I.CÍM

TÁRGY, HATÁLY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1. cikk

Tárgy

Ez az irányelv befektetővédelmi szabályokat állapít meg a következők tekintetében:

(1)

a fedezett kötvények kibocsátására vonatkozó követelmények;

(2)

a fedezett kötvények strukturális jellemzői;

(3)

a fedezett kötvények közfelügyelete;

(4)

a fedezett kötvényekkel kapcsolatos közzétételi követelmények.

2. cikk

Hatály

Ez az irányelv az Unióban letelepedett hitelintézetek által kibocsátott fedezett kötvényekre alkalmazandó.

3. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

„fedezett kötvény”: hitelintézet által az ezen irányelv kötelező erejű követelményeit átültető nemzeti jogi rendelkezéseknek megfelelően kibocsátott adósságkötelezvény, amelyet olyan fedezeti eszközökkel biztosítanak, amelyet a fedezettkötvény-befektetők elsőbbségi hitelezőként közvetlen fedezetként igénybe vehetnek;

„fedezettkötvény-program”: a fedezett kötvénykibocsátás jogszabályban és szerződéses feltételekben meghatározott strukturális jellemzői, összhangban a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézetnek adott engedéllyel;

„fedezeti halmaz”: olyan eszközök egyértelműen meghatározott csoportja, amelyek a fedezett kötvényekhez kapcsolódó fizetési kötelezettségek biztosítékát képezik, és amelyeket elkülönítenek a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet által tartott egyéb eszközöktől;

„fedezeti eszközök”: a fedezeti halmazba felvett eszközök;

„biztosítékeszközök”: a fedezeti eszközöket biztosító tárgyi eszközök és kitettségek formájában fennálló eszközök;

„elkülönítés”: a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet által végrehajtott azon tevékenységek, amelyek révén azonosítják a fedezeti eszközöket és azokat a fedezettkötvény-befektetők és a származtatott ügyletek partnerein kívüli hitelezők törvényes hatókörén kívül helyezik;

„hitelintézet”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 1. pontjában meghatározott hitelintézet;

„szakosított jelzálog-hitelintézet”: olyan hitelintézet, amely kizárólag vagy elsősorban fedezettkötvény-kibocsátásból finanszíroz hiteleket, jogszerűen csak jelzálog- és közszektor-hitelezési tevékenységet végezhet, és nem gyűjthet betéteket, de a lakosságtól gyűjt más visszafizetendő pénzeszközöket;

„automatikus futamidő-rövidítés”: olyan helyzet, amelyben a kibocsátó fizetésképtelensége vagy szanálása esetén a fedezett kötvény automatikusan azonnal esedékessé és kifizethetővé válik, és amely tekintetében a fedezettkötvény-befektetőknek az eredeti lejárati időpontnál korábbi visszafizetés iránti végrehajtható követelésük keletkezik;

10.

„piaci érték”: ingatlan esetében az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 76. pontjában meghatározott piaci érték;

11.

„jelzálog-hitelbiztosítéki érték”: ingatlan esetében az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 74. pontjában meghatározott jelzálog-hitelbiztosítéki érték;

12.

„elsődleges eszközök”: azok a domináns fedezeti eszközök, amelyek meghatározzák a fedezeti halmaz jellegét;

13.

„helyettesítő eszközök”: az elsődleges eszközöktől eltérő olyan fedezeti eszközök, amelyek hozzájárulnak a fedezeti követelmények teljesítéséhez;

14.

„túlfedezet”: a biztosítékok olyan jogszabályban előírt, szerződéses vagy önkéntes teljes szintje, amely meghaladja a 15. cikkben meghatározott fedezeti követelményt;

15.

„hozzáigazítási követelmények”: olyan szabályok, amelyek értelmében az esedékessé váló eszközök és kötelezettségek közötti cash flow-kat egymáshoz kell igazítani annak szerződéses feltételekkel való biztosításával, hogy a hitelfelvevőktől és a származtatott ügyletek partnereitől kapott összegek még a fedezettkötvény-befektetőknek és a származtatott ügyletek partnereinek teljesítendő kifizetések előtt esedékessé váljanak, és hogy a kapott összegek legalább azonos nagyságúak legyenek a fedezettkötvény-befektetőknek és a származtatott ügyletek partnereinek teljesítendő kifizetések összegével, valamint hogy a hitelfelvevőktől és a származtatott ügyletek partnereitől kapott összegeket a fedezettkötvény-befektetőknek és a származtatott ügyletek partnereinek teljesítendő kifizetések esedékessé válásáig a 16. cikk (3) bekezdésének megfelelően a fedezeti halmazba helyezzék el;

16.

„nettó likviditáskiáramlás”: egy adott napon esedékessé váló valamennyi fizetéskiáramlás – ideértve a tőketörlesztést és a kamatfizetést, valamint a fedezettkötvény-program származtatott ügyleteiből eredő kifizetéseket –, amely nem tartalmazza az ugyanazon a napon a fedezeti eszközökhöz kapcsolódó követelések tekintetében esedékes pénzbeáramlásokat;

17.

„meghosszabbítható lejárati szerkezet”: olyan mechanizmus, amely egy meghatározott kiváltó esemény bekövetkezésekor lehetővé teszi a fedezett kötvények tervezett lejáratának egy előre meghatározott időszakkal való meghosszabbítását;

18.

„fedezett kötvények közfelügyelete”: a fedezettkötvény-programok felügyelete, amely biztosítja a fedezettkötvény-kibocsátásra alkalmazandó követelményeknek való megfelelést és az ilyen követelmények érvényesítését;

19.

„különleges vagyonfelügyelő”: fedezettkötvény-program igazgatására kinevezett személy vagy szervezet, a programban fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet fizetésképtelensége esetén, vagy ha a 2014/59/EU irányelv 32. cikkének (1) bekezdése értelmében megállapítást nyer, hogy a hitelintézet csődhelyzetben van vagy valószínűleg csődbe jut, vagy kivételes körülmények esetén, ha az érintett illetékes hatóság megállapítja, hogy az említett hitelintézet megfelelő működését komoly veszély fenyegeti;

20.

„szanálás”: a 2014/59/EU irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 1. pontjában meghatározott szanálás;

21.

„csoport”: az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 138. pontjában meghatározott csoport;

22.

„közvállalkozások”: 2006/111/EK bizottsági irányelv 2. cikkének b) pontjában meghatározott közvállalkozások.

II. CÍM

A FEDEZETT KÖTVÉNYEK STRUKTURÁLIS JELLEMZŐI

1. FEJEZET

Kettős fedezet és csődtávoliság

4. cikk

Kettős fedezet

(1)

A tagállamok szabályok megállapításával a következő követelésekre jogosítják fel a fedezettkötvény-befektetőket és a 11. cikknek megfelelő származtatott ügyletek partnereit:

a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézettel szembeni követelés;

a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet fizetésképtelensége vagy szanálása esetén a fedezeti eszközök tőkéjével és felhalmozott, valamint jövőbeli kamataival szembeni elsőbbségi követelés;

a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet fizetésképtelensége esetén, ha a b) pontban említett elsőbbségi követelés nem teljesíthető teljeskörűen, az említett hitelintézet csődvagyonával szembeni olyan követelés, amely a rendes fizetésképtelenségi eljárás kielégítési sorrendjét meghatározó nemzeti jogszabályok szerint egyenrangú a hitelintézet biztosítékkal nem rendelkező nem elsőbbségi hitelezőinek követeléseivel.

(2)

Az (1) bekezdésben említett követelések a fedezett kötvényekhez kötődő teljes fizetési kötelezettség mértékére korlátozódnak.

(3)

A tagállamok az e cikk (1) bekezdése c) pontjának alkalmazásában egy szakosított jelzálog-hitelintézet fizetésképtelensége esetén megállapíthatnak olyan szabályokat, amelyek értelmében a fedezettkötvény-befektetők és a 11. cikknek megfelelő származtatott ügyletek partnereinek követelései magasabb rangúak, mint a szakosított jelzálog-hitelintézet biztosítékkal nem rendelkező nem elsőbbségi hitelezőinek követelései – amelyeket a rendes fizetésképtelenségi eljárás hitelezői sorrendjét meghatározó nemzeti jogszabályoknak megfelelően határoznak meg –, de alacsonyabb rangúak, mint a többi elsőbbségi hitelező követelései.

5. cikk

A fedezett kötvények csődtávolisága

A tagállamok biztosítják, hogy a fedezett kötvényekhez kötődő fizetési kötelezettségek a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet fizetésképtelensége vagy szanálása esetén ne tartozzanak automatikus futamidő-rövidítés hatálya alá.

2. FEJEZET

Fedezeti halmaz és fedezet

I. szakasz

Elfogadható eszközök

6. cikk

Elfogadható fedezeti eszközök

(1)

A tagállamok előírják, hogy a fedezett kötvényeket mindenkor az alábbi eszközökkel kell biztosítani:

az 575/2013/EU rendelet 129. cikkének (1) bekezdése szerint elfogadható eszközök, feltéve, hogy a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet megfelel az említett rendelet 129. cikkének (1a)–(3) bekezdésében foglalt követelményeknek;

kiváló minőségű fedezeti eszközök, amelyek biztosítják, hogy a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet kifizetés iránti követelése megfeleljen a (2) bekezdésben foglaltaknak, és amelyeket a (3) bekezdésben foglaltaknak megfelelő biztosítékeszközök fedeznek; vagy

a közvállalkozásoknak nyújtott vagy általuk garantált kölcsönök formáját öltő eszközök, az e cikk (4) bekezdésére is figyelemmel.

(2)

Az (1) bekezdés b) pontjában említett kifizetés iránti követelésre a következő jogi követelmények vonatkoznak:

az eszköz olyan pénzösszegek kifizetése iránti követelést testesít meg, amelynek minimális értéke mindenkor meghatározható, amely jogilag érvényes és érvényesíthető, amelyre csak az a feltétel vonatkozik, hogy a követelés egy későbbi időpontban jár le, és amelyet jelzálog, teher, zálogjog vagy más garancia fedez;

a kifizetés iránti követelést biztosító jelzálog, teher, zálogjog vagy más garancia végrehajtható;

a kifizetés iránti követelést biztosító jelzálog, teher, zálogjog vagy más garancia létrehozásával kapcsolatos minden jogi követelmény teljesült;

a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet a kifizetés iránti követelést biztosító jelzálog, teher, zálogjog vagy garancia révén indokolatlan késedelem nélkül be tudja hajtani a követelés értékét.

A tagállamok előírják, hogy a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézetek azok fedezeti halmazba való felvétele előtt értékeljék a kifizetés iránti követelések végrehajthatóságát és biztosítékeszközök értékesítésének lehetőségét.

(3)

A (1) bekezdés b) pontjában említett biztosítékeszközöknek meg kell felelniük a következő követelmények egyikének:

a tárgyi biztosítékeszközök esetében léteznek olyan értékelési standardok, amelyeket általában elfogadnak a szakértők, és amelyek megfelelőek az érintett tárgyi biztosítékeszköz számára, és létezik egy nyilvános nyilvántartás, amely rögzíti az említett tárgyi biztosítékeszközökre vonatkozó tulajdonjogot és követeléseket; vagy

a kitettségek formájában megjelenő eszközök esetében a kitettségi partner biztonsága és megbízhatósága az adókivetési hatásköréből következik, illetve abból, hogy a partner működési stabilitása és pénzügyi fizetőképessége folyamatos állami felügyelet tárgyát képezi.

Az e bekezdés első albekezdésének a) pontjában említett tárgyi biztosítékeszközök hozzájárulnak a fedezett kötvényhez kapcsolódó kötelezettségek fedezéséhez a bármilyen elsőbbségi zálogjoggal kombinált zálogjogok tőkeösszege és az említett tárgyi biztosítékeszközök értékének 70%-a közül a kisebb összegig. Az e bekezdés első albekezdésének a) pontjában említett tárgyi biztosítékeszközöknek, amelyek az (1) bekezdés a) pontjában említettek szerint eszközöket fedeznek, nem kell megfelelniük a 70%-os korlátnak vagy az 575/2013/EU rendelet 129. cikkének (1) bekezdésében meghatározott korlátoknak.

Amennyiben az e bekezdés első albekezdése a) pontjának alkalmazásában egy adott tárgyi biztosítékeszközre vonatkozóan nem létezik nyilvános nyilvántartás, a tagállamok rendelkezhetnek a tárgyi biztosítékeszköz tulajdonjoga vagy a vele szemben támasztott követelések igazolásának alternatív formájáról, amennyiben az igazolás alternatív formája által biztosított védelem összehasonlítható a nyilvános nyilvántartás által biztosított védelemmel abban az értelemben, hogy az érintett tagállam jogával összhangban lehetővé teszi az érdekelt harmadik felek számára, hogy hozzáférjenek a megterhelt tárgyi biztosítékeszköz azonosításával, a tulajdonjog megállapításával, a terhek dokumentálásával és megállapításával, valamint a biztonsági érdekek érvényesíthetőségével kapcsolatos információkhoz.

(4)

Az (1) bekezdés c) pontja alkalmazásában a közvállalkozásoknak nyújtott kölcsönökkel biztosított vagy a közvállalkozások által elsődleges eszközökként garantált fedezett kötvényekre a minimum 10%-os túlfedezet követelménye és az alábbi feltételek mindegyike vonatkozik:

a közvállalkozások valamely közhatóság által kiadott engedély, koncessziós szerződés vagy más megbízási forma alapján alapvető közszolgáltatásokat nyújtanak;

a közvállalkozások állami felügyelet alá tartoznak;

a közvállalkozások elegendő bevételtermelő kapacitással rendelkeznek, amelyet az biztosít, hogy e közvállalkozások:

megfelelő rugalmassággal rendelkeznek a nyújtott szolgáltatással kapcsolatos díjak, költségek és követelések beszedésére és növelésére pénzügyi stabilitásuk és fizetőképességük biztosítása érdekében,

ii.

jogszabályi alapon elegendő pénzügyi támogatásban részesülnek annak érdekében, hogy biztosítsák pénzügyi stabilitásukat és fizetőképességüket az alapvető közszolgáltatások nyújtása fejében, vagy

iii.

nyereség- és veszteségátruházási megállapodást kötöttek egy közhatósággal.

(5)

A tagállamok szabályokat állapítanak meg az (1) bekezdés a) és b) pontjában említettek szerint eszközöket fedező tárgyi biztosítékeszközök értékelésére vonatkozó módszertan és eljárás tekintetében. E szabályoknak legalább az alábbiakat kell biztosítaniuk:

minden egyes tárgyi biztosítékeszköz esetében azt, hogy a fedezeti eszköz fedezeti halmazba való felvételének pillanatában rendelkezésre álljon egy piaci érték szerinti vagy piaci érték alatti vagy jelzálog-hitelbiztosítéki érték szerinti aktuális értékelés;

az értékelést olyan értékelő végezze, aki rendelkezik a szükséges képesítésekkel, képességekkel és tapasztalattal; továbbá

az értékelő a hitelezési döntéshozatali folyamattól független legyen, a tárgyi biztosítékeszköz értékének megállapításakor ne vegyen figyelembe spekulatív elemeket, és a tárgyi biztosítékeszköz értékét átlátható és egyértelmű módon dokumentálja.

(6)

A tagállamok előírják, hogy a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézetek eljárásokkal rendelkezzenek annak ellenőrzésére, hogy az e cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában említettek szerint eszközöket fedező tárgyi biztosítékeszközök megfelelő biztosítással rendelkezzenek a kár kockázatával szemben, és hogy a biztosítási kárigényt a 12. cikkel összhangban elkülönítsék.

(7)

A tagállamok előírják, hogy a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézetek dokumentációt vezessenek az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett fedezeti eszközökről, valamint a hitelezési politikáiknak az ezen cikket átültető nemzeti jogi rendelkezéseknek való megfeleléséről.

(8)

A tagállamok szabályokat állapítanak meg, amelyek biztosítják a fedezeti halmaz kockázatdiverzifikációját az (1) bekezdés a) pontja szerint nem elfogadható eszközök granularitása és materiális koncentrációja tekintetében.

7. cikk

Az Unión kívül található biztosítékeszközök

(1)

A tagállamok a (2) bekezdésre is figyelemmel lehetővé tehetik a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézetek számára, hogy a fedezeti halmazba az Unión kívül található biztosítékeszközökkel fedezett eszközöket is felvegyenek.

(2)

Ha a tagállamok lehetővé teszik az (1) bekezdésben említett eszközök felvételét, akkor a befektetők védelme érdekében a hitelintézetek számára előírják, hogy ellenőrizzék, hogy az említett biztosítékeszközök megfelelnek-e a 6. cikkben meghatározott összes követelménynek. A tagállamok biztosítják, hogy az említett biztosítékeszközök az Unióban található biztosítékeszközök által nyújtotthoz hasonló szintű biztonságot kínáljanak, valamint hogy az említett biztosítékeszközök értékesítése végrehajtásának joghatása megegyezzen az Unióban található biztosítékeszközök értékesítése végrehajtásának joghatásával.

8. cikk

Csoporton belüli összevont fedezettkötvény-struktúrák

A tagállamok szabályokat állapíthatnak meg a csoporton belüli összevont fedezettkötvény-struktúrák felhasználása tekintetében, amelyek értelmében a csoporthoz tartozó hitelintézet által kibocsátott fedezett kötvényeket (a továbbiakban: a belsőleg kibocsátott fedezett kötvények) fedezeti eszközként használják fel egy ugyanazon csoporthoz tartozó másik hitelintézet általi külső fedezettkötvény-kibocsátással (a továbbiakban: a külsőleg kibocsátott fedezett kötvények) kapcsolatban. Az említett szabályok legalább a következő követelményeket foglalják magukban:

a belsőleg kibocsátott fedezett kötvényeket külsőleg kibocsátott fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézetnek értékesítik;

a belsőleg kibocsátott fedezett kötvényeket fedezeti eszközként használják fel a fedezeti halmazban a külsőleg kibocsátott fedezett kötvényekhez és a külsőleg kibocsátott fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet mérlegében szerepelnek;

a külsőleg kibocsátott fedezett kötvények fedezeti halmaza csak a csoporton belül egyetlen hitelintézet által belsőleg kibocsátott fedezett kötvényeket tartalmaz;

a külsőleg kibocsátott fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet a csoporton kívüli fedezettkötvény-befektetőknek kívánja értékesíteni a külsőleg kibocsátott fedezett kötvényeket;

a belsőleg és a külsőleg kibocsátott fedezett kötvények kibocsátáskor egyaránt az 575/2013/EU rendelet harmadik része II. címének 2. fejezete szerinti 1. hitelminőségi besorolásba tartoznak, és esetükben az ezen irányelv 6. cikkében említett elfogadható fedezeti eszközök szolgálnak fedezetül;

a határokon átnyúló, csoporton belüli összevont fedezettkötvény-struktúrák esetében a belsőleg kibocsátott fedezett kötvények fedezeti eszközei megfelelnek a külsőleg kibocsátott fedezett kötvények elfogadhatósági és fedezeti követelményeinek.

Az e cikk első albekezdése e) pontjának alkalmazásában a 18. cikk (2) bekezdése szerint kijelölt illetékes hatóságok engedélyezhetik, hogy a 2. hitelminőségi besorolásba tartozó fedezett kötvények a hitelminőségi besorolásuk lerontását eredményező változást követően továbbra is a csoporton belüli összevont fedezettkötvény-struktúra részét képezzék, feltéve, hogy az említett illetékes hatóságok megállapítják, hogy a hitelminőségi besorolás megváltozása nem a 19. cikk (2) bekezdését átültető nemzeti jogi rendelkezésekben meghatározott engedélyezési követelmények megsértésének tudható be. A 18. cikk (2) bekezdése szerint kijelölt illetékes hatóságok ezt követően értesítik az EBH-t az ezen albekezdés alapján hozott döntésükről.

9. cikk

Együttes finanszírozás

(1)

A tagállamok lehetővé teszik a valamely hitelintézettől származó és egy fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet által vásárolt elfogadható fedezeti eszközök fedezettkötvény-kibocsátásnál fedezeti eszközként való felhasználását.

A tagállamok szabályozzák ezeket a vásárlásokat annak biztosítása érdekében, hogy a 6. és 12. cikkben meghatározott követelmények teljesüljenek.

(2)

Az e cikk (1) bekezdésének második albekezdésében foglalt követelmény sérelme nélkül, a tagállamok a 2002/47/EK irányelv szerinti, pénzügyi biztosítékokról szóló megállapodás útján is engedélyezhetik az átadást.

(3)

Az (1) bekezdés második albekezdésében foglalt követelmény sérelme nélkül, a tagállamok engedélyezhetik az olyan eszközök fedezeti eszközként történő felhasználását is, amelyek olyan vállalkozástól származnak, amely nem hitelintézet. Amennyiben a tagállamok élnek ezzel a lehetőséggel, elő kell írniuk, hogy a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet vagy értékelje azon vállalkozás hitelnyújtással kapcsolatos szabványait, amelytől a fedezeti eszköz származik, vagy maga végezze el a hitelfelvevő hitelképességének alapos értékelését.

10. cikk

A fedezeti halmaz összetétele

A tagállamok a befektetők védelme érdekében szabályokat állapítanak meg a fedezeti halmazok összetételére vonatkozóan. Az említett szabályok adott esetben feltételeket határoznak meg az olyan elsődleges fedezeti eszközök fedezeti halmazba való, a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézetek által történő felvétele tekintetében, amelyek eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek a strukturális jellemzők, élettartam vagy kockázati profil szempontjából.

11. cikk

A fedezeti halmazban lévő származtatott ügyletek

(1)

A tagállamok a befektetők védelme érdekében csak akkor teszik lehetővé, hogy a fedezeti halmaz származtatott ügyleteket tartalmazzon, ha teljesülnek legalább a következő követelmények:

a fedezeti halmaz kizárólag kockázatfedezeti célból tartalmazza a származtatott ügyleteket, mennyiségüket a fedezett kockázat csökkenése esetén kiigazítják, és megszűnnek, amikor a fedezett kockázat megszűnik;

a származtatott ügyleteket kellően dokumentálják;

a származtatott ügyleteket a 12. cikknek megfelelően elkülönítik;

a származtatott ügyleteket nem lehet megszüntetni a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet fizetésképtelensége vagy szanálása esetén;

a származtatott ügyletek megfelelnek a (2) bekezdés alapján megállapított szabályoknak.

(2)

A tagállamok az (1) bekezdésben felsorolt követelmények teljesülése érdekében szabályokat állapítanak meg a fedezeti halmazban lévő származtatott ügyletek tekintetében. Az említett szabályok meghatározzák a következőket:

a fedezeti ügyleti partnerekre vonatkozó alkalmassági feltételek;

a származtatott ügyletekkel kapcsolatban rendelkezésre bocsátandó dokumentáció.

12. cikk

A fedezeti eszközök elkülönítése

(1)

A tagállamok megállapítják a fedezeti eszközök elkülönítésére vonatkozó szabályokat. Az említett szabályok legalább a következő követelményeket foglalják magukban:

a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet mindenkor azonosítani tudja valamennyi fedezeti eszközt;

a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézetet jogilag kötelező erejű és végrehajtható előírás kötelezi valamennyi fedezeti eszköz elkülönítésére;

valamennyi fedezeti eszköz védett harmadik felek követeléseivel szemben, és a 4. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett elsőbbségi követelés teljesítéséig nem képezi részét a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet csődvagyonának.

Az első albekezdés alkalmazásában a fedezeti eszközök magukban foglalják a származtatott ügyletek pozícióival kapcsolatban kapott biztosítékokat is.

(2)

A fedezeti eszközök (1) bekezdésben említett elkülönítése a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet fizetésképtelensége vagy szanálása esetén is alkalmazandó.

13. cikk

Fedezetellenőr

(1)

A tagállamok előírhatják, hogy a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézetek fedezetellenőrt nevezzenek ki a fedezeti halmaznak a 6–12. és a 14–17. cikkben meghatározott követelmények tekintetében való folyamatos ellenőrzése céljából.

(2)

Ha a tagállamok élnek az (1) bekezdés szerinti lehetőséggel, akkor szabályokat kell megállapítaniuk legalább a következők tekintetében:

a fedezetellenőr kinevezése és felmentése;

a fedezetellenőrre vonatkozó alkalmassági feltételek;

a fedezetellenőr szerepe és feladatai, ideértve a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet fizetésképtelenségének vagy szanálásának esetét is;

a 18. cikk (2) bekezdése szerint kijelölt illetékes hatóságok számára való jelentéstételi kötelezettség;

a fedezetellenőr feladatainak ellátásához szükséges információkhoz való hozzáférés joga.

(3)

Amennyiben a tagállamok élnek az (1) bekezdésben foglalt lehetőséggel, a fedezetellenőr elkülönül és független a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézettől és az említett hitelintézet könyvvizsgálójától.

A tagállamok azonban engedélyezhetik, hogy a fedezetellenőr ne különüljön el a hitelintézettől (a továbbiakban: a belső fedezetellenőr), amennyiben:

a belső fedezetellenőr független a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet hitelezési döntéssel kapcsolatos eljárásától;

a (2) bekezdés a) pontjának sérelme nélkül a tagállamok biztosítják, hogy a belső fedezetellenőrt ne lehessen megfosztani az említett feladatától a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet felügyeleti funkciójában eljáró irányító testületének előzetes jóváhagyása nélkül; továbbá

a belső fedezetellenőr szükség esetén közvetlen hozzáféréssel rendelkezik a felügyeleti funkciójában eljáró irányító testülethez.

(4)

Ha a tagállamok élnek az (1) bekezdés szerinti lehetőséggel, erről értesítik az EBH-t.

14. cikk

A befektetők tájékoztatása

(1)

A tagállamok biztosítják, hogy a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet által a fedezettkötvény-programjaikról nyújtott tájékoztatás kellően részletes legyen ahhoz, hogy a befektetők értékelni tudják a program profilját és kockázatait, és elvégezhessék előzetes vizsgálataikat.

(2)

A tagállamok az (1) bekezdés alkalmazásában biztosítják, hogy a befektetők legalább negyedévente megkapják a tájékoztatást, amelynek tartalmaznia kell legalább a következő minimális portfólióinformációkat:

a fedezeti halmaz és a forgalomban lévő fedezettkötvény-állomány értéke;

a nemzetközi értékpapír-azonosító számok (ISIN) jegyzéke az adott program keretébe tartozó valamennyi olyan fedezettkötvény-kibocsátás tekintetében, amely ISIN azonosító számmal rendelkezik;

a fedezeti eszközök földrajzi eloszlása és típusa, a fedezett hitelek nagysága és az értékelési módszer;

a piaci kockázatra vonatkozó részletek, ideértve a kamatláb- és devizakockázatot, valamint a hitel- és likviditási kockázatokat;

a fedezeti eszközöknek és a fedezett kötvényeknek a lejárati szerkezete, beleértve adott esetben a lejárat meghosszabbítását kiváltó események áttekintését is;

az előírt és rendelkezésre álló fedezeti szint, valamint a jogszabályban előírt, a szerződéses és az önkéntes túlfedezet szintje;

azon hitelek százalékos aránya, amelyek esetében úgy tekintik, hogy az 575/2013/EU rendelet 178. cikk értelmében nemteljesítés következett be, és minden olyan esetben, amikor a kölcsönök több mint 90 napja késedelmesek.

A tagállamok biztosítják, hogy a 8. cikkben említett, csoporton belüli összevont fedezettkötvény-struktúrák hatálya alá tartozó, külsőleg kibocsátott fedezett kötvények esetében az e bekezdés első albekezdésében említett információkat, illetve az azokra mutató hivatkozást a befektetők a csoport valamennyi belsőleg kibocsátott kötvényállománya tekintetében megkapják. A tagállamok biztosítják, hogy a befektetők az említett tájékoztatást legalább összesített formában megkapják.

(3)

A tagállamok a befektetők védelme érdekében előírják, hogy a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézetek a honlapjukon tegyék közzé az (1) és a (2) bekezdésnek megfelelően a befektetők rendelkezésére bocsátott tájékoztatást. A tagállamok nem írhatják elő az említett hitelintézetek számára, hogy ezeket az információkat papíron tegyék közzé.

II. szakasz

Fedezeti és likviditási követelmények

15. cikk

Fedezeti követelmények

(1)

A tagállamok a befektetők védelme érdekében előírják, hogy a fedezettkötvény-programok mindenkor feleljenek meg legalább a (2)–(8) bekezdésben meghatározott fedezeti követelményeknek.

(2)

A fedezett kötvények minden kötelezettségére kiterjednek a fedezeti eszközökhöz kapcsolódó kifizetés iránti követelések.

(3)

A (2) bekezdésben említett kötelezettségek a következőket foglalják magukban:

a forgalomban lévő fedezett kötvények tőkeösszegének kifizetésére vonatkozó kötelezettségek;

a forgalomban lévő fedezett kötvények kamatainak kifizetésére vonatkozó kötelezettségek;

a 11. cikknek megfelelően tartott származtatott ügyletekhez kapcsolódó kifizetési kötelezettségek; továbbá

a fedezettkötvény-program felszámolásának várható fenntartási és igazgatási költségei.

Az első albekezdés d) pontja alkalmazásában a tagállamok lehetővé tehetik az egyösszegű átalány kiszámítását.

(4)

A fedezeti követelmény teljesítéséhez a következő fedezeti eszközök járulnak hozzá:

az elsődleges eszközök;

a helyettesítő eszközök;

a 16. cikknek megfelelően tartott likvid eszközök; továbbá

a 11. cikknek megfelelően tartott származtatott ügyletekhez kapcsolódó kifizetés iránti követelések;

A fedezethez nem járulnak hozzá azok a fedezetlen követelések, amelyek az 575/2013/EU rendelet 178. cikke alapján nemteljesítőnek minősülnek.

(5)

A tagállamok a (3) bekezdés első albekezdése c) pontjának és a (4) bekezdés első albekezdése d) pontjának alkalmazásában szabályokat állapítanak meg a származtatott ügyletek értékelése tekintetében.

(6)

A szükséges fedezetet úgy kell kiszámítani, hogy valamennyi fedezeti eszköz teljes tőkeösszege elérje vagy meghaladja a forgalomban lévő fedezettkötvény-állomány teljes tőkeösszegét (a továbbiakban: a névértékelv).

A tagállamok lehetővé tehetik más számítási elv alkalmazását, ha az nem eredményez a névértékelv szerint számítottnál nagyobb arányú fedezetet.

A tagállamok meghatározzák a forgalomban lévő fedezettkötvény-állomány után fizetendő kamatok és a fedezeti eszközök után követelt kamatok kiszámítására vonatkozó szabályokat, amelyeknek az alkalmazandó számviteli standardokkal összhangban tükrözniük kell a megbízható prudenciális elveket.

(7)

A (6) bekezdés első albekezdésétől eltérve a tagállamok megbízható prudenciális elveket tükröző és az alkalmazandó számviteli standardoknak megfelelő módon lehetővé tehetik, hogy a fedezeti eszköz jövőbeli követelt kamatainak – a megfelelő fedezett kötvény után fizetendő nettó jövőbeni kamatokkal csökkentett– értékét figyelembe vegyék a fedezett kötvényhez kapcsolódó tőketörlesztési kötelezettség fedezetében jelentkező esetleges hiányok kiegyensúlyozása érdekében, amennyiben az 575/2013/EU rendelet 33. cikkének (4) bekezdése alapján elfogadott, alkalmazandó, felhatalmazáson alapuló rendeletben meghatározottak szerint szoros kapcsolat áll fenn, az alábbi feltételek mellett:

a fedezeti eszköz élettartama alatt kapott és a megfelelő fedezett kötvényhez kapcsolódó fizetési kötelezettség fedezetéhez szükséges kifizetéseket a 12. cikkel összhangban elkülönítik, vagy a fedezeti halmazba foglalják bele a 6. cikkben említett fedezeti eszközök formájában a kifizetések esedékessé válásáig; továbbá

a fedezeti eszköz előzetes kifizetése csak az 575/2013/EU rendelet 33. cikkének (4) bekezdése alapján elfogadott, alkalmazandó, felhatalmazáson alapuló rendeletben meghatározott kézbesítési lehetőség révén, vagy a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet által névértéken lehívható fedezett kötvények esetében a lehívott fedezett kötvények legalább névértékének a fedezeti eszköz kölcsönfelvevője általi megfizetése révén lehetséges.

(8)

A tagállamok biztosítják, hogy a fedezeti eszközök és a kötelezettségek számítása azonos módszerrel történjen. A tagállamok lehetővé tehetik más számítási módszerek alkalmazását, egyrészt a fedezeti eszközök, másrészt a kötelezettségek számítása tekintetében, ha azok alkalmazása nem eredményez magasabb fedezetiszint-arányt, mint a fedezeti eszközök és a kötelezettségek azonos módszerrel történő számítása.

16. cikk

A fedezeti halmaz likviditási pufferére vonatkozó követelmény

(1)

A tagállamok a befektetők védelme érdekében előírják, hogy a fedezeti halmaz mindenkor tartalmazzon egy olyan, likvid eszközökből álló likviditási puffert, amely rendelkezésre áll a fedezettkötvény-program nettó likviditáskiáramlásának fedezete céljából.

(2)

A fedezeti halmaz likviditási pufferének a következő 180 napon keresztül fedezetet kell biztosítania a maximális összesített nettó likviditáskiáramlásra.

(3)

A tagállamok biztosítják, hogy a fedezeti halmaz e cikk (1) bekezdésében említett likviditási puffere a következő típusú, ezen irányelv 12. cikkével összhangban elkülönített eszközökből álljon:

az 575/2013/EU rendelet 460. cikke értelmében elfogadott, alkalmazandó, felhatalmazáson alapuló rendelet szerinti 1., 2A. vagy 2B. szintű eszköznek minősülő eszközök, amelyeket az említett felhatalmazáson alapuló rendelettel összhangban értékeltek, és amelyeket nem a magát a fedezett kötvényt kibocsátó hitelintézet, annak anyavállalata (kivéve, ha utóbbi nem hitelintézet közszektorbeli intézménynek minősül), leányvállalata, anyavállalatának másik leányvállalata vagy a hitelintézettel szoros kapcsolatban álló értékpapírosítási célú gazdasági egység bocsátott ki;

hitelintézetekkel szembeni rövid lejáratú kitettségek, amelyek az 575/2013/EU rendelet 129. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerinti 1. vagy 2. hitelminőségi besorolásba tartoznak, vagy hitelintézetekkel szembeni rövid lejáratú betétek, amelyek az 1., 2. vagy 3. hitelminőségi besorolásba tartoznak.

A tagállamok korlátozhatják az első albekezdés a) és b) pontjának céljából használandó likvid eszközök fajtáit.

A tagállamok biztosítják, hogy a fedezeti halmaz likviditási pufferéhez ne járulhassanak hozzá az 575/2013/EU rendelet 178. cikke szerint nemteljesítőnek tekintett kitettségekből eredő fedezetlen követelések.

(4)

Ha a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet más uniós jogi aktusokban meghatározott likviditási követelmények hatálya alá tartozik, ami a fedezeti halmaz likviditási pufferével való átfedéshez vezethet, a tagállamok dönthetnek úgy, hogy az (1), (2) és (3) albekezdést átültető nemzeti jogi rendelkezéseket nem alkalmazzák az említett uniós jogi aktusok által előírt időszakra. A tagállamok csak addig alkalmazhatják ezt a lehetőséget, ameddig az említett uniós jogi aktusok módosítása az átfedés elkerülése érdekében alkalmazandóvá nem válik, és a lehetőség alkalmazásáról tájékoztatniuk kell a Bizottságot és az EBH-t.

(5)

A tagállamok lehetővé tehetik, hogy a meghosszabbítható lejárati szerkezetek esetében a tőkeösszeg számítása a fedezett kötvényre vonatkozó szerződéses feltételeknek megfelelően a végső lejárati időponton alapuljon.

(6)

A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy az (1) bekezdés ne legyenek alkalmazandó olyan fedezett kötvények esetében, amelyek hozzáigazítási követelmények hatálya alá tartoznak.

17. cikk

A meghosszabbítható lejárati szerkezetekre vonatkozó feltételek

(1)

A tagállamok lehetővé tehetik meghosszabbítható lejárati szerkezetű fedezett kötvények kibocsátását, ha a befektetők védelmét legalább a következők biztosítják:

a lejárat meghosszabbítását csak a nemzeti jogban meghatározott objektív események válthatják ki, és az nem lehet a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet mérlegelésének eredménye;

a lejárat meghosszabbítását kiváltó eseményeket a fedezett kötvény szerződési feltételeiben határozzák meg;

a lejárati szerkezetről a befektetőknek nyújtott tájékoztatás elegendő ahhoz, hogy a befektetők meg tudják állapítani a fedezett kötvény kockázatát, és részletes leírást ad a következőkről:

a lejárat meghosszabbítását kiváltó események;

ii.

a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet fizetésképtelenségének vagy szanálásának következményei a lejárat meghosszabbítása tekintetében;

iii.

a 18. cikk (2) bekezdése szerint kijelölt illetékes hatóságoknak és adott esetben a különleges vagyonfelügyelőnek a lejárat meghosszabbításával kapcsolatos szerepe;

a fedezett kötvény végső lejárati időpontja mindenkor meghatározható;

a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet fizetésképtelensége vagy szanálása esetén a futamidő meghosszabbítása nem befolyásolja a fedezettkötvény-befektetők sorrendjét, illetve nem fordítja meg a fedezettkötvény-program eredeti lejárati ütemtervében szereplő sorrendet;

a lejárat meghosszabbítása nem változtatja meg a fedezett kötvényeknek a 4. cikkben említett kettős fedezettel és az 5. cikkben említett csődtávolisággal kapcsolatos strukturális jellemzőit.

(2)

Ha a tagállamok lehetővé teszik meghosszabbítható lejárati szerkezetű fedezett kötvények kibocsátását, erről megfelelően értesítik az EBH-t.

III. CÍM

A FEDEZETT KÖTVÉNYEK KÖZFELÜGYELETE

18. cikk

A fedezett kötvények közfelügyelete

(1)

A tagállamok a befektetők védelme érdekében előírják, hogy a fedezettkötvény-kibocsátás a fedezett kötvények közfelügyeletének hatálya alá tartozzon.

(2)

A tagállamok a fedezett kötvények (1) bekezdésben említett közfelügyelete céljából kijelölnek egy vagy több illetékes hatóságot. A kijelölt hatóságokról értesítik a Bizottságot és az EBH-t, és tájékoztatást nyújtanak a funkciók és a feladatok felosztásáról.

(3)

A tagállamok biztosítják, hogy a (2) bekezdés szerint kijelölt illetékes hatóságok az ezen irányelvet átültető nemzeti jogi rendelkezésekben megállapított követelmények teljesítésének értékelése céljából ellenőrizzék a fedezett kötvények kibocsátását.

(4)

A tagállamok biztosítják, hogy a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézetek tartsák nyilván a fedezettkötvény-programmal kapcsolatos ügyleteiket, továbbá megfelelő és célszerű dokumentációs rendszerekkel és eljárásokkal rendelkezzenek.

(5)

A tagállamok megfelelő intézkedésekkel biztosítják továbbá, hogy az e cikk (2) bekezdése szerint kijelölt illetékes hatóságok be tudják szerezni azokat az információkat, amelyek az ezen irányelvet átültető nemzeti jogi rendelkezésekben megállapított követelmények teljesítésének értékeléséhez, az említett követelmények esetleges megsértésének vizsgálatához, továbbá a 23. cikket átültető nemzeti jogi rendelkezéseknek megfelelő közigazgatási szankciók és más közigazgatási intézkedések meghozatalához szükségesek.

(6)

A tagállamok biztosítják, hogy a (2) bekezdés szerint kijelölt illetékes hatóságok rendelkezzenek a fedezett kötvények közfelügyeletéhez kapcsolódó feladatok ellátásához szükséges szakértelemmel, erőforrásokkal, működési kapacitással, hatáskörrel és függetlenséggel.

19. cikk

A fedezettkötvény-programok engedélyezése

(1)

A tagállamok a befektetők védelme érdekében előírják, hogy a fedezettkötvény-programot engedélyeztetni kell, mielőtt annak keretében fedezett kötvényeket bocsátanának ki. A tagállamok ezzel az engedélyezési hatáskörrel a 18. cikk (2) bekezdése szerint kijelölt illetékes hatóságokat ruházzák fel.

(2)

A tagállamok megállapítják az (1) bekezdésben említett engedélyezés követelményeit, ideértve legalább a következőket:

a fedezettkötvény-kibocsátást meghatározó megfelelő működési program;

a befektetők védelmét célzó megfelelő politikák, eljárások és módszerek a fedezeti halmazban szereplő kölcsönök jóváhagyása, módosítása, megújítása és refinanszírozása tekintetében;

a fedezettkötvény-programhoz rendelt külön vezetőség és személyzet, amely megfelelő képesítéssel és ismeretekkel rendelkezik a fedezett kötvények kibocsátása és a fedezettkötvény-program igazgatása tekintetében;

a fedezeti halmaz olyan igazgatási felépítése és annak olyan ellenőrzése, amely megfelel az ezen irányelvet átültető nemzeti jogi rendelkezésekben megállapított alkalmazandó követelményeknek.

20. cikk

A fedezett kötvények közfelügyelete fizetésképtelenség vagy szanálás esetén

(1)

A 18. cikk (2) bekezdése szerint kijelölt illetékes hatóságok a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet szanálása esetén együttműködnek a szanálási hatósággal annak érdekében, hogy védjék a fedezettkötvény-befektetők jogait és érdekeit, többek között legalább annak ellenőrzésével, hogy a szanálási eljárás alatt biztosított legyen a fedezettkötvény-program folyamatos és megbízható igazgatása.

(2)

A tagállamok előírhatják egy különleges vagyonfelügyelő kinevezését annak érdekében, hogy védjék a fedezettkötvény-befektetők jogait és érdekeit, többek között legalább annak ellenőrzésével, hogy a szükséges időszak alatt biztosított legyen a fedezettkötvény-program folyamatos és megbízható igazgatása.

Ha a tagállamok élnek ezzel a lehetőséggel, akkor előírhatják, hogy a 18. cikk (2) bekezdése szerint kijelölt illetékes hatóságaik hagyják jóvá a különleges vagyonfelügyelő kinevezését és felmentését. Az említett lehetőséggel élő tagállamoknak legalább azt elő kell írniuk, hogy az említett illetékes hatóságok vegyenek részt a különleges vagyonfelügyelő kinevezésében és felmentésében.

(3)

Ha a tagállamok a (2) bekezdésnek megfelelően különleges vagyonfelügyelő kinevezését írják elő, akkor legalább a következők tekintetében meg kell állapítaniuk a különleges vagyonfelügyelő feladatairól és felelősségi köreiről szóló szabályokat:

a fedezett kötvényekhez kötődő kötelezettségek teljesítése;

a fedezeti eszközök kezelése és értékesítése, ideértve az eszközöknek a fedezett kötvényekből eredő kötelezettségekkel együtt való átruházását egy másik, fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézetre;

azon jogügyletek, amelyek a fedezeti halmaz szabályos igazgatásához, a fedezett kötvényekből eredő kötelezettségek fedezetének folyamatos ellenőrzéséhez, a fedezeti halmaz eszközeinek fedezeti halmazba történő visszahozatalát célzó eljárások megindításához és a fedezett kötvényekből eredő összes kötelezettség teljesítése után fennmaradó eszközöknek a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet csődvagyonába való átvezetéséhez szükségesek.

A tagállamok az első albekezdés c) pontjának alkalmazásában lehetővé tehetik a különleges vagyonfelügyelő számára, hogy a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet fizetésképtelensége esetén az adott hitelintézet által kiadott engedély alapján működjön, ugyanazon működési követelményeknek megfelelve.

(4)

A tagállamok a fizetésképtelenségi és a szanálási eljárások alkalmazásában biztosítják a 18. cikk (2) bekezdése szerint kijelölt illetékes hatóságok, a különleges vagyonfelügyelő – ha ilyen vagyonfelügyelőt kineveztek – és szanálás esetén a szanálási hatóságok közötti koordinációt és információcserét.

21. cikk

Az illetékes hatóságok számára való jelentéstétel

(1)

A tagállamok a befektetők védelme érdekében előírják, hogy a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézetek a 18. cikk (2) bekezdése szerint kijelölt illetékes hatóságok számára jelentsék a (2) bekezdésben a fedezettkötvény-programok kapcsán meghatározott információkat. Az említett jelentéstételnek rendszeresen és ezen illetékes hatóságok kérésére kell megtörténnie. A tagállamok megállapítják az említett rendszeres jelentéstétel gyakoriságára vonatkozó szabályokat.

(2)

Az (1) bekezdés alapján megállapítandó jelentéstételi kötelezettségnek legalább a következők tekintetében elő kell írnia információk benyújtását:

az eszközök elfogadhatósága és a fedezeti halmazra vonatkozó követelmények a 6–11. cikkel összhangban;

a fedezeti eszközök elkülönítése a 12. cikkel összhangban;

adott esetben a fedezetellenőr működése a 13. cikkel összhangban;

fedezeti követelmények a 15. cikkel összhangban;

a fedezeti halmaz likviditási puffere a 16. cikkel összhangban;

adott esetben a meghosszabbítható lejárati szerkezetekre vonatkozó feltételek a 17. cikkel összhangban.

(3)

A tagállamok szabályokat írnak elő a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet fizetésképtelensége vagy szanálása esetén a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet által a 18. cikk (2) bekezdése szerint kijelölt illetékes hatóságok számára a (2) bekezdés alapján nyújtandó információkra vonatkozóan.

22. cikk

Az illetékes hatóságoknak a fedezett kötvények közfelügyeletével kapcsolatos hatásköre

(1)

A tagállamok a befektetők védelme érdekében a fedezett kötvények közfelügyeletének ellátásához szükséges minden felügyeleti, vizsgálati és szankciós hatáskörrel felruházzák a 18. cikk (2) bekezdése szerint kijelölt illetékes hatóságokat.

(2)

Az (1) bekezdésben említett hatáskör legalább a következőkre vonatkozik:

a 19. cikk szerinti engedély megadása vagy az engedély elutasítása;

a fedezettkötvény-program rendszeres felülvizsgálata az ezen irányelvet átültető nemzeti jogi rendelkezéseknek való megfelelés értékelése céljából;

helyszíni és helyszínen kívüli ellenőrzések végrehajtása;

a 23. cikket átültető nemzeti jogi rendelkezéseknek megfelelő közigazgatási bírságok és egyéb közigazgatási intézkedések meghozatala;

a fedezettkötvény-kibocsátással kapcsolatos felügyeleti iránymutatások elfogadása és alkalmazása.

23. cikk

Közigazgatási szankciók és egyéb közigazgatási intézkedések

(1)

A tagállamok büntetőjogi szankciók megállapítására vonatkozó jogának sérelme nélkül a tagállamok megállapítják legalább a következő helyzetekben alkalmazandó megfelelő közigazgatási szankciók és egyéb közigazgatási intézkedések meghozatalának szabályait:

a hitelintézet valótlan nyilatkozattétel vagy más szabálytalanság útján szerezte meg a fedezettkötvény-programra vonatkozó engedélyt;

a hitelintézet már nem felel meg a fedezettkötvény-programra vonatkozó engedély feltételeinek;

a hitelintézet a 19. cikket átültető nemzeti jogi rendelkezéseknek megfelelő engedély megszerzése nélkül bocsát ki fedezett kötvényeket;

a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet nem felel meg a 4. cikket átültető nemzeti jogi rendelkezésekben meghatározott követelményeknek;

a hitelintézet olyan fedezett kötvényeket bocsát ki, amelyek nem felelnek meg a 5. cikket átültető nemzeti jogi rendelkezésekben meghatározott követelményeknek;

a hitelintézet olyan fedezett kötvényeket bocsát ki, amelyek nem rendelkeznek a 6. cikket átültető nemzeti jogi rendelkezéseknek megfelelő fedezettel;

a hitelintézet olyan fedezett kötvényeket bocsát ki, amelyek fedezetéül az Unión kívül található eszközök szolgálnak, megsértve a 7. cikket átültető nemzeti jogi rendelkezésekben meghatározott követelményeket;

a hitelintézet fedezett kötvényeit a csoporton belüli összevont fedezettkötvény-struktúrával fedezi, megsértve a 8. cikket átültető nemzeti jogi rendelkezésekben meghatározott követelményeket;

a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet nem felel meg a 9. cikket átültető nemzeti jogi rendelkezésekben az együttes finanszírozás kapcsán meghatározott feltételeknek;

a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet nem felel meg a 10. cikket átültető nemzeti jogi rendelkezésekben a fedezeti halmaz összetétele kapcsán meghatározott követelményeknek;

a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet nem felel meg a származtatott ügyleteknek a fedezeti halmazban való szerepeltetése tekintetében a 11. cikket átültető nemzeti jogi rendelkezésekben meghatározott feltételeknek;

a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet nem felel meg a 12. cikket átültető nemzeti jogi rendelkezésekben a fedezeti eszközök elkülönítése kapcsán meghatározott követelményeknek;

a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet a 14. cikket átültető nemzeti jogi rendelkezéseket megsértve elmulasztja a jelentéstételt, illetve hiányos vagy pontatlan információkat bocsát rendelkezésre;

a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet a 16. cikket átültető nemzeti jogi rendelkezéseket megsértve ismételten vagy tartósan elmulasztja a fedezeti halmaz likviditási pufferének fenntartását;

a meghosszabbítható lejárati szerkezetű fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet nem felel meg a 17. cikket átültető nemzeti jogi rendelkezésekben a meghosszabbítható lejárati szerkezetek kapcsán meghatározott feltételeknek;

a fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet a 21. cikk (2) bekezdését átültető nemzeti jogi rendelkezéseket megsértve elmulasztja a kötelezettségeire vonatkozó jelentéstételt, illetve hiányos vagy pontatlan információkat bocsát rendelkezésre.

A tagállamok dönthetnek úgy, hogy olyan jogsértésekre vonatkozóan, amelyekre a nemzeti jog értelmében büntetőjogi szankció vethető ki, nem állapítanak meg közigazgatási szankciókat vagy egyéb közigazgatási intézkedéseket. A tagállamok ilyen esetekben közlik a Bizottsággal a vonatkozó büntetőjogi rendelkezéseket.

(2)

Az (1) bekezdésben említett szankcióknak és intézkedéseknek hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük, és magukban kell foglalniuk legalább a következőket:

a fedezettkötvény-programra vonatkozó engedély visszavonása;

a jogsértést elkövető természetes vagy jogi személy személyazonosságának és a jogsértés természetének nyilvános közzététele a 24. cikknek megfelelően;

a természetes vagy jogi személyt a jogsértő magatartás folytatásától és megismétlésétől tiltó végzés meghozatala;

közigazgatási pénzbírság kiszabása.

(3)

A tagállamok gondoskodnak arról is, hogy az (1) bekezdésben említett szankciókat és intézkedéseket ténylegesen végrehajtsák.

(4)

A tagállamok biztosítják, hogy a közigazgatási szankciók vagy egyéb közigazgatási intézkedések típusának és a közigazgatási pénzbírság összegének meghatározásakor a 18. cikk (2) bekezdése szerint kijelölt illetékes hatóságok – adott esetben – figyelembe vegyék az összes következő körülményt:

a jogsértés súlyossága és fennállásának időtartama;

a jogsértésért felelős természetes vagy jogi személy felelősségének mértéke;

a jogsértésért felelős természetes vagy jogi személy pénzügyi ereje, többek között a jogi személy teljes árbevételének vagy a természetes személy éves jövedelmének figyelembevételével;

a jogsértésért felelős természetes vagy jogi személy által a jogsértés révén elért haszon vagy elkerült veszteség nagysága, amennyiben az említett haszon vagy veszteség meghatározható;

a jogsértés révén harmadik feleknek okozott veszteség, amennyiben az említett veszteség meghatározható;

a jogsértésért felelős természetes vagy jogi személynek a 18. cikk (2) bekezdése szerint kijelölt illetékes hatóságokkal való együttműködésének a szintje;

a jogsértésért felelős természetes vagy jogi személy által elkövetett bármely korábbi jogsértés;

a jogsértés tényleges vagy potenciális rendszerszintű következményei.

(5)

Amennyiben az (1) bekezdésben említett rendelkezések jogi személyekre alkalmazandók, a tagállamok azt is biztosítják, hogy a 18. cikk (2) bekezdése szerint kijelölt illetékes hatóságok az e cikk (2) bekezdésében meghatározott közigazgatási szankciókat és egyéb közigazgatási intézkedéseket a vezető testület tagjaira, és más olyan egyénekre is alkalmazzák, akik a nemzeti jog szerint felelősek a jogsértésért.

(6)

A tagállamok biztosítják, hogy a 18. cikk (2) bekezdése szerint kijelölt illetékes hatóságok a (2) bekezdésben meghatározott közigazgatási szankciók és egyéb közigazgatási intézkedések meghozatala előtt lehetőséget adjanak az érintett természetes vagy jogi személy meghallgatására. A meghallgatáshoz való jog alóli kivételek alkalmazhatók azon egyéb közigazgatási intézkedések elfogadására, amelyek esetében sürgős intézkedésre van szükség a harmadik feleknek okozott jelentős veszteségek vagy a pénzügyi rendszer jelentős károsodásának megelőzése érdekében. Ilyen esetben az érintett személy számára az ilyen közigazgatási intézkedés elfogadása után a lehető leghamarabb meghallgatási lehetőséget kell biztosítani, és adott esetben az intézkedést felül kell vizsgálni.

(7)

A tagállamok biztosítják, hogy a (2) bekezdésben meghatározott közigazgatási szankciókat vagy egyéb közigazgatási intézkedéseket előíró határozatokat kellően indokolják meg, és azokkal szemben jogorvoslattal lehessen élni.

24. cikk

Közigazgatási szankciók és egyéb közigazgatási intézkedések közzététele

(1)

A tagállamok biztosítják, hogy az ezen irányelvet átültető nemzeti jogi rendelkezések foglaljanak magukban olyan szabályokat, amelyek előírják a közigazgatási szankcióknak és egyéb közigazgatási intézkedéseknek a 18. cikk (2) bekezdése szerint kijelölt illetékes hatóságok honlapjain való, indokolatlan késedelem nélküli közzétételét. Ugyanezen kötelezettségek alkalmazandók azokra az esetekre, amikor egy tagállam úgy dönt, hogy büntetőjogi szankciókat ír elő a 23. cikk (1) bekezdésének második albekezdésével összhangban.

(2)

Az (1) bekezdés alapján elfogadott szabályoknak elő kell írniuk legalább azon határozatok közzétételét, amelyek ellen nem nyújtottak be fellebbezést vagy már nem lehet fellebbezést benyújtani, és amelyeket az ezen irányelvet átültető nemzeti jogi rendelkezések megsértése miatt hoztak.

(3)

A tagállamok biztosítják, hogy az ilyen közzététel foglalja magában a jogsértés típusára és jellegére, továbbá a szankcióval vagy intézkedéssel sújtott természetes vagy jogi személy személyazonosságára vonatkozó információkat. A (4) bekezdésre figyelemmel a tagállamok biztosítják továbbá, hogy ezeket az információkat indokolatlan késedelem nélkül tegyék közzé, miután a címzettet tájékoztatták a szankcióról vagy az intézkedésről, továbbá a szankciót vagy az intézkedést előíró határozatnak a 18. cikk (2) bekezdése szerint kijelölt illetékes hatóságok hivatalos honlapjain való közzétételéről.

(4)

Ha a tagállamok engedélyezik a szankciókat vagy egyéb intézkedéseket előíró olyan határozat közzétételét, amely ellen fellebbezés van folyamatban, a 18. cikk (2) bekezdése szerint kijelölt illetékes hatóságoknak hivatalos honlapjaikon haladéktalanul közzé kell tenniük a jogorvoslat állására és annak kimenetelére vonatkozó információkat is.

(5)

A tagállamok biztosítják, hogy a 18. cikk (2) bekezdése szerint kijelölt illetékes hatóságok a következő körülmények bármelyikének fennállásakor anonimizáltan és a nemzeti jognak megfelelően tegyék közzé a szankciókat vagy intézkedéseket előíró határozatot:

ha a szankciót vagy intézkedést természetes személyre szabták ki, és a személyes adatok közzététele aránytalan lenne;

ha a közzététel veszélyeztetné a pénzügyi piacok stabilitását vagy valamely folyamatban lévő nyomozást;

ha a közzététel megállapítható aránytalan veszteséget okozna az érintett hitelintézeteknek vagy természetes személyeknek.

(6)

Amennyiben egy tagállam szankciót vagy intézkedést előíró határozatot tesz közzé anonimizált módon, lehetővé teheti a releváns adatok közzétételének elhalasztását.

(7)

A tagállamok biztosítják, hogy a közigazgatási szankciót vagy intézkedést előíró határozatot érvénytelenítő jogerős bírósági határozatot is közzétegyék.

(8)

A tagállamok biztosítják, hogy a (2)–(6) bekezdésben említett közzétételek legalább a közzétételtől számított öt éven át fennmaradjanak a 18. cikk (2) bekezdése szerint kijelölt illetékes hatóságok hivatalos honlapjain. A közzétételben szereplő személyes adatok csak a szükséges ideig, az alkalmazandó személyesadat-védelmi szabályokkal összhangban szerepeltethetők a hivatalos honlapon. Az ilyen megőrzési időszak meghatározása az érintett tagállamok jogszabályaiban előírt elévülési idők figyelembevételével történik, de az semmi esetre sem lehet tíz évnél hosszabb.

(9)

A 18. cikk (2) bekezdése szerint kijelölt illetékes hatóságok tájékoztatják az EBH-t minden előírt közigazgatási szankcióról és egyéb közigazgatási intézkedésről, beleértve adott esetben a kapcsolódó jogorvoslati kérelmeket és azok kimenetelét. A tagállamok biztosítják, hogy az említett illetékes hatóságok részletes tájékoztatást kapjanak az elrendelt büntetőjogi szankciókkal kapcsolatos jogerős ítéletekről, amely tájékoztatást az említett illetékes hatóságoknak be kell nyújtaniuk az EBH-nak is.

(10)

Az EBH a vele közölt közigazgatási szankciókat és egyéb közigazgatási intézkedéseket központi adatbázisban nyilvántartja. Ehhez az adatbázishoz kizárólag a 18. cikk (2) bekezdése szerint kijelölt illetékes hatóságok férhetnek hozzá, és azt az e cikk (9) bekezdésével összhangban általuk szolgáltatott információk alapján naprakésszé kell tenni.

25. cikk

Együttműködési kötelezettség

(1)

A tagállamok biztosítják, hogy a 18. cikk (2) bekezdése szerint kijelölt illetékes hatóságok szorosan együttműködjenek azokkal az illetékes hatóságokkal, amelyek a hitelintézetekre alkalmazandó uniós jognak megfelelően a hitelintézetek általános felügyeletét látják el, valamint egy fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézet szanálása esetén a szanálási hatósággal.

(2)

A tagállamok biztosítják továbbá, hogy a 18. cikk (2) bekezdése szerint kijelölt illetékes hatóságok egymással is szorosan együttműködjenek. Az említett együttműködés magában foglalja azon információk egymással való megosztását is, amelyek a másik hatóság számára relevánsak az ezen irányelvet átültető nemzeti jogi rendelkezések szerinti felügyeleti feladatai ellátásához.

(3)

A tagállamok az e cikk (2) bekezdése második mondatának alkalmazásában biztosítják, hogy a 18. cikk (2) bekezdése szerint kijelölt illetékes hatóságok közöljék:

a 18. cikk (2) bekezdése szerint kijelölt másik illetékes hatóság kérésére az összes releváns információt; és

saját kezdeményezésükre minden alapvető információt a 18. cikk (2) bekezdése szerint a másik tagállamokban kijelölt egyéb illetékes hatóságokkal.

(4)

A tagállamok azt is biztosítják, hogy a 18. cikk (2) bekezdése szerint kijelölt illetékes hatóságok ezen irányelv alkalmazásában együttműködjenek az EBH-val, vagy adott esetben az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel ( 1 ) létrehozott európai felügyeleti hatósággal (Európai Értékpapír-piaci Hatóság).

(5)

E cikk alkalmazásában az az információ minősül alapvetőnek, amely lényegesen befolyásolja a fedezettkötvény-kibocsátás értékelését egy másik tagállamban.

26. cikk

Közzétételi követelmények

(1)

A tagállamok biztosítják, hogy a 18. cikk (2) bekezdése szerint kijelölt illetékes hatóságok a hivatalos honlapjaikon indokolatlan késedelem nélkül közzétegyék a következő információkat:

a fedezettkötvény-kibocsátással kapcsolatban elfogadott nemzeti törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések és általános iránymutatások szövege;

a fedezett kötvények kibocsátására engedéllyel rendelkező hitelintézetek jegyzéke;

az „európai fedezett kötvény” logó használatára jogosult fedezett kötvények, és az „európai (prémium) fedezett kötvény” logó használatára jogosult fedezett kötvények jegyzéke.

(2)

Az (1) bekezdésnek megfelelően közzétett információknak elégségesnek kell lenniük ahhoz, hogy a különböző tagállamoknak a 18. cikk (2) bekezdése szerint kijelölt illetékes hatóságai által alkalmazott módszereket érdemben össze lehessen hasonlítani. Ezen információkat a változásokat figyelembe véve érdekében aktualizálni kell.

(3)

A 18. cikk (2) bekezdése szerint kijelölt illetékes hatóságok az (1) bekezdés b) és c) pontja alkalmazásában évente értesítik az EBH-t az (1) bekezdés b) pontjában említett hitelintézetek és az (1) bekezdés c) pontjában említett fedezett kötvények jegyzékeiről.

▼M1

26a. cikk

Az információk hozzáférhetősége az egységes európai hozzáférési ponton

(1)

2030. január 10-től a tagállamok biztosítják, hogy amikor a fedezett kötvények kibocsátására engedéllyel rendelkező hitelintézetek ezen irányelv 14. cikkében említett információkat hoznak nyilvánosságra, az említett információkat egyidejűleg benyújtsák az e cikk (3) bekezdésében említett érintett gyűjtőszervezetnek, az információknak az (EU) 2023/2859 európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 2 ) alapján létrehozott egységes európai hozzáférési ponton való hozzáférhetővé tétele céljából.

A tagállamok biztosítják, hogy az információk megfelelnek a következő követelményeknek:

az (EU) 2023/2859 rendelet 2. cikkének 3. pontjában meghatározott, az adatok kinyerésére alkalmas formátumban, vagy – amennyiben az uniós jog azt írja elő – az említett rendelet 2. cikkének 4. pontjában meghatározott, géppel olvasható formátumban vannak benyújtva;

azokat a következő metaadatok kísérik:

azon fedezett kötvények kibocsátására engedéllyel rendelkező hitelintézet valamennyi neve, amelyre az információk vonatkoznak;

ii.

a fedezett kötvények kibocsátására engedéllyel rendelkező hitelintézetnek az (EU) 2023/2859 rendelet 7. cikke (4) bekezdésének b) pontja szerint meghatározott jogalany-azonosítója;

iii.

a fedezett kötvények kibocsátására engedéllyel rendelkező hitelintézetnek az említett rendelet 7. cikke (4) bekezdésének d) pontja alapján meghatározott mérete kategóriánként;

iv.

az említett rendelet 7. cikke (4) bekezdésének c) pontja alapján besorolt információ típusa;

annak megjelölése, hogy az információ tartalmaz-e személyes adatokat.

(2)

Az (1) bekezdés b) pontjának ii. alpontja alkalmazásával összefüggésben a tagállamok biztosítják, hogy a fedezett kötvények kibocsátására engedéllyel rendelkező hitelintézetek jogalany-azonosítót szerezzenek be.

(3)

2030. január 9-ig a tagállamok az e cikk (1) bekezdésében említett információknak az egységes európai hozzáférési ponton való hozzáférhetővé tétele céljából kijelölnek legalább egy, az (EU) 2023/2859 rendelet 2. cikkének 2. pontjában meghatározott gyűjtőszervezetet, és erről értesítik az ESMA-t.

(4)

2030. január 10-től a tagállamok biztosítják, hogy az ezen irányelv 24. cikkében és 26. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjában említett információkat az egységes európai hozzáférési ponton hozzáférhetővé tegyék. E célból az (EU) 2023/2859 rendelet 2. cikkének 2. pontja értelmében gyűjtőszervezetként az illetékes hatóság jár el.

A tagállamok biztosítják, hogy az információk megfelelnek a következő követelményeknek:

az (EU) 2023/2859 rendelet 2. cikkének 3. pontjában meghatározott, az adatok kinyerésére alkalmas formátumban vannak benyújtva;

azokat a következő metaadatok kísérik:

azon fedezett kötvények kibocsátására engedéllyel rendelkező hitelintézet valamennyi neve, amelyre az információk vonatkoznak;

ii.

amennyiben rendelkezésre áll, a fedezett kötvények kibocsátására engedéllyel rendelkező hitelintézetnek az (EU) 2023/2859 rendelet 7. cikke (4) bekezdésének b) pontja szerint meghatározott jogalany-azonosítója;

iii.

az említett rendelet 7. cikke (4) bekezdésének c) pontja alapján besorolt információ típusa;

iv.

annak megjelölése, hogy az információ tartalmaz-e személyes adatokat.

(5)

Az (1) bekezdéssel összhangban benyújtott információk hatékony gyűjtésének és kezelésének biztosítása céljából az EBA végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki a következőket részletesen meghatározandó:

az információkat kísérő bármely más metaadat;

az adatok strukturálása az információkban;

mely információk esetében megkövetelt a géppel olvasható formátum, és az ilyen esetekben mely géppel olvasható formátumot kell használni.

A c) pont alkalmazásával összefüggésben az EBA értékeli a különböző, géppel olvasható formátumok előnyeit és hátrányait, és megfelelő üzemteszteket hajt végre.

Az EBA az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az e bekezdés első albekezdésében említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

(6)

Szükség esetén az EBA iránymutatásokat fogad el annak biztosítására, hogy az (5) bekezdés első albekezdésének a) pontjával összhangban benyújtott metaadatok helyesek legyenek.

▼B

IV. CÍM

LOGÓ

27. cikk

Logó

(1)

A tagállamok biztosítják, hogy az „európai fedezett kötvény” logót és annak az Unió valamennyi hivatalos nyelvén készült hivatalos fordítását kizárólag azon fedezett kötvények tekintetében használják, amelyek megfelelnek az ezen irányelvet átültető nemzeti jogi rendelkezéseknek.

(2)

A tagállamok biztosítják, hogy az „európai (prémium) fedezett kötvény” logót és annak az Unió valamennyi hivatalos nyelvén készült hivatalos fordítását kizárólag azon fedezett kötvények tekintetében használják, amelyek megfelelnek az ezen irányelvet átültető nemzeti jogi rendelkezéseknek, valamint megfelelnek az (EU) 2019/2160 európai parlamenti és tanácsi rendelettel ( 3 ) módosított 575/2013/EU rendelet 129. cikkében megállapított követelményeknek.

V. CÍM

MÁS IRÁNYELVEK MÓDOSÍTÁSAI

28. cikk

A 2009/65/EK irányelv módosítása

A 2009/65/EK irányelv 52. cikkének (4) bekezdése a következőképpen módosul:

Az első albekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4)

A tagállamok az (1) bekezdés első albekezdésében megállapított 5%-os korlátot legfeljebb 25%-ra emelhetik, ha a kötvényeket 2022. július 8. előtt bocsátották ki, és azok teljesítik az ezen bekezdés – a kibocsátásuk időpontjában alkalmazandó – követelményeit, vagy ha a kötvények az (EU) 2019/2162 európai parlamenti és tanácsi irányelv ( *1 ) 3. cikkének 1. pontja szerinti, fedezett kötvényekre vonatkozó fogalommeghatározás hatálya alá tartoznak.

A harmadik albekezdést el kell hagyni.

29. cikk

A 2014/59/EU irányelv módosítása

A 2014/59/EU irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 96. pontja helyébe a következő szöveg lép:

„96.

„fedezett kötvény”: az (EU) 2019/2162 európai parlamenti és tanácsi irányelv ( *2 ) 3. cikkének 1. pontjában meghatározott fedezett kötvény, vagy – a 2022. július 8. előtt kibocsátott instrumentum tekintetében – a 2009/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( *3 ) – a kibocsátás időpontjában alkalmazandó – 52. cikkének (4) bekezdésében említett kötvény;

VI. CÍM

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

30. cikk

Átmeneti intézkedések

(1)

A tagállamok biztosítják, hogy a 2022. július 8. előtt kibocsátott azon fedezett kötvényekre, amelyek megfelelnek a 2009/65/EK irányelv 52. cikkének (4) bekezdésében meghatározott – a kibocsátásuk időpontjában alkalmazandó – követelményeknek, ne vonatkozzanak az ezen irányelv 5–12., 15., 16., 17. és 19. cikkében meghatározott követelmények, de lejáratukig az ezen irányelvnek megfelelően továbbra is fedezett kötvénynek legyenek nevezhetők.

A tagállamok biztosítják, hogy az ezen irányelv 18. cikke (2) bekezdése szerint kijelölt illetékes hatóságok nyomon követik a 2022. július 8. előtt kibocsátott fedezett kötvényeknek a 2009/65/EK irányelv 52. cikkének (4) bekezdésében meghatározott – a kibocsátásuk időpontjában alkalmazandó – követelményeknek, valamint az ezen irányelv követelményeinek való megfelelését, amennyiben azok e bekezdés első albekezdésével összhangban alkalmazandók.

(2)

A tagállamok alkalmazhatják az (1) bekezdést azon fedezett kötvények adagolt kibocsátásai esetében is, amelyek tekintetében az ISIN azonosító számok megnyitása ... 2022. július 8. előtt kezdődő és 24 hónappal az említett időpont után záródó időszakban történik, feltéve, hogy e kibocsátások megfelelnek az alábbi követelmények mindegyikének:

a fedezett kötvény lejárati időpontja 2027. július 8. elé esik;

a 2022. július 8. után adagolt kibocsátások teljes kibocsátási volumene nem haladja meg az említett időpontban forgalomban lévő fedezett kötvények teljes kibocsátási volumenének kétszeresét;

lejáratkor a fedezett kötvények teljes kibocsátási volumene nem haladja meg a 6 000 000 000 EUR-t vagy az annak megfelelő, hazai pénznemben kifejezett összeget;

a biztosítékeszközök abban a tagállamban találhatók, amely alkalmazza az (1) bekezdést a fedezett kötvények adagolt kibocsátásai esetében.

31. cikk

Felülvizsgálatok és jelentések

(1)

2024. július 8-ig a Bizottság az EBH-val szorosan együttműködve – adott esetben jogalkotási javaslattal kísért – jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak arról, hogy a fedezett kötvényekkel kapcsolatos nemzetközi fejleményeknek, különösen a harmadik országbeli jogszabályi keretek fejlődésének figyelembevételével érdemes-e és hogyan érdemes egyenértékűségi rendszert bevezetni a harmadik országbeli fedezett kötvényeket kibocsátó hitelintézetek és e fedezett kötvényekbe befektetők tekintetében.

(2)

2025. július 8-ig a Bizottság az EBH-val szorosan együttműködve jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak ezen irányelv végrehajtásáról a befektetők védelmének mértéke tekintetében és a fedezettkötvény-kibocsátással kapcsolatos uniós fejleményekről. A jelentés tartalmazza a további lépésekre vonatkozó esetleges ajánlásokat. A jelentésnek tartalmaznia kell a következőkre vonatkozó információkat:

a fedezettkötvény-kibocsátási engedélyek számának alakulását;

az ezen rendeletet átültető nemzeti jogi rendelkezésekkel és az 575/2013/EU rendelet 129. cikkével összhangban kibocsátott fedezett kötvények számának alakulását;

a fedezettkötvény-kibocsátás fedezetéül szolgáló eszközökkel kapcsolatos fejleményeket;

a túlfedezet szintjének alakulását;

határon átnyúló fedezettkötvény-befektetéseket, ideértve a harmadik országokat érintő befelé és kifelé irányuló befektetéseket;

a meghosszabbítható lejárati szerkezetű fedezettkötvény-kibocsátással kapcsolatos fejleményeket;

az 575/2013/EU rendelet 129. cikkének (1) bekezdésében említett kitettségek használatából eredő kockázatokkal és előnyökkel kapcsolatos fejleményeket;

a fedezettkötvény-piac működését.

(3)

A tagállamok 2024. július 8-ig benyújtják a Bizottságnak a (2) bekezdésben felsorolt kérdésekre vonatkozó információkat.

(4)

A Bizottság 2024. július 8-ig, azt követően, hogy megbízást adott meghosszabbítható lejárati szerkezetű fedezett kötvényekből adódó kockázatok és előnyök értékeléséről tanulmány elkészítésére, és e tanulmányt megkapta, továbbá az EBH-val folytatott konzultációt követően jelentést fogad el, és benyújtja e tanulmányt és e jelentést az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, adott esetben jogalkotási javaslattal együtt.

(5)

A Bizottság 2024. július 8-ig jelentést fogad el egy „Biztosítékkal fedezett európai befektetési jegy” elnevezésű kettős fedezeti eszköz esetleges bevezetéséről. A Bizottság e jelentést adott esetben jogalkotási javaslat kíséretében benyújtja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

32. cikk

Átültetés

(1)

A tagállamok 2021. július 8-ig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

Ezeket a rendelkezéseket a tagállamok legkésőbb 2022. július 8-tól alkalmazzák.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2)

A tagállamok közlik a Bizottsággal belső joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

33. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

34. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

		Hivatalos Lap
		Szám	Oldal	Dátum
►M1	AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2023/2864 IRÁNYELVE (2023. december 13.)	L	1	20.12.2023