2008F0909 — HU — 28.03.2009 — 001.001
Ez a dokumentum kizárólag tájékoztató jellegű, az intézmények semmiféle felelősséget nem vállalnak a tartalmáért
A TANÁCS 2008/909/IB KERETHATÁROZATA (2008. november 27.) (HL L 327, 2008.12.5., 27. o) |
Módosította:
|
|
Hivatalos Lap |
||
No |
page |
date |
||
L 81 |
24 |
27.3.2009 |
A TANÁCS 2008/909/IB KERETHATÁROZATA
(2008. november 27.)
a kölcsönös elismerés elvének büntetőügyekben hozott, szabadságvesztés büntetéseket kiszabó vagy szabadságelvonással járó intézkedéseket alkalmazó ítéleteknek az Európai Unióban való végrehajtása céljából történő alkalmazásáról
AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre és különösen annak 31. cikke (1) bekezdésének a) pontjára és 34. cikke (2) bekezdésének b) pontjára,
tekintettel az Osztrák Köztársaság, a Finn Köztársaság és a Svéd Királyság kezdeményezésére,
tekintettel az Európai Parlament véleményére,
mivel:
(1) |
Az Európai Tanács 1999. október 15-én és 16-án Tamperében tartott ülésén elfogadta a kölcsönös elismerés elvét, amelynek az Unión belül mind a polgári, mind a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés alapjává kell válnia. |
(2) |
A Tanács 2000. november 29-én a tamperei következtetésekkel összhangban intézkedési programot ( 1 ) fogadott el a kölcsönös elismerés elvének büntetőügyekben történő alkalmazásáról, amelyben felszólított a szabadságvesztés büntetést kiszabó jogerős ítéletek kölcsönös elismerésére szolgáló modern mechanizmusok szükségességének értékelésére (14. intézkedés), valamint az elítélt személyek átszállítása elvének az egyik tagállamban lakóhellyel rendelkező személyekre való alkalmazásának kiterjesztésére (16. intézkedés). |
(3) |
A szabadság, a biztonság és a jog Európai Unión belüli megerősítését célul kitűző hágai program ( 2 ) szükségessé teszi, hogy a tagállamok végrehajtsák az intézkedési programot, különösen a jogerős szabadságvesztés büntetések végrehajtása terén. |
(4) |
Valamennyi tagállam megerősítette az Európa Tanácsnak az elítélt személyek átszállításáról szóló, 1983. március 21-i egyezményét. Az egyezmény értelmében az elítélt személyek a velük szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés fennmaradó részének letöltése céljából csak az állampolgárságuk szerinti államba, és csak az érintett személy, valamint az érintett államok hozzájárulásával szállíthatók át. Az egyezmény 1997. december 18-i kiegészítő jegyzőkönyvét – amely bizonyos feltételekkel lehetővé teszi a személy hozzájárulása nélküli átszállítást – még nem erősítette meg minden tagállam. A fenti jogi eszközök egyike sem rendelkezik olyan alapkötelezettségről, amely szerint a büntetés vagy végzés végrehajtása céljából az elítélt személyeket át kellene venni. |
(5) |
A büntetőeljárásokban érvényesülő eljárási jogok rendkívül fontos szerepet játszanak az igazságügyi együttműködés terén a tagállamok közötti kölcsönös bizalom biztosításában. A tagállamok közötti, más tagállamok jogi rendszere iránti kölcsönösen érvényesülő különös bizalommal jellemezhető kapcsolatok lehetővé teszik a kibocsátó állam hatóságai által hozott határozatoknak a végrehajtó állam által történő elismerését. Ennélfogva mérlegelni kell az Európa Tanács büntetőítéletek végrehajtására vonatkozó eszközeiben megállapított együttműködés továbbfejlesztését, különösen az olyan esetekben, amikor uniós állampolgárokkal szemben egy másik tagállam szabadságvesztés büntetést kiszabó ítéletet hozott, vagy szabadságelvonással járó intézkedést alkalmazott. Azzal együtt, hogy az elítélt személyt megfelelő biztosítékokkal szükséges ellátni, az eljárásban való részvétele többé nem lehet annyira domináns, hogy minden esetben hozzájárulását kelljen kérni a büntetőítéletnek – annak elismerése és a kiszabott büntetés végrehajtása céljából – egy másik tagállamba történő továbbításához. |
(6) |
Ezt a kerethatározatot olyan módon kell végrehajtani és alkalmazni, hogy az lehetővé tegye az egyenlőség, a pártatlanság és a méltányosság általános elveinek tiszteletben tartását. |
(7) |
A 4. cikk (1) bekezdésének c) pontja olyan, mérlegelés alapján alkalmazható rendelkezést tartalmaz, amely lehetővé teszi, hogy az ítéletet és a tanúsítványt például az elítélt személy állampolgársága szerinti tagállamba továbbítsák az (1) bekezdés a) és b) pontjában említetteken kívüli esetekben, vagy abba a tagállamba továbbítsák, amelyben az elítélt személy él, és legalább öt éve folyamatosan jogszerűen ott tartózkodik, valamint állandó tartózkodási jogát ott meg fogja tartani. |
(8) |
A 4. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett esetekben az ítélet és a tanúsítvány végrehajtó államba történő továbbítása a kibocsátó állam és a végrehajtó állam illetékes hatóságai közötti egyeztetés, valamint a végrehajtó állam illetékes hatóságai hozzájárulásának függvénye. Az illetékes hatóságok olyan tényezőket vesznek figyelembe, mint például a tartózkodás időtartama vagy a végrehajtó állammal való egyéb kapcsolat. Azokban az esetekben, amikor az elítélt személyt a nemzeti jog vagy nemzetközi eszközök alapján valamely tagállamba vagy harmadik országba is át lehetne szállítani, a kibocsátó állam és a végrehajtó állam illetékes hatóságainak egyeztetések során kell mérlegelniük, hogy a végrehajtó államban történő végrehajtás jobban szolgálná-e a társadalmi beilleszkedés célját, mint a harmadik országban történő végrehajtás. |
(9) |
A büntetés végrehajtó államban történő végrehajtásának javítania kell az elítélt személy társadalmi beilleszkedésének esélyét. Az arról való meggyőződés érdekében, hogy a büntetés végrehajtó államban történő végrehajtása az elítélt személy társadalmi beilleszkedésének célját szolgálja-e, a kibocsátó állam illetékes hatósága olyan tényezőket vesz figyelembe, mint például az elítélt személy kötődése a végrehajtó államhoz, az, hogy az elítélt személy a végrehajtó államot tartja-e családi, nyelvi, kulturális, társadalmi vagy gazdasági kapcsolatai, illetve a végrehajtó állammal való egyéb kötődése helyének. |
(10) |
A 6. cikk (3) bekezdésében említett elítélt személy véleménye főleg a 4. cikk (4) bekezdésének alkalmazásakor lehet hasznos. A „különösen” szó célja azon esetek lefedését is szolgálja, amelyekben az elítélt személy véleménye olyan információt tartalmazhat, amely az elismerés és a végrehajtás megtagadásának okaival kapcsolatosan lényeges lehet. A 4. cikk (4) bekezdésének és a 6. cikk (3) bekezdésének rendelkezései nem képeznek a társadalmi beilleszkedéshez kapcsolódó megtagadási okot. |
(11) |
Lengyelország a többi tagállamhoz képest több időt igényel a más tagállamokban elítélt lengyel állampolgárok átszállítása gyakorlati és anyagi vonzatainak vállalása tekintetében, különösen a lengyel állampolgároknak az Unióban való fokozott mobilitása fényében. Ennélfogva egy legfeljebb ötéves időszakra szóló, korlátozott alkalmazási körű átmeneti eltérést kell előirányozni. |
(12) |
Ezt a kerethatározatot értelemszerűen alkalmazni kell a büntetések végrehajtására az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13-i 2002/584/IB tanácsi kerethatározat ( 3 ) 4. cikkének (6) bekezdése és 5. cikkének (3) bekezdése szerinti esetekben is. Ez többek között azt jelenti, hogy azon kerethatározat sérelme nélkül a végrehajtó állam ellenőrizheti az e kerethatározat 9. cikkében előírtak szerinti, az elismerés és a végrehajtás megtagadási okainak meglétét, beleértve a kettős büntethetőség vizsgálatát – olyan mértékben, ahogy a végrehajtó állama 7. cikk (4) bekezdése szerinti nyilatkozatot tesz az ítélet elismerésének és végrehajtásának feltételeként annak mérlegelése céljából, hogy a személyt át kell-e adni vagy a büntetést végre kell-e hajtani a 2002/584/IB kerethatározat 4. cikkének (6) bekezdése szerinti esetekben. |
(13) |
Ez a kerethatározat tiszteletben tartja az alapvető jogokat és szem előtt tartja az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkében elismert és az Európai Unió alapjogi chartájában, különösen annak VI. fejezetében megfogalmazott elveket. Ezen kerethatározat egyetlen rendelkezése sem értelmezhető egy határozat végrehajtásának megtagadására vonatkozó tilalomként, amennyiben objektív okok alapján vélelmezhető, hogy a büntetés kiszabására az érintett személy neme, faji vagy etnikai származása, vallása, nemzetisége, anyanyelve, politikai véleménye vagy szexuális irányultsága alapján került sor, vagy hogy az érintett személyt az említett okok bármelyike miatt érte joghátrány. |
(14) |
Ez a kerethatározat nem korlátozza a tagállamokat abban, hogy saját alkotmányos szabályaikat alkalmazzák a jogszerű eljárás, az egyesülési szabadság, a sajtószabadság és az egyéb médiában megnyilvánuló véleménynyilvánítási szabadság tekintetében. |
(15) |
E kerethatározatot az Európai Közösséget létrehozó szerződés 18. cikke által az Unió állampolgáraira ruházott, a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogával összhangban kell alkalmazni. |
(16) |
E kerethatározatot a vonatkozó közösségi jogszabályok – különösen a 2003/86/EK tanácsi irányelv ( 4 ), a 2003/109/EK tanácsi irányelv ( 5 ) és a 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 6 ) – rendelkezéseinek megfelelően kell alkalmazni. |
(17) |
E kerethatározatban az azon államra való hivatkozások, amelyben az elítélt személy „él”, arra a helyre vonatkoznak, amelyhez az érintett személy szokásos tartózkodási helye alapján, és olyan tényezők alapján kötődik, mint például családi, társadalmi és szakmai kötelékei. |
(18) |
Az 5. cikk (1) bekezdésének alkalmazásakor lehetővé kell tenni az ítéletnek vagy hitelesített másolatának és a tanúsítványnak a végrehajtó állam illetékes hatósága számára való továbbítását bármely olyan írásban dokumentált módon – például e-mailben vagy faxon –, amely lehetővé teszi a végrehajtó állam számára a határozat hitelességének megállapítását. |
(19) |
A 9. cikk (1) bekezdésének k) pontjában említett esetekben a végrehajtó államnak – mielőtt visszautasítja a szabadságvesztés büntetéstől eltérő intézkedéssel járó büntetés elismerését és végrehajtását – mérlegelnie kell a büntetés e kerethatározattal összhangban történő átalakításának a lehetőségét. |
(20) |
A 9. cikk (1) bekezdésének k) pontjában szereplő megtagadási okot azokban az esetekben is lehet alkalmazni, amelyekben a személyt nem találták valamely bűncselekmény tekintetében bűnösnek, annak ellenére, hogy az illetékes hatóság bűncselekmény miatt szabadságvesztés büntetéstől eltérő szabadságelvonással járó intézkedést alkalmazott. |
(21) |
A megtagadás területi hatályon alapuló oka kizárólag kivételes esetekben alkalmazható, az e kerethatározat rendelkezéseinek értelmében történő, lehető legnagyobb mértékű együttműködés céljából, és céljának figyelembevétele mellett. Az ezen megtagadási ok alkalmazásával hozott bármely határozatot eseti értékelés és a kibocsátó, valamint a végrehajtó állam illetékes rendelkező hatóságai közötti egyeztetés alapján kell meghozni. |
(22) |
A 12. cikk (2) bekezdésében említett határidőt a tagállamok úgy alkalmazzák, hogy a jogerős határozatot, a jogorvoslati eljárást is beleértve, általános szabályként 90 napon belül meghozzák. |
(23) |
A 18. cikk (1) bekezdése kimondja, hogy a (2) bekezdésben felsorolt kivételek mellett a specialitás szabálya csak akkor alkalmazható, ha a személyt a végrehajtó államba szállították át. Ennek következtében nem alkalmazandó akkor, ha a személyt a végrehajtó államba nem szállították át, például amikor a személy a végrehajtó államba menekült, |
ELFOGADTA EZT A KERETHATÁROZATOT:
I.
FEJEZET
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
1. cikk
Fogalommeghatározások
E kerethatározat alkalmazásában:
a) „ítélet”: a kibocsátó állam bíróságának jogerős határozata vagy végzése, amely büntetést szab ki egy természetes személyre;
b) „büntetés”: bármely olyan szabadságvesztés büntetés vagy szabadságelvonással járó bármely intézkedés, amelyet bűncselekmény elkövetése miatt határozott vagy határozatlan időtartamra szabtak ki büntetőeljárás alapján;
c) „kibocsátó állam”: az a tagállam, amelyben az ítéletet hozták;
d) „végrehajtó állam”: az a tagállam, amelynek az ítéletet elismerés és végrehajtás céljából továbbították.
2. cikk
Az illetékes hatóságok meghatározása
(1) Valamennyi tagállam tájékoztatja a Tanács Főtitkárságát arról, hogy nemzeti joga szerint és e kerethatározattal összhangban mely hatóság vagy hatóságok illetékesek akkor, amikor az adott tagállam a kibocsátó vagy a végrehajtó államként jár el.
(2) A Tanács Főtitkársága a részére eljuttatott információt a tagállamok és a Bizottság rendelkezésére bocsátja.
3. cikk
Célkitűzés és hatály
(1) E kerethatározat célja azon szabályok megállapítása, amelyek értelmében a tagállamok az elítélt személy társadalmi beilleszkedésének elősegítése érdekében elismernek egy ítéletet és végrehajtják a büntetést.
(2) Ezt a kerethatározatot kell alkalmazni, ha az elítélt személy a kibocsátó államban vagy a végrehajtó államban tartózkodik.
(3) Ez a kerethatározat csak a kerethatározat szerinti ítéletek elismerésére és a büntetések végrehajtására alkalmazandó. Az a tény, hogy a büntetés mellett pénzbüntetés kiszabására és/vagy vagyonelkobzás elrendelésére is sor kerül, amelynek megfizetésére, behajtására vagy végrehajtására még nem került sor, nem akadályozza az ítélet továbbítását. Az ilyen pénzbüntetések és vagyonelkobzást elrendelő határozatok más tagállamban történő elismerésének és végrehajtásának a tagállamok között alkalmazandó eszközökön, különösen a kölcsönös elismerés elvének a pénzbüntetésekre való alkalmazásáról szóló, 2005. február 24-i 2005/214/IB tanácsi kerethatározaton ( 7 ), valamint a kölcsönös elismerés elvének a vagyonelkobzást elrendelő határozatokra történő alkalmazásáról szóló, 2006. október 6-i 2006/783/IB kerethatározaton ( 8 ) kell alapulnia.
(4) Ez a kerethatározat nem érinti az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkében biztosított alapvető jogok és alapvető jogelvek tiszteletben tartásának a kötelezettségét.
II.
FEJEZET
AZ ÍTÉLETEK ELISMERÉSE ÉS A BÜNTETÉSEK VÉGREHAJTÁSA
4. cikk
Az ítélet és a tanúsítvány egy másik tagállamba történő továbbításának feltételei
(1) Feltéve, hogy az elítélt személy a kibocsátó államban vagy a végrehajtó államban tartózkodik, és feltéve, hogy ez a személy a 6. cikkben előírt esetekben ehhez hozzájárulását adta, az ítéletet a tanúsítvánnyal együtt – amelyre a formanyomtatványt az I. melléklet határozza meg – a következő tagállamok egyikének lehet továbbítani:
a) az elítélt személy állampolgársága szerinti tagállam, ahol a személy él; vagy
b) az az állampolgárság szerinti tagállam, amelyben az elítélt személy nem él, de ahova az elítélt személyt – a büntetés végrehajtását követően – kitoloncolják az ítéletbe vagy az ítélet következményeként hozott bírósági vagy közigazgatási határozatba, vagy az ítélet következményeként hozott bármely egyéb intézkedésbe foglalt kiutasításról vagy kitoloncolásról szóló rendelkezés alapján; vagy
c) az a) és b) pontban említetteken kívüli bármely tagállam, amelynek illetékes hatósága hozzájárul az ítéletnek és a tanúsítványnak az említett tagállamba történő továbbításához.
(2) Az ítélet és a tanúsítvány továbbítására akkor kerülhet sor, ha a kibocsátó állam illetékes hatósága – adott esetben a kibocsátó állam és a végrehajtó állam illetékes hatóságai közötti egyeztetést követően – meggyőződött arról, hogy a büntetés végrehajtó állam általi végrehajtása az elítélt személy társadalomba való beilleszkedésének elősegítését szolgálja.
(3) Az ítélet és a tanúsítvány továbbítását megelőzően a kibocsátó állam illetékes hatósága bármilyen megfelelő módon egyeztethet a végrehajtó állam illetékes hatóságával. Az (1) bekezdés c) pontjában említett esetekben az egyeztetés kötelező. Ilyen esetekben a végrehajtó állam illetékes hatósága haladéktalanul értesíti a kibocsátó államot arra vonatkozó határozatáról, hogy hozzájárul-e az ítélet továbbításához.
(4) Ezen egyeztetések során a végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatósága a kibocsátó illetékes hatóságának indokolással ellátott véleményt nyújthat be arról, hogy a büntetés végrehajtó állam általi végrehajtása nem segítené elő az elítélt személy társadalmi rehabilitációját és a társadalomba való sikeres beilleszkedését.
Ha nem kerül sor egyeztetésre, ilyen vélemény haladéktalanul benyújtható az ítélet és a tanúsítvány továbbítását követően. A kibocsátó állam illetékes hatósága mérlegeli ezt a véleményt, és határoz arról, hogy a tanúsítványt visszavonja-e vagy sem.
(5) A végrehajtó állam saját kezdeményezésre kérheti a kibocsátó államot az ítélet és a tanúsítvány együttes továbbítására. Az elítélt személy is kérheti a kibocsátó állam vagy a végrehajtó állam illetékes hatóságait az eljárás kezdeményezésére e kerethatározat alapján. Az e bekezdés alapján továbbított kérelmek nem kötelezik a kibocsátó államot az ítélet és a tanúsítvány együttes továbbítására.
(6) E kerethatározat végrehajtása során a tagállamok olyan rendelkezéseket fogadnak el, amelyek különösen figyelembe veszik az elítélt személy társadalmi rehabilitációjának elősegítését, és amelyek alapját képezik az illetékes hatóságok arra vonatkozó döntéshozatalának, hogy az (1) bekezdés c) pontja szerinti esetekben hozzájárulnak-e az ítélet és a tanúsítvány továbbításához.
(7) E kerethatározat elfogadásakor vagy azt követően minden tagállam értesítheti a Tanács Főtitkárságát, hogy az azon tagállamokkal való kapcsolatában, amelyek ugyanilyen értesítést nyújtottak be, az ítélet és a tanúsítvány továbbításához nincs szükség az (1) bekezdés c) pontja szerinti előzetes hozzájárulására:
a) ha az elítélt személy a végrehajtó államban él és jogszerűen legalább öt éve folyamatosan ott tartózkodik, és állandó tartózkodási jogát meg fogja tartani abban az államban; és/vagy
b) ha – az (1) bekezdés a) és b) pontjában előírtaktól eltérő esetekben – az elítélt személy a végrehajtó állam állampolgára.
Az a) pontban említett esetekben az állandó tartózkodási jog azt jelenti, hogy az érintett személy:
— a szóban forgó tagállamban állandó tartózkodási joggal rendelkezik az adott tagállamnak az Európai Közösséget létrehozó szerződés 18., 40., 44. és 52. cikke alapján elfogadott közösségi jogszabályok végrehajtására vonatkozó nemzeti jogszabályai értelmében, vagy
— érvényes – állandó vagy hosszú távú tartózkodásra jogosító – tartózkodási engedéllyel rendelkezik az érintett tagállam vonatkozásában, az olyan tagállamok esetében, amelyekre a közösségi jog alkalmazandó az Európai Közösséget létrehozó szerződés 63. cikke alapján elfogadott közösségi jogszabályok végrehajtására vonatkozó nemzeti jogszabályok értelmében, illetve az olyan tagállamok esetében, amelyekre a közösségi jogot nem kell alkalmazni, a nemzeti jogszabályok értelmében.
5. cikk
Az ítélet és a tanúsítvány továbbítása
(1) A kibocsátó állam illetékes hatósága az ítéletet vagy annak hitelesített másolatát a tanúsítvánnyal együtt továbbítja a végrehajtó állam illetékes hatóságának, bármely olyan írásban dokumentált módon, amely lehetővé teszi a végrehajtó állam számára a határozat hitelességének megállapítását. Az ítélet eredeti példányát vagy annak hiteles másolatát, valamint a tanúsítvány eredeti példányát kérelemre továbbítani kell a végrehajtó államnak. Az említett illetékes hatóságok minden hivatalos közlést közvetlenül küldenek meg egymásnak.
(2) A tanúsítványt a kibocsátó állam illetékes hatóságának alá kell írnia, és igazolnia kell a tanúsítvány tartalmának pontosságát.
(3) A kibocsátó állam az ítéletet a tanúsítvánnyal együtt egyszerre csak egy végrehajtó állam részére továbbítja.
(4) Ha a végrehajtó állam illetékes hatósága nem ismert a kibocsátó állam illetékes hatósága számára, ez utóbbi minden szükséges vizsgálatot elvégez – beleértve a 98/428/IB tanácsi együttes fellépéssel ( 9 ) létrehozott Európai Igazságügyi Hálózat kapcsolattartóinak közbeiktatásával végzett vizsgálatokat – annak érdekében, hogy az információt a végrehajtó államtól beszerezze.
(5) Amennyiben a végrehajtó állam azon hatósága, amely az ítéletet a tanúsítvánnyal együtt megkapta, nem illetékes az ítélet elismerésére és az annak végrehajtásához szükséges intézkedések megtételére, az ítéletet a tanúsítvánnyal együtt hivatalból továbbítja az illetékes hatósághoz, és erről tájékoztatja a kibocsátó állam illetékes hatóságát.
6. cikk
Az elítélt személy véleménye és értesítése
(1) A (2) bekezdés sérelme nélkül az ítélet a tanúsítvánnyal együtt csak akkor továbbítható az ítélet elismerése és a büntetés végrehajtása céljából a végrehajtó állam részére, ha ehhez az elítélt személy a kibocsátó állam jogával összhangban hozzájárulását adta.
(2) Az elítélt személy hozzájárulása nem szükséges, ha az ítéletet a tanúsítvánnyal együtt az alábbiak részére továbbítják:
a) az állampolgárság szerinti tagállamba, ahol az elítélt személy él;
b) abba a tagállamba, amelybe az elítélt személyt – a büntetés végrehajtását követően – kitoloncolják, miután az ítéletbe vagy az ítélet következményeként hozott bírósági vagy közigazgatási határozatba, vagy az ítélet következményeként hozott bármely egyéb intézkedésbe foglalt kiutasításról vagy kitoloncolásról szóló rendelkezés alapján;
c) abba a tagállamba, amelybe az elítélt személy az ellene a kibocsátó államban folyamatban lévő büntetőeljárásra tekintettel vagy a kibocsátó államban történt elítélését követően elszökött vagy más módon visszatért.
(3) Minden olyan esetben, amikor az elítélt személy még a kibocsátó államban tartózkodik, lehetőséget kell adni számára véleményének szóbeli vagy írásbeli kifejtésére. Amennyiben a kibocsátó állam az elítélt személy életkorára, illetve fizikai vagy mentális állapotára figyelemmel azt szükségesnek ítéli, ezt a lehetőséget a jogi képviselője számára kell biztosítani.
Az elítélt személy véleményét figyelembe kell venni az ítélet tanúsítvánnyal együtt történő továbbítása kérdésének eldöntésekor. Ha az elítélt személy él az e bekezdésben biztosított lehetőséggel, a véleményét továbbítani kell a végrehajtó államnak, különösen tekintettel a 4. cikk (4) bekezdésének alkalmazására. Ha az elítélt személy szóban fejtette ki véleményét, a kibocsátó államnak gondoskodnia kell arról, hogy az ilyen nyilatkozatot írásba foglalva bocsássák a végrehajtó állam rendelkezésére.
(4) A kibocsátó állam illetékes hatósága a II. mellékletben található formanyomtatvány útján tájékoztatja az elítélt személyt – olyan nyelven, amelyet az megért –, hogy az ítéletnek a tanúsítvánnyal együtt történő továbbításáról határozott. Ha az elítélt személy a döntés idején a végrehajtó államban tartózkodik, az említett formanyomtatványt továbbítani kell a végrehajtó államnak, amely ennek megfelelően tájékoztatja az elítélt személyt.
(5) A (2) bekezdés a) pontját nem kell alkalmazni Lengyelországra mint kibocsátó és végrehajtó államra azokban az esetekben, ha az ítéletet a 2011. december 5-ét követő ötéves időszakon belül hozták. Lengyelország bármikor értesítheti a Tanács Főtitkárságát arról, hogy többé nem kíván élni az eltérés lehetőségével.
7. cikk
Kettős büntethetőség
(1) E kerethatározat értelmében és a kettős büntethetőség mérlegelése nélkül az ítélet elismerésére és a büntetés végrehajtására kerül sor az alábbi bűncselekmények esetében, ha azok a kibocsátó állam joga szerint a kibocsátó államban legalább háromévi szabadságvesztés büntetéssel vagy szabadságelvonással járó intézkedéssel büntetendők:
— bűnszervezetben való részvétel,
— terrorizmus,
— emberkereskedelem,
— gyermekek szexuális kizsákmányolása és gyermekpornográfia,
— kábítószerek és pszichotróp anyagok tiltott kereskedelme,
— fegyverek, lőszerek és robbanóanyagok tiltott kereskedelme,
— korrupció,
— csalással kapcsolatos bűncselekmények, ideértve az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, 1995. július 26-i egyezmény ( 10 ) értelmében az Európai Közösségek pénzügyi érdekeit sértő csalásokat is,
— bűncselekményből származó jövedelem tisztára mosása,
— pénzhamisítás, beleértve az euro hamisítását is,
— számítógépes bűncselekmények,
— környezettel kapcsolatos bűncselekmények, beleértve a veszélyeztetett állatfajok, valamint a veszélyeztetett növényfajok és -fajták tiltott kereskedelmét is,
— segítségnyújtás jogellenes beutazáshoz és tartózkodáshoz,
— szándékos emberölés, súlyos testi sértés,
— emberi szervek és szövetek tiltott kereskedelme,
— emberrablás, személyi szabadságtól való jogellenes megfosztás és túszejtés,
— rasszizmus és idegengyűlölet,
— szervezett vagy fegyveres rablás,
— kulturális javak tiltott kereskedelme, beleértve a régiségeket és a műtárgyakat is,
— csalás,
— zsarolás és védelmi pénz szedése,
— termékhamisítás és szerzői jogi termékkel történő kalózkodás,
— hivatalos okmányok hamisítása és az azzal való kereskedés,
— fizetőeszközök hamisítása,
— hormontartalmú anyagok és más növekedésserkentők tiltott kereskedelme,
— nukleáris és radioaktív anyagok tiltott kereskedelme,
— lopott gépjárművek kereskedelme,
— erőszakos közösülés,
— gyújtogatás,
— a Nemzetközi Büntetőbíróság joghatósága alá tartozó bűncselekmények,
— repülőgép/hajó jogellenes hatalomba kerítése,
— szabotázs.
(2) A Tanács az Európai Unióról szóló szerződés 39. cikkének (1) bekezdésében előírt feltételek szerint az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően egyhangúlag bármikor úgy határozhat, hogy a (2) bekezdésben foglalt listát további bűncselekményfajtákkal bővíti. A Tanács a 29. cikk (5) bekezdése szerint benyújtott jelentés nyomán megvizsgálja a lista bővítésének vagy módosításának szükségességét.
(3) Az (1) bekezdésben fel nem sorolt bűncselekmények esetében a végrehajtó állam az ítélet elismerését és a büntetés végrehajtását ahhoz a feltételhez kötheti, hogy az olyan cselekményekre vonatkozzon, amelyek a végrehajtó állam joga szerint is – a tényállási elemektől és a minősítéstől függetlenül – bűncselekménynek minősülnek.
(4) A kerethatározat elfogadásakor vagy azt követően, a Tanács Főtitkárságának megküldött nyilatkozatban minden tagállam kijelentheti, hogy nem alkalmazza az (1) bekezdést. Az ilyen nyilatkozat bármikor visszavonható. E nyilatkozatokat, vagy a nyilatkozatok visszavonását közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában.
8. cikk
Az ítélet elismerése és a büntetés végrehajtása
(1) A végrehajtó állam illetékes hatósága elismeri a 4. cikkel összhangban és az 5. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően részére továbbított ítéletet, és haladéktalanul megteszi a büntetés végrehajtásához szükséges intézkedéseket, kivéve, ha az illetékes hatóság úgy dönt, hogy az elismerés és a végrehajtás megtagadásának 9. cikk szerinti okai valamelyikére hivatkozik.
(2) Amennyiben a büntetés – időtartamát tekintve – nem egyeztethető össze a végrehajtó állam jogával, a végrehajtó állam illetékes hatósága kizárólag abban az esetben dönthet a büntetés átalakításáról, ha az adott büntetés mértéke meghaladja az adott állam nemzeti jogában a hasonló bűncselekményekre előírt maximális büntetést. Az átalakított büntetés mértéke nem lehet alacsonyabb a végrehajtó állam nemzeti jogában a hasonló bűncselekményekre vonatkozóan előírt maximális büntetésnél.
(3) Amennyiben a büntetés – jellegét tekintve – nem egyeztethető össze a végrehajtó állam jogával, az adott állam illetékes hatósága azt a saját jogában hasonló bűncselekményekre alkalmazott büntetésnek vagy intézkedésnek megfelelően átalakíthatja. Az ilyen büntetésnek vagy intézkedésnek a lehető legpontosabban meg kell felelnie a kibocsátó államban kiszabott büntetésnek, és ennek következtében a büntetés nem változtatható pénzbüntetésre.
(4) Az átalakított büntetés nem súlyosbíthatja a kibocsátó államban kiszabott büntetést a büntetési tétel jellege vagy időtartama tekintetében.
9. cikk
Az elismerés és a végrehajtás megtagadásának okai
(1) A végrehajtó állam illetékes hatósága megtagadhatja az ítélet elismerését és a büntetés végrehajtását, amennyiben:
a) a 4. cikkben említett tanúsítvány hiányos vagy nyilvánvalóan nem felel meg az ítéletnek, és a végrehajtó állam illetékes hatóság által megszabott ésszerű határidőn belül nem került kiegészítésre vagy kijavításra;
b) a 4. cikk (1) bekezdésében meghatározott feltételek nem teljesülnek;
c) a büntetés végrehajtása ellentétes lenne a ne bis in idem (kétszeres büntetés tilalmának) elvével;
d) a 7. cikk (3) bekezdésében említett esetben, valamint – ha a végrehajtó állam a 7. cikk (4) bekezdése szerinti nyilatkozatot tett – a 7. cikk (1) bekezdésében említett esetben az ítélet olyan cselekményekre vonatkozik, amelyek a végrehajtó állam joga szerint nem minősülnek bűncselekménynek. Mindazonáltal, adók vagy illetékek, vámok és deviza vonatkozásában az ítélet végrehajtása nem tagadható meg azon az alapon, hogy a végrehajtó állam joga nem ugyanolyan típusú adót vagy illetéket ír elő, vagy nem ugyanolyan típusú adó-, illeték-, vám- és devizaszabályokat tartalmaz, mint a kibocsátó állam joga;
e) a végrehajtó állam joga szerint a büntetés végrehajthatósága elévül;
f) a végrehajtó állam joga alapján mentesség áll fenn, amelynek következtében a büntetés nem hajtható végre;
g) a büntetést olyan személyre szabták ki, akit a végrehajtó állam joga szerint az ítéletben megállapított cselekményekért az életkora miatt még nem lehetett volna büntetőjogi felelősségre vonni;
h) az ítéletnek a végrehajtó állam illetékes hatósága általi kézhezvétele időpontjában kevesebb mint hat hónap büntetés van hátra;
i) a 4. cikkben előírt tanúsítvány szerint az érintett személy személyesen nem volt jelen a határozat meghozatalát eredményező tárgyaláson, kivéve, ha a tanúsítvány igazolja, hogy a kibocsátó állam nemzeti jogában meghatározott további eljárási követelményekkel összhangban:
i. az érintett személyt kellő időben:
— személyesen idézték, és ily módon tájékoztatták annak a tárgyalásnak a kitűzött időpontjáról és helyéről, amely a határozat meghozatalához vezetett, vagy az érintett más módon ténylegesen hivatalos tájékoztatást kapott a szóban forgó tárgyalás kitűzött időpontjára és helyére vonatkozóan, mégpedig oly módon, hogy egyértelműen megállapítást nyert, hogy a kitűzött tárgyalásról tudomást szerzett,
— valamint
— tájékoztatták arról, hogy a határozat meghozatalára meg nem jelenése esetén is sor kerülhet;
vagy
ii. az érintett személy a kitűzött tárgyalás ismeretében meghatalmazta vagy az általa választott vagy az állam által kirendelt jogi képviselőt arra, hogy a tárgyalás során a védelmét ellássa, és az említett jogi képviselő ténylegesen ellátta az érintett személy védelmét a tárgyaláson;
vagy
iii. az érintett személy a határozat kézbesítését és azt követően, hogy kifejezetten tájékoztatták őt a perújításhoz vagy fellebbezéshez való jogáról, amely eljárásban joga van részt venni, és amely lehetővé teszi az ügy újbóli érdemi vizsgálatát – beleértve az új bizonyítékokat –, és amely az eredeti határozat megváltoztatásához vezethet:
— egyértelműen kijelentette, hogy nem vitatja a határozatot,
— vagy
— a megállapított határidőn belül nem kért perújítást vagy nem fellebbezett;
j) a végrehajtó állam a 12. cikk (1) bekezdésével összhangban történő határozathozatalt megelőzően a 18. cikk (3) bekezdésének értelmében kérelmet terjeszt elő, a kibocsátó állam pedig a 18. cikk (2) bekezdésének g) pontja értelmében nem járul hozzá az érintett személy elleni büntetőeljárás megindításához, a személy elítéléséhez vagy személyes szabadságától más módon történő megfosztásához a végrehajtó államban az átszállítást megelőzően elkövetett és az attól eltérő bűncselekmény miatt;
k) a kiszabott büntetés olyan pszichiátriai vagy orvosi kezelésre irányuló intézkedést, vagy más, szabadságelvonással járó intézkedést foglal magában, amely intézkedést – a 8. cikk (3) bekezdése ellenére – a végrehajtó állam a saját jogi vagy egészségügyi rendszerei következtében nem tud végrehajtani;
l) az ítélet olyan bűncselekményre vonatkozik, amely a végrehajtó állam joga szerint úgy tekintendő, mintha azt teljes egészében vagy jelentős részben a területén vagy területének minősülő helyen követték volna el.
(2) A részben a végrehajtó állam területén vagy annak minősülő helyen elkövetett bűncselekményekre vonatkozó valamennyi, az (1) bekezdés l) pontja szerinti határozatot rendkívüli körülmények esetén és eseti alapon a végrehajtó állam illetékes hatóságának kell meghoznia, tekintettel az eset konkrét körülményeire és arra, hogy a szóban forgó cselekedet nagy vagy lényeges része a kibocsátó államban történt-e.
(3) Az (1) bekezdés a), b), c), i), k) és l) pontjában említett esetekben az ítélet elismerésének és a büntetés végrehajtásának megtagadására vonatkozó határozat meghozatala előtt a végrehajtó állam illetékes hatósága bármilyen megfelelő módon egyeztet a kibocsátó állam illetékes hatóságával, és szükség esetén felkéri, hogy haladéktalanul küldjön meg részére minden szükséges további tájékoztatást.
10. cikk
Részleges elismerés és végrehajtás
(1) Amennyiben a végrehajtó állam illetékes hatósága úgy vélekedhet, hogy részben tudja az ítéletet elismerni és a büntetést végrehajtani, mielőtt dönt az ítélet elismerésének és a büntetés végrehajtásának teljes megtagadásáról, egyeztethet a kibocsátó állam illetékes hatóságával megállapodás elérése céljából, ahogy azt a (2) bekezdés meghatározza.
(2) A kibocsátó és a végrehajtó állam illetékes hatóságai eseti alapon megállapodhatnak az ítélet részleges elismeréséről és a büntetés részleges végrehajtásáról az általuk meghatározott feltételekkel összhangban, feltéve, hogy az ilyen elismerés és végrehajtás nem eredményezik az ítélet időtartamának meghosszabbodását. Ilyen megállapodás hiányában a tanúsítványt vissza kell vonni.
11. cikk
Az ítélet elismerésének elhalasztása
Ha a 4. cikkben említett tanúsítvány hiányos vagy nyilvánvalóan nem felel meg az ítéletnek, a végrehajtó állam az általa a tanúsítvány kiegészítésére vagy kijavítására megszabott ésszerű határidőig elhalaszthatja az ítélet elismerését.
12. cikk
Határozat a büntetés végrehajtásáról és határidők
(1) A végrehajtó állam illetékes hatósága a lehető leghamarabb határoz az ítélet elismeréséről és a büntetés végrehajtásáról, és erről, valamint a büntetésnek a 8. cikk (2) és (3) bekezdésével összhangban történő átalakításáról hozott minden határozatáról tájékoztatja a kibocsátó államot.
(2) Feltéve, hogy nem áll fenn a 11. cikk vagy a 23. cikk (3) bekezdése szerinti halasztási indok, az ítélet elismeréséről és a büntetés végrehajtásáról szóló jogerős határozatot az ítélet és a tanúsítvány kézhezvételét követő 90 napon belül kell meghozni.
(3) Amennyiben rendkívüli esetekben a végrehajtó állam illetékes hatósága nem tudja betartani a (2) bekezdésben előírt időtartamot, késedelem nélkül bármely formában értesíti a kibocsátó állam illetékes hatóságát, közölve a késedelem okát és a jogerős határozat meghozatalához előreláthatóan szükséges időt.
13. cikk
A tanúsítvány visszavonása
Ameddig a büntetés végrehajtása nem kezdődött meg a végrehajtó államban, a kibocsátó állam indokolással együtt visszavonhatja a tanúsítványt a végrehajtó államtól. A tanúsítvány visszavonását követően a végrehajtó állam nem hajtja végre a büntetést.
14. cikk
Ideiglenes letartóztatás
Ha az elítélt személy a végrehajtó államban tartózkodik, a végrehajtó állam a kibocsátó állam kérésére – az ítélet és a tanúsítvány megérkezése előtt, vagy az ítélet elismerésére és a büntetés végrehajtására vonatkozó döntés meghozatala előtt – az ítélet elismerésére és a büntetés végrehajtására vonatkozó határozat meghozataláig letartóztathatja az elítélt személyt, vagy foganatosíthat bármely ahhoz szükséges intézkedést, hogy az elítélt személy a területén maradjon. A büntetés időtartama nem hosszabbodhat meg az e rendelkezés értelmében letartóztatásban töltött idő miatt.
15. cikk
Az elítélt személyek átszállítása
(1) Ha az elítélt személy a kibocsátó államban tartózkodik, a kibocsátó és a végrehajtó állam illetékes hatóságai által közösen megállapított időpontban, és a végrehajtó állam által az ítélet elismeréséről és a büntetés végrehajtásáról szóló jogerős határozat meghozatalát követően legkésőbb 30 napon belül át kell szállítani a végrehajtó államba.
(2) Ha az elítélt személy (1) bekezdésben előírt időtartamon belüli átszállítását előre nem látott körülmények megakadályozzák, a kibocsátó és a végrehajtó állam illetékes hatóságai haladéktalanul kapcsolatba lépnek egymással. Az átszállításnak e körülmények megszűnte után azonnal meg kell történnie. A kibocsátó állam illetékes hatósága haladéktalanul tájékoztatja a végrehajtó állam illetékes hatóságát, és új átszállítási időpontban állapodik meg. Ebben az esetben az átszállításra az e megállapodás szerinti új időpontot követő tíz napon belül kerül sor.
16. cikk
Átmenő szállítás
(1) Minden tagállam – nemzeti jogának megfelelően – engedélyezi saját területén a végrehajtó államba átszállításra kerülő elítélt személy átmenő szállítását, feltéve, hogy a 4. cikkben említett tanúsítvány egy példányát az átmenő szállításra irányuló kérelemmel együtt a kibocsátó állam megküldte számára. Az átmenő szállításra irányuló kérelem és a tanúsítvány bármely, írásban dokumentálható módon továbbítható. Az átmenő szállítást engedélyező tagállam kérésére a kibocsátó állam rendelkezésre bocsátja a tanúsítvány valamely olyan – a kérelemben jelzett – nyelvre történő fordítását, amelyet az átmenő szállítást engedélyező tagállam elfogad.
(2) Átmenő szállítás engedélyezésére vonatkozó kérelem esetén az átmenő szállítás engedélyezése érdekében megkeresett tagállam tájékoztatja a kibocsátó államot arról, ha nem tudja biztosítani azt, hogy az elítélt személy ellen a területén a kibocsátó állam területéről történt átszállítását megelőzően elkövetett bűncselekmény vagy kiszabott büntetés miatt nem indítanak büntetőeljárást vagy – az (1) bekezdésben meghatározottak kivételével – nem tartják fogva vagy szabadságát más módon nem korlátozzák. Ebben az esetben a kibocsátó állam visszavonhatja a kérelmét.
(3) Az átmenő szállítás engedélyezése érdekében megkeresett tagállam értesítést ad határozatáról, amelyet haladéktalanul és a kérés kézhezvételétől számított legkésőbb egy héten belül azonos eljárással kell meghozni. A határozat meghozatala elhalasztható a fordításnak az átmenő szállítás engedélyezése érdekében megkeresett tagállam részére való továbbításáig, amennyiben az (1) bekezdés alapján szükség van ilyen fordításra.
(4) Az átmenő szállítás engedélyezése érdekében megkeresett tagállam kizárólag a területén átmenő szállítás időtartama alatt tarthatja fogva az elítélt személyt.
(5) Nem szükséges az átmenő szállítás engedélyezését kérni, ha a szállítás tervezett közbülső leszállás nélkül légi úton történik. Ha azonban nem tervezett leszállásra kerül sor, a kibocsátó állam az (1) bekezdésben meghatározott információkat 72 órán belül megadja.
17. cikk
A végrehajtásra vonatkozó jog
(1) A büntetés végrehajtását a végrehajtó állam joga szabályozza. Kizárólag a végrehajtó állam hatóságai jogosultak dönteni – a (2) és (3) bekezdésre is figyelemmel – a végrehajtási eljárásokról és az összes, ezekkel kapcsolatos intézkedés meghatározásáról, beleértve a korai vagy feltételes szabadságra bocsátás okait is.
(2) A végrehajtó állam illetékes hatósága a letöltendő szabadságvesztés büntetés teljes időtartamából levonja az ítéletben kiszabott büntetésből már letöltött szabadságvesztés teljes időtartamát.
(3) A végrehajtó állam illetékes hatósága kérelemre tájékoztatja a kibocsátó állam illetékes hatóságát az esetleges korai vagy feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó rendelkezésekről. A kibocsátó állam hozzájárulhat az ilyen rendelkezések alkalmazásához vagy visszavonhatja a tanúsítványt.
(4) A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy a korai vagy feltételes szabadságra bocsátásról hozott határozat meghozatalakor figyelembe vehetik a kibocsátó állam által jelzett nemzeti jog azon rendelkezéseit, amelyek értelmében az érintett személy meghatározott időpontban jogosult korai vagy feltételes szabadságra bocsátásra.
18. cikk
A specialitás elve
(1) Az e kerethatározat szerint a végrehajtó államba átszállított személy ellen – a (2) bekezdésre is figyelemmel – az átszállítása előtt elkövetett és az átszállításának alapjául szolgáló bűncselekménytől különböző egyéb bűncselekmény miatt nem indítható büntetőeljárás, nem ítélhető el, és egyéb módon sem fosztható meg szabadságától.
(2) A (1) bekezdés nem alkalmazandó az alábbi esetekben:
a) ha az elítélt személynek, habár erre alkalma lett volna, a végleges szabadon bocsátásától számított 45 napon belül nem hagyta el a végrehajtó állam területét, vagy miután azt elhagyta oda visszatért;
b) ha a bűncselekmény szabadságvesztés büntetéssel nem büntethető vagy szabadságelvonással járó intézkedéssel nem fenyegetett;
c) ha a büntetőeljárás eredményeként nem kerül sor személyi szabadságot korlátozó intézkedés alkalmazására;
d) ha az elítélt személlyel szemben szabadságelvonással nem járó büntetés vagy intézkedés, különösen pénzbüntetés szabható ki vagy azt helyettesítő intézkedés alkalmazható, még akkor sem, ha a büntetés vagy intézkedés személyi szabadságának korlátozását eredményezheti;
e) ha az elítélt személy hozzájárult az átszállításhoz;
f) ha az elítélt személy az átszállítása után, az átszállítását megelőzően elkövetett meghatározott cselekmények vonatkozásában kifejezetten lemondott a specialitás szabályának alkalmazásához fűződő jogáról. A lemondó nyilatkozatot a végrehajtó állam illetékes igazságügyi hatóságai előtt kell megtenni, és az adott állam nemzeti jogának megfelelően kell jegyzőkönyvbe venni. A lemondó nyilatkozatot úgy kell megfogalmazni, hogy abból egyértelműen kitűnjön, hogy azt az érintett személy önként és az abból adódó következmények teljes tudatában tette. E célból a személy jogi képviselő igénybevételére jogosult;
g) a fenti a)–f) pontoktól eltérő esetekben, amikor a kibocsátó állam a (3) bekezdéssel összhangban hozzájárulását adja.
(3) A hozzájárulási kérelmet a kibocsátó állam illetékes hatóságához kell benyújtani, csatolva a 2002/584/IB kerethatározat 8. cikke (1) bekezdésében említett információkat, valamint a 8. cikke (2) bekezdésében említett fordítást. A hozzájárulást meg kell adni, ha a fenti kerethatározat értelmében a személyt át kellene adni. Az erre vonatkozó határozatot legkésőbb a kérelem kézhezvételét követő 30 napon belül meg kell hozni. A fenti kerethatározat 5. cikkében említett helyzetekre vonatkozóan a végrehajtó államnak a kerethatározatban előírt biztosítékokat kell nyújtania.
19. cikk
Amnesztia, közkegyelem, az ítélet felülvizsgálata
(1) Mind a kibocsátó állam, mind pedig a végrehajtó állam amnesztiát hirdethet vagy közkegyelmet gyakorolhat.
(2) Az ezen kerethatározat értelmében végrehajtásra kerülő, büntetéseket kiszabó ítélet felülvizsgálatára irányuló kérelmek tárgyában kizárólag a kibocsátó állam határozhat.
20. cikk
A kibocsátó állam részéről történő tájékoztatás
(1) A kibocsátó állam illetékes hatósága haladéktalanul tájékoztatja a végrehajtó állam illetékes hatóságát minden olyan határozatról vagy intézkedésről, amelynek eredményeként a büntetés végrehajthatósága azonnal vagy bizonyos időn belül megszűnik.
(2) A végrehajtó állam illetékes hatósága a kibocsátó állam illetékes hatóságának az (1) bekezdésben említett határozatról vagy intézkedésről szóló értesítését követően a büntetés végrehajtását azonnal megszünteti.
21. cikk
A végrehajtó állam részéről történő tájékoztatás
A végrehajtó állam illetékes hatósága bármely írásban dokumentálható módon haladéktalanul tájékoztatja a kibocsátó állam illetékes hatóságát a következőkről:
a) az ítéletnek és a tanúsítványnak a végrehajtásért felelős illetékes hatósághoz történő továbbításáról az 5. cikk (5) bekezdésével összhangban;
b) arról a tényről, hogy a büntetés végrehajtása a gyakorlatban lehetetlen, mivel az ítéletnek és a tanúsítványnak a végrehajtó államba történő továbbítását követően az elítélt személy nem található meg a végrehajtó állam területén, amely esetben a végrehajtó állam mentesül a büntetés végrehajtásának kötelezettsége alól;
c) az ítélet elismerésére és a büntetés végrehajtására vonatkozó jogerős határozatról, a határozat időpontjával együtt;
d) a 9. cikkel összhangban bármely, az ítélet elismerésének vagy a büntetés végrehajtásának megtagadásáról szóló határozatról, a határozat indokolásával együtt;
e) a 8. cikk (2) vagy (3) bekezdésével összhangban a büntetés átalakításáról szóló bármilyen határozatról, a határozat indokolásával együtt;
f) a büntetés végrehajtásának a 19. cikk (1) bekezdésében említett okokból történő megtagadására vonatkozó bármilyen határozatról, a határozat indokolásával együtt;
g) a feltételes szabadságra bocsátás időtartamának kezdetéről és végéről, ha azt a kibocsátó állam a tanúsítványon megjelölte;
h) az elítélt személynek a fogva tartásból való megszökéséről;
i) a büntetés végrehajtásáról, a letöltését követően haladéktalanul.
22. cikk
Az elítélt személy átszállításának következményei
(1) A (2) bekezdésre is figyelemmel, a kibocsátó állam nem folytathatja azon büntetés végrehajtását, amelynek végrehajtása a végrehajtó államban már megkezdődött.
(2) A büntetés végrehajtásának joga visszakerül a kibocsátó államhoz, amennyiben a végrehajtó állam tájékoztatja a kibocsátó államot a büntetés végrehajtásának a 21. cikk h) pontja szerinti részleges megtagadásáról.
23. cikk
Nyelvek
(1) A tanúsítványt le kell fordítani a végrehajtó állam hivatalos nyelvére vagy hivatalos nyelveinek egyikére. Bármely tagállam kijelentheti e kerethatározat elfogadásakor vagy azt követően, egy a Tanács Főtitkárságánál letétbe helyezett nyilatkozatban, hogy elfogadja az Európai Unió intézményeinek egy vagy több más hivatalos nyelvén készült fordítást is.
(2) A (3) bekezdésre is figyelemmel, nincs szükség az ítélet lefordítására.
(3) Bármely tagállam kijelentheti e kerethatározat elfogadásakor vagy egy későbbi időpontban, a Tanács Főtitkárságánál letétbe helyezett nyilatkozatban, hogy végrehajtó államként az ítélet és a tanúsítvány kézhezvételét követően haladéktalanul kérheti, hogy – amennyiben a tanúsítvány tartalmát elégtelennek ítéli, a büntetés végrehajtásáról való határozathoz, az ítélethez vagy annak lényeges részeihez csatolják azoknak a végrehajtó állam hivatalos nyelvére vagy hivatalos nyelveinek egyikére történő fordítását vagy az Európai Unió intézményeinek egy vagy több más hivatalos nyelvére történő fordítását. Erre a kérelemre a kibocsátó és a végrehajtó állam illetékes hatóságai között – szükség esetén egyeztetést követően – az ítéletek lefordítandó lényeges részeinek megjelölése céljából kerül sor.
Az ítélet elismeréséről és a büntetés végrehajtásáról szóló határozat meghozatala elhalasztható a fordításnak a kibocsátó állam által a végrehajtó állam számára való továbbításáig, vagy – amennyiben a végrehajtó állam úgy dönt, hogy a fordítást saját költségén készítteti el – a fordítás elkészültéig.
24. cikk
Költségek
Az e kerethatározat alkalmazásából eredő költségeket a végrehajtó állam viseli, az elítélt személynek a végrehajtó államba történő átszállításának költségei, valamint a kizárólag a kibocsátó állam területén felmerülő költségek kivételével.
25. cikk
Az európai elfogatóparancs kiadását követően hozott büntetések végrehajtása
A 2002/584/IB kerethatározat sérelme nélkül, e kerethatározat rendelkezéseit értelemszerűen kell alkalmazni – olyan mértékben, amennyire azok összhangban vannak azon kerethatározat rendelkezéseivel – a büntetések olyan esetekben történő végrehajtására, amikor a tagállam azon kerethatározat 4. cikkének (6) bekezdése szerinti esetekben vállalja a büntetés végrehajtását, vagy azon kerethatározat 5. cikkének (3) bekezdése szerint eljárva azt a feltételt szabta meg, hogy a személyt a büntetés letöltése céljából vissza kell szállítani az érintett tagállamba az elítélt személy büntetlenségének elkerülése céljából.
III.
FEJEZET
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
26. cikk
Kapcsolat más megállapodásokkal és megegyezésekkel
(1) 2011. szeptember 5-től – a tagállamok és harmadik államok közötti alkalmazásuk, valamint a 28. cikk szerinti átmeneti alkalmazásuk sérelme nélkül – ez a kerethatározat lép az alábbi, a tagállamok közötti kapcsolatokban alkalmazandó egyezmények megfelelő rendelkezéseinek helyébe:
— az elítélt személyek átszállításáról szóló, 1983. március 21-i európai egyezmény, valamint annak 1997. december 18-i kiegészítő jegyzőkönyve,
— a büntetőítéletek nemzetközi érvényességéről szóló, 1970. május 28-i európai egyezmény,
— a közös határokon történő ellenőrzések fokozatos megszüntetéséről szóló, 1985. június 14-i Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló, 1990. június 19-i egyezmény III. címének 5. fejezete,
— az Európai Közösségek tagállamai között a külföldi büntetőítéletek végrehajtásáról szóló, 1991. november 13-i egyezmény.
(2) A tagállamok folytathatják a 2008. november 27-ét követően hatályban lévő két- vagy többoldalú megállapodások vagy megegyezések alkalmazását, amennyiben ezek lehetővé teszik e kerethatározat célkitűzéseinek kiterjesztését vagy bővítését, és hozzájárulnak a büntetések végrehajtásával kapcsolatos eljárások további egyszerűsítéséhez vagy megkönnyítéséhez.
(3) A tagállamok 2008. december 5-ét követően két- vagy többoldalú megállapodásokat vagy megegyezéseket köthetnek, amennyiben ezek lehetővé teszik e kerethatározat rendelkezéseinek kiterjesztését vagy kibővítését, és hozzájárulnak a büntetések végrehajtásával kapcsolatos eljárások további egyszerűsítéséhez vagy megkönnyítéséhez.
(4) A tagállamok 2009. március 5-ig értesítik a Tanácsot és a Bizottságot azokról a (2) bekezdésben említett, meglévő megállapodásokról és megegyezésekről, amelyeket továbbra is alkalmazni kívánnak. A tagállamok ezenfelül minden új – a (3) bekezdésben említetteknek megfelelő – megállapodásról vagy megegyezésről az azok aláírását követő három hónapon belül értesítik a Tanácsot és a Bizottságot.
27. cikk
Területi alkalmazás
Ezt a kerethatározatot alkalmazni kell Gibraltárra.
28. cikk
Átmeneti rendelkezések
(1) A 2011. december 5. előtt kézhez kapott kérelmekre továbbra is az elítélt személyek átszállításáról szóló meglévő jogi eszközök az irányadók. Az ezen időpont után érkező kérelmekre nézve a tagállamok által e kerethatározat értelmében elfogadott szabályok az irányadók.
(2) E kerethatározat tanácsi elfogadásakor azonban bármely tagállam nyilatkozhat úgy, hogy azokban az esetekben, amikor a jogerős ítélet meghozatalára az általa meghatározott időpontnál hamarabb kerül sor, kibocsátó és végrehajtó államként továbbra is az elítélt személyek átszállításáról szóló, a 2011. december 5. előtt alkalmazandó meglévő jogi eszközöket alkalmazza. Amennyiben egy tagállam ilyen nyilatkozatot tesz, az összes többi tagállam tekintetében ezen eszközök lesznek alkalmazandók az ilyen esetekben, függetlenül attól, hogy a többi tagállam tett-e ugyanilyen nyilatkozatot. A kérdéses időpont nem lehet 2011. december 5-nél későbbi. A fent említett nyilatkozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzé kell tenni. A nyilatkozat bármikor visszavonható.
29. cikk
Végrehajtás
(1) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy e kerethatározat rendelkezéseinek 2011. december 5-ig megfeleljenek.
(2) A tagállamok átadják a Tanács Főtitkárságának és a Bizottságnak azoknak a rendelkezéseknek a szövegét, amelyekkel az e kerethatározatból fakadó kötelezettségeket nemzeti jogukba átültetik. Az e tájékoztatásból a Bizottság által készített jelentés alapján a Tanács legkésőbb 2012. december 5-ig megvizsgálja, hogy a tagállamok mennyiben felelnek meg e kerethatározat rendelkezéseinek.
(3) A Tanács Főtitkársága értesíti a tagállamokat és a Bizottságot a 4. cikk (7) bekezdése és a 23. cikk (1) vagy (3) bekezdése alapján tett értesítésekről vagy nyilatkozatokról.
(4) Az Európai Unióról szóló szerződés 35. cikke (7) bekezdésének sérelme nélkül, amennyiben egy tagállam ismételten nehézségeket tapasztal e kerethatározat 25. cikkének alkalmazása során, és a nehézségek kétoldalú egyeztetés útján nem rendezhetők, a tagállam tájékoztatja a Tanácsot és a Bizottságot nehézségeiről. E nehézségek megoldása céljából a Bizottság a tagállamtól kapott és minden egyéb, rendelkezésére álló információ alapján jelentést készít, amelyhez csatolja az általa megfelelőnek ítélt kezdeményezéseket.
(5) A Bizottság 2013. december 5-ig a kapott információk alapján jelentést készít, amelyet kiegészít az általa megfelelőnek ítélt kezdeményezésekkel. A Tanács a Bizottság által készített bármely jelentés és bármely kezdeményezés alapján felülvizsgálja különösen a 25. cikket, annak mérlegelése céljából, hogy annak helyébe konkrétabb rendelkezések lépjenek-e.
30. cikk
Hatálybalépés
Ez a kerethatározat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba.
I. MELLÉKLET
II. MELLÉKLET
AZ ELÍTÉLT SZEMÉLY ÉRTESÍTÉSE
Ezúton értesítjük a …-nak (a kibocsátó állam illetékes hatósága) határozatáról, amely szerint a … (a kibocsátó állam illetékes bírósága) …-én kelt (az ítélet időpontja), … számú (ha rendelkezésre áll, a hivatkozási szám) ítéletének a kölcsönös elismerés elvének a büntetőügyekben hozott, szabadságvesztés büntetéseket kiszabó vagy szabadságelvonással járó intézkedéseket alkalmazó ítéleteknek az Európai Unióban való végrehajtása céljából történő alkalmazásáról szóló, 2008. november 27-i 2008/909/IB tanácsi kerethatározat végrehajtására vonatkozó nemzeti jogszabályokkal összhangban, a kiszabott büntetés elismerése és végrehajtása céljából megküldésre kerül … részére (végrehajtó állam).
A büntetés végrehajtását … (végrehajtó állam) joga szabályozza. Ezen állam hatóságai jogosultak dönteni a végrehajtási szabályokról és az összes, ezekkel kapcsolatos intézkedés meghatározásáról, beleértve a korai vagy feltételes szabadságra bocsátás okait is.
A … (végrehajtó állam) illetékes hatósága a letöltendő szabadságvesztés-büntetés teljes időtartamából levonja az ítéletben kiszabott büntetésből már letöltött szabadságvesztés teljes időtartamát. A büntetésnek a … (végrehajtó állam) illetékes hatósága által történő átalakítására kizárólag abban az esetben kerülhet sor, ha a büntetés időtartama vagy jellege tekintetében nem egyeztethető össze azon állam jogával. Az átalakított büntetés nem súlyosbíthatja a … (kibocsátó állam) kiszabott büntetést a büntetési tétel jellege vagy időtartama tekintetében.
( 1 ) HL C 12., 2001.1.15., 10. o.
( 2 ) HL C 53., 2005.3.3., 1. o.
( 3 ) HL L 190., 2002.7.18., 1. o.
( 4 ) HL L 251., 2003.10.3., 12. o.
( 5 ) HL L 16., 2004.1.23., 44. o.
( 6 ) HL L 158., 2004.4.30., 77. o.
( 7 ) HL L 76., 2005.3.22., 16. o.
( 8 ) HL L 328., 2006.11.24., 59. o.
( 9 ) HL L 191., 1998.7.7., 4. o.
( 10 ) HL C 316., 1995.11.27., 49. o.