a) a számítás kezdőéveként azt az évet veszik figyelembe, amelyben a számítást végzik;

b) az e rendelet I. mellékletében meghatározott számítási időszakot alkalmazzák;

c) az e rendelet I. mellékletében meghatározott költségkategóriákat alkalmazzák;

d) a szén-dioxid-kibocsátási költségek tekintetében minimális alsó határként az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerben érvényesülő árakra vonatkozó, a II. mellékletben meghatározott előrejelzéseket alkalmazzák.

a) az épületek és/vagy épületelemek becsült gazdasági élettartama;

b) a diszkontráta;

c) az energiahordozók, a termékek, a gépészeti rendszerek költségei, a karbantartási költségek, a működtetési költségek és a munkaköltségek;

d) a primerenergia-tényezők;

e) az összes energiahordozó esetében az energiaárak várható alakulása, figyelembe véve az e rendelet II. mellékletében foglalt információkat.

1. A tagállamoknak a következő épületkategóriákra vonatkozóan kell referenciaépületeket meghatározniuk:

2. Az irodaépületeken kívül a tagállamoknak a 2010/31/EU irányelv I. mellékletének 5. pontjának d)–i) alpontjában felsorolt azon további nem lakáscélú épületkategóriákra vonatkozóan is kell meghatározniuk referenciaépületeket, amelyekre külön energiahatékonysági követelmények vonatkoznak.

3. Ha a tagállam az e rendelet 6. cikke szerinti jelentésben bizonyítani tudja, hogy egy meghatározott referenciaépület több mint egy épületkategóriára is alkalmazható, akkor ezzel csökkentheti a használt referenciaépületek számát, és ezáltal az elvégzendő számítások számát is. A tagállamoknak ezt az eljárást egy olyan elemzés alapján kell indokolniuk, amely kimutatja, hogy a több épületkategóriára alkalmazható referenciaépület az épületállomány szempontjából az összes lefedett kategóriában reprezentatív.

4. Minden egyes épületkategória esetében legalább egy referenciaépületet kell meghatározni az új épületekre, legalább kettőt pedig a meglévő, jelentős felújításra váró épületekre vonatkozóan. A referenciaépületek – méret, kor, költségstruktúra, építőanyag, használati mód, éghajlati jellemzők stb. szerinti – épület-alkategóriák alapján határozhatók meg, amelyek figyelembe veszik a nemzeti épületállomány jellemzőit. A referenciaépületeknek és azok jellemzőinek meg kell felelniük a jelenlegi vagy a tervezett energiahatékonysági követelmények struktúrájának.

5. A tagállamok a referenciaépületek meghatározása során figyelembe vett paramétereknek a Bizottság felé történő jelentéséhez felhasználhatják a III. mellékletben meghatározott jelentéstételi mintát. A 6. cikkben előírt jelentéstétel keretében a nemzeti épületállományra vonatkozó, a referenciaépületek meghatározásához alapul szolgáló adatokat is meg kell küldeni a Bizottságnak. A jelentéstétel keretében meg kell indokolni különösen a referenciaépületek meghatározását megalapozó jellemzők megválasztását.

6. A meglévő épületekre (lakóépületekre és nem lakáscélú épületekre egyaránt) a tagállamoknak legalább egy olyan intézkedést, csomagot, variánst kell alkalmazniuk, amely az épület, illetve az épület önálló rendeltetési egysége karbantartásához szükséges általános felújításnak felel meg, de a jogi követelményeken túlmutató további energiahatékonysági intézkedéseket nem tartalmaz.

7. Az új épületek (mind a lakóépületek, mind a nem lakáscélú épületek) esetében alapkövetelményként a mindenkori energiahatékonysági minimumkövetelményeket kell teljesíteni.

8. A tagállamoknak a költségoptimális szinteket a meglévő épületekbe beépített épületelemek energiahatékonysági minimumkövetelményeire vonatkozóan is meg kell határozniuk, vagy épületszintű számításokból kell azokat származtatniuk. A meglévő épületekbe beépített épületelemekre vonatkozó követelmények meghatározása során figyelembe vett költségoptimális követelményeknek a lehető legnagyobb mértékben figyelembe kell venniük az adott épületelemnek a teljes referenciaépülettel és a többi épületelemmel való kölcsönhatását.

9. A meglévő épületek esetében a tagállamoknak törekedniük kell a költségoptimális követelményeknek az egyes épületgépészeti rendszerek szintjén történő meghatározására és bevezetésére vagy ezeknek a követelményeknek az épületszinten végzett számításokból való származtatására, a nem lakáscélú épületek esetében figyelembe véve nemcsak a fűtési, a hűtési, a melegvíz-, a légkondicionáló és a szellőztetési rendszert (vagy kombinációikat), hanem a világítási rendszert is.

1. Az új és a meglévő épületek esetében az energiahatékonysági intézkedéseket a számítás során használt összes olyan bemeneti paraméterre meg kell határozni, amely közvetlen vagy közvetett hatással van az épület energiahatékonyságára, beleértve a nagy hatékonyságú alternatív rendszereket, például a távenergia-ellátó rendszereket és a 2010/31/EU irányelv 6. cikkében felsorolt egyéb alternatívákat is.

2. Az intézkedések intézkedéscsomagokba vagy variánsokba szervezhetők. Ha egyes intézkedések helyi, gazdasági vagy éghajlati vonatkozásban nem megfelelőek, ezt a tagállamoknak – e rendelet 6. cikkének megfelelően – jelenteniük kell a Bizottságnak.

3. A tagállamoknak az új és a meglévő épületekre vonatkozóan megújuló energiaforrásokon alapuló intézkedéseket, csomagokat, variánsokat is meg kell határozniuk. A 2009/28/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 4 ) 13. cikkének nemzeti alkalmazásában meghatározott kötelezettségeket az adott tagállamban alkalmazandó egy intézkedésnek, csomagnak, variánsnak kell tekinteni.

4. A költségoptimális követelmények meghatározása érdekében felvett energiahatékonysági intézkedéseknek, csomagoknak, variánsoknak tartalmazniuk kell az adott időpontban alkalmazandó energiahatékonysági minimumkövetelmények teljesítéséhez szükséges intézkedéseket. Az intézkedéseknek, csomagoknak, variánsoknak szükség szerint tartalmazniuk kell a nemzeti támogatási rendszerek követelményeinek teljesítéséhez szükséges intézkedéseket, csomagokat, variánsokat is. A tagállamoknak az új és – esetleg – a meglévő épületek vonatkozásában a 2010/31/EU irányelv 9. cikke értelmében vett közel nulla energiaigényű épületek energiahatékonysági minimumkövetelményeinek teljesítéséhez szükséges intézkedéseket, csomagokat, variánsokat is meg kell határozniuk.

5. Ha a 6. cikk szerinti jelentés részeként benyújtott korábbi költségelemzésekkel egy tagállam bizonyítani tudja, hogy bizonyos intézkedések, csomagok, variánsok távol állnak a költségoptimális szinttől, akkor ezek az intézkedések, csomagok, variánsok a számításokban figyelmen kívül hagyhatók. Ugyanakkor ezeket az intézkedéseket, csomagokat, variánsokat a számítások következő felülvizsgálatakor újra meg kell vizsgálni.

6. A kiválasztott energiahatékonysági intézkedéseknek és megújuló energiaforrásokon alapuló intézkedéseknek, csomagoknak, variánsoknak összeegyeztethetőnek kell lenniük az építményekre vonatkozóan a 305/2011/EU rendelet I. mellékletében felsorolt és a tagállamok által meghatározott alapvető követelményekkel. Ugyanezeknek az intézkedéseknek, csomagoknak, variánsoknak teljesíteniük kell továbbá a beltéri levegő minőségét szabályozó EN 15251 szabványban vagy az ezzel egyenértékű nemzeti szabványokban a levegőminőséggel és a beltéri komfortszintekkel kapcsolatban meghatározott követelményeket is. Azokban az esetekben, amikor az intézkedések eltérő komfortszinteket eredményeznek, ezt a számításokban egyértelműen meg kell jeleníteni.

1. Az energiahatékonyságra vonatkozó számításokat a 2010/31/EU irányelv I. mellékletében meghatározott közös általános keretrendszerrel összhangban kell elvégezni.

2. A tagállamoknak az intézkedések, csomagok, variánsok energiahatékonyságának meghatározása érdekében elsőként a nemzeti szinten meghatározott alapterületre vetített fűtési és hűtési energiaigényeket kell kiszámítaniuk. Ezt követően a helyiségek fűtéséhez, hűtéséhez, szellőztetéséhez, a használati meleg víz előállításához és a világításhoz szükséges bevitt energiákat kell meghatározni.

3. A helyben termelt energiát le kell vonni a primerenergia-igényből és a bevitt energiából.

4. A tagállamoknak a primerenergia-felhasználást nemzeti szinten meghatározott primerenergia-átváltási tényezők alkalmazásával kell kiszámítaniuk. Az e rendelet 6. cikke szerinti jelentéstétel során a tagállamoknak jelentést kell tenniük a Bizottságnak a primerenergia-átváltási tényezőkről.

5. A tagállamoknak:

6. A költségoptimum-számítás alkalmazásában az energiahatékonysági számítások eredményeit a referenciaépületek hasznos alapterületének egy négyzetméterére vetítve, primerenergia-igényben kell kifejezni.

a)  kezdeti beruházási költségek;

b)  fenntartási költségek. Ide tartoznak különösen az épületelemek időszakos cseréjének költségei, és ide tartozhatnak az előállított energiából származó bevételek is, amelyeket a tagállamok a pénzügyi számításban esetleg figyelembe vesznek;

c)  energiaköltségek, amelyeknek az összes energiaköltséget, köztük az energiaárakat, a kapacitásdíjakat és a hálózati díjakat kell tükrözniük;

d)  ártalmatlanítási költségek, amennyiben szükséges.

e)  üvegházhatásúgáz-kibocsátások költsége. Ennek a költségnek a tonna szén-dioxid-egyenértékben kifejezett üvegházhatásúgáz-kibocsátásokhoz társuló számszerűsített, pénzben kifejezett és diszkontált működtetési költségeket kell tartalmaznia a számítási időszak egészére nézve.

1. Az energiaárak alakulásának felvétele céljából a tagállamok felhasználhatják az e rendelet II. mellékletében található, az olaj, a gáz, a szén és a villamos energia árának alakulására vonatkozó előrejelzéseket, és kiindulhatnak az egyes energiaforrásoknak a számítás évében érvényes átlagos, abszolút, euróban kifejezett árából.

A tagállamoknak a regionális, illetve helyi viszonylatban jelentős mennyiségben felhasznált egyéb energiaforrások árának, valamint – az adott esetnek megfelelően – a csúcsterhelési tarifák nemzeti szintű alakulására vonatkozóan is meg kell határozniuk előrejelzéseket. A tagállamoknak jelenteniük kell a Bizottságnak az árakra vonatkozó előrejelzéseket és a különböző energiahordozóknak az épületek energiafelhasználásából való aktuális részesedéseit.

2. A költségszámítás kitérhet az energiaköltségeket nem érintő árak, az épületelemek számítási időszak alatt történő cseréje árának, valamint – szükség esetén – az ártalmatlanítási költségek jövőbeli (várt) alakulásának hatásaira is. A számítások felülvizsgálata és aktualizálása során az árak alakulását figyelembe kell venni, beleértve az innováció és a technológiai változások miatti árváltozásokat is.

3. Az a)–d) költségkategóriára vonatkozó költségadatoknak piacalapúaknak, továbbá hely és idő tekintetében koherenseknek kell lenniük. A költségeket valós költségekként, az inflációs hatás nélkül kell kifejezni. A költségeket országos szinten kell meghatározni.

4. Egy intézkedés, csomag, variáns globális költségének meghatározása során nem kötelező figyelembe venni:

Minden más költséget teljes mértékben figyelembe kell venni a globális költségek meghatározása során.

5. A maradványértéket egy adott épületelem kezdeti beruházási vagy csereköltségének a számítási időszak végéig tartó lineáris értékcsökkenés figyelembevételével számított, a számítási időszak kezdetére diszkontált értékeként kell meghatározni. Az értékcsökkenési időszakot az épület vagy épületelem gazdasági élettartama határozza meg. Előfordulhat, hogy az épületelemek maradványértékeit az épületelemeknek az épület becsült gazdasági élettartama végén az épületből történő eltávolítása költségeire való tekintettel ki kell igazítani.

6. Az esetleg figyelembe vett ártalmatlanítási költségeket diszkontálni kell, és levonhatók a végső értékből. Előfordulhat, hogy az ártalmatlanítási költségeket először a becsült gazdasági élettartam végéről a számítási időszak végére, majd egy második lépésben a számítási időszak kezdetére kell diszkontálni.

7. A számítási időszak végén az épület becsült gazdasági élettartamára vonatkozó végleges költségek meghatározásához a komponensek és az épületelemek ártalmatlanítási költségeit (ha szükséges) vagy maradványértékeit kell figyelembe venni.

8. A tagállamoknak a lakó- és a középületek esetében 30 éves, a kereskedelmi, nem lakáscélú épületek esetében 20 éves számítási időszakot kell alkalmazniuk.

9. A tagállamoknak az épületelemek becsült gazdasági élettartamának meghatározása során az adott épületelemek gazdasági adatait meghatározó EN 15459 szabvány A mellékletéből ajánlatos kiindulniuk. Ha az épületelemek becsült gazdasági élettartamát ettől eltérően határozzák meg, akkor erről a 6. cikk szerinti jelentéstétel keretében be kell számolniuk a Bizottságnak. A tagállamoknak az épületek becsült gazdasági élettartamát nemzeti szinten kell meghatározniuk.

1. Az intézkedés, csomag, variáns globális költségének a pénzügyi szempontú számítás keretében végzett meghatározása során árként a vevő által fizetett, az alkalmazandó adókat – beleértve a héát is – és illetékeket is tartalmazó árat kell figyelembe venni. A számításban lehetőleg a különböző intézkedések, csomagok, variánsok esetében rendelkezésre álló támogatásokat is figyelembe kell venni, de a tagállamok dönthetnek ettől eltérően, amennyiben biztosítják, hogy ez esetben a számításból kizárják mind a technológiákkal kapcsolatos támogatási rendszereket és kedvezményeket, mind pedig az esetleges energiaár-támogatásokat.

2. Az épületek és az épületelemek globális költségét a különböző költségtípusok összegzése útján kell meghatározni oly módon, hogy az egyes költségekre alkalmazzuk a kezdőévi értékük megállapítását lehetővé tévő diszkontrátát leíró diszkonttényezőt, majd ezt az összeget meg kell növelni a diszkontált maradványértékkel:

ahol:

ahol p az időszak kezdete óta eltelt évek száma, r pedig a diszkontráta reálértéken.

3. A tagállamoknak a pénzügyi számításokban alkalmazott diszkontrátát a legalább két különböző, általuk szabadon felvett rátával elvégzett érzékenységvizsgálat végrehajtását követően kell meghatározniuk.

1. Az intézkedés, csomag, variáns globális költségének a makrogazdasági szempontú számítás keretében végzett meghatározása során árként az alkalmazandó adókat, héát, illetékeket és támogatásokat nem tartalmazó árakat kell figyelembe venni.

2. Az intézkedés, csomag, variáns globális költségének makrogazdasági szempontú meghatározása során a 4.1. pontban felsorolt költségkategóriákon kívül az üvegházhatásúgáz-kibocsátások költségét is figyelembe kell venni, és ennek megfelelően a globális költségeket a következő kiigazított összefüggés segítségével kell meghatározni:

ahol:

Cc,i(j) a j-edik intézkedésnek vagy intézkedéssorozatnak az i-edik évre vonatkozó szén-dioxid-kibocsátási költsége.

3. A tagállamok az intézkedés, csomag, variáns összesített szén-dioxid-kibocsátási költségét a számítási időszakra nézve úgy határozzák meg, hogy minden évre vonatkozóan képezik az éves üvegházhatásúgáz-kibocsátás és az adott évben kiadott üvegházhatásúgáz-kibocsátási egységek egy tonna szén-dioxid-egyenértékre vetített várható árának szorzatát, majd ezeket a szorzatokat összegzik, és ehhez – összhangban az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerben érvényesülő árak jelenlegi bizottsági előrejelzéseivel – minimális alsó határként kezdetben 2025-ig legalább 20 EUR/tonna szén-dioxid-egyenértéket, 2030-ig legalább 35 EUR/tonna szén-dioxid-egyenértéket, 2030 után pedig legalább 50 EUR/tonna szén-dioxid-egyenértéket alkalmaznak (a 2008. év euróban kifejezett, valós és állandó árain számolva, melyeket hozzá kell igazítani a számítás időpontjához és a választott módszertanhoz). A költségoptimum-számítások felülvizsgálata során mindenkor aktualizált forgatókönyveket kell figyelembe venni.

4. A tagállamoknak a makrogazdasági számításban alkalmazott diszkontrátát a legalább két különböző rátával – amelyek közül az egyiknek reálértéken kifejezve 3 %-osnak kell lennie – elvégzett érzékenységvizsgálat végrehajtását követően kell meghatározniuk.

1. A tagállamoknak minden referenciaépület esetében össze kell hasonlítaniuk egymással a különböző energiahatékonysági intézkedésekre és a megújuló energiaforrásokon alapuló intézkedésekre, valamint az ilyen intézkedések csomagjaira, variánsaira vonatkozó számítások eredményeként kiadódó globális költségeket.

2. Azokban az esetekben, amikor a költségoptimum-számítások eredménye különböző energiahatékonysági szintek esetében ugyanazt a globális költséget szolgáltatja, a tagállamoknak a hatályos energiahatékonysági minimumkövetelményekkel való összehasonlítást a kisebb primerenergia-felhasználást eredményező követelmények felhasználásával ajánlatos elvégezniük.

3. Amint eldöntötték, hogy a makrogazdasági vagy a pénzügyi számítás eredményét tekintik-e nemzeti referenciaértéknek, a tagállamoknak ki kell számítaniuk az összes figyelembe vett referenciaépületre vonatkozóan meghatározott költségoptimális energiahatékonysági szintek átlagait, majd ezeket az átlagokat össze kell hasonlítaniuk az ugyanazon referenciaépületekre vonatkozó hatályos energiahatékonysági követelmények átlagaival. Ennek alapján meghatározható a hatályos energiahatékonysági követelmények és a számított költségoptimális szintek közötti különbség.

3.1.1. Ismertesse a referenciaépület energiahatékonyságának értékelésére alkalmazott számítási eljárást és az elfogadott intézkedéseket, variánsokat.

3.1.2. Adja meg a vonatkozó jogszabályok, szabályzatok, szabványok és normák hivatkozási adatait.

3.1.3. Adja meg referenciaépületenként a számítási időszakot (20 vagy 30 év), a számítási gyakoriságot (éves, havi vagy napi), valamint a felhasznált éghajlati adatokat.

3.2.1. Ismertesse az energiahatékonysági számítás eredményeit az összes referenciaépületre vonatkozó összes intézkedésre, csomagra, variánsra vonatkozóan; a referenciaépületeket legalább a fűtési és a hűtési energiaigény, az energiafelhasználás, valamint a bevitt- és a primerenergia-igény szerint kell megkülönböztetni.

Adja meg az energiamegtakarításokat is.

Töltsön ki egy-egy táblázatot minden referenciaépületre.

A jelentéstétel leszűkíthető a legfontosabb intézkedésekre és csomagokra, de meg kell adni az elvégzett számítások teljes számát is. Ha korábbi számítások azt bizonyítják, hogy az intézkedések távol állnak a költségoptimális szinttől, nem kell táblázatot kitölteni, de ezt külön jelenteni kell a Bizottságnak.

3.2.2. Foglalja össze külön táblázatban az országban alkalmazott primerenergia-átváltási tényezőket.

3.2.3. Adja meg külön táblázatban energiahordozónként a bevitt energiát.