|
22.3.2016 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
L 75/3 |
FORDÍTÁS
EGYEZMÉNY
a polgári és kereskedelmi ügyekben keletkezett bírósági és bíróságon kívüli iratok külföldön történő kézbesítéséről
(Kelt Hágában, 1965. november 15. napján)
JELEN EGYEZMÉNY ALÁÍRÓ ÁLLAMAI
attól az óhajtól vezérelvén, hogy megfelelő intézkedések révén biztosítsák a külföldön kézbesítendő bírósági és bíróságon kívüli iratok címzettekhez megfelelő időben történő eljutását,
azzal a szándékkal, hogy e célból a kölcsönös jogsegélyt fejlesszék, minek révén az eljárás egyszerűbbé és gyorsabbá válik,
elhatározták, hogy evégett Egyezményt kötnek, és megállapodtak az alábbiakban:
1. cikk
Jelen Egyezményt polgári és kereskedelmi ügyekben minden esetben alkalmazni kell, amikor bírósági vagy bíróságon kívüli iratot külföldön történő kézbesítés céljából kell továbbítani.
Az Egyezmény nem alkalmazható, amennyiben a címzett lakcíme ismeretlen.
I. FEJEZET
BÍRÓSÁGI IRATOK
2. cikk
Minden Szerződő Állam kijelöl egy Központi Hatóságot, amely a 3-6. cikkek szerint fogadja a valamely másik Szerződő Államból érkező, iratok kézbesítése iránti kérelmeket, és megteszi a szükséges intézkedéseket.
A Központi Hatóságot minden Szerződő Állam saját jogának megfelelően szervezi meg.
3. cikk
Az azon Állam joga szerint illetékes hatóság vagy igazságügyi tisztviselő, amelyből az irat származik, a jelen Egyezményhez Mellékletként csatolt mintának megfelelő kérelmet intéz a megkeresett Állam Központi Hatóságához, anélkül, hogy az iratok hitelesítésére vagy más megfelelő alakszerűségre szükség lenne.
A kérelemhez csatolni kell a bírósági iratot vagy annak másolatát. A kérelmet és az iratot két példányban kell megküldeni.
4. cikk
Amennyiben a Központi Hatóság úgy ítéli meg, hogy a kérelem nem felel meg az Egyezménynek, erről haladéktalanul tájékoztatja a megkereső szervet, és pontosan megjelöli a kérelemmel szemben támasztott kifogásait.
5. cikk
A megkeresett Állam Központi Hatósága az iratot maga kézbesíti vagy gondoskodik annak kézbesítéséről, éspedig
|
a) |
vagy olyan módon, amelyet a saját belső joga ír elő a saját területén keletkezett iratok ott tartózkodó személyek részére történő kézbesítésére, |
|
b) |
vagy a megkereső szerv által kívánt valamely különleges módon, kivéve, ha ez a mód a megkeresett Állam jogával összeegyeztethetetlen. |
Az első bekezdés b) pontjában említett esettől eltekintve a kézbesítésre mindig sor kerülhet a címzett részére történő átadás útján, ha azt hajlandó önként átvenni.
Amennyiben az iratot az első bekezdés szerint kell kézbesíteni, a Központi Hatóság megkívánhatja, hogy az iratot a megkeresett Állam hivatalos nyelvén vagy egyik hivatalos nyelvén állítsák ki, avagy lássák el e nyelven készült fordítással.
A kérelemnek azt a részét, amely a jelen Egyezményhez Mellékletként csatolt minta szerint az irat lényeges tartalmát foglalja össze, a címzettnek az irattal együtt kézbesíteni kell.
6. cikk
A megkeresett Állam Központi Hatósága, illetőleg bármely erre kijelölt hatósága olyan kézbesítési tanúsítványt állít ki, amely megfelel a jelen Egyezményhez Mellékletként csatolt mintának.
A tanúsítvány tanúsítja az irat kézbesítésének megtörténtét; tartalmazza a kézbesítés módját, helyét és időpontját, továbbá feltünteti azt a személyt, akinek az iratot átadták. Szükség esetén fel kell tüntetni azokat az okokat, amelyek a kézbesítést meghiúsították.
A megkereső szerv kérheti, hogy az olyan tanúsítványt, amelyet nem a Központi Hatóság vagy valamely bírói szerv állított ki, e hatóságok egyike lássa el záradékkal.
A tanúsítványt a megkereső szerv részére közvetlenül kell megküldeni.
7. cikk
A jelen Egyezményhez Mellékletként csatolt minta előre nyomtatott szövegrészeit minden esetben angol vagy francia nyelven kell feltüntetni. Azokat ezenkívül azon Állam hivatalos nyelvén vagy egyik hivatalos nyelvén is fel lehet tüntetni, amelyből az irat származik.
A bejegyzéseket a megkeresett Állam nyelvén, avagy angol vagy francia nyelven kell megszövegezni.
8. cikk
Minden Szerződő Állam jogosult arra, hogy azon személyeknek, akik külföldön tartózkodnak, közvetlenül diplomáciai vagy konzuli képviselője útján, kényszerítő eszköz alkalmazása nélkül kézbesítsen bírósági iratokat.
Bármely Állam kinyilváníthatja, hogy a saját területén történő ilyen kézbesítést ellenzi, kivéve, ha az iratot azon Állam polgárának kell kézbesíteni, amelyből az irat származik.
9. cikk
Minden Szerződő Állam jogosult továbbá arra, hogy a konzuli utat vegye igénybe iratoknak kézbesítés céljából valamely másik Szerződő Állam azon hatóságaihoz történő továbbításához, amelyet utóbbi erre kijelölt.
Amennyiben ezt rendkívüli körülmények teszik szükségessé, minden Szerződő Állam igénybe veheti e célra a diplomáciai utat is.
10. cikk
Ha a rendeltetési hely Állama ezt nem ellenzi, jelen Egyezmény nem zárja ki azt, hogy
|
a) |
külföldön tartózkodó személyek részére közvetlenül posta útján küldjenek meg bírósági iratokat; |
|
b) |
azon Állam igazságügyi tisztviselői, egyéb tisztviselői vagy egyéb erre hivatott személyei, amelyből az irat származik, közvetlenül a rendeltetési hely Államának igazságügyi tisztviselői, egyéb tisztviselői vagy egyéb erre hivatott személyei útján foganatosíthassanak kézbesítést; |
|
c) |
valamely bírósági eljárásban érdekelt személy közvetlenül a rendeltetési hely Államának igazságügyi tisztviselői, egyéb tisztviselői vagy egyéb erre hivatott személyei útján foganatosíthasson kézbesítést. |
11. cikk
Jelen Egyezmény nem zárja ki azt, hogy két vagy több Szerződő Állam olyan megállapodást kössön, amelyben bírósági iratok kézbesítésének céljából az előző cikkek rendelkezéseitől eltérő továbbítási utak igénybevételét tegyék lehetővé, így különösen a hatóságaik közötti közvetlen érintkezést.
12. cikk
A Szerződő Államok egyikéből származó bírósági iratoknak a megkeresett Állam által foganatosított kézbesítéséért nem szabad illetékek és költségek megfizetését, illetve megtérítését követelni.
A megkereső szerv mindazonáltal köteles megfizetni, illetve megtéríteni azon költségeket, amelyek annak folytán merülnek fel,
|
a) |
hogy a kézbesítés foganatosítása során igazságügyi tisztviselő vagy a rendeltetési hely Államának joga szerint illetékes személy működik közre; |
|
b) |
hogy a kézbesítésnek valamely különleges módját alkalmazzák. |
13. cikk
Amennyiben a kézbesítés iránti kérelem megfelel jelen Egyezmény rendelkezéseinek, a megkeresett Állam csak abban az esetben tagadhatja meg annak teljesítését, ha úgy ítéli meg, hogy a teljesítés szuverenitását vagy biztonságát veszélyeztetné.
A kérelem teljesítése nem tagadható meg pusztán abból az okból, hogy a megkeresett Államnak saját belső joga alapján kizárólagos joghatósága van az adott ügyben, vagy a belső joga nem ismer olyan eljárást, amelyben a kérelmet előterjesztették.
A Központi Hatóság a teljesítés megtagadása esetén haladéktalanul értesíti a megkereső szervet és közli a megtagadás okát.
14. cikk
A kézbesítendő bírósági iratok továbbítása során felmerülő nehézségeket diplomáciai úton kell rendezni.
15. cikk
Amennyiben idézést vagy azzal egy tekintet alá eső iratot kellett jelen Egyezmény rendelkezései szerint külföldre továbbítani kézbesítés céljából, és az alperes nem bocsátkozott perbe, határozatot mindaddig nem lehet hozni, amíg megállapítást nem nyer,
|
a) |
hogy az iratot kézbesítették olyan módon, amelyet a megkeresett Állam belső joga ír elő a saját területén keletkezett iratok ott tartózkodó személyek részére történő kézbesítésére, vagy |
|
b) |
hogy az iratot ténylegesen átadták az alperesnek, vagy a lakóhelyén a jelen Egyezmény által meghatározott valamely más módon, |
és a fenti esetek mindegyikében az iratot megfelelő időben kézbesítették vagy adták át ahhoz, hogy az alperesnek módjában állott védekezni.
A Szerződő Államok bármelyike kinyilváníthatja, hogy bírái e cikk első bekezdésének rendelkezéseire tekintet nélkül eldönthetik a jogvitát akkor is, ha nem érkezett vissza a kézbesítésről vagy átadásról szóló tanúsítvány, amennyiben az alábbi feltételek mindegyike teljesült:
|
a) |
az iratot a jelen Egyezményben meghatározott módok valamelyikének megfelelően továbbították; |
|
b) |
az irat továbbítása óta eltelt egy olyan időtartam, amelyet a bíró az adott esetben elegendőnek tekint, de legalább hat hónap; |
|
c) |
a megkeresett Állam illetékes hatóságain keresztül megtett minden ésszerű lépés ellenére semmiféle tanúsítvány nem érkezett. |
E cikk rendelkezései nem képezik akadályát annak, hogy a bíró sürgős esetben ideiglenes intézkedést alkalmazzon, ideértve a biztosítási intézkedéseket is.
16. cikk
Amennyiben idézést vagy azzal egy tekintet alá eső iratot kellett jelen Egyezmény rendelkezései szerint külföldre továbbítani kézbesítés céljából, és olyan alperessel szemben hoztak határozatot, aki nem bocsátkozott perbe, a bíró őt mentesítheti a jogorvoslati határidő elmulasztásának következményei alól, amennyiben az alábbi feltételek teljesültek:
|
a) |
az alperes önhibáján kívül nem szerzett tudomást az iratról olyan időben, hogy a védekezés módjában állott volna, vagy a határozatról olyan időben, hogy a jogorvoslat benyújtása módjában állott volna; és |
|
b) |
az alperes védekezése nem tűnik megalapozatlannak. |
Mentesítésre irányuló kérelmet az alperes csak a határozatról történő tudomásszerzéstől számított ésszerű időn belül nyújthat be.
A Szerződő Államok bármelyike kinyilváníthatja, hogy a kérelemnek nem ad helyt, amennyiben azt a nyilatkozatában megjelölt határidő elteltét követően nyújtják be; ez a határidő azonban semmiképpen nem lehet rövidebb, mint a határozat keltétől számított egy év.
E cikk nem alkalmazható az olyan határozatokra, amelyeket személyi állapot tekintetében hoztak.
II. FEJEZET
BÍRÓSÁGON KÍVÜLI IRATOK
17. cikk
Azon bíróságon kívüli iratok, amelyek a Szerződő Államok hatóságaitól és igazságügyi tisztviselőitől származnak, valamely másik Szerződő Államban történő kézbesítés céljából a jelen Egyezményben meghatározott módon és feltételekkel kerülhetnek továbbításra.
III. FEJEZET
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
18. cikk
Bármely Szerződő Állam kijelölhet a Központi Hatóság mellett további hatóságokat is, meghatározva azok illetékességét.
A megkereső szervnek mindazonáltal minden esetben joga van ahhoz, hogy a kérelmet a Központi Hatósághoz intézze.
Szövetségi államok jogosultak arra, hogy több Központi Hatóságot jelöljenek ki.
19. cikk
Jelen Egyezmény nem zárja ki azt, hogy bármely Szerződő Állam belső joga az előző cikkekben meghatározott módokon kívül más módokat is lehetővé tegyen, amelyeken külföldről származó iratokat továbbíthatnak a területén történő kézbesítés céljából.
20. cikk
Jelen Egyezmény nem képezi akadályát annak, hogy két vagy több Szerződő Állam megállapodjon abban, hogy eltekintenek
|
a) |
a 3. cikk második bekezdése szerinti azon előírástól, hogy az iratot két példányban kell megküldeni; |
|
b) |
az 5. cikk harmadik bekezdése és a 7. cikk szerinti nyelvhasználati előírásoktól; |
|
c) |
az 5. cikk negyedik bekezdésétől; |
|
d) |
12. cikk második bekezdésétől. |
21. cikk
A megerősítésről vagy csatlakozásról szóló okiratának letétbe helyezésekor vagy valamely későbbi időpontban minden Szerződő Állam értesíti Hollandia Külügyminisztériumát
|
a) |
a 2. és a 18. cikk szerint kijelölt hatóságokról; |
|
b) |
azon hatóság kijelöléséről, amelyik a 6. cikk szerinti kézbesítési tanúsítványt kiállítja; |
|
c) |
azon hatóság kijelöléséről, amely az olyan iratokat fogadja, amelyek a 9. cikk szerint konzuli úton kerülnek továbbításra. |
Szükséghez képest minden Szerződő Állam hasonló módon értesíti a Minisztériumot
|
a) |
arról, hogy kifogásolja a 8. és 10. cikkben meghatározott továbbítási módok alkalmazását; |
|
b) |
a 15. cikk második bekezdése és a 16. cikk harmadik bekezdése szerinti nyilatkozatáról; |
|
c) |
a fentiekben említett kijelölések, kifogások és nyilatkozatok bármilyen módosításáról. |
22. cikk
Azon Államok viszonylatában, amelyek jelen Egyezményen kívül részesei a polgári eljárásra vonatkozó, Hágában, 1905. július 17. napján kelt Egyezménynek és a polgári eljárásra vonatkozó, Hágában, 1954. március 1. napján kelt Egyezménynek vagy ezek egyikének, jelen Egyezmény a két korábbi Egyezmény 1-7. cikkeinek helyébe lép.
23. cikk
Jelen Egyezmény nem érinti a polgári eljárásra vonatkozó, Hágában, 1905. július 17. napján kelt Egyezmény 23. cikkének, illetve a polgári eljárásra vonatkozó, Hágában, 1954. március 1. napján kelt Egyezmény 24. cikkének alkalmazását.
E cikkek mindazonáltal csak olyan esetekben alkalmazandók, amikor az alkalmazott kommunikációs módszerek megegyeznek az említett egyezményekben foglaltakkal.
24. cikk
A Szerződő Államok között az 1905. és az 1954. évi Egyezményekhez létrejött kiegészítő megállapodásokat továbbra is alkalmazni kell, hacsak az érdekelt Szerződő Államok eltérően nem állapodnak meg.
25. cikk
Nem érintvén a 22. és 24. cikkek rendelkezéseit, jelen Egyezmény nem teszi hatálytalanná azon egyezményeket, amelyek a jelen Egyezmény által szabályozott kérdésekkel kapcsolatos rendelkezéseket tartalmaznak, és amelyeknek a Szerződő Államok részesei vagy részesei lesznek.
26. cikk
Jelen Egyezmény azon Államok számára áll nyitva aláírásra, amelyek a Hágai Nemzetközi Magánjogi Értekezlet tizedik ülésszakán képviseltették magukat.
Az Egyezményt meg kell erősíteni, és a megerősítésről szóló okiratokat Hollandia Külügyminisztériumánál kell letétbe helyezni.
27. cikk
Jelen Egyezmény a megerősítésről szóló harmadik okiratnak a 26. cikk második bekezdése szerinti letétbe helyezésétől számított hatvanadik napon lép hatályba.
Az Egyezmény minden olyan Aláíró Állam tekintetében, amely azt később erősíti meg, a megerősítésről szóló okiratának letétbe helyezésétől számított hatvanadik napon lép hatályba.
28. cikk
Bármely, magát a Hágai Nemzetközi Magánjogi Értekezlet tizedik ülésszakán nem képviseltető Állam csatlakozhat jelen Egyezményhez azt követően, hogy az a 27. cikk első bekezdése értelmében hatályba lépett. A csatlakozásról szóló okiratot Hollandia Külügyminisztériumánál kell letétbe helyezni.
Az Egyezmény az ilyen Állam tekintetében csak akkor lép hatályba, ha azon Államoknak, amelyek az Egyezményt ezen csatlakozó okirat letétbe helyezését megelőzően erősítették meg, egyike sem emel kifogást Hollandia Külügyminisztériumánál hat hónapon belül attól az időponttól számítva, hogy nevezett Minisztérium a csatlakozásról részére értesítést küldött.
Kifogás hiányában a csatlakozó Állam tekintetében jelen Egyezmény annak a hónapnak az első napján lép hatályba, amely a második bekezdésben említett határidők közül az utolsónak a leteltét követi.
29. cikk
Az aláíráskor, a megerősítéskor vagy a csatlakozáskor bármely Állam kinyilváníthatja, hogy jelen Egyezmény hatálya mindazon területekre kiterjed, amelyeknek külkapcsolatait ellátja, avagy e területek közül egyesekre. Az ilyen nyilatkozat akkor válik hatályossá, amikor az Egyezmény hatályba lép azon Állam tekintetében, amely azt tette.
Minden későbbi kiterjesztő nyilatkozatot Hollandia Külügyminisztériumánál kell bejelenteni.
Az Egyezmény azon területek tekintetében, amelyekre annak hatályát kiterjesztették, a második bekezdésben említett bejelentéstől számított hatvanadik napon lép hatályba.
30. cikk
Jelen Egyezmény a 27. cikk első bekezdése szerinti hatálybalépésének napjától számított öt évig marad hatályban, azon Államok tekintetében is, amelyek azt később erősítették meg, vagy ahhoz később csatlakoztak.
Az Egyezmény hatálya felmondás hiányában ötévenként hallgatólagosan meghosszabbodik.
A felmondást legalább hat hónappal az ötéves időszak lejártát megelőzően lehet bejelenteni Hollandia Külügyminisztériumánál.
A felmondás korlátozódhat egyes területekre is, amelyekre az Egyezmény hatálya kiterjed.
A felmondás csak azon Államra hat ki, amely azt bejelentette. A többi Szerződő Állam tekintetében az Egyezmény hatálya fennmarad.
31. cikk
Hollandia Külügyminisztériuma értesíti a 26. cikkben meghatározott Államokat, továbbá azon Államokat, amelyek a 28. cikk értelmében csatlakoztak
|
a) |
a 26. cikk szerinti aláírásokról és megerősítésekről; |
|
b) |
arról az időpontról, amikor az Egyezmény a 27. cikk első bekezdése értelmében hatályba lép; |
|
c) |
a 28. cikk szerinti csatlakozásokról és azon időpontról, amikor azok hatályossá válnak; |
|
d) |
a 29. cikk szerinti kiterjesztő nyilatkozatokról és azon időpontról, amikor azok hatályossá válnak; |
|
e) |
a 21. cikkben meghatározott kijelölésekről, kifogásokról és nyilatkozatokról; |
|
f) |
a 30. cikk harmadik bekezdése szerinti felmondásokról. |
Ennek hiteléül a kellően meghatalmazott alulírottak jelen Egyezményt aláírták.
Készült Hágában, 1965. november 15. napján, angol és francia nyelven, mindkét szöveg egyaránt hiteles, egy példányban, amely Hollandia Kormányának levéltárában kerül elhelyezésre, és amelyről diplomáciai úton hiteles másolat kerül megküldésre azon Államoknak, amelyek a Hágai Nemzetközi Magánjogi Értekezlet tizedik ülésszakán képviseltették magukat.