékenységét betegség, anyaság, baleset vagy kényszerű munkanélküliség szakítja meg, valamint a munkát keresőket, illetve a nyugdíjas és rokkant munkavállalókat, vagy az azok jogán jogosultak, a nemzeti joggal és/vagy gyakorlattal összhangban."

3. A 6. cikk helyébe a következő cikk lép:

"6. cikk

(1) Az egyenlő bánásmód elvével ellentétes rendelkezések közé azok a rendelkezések tartoznak, amelyek a családi állapotra és a családi jogállásra történő hivatkozással, akár közvetlenül, akár közvetetten a nemre tekintettel:

a) meghatározzák azon személyek körét, akik valamely foglalkoztatási rendszerben részt vehetnek;

b) rögzítik a foglalkoztatási rendszerben való részvétel kötelező vagy választható jellegét;

c) eltérően szabályozzák a rendszerbe történő belépés korhatárát vagy a munkaviszony, illetve a rendszerbeli tagság minimális, ellátásra jogosító időtartamát;

d) eltérően szabályozzák – a h) és az i) pontban említettek kivételével – a járulékok visszatérítését abban az esetben, amikor a munkavállaló anélkül lép ki a rendszerből, hogy teljesítette volna azokat a feltételeket, amelyek a számára később hosszú távú ellátásokat biztosítanak;

e) különböző feltételeket szabnak meg az ellátások biztosítására, vagy az ilyen ellátásokat valamelyik nemhez tartozó munkavállalókra korlátozzák;

f) eltérő nyugdíjkorhatárokat állapítanak meg;

g) felfüggesztik a jogosultságok fenntartását vagy megszerzését a szülési szabadság vagy egyéb, jogszabályban vagy megállapodásban biztosított, a munkáltató által fizetett, családi okokból igénybe vett szabadság idejére;

h) eltérő mértékű ellátásokat állapítanak meg, kivéve, ha ezt biztosításmatematikai számítások szükségessé teszik, amelyek nemtől függően eltérnek a járulékalapú rendszerek esetén.

A tőkefedezeti, ellátásalapú rendszerek esetében egyes összetevők (az erről szóló példák a mellékletben szerepelnek) egyenlőtlenek lehetnek, amennyiben az összegek egyenlőtlensége a rendszer finanszírozásának megvalósítása idején alkalmazott, nemektől függően eltérő biztosításmatematikai számításokból ered;

i) eltérő mértékű munkavállalói járulékot állapítanak meg;

eltérő mértékű munkáltatói járulékot állapítanak meg, kivéve:

- ha a járulékalapú rendszerekben az a cél, hogy a végleges ellátások összegét egyenlővé vagy megközelítően egyenlővé tegyék a két nem tekintetében,

- azokban a tőkefedezeti, ellátásalapú biztosítási rendszerekben, amelyekben a munkaadók járuléka arra szolgál, hogy a megfelelő tőkét biztosítsák a meghatározott ellátások költségeinek fedezésére;

j) eltérő szabályokat állapítanak meg, vagy csak az egyik nemhez tartozó munkavállalókra nézve állapítanak meg szabályokat – a h) és az i) pontban említettek kivételével – a későbbi ellátásokra való jogosultság biztosítása vagy fenntartása tekintetében, amikor a munkavállaló kilép a rendszerből.

(2) Ha az ezen irányelv hatálya alá tartozó ellátások megadásáról a rendszert irányító testületek saját jogkörükben döntenek, akkor a hozott döntéseknek meg kell felelniük az egyenlő bánásmód elvének."

4. A 8. cikk helyébe a következő rendelkezés lép:

"8. cikk

(1) A tagállamok megteszik azokat a szükséges intézkedéseket, amelyek biztosítják az önálló vállalkozók foglalkoztatási rendszereinek az egyenlő bánásmód elvével ellentétes rendelkezéseinek legkésőbb 1993. január 1-jéig történő felülvizsgálatát.

(2) Ez az irányelv nem korlátozza azt, hogy az önálló vállalkozók foglalkoztatási rendszerében a rendszer felülvizsgálatát megelőző tagsági időszakra vonatkozó jogok és kötelezettségek továbbra is a rendszernek azon biztosítási időszakában érvényben lévő rendelkezéseinek hatálya alá tartozzanak."

5. A 9. cikk helyébe a következő cikk lép:

"9. cikk

Az önálló vállalkozók biztosítási rendszereinek vonatkozásában a tagállamok elhalaszthatják az egyenlő bánásmód elvének kötelező alkalmazását, a következőkre tekintettel:

a) a nyugdíjak, az öregségi nyugdíjak nyújtásának szempontjából a nyugdíjkorhatár, illetve a nyugdíjkorhatár egyéb ellátásokra vonatkozó esetleges következményeinek a meghatározása:

- vagy addig az időpontig, amíg az ilyen egyenlőséget jogilag szabályozott rendszerekben nem valósítják meg,

- vagy legkésőbb addig, amíg az ilyen egyenlőséget valamelyik irányelv nem írja elő;

b) a túlélő hozzátartozói nyugellátások szempontjából mindaddig, amíg e tekintetben a közösségi jog elő nem írja az egyenlő bánásmód elvének a jogszabályban meghatározott szociális biztonsági rendszerekben történő alkalmazását;

c) a 6. cikk (1) bekezdése i) pontja első albekezdésének alkalmazása a különféle biztosításmatematikai számítások figyelembevételére, legkésőbb 1999. január 1-jéig."

6. Az irányelv a következő cikkel egészül ki:

"9a. cikk

Abban az esetben, ha a rugalmas nyugdíjkorhatár megállapítását a férfiak és a nők azonos feltételek mellett kérhetik, akkor ez nem tekinthető ezzel az irányelvvel összeférhetetlennek."

7. Az irányelv a következő melléklettel egészül ki:

"MELLÉKLET

Példák az olyan elemekre, amelyek egyenlőtlenek lehetnek azokon a tőkefedezeti ellátásalapú rendszereken belül, amelyekre a 6. cikk h) pontja utal:

- rendszeres nyugdíj részleges tőkésítése,

- nyugdíjjogosultság átruházása,

- hozzátartozói nyugellátás, amely egy jogosultnak kerül kifizetésre, a nyugdíj egy részéről történő lemondás fejében,

- csökkentett összegű nyugdíj, ha a munkavállaló előnyugdíjazást választ."

2. cikk

(1) Minden, a bérből és fizetésből élő munkavállalók tekintetében ezen irányelv végrehajtását célzó intézkedésnek rendelkeznie kell azon ellátásokról, amelyek az 1990. május 17-ét követő foglalkoztatási időszakokból származnak, és visszamenőleg érvényesek addig az időpontig, nem érintve az olyan munkavállalókat vagy az azok jogán jogosultakat, akik ezen időpont előtt az irányadó nemzeti jog szerint bírósági eljárást indítottak, vagy azzal azonos hatályú igényt jelentettek be. A végrehajtási intézkedések visszamenőleg 1976. április 8-ig érvényesek, és minden olyan ellátásról rendelkeznek, amely azt az időpontot követő szolgálati időből származik. Azon tagállamok esetében, amelyek 1976. április 8-a után és 1990. május 17-e előtt csatlakoztak a Közösséghez, azt az időpontot kell figyelembe venni, amikor a Szerződés 119. cikke területükön hatályba lépett.

(2) Az (1) bekezdés második mondata nem akadályozza meg, hogy a nemzeti törvények hatálya alatt indítandó keresetek időbeli korlátozásairól szóló nemzeti szabályokra lehessen hivatkozni azokkal a munkavállalókkal vagy az általuk jogosultakkal szemben, akik 1990. május 17-e előtt az irányadó nemzeti jog szerint bírósági eljárást indítottak vagy azzal azonos hatályú igényt jelentettek be, feltéve, ha azok nem kedvezőtlenebbek az ilyen keresetekre tekintettel a nemzeti jogon alapuló, hasonló kereseteknél, és a gyakorlatban nem lehetetlenítik el a közösségi jog gyakorlását.

(3) Azon tagállamok esetében, amelyek 1990. május 17-e után csatlakoztak, és amelyek 1994. január 1-jén az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás szerződő felei voltak, az ezen cikk (1) és (2) bekezdésében szereplő 1990. május 17-i dátumot az 1994. január 1. dátum váltja fel.

3. cikk

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 1997. július 1-jétől megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2) A tagállamok ezen irányelv hatálybalépését követően legkésőbb két éven belül megadnak a Bizottságnak minden ahhoz szükséges tájékoztatást, hogy a Bizottság jelentést készíthessen ezen irányelv alkalmazásáról.

4. cikk

Ez az irányelv az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő 20. napon lép hatályba.

5. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 1996. december 20-án.

a Tanács részéről

az elnök

S. Barrett

[1] HL C 218., 1995.8.23., 5. o.

[2] 1996. november 12-i vélemény (HL C 362., 1996.12.2.).

[3] HL C 18., 1996.1.22., 132. o.

[4] [1990] ECR I-1889.

[5] [1993] ECR I-6591.

[6] [1994] ECR I-4541 és (1994) ECR I-4583, külön-külön.

[7] [1986] ECR I-1607.

[8] [1993] ECR I-5579.

[9] [1993] ECR I-4879.

[10] [1993] ECR I-6953.

[11] [1994] ECR I-4389.

[12] [1994] ECR I-4435 és [1994] ECR I-4527, külön-külön.

[13] HL C 142., 1991.5. 31., 1. o.

[14] HL L 225., 1986.8.12., 40. o.

--------------------------------------------------