Ez a dokumentum kizárólag tájékoztató jellegű és nem vált ki joghatást. Az EU intézményei semmiféle felelősséget nem vállalnak a tartalmáért. A jogi aktusoknak – ideértve azok bevezető hivatkozásait és preambulumbekezdéseit is – az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett és az EUR-Lex portálon megtalálható változatai tekintendők hitelesnek. Az említett hivatalos szövegváltozatok közvetlenül elérhetők az ebben a dokumentumban elhelyezett linkeken keresztül

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1313/2013/EU HATÁROZATA

(2013. december 17.)

az uniós polgári védelmi mechanizmusról

(EGT-vonatkozású szöveg)

FEJEZET

ÁLTALÁNOS ÉS KÜLÖNÖS CÉLKITŰZÉSEK, TÁRGY, HATÁLY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1. cikk

Általános célkitűzés és tárgy

(1)

Az uniós polgári védelmi mechanizmus (a továbbiakban: az uniós mechanizmus) célja a tagállamok és az Unió közötti együttműködés megerősítése és a koordináció elősegítése a polgári védelem terén, annak érdekében, hogy javuljon a természeti és ember okozta katasztrófák megelőzését, az azokra való felkészültséget és reagálást szolgáló rendszerek hatékonysága.

▼M3

(2)

Az uniós mechanizmus által biztosított védelem elsősorban a személyek, valamint a környezet és a tulajdon – beleértve a kulturális örökséget is – védelmére terjed ki, az Unión belül vagy kívül bekövetkező valamennyi típusú természeti és ember által okozott katasztrófa esetén, ideértve a terrorizmus következményeit és a technológiai, radiológiai és környezeti katasztrófákat, a tengerszennyezést, a hidrogeológiai instabilitást és az akut egészségügyi veszélyhelyzeteket. Terrorcselekmények és radiológiai katasztrófák esetén az uniós mechanizmus kizárólag a felkészültségi és a reagálási intézkedésekre terjedhet ki.

(3)

Az uniós mechanizmus gyakorlati együttműködés és koordináció révén elősegíti a szolidaritást a tagállamok között, nem érintve a tagállamok azon elsődleges felelősségét, hogy a területükön megvédjék a személyeket, a környezetet és a tulajdont – a kulturális örökséget is beleértve – a katasztrófáktól, és hogy megfelelő képességeket biztosítsanak a katasztrófavédelmi rendszereik számára ahhoz, hogy azok megelőzzék, valamint megfelelően és következetesen tudják kezelni az olyan természetű és nagyságrendű katasztrófákat, amelyekre észszerűen számítani lehet és fel lehet készülni.

▼B

(4)

Ez a határozat az uniós mechanizmusokra vonatkozó általános szabályokat és az uniós mechanizmus keretében odaítélhető pénzügyi támogatás nyújtására vonatkozó szabályokat állapítja meg.

(5)

Az uniós mechanizmus nem érinti a vonatkozó uniós jogi aktusok alapján, az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés alapján, vagy a hatályos kétoldalú és nemzetközi szerződések alapján fennálló kötelezettségeket.

(6)

Ez a határozat nem alkalmazandó az 1257/96/EK rendelet, az 1406/2002/EK rendelet, az 1717/2006/EK rendelet; az 1082/2013/EU európai parlamenti és tanácsi határozat ( 1 ), vagy az egészségügyet, belügyeket és igazságügyet érintő cselekvési programokra vonatkozó uniós jogszabályok alapján végrehajtott fellépésekre.

2. cikk

Hatály

(1)

Ez a határozat a polgári védelem területén folytatott együttműködésre alkalmazandó. Az ilyen együttműködés az alábbiakat foglalja magában:

katasztrófamegelőzési és -felkészültségi intézkedések az Unión belül, illetve az 5. cikk (2) bekezdését, 13. cikkének (3) bekezdését és 28. cikkét illetően az Unión kívül is, és

az Unión belül vagy kívül – ideértve a 28. cikk (1) bekezdésében említett országokat is – bekövetkezett katasztrófák közvetlen káros következményeinek kezeléséhez történő segítségnyújtási intézkedések, amelyek az uniós mechanizmus keretében nyújtandó segítségre irányuló kérés alapján nyújthatók.

(2)

Ez a határozat figyelembe veszi az Unió elszigetelt, legkülső és egyéb régióinak és szigeteinek a katasztrófavédelem, -készültség és -reagálás tekintetében fennálló sajátos szükségleteit, valamint a tengerentúli országoknak és területeknek a katasztrófareagálás tekintetében fennálló sajátos szükségleteit.

3. cikk

Konkrét célkitűzések

(1)

Az uniós mechanizmus támogatja, kiegészíti és megkönnyíti a tagállamok által az alábbi közös konkrét célkitűzések megvalósítása érdekében hozott intézkedések koordinálását:

a katasztrófák elleni védelem magas szintjének elérése a katasztrófák potenciális hatásainak megelőzése vagy csökkentése, a megelőzés kultúrájának megteremtése, valamint a polgári védelmi és más illetékes szolgálatok közötti együttműködés javítása révén;

a felkészültség növelése a tagállamok és az Unió szintjén a katasztrófareagálás területén;

▼M3

gyors és hatékony reagálás elősegítése katasztrófák vagy katasztrófaveszély esetén, többek között a katasztrófák azonnali következményeinek mérséklését célzó intézkedések és a tagállamoknak a bürokratikus akadályok felszámolására való ösztönzése révén;

▼B

a nyilvánosság tájékoztatásának és a katasztrófákra való felkészültségnek a fokozása;

▼M2

a katasztrófákra vonatkozó tudományos ismeretek rendelkezésre állásának és felhasználásának növelése; és

a határokon átnyúló, továbbá az azonos típusú katasztrófáknak kitett tagállamok közötti együttműködési és koordinációs tevékenységek fokozása.

▼B

(2)

A mutatók – az esettől függően – e határozat alkalmazásának nyomon követésére, értékelésére és felülvizsgálatára szolgálnak. Az említett mutatók a következők:

▼M2

a katasztrófamegelőzési keret megvalósítása terén történt előrehaladás: azon tagállamok számával mérve, amelyek a Bizottság rendelkezésére bocsátották a 6. cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett információkat;

▼M3

a katasztrófákra való felkészültség szintjének javítása terén történt előrehaladás: a 11. cikkben említett képességcélokkal kapcsolatban az európai polgári védelmi eszköztárban rendelkezésre álló reagálási képességek mennyiségével, a közös veszélyhelyzeti kommunikációs és tájékoztatási rendszer (a továbbiakban: CECIS) rendszerben regisztrált modulok számával, valamint a kezelhetetlen helyzetekben történő segítségnyújtás céljából létrehozott rescEU-képességek számával mérve;

▼B

a katasztrófareagálás fejlesztése terén történt előrehaladás: az uniós mechanizmus keretében történő beavatkozások sebességével, valamint azzal mérik, hogy a nyújtott segítség milyen mértékben járul hozzá a szükségletek kielégítéséhez; és

a nyilvánosság tájékoztatásának és a katasztrófákra való felkészültségnek a fokozása terén elért eredmények: az uniós polgároknak a régiójukat fenyegető kockázatokkal kapcsolatos tájékozottságának szintjével mérik.

4. cikk

Fogalommeghatározások

E határozat alkalmazásában:

1.	„katasztrófa” : minden olyan helyzet, amelynek a személyekre, a környezetre, vagy a tulajdonra – beleértve a kulturális örökséget is – súlyos hatása van vagy lehet;

2.	„reagálás” : katasztrófaveszély esetén, vagy katasztrófa során vagy azt követően, annak közvetlen káros következményei kezelése érdekében – segítségnyújtás iránti kérelem alapján – az uniós mechanizmus keretében hozott bármilyen intézkedés;

3.	„felkészültség” : az emberi és anyagi erőforrások, struktúrák, közösségek és szervezetek rendelkezésre állásának és képességeinek olyan – előzetesen meghozott intézkedések eredményeként elért – szintje, amely biztosítja a hatékony és gyors katasztrófareagálást;

4.	„megelőzés” : minden olyan intézkedés, amely a katasztrófák következtében a személyeket, a környezetet és a tulajdont – beleértve a kulturális örökséget is – fenyegető kockázatok csökkentését vagy a káros következmények enyhítését célozza;

▼M3

4a.

„uniós katasztrófavédelmi rezilienciacélok” : a polgári védelem területén meghatározott, nem kötelező erejű célkitűzések, amelyek célja, hogy a megelőzési és felkészültségi intézkedések támogatása révén javítsák az Unió és tagállamai képességét arra, hogy ellenálljanak a több országot érintő, határokon átterjedő hatásokat okozó vagy azok kiváltására alkalmas katasztrófa hatásainak;

▼B

5.	„korai előrejelzés” : időben történő és hatékony információszolgáltatás, amely lehetővé teszi a katasztrófa kockázatainak és káros következményeinek elkerülését vagy csökkentését célzó, valamint a hatékony reagálásra való felkészültséget elősegítő intézkedések meghozatalát;

„modul” : a tagállamok képességeinek előre meghatározott feladatokra és igényekre létrehozott, önellátó és autonóm módon működő, vagy a tagállamok emberi és anyagi erőforrások kombinációjából álló, mobil operatív csoportja, amelyet beavatkozási képessége vagy azon feladat(ok) alapján lehet azonosítani, amelyeket képes elvégezni;

7.	„kockázatértékelés” : a kockázatok azonosításának, a kockázatelemzésnek és a kockázatértékelésnek nemzeti, vagy a megfelelő szubnacionális szinten végzett átfogó, ágazatközi folyamata;

„kockázatkezelési képesség” :

valamely tagállam vagy tagállami régió azon képessége, hogy a kockázatértékeléseiben azonosított kockázatokat(a katasztrófák következményeit és valószínűségét) csökkentse, azokhoz alkalmazkodjon, vagy azokat enyhítse oly módon, hogy azok az adott tagállamban elfogadhatónak tekintett szintűvé váljanak. A kockázatkezelési képességek értékelése a technikai, pénzügyi, igazgatási kapacitások alapján történik, amelyek lehetővé teszik az alábbiak megfelelő végrehajtását:

kockázatértékelések;

megelőzést és felkészültséget szolgáló kockázatkezelési tervezés; és

kockázatmegelőzési és felkészültségi intézkedések;

„befogadó nemzeti támogatás” : az uniós mechanizmuson keresztül felajánlott nemzetközi segítség előre látható akadályainak elhárítása érdekében a segítségnyújtásban részesülő vagy a segítséget nyújtó ország, vagy a Bizottság által a felkészülési és az reagálási szakaszban végrehajtott bármilyen intézkedés. Ez magában foglalja a tagállamok által a nemzetközi segítség területükön történő áthaladásának elősegítése érdekében nyújtott támogatást is;

10.	„reagálási képesség” : az uniós mechanizmuson keresztül kérelemre nyújtható segítség;

11.	„logisztikai támogatás” : a 17. cikk (1) bekezdése alkalmazásában a szakértői csapatok feladatainak elvégzéséhez szükséges alapvető fontosságú felszerelés vagy szolgáltatások, többek között kommunikáció, ideiglenes elszállásolás, élelmiszer vagy az országon belüli közlekedés;

▼M2

12.	„részt vevő állam” : a 28. cikk (1) bekezdésével összhangban az uniós mechanizmusban részt vevő harmadik ország.

▼B

II.

FEJEZET

MEGELŐZÉS

5. cikk

Megelőzési intézkedések

(1)

A megelőzési célkitűzések teljesítése és a megelőzési intézkedések végrehajtása érdekében a Bizottság:

▼M2

intézkedéseket hoz a katasztrófakockázatokkal kapcsolatos tudásalap bővítése, valamint az együttműködés, illetve az ismeretek, a tudományos kutatások és az innováció terén elért eredmények, a bevált gyakorlatok és az információk – többek között a közös kockázat által érintett tagállamok közötti – megosztásának további megkönnyítése és előmozdítása érdekében;

▼B

a bevált gyakorlatok cseréje és a közös érdekű kérdésekkel kapcsolatos speciális ismeretekhez és szakértelemhez való hozzáférés megkönnyítése révén támogatja és előmozdítja a tagállamok általi kockázatértékelést és a kockázatok tagállamok általi feltérképezését;

▼M3

létrehozza és rendszeresen frissíti azon természeti és ember által előidézett katasztrófák kockázatainak, többek között a több országot érintő, határokon átnyúló hatásokat okozó vagy azok kiváltására alkalmas katasztrófák kockázatainak ágazatközi áttekintését és feltérképezését, amelyek az Uniót fenyegethetik, egyrészt egységes megközelítést alkalmazva azokra a különböző szakpolitikai területekre, amelyek a katasztrófamegelőzéssel foglalkoznak vagy arra hatással lehetnek, másrészt kellően figyelembe véve az éghajlatváltozás valószínűsíthető hatásait;

▼B

ösztönzi a nemzeti polgári védelmi rendszerek kidolgozása terén a bevált gyakorlatok cseréjét az éghajlatváltozás hatásainak kiküszöbölése érdekében;

a bevált gyakorlatok cseréje és a közös érdekű kérdésekkel kapcsolatos speciális ismeretekhez és szakértelemhez való hozzáférés megkönnyítése révén támogatja és előmozdítja a tagállamok kockázatkezelési tevékenységének kidolgozását és megvalósítását;

▼M2

összegyűjti és terjeszti a tagállamok által rendelkezésre bocsátott információkat, tapasztalatcserét szervez a kockázatkezelési képességek értékelésével kapcsolatban, és elősegíti a bevált gyakorlatok cseréjét a megelőzési és felkészültségi tervezés terén, többek között önkéntes alapú kölcsönös értékelések formájában;

▼M3

a 6. cikk (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott határidők betartásával rendszeresen beszámol az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a 6. cikk végrehajtásában elért eredményekről;

▼B

előmozdítja a különböző uniós alapok fenntartható katasztrófamegelőzésre való felhasználását, valamint ösztönzi a tagállamokat és régiókat arra, hogy éljenek az ilyen finanszírozási lehetőségekkel;

▼M2

hangsúlyozza a kockázatok megelőzésének fontosságát, és támogatja a tagállamokat a figyelemfelhívás, a nyilvánosság tájékoztatása és az e területtel kapcsolatos ismeretek oktatása terén, valamint támogatja a tagállamokat a riasztási rendszerekre vonatkozó nyilvános tájékoztatást célzó erőfeszítéseikben, egyebek között az ilyen rendszerekre vonatkozó – akár határokon átnyúló – iránymutatás révén;

▼B

a bevált gyakorlatok cseréje és a közös érdekű kérdésekkel kapcsolatos speciális ismeretekhez és szakértelemhez való hozzáférés megkönnyítése révén előmozdítja a tagállamokban és a 28. cikkben említett harmadik országokban a megelőzési intézkedések meghozatalát; és

a tagállamokkal szorosan egyeztetve további támogató és kiegészítő megelőzési intézkedéseket tesz a 3. cikk (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott célkitűzés megvalósítása érdekében.

(2)

Egy tagállam, harmadik ország, az ENSZ vagy annak ügynökségei kérésére a Bizottság szakértői csapatot küldhet ki a helyszínre a megelőzési intézkedésekre vonatkozó tanácsadás céljából.

▼M2

6. cikk

Kockázatkezelés

(1)

A nem különleges adatoknak – nevezetesen azon adatoknak, amelyek közlése nem ellentétes a tagállamok alapvető biztonsági érdekeivel – és a bevált gyakorlatoknak az uniós mechanizmuson keresztül történő megosztása érdekében, amely a katasztrófamegelőzés és -felkészültség hatékony és egységes megközelítését szolgálja, a tagállamok:

továbbfejlesztik a nemzeti vagy a megfelelő szubnacionális szintű kockázatértékeléseket;

továbbfejlesztik a nemzeti vagy megfelelő szubnacionális szintű kockázatkezelési képesség értékelését;

▼M3

továbbfejlesztik és pontosítják a nemzeti vagy megfelelő szubnacionális szintű katasztrófakockázat-kezelési tervezést, többek között a határokon átnyúló együttműködés tekintetében, figyelembe véve az (5) bekezdésben említett uniós katasztrófavédelmi rezilienciacélokat, azok kidolgozását követően, és a több országot érintő, határokon átnyúló hatásokat okozó vagy azok kiváltására alkalmas katasztrófákhoz kapcsolódó kockázatokat;

a Bizottság rendelkezésére bocsátják az a) és b) pontban említett értékelések releváns elemeinek összefoglalóját, a fő kockázatokra összpontosítva. A tagállamok leírják a prioritásnak tekintett kockázatmegelőzési és felkészültségi intézkedéseket a több országot érintő, határokon átnyúló hatású fő kockázatok, a határokon átterjedő hatásokat okozó vagy azok kiváltására alkalmas katasztrófákhoz kapcsolódó kockázatok és adott esetben az alacsony valószínűségű, de nagy hatású katasztrófákkal kapcsolatos kockázatok vonatkozásában. Az összefoglalót 2020. december 31-ig, azt követően pedig háromévente, valamint fontos változások bekövetkeztekor kell benyújtani a Bizottságnak;

önkéntes alapon részt vesznek a kockázatkezelési képesség értékelésére vonatkozó kölcsönös felülvizsgálatokban;

a nemzetközi kötelezettségvállalásoknak megfelelően és a 10. cikk (1) bekezdése szerinti tényalapú forgatókönyv-készítés biztosítása érdekében javítják nemzeti szinten vagy a megfelelő szubnacionális szinten a katasztrófák miatti veszteségekre vonatkozó adatok gyűjtését és a katasztrófareagálási képességeket érintő hiányosságok azonosítását.

▼M2

(2)

A Bizottság a tagállamokkal együttműködésben konkrét konzultációs mechanizmusokat is kialakíthat a hasonló típusú katasztrófáknak kitett tagállamok közötti megfelelő megelőzési és felkészültségi tervezés és koordináció fokozása érdekében, többek között az (1) bekezdés d) pontja alapján meghatározott, határokon átnyúló hatású kockázatokat vagy alacsony valószínűségű, de nagy hatású katasztrófákkal kapcsolatos kockázatokat illetően.

(3)

A Bizottság a tagállamokkal együtt 2019. december 22-ig továbbfejleszti az (1) bekezdés d) pontjában említett összefoglaló benyújtására vonatkozó iránymutatásokat.

(4)

Amennyiben valamely tagállam gyakran kér ugyanolyan típusú katasztrófához ugyanolyan jellegű segítséget az uniós mechanizmuson keresztül, a Bizottság – miután gondosan elemezte a segítségnyújtás aktiválásának okait és körülményeit – azzal a céllal, hogy támogassa az érintett tagállamot megelőzési és felkészültségi szintjének megerősítésében,

felkérheti a tagállamot, hogy nyújtson további tájékoztatást az említett típusú katasztrófával összefüggésben meghozott konkrét megelőzési és felkészültségi intézkedésekről; valamint

adott esetben ezen információk alapján:

a megelőzési és felkészültségi intézkedésekre vonatkozó tanácsadás céljából javasolhatja szakértői csoport helyszínre küldését; vagy

ii.

ajánlásokat tehet az érintett tagállam megelőzési és felkészültségi szintjének megerősítésére vonatkozóan. A Bizottság és az érintett tagállam kölcsönösen tájékoztatják egymást az ilyen ajánlásokat követő intézkedésekről.

Amennyiben valamely tagállam három egymást követő éven belül háromszor kér ugyanolyan típusú katasztrófához ugyanolyan jellegű segítséget az uniós mechanizmuson keresztül, az a) és a b) pont alkalmazandó, kivéve, ha a gyakori aktiválás okainak és körülményeinek alapos elemzése alapján ez szükségtelennek bizonyul.

▼M3

(5)

A több országot érintő, határokon átnyúló hatásokat okozó vagy azok kiváltására alkalmas katasztrófákkal szembeni megelőzési és felkészültségi intézkedések támogatása érdekében a Bizottság a tagállamokkal együttműködve uniós katasztrófavédelmi rezilienciacélokat határoz meg és dolgoz ki a polgári védelem területén, valamint azok nem kötelező erejű közös alapként való meghatározására irányuló ajánlásokat fogad el. E céloknak aktuális és előretekintő, az éghajlatváltozásnak a katasztrófakockázatra gyakorolt hatásait is figyelembe vevő forgatókönyveken, korábbi katasztrófahelyzetek adatain és több ágazatra kiterjedő hatásvizsgálatokon kell alapulniuk, és különös figyelmet kell fordítaniuk a kiszolgáltatott csoportokra. Az uniós katasztrófavédelmi rezilienciacélok kidolgozása során a Bizottság figyelembe veszi a tagállamokat sújtó visszatérő katasztrófákat, és egyedi intézkedéseket – többek között az uniós források felhasználásával végrehajtandó intézkedéseket – javasol a tagállamoknak az ilyen katasztrófákkal szembeni ellenálló képesség megerősítése érdekében.

▼B

III.

FEJEZET

FELKÉSZÜLTSÉG

▼M3

7. Cikk

Veszélyhelyzet-reagálási Koordinációs Központ

(1)

Létrejön a Veszélyhelyzet-reagálási Koordinációs Központ (ERCC). Az ERCC a hét minden napján napi 24 órában elérhető műveleti képességet biztosít, és az uniós mechanizmus célkitűzéseinek megvalósításában a tagállamok és a Bizottság rendelkezésére áll.

Tevékenysége keretében az ERCC az Unió szintjén valós időben koordinálja, nyomon követi és támogatja a veszélyhelyzetekre való reagálást. Az ERCC szoros együttműködést folytat a nemzeti polgári védelmi hatóságokkal és az Unió érintett szerveivel a katasztrófavédelem ágazatközi megközelítésének előmozdítása érdekében.

(2)

Az ERCC részére hozzáférést kell biztosítani olyan műveleti, elemző, nyomonkövetési, információkezelő és kommunikációs képességekhez, amelyek segítségével széles körben kezelhetők az Unión belül és kívül bekövetkező veszélyhelyzetek.”

8. cikk

A Bizottság általános felkészültségi intézkedései

(1)

A Bizottság a következő felkészültségi intézkedéseket hajtja végre:

az ERCC irányítása;

a CECIS irányítása, az ERCC és a tagállamok kapcsolati pontjai közötti kommunikáció és információmegosztás biztosítására;

együttműködés a tagállamokkal a következők érdekében:

uniós érdekű transznacionális észlelő és korai riasztási rendszerek kialakítása a katasztrófák közvetlen hatásainak enyhítése érdekében;

ii.

a meglévő transznacionális észlelő és korai riasztási rendszerek jobb integrálása többféle kockázatot figyelembe vevő megközelítés alapján, a katasztrófareagálás reakcióidejének minimalizálása érdekében;

iii.

a helyzetismereti és az elemzési képesség fenntartása és továbbfejlesztése;

iv.

nyomon követés és tanácsadás a katasztrófákra, valamint – ahol releváns – az éghajlatváltozás hatásaira vonatkozó tudományos ismeretanyag alapján;

tudományos információk operatív információkká transzformálása;

vi.

olyan, a természeti és az ember által előidézett veszélyforrásokkal foglalkozó európai tudományos partnerségek létrehozása, fenntartása és továbbfejlesztése, amelyek elősegítik a nemzeti szintű korai előrejelző és riasztási rendszerek közötti kapcsolatokat, valamint e rendszereknek az ERCC-vel és a CECIS-szel fennálló kapcsolatait;

vii.

a tagállamok és az arra felhatalmazott nemzetközi szervezetek erőfeszítéseinek támogatása korai előrejelző rendszereik továbbfejlesztésében tudományos ismeretekkel, innovatív műszaki megoldásokkal és szakértelemmel, többek között a 13. cikkben említett uniós polgári védelmi tudáshálózaton keresztül;

az alábbiakért felelős szakértői csapatok mozgósítására és kiküldésére szolgáló képesség megteremtése és kezelése:

a segítséget kérő tagállamban vagy harmadik országban felmerült azon szükségletek felmérése, amelyeket az uniós mechanizmus révén ki lehet elégíteni;

ii.

szükség szerint a helyszíni katasztrófareagálási segítségnyújtás összehangolásának elősegítése, és a segítséget kérő tagállam vagy harmadik ország illetékes hatóságaival történő kapcsolattartás; és

iii.

a megelőzési, felkészültségi és reagálási intézkedésekkel kapcsolatban szakértői támogatás nyújtása a segítséget kérő államnak vagy harmadik országnak;

logisztikai támogatás nyújtására szolgáló képesség megteremtése és fenntartása a d) pontban említett szakértői csapatok számára;

az olyan tagállami képzett szakértők hálózatának kifejlesztése és fenntartása, akik rövid határidővel rendelkezésre tudnak állni, hogy segítsenek az ERCC nyomonkövetési, tájékoztatási és összehangolási feladataiban;

a katasztrófareagálási képességek tagállamok általi, Unión belüli előzetes elhelyezése során a koordináció megkönnyítése;

a modulok és egyéb reagálási képességek interoperabilitását javító erőfeszítések támogatása, figyelembe véve a tagállami és nemzetközi szintű bevált gyakorlatokat;

saját hatáskörön belül eljárva a befogadó nemzeti támogatás elősegítéséhez szükséges intézkedések meghozatala, ideértve a befogadó nemzeti támogatásra vonatkozó iránymutatásoknak a tagállamokkal együttműködésben, operatív tapasztalatok alapján történő kidolgozását és frissítését is;

a tagállamok felkészültségi stratégiáinak előre meghatározott kritériumok alapján történő önkéntes szakértői értékelésére irányuló programok támogatása, amelyek lehetővé teszik az Unió felkészültségének javításával kapcsolatos ajánlások megfogalmazását;

a tagállamokkal szoros együttműködésben további szükséges támogató és kiegészítő felkészültségi intézkedések meghozatala a 3. cikk (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott célkitűzés megvalósítása érdekében; valamint

a tagállamok támogatása azok kérésére a területükön bekövetkező katasztrófa esetén az európai tudományos partnerségek célzott tudományos elemzés céljából történő felhasználásának lehetővé tételével. Az elkészült elemzéseket az érintett tagállamok beleegyezésével meg lehet osztani a CECIS-en keresztül.

(2)

Egy tagállam, harmadik ország, az ENSZ vagy annak ügynökségei kérésére a Bizottság szakértői csapatot küldhet ki a helyszínre a felkészültségi intézkedésekre vonatkozó tanácsadás céljából.

▼B

9. cikk

A tagállamok általános felkészültségi intézkedései

(1)

A tagállamok önkéntes alapon törekednek modulok kifejlesztésére, különösen annak érdekében, hogy megfeleljenek az uniós mechanizmus keretében felmerülő, elsőbbséget élvező beavatkozási vagy támogatási szükségleteknek.

A tagállamok előzetesen meghatározzák, hogy melyek azok a moduljaik, egyéb reagálási képességeik, valamint az illetékes – különösen a polgári védelmi vagy egyéb sürgősségi – szolgálataiknál dolgozó szakértőik, amelyeket, illetve akiket az uniós mechanizmuson keresztül kérésre rendelkezésre tudnak bocsátani. Figyelembe kell venniük, hogy a modulok vagy más reagálási képességek összetétele a katasztrófa típusától és a katasztrófa kapcsán felmerülő speciális szükségletektől függhet.

(2)

A modulok egy vagy több tagállam erőforrásaiból állnak, és

képesek előre meghatározott reagálási feladatok ellátására az elismert nemzetközi iránymutatásoknak megfelelően, tehát:

az ERCC-n keresztül benyújtott, segítségnyújtásra irányuló kérést követően nagyon rövid idő alatt bevethetők; és

ii.

meghatározott időtartam alatt képesek önellátó és autonóm módon működni;

más modulokkal interoperábilisak;

az interoperabilitási követelmény teljesítése érdekében képzéseken és gyakorlatokon vesznek részt;

a modulok működéséért felelős személy felügyelete alatt állnak; és

adott esetben képesek együttműködni más uniós szervekkel és/vagy nemzetközi intézményekkel, különösen az ENSZ-szel.

(3)

A tagállamok önkéntes alapon előzetesen azonosítják azokat a szakértőket, akiket a 8. cikk d) pontjában meghatározott szakértői csapatok tagjaként ki lehet küldeni.

(4)

Szükség esetén a tagállamok mérlegelik, hogy az illetékes szolgálataiknál – vagy nem kormányzati szervezeteknél és egyéb releváns szervezeteknél – esetlegesen rendelkezésre álló más reagálási képességet is rendelkezésre bocsássanak-e.

Az egyéb reagálási képességek egy vagy több tagállam erőforrásaiból állnak, és adott esetben:

alkalmasak reagálási feladatok ellátására az elismert nemzetközi iránymutatásoknak megfelelően, tehát:

az ERCC-n keresztül benyújtott, segítségnyújtásra irányuló kérést követően nagyon rövid idő alatt bevethetők; és

ii.

szükség esetén meghatározott ideig képesek önellátó és autonóm módon működni;

adott esetben képesek együttműködni más uniós szervekkel és/vagy nemzetközi intézményekkel, különösen az ENSZ-szel.

(5)

A tagállamok megfelelő biztonsági garanciák mellett információval szolgálhatnak azokról a releváns katonai képességekről, amelyeket végső esetben az uniós mechanizmus keretében nyújtott segítség részeként fel lehet használni, például szállítási és logisztikai vagy egészségügyi támogatásként.

(6)

A tagállamok közlik a Bizottsággal az uniós mechanizmus keretében történő segítségnyújtásra rendelkezésre álló, az (1)–(5) bekezdésben említett szakértőkre, modulokra és egyéb reagálási képességekre vonatkozó releváns információkat, és szükség esetén frissítik azokat.

(7)

A tagállamok kinevezik a 8. cikk b) pontjában említett kapcsolati pontokat, és erről tájékoztatják a Bizottságot.

(8)

A tagállamok megteszik a megfelelő felkészülési intézkedéseket a befogadó nemzeti támogatás elősegítése érdekében.

(9)

A tagállamok – a Bizottság támogatásával – a 23. cikkel összhangban meghozzák a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy az általuk nyújtott segítség szállítása időben történjen.

▼M3

(10)

A Galileo, a Kopernikusz program, a GOVSATCOM vagy az (EU) 2021/696 európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 2 ) által létrehozott űrprogram más komponense által rendelkezésre bocsátott sürgősségi segélyszolgálatok tekintetében minden tagállam maga dönt a szolgáltatás igénybevételéről.

Az a tagállam, amely az első albekezdés alapján úgy dönt, hogy igénybe veszi a Galileo által nyújtott sürgősségi segélyszolgáltatásokat, kijelöli a szolgáltatások igénybevételére feljogosított nemzeti hatóságokat, és erről értesíti a Bizottságot.

▼M3

10. Cikk

Forgatókönyv-készítés és katasztrófavédelmi tervezés

(1)

A Bizottság és a tagállamok együttműködnek egymással annak érdekében, hogy – mind a természeti, mind pedig az ember okozta olyan katasztrófák tekintetében, amelyeknek több országot érintő, határokon árnyúló hatásai vannak vagy lehetnek, az éghajlatváltozás hatásait is ideértve – uniós szinten javítsák a több ágazatra kiterjedő katasztrófavédelmi tervezést. Az említett tervezésnek ki kell terjednie katasztrófamegelőzési, felkészültségi és katasztrófareagálási forgatókönyvek uniós szintű készítésére, figyelembe véve a 6. cikk (5) bekezdésében említett uniós katasztrófavédelmi rezilienciacélokkal kapcsolatban végzett munkát és a 13. cikkben említett uniós polgári védelmi tudáshálózat által végzett munkát, a következők alapján:

a 6. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerinti kockázatértékelések;

ii.

a kockázatoknak az 5. cikk (1) bekezdésének c) pontja szerinti áttekintése;

iii.

a 6. cikk (1) bekezdésének b) pontja szerinti tagállami kockázatkezelési képesség értékelése;

iv.

a 6. cikk (1) bekezdésének f) pontja szerinti katasztrófák miatti veszteségekre vonatkozóan rendelkezésre álló adatok;

a nemzeti vagy megfelelő szubnacionális szintű katasztrófakockázat-kezelési tervezésre vonatkozó információk önkéntes cseréje;

vi.

az eszközök feltérképezése; valamint

vii.

a reagálási képességek telepítésével kapcsolatos tervek kidolgozása.

(2)

A Bizottság és a tagállamok az Unión kívüli humanitárius válságokkal összefüggő reagálási műveletek katasztrófavédelmi rezilienciatervezése során azonosítják és előmozdítják a polgári védelmi segítségnyújtás és az Unió és a tagállamok által nyújtott humanitárius segítségnyújtási célú finanszírozás közötti szinergiákat.

▼B

11. cikk

▼M2

Európai polgári védelmi eszköztár

(1)

Létrejön az európai polgári védelmi eszköztár. Ez a tagállamok önkéntesen, előzetesen rendelkezésre bocsátott reagálási képességeiből áll, és modulokat, egyéb reagálási képességeket és szakértőket foglal magában.

(1a)

A valamely tagállam által az európai polgári védelmi eszköztáron keresztül nyújtott segítség a segítséget kérő tagállam meglévő képességeit egészíti ki, annak sérelme nélkül, hogy a tagállamok viselik az elsődleges felelősséget a területükön a katasztrófamegelőzésért és -reagálásért.

▼M3

(2)

A beazonosított kockázatok, a képességek összessége és a hiányosságok, valamint a 10. cikk (1) bekezdésében említett bármely meglévő forgatókönyv-készítés alapján a Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján meghatározza az európai polgári védelmi eszköztár számára szükséges legfontosabb reagálási képességek típusát és számát (a továbbiakban: képességcélok). Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 33. cikk (2) bekezdése szerinti vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

A Bizottság a tagállamokkal együttműködésben nyomon követi az e bekezdés első albekezdése alapján elfogadott végrehajtási jogi aktusokban meghatározott képességcélok megvalósítását, és megállapítja az európai polgári védelmi eszköztár potenciálisan jelentős reagálási képességhiányait. Amennyiben ilyen képességhiányokat állapít meg, a Bizottság megvizsgálja, hogy a szükséges képességek az európai polgári védelmi eszköztáron kívül a tagállamok rendelkezésére állnak-e. A Bizottság ösztönzi a tagállamokat az európai polgári védelmi eszköztár jelentős reagálási képességhiányainak kiküszöbölésére. E tekintetben a 20. cikkel, valamint a 21. cikk (1) bekezdésének i) pontjával és a 21. cikk (2) bekezdésével összhangban támogatást nyújthat a tagállamoknak.

▼B

(3)

A Bizottság minőségi követelményeket határoz meg a tagállamok által az ►M2 európai polgári védelmi eszköztár ◄ céljára szánt reagálási képességekre vonatkozóan. A minőségi követelményeknek elismert nemzetközi normákon kell alapulniuk, amennyiben léteznek ilyen normák az adott területen. A tagállamok felelősek reagálási képességeik minőségének biztosításáért.

(4)

A Bizottság a tagállamok által az ►M2 európai polgári védelmi eszköztár ◄ számára rendelkezésre bocsátott reagálási képességek minősítésére és nyilvántartásba vételére eljárást dolgoz ki és folytat le.

(5)

A tagállamok önkéntes alapon azonosítják és nyilvántartásba veszik az általuk az ►M2 európai polgári védelmi eszköztár ◄ céljára szánt reagálási képességeket. A két vagy több tagállam által biztosított nemzetközi modulok nyilvántartásba vételét az összes érintett tagállam közösen végzi.

(6)

A tagállamok által az ►M2 európai polgári védelmi eszköztár ◄ számára rendelkezésre bocsátott reagálási képességek továbbra is mindenkor rendelkezésre állnak nemzeti célokra.

(7)

A tagállamok által az ►M2 európai polgári védelmi eszköztár ◄ céljaira rendelkezésre bocsátott reagálási képességek – az ERCC-n keresztül benyújtott segítségnyújtási kérelem alapján – igénybe vehetők az uniós mechanizmus keretében végzett reagálási műveletekre. Bevetésükről a végleges döntést azok a tagállamok hozzák meg, amelyek nyilvántartásba vetették az adott reagálási képességet. Amennyiben belső veszélyhelyzet, vis major vagy kivételes körülmények által alátámasztott nyomós okból valamely tagállam egy adott katasztrófa esetén nem képes rendelkezésre bocsátani e reagálási képességeket, erről a lehető leghamarabb értesíti a Bizottságot, e cikkre hivatkozva.

(8)

A tagállamok reagálási képességei bevetésük esetén a rendelkezésük és irányításuk alatt maradnak, és – a Bizottsággal való egyeztetés alapján – visszavonhatóak, amennyiben belső veszélyhelyzet, vis major, kivételes eset vagy nyomós ok fennállása miatt valamely tagállam egy adott katasztrófa esetén tovább már nem képes rendelkezésre bocsátani az említett reagálási képességeket. A különböző reagálási képességek összehangolását a Bizottság adott esetben az ERCC útján a 15. és a 16. cikkel összhangbanelőmozdítja.

(9)

A tagállamok és a Bizottság biztosítják, hogy az ►M2 európai polgári védelmi eszköztár ◄ közreműködésével végzett beavatkozások kellőképpen ismertek legyenek.

▼M2

12. cikk

A rescEU

(1)

Létrejön a rescEU az olyan kezelhetetlen helyzetekben való segítségnyújtás céljából, amelyekben a tagállami szinten meglévő és a tagállamok által az európai polgári védelmi eszköztár céljára előzetesen rendelkezésre bocsátott képességek összessége az adott körülmények között nem elegendő az 1. cikk (2) bekezdésében említett különféle katasztrófákra való hatékony reagálás biztosításához.

A katasztrófákra való hatékony reagálás garantálása érdekében a Bizottság és a tagállamok adott esetben biztosítják a rescEU-képességek megfelelő földrajzi elosztását.

▼M3

(2)

A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján, többek között a 10. cikk (1) bekezdése szerinti bármely meglévő forgatókönyv-készítés alapján meghatározza azokat a képességeket, amelyeknek a rescEU-t alkotniuk kell, figyelembe véve – különösen a légi erdőtűzoltásra, a vegyi, a biológiai, a radiológiai és a nukleáris incidensekre, a sürgősségi orvosi ellátásra, valamint a közlekedésre és szállításra kiterjedően – a már azonosított és az újonnan felmerülő kockázatokat, valamint az uniós szintű képességek és hiányosságok összességét. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 33. cikk (2) bekezdése szerinti vizsgálóbizottsági eljárással kell elfogadni. A Bizottság rendszeresen frissíti a rescEU-képességek típusára és számára vonatkozó információkat, és ezeket az információkat közvetlenül az Európai Parlament és a Tanács rendelkezésére bocsátja.

(3)

A rescEU-képességeket a tagállamok szerzik be, bérlik, lízingelik vagy szerződéses úton másként megszerzik.

(3a)

A 33. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban elfogadott végrehajtási jogi aktusokban meghatározott rescEU-képességeket a Bizottság a szállítás és logisztika területén fennálló hiányosságok orvoslásához szükséges mértékben bérelheti, lízingelheti vagy más szerződéses úton megszerezheti.

(3b)

Kellően indokolt sürgős esetben a Bizottság a 33. cikk (3) bekezdésében említett sürgősségi eljárással összhangban elfogadott végrehajtási jogi aktus révén meghatározott képességeket szerezhet, bérelhet, lízingelhet vagy más szerződéses úton megszerezhet. Az ilyen végrehajtási jogi aktus:

meghatározza azon anyagi eszközök szükséges típusát és mennyiségét, valamint azon szükséges támogató szolgáltatásokat, amelyek már rescEU-képességként vannak meghatározva; és/vagy

ii.

további anyagi eszközöket és szükséges támogató szolgáltatásokat határoz meg rescEU-képességként, és meghatározza az ilyen képességek szükséges típusát és mennyiségét.

(3c)

Az uniós pénzügyi szabályok alkalmazandók abban az esetben, ha a rescEU-képességeket a Bizottság megszerzi, bérli, lízingeli vagy más szerződéses úton módon megszerzi. Abban az esetben, ha a rescEU-képességeket a tagállamok szerzik be, bérlik, lízingelik vagy szerződéses úton másként megszerzik, a Bizottság a tagállamoknak pályázati felhívás nélkül közvetlen támogatásokat ítélhet oda. A rescEU-képességek beszerzése érdekében a Bizottság és a részt venni kívánó tagállamok az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 3 ) (a továbbiakban: a költségvetési rendelet) 165. cikke alapján közös közbeszerzési eljárást folytathatnak le.

A rescEU-képességeknek azoknak a tagállamoknak kell otthont adniuk, amelyek az adott képességeket beszerzik, bérlik, lízingelik vagy szerződéses úton másként megszerzik.

▼M2

(4)

A Bizottság – a tagállamokkal konzultálva – megállapítja a rescEU részét képező reagálási képességekre vonatkozó minőségi követelményeket. A minőségi követelményeknek elismert nemzetközi normákon kell alapulniuk, amennyiben ilyen normák már léteznek.

(5)

Az a tagállam, amely rescEU-képességek tulajdonosa, bérlője vagy lízingelője, biztosítja a szóban forgó rescEU-képességek CECIS-be való felvételét, valamint azoknak az uniós mechanizmus műveleteinek céljára való rendelkezésre bocsátását és telepíthetőségét.

A rescEU-képességeket kizárólag akkor lehet a 23. cikk (4a) bekezdésében említett nemzeti célokra használni, amikor nem használják őket vagy nincs rájuk szükség az uniós mechanizmus valamely reagálási műveletéhez.

A rescEU-képességeket a 32. cikk (1) bekezdésének g) pontja alapján elfogadott végrehajtási jogi aktusokkal, valamint a rescEU-képességek telepítésére – és többek között a részt vevő személyzetre – vonatkozó további feltételeket megállapító, a Bizottság és a szóban forgó képességeket tulajdonló, bérlő vagy lízingelő tagállam közötti operatív szerződésekkel összhangban kell használni.

(6)

A rescEU-képességek a 15. cikknek, illetve a 16. cikk (1)–(9) és (11), (12) és (13) bekezdésének megfelelően – az ERCC-n keresztül benyújtott segítségnyújtás iránti kérelmet követően –vehetők igénybe az uniós mechanizmus keretében végzett reagálási műveletekre. A telepítésükről és leszerelésükről szóló határozatot, továbbá az egymással ütköző kérelmek esetén meghozandó összes határozatot a Bizottság hozza meg, szoros koordinációban a kérelmező tagállammal és a képességet tulajdonló, bérlő vagy lízingelő tagállammal, az e cikk (5) bekezdésének harmadik albekezdésében említett operatív szerződésekkel összhangban.

Az a tagállam felelős a reagálási műveletek irányításáért, amelynek területén a rescEU-képességeket telepítik. Az Unión kívüli telepítés esetén a rescEU-képességeknek otthont adó tagállamok felelősek annak biztosításáért, hogy a szóban forgó képességek maradéktalanul beépüljenek a reagálás egészébe.

(7)

Telepítés esetén a Bizottság az ERCC-n keresztül megállapodik a kérelmező tagállammal a rescEU-képességek operatív telepítéséről. A kérelmező tagállam a műveletek során elősegíti saját képességeinek és a rescEU tevékenységeinek operatív koordinációját.

(8)

A Bizottság adott esetben az ERCC útján, a 15. és a 16. cikkel összhangban elősegíti a különböző reagálási képességek összehangolását.

(9)

A tagállamokat az CECIS útján tájékoztatni kell a rescEU-képességek műveleti állapotáról.

(10)

Amennyiben valamely, az Unió területén kívül bekövetkezett katasztrófa jelentős hatást gyakorolhat egy vagy több tagállamra vagy e tagállam(ok) állampolgáraira, e cikk (6)–(9) bekezdésével összhangban rescEU-képességek telepíthetők.

Ha a rescEU-képességek telepítésére harmadik országokban kerül sor, a tagállamok meghatározott esetekben – a 32. cikk (1) bekezdésének g) pontja alapján elfogadott végrehajtási jogi aktusokkal és az e cikk (5) bekezdésének harmadik albekezdésében említett operatív szerződésekben részletesebben meghatározottakkal összhangban – megtagadhatják saját személyzetük telepítését.

▼M3

13. Cikk

Uniós polgári védelmi tudáshálózat

(1)

A Bizottság az érintett polgári védelmi és katasztrófavédelmi szereplők, kiválósági központok, egyetemek és kutatók bevonásával és több veszélyre kiterjedő megközelítést követve létrehozza az uniós polgári védelmi tudáshálózatot (a továbbiakban: a hálózat) az uniós mechanizmus szempontjából releváns ismeretek és információk összesítése, feldolgozása és terjesztése céljából.

A Bizottság a hálózaton keresztül kellően figyelembe veszi a tagállamokban, uniós szinten, valamint más nemzetközi szervek és szervezetek, harmadik országok és a helyszínen tevékenykedő szervezetek szintjén rendelkezésre álló szakértelmet.

A Bizottság és a tagállamok előmozdítják a nemek kiegyensúlyozott részvételét a hálózat létrehozásában és működésében.

A Bizottság a hálózaton keresztül támogatja a tervezési és döntéshozatali folyamatok koherenciáját azáltal, hogy elősegíti az uniós mechanizmus keretébe tartozó valamennyi tevékenységi területre vonatkozó ismeretek és információk folyamatos cseréjét.

E célból a Bizottság a hálózaton keresztül ellátja többek között a következő feladatokat:

képzési és gyakorlási program létrehozása és irányítása a polgári védelemben és a katasztrófakezelésben dolgozók számára a katasztrófamegelőzéssel, -felkészültséggel és -reagálással kapcsolatban, és e képzési program működtetése. A program középpontba állítja és elősegíti a bevált gyakorlatok kölcsönös megosztását a polgári védelem és katasztrófakezelés területén, így az éghajlatváltozásból fakadó katasztrófákkal kapcsolatban is, és a program magában foglal egyrészt közös tanfolyamokat, másrészt a katasztrófakezelés terén rendelkezésre álló szakértelem megosztására szolgáló rendszert, ideértve a szakembereknek és tapasztalt önkénteseknek szóló csereprogramokat, valamint a tagállami szakértők kirendelését.

A képzési és gyakorlási program célja a 9., a 11. és a 12. cikkben említett képességek koordinációjának, kompatibilitásának és kiegészítő jellegének javítása, valamint a 8. cikk (1) bekezdésének d) és f) pontjában említett szakértők kompetenciájának fejlesztése;

az uniós mechanizmus keretében tett polgári védelmi intézkedések tanulságainak levonására szolgáló program létrehozása és irányítása, amely a katasztrófavédelem egész területét felöleli, hogy a tanulási folyamatok és az ismeretek bővítése számára kellően széles alapot biztosítson. A program az alábbiakat foglalja magában:

az uniós mechanizmuson belüli valamennyi releváns polgári védelmi intézkedés nyomon követése, elemzése és értékelése;

ii.

a tanulságok gyakorlati felhasználásának ösztönzése annak érdekében, hogy a katasztrófavédelmi ciklus során végzendő tevékenységek kidolgozása tapasztalati alapon történjen; valamint

iii.

a tanulságok összegyűjtésére, elemzésére, terjesztésére és gyakorlati alkalmazására szolgáló módszerek és eszközök kidolgozása.

Ennek a programnak – adott esetben – az Unión kívüli beavatkozásokból levont tanulságokat is tartalmaznia kell, tekintettel az uniós mechanizmus és a humanitárius fellépés keretében történő segítségnyújtás közötti kapcsolatok és szinergiák kihasználására;

a kutatásnak és a fejlesztésnek, valamint a vonatkozó új megközelítések és technológiák uniós mechanizmus céljait szolgáló bevezetésének és alkalmazásának ösztönzése;

az tudáshálózat online platformjának létrehozása és fenntartása az a), b) és c) pontban említett különböző feladatok végrehajtásának támogatása és megkönnyítése érdekében.

(2)

Az (1) bekezdésben megállapított feladatok elvégzésekor a Bizottság különösen figyelembe veszi a hasonló jellegű katasztrófakockázatokkal szembesülő tagállamok szükségleteit és érdekeit, valamint a biológiai sokféleség és a kulturális örökség védelme megerősítésének szükségességét.

(3)

A Bizottság megerősíti a képzésekkel összefüggő együttműködést, valamint fokozza az ismeretek és tapasztalatok megosztását a tudáshálózat, a nemzetközi szervezetek és harmadik országok között különösen azért, hogy hozzájáruljon a nemzetközi – különösen a 2015–2030-as időszakra szóló sendai katasztrófakockázat-csökkentési keretben elfogadott – kötelezettségvállalások teljesítéséhez.

▼B

IV.

FEJEZET

REAGÁLÁS

14. cikk

Értesítés az Unión belüli katasztrófákról

▼M3

(1)

Amennyiben az Unión belül olyan katasztrófa következik be, vagy olyan katasztrófaveszély áll fenn, amely több országot érintő, határokon átnyúló vagy más tagállamot érintő hatásokat okoz vagy azok kiváltására alkalmas, az a tagállam, amelyben a katasztrófa bekövetkezett vagy valószínűleg bekövetkezik, késedelem nélkül értesíti a potenciálisan érintett tagállamokat és amennyiben e hatások potenciálisan jelentősek, a Bizottságot.

▼B

Az első albekezdés nem alkalmazandó, amennyiben az értesítési kötelezettséget más uniós jogszabályok, az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés alapján, vagy hatályos nemzetközi szerződések alapján már teljesítették.

(2)

Amennyiben az Unión belül olyan katasztrófa következik be, vagy olyan katasztrófaveszély áll fenn, amely valószínűleg egy vagy több tagállam részéről segítségkéréssel jár, az a tagállam, amelyben a katasztrófa bekövetkezett vagy valószínűleg bekövetkezik, késedelem nélkül értesíti a Bizottságot abban az esetben, ha esetleges segítségnyújtás iránti kérelem várható az ERCC-n keresztül, azért, hogy a Bizottság szükség szerint tájékoztatni tudja a többi tagállamot, és mozgósítani tudja illetékes szolgálatait.

(3)

Az (1) és (2) bekezdésben említett értesítést adott esetben a CECIS-en keresztül kell megküldeni.

15. cikk

Az Unión belüli katasztrófareagálás

▼M2

(1)

Ha az Unión belül katasztrófa következik be vagy katasztrófaveszély áll fenn, az érintett tagállam segítséget kérhet az ERCC-n keresztül. A kérelmet a lehető legpontosabban kell megfogalmazni. A segítségnyújtás iránti kérelem legfeljebb 90 nap elteltével lejár, kivéve, ha az ERCC-hez a folyamatos vagy további segítségnyújtás szükségességét megalapozó új elemeket nyújtanak be.

▼B

(2)

Fokozott kockázattal járó kivételes helyzetekben a tagállam kérhet olyan segítséget is, amely reagálási képességek ideiglenes, előzetes elhelyezéséből áll.

(3)

A segítségnyújtás iránti kérelem kézhezvételét követően a Bizottság a megfelelő módon és késedelem nélkül:

továbbítja a kérelmet más tagállamok kapcsolati pontjaihoz;

▼M3

a helyzet és az arra adandó válasz közös ismeretének kialakítása érdekében az érintett tagállammal együttműködve összegyűjti és elemzi az adott helyzetre vonatkozó megerősített információkat, és közvetlenül továbbítja azokat a tagállamoknak;

▼B

a segítséget kérő tagállammal konzultálva ajánlásokat ad az uniós mechanizmuson keresztül történő segítségnyújtásra vonatkozóan, a helyszíni szükségletek és a 10. cikk (1) bekezdésében említett, előre kidolgozott releváns tervek alapján, valamint felkéri a tagállamokat, hogy vessenek be bizonyos meghatározott képességeket, továbbá elősegíti a szükséges segítségnyújtás koordinálását; és

megteszi a reagálás koordinálását elősegítő további intézkedéseket.

(4)

Az a tagállam, amelyhez az uniós mechanizmus keretében segítségnyújtás iránti kérelmet intéztek, haladéktalanul eldönti, hogy képes-e a szükséges segítség megadására, és döntéséről tájékoztatja a segítséget kérő tagállamot a CECIS útján, megjelölve az általa biztosítható segítség mértékét, feltételeit és adott esetben költségeit. Az ERCC folyamatosan tájékoztatja a tagállamokat.

(5)

A segítségnyújtási beavatkozások irányításáért a segítséget kérő tagállam a felelős. A segítséget kérő tagállam hatóságai iránymutatásokat határoznak meg, és szükség esetén meghatározzák a modulokra vagy más reagálási képességekre bízott feladatokat. E feladatok végrehajtásának részleteit a segítséget nyújtó tagállam által kijelölt felelős személy határozza meg. A segítséget kérő tagállam kérheti szakértői csapat bevetését is, hogy az támogassa az értékelését, elősegítse a helyszíni koordinációt (a tagállamok egységei között), illetve technikai tanácsokat adjon.

(6)

A segítséget kérő tagállam megteszi a megfelelő intézkedéseket az érkező segítség befogadó nemzeti támogatásának elősegítése érdekében.

(7)

A Bizottság e cikkben említett szerepe nem érinti a tagállamok hatáskörét és felelősségét saját egységeik, moduljaik és más támogatási képességük tekintetében, beleértve a katonai képességeket is. Nevezetesen, a Bizottság által kínált támogatás nem terjed ki arra, hogy utasításokat adjon és ellenőrzést gyakoroljon a tagállamok olyan egységei, moduljai vagy más támogatása tekintetében, amelyeket önkéntes alapon vetnek be a központi szintű és helyszíni koordinációnak megfelelően.

16. cikk

Az Unión kívüli katasztrófareagálás következetességének előmozdítása

▼M2

(1)

Ha az Unión kívül katasztrófa következik be vagy katasztrófaveszély áll fenn, az érintett ország segítséget kérhet az ERCC-n keresztül. Segítség az ENSZ és annak ügynökségei vagy egy illetékes nemzetközi szervezet által vagy azokon keresztül is kérhető. A segítségnyújtás iránti kérelem legfeljebb 90 nap elteltével lejár, kivéve, ha az ERCC-hez a folyamatos vagy további segítségnyújtás szükségességét megalapozó új elemeket nyújtanak be.

(2)

Az e cikk szerinti beavatkozások akár önálló segítségnyújtási beavatkozásként, akár valamely nemzetközi szervezet által irányított beavatkozás részeként is végrehajthatók. Az uniós koordinációnak teljes egészében illeszkednie kell az Egyesült Nemzetek Humanitárius Ügyeket Koordináló Hivatala (a továbbiakban: OCHA) által végzett átfogó koordinációba, az OCHA vezető szerepének tiszteletben tartásával. Ember okozta katasztrófák és összetett veszélyhelyzetek esetén a Bizottság gondoskodik a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzusnak ( 4 ) való megfelelésről és a humanitárius elvek tiszteletben tartásáról.

▼B

(3)

A Bizottság a következő intézkedések útján támogatja a segítségnyújtás következetességét:

párbeszéd folytatása a tagállamok kapcsolati pontjaival annak érdekében, hogy az uniós mechanizmus révén hatékony és koherens uniós katasztrófareagálási hozzájárulás legyen nyújtható a katasztrófa következményeinek felszámolására irányuló erőfeszítésekhez, különösen az alábbiak révén:

a tagállamok haladéktalan tájékoztatása a segítségnyújtás iránti teljes kérelmekről;

ii.

a helyzet és a szükségletek közös értékelésének támogatása, technikai tanácsadás és/vagy a segítségnyújtás helyszíni összehangolásának elősegítése polgári védelmi szakértői csapat helyszíni jelenléte útján;

iii.

a releváns értékelések és elemzések megosztása valamennyi érintett szereplővel;

iv.

a tagállamok és más szereplők által kínált segítség áttekintésének biztosítása;

tanácsadás a szükséges segítségnyújtás jellegéről, hogy biztosítsák a segítségnyújtásnak a felmért szükségletekkel való összhangját; és

vi.

támogatás a segítségnyújtás olyan területeken jelentkező gyakorlati nehézségeinek felszámolásában, mint a tranzit és a vám;

ajánlások haladéktalan adása, lehetőség szerint az érintett országgal együttműködésben, a helyszíni szükségletek és az előre kidolgozott releváns tervek alapján, felkérve a tagállamokat bizonyos meghatározott képességeik bevetésére, és elősegítve a szükséges segítségnyújtás összehangolását;

kapcsolattartás az érintett országgal az olyan technikai részleteket illetően, mint például a segítségnyújtás iránti pontos igények, a felajánlások elfogadása, valamint a segítség helyi fogadásának és elosztásának gyakorlati kérdései;

kapcsolattartás az OCHA-val, illetve annak támogatása, továbbá együttműködés a katasztrófa következményeinek felszámolására irányuló átfogó erőfeszítésekhez hozzájáruló más érintett szereplőkkel, a szinergiák maximalizálása, a komplementaritásra törekvés, valamint az átfedések és lefedetlen területek elkerülése céljából; és

kapcsolattartás valamennyi érintett szereplővel, különösen az uniós mechanizmus keretében folytatott segítségnyújtási beavatkozás záró szakaszában, a zökkenőmentes átadás megkönnyítése céljából.

(4)

A Bizottság – a (3) bekezdésben meghatározott szerepének sérelme nélkül és tiszteletben tartva azt, hogy adott esetben elengedhetetlen a haladéktalan műveleti reagálás az uniós mechanizmus keretében – az uniós mechanizmus aktiválásakor tájékoztatja az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy biztosítsa a polgári védelmi művelet összhangját az érintett ország és az Unió közötti általános kapcsolatokkal. A Bizottság a (3) bekezdéssel összhangban teljes körű tájékoztatást nyújt a tagállamoknak.

(5)

A helyszínen adott esetben biztosítani kell az Unió küldöttségével való kapcsolattartást, hogy az utóbbi elősegíthesse az érintett ország kormányával való kapcsolattartást. Az Unió küldöttsége szükség esetén logisztikai támogatást nyújt a (3) bekezdés a) pontjának ii. alpontjában említett polgári védelmi szakértői csapatoknak.

(6)

Az a tagállam, amelyhez az uniós mechanizmus keretében segítségnyújtás iránti kérelmet intéztek, haladéktalanul eldönti, hogy képes-e a szükséges segítség megadására, és döntéséről tájékoztatja az ERCC-t a CECIS útján, megjelölve az általa biztosítható segítség mértékét és feltételeit. Az ERCC folyamatosan tájékoztatja a tagállamokat.

(7)

Az uniós mechanizmus igénybe vehető emellett a harmadik országokban bekövetkező katasztrófa esetén az uniós polgárok számára nyújtott konzuli segítséget kiegészítő polgári védelmi támogatás biztosítására is, amennyiben azt az érintett tagállamok konzuli hatóságai kérik.

(8)

A Bizottság segítségnyújtás iránti kérelem alapján a segítségnyújtás összehangolásának biztosítása érdekében meghozza a szükséges támogató és kiegészítő intézkedéseket.

(9)

Az uniós mechanizmus révén végzett koordinálás nem érinti sem a tagállamok és az érintett ország kétoldalú kapcsolatait, sem pedig a tagállamok és az ENSZ, illetve egyéb érintett nemzetközi szervek közötti együttműködést. E kétoldalú kapcsolatok arra is felhasználhatók, hogy hozzájáruljanak az uniós mechanizmus keretében végzett koordinációhoz.

(10)

A Bizottság e cikkben említett szerepe nem érinti a tagállamok hatáskörét és felelősségét saját egységeik, moduljaik és más támogatásuk tekintetében, beleértve a katonai képességeket is. Nevezetesen, a Bizottság által kínált támogatás nem terjed ki arra, hogy utasításokat adjon és ellenőrzést gyakoroljon a tagállamok olyan egységei, moduljai vagy más támogatása tekintetében, amelyeket önkéntes alapon vetnek be a központi szintű és helyszíni koordinációnak megfelelően.

(11)

Törekedni kell az Unió egyéb eszközeivel, különösen az 1257/96/EK rendelet keretében finanszírozott fellépésekkel való szinergiákra. A Bizottság biztosítja az eszközök összehangolását, továbbá adott esetben gondoskodik arról, hogy a tagállamoknak a szélesebb humanitárius fellépéshez hozzájáruló polgári védelmi intézkedéseinek a finanszírozása lehetőség szerint e határozat alapján történjen.

(12)

Az uniós mechanizmus aktiválása esetén a katasztrófát követően segítségnyújtást biztosító tagállamok teljes körűen tájékoztatják tevékenységeikről az ERCC-t.

(13)

A tagállamoknak az uniós mechanizmus keretében folytatott beavatkozásban részt vevő helyszíni egységei és moduljai szoros kapcsolatot tartanak fenn az ERCC-vel és a helyszínen lévő szakértői csapatokkal, a (3) bekezdés a) pontjának ii. alpontjában említettek szerint.

17. cikk

Helyszíni támogatás

▼M3

(1)

A Bizottság tagállami szakértőkből álló szakértői csapatot a következő esetekben állíthat össze, jelölhet ki és küldhet ki:

megelőzéssel kapcsolatos szakértői segítség kérése esetén, az 5. cikk (2) bekezdésével összhangban;

felkészültséggel kapcsolatos szakértői segítség kérése esetén, a 8. cikk (2) bekezdésével összhangban;

az Unión belül bekövetkező katasztrófa esetén, a 15. cikk (5) bekezdésével összhangban;

az Unión kívül bekövetkező katasztrófa esetén, a 16. cikk (3) bekezdésével összhangban.

A csapat munkájának támogatása és az ERCC-vel való kapcsolattartás megkönnyítése érdekében a csapat munkájában a Bizottsághoz, valamint az Unió egyéb szolgálataihoz tartozó szakértők is részt vehetnek. Az együttműködés erősítése és a közös értékelések készítésének megkönnyítése érdekében a csapat munkájában az ENSZ-ügynökségek és más nemzetközi szervezetek által küldött szakértők is részt vehetnek.

Ha a művelet eredményessége úgy kívánja, a Bizottság a tagállamokkal szoros együttműködésben segítheti további szakértők részvételét azok bevonásával, valamint a technikai és tudományos támogatást, továbbá egyéb speciális tudományos, orvosi sürgősségi és ágazati szakértelmet is igénybe vehet.

(2)

A szakértőket a következő eljárással kell kiválasztani és kijelölni:

a tagállamok saját felelősségi körükben olyan szakértőket jelölnek, akik bevethetők szakértői csapatok tagjaként;

a Bizottság képesítésük és szakmai tapasztalataik alapján – beleértve az uniós mechanizmussal kapcsolatosan elvégzett képzés szintjét, az uniós mechanizmus keretében lefolytatott korábbi missziók során szerzett tapasztalatokat és a katasztrófák következményeinek felszámolásában szerzett egyéb nemzetközi tapasztalatokat – kiválasztja a szakértőket és a csapatok vezetőjét; a kiválasztás során emellett más, köztük nyelvismereti szempontokat is figyelembe vesz annak érdekében, hogy a csapat egészében véve rendelkezzen azokkal a képességekkel, amelyekre az adott helyzetben szükség van;

a Bizottság a jelölő tagállammal egyetértésben kijelöli az adott misszióban részt vevő szakértőket és csapatvezetőket.

A Bizottság az (1) bekezdéssel összhangban rendelkezésre bocsátott további szakértői támogatásról értesíti a tagállamokat.

▼B

(3)

A szakértői csapatok bevetésük során előmozdítják a tagállami beavatkozási csapatok munkájának összehangolását, és kapcsolatot tartanak a segítséget kérő tagállam illetékes hatóságaival, a 8. cikk d) pontjában meghatározottak szerint. Az ERCC szoros kapcsolatot tart fenn a szakértői csapatokkal, valamint iránymutatást és logisztikai támogatást nyújt számukra.

▼M3

18. Cikk

Szállítás és felszerelés

(1)

A Bizottság az Unión belüli és az Unión kívüli katasztrófák esetében az alábbi módokon támogathatja a tagállamokat a felszereléshez, valamint a szállítási és a logisztikai erőforrásokhoz való hozzájutásban:

információkat nyújthat és oszthat meg a tagállamok által rendelkezésre bocsátható felszerelésre és szállítási és logisztikai erőforrásokra vonatkozóan, a felszerelés és a szállítási és logisztikai erőforrások együttes mozgósításának elősegítése céljából;

kartográfiai anyagokat dolgozhat ki az erőforrások gyors bevetése és mozgósítása érdekében, szem előtt tartva különösen a határokon átnyúló régiók sajátosságait a több országot érintő, határokon átnyúló kockázatok tekintetében;

a tagállamok segítése a más forrásokból – köztük a kereskedelmi piaci szereplőktől – esetleg igénybe vehető szállítási és logisztikai erőforrások azonosításában, valamint az említett erőforrásokhoz való hozzáférés elősegítése; vagy

segítheti a tagállamokat a más forrásokból – például a kereskedelmi piaci szereplőktől – esetleg beszerezhető felszerelés azonosításában.

(2)

A Bizottság a tagállamok által rendelkezésre bocsátott szállítási és logisztikai erőforrásokat további, a gyors katasztrófareagálás biztosításához szükséges erőforrások rendelkezésre bocsátásával kiegészítheti.

(3)

Egy tagállam vagy harmadik ország úgy is kérhet segítségnyújtást katasztrófareagálási célból, hogy csak szállítási és logisztikai erőforrások rendelkezésre bocsátását kéri, miközben a segélyszállítmányokat vagy a felszerelést egy harmadik országból szerzi be.

▼B

FEJEZET

PÉNZÜGYI RENDELKEZÉSEK

19. cikk

Költségvetési források

▼M2

(1)

Az uniós mechanizmus végrehajtásához szükséges pénzügyi keretösszeg a 2014–2020-as időszakra vonatkozóan folyó áron 574 028 000 EUR.

Folyó áron 425 172 000 EUR a többéves pénzügyi keret 3., „Biztonság és uniós polgárság” című fejezetéből, folyó áron 148 856 000 EUR pedig a 4., „Globális Európa” című fejezetéből származik.

▼M3

(1a)

Az uniós mechanizmus 2021. január 1. és 2027. december 31. közötti időszakban történő végrehajtását szolgáló pénzügyi keretösszeg folyó áron 1 263 000 000 EUR.

▼M3

(2)

A katasztrófareagálási intézkedések kedvezményezettjei általi visszatérítésekből származó előirányzatok a költségvetési rendelet 21. cikkének (5) bekezdése értelmében címzett bevételnek minősülnek.

(3)

Az e cikk (1) és(1a) bekezdésében és a 19a. cikkben említett pénzügyi források fedezhetik az uniós mechanizmus irányításához és célkitűzéseinek megvalósításához szükséges előkészítő, nyomonkövetési, ellenőrzési, pénzügyi ellenőrzési és értékelési tevékenységekhez kapcsolódó kiadásokat is.

Az ilyen kiadások körébe tartozhatnak különösen a tanulmányok, szakértői találkozók, tájékoztatási és kommunikációs tevékenységek – ideértve az Unió politikai prioritásaira vonatkozó szervezeti kommunikációt –, amennyiben ezek az uniós mechanizmus általános célkitűzéseihez kapcsolódnak, az információfeldolgozásra és -cserére összpontosító informatikai hálózatokkal (többek között azoknak az ágazatközi adatcsere előmozdítását szolgáló meglévő vagy jövőbeli rendszerekkel való összekapcsolásával és a kapcsolódó berendezésekkel) összefüggő kiadások, és minden más technikai és adminisztratív segítségnyújtásra fordított kiadás, amely a Bizottságnál a program irányítása tekintetében felmerül.

(4)

Az e cikk (1) bekezdésében említett pénzügyi keretösszeget és a 19a. cikk (1) bekezdésében említett összeget a 2021–2027-es időszakban az I. mellékletben meghatározott százalékarányoknak és alapelveknek megfelelően kell szétosztani.

(5)

A Bizottság a 34. cikk (3) bekezdésében említett értékelés eredményének figyelembevételével megvizsgálja az I. mellékletben szereplő felosztást.

(6)

Amennyiben a katasztrófareagálás rendkívül sürgős okból vagy a rescEU-képességek költségvetési végrehajtását vagy létrehozását befolyásoló váratlan események miatt szükséges, a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 30. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az I. mellékletnek a rendelkezésre álló költségvetési előirányzatokon belüli és a 31. cikkben előírt eljárással összhangban történő módosítása céljából.

▼M3

19a. cikk

Az Európai Uniós Helyreállítási Eszközből származó források

(1)

Az (EU) 2020/2094 tanácsi rendelet ( 5 ) 1. cikke (2) bekezdésének d) és e) pontjában említett intézkedéseket e határozat szerint kell végrehajtani, az említett rendelet 2. cikke (2) bekezdése a) pontjának iii. alpontjában 2018. évi áron említett, folyó áron számított 2 056 480 000 EUR összegű kiadás révén, az említett rendelet 3. cikkének (3), (4), (7) és (9) bekezdésére figyelemmel.

(2)

Az e cikk (1) bekezdésében említett összeg az (EU) 2020/2094 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének értelmében vett külső címzett bevételnek minősül.

(3)

Az e cikk (1) bekezdésében említett intézkedések az e határozatban meghatározott feltételekkel összhangban pénzügyi támogatásra jogosultak, és azokat az (EU) 2020/2094 rendelet célkitűzéseinek teljes körű tiszteletben tartásával kell végrehajtani.

(4)

A harmadik országok javára hozott intézkedésekre vonatkozó, e határozatban meghatározott támogathatósági feltételek sérelme nélkül az e cikkben említett pénzügyi támogatás csak akkor nyújtható harmadik országnak, ha a támogatást az (EU) 2020/2094 rendelet célkitűzéseinek teljes körű tiszteletben tartásával hajtják végre, függetlenül attól, hogy az adott harmadik ország részt vesz-e az uniós mechanizmusban vagy sem.

▼B

20. cikk

Támogatható általános tevékenységek

A katasztrófamegelőzés, -felkészültség és a hatékony reagálás javítása érdekében az alábbi általános tevékenységekre igényelhető pénzügyi támogatás:

tanulmányok és felmérések készítése, modellezés és forgatókönyv-készítés az ismeretek, a bevált gyakorlatok és az információk megosztásának elősegítése érdekében;

képzés, gyakorlatok, munkaértekezletek, személyzeti és szakértői cserék, hálózatok kialakítása, bemutató projektek és technológiaátadás;

nyomonkövetési, elemzési és értékelési tevékenységek;

a nyilvánosság tájékoztatása, oktatás, a tudatosságot növelő, valamint ahhoz kapcsolódó terjesztési tevékenységek az uniós polgároknak a katasztrófavédelembe és a katasztrófák hatásának minimálisra csökkentésébe való bevonása érdekében, valamint az ahhoz való hozzájárulás céljából, hogy az uniós polgárok hatékonyabban és fenntartható módon védjék magukat;

az uniós mechanizmus összefüggésében végrehajtott beavatkozások és gyakorlatok során szerzett tapasztalatok levonására irányuló olyan program kidolgozása és megvalósítása, amely többek között a megelőzéshez és a felkészültséghez kapcsolódó területekre vonatkozik; és

kommunikációs tevékenységek és intézkedések a katasztrófamegelőzés, -felkészültség és -reagálás terén végzett, a tagállamok és az Unió polgári védelmi munkája megismertetésének előmozdítása érdekében.

▼M3

20a. cikk

Láthatóság és díjak

(1)

Az uniós finanszírozás címzettjei, valamint a megvalósult segítségnyújtás kedvezményezettjei – különösen az intézkedések és azok eredményeinek népszerűsítésekor – kötelesek elismerni a finanszírozás eredetét és gondoskodni annak láthatóságáról, és ennek érdekében következetes, hatékony és arányos módon célzott információkat eljuttatni többféle célközönségnek, köztük a médiának és a nyilvánosságnak.

Az e határozat alapján nyújtott finanszírozás vagy támogatás számára megfelelő láthatóságot kell biztosítani a Bizottság által az egyedi beavatkozásokra kiadott egyedi iránymutatásokkal összhangban. A tagállamok biztosítják különösen, hogy az uniós mechanizmus keretében finanszírozott műveletekkel kapcsolatos nyilvános kommunikáció:

megfelelő módon hivatkozzon az uniós mechanizmusra,

azonosításra alkalmas képi eszközökkel utaljon az uniós mechanizmus keretében finanszírozásban vagy társfinanszírozásban részesített képességekre,

az intézkedések végrehajtása kapcsán használja az Unió emblémáját,

a nemzeti médiában és az érdekeltek felé, valamint saját kommunikációs csatornáin keresztül proaktív módon kommunikálja az uniós támogatás részleteit, és

támogassa a Bizottságnak a műveletekkel kapcsolatos kommunikációs tevékenységét.

Amennyiben a rescEU-képességeket a 12. cikk (5) bekezdésében említett nemzeti célokra használják fel, a tagállamok az e bekezdés első albekezdésében említettel azonos módon elismerik e képességek eredetét, és biztosítják az e képességek megszerzéséhez felhasznált uniós finanszírozás láthatóságát.

(2)

A Bizottság e határozattal, valamint az e határozat alapján hozott intézkedésekkel és elért eredményekkel kapcsolatban tájékoztatási és kommunikációs tevékenységet folytat, és támogatja a tagállamokat kommunikációs tevékenységeikben. Az e határozat végrehajtására elkülönített pénzügyi források az Unió politikai prioritásaira vonatkozó intézményi kommunikációhoz is hozzájárulnak, amennyiben e prioritások kapcsolódnak a 3. cikk (1) bekezdésében említett célkitűzésekhez.

(3)

A Bizottság az uniós mechanizmus melletti tartós elkötelezettség és az uniós polgári védelemhez való rendkívül jelentős hozzájárulás iránti elismerése és tisztelete kifejezéseként érmével tünteti ki az érintetteket.

▼B

21. cikk

Támogatható megelőzési és -felkészültségi intézkedések

(1)

A következő megelőzési és -felkészültségi intézkedésekre igényelhető pénzügyi támogatás:

az 5. cikkben említett projektek, tanulmányok, munkaértekezletek, felmérések és hasonló intézkedések és tevékenységek társfinanszírozása;

a 6. cikk d) pontjában és a 8. cikk j) pontjában említett kölcsönös felülvizsgálatok társfinanszírozása;

az ERCC által biztosított funkciók fenntartása, összhangban a 8. cikk a) pontjával;

a szakértői csapatok 8. cikk d) pontjában és 17. cikkben említett mozgósításának és kiküldésének előkészítése, valamint a gyors beavatkozási képesség 8. cikk f) pontjában említett kifejlesztése és fenntartása a tagállamok képzett szakértőinek hálózata útján;

a CECIS és az eszközök létrehozása és fenntartása az ERCC és a tagállamok kapcsolati pontjai, valamint az egyéb résztvevők között az uniós mechanizmus keretében folytatott kommunikáció és információcsere lehetővé tétele érdekében;

az európai érdeket képviselő, transznacionális észlelő, korai előrejelző és riasztási rendszerek fejlesztéséhez való hozzájárulás a gyors reagálás lehetővé tétele, és a tagállami korai előrejelző és riasztási rendszerek egymással, valamint az ERCC-vel és a CECIS-szel való összeköttetésének előmozdítása érdekében. E rendszereknek figyelembe kell venniük a meglévő és a jövőbeli információs, nyomonkövetési és észlelési forrásokat és rendszereket, és azokra kell építeniük;

▼M3

katasztrófakockázat-kezelési tervezés a 10. cikkel összhangban;

▼B

a 13. cikkben ismertetett felkészültségi tevékenységek támogatása;

a 11. cikkben említett ►M2 európai polgári védelmi eszköztár ◄ kifejlesztése e cikk (2) bekezdésével összhangban.

▼M2

a rescEU-képességek létrehozása, igazgatása és fenntartása a 12. cikkel összhangban;

▼B

a 17. cikk (1) bekezdésében említett szakértői csapatoknak nyújtott logisztikai támogatás rendelkezésre állásának biztosítása;

a katasztrófareagálási képességek tagállamok általi, Unión belüli előzetes elhelyezése során a koordináció megkönnyítése, a 8. cikk g) pontjával összhangban;

egy tagállam, harmadik ország, az ENSZ vagy annak ügynökségei kérésére szakértői csapat helyszínre való kiküldése révén történő, a megelőzési és felkészültségi intézkedésekkel kapcsolatos tanácsadás támogatása, az 5. cikk (2) bekezdésében és a 13. cikk (3) bekezdésében említettek szerint.

(2)

Az (1) bekezdés i) pontjában említett intézkedések pénzügyi támogatására való jogosultságot a következőkre kell korlátozni:

az ►M2 európai polgári védelmi eszköztár ◄ létrehozásának és irányításának, valamint a 11. cikkben leírt kapcsolódó eljárásoknak valamennyi uniós szintű költsége;

a tagállami reagálási képességeknek az ►M2 európai polgári védelmi eszköztár ◄ céljaira történő minősítéséhez szükséges kötelező képzések, gyakorlatok és munkaértekezletek költségei (a továbbiakban: a minősítési költségek). A minősítési költségek a képesség típusa szerint meghatározott egységnyi költségekből vagy átalányösszegekből is felépülhetnek, akár 100 %-ban fedezve az elszámolható költségeket; és

▼M2

az ahhoz szükséges költségek, hogy a reagálási képességek olyan készenléti és rendelkezésre állási szintet érjenek el fejlesztésük vagy javításuk útján, amelynek eredményeként azok telepíthetők lesznek az európai polgári védelmi eszköztár részeként, összhangban az európai polgári védelmi eszköztár minőségi követelményeivel és adott esetben a tanúsítási folyamatban megfogalmazott ajánlásokkal („átalakítási költségek”). Ide tartozhatnak a modulok és az egyéb reagálási képességek működőképességéhez, interoperabilitásához, az önállósághoz, az önellátáshoz, a szállíthatósághoz, a csomagoláshoz kapcsolódó, illetve egyéb szükséges költségek, feltéve, hogy e költségek kifejezetten a képességeknek az európai polgári védelmi eszköztárban való részvételéhez kapcsolódnak.

Az átalakítási költségek a következőkre terjedhetnek ki:

korszerűsítés esetén az elszámolható költségek 75 %-a, feltéve, hogy az említett összeg nem haladja meg a képességkialakítás átlagköltségének 50 %-át; és

ii.

javítás esetén az elszámolható költségek 75 %-a.

Az i. és a ii. pont alapján finanszírozásban részesülő reagálási képességeket a kapott finanszírozás függvényében legalább egy három és 10 év közötti – az eszköztár részeként való tényleges rendelkezésre állásuk kezdetétől számított – időszakra az európai polgári védelmi eszköztár rendelkezésére kell bocsátani, kivéve, ha gazdasági élettartamuk rövidebb.

Az átalakítási költségek meghatározott egységnyi költségekből vagy átalányösszegekből állhatnak.

▼M2 —————

▼M3

(3)

Az (1) bekezdés j) pontjában említett tevékenységhez nyújtott pénzügyi támogatás e bekezdés második albekezdésével összhangban minden olyan költséget magában foglal, amely szükséges az uniós mechanizmus keretében biztosított rescEU-képességek rendelkezésre állásának és telepíthetőségének biztosításához. A rescEU-képességek rendelkezésre állásának és telepíthetőségének biztosításához szükséges elszámolható költségek kategóriáit az Ia. melléklet határozza meg.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 30. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az Ia. mellékletnek az elszámolható költségek kategóriái tekintetében való módosítására vonatkozóan.

(3a)

Az e cikkben említett pénzügyi támogatás többéves munkaprogramok révén is biztosítható. Az egy évnél hosszabb intézkedések esetében a költségvetési kötelezettségvállalások éves részletekre bonthatók.

▼M3 —————

▼M2

(5)

A (3) bekezdésben említett költségek esettől függően a képesség kategóriája vagy típusa alapján meghatározott egységnyi költségekből, átalányösszegekből vagy átalányfinanszírozásból állhatnak.

▼B

22. cikk

Támogatható reagálási intézkedések

A következő reagálási intézkedésekre igényelhető pénzügyi támogatás:

szakértői csapatoknak a 17. cikk (1) bekezdésében említett kiküldése, valamint a 8. cikk d) és e) pontjában említett logisztikai támogatás és szakértők kiküldése;

▼M3

a tagállamok támogatása a 23. cikknek megfelelően abban, hogy katasztrófa esetén felszereléshez és szállítási és logisztikai erőforrásokhoz jussanak; valamint

▼B

segítségnyújtás iránti kérelem beérkezése esetén a szükséges további támogató és kiegészítő intézkedések megtétele annak elősegítése érdekében, hogy az reagálás a lehető leghatékonyabb módon össze legyen hangolva.

▼M3

23. Cikk

A felszereléshez és a műveletekhez kapcsolódó támogatható intézkedések

(1)

Annak érdekében, hogy az uniós mechanizmus keretében lehetővé váljon a felszerelések és a szállítási és logisztikai erőforrások igénybevétele, a következő intézkedések után vehető igénybe pénzügyi támogatás:

az azon felszerelésre és szállítási és logisztikai erőforrásokra vonatkozó információk nyújtása és megosztása a szóban forgó felszerelés és szállítási és logisztikai erőforrások együttes mozgósításának elősegítése céljából, amelyekkel kapcsolatban a tagállamok úgy döntenek, hogy rendelkezésre bocsátják őket;

a tagállamok segítése a más forrásokból – köztük a kereskedelmi piaci szereplőktől – esetleg igénybe vehető szállítási és logisztikai erőforrások azonosításában, valamint a szóban forgó erőforrásokhoz való hozzájutás elősegítése;

a tagállamok segítése a más forrásokból – köztük a kereskedelmi piaci szereplőktől – esetleg beszerezhető felszerelés azonosításában;

a gyors katasztrófareagálás biztosításához szükséges szállítási és logisztikai erőforrások finanszírozása. Ilyen intézkedésre kizárólag az alábbi kritériumok teljesülése esetén igényelhető pénzügyi támogatás:

az uniós mechanizmus keretében a 15. és 16. cikknek megfelelően kérték a segítségnyújtást;

ii.

a további szállítási és logisztikai erőforrások szükségesek az uniós mechanizmus keretében biztosított katasztrófareagálás eredményességéhez;

iii.

a segítségnyújtás megfelel az ERCC által azonosított szükségleteknek, és az ERCC által a műszaki előírásokra, a minőségre, az időzítésre és a teljesítés részletes szabályaira vonatkozóan adott ajánlásokkal összhangban történik;

iv.

a segítséget kérő ország – vagy közvetlenül, vagy pedig az ENSZ-en, annak ügynökségein vagy egy érintett nemzetközi szervezeten keresztül – elfogadta a segítséget az uniós mechanizmus keretében; és

a harmadik országokban bekövetkezett katasztrófák esetében a segítségnyújtás kiegészíti az átfogó uniós humanitárius fellépést.

(1a)

Azon képességek céljára, amelyeket nem bocsátottak előzetesen az európai polgári védelmi eszköztár rendelkezésére és amelyeket katasztrófa vagy katasztrófaveszély esetén az Unión belül vagy kívül telepítenek, valamint minden más, a katasztrófareagáláshoz szükséges szállítási támogatás céljára legfeljebb az elszámolható költségek 75 %-át fedező uniós pénzügyi támogatás nyújtható.

(2)

Az Unión belüli és az Unión kívüli katasztrófákkal vagy katasztrófaveszélyekkel összefüggésben az előzetesen az európai polgári védelmi eszköztár rendelkezésére bocsátott képességek céljára nyújtott uniós pénzügyi támogatás összege nem haladhatja meg a képességek működtetése – a szállítást is ideértve – költségeinek 75 %-át.

(4)

A szállítási és a logisztikai erőforrásokhoz biztosított uniós pénzügyi támogatás az a)–d) pontban meghatározott teljes elszámolható költség 100 %-át fedezheti, ha ez szükséges ahhoz, hogy a tagállamok együttes segítségnyújtása operatív szempontból hatékony legyen, és ha a költségek az alábbiak egyikéhez kapcsolódnak:

raktározási képesség rövid távú bérlése a tagállami segélyszállítmány ideiglenes, a szállítás összehangolásának megkönnyítése érdekében végzett raktározása céljából;

a segélyszállítmány szállítása a felajánló tagállamból a szállítás összehangolását elősegítő tagállamba;

a tagállami segélyszállítmány átcsomagolása a szállítási képesség maximális kihasználása érdekében vagy a sajátos műveleti követelményeknek való megfelelés céljából; vagy

az egyesített segélyszállítmány helyi szállítása, tranzitja és raktározása a segítséget kérő országban lévő végső rendeltetési helyre történő összehangolt eljuttatás érdekében.

(4a)

Ha egy tagállam rescEU-képességeket a 12. cikk (5) bekezdésével összhangban nemzeti célokra használ fel, az összes költséget maga fedezi, ideértve a karbantartási és a javítási költségeket is.

(4b)

A rescEU-képességeknek az uniós mechanizmus keretében történő telepítése esetében az uniós pénzügyi támogatás a műveleti költségek 75 %-át fedezi.

Az első albekezdéstől eltérve a kis valószínűségű, de nagy hatású katasztrófákkal kapcsolatos kockázatokra való reagáláshoz szükséges rescEU-képességeknek az uniós mechanizmus keretében történő telepítése esetében az uniós pénzügyi támogatás a műveleti költségek 100 %-át fedezi.

(4c)

A 12. cikk (10) bekezdésével összhangban az Unión kívüli telepítés esetében az uniós pénzügyi támogatás a műveleti költségek 100 %-át fedezi.

(4d)

Amennyiben az e cikk szerinti uniós pénzügyi támogatás nem fedezi a költségek 100 %-át, a fennmaradó összeget a támogatást kérő fél viseli, kivéve akkor, ha a segítséget felajánló tagállammal vagy a rescEU-képességnek otthont adó tagállammal ettől eltérően állapodott meg.

(4e)

A rescEU-képességek telepítésével összefüggésben az uniós pénzügyi támogatás a szállítmányoknak, valamint a logisztikai eszközöknek és szolgáltatásoknak az Unión belüli vagy harmadik országokból az Unióba történő szállításához szükséges közvetlen költségek 100 %-át fedezheti.

(5)

Több tagállamot érintő szállítási műveletek egyesítése esetén az egyik tagállam a teljes művelet vonatkozásában magára vállalhatja az uniós pénzügyi támogatás kérelmezését.

(6)

Ha egy tagállam azt kéri, hogy a Bizottság kössön szerződést szállítási szolgáltatásokra, a Bizottságnak kérnie kell a költségek részleges, az (1a), a (3) és a (4) bekezdésben meghatározott finanszírozási mértékek szerinti megtérítését.

(6a)

Az (1a) és a (2) bekezdés sérelme nélkül olyan ökológiai katasztrófák esetében, amelyekre „a szennyező fizet” elv alkalmazandó, a segélyszállítmányok szállításával összefüggő uniós pénzügyi támogatás a teljes elszámolható költség 100%-át fedezheti. Ez esetben a következő feltételeknek kell teljesülniük:

a szállításhoz kapcsolódó uniós pénzügyi segítséget a katasztrófával sújtott vagy a segítő tagállam a szükségletek kellően megalapozott értékelése alapján kéri;

a katasztrófával sújtott vagy a segítő tagállam (szükség szerint) valamennyi alkalmazandó nemzetközi, uniós és nemzeti jogszabályi rendelkezéssel összhangban minden szükséges lépést megtesz annak érdekében, hogy a szennyezőtől ellentételezést kérjen és kapjon;

akkor, amikor a szennyezőtől az ellentételezést megkapja, a katasztrófával sújtott vagy a segítő tagállam (szükség szerint) haladéktalanul visszatéríti az Unió által fedezett költségeket.

Az első albekezdésben említett, nem tagállamot érintő környezeti katasztrófa esetén az a), b) és c) pontban említett intézkedéseket a segítő tagállam hajtja végre.

(7)

E cikk alapján a szállítási és a logisztikai erőforrásokkal kapcsolatban a következő költségekre igényelhető uniós pénzügyi támogatás: a szállítási és a logisztikai erőforrások mozgatásához kapcsolódó valamennyi költség, ideértve valamennyi szolgáltatás költségét, a díjakat, a logisztikai és az árumozgatási költségeket, a tüzelőanyag- és az esetleges szállásköltségeket, valamint minden más olyan közvetett költséget, mint az adók, a vámok és a tranzitköltségek.

(8)

A szállítási költségek egységköltségekből, egyösszegű átalányokból és átalányfinanszírozásból állhatnak, amelyeket költségkategóriánként kell meghatározni.

▼B

24. cikk

Kedvezményezettek

Az e határozat szerint odaítélt támogatásokat a közjog vagy a magánjog hatálya alá tartozó jogi személyek számára lehet odaítélni.

▼M3

25. Cikk

A pénzügyi beavatkozás típusai és végrehajtási eljárások

(1)

A Bizottság az uniós pénzügyi támogatást a költségvetési rendelettel összhangban nyújtja.

(2)

A Bizottság az uniós pénzügyi támogatást a költségvetési rendelettel összhangban közvetlen irányításban vagy – amennyiben az érintett tevékenység jellege és tartalma indokolja – a költségvetési rendelet 62. cikke (1) bekezdése c) pontjának ii., iv., v. és vi. alpontjában említett szervek részvételével közvetett irányításban nyújtja.

(3)

Az e határozat szerinti pénzügyi támogatás a költségvetési rendeletben meghatározott bármely formában – és különösen vissza nem térítendő támogatás, közbeszerzés vagy vagyonkezelői alapokhoz való hozzájárulás formájában – nyújtható.

(4)

A költségvetési rendelet 193. cikke (2) bekezdése második albekezdésének a) pontjával összhangban, figyelembe véve az (EU) 2021/836 európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 6 ) későbbi hatálybalépését, valamint a folyamatosság biztosítása érdekében az e határozat keretében támogatott intézkedésekkel kapcsolatban felmerült költségek – a finanszírozási határozatban meghatározott kellően indokolt esetekben és korlátozott időtartamra – 2021. január 1-jétől elszámolhatónak tekinthetők, még akkor is, ha az említett költségek a vissza nem térítendő támogatásra irányuló pályázat benyújtása előtt merültek fel.

(5)

E határozat végrehajtása érdekében a Bizottság végrehajtási jogi aktusok elfogadása útján éves vagy többéves munkaprogramokat készít. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 33. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni. Az éves vagy többéves munkaprogramokban meg kell határozni az elérni kívánt célokat, a várt eredményeket, a végrehajtás módját és a megvalósítás teljes összegét. Az éves vagy többéves munkaprogramoknak tartalmazniuk kell emellett a finanszírozandó intézkedések leírását, az egyes intézkedésekhez rendelt indikatív összegeket, valamint a végrehajtás indikatív ütemtervét. A 28. cikk (2) bekezdése szerinti pénzügyi támogatás tekintetében az éves vagy többéves munkaprogramokban meg kell határozni az érintett tagállamokra vonatkozóan előirányzott intézkedéseket.

Nem kell éves vagy többéves munkaprogramot készíteni a IV. fejezet hatálya alá tartozó katasztrófareagálás körébe tartozó intézkedésekről, tekintettel arra, hogy ezek nem tervezhetők előre.

(6)

Az átláthatóság és a kiszámíthatóság érdekében a 33. cikkben említett bizottságban évente be kell mutatni és meg kell vitatni a költségvetés végrehajtását és az előirányzatok tervezett jövőbeli felosztását. Az Európai Parlamentet rendszeresen tájékoztatni kell.

(7)

A költségvetési rendelet 12. cikke (4) bekezdésének alkalmazásán túlmenően azok a kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatok, amelyek nem kerültek felhasználásra annak a pénzügyi évnek a végéig, amelyre vonatkozóan az éves költségvetés előirányozta őket, automatikusan átvihetők a következő pénzügyi évre, és terhükre a következő év december 31-éig kötelezettségek vállalhatók és kifizetések teljesíthetők. Az átvitt előirányzatok kizárólag reagálási intézkedésekre használhatók fel. A következő pénzügyi évben először az átvitt előirányzatokat kell felhasználni.

▼B

26. cikk

Az uniós fellépés kiegészítő jellege és következetessége

▼M2

(1)

Az e határozat keretében pénzügyi támogatásban részesülő fellépések más uniós pénzügyi eszközből nem részesülhetnek támogatásban. Az (EU, Euratom) 2018/1046 rendelet ( 7 ) 191. cikkének (1) bekezdésével összhangban azonban az e határozat 21., 22. és 23. cikke alapján nyújtott pénzügyi támogatás nem akadályozza meg a más uniós eszközökből az azokban foglalt feltételekkel összhangban történő finanszírozást.

A Bizottság biztosítja, hogy az e határozat keretében nyújtott pénzügyi támogatást igénylők és az ilyen támogatások kedvezményezettjei tájékoztassák a Bizottságot az egyéb forrásból – többek között az Unió általános költségvetéséből – kapott pénzügyi támogatásokról, valamint az ilyen támogatásra irányuló, folyamatban lévő kérelmekről.

(2)

Szinergiákat kell teremteni, valamint biztosítani kell a kiegészítő jelleget és a fokozott koordinációt az Unió más eszközeivel – így például a kohéziót, a vidékfejlesztést, a kutatást, az egészségügyet, valamint a migrációs és biztonságpolitikát támogató eszközökkel –, valamint az Európai Unió Szolidaritási Alapjával. Harmadik országokban kialakult humanitárius válságokra történő reagálás esetén a Bizottság biztosítja az e határozat, valamint az 1257/96/EK rendelet keretében finanszírozott fellépések kiegészítő jellegét és összhangját, továbbá gondoskodik arról, hogy a szóban forgó fellépések végrehajtása a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzussal összhangban történjék.

▼B

(3)

Ha az uniós mechanizmus keretében történő segítségnyújtás uniós humanitárius fellépéshez járul hozzá, és különösen, ha erre összetett veszélyhelyzetben kerül sor, az e határozat keretében pénzügyi támogatásban részesülő intézkedéseknek beazonosított szükségletekre kell alapulniuk és összhangban kell állniuk a segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzusban említett humanitárius alapelvekkel és a polgári védelem és a katonai erőforrások alkalmazására vonatkozó alapelvekkel.

▼M3

27. Cikk

Az Unió pénzügyi érdekeinek védelme

Amennyiben egy harmadik ország nemzetközi megállapodás alapján elfogadott határozat révén vagy más jogi eszköz alapján részt vesz az uniós mechanizmusban, a harmadik országnak biztosítania kell az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő, az OLAF és a Számvevőszék számára a hatáskörük teljes körű gyakorlásához szükséges jogokat és hozzáférést. Az OLAF esetében e jogok közé tartozik a vizsgálatok – köztük például helyszíni ellenőrzések és vizsgálatok – lefolytatásához való jog is, a 883/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelettel ( 8 ) összhangban.

▼B

VI.

FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

28. cikk

Harmadik országok és nemzetközi szervezetek

▼M2

(1)

Az uniós mechanizmus nyitva áll a következők részvétele előtt:

az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) azon országai, amelyek tagjai az Európai Gazdasági Térségnek (EGT), az EGT-megállapodásban rögzített feltételekkel összhangban, és más európai országok, ha megállapodások és eljárások így rendelkeznek;

csatlakozó országok, tagjelölt országok és potenciális tagjelöltek, a szóban forgó országok uniós programokban való részvételének a vonatkozó keretmegállapodásokban és társulási tanácsi határozatokban vagy hasonló megállapodásokban meghatározott általános alapelvei és általános feltételei szerint.

(1a)

Az uniós mechanizmusban való részvételnek az Unió és a részt vevő állam közötti megállapodásokban meghatározott konkrét feltételekkel összhangban kell történnie, és magában kell foglalnia a mechanizmus tevékenységeiben – az e határozatban foglalt célkitűzésekkel, előírásokkal, kritériumokkal, eljárásokkal és határidőkkel összhangban – történő részvételt.

▼B

(2)

A 20. cikkben és a 21. cikk (1) bekezdése a), b), f) és h) pontjában említett pénzügyi támogatás az uniós mechanizmusban részt nem vevő tagjelölt és potenciális tagjelölt országok számára, valamint az ENP-ben résztvevő országok számára is odaítélhető, amennyiben az említett pénzügyi támogatás kiegészíti a Előcsatlakozási Támogatási Eszközt (IPA II) létrehozásáról szóló jövőbeni uniós jogalkotási aktus és az európai szomszédságpolitikai eszköz létrehozásáról szóló jövőbeni uniós jogalkotási aktus alapján rendelkezésre álló finanszírozást.

▼M2

(3)

Az európai szomszédságpolitika részét képező nemzetközi vagy regionális szervezetek vagy országok együttműködhetnek az uniós mechanizmus keretében folytatott tevékenységekben, amennyiben az említett szervezetek, illetve országok és az Unió közötti vonatkozó kétoldalú vagy többoldalú megállapodások ezt lehetővé teszik.

▼B

29. cikk

Illetékes hatóságok

E határozat alkalmazása céljából a tagállamok kijelölik az illetékes hatóságokat, és erről tájékoztatják a Bizottságot.

▼M2

30. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)

A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit ez a cikk határozza meg.

▼M3

(2)

A Bizottságnak a 19. cikk (6) bekezdésében és a 21. cikk (3) bekezdésének második albekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása a 2027. december 31-ig tartó időszakra szól.

▼M3 —————

▼M3

(4)

Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 19. cikk (6) bekezdésében és a 21. cikk (3) bekezdésének második albekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

▼M2

(5)

A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban foglalt elveknek megfelelően konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.

(6)

A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

▼M3

(7)

A 19. cikk (6) bekezdése és a 21. cikk (3) bekezdésének második albekezdése alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, vagy ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

▼B

31. cikk

Sürgősségi eljárás

(1)

Az e cikk alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok haladéktalanul hatályba lépnek, és mindaddig alkalmazandók, amíg nem emelnek ellenük kifogást a (2) bekezdésnek megfelelően. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusról az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak küldött értesítésben meg kell indokolni a sürgősségi eljárás alkalmazását.

(2)

Az Európai Parlament vagy a Tanács a 30. cikk (5) bekezdésének megfelelően kifogást emelhet a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen. A Bizottság ebben az esetben az Európai Parlament vagy a Tanács kifogást emelő határozatáról szóló értesítés kézhezvételét követően haladéktalanul hatályon kívül helyezi a jogi aktust.

32. cikk

Végrehajtási jogi aktusok

(1)

A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el a következő kérdésekre vonatkozóan:

az ERCC és a tagállami kapcsolati pontok közötti kapcsolattartás a 8. cikk b) pontjában, a 15. cikk (3) bekezdésében és a 16. cikk (3) bekezdésének a) pontjában előírtaknak megfelelően; az Unión belüli katasztrófareagálás során alkalmazandó, a 15. cikk szerinti műveleti eljárások, valamint az Unión kívüli katasztrófareagálás során alkalmazandó, a 16. cikk szerinti műveleti eljárások, ideértve az érintett nemzetközi szervezetek beazonosítását is.

a CECIS alkotóelemei, valamint a CECIS keretében folyó információmegosztás megszervezése a 8. cikk b) pontjának megfelelően;

a szakértői csapatokra vonatkozó, a 17. cikkben leírt kiküldetési eljárás;

a moduloknak, az egyéb reagálási képességeknek és a szakértőknek a 9. cikk (1) bekezdése szerinti meghatározása;

a 9. cikk (2) bekezdése szerinti műveleti követelmények megállapítása a modulok működése és interoperabilitása tekintetében, ideértve a modulok feladatait, képességeit, főbb alkotóelemeit, önellátását és telepítését;

az ►M2 európai polgári védelmi eszköztár ◄ veszélyhelyzetreagálás működéséhez szükséges képességcélok, minőségi és interoperabilitási követelmények, valamint minősítési és nyilvántartásba vételi eljárás, a 11. cikkben foglaltaknak megfelelően, valamint a 21. cikk (2) bekezdésében előírt pénzügyi megállapodások;

▼M2

a rescEU létrehozása, irányítása és fenntartása a 12. cikkben foglaltak szerint, ideértve a telepítésre vonatkozó határozatokra, a műveleti eljárásokra, vonatkozó kritériumokat, valamint a 21. cikk (3) bekezdésében említett költségeket is;

az uniós polgári védelmi tudáshálózat létrehozása és megszervezése az 13. cikkben előírtak szerint;

ha)

a 21. cikk (4) bekezdésében említett alacsony valószínűségű, de nagy hatású katasztrófákkal kapcsolatos kockázatok kezelésére szolgáló kockázati kategóriák és a vonatkozó reagálási képességek;

hb)

a 20. cikk a) pontjában említett, az uniós polgári védelem iránti, nagy múltra visszatekintő elkötelezettség és az uniós polgári védelemhez való rendkívül jelentős hozzájárulások elismerésére vonatkozó feltételek és eljárások meghatározása; és

▼M3

a szállítási és logisztikai erőforrásokhoz nyújtott támogatás megszervezése a 18. cikkben és a 23. cikkben foglaltaknak megfelelően.

▼B

(2)

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 33. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás szerint kell elfogadni.

33. cikk

Bizottsági eljárás

(1)

A Bizottság munkáját egy bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottság.

(2)

Az e bekezdésre történő hivatkozás esetén a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni. Ha a bizottság nem nyilvánít véleményt, a Bizottság nem fogadja el a végrehajtási jogi aktus tervezetét, és a 182/2011/EU rendelet 5. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdése alkalmazandó.

▼M3

(3)

Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendeletnek az 5. cikkével együtt értelmezett 8. cikkét kell alkalmazni.

▼M2

34. cikk

Értékelés

(1)

A pénzügyi támogatásban részesülő fellépéseket végrehajtásuk nyomon követése érdekében rendszeresen ellenőrizni kell.

▼M3

(2)

A Bizottság kétévente jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a 6. cikk (5) bekezdése, valamint a 11. és a 12. cikk szerinti műveletekről és előrehaladásukról. A jelentésnek információkat kell tartalmaznia a 11. cikk (2) bekezdésében említett, az uniós katasztrófavédelmi rezilienciacélok, a képességcélok és a fennmaradó hiányosságok tekintetében elért előrehaladásról, figyelembe véve a rescEU-képességeknek a 12. cikkel összhangban történő létrehozását. A jelentés áttekintést nyújt továbbá a reagálási képességekkel összefüggő költségvetés és költségek alakulásáról, valamint értékeli e képességek továbbfejlesztésének szükségességét.

(3)

A Bizottság 2023. december 31-ig, majd azt követően ötévente értékeli e határozat alkalmazását és közleményt nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e határozat eredményességéről, költséghatékonyságáról és folyamatos végrehajtásáról, különös tekintettel a 6. cikk (4) bekezdésére, a rescEU-képességekre, valamint az egyéb uniós szakpolitikákkal, programokkal és alapokkal – beleértve az egészségügyi vészhelyzeteket is – való koordináció és szinergiák mértékére. Adott esetben a közleményhez az e határozat módosítására vonatkozó javaslatokat is csatolni kell.

▼B

VII.

FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

▼M2

35. cikk

Átmeneti rendelkezések

►M4 2027. december 31-ig ◄ uniós pénzügyi támogatás nyújtható azon költségek 75 %-ának fedezésére, amelyek a 12. cikk (2) bekezdésében meghatározottaknak megfelelő nemzeti képességekhez való gyors hozzáférés biztosításához szükségesek. Az említett célból a Bizottság pályázati felhívás nélkül közvetlen támogatásokat ítélhet oda tagállamoknak.

Az első bekezdésben említett képességek ezen átmeneti időszak lejártáig rescEU-képességeknek minősülnek.

Az első bekezdésben említett képességek telepítéséről szóló határozatot – a 12. cikk (6) bekezdésétől eltérve – az a tagállam hozza meg, amely rescEU-képességekként rendelkezésre bocsátotta azokat. Amennyiben belső veszélyhelyzet vagy vis major miatt, illetve kivételes körülmények által alátámasztott nyomós okból valamely tagállam egy adott katasztrófa esetén nem képes rendelkezésre bocsátani e képességeket, erről e cikkre hivatkozva a lehető leghamarabb értesíti a Bizottságot.

▼B

36. cikk

Hatályon kívül helyezés

A 2007/162/EK, Euratom határozat és a 2007/779/EK, Euratom határozat hatályát veszti. A hatályon kívül helyezett határozatokra történő hivatkozásokat e határozatra történő hivatkozásoknak kell tekinteni, és az e határozat II. mellékletében szereplő megfelelési táblázat szerint kell értelmezni.

37. cikk

Hatálybalépés

Ez a határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napját követő napon lép hatályba. Ezt a határozatot 2014. január 1-jétől kell alkalmazni.

▼M2 —————

▼M3

I. MELLÉKLET

A 19. cikk (1a) bekezdésében említett uniós mechanizmus végrehajtásához szükséges pénzügyi keretösszeg és a 19a. cikkben említett összeg felosztása során alkalmazandó százalékarányok a 2021 és 2027 közötti időszakra

Megelőzés: 5% +/- 4 százalékpont

Felkészültség: 85% +/- 10 százalékpont

Reagálás: 10% +/- 9 százalékpont

Alapelvek

E határozat végrehajtása során megfelelően figyelembe kell venni az általános éghajlat-politikai célkitűzésekhez és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos intézkedéseknek az uniós szakpolitikákban való általános érvényesítésére irányuló törekvéshez való hozzájárulásra vonatkozó uniós célkitűzést, amennyiben azt a katasztrófákra való felkészültség és reagálás kiszámíthatatlansága és sajátos körülményei lehetővé teszik.

▼M2

IA. MELLÉKLET

▼M3

Az elszámolható költségeknek a 21. cikk (3) bekezdésében említett kategóriái

▼M2

Felszerelések költségei

Karbantartási és javítási költségek

Biztosítási költségek

Képzési költségek

Raktározási költségek

Nyilvántartásba vételi és minősítési költségek

Fogyóeszközök költségei

A rescEU-képességek rendelkezésre állásának és telepíthetőségének biztosításához szükséges személyzet költségei

▼B

II. MELLÉKLET

Megfelelési táblázat

A Tanács 2007/162/EK, Euratom határozata	A Tanács 2007/779/EK, Euratom határozata	E határozat
1. cikk (1) bekezdés		—
1. cikk (2) bekezdés		1. cikk (4) bekezdés
1. cikk (3) bekezdés		—
1. cikk (4) bekezdés	1. cikk (2) bekezdés	2. cikk (2) bekezdés
	1. cikk (1) bekezdés	—
	1. cikk (2) bekezdés, első albekezdés	1. cikk (2) bekezdés
	1. cikk (2) bekezdés, második albekezdés	1. cikk (5) bekezdés
2. cikk (1) bekezdés		2. cikk (1) bekezdés, a) pont
2. cikk (2) bekezdés		2. cikk (1) bekezdés, b) pont
2. cikk (3) bekezdés		1. cikk (6) bekezdés
	2. cikk (1) bekezdés	—
	2. cikk, (2) bekezdés	13. cikk (1) bekezdés, a) pont
	2. cikk, (3) bekezdés	20. cikk, b) pont
	2. cikk, (4) bekezdés	8. cikk, d) pont
	2. cikk, (5) bekezdés	7. cikk és 8. cikk, a) pont
	2. cikk, (6) bekezdés	8. cikk, b) pont
	2. cikk, (7) bekezdés	8. cikk, c) pont
	2. cikk, (8) bekezdés	18. cikk (1) bekezdés
	2. cikk, (9) bekezdés	18. cikk (2) bekezdés
	2. cikk, (10) bekezdés	16. cikk (7) bekezdés
	2. cikk, (11) bekezdés	—
3. cikk	3. cikk	4. cikk
4. cikk (1) bekezdés		20. cikk és 21. cikk
4. cikk (2) bekezdés, a) pont		22. cikk, a) pont
4. cikk (2) bekezdés, b) pont		22. cikk, b) pont, és 23. cikk (1) bekezdés, a), b) és c) pont
4. cikk (2) bekezdés, c) pont		23. cikk (1) bekezdés, d) pont
4. cikk (3) bekezdés		23. cikk (2) és (4) bekezdés
4. cikk (4) bekezdés		32. cikk (1) bekezdés, i) pont
	4. cikk (1) bekezdés	9. cikk (1) bekezdés
	4. cikk (2) bekezdés	9. cikk (3) bekezdés
	4. cikk (3) bekezdés	9. cikk (1) és (2) bekezdés
	4. cikk (4) bekezdés	9. cikk (4) bekezdés
	4. cikk (5) bekezdés	9. cikk (5) bekezdés
	4. cikk (6) bekezdés	9. cikk (6) bekezdés
	4. cikk (7) bekezdés	9. cikk (9) bekezdés
	4. cikk (8) bekezdés	9. cikk (7) bekezdés
5. cikk		24. cikk
	5. cikk, (1) bekezdés	8. cikk, a) pont
	5. cikk, (2) bekezdés	8. cikk, b) pont
	5. cikk, (3) bekezdés	8. cikk, c) pont
	5. cikk, (4) bekezdés	8. cikk, d) pont
	5. cikk, (5) bekezdés	13. cikk (1) bekezdés, a) pont
	5. cikk, (6) bekezdés	—
	5. cikk, (7) bekezdés	13. cikk (1) bekezdés, d) pont
	5. cikk, (8) bekezdés	13. cikk (1) bekezdés, f) pont
	5. cikk, (9) bekezdés	18. cikk
	5. cikk, (10) bekezdés	8. cikk, e) pont
	5. cikk, (11) bekezdés	8. cikk, g) pont
6. cikk (1) bekezdés		25. cikk (1) bekezdés
6. cikk (2) bekezdés		25. cikk (2) bekezdés
6. cikk (3) bekezdés		25. cikk (3) bekezdés, harmadik és negyedik mondat
6. cikk (4) bekezdés		—
6. cikk (5) bekezdés		25. cikk (3) bekezdés, első és második mondat
6. cikk (6) bekezdés		—
	6. cikk	14. cikk
7. cikk		28. cikk (1) bekezdés
	7. cikk (1) bekezdés	15. cikk (1) bekezdés
	7. cikk (2) bekezdés	15. cikk (3) bekezdés
	7. cikk (2) bekezdés, a) pont	15. cikk (3) bekezdés, a) pont
	7. cikk (2) bekezdés, c) pont	15. cikk (3) bekezdés, b) pont
	7. cikk (2) bekezdés, b) pont	15. cikk (3) bekezdés, c) pont
	7. cikk (3) bekezdés, első és harmadik mondat	15. cikk (4) bekezdés és 16. cikk (6) bekezdés
	7. cikk (4) bekezdés	15. cikk (5) bekezdés
	7. cikk (5) bekezdés	—
	7. cikk (6) bekezdés	17. cikk (3) bekezdés, első mondat
8. cikk		26. cikk
	8. cikk (1) bekezdés első albekezdés	16. cikk (1) bekezdés
	8. cikk (1) bekezdés, második albekezdés	16. cikk (2) bekezdés, első mondat
	8. cikk (1) bekezdés, harmadik albekezdés	—
	8. cikk (1) bekezdés, negyedik albekezdés	—
	8. cikk (2) bekezdés	16. cikk (4) bekezdés
	8. cikk (3) bekezdés	—
	8. cikk (4) bekezdés, a) pont	16. cikk (3) bekezdés, a) pont
	8. cikk (4) bekezdés, b) pont	16. cikk (3) bekezdés, c) pont
	8. cikk (4) bekezdés, c) pont	16. cikk (3) bekezdés, d) pont
	8. cikk (4) bekezdés, d) pont	16. cikk (3) bekezdés, e) pont
	8. cikk (5) bekezdés	16. cikk (8) bekezdés
	8. cikk (6) bekezdés, első albekezdés	17. cikk (1) bekezdés és 17. cikk (2) bekezdés, b) pont
	8. cikk (6) bekezdés, második albekezdés	17. cikk (3) bekezdés, második mondat
	8. cikk (7) bekezdés, első albekezdés	—
	8. cikk (7) bekezdés, második albekezdés	16. cikk (2) bekezdés, második mondat
	8. cikk (7) bekezdés, harmadik albekezdés	16. cikk (9) bekezdés
	8. cikk (7) bekezdés, negyedik albekezdés	16. cikk (11) bekezdés
	8. cikk (7) bekezdés, ötödik albekezdés	—
	8. cikk (8) bekezdés	16. cikk (10) bekezdés
	8. cikk (9) bekezdés, a) pont	16. cikk (12) bekezdés
	8. cikk (9) bekezdés, b) pont	16. cikk (13) bekezdés
9. cikk		16. cikk (2) bekezdés
	9. cikk	18. cikk
10. cikk		19. cikk (3) bekezdés
	10. cikk	28. cikk
11. cikk		—
	11. cikk	29. cikk
12. cikk (1) bekezdés		27. cikk (1) bekezdés
12. cikk (2) bekezdés		—
12. cikk (3) bekezdés		—
12. cikk (4) bekezdés		—
12. cikk (5) bekezdés		—
	12. cikk (1) bekezdés	32. cikk (1) bekezdés, e) pont
	12. cikk (2) bekezdés	32. cikk (1) bekezdés, a) pont
	12. cikk (3) bekezdés	32. cikk (1) bekezdés, b) pont
	12. cikk (4) bekezdés	32. cikk (1) bekezdés, c) pont
	12. cikk (5) bekezdés	32. cikk (1) bekezdés, h) pont
	12. cikk (6) bekezdés	32. cikk (1) bekezdés, d) pont
	12. cikk (7) bekezdés	—
	12. cikk (8) bekezdés	—
	12. cikk (9) bekezdés	32. cikk (1) bekezdés, a) pont második része
13. cikk	13. cikk	33. cikk
14. cikk		19. cikk
15. cikk	14. cikk	34. cikk
	15. cikk	36. cikk
16. cikk		37. cikk, második mondat
17. cikk	16. cikk	38. cikk

( 1 ) Az Európai Parlament és a Tanács 1082/2013/EU határozata (2013. október 22.) a határokon átterjedő súlyos egészségügyi veszélyekről és a 2119/98/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 293, 2013.11.5., 1. o.).

( 2 ) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/696 rendelete (2021. április 28.) az uniós űrprogram és az Európai Unió Űrprogramügynökségének a létrehozásáról, valamint a 912/2010/EU, az 1285/2013/EU és a 377/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 170., 2021.5.12., 69. o.).

( 3 ) Az Európai Parlament és a Tanács (EU, Euratom) 2018/1046 rendelete (2018. július 18.) az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 193., 2018.7.30., 1. o.).

( 5 ) A Tanács (EU) 2020/2094 rendelete (2020. december 14.) a Covid19-válság utáni helyreállítás támogatására szolgáló Európai Uniós Helyreállítási Eszköz létrehozásáról (HL L 433 I, 2020.12.22., 23. o.).

( 6 ) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/836 rendelete (2021. május 20.) az uniós polgári védelmi mechanizmusról szóló 1313/2013/EU határozat módosításáról (HL L 185, 2021.5.26., 1. o.).

( 7 ) Az Európai Parlament és a Tanács (EU, Euratom) 2018/1046 rendelete (2018. július 18.) az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 193., 2018.7.30., 1. o.).

( 8 ) Az Európai Parlament és a Tanács 883/2013/EU, Euratom rendelete (2013. szeptember 11.) az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról, valamint az 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és az 1074/1999/Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 248., 2013.9.18., 1. o.).

		Hivatalos Lap
		Szám	Oldal	Dátum
M1	AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2018/1475 RENDELETE (2018. október 2.)	L 250	1	4.10.2018
►M2	AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2019/420 HATÁROZATA (2019. március 13.)	L 77I	1	20.3.2019
►M3	AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2021/836 RENDELETE (2021. május 20.)	L 185	1	26.5.2021
►M4	AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2023/2671 HATÁROZATA (2023. november 22.)	L	1	28.11.2023