Ez a dokumentum kizárólag tájékoztató jellegű és nem vált ki joghatást. Az EU intézményei semmiféle felelősséget nem vállalnak a tartalmáért. A jogi aktusoknak – ideértve azok bevezető hivatkozásait és preambulumbekezdéseit is – az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett és az EUR-Lex portálon megtalálható változatai tekintendők hitelesnek. Az említett hivatalos szövegváltozatok közvetlenül elérhetők az ebben a dokumentumban elhelyezett linkeken keresztül

a) a nem vitatott pénzkövetelésekre vonatkozó határokon átnyúló jogviták egyszerűsítése, felgyorsítása és azok költségeinek csökkentése egy európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozása révén;

b) az európai fizetési meghagyások tagállamok közötti szabad áramlásának lehetővé tétele olyan minimumszabályok megállapítása révén, amelyek betartása szükségtelenné tesz bármely, az elismerést és végrehajtást megelőző köztes eljárást a végrehajtás szerinti tagállamban.

(2) E rendelet nem akadályozza a jogosultat abban, hogy a 4. cikk értelmében vett követelést valamely tagállam vagy a Közösség joga szerint rendelkezésre álló más eljárás útján érvényesítsen.

(1) E rendeletet határokon átnyúló polgári és kereskedelmi ügyekben kell alkalmazni, tekintet nélkül a bíróság jellegére. E rendelet hatálya nem terjed ki különösen az adó-, vám- és közigazgatási ügyekre, illetve az államnak az államhatalom gyakorlása során hozott aktusai vagy elkövetett mulasztásai miatti felelősségére („acta iure imperii”).

b) csődeljárás, fizetésképtelen társaságok vagy más jogi személyek felszámolására vonatkozó eljárások, csődegyezség, kényszeregyezség és hasonló eljárások;

(3) E rendeletben a „tagállam” kifejezés a tagállamokat jelenti, Dánia kivételével.

(1) E rendelet alkalmazásában határokon átnyúló ügynek minősül az, amelyben legalább az egyik fél az eljáró bíróság székhelye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban rendelkezik állandó lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel.

(2) Az állandó lakóhelyet a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendelet ( 1 ) 59. és 60. cikkével összhangban kell meghatározni.

(3) Annak meghatározásához, hogy a kérelem határokon átnyúló ügynek minősül-e, az európai fizetési meghagyás iránti kérelem e rendelettel összhangban történő benyújtásának időpontja irányadó.

Az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásának célja az európai fizetési meghagyás iránti kérelem benyújtásának időpontjában esedékes, meghatározott összegű pénzkövetelések behajtása.

E rendelet alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

2. „végrehajtás szerinti tagállam”: az a tagállam, amelyben az európai fizetési meghagyás végrehajtását kérik;

3. „bíróság”: bármely hatóság, amely a tagállamban az európai fizetési meghagyás vagy bármely más, ahhoz kapcsolódó ügy tekintetében hatáskörrel rendelkezik;

(1) E rendelet alkalmazásában a joghatóságot a közösségi jog vonatkozó szabályaival, különösen a 44/2001/EK rendelettel összhangban kell meghatározni.

(2) Amennyiben azonban a követelés valamely személy, a fogyasztó által, gazdasági vagy szakmai tevékenységén kívül eső céllal megkötött szerződésre vonatkozik, és amennyiben a kötelezett a fogyasztó, a 44/2001/EK rendelet 59. cikkének értelmében kizárólag azon tagállam bíróságai rendelkeznek joghatósággal, amelyekben a kötelezett állandó lakóhellyel rendelkezik.

(1) Az európai fizetési meghagyás iránti kérelmet az I. mellékletben található „A” formanyomtatványon kell benyújtani.

a) a felek és adott esetben képviselőik neve és címe, valamint azon bíróságé, amelyhez a kérelmet benyújtották;

b) a követelés összege, beleértve a főkövetelést, valamint adott esetben a kamatot, a kötbért és a költségeket;

c) amennyiben a követelésre kamatot kérnek, a kamatláb és az időszak, amelyre a kamatot kérték, kivéve, ha a származási tagállam joga szerint a főkövetelés után automatikusan törvényes kamatot számolnak fel;

d) a jogalap, beleértve a követelés, és adott esetben a kért kamat alapjául szolgáló körülmények ismertetését;

(3) A kérelemben a jogosultnak ki kell jelentenie, hogy legjobb tudomása és meggyőződése szerint az adott tájékoztatás megfelel a valóságnak, valamint hogy tudomásul veszi, hogy bármely szándékoltan valótlan nyilatkozat a származási tagállam joga szerinti megfelelő szankciókat vonhatja maga után.

(4) Arra az esetre, ha a kötelezett az európai fizetési meghagyással szemben ellentmondással élne, a jogosult a kérelemhez csatolt függelékben jelezheti a bíróság számára, hogy az azt követő polgári peres eljárásban a követelését illetően a 17. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában említett eljárások közül adott esetben melyiket alkalmazzák.

A jogosult az első albekezdésben említett függelékben azt is jelezheti a bíróság számára, hogy a kötelezett általi ellentmondás esetén nem kívánja az áttérést a 17. cikk (1) bekezdésének a) vagy b) pontja szerinti polgári peres eljárásra. Ez nem akadályozza a jogosultat abban, hogy erről a bíróságot a későbbiekben, de mindenképpen legkésőbb a fizetési meghagyás kibocsátása előtt tájékoztassa.

(5) A kérelmet papíron vagy bármely más, a származási tagállam által elfogadott és a származási bíróság rendelkezésére álló kommunikációs eszközön keresztül – beleértve az elektronikus formát is – kell benyújtani.

(6) A jogosultnak vagy adott esetben képviselőjének alá kell írnia a kérelmet. Amennyiben a kérelmet elektronikus formában nyújtják be az (5) bekezdéssel összhangban, azt az elektronikus aláírásra vonatkozó közösségi keretfeltételekről szóló, 1999. december 13-i 1999/93/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 2 ) 2. cikkének 2. pontjával összhangban kell aláírni. Az aláírást – további követelmények támasztása nélkül – el kell ismerni a származási tagállamban.

Nem kötelező azonban az ilyen elektronikus aláírás használata, ha és amennyiben a származási tagállam bíróságain rendelkezésre áll olyan egyéb elektronikus kommunikációs rendszer, amely egy meghatározott, előzetesen nyilvántartásba vett, hitelesített felhasználói csoport részére hozzáférhető, és lehetővé teszi ezen felhasználók azonosítását biztonságos módon. A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az ilyen kommunikációs rendszerekről.

►C2 A bíróság, amelyhez európai fizetési meghagyás iránti kérelmet nyújtottak be, a lehető legkorábban a kérelmet tartalmazó formanyomtatvány alapján megvizsgálja, hogy teljesülnek-e a 2., 3., 4., 6. és 7. cikkben foglalt követelmények, valamint hogy a követelés megalapozottnak tűnik-e. ◄ Ez a vizsgálat automatizált eljárással is lefolytatható.

(1) A bíróság felhívja a jogosultat a kérelem kiegészítésére vagy kijavítására, amennyiben a 7. cikkben foglalt követelmények nem teljesülnek, kivéve ha a követelés nyilvánvalóan alaptalan vagy a kérelem nem elfogadható. A bíróság a II. mellékletben található „B” formanyomtatványt használja.

(2) Amennyiben a bíróság felhívja a jogosultat a kérelem kiegészítésére vagy kijavítására, erre a körülmények alapján általa megfelelőnek ítélt határidőt állapít meg. A bíróság ezt a határidőt mérlegelése szerint meghosszabbíthatja.

►C2 (1) Amennyiben a 8. cikkben említett követelmények csak a kérelem egy része tekintetében teljesülnek, a bíróság erről a III. mellékletben található „C” formanyomtatványon tájékoztatja a jogosultat. ◄ A jogosultat a bíróság felhívja az általa megállapított összeget tartalmazó európai fizetési meghagyási javaslat elfogadására vagy elutasítására, és tájékoztatja a jogosultat döntése következményeiről. A jogosult a bíróság által a 9. cikk (2) bekezdésével összhangban meghatározott határidőn belül a bíróság által megküldött „C” formanyomtatvány visszaküldésével válaszol.

(2) Ha a jogosult elfogadja a bíróság javaslatát, a bíróság a 12. cikknek megfelelően európai fizetési meghagyást bocsát ki a követelés jogosult által elfogadott részére vonatkozóan. Az eredeti követelés fennmaradó részét illető következményekre a nemzeti jogot kell alkalmazni.

(3) Ha a jogosult a bíróság által meghatározott határidőn belül nem küldi meg válaszát, vagy elutasítja a bíróság javaslatát, a bíróság teljes egészében elutasítja az európai fizetési meghagyás iránti kérelmet.

c) a jogosult a bíróság által a 9. cikk (2) bekezdése szerint megállapított határidőn belül nem küldi meg válaszát;

d) a jogosult a bíróság által meghatározott határidőn belül nem küldi meg válaszát, vagy elutasítja a bíróság javaslatát a 10. cikkel összhangban.

A jogosultat a IV. mellékletben található „D” formanyomtatvány útján a kérelem elutasításának indokairól tájékoztatni kell.

(3) A kérelem elutasítása nem akadályozza meg a jogosultat abban, hogy egy új európai fizetési meghagyás iránti kérelem vagy bármely egyéb, valamely tagállam joga alapján rendelkezésre álló eljárás útján érvényesítse a követelést.

(1) Amennyiben a 8. cikkben említett feltételek teljesülnek, a bíróság a lehető leghamarabb és általában a kérelem benyújtását követő 30 napon belül, az V. mellékletben található „E” formanyomtatvány felhasználásával európai fizetési meghagyást bocsát ki.

A 30 napos határidőbe nem számít bele a jogosult által a kérelem kiegészítése, kijavítása vagy módosítása céljából felhasznált idő.

(2) Az európai fizetési meghagyást a kérelmet tartalmazó formanyomtatvány másolatával együtt kell kibocsátani. Ez nem tartalmazza a jogosult által az „A” formanyomtatvány 1. és 2. függelékében szolgáltatott adatokat.

(3) Az európai fizetési meghagyásban a kötelezettet tájékoztatni kell a választási lehetőségéről, amely szerint:

b) az európai fizetési meghagyás kötelezett részére történő kézbesítésétől számított 30 napon belül a származási bíróságnak megküldött nyilatkozatban ellentmondással élhet.

(4) Az európai fizetési meghagyásban a kötelezettet tájékoztatni kell arról, hogy:

a) a meghagyást kizárólag a jogosult által nyújtott adatok alapján bocsátották ki, és ezeket a bíróság nem ellenőrizte;

b) a meghagyás végrehajthatóvá válik, kivéve, ha a 16. cikkel összhangban a bírósághoz ellentmondást nyújt be;

c) amennyiben ellentmondást nyújt be, az eljárás a származási tagállam hatáskörrel rendelkező bíróságain a polgári peres eljárásra vonatkozó szabályokkal összhangban folytatódik, kivéve, ha a jogosult kifejezetten kérte, hogy ebben az esetben az eljárást szüntessék meg.

(5) A bíróság gondoskodik a meghagyásnak a kötelezett részére történő kézbesítéséről a nemzeti joggal összhangban, a 13., 14. és 15. cikkben megállapított minimumszabályoknak megfelelő módon.

Az európai fizetési meghagyás a kézbesítés helye szerinti állam nemzeti jogával összhangban a következő módokon kézbesíthető a kötelezettnek:

a) személyes kézbesítés, az átvételnek a kötelezett által aláírt, az átvétel időpontját is tartalmazó átvételi elismervénnyel történő igazolásával;

b) személyes kézbesítés, a kézbesítést végző illetékes személy által aláírt irat igazolásával, amely tartalmazza, hogy a kötelezett átvette az iratot vagy bármely jogos indok nélkül visszautasította annak átvételét, valamint tartalmazza a kézbesítés időpontját;

c) postai kézbesítés, az átvételnek a kötelezett által aláírt és visszaküldött, az átvétel időpontját is tartalmazó átvételi elismervénnyel történő igazolásával;

d) elektronikus eszköz – mint például fax vagy e-mail – útján történő kézbesítés, az átvételnek a kötelezett által aláírt és visszaküldött, az átvétel időpontját is tartalmazó átvételi elismervénnyel történő igazolásával.

(1) Az európai fizetési meghagyás – a kézbesítés helye szerinti állam nemzeti jogával összhangban – a következő módokon is kézbesíthető a kötelezettnek:

a) személyes kézbesítés útján a kötelezett személyes címére, a kötelezettel egy háztartásban élő vagy ott alkalmazott személyeknek;

b) amennyiben a kötelezett önálló vállalkozó vagy jogi személy, személyes kézbesítés útján a kötelezett üzlethelyiségeiben a kötelezett által alkalmazott személyeknek;

d) a meghagyás letétbe helyezése útján valamely postahivatalban vagy a hatáskörrel rendelkező hatóságoknál, és a kötelezett postaládájában a letétbe helyezésről szóló írásos értesítés elhelyezésével, feltéve, hogy az írásos értesítés egyértelműen feltünteti, hogy az irat jellegét tekintve bírósági iratnak minősül, valamint hogy az értesítés joghatás tekintetében kézbesítésnek minősül, és megkezdődik a határidők számítása;

e) postai kézbesítés útján igazolás nélkül a (3) bekezdés értelmében, amennyiben a kötelezett címe a származási tagállamban van;

f) elektronikus úton, a kézbesítésről szóló automatikus visszaigazolással, feltéve, hogy a kötelezett előzetesen kifejezetten elfogadta a kézbesítés ezen módját.

(2) E rendelet alkalmazásában az (1) bekezdés szerinti kézbesítés nem elfogadható, amennyiben a kötelezett címe teljes bizonyossággal nem ismert.

(3) Az (1) bekezdés a), b), c) és d) pontja szerinti kézbesítést a következőkkel kell igazolni:

iii. amennyiben a meghagyást a kötelezettől eltérő személynek kézbesítették, ezen személy nevét és a kötelezettel való kapcsolatát;

b) az (1) bekezdés a) és b) pontja szerinti kézbesítés esetén azon személy által aláírt átvételi elismervény, akinek a meghagyást kézbesítették.

A meghagyás 13. vagy 14. cikk szerinti kézbesítése foganatosítható a kötelezett képviselőjének is.

(1) A kötelezett az európai fizetési meghagyással együtt kézhez kapott, a VI. mellékletben található „F” formanyomtatvány felhasználásával a származási bíróságnál ellentmondást nyújthat be az európai fizetési meghagyással szemben.

(2) A ellentmondást a meghagyás kötelezettnek történő kézbesítése időpontjától számított 30 napon belül kell megküldeni.

(3) A kötelezettnek az ellentmondásban nyilatkoznia kell arról, hogy vitatja a követelést, annak indokát azonban nem kell megjelölnie.

(4) A ellentmondást papíron vagy bármely más, a származási tagállam által elfogadott és a származási bíróság rendelkezésére álló kommunikációs eszközön keresztül – beleértve az elektronikus formát is – kell benyújtani.

(5) Az ellentmondást a kötelezettnek vagy adott esetben a képviselőjének alá kell írnia. Amennyiben az ellentmondást elektronikus formában nyújtják be a (4) bekezdéssel összhangban, azt az 1999/93/EK irányelv 2. cikkének 2. pontjával összhangban kell aláírni. Az aláírást – további követelmények támasztása nélkül – el kell ismerni a származási tagállamban.

(1) Amennyiben a 16. cikk (2) bekezdésében megállapított határidőn belül a kötelezett ellentmondást nyújt be, az eljárás a származási tagállam hatáskörrel rendelkező bíróságán folytatódik, kivéve, ha a jogosult kifejezetten kérte, hogy ebben az esetben az eljárást szüntessék meg. Az eljárást a következőkre vonatkozó szabályok szerint kell folytatni:

a) a kis értékű követeléseknek a 861/2007/EK rendeletben megállapított európai eljárása, amennyiben az alkalmazható; vagy

(2) Abban az esetben, ha a jogosult nem jelölte meg, hogy az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett eljárások közül melyiket alkalmazzák a követelésére az ellentmondás alapján induló eljárásban, vagy ha a jogosult a 861/2007/EK rendeletben megállapított kis értékű követelések európai eljárásának alkalmazását olyan követelést illetően kérte, amely nem tartozik az említett rendelet hatálya alá, az eljárás a megfelelő tagállami polgári peres eljárássá alakul át, kivéve, ha a jogosult kifejezetten kérte, hogy az eljárás ne alakuljon át polgári peres eljárássá.

(3) Amennyiben a jogosult az európai fizetési meghagyásos eljárással érvényesítette a követelését, a nemzeti jog egyetlen rendelkezése sem sértheti jogi helyzetét az azt követő polgári peres eljárásban.

(4) Az (1) bekezdés a) és b) pontja értelmében vett polgári peres eljárássá való átalakulásra a származási tagállam jogát kell alkalmazni.

(5) A jogosultat tájékoztatni kell arról, hogy a kötelezett élt-e ellentmondással, valamint arról, hogy az eljárás átalakul-e az (1) bekezdés szerint polgári peres eljárássá.

(1) Amennyiben a 16. cikk (2) bekezdésében megállapított határidőn belül – megfelelő időt engedve az ellentmondás beérkezéséhez – nem nyújtottak be ellentmondást a származási bírósághoz, a származási bíróság a VII. mellékletben található „G” formanyomtatvány felhasználásával haladéktalanul végrehajthatónak nyilvánítja az európai fizetési meghagyást. A bíróságnak ellenőriznie kell a kézbesítés időpontját.

(2) Az (1) bekezdés sérelme nélkül, a végrehajthatóság alaki követelményeire a származási tagállam jogát kell alkalmazni.

(3) A bíróság megküldi a jogosultnak a végrehajtható európai fizetési meghagyást.

A származási tagállamban végrehajthatóvá vált európai fizetési meghagyást a többi tagállamban végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás és az elismerés kifogásolásának bármilyen lehetősége nélkül el kell ismerni és végre kell hajtani.

(1) A 16. cikk (2) bekezdésében megállapított határidő lejártát követően a kötelezettnek jogában áll az európai fizetési meghagyás felülvizsgálatát kérni a származási tagállam hatáskörrel rendelkező bíróságától, feltéve, hogy haladéktalanul jár el, és:

i. a fizetési meghagyást a 14. cikkben előírt valamely módon kézbesítették;

és

ii. a kézbesítés – a kötelezett önhibáján kívül – nem történt meg kellő időben ahhoz, hogy védelméről gondoskodhasson,

b) a kötelezettet vis maior vagy önhibáján kívüli különleges körülmények akadályozták abban, hogy a követelés ellen ellentmondással éljen.

(2) A 16. cikk (2) bekezdésében megállapított határidő lejártát követően a kötelezett kérheti az európai fizetési meghagyás felülvizsgálatát a származási tagállam hatáskörrel rendelkező bíróságától abban az esetben is, amennyiben a fizetési meghagyást egyértelműen tévesen bocsátották ki, tekintettel az e rendeletben megállapított követelményekre, vagy egyéb különleges körülményekre.

(3) Amennyiben a bíróság – azon az alapon, hogy az (1) és (2) bekezdésben említett felülvizsgálati okok egyike sem áll fenn – a kötelezett kérelmét elutasítja, az európai fizetési meghagyás hatályban marad.

Amennyiben a bíróság úgy határoz, hogy a felülvizsgálat az (1) és (2) bekezdésben megállapított okok valamelyike alapján indokolt, az európai fizetési meghagyás semmis.

(1) E rendelet rendelkezéseinek sérelme nélkül a végrehajtási eljárásokra a végrehajtás szerinti tagállam jogát kell alkalmazni.

A végrehajthatóvá vált európai fizetési meghagyást ugyanolyan feltételek mellett kell végrehajtani, mint a végrehajtás szerinti tagállamban kibocsátott végrehajtható határozatokat.

(2) A másik tagállamban lefolytatandó végrehajtás érdekében a jogosultnak a következő iratokat kell az adott tagállam hatáskörrel rendelkező végrehajtó hatóságainak rendelkezésére bocsátania:

a) a származási bíróság által végrehajthatónak nyilvánított európai fizetési meghagyás másolata, amely megfelel az irat hitelességének megállapításához szükséges feltételeknek;

b) amennyiben szükséges, az európai fizetési meghagyás fordítása a végrehajtás szerinti tagállam hivatalos nyelvén, vagy amennyiben az érintett tagállamban több hivatalos nyelv van, a kért végrehajtás helyén folyó bírósági eljárások hivatalos nyelvén vagy hivatalos nyelveinek egyikén, az adott tagállam jogával összhangban, vagy egy másik olyan nyelven, amelyet a végrehajtás szerinti tagállam elfogadhatóként jelöl meg. Valamennyi tagállam megjelölheti az Európai Unió intézményeinek azon, saját hivatalos nyelvétől vagy nyelveitől eltérő hivatalos nyelvét vagy nyelveit, amelyeket az európai fizetési meghagyás nyelveként elfogad. A fordítást valamely tagállamban erre feljogosított személynek hitelesítenie kell.

(3) Az egyik tagállamban a másik tagállamban kibocsátott európai fizetési meghagyás végrehajtását kérelmező jogosult nem kötelezhető – függetlenül annak elnevezésétől – biztosíték, óvadék vagy letét megfizetésére azzal az indokkal, hogy külföldi állampolgár, vagy hogy nem rendelkezik állandó lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel a végrehajtás szerinti tagállamban.

(1) A végrehajtást a kötelezett kérelme alapján a végrehajtás szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező bírósága elutasítja, amennyiben az európai fizetési meghagyás összeegyeztethetetlen valamely tagállamban vagy harmadik országban hozott bármely korábbi határozattal vagy meghagyással, feltéve hogy:

b) a korábbi határozat megfelel a végrehajtás szerinti tagállamban való elismeréséhez szükséges feltételeknek;

c) az összeegyeztethetetlenséget a származási tagállamban bírósági eljárás keretében nem lehetett volna kifogásként felhozni.

(2) A végrehajtást kérelemre szintén el kell utasítani ha és amennyiben a kötelezett megfizette a jogosultnak az európai fizetési meghagyásban megítélt összeget.

(3) A végrehajtás szerinti tagállamban az európai fizetési meghagyás érdemi felülvizsgálatának nincs helye.

Amennyiben a kötelezett a 20. cikkel összhangban kérelmezi a felülvizsgálatot, a végrehajtás szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező bírósága a kötelezett kérelmére:

(1) Amennyiben valamely tagállamban a 17. cikk (1) bekezdésének a) vagy b) pontja szerinti polgári peres eljárás eljárási illetéke megegyezik az európai fizetési meghagyásos eljárás eljárási illetékével, vagy meghaladja azt, az európai fizetési meghagyásos eljárás és a 17. cikk (1) bekezdése szerinti, ellentmondás alapján induló polgári peres eljárás teljes eljárási illetéke nem haladhatja meg az említett tagállamban indított olyan eljárás illetékét, amelyet nem előzött meg európai fizetési meghagyásos eljárás.

A 17. cikk (1) bekezdésének a) vagy b) pontja szerinti, ellentmondás alapján induló polgári peres eljárásért a tagállamokban további eljárási illeték nem róható ki, amennyiben az adott tagállamban az ilyen eljárások eljárási illetéke alacsonyabb, mint az európai fizetési meghagyásos eljárás eljárási illetéke.

(2) E rendelet alkalmazásában az eljárási illeték a bíróságnak fizetendő illetékeket és költségeket foglalja magában, amelyek összegét a nemzeti joggal összhangban állapítják meg.

Minden olyan eljárási kérdésben, amelyről ez a rendelet kifejezetten nem rendelkezik, a nemzeti jogot kell alkalmazni.

Ez a rendelet nem érinti a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről szóló, 2000. május 29-i 1348/2000/EK tanácsi rendelet ( 3 ) alkalmazását.

A tagállamok különösen a 2001/470/EK tanácsi határozattal ( 4 ) összhangban létrehozott polgári és kereskedelmi ügyekkel foglalkozó Európai Igazságügyi Hálózaton keresztül együttműködnek annak érdekében, hogy tájékoztassák a nyilvánosságot és a szakmai köröket:

A joghatóságra, felülvizsgálati eljárásokra, kommunikációs eszközökre és nyelvekre vonatkozó tájékoztatás

(1) A tagállamok 2008. június 12-ig tájékoztatják a Bizottságot a következőkről:

b) a felülvizsgálati eljárás, valamint a 20. cikk alkalmazása tekintetében hatáskörrel rendelkező bíróságok,

c) a európai fizetési meghagyásos eljárás céljaira elfogadott és a bíróságok rendelkezésére álló kommunikációs eszközök,

A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az ezen adatokat érintő bármely változásról.

(2) A Bizottság az (1) bekezdéssel összhangban megküldött információkat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzététel révén és bármely más megfelelő eszköz útján nyilvánosan hozzáférhetővé teszi.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 31. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el az I – VII. melléklet módosítására vonatkozóan.

(1) A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására.

(2) A Bizottság 30. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása határozatlan időre szól, 2016. január 13-tól kezdődő hatállyal.

(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 30. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról.

(5) A 30. cikk értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

A Bizottság 2013. december 12-ig részletes jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, valamint az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak az európai fizetési meghagyásos eljárás működésének felülvizsgálatáról. A jelentés az eljárás addigi működésének értékelését és minden tagállam tekintetében kibővített hatástanulmányt tartalmaz.

Ebből a célból, valamint annak biztosítása érdekében, hogy megfelelően figyelembe vegyék az Európai Unióban érvényesülő legjobb gyakorlatot, amely tükrözi a jobb jogszabályalkotás elveit, a tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az európai fizetési meghagyásos eljárás határokon átnyúló működésével kapcsolatban. E tájékoztatás kiterjed az eljárási illetékekre, az eljárás gyorsaságára, hatékonyságára, könnyű alkalmazhatóságára, valamint a tagállamok belső fizetési meghagyásos eljárásaira.

A Bizottság jelentéséhez adott esetben a rendelet kiigazítására irányuló javaslatokat kell csatolni.

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2008. december 12-től kell alkalmazni, a 28., 29., 30. és a 31. cikk kivételével, amelyeket 2008. június 12-től kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó a tagállamokban az Európai Közösséget létrehozó szerződésnek megfelelően.

( 1 ) HL L 12., 2001.1.16., 1. o. A legutóbb a 2245/2004/EK bizottsági rendelettel (HL L 381., 2004.12.28., 10. o.) módosított rendelet.

		Hivatalos Lap
		Szám	Oldal	Dátum
►M1	A BIZOTTSÁG 936/2012/EU RENDELETE (2012. október 4.)	L 283	1	16.10.2012
►M2	A TANÁCS 517/2013/EU RENDELETE (2013. május 13.)	L 158	1	10.6.2013
►M3	AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2015/2421 RENDELETE (2015. december 16.)	L 341	1	24.12.2015
►M4	A BIZOTTSÁG (EU) 2017/1260 FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE (2017. június 19.)	L 182	20	13.7.2017

►C1	Helyesbítés, HL L 107, 17.4.2013, o 7 (936/2012)
►C2	Helyesbítés, HL L 033, 10.2.2016, o 39 (1896/2006/EK)