A Tanács irányelve

(1977. december 19.)

a tagállamok illetékes hatóságainak kölcsönös segítségnyújtásáról a közvetlen adóztatás területén

(77/799/EGK)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉG TANÁCSA,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 100. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Parlament véleményére [1],

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére [2],

mivel az adókijátszások és adókikerülések tagállamok határain túlnyúló gyakorlata csökkenti a költségvetés bevételeit, sérti a tisztességes adózás elvét, torzítja a tőke mozgását és a versenyfeltételeket; mivel e gyakorlat befolyásolja a közös piac működését;

mivel ilyen okoknál fogva a Tanács 1975. február 10-én elfogadta a nemzetközi adókijátszás és adókikerülés leküzdése érdekében a Közösség által bevezetendő intézkedésekről szóló állásfoglalását [3];

mivel a probléma nemzetközi jellege azt jelenti, hogy nem elégségesek azon nemzeti intézkedések, amelyek hatása nem terjed túl egy állam határain; mivel a közigazgatások közötti, kétoldalú megállapodásokon alapuló együttműködés ugyancsak nem képes megakadályozni az egyre inkább nemzetközi jellegű adókijátszás és adókikerülés új formáinak terjedését;

mivel ezért a közös elveknek és szabályoknak megfelelően meg kell erősíteni a Közösségen belül az adóhatóságok együttműködését;

mivel a tagállamok kérelemre kicserélik egymással a konkrét esetre vonatkozó információt; mivel az így megkeresett állam köteles megtenni a szükséges intézkedéseket az ilyen kért információ beszerzésére;

mivel a tagállamok külön megkeresés nélkül is kötelesek kicserélni egymással minden olyan információt, amely megítélésük szerint érinti a jövedelmet és a tőkét terhelő adók pontos megállapítását, különösen akkor, ha úgy tűnik, hogy különböző tagállamokban tevékenykedő vállalkozások között mesterséges nyereségátvitel van, vagy ha adókedvezmények kihasználása érdekében két különböző tagállamban működő vállalkozás egy harmadik ország közreműködésével bonyolít le ilyen ügyleteket, vagy ha bármely oknál fogva adókijátszásra vagy adókikerülésre került vagy kerülhetne sor;

mivel fontos, hogy az egyik tagállam adóhatóságának tisztviselői jelen lehessenek egy másik tagállam területén, ha ezt mindkét állam szükségesnek találja;

mivel az ilyen együttműködés során kellő körültekintéssel kell eljárni annak érdekében, hogy az információ ne juthasson illetéktelen személyek tudomására, azaz gondoskodni kell az állampolgárok és a vállalkozások alapvető jogainak védelméről; mivel ennek érdekében szükség van arra, hogy az a tagállam, amely megkapja ezen információt, azt csak az adózás, valamint a kedvezményezett tagállam adótörvényeinek megkerülése esetén kezdeményezett peres eljárásokhoz használja, illetve minden ettől eltérő felhasználáshoz megkérje az információt átadó tagállam engedélyét; mivel arra is szükség van, hogy az információt átvevő tagállam az információt továbbító tagállamban alkalmazottakkal megegyező titoktartási rendelkezések érvényesítése mellett kezelje a kapott információt minden olyan esetben, amikor az információt továbbító tagállam ezt kéri;

mivel azon tagállam, amelyet a szükséges információ összegyűjtése, illetve az információ megküldése végett keresnek meg, visszautasíthatja a kérést, amennyiben törvényei vagy közigazgatási gyakorlata nem teszi lehetővé, hogy adóhatósága ilyen vizsgálatokat folytasson, valamint saját céljára gyűjtsön és felhasználjon ilyen információt, vagy amennyiben az ilyen információ átadása sérti a közrendet, vagy az valamilyen kereskedelmi, ipari vagy szakmai titok vagy egy kereskedelmi eljárás felfedését jelenti, vagy amennyiben azon tagállam, amelynek az ilyen információt szánják, gyakorlati vagy jogi okoknál fogva nem képes hasonló információ nyújtására;

mivel az együttműködés eljárásainak állandó tanulmányozása és a területen, különösen a vállalkozáscsoportokon belüli mesterséges nyereségátvitel területén felhalmozott tapasztalatok összegyűjtése szükségessé teszi a tagállamok és a Bizottság együttműködését, amelynek célja az eljárások továbbfejlesztése és a Közösség megfelelő szabályainak előkészítése,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Általános rendelkezések

(1) Az irányelv rendelkezései értelmében a tagállamok illetékes hatóságai kicserélnek egymással minden olyan információt, amely lehetővé teszi számukra a jövedelmet és a tőkét terhelő adók pontos megállapítását.

(2) Jövedelmet és tőkét terhelő adónak kell tekinteni – az adók kivetésének módjától függetlenül – az összes jövedelemre, az összes tőkére vagy a jövedelem vagy a tőke egyes elemeire kivetett adókat, beleértve az ingó és ingatlan vagyon értékesítéséből származó nyereségre kivetett adókat, a vállalkozások által kifizetett bérek és keresetek összegeire kivetett adókat, valamint a tőke felértékelését terhelő adót.

(3) A (2) bekezdésben említett adók jelenleg különösen a következők:

Belgiumban:

Impôt des personnes physiques/Personenbelasting

Impôt des sociétés/Vennootschapsbelasting

Impôt des personnes morales/Rechtspersonenbelasting

Impôt des non-résidents/Belasting der niet-verblijfhouders

Dániában:

Indkomstskaten til staten

Selsskabsskat

Den kommunale indkomstskat

Den amtskommunale indkomstskat

Folkepensionsbidragene

Sømandsskatten

Den særlige indkomstskat

Kirkeskatten

Formueskatten til staten

Bidrag til dagpengefonden

Németországban:

Einkommensteuer

Körperschaftssteuer

Vermögenssteuer

Gewerbesteuer

Grundsteuer

Franciaországban:

Impôt sur le revenu

Impôt sur le sociétés

Taxe professionnelle

Taxe foncière sur les propriétés bâties

Taxe foncière sur les propriétés non bâties

Írországban:

Income tax

Corporation tax

Capital gains tax

Wealth tax

Olaszországban:

Imposta sul reddito delle persone fisiche

Imposta sul reddito delle persone giuridiche

Imposta locale sui redditi

Luxemburgban:

Impôt sur le revenu des personnes physiques

Impôt sur le revenu des collectivités

Impôt commercial communal

Impôt sur la fortune

Impôt foncier

Hollandiában:

Inkomstenbelasting

Vennootschapsbelasting

Vermogensbelasting

az Egyesült Királyságban:

Income tax

Corporation tax

Capital gains tax

Petroleum revenue tax

Development land tax

(4) Az (1) bekezdés vonatkozik továbbá a jövőben kivetendő, a fentiekkel megegyező vagy a fentiekhez hasonló adókra, amelyeket a (3) bekezdésben említett adók mellett vagy helyett vezetnek be. A tagállamok illetékes hatóságai tájékoztatják egymást és a Bizottságot az ilyen adók hatálybalépésének időpontjáról.

(5) Az "illetékes hatóság" kifejezés az alábbiakat jelenti:

Belgiumban:

De minister van financiën vagy annak meghatalmazott képviselője

Le ministre des finances vagy annak meghatalmazott képviselője

Dániában:

Ministeren for skatter og afgifter vagy annak meghatalmazott képviselője

Németországban:

Der Bundesminister der Finanzen vagy annak meghatalmazott képviselője

Franciaországban:

Le ministre de l'économie vagy annak meghatalmazott képviselője

Írországban:

The Revenue Commissioners vagy annak meghatalmazott képviselője

Olaszországban:

Il Ministro per le finanze vagy annak meghatalmazott képviselője

Luxemburgban:

Le ministre des finances vagy annak meghatalmazott képviselője

Hollandiában:

De minister van financiën vagy annak meghatalmazott képviselője

az Egyesült Királyságban:

Commissioners of Inland Revenue vagy annak meghatalmazott képviselője

2. cikk

Információcsere megkeresés alapján

(1) Egy tagállam illetékes hatósága egy adott ügyben kérheti egy másik tagállam illetékes hatóságát az 1. cikk (1) bekezdésében említett információ átadására. A megkeresett állam illetékes hatósága nem köteles eleget tenni a megkeresésnek, amennyiben úgy tűnik számára, hogy az információt kérő állam illetékes hatósága nem merítette ki az információ összegyűjtésének saját szokásos forrásait, amelyeket az adott körülmények között módjában állna felhasználni anélkül, hogy ezzel veszélyeztetné a kívánt eredmény elérését.

(2) Az (1) bekezdésben említett információ megküldése céljából a megkeresett tagállam illetékes hatósága megszervezi a kért információ összegyűjtését.

3. cikk

Automatikus információcsere

A 9. cikkben említett konzultációs eljárás keretében meghatározott esetekben a tagállamok illetékes hatóságai előzetes megkeresés nélkül, rendszeresen megküldik egymásnak az 1. cikk (1) bekezdésében említett információt.

4. cikk

Önkéntes információcsere

(1) Egy tagállam illetékes hatósága előzetes megkeresés nélkül megküldi bármely másik tagállam illetékes hatóságának az 1. cikk (1) bekezdésében említett, tudomására jutott információt a következő esetekben:

a) egy tagállam illetékes hatóságának oka van feltételezni, hogy a másik tagállamban adóbevétel-kiesés következhet be;

b) egy adózó olyan adócsökkentési lehetőséget vagy adómentességet vesz igénybe az egyik tagállamban, amely egy másik tagállamban adónövekedéssel vagy adókötelezettség keletkezésével jár;

c) az egyik tagállambeli adózó és egy másik tagállambeli adózó egy vagy több országon keresztül bonyolít egymás között üzleti kapcsolatokat oly módon, hogy egyik vagy másik, vagy mindkét tagállamban adómegtakarítás keletkezhet;

d) egy tagállam illetékes hatóságának oka van feltételezni, hogy a vállalkozáscsoportokon belüli mesterséges nyereségátvitel adómegtakarítást eredményezhet,

e) az egyik tagállam illetékes hatósága által egy másik tagállamnak továbbított információ olyan adatokhoz juttatta az utóbbi tagállamot, amely lehetővé teszi e tagállamban az adókötelezettség pontos megállapítását.

(2) A 9. cikkben említett konzultációs eljárás keretében a tagállamok illetékes hatóságai az (1) bekezdésben nem említett ügyekre is kiterjeszthetik az (1) bekezdésben említett információcserét.

(3) A tagállamok illetékes hatóságai bármely egyéb ügyben előzetes megkeresés nélkül is megküldhetik egymásnak az 1. cikk (1) bekezdésében említett, tudomásukra jutott információt.

5. cikk

Az információtovábbítás időbeli korlátja

Egy tagállam illetékes hatósága, amelyet az előző cikkek értelmében felkérnek információ átadására, a lehető legrövidebb időn belül továbbítja a kért információt. Amennyiben az illetékes hatóság az információ átadása során akadályokba ütközik, vagy amennyiben megtagadja az információ átadását, úgy az akadályok jellegét vagy az elutasítás okait feltüntetve haladéktalanul tájékoztatja erről a megkereső hatóságot.

6. cikk

Az érintett tagállamok tisztviselőinek együttműködése

A fenti rendelkezések alkalmazása céljából az információt nyújtó és az információt igénylő tagállam illetékes hatósága a 9. cikkben említett konzultációs eljárás keretében megállapodhat egymással arról, hogy engedélyezik az utóbbi tagállam adóhatósága tisztviselőinek jelenlétét az előbbi tagállamban. E rendelkezés alkalmazásának részleteiről a tagállamok a konzultációs eljárás keretében állapodnak meg.

7. cikk

Titoktartásra vonatkozó rendelkezések

(1) Valamennyi információt, amelyet ezen irányelv alapján bocsátottak egy tagállam rendelkezésére, e tagállamban ugyanolyan módon bizalmasan kell kezelni, mint a tagállam nemzeti jogszabályai alapján kapott információt.

Az ilyen információ(t):

- csak olyan személyek számára tehető hozzáférhetővé, akik közvetlenül részt vesznek az adómegállapításban vagy az adómegállapítás hatósági ellenőrzésében,

- csak az adómegállapítás, illetve annak vizsgálata céljából, illetve ezzel összefüggésben alkalmazott, szankciókat is magukban foglaló bírósági vagy igazgatási eljárásokkal kapcsolatban, és csak az ilyen eljárásokban közvetlenül részt vevő személyeknek lehet rendelkezésre bocsátani; az információt azonban közmeghallgatások alatt vagy ítéletekben is nyilvánosságra lehet hozni, amennyiben az információt kiszolgáltató tagállam ez ellen nem emel kifogást,

- csak és kizárólag az adómegállapítás, illetve annak vizsgálata céljából, illetve ezzel összefüggésben alkalmazott szankciókat is magukban foglaló bírósági vagy igazgatási eljárásokkal kapcsolatban hasznosítható, és semmilyen körülmények között sem használható fel semmilyen ettől eltérő célra.

(2) Azon tagállamot, amelyben a törvényhozás vagy az igazgatási gyakorlat belső okokból az (1) bekezdés rendelkezéseinél szűkebb korlátokat állapít meg, fenti bekezdés nem kötelezi arra, hogy átadja az igényelt információt abban az esetben, ha az érintett tagállam nem vállal kötelezettséget ezen szűkebb korlátok tiszteletben tartására.

(3) Az (1) bekezdéstől függetlenül az információt szolgáltató tagállam illetékes hatóságai engedélyezhetik, hogy a megkereső tagállamban az információt egyéb célokra is felhasználják, amennyiben az információt szolgáltató állam jogszabályai értelmében az információt e tagállamban hasonló körülmények között hasonló célokra fel lehet használni.

(4) Amennyiben egy tagállam illetékes hatósága úgy ítéli meg, hogy egy másik tagállam illetékes hatóságától kapott információ hasznos lehet egy harmadik tagállam illetékes hatósága számára, úgy az illető tagállam illetékes hatósága az információt szolgáltató tagállam illetékes hatóságának előzetes engedélyével továbbíthatja az információt a harmadik tagállam illetékes hatóságának.

8. cikk

Az információcsere korlátjai

(1) Ezen irányelv egyetlen tagállamot sem kötelez a vizsgálatok elvégzésére vagy az információ szolgáltatására, amennyiben azon tagállam, amely az információt szolgáltatja, saját törvényei vagy igazgatási gyakorlata alapján nem végezheti el e vizsgálatokat, illetve nem gyűjtheti össze és saját céljára nem használhatja fel ezen információt.

(2) Az információ szolgáltatását meg lehet tagadni, amennyiben ez kereskedelmi, ipari vagy szakmai titok, vagy egy kereskedelmi eljárás, illetve a közrendet sértő információ felfedését eredményezheti.

(3) Egy tagállam illetékes hatósága megtagadhatja az információ szolgáltatását, amennyiben a tagállam, amelynek az ilyen információt szánják, gyakorlati vagy jogi okoknál fogva nem képes hasonló információ nyújtására.

9. cikk

Konzultációk

(1) Ezen irányelv végrehajtása céljából – szükség esetén egy bizottság keretei között – konzultációra kerül sor a következők részvételével:

- az érintett tagállamok illetékes hatóságai, bármelyikük kérése alapján, kétoldali jellegű kérdések vonatkozásában,

- az összes tagállam illetékes hatósága és a Bizottság, egy tagállam illetékes hatósága vagy a Bizottság kérése alapján, amennyiben az érintett kérdések nem csak kétoldali jellegűek.

(2) A tagállamok illetékes hatóságai közvetlen kapcsolatot létesíthetnek egymással. A tagállamok illetékes hatóságai kölcsönös megállapodás alapján engedélyezhetik az általuk kijelölt hatóságoknak, hogy meghatározott ügyekben vagy meghatározott csoportokba sorolható ügyekben közvetlen kapcsolatot létesítsenek egymással.

(3) Amennyiben az illetékes hatóságok ezen irányelv által szabályozott kétoldali ügyekben nem csak egyedi ügyekre vonatkozó megállapodásokat kötnek egymással, erről a lehető legrövidebb időn belül tájékoztatják a Bizottságot. A Bizottság tájékoztatja erről a többi tagállam illetékes hatóságát.

10. cikk

Tapasztalatcsere

A tagállamok a Bizottsággal együtt folyamatosan figyelemmel kísérik az ezen irányelvben említett együttműködés alakulását és kicserélik tapasztalataikat, különösen a vállalkozáscsoportok elszámolási árainak területén, azzal a céllal, hogy fejlesszék ezen együttműködést és adott esetben az adott területekre vonatkozó szabálygyűjteményt készítsenek.

11. cikk

A segítségnyújtás szélesebb körű rendelkezéseinek alkalmazhatósága

Az előző rendelkezések nem korlátozzák az egyéb jogszabályokból eredő, az információcserére vonatkozó szélesebb körű kötelezettségek érvényesítését.

12. cikk

Záró rendelkezések

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb 1979. január 1-jéig megfeleljenek, és erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a főbb rendelkezéseit, amelyeket az irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

13. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 1997. december 19-én.

a Tanács részéről

az elnök

G. Geens

[1] HL C 293., 1976.12.13., 34. o.

[2] HL C 56., 1977.3.7., 66. o.

[3] HL C 35., 1975.2.14., 1. o.

--------------------------------------------------