02004R0785 — HU — 30.07.2020 — 004.001


Ez a dokumentum kizárólag tájékoztató jellegű és nem vált ki joghatást. Az EU intézményei semmiféle felelősséget nem vállalnak a tartalmáért. A jogi aktusoknak – ideértve azok bevezető hivatkozásait és preambulumbekezdéseit is – az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett és az EUR-Lex portálon megtalálható változatai tekintendők hitelesnek. Az említett hivatalos szövegváltozatok közvetlenül elérhetők az ebben a dokumentumban elhelyezett linkeken keresztül

►B

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 785/2004/EK RENDELETE

(2004. április 21.)

a légifuvarozókra és légi járművek üzemben tartóira vonatkozó biztosítási követelményekről

(HL L 138, 2004.4.30., 1. o)

Módosította:

 

 

Hivatalos Lap

  Szám

Oldal

Dátum

 M1

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1137/2008/EK RENDELETE (2008. október 22.)

  L 311

1

21.11.2008

 M2

A BIZOTTSÁG 285/2010/EU RENDELETE (2010. április 6.)

  L 87

19

7.4.2010

►M3

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2019/1243 RENDELETE (2019. június 20.)

  L 198

241

25.7.2019

►M4

A BIZOTTSÁG (EU) 2020/1118 FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE (2020. április 27.)

  L 243

1

29.7.2020




▼B

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 785/2004/EK RENDELETE

(2004. április 21.)

a légifuvarozókra és légi járművek üzemben tartóira vonatkozó biztosítási követelményekről



1. cikk

Célkitűzés

(1)  E rendelet célja az utasok, a poggyász, a rakomány és harmadik felek tekintetében a légifuvarozókra és a légi járművek üzemben tartóira vonatkozó biztosítási minimumkövetelmények meghatározása.

(2)  A postai küldemények szállítása tekintetében a biztosítási követelményeket a 2407/92/EGK rendelet és a tagállamok nemzeti jogszabályai határozzák meg.

2. cikk

Alkalmazási kör

(1)  Ezt a rendeletet a Szerződés hatálya alá tartozó bármely tagállam területén belül, területére, területéről vagy területe felett repülést végző valamennyi légifuvarozóra és légijármű-üzembentartóra kell alkalmazni.

(2)  Ezt a rendeletet nem kell alkalmazni a következőkre:

a) 

az 1944. december 7-én Chicagóban megkötött, a nemzetközi polgári repülésről szóló egyezmény 3. cikkének b) pontjában említett állami légi járművek;

b) 

a 20 kg MTOM-nél kisebb tömegű légijármű-modellek;

c) 

lábról indítható repülőgépek (beleértve a motoros siklóernyőket és sárkányrepülőket);

d) 

kötött ballonok;

e) 

sárkányok;

f) 

ejtőernyők (beleértve a vontatott ejtőernyőket is);

g) 

500 kg MTOM-nél kisebb tömegű légi járművek, beleértve a vitorlázó repülőgépeket is, valamint az ultrakönnyű repülőgépek, amelyeket:

— 
nem kereskedelmi célokra használnak, illetve
— 
helyi repülésoktatásra használnak, amelynek keretében nem lépnek át nemzetközi határokat,

amennyiben a háború és terrorizmus kockázatához kapcsolódó, az e rendeletben megállapított biztosítási követelményekről van szó.

(3)  E rendeletnek a gibraltári repülőtérre történő alkalmazása nem sérti a Spanyol Királyság, illetve az Egyesült Királyság álláspontját abban a nézeteltérésben, amely a két ország között az azon terület feletti fennhatóságra vonatkozóan áll fenn, amelyen a repülőtér található.

(4)  E rendeletnek a gibraltári repülőtérre történő alkalmazását mindaddig felfüggesztik, amíg a Spanyol Királyság és az Egyesült Királyság külügyminiszterének 1987. december 2-i közös nyilatkozatában foglalt megállapodás hatályba nem lép. Spanyolország és az Egyesült Királyság kormánya értesíti a Tanácsot e hatálybalépés időpontjáról.

3. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

a) 

„légifuvarozó”: érvényes működési engedéllyel rendelkező légiközlekedési vállalkozás;

b) 

„közösségi légifuvarozó”: valamely tagállam által a 2407/92/EGK rendeletnek megfelelően kiadott működési engedéllyel rendelkező légifuvarozó;

c) 

„légi jármű üzemben tartója”: az a személy vagy szervezet, aki, illetve amely számára anélkül, hogy légifuvarozó lenne, valamely légi jármű használatra vagy üzemeltetésre folyamatosan ténylegesen rendelkezésre áll; vélelmezetten az a természetes vagy jogi személy az üzemben tartó, akinek, illetve amelynek a neve alatt a légi járművet lajstromba vették, kivéve, ha ez a személy bizonyítani tudja, hogy az üzemben tartó valamely más személy;

d) 

„repülés”:

— 
az utasok és a fel nem adott poggyász esetében az utas légi járművel történő szállításának időtartama, beleértve a beszállást és kiszállást is,
— 
a rakomány és a feladott poggyász esetében a poggyász és a rakomány légifuvarozó részére történő átadásának időpontjától a poggyász és a rakomány jogosult címzettjének történő kézbesítése időpontjáig terjedő időszak,
— 
harmadik felek esetében valamely légi jármű használata attól a pillanattól kezdve, hogy annak hajtóműveit gurulás vagy kifejezetten felszállás céljából beindítják, addig a pillanatig, amikor az földet ért és a hajtóművel teljesen leálltak; továbbá a légi jármű vontató vagy toló járművekkel, illetve a légi járművek meghajtására és felemelésére szolgáló erők, különösen légáramlás révén történő mozgatása;
e) 

„SDR”: a nemzetközi valutaalap (IMF) által meghatározott különleges lehívási jog (Special Drawing Right);

f) 

„MTOM”: maximális felszállótömeg, amely az egyes légijármű-típusokra egyedileg, a légi jármű légialkalmassági bizonyítványában meghatározott, hitelesített tömeg;

g) 

„utas”: minden személy, aki valamely járaton a légifuvarozó vagy a légi jármű üzemben tartója beleegyezésével utazik, kivéve a pilótafülkében és a fedélzeten szolgálatot teljesítő személyzetet;

h) 

„harmadik fél”: minden természetes vagy jogi személy, kivéve az utasokat, valamint a pilótafülkében és a fedélzeten szolgálatot teljesítő személyeket;

i) 

„kereskedelmi tevékenység”: ellenszolgáltatás fejében végzett tevékenység.

4. cikk

Biztosítási alapelvek

(1)  A 2. cikkben említett légifuvarozóknak és légijármű-üzembentartóknak e rendeletnek megfelelően biztosítást kell kötniük az utasokra, a poggyászra, a rakományra és harmadik felekre vonatkozó, a repüléshez kapcsolódó sajátos felelősségükre tekintettel. A biztosításnak ki kell terjednie a háborús cselekmények, a terrorizmus, a repülőgép-eltérítés, a szabotázsakciók, a légi jármű jogellenes hatalomba kerítése, valamint a zavargások kockázatára.

(2)  A légifuvarozók és a légi járművek üzemben tartói gondoskodnak róla, hogy a biztosítás valamennyi járatukra kiterjedjen, függetlenül attól, hogy a légi járművet tulajdonjog vagy valamely bérleti megállapodás keretében, közösen, franchise-rendszerben, helymegosztási (code-share) megállapodással vagy más hasonló megállapodás alapján üzemeltetik-e.

(3)  Ez a rendelet nem sérti az alábbiakból eredő felelősséggel kapcsolatos szabályokat:

— 
nemzetközi egyezmények, amelyeknek a tagállamok és/vagy a Közösség részes felei,
— 
a közösségi jog, valamint
— 
a tagállamok nemzeti joga.

5. cikk

A rendelet betartása

(1)  A 2. cikkben említett légifuvarozók, illetve szükség esetén a légijármű-üzembentartók az érintett tagállam illetékes hatóságánál letétbe helyezett biztosítási igazolással vagy egyéb, az érvényes biztosítás meglétét igazoló okirattal bizonyítják, hogy megfelelnek az e rendeletben meghatározott biztosítási követelményeknek.

(2)  E cikk alkalmazásában „érintett tagállam” az a tagállam, amely a közösségi légifuvarozónak a működési engedélyt kiadta, illetve amelyben a légi jármű üzemben tartójának légi járművét lajstromba vették. A nem közösségi légifuvarozók és a Közösségen kívül lajstromba vett légi járművek üzemben tartói esetében az „érintett tagállam” az a tagállam, amelybe vagy amelyből a járatokat működtetik.

(3)  Az (1) bekezdéstől eltérve, azok a tagállamok, amelyek felett a járatok átrepülnek, kötelezhetik a 2. cikkben említett légifuvarozókat és légijármű-üzembentartókat az e rendeletnek megfelelő érvényes biztosítás igazolására.

(4)  A közösségi légifuvarozók és a Közösségben nyilvántartásba vett légijármű-üzembentartók tekintetében a (2) bekezdésben említett tagállamban letétbe helyezett, biztosítást igazoló okirat a 8. cikk (6) bekezdése alkalmazásának sérelme nélkül valamennyi tagállamra vonatkozóan elegendő.

(5)  Olyan kivételes helyzetekben, amikor a biztosítási piac nem működik megfelelően, a Bizottság a 9. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően meghatározhatja az (1) bekezdés alkalmazásához megfelelő intézkedéseket.

6. cikk

Az utasokra, a poggyászra és a rakományra vonatkozó felelősségbiztosítás

(1)  Az utasokra vonatkozó felelősség tekintetében a biztosítási fedezet minimális összege utasonként 250 000 SDR. Mindazonáltal 2 700  kg vagy annál kisebb maximális felszállótömegű légi jármű nem kereskedelmi jellegű üzemeltetése esetében a tagállam ennél alacsonyabb szintű minimális biztosítási fedezetet is megállapíthat, feltéve, hogy a szóban forgó fedezet eléri az utasonkénti 100 000 SDR értékét.

▼M4

(2)  A poggyászra vonatkozó felelősség tekintetében a biztosítási fedezet minimális értéke kereskedelmi tevékenység esetén utasonként 1 288 SDR.

(3)  A rakományra vonatkozó felelősség tekintetében a biztosítási fedezet minimális értéke kereskedelmi tevékenység esetén kilogrammonként 22 SDR.

▼B

(4)  Az (1), (2) és (3) bekezdést nem kell alkalmazni a nem közösségi légifuvarozók, illetve a Közösségen kívül lajstromba vett légi járműveket használó üzemben tartók által indított, a tagállamok területe felett áthaladó járatokra, amennyiben az nem jár az említett területen történő le- és felszállással.

▼M3

(5)  A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 8a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el abból a célból, hogy módosítsa az e cikk (1), (2) és (3) bekezdésében említett értékeket olyan esetekben, amikor azt a vonatkozó nemzetközi megállapodások módosításai szükségessé teszik.

▼B

7. cikk

Harmadik felekre vonatkozó felelősségbiztosítás

(1)  



Kategória

MTOM (kg)

Minimális biztosítás (millió SDR)

1

< 500

0,75

2

< 1000

1,5

3

< 2700

3

4

< 6000

7

5

< 12000

18

6

< 25000

80

7

< 50000

150

8

< 200000

300

9

< 500000

500

10

≥ 500000

700

Ha a harmadik feleknek háború vagy terrorizmus kockázata folytán okozott kárra vonatkozó biztosítási fedezet bármely időpontban balesetenként külön-külön nem áll a légifuvarozó vagy a légi jármű üzemben tartója rendelkezésére, a légifuvarozó vagy a légi jármű üzemben tartója az e kockázatok biztosítására vonatkozó kötelezettségének káresemény alapú biztosítási fedezettel is eleget tehet. A Bizottság gondosan figyelemmel kíséri ennek a rendelkezésnek az alkalmazását, annak biztosítására, hogy az összevont limit legalább egyenlő legyen a táblázatban foglalt megfelelő értékekkel.

▼M3

(2)  A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 8a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el abból a célból, hogy módosítsa az e cikk (1) bekezdésében említett értékeket olyan esetekben, amikor azt a vonatkozó nemzetközi megállapodások módosításai szükségessé teszik.

▼B

8. cikk

Végrehajtás és szankciók

(1)  A tagállamok gondoskodnak róla, hogy a 2. cikkben említett légifuvarozók és légijármű-üzembentartók betartsák e rendeletet.

(2)  Az (1) bekezdés alkalmazásában és a (7) bekezdés sérelme nélkül az átrepülő nem közösségi légifuvarozók, illetve a Közösségen kívül lajstromba vett légi járművek esetében, amennyiben nem történik le-, illetve felszállás a tagállamok területén, valamint az ilyen járművek által végrehajtott nem kereskedelmi célú leszállások esetében az érintett tagállam kérheti az igazolást az e rendeletben megállapított biztosítási követelményeknek való megfelelésről.

(3)  Szükség esetén a tagállamok a légifuvarozótól, a légi jármű üzemben tartójától vagy az érintett biztosítótól további bizonyítékot kérhetnek.

(4)  Az e rendelet megsértéséért kiszabott szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

(5)  A közösségi légifuvarozók tekintetében ezek a szankciók magukban foglalhatják a működési engedélynek a közösségi jogszabályok megfelelő rendelkezéseire is tekintettel és azoknak megfelelően történő visszavonását is.

(6)  A nem közösségi légifuvarozók és a Közösségen kívül lajstromba vett légi járművek esetében a szankciók magukban foglalhatják a valamely tagállam területén történő leszállás jogának megtagadását is.

(7)  Ha a tagállamok úgy ítélik meg, hogy az e rendeletben foglalt feltételek nem teljesülnek, mindaddig nem adnak felszállási engedélyt a légi járműnek, amíg az érintett légifuvarozó vagy légijármű-üzembentartó nem bizonyítja e rendeletnek megfelelően a kellő biztosítás meglétét.

▼M3

8a. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit ez a cikk határozza meg.

(2)  A Bizottságnak a 6. cikk (5) bekezdésében és a 7. cikk (2) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól 2019. július 26-tól kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam letelte előtt jelentést készít a felhatalmazásról. A felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra, amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal minden egyes időtartam letelte előtt.

(3)  Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 6. cikk (5) bekezdésében és a 7. cikk (2) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban ( 1 ) foglalt elveknek megfelelően konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.

(5)  A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(6)  A 6. cikk (5) bekezdése és a 7. cikk (2) bekezdése értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

▼B

9. cikk

Bizottsági eljárás

(1)  A Bizottságot munkájában a közösségi légifuvarozók Közösségen belüli légi útvonalakhoz jutásáról szóló, 1992. július 23-i 2408/92/EGK tanácsi rendelet ( 2 ) 11. cikkével létrehozott bizottság segíti.

(2)  Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni, az említett határozat 8. cikkére tekintettel.

Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében megállapított időtartam három hónap.

▼M3 —————

▼B

(4)  A Bizottság továbbá konzultálhat a bizottsággal az e rendelet alkalmazásával kapcsolatos bármely egyéb kérdésben.

10. cikk

Jelentéstétel és együttműködés

(1)  A Bizottság az e rendeletben foglaltak megvalósulásáról 2008. április 30-áig jelentést nyújt be az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz.

(2)  A Bizottság kérésére a tagállamok az e rendelet alkalmazására vonatkozó információkat szolgáltatnak a Bizottság számára.

11. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjábanvaló kihirdetését követő tizenkét hónappal lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.



( 1 ) HL L 123., 2016.5.12., 1. o.

( 2 ) HL L 240., 1992.8.24., 8. o. A legutóbb az 1882/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 284., 2003.10.31., 1. o.) módosított rendelet.