A Tanács 1006/95/EK rendelete

(1995. május 3.)

amennyiben a végleges dömpingellenes vámot vet ki a Kínai Népköztársaságból származó, nem újratölthető tűzköves gázöngyújtók behozatalára, a 3433/91/EGK rendelet módosításáról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező, dömpingelt vagy támogatott behozatallal szembeni védelemről szóló, 1988. július 11-i 2423/88/EGK tanácsi rendeletre [1] és különösen annak 14. cikkére,

tekintettel a Bizottságnak a Tanácsadó Bizottságon belül folytatott tanácskozások után benyújtott javaslatára,

mivel:

A. KORÁBBI VIZSGÁLATOK

(1) A 3433/91/EK rendelettel [2] a Tanács végleges dömpingellenes vámot vetett ki az ex96131000 KN-kód alá eső és – többek között – a Kínai Népköztársaságból származó, nem újratölthető tűzköves gázöngyújtó behozatalára. Az említett országból származó termékek esetében a megállapított vámtétel mértéke 16,9 %.

(2) Egy 1992 márciusában közzétett hirdetményben [3] a Bizottság kezdeményezte a 3433/91/EGK rendelet felülvizsgálatát, amennyiben az olyan kínai cégekre vonatkozik, amelyek állításuk szerint nem exportálták az érintett terméket az eredeti vizsgálat (az ún. "újonc-felülvizsgálat") időszaka alatt. A 93/377/EGK határozattal [4] a Bizottság a hatályos intézkedések megváltoztatása nélkül megszüntette a fent említett felülvizsgálati eljárást.

B. JELENLEGI FELÜLVIZSGÁLATI ELJÁRÁS

(3) 1993 novemberében a Bizottsághoz kérelem érkezett a fenti rendelet felülvizsgálatára, amennyiben az a Kínai Népköztársaságból származó behozatalt érinti. A kérelmet az Öngyújtógyártók Európai Szövetsége nyújtotta be néhány közösségi gyártó nevében, amelyek együtt a szóban forgó termék közösségi gyártásának jelentős hányadát képviselik. A kérelem az eredeti vizsgálat befejezése után megváltozott körülményekre hivatkozott, amennyiben a Kínai Népköztársaságból származó és a Közösségbe irányuló kivitel dömping-árrése, és ennek következtében a kár mértéke nőtt. Megállapítást nyert, hogy a felülvizsgálat iránti kérelem elegendő bizonyítékot tartalmazott ahhoz, hogy indokolttá tegye egy vizsgálat megindítását.

(4) 1993 decemberében a Bizottság hirdetmény [5] útján bejelentette a 3433/91/EGK rendelet felülvizsgálatának kezdeményezését a Kínai Népköztársaságból származó nem újratölthető tűzköves gázöngyújtók behozatalára vonatkozóan, a 2423/88/EGK rendelet (a továbbiakban: "az alaprendelet") 14. cikkével összhangban.

(5) A Bizottság hivatalosan tájékoztatta a tudvalevőleg érintett exportőröket és importőröket, az exportáló ország képviselőt, valamint a panaszosokat, továbbá lehetőséget adott az érdekelt feleknek, hogy álláspontjukat írásban ismertessék, és meghallgatást kérjenek.

(6) Egy importőr, két exportőr és a Kínai Népköztársaság egy gyártója ismertette álláspontját írásban. Négy közösségi gyártó, a Bic SA, a Swedish Match SA, a Tokai Seiki GmbH és a Flamagas SA szintén írásban nyújtották be álláspontjukat. A fenti cégek közül többen szóbeli meghallgatást kértek és kaptak.

(7) A Bizottság felkutatott és ellenőrzött minden olyan információt, amelyet a vizsgálat érdekében szükségesnek tartott, továbbá az alábbi cégek helyszínein vizsgálatot folytatott:

Közösségi gyártók (gyárak és/vagy értékesítési irodák):

- Bic Deutschland GmbH, Ettlingen, Németország

- Bic SA, Clichy, Franciaország

- Bic SA, Redon, Franciaország

- Biro Bic Ltd, London, Egyesült Királyság

- Byrant & May, High Wycombe, Egyesült Királyság

- Flamagas SA, Barcelona, Spanyolország

- Laforest Bic SA, Tarragona, Spanyolország

- Swedish Match, Visselhövede, Németország

- Swedish Match SA, Rillieux-la-Pape, Franciaország

- Tokai Seiki GmbH, Mönchengladbach, Németország

- Tokai Vesta Hispania SA, Alcalá de Henares, Spanyolország

Exportőrök:

- Capital Line Industries Ltd, Hongkong

- Gladstrong Investments Ltd, Hongkong

Független importőr:

- Tröber GmbH, Hamburg, Németország

(8) A Bizottság a normálérték megállapításához analóg országként alkalmazott Fülöp-szigetek gyártóitól is gyűjtött információt (lásd a (19)–(27) preambulumbekezdéseket). Részletes és teljes, ellenőrzött információval a Swedish Match Philippines Inc. (Manila, Fülöp-szigetek) cég szolgált.

(9) Az exportőrök és az egyedüli együttműködő importőr tájékoztatást kértek és kaptak azokról az alapvető tényekről és megfontolásokról, amelyek alapján a Bizottság javasolni szándékozott a Kínai Népköztársaságból származó szóban forgó termék behozatalára vonatkozó hatályos végleges dömpingellenes vám módosítását. A Bizottság, ahol az helyénvaló volt, figyelembe vette az érintett felek beadványait.

(10) A dömping vizsgálata az 1993. január 1. és szeptember 30. közötti időszakra terjedt ki (továbbiakban: "vizsgálati időszak").

C. A SZÓBAN FORGÓ TERMÉK, HASONLÓ TERMÉK ÉS KÖZÖSSÉGI IPAR

i. A szóban forgó termék

(11) Az (1) preambulumbekezdésben említett, végleges dömpingellenes vámmal sújtott termék a nem újratölthető tűzköves gázöngyújtó (a továbbiakban: "eldobható tűzköves öngyújtó").

E tekintetben szem előtt kell tartani, hogy a piacon egyéb eldobható öngyújtók (piezo-öngyújtók) is vannak, amelyek műszaki jellemzői lényegesen különböznek a fenti termékétől. Ennek következtében az eredeti vizsgálat során ezeket nem tekintették az érintett termékkel azonosnak, az eredeti vizsgálat ezekre nem terjedt ki, és az intézkedések hatálya ezekre nem vonatkozott.

(12) Az együttműködő importőr azt állította, hogy a tűzköves és piezo-öngyújtók között már fennálló megkülönböztetés mellett további megkülönböztetést kell tenni, a műanyag- és a nylontestű tűzköves öngyújtók között. Ez az importőr azt állította, hogy az eldobható tűzköves öngyújtóknak két külön piaca van; az egyik nylonalapú luxusöngyújtókat kínál, míg a másik az ún. normál műanyagtestű öngyújtókat. Arra hivatkozva, hogy valamennyi eldobható kínai tűzköves öngyújtónak műanyag teste van, az importőr kérte, hogy szóban forgó termékként csak ez utóbbi termékekkel foglalkozzanak.

(13) A Bizottság által lefolytatott vizsgálat során megállapítást nyert, hogy a szóban forgó termék ilyen szűk meghatározása nem indokolt, mivel az eldobható tűzköves öngyújtók piacának a műszaki jellemzők különbségén és a fogyasztók termékről alkotott képén alapuló szegmensekre való állítólagos feloszthatóságát nem támasztják alá tények.

A szóban forgó terméket valóban több méretben és típusban gyártják, és az öngyújtók teste különböző anyagokból készülhet. Azonban valamennyi eldobható tűzköves öngyújtót ugyanazok az alapvető műszaki sajátosságok és ugyanaz az alapvető felhasználás jellemzik, továbbá ugyanazt a funkciót töltik be. Meg kell jegyezni, hogy ezzel ellentétben az eldobható tűzköves és piezo-öngyújtók közötti megkülönböztetés egyértelműen megállapított különböző műszaki jellemzőkön alapult.

Ezenkívül az is nyilvánvaló, hogy a tűzköves és piezo-öngyújtók közötti különbség a fogyasztók számára észlelhető, míg a műanyag- illetve nylontestű eldobható öngyújtók közötti különbség nem az. A szóban forgó termék eldobható, és azt az állítást, hogy a fogyasztók észlelnék a fenti különbséget, nem bizonyította többek között az eladási csatornák nyilvánvaló különbségének fennállása sem. Ellenkezőleg, az összes eldobható tűzköves öngyújtót megkülönböztetés nélkül ugyanolyan típusú boltok árusítják, ugyanolyan elvárásokkal rendelkező fogyasztóknak, és semmi nem történik annak érdekében, hogy a fogyasztó felfigyeljen a műanyag- és nylontestű öngyújtók közötti állítólagos különbségre. Különösképpen meg kell jegyezni azt is, hogy a műanyag- és nylontestű öngyújtók között igen nehéz különbséget tenni, mivel mindkettő kapható átlátszó és átlátszatlan kivitelben is.

(14) Ezért az eldobható tűzköves öngyújtók valamennyi típusát egyetlen egységes termékkategóriaként kell kezelni, tekintet nélkül a test gyártásához használt anyagra, ami mindenképpen elhanyagolható különbséget jelent mind a műszaki jellemzők, mind pedig a költség tekintetében (lásd a (36) preambulumbekezdést).

Ezért az eredeti vizsgálatnak a szóban forgó termékre vonatkozó eredményei, amelyeket a (11) preambulumbekezdés idéz fel, megerősítést nyertek.

ii. Hasonló termék

(15) Az együttműködő importőr szerint szükség van az eredeti vizsgálat hasonló termék meghatározására vonatkozó eredményeinek átgondolására, és annak figyelembevételére, hogy egy, az eljárásba nemrégiben bekapcsolódott közösségi gyártó olyan műanyagtestű öngyújtókat gyárt, amelyek állítólag "azonosak" a Kínai Népköztársaságból behozott öngyújtókkal, míg más közösségi gyártók és az analóg országban együttműködő gyártó olyan nylontestű öngyújtókat gyártanak, amelyek az említett importőr szerint legalábbis "hasonlók" a kínai öngyújtókhoz.

Ezzel kapcsolatban ismét hangsúlyozni kell, hogy egy olyan csekély fizikai különbség, mint az öngyújtótest gyártásához használt anyag, amely nem befolyásolja a termék alapvető műszaki jellemzőit, alapvető alkalmazását és rendeltetését, és amely a fogyasztók számára nem érzékelhető, nem elegendő ahhoz, hogy indokolja az állítólag "azonos" és "hasonló" eldobható tűzköves öngyújtók közötti megkülönböztetést. Ez a döntés vonatkozik a Kínai Népköztársaságból behozott eldobható tűzköves öngyújtók és a Közösségben gyártott és értékesített, illetve az analóg ország gyártója által gyártott és értékesített valamennyi öngyújtó összehasonlítására is.

(16) Ugyanez az importőr kifogást emelt többféle olyan fizikai különbséggel kapcsolatban is, amelyek állítása szerint befolyásolják a hasonló termék meghatározását. Azonban ezeket az állításokat – amelyekkel többnyire már az eredeti vizsgálat is foglalkozott – nem támasztotta alá olyan döntő új bizonyíték, amely indokolta volna figyelembevételüket a hasonló termék meghatározásakor, nevezetesen ami a fogyasztók termékről alkotott képét illeti.

(17) E körülmények mellett megerősítést nyert, hogy a közösségi ipar által gyártott és értékesített, valamint a Kínai Népköztársaságból behozott eldobható tűzköves öngyújtók alapvető fizikai és műszaki jellemzői elegendő mértékben hasonlítanak ahhoz, hogy hasonló terméknek lehessen tekinteni azokat. Bár lehet néhány csekély különbség a Kínai Népköztársaságból behozott termékek és a közösségi termékek között, e különbségek alapján nem indokolt, hogy azokat ne tekintsék hasonló terméknek. Így az eredeti vizsgálatnak a hasonló termék meghatározására vonatkozó megállapításai megerősítést nyertek.

iii. Közösségi ipar

(18) A fentiek alapján elutasították azt az igényt, miszerint a közösségi ipar fogalmát újra kell definiálni úgy, hogy az csak a műanyagtestű öngyújtókat gyártó közösségi gyártókat foglalja magába. Ennek alapján megállapítást nyert, hogy azok a közösségi gyártók, akik nevében a felülvizsgálat iránti kérelmet benyújtották, a hasonló termék teljes közösségi gyártásának több mint 70 %-át képviselték a vizsgálat során. Ennek megfelelően a vizsgálat arra az eredményre jutott, hogy a szóban forgó gyártók alkotják az alaprendelet 4. cikkének (5) bekezdése szerinti "közösségi ipart".

D. DÖMPING

a) Szokásos érték

i. Analóg ország

(19) Mivel a Kínai Népköztársaság nem piacgazdaságra épülő ország, a szokásos értéket egy piacgazdaságra épülő országból (egy ún. analóg országból) beszerzett információ alapján kellett meghatározni az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdésével összhangban. Az ellenvetésben ezért analóg országként Thaiföldet javasolták, amely az eredeti vizsgálat során is ezt a szerepet töltötte be, és felvették a kapcsolatot a két thaiföldi gyártóval, akik az említett vizsgálatban együttműködtek. Ezúttal a thaiföldi gyártók nem működtek együtt.

(20) Így egy koreai és két fülöp-szigeteki gyártóval is felvették a kapcsolatot e célból. Csak a fülöp-szigeteki gyártók jelezték, hogy hajlandóak a Bizottsággal együttműködni, és küldték vissza a Bizottság kérdőívére adott válaszaikat. Az egyik fülöp-szigeteki gyártó válasza azonban korlátozott volt, és ezért további információkat kértek tőle. Az érintett gyártó ezek után értesítette a Bizottságot, hogy nem hajlandó további részletes információt nyújtani. Ennek következtében ezt a gyártót úgy tekintették, mint együttműködésre nem hajlandó céget, és így csak egyetlen cég maradt mint a Fülöp-szigetekre vonatkozó információk lehetséges forrása.

A vizsgálat főbb eredményeinek ismertetését követően az együttműködő importőr azt állította, hogy fel kellene venni a kapcsolatot egy hongkongi céggel, a Cli-Claque Ltd-vel, amely állítólag eldobható tűzköves öngyújtókat gyárt a Fülöp-szigeteken. Ennek az állítólagos fülöp-szigeteki gyártónak a létezésére a vizsgálat rendkívül kései szakaszában hívták fel a Bizottság figyelmét, és ezért azt nem lehetett figyelembe venni a vizsgálat jelentős késleltetése nélkül.

(21) Mivel nem volt más lehetőség a szokásos érték meghatározására, az analóg ország megváltoztatása elkerülhetetlen volt. Figyelembe véve a Bíróságnak az analóg ország kiválasztásánál alkalmazandó feltételekre vonatkozó új keletű jogi álláspontját, az alábbiakat kellett igazolni annak megítéléséhez, hogy a Fülöp-szigetek erre a célra megfelelő-e;

- az érintett piac reprezentatív jellege:

a belföldi piac mérete alapján a Fülöp-szigetek reprezentatív országnak tekinthető a Kínai Népköztársaságra vonatkozó szokásos érték megállapításához (a fülöp-szigeteki együttműködő gyártó teljes belföldi eladása több, mint 5 %-a a Közösségbe irányuló kínai kivitelnek);

- a piac nyitottsága:

a fülöp-szigeteki piac nyitott a verseny számára: az eldobható öngyújtók helyi gyártása árversennyel áll szemben, ami főleg a jelentős behozatalnak tudható be. A kereslet felépítése is kedvez a versenynek, mivel sok piaci szereplő van jelen a piacon, például áruházak és közép- és kisméretű viszonteladók;

- hozzáférés az alapanyagokhoz:

végezetül, úgy tűnik, hogy nincs jelentős különbség Kína és a Fülöp-szigetek között az alapanyagokhoz való hozzáférés nehézségét illetően. Igaz, hogy a Fülöp-szigeteken néhány alkatrész és összetevő behozatalból származik, de a kínai gyártók is külföldi szállítóktól szerzik be az öngyújtók legérzékenyebb alkatrészeinek egy részét, például a tűzkövet. Összességében az öngyújtók alkatrészeihez való hozzáférés legalább olyan jónak tűnik a Fülöp-szigeteken, mint a Kínai Népköztársaságban.

(22) Mivel azonban a Fülöp-szigeteken együttműködő cég tagja egy cégcsoportnak, amelynek az egyik panaszos is tagja, a Bizottság szükségesnek találta elemezni e kapcsolatok meglétének jelentőségét annak kiderítésére, hogy ez a helyzet eltorzíthatta-e a benyújtott adatokat, és hogy ennek megfelelően ez az információ felhasználható-e a jelenlegi felülvizsgálati eljárás keretében.

(23) Az előállítási költségeknek az érintett fülöp-szigeteki gyártó által szolgáltatott részletes elemzése kimutatta, hogy többletköltségek merültek fel annak következtében, hogy az eldobható tűzköves öngyújtók gyártásához felhasznált egyes alkatrészeket kapcsolódó felektől vette. Ennek következtében a szóban forgó többletköltségeket levonták, hogy elfogadható és helytálló jövedelmezőségi tesztet lehessen készíteni. E korrekció után megállapítást nyert, hogy azok az árak, melyeket az együttműködő fülöp-szigeteki gyártó a hasonló termék belföldi piacon, a szokásos kereskedelem keretében történő eladásánál alkalmazott, lehetővé tették a szokásos kereskedelem keretében felmerült összes költség megtérülését, valamint egy elfogadható haszonrést.

E körülmények mellett az a döntés született, hogy a szokásos érték – az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdése a) pontjának i. alpontjával összhangban – megállapítható azon árak alapján, amelyeken az eldobható tűzköves öngyújtókat a fülöp-szigeteki belföldi piacon ténylegesen értékesítik.

(24) Mindez, valamint a Fülöp-szigetekre mint analóg országra vonatkozó fenti elemek alapján a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a Fülöp-szigetek megfelelő és nem ésszerűtlen választás volt. Az érintett feleket megfelelő időben értesítették a tervezett eljárásról. Az ezzel kapcsolatos főbb megjegyzéseik alább, valamint a (28)–(31) preambulumbekezdésben kerülnek megvitatásra.

(25) Az érintett exportőrök vagy egyetértettek a javaslattal, amely a Fülöp-szigeteket jelölte meg analóg országként, vagy nem reagáltak arra.

(26) Az analóg ország kiválasztására vonatkozó megjegyzések benyújtására adott határidőn belül az együttműködő importőr jelezte, hogy a Fülöp-szigetek csak akkor lenne megfelelő választás, ha felhasznált adatok egy olyan fülöp-szigeteki gyártóra vonatkoznának, amely műanyagtestű öngyújtókat gyárt, és amelynek nincs kapcsolata a közösségi iparral.

A műanyag- és nylontestű öngyújtók közötti állítólagos fizikai különbségeket illetően meg kell jegyezni, hogy a felhozott érvek megegyeznek azokkal, amelyek az érintett termék és a hasonló termék meghatározása kapcsán a közösségi ipar által gyártott és értékesített eldobható tűzköves öngyújtók tekintetében merültek fel. Amint azt már a (12)–(17) preambulumbekezdés is taglalta, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az összes eldobható tűzköves öngyújtó egyetlen egységes termékkategóriát alkot, és hogy a műanyagtestű és a nylontestű eldobható tűzköves öngyújtókat hasonló termékeknek kell tekinteni. Ez a döntés érvényes az analóg ország kiválasztására is. A fennálló kapcsolatok esetleges hatására tekintettel a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a (23) preambulumbekezdésben megjelölt vizsgálat elegendő bizonyítékot nyújtott arra, hogy a kifejezett aggodalom nem volt megalapozott, feltéve, hogy a szokásos érték a belföldi értékesítési árakon alapul.

Ez az importőr azt is javasolta, hogy Mexikót válasszák analóg országnak. Ezt a javaslatot azonban csak 1994 szeptemberében tette, azaz több mint öt hónappal a kérdésre vonatkozó megjegyzések benyújtására adott határidő után, és ezért azt nem lehetett figyelembe venni a vizsgálat jelentős késleltetése nélkül.

(27) Így a döntés, miszerint a Fülöp-szigetek megfelelő és nem ésszerűtlen választás a Kínai Népköztársaságra vonatkozó szokásos értéknek az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdése szerinti megállapításához, megerősítést nyert.

ii. Az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének alkalmazása iránti igény

(28) Néhány érdekelt fél szerint a szokásos értéket az alaprendelet 2. cikkének (6) bekezdése alapján kellett volna megállapítani, vagyis azon rendelkezéseknek megfelelően, amelyeket akkor kell alkalmazni, amikor egy terméket nem közvetlenül a származási országból hoznak be, hanem egy köztes országból exportálják a Közösségbe, és – ilyen körülmények között – a szokásos értéket az exportáló országban, azaz Hongkongban kellett volna megállapítani.

(29) Meg kell jegyezni, hogy csak korlátozott számú kínai exportőr és egyetlen nem kapcsolódó importőr működött együtt a Bizottsággal. Így történetesen az együttműködő cégek a kínai öngyújtókat Hongkongon keresztül vitték ki vagy hozták be a Közösségbe. Ezek a cégek az Európai Közösségbe irányuló összes kivitel körülbelül 53 %-át képviselik. A hongkongi székhelyű együttműködő exportőröket illetően, amelyek a kínai öngyújtók Európai Közösségbe irányuló teljes kivitelének körülbelül 13 %-át képviselik, a Bizottság megállapította, hogy ezek a belföldi piacon is értékesítenek kínai öngyújtót. A többi cég esetében (azaz olyan nem együttműködő exportőrök, amelyek importőrjei nem működtek együtt) azonban a "kiviteli útvonal" nem volt ismeretes.

(30) Ilyen összefüggésben a Bizottság azon a véleményen van, hogy általános szabályként a 2. cikk (6) bekezdésének rendelkezései nem alkalmazhatók a nem piacgazdaságra épülő országból származó behozatalra. Jelen esetben azonban valószínű, hogy a kínai eldobható tűzköves öngyújtók túlnyomó részét Hongkongban csak átrakodták. Az exportőr országban történő gyártást illetően a Bizottság rendelkezésére bocsátott információk alapján úgy tűnik, hogy a vizsgálati időszak alatt nem gyártottak kész eldobható tűzköves öngyújtókat Hongkongban. Végezetül, az exportáló ország fogyasztói árait illetően, mivel a szóban forgó öngyújtókat vagy alvállalkozói megállapodás alapján Kínában gyártják, vagy az érintett felek kapcsolódóak, a Bizottság nem fogadhatja el, hogy ezekre az eladásokra a szokásos kereskedelem keretében került sor.

(31) A fentiek alapján megállapítást nyert, hogy még ha a 2. cikk (6) bekezdését alkalmazhatónak tekintenék is egy nem piacgazdaságra épülő országból származó behozatalra, nem lenne helyénvaló e vizsgálat kapcsán a szokásos értéket az exportáló ország belföldi piacán alkalmazott árak alapján megállapítani, mivel Hongkongban nem állítottak elő kész eldobható tűzköves öngyújtókat, továbbá nem állna rendelkezésre megbízható viszonyítási ár a termékekre ezen a területen. A szokásos értéknek így a származási ország belföldi piacán alkalmazott árakon kell alapulnia. Mivel azonban a Kínai Népköztársaság nem piacgazdaságra épülő ország, a szokásos értéket az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdésével összhangban kell megállapítani.

iii. Belföldi fogyasztói ár a fülöp-szigeteki piacon

(32) A Bizottság fontolóra vette, hogy megállapítható-e a szokásos érték azon árak alapján, amelyeken a terméket a fülöp-szigeteki piacon ténylegesen eladják fogyasztásra. Ezzel kapcsolatban megjegyezték, hogy az együttműködő fülöp-szigeteki cég számos nagyfogyasztónak értékesítette eldobható tűzköves öngyújtóit, köztük egy független elosztónak, aki az öngyújtókat továbbadta mind viszonteladóknak, mind nagykereskedőknek, míg egy másik ügyfél egy nagy dohányipari cég volt. A Bizottság azt is megállapította, hogy a fogyasztói árak lehetővé tették a forgalom utáni nyereséget (lásd a (23) preambulumbekezdést).

Így a vizsgálat eredménye az, hogy a fülöp-szigeteki gyártó belföldi fogyasztói árai a fülöp-szigeteki piacon megfelelő alapot nyújtanak a szokásos érték megállapításához.

b) Kiviteli ár

(33) A Bizottság kérdőíveket küldött ki a termékre vonatkozó két korábbi vizsgálatból ismert összes exportőrnek. Csak a (7) preambulumbekezdésben említett két exportőr és egy importőr, valamint egy kínai gyártó (nevezetesen a Dong Guan Öngyújtógyár, Dong Guan város, Kínai Népköztársaság) nyújtott be teljes választ.

Az együttműködő exportőrök és az együttműködő importőr által bejelentett teljes mennyiség a teljes behozatal 53 %-át képviseli. A fennmaradó kivitelre vonatkozólag, valamint az alaprendelet 7. cikke (7) bekezdésének b) pontjával összhangban, mivel az Eurostat statisztikái vegyes öngyújtókon (külső, alak, méret, stb. szempontjából) alapuló árinformációkat tartalmaznak, amelyek ezáltal nem alkalmasak a kiviteli ár megállapítására, továbbá tekintettel az együttműködés szintjére a nem együttműködő partnerek tekintetében a kiviteli ár alapjául a legalacsonyabb átlagárat alkalmazó együttműködő cég átlagára szolgált. Ezzel egyidejűleg feltételezték, hogy a nem együttműködő exportőrök által szállított öngyújtók ötvendarabos egységcsomagban értékesített "csupasz" öngyújtók voltak (ún. "ömlesztett áru").

(34) Az együttműködő exportőrök egyéni elbírálást kértek (azaz különböző kiviteli árak és így egyedi dömping-árrés megállapítását). Bár a nem piacgazdaságra épülő országok egyes exportőrei részesülhetnek egyéni elbírálásban, mégpedig ha kiviteli politikájukkal és kiviteli áraik rögzítésével bizonyították az államtól való függetlenségüket, a döntés szerint ebben a kérdésben a legnagyobb körültekintéssel kell eljárni.

Ezzel kapcsolatban fel kell idéznünk, hogy a (2) preambulumbekezdésben említett újonc-felülvizsgálat arra a döntésre jutott, hogy az említett vizsgálatban részt vevő négy kínai cég egyike sem részesülhet egyéni elbírálásban. Mivel ez a döntés érintette többek között a jelenlegi vizsgálatban együttműködő két céget is, és tekintve, hogy a szóban forgó cégek nem nyújtottak be újabb alapos bizonyítékot állítólagos függetlenségükre vonatkozóan, a döntés szerint az egyéni elbírálás megadása a kérelmezők részére nem helytálló és nem is összeegyeztethető a közösségi intézmények bevett szemléletével.

c) Összehasonlítás

(35) Bár valamennyi eldobható tűzköves öngyújtó egyetlen terméknek tekinthető, ezeket különböző kivitelben, azaz csupasz, nyomtatott, tokozott, stb. kivitelben értékesítik. Az együttműködő cégek által bejelentett, Kínából származó kivitel körülbelül 80 %-át "ömlesztett" csupasz öngyújtók teszik ki. A kivitel csak kis mennyiségben tartalmazott egy- vagy kétoldalas nyomtatott eldobható öngyújtókat. A dömpingszámításhoz csak az ömlesztett csupasz öngyújtók szokásos értékét és kiviteli árát hasonlították össze. Ez a megközelítés méltányosnak tekinthető, mivel az együttműködő cégek jelentése szerint a kivitt mennyiség túlnyomó részét ömlesztett csomagolatlan öngyújtók alkották.

(36) Az együttműködő importőr szerint az együttműködő fülöp-szigeteki cég által gyártott öngyújtók nem összehasonlíthatók a kínai öngyújtókkal, mivel azok más anyagból készültek; nevezetesen a fülöp-szigeteki öngyújtók teste nylonból készült, míg a kínai öngyújtók teste műanyagból. Az említett importőr szerint a többi alkatrész között is vannak különbségek, és hogy ezeket 100 %-os árkorrekció formájában kell figyelembe venni. Az importőr azt állította, hogy ezek a fizikai különbségek magasabb gyártási költséget eredményeznek, és ezáltal befolyásolják a fülöp-szigeteki öngyújtók fogyasztói árát a kínai öngyújtókéhoz képest.

A test gyártásához használt anyagot illetően a Bizottság rendelkezésére álló információ kimutatta, hogy a kínai gyártók által használt nyersanyag kilogrammonkénti ára valóban alacsonyabb, mint a fülöp-szigeteki gyártó által használt nyersanyagé. A műanyagtestű öngyújtó műszaki leírása azonban azt jelzi, hogy a test fala 2,5-szer olyan vastag, mint a nylontestű öngyújtó fala, ezért az több nyersanyagot igényel; ráadásul a műanyagtestű öngyújtók esetében a feldolgozási ciklus hosszabb amiatt, hogy a hűtéshez több időre van szükség. Így mindent összevetve a költségbeli különbség elhanyagolható.

A Bizottság elfogadja, hogy a kínai és a fülöp-szigeteki gyártók által használt alkatrészek nem teljesen azonosak, és hogy ennek következtében a szerelési folyamat sem egyezik meg pontosan. A Bizottság rendelkezésére bocsátott információk alapján azonban egy bonyolultabbnak tartott és/vagy egy csekély mértékben eltérő alkatrészt rendszerint nem költségesebb legyártani, mint az annak megfelelő, kevésbé bonyolultnak tartottat. Továbbá nem állt rendelkezésre arra utaló információ, hogy az állítólagos fizikai különbségek – amelyek csak elhanyagolható mértékben befolyásolják a költségeket – befolyásolnák az eladási árakat.

E körülmények mellett levonták azt a következtetést, hogy az állítólagos fizikai és/vagy minőségi különbségeken alapuló árkorrekció nem indokolt.

(37) A tisztességes összehasonlítás biztosítása érdekében engedélyezték a szokásos érték korrekcióját a fülöp-szigeteki piacon alkalmazott belföldi forgalmi adó vonatkozásában. A kiviteli árra vonatkozóan, és ahol az rendelkezésre áll, a tényleges rakodási, biztosítási és egyéb költségeket levonták a FOB szinten, egyéb esetekben az utóbbi levonásoknak megfelelő százalékot vették figyelembe. További kiigazításra nem volt sem igény, sem szükség.

A Fülöp-szigeteken alkalmazott belföldi eladási árakat és a kínai kiviteli árakat azonos értékesítési szinten hasonlították össze, azaz FOB-szinten az országhatáron.

d) Dömping-árrés

(38) A behozatalok CIF közösségi határértékének százalékaként kifejezett dömping-árrést 80,3 %-ban állapították meg.

E. KÁR

a) Általános megjegyzések

(39) Hangsúlyozni kell, hogy ezt a felülvizsgálati eljárást a közösségi ipartól érkezett kérelemre tekintettel folytatták le, amely szerint a kínai eldobható tűzköves öngyújtók dömpingje drasztikusan növekedett az eredeti vizsgálat lezárása óta, és amely azt állította, hogy szükséges a hatályos rendelkezések módosítása a közösségi iparnak okozott további károk elkerülése érdekében.

Az alaprendelet 13. cikke (3) bekezdésének rendelkezéseit figyelembe véve szükséges volt a kár mértékét megvizsgálni. Az eredeti vizsgálat során három további harmadik országból származó behozatallal összesítve felbecsülték és megállapították a dömpingelt kínai behozatal káros hatásait. Ennek megfelelően kárfelmérést végeztek annak megállapítására is, hogy a kínai exportőrök megnövekedett dömpingje okozott-e olyan további károkat, amelyek indokolnák a Kínai Népköztársaságra vonatkozó hatályos szabályok módosítását.

b) Teljes közösségi fogyasztás

(40) A szóban forgó termék közösségi piacon való teljes fogyasztásának kiszámolásakor a Bizottság összeadta a közösségi gyártók eladásait eldobható tűzköves öngyújtókból a Közösségen belül és az e terméknek a Közösségbe irányuló teljes behozatalát, mint a 96131000 KN-kód alá tartozót. Ennek alapján az összfogyasztás 15 %-kal nőtt 1989 (vagyis az eredeti vizsgálat vizsgálati időszaka) és 1993 között.

Az azonban ismeretes, hogy a 96131000 KN-kód alá tartozó behozatalok nem csak az eldobható tűzköves öngyújtókra vonatkoznak, hanem az eldobható piezo-öngyújtókra is. A behozott piezo-öngyújtók mennyisége pontosan nem ismert, és ezért nem lehetséges felbecsülni az ilyen típusú eldobható öngyújtók behozatalából eredő fogyasztásnövekedést. A Bizottság kísérletet tett arra, hogy a Taric statisztikák alapján a globális behozatali statisztikában tegyen különbséget a tűzköves öngyújtók és a piezo öngyújtók között, hogy különbséget tegyenek az eldobható öngyújtók e két típusa között, ám ilyen alapon nem sikerült megbízható történeti adatokat megállapítani.

Mindemellett a Kínai Népköztársaságot illetően meg kell jegyezni, hogy a Bizottság rendelkezésére álló információk szerint ebből az országból nem hoztak be piezo-öngyújtókat a jelenlegi vizsgálati időszakot megelőzően, illetve az alatt. Ez azt jelenti, hogy a Kínai Népköztársaságnak az eldobható tűzköves öngyújtók piacából szerzett részesedését nem becsülhették túl, mivel az említett KN-kód alá eső, Kínából származó összes behozatal kapcsolatban állt a vizsgált termék behozatalával.

c) A dömpingbehozatalhoz kapcsolódó tényezők

i. Volumen és piaci részesedés

(41) 1989 és a vizsgálati időszak vége között a Kínából származó behozatal jelentősen növekedett 1989-hez képest. A behozott mennyiség 1989-ben 9,6 millió egység volt, majd 1990-ben 69,3, 1991-ben 78,1, 1992-ben 45,5 és 1993-ban 71,6 millió (a vizsgálati időszakot 12 hónapra igazították ki).

Az 1992-ben, az intézkedések 1991-es bevezetése miatt tapasztalt viszonylagos csökkenés után a behozatal sokkal nagyobb arányban növekedett, mint a fogyasztás. Ennek következtében a kínai behozatal piaci részesedése jelentősen nőtt, az 1989. évi 1,5 %-ról 11 %-ra 1991-ben, majd az 1992. évi 7 %-ról 10 %-ra 1993-ban (a vizsgálati időszakot 12 hónapra igazították ki).

ii. Árak

(42) A felülvizsgálati időszakkal kapcsolatban rendkívül fontos megjegyezni, hogy a kínai öngyújtók kiviteli ára körülbelül 23 %-kal csökkent a jelenlegi vizsgálati időszak alatt az eredeti vizsgálati időszakhoz (1989) képest. E tekintetben azt is meg kell jegyezni, hogy ezt a tendenciát az együttműködő exportőrök és az együttműködő importőr által megadott számadatok alapján állapították meg, mivel – a (33) preambulumbekezdésben leírt okoknál fogva – az Eurostat statisztikái nem voltak alkalmasak a kiviteli árak megállapítására.

(43) A kínai öngyújtók árait a Közösségben gyártott és a közösségi ipar által értékesített öngyújtók áraival is összehasonlították. Amint az eredeti vizsgálat során is, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy csak az azonos vagy majdnem azonos mennyiségű gázt tartalmazó, s így hasonló számú gyújtásra alkalmas öngyújtókat lehet az árösszehasonlítás alapjává tenni, amit a nagykereskedőknek és nagyobb viszonteladóknak teljesített eladások szintjén az eladások reprezentatív százaléka alapján végeztek. A (36) preambulumbekezdésben leírt okok alapján – amelyek ebben az esetben is helytállók – nem került sor kiigazításra egyéb állítólagos fizikai és/vagy minőségi különbségek figyelembevétele céljából.

(44) A behozott kínai eldobható öngyújtók eladási ára a vizsgálati időszak alatt jóval a közösségi gyártók által gyártott összehasonlítható eldobható öngyújtók átlagos eladási ára alatt volt. Kiderült, hogy az alákínálás okozta különbözet súlyozott átlaga elérte a 26 %-ot (a közösségi eladási árak alapján).

d) A közösségi ipar helyzete

i. Általános

(45) Az öngyújtópiac igen árérzékeny. Ahhoz, hogy képesek legyenek eladni vagy a piaci részesedést megtartani, a piac nagy számú gyártója és vevője általában a lehető legalacsonyabb szinthez igazítja árait. A Kínai Népköztársaságból származó olcsó dömpingbehozatal miatt a közösségi ipar kénytelen volt csökkenteni árait, hogy így próbálja megtartani piaci részesedését, a termelés szintjét és a kapacitás kihasználtságát.

ii. Termelés, eladás és piaci részesedés

(46) A közösségi ipar termelése és eladásai stabilak maradtak az eredeti vizsgálat és a jelenlegi vizsgálat időszaka között, annak ellenére, hogy 1990-ben és 1991-ben bizonyos javulást lehetett tapasztalni. Ugyanezen időszak alatt azonban a piaci részesedése – egy növekvő piacon – 9 százalékponttal csökkent, míg a kínai importőrök piaci részesedése 8,5 százalékponttal nőtt.

iii. Árak, jövedelmezőség és foglalkoztatás

(47) A közösségi ipar árai átlagban csökkentek az eredeti vizsgálati időszak és a jelenlegi vizsgálati időszak összehasonlításában. Az árcsökkentés volt valójában az egyetlen eszköz a piaci részesedésvesztés minimalizálására. A csökkentés ellenére a közösségi ipar nem érte el ezt az eredményt.

(48) Az eredeti vizsgálati időszak óta a közösségi ipar egészének pénzügyi helyzete – az 1991-ben tapasztalt enyhe javulás után – a jelenlegi vizsgálati időszak végéig romlott. Az árak folyamatos zuhanását nem lehetett költségcsökkentéssel ellensúlyozni. 1993-ban az átlagos eladási ár az átlagköltség alatt volt, beleértve az értékesítési, általános és ügyintézési kiadásokat is.

(49) A közösségi ipar jelentős erőfeszítéseket tett, hogy az árak folyamatos csökkenésével megbirkózzon, méghozzá úgy, hogy 13 %-kal csökkentette a munkavállalói számát az eredeti vizsgálati időszak és a jelenlegi vizsgálati időszak között, de ezzel egyidejűleg szinten tartotta a termelést és az eladást, hogy életképes maradjon.

e) Következtetés a kárral kapcsolatban

(50) E körülmények mellett a vizsgálat eredménye az, hogy a közösségi ipar által elszenvedett kár jelentősen súlyosbodott. Az érintett közösségi gyártók piaci részesedést veszítettek egy növekvő piacon, és jövedelmezőségük romlott a szigorú költségcsökkentések ellenére is, amelyek a munkavállalók számának csökkentésére is kiterjedtek.

F. KÁROKOZÁS

(51) A Bizottság megvizsgálta, hogy a közösségi ipar által elszenvedett további kárt a kínai exportőrök megnövekedett dömpingje okozta-e, valamint hogy okozhatták-e egyéb tényezők ezt a kárt, illetve ahhoz hozzájárulhattak-e.

a) A dömpingbehozatal hatása

(52) A dömpingbehozatal hatásának vizsgálatakor megállapították, hogy a Kínai Népköztársaságból származó olcsó dömpingbehozatal növekvő volumene egybeesett a piaci részesedés elvesztésével, az árcsökkenésekkel és a közösségi ipar pénzügyi helyzetének romlásával.

(53) Az eredeti vizsgálati időszak és a jelenlegi vizsgálati időszak között a kínai importőrök piaci részesedése valóban jelentősen növekedett, méghozzá 1,5 %-ról 10 %-ra, vagyis a teljes közösségi fogyasztás 8,5 %-ával, míg a közösségi ipar piaci részesedése az összes közösségi fogyasztás 9 %-ával csökkent. Ugyanazon időszak alatt a kínai exportőrök áralákínálása is erősödött; az intézkedések bevezetése előtti 20 %-ról a jelenlegi vizsgálati időszak alatti 26 %-ra.

Tekintve, hogy a szóban forgó piac igen árérzékeny, amint azt a (45) preambulumbekezdés is kifejti, nyilvánvaló, hogy a kínai dömpingbehozatal jelentős és erősödő árrombolása, illetve az ennek következtében megnövekedett piaci részesedés jelentősen befolyásolták a közösségi ipart, mind az értékesítési volumen tekintetében egy olyan piacon, amelyen növekedés tapasztalható, mind pedig a fogyasztói árak, és ennek következtében az egységnyi költségek és nyereség tekintetében.

Tekintve továbbá, hogy a kínai behozatal dömping-árrése jelentősen növekedett ugyanezen időszak alatt, a vizsgálat arra jutott, hogy az erős dömpingbehozatal további károkat okozott az érintett közösségi iparnak.

b) Egyéb tényezők hatása

(54) A Bizottság megvizsgálta, hogy a dömpingbehozatalon kívül okoztak-e anyagi kárt, vagy hozzájárultak-e a közösségi ipar által elszenvedett anyagi károkhoz egyéb tényezők is, úgymint a közösségi ipar csökkenő kivitele harmadik országokba, vagy a Kínai Népköztársaság mellett egyéb országokból származó behozatal növekedése.

(55) Az eredeti vizsgálati időszak és 1993 között a közösségi ipar harmadik országokba irányuló kivitele általánosan stabil tendenciát mutatott (volumenben 1989 = 100 mutató alapján, 1990-ben 106 volt, 1991-ben 105, 1992-ben 95 és 1993-ban 100). Ezt a folyamatot tehát nem lehet a közösségi ipart károsan befolyásoló tényezőnek tekinteni.

(56) A Kínai Népköztársaságon kívül egyéb országokból származó behozatal 1989 és a vizsgálati időszak között a teljes fogyasztás 25 %-a körüli stabil piaci részesedést mutatott. Egy részletesebb elemzés kimutatta, hogy egyes országok felvásároltak olyan hagyományos szállítókat, amelyek most (nem a kínai) dömpingellenes intézkedések hatálya alá esnek, és agresszív árpolitikájuk révén jelenhettek meg a piacon, ami kihatással lehetett a közösségi ipar helyzetére is.

Ezt erősíti meg egy nemrégiben benyújtott panasz és egyes, az eredeti eljárásban nem érintett harmadik országokból származó eldobható tűzköves öngyújtók behozatalára vonatkozó dömpingellenes eljárás kezdeményezése [6]. Az egyéb harmadik országokból származó dömpingbehozatal feltételezett léte azonban nem kisebbíti azt a tényt, hogy a kínai behozatalt, amelynek piaci részesedése a fokozódó árrombolás és a dömping következtében drasztikusan megnőtt, önmagában véve úgy kell tekinteni, mint a közösségi iparnak okozott további anyagi kár okozóját.

(57) Egy importőr szerint az olyan új termékek bevezetése, mint az eldobható piezo-öngyújtó és az újratölthető viharöngyújtó, károsan hatott a közösségi iparra azáltal, hogy csökkentette az eldobható tűzköves öngyújtók iránti keresletet, valamint leszorította azok árát. Ezeket a feltételezéseket azonban nem támasztotta alá olyan bizonyíték, amely kimutatta volna, hogy az említett új termékek vásárlása a közösségi fogyasztók körében felváltotta volna az eldobható tűzköves öngyújtók vételét. Valójában úgy tűnik, hogy az érintett termék vonzó maradt, ahogy arra a megnövekedett behozatal és fogyasztás is utal.

(58) Ugyanez az importőr azt is állította, hogy a gazdaság visszaesése volt az egyik fő oka a közösségi ipar által elszenvedett kárnak. Ennek következtében a fogyasztók állítólag a lehető legolcsóbb öngyújtókat keresték. Azzal érvelt, hogy az árak ennek következtében csökkentek, és a kínai öngyújtók vonzóbbak lettek a fogyasztók számára.

Míg az nyilvánvaló, hogy a kínai dömpingárak mélyen a közösségi ipar árai alatt maradtak, és ezáltal befolyásolták a közösségi ipar árpolitikáját és nyereségességét, nem támasztotta alá alapos bizonyíték a gazdasági visszaesésnek általában a Közösség öngyújtópiacára, illetve különösen a közösségi ipar helyzetére gyakorolt állítólagos hatását. Valójában, míg egy ilyen hatás az egész közösségi piacon érzékelhető lenne, hangsúlyozni kell, hogy az eldobható tűzköves öngyújtók fogyasztása a Közösségben nőtt (lásd a (40) preambulumbekezdést). E körülmények mellett elfogadhatatlan az az érv, hogy a gazdasági hanyatlás felelős a közösségi ipar által elszenvedett károkért.

(59) Ugyanez az importőr továbbá azt állította, hogy a közösségi ipar nehéz helyzete azzal is összefügg, hogy az általa gyártott eldobható tűzköves öngyújtók – az újratölthető öngyújtókhoz képest – nem környezetbarát termékek, és hogy a közösségi fogyasztók erősödő környezetvédelmi tudatossága megnehezíti az eldobható termékek eladását, amelyekre a kormányok ráadásul ún. "ökoadók" kivetését is fontolgatják.

Ezzel összefüggésben érdemes megjegyezni, hogy bár a behozott öngyújtók szintén nem környezetbarát termékek, kereskedelmük továbbra is igen intenzív. Általában véve az eldobható öngyújtók fogyasztása is nő. Ráadásul a fogyasztók növekvő környezeti tudatosságára vonatkozó érvet nem támasztotta alá olyan egyértelmű bizonyíték, amely szerint a közösségi fogyasztók jelentős része már kimutathatóan az újratölthető öngyújtókat részesíti előnyben.

(60) Végül az importőr szerint a közösségi iparnak okozott bármely kárt jelentősen csökkenteni kell, mivel a Kínai Népköztársaságból származó behozatal 1993-ban észlelt növekedése az olasz és az egyesült királysági piac fejleményeinek tudható be, nevezetesen hogy eltörölték az eldobható öngyújtók jövedéki adóját, amely 1992 végéig korlátozta e termékek fogyasztását.

Ez az érvelés elfogadhatatlan. Valójában semmi nem magyarázza meg azt, hogy a jövedéki adó eltörlése az említett tagállamokban miért csak a Kínából származó termékek esetében eredményezett jelentős behozatal-növekedést. Mivel nem volt tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat, bármely versenyképes szállító képes lett volna megjelenni és versenyezni a bővülő olasz és egyesült királyságbeli piacokon. Az, hogy a kínai dömpingbehozatal jelentős részesedést szerzett az olasz és egyesült királyságbeli piacon, kiemeli a kínai dömpingbehozatal sajátságos hatását, amelynek eredményeképp a kínaiak nagyobb piaci részesedést szereztek alacsonyabb áraik révén. Ezek a körülmények tehát nem indokolják a kár okára vonatkozó következtetések módosítását.

c) A károkozásra vonatkozó következtetések

(61) A fentiek fényében nyilvánvaló, hogy a kínai dömpingbehozatal jelentősen lenyomta az eldobható tűzköves öngyújtók árait a közösségi piacon.

Nem lehet teljesen félretenni a többi tényezőnek, például az egyéb harmadik országokból származó behozatalnak a közösségi ipar által elszenvedett kárra gyakorolt hatását. Azonban tekintettel a fent említett különböző tényezőkre, és különösen a Kínai Népköztársaságból származó dömpingárú behozatal mennyiségének növekedésére – amihez hozzáadódik még a kínai exportőrök fokozott árrombolása – a vizsgálat arra jutott, hogy a Kínai Népköztársaságból származó dömpingbehozatal önmagában véve további kárt okozott a közösségi iparnak, és ez a kár anyagi természetű.

G. KÖZÖSSÉGI ÉRDEK

(62) Az előző vizsgálatok során az intézkedések elfogadását a Közösség érdekének tekintették. Mivel nem merült fel olyan újabb érv, amely ennek az álláspontnak az átgondolására vezetett volna, a 3433/91/EGK rendelet erre vonatkozó ténymegállapításai megerősítést nyertek.

H. VÁM

a) Kárkiküszöbölési szint

(63) A korábbi vizsgálatoknál a kárkiküszöbölési szint megállapítása szempontjából úgy ítélték meg, hogy bármely intézkedésnek biztosítania kell a közösségi ipar számára, hogy a gyártási költségek megtérüljenek, és méltányos nyereséget érjenek el, ami az eladási forgalom 15 %-a. Ezt a haszonrést ítélték meg minimálisan szükséges haszonként a gyártóüzemekbe, valamint a kutatásba és fejlesztésbe történő új befektetések finanszírozásához. Azt is figyelembe vették, hogy az összehasonlítást olyan típusokra kell korlátozni, melyek azonos vagy közel azonos mennyiségű gázt tartalmaznak, s így hasonló számú gyújtásra alkalmasak.

Mivel a közösségi ipar megengedhető nyereségére vonatkozóan újabb megalapozott érvek nem merültek fel, helyénvalónak tűnt a jelenlegi vizsgálatnál ugyanazt a szemléletet követni, mint az eredeti vizsgálat során. A (36) preambulumbekezdésben leírt okoknál fogva – amelyek ebben az esetben is helytállók – úgy ítélték meg, hogy a gáz mennyiségét kivéve az állítólagos fizikai különbségeket nem kell figyelembe venni az összehasonlítható típusok meghatározásánál.

A fentiek alapján az összehasonlítás azt mutatta, hogy a kár küszöböléséhez a kínai CIF árakat 96,6 %-kal kellene növelni.

(64) Mivel a kárkiküszöbölési szint magasabb, mint a dömping-árrés, a vámtételt a kimutatott dömping-árrés alapján kell megállapítani.

b) A vám formája

(65) Mivel a kínai behozott eldobható tűzköves öngyújtók ára folyamatosan csökkent az intézkedések 1991. évi bevezetése óta, előre látható, hogy a megemelt ad valorem vám viszonylag rövid időn belül újra elveszítené hatékonyságát. Így a jelenlegi ad valorem vám egyszerű módosítása nem tűnik megfelelőnek. A különböző típusú öngyújtók – csupasz, egy oldalon nyomott, két oldalon nyomott, egyszínű, többszínű stb. – nagy száma gyakorlatilag lehetetlenné teszi egy minimális árszint megállapítását az eldobható öngyújtókra.

Így a hatályos intézkedések olyan módosítása tűnik megfelelőnek, amely öngyújtónként darabvámot (méghozzá darabonkénti 0,065 ECU értékben) vet ki. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy egy olyan vámtétel alkalmazása, mely a dömping-árrés határain belül marad, a sajátságos jellemzők többletértékét nem büntetik. Más szóval, nem sújtja vám azt a többletértéket, amely a nyomtatáshoz vagy egyéb olyan sajátságos tételekhez kapcsolódik, amelyek jelenleg a kínai behozatal esetén igen ritkák.

I. A RENDELET ÉRVÉNYESSÉGÉNEK TARTAMA

(66) Ezt a rendeletet csak annyiban kell a 2423/88/EGK rendelet 15. cikkének (1) bekezdése értelmében a 3433/91/EGK rendelet módosításának tekinteni, amennyiben a Kínai Népköztársaságra vonatkozik. A Kínai Népköztársaságból származó behozatalra vonatkozóan bevezetett rendelkezés így e rendelet hatálybalépésétől számított öt éven belül hatályát veszti a 3283/94/EK rendelet [7] rendelkezéseinek megfelelően,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A 3433/91/EGK rendelet a következőképpen módosul:

(1) Az 1. cikk (2) bekezdésének első mondata helyébe a következő szöveg lép:

"(2) A vám előtti nettó költségmentesen a közösségi határig számított árra alkalmazandó vámtétel mértékét, vagy az öngyújtónkénti vámtétel összegét az alábbiak szerint kell megállapítani:";

(2) Az első cikk (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következő szöveg lép:

"b) A Kínai Népköztársaságból származó termékekre vonatkozóan 0,065 ECU öngyújtónként;".

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 1995. május 2-án.

a Tanács részéről

az elnök

A. Juppé

[1] HL L 209., 1988.8.2, 1. o. A legutóbb az 522/94/EK rendelettel (HL L 66., 1994.3.10, 10. o.) módosított rendelet.

[2] HL L 326., 1991.11.28., 1. o.

[3] HL C 62. 11. szám, 1992.3.11, 1. o.

[4] HL L 158., 1993.6.30, 43. o.

[5] HL C 343., 1993.12.21., 10. o.

[6] HL C 67., 1995.3.18, 3. o.

[7] HL L 349., 1994.12.31, 1. o.

--------------------------------------------------