A Tanács 3921/91/EGK rendelete

(1991. december 16.)

a nem honos fuvarozók által valamely tagállam belvízi útjain történő árufuvarozás vagy személyszállítás feltételeinek megállapításáról

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 75. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára [1],

tekintettel az Európai Parlament véleményére [2],

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére [3],

mivel a Szerződés 75. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a közös közlekedéspolitika kialakítása maga után vonja többek között azon feltételek megállapítását, amelyek alapján a nem honos fuvarozók valamely tagállamban közlekedési szolgáltatást nyújthatnak;

mivel ez a rendelkezés maga után vonja minden olyan korlátozás megszüntetését, amelyet a kérdéses szolgáltatást nyújtó személlyel szemben, annak állampolgársága miatt vagy annál a ténynél fogva támasztanak, hogy nem a letelepedése szerinti tagállamban nyújtja szolgáltatásait;

mivel a Szerződés egyenlő bánásmódot hirdető alapelveinek és a Bíróság idevonatkozó joggyakorlatának megfelelően a nem honos fuvarozók számára ugyanolyan feltételekkel kell engedélyezni a belföldi szállítási tevékenység végzését, mint amilyen követelményeket az érintett tagállamok a saját fuvarozóiknak írnak elő;

mivel el kell kerülni a verseny torzulását és a kérdéses piacok szervezésének megzavarását;

mivel a szolgáltatásnyújtás helye szerinti tagállamban hatályos törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket,amennyiben azok alkalmazása korlátozza a szabad szolgáltatásnyújtást, a közérdekkel kell igazolni; mivel az ilyen rendelkezéseket csak annyiban kell alkalmazni, amennyiben a közérdeket már nem védik olyan rendelkezések, amelyek hatálya alá a külföldi fuvarozók a letelepedésük szerinti tagállamban tartoznak, és amennyiben ugyanolyan eredmény nem érhető el kevésbé kényszerítő szabályokkal;

mivel az átmeneti időszakról rendelkezni kell,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

1993. január 1. napjától a belvízi áru- és személyfuvarozók számára megengedett az áruk vagy személyek ellenszolgáltatás fejében végzett belföldi belvízi úton történő szállítása a letelepedésük szerinti tagállamon kívül a többi tagállamban is - a továbbiakban: "kabotázs" -, amennyiben:

- a fuvarozó valamely tagállamban annak jogszabályaival összhangban letelepedett, és adott esetben

- engedélyt kapott áruk vagy személyek nemzetközi belvízi úton történő fuvarozására.

Ha a fuvarozó teljesíti ezeket a feltételeket, akkor ideiglenesen kabotázstevékenységet folytathat az érintett tagállamban anélkül, hogy ott székhelyet vagy egyéb telephelyet kellene alapítania.

2. cikk

(1) A kabotázs a fuvarozó számára csak akkor engedélyezhető, ha ahhoz olyan hajókat vesz igénybe, amelyek tulajdonosa vagy tulajdonosai:

a) olyan természetes személyek, akik valamely tagállamban lakóhellyel rendelkeznek, és valamely tagállam állampolgárai;

vagy

b) olyan jogi személyek:

i. amelyek bejegyzett székhelye valamely tagállamban található;

és

ii. amelyek többségi tulajdonosai tagállami állampolgárok.

(2) A tagállamok kivételes esetben az (1) bekezdés b) pontjának ii. alpontjában említett feltétel tekintetében eltéréseket állapíthatnak meg. Ilyen esetben konzultálnak a Bizottsággal az irányadó kritériumok tekintetében.

(3) Annak igazolására, hogy a fuvarozó megfelel az (1) bekezdésben rögzített feltételeknek, bizonyítványt kell bemutatnia, amelyet az a tagállam állít ki, ahol a hajót lajstromozták, vagy ha azt nem lajstromozták, akkor ahol a hajó tulajdonosa letelepedett. Ezt a bizonyítványt a hajó fedélzetén kell tartani.

A rajnai hajózásban részt vevő hajókra vonatkozó, a Felülvizsgált Rajnai Hajózási Egyezmény szerinti szabályozás igénybevételéhez szükséges feltételek megállapításáról szóló, 1985. október 17-i 2919/85/EGK tanácsi rendeletben előírt azon okirat, amely igazolja, hogy a hajó a rajnai hajózáshoz tartozik, helyettesítheti az első bekezdésben említett bizonyítványt.

3. cikk

(1) A kabotázstevékenység folytatására nézve a fogadó tagállamban hatályos törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések az irányadóak, a következő kérdések vonatkozásában a közösségi jogszabályok alkalmazásával:

a) díjszabás és a fuvarozási szerződésekre, hajóbérlésre és üzemeltetésre vonatkozó feltételek;

b) a hajók műszaki előírásai.

A kabotázstevékenységhez igénybe vett hajókra ugyanazok a műszaki előírások vonatkoznak, mint amelyeknek a nemzetközi szállításra feljogosított hajóknak is meg kell felelniük;

c) hajózási és rendészeti előírások;

d) hajózási idő és pihenőidők;

e) a közlekedési szolgáltatásokat terhelő héa (hozzáadottérték-adó).

(2) Az (1) bekezdésben említett rendelkezéseket ugyanazokkal a feltételekkel kell a nem honos fuvarozókra is alkalmazni, mint amelyeket a tagállam a saját állampolgáraitól is megkövetel, az állampolgárságon vagy a letelepedés helyén alapuló megkülönböztetés eredményes megelőzése érdekében.

(3) Amennyiben - figyelembe véve a gyakorlatot - megállapítható, hogy a fogadó tagállam rendelkezései által szabályozott, az (1) bekezdésben említett területek felsorolását módosítani kell, úgy azt a Tanács a Bizottság javaslata alapján minősített többséggel eljárva teszi meg.

4. cikk

Az 1. cikkben foglaltaktól eltérően és az 5. cikkben foglaltak sérelme nélkül 1995. január 1-jéig:

a) a Francia Köztársaság területén a kabotázst két útra korlátozhatja a visszaúton egy nemzetközi árufuvarozás vagy személyszállítás után;

b) a Németországi Szövetségi Köztársaság területén a kabotázst egy útra korlátozhatja a visszaúton egy nemzetközi árufuvarozás vagy személyszállítás után;

c) a Brandenburg, Mecklenburg-Nyugat-Pomeránia, Szászország, Szász-Anhalt és Türingia tartományok, továbbá Berlin területén fekvő kikötők közötti fuvarozás nem tartozik e rendelet hatálya alá.

5. cikk

A tagállamok nem vezetnek be újabb, a Közösség fuvarozóira vonatkozó korlátozásokat az e rendelet hatálybalépésének időpontjáig ténylegesen elért szabad szolgáltatásnyújtással kapcsolatban.

6. cikk

Ez a rendelet a Felülvizsgált Rajnai Hajózási Egyezményen (Mannheimi Egyezmény) alapuló jogokat nem érinti.

7. cikk

A tagállamok megfelelő időn belül elfogadják az e rendelet végrehajtásához szükséges törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, és tájékoztatják erről a Bizottságot.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 1991. december 16-án.

a Tanács részéről

az elnök

H. Maij-Weggen

[1] HL C 331., 1985.12.20., 2. o.

[2] HL C 255., 1986.10.13., 229. o.

[3] HL C 328., 1986.12.22., 34. o.

--------------------------------------------------