A Tanács irányelve

(1982. október 4.)

a belvízi hajókra vonatkozó műszaki követelmények megállapításáról

(82/714/EGK)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 75. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Parlament véleményére [1],

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére [2],

mivel a közös közlekedéspolitika célkitűzései és végrehajtása többek között azt igényli, hogy a belvízi hajózás területén a hajók forgalma a Közösség vízi hálózatán a biztonság és a verseny szempontjából a legkedvezőbb feltételek mellett bonyolódjon;

mivel a legutóbb a 78/1016/EGK irányelvvel [3] módosított, a belvízi hajókra vonatkozó hajóbizonyítványok kölcsönös elismeréséről szóló, 1976. január 20-i 76/135/EGK irányelv [4] rendelkezik arról, hogy a Tanács elfogadja a belvízi hajókra vonatkozó műszaki követelményeket megállapító közös rendelkezéseket; mivel ennek az irányelvnek célja ezeknek a követelményeknek a megállapítása; mivel azonban a hajók egyes kategóriáit ki kell zárni ennek az irányelvnek az alkalmazási köréből;

mivel a Közösség belvízi útjainak biztonsága különböző, és ezért azokat több zónába kell besorolni; mivel kívánatos, hogy a felülvizsgált rajnai hajózási egyezményben kialakított rendszert ne érintsék;

mivel kívánatos egy olyan közösségi hajóbizonyítvány bevezetése, amely a Közösség valamennyi vízi útjára érvényes, kivéve azokat, ahol a felülvizsgált rajnai hajózási egyezményt kell alkalmazni, és amely tanúsítja, hogy a hajók eleget tesznek a közös műszaki követelményeknek;

mivel lehetővé kell tenni a felülvizsgált rajnai hajózási egyezmény 22. cikkével összhangban kibocsátott szemlebizonyítvány használatát a Közösség valamennyi vízi útján, bizonyos esetekben további közösségi bizonyítvány meglétére is figyelemmel;

mivel a tagállamokat fel kell hatalmazni arra, hogy egyes hajókat, amelyek nem közlekednek más tagállamok belvizein, a helybeli fontosságukra és a különleges biztonsági követelményekre tekintettel kivegyenek ezen irányelv teljes egészének vagy egy részének alkalmazása alól;

mivel szükséges megállapítani a műszaki szemle elvégzésének idejét, amely alapján a már üzemben lévő hajók számára a bizonyítvány kiadható;

mivel korszerű módosítási eljárást kell megállapítani annak érdekében, hogy az irányelv mellékleteinek a műszaki fejlődéshez történő gyors hozzáigazítása egyszerűbbé váljon;

mivel a 76/135/EGK irányelv 7. cikke alapján az abban az irányelvben előírt intézkedések mindaddig hatályban maradnak, amíg ez az irányelv hatályba nem lép; mivel szükséges, hogy a 76/135/EGK irányelv alkalmazandó maradjon azokra az alkalmazási körébe tartozó hajókra, amelyekre ez az irányelv nem vonatkozik,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

I. CÍM

Általános rendelkezések

1. cikk

Ennek az irányelvnek az alkalmazásában a Közösség belvízi útjait a következőképpen kell osztályozni:

- 1. és 2. zóna: az 1. melléklet 1. fejezetében felsorolt vízi utak,

- 3. zóna: az 1. melléklet 2. fejezetében felsorolt vízi utak,

- 4. zóna: a Közösség összes többi vízi útja.

Az R zóna azokat a fenti vízi utakat öleli fel, amelyek tekintetében a felülvizsgált rajnai hajózási egyezmény 22. cikke szerinti szemlebizonyítványt kell kiállítani, annak a cikknek ezen irányelv elfogadásakor hatályos megfogalmazásában.

2. cikk

(1) Ezt az irányelvet a következőkre kell alkalmazni:

- a 15 tonna bruttó hordképességet elérő vagy azt meghaladó hajók, vagy azokra a nem áruszállításra használt hajók, amelyek vízkiszorítása a 15 m3-t eléri vagy meghaladja,

- vontató- és tolóhajók, beleértve a 15 m3-nél kisebb vízkiszorítású hajókat is, feltéve hogy vontatásra, tolásra vagy mellévett alakzatokban való továbbításra építették azokat.

(2) A következők nem tartoznak az irányelv alkalmazási körébe:

- személyszállító hajók,

- kompok,

- úszó munkagépek,

- úszóművek és úszó anyagok, beleértve azokat is, amelyeknek a helyét változtatják,

- kedvtelési célú vízi járművek,

- azok a járművek, amelyeket a felügyeleti hatóságok és a tűzoltóság használnak,

- a hadihajók,

- tengerjáró hajók, beleértve azokat a tengerjáró vontatókat és tolóhajókat, amelyek bázisa árapályos vizeken, vagy időszakosan belvizeken van, illetve ott közlekednek, és érvényes hajózási engedéllyel rendelkeznek,

- 15 m3 vízkiszorítást meg nem haladó vontató- és tolóhajók, amelyeket 15 m3-nél kisebb vízkiszorítású vízi járművek vontatására, tolására vagy mellévett alakzatok továbbítására építettek.

3. cikk

A Közösség 1. cikkben felsorolt vízi útjain közlekedő hajóknak a következőkkel kell rendelkezniük:

- a felülvizsgált rajnai hajózási egyezmény 22. cikkének megfelelően kiadott bizonyítvánnyal, ha a hajó az R-zónába tartozó vízi úton közlekedik,

- közösségi belvízi hajóbizonyítvánnyal, amelyet a II. mellékletben felsorolt műszaki követelményeket teljesítő hajókra állítottak ki, ha a hajó egyéb zónába tartozó vízi úton közlekedik.

A közösségi bizonyítványt a III. mellékletben megadott minta szerint, ezzel az irányelvvel összhangban kell kiállítani.

4. cikk

(1) Minden hajó, amely a felülvizsgált rajnai hajózási egyezmény 22. cikke alapján kiállított érvényes bizonyítvánnyal rendelkezik, e bizonyítvány birtokában közlekedhet a Közösség vízi útjain.

(2) Minden járművet azonban, amely az (1) bekezdésben említett bizonyítvánnyal rendelkezik, ellátnak egy kiegészítő belvízi hajóbizonyítvánnyal is (kiegészítő közösségi bizonyítvány):

- ha a 3. és a 4. zónába sorolt vízi úton közlekedik, és élni kíván az ezekre a vízi utakra vonatkozó csökkentett műszaki követelmények nyújtotta előnyökkel,

- ha az 1. és a 2. zónába sorolt vízi úton közlekedik, amennyiben az érintett tagállam ezekre a vízi utakra az 5. cikkel összhangban járulékos műszaki követelményeket írt elő.

A kiegészítő közösségi bizonyítványt a IV. melléklet szerinti minta alapján az illetékes nemzeti hatóságok adják ki az (1) bekezdésben említett bizonyítvány bemutatása ellenében, az általuk meghatározott feltételek mellett.

5. cikk

(1) Minden tagállam, a felülvizsgált rajnai hajózási egyezmény követelményeire figyelemmel, a Bizottsággal folytatott konzultációt követően, a területén az 1. és a 2. zónába tartozó vízi utakon közlekedő járművekre a II. mellékletben foglaltakat kiegészítő műszaki követelményeket fogadhat el.

Ezeket a kiegészítő műszaki követelményeket a tagállam legalább hat hónappal a hatálybalépésük előtt közli a többi tagállammal és a Bizottsággal, kivéve ha azok 1977. január 21-én már hatályban voltak.

(2) Azt, hogy a járművek megfelelnek a kiegészítő követelményeknek, fel kell tüntetni a 3. cikk szerinti közösségi bizonyítványban, vagy - ha a 4. cikk (2) bekezdését kell alkalmazni - a kiegészítő közösségi bizonyítványban.

6. cikk

Minden jármű, amely a veszélyes anyagok rajnai szállításáról szóló rendelet (ADNR) alapján kapott bizonyítványt, az abban a bizonyítványban meghatározott feltételek mellett szállíthat veszélyes árukat a Közösség területén.

Bármely tagállam megkövetelheti, hogy az ADNR bizonyítvánnyal nem rendelkező hajók csak akkor szállíthassanak a területükön veszélyes árukat, ha a hajók eleget tesznek az ebben az irányelvben foglaltakat kiegészítő követelményeknek. Ezeket a követelményeket közölni kell a Bizottsággal és a többi tagállammal.

7. cikk

(1) A tagállamok mentességet adhatnak ennek az irányelvnek az egésze vagy egy része alkalmazása alól:

a) azokra a hajókra, amelyek olyan hajózható vízi utakon közlekednek, amelyek belvízi út révén sincsenek összeköttetésben más tagállamok vízi útjaival;

b) a 350 tonnánál kisebb bruttó hordképességű hajókra, amelyeket 1950. január 1-je előtt kezdtek építeni, és amelyek kizárólag nemzeti vízi úton közlekednek.

(2) A tagállamok a nemzeti vízi útjaikon folytatott hajózásra vonatkozóan mentességet adhatnak ennek az irányelvnek egy vagy több rendelkezése alól helyi érdekű, korlátozott terjedelmű hajóutakra vagy kikötői területekre. A szóban forgó eltéréseket és azokat a hajóutakat vagy területeket, amelyekre ez érvényes, a hajó bizonyítványába bejegyzik.

(3) Az e cikk alapján elfogadott eltérésekről a Bizottságot értesíteni kell.

(4) Amennyiben egy tagállam, amely az (1) és (2) bekezdésekkel összhangban engedélyezett eltérések eredményeképpen nem rendelkezik ezen irányelv rendelkezései alá tartozó, a saját vízi útjain közlekedő hajókkal, nem köteles megfelelni a 9., 10. és 12. cikknek.

II. CÍM

A közösségi belvízi hajóbizonyítványok kiadásának feltételei és szabályai

8. cikk

(1) A közösségi bizonyítványt azokra a hajókra, amelyek építését 1985. január 1-jén vagy azt követően kezdték el, az üzembe helyezést megelőző műszaki szemle után állítják ki, amely során ellenőrzik, hogy a hajó kielégíti-e a II. mellékletben meghatározott műszaki követelményeket.

(2) A közösségi bizonyítványt az 1985. január 1-jén már üzemben lévő hajók és olyan hajók részére, amelyeket az előtt az időpont előtt kezdtek építeni, az egyes tagállamok által meghatározott időrend szerint az 1986. január 1. és 1998. július 1. között elvégzendő műszaki szemlét követően állítják ki, amely során ellenőrzik, hogy a hajó megfelel-e a II. mellékletben megállapított műszaki követelményeknek. Ezt az időrendet a tagállam közli a Bizottsággal és a többi tagállammal.

Abban az esetben azonban, ha a hajók kizárólag nemzeti vízi utakon közlekednek, és építésüket 1970. január 1-je előtt kezdték el, bármely tagállam dönthet arról, hogy azt az időtartamot, amelyen belül a műszaki szemlét elvégzik, hét évvel meghosszabbítja-e.

(3) Azt, hogy a jármű megfelel-e az 5. cikk szerinti kiegészítő követelményeknek, ha szükséges, az előző bekezdésekben előírt, vagy a hajótulajdonos kérésére elvégzett műszaki szemle során ellenőrzik.

9. cikk

A közösségi hajóbizonyítványt annak a tagállamnak a hatáskörrel rendelkező hatósága adja ki, ahol a hajót lajstromozták, vagy ennek hiányában az anyakikötő tagállamának hatósága, vagy ennek hiányában azé a tagállamé, ahol a tulajdonos székhellyel rendelkezik.

Adott esetben ezek a hatóságok felkérhetik más tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságait a bizonyítvány kiadására.

Minden tagállam jegyzéket állít össze arról, hogy mely hatóságai jogosultak a bizonyítvány kiadására, és erről értesíti a Bizottságot és a többi tagállamot.

Az a tagállam, amely a 7. cikk (4) bekezdése alapján nem jelölt ki hatáskörrel rendelkező hatóságot, felkérhet más tagállamot vagy tagállamokat, hogy utasítsák hatáskörrel rendelkező hatóságaikat a közösségi bizonyítvány kiadására olyan hajók részére, amelyek az ő területén lajstromozottak, vagy anyakikötőjük az ő területén van, vagy a tulajdonosok ott honosak.

10. cikk

A 8. cikk szerinti műszaki szemlét a hatáskörrel rendelkező hatóságok végzik el, amelyek részben vagy teljesen eltekinthetnek attól, hogy a hajót műszaki szemlének vessék alá, amennyiben a bizonyítványt kiadó állam által elismert hajóosztályozó társaság által kiadott érvényes bizonyítványból nyilvánvaló, hogy a hajó részben vagy teljesen megfelel a II. melléklet műszaki követelményeinek.

Minden tagállam jegyzéket állít össze arról, hogy mely hatóságai jogosultak a műszaki szemlék elvégzésére, és erről értesíti a Bizottságot és a többi tagállamot.

11. cikk

A közösségi hajóbizonyítvány érvényességének időtartamát minden egyes esetben a bizonyítvány kiadására illetékes hatóság határozza meg. Ez az időtartam azonban nem haladhatja meg a tíz évet.

12. cikk

Minden tagállam maga állapítja meg azokat a feltételeket, amelyekkel az érvényes, de el-veszett vagy megsérült bizonyítvány pótolható.

III. CÍM

A hajóbizonyítványok megújításának vagy módosításának feltételei és szabályai

13. cikk

A közösségi hajóbizonyítványok megújítására érvényességi idejük lejáratakor kerül sor, ezeknek a bizonyítványoknak a kiállítására vonatkozó feltételek és szabályok szerint.

14. cikk

A bizonyítvány érvényességét a kiállító vagy megújító hatóság kivételes esetben legfeljebb 12 hónappal hosszabbíthatja meg.

Az ilyen meghosszabbítást a közösségi bizonyítványba bejegyezik.

15. cikk

Olyan nagyobb átalakítások vagy javítások esetében, amelyek megváltoztatják a hajó szerkezeti épségét vagy jellemzőit, az újabb utat megelőzően el kell végezni a 8. cikkben előírt műszaki szemlét.

A szemlét követően a jármű műszaki jellemzőit tartalmazó új bizonyítványt adnak ki.

Ha ezt a bizonyítványt más tagállamban adják ki, mint amelyben az első bizonyítványt kiadták, vagy megújították, akkor a bizonyítványt kiállító vagy megújító illetékes hatóságot erről egy hónapon belül kötelesek értesíteni.

IV. CÍM

Elutasítás vagy visszavonás

16. cikk

A közösségi bizonyítvány kiállítását vagy megújítását elutasító döntést meg kell indokolni. Az érdekelt személyt erről, valamint az érintett tagállamban igénybe vehető jogorvoslatról és az arra nyitva álló határidőről tájékoztatják.

Az érvényes bizonyítványt az azt kibocsátó vagy megújító illetékes hatóság visszavonhatja, ha a hajó már nem felel meg a bizonyítványban meghatározott műszaki követelményeknek.

V. CÍM

Ellenőrzés

17. cikk

(1) Egy tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságai bármikor ellenőrizhetik, hogy a hajó rendelkezik-e az irányelv szerint érvényes bizonyítvánnyal, és hogy kielégíti-e a bizonyítvány(ok)ban feltüntetett követelményeket.

(2) Amennyiben az ellenőrzés során a hatóságok megállapítják, hogy a bizonyítvány érvénytelen, vagy a hajó nem felel meg a bizonyítványban feltüntetett követelményeknek, de az érvénytelenség vagy a követelmények nem teljesítése nem okoz nyilvánvaló veszélyt, akkor a hajótulajdonos vagy képviselője minden szükséges intézkedést megtesz az ilyen helyzet orvoslására. A bizonyítványt kiállító vagy utoljára megújító hatóságot erről tájékoztatják.

(3) Ha az (1) bekezdésben említett szemle során megállapítják, hogy a járműnek nincs bizonyítványa, vagy hogy a hajó nyilvánvalóan veszélyforrást jelent, akkor a hatóságok megakadályozhatják a jármű továbbhaladását mindaddig, amíg a szükséges lépéseket nem tették meg a helyzet orvoslására.

A hatóságok előírhatnak olyan intézkedéseket is, amelyek lehetővé teszik a hajó biztonságos továbbhaladását - esetleg a szállítás befejezése után - olyan helyre, ahol azt megvizsgálják vagy megjavítják. A bizonyítványt kiállító vagy azt utoljára megújító hatóságot erről tájékoztatják.

(4) Az a tagállam, amelyik megakadályozza a jármű továbbhaladását, vagy tájékoztatja a jármű tulajdonosát erről a szándékáról, arra az esetre, ha a felfedett hiányosságot nem szüntetik meg, értesíti meghozott döntéséről vagy ilyen szándékáról annak a tagállamnak a hatóságát, amelyik a bizonyítványt kiállította vagy utoljára megújította.

(5) Ennek az irányelvnek a végrehajtására hozott intézkedések értelmében a hajó útjának megszakítására hozott döntés részletezi azokat az okokat, amelyeken a döntés alapul. Ezeket közlik az érintett féllel, egyben tájékoztatják a tagállamban hatályos jogszabályok szerint igénybe vehető jogorvoslati lehetőségekről és az azokra nyitva álló határidőről.

VI. CÍM

Harmadik ország hajóira alkalmazandó rendelkezések

18. cikk

A hajóbizonyítványoknak a Közösség és harmadik országok közötti kölcsönös elismerésére vonatkozó megállapodások megkötésétől függően a tagállamok elismerhetik harmadik országok hajóinak hajóbizonyítványát, és amennyiben szükséges, kiadhatnak közösségi bizonyítványokat, vagy kiegészítő közösségi bizonyítványokat harmadik országok hajói számára ennek az irányelvnek megfelelően.

VII. CÍM

Az irányelv mellékleteinek a műszaki fejlődéshez történő hozzáigazítása

19. cikk

A Tanács, a Bizottság javaslatára, minősített többséggel elfogadja azokat a módosításokat, amelyek ennek az irányelvnek a mellékleteit a műszaki fejlődéshez igazítják.

VIII. CÍM

Záró rendelkezések

20. cikk

A 76/135/EGK irányelv továbbra is alkalmazandó:

- ezen irányelv 8. cikke (2) bekezdésében említett, már üzemben lévő hajókra, mindaddig, amíg az abban a cikkben előírt szemlének alá nem vetik azokat,

- a személyszállító hajókra,

- azokra a hajókra, amelyek közösségi bizonyítvánnyal rendelkeznek, de még nem felelnek meg a II. melléklet követelményeinek, a 13. fejezet 13.01. a) pontjával összhangban.

21. cikk

Ez az irányelv nem érinti a személyzet összetételére és képesítésére, valamint a tagállamokban ehhez előírt képesítő okmányokra vonatkozó intézkedéseket.

22. cikk

A tagállamok a Bizottsággal folytatott konzultációt követően meghozzák azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb 1985. január 1-jéig megfeleljenek.

23. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Luxembourgban, 1982. október 4-én.

a Tanács részéről

az elnök

H. Grove

[1] HL C 289., 1979.11.19., 25. o.

[2] HL C 182., 1980.7.21., 16. o.

[3] HL L 349., 1978.12.13., 31. o.

[4] HL L 21., 1976.1.29., 10. o.

--------------------------------------------------

I. MELLÉKLET

FÖLDRAJZILAG 1., 2., 3. ÉS 4. HAJÓZÁSI ZÓNÁBA SOROLT KÖZÖSSÉGI BELVÍZI VÍZI UTAK JEGYZÉKE

(Az irányelv 1. cikke)

I. FEJEZET

1. zóna

Németországi Szövetségi Köztársaság

Ems: a Delfzijl és Knock világítótorony közti vonaltól a nyílt tenger felé, az északi szélesség 53° 30' és a keleti hosszúság 6° 45'-ig (azaz kissé kifelé a szárazáru-szállító hajók átrakási helyétől az Alte Emsen, figyelembe véve az Ems-Dollart együttműködési egyezményt).

2. zóna

Németországi Szövetségi Köztársaság

Ems: az Emsen átívelő vonaltól, a kikötő bejáratától Papenburg felé a diemeni szivattyútelep (Diemer Schöpfwerk) és a Halte töltésének nyílásán át húzódik, egészen a Delfzigl és Knock világítótorony közti vonalig, figyelembe véve az Ems-Dollart együttműködési egyezményt.

Jade: azon a vonalon belül, amely a Schillinghörn felső fénysora (Oberfeuer) és Langwarden templomtorony közt húzható.

Weser: a brémai vasúti hídtól addig a vonalig, amely összeköti Langwarden és Cappel templomtornyait a Schweiburg oldalággal, beleértve a következő oldalágakat: Kleine Weser, Rekumer Loch, Rechter Nebenarm.

Elba: Hamburg kikötő alsó határától addig a vonalig, amely a Döse irányfényt és a Hohes Ufer (Dieksand) északnyugati pontját összeköti az Este, Lühe, Schwinge, Oste Pinnau, Krückau és Stör mellékfolyókkal (minden esetben a duzzasztógáttól a torkolatig), beleértve a Nebenelbét is.

Meldorfer Bucht: a Hohes Ufer északnyugati pontját (Dieksand) és Bösum nyugati kikötőgát végpontját összekötő vonalon belül.

Fleinsburger Förde: a Kekenis világítótornyot Birknackkal összekötő vonalon belül.

Eckenförder Bucht: azon a vonalon belül, amely Boknis-Ecket a Dänisch Nienhof közelében fekvő szárazföld északkeleti pontjával köti össze.

Kieler Förde: azon a vonalon belül, amely a Bülk világítótornyot és a Laboe tengerészeti emlékművet köti össze.

Leda: a Leernél levő tengeri zsilip külső kikötője bejáratától a torkolatig.

Hunte: az Oldenburg kikötőtől és Oldenburgban az Amalienbrückétől lefelé 200 m-től a torkolatig.

Lesum: a Bremen-Burg vasúti hídtól a torkolatig.

Este: a buxtehudei gátkaputól az Este duzzasztógátjáig.

Lühe: a Marschdamm-Horneburg közúti hídtól felfelé 250 m-re levő malomtól a Lühe duzzasztógátjáig.

Schwinge: a Stadenál levő Güldenstern bástyától lefelé levő gyaloghídtól a Schwinge duzzasztógátjáig.

Freiburger Hafenpriel: a Freiburg/Elba zsiliptől a torkolatig.

Oste: a bremervördei malom gátjától az Oste duzzasztógátjáig.

Pinnau: a pinnebergi vasúti hídtól a Pinnau duzzasztógátjáig.

Krückau: az elmshorni vízimalomtól a Krückau duzzasztógátjáig.

Stör: a Pegel Rensingtől a Stör duzzasztógátjáig.

Eider: a Gieselau csatornától az Eider duzzasztógátjáig.

Nord-Ostsee-Kanal (Kieli csatorna): a brunsbütteli kikötőgát végpontjait összekötő vonaltól a Kiel-Holtenaunál levő bejárati fényeket, a Schirnauer See-t, a Bergstedter See-t, az Andorfer See-t, az Obereidersee-t az Engével, a Flemhuder See-vel és az Achterwehrer csatornával összekötő vonalig.

Trave: a lübecki vasúti hídtól és Holsten hídtól (Stadttrave) a travemündei két külső kikötőgát végpontját és a Pötenitzer Wieket és Dassower See-t összekötő vonalig.

Schlei: a Schleimünde kikötőgátak végpontjait összekötő vonalon belül.

Franciaország

Szajna: a roueni Jeanne d'Arc hídtól lefelé.

Garonne és Gironde: a bordeaux-i kőhídtól lefelé.

Rhône: a Trinquetaille hídtól (Arles-nál) lefelé és Marseille felé.

Holland Királyság

Dollard

Eems

Waddenzee: beleértve az Északi-tengerrel való összekötéseket.

Ijsselmeer: beleértve a Markemeert és Ijmeert is, de kivéve a Gouwzee-t.

Rotterdam Waterweg és a Scheur

Hollands Diep

Harringvliet és Vuile Gat: beleértve egyrészt a Groeree-Overflakke, másrészt a Voorne-Putten és Hoekse Waard közti vízi utat is.

Hellegat

Volkerak

Krammer

Grevelingenmeer és Brouwershavense Gat: beleértve a Schouwen-Duiveland és Goeree-Overflakkee közti összes vízi utat is.

Keten, Mastgat, Zijpe Keleti-Scheldt és Roompot: beleértve azokat a vízi utakat, amelyek egyrészt Walcheren, Noord-Beveland és Zuid-Beveland, másrészt Schouwen-Duiveland és Tholen közt találhatók, a Rajna-Schelde csatorna kivételével.

Schelde és Nyugati Schelde: és ennek tengeri torkolata, beleértve egyrészt Zeeland Flanders, másrészt Walcheren és Zuid-Beveland közti vízi utat, a Rajna-Schelde csatorna kivételével.

II. FEJEZET

3. zóna

Belga Királyság

Schelde tengeri része (az antwerpeni nyílt révtől lefelé).

Németországi Szövetségi Köztársaság

Duna: Kelheimtől (414,60 km) az osztrák határig.

Rajna: a német-svájci határtól a német-holland határig.

Elba: az Elba-oldalcsatorna torkolattól Hamburg kikötő alsó határáig.

Francia Köztársaság

Rajna

Holland Királyság

Rajna

Sneekermeer, Koevordermeer, Heegermeer, Fluessen, Slotermeer, Tjeukemeer, Beulakkerwijde, Belterwijde, Ramsdiep, Ketelmeer, Zwartemeer, Veluwemeer, Eemmeer, Alkmaardermeer, Gouwzee, Buiten IJ, Afgesloten IJ, Noordzeekanaal, Ijmuiden kikötője, Rotterdam kikötő területe, Nieuwe Maas, Noord, Oude Maas, Beneden Merwede, Nieuwe Merwede, Dordtsche Kil, Boven Merwede, Waal, Bijlandsch-csatorna, Boven Rijn, Pannersdensch-csatorna, Geldersche Ijssel, Neder Rijn, Lek, Amszterdam-Rajna-csatorna, Veerse Meer, Schelde-Rajna-csatorna a volkeraki torkolatig, Amer, Bergsche Maas, Meuse Venlo alatt.

III. FEJEZET

4. zóna

Belga Királyság

A teljes belga víziút-hálózat, kivéve a 3. zónába sorolt vízi utakat.

Németországi Szövetségi Köztársaság

Valamennyi szövetségi vízi út, amely nem tartozik az 1., 2. és 3. zónába.

Francia Köztársaság

A teljes francia vízi úthálózat, az 1., 2. és 3. zónába sorolt vízi utak kivételével.

Holland Királyság

Minden egyéb folyó, csatorna és beltenger, amely nem tartozik az 1., 2. és 3. zónába.

Olasz köztársaság

Pó folyó: Piacenzától a torkolatig

Milano-Cremona-csatorna: az utolsó 15 km-es szakasz a Póig.

Mincio folyó: Mantovától, Governolótól a Póig.

Ferrarai vízi utak: a Pótól (Pontelagoscuro), Ferrarától a Garibaldi kikötőig.

Brondolo és Valle csatornák: a keleti Pótól a velencei lagúnáig.

Fissero-csatorna-Tartaro-Canalbianco: az Adriától a keleti Póig.

Velencei partvonal: a velencei lagúnától Gradóig.

Luxemburgi Nagyhercegség

Moselle

--------------------------------------------------

II. MELLÉKLET

AZ 1., 2., 3. ÉS 4. ZÓNÁKBAN KÖZLEKEDŐ HAJÓKRA VONATKOZÓ MŰSZAKI MINIMUMKÖVETELMÉNYEK

(Az irányelv 3. cikke)

| oldal |

1. FEJEZET - FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK … | 155 |

2. FEJEZET - HAJÓÉPÍTÉSI KÖVETELMÉNYEK … | 156 |

2.01.Alapvető rendelkezés … | 156 |

2.02.Hajótest … | 156 |

2.03.Fűtő-, főző- és hűtőberendezések … | 156 |

2.04.Fűtés 55 °C feletti lobbanáspontú folyékony tüzelőanyaggal … | 157 |

2.05.Fűtés szilárd tüzelőanyaggal … | 157 |

2.06.Gép- és kazánterek, tankok … | 158 |

3. FEJEZET - KORMÁNYMEGHAJTÁS ÉS KORMÁNYÁLLÁS … | 158 |

3.01.Általános rendelkezések … | 158 |

3.02.A kormánymeghajtás hatékonysága … | 158 |

3.03.Általános kialakítási követelmények … | 159 |

3.04.Gépi kormánymeghajtás … | 159 |

3.05.A második hajtás bekapcsolása … | 159 |

3.06.Kézi hajtás … | 159 |

3.07.Kézi működtetésű hidraulikus hajtás … | 159 |

3.08.Hidraulikus hajtás … | 159 |

3.09.Villamos hajtás … | 160 |

3.10.Kormánypropellerek és Voith-Schneider-berendezések … | 160 |

3.11.Távvezérlő berendezések … | 160 |

3.12.Kormányhelyzetjelzők … | 160 |

3.13.Kormányrásegítő … | 160 |

3.14.Akadálymentes kilátás … | 161 |

3.15.Hangnyomás … | 161 |

3.16.A kormánymeghajtás villamos berendezései … | 161 |

3.17.Leengedhető kormányállások … | 162 |

4. FEJEZET - BIZTONSÁGI TÁVOLSÁG, SZABADOLDAL ÉS MERÜLÉSI MÉRCÉK … | 162 |

4.01.Fogalommeghatározások … | 162 |

4.02.Biztonsági távolság … | 162 |

4.03.Szabadoldal … | 162 |

4.04.Merülési jelek … | 162 |

4.05.Merülési mércék … | 163 |

5. FEJEZET - GÉPEK … | 163 |

5.01.Általános rendelkezések … | 163 |

5.02.Biztonsági berendezések … | 163 |

5.03.Propulziós berendezések … | 163 |

5.04.Motorok kipufogóvezetékei … | 164 |

5.05.Tartányok, tankok és csővezetékek … | 164 |

5.06.Fenékvízszivattyúk … | 164 |

5.07.Fáradtolaj-gyűjtőrendszer … | 165 |

5.08.Csörlők … | 165 |

5.09.Hajók által keltett zaj … | 165 |

6. FEJEZET - VILLAMOS BERENDEZÉSEK … | 166 |

6.01.Általános rendelkezések … | 166 |

6.02.Megengedhető legnagyobb feszültségek … | 166 |

6.03.Parti csatlakozók … | 166 |

6.04.Generátorok és motorok … | 167 |

6.05.Akkumulátorok … | 167 |

6.06.Villamos kapcsolótáblák … | 168 |

6.07.Kapcsolók, dugaszolók, biztosítékok és kábelek védelme … | 168 |

6.08.Földelést vizsgáló berendezés … | 169 |

6.09.Világítás … | 169 |

6.10.Jelzőfények … | 169 |

6.11.Földelés … | 169 |

6.12.A vészüzemi áramellátás berendezései … | 169 |

7. FEJEZET - FELSZERELÉSEK … | 170 |

7.01.Horgonyok, láncok és horgonykötelek … | 170 |

7.02.Egyéb felszerelések … | 170 |

7.03.Tűzoltó berendezések … | 170 |

7.04.Szolgálati csónakok … | 172 |

7.05.Mentőgyűrűk, mentőgömbök és mentőmellények … | 173 |

8. FEJEZET - CSEPPFOLYÓSÍTOTT GÁZZAL MŰKÖDŐ HÁZTARTÁSI BERENDEZÉSEK … | 173 |

8.01.Általános rendelkezések … | 173 |

8.02.Berendezés … | 174 |

8.03.Gázpalackok … | 174 |

8.04.A gázellátó berendezés elhelyezése és elrendezése … | 174 |

8.05.Tartalék és üres palackok … | 174 |

8.06.Nyomáscsökkentő szelepek … | 174 |

8.07.Gáznyomások … | 175 |

8.08.Cső- és tömlővezetékek … | 175 |

8.09.Elosztóhálózat … | 175 |

8.10.Gázfogyasztó készülékek és azok beszerelése … | 175 |

8.11.Szellőztetés és az égéstermékek elvezetése … | 176 |

8.12.Használati és biztonsági utasítások … | 176 |

8.13.Szemle … | 176 |

8.14.Próbák … | 176 |

8.15.Tanúsítás … | 177 |

9. FEJEZET - EGYSZEMÉLYES RADARHAJÓZÁSRA KIALAKÍTOTT KORMÁNYÁLLÁSRA VONATKOZÓ KÜLÖNLEGES RENDELKEZÉSEK … | 177 |

9.01.Általános rendelkezések … | 177 |

9.02.Általános kialakítási követelmények … | 177 |

9.03.Radarberendezés és fordulásjelző … | 177 |

9.04.Jelző- és jeladó berendezések … | 178 |

9.05.A hajó kormányzásának és a motorok vezérlésének berendezései … | 178 |

9.06.Farhorgony-kezelőszervek … | 178 |

9.07.Távbeszélő-berendezések … | 178 |

9.08.Riasztójelzés … | 179 |

9.09.Egyéb berendezések … | 179 |

9.10.Bejegyzés a szemlebizonyítványba … | 179 |

10. FEJEZET - TOLT, VONTATOTT KÖTELÉK VAGY MELLÉVETT ALAKZAT KIALAKÍTÁSÁRA ALKALMAS HAJÓKRA VONATKOZÓ KÜLÖNLEGES RENDELKEZÉSEK … | 179 |

10.01.Tolóhajók … | 179 |

10.02.Bárkák … | 179 |

10.03.Tolásra alkalmas önjáró teherhajók és vontatók … | 180 |

10.04.Tolt kötelékekkel végzett próbák … | 180 |

10.05.Vontatóhajók … | 180 |

10.06.Mellévett alakzatok továbbítására tervezett hajók … | 180 |

11. FEJEZET - EGÉSZSÉGVÉDELEM ÉS BIZTONSÁG A SZEMÉLYZETI LAKÓTEREKBEN ÉS A MUNKAÁLLOMÁSOKON … | 181 |

11.01.Általános rendelkezések … | 181 |

11.02.Lakóterek elhelyezése és felszerelései … | 181 |

11.03.A lakótér méretei … | 181 |

11.04.Lakótéri csőrendszerek … | 182 |

11.05.Bejáratok, ajtók és lépcsők a lakótérben … | 182 |

11.06.Lakótéri padlók, falak és mennyezetek … | 182 |

11.07.Lakóterek fűtése és szellőzése … | 182 |

11.08.A lakótér természetes és mesterséges megvilágítása … | 183 |

11.09.A lakótér berendezése … | 183 |

11.10.Konyhák, étkezők és raktárak … | 183 |

11.11.Egészségügyi berendezések … | 183 |

11.12.Ivóvízellátó berendezések … | 184 |

11.13.Biztonsági berendezések … | 184 |

11.14.A munkaállomások megközelíthetősége … | 185 |

11.15.A munkaállomások méretei … | 185 |

11.16.Esés elleni védelem … | 185 |

11.17.Munkaállomások bejáratai, ajtói és lépcsői … | 185 |

11.18.Padlók, fedélzetfelületek, raktártéri burkolat, falak, mennyezetek, ablakok és tetőablakok … | 186 |

11.19.Munkahelyek szellőztetése és fűtése … | 186 |

11.20.Munkahelyek természetes és mesterséges megvilágítása … | 186 |

11.21.Zaj és rezgés elleni védelem … | 186 |

12. FEJEZET - A 4-ES ZÓNÁRA VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEKET KIEGÉSZÍTŐ, A 3-AS ZÓNÁBA TARTOZÓ BELVÍZI UTAKON ÜZEMELŐ HAJÓKRA VONATKOZÓ MŰSZAKI KÖVETELMÉNYEKKEL KAPCSOLATOS RENDELKEZÉSEK … | 187 |

12.01.Hajóépítési követelmények … | 187 |

12.02.Szabadoldal, biztonsági távolság és merülési mércék … | 187 |

12.03.Felszerelés … | 190 |

12.04.Tolt, vontatott kötelék vagy mellévett alakzat kialakítására alkalmas hajókra vonatkozó különleges rendelkezések … | 191 |

13. FEJEZET - ÜZEMBEN LÉVŐ HAJÓKRA VONATKOZÓ ELTÉRÉSEK … | 191 |

14. FEJEZET - ELJÁRÁS … | 195 |

14.01.Szemle iránti kérelem … | 195 |

14.02.A hajó bemutatása szemlére … | 195 |

14.03.Költségek … | 195 |

14.04.Tájékoztatás … | 195 |

14.05.Közösségi bizonyítványok lajstroma … | 195 |

14.06.A közösségi bizonyítványok elkészítése … | 196 |

14.07.Megjegyzések a bizonyítványban szereplő különböző pontokhoz … | 196 |

1. FEJEZET

FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

ENNEK A RENDELETNEK ÉS MELLÉKLETEINEK AZ ALKALMAZÁSÁBAN:

a) "hajó" a belvízi hajó;

b) "önjáró szárazáru-szállító hajó" áruszállításra szolgáló hajó, amely saját hajtóerővel, önállóan képes közlekedni, és amelyik nem tartályhajó;

c) "önjáró tartályhajó" beépített tartályokban áruszállításra szolgáló hajó, amely saját géperejével, önállóan képes közlekedni;

d) "önjáró teherhajó" önjáró szárazáru-szállító hajó vagy önjáró tartályhajó;

e) "vontatóhajó" vontatásra épített hajó;

f) "tolóhajó" tolt kötelék továbbítására épített hajó;

g) "vontató-toló hajó" vontatásra és tolt kötelék továbbítására épített hajó;

h) "szárazáru-szállító uszály" áruszállításra szolgáló és vontatás általi továbbításra épített hajó, de nem tartályuszály,

- saját hajtóerő nélkül, vagy

- saját hajtóerővel, amely csak kis helyváltozások elvégzését teszi lehetővé;

i) "tartályuszály" beépített tartányokban áruszállításra szolgáló és vontatás általi továbbításra épített hajó,

- saját hajtóerő nélkül, vagy

- saját hajtóerővel, amely csak kis helyváltozások elvégzését teszi lehetővé;

k) "uszály" szárazáru-szállító uszály vagy tartályuszály;

l) "szárazáru-szállító bárka" áruszállításra szolgáló és tolással való továbbításra épített vagy erre a célra átalakított hajó, de nem tartálybárka,

- saját hajtóerő nélkül, vagy

- saját hajtóerővel, amely csak kis helyváltoztatások elvégzését teszi lehetővé a tolt köteléken kívül;

m) "tartálybárka" beépített tartányokban áruszállításra szolgáló és tolás általi továbbításra épített, vagy erre a célra átalakított hajó,

- saját hajtóerő nélkül, vagy

- saját hajtóerővel, amely csak kis helyváltoztatások elvégzését teszi lehetővé a tolt köteléken kívül;

n) "hajón szállítható bárka" tolt bárka, amelyet tengerjáró hajók fedélzetén történő szállításra és belvízi utakon való közlekedésre építettek;

o) "bárka" szárazáru-szállító bárka vagy hajón szállítható bárka;

p) "személyhajó" 12-nél több utas szállítására épített és berendezett hajó;

q) "úszó munkagép" mechanikus berendezésekkel felszerelt hajó, amely vízi utakon, vagy kikötőkben való alkalmazásra szolgál (pl. kotrók, emelők, emelőbakok, daruk);

r) "úszómű" olyan úszó anyag, amely általában nem szolgál mozgatásra (pl. fürdőlétesítmények, dokkok, kikötőgátak, csónakházak);

s) "úszó anyag" tutaj, vagy más, egyenként vagy kötelékben hajózásra alkalmassá tett berendezés, amely nem hajó, úszó munkagép vagy úszómű;

t) "kormányállás" az a hely, ahol a hajó vezetéséhez szükséges kezelő berendezések találhatóak;

u) "géptér" az a hely, amelyben a propulziós gépek és a segédgépek találhatóak;

v) "lakótér" olyan helyiség, amely a szokásosan a hajón élő személyek vagy utasok általi használatra szolgál, beleértve a konyhákat, készletraktárakat, mosdókat, mosóhelyiségeket, mosókonyhákat, előtereket és folyosókat, de a kormányállást nem;

w) "legnagyobb merülés síkja" a vízvonalsík, amely megfelel annak a legnagyobb merülésnek, amellyel a hajó közlekedhet;

x) "szabadoldal" a legnagyobb merülés síkja és az ezzel párhuzamos olyan sík közötti távolság, amely az oldalfedélzet legalacsonyabb pontján, vagy oldalfedélzet hiányában a lemez- vagy palánkburkolat felső élének legalacsonyabb pontján halad át;

y) "biztonsági távolság" a legnagyobb merülés síkja és az ezzel párhuzamos olyan sík közötti távolság, amelyik azon a legmélyebb ponton megy keresztül, amely felett a hajó már nem tekinthető vízmentesnek;

z) "bizonyítvány" közösségi bizonyítvány a belvízi hajók részére.

2. FEJEZET

HAJÓÉPÍTÉSI KÖVETELMÉNYEK

2.01. ALAPKÖVETELMÉNY

A hajókat a hajóépítési szabályok szerint kell építeni; stabilitásuknak a rendeltetésszerű használathoz meg kell felelniük.

2.02. Hajótest

2.02.1. A hajótest szilárdságának meg kell felelnie azoknak az igénybevételeknek, amelyeknek rendes körülmények között ki van téve.

2.02.2. Vízbevezető-, kifolyó- és hozzájuk csatlakozó csövek akkor tekinthetők vízmentesnek, ha olyan módon készültek, amely kizárja, hogy szándékolatlanul víz hatoljon be a hajóba.

2.02.3. Vízmentes válaszfalakat kell beépíteni a fedélzetig, vagy fedélzet nélküli hajóknál a lemez- vagy palánkburkolat felső éléig, a következőképpen:

a) ütközési (kollíziós) válaszfal az orrtól kellő távolságra;

b) a 25 m-nél nagyobb teljes hosszúságú hajóknál egy farválaszfal a fartól kellő távolságra.

2.02.4. A lakótereket, gép- és kazántereket, valamint a hozzájuk tartozó munkaállomásokat vízmentesen kell elválasztani a rakományterektől.

2.02.5. Azoknak a rekeszeknek, amelyek rendszerint nincsenek hermetikusan lezárva az utazás során, szárazra szivattyúzhatónak kell lenniük. Mindegyik rekesznek önállóan vízteleníthetőnek kell lenni.

2.02.6. Az ütközési válaszfal előtt nem lehetnek lakóterek. A lakóteret gázzáró válaszfallal kell elválasztani a gép- és kazánterektől, és közvetlenül a fedélzetről megközelíthetőnek kell lennie. Amennyiben nincs ilyen bejárat, vészkijáratnak kell közvetlenül a fedélzetre kivezetni.

2.02.7. A 2.02.3. és 2.02.4. pontban előírt válaszfalakban és az egyéb térhatárolókban semmilyen nyílások nem lehetnek. Az ütközési válaszfalat kivéve a válaszfalakon azonban megengedhető olyan búvónyílás, amely vízmentesen zárható. Megengedhetők farválaszfali nyílások és csavartengelyek, csővezetékek stb. nyílásai, ha ezek kivitelezése olyan, hogy nem befolyásolják a válaszfalak és egyéb térhatárolók hatékonyságát.

2.02.8. A 2.02.5. és 2.02.7. ponttól el lehet térni, úgy, hogy a fartér könnyen hozzáférhető, önzáró víztelenítő berendezésen keresztül összeköttetésben áll a géptérrel.

2.03. Fűtő-, főző- és hűtőberendezések

2.03.1. A fűtő-, főző- és hűtőberendezéseket és tartozékaikat úgy kell kialakítani és elhelyezni, hogy ne legyenek veszélyesek még túlmelegedés esetén sem. Ezeket úgy kell elhelyezni, hogy ne borulhassanak fel, és ne mozduljanak el véletlenül.

2.03.2. Ha a 2.03.1. pontban említett berendezések folyékony tüzelőanyaggal működnek, akkor ezekhez 55 °C-nál magasabb lobbanáspontú tüzelőanyagot kell használni.

2.03.3. A 2.03.2. ponttól eltérve, a kereskedelmi petróleummal üzemelő, kanócos égőkkel ellátott főző-, fűtő- és hűtőberendezések alkalmazhatók a lakótérben és kormányállásban, a tüzelőanyag-tartály térfogata azonban nem haladhatja meg a 12 litert.

2.03.4. A 2.03.1. pontban említett berendezéseket nem lehet elhelyezni olyan helyeken vagy gépterekben, amelyekben az ADNR szerinti III.a osztályba sorolt K1n, vagy K1s, vagy K2 típusú anyagokat tárolnak vagy használnak.

E berendezésekből kivezető csövek az említett helyeken, illetve géptereken nem haladhatnak keresztül.

2.03.5. Az égéshez szükséges levegő bejutását biztosítani kell. A szellőzőkön nem lehet elzárószerelvény.

2.03.6. A fűtő-, főző- és hűtőberendezéseket biztonságosan kell összekötni a kéményekkel. A kéménycsöveknek jó állapotban kell lenniük, és azokat szél ellen védő fedelekkel vagy szerkezetekkel kell felszerelni. A fűtőberendezések kéményeit úgy kell kialakítani, hogy csökkentsék az égéstermékektől való eldugulás lehetőségét és lehetővé tegyék a tisztítást.

2.03.7. A folyékony tüzelőanyaggal működő hűtőberendezések kivezetőnyílásai felett szellőzőket kell elhelyezni.

2.04. Fűtés 55 °C feletti lobbanáspontú tüzelőanyaggal

2.04.1. Minden berendezést úgy kell építeni, hogy begyújtható legyen egyéb éghető folyadék segítsége nélkül. Ezeket olyan fémtálcán kell rögzíteni, amely megfelelő kapacitással rendelkezik a tüzelőanyag esetleges túlfolyásának megakadályozására, és olyan szerkezettel van ellátva, amely megakadályozza a szivárgást esetleges lángkicsapás esetén. Ahol a tüzelőanyag-tartály és a berendezés külön áll, a tartály elhelyezésének magassága nem haladhatja meg a gyártó használati utasításában rögzített értéket. A tartály nem lehet láng közelében. A tüzelőanyag folyását a fedélzetről meg kell tudni szakítani.

12 liternél nagyobb térfogatú tüzelőanyag-tartályokat nem szabad lakótérben elhelyezni.

2.04.2. Ha a berendezés géptérben található, akkor a használati utasítást ki kell függeszteni.

Ahol nyílt lángú berendezések vannak a géptérben, ott ezeket legalább 0,2 méter magas oldalfalú, szivárgásmentes tálcán kell elhelyezni a padló felett.

2.04.3. Ha egy berendezés a géptérben található, a berendezés és a gépek levegőellátásának olyannak kell lennie, hogy a berendezés és a gépek függetlenül, hatásosan és teljes biztonságban tudjanak működni. Ha szükséges, különálló légvezetékeket kell beépíteni.

2.04.4. Minden természetes huzattal működő berendezést fel kell szerelni a huzat megfordulásának megakadályozására szolgáló eszközzel.

A mesterséges huzattal működő berendezéseket fel kell szerelni olyan szerkezettel, amely önműködően leállítja a tüzelőanyag-hozzáfolyást, ha az égéshez szükséges levegőellátás megszűnik.

2.04.5. Azoknak az alsó befúvású központi fűtőberendezéseknek, amelyek a géptérben vagy a géptérből megközelíthető térben vannak, meg kell felelniük a következő követelményeknek is:

a) indítás folyamán először csak a szellőzés működik, a tűztér kellő átszellőzésének biztosítása érdekében;

b) a tüzelőanyag hozzáfolyását termosztáttal vezérelik;

c) a tüzelőanyagot automatikusan, gyújtólánggal vagy más módon gyújtják be;

d) a szellőztető és az égő tüzelőanyag-szivattyúja a fedélzetről leállítható;

e) ha a központi fűtőberendezés a géptérben van, azt úgy kell beépíteni, hogy az égő lángja a tér más berendezéseit ne érje el;

f) ahol légfűtő berendezések vannak a géptérben, ott a levegőt bevezető csővezetékeknek a szabadba kell vezetniük.

2.05. Fűtés szilárd tüzelőanyaggal

2.05.1. Azt az esetet kivéve, ahol a fűtőberendezés olyan térben van, amely tűzálló anyagokból áll és kimondottan kazán elhelyezésére szolgál, a szilárd tüzelőanyaggal üzemelő fűtőberendezéseket egy felpermezett szélű fémlemezen vagy hasonló védőszerkezeten kell felállítani, amely biztosítja, hogy izzó tüzelőanyagok vagy forró hamu ne eshessen a lemezen kívülre.

2.05.2. A szilárd tüzelőanyagokkal fűtött kazánokat termosztatikus szabályozókkal kell ellátni, amelyek az égési levegő áramlását szabályozzák.

2.05.3. Minden fűtőberendezés közelében a hamu gyors lehűtésére alkalmas eszközt kell elhelyezni.

2.06. Gép- és kazánterek, tartálytér

2.06.1. A gép- és kazántereket úgy kell berendezi, hogy ezek berendezéseit könnyen és biztonságosan lehessen vezérelni és karbantartani.

2.06.2. Folyékony tüzelőanyag- vagy kenőolajtankoknak nem lehetnek a lakóterekkel közös falai.

2.06.3. A gép- és kazánterek, tankok falait, mennyezeteit és ajtóit acélból, vagy tűzállóság tekintetében azzal egyenértékű anyagból kell készíteni.

2.06.4. A gép- és kazántereket, valamint azokat a tereket, amelyekben éghető vagy mérgező gázok fejlődhetnek, kellően szellőztetni kell.

2.06.5. A gép- és kazánterekbe, tankokba vezető létrákat és lépcsőket tartósan kell rögzíteni és acélból vagy más, azzal egyenértékű erős és tűzálló anyagból kell készíteni.

2.06.6. A gép- és kazántereknek két kijárattal kell rendelkezniük, amelyek közül az egyik lehet vészkijárat.

2.06.7. A géptérben megengedhető legnagyobb hangnyomásszint 110 dB(A). A mérési helyeket a berendezések normális üzemeltetésénél szükséges karbantartásra tekintettel kell megválasztani.

Ha a géptérben a hangnyomásszint meghaladja a 90 dB(A) értéket, minden bejáratnál feltűnő figyelmeztető feliratot kell elhelyezni.

3. FEJEZET

KORMÁNYMEGHAJTÁS ÉS KORMÁNYÁLLÁS

3.01. ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

3.01.1. Minden hajónak rendelkeznie kell megbízható kormánymeghajtással - ahol szükséges, beleértve az orrkormányt is -, amely biztosítja a jó kormányozhatóságot a hajó rendeltetésének és fő jellemzőinek figyelembevételével.

3.01.2. A kormánymeghajtásnak olyannak kell lennie, hogy kizárja a kormány helyzetének akaratlan megváltozását.

3.02. A kormánymeghajtás hatékonysága

A kormánymeghajtásnak meg kell felelnie a következő követelményeknek:

a) ha a kormánymeghajtás kézi hajtású, akkor a kormánykerék minden teljes fordulatának meg kell felelnie a kormánylapát legalább 3°-os fordulatának;

b) ha a kormánymeghajtás gépi hajtású, akkor a kormánylapát teljes bemerülése esetén, a hajó teljes sebessége mellett elérhetőnek kell lennie a kormánylapát átlagos 4°-os másodpercenkénti szögsebességének a teljes kormánykihajtás tartományban;

c) ha a kormánymeghajtás kormányrásegítővel (a kézi fő kormánymeghajtást kiegészítő gépi rásegítővel) van ellátva, a kormánylapát teljes bemerülése esetén a hajó teljes sebessége mellett elérhetőnek kell lennie a kormánylapát átlagos 3° másodpercenkénti szögsebességének a kormány középhelyzetétől 30°-os ívben mindkét oldalra;

d) ha a gépi kormánymeghajtás második hajtása kézi hajtás, akkor ez utóbbinak legalább azt kell biztosítania, hogy a hajó csökkentett sebességgel kikötőhelyre jusson.

3.03. Általános kialakítási követelmények

3.03.1. A teljes kormánymeghajtást 15°-ig terjedő tartós oldalirányú dőlésre és 40°-ig terjedő környezeti hőmérsékletre kell megtervezni, gyártani és beszerelni.

3.03.2. A kormánymeghajtás szerkezeti elemeit úgy kell méretezni, hogy elviseljék azokat a legnagyobb erőket, amelyek a normál üzemelési körülmények között rájuk hatnak. Annak érdekében, hogy a meghajtás a lehető leghatékonyabban ellenálljon a külső erőknek, a kormánymeghajtás nem lehet a rendszer leggyengébb pontja. Ebben a vonatkozásban bármelyik olyan kormánymeghajtás kielégítőnek tekinthető, amelyet egy elismert hajóosztályozó társaság előírásai szerint építettek.

3.04. Gépi kormánymeghajtás

3.04.1. Ha a hajó gépi kormánymeghajtással van ellátva, akkor egy független második hajtást is be kell építeni a hajó megfelelő manőverezhetőségének biztosítása érdekében arra az esetre, ha a fő kormánymeghajtás meghibásodik.

3.04.2. A gépi kormánymeghajtás el kell látni túlterheléssel szembeni védelemmel, amely korlátozza a hajtás által gyakorolt forgatónyomatékot.

3.04.3. A gépi kormánymeghajtás véletlen leállását, vagy meghibásodását a kormányállásban fény- és hangjelzésnek kell jelezni.

3.05. A második hajtás bekapcsolása

3.05.1. Ha a második hajtás nem kapcsolódik be automatikusan a fő hajtás meghibásodásakor, a kormánylapát bármilyen helyzeténél biztosítani kell a második hajtás azonnali és egyszerű kézi bekapcsolhatóságát. Ennek végrehajtásához legfeljebb két olyan műveletre lehet szükség, amelyeket egy személy képes végrehajtani.

3.05.2. Biztosítani kell a második hajtás legfeljebb 5 másodpercen belüli bekapcsolását. A kormányállásból meg kell tudni állapítani, hogy melyik hajtás van üzemben.

3.06. Kézi hajtás

3.06.1. Ha a független második hajtás kézi, akkor a gépi hajtás leállása vagy meghibásodása esetén a kézi hajtásnak automatikusan be kell kapcsolódnia, vagy pedig biztosítani kell a kormányállásból való azonnali bekapcsolhatóságát. Körmös kapcsoló csak abban az esetben engedhető meg, ha a bekapcsolás pillanatában a kapcsolóra nem hat nyomaték.

3.06.2. A gépi hajtás nem hozhatja működésbe a kézi kormánykereket; egy olyan szerkezetet kell beépíteni, amely megakadályozza a kézi kormánykerék visszafelé forgását a kézi hajtásnak a kormánylapát bármilyen helyzetében való automatikus bekapcsolódásakor.

3.07. Kézi működtetésű hidraulikus hajtás

3.07.1. A kézi működtetésű hidraulikus kormánymeghajtás olyan berendezés, amelyben a kormánymeghajtást egy olyan szivattyú működteti, amelyet a kézi kormánykerék hajt (kormánykerék-szivattyú).

3.07.2. Ha a kézi működtetésű hidraulikus hajtás az egyetlen kormánymeghajtás, akkor azt nem kell gépi kormánymeghajtásnak tekinteni a 3.04. pont értelmében, amely egy független második hajtást ír elő, feltéve hogy:

- a csővezetékek szerkezete, méretei és kialakítása kizárja azok mechanikai vagy tűz hatására való sérülését, és

- a kormánykerék-szivattyú szerkezete a hibátlan működést biztosítja.

3.08. Hidraulikus hajtás

3.08.1. Ha a fő kormánymeghajtás hidraulikus, a második hajtás pedig kézi működtetésű hidraulikus hajtás, akkor a kézi működtetésű rendszer csövezésének a főrendszerétől különállónak kell lenni.

A főrendszernek működtethetőnek kell lenni a második hajtás kormánykerék-szivattyújának használata nélkül.

3.08.2. Ha a fő és a második hajtás is hidraulikus, akkor mindegyik szivattyújának független hajtással kell rendelkezni (pl.):

- ha a főszivattyút a főgép hajtja, a második szivattyúnak villamos hajtásúnak kell lennie,

- ha a főszivattyú a fő villamos hálózatról üzemel, akkor a második szivattyút a vészüzemi hálózatról kell üzemeltetni,

- ha a főszivattyút az 1. generátor hajtja, akkor a második szivattyút a 2. generátorról kell meghajtani).

3.08.3. Ha a második szivattyút olyan vészüzemi gép hajtja, amely a hajó menete közben nem működik folyamatosan, akkor a vészüzemi gép beindításának idejére a szivattyú működését pufferberendezéssel kell biztosítani.

3.08.4. A két hajtásnak külön csővezetékekkel, szelepekkel, vezérlőszervekkel stb. kell rendelkezniük. A két hajtás azonban rendelkezhet közös szerkezeti elemekkel, ha egymástól független működésük biztosított.

3.09. Villamos hajtás

3.09.1. Ha fő és második hajtás villamos üzemű, akkor ezek táp- és vezérlőrendszereinek függetlennek kell lenniük egymástól. E két hajtás mindegyikének saját motorral kell rendelkeznie.

3.09.2. Ha a második hajtás motorjának táplálását olyan segédgép biztosítja, amelyik a hajó menete közben nem működik folyamatosan, akkor a második hajtás motorjának működését a segédgép beindulásának idejére pufferberendezéssel kell biztosítani.

3.10. Kormánypropellerek és Voith-Schneider-berendezések

Ha a kormány-propellerek és a V-S propellerek távvezérlése villamos, hidraulikus vagy pneumatikus üzemű, akkor ebben az esetben a kormányállás és a propulziós berendezés között két, egymástól független vezérlőrendszernek kell lenni.

Amikor két vagy több, egymástól független propulziós berendezés van, második független vezérlőrendszer nem szükséges, amennyiben a berendezések egyikének meghibásodásakor a hajó elégségesen kormányozható marad.

3.11. Távvezérlő berendezések

A távvezérlő berendezéseknek, beleértve a kormányálláson kívül elhelyezett elemeket is, tartósan rögzítettnek kell lenniük. Ha az ilyen berendezések kikapcsolhatók, akkor azokat fel kell szerelni egy olyan berendezéssel, amely jelzi, hogy a berendezés bekapcsolt vagy kikapcsolt állapotban van-e.

A vezérlőszervek elrendezésének és működtetésének összhangban kell lennie a rendeltetésükkel.

3.12. Kormányhelyzetjelzők

A kormány helyzetét pontosan kell érzékelni a kormányállásból, szükség esetén megbízható jelzőberendezést kell alkalmazni.

3.13. Kormányrásegítő

3.13.1. A kormányrásegítő berendezés olyan gépi berendezés, amelyet a kézi működtetésű kormányzás mellett szerelnek fel.

3.13.2. Ha segéd-kormánymeghajtást alkalmaznak, akkor a fő- és segéd-kormánymeghajtás kapcsolatának olyannak kell lennie, hogy a kormánykeréken kifejtett kézi erő jelentős növelésére ne legyen szükség.

3.13.3. A fentieken túl a kormányrásegítő berendezésnek meg kell felelnie a következő követelményeknek:

a) a rásegítőberendezésnek a kormány bármely helyzetében a kormányállásban ki- és bekapcsolhatónak kell lennie. A "be" és "ki" állapotot világosan kell jelezni;

b) a rásegítőberendezés és a kézi működtetésű mechanikus fő kormánymeghajtás közti elektromos, hidraulikus és pneumatikus kapcsolatok nem hátráltathatják a fő kormánymeghajtás azonnali működésbe léptetését. A rásegítőberendezés egyéb hibái sem idézhetik elő a főrendszer meghibásodását vagy elakadását;

c) a meglévő kormányrásegítő berendezés minden elemének és a később beépített új elemeknek meg kell felelniük e fejezet kormánymeghajtásra vonatkozó követelményeinek.

3.13.4. A kormányhelyzetjelzőnek mind a fő-, mind a rásegítő kormánymeghajtásnál működni kell.

3.13.5. Az itt megállapított követelményeket akkor is alkalmazni kell, ha a kormányrásegítő berendezést a hajó megépítése után szerelik be.

3.14. Akadálymentes kilátás

A kormányállásból kellően akadálymentes kilátást kell biztosítani minden oldalra. Az előre való kilátást megbízható optikai módszerekkel kell biztosítani.

3.15. Hangnyomás

A normál üzemi körülmények között a hajó által keltett hangnyomásszint nem haladhatja meg a kormányos fejének magasságában a 70 dB(A)-t.

3.16. A kormánymeghajtás villamos berendezései

3.16.1. A motorok névleges teljesítményének meg kell felelnie a kormánymeghajtás maximális forgatónyomatékának. A hidraulikus berendezéseknél a meghajtómotor teljesítményének olyannak kell lennie, hogy a szivattyú hatásfokának figyelembevételével biztosítsa a szivattyú legnagyobb teljesítményét a berendezésben fellépő maximális nyomásnál (biztonsági szelep beállítása).

3.16.2. A motornak legalább a következő követelményeknek kell megfelelnie:

a) Gépi kormánymeghajtás, szakaszos teljesítményfelvétellel:

- Az elektrohidraulikus hajtások motorjait és azok részét képező átalakítókat 15 % bekapcsolási idő mellett, szakaszos terheléssel, folyamatos üzemre kell méretezni. 10 perces ciklusidővel kell számolni.

- A villamos kormánymeghajtások motorjait szakaszos üzemre kell tervezni. 15 % bekapcsolási idő mellett az indítási folyamatok hatásának figyelembevétele nélkül. 10 perces ciklusidővel kell számolni.

b) Állandó üzemű gépi kormánymeghajtásokat folytonos üzemre kell méretezni.

3.16.3. A hajtás és vezérlés áramköreit csak a rövidzárlattal szemben kell védeni. A vezérlő áramköröket legalább a maximális névleges áramerősség kétszeresére kell biztosítani; a védőberendezésnek legalább 6 A-es áramerősségűnek kell lennie.

3.16.4. A motor tápkábeleit a következőképpen kell védeni:

Biztosítékok használata esetén ezek névleges áramerősségének két fokozattal magasabbnak kell lennie, mint a motorok névleges áramerőssége, de legfeljebb a motorok szakaszos vagy rövid periódusú üzeme esetén a névleges áram 160 %-a. Az áramkör-megszakítók rövidzárlati gyorskioldását nem kell a hajtó motor névleges áramerősségének tízszeresénél nagyobbra beállítani.

3.16.5. Amennyiben hőkioldók vannak az árammegszakítókban, akkor ezeket működésképtelenné kell tenni, vagy pedig a motor névleges áramerősségének kétszeresére kell beállítani.

3.16.6. A villamos berendezéseket a következő ellenőrző műszerekkel és jelzőeszközökkel kell ellátni:

a) zöld jelzőlámpa, amely jelzi, hogy a berendezés működik;

b) vörös jelzőlámpa, amely akkor gyullad ki, ha a berendezés leáll vagy véletlenül lekapcsolódott, ha a villamos motor túlterhelt, vagy a háromfázisú berendezéseknél az egyik fázis meghibásodik. A vörös fény kigyulladásával egyidejűleg hangjelzésnek is meg kell szólalnia.

Amikor a táplálás kizárólag árammegszakítón keresztül történik, fázishiba ellenőrzése nem szükséges.

3.16.7. Ha a kormányhelyzetjelző villamos árammal működik, annak független áramellátással kell rendelkeznie.

3.17. Leengedhető kormányállások

Ha a kormányállás leengedhető, akkor szükséges olyan szerkezet, amely megakadályozza, hogy valaki azt leengedés során megközelítse. Ha ilyen kormányállás alatt személyek mehetnek át, akkor a leeresztés során automatikus hangjelzés szükséges. Arra az esetre, ha a kormányállást leengedő berendezés meghibásodik, lehetővé kell tenni a művelet más módon való végrehajtását.

4. FEJEZET

SZABADOLDAL, BIZTONSÁGI TÁVOLSÁG ÉS MERÜLÉSI MÉRCÉK

4.01. FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

E fejezetben:

a) "hosszúság" (L) a hajótest legnagyobb hosszúsága a kormánylapát és az orrárboc nélkül;

b) "hajóközép" az (L) hosszúság közepe;

c) "fröccsenő víz- és időjárásálló" szerkezeti részek és szerkezetek, amelyek úgy vannak kialakítva, hogy rendes körülmények között csak jelentéktelen vizet engednek át.

4.02. Biztonsági távolság

A biztonsági távolság:

a) ajtóknál és olyan nyílásoknál, amelyek nem raktárnyílások, továbbá, amelyek fröccsenő víz ellen és időjárásálló módon zárhatók: 0,15 m;

b) ajtóknál és olyan nyílásoknál, amelyek nem raktárnyílások, és amelyek nem zárhatók fröccsenő víz ellen és időjárásálló módon: 0,20 m;

c) raktárnyílásoknál, amelyek fröccsenő víz ellen és időjárásálló módon zárhatók: 0,30 m;

d) raktárnyílásoknál, amelyek meghatározott berendezéssel nem zárhatók, vagy nem zártak (nyitott raktárak): 0,50 m.

4.03. Szabadoldal

A szabadoldalnak elegendőnek kell lenni arra, hogy biztosítsa a biztonsági távolság betartását; a szabadoldal nem lehet negatív érték.

4.04. Merülési jelek

4.04.1. A legnagyobb merülés síkját úgy kell meghatározni, hogy a minimális biztonsági távolságra vonatkozó előírások teljesüljenek, továbbá hogy biztosítsa azt, hogy ez a sík sehol ne legyen magasabban, mint az oldalfedélzet, vagy ennek hiányában a lemez- vagy palánkburkolat felső éle.

4.04.2. A legnagyobb merülés síkját jól látható és letörölhetetlen merülési jelekkel kell megjelölni.

4.04.3. A merülési jelek egy 0,30 m hosszú és 0,04 m magas téglalapból állnak, amelyek alapvonala vízszintes, és egybeesik az e melléklet szerint megengedett legnagyobb merülés síkjával. Ezek a jelek kiegészíthetők egyéb rendeletek által előírt jelekkel.

4.04.4. Minden hajót legalább három merülési jelpárral kell ellátni, eggyel a hajó közepénél, egy-egy párral pedig a hosszúságnak körülbelül egy hatodával az orr mögött, illetve a far előtt.

Mindazonáltal:

- azoknál a hajóknál, amelyek hosszúsága 40 m-nél kisebb, elegendő két jelpár, a hosszúság egynegyedénél az orr mögött, illetve a far előtt,

- azoknál a hajóknál, amelyek nem áruszállításra szolgálnak, elegendő egy jelpár, a hajó hosszúságának körülbelül a felénél.

4.04.5. Az újabb szemle következtében érvénytelenné vált jeleket vagy adatokat a bizonyítványt kiadó hatóság felügyelete alatt el kell távolítani, vagy érvénytelennek kell megjelölni.

Ha egy merülési jel bármilyen okból eltűnik, azt kizárólag a bizonyítványt kiadó hatóság felügyelete alatt lehet pótolni.

4.04.6. Amennyiben egy hajót a belvízi hajók köbözéséről szóló egyezmény [1] szerint köböztek, és a köbözési jeleinek síkja megfelel az e mellékletben előírtaknak, ezek a köbözési jelek merülési jeleknek is számítanak.

4.05. Merülési mércék

4.05.1. Minden hajón, amelynek merülése elérheti az 1 m-t, a hajó fara felé mindkét oldalon egy merülési mércét kell elhelyezni; további mércék is alkalmazhatók.

4.05.2. Minden egyes merülési mérce nullpontjának függőlegesen a merülési mérce alatt, abban a legnagyobb merülés síkjával párhuzamos síkban kell lennie, amely a hajótest vagy - ha van - a gerinc legmélyebb pontján megy keresztül. A nullpont feletti függőleges távolságot deciméteres mérőskálával kell ellátni. Az üres merülés síkjától a legnagyobb merülési síkja feletti 10 cm-ig a beosztást pontozással vagy bevéséssel és két eltérő színnel kell megjelölni úgy, hogy jól látható legyen. Ezt a beosztást a mérce mellett számozással is jelölni kell, legalább 5 dm-enként és a mérce felső pontján.

4.05.3. A két hátsó köbözési mérce, amelyeket a 4.04.6. pontban említett egyezmény szerint helyeztek el, helyettesíti a merülési mércéket, feltéve hogy a fenti követelmény szerinti beosztással készültek, és ahol szükséges, a merülés számértékei is szerepelnek.

5. FEJEZET

GÉPEK

5.01. Általános rendelkezések

5.01.1. Valamennyi gépet, valamint az azokhoz tartozó berendezéseket a helyes műszaki gyakorlatnak megfelelően kell kivitelezni és beépíteni.

5.01.2. A kazánoknak és egyéb nyomástartó edényeknek, valamint azok tartozékainak a közösségi szabályozás bevezetéséig a bizonyítványt kiállító tagállam hatályos előírásainak kell megfelelniük.

5.01.3. Tilos olyan fő- vagy segédgépek beépítése, amelyek olyan tüzelőanyaggal működnek, amelynek lobbanáspontja 55 °C alatt van.

A horgonycsörlők, szolgálati csónakok és hordozható gépi szivattyúk működtethetők 55 °C alatti lobbanáspontú tüzelőanyaggal.

5.01.4. Megengedett olyan indítási rásegítők alkalmazása, amelyek 55 oC alatti lobbanáspontú tüzelőanyaggal működnek.

5.02. Biztonsági berendezések

5.02.1. A gépi berendezéseket úgy kell kialakítani és beépíteni, hogy azok a működtetés és karbantartás céljára kellően hozzáférhetőek legyenek, és az érintett személyzetet ne veszélyeztessék.

5.02.2. A fő- és segédgépeket, valamint a kazánokat és azok tartozékait a bizonyítványt kiadó tagállam hatályos előírásainak megfelelő biztonsági berendezésekkel kell felszerelni.

5.02.3. A szívó- és nyomóventilátorok hajtómotorjait azon helyiségen kívülről is le kell tudni állítani, amelyben áll.

5.03. Propulziós berendezések

5.03.1. A hajó meghajtóberendezéseinek (propellerek, tengelyek stb.) gyorsan és biztosan elindíthatónak, megállíthatónak és átkormányozhatónak kell lenniük.

5.03.2. Amennyiben a propulziós berendezés vezérlése menet közben nem a kormányállásból történik, úgy a kormányállás és a géptér között megbízható, kétutas kommunikációs rendszert kell biztosítani.

5.04. Motorok kipufogóvezetékei

5.04.1. Amennyiben kipufogóvezetékek lakótereken vagy a kormányálláson keresztül mennek, úgy azokat megfelelő gázzáró burkolatban kell elhelyezni. A kipufogóvezeték és a burkolat közötti térnek összeköttetésben kell lennie a szabad levegővel.

5.04.2. A kipufogógázokat ki kell vezetni a hajón kívülre. A veszélyes gázoknak a hajó tereibe való behatolását minden megfelelő intézkedéssel meg kell előzni. Tilos a főgép kipufogógázait a hajó oldalán vagy afelett kivezetni.

5.04.3. A kipufogócsöveket megfelelően kell hőszigetelni, szigetelni vagy hűteni.

5.04.4. Amennyiben a kipufogócsövek éghető anyagok mentén, vagy azokon keresztül vezetnek, úgy ezeket az anyagokat szigetelőréteggel vagy más megfelelő eszközökkel kell védeni, hogy a hatásos elkülönítés biztosítva legyen.

5.05. Tartályok, tankok és csővezetékek

5.05.1. A folyékony tüzelőanyagokat a hajótesthez biztonságosan rögzített tartályokban vagy a tartálytérben kell tárolni.

5.05.2. A tartályokat és a tankokat, valamint azok vezetékeit és a további tartozékokat úgy kell elrendezni és kialakítani, hogy a hajó tereibe se üzemanyag, se gáz ne léphessen ki.

5.05.3. A napi fogyasztásra töltött tartályokat kivéve, a folyékony tüzelőanyagok tartályai és tankjai töltőcsövei nyílásainak a fedélzeten kell lenniük. A töltőcsőt záró szerkezettel kell ellátni. Minden tartályt és tankot el kell látni egy légzőcsővel, amely a fedélzet felett a szabadba vezet, és úgy van kialakítva, hogy abba nem hatolhat be víz.

5.05.4. A folyékony tüzelőanyagok elosztóvezetékeit közvetlenül a tartály vagy a tank kivezetőnyílásánál elzárószerkezettel kell ellátni.

Ezenkívül azokban a vezetékekben, amelyek motorokat, kazánokat vagy fűtőberendezéseket közvetlenül táplálnak, az áramlást a fedélzetről meg kell tudni állítani.

A tüzelőanyag-vezetékek nem lehetnek káros hőhatásoknak kitéve, és azoknak a teljes hosszukon ellenőrizhetőnek kell lenniük.

5.05.5. A tüzelőanyag-tartályok és a tankok szintmérő csöveit megfelelő módon védeni kell az ütésektől, ezeket önzáró csapokkal kell felszerelni, és felső végükön ismét a tartályra vagy tankra kell csatlakoztatni.

5.05.6. A folyékony tüzelőanyagok tartályait és tankjait olyan szivárgásmentesen zárható nyílásokkal kell ellátni, amelyek lehetővé teszik a tisztítást és az ellenőrzést.

5.05.7. A propulziós berendezéseket közvetlenül ellátó tüzelőanyag-tartályokat el kell látni egy olyan szerkezettel, amely a kormányállásban fény- és hangjelzésekkel jelzi, hogy a tüzelőanyagszint már nem elég a további biztonságos üzemhez.

5.05.8. A lakóterekben és az átjárókban nem vezethetők veszélyes gázokat és folyadékokat szállító csővezetékek, különösen olyan nyomás alatti csövek, amelyek szivárgása az emberre veszélyes lehet. Ez a követelmény nem érinti a gőzt szállító csöveket és a hidraulikus rendszer csövezését, feltéve ha ezeket fém védőburkolattal veszi körbe.

5.06. Fenékvízszivattyúk

5.06.1. A 2.02.5. pont szerinti követelményeket kell alkalmazni.

5.06.2. A személyzettel ellátott hajókon legalább egy fenékvízszivattyúnak kell lennie. Azonban azokon a hajókon, amelyeken a gépi propulziós berendezés 225 KW-nál nagyobb teljesítményű, és a 350 t-nál nagyobb hordképességű hajókon két független fenékvízszivattyúnak kell lenni, amelyek közül legalább az egyik gépi hajtású.

Kézi működtetésű fenékvízszivattyúk 4 m-nél rövidebb vízmentes rekeszeknél alkalmazhatók.

5.06.3. d = 1,5

+ 25 (mm)

.

Az egyes szívófejekhez menő leágazó csövek belső átmérője (da) legalább:

d

= 2,0

+ 25 (mm)

.

ahol:

- L a hajó függélyek közötti hosszúsága, m-ben;

- B a hajó szélessége a bordákon mérve, m-ben;

- C a hajó oldalmagassága a főfedélzetig, m-ben;

- l a vizsgált vízmentes rekesz hosszúsága, m-ben.

5.06.4. A gépi fenékvízszivattyú teljesítményének legalább 0,1 d2 l/percnek kell lennie.

A második fenékvíz-szivattyú teljesítményének legalább 0,1 da2 l/percnek kell lennie, ahol da a leghosszabb vízmentes rekeszre vonatkozik.

A csak egy rekeszhez szolgáló kézi fenékvízszivattyú teljesítményének legalább

0,1 da2 l/percnek kell lennie, ahol da erre a rekeszre vonatkozik.

5.06.5. Csak önfelszívó fenékszivattyúk engedélyezhetők.

5.06.6. Minden lapos fenekű és 5 m-t meghaladó szélességű rekeszben mindegyik oldalon legalább egy-egy szívófejet kell elhelyezni. Az 5 m-t meghaladó hosszúságú gépterekben legalább két szívófejet kell elhelyezni.

5.06.7. A fartérnek a géptérből önzáró csöveken keresztül vízteleníthetőnek kell lennie (2.02.8.).

5.06.8. Az egyes rekeszek leágazó csöveit lezárható visszacsapó szelepen keresztül kell csatlakoztatni a főcsőhöz.

A ballaszt felvételére kialakított rekeszeket vagy egyéb tereket elég csak egy egyszerű elzárószerkezeten keresztül csatlakoztatni a fenékvízszívó rendszerhez.

5.07. Fáradtolaj-gyűjtőrendszer

A géptéri fenék víztelenítő rendszerét úgy kell kialakítani, hogy az elszívott olaj vagy olajos víz a hajón maradjon.

Dinamikus olajleválasztót kell beépíteni a csővezetékbe a fenékvízszivattyú után, vagy ennek hiányában statikus olajleválasztót kell beépíteni minden szívófejhez.

E berendezéseknek egy tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága által kiadott típusjóváhagyásával kell rendelkezniük, és megfelelő méretűnek kell lenniük.

5.08. Csörlők

5.08.1. 50 kg-nál nehezebb horgonyokhoz horgonycsörlőt kell alkalmazni.

5.08.2. Azokat a csörlőket, amelyek mind gépi, mind kézi hajtással üzemelnek, úgy kell kialakítani, hogy a gépi hajtás ne tudja mozgásba hozni a kézi hajtást.

5.09. Hajók által keltett zaj

5.09.1. A hajó menetzajait, de különösen a motorok szívási- és kipufogási zaját megfelelő szerkezettel csillapítani kell.

5.09.2. Normál üzemi körülmények mellett a hajó által keltett zaj a hajó oldalától mért 25 m-es távolságban nem lépheti túl a 75 dB(A) értéket.

6. FEJEZET

VILLAMOS BERENDEZÉSEK

6.01. Általános rendelkezések

6.01.1. Valamennyi villamos berendezésnek meg kell felelnie e fejezet követelményeinek.

6.01.2. A következőknek kell a fedélzeten lenni:

a) a szemle végrehajtására illetékes hatóság által ellenőrzött és aláírt áramköri rajz és beszerelési terv, amely részletezi:

- az alkalmazott gépek és készülékek típusát és gyártmányát,

- a kábelek típusát és keresztmetszetét,

- minden egyéb részletet, amely lényeges a biztonsági előírásoknak való megfelelőségértékelése szempontjából;

b) az elektromos berendezések kezelési utasításai.

6.01.3. Valamennyi villamos berendezést 15o-ig terjedő tartós dőlésre és 40 °C-ig terjedő környezeti hőmérsékletre kell tervezni, kialakítani és beépíteni.

6.02. Megengedhető legnagyobb feszültségek

6.02.1. A feszültségnél nem szabad túllépni a következő értékeket:

Berendezés jellege | Megengedhető legnagyobb feszültség |

Egyenáram | Egyfázisú váltóáram | Háromfázisú váltóáram |

A.Erőátviteli és fűtőberendezések, beleértve az általánosan használt aljzatokat | 250 V | 250 V | 500 V |

B.Világítási berendezések az általánosan használt aljzatokkal | | 250 V | 250 V | - |

C.Kézikészülékeket tápláló aljzatok, amelyeket a nyitott fedélzeten vagy szűk és nedves fém falú terekben használnak, kazánok és tartályok kivételével: | 1.általában | 50 V | 50 V | - |

2.elválasztó transzformátorral, amely csak egy készüléket táplál. A hálózat mindkét vezetékét szigetelni kell testelődés ellen | - | 250 V | - |

3.fokozott vagy kettős szigetelésű készülékek alkalmazása esetén | 250 V | 250 V | - |

D.Kazánokban és tartályokban használt kézi készülékek táplálására szolgáló aljzatok | | 50 V | 50 V | - |

6.02.2. Az előírt biztonsági intézkedések betartása mellett magasabb feszültségek engedhetők meg:

a) akkutöltő berendezéseknél, amint a töltési folyamat kívánja;

b) gépekhez, amelyek teljesítménye ezt megköveteli;

c) a különleges fedélzeti berendezésekhez (például rádióberendezések és gyújtószerkezetek).

6.03. Parti csatlakozók

6.03.1. A parti áramforrásról táplált villamos berendezések vezetékeinek a fedélzeten rögzített kapcsolással kell rendelkezni, vagy állandó kapoccsal vagy dugaszolókészülékkel kell felszerelni.

Ügyelni kell arra, hogy a kábelek és csatlakozásuk ne legyenek húzásnak kitéve.

6.03.2. Csak olyan hajlékony kábelek használhatók, amelyek olajnak ellenálló és lángkésleltető burkolattal szigeteltek.

6.03.3. Az 50 V feletti csatlakozófeszültség esetén a hajótestet hatásosan kell földelni. A hajótesten a csatlakozóaljzat egyedi jelöléssel kell ellátni.

6.03.4. A főkapcsolótáblán kell jelezni, hogy a parti hálózathoz vezető csatlakozóban folyik-e áram.

6.04. Generátorok és motorok

6.04.1. A generátorokat és motorokat úgy kell elhelyezni, hogy azok legyenek hozzáférhetők szemlék, mérések és javítások céljára, továbbá hogy a tekercsekhez ne jusson víz vagy olaj. A kapcsolószekrényeknek jól hozzáférhetőnek kell lenniük.

6.04.2. Azokat a generátorokat, amelyek hajtásukat a főgépről, a csavartengelyről vagy egy más célra szolgáló segéd aggregátról kapják, az üzemszerűen fellépő fordulatszám-tartománynak megfelelően kell méretezni.

6.05. Akkumulátorok

6.05.1. Az akkumulátorokat speciálisan a fedélzeten való alkalmazásra kell kialakítani. A cellákat ütésálló, nehezen gyulladó anyagból kell készíteni, és úgy kell kialakítani, hogy az elektrolit kifröccsenését 40°-os dőlésig megakadályozzák.

6.05.2. Az akkumulátorokat úgy kell rögzíteni, hogy azok a hajó mozgásai következtében ne mozdulhassanak el. Nem szabad ezeket olyan helyeken felállítani, ahol túlzott melegnek, erős hidegnek, fröccsenő víznek vagy gőznek vannak kitéve.

Az akkumulátorokat úgy kell elhelyezni, hogy könnyen hozzáférhetők legyenek, és az általuk kibocsátott gőz ne károsítsa a szomszédos berendezéseket.

Akkumulátortelepeket nem szabad kormányállásban, lakóterekben és rakterekben elhelyezni.

Mindamellett a hordozható készülékek akkumulátorai elhelyezhetők a kormányállásban és a lakóterekben is.

6.05.3. (Az akkumulátor maximális töltőáramából és a névleges feszültségből számítva) a 2,0 kW-ot meghaladó töltőteljesítményű akkumulátortelepeket egy külön erre a célra szolgáló helyiségben kell felállítani. A fedélzeten történő felállítás esetén ezeket szekrénybe vagy ládába kell bezárni.

A 2,0 kW-ig terjedő töltőteljesítményű akkumulátortelepek szekrényben vagy ládában elhelyezhetők a fedélzet alatt is. Ezek állhatnak nyitottan a géptérben is, vagy más jól szellőző helyen, feltéve hogy a lehulló tárgyak és a csepegő víz ellen védve vannak.

6.05.4. Az akkumulátorok elhelyezésére szánt helyiségek, szekrények, ládák, polcok és egyéb szerkezeti elemek belső felületeit az elektrolit káros hatásaitól, festékréteggel vagy az elektrolitnak ellenálló anyagból készült béléssel védeni kell.

6.05.5. Ha az akkumulátortelepet zárt térben, szekrényekben vagy ládákban helyezik el, e terekben a hatásos szellőzést biztosítani kell. A levegőnek alul kell bemennie és felül kimennie, hogy biztosítva legyen a gázok teljes elvezetése. A szellőzőcsatornákban nem lehetnek olyan szerkezetek (pl. elzárószelepek), amelyek a légáramlást gátolhatnák.

6.05.6. ahol:

- j: a töltőberendezés maximális áramerősségének egynegyede (amperban);

- n: a cellák száma.

6.05.7. Természetes szellőzés esetén a szellőzőcsatorna keresztmetszetét úgy kell méretezni, hogy 0,5 m/sec levegősebességnél biztosítsa a szükséges levegőmennyiséget. A keresztmetszetnek ólomakkumulátoroknál legalább 80 cm2-nek, alkáli akkumulátoroknál legalább 120 cm2-nek kell lennie.

6.05.8. Amennyiben a megkívánt szellőztetés nem érhető el természetes módon, egy ventilátort, lehetőleg elszívóventilátort kell beépíteni, amelynek motorja nem lehet a gáz- vagy levegőáramban.

Különleges szerkezeteket kell alkalmazni a gázok motorba jutásának megakadályozására.

A ventilátorokat úgy kell kivitelezni, hogy kizárt legyen a szikraképződés a szárnyaknak a házzal való érintkezése esetén, valamint az elektrosztatikus feltöltődés.

6.05.9. Az akkumulátortelepeket tartalmazó terek, szekrények vagy ládák ajtaján vagy fedelein a "Tilos a dohányzás" jelzést kell elhelyezni, amelynek átmérője legalább 10 cm.

6.06. Villamos kapcsolótáblák

6.06.1. A kapcsolótáblákat jól hozzáférhető és kellően szellőztetett, gáz- és savas emissziótól mentes helyiségekben kell felállítani. Úgy kell ezeket elhelyezni, hogy védve legyenek a rázkódástól és bármely kellemetlen hatástól, amelyet zord időjárás, víz, olaj, folyékony tüzelőanyagok, gőz vagy pára okoz.

Kapcsolótáblák nem helyezhetők el szondacsövek vagy folyékony tüzelőanyag-tartályok szellőzőnyílásai közelében.

6.06.2. Általában a kapcsolótáblák építésére használt anyagoknak mechanikailag szilárdnak, tartósnak, nehezen gyulladónak kell lenniük. Nem lehetnek nedvszívók.

6.06.3. Amennyiben a feszültség meghaladja az 50 V-ot:

a) olyan kapcsolótáblákat kell alkalmazni, amelyek feszültség alatti elemei úgy vannak elrendezve vagy védve, hogy a véletlen érintést meggátolják;

b) szigetelőszőnyeget, vagy impregnált farácsot kell alkalmazni: ez nem szükséges azonban a megszakítókapcsolók táblájához;

c) a vezérlőtáblák kereteit vagy alépítményeit és a berendezések fémrészeit gondosan földelni kell.

6.06.4. A kapcsolótáblák minden részének, beleértve a csatlakozókat is, jól hozzáférhetőnek kell lennie szemle, karbantartás vagy csere érdekében, és alkalmasnak kell lennie a kikapcsolásra.

6.06.5. A kapcsolótáblára olyan jelzőtáblát kell helyezni, amely az összes fő- és kapcsolt áramkört jelzi.

6.07. Kapcsolók, dugaszolók, biztosítékok és kábelek védelme

6.07.1. A teljes berendezésnek, a főkapcsolótábla leágazásainak és az elosztótáblák leágazásainak is lekapcsolhatónak kell lenniük kapcsolókkal vagy automata áramkör-megszakítókkal, amelyek egyidejűleg szakítanak meg minden áram alatti vezetéket.

Amennyiben a feszültség 50 V vagy kisebb, engedmény tehető az elosztótáblák leágazásaira különösen abban az esetben, ha az áramkör minden berendezés tekintetében külön kapcsolóval rendelkezik.

6.07.2. Minden generátort és áramkört bármely földeletlen póluson vagy vezetőben a túláram ellen védelemmel kell ellátni. Erre a célra automatikus áramkör-megszakítók rövidzár- és túláramkioldással vagy zárt típusú biztonsági biztosítékok használhatók. Az ilyen villamos védőkészülékeket úgy kell beépíteni, hogy rázkódás ellen megfelelően védve legyenek.

6.07.3. A kormánymeghajtás részeinek védelme tekintetében a 3.16.3., 3.16.4. és 3.16.5. pont követelményeinek meg kell felelni.

6.07.4. A kapcsolóberendezések "be" vagy "ki" helyzetét a kapcsolókon jelezni kell. Ez nem vonatkozik a 10 A-nél kevesebbet működtető világításkapcsolókra.

6.07.5. A kapcsolóknak és aljzatoknak egy áramkör összes vezetőjét egyidejűleg kell kikapcsolni. Ez nem vonatkozik a 10 A-nél kevesebbet működtető világításkapcsolókra, kivéve a nedves helyiségek világítását.

6.07.6. A 10 A-nél nagyobb áramot igénylő berendezéseket speciális áramkörre kell kötni.

6.07.7. A kábelek bevonatának vízhatlannak, lángkésleltetőnek, és hajókon rendszerint használt típusúnak kell lenniük.

A lakóterekben engedélyezhető más kábeltípusok alkalmazása is, azzal a feltétellel, hogy azok hatásosan védettek, továbbá lángkésleltetők.

A kábelek legyenek védve a normális üzemi körülmények között adódó károsodások veszélyétől, különösen a fedélzeten és a raktárakban.

6.07.8. Hordozható berendezéseket semmilyen körülmények között sem szabad fémbevonatú kábelekről táplálni.

6.07.9. A kábeleket és a berendezéseket olyan szilárd és tartós eszközökkel kell csatlakoztatni, amelyek megvédik a csatlakozásokat a húzóterheléstől.

6.08. Földelést vizsgáló berendezés

Megfelelő földelést vizsgáló berendezést kell alkalmazni minden földeletlen áramkörnél, amely 50 V-nál nagyobb feszültségű.

6.09. Világítás

6.09.1. A világítóberendezéseket úgy kell elhelyezni, hogy a közelükben lévő éghető tárgyak vagy szerkezeti részek ne gyulladhassanak meg az általuk fejlesztett hőtől.

6.09.2. Azokban a zárt terekben, amelyekben akkumulátorok vannak, vagy ahol festékeket és más erősen gyúlékony anyagokat tárolnak, csak olyan világítóberendezéseket lehet alkalmazni, amelyek kevéssé robbanásveszélyesek.

6.09.3. A géptérben vagy kazántérben elhelyezett világítóberendezéseket legalább két áramkörre kell osztani.

6.10. Jelzőfények

6.10.1. A jelzőfények kapcsolótábláját a kormányállásban kell elhelyezni; ezt külön kábelen kell táplálni a főkapcsolótábláról.

6.10.2. Mindegyik jelzőfényt külön kell táplálni a jelzőfények kapcsolótáblájáról, azokat külön kell védeni és kapcsolni. Egy csoportot alkotó jelzőfényeket egyetlen áramkörről lehet táplálni azzal a feltétellel, hogy az ellenőrző készülék már az egyik jelzőfény kiesését is jelzi.

6.10.3. A jelzőfényeket jelzőlámpákkal vagy hasonló berendezésekkel kell ellenőrizni, amelyeket a kormányállási kapcsolótáblában kell elhelyezni, amennyiben azok ellenőrzése nem lehetséges közvetlenül a kormányállásból. A jelzőlámpa meghibásodása nem befolyásolhatja az általa ellenőrzött jelzőfény működését.

6.11. Földelés

6.11.1. Azokat a fémrészeket, amelyek üzemszerűen nem állnak áram alatt, mint pl. gépek váza és házai, készülékek, szerelvények és tartozékok, külön kell földelni, amennyiben azokat nem úgy építették be, hogy a hajótesttel fémesen vezetően összekötve legyenek.

6.11.2. Egyenáramú rendszernél a fémszerelvényeket és -tartozékokat, a kábelek és csövek fémbevonatát legalább mindkét végükön földelni kell. Amennyiben a kábeleket fán vagy műanyagon vezetik, egyetlen földcsatlakozás is elég. Váltóáramú rendszernél az egyvezetőjű kábeleket és csöveket egynél több ponton nem szabad földelni.

6.11.3. Az 50 V alatti feszültségű berendezéseknél földelésre nincs szükség.

6.11.4. 50 V-ot meghaladó feszültség esetén a hordozható áramfogyasztó berendezéseket, ha ezek nem szigetelőanyagból készültek vagy nem védettek, földelni kell a tápkábelbe épített vezetővel, amely üzemszerűen nem szállít áramot.

6.12. A vészüzemi áramellátás berendezései

6.12.1. Vészüzemi áramellátó berendezés lehet:

a) egy olyan aggregát, amely a főgéptől független tüzelőanyag-ellátással és független hűtőrendszerrel rendelkezik, és amely a fő áramkör kimaradása esetén önmagától beindul, vagy kézzel beindítható, ha közvetlenül a kormányállás közelében, vagy egy másik, képesített személyzet által folytonosan elfoglalt helyen található, és 30 másodpercen belül magától képes biztosítani az áramellátást; vagy

b) egy akkumulátortelep, amely a fő áramkör kimaradása esetén automatikusan veszi át az áramellátást, vagy pedig kézzel kapcsolható a kormányállásból vagy más, folyamatosan képesített személyzet által elfoglalt helyről, és képes arra, hogy a felsorolt fogyasztókat az előírt idő alatt töltés nélkül és megengedhetetlen feszültségcsökkenés nélkül ellássa.

6.12.2. A vészüzemi aggregátokat, vészüzemi akkumulátortelepeket, valamint a hozzájuk tartozó kapcsolóberendezéseket el lehet helyezni a gépházban is, de ebben az esetben a lehető legmagasabban.

6.12.3. Minimumkövetelményként a vészüzemi áramforrásnak képesnek kell lennie a következő villamos berendezések egyidejű működésének biztosítására, ha azok egyidejű működése elő van írva, és amennyiben nem rendelkeznek saját áramforrással:

a) jelzőfények;

b) hangjelzők;

c) vészvilágítás;

d) rádiótelefon;

e) általános riasztóberendezés, megfelelő hangosbeszélő vagy más vészüzemi rendszer;

f) vészüzemi fényszóró.

A vészüzemi berendezés működésének időtartamát a hajó rendeltetésének megfelelően kell meghatározni, de ez 30 percnél nem lehet kevesebb.

7. FEJEZET

FELSZERELÉSEK

7.01. Horgonyok, láncok és horgonykötelek

A horgonyok és a hozzájuk tartozó kötelek tömegének és számának összhangban kell lennie a használt vízi út jellemzőivel és azt helyileg illetékes hatóság állapítja meg.

7.02. Egyéb felszerelések

7.02.1. A hajókat legalább a következő felszerelésekkel kell ellátni:

a) készülékek és szerkezetek, amelyek az előírt fény- és hangjelek adásához, valamint a hajó megjelöléséhez szükségesek a hatályos hajózási rendeletek szerint;

b) a hajó fő áramkörétől független vészvilágítás, amely szükség esetén pótolja a fenti előírások szerint a veszteglő, zátonyra futott vagy elsüllyedt hajók fényeit;

c) kötelek és sodronykötelek;

d) lékponyva, kivéve ha a bizonyítvány szerint nem szükséges;

e) egy legalább 0,4 m széles és legalább 4 m hosszú járódeszka, amelynek oldalai világos színű csíkokkal vannak megjelölve. Ezt a járódeszkát korláttal kell ellátni;

f) szabadontartók vagy dörzsfák;

g) csáklya;

h) elsősegélynyújtó felszerelés;

i) távcső;

k) egy tábla a fuldoklók mentésére és újraélesztésére vonatkozó utasításokkal;

l) egy tartály fedéllel, az olajos tisztítórongyok gyűjtésére;

m) dobókötél;

n) fejsze.

7.02.2. Azokat a hajókat, amelyek fedélzete 1,5 m-nél magasabban van az üres merülésvonal felett, külső lépcsővel vagy csónaklétrával kell ellátni.

7.03. Tűzvédelmi berendezések

7.03.1. A hajón legalább a következőknek kell lenni:

a) a kormányállásban: egy hordozható tűzoltó készülék;

b) a fedélzetről a lakótérbe vezető mindegyik bejárat közelében: egy hordozható tűzoltó készülék;

c) a lakóterekből el nem érhető üzemi helyiségek bejáratainak közelében, amelyekben olyan fűtő-, főző- vagy hűtőberendezések vannak, amelyek szilárd vagy folyékony tüzelőanyagot fogyasztanak: egy hordozható tűzoltó készülék;

d) minden gép- és kazántér bejáratánál: egy hordozható tűzoltó készülék;

e) a 110 kW-nál nagyobb összteljesítményű hajóknál a géptérben a fedélzet alatti részben, megfelelő helyen: egy hordozható tűzoltó készülék.

7.03.2. Az előírt hordozható tűzoltó készüléknek meg kell felelnie a következő követelményeknek:

a) a cseppfolyós töltetű hordozható tűzoltó készülékek űrtartalma nem lehet 13,5 liternél nagyobb, sem 9 liternél kisebb. A poroltók töltőtömegének legalább 6 kg-nak kell lennie;

b) az oltóanyagnak legalább annak a tűzosztálynak meg kell felelnie, amelynek keletkezésétől leginkább tartani kell abban a helyiségben vagy helyiségekben, amelyre vagy amelyekre az adott tűzoltó készüléket elsősorban előírták. Az 50 V-ot meghaladó üzemi feszültségű villamos berendezésekkel felszerelt hajókon az oltóanyagnak alkalmasnak kell lennie a villamos berendezések tüzeinek leküzdésére is. A használati utasítást mindegyik hordozható tűzoltó készüléken jól láthatóan fel kell tüntetni;

c) a 7.03.1. pontban előírt hordozható tűzoltó készülékek nem tartalmazhatnak CO2-t, sem olyan oltóanyagot, amelyek használat esetén mérgező gázokat fejlesztenek (pl. szén-tetraklorid);

d) a fagyra vagy hőre érzékeny tűzoltó készülékeket úgy kell elhelyezni vagy védeni, hogy azok hatékonysága mindenkor biztosítva legyen.

7.03.3. Minden tűzoltó készüléket legalább kétévenként ellenőrizni kell. Az igazolást, amelyet a vizsgálatot elvégző személy írt alá, a hajón kell tartani.

7.03.4. Amennyiben a tűzoltó készülékeket nem látható helyen helyezték el, úgy a burkolatot egy legalább 10 cm magasságú, vörös "F" betűvel kell megjelölni.

7.03.5. Nyomás alatt álló vízzel működő tűzoltó rendszer, amely olyan csövet foglal magában, amelyet a szórófejeket tűzcsapokon és tömlőkön keresztül ellátó egy vagy több szivattyú táplál, a következő feltételekkel alkalmazható:

a) gépi hajtású szivattyúk szükségesek. Ezek nem építhetők be az ütközési válaszfal elé;

b) a víznyomás a tűzcsapoknál nem lehet 3 barnál kisebb;

c) a tűzcsapokat és csöveket úgy kell kialakítani, hogy a tömlőket könnyen lehessen csatlakoztatni;

d) a szórófejeket olyan szerkezettel kell felszerelni, amely a vízsugarat magas nyomásra vagy permetezésre állítja át és annak elzárására is alkalmas;

e) az egész rendszernek meg kell felelnie az érvényes szabványoknak.

7.03.6. Az egyedüli engedélyezett hatóanyag a tartósan beépített berendezésekben a halon 1301 (CBrF3). Ennek használata a következő feltételekkel lehetséges:

a) ezek a berendezések csak gépterekben, kazánterekben és szivattyúterekben használhatók;

b) az oltóanyag mennyiségének elegendőnek kell lennie, hogy gáz állapotban és 20 °C hőmérsékleten a védendő helyiség teljes térfogatának - beleértve a szellőzőcsöveket is - 4,25-7 %-át kitöltse.

A szükséges oltóanyag számításánál úgy kell tekinteni, hogy 1 kg halon 1301 20 °C-on 0,160 m3-t tölt ki;

c) a halon 1301 tárolására szolgáló, nyomás alatt álló tartányoknak meg kell felelniük az elismert vizsgáló szerv előírásainak. Az ilyen tartányok ugyanolyan nyomást ki kell tudni állniuk, mint amely a teljes rendszerben van, ha a környezeti hőmérséklet eléri a 60 °C-os maximumot. A következő adatokat kell elhelyezni világosan olvasható és le nem törölhető módon a tartányokon: névleges üzemi nyomás, az oltóanyag tárolási nyomása, gyártási év és az utolsó vizsgálat éve, továbbá az oltóanyag típusa és mennyisége;

d) azokat a tartányokat, amelyek a védendő helyiségekben találhatók, automatikus biztonsági szerkezettel kell felszerelni, amely biztosítja az oltóhatóanyag kijutását a védett területre, ha tűz esetén a tartány tűznek van kitéve és a tűzoltó rendszer még nem lépett működésbe; az ilyen biztonsági berendezésnek hatásosnak kell lenni 60 °C környezeti hőmérséklet mellett;

e) azokat a tartányokat, amelyeket a védendő területen kívül helyeztek el, megfelelően védeni kell a túlnyomás ellen, maximum 60 °C környezeti hőmérsékletig. Ezek a feltételek érvényesek a hajtógáz tartányaira is;

f) olyan tartányt, amely hajtógázt is tartalmaz, fel kell szerelni manométerrel, vagy ezzel egyenértékű szerkezettel, amely lehetővé teszi a hajtógáz nyomásának ellenőrzését. A közelben el kell helyezni a nyomás/hőmérséklet hányadost jelző táblát;

g) a csövezést és szerelvényeket acélból vagy hőnek hasonlóan ellenálló anyagból kell készíteni;

h) a védendő területen belül elhelyezett tartányok hajtóanyagként csak nitrogént tartalmazhatnak, amelyet megfelelő nyomáson kell ezekben a tartányokban tartani;

i) a kifolyószelepeket úgy kell elhelyezni, hogy lehetővé tegyék az oltóanyag egyenletes elosztását, és úgy kell kialakítani, hogy az oltóanyag egyenletes és teljes keveredését biztosítsák a levegővel annak érdekében, hogy az oltóanyag erős helyi koncentrációja elő ne forduljon;

j) a csőrendszert és a kifolyószelepeket úgy kell kialakítani, hogy lehetővé tegyék az oltóanyag bejutását a védendő területre 10 másodpercen belül, feltételezve, hogy az oltóanyag folyékony halmazállapotú 0 °C környezeti hőmérséklet mellett;

k) a tűzoltó rendszernek alkalmasnak kell lenni a kormányállásból vagy egyéb megfelelőnek ítélt helyről való működtetésre; ennek a helynek a védendő helyiségen kívül kell lennie;

nem engedélyezett olyan automatikus kioldószerkezet használata, amely nincs felszerelve hangjelző berendezéssel;

l) amennyiben egy tűzoltó rendszer csak bizonyos területeket véd, a használati utasítást és az egyes területeken szükséges oltóanyag mennyiségét világosan jelezni kell;

m) a pneumatikus, hidraulikus és elektromos ellenőrző rendszert kell kiépíteni úgy, hogy minimalizálni lehessen tűz vagy robbanás esetére a helytelen működés valószínűségét;

n) a tűzoltó rendszert legalább 12 hónaponként vizsgálni kell. Ez a vizsgálat legalább a következőkre terjed ki:

- az egész rendszer külső vizsgálata,

- a zárólemezek törésére szolgáló elektromos rendszer megfelelő működésének ellenőrzése,

- a tartányokban levő nyomás ellenőrzése.

A tartányokban a megengedhető nyomásesés nem lehet több 10 %-nál.

A második ellenőrzés során a tartányokban levő oltóanyag mennyiségét is ellenőrizni kell. Az oltóberendezésekben az ilyen anyag mennyiségének csökkenése nem haladhatja meg az 5 %-ot;

o) a szemlét végzők által aláírt szemlebizonyítványoknak a hajón kell lenni;

p) amennyiben a hajón egy vagy több halon 1301-gyel üzemelő tűzoltó rendszer található, amelyeket megvizsgáltak, a következőket kell bejegyezni a hajó számára kiállított bizonyítvány 18-as pontjánál:

"… (db) beépített tűzoltó rendszer, amely halon 1301-gyel üzemel. Az előírt bizonyítványokat a hajón kell tartani."

7.04. Szolgálati csónakok

7.04.1. A 150 t-nál nagyobb hordképességű önjáró teherhajókat és uszályokat, valamint a 150 m3 feletti vízkiszorítású vontatóhajókat, tolóhajókat és vontató-toló hajókat fel kell szerelni legalább egy szolgálati csónakkal.

7.04.2. A szolgálati csónakot úgy kell a hajón elhelyezni, hogy azt teljes biztonságban és a legkisebb késéssel lehessen vízre tenni, ha szükséges, megfelelő emelőberendezés segítségével.

7.04.3. A 7.04.1. és 7.04.2. pontban előírt szolgálati csónaknak legalább a következő feltételeknek meg kell felelnie:

a) három személy számára elegendő ülőhellyel kell rendelkeznie; az ülőhelyek szélessége min. 0,45 m személyenként;

b) kellő szilárdsággal kell rendelkeznie;

c) térfogatának legalább 1,5 m3-nek vagy az L × B × H szorzatnak legalább 2,7 m3-nek kell lennie;

d) a szabadoldalnak három, egyenként kb. 75 kg súlyú személlyel terhelt állapotban legalább 25 cm-t kell kitennie;

e) megfelelő stabilitással kell rendelkeznie. Ez akkor tekinthető megfelelőnek, ha két, egyenként kb. 75 kg súlyú személy ugyanazon az oldalon a csónak széléhez a lehető legközelebb ül, és ilyenkor a szabadoldal legalább 10 cm-t tesz ki;

f) a vízzel teljesen megtelt, de személyekkel nem terhelt csónak maradék felhajtóerejének kg-ban legalább 30 × hosszúság × szélesség × oldalmagasság értéket ki kell tennie;

g) a csónakban legalább a következő felszerelésnek kell lennie:

- egy készlet evező,

- egy kikötőkötél,

- egy szapoly.

7.04.4. A 7.04.3. pontban:

- hosszúság a szolgálati csónak maximális hossza (m-ben),

- szélesség a maximális szélesség (m-ben),

- oldalmagasság a maximális oldalmagasság (m-ben).

7.05. Mentőgyűrűk, mentőgömbök és mentőmellények

7.05.1. Minden hajón legalább három mentőgyűrűnek, vagy két mentőgyűrűnek és két mentőgömbnek kell lennie. Ezeket a fedélzeten megfelelő helyen, használatra készen kell tárolni, és nem szabad a tartóikban rögzíteni. Legalább egy mentőgyűrűnek a kormányállás közvetlen közelében kell lennie.

40 m-nél nem hosszabb önjáró teherhajókon elegendő két mentőgyűrű.

Legalább egy mentőgyűrűt vagy mentőgömböt fel kell szerelni megfelelő hosszúságú dobókötéllel.

7.05.2. A mentőgyűrűknek:

- édesvízben legalább 7,5 kg felhajtóerővel kell rendelkezniük,

- megfelelő anyagból kell készülniük, és ellenállónak kell lenniük olajjal és olajszármazékokkal, valamint 50 °C-ig terjedő hőmérséklettel szemben,

- olyan színűnek kell lenniük, hogy vízben jól láthatók legyenek,

- tömegüknek legalább 2,5 kg-nak kell lennie,

- belső átmérőjének 0,45 m ± 10 %-nak kell lennie,

- a mentőgyűrűt kapaszkodókötéllel kell körbevenni.

7.05.3. A mentőgömböknek:

- édesvízben legalább 7,5 kg felhajtóerővel kell rendelkezniük,

- megfelelő anyagból kell készülniük, és ellenállónak kell lenniük olajjal és olajszármazékokkal, valamint 50 °C-ig terjedő hőmérséklettel szemben,

- olyan színűnek kell lenniük, hogy vízben jól láthatók legyenek,

- saját tömegüknek legalább 1 kg-nak kell lennie,

- azokat kapaszkodóhálóval kell körbevenni.

7.05.4. Minden, a hajón rendszeresen tartózkodó személy közvetlen közelében egy mentőmellénynek kell lennie.

7.05.5. A mentőmellényeknek felhajtóerő, anyag és szín tekintetében ki kell elégíteniük a 7.05.2. pont szerinti feltételeket.

A felfújható mentőmellények önműködően vagy kézileg legyenek felfújhatók; azoknak szájjal is felfújhatónak kell lenniük.

8. FEJEZET

CSEPPFOLYÓSÍTOTT GÁZZAL ÜZEMELŐ HÁZTARTÁSI BERENDEZÉSEK

8.01. Általános rendelkezések

8.01.1. Minden cseppfolyósított gázzal üzemelő berendezés lényegében olyan ellátóegység, amely egy vagy több gázpalackból, egy vagy több nyomáscsökkentő szelepből, egy elosztórendszerből és egy fogyasztókészülékekből áll.

8.01.2. A berendezéseket csak kereskedelmi propánnal szabad üzemeltetni.

8.02. Berendezés

8.02.1. A cseppfolyósított gázzal üzemelő berendezésnek alkalmasnak kell lennie a propánnal való üzemeltetésre, azt a helyes gyakorlattal összhangban kell beszerelni, továbbá meg kell felelnie a bizonyítványt kiadó tagállam hatályos rendeleteinek.

8.02.2. A cseppfolyósított gázzal üzemelő berendezések csak háztartási célokra szolgálhatnak a lakóterekben és a kormányállásban.

8.02.3. A hajón több, egymástól elkülönített berendezés is üzemeltethető. A rakománytérrel vagy rögzített tartállyal elválasztott lakótereket ugyanolyan berendezésről kiszolgálni nem szabad.

8.03. Gázpalackok

8.03.1. Csak jóváhagyott, 5-től 35 kg-ig terjedő töltőtömegű gázpalackok használhatók.

8.03.2. A gázpalackoknak meg kell felelniük a bizonyítványt kiadó tagállam hatályos előírásainak.

A gázpalackoknak rendelkezniük kell hivatalos pecséttel, amely tanúsítja, hogy az előírt vizsgálatokon megfeleltek.

8.04. A gázellátó berendezés elhelyezése és elrendezése

8.04.1. A 35 kg befogadóképességet meg nem haladó palackok esetében az ellátóberendezést a fedélzeten különálló vagy falba süllyesztett szekrényben kell elhelyezni, a lakótéren kívül olyan helyzetben, hogy az a fedélzeten a közlekedést ne akadályozza. Nem építhető azonban a mellső vagy hátsó habvédlemez mellé. A szekrény a felépítmény falába süllyesztve is kialakítható, feltéve hogy az csak kifele nyitható. Úgy kell elrendezni, hogy a fogyasztó készülékekhez menő csővezetékek hossza a lehető legrövidebb legyen.

Egy berendezésről egy időben legfeljebb négy palack üzemeltethető automatikus fordítókapcsoló használatával vagy anélkül. A pótpalackokkal együtt legfeljebb hat palack lehet a hajón berendezésenként.

A nyomáscsökkentőt, vagy kétfokozatú csökkentés esetén a nyomáscsökkentő első fokozatát a hozzátartozó palackok szekrényének falához kell rögzíteni.

8.04.2. Az ellátóberendezést úgy kell elhelyezni, hogy a szivárgó gáz a szekrényből el tudjon távozni, annak a veszélye nélkül, hogy a hajó belsejébe hatolhasson, vagy érintkezésbe tudjon kerülni olyasmivel, ami lángra tudja lobbantani.

8.04.3. A szekrényt tűzálló anyagból kell gyártani, és a megfelelő szellőztetés érdekében alul és felül szellőzőnyílásokkal kell ellátni. A palackokat álló helyzetben kell a szekrényben elhelyezni oly módon, hogy ne tudjanak felborulni.

8.04.4. A szekrényt úgy kell megtervezni és elhelyezni, hogy a palackok hőmérséklete az 50 °C-ot ne léphesse túl.

8.04.5. A szekrény külső oldalán el kell helyezni a 6.05.9. pontban leírtak szerint, a "Cseppfolyósított gázzal működő berendezés" és a "Tilos a dohányzás" feliratokat.

8.04.6. Ha a szekrény belső megvilágítására szükség van, akkor annak elektromosnak kell lennie, és a szerelvényeknek lángbiztosnak kell lenniük.

8.05. Tartalék és üres palackok

A tartalék és az üres palackokat, amelyek nincsenek a gázellátó berendezés szekrényében, a lakótéren és a kormányálláson kívül, e fejezet 8.04. pontjának követelményeivel összhangban kialakított szekrényben kell tárolni.

8.06. Nyomáscsökkentő szelepek

8.06.1. A fogyasztókészülékeket a palackokkal csak egy olyan elosztórendszeren keresztül szabad összekötni, amely egy vagy több nyomáscsökkentővel van ellátva, és amelyek a gáznyomást a fogyasztási nyomásra csökkentik le. A nyomáscsökkentés egy vagy két fokozatban lehetséges. Valamennyi nyomáscsökkentőt a 8.07. szerint meghatározott állandó nyomásra kell beállítani.

8.06.2. Az utolsó nyomáscsökkentőket el kell látni olyan készülékkel, vagy közvetlenül utánuk be kell építeni egy olyan készüléket, amely a nyomáscsökkentő szelep meghibásodása esetén a vezetéket a túlnyomástól automatikusan megvédi. Amennyiben ez a védőkészülék gázt bocsát ki, úgy azt a szabadba kell kivezetni annak kockázata nélkül, hogy a gáz a hajó belsejébe jusson, vagy olyasmivel kerüljön érintkezésbe, ami a gázt lángra lobbanthatja; ha szükséges, erre a célra külön csővezetéket kell beépíteni.

8.06.3. A védőkészüléket, valamint a szellőzőket védeni kell a víz behatolása ellen.

8.07. Gáznyomások

8.07.1. A gáznyomásnak az utolsó nyomáscsökkentő kivezető nyílásánál több mint 0,05 barnak kell lennie a légköri nyomás felett, 10 %-os tűréssel.

8.07.2. Kétfokozatú nyomáscsökkentés esetén az átlagnyomás legfeljebb 2,5 bar lehet a légköri nyomás felett.

8.08. Cső- és tömlővezetékek

8.08.1. A csővezetékeket acélból vagy rézből kell készíteni.

A palackok csatlakozóvezetékeiként azonban propánhoz megfelelő nagynyomású tömlőket vagy spirálcsöveket kell használni. A nem beépített gázfogyasztó készülékek azonban csatlakoztathatók legfeljebb 1 méter hosszúságú, megfelelően hajlékony tömlőkkel.

8.08.2. A vezetékeknek ki kell tudniuk állni azokat az igénybevételeket és korróziós hatásokat, amelyek a hajón normál üzemi körülmények között fellépnek, és jellemzőik és kialakításuk révén biztosítaniuk kell a gázfogyasztó készülékek részére a megfelelő nyomású gáz áramlását.

8.08.3. A csővezetékekben a lehetőleg legkevesebb csőkötésnek kell lennie. A csővezetékeknek és a kötéseknek gáztömörnek kell lenniük minden előforduló rezgés és megnyúlás ellenére is.

8.08.4. A csővezetékeknek jól hozzáférhetőnek kell lenniük, azokat szakszerűen kell rögzíteni és minden olyan helyen védeni, ahol ütésnek vagy törésnek lehetnek kitéve, különösen ott, ahol acél válaszfalakon vagy fémből készült térelválasztó falakon vezetik át azokat.

Az acélcsövek teljes külső felületét korrózióvédelemmel kell ellátni.

8.08.5. A tömlővezetékeknek és azok kötéseinek ki kell állniuk bármilyen igénybevételt, amely a hajón a normál üzemi körülmények között előfordulhat. A tömlőket feszültségmentesen úgy kell fektetni, hogy teljes hosszúságukban ellenőrizhetők legyenek.

8.09. Elosztórendszer

8.09.1. A cseppfolyósított gázzal üzemelő berendezés egyetlen része sem helyezhető el a géptérben.

A veszélyes áruk szállítására vonatkozó előírások hatálya alá tartozó tartályhajókon a cseppfolyósított gázzal üzemelő berendezés egyetlen része sem helyezhető el a raktérben.

8.09.2. Egy könnyen és gyorsan hozzáférhető szelepnek azt a célt kell szolgálnia, hogy általa a teljes elosztórendszer elzárható legyen.

8.09.3. Minden egyes gázfogyasztó készüléket az elosztórendszer külön ágvezetékével kell táplálni, és minden ágvezetéket saját elzáró készülékkel kell vezérelni.

8.09.4. A szelepeket lehetőség szerint olyan helyekre kell szerelni, ahol az időjárás hatásaitól és az ütésektől védve vannak.

8.10. Gázfogyasztó készülékek és azok beszerelése

8.10.1. Csak olyan propánnal üzemelő fogyasztókészülékek szerelhetők be, amelyeket a bizonyítványt kiállító tagállam jóváhagyott, és amelyek olyan szerelvényekkel vannak ellátva, amelyek hatásosan megakadályozzák a gázszivárgást az üzemi vagy a gyújtóláng kialvása esetén.

8.10.2. A fogyasztókészülékeket úgy kell elhelyezni és bekötni, hogy az összekötő csövek véletlenszerű meggörbülésének veszélye ne álljon fenn.

8.10.3. A fűtőkészülékeket és a vízmelegítőket füstgázok elvezetésére szolgáló csőbe kell bekötni.

8.10.4. Gázfogyasztó készülékek elhelyezése a kormányállásban csak akkor megengedett, ha a kormányállás szerkezete olyan, hogy gázszivárgás esetén a gáz nem juthat be a hajó mélyebben fekvő tereibe, elsősorban a vezérlőberendezés átvezetésein keresztül a géptérbe.

Tartályhajókon, amelyek a veszélyes áruk szállítására vonatkozó előírások hatálya alá tartoznak, gázfogyasztó készülék a kormányállásban nem helyezhető el.

8.10.5. Gázfogyasztó készülék hálóhelyiségekben csak akkor helyezhető el, ha az égés a helyiség levegőjének felhasználása nélkül megy végbe.

8.10.6. Azokat a gázfogyasztó készülékeket, amelyeknél az égés olyan helyiség levegőjének a felhasználásával történik, amelyben üzemeltetik őket, csak elegendően nagy helyiségben szabad elhelyezni.

8.10.7. A veszélyes áruk szállítására vonatkozó előírások hatálya alá tartozó tartályhajókon a gázfogyasztó készülékeket jól megkülönböztethető vörös jellel kell ellátni.

8.11. Szellőztetés és a füstgáz elvezetése

8.11.1. Azokban a helyiségekben, ahol olyan gázfogyasztó készülékek vannak, amelyekben az égés a környező levegő felhasználásával történik, a készülék teljesítményével összhangban meghatározott méretű szellőzőnyílásokon keresztül kell a friss levegő bevezetését és a füstgáz elvezetését biztosítani.

8.11.2. A szellőzőnyílások zárószerkezettel nem rendelkezhetnek, és nem nyílhatnak a hálóhelyiségekbe.

8.11.3. A füstgázt elvezető eszközöket úgy kell kialakítani, hogy a füstgázt biztonságosan elvezessék. Üzembiztosnak kell lenniük, és tűzálló anyagból kell készülniük. Működésüket a ventilátorok nem befolyásolhatják.

8.12. Használati és biztonsági utasítások

A hajón megfelelő helyen el kell helyezni a berendezés használatára vonatkozó utasításokat. Ennek, többek között, a következőket kell tartalmaznia megfelelő nyelven vagy nyelveken:

- "az elosztórendszerre nem csatlakoztatott palackok csapjait még akkor is zárt állapotban kell tartani, ha a palackok feltételezhetően üresek",

- "a tömlőket ki kell cserélni, mihelyt azt állapotuk szükségessé teszi",

- "az összes palackot bekötve kell tartani, kivéve ha a csatlakozó csöveket csapokkal elzárták vagy eltömítették".

8.13. Átvétel

A cseppfolyósított gázzal üzemelő berendezés használatbavétele előtt, minden módosítás és javítás után, továbbá a 8.15. pont szerinti tanúsítás valamennyi megújításánál az említett teljes berendezést alá kell vetni egy, a bizonyítványt kibocsátó tagállam elismert szakértője által végzett átvételi vizsgálatnak. Az átvételi vizsgálat során a szakértőnek ellenőriznie kell, hogy a berendezés megfelel-e e fejezet követelményeinek. Az átvételi jelentését meg kell küldenie a bizonyítványt kiállító hatáskörrel rendelkező hatóságnak.

8.14. Próbák

A berendezés próbáit a szerelést követően a következők szerint kell elvégezni:

8.14.1. Közepes nyomású vezetékek az első nyomáscsökkentő kimenete és az utolsó nyomáscsökkentő előtt elhelyezett szelepek között:

a) szilárdsági próba levegővel, inert gázzal vagy folyadékkal, a légköri nyomás feletti 20 bar nyomáson;

b) tömörségi próba levegővel vagy inert gázzal, a légköri nyomás feletti 3,5 bar nyomáson.

8.14.2. Fogyasztási nyomás alatt álló csővezetékek az egyetlen, vagy az utolsó nyomáscsökkentő és a fogyasztókészülékek előtti szelepek között:

- levegővel vagy inert gázzal végzett tömörségi próba a légköri nyomás feletti 1 bar nyomáson.

8.14.3. Csővezetékek az egyetlen vagy utolsó nyomáscsökkentő és a fogyasztókészülékek kezelőszervei között:

- tömörségi próba a légköri nyomás feletti 0,2 bar nyomáson.

8.14.4. A 8.14.1. b), 8.14.2. és 8.14.3. pontban említett próbáknál a vezetékek akkor tekinthetők gáztömörnek, ha - a normális kiegyenlítődéshez elegendő idő elteltével - az ezt követő 10 perc alatt a próbanyomás nem csökken.

8.14.5. A palackok csatlakozói, a csövek és egyéb, a palackban uralkodó nyomásnak kitett szerelvények, valamint a nyomáscsökkentő és a fogyasztói vezeték közötti csatlakozások:

- tömörségi próba üzemi nyomáson egy habképző anyag felhasználásával.

8.14.6. Valamennyi fogyasztókészüléket a névleges gáznyomáson üzembe kell helyezni, és ellenőrizni kell, hogy az égés a szabályozó különböző állásainál megfelelő-e.

A biztonsági készülékeket kifogástalan működés szempontjából kell ellenőrizni.

8.14.7. A 8.14.6. pont szerinti próbák után valamennyi, füstcsőbe bekötött fogyasztókészülék esetében ellenőrizni kell azt, hogy névleges nyomáson, öt percig tartó üzemeltetést követően, becsukott ablakok és ajtók mellett és a szellőzőberendezések működtetése közben az áramlásbiztosítónál nem lép-e ki füstgáz.

Ha nem csak pillanatnyi gázkilépésről van szó, akkor annak okát azonnal ki kell deríteni, és a hibát el kell hárítani. A készülékek használata addig nem hagyható jóvá, amíg minden hibát el nem hárítottak.

8.15. Tanúsítás

8.15.1. A bizonyítványnak magában kell foglalnia egy tanúsítást abban az értelemben, hogy a 8.13. pont szerinti átvételt követően valamennyi cseppfolyósított gázzal üzemelő berendezés megfelel e fejezet követelményeinek.

8.15.2. A tanúsítás érvényességének időtartama a három évet nem haladhatja meg. Megújítására csak a 8.13. pont szerint elvégzett ismételt átvétel után van lehetőség.

Ha a hajótulajdonos vagy annak képviselője indokolt kérelmet nyújt be, a tagállam, amely a bizonyítványt kiadta, legfeljebb hat hónappal meghosszabbíthatja a tanúsítás érvényességét a 8.13. szerinti szemle elvégzése nélkül. Ezt a meghosszabbítást be kell jegyezni a bizonyítványba. A meghosszabbítás eredményeként a következő szemle normális esetben esedékes időpontja nem halasztható el.

9. FEJEZET

EGYSZEMÉLYES RADARHAJÓZÁSRA KIALAKÍTOTT KORMÁNYÁLLÁSRA VONATKOZÓ KÜLÖNLEGES RENDELKEZÉSEK

9.01. Általános rendelkezések

A kormányállás akkor tekinthető kifejezetten egyszemélyes radarhajózásra kialakítottnak, ha kielégíti ennek a fejezetnek a követelményeit.

9.02. Általános kialakítási követelmények

9.02.1. A kormányállást úgy kell kialakítani, hogy a kormányos feladatát ülő helyzetben tudja ellátni.

9.02.2. Valamennyi berendezést, műszert és vezérlőszerkezetet úgy kell elhelyezni, hogy a kormányos menetben kényelmesen tudja kezelni anélkül, hogy helyét elhagyná, illetve a radarképernyőt szem elől tévesztené.

A hajó vezetéséhez szükséges kezelőberendezések legyenek könnyen üzemi helyzetükbe állíthatók. Ez a helyzet legyen egyértelműen felismerhető.

9.02.3. Az ellenőrző műszereknek könnyen leolvashatónak kell lenniük, azokat fokozatmentesen szabályozható megvilágítással kell ellátni, a kormányálláson belüli világítási viszonyoktól függetlenül úgy, hogy a megvilágítás ne legyen zavaró, és ne rontsa a láthatóságot.

9.02.4. A kormányállást szabályozható fűtőberendezéssel kell ellátni. A kormányállás elsötétítő berendezése nem akadályozhatja a kormányállás szellőzését.

9.03. Radarkészülék és fordulásjelző

9.03.1. A radarképernyő - a kormányos kormány melletti szokásos testhelyzetében - nem lehet lényegesen a kormányos látóterén kívül.

9.03.2. A radarképnek jól láthatónak kell lennie letakarás és árnyékolás nélkül, függetlenül a kormányálláson kívüli megvilágítási viszonyoktól.

9.03.3. A fordulásjelzőt közvetlenül a radarképernyő alatt vagy felett kell elhelyezni.

9.04. Jelző- és jeladó berendezések

9.04.1. A fényeket és fényjelzéseket olyan kapcsolóval kell vezérelni, amely elrendezése megfelel a fények és fényjelzések tényleges elhelyezkedésének. Minden fényt és fényjelzést ellenőrizni kell egy olyan színű jelzőlámpával, mint az ellenőrzött fény vagy fényjelzés, és amely a kapcsolóba vagy mellé van építve. A fények és fényjelek bármelyikének meghibásodása esetén a megfelelő jelzőlámpa kialszik.

9.04.2. A figyelmeztető hangjeleket lábbal kell vezérelni.

9.05. A hajó kormányzásának és a motorok vezérlésének berendezései

9.05.1. A hajó kormánymeghajtását egy vízszintes vezérlőkar segítségével kell vezérelni. A karnak könnyen mozgathatónak kell lennie, és a kar, valamint a hajó középvonala által bezárt szögnek pontosan tükröznie kell a kormánylapátok kitérését. A vezérlőkarnak bármely helyzetben elengedhetőnek kell lennie, a kormánylapátok helyzetének megváltoztatása nélkül. Kormányozható Voith-Schneider-propellerek vezérlésére a fentiekkel egyenértékű vezérlőrendszert kell alkalmazni.

Ha a hajó fel van szerelve hátrameneti kormánnyal vagy orrkormánnyal, akkor azokat külön karokkal kell vezérelni.

9.05.2. Minden motor vezérlését egy külön karral kell végezni, amely függőleges síkban, körív mentén, gyakorlatilag párhuzamosan mozog a hajó hossztengelyével. Ennek a karnak a hajóorr felé való elmozdításával az előremenetet, a hajófar felé való elmozdításával pedig a hátramenetet kell biztosítani. A hajtásnak be kell kapcsolni vagy irányt kell váltania, amikor a kar közelítőleg nulla helyzetben van. Egy világosan megkülönböztethető kattanásnak kell jelezni, amikor a kar a nulla helyzetbe jut.

A kar elmozdulási szöge a nulla helyzetből a "teljes sebességgel előre" helyzetbe, valamint a nulla helyzetből a "teljes sebességgel hátra" helyzetbe, nem haladhatja meg a 90°-ot.

9.05.3. A propellerek forgásirányát és fordulatszámát jelezni kell.

9.06. Farhorgony-kezelőszervek

A kormányosnak, az ülőhelyének elhagyása nélkül le kell tudnia ereszteni a farhorgonyt. Ez a követelmény nem vonatkozik azokra a tolt kötelékekre vagy mellévett alakzatokra, amelyek hossza nem haladja meg a 86 m-t.

9.07. Távbeszélő-berendezések

9.07.1. A hajót el kell látni a hajó-hajó kapcsolatot biztosító rádiótelefon-berendezéssel. A vétel hangszórón, az adás beépített mikrofon segítségével történik. A kormányosnak mindkét műveletet végre kell tudni hajtani. A vételről az adásra való átállást nyomógombbal kell megoldani. A kormányosnak ezt a berendezést az ülésből el kell tudni érnie.

Adott esetben ugyanezek az előírások alkalmazhatók a navigációs információs szolgálat eszközeire is.

9.07.2. Ha a kormányállás olyan rádiótelefonnal van felszerelve, amely nyilvános hálózatra csatlakozik, akkor a vétel a hajóvezető ülésénél levő hangszórón át történjék. Mindamellett a hajó-hajó kapcsolat mikrofonja semmiképpen sem használható nyilvános hírközlési szolgálaton keresztül történő hívásokra.

9.07.3. Minden hajót kommunikációs rendszerrel kell ellátni. Ennek legalább a következő helyekkel kell összeköttetést biztosítania:

- a hajó orrával vagy a kötelék első tagjával,

- a személyzeti kabinokkal, és

- a kormányos kabinjával.

A vételnek külön hangszórón át, az adásnak egy beépített mikrofonon keresztül kell történnie, amelyik lehet a hajó-hajó kapcsolatra használt is, azzal a feltétellel, hogy ez nem okoz zavart a két hálózat közt. Az átkapcsolást vételről adásra nyomógombokkal vagy váltókapcsolókkal kell megoldani.

9.08. Riasztójelzés

9.08.1. A kormányos rendelkezésére kell állni egy "ki-be" kapcsolóval vezérelt riasztórendszernek. Olyan kapcsolók alkalmazása, amely a kapcsoló eleresztésekor önműködően visszatérnek a "ki" állásba, nem megengedett.

9.08.2. E jelzés hangnyomásszintjének a lakóhelyiségekben legalább 75 dB/A-nek kell lennie. A géptérben 5 db/A-val meg kell haladnia a környezet zajszintjét, a teljes teljesítménnyel üzemelő motorok mellett.

9.09. Egyéb berendezések

A fent felsorolt berendezéseken kívül a lehető legkevesebb berendezés alkalmazandó.

9.10. Bejegyzés a bizonyítványba

Ha a hajó eleget tesz a fenti fejezet követelményeinek, akkor a bizonyítványba a következő bejegyzést kell tenni:"Egyszemélyes radarhajózásra jóváhagyva.".

10. FEJEZET

TOLT, VONTATOTT KÖTELÉK VAGY MELLÉVETT ALAKZAT KIALAKÍTÁSÁRA ALKALMAS HAJÓKRA VONATKOZÓ KÜLÖNLEGES RENDELKEZÉSEK

10.01. Tolóhajók

10.01.1. A tolóhajók orrában tolóbakot kell kialakítani, amelynek szélessége a hajó legnagyobb szélességének legalább kétharmadát kell kitennie. A tolóbakot úgy kell megtervezni, hogy a csatolási műveletek megkezdésétől kezdve az azt végző hajószemélyzet könnyen és veszély nélkül tudjon a csatolóeszközzel egyik hajóról a másikra közlekedni.

A tolóbaknak olyannak kell lennie, hogy a tolóhajó a bárkákhoz viszonyítva állandó helyzetet tudjon felvenni, és legfőbbképpen meggátolja azt, hogy a tolóhajó a bárkák farához képest oldalirányban el tudjon mozdulni.

10.01.2. A tolóhajókat el kell látni a szükséges csatolóeszközzel; ha a csatoláshoz sodronyköteleket használnak, a tolóhajókat fel kell szerelni legalább két speciális csörlővel vagy azokkal egyenértékű berendezéssel.

10.01.3. A főmotorokat a kormányállásból kell vezérelni. A gépek működését a kormányállásban felszerelt berendezésekkel kell figyelemmel kísérni.

10.02. Bárkák

10.02.1. A 3. fejezet, valamint a 7.02., 7.04. és 7.05.1. pont bárkákra nem vonatkozik. Az 5.06. pont nem vonatkozik azokra az uszályokra, amelyek nem rendelkeznek lakótérrel, géptérrel vagy kazántérrel.

10.02.2. A hajón szállítható bárkáknak meg kell felelniük a következő szerkezeti követelményeknek:

a) A 2.02.3. szerinti vízmentes, keresztirányú válaszfalak elhagyhatók, ha a hajóorr legalább annak az ütközésnek a 2,5-szeresét fel tudja venni, amelyet a hajóbizonyítványt kiállító tagállam által elismert hajóosztályozó társaság előírásai szerint épített azonos merülésű belvízi hajó ütközési válaszfala elviselni képes.

b) A 2.02.5. ponttól eltérve, a kettősfenék nehezen hozzáférhető tereinek nem szükséges vízteleníthetőnek lenniük, feltéve hogy az érintett terek térfogata nem haladja meg a hajón szállított bárka vízkiszorításának 5 %-át a legnagyobb engedélyezett merülésnél.

c) A fedélzetek, oldalfedélzetek és fedélzeti nyílások fedelének felületét csúszásgátló bevonattal kell ellátni. A lejtős felületeken szükség szerint kiemelkedő léceket kell alkalmazni.

d) Ott, ahol a fedélzetek és oldalfedélzetek a hajóoldallal szöget zárnak be, legalább 0,03 m magas lábléceket vagy hosszgerendát és legalább 0,9 m magas védőkorlátot kell felszerelni; a védőkorlát lehet leszerelhető.

A hajóorrban védőkorlát nem szükséges.

10.03. Tolásra alkalmas önjáró teherhajók és vontatók

Önjáró teherhajók és vontatók számára toló műveletek végzése a következő feltételek mellett lehetséges:

a) rendelkeznek a 10.01.1. pont szerinti tolóbakkal; vagy

b) olyan megfelelő és hatékony berendezéssel szerelték fel, amely megakadályozza, hogy a tolóhajó a tolt hajó farához viszonyítva oldalirányban elmozdulhasson.

10.04. Tolt kötelékekkel végzett próbák

10.04.1. A hajóbizonyítványnak egy tolóhajó vagy vontató-toló hajó részére való kiadása céljából, vagy egy önjáró teherhajó vagy vontatóhajó bizonyítványába "tolásra alkalmas" pótlólagos bejegyzés céljából a hatáskörrel rendelkező hatóság dönt atekintetben, hogy a köteléket aláveti-e próbáknak és milyeneknek, és hogy a próbákat azokkal az alakzatokkal végezze el, amelyeket a legkedvezőtlenebbnek ítél meg. A bizonyítványban utalni kell azokra a feltételekre, amelyek mellett a tolóhajó a bizonyítványt megkapta, vagy amelyek esetén a "tolásra alkalmas" bejegyzés érvényes.

10.04.2. A próbákkal igazolni kell, hogy:

a) a kötelék megfelelő iránystabilitással rendelkezik;

b) egy jelentős irányváltoztatás és az azt követő azonnali visszaállítás az eredeti irányba könnyen és gyorsan elvégezhető;

c) a kötelék elegendően nagy holt vízi sebességgel rendelkezik;

d) a hátrameneti propulziós teljesítmény elegendő ahhoz, hogy a kötelék szükség esetén a folyásiránnyal megegyező irányban is meg tudjon állni;

e) a tolt kötelék össze- és szétcsatolása során a csatolóberendezés könnyen és biztonságosan kezelhető.

A csatolóberendezésnek ki kell elégítenie a következő követelményeket:

- fenn kell tartania a kötelék merevségét,

- egyenletes megfeszítést kell létrehoznia, lehetőség szerint különleges csörlők segítségével.

10.04.3. A fenti próbák során a hajóbizonyítvány kiadására illetékes hatóság a bárkákba beépített különleges berendezések (úgymint kormány, propulziós berendezések stb.) hatását nem veszi figyelembe, kivéve ha ezek a bárkák mindig ugyanabban a kötelékben közlekednek. Ebben az esetben a köteléket továbbító hajó bizonyítványában fel kell tüntetni az engedélyezett bárkák nevét.

10.05. Vontatóhajók

A vontatási műveletek engedélyezéséhez a járműveknek a következő követelményeket kell kielégíteniük:

a) a vontatóberendezéseket úgy kell elhelyezni, hogy használatuk közben a személyzet és a rakomány biztonságát ne veszélyeztessék. A hajónak vontatás alatt megfelelően kormányozhatónak és stabilnak kell lennie;

b) a kormányosnak képesnek kell lennie arra, hogy a propulziós berendezést saját maga működtesse, vagy arra, hogy ezeket a műveleteket ellenőrizze anélkül, hogy a kormányállást elhagyná;

c) sodronykötéllel végzett vontatás esetén a vontatás céljára csörlőket vagy egy vonóhorgot kell alkalmazni, amely a kormányállásból kioldható. A vontatóberendezést a hajócsavar síkja előtt kell felszerelni. Ez nem vonatkozik azonban a csuklós vontatóhajókra.

10.06. Mellévett alakzatok továbbítására tervezett hajók

Mellévett alakzatok továbbításának engedélyezéséhez a hajónak:

1. eleget kell tennie a 10.05. a) és b) rendelkezéseinek;

2. rendelkeznie kell olyan szerelvényekkel, amelyek számuk és elrendezésük folytán biztosítják, hogy az önjáró teherhajó és a továbbított hajó mind terhelt, mind terheletlen állapotban biztonságosan összecsatolt állapotban maradnak.

11. FEJEZET

EGÉSZSÉGVÉDELEM ÉS BIZTONSÁG A SZEMÉLYZETI LAKÓTEREKBEN ÉS A MUNKAÁLLOMÁSOKON

11.01. Általános rendelkezések

11.01.1. Azokon a hajókon, ahol a személyzet folyamatos, munkaidőn kívüli jelenlétére is szükség van, lakóteret kell kialakítani.

11.01.2. A lakóteret úgy kell megtervezni, méretezni és berendezni, hogy megfeleljen a személyzet tagjainak biztonságára, egészségvédelmére és kényelmére vonatkozó követelményeknek. Az ilyen lakótérnek eleget kell tennie a 11.02.-11.12. pontban előírt követelményeknek.

11.01.3. A szemle végrehajtásáért felelős hatóság mentességet adhat a következőkben megállapított előírások alól, amennyiben a fedélzeten tartózkodók biztonságát, egészségét és kényelmét más, egyenértékű módon biztosítják.

11.01.4. A 11.03., 11.08.2., 11.09., 11.10. és 11.11. nem vonatkozik azokra a lakóterekre, amelyeket kizárólagosan a személyzet olyan tagjai használnak, akiket nem munkaszerződéssel alkalmaztak. Ezeket az eltéréseket a hajóbizonyítvány 21. rovatában fel kell tüntetni.

11.02. Lakóterek elhelyezése és felszerelései

11.02.1. A lakóteret az ütközési válaszfal mögött, és amennyire lehetséges, a fedélzet felett kell elhelyezni.

A hajó mellső részén kialakított lakótér padlószintje nem lehet 1,2 m-nél mélyebben, mint a legnagyobb merülés síkja.

Ez alól mentesség adható olyan lakóterek esetében, amelyek nincsenek állandóan elfoglalva.

11.02.2. A lakótérnek könnyen és teljesen veszélytelenül megközelíthetőnek kell lennie.

Általános szabály, hogy a lakótér és a konyhák fedélzetre nyíló folyosón keresztül legyenek elérhetők.

11.02.3. A lakótereket úgy kell elhelyezni és berendezni, hogy lehetőleg védve legyenek a hajó egyéb részeiből (pl. a géptérből vagy a rakterekből) kiáramló szennyezett levegő bejutásával szemben. Ahol mesterséges szellőzést alkalmaznak, annak szívónyílásait úgy kell elhelyezni, hogy a fenti követelmény teljesüljön. A konyhából vagy az egészségügyi helyiségekből az áporodott levegőt a legrövidebb úton kell a hajóból kivezetni.

11.02.4. A lakótereket védeni kell az elviselhetetlen zajjal és rezgésekkel szemben. A megengedhető legnagyobb hangnyomásszintek a következők:

- 70 dB (A) a nappali helyiségekben,

- 60 dB (A) a hálóhelyiségekben, kivéve azokon a hajókon, amelyek csak nappal üzemelnek.

11.02.5. Süllyedés vagy tűz esetére, a gyors evakuálás lehetővé tétele érdekében a lakóteret vészkijáratokkal kell ellátni, lehetőség szerint távol egymástól, és ha mód van rá, a hajó bal és jobb oldalán.

Ez nem vonatkozik:

a) azokra a lakóterekre, amelyek több kijárattal, ablakkal vagy tetőablakkal rendelkeznek, és így lehetővé teszik a gyors evakuálást;

b) az egészségügyi helyiségekre.

11.02.6. Vészkijáratok és vészkijáratként szolgáló ablakok, tetőablakok legalább 0,36 m2 nyílással kell hogy rendelkezzenek, és a nyílás rövidebb oldala hosszának legalább 0,5 m-nek kell lennie.

11.03. A lakótér méretei

11.03.1. A személyzeti lakótérben az állómagasság nem lehet kevesebb 2 m-nél.

11.03.2. A lakótér szabad padlófelülete nem lehet kevesebb, mint 2 m2 személyenként. A mozgatható bútorok úgymint székek, asztalok által elfoglalt területet a szabad padlófelületbe be kell számítani.

11.03.3. Az egy személyre számított légtérfogat a nappali helyiségekben egy főre számítva legalább 3,5 m3 kell legyen, és a hálóhelyiségekben legalább 5 m3 az első személy számára és 3 m3 a második személy részére. Ez a légtérfogat a szekrények, ágyak stb. levonása után megmaradó térfogat.

11.03.4. A nappali és a hálóhelyiségek térfogata nem lehet kisebb, mint 7 m3.

11.03.5. A WC-k minimális padlófelülete 1 m2 kell legyen (legalább 0,75 m széles és legalább 1,1 m hosszú).

11.03.6. A hálókabinok legfeljebb két felnőtt tartózkodására tervezhetők.

11.04. Lakótéri csőrendszerek

A lakótéri csőrendszereknek meg kell felelniük az 5.05.8. szerinti követelményeknek.

11.05. Bejáratok, ajtók és folyosók a lakótérben

11.05.1. A lakótérbe vezető bejáratokat úgy kell kialakítani, és méreteiket úgy kell megállapítani, hogy használatuk veszélytelen és egyszerű legyen.

Ez a követelmény akkor tekinthető teljesítettnek, ha:

a) a bejárat előtt elegendő hely van az akadálytalan belépéshez;

b) a bejáratok kellő távolságban vannak azoktól a berendezésektől, amelyek veszélyt jelenthetnek, úgymint a csörlők, a vontató-, valamint a rakodóberendezések;

c) a nyílás szabad szélessége legalább 0,6 m és a bejárat teljes magassága küszöblemezzel együtt legalább 1,9 m. Megengedett, hogy az utóbbi méret tolótető vagy fedél alkalmazásával valósuljon meg;

d) az ajtónyílásban lévő küszöblemez legfeljebb 0,4 m magas, más biztonsági rendelkezés sérelme nélkül;

e) a vészkijáratok nyílásait szigeteléssel látják el és tűzálló anyaggal burkolják.

11.05.2. Az ajtók és csuklópánttal ellátott fedelek véletlenszerű kinyílását vagy becsukódását meg kell gátolni.

11.05.3. Az ajtókat olyan zárszerkezetekkel kell felszerelni, amelyek mindkét oldalról működtethetők.

11.05.4. Ha a lakótérnek nincs a fedélzet szintjében lévő bejárata, és a magasságkülönbség 0,30 m vagy több, akkor a lakóteret lépcsőkön keresztül kell megközelíteni.

11.05.5. A lépcsőknek rögzítettnek kell lenniük. Biztonságos közlekedést kell biztosítaniuk, és ez akkor tekinthető teljesítettnek, ha:

a) szélességük legalább 0,50 m;

b) a lépcsőfokok mélysége legalább 0,15 m;

c) a lépcsőfokok csúszásmentesek,

d) ha a lépcsőfokok száma négynél több, akkor legalább egy korláttal kell azokat ellátni.

11.06. Lakótéri padlók, falak és mennyezetek

11.06.1. A padlót, a falakat és a mennyezeteket úgy kell elkészíteni, hogy tisztításuk könnyű legyen. A padlóburkolatoknak csúszásmentesnek kell lenniük. A felületek burkolatai nem lehetnek károsak az egészségre.

11.06.2. A lakóteret, beleértve azokat a folyosókat is, amelyek a hajónak a személyzeti lakóterként szolgáló részén vannak, szigetelni kell a kívülről vagy a közeli, illetve a szomszédos terekből származó hideg és meleg ellen.

11.07. Lakóterek fűtése és szellőzése

11.07.1. A lakóteret el kell látni olyan fűtési rendszerrel, amely alkalmas a kielégítő hőmérséklet fenntartására olyan időjárási és klímaviszonyok között, amelyeknek a hajó ki van téve.

11.07.2. A lakóteret megfelelően szellőztetni kell, akkor is, ha a bejárat zárva van. A szellőzés szabályozásának olyannak kell lennie, hogy a megfelelő légcserét bármilyen klímaviszonyok között biztosítani tudja.

11.08. A lakótér természetes és mesterséges megvilágítása

11.08.1. A lakóteret megfelelő módon meg kell világítani. A nappali helyiségeket, a hálóhelyiségeket és a konyhát természetes megvilágítással kell ellátni, és az ablakok lehetőség szerint a hajón kívülre nézzenek.

11.08.2. A lakóteret megfelelő elektromos világítással kell ellátni.

11.08.3. Valamennyi, folyékony tüzelőanyaggal működő világítókészüléknek fémből kell készülnie, és csak 55 °C lobbanáspont feletti tüzelőanyaggal vagy petróleummal üzemeltethető. Rögzíteni kell annak érdekében, hogy ne jelentsen tűzveszélyt.

11.09. A lakótér berendezése

11.09.1. A személyzet minden tagjának saját ággyal kell rendelkeznie. Az ágyak méreteinek meg kell felelniük az emberi test biometrikus adatainak.

11.09.2. Az ágyakat nem szabad egymás mellett úgy elhelyezni, hogy az ágy csak a másik ágyon átmászva legyen elérhető.

11.09.3. Az ágynak a padlószinttől legalább 0,3 m magasan kell lennie. Ha az egyik ágy a másik felett van elhelyezve, akkor a felső ágyat megközelítőleg az alsó ágy alja és a fedélzeti gerendák alsó éle közötti távolság felénél kell elhelyezni. Mindegyik ágy felett legalább 0,6 m szabad térnek kell lennie.

11.09.4. Az ágyakat, beleértve az ágyak kereteit is, kemény, sima anyagból kell készíteni. Ha az egyik ágy a másik felett van elhelyezve, a felső ágyat alulról porfogó huzattal kell bevonni.

11.09.5. A személyzet minden tagja részére zárható ruhásszekrényt kell biztosítani. A szekrények magasságának legalább 1,7 m-nek és hasznos alapterületének legalább 0,25 m2-nek kell lennie.

11.09.6. A rossz időben végzett, valamint a piszkos munkához használt ruhák tárolására jól szellőztetett helyet kell biztosítani, de ez nem lehet a kabinokban, a nappali helyiségekben vagy az étkezőkben.

11.10. Konyhák, étkezők és raktárak

11.10.1. Általánosságban, a hajóknak legalább egy, a hálóktól elkülönített olyan helyiséggel kell rendelkezniük, amely konyha vagy konyha és nappali helyiség céljául szolgál (nappali-konyha).

11.10.2. A konyhákat, illetve a nappalival kombinált konyhákat a következőkkel kell felszerelni:

a) főzőkészülékek;

b) mosogatólefolyóval;

c) ivóvízellátásra szolgáló berendezés;

d) hűtőszekrény a személyzet létszámának megfelelő befogadóképességgel;

e) a szükséges szekrények és polcok.

11.10.3. Az étkezőhelyiségeknek és nappali-konyháknak elegendő alapterülettel kell rendelkezniük annyi személy részére, ahányan azokat egy időben igénybe veszik; az ülőhelyek szélességének legalább 0,6 m-nek kell lennie.

11.10.4. Az étkezőket és a nappali-konyhákat megfelelő számú asztallal és támlás székkel kell berendezni.

11.10.5. Az állandó személyzettel rendelkező hajókon hűtő- és az élelmiszerek számára tárolóhelyiségeket kell biztosítani. Ennek a térnek száraznak és jól szellőzöttnek kell lennie. Biztosítani kell e terek higiéniai szempontból kifogástalan állapotát. A hűtő- és hideg tárolóhelyiségeknek belülről nyithatónak kell lenniük akkor is, ha kívülről zárták be azokat.

11.11. Egészségügyi berendezések

11.11.1. A lakótérrel rendelkező hajókat legalább a következő egészségügyi berendezésekkel kell ellátni:

a) az ivóvízrendszerre kötött, hideg- és melegvíz-csatlakozással ellátott mosdókagyló, lakótéri egységenként vagy minden négy főre. A mosdókagylónak megfelelő nagyságúnak kell lennie, és repedezésre nem hajlamos vagy nem korrodáló anyagból kell készülnie;

b) az ivóvízrendszerre kötött hideg- és melegvíz-csatlakozással ellátott zuhanyozó vagy fürdőkád lakótéri egységenként vagy minden hat főre;

c) egy WC minden lakótéri egységben vagy minden hat főre.

11.11.2. Az egészségügyi berendezéseknek a lakóhelyiségek közvetlen közelében kell lenniük. A WC-k nem rendelkezhetnek közvetlen bejárattal a konyhákba, az étkezőkbe vagy a nappali-konyhákba.

11.11.3. Az egészségügyi berendezésekkel felszerelt helyiségeknek ki kell elégíteniük a következő követelményeket:

a) a padlóknak és a falaknak tartós, vízálló anyagokból kell készülniük;

b) a padlók és a falak találkozási helyeinek vízhatlannak kell lenniük.

11.11.4. A WC-knek a szabadba kell szellőzniük.

11.11.5. A WC-knek öblítőrendszerrel kell rendelkezniük. A WC-ülőkéknek könnyen tisztíthatóknak kell lenniük.

11.12. Ivóvíz-berendezések

11.12.1. a) A lakótérrel ellátott hajóknak egy vagy több ivóvíztartállyal vagy ivóvíz előállítására szolgáló berendezéssel kell rendelkezniükÍ;

b) a tartályoknak a hajón tartózkodó személyek számának megfelelő, személyenként legalább 150 literes űrtartalommal kell rendelkezniük.

11.12.2. Az ivóvíztartályokat úgy kell megtervezni és beépíteni, hogy kizárt legyen a víz szennyeződése vagy ízének és szagának romlása, különös tekintettel a folyékony tüzelőanyag vagy kenőolaj hatása következtében.

Az ivóvíztartályokat lehetőleg védeni kell az ivóvíz túlzott felmelegedése ellen.

11.12.3. Az ivóvíztartályokat szintmutatóval el kell látni.

11.12.4. Az ivóvíztartályoknak más célra szolgáló tartályokkal közös falai nem lehetnek.

11.12.5. Az ivóvíztartályoknak a belső tisztítás céljából nyílással vagy búvónyílással kell rendelkezniük.

11.12.6. Nyomás alatti ivóvíztartályok csak természetes összetételű sűrített levegővel üzemeltethetők. Ha a sűrített levegőt nyomás alatti palackokból nyerik, amelyeket a hajó üzeméhez vagy egyéb célra használnak, vagy kompresszorral állítják elő, akkor közvetlenül a nyomás alatti víztartály elé levegőszűrőt vagy olajleválasztót kell beépíteni, kivéve azt az esetet, ha a vizet és a sűrített levegőt membrán választja el egymástól.

11.12.7. Ivóvízvezetékek más folyadékok tárolására szolgáló tartályokon vagy tartányokon nem vezethetők keresztül. Más folyadékok vagy gázok szállítására szolgáló csövek ivóvíztartályokon nem vezethetők keresztül.

Az ivóvízellátásra szolgáló rendszert más csőrendszerekkel összekötni tilos.

Az ivóvízrendszer csöveinek tartósnak és sima bevonatúnak kell lenniük, valamint csatlakozókkal kell rendelkezniük a parton lévő vízcsapokhoz.

11.12.8. Az ivóvíztartályok töltőnyílásait és csatlakozócsöveit jelöléssel kell ellátni, amely figyelmezteti a használót, hogy oda más folyadékot ne töltsön.

11.13. Biztonsági berendezések

11.13.1. A hajókat úgy kell berendezni, hogy a személyzet könnyen tudjon mozogni és dolgozni. Ahol szükséges, a mozgó részeket és a fedélzeti nyílásokat biztonsági berendezéssel kell ellátni, és burkolattal, korlátokkal és kapaszkodókkal kell azokat felszerelni. A csörlőket és a vonóhorgokat úgy kell kialakítani, hogy biztosítsák a munkavégzés biztonságát.

A hajón végzett munkához szükséges valamennyi berendezést úgy kell megtervezni, elhelyezni és védelemmel ellátni, hogy a hajón az egyes műveletek, a karbantartás és a javítás biztonságosan és könnyen elvégezhető legyen.

11.13.2. A fedélzetnek a csörlők és a kikötőbakok közelében, valamint az oldalfedélzetnek, a géptéri padlóknak, lépcsőfordulóknak, lépcsőknek és az oldalfedélzeti kikötőbakok tetejének csúszásmentesnek kell lenniük.

11.13.3. Az oldalfedélzeti kikötőbakok tetejét és minden akadályt azokon a területeken, ahol a személyzet mozog (pl. a lépcsők lépcsőfokait) világos színű festéssel meg kell jelölni.

11.13.4. A megtelt raktárak fedelének rögzítéséhez megfelelő berendezést kell alkalmazni.

11.14. A munkaterületek megközelíthetősége

11.14.1. A munkaterületeknek könnyen és biztonságosan megközelíthetőnek kell lennie.

11.14.2. Ha a bejáratok, kijáratok és átjárók szintjében 0,5 m-nél nagyobb különbség mutatkozik, akkor a lépcsőket, létrákat, hágcsókat vagy hasonló felszereléseket kell alkalmazni. Lépcsőt akkor kell alkalmazni, ha a tartósan elfoglalt munkaállomás szintje 1 m-rel meghaladja azt a szintet, ahonnan az elérhető.

11.14.3. Vészkijáratoknál érthetően jelölni kell azok rendeltetését.

11.14.4. A kijáratok számának, kialakításának és méreteinek, beleértve a vészkijáratokét is, összhangban kell lenniük a helyiség rendeltetésével és nagyságával.

11.15. A munkaállomások méretei

11.15.1. A munkaállomások méreteinek olyannak kell lenniük, hogy a személyzet ott dolgozó minden tagja megfelelő mozgásszabadsággal rendelkezzen.

11.15.2. A tartósan elfoglalt munkahelyek méreteinek kielégítőnek kell lenniük a következők biztosítására:

a) legalább 7 m3 nettó légtérfogat, kivéve a 40 m-nél rövidebb hajók kormányállásá;

b) szabad padlóterület és állómagasság minden munkaállomáson, amely biztosítja a műveletekhez és az ellenőrzéshez, valamint a szokásos karbantartási és javítási munkához szükséges mozgásszabadságot.

11.15.3. Az oldalfedélzetek szabad szélességének legalább 0,6 m-nek kell lennie; ez a méret a kikötőbakoknál csökkenthető.

11.16. Esés elleni védelem

11.16.1. A vízhez közeli vagy olyan helyzetű munkaállomásokat, ahol a szintkülönbség az 1 métert meghaladja, a személyzet megcsúszása vagy leesése ellen megfelelő felszereléssel kell ellátni.

11.16.2. Személyzettel közlekedő hajókon megcsúszás vagy a hajóból való kiesés megakadályozására kapaszkodóból, térdmagasságú korlátból és láblécből álló korlátokat kell felszerelni. Személyzet nélküli hajókon egy kapaszkodókorlát is elegendő.

11.17. Munkaállomások bejáratai, ajtói és lépcsői

11.17.1. A személyek mozgására és a rakomány mozgatására szolgáló átjárók, bejáratok és folyosók nagyságának és elrendezésének olyannak kell lennie, hogy azokon kockázat és baleset nélkül lehessen közlekedni. A minimumkövetelmények a következők szerint teljesítettnek tekinthetők:

a) a bejárati nyílások előtt elegendő hely van az akadálytalan mozgáshoz;

b) a nyílások megfelelő távolságban vannak a veszélyforrást jelentő berendezésektől;

c) az átjárók szabad szélessége összhangban van a munkaállomások rendeltetésével és legalább 0,6 m, kivéve a 8 m-nél kisebb szélességű hajókat, ahol az átjárók szélessége 0,5 m-re csökkenthető;

d) az állómagasság, a küszöböt is beleértve legalább 1,9 m.

11.17.2. Az ajtókat úgy kell kialakítani és elhelyezni, hogy nyitásuk és zárásuk az azt végző személyre ne jelentsen veszélyt. Az ajtókat véletlenszerű nyitódás vagy záródás ellen védelemmel kell ellátni, továbbá mindkét oldalról nyithatónak és zárhatónak kell lenniük.

11.17.3. A szintkülönbségek áthidalására készített szerkezetek, elsősorban a lépcsők, a létrák és a hágcsók használata nem jelenthet veszélyt. A minimumkövetelmények a következők szerint teljesülnek:

a) a lépcsők és a létrák tartósan rögzítettek, vagy megcsúszás és felborulás ellen biztosítottak;

b) a lépcsők szélessége legalább 0,50 m és a korlátok közötti távolság legalább 0,6 m, továbbá a létrák és hágcsók szélessége legalább 0,30 m;

c) a lépcsőfok mélysége legalább 0,15 m;

d) a lépcsőfokok és a hágcsók megcsúszás veszélye nélkül biztonságosan használhatók, a fokok felülről láthatóak;

e) a négynél több fokú lépcsők korláttal vannak ellátva;

f) a függőleges létrák felső kijáratánál kapaszkodók vannak;

g) a hordozható létrák (raktártéri létrák) felborulás és megcsúszás ellen biztosítva vannak és olyan hosszúak, hogy a vízszintessel bezárt 60o-os állásszög mellett a raktárnyílás keretén 1 m-rel túlnyúlnak. A létrák szélessége legalább 0,40 m és a talpánál legalább 0,50 m;

h) a hágcsókat függőlegesen úgy rögzítik, hogy nem tudnak elfordulni vagy lekapcsolódni és a fokok közötti távolság legfeljebb 0,30 m.

11.17.4. A vészkijáratok és a vészkijárat céljára tervezett ablakok és tetőablakok szabad nyílásának legalább 0,36 m2-nek kell lennie, és a legkisebb méretnek legalább 0,50 m-nek kell lennie.

11.18. Padlók, fedélzetfelületek, raktártéri burkolatok, falak, mennyezetek, ablakok és tetőablakok

11.18.1. A padlóknak és a raktártéri burkolatoknak a belső munkaállomásokon, a fedélzeti felületeknek a külső munkaállomásokon, továbbá azoknak a felületeknek, ahol a személyzet mozgást végez, kellő szilárdsággal kell rendelkezniük, és nem idézhetnek elő megcsúszást vagy elesést.

11.18.2. A fedélzeti vagy padlónyílásokat nyitott állapotukban beesés elleni védelemmel kell ellátni.

11.18.3. A padlókat, a fedélzet felületeit, a raktártéri burkolatokat, a falakat és a mennyezeteket úgy kell kialakítani, hogy tisztíthatóak legyenek.

11.18.4. Az ablakokat és a tetőablakokat úgy kell elhelyezni és felszerelni, hogy kezelésük és tisztításuk veszélytelen legyen.

11.19. Munkaállomások szellőztetése és fűtése

11.19.1. Azokat a zárt tereket, ahol munkavégzés történik, a raktárhelyiségek kivételével, szellőzéssel kell ellátni. A szellőzőberendezések nem okozhatnak huzatot és megfelelő, rendszeres légcserét kell biztosítaniuk a munkaállomáson tartózkodó személyek számára.

Ahol a természetes légcsere nem kielégítő, mesterséges szellőztetést kell alkalmazni. A légfrissítés mértéke óránkénti ötszörös légcsere esetében tekinthető megfelelőnek.

11.19.2. A tüzelőberendezés vagy szellőzőberendezés a munkahelyek levegőjének minőségét károsan nem befolyásolhatja.

11.19.3. A hajó belsejében lévő állandó munkaállomások megfelelő hőmérsékletének fenntartására alkalmas fűtőberendezést kell beépíteni.

11.20. Munkahelyek természetes és mesterséges megvilágítása

11.20.1. A munkaállomásokon, lehetőség szerint zárt ajtók mellett is, megfelelő természetes megvilágítást kell biztosítani. Az állandó munkaállomásoknak a hajóból közvetlenül kifelé kell nézniük, amennyiben azt az üzemeltetési és tervezési követelmények lehetővé teszik.

11.20.2. A megvilágítás nem lehet vakító.

11.20.3. A munkaállomások villanykapcsolóit az ajtó mellett könnyen elérhető helyre kell szerelni.

11.21. Zaj és rezgés elleni védelem

11.21.1. Az állandó munkaállomásokat és az ott lévő berendezéseket úgy kell megtervezni és hangszigeteléssel ellátni, hogy az ott dolgozók biztonságát és egészségét védjék a zajtól és a rezgéstől.

A 2.06.7. és 3.15. pont sérelme nélkül, az állandóan elfoglalt munkaállomásokon a környezeti zajszint nem lépheti túl a 90dB(A) értéket fejmagasságban, és minden bejáratot el kell látni világosan megfogalmazott figyelmeztetéssel.

11.21.2. Ha ezt a zajszintet túllépik, megfelelő számú egyéni hallásvédő eszközt kell biztosítani.

11.21.3. A munkaállomásokat úgy kell elhelyezni, berendezni és megtervezni, hogy a személyzet tagjai ne legyenek kitéve káros rezgéseknek.

12. FEJEZET

A 4-ES ZÓNÁRA VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEKET KIEGÉSZÍTŐ, A 3-AS ZÓNÁBA TARTOZÓ BELVÍZI UTAKON ÜZEMELŐ HAJÓKRA VONATKOZÓ MŰSZAKI KÖVETELMÉNYEKKEL KAPCSOLATOS RENDELKEZÉSEK

(A 4.02. és 4.03. szerinti követelményeket nem kell alkalmazni a 3-as zónába sorolt vízi utakra)

12.01. Hajóépítési követelmények

Hajók, tolt kötelékek és mellévett alakzatok 86 m-t meghaladó maximális hosszal.

12.01.1. Minden gépi meghajtású hajót, amelynek teljes hossza meghaladja a 86 m-t, úgy kell építeni, hogy képes legyen a folyásiránnyal megegyező irányban időben megállni, miközben kielégítően kormányozható marad a megállás során és azt követően. Ez a követelmény vonatkozik a 86 m-nél hosszabb tolt kötelékekre és mellévett alakzatokra is.

Ebből a célból megállási próbával igazolható, hogy hátramenetben a hajtóerő kielégítő-e. A megállási próbára nincs szükség akkor, ha más módon bizonyítható e feltétel kielégítése.

A hajó vagy kötelék megengedett maximális vízkiszorítását a folyásiránnyal megegyező irányban a megállási próba vagy a bizonyítás eredménye határozza meg; a szemlebizonyítványba ennek megfelelő bejegyzés kerül.

12.01.2. A hajónak, tolt köteléknek vagy mellévett alakzatnak képesnek kell lennie egy megfelelő minimális sebesség elérésére.

12.02. Szabadoldal, biztonsági távolság és merülési mércék

12.02.1. Fogalommeghatározások

Ebben a fejezetben:

a) "L hosszúság" a hajótest maximális hossza, kormánylapát és orrárboc nélkül;

b) "B szélesség" az oldallemezelés vagy palánkolás külső szélei közt mért maximális távolság, a lapátkerék nélkül;

c) "hajóközép" az L hosszúság fele;

d) "zárt felépítmény" olyan szilárd és vízmentes falakkal rendelkező felépítmény a fedélzet felett, amely a fedélzethez vízmentesen és tartósan rögzített;

- a "felépítmény szélessége" ennek a közepes szélessége, és

- a "felépítmény magassága" ennek közepes függőleges magassága, a hajó oldalán a felépítményfedélzet teteje és a szabadoldal fedélzet közt mérve; ha a falakon nyílások vannak, pl. ablakok, ajtók, akkor a felépítmények magasságát a nyílások legalsó pontjáig mért érték adja;

e) a szerkezeti egységek és berendezések akkor tekinthetők "vízhatlan"-nak, ha úgy vannak kialakítva, hogy megakadályozzák a víz bejutását a hajóba:

- amikor 1 m vízoszlop nyomásának vannak kitéve egy percen át, vagy

- amikor legalább 1 bar nyomású vízsugárnak vannak minden oldalról és a teljes felületen kitéve, 10 percen keresztül;

f) a szerkezeti egységek és berendezések akkor tekinthetők "fröccsenő víz- és időjárásálló"-nak, ha normál körülmények közt csak jelentéktelen mennyiségű vizet engednek át.

12.02.2. Biztonsági távolság

1. A biztonsági távolság nem lehet 30 cm-nél kisebb.

2. Azoknál a hajóknál, amelyek nyílásai nem zárhatók fröccsenő víz- és időjárásálló módon, és amelyek nyitott raktártérrel hajóznak, a biztonsági távolságot 20 cm-rel meg kell növelni.

Nyitott raktártérrel rendelkező hajók esetén az a növelés mindamellett csak a raktárnyílásra vonatkozik, és csak addig, amíg a legnagyobb merülés síkja és a raktárnyílás felső éle közti távolság az előírt 50 cm-t el nem éri.

12.02.3. Szabadoldal

1. A szabadoldalnak a folytonos fedélzettel rendelkező, fedélzethajlat és felépítmény nélküli hajóknál 150 mm-nek kell lenni.

Ez az érték az alap szabadoldal a fedélzethajlattal és felépítménnyel rendelkező hajóknál is.

2. F = F

−

β

· Se

+ β

· Se

215

ebben a képletben:

- F0 az alap szabadoldal a 12.02.3. 1. pont szerint (mm-ben),

- α helyesbítési együttható, amely figyelembe veszi az összes meglévő felépítményt,

- α =

ΣleL

ebben a képletben:

- le a felépítmény tényleges hossza (méterben),

- L a hajó hossza, (m-ben) a 12.02. 1. pont szerint,

- Se1 és Se2 mindenkor a tényleges mellső és hátsó fedélzethajlat (mm-ben),

- β1 és β2 helyesbítési együtthatók a mellső, illetve hátsó fedélzethajlathoz, amely a hajó végein meglévő felépítményekből adódik,

- β1 értéket a következő képlettel kell kiszámítani:

β

= l −

- β2 értéket a következő képletből kell kiszámítani:

β

= l −

3le2L

ezekben a képletekben:

- le1 a mellső felépítmény tényleges hossza (m-ben),

- le2 a hátsó felépítmény tényleges hossza (m-ben).

Mindazonáltal a tényleges hosszúságot csak annyiban kell figyelembe venni, ha az az L hajó hosszúság mellső vagy hátsó negyedében fekszik.

3. Se = p S

ebben a képletben:

- S a tényleges fedélzethajlat a vizsgált hajóvégen (mm-ben),

- az S-re elől nem vehető fel 1000 mm-nél nagyobb érték,

- S-re hátul nem vehető fel 500 mm-nél nagyobb érték, és

- p az

X

L

viszony függvényében a következő táblázatból vett együttható:

XL | 0,25 és több | 0,20 | 0,15 | 0,10 | 0,05 | 0 |

p | 1 | 0,8 | 0,6 | 0,4 | 0,2 | 0 |

X

L

viszony közbenső értékeire a p együtthatót lineáris interpolálással kell meghatározni.

X annak a pontnak a végtől mért abszcisszája, ahol a fedélzethajlat 0,25 S-sel egyenlő (lásd az ábrát).

+++++ TIFF +++++

Amennyiben β2 Se2 nagyobb β1 Se1-nél, akkor β1 Se1-et kell β2 Se2 értékének tekinteni.

4. le = l

b

B

− 1,5h0,6 × 0,6

ebben a képletben:

- l a vizsgált felépítmény tényleges hosszúsága (m-ben),

- b a vizsgált felépítmény szélessége (m-ben),

- B a hajó szélessége a 12.02.1. pont szerint (m-ben)

(azonban az le1-ként és le2-ként a hajó szélességének a kérdéses felépítmény középpontjánál mért értéket kell venni),

- h a vizsgált felépítmény magassága (m-ben)

(azonban a raktárak esetén a h értéke úgy adódik, hogy a raktárnyílás magasságát a 12.02.2. pont szerinti biztonsági távolság felével csökkenteni kell).

A h-ra semmilyen esetben nem szabad 0,6 × 0,6 méternél (vagyis 0,36 m2-nél) nagyobb értéket venni.

b

Bβ

kisebb, mint 0,6 akkor a zárójelben lévő értéket nullával kell behelyettesíteni (vagyis az lě tényleges felépítményhosszúság nullával lesz egyenlő).

12.02.4. Minimális szabadoldal

A szabadoldal a 12.02.3. pontban leírt levonások figyelembevételével sem lehet kevesebb 50 mm-nél.

Mindamellett a hatáskörrel rendelkező hatóság kisebb szabadoldalt is meghatározhat, amennyiben a személyzet számára biztosított a veszély nélküli mozogás a hajó teljes hossza mentén, munkájának ellátása érdekében.

12.02.5. Merülési jelek

Különböző belvízi hajózási zónákban (1., 2., 3. és 4. zónák) közlekedő hajókon fel kell tüntetni egy 150 mm hosszú vízszintes vonalat és egy vagy több kiegészítő merülésvonalat, a hajóorr felé, a hátsó és mellső merülési jeleken, egy vagy több belvízi hajózási zóna tekintetében.

A függőleges és vízszintes vonalaknak 30 mm vastagnak kell lenniük. Az orr felé néző jelek mellett fel kell tüntetni 60 × 40 mm-es számokkal a megfelelő zónákat (lásd az 1 és 2. ábrát).

12.03. Felszerelés

Mentőgyűrűk, mentőgömbök és mentőmellények.

40 m-nél nem hosszabb önjáró hajókon legalább három mentőgyűrűnek vagy két mentőgyűrűnek és két mentőgömbnek kell lennie.

+++++ TIFF +++++

+++++ TIFF +++++

12.04. Tolt, vontatott kötelék vagy mellévett alakzat kialakítására alkalmas hajókra vonatkozó különleges rendelkezések

12.04.1. A tolóhajókat gépi hajtású horgonycsörlőkkel kell felszerelni.

12.04.2. Vontatásra alkalmas hajók

Vontatási műveletek ellátására a hajóknak ki kell elégíteniük a következő követelményeket:

a) A hajók hossza nem haladhatja meg a 86 m-t; kivételesen, a helyileg illetékes hatóság engedélyezheti a 86 m hosszúságot meghaladó hajó részére a folyásiránnyal megegyező irányban való vontatást, amennyiben az általa megállapítandó követelményeket kielégítik. Ugyanez alkalmazandó a tolóhajókra is, amelyeket 86 × 12 m-es és ennél nagyobb kötelékek tolására kívánnak alkalmazni.

b) Amennyiben fennáll annak a veszélye, hogy a vontatókötelek megsérthetik a hajó farát, kötélterelő íveket kell beépíteni.

13. FEJEZET

ÜZEMBEN LÉVŐ HAJÓKRA VONATKOZÓ ELTÉRÉSEK

13.01. A már üzemben lévő hajókat, illetve amelyeket 1985. január 1-je előtt kezdtek építeni, de szerkezetük és felszereléseik nem elégítik ki teljesen az irányelv rendelkezéseit, az első, az ezen irányelv 8. cikke (2) bekezdésében előírt műszaki szemle időpontját követő egy éven belül összhangba kell hozni azokkal az intézkedésekkel, a következő 1. táblázatban feltüntetettek kivételével, amelyekre a következő feltételeket kell alkalmazni:

a) A táblázat első oszlopában felsorolt követelményeket az irányelv 8. cikkében előírt első szemle időpontját követő 5 éven belül kell teljesíteni.

b) A második oszlopban szereplő követelmények nem vonatkoznak azokra a már üzemben lévő hajókra, ahol a hajó és a személyzet biztonságát egyéb, megfelelő módon biztosítják.

c) A 13.01. a) és 13.01. b) pontban említett eltérések nem vonatkoznak azokra a részekre, amelyeket megváltoztattak vagy kicseréltek.

d) Ha a 13.01. pontban, a 13.01. a) pontban szereplő követelmények teljesítése (az átmeneti időszak lejárta után), és a 13.01. c) pontban szereplő követelmények teljesítése nem lehetséges, vagy indokolatlan költségekkel járna, a bizonyítvány kiadásáért felelős hatóság azoktól eltérhet.

e) Az irányelv hatálybalépését követő első szemle során a 13.01. a) pont szerint adott eltérések lényeges részleteit be kell jegyezni a hajóbizonyítványba. A 13.01. d) pont értelmében adott eltéréseket akkor kell bejegyezni, amikor azokat megállapítják.

13.02. Az egyszemélyes radarhajózásra már jóváhagyott hajóknak öt év alatt kell a 9. fejezet követelményeinek megfelelniük. Ilyen jóváhagyásért első alkalommal folyamodó hajók ezt a jóváhagyást akkor kaphatják meg, ha már megfelelnek a 9. fejezetnek.

13.03. Azok a hajók, amelyek 1985. január 1-jén rendelkeznek CO2-vel mint oltóanyaggal működő, tartósan beépített tűzoltó berendezésekkel, megtarthatják ezeket a berendezéseket, feltéve hogy azok eleget tesznek a következő feltételeknek:

A CO2 használata, tartósan beépített berendezések oltóanyagaként, a következő feltételek mellett engedélyezhető:

a) A CO2 berendezéseket csak géptérben, kazán- és szivattyútérben szabad használni.

b) Minden tartósan beépített CO2 berendezést el kell látni egy vészjelző készülékkel, amelynek a vészjele tisztán hallható legyen minden helyiségben, amelyet CO2-vel kell elárasztani, még a lehető legmagasabb üzemi zajszint mellett is, és világosan megkülönböztethető kell legyen a hajó minden más figyelmeztető hangjelzésétől.

A CO2 vészjelzésnek a szomszédos terekben is tisztán hallhatóaknak kell lenniük - zárt közlekedési nyílások és a lehető legmagasabb üzemi zajszint mellett - ha ezeket a tereket csak az elárasztandó tereken keresztül lehet elhagyni.

A CO

2

-vel elárasztandó terek be- és kijáratainál megfelelő helyen, a következő feliratot kell elhelyezni fehér alapon piros betűkkel, holland, francia és német nyelven, valamint azoknak a tagállamoknak a nyelvé(i)n, ahol a hajó közlekedik:

"Ezt a területet a CO2 vészjelzés megszólalásakor azonnal el kell hagyni (a vészjel leírása) - fulladásveszély".

c) Minden, a CO2 oltórendszert működésbe hozó készülék közelében tisztán olvasható és tartós használati utasítást kell kihelyezni hollandul, franciául és németül, valamint annak a tagállamnak a nyelvén (nyelvein), ahol a hajó közlekedik.

Azokat a csöveket, amelyek olyan terekben végződnek, amelyekre a CO2 gáz esetleg hat, elzárószerelvénnyel kell ellátni.

A fenti b) pontban előírt vészjelző készüléknek a tűzoltó rendszer működésbe lépése előtt automatikusan kell beindulnia.

d) A CO2 palackokat más területektől elválasztott gáztömör térben kell elhelyezni.

Ez a tér közvetlenül csak kívülről lehet elérhető, és a hajó összes egyéb szellőzőrendszerétől teljesen különálló, megfelelő és független szellőzőberendezéssel kell rendelkeznie.

Ebben a térben a hőmérséklet nem lépheti túl a 60 °C-t.

Minden nyomás alatt álló palackot vörös alapon fehér színű “CO2” felirattal kell ellátni. A betűmagasságnak legalább 6 cm-nek kell lennie.

e) A nyomás alatt álló CO2 tartályoknak, szerelvényeknek és csőrendszernek meg kell felelnie a bizonyítványt kiállító tagállam hatályos előírásainak. Rendelkezniük kell az azt igazoló hivatalos pecséttel, hogy az előírt próbáknak megfeleltek.

f) A fenti b) pontban említett jelzőberendezést legalább 12 havonta egyszer ellenőrizni kell.

A tűzoltó rendszereket legalább kétévente kell ellenőrizni. Ez az ellenőrzés legalább a következőkre terjed ki:

- a teljes rendszer külső vizsgálata,

- a csőrendszer és a kilépőfúvókák működésének ellenőrzése,

- az indítómechanizmus működésének ellenőrzése,

- a CO2 készlet ellenőrzése minden tartályban.

g) A szemlét végzők aláírásával ellátott szemlebizonyítványnak mindig a hajón kell lennie. Ezeknek a bizonyítványoknak meg kell említeniük legalább a fenti ellenőrzéseket, azok eredményeit és az ellenőrzés időpontjait.

h) Amennyiben a hajón egy vagy több olyan CO

2

oltórendszer található, amelyet ellenőrzésnek vetettek alá, akkor a hajó számára kiadott bizonyítvány 18. rovatába a következőket kell bejegyezni:

"…(db) beépített CO2 tűzoltó rendszer. A szükséges bizonyítványokat a hajón kell tartani."

13.04. A 11. fejezet rendelkezései csak az irányelv 8. cikkének (1) bekezdésében említett hajókra vonatkoznak. A biztonság érdekében azonban a 11.01.1., 11.01.3., 11.01.4. pont rendelkezései, és a megjelölt határidőkön belül e fejezet 2. táblázatában található rendelkezések vonatkoznak a 13.01. pontban említett hajókra is.

13.05. A 0,5 m-nél keskenyebb oldalfedélzettel rendelkező meglévő hajókon a korlát helyettesíthető a vízoldalon kifeszített, sodronykötélből készült kapaszkodóval vagy a fedélzeti nyílás mentén végigfutó kapaszkodóval.

1. TÁBLÁZAT

Eltérés | Az üzemben lévő hajókra az első szemlét követő öt éven belül alkalmazandó követelmények | Az üzemben lévő hajókra nem alkalmazható követelmények |

Fejezet | Pont | Alpont | Pont | Alpont |

2. Hajóépítési követelmények | | | 2.02. | 3, 6, 7 |

2.03. | 2, 3 | | |

2.04. | 1, 2, 3, 4, 5 | | |

2.05. | 1, 2, 3 | | |

2.06. | 3, 5, 6 | 2.06. | 2, 7 |

3. Kormánymeghajtás és kormányház | 3.01. | 2 | | |

| | 3.02. | |

3.03. | 2 | 3.03. | 1 |

3.04. | 1, 2, 3 | | |

3.05. | 1, 2 | | |

3.06. | 1, 2 | | |

3.08. | 1, 2, 3, 4 | | |

3.09. | 1, 2 | | |

3.10. | | | |

3.11. | | | |

3.12. | | | |

3.13. | 2, 3, 4, 5 | | |

3.14. | | | |

| | 3.15. | |

3.16. | 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7 | | |

| | 3.17. | |

4. Szabadoldal, biztonsági távolság és merülési mércék | 4.05. | 1, 2, 3 | | |

5. Gépek | | | 5.01. | 3 |

5.02. | 2, 3 | | |

| | 5.03. | 2/kölcsönösen |

| | 5.04. | 1, 2, 3, 4 |

5.05. | 2, 3, 4, 5, 6 | 5.05. | 7, 8 |

5.06. | 8 | 5.06. | 2, 3, 4, 5, 6, 7 |

| | 5.08. | 1, 2 |

| | 5.09. | 2 |

6. Villamos berendezések | | | 6.01. | 2, 3 |

| | 6.02. | 1, 2 |

6.03. | 1, 2, 3, 4 | | |

| | 6.04. | 1, 2 |

6.05. | 1, 2, 5, 6, 7, 8 | 6.05. | 3 |

6.06. | 1, 2, 3, 4, 5 | | |

| | 6.07. | 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9 |

6.08. | | | |

6.09. | 1, 2 | 6.09. | 3 |

| | 6.10. | 1, 2, 3 |

6.11. | 1, 2, 3, 4 | | |

| | 6.12. | 1, 2, 3 |

7. Felszerelések | 7.03. | 6 | 7.03. | 5 |

7.04. | 1, 2 | 7.04. | 3, 4 |

| | 7.05. | 2, 3, 5 |

8. Cseppfolyósított gázzal működő háztartási berendezések | Az egész fejezet, a 8.15. kivételével | Öt év helyett három év | | |

12. A 4-es zónára vonatkozó követelményeket kiegészítő, a 3-as zónába tartozó belvízi utakon üzemelő hajókra vonatkozó műszaki követelményekkel kapcsolatos rendelkezések | | | 12.02. | 2, 3, 4 |

| | 12.03. | |

2. TÁBLÁZAT

Eltérés | Az üzemben lévő hajókra az első szemlét követő öt éven belül alkalmazandó követelmények | Az üzemben lévő hajókra nem alkalmazható követelmények |

Fejezet | Pont | Alpont | Pont | Alpont |

11. Egészségvédelem és biztonság a lakóterekben és munkaállomásokon | 11.01. | 2 | | |

11.02. | 5 | | |

11.05. | 2 | | |

| | 11.08. | 3 |

11.12. | 5, 6, 7 | 11.12. | 8 |

11.13. | 1, 2, 3, 4 | | |

| | 11.14. | 1, 3, 4 |

11.16. | 1, 2 | | |

11.17. | 2 | 11.17. | 3 a) |

11.18. | 1, 2, 4 | | |

11.20 | 2, 3 | | |

| | 11.21. | 2 |

14. FEJEZET

ELJÁRÁS

14.01. Szemle iránti kérelem

A bizonyítványt kiadó hatóság határozza meg a szemlekérelemmel kapcsolatos eljárást, valamint megjelöli a szemle helyét és idejét. Az eljárásnak a kérelem benyújtásától számított ésszerű időn belül kell történnie.

14.02. A hajó bemutatása szemlére

14.02.1. A hajótulajdonos vagy képviselője köteles a hajót üresen, kitisztítva és felszerelt állapotban szemlére kiállítani; köteles továbbá a szemle lefolytatásához szükséges segítségnyújtásra; például egy megfelelő csónak átadására, a személyzet elérhetővé tételére, a hajótest vagy berendezések olyan részei vizsgálatának megkönnyítésére, amelyek közvetlenül nem megközelíthetőek vagy nem láthatók.

14.02.2. Különösen indokolt esetben a hatóság a következőket is elrendelheti:

a) a hajó parton történő szemléje;

b) működési próbák;

c) a hajótest szilárdságának számítással történő bizonyítása;

d) a stabilitás számítással történő bizonyítása, szükség esetén döntéspróba alapján.

14.03. Költségek

A hajó tulajdonosa vagy annak képviselője köteles viselni a szemlével és a hajóbizonyítvány kiállításával kapcsolatos költségeket, az egyes tagállamok által megállapítandó részletes jegyzéknek megfelelően. Nem lehet különbséget tenni olyan okok miatt, mint a lajstromozás állama, a tulajdonos állampolgársága vagy lakóhelye.

14.04. Tájékoztatás

Aki egy hajóra vonatkozó bizonyítvány tartalmának megismeréséhez fűződő érdekét valószínűsíti, a bizonyítványt kiállító hatóságnál a hajóbizonyítványt megismerheti, és arról saját költségén kivonatot vagy hiteles másolatot kérhet, ez utóbbi tényt a másolaton fel kell tüntetni.

14.05. Közösségi hajóbizonyítványok nyilvántartása

14.05.1. A bizonyítványt kiállító hatóságoknak minden bizonyítványt sorszámozni kell, és nyilvántartásba kell venni.

14.05.2. A bizonyítványt kiállító hatóságoknak az általuk kiállított bizonyítványokról másolatot kell tartaniuk, és ebbe be kell vezetni minden bejegyzést, módosítást, visszavonást és cserét.

14.06. A közösségi bizonyítványok kitöltése

1. A bizonyítványokat gépelve vagy nyomtatott nagybetűkkel kell kitölteni. Fekete vagy kék tintát kell használni.

2. Lábjegyzettel kísért bejegyzések, amennyiben nem alkalmazandók, fekete vagy kék tintával kitörölhetők.

3. Ha egy bejegyzés tárgytalan, annak pontozott vonalát folytonos fekete vagy kék vízszintes vonallal kell kihúzni.

4. Változtatandó bejegyzéseket pirossal kell kihúzni. Feketével vagy kékkel törölt bejegyzéseket pirossal alá kell húzni.

5. Az új bejegyzéseket feketével vagy kékkel kell a bizonyítvány 23. rovatába felvenni.

14.07. Megjegyzések a bizonyítvány egyes pontjaihoz

2. A hajó típusának megadásánál az 1. fejezet szerinti meghatározásokat kell használni, amennyire csak lehetséges. Az e meghatározásokra történő hivatkozást is meg kell adni (például "vontató, hivatkozás 1. e) pont").

3. A hivatalos szám az a szám, amelyet a Rajnán vagy Moselle-en történő hajózásra előírtak, vagy ha van ilyen, a nemzeti előírásokban előírt szám.

4. A tulajdonos érvényes postai címe.

15. és 17. Ha a hatóság a bizonyítványt csak egyes zónákra adja, a többi rovatot törölni kell. Egy ilyen bizonyítvány birtokosa később kérhet kiegészítő bizonyítványt, amely más zónákra is érvényes vagy módosíttathatja a bizonyítványt.

15. A köbözési bizonyítványban szereplő adat; két tizedesig.

16. Csak a tömeget, a hosszat és a tényleges szakítóerőt kell megadni. Az oszlopban megadott információ azokra a horgonyokra és láncokra vonatkozik, amelyek a szemle során a hajón voltak.

20. A felsorolás kiegészíthető azokkal az adatokkal, amelyek a nemzeti előírásokban megállapított berendezésekre és felszerelésekre vonatkoznak.

A darabszámokat meg kell adni, a típus megnevezése fakultatív.

21. Meg kell adni az állandó és átmeneti követelményeket a megfelelő cikk megjelölésével és a lejárat idejét.

Az üzemeltetésre, rakományra stb. vonatkozó különleges rendelkezések és feltételek is szerepelhetnek ebben a pontban. Itt lehet utalni a veszélyes áruk szállítására vonatkozó bizonyítványokra.

22-25. Amennyiben szükséges, további adatoknak külön lapok csatolhatók. Ezeket 5a.; 5b.; 6a.; 6b.; stb. módon kell számozni. Az eredeti lapokat a bizonyítványban kell hagyni.

A 10. és szükség esetén 10a. és 10b., stb. lapok a nemzeti jóváhagyási igazolások, nyilatkozatok, illetve tanúsítások számára vannak fenntartva.

A hajóbizonyítványt tartós borítóban kell őrizni. Amennyiben ez nem átlátszó, a hajóbizonyítvány fejlécének másolatát kell a borítón elhelyezni (azaz a bizonyítvány 1. oldalát, legalább "a hajó neve" sorig).

[1] NO E/ECE/626.NO E/ECE/546, 1966. február 15.

--------------------------------------------------

III. MELLÉKLET

KÖZÖSSÉGI BELVÍZI HAJÓBIZONYÍTVÁNY-MINTA

(az irányelv 3. cikke)

+++++ TIFF +++++

+++++ TIFF +++++

+++++ TIFF +++++

+++++ TIFF +++++

+++++ TIFF +++++

+++++ TIFF +++++

+++++ TIFF +++++

+++++ TIFF +++++

+++++ TIFF +++++

+++++ TIFF +++++

--------------------------------------------------

IV. MELLÉKLET

KÖZÖSSÉGI KIEGÉSZÍTŐ BELVÍZI HAJÓBIZONYÍTVÁNY-MINTA

(Az irányelv 4. cikke)

+++++ TIFF +++++

+++++ TIFF +++++

--------------------------------------------------