2004L0054 — HU — 07.08.2009 — 001.001
Ez a dokumentum kizárólag tájékoztató jellegű, az intézmények semmiféle felelősséget nem vállalnak a tartalmáért
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2004/54/EK IRÁNYELVE (2004. április 29.) a transzeurópai közúthálózat alagútjaira vonatkozó biztonsági minimumkövetelményekről (HL L 167, 30.4.2004, p.39) |
Módosította:
|
|
Hivatalos Lap |
||
No |
page |
date |
||
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 596/2009/EK RENDELETE (2009. június 18.) |
L 188 |
14 |
18.7.2009 |
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2004/54/EK IRÁNYELVE
(2004. április 29.)
a transzeurópai közúthálózat alagútjaira vonatkozó biztonsági minimumkövetelményekről
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 71. cikke (1) bekezdésére,
tekintettel a Bizottság javaslatára,
tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére ( 1 ),
tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére ( 2 ),
a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően ( 3 ),
mivel:
(1) |
Az „Európai Közlekedéspolitika 2010-ig: ideje határozni” című, 2001. szeptember 12-i fehér könyvében a Bizottság bejelentette, hogy javaslatot tesz a transzeurópai közúti hálózat alagútjaira vonatkozó biztonsági minimumkövetelményekre. |
(2) |
A közlekedési rendszer, nevezetesen a transzeurópai közlekedési hálózat fejlesztésére vonatkozó közösségi iránymutatásokról szóló, 1996. július 23-i 1692/96/EK európai parlamenti és tanácsi határozattal ( 4 ) meghatározott transzeurópai közúthálózat kiemelkedő fontosságú az európai integráció támogatásában és az európai állampolgárok jóléte magas szintjének biztosításában. Az Európai Közösség felelős azért, hogy garantálja a transzeurópai közúthálózaton a biztonság, a szolgáltatások és a kényelem magas, egységes és állandó szintjét. |
(3) |
Az 500 m-t meghaladó hosszúságú alagutak fontos építmények, amelyek Európa nagy területei között teszik lehetővé a kommunikációt, és meghatározó szerepet játszanak a régiók gazdaságának működésében és fejlődésében. |
(4) |
Az Európai Tanács több alkalommal, és nevezetesen a 2001. december 14-én és 15-én Laekenben megtartott ülésén kiemelte az alagutak biztonságának javítását szolgáló intézkedések megtételének sürgősségét. |
(5) |
2001. november 30-án Ausztria, Franciaország, Németország, Olaszország és Svájc közlekedési miniszterei Zürichben találkoztak, és közös nyilatkozatot fogadtak el, amelyben javasolták a hosszú alagutakban a biztonság javításával foglalkozó, legfrissebb harmonizált követelményekről szóló nemzeti jogszabályok összehangolását. |
(6) |
Miután a javasolt intézkedés célját, nevezetesen a közúti alagutakban valamennyi európai állampolgár egységes, állandó és magas színvonalú védelmének a megvalósítását tagállami szinten nem lehet kielégítő módon elérni, és éppen ezért a harmonizáció szükséges szintje révén jobban megvalósítható közösségi szinten, a Közösség intézkedéseket fogadhat el a Szerződés 5. cikkében megfogalmazott szubszidiaritás elvével összhangban. Az említett cikkben megfogalmazott arányosság elvével összhangban ez az irányelv nem lép túl azon, amely a célkitűzés eléréséhez szükséges. |
(7) |
A közelmúltban bekövetkezett alagútbalesetek hangsúlyozzák ezek fontosságát emberi, gazdasági és kulturális összefüggésben. |
(8) |
Egyes, Európában régóta üzemben lévő alagutakat még akkor terveztek, amikor a műszaki lehetőségek és a közlekedés feltételei nagymértékben eltértek a maiaktól. Így biztonsági szintjeik is eltérők, amelyet orvosolni kell. |
(9) |
Az alagutak biztonsága számos intézkedést követel meg, amelyek többek között az alagút geometriájához és kialakításához, a biztonsági berendezésekhez (ideértve a közúti jelzéseket), a forgalomszervezéshez, a segélyszolgálatok képzéséhez, az események kezeléséhez, a használóknak az alagutakban tanúsítandó optimális viselkedésről adott tájékoztatáshoz és a felelős hatóságok, valamint a segélyszolgálatok, például a rendőrség, a tűzoltóság és a mentőcsapatok közötti jobb kommunikációhoz kapcsolódnak. |
(10) |
Amint az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottsága (UNECE) munkájával már világossá tette, az alagutak biztonságában meghatározó szempont a közutakon közlekedők viselkedése. |
(11) |
A biztonsági intézkedésekkel lehetővé kell tenni az eseményekben érintett személyek számára, hogy elmenekülhessenek, a közúton közlekedők számára, hogy azonnal cselekedhessenek, megelőzve ezzel a súlyosabb következményeket, biztosítani kell a segélyszolgálatok számára, hogy hatékonyan tudjanak cselekedni és megvédjék a környezetet, valamint korlátozzák az anyagi kárt. |
(12) |
Az ezzel az irányelvvel végrehajtott fejlesztések révén minden használó számára javulnak a biztonsági feltételek, ideértve a fogyatékkal élőket is. Mivel azonban a fogyatékkal élők vészhelyzetben csak nagyobb nehézségek árán tudnak menekülni, különös figyelmet kell fordítani biztonságukra. |
(13) |
Egy kiegyensúlyozott megközelítés végrehajtása érdekében, illetve az intézkedések magas költsége miatt, meg kell határozni a minimális biztonsági berendezéseket, figyelembe véve minden egyes alagút esetében a forgalom típusát és várható volumenét. |
(14) |
Nemzetközi testületek, mint például az Útügyi Világszövetség és az UNECE, régóta felbecsülhetetlen értékű ajánlásokat tesznek, hogy hozzájáruljanak a közúti alagutak biztonsági berendezéseinek és a közlekedési szabályoknak a továbbfejlesztéséhez és összehangolásához. Mivel azonban ezek az ajánlások nem kötelezőek, az általuk kínált lehetőségek csak akkor maximalizálhatók, ha a bennük meghatározott követelményeket jogszabályok révén kötelezővé teszik. |
(15) |
A magas biztonsági szint fenntartásához az alagutak biztonsági létesítményeinek megfelelő karbantartása szükséges. Módszeresen meg kell szervezni a tagállamok között a modern biztonsági technikákra vonatkozó információk és a balesetekre/eseményekre vonatkozó adatok cseréjét. |
(16) |
A tagállamoknak nemzeti, regionális vagy helyi szinten egy vagy több hatóságot kell kijelölniük, amelyek felelősek azért, hogy az alagutak biztonságának valamennyi szempontja teljesüljön, annak érdekében, hogy az ebben az irányelvben szereplő követelményeket az alagútkezelők megfelelő módon alkalmazzák. |
(17) |
Ennek az irányelvnek a végrehajtásához rugalmas és progresszív ütemezésre van szükség. Ez lehetővé teszi a legsürgősebb munkálatok elvégzését anélkül, hogy jelentős zavar keletkezne közlekedési rendszerben, vagy szűk keresztmetszetek alakulnának ki a közmunkákban a tagállamokban. |
(18) |
A meglévő alagutak felújítási költsége tagállamonként jelentősen eltérő lehet, különösen földrajzi okokból, és a tagállamoknak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az ebben az irányelvben megfogalmazott követelményeknek való megfeleléshez szükséges felújítási munkálatokat lépcsőzetesen hajtsák végre, amennyiben területükön az alagutak sűrűsége jóval meghaladja az európai átlagot. |
(19) |
A már működő alagutak, vagy azok esetében, amelyek terveit már jóváhagyták, de amelyeket ennek az irányelvnek a hatálybalépését követő 24 hónapon belül nem adták át a forgalomnak, a tagállamok részére lehetővé kell tenni, hogy az irányelv követelményeinek alkalmazása helyett alternatívaként kockázatcsökkentő intézkedéseket fogadjanak el, amennyiben az alagútban ésszerű költséggel nem lehetséges szerkezeti megoldások alkalmazása. |
(20) |
Az alagutak biztonságának javításához további műszaki fejlődés szükséges. Olyan eljárást kell bevezetni, amely lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy az irányelv követelményeit a műszaki fejlődéshez igazítsa. Ezt az eljárást kell alkalmazni egy harmonizált kockázatelemzési módszer elfogadásához is. |
(21) |
Az ennek az irányelvnek a végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal ( 5 ) összhangban kell elfogadni. |
(22) |
A tagállamoknak jelentést kell benyújtaniuk a Bizottsághoz azokról az intézkedésekről, amelyeket ezen irányelv követelményeinek való megfelelés érdekében terveznek elfogadni, figyelembe véve a munkálatok közösségi szintű összehangolását a forgalmi zavarok csökkentése érdekében. |
(23) |
Amennyiben az irányelv követelményei egy tervezési vagy építési szakaszban lévő alagút esetében szükségessé teszik egy második alagútvágat megépítését, ezt a megépítendő második alagútvágatot új alagútnak kell tekinteni. Ugyanez érvényes, ha az irányelv követelményei szükségessé teszik új, jogilag kötelező tervezési eljárás megindítását, ideértve az összes kapcsolódó intézkedésre vonatkozóan az építési engedéllyel kapcsolatos meghallgatásokat. |
(24) |
A megfelelő fórumokon tovább kell folytatni a munkát annak érdekében, hogy nagymértékben harmonizálják az alagutakban a változtatható feliratú tájékoztató táblákon elhelyezett jelzéseket és piktogramokat. A tagállamokat ösztönözni kell arra, hogy harmonizálják a területükön lévő valamennyi alagút esetében a felhasználói interfészt. |
(25) |
A tagállamokat ösztönözni kell arra, hogy hasonló biztonsági szinteket valósítsanak meg a területükön lévő olyan közúti alagutak esetében is, amelyek nem képezik a transzeurópai közúthálózat részét, és következésképpen nem tartoznak ennek az irányelvnek az alkalmazási körébe. |
(26) |
A tagállamokat ösztönözni kell arra, hogy olyan nemzeti rendelkezéseket dolgozzanak ki, amelyek az alagutakban magasabb biztonsági szintet biztosítanak, |
ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:
1. cikk
Tárgy és alkalmazási kör
(1) Ennek az irányelvnek a célja a transzeurópai közúthálózat alagútjaiban az úthasználók számára minimális biztonsági szint biztosítása, az olyan kritikus események megelőzésével, amelyek veszélyeztethetik az emberi életet, a környezetet és az alagút berendezéseit, valamint balesetek esetén védelem biztosításával.
(2) Ez az irányelv a transzeurópai közúthálózat minden olyan alagútjára alkalmazandó, amelynek hossza meghaladja az 500 métert, tekintet nélkül arra, hogy az már működik, építik vagy tervezik.
2. cikk
Fogalommeghatározások
Ennek az irányelvnek az alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:
1. „transzeurópai közúthálózat”: az 1692/96/EK határozat I. mellékletének 2. szakaszában meghatározott közúthálózat, amelyet az említett határozat II. melléklete ír le és/vagy térképei ábrázolnak;
2. „segélyszolgálat”: minden helyi szolgálat, akár állami, akár magánkézben lévő vagy az alagút üzemeltetői állományába tartozó szolgálat, amely baleset esetén beavatkozik, ideértve a rendőrséget, tűzoltóságot és a mentőcsapatokat;
3. „alagút hossza”: az alagút teljesen lefedett részén mért leghosszabb forgalmi sáv hossza.
3. cikk
Biztonsági intézkedések
(1) A tagállamok biztosítják, hogy az irányelv alkalmazási körébe tartozó, területükön lévő alagutak megfelelnek az I. mellékletben megállapított biztonsági minimumkövetelményeknek.
(2) Amennyiben egyes, az I. mellékletben megállapított szerkezeti követelményeket csak olyan műszaki megoldásokkal lehetne teljesíteni, amelyek nem kivitelezhetőek, vagy kivitelezésük aránytalan költséggel járna, a 4. cikkben említett közigazgatási hatóság a követelmények alkalmazása helyett alternatívaként elfogadhatja kockázatcsökkentő intézkedések végrehajtását, amennyiben az alternatív intézkedések azonos értékű, vagy jobb védelmet biztosítanak. Ezen intézkedések hatékonyságát a 13. cikk rendelkezéseivel összhangban kockázatelemzéssel kell alátámasztani. A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az alternatívaként elfogadott kockázatcsökkentő intézkedésekről, és azokat indoklással támasztják alá. Ez a bekezdés nem alkalmazandó a 9. cikkben említett, tervezési szakaszban lévő alagutakra.
(3) A tagállamok előírhatnak szigorúbb követelményeket is, amennyiben ezek nem ütköznek az ebben az irányelvben meghatározott követelményekbe.
4. cikk
Közigazgatási hatóság
(1) A tagállamok közigazgatási hatóságot (hatóságokat) jelölnek ki, a továbbiakban: közigazgatási hatóság, amely felel azért, hogy az alagút biztonságának valamennyi szempontja teljesüljön, és amely az irányelvnek való megfelelés érdekében megteszi a szükséges lépéseket.
(2) A közigazgatási hatóság felállítható nemzeti, regionális vagy helyi szinten.
(3) A transzeurópai közúthálózatba tartozó, egy tagállam területén található alagút egy közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. A két tagállam területén található alagutak esetében mindegyik tagállam kijelöl egy-egy közigazgatási hatóságot, vagy alternatívaként a két tagállam közös közigazgatási hatóságot jelölhet ki. Amennyiben két különböző közigazgatási hatóság jár el, feladatai ellátása során illetékességi körében bármelyik hatóság csak a másik előzetes egyetértésével fogadhat el határozatot az alagút biztonságát illetően.
(4) A közigazgatási hatóság az alagutakat a II. mellékletben megállapított eljárás szerint helyezi üzembe.
(5) A nemzeti szinten e tárgyban elfogadott további rendelkezések sérelme nélkül, a közigazgatási hatóság jogosult arra, hogy felfüggessze vagy korlátozza az alagút működését, ha a biztonsági követelmények nem teljesülnek. Meghatározza azokat a feltételeket, amelyek teljesülése esetén a rendes forgalom helyreállítható.
(6) A közigazgatási hatóság gondoskodik a következő feladatok ellátásáról:
a) alagutak rendszeres vizsgálata és ellenőrzése és az ezekre vonatkozó biztonsági követelmények meghatározása;
b) a segélyszolgálatok képzésére és felszerelésére vonatkozó szervezeti és működési rendszerek felállítása (ideértve a vészhelyzeti intézkedési terveket is);
c) vészhelyzetben az alagút azonnali lezárási eljárásának a meghatározása;
d) a szükséges kockázatcsökkentő intézkedések végrehajtása.
(7) Amennyiben a közigazgatási hatóságként megjelölt testületek az e cikkben említett kijelölésüket megelőzően is léteztek, ezek a közigazgatási hatóságok tovább folytathatják korábbi tevékenységeiket, amennyiben megfelelnek ennek az irányelvnek.
5. cikk
Alagútkezelő
(1) Az olyan alagutak esetében, amelyek egy tagállam területén találhatók, függetlenül attól, hogy azokat tervezik, építik vagy már üzemeltetik, a közigazgatási hatóság alagútkezelőként állami vagy magántestületet jelölhet ki az adott szakaszban lévő alagút kezelésére. A közigazgatási hatóság saját maga is elláthatja ezt a feladatot.
(2) Azoknak az alagutaknak az esetében, amelyek két tagállam területén találhatók, a két közigazgatási hatóság vagy a közös közigazgatási hatóság csak egyetlen testületet ismerhet el, amely az alagút üzemeltetéséért felelős.
(3) Az alagút kezelője minden jelentős, az alagútban bekövetkező eseményről vagy balesetről jelentést készít. A jelentést legfeljebb egy hónapon belül továbbítja a 6. cikkben említett biztonsági tiszthez, a közigazgatási hatósághoz és a segélyszolgálatokhoz.
(4) Amennyiben vizsgálati jelentés készül, amelyben elemzik a (3) bekezdésben említett esemény vagy baleset körülményeit, illetve az ennek alapján levont következtetéseket, az alagútkezelő ezt a jelentést annak kézhezvételétől számítva legkésőbb egy hónapon belül továbbítja a biztonsági tiszthez, a közigazgatási hatósághoz és a segélyszolgálatokhoz.
6. cikk
Biztonsági tiszt
(1) Az alagútkezelő a közigazgatási hatóság előzetes jóváhagyásával minden egyes alagút esetében egy biztonsági tisztet jelöl ki, aki az alagút használóinak és üzemeltetőinek a biztonsága érdekében koordinálja az összes megelőző intézkedést és óvintézkedést. A biztonsági tiszt lehet egy üzemeltetést végző munkatárs, vagy a segélyszolgálatok tagja; a közúti alagutat érintő biztonsági kérdések tekintetében azonban független, és e kérdések tekintetében a munkáltató nem utasíthatja. A biztonsági tiszt egy régióban több alagút esetében is elláthatja feladatait és funkcióit.
(2) A biztonsági tiszt a következő feladatokat/funkciókat látja el:
a) biztosítja a koordinációt a segélyszolgálatokkal, és részt vesz az operatív programok kidolgozásában;
b) részt vesz a vészhelyzeti tevékenységek megtervezésében, végrehajtásában és értékelésében;
c) részt vesz a biztonsági programok és a szerkezetek, berendezések és a működés meghatározásában új alagutak, valamint a már meglévő alagutak módosítása esetében;
d) ellenőrzi az üzemeltetést végzők és a segélyszolgálatok szakképesítését, és részt vesz a rendszeres időközönként tartandó gyakorlatok szervezésében;
e) tanácsot ad az alagutak szerkezetének és a berendezéseknek az üzembe helyezésével és működtetésével kapcsolatban;
f) ellenőrzi, hogy az alagút szerkezetét és berendezéseit karbantartsák és megjavítsák;
g) részt vesz az 5. cikk (3) és (4) bekezdésében említett jelentős esemény vagy baleset értékelésében.
7. cikk
Ellenőrző szervezet
A tagállamok gondoskodnak róla, hogy az ellenőrzést, értékelést és vizsgálatokat ellenőrző szervezetek végezzék. A közigazgatási hatóság elláthatja ezt a feladatot. Bármely ellenőrzést, értékelést vagy tesztelést végző szervezetnek nagyfokú hozzáértéssel és magas minőséget biztosító eljárásokkal kell rendelkeznie, funkcionálisan pedig függetlennek kell lennie az alagútkezelőtől.
8. cikk
A közigazgatási hatóság bejelentése
A tagállamok 2006. május 1-jéig értesítik a Bizottságot a közigazgatási hatóság nevéről és címéről. Amennyiben ebben az információban változás történik, a Bizottságot a változásról három hónapon belül értesítik.
9. cikk
Alagutak, amelyek terveit még nem hagyták jóvá
(1) Azokra az alagutakra, amelyeknek a terveit a felelős hatóság 2006. május 1-jéig még nem hagyta jóvá, ennek az irányelvnek a követelményei vonatkoznak.
(2) Az alagutat a II. mellékletben megállapított eljárással összhangban kell üzembe helyezni.
10. cikk
Alagutak, amelyek tervét már jóváhagyták, de amelyeket még nem adtak át a forgalomnak
(1) Olyan alagutak esetében, amelyek terveit már jóváhagyták, de amelyeket 2006. május 1-jéig még nem adtak át a forgalomnak, a közigazgatási hatóság felméri az irányelv követelményeinek való megfelelést, különös tekintettel a II. mellékletben előírt biztonsági dokumentációra.
(2) Amennyiben a közigazgatási hatóság úgy találja, hogy az alagút nem felel meg ezen irányelv rendelkezéseinek, értesíti az alagútkezelőt arról, hogy megfelelő intézkedéseket kell tenni a biztonság növelése érdekében, és ennek megfelelően tájékoztatja a biztonsági tisztet.
(3) Ezt követően az alagutat az II. mellékletben megállapított eljárás szerint kell üzembe helyezni.
11. cikk
Már működő alagutak
(1) Olyan alagutak esetében, amelyeket 2006. április 30-ig megnyitnak a forgalom előtt, a közigazgatási hatóságnak 2006. október 30-ig van lehetősége arra, hogy átvizsgálás alapján felmérje az ezen irányelv követelményeinek való megfelelést, különös tekintettel a II. mellékletben előírt biztonsági dokumentációra.
(2) Amennyiben szükséges, az alagútkezelő tervet nyújt be a közigazgatási hatósághoz, amelyben javaslatot tesz az alagútnak az irányelv rendelkezéseihez történő hozzáigazítására és az alkalmazandó helyreigazító intézkedésekre.
(3) A közigazgatási hatóság jóváhagyja a helyreigazító intézkedéseket, vagy kéri azok módosítását.
(4) Ezt követően, amennyiben a helyreigazító intézkedések az építkezés vagy a működés jelentős módosítását tartalmazzák, az intézkedések megtételét követően végre kell hajtani a II. mellékletben meghatározott eljárást.
(5) A tagállamok 2007. április 30-ig jelentést tesznek a Bizottságnak arról, hogy hogyan tervezik az irányelv követelményeinek való megfelelést, valamint a tervezett intézkedésekről, és megfelelő esetben az alagúthoz vezető főutak megnyitásának vagy lezárásának következményeiről. Annak érdekében, hogy európai szinten minimálisra csökkentsék a forgalom zavarását, a Bizottság észrevételeket tehet azoknak a munkálatoknak az ütemezésével kapcsolatban, amelyekkel biztosítani kívánják, hogy az alagutak megfeleljenek ezen irányelv követelményeinek.
(6) Az alagutak átalakítását egy ütemterv szerint kell elvégezni, és 2014. április 30-ig be kell fejezni.
(7) Amennyiben a meglévő alagutak vágatainak hossza, elosztva a tagállamok területén átvezető transzeurópai közúthálózatnak a területükre eső része teljes hosszával, meghaladja az európai átlagot, a tagállamok a (6) bekezdésben meghatározott időszakot öt évvel meghosszabbíthatják.
12. cikk
Időszakos ellenőrzések
(1) A közigazgatási hatóság meggyőződik arról, hogy az ellenőrző hatóság rendszeres ellenőrzéseket végez annak biztosítására, hogy az ezen irányelv alkalmazási körébe tartozó valamennyi alagút megfeleljen az irányelv rendelkezéseinek.
(2) Két egymást követő ellenőrzés között egyetlen alagút esetében sem telhet el hat évnél hosszabb idő.
(3) Ha az ellenőrző szervezet jelentése alapján a közigazgatási hatóság úgy találja, hogy az alagút nem felel meg ezen irányelv rendelkezéseinek, tájékoztatja az alagútkezelőt és a biztonsági tisztet arról, hogy intézkedéseket kell elfogadni az alagút biztonságának növelése érdekében. A közigazgatási hatóság állapítja meg az alagút további üzemeltetésének vagy újbóli megnyitásának feltételeit, amelyeket addig kell alkalmazni, ameddig a helyreigazgató intézkedések megvalósulnak, vagy bármilyen további, erre vonatkozó korlátozás vagy feltétel megvalósul.
(4) Amennyiben a helyreigazító intézkedések bármilyen lényegi módosítást tartalmaznak az alagút építését vagy működését illetően, mihelyt az intézkedések megvalósulnak, az alagúthoz a II. mellékletben megállapított eljárással összhangban új működési engedély szükséges.
13. cikk
Kockázatelemzés
(1) Amennyiben szükséges, a kockázatelemzést olyan szerv végzi, amely funkcionális szempontból független az alagútkezelőtől. A kockázatelemzés tartalmának és eredményeinek szerepelnie kell a közigazgatási hatósághoz benyújtott biztonsági dokumentációban. A kockázatelemzésben egy adott alagúttal kapcsolatos kockázatokat elemzik, figyelembe véve az összes tervezési tényezőt és a biztonságot érintő valamennyi közlekedési feltételt, nevezetesen a forgalom jellemzőit és típusát, az alagút hosszát és geometriáját, valamint a naponta áthaladó nehéz áruszállító járművek becsült számát.
(2) A tagállamok gondoskodnak róla, hogy nemzeti szinten részletes és jól definiált, a legjobb rendelkezésre álló gyakorlatnak megfelelő módszertant alkalmazzanak, és tájékoztatják a Bizottságot az alkalmazott módszertanról; a Bizottság ezt az információt elektronikus formában a többi tagállam számára is hozzáférhetővé teszi.
(3) A Bizottság 2009. április 30-ig jelentést tesz közzé a tagállamokban követett gyakorlatról. Szükség esetén a 17. cikk (2) bekezdésében említett szabályozási bizottsági eljárással összhangban ajánlásokat tesz közös, harmonizált kockázatelemző módszertan elfogadására.
14. cikk
Eltérések innovatív technikák esetén
(1) Olyan innovatív biztonsági berendezések felszerelésének vagy innovatív biztonsági eljárások alkalmazásának a lehetővé tétele érdekében, amelyek az aktuális, az ebben az irányelvben leírt technológiákkal azonos vagy annál magasabb szintű védelmet nyújtanak, a közigazgatási hatóság az alagútkezelő megfelelően dokumentált kérésére eltérést engedélyezhet az irányelv követelményeitől.
(2) Ha a közigazgatási hatóság ilyen eltérést kíván engedélyezni, a tagállam az eltérésre vonatkozóan kérelmet nyújt be a Bizottsághoz, amely tartalmazza az eredeti kérelmet és az ellenőrző szervezet véleményét.
(3) A Bizottság a kézhezvételtől számított egy hónapon belül tájékoztatja a tagállamokat a kérelem beérkezéséről.
(4) Ha három hónapon belül sem a Bizottság, sem valamelyik tagállam nem fogalmaz meg ellenvetést, az eltérést engedélyezettnek kell tekinteni, és a Bizottság ennek megfelelően tájékoztatja a tagállamokat.
(5) Ha ellenvetéssel élnek, a Bizottság a 17. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban javaslatot tesz. Amennyiben a határozat nemleges, a közigazgatási hatóság nem engedélyezi az eltérést.
(6) A 17. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban lefolytatott vizsgálatot követően az eltérés engedélyezésére vonatkozó határozat engedélyezheti az eltérés más alagutakra való alkalmazását is.
(7) Amennyiben a Bizottsághoz benyújtott, eltérésre vonatkozó kérelem azt alátámasztja, a Bizottság jelentést tesz közzé a tagállamokban követett gyakorlatról, és ha szükséges, javaslatot tesz az irányelv módosítására.
15. cikk
Jelentés
(1) A tagállamok kétévente jelentést állítanak össze az alagutakban keletkezett tüzekről és a közutakon közlekedők biztonságát az alagutakban nyilvánvalóan befolyásoló balesetekről, valamint az ilyen események gyakoriságáról és okairól, és értékelik ezeket, valamint információt szolgáltatnak a biztonsági létesítmények és intézkedések tényleges szerepéről és hatékonyságáról. Ezeket a jelentéseket a tagállamok a beszámolási időszakot követő év szeptemberének végéig továbbítják a Bizottsághoz. A Bizottság a jelentéseket valamennyi tagállam számára hozzáférhetővé teszi.
(2) A tagállamok tervet készítenek, amely tartalmazza az irányelv rendelkezéseinek már működő alagutakra történő fokozatos alkalmazásának a 11. cikkben leírt ütemezését, és erről 2006. október 30-ig tájékoztatják a Bizottságot. Ezt követően a tagállamok a 11. cikk (6) és (7) bekezdésében említett időszak végéig minden második évben tájékoztatják a Bizottságot a terv végrehajtásának menetéről, és minden, abban végrehajtott módosításról.
16. cikk
A műszaki fejlődéshez történő hozzáigazítás
A Bizottság ezen irányelv mellékleteit hozzáigazítja a műszaki fejlődéshez. Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló ezen intézkedéseket a 17. cikk (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.
17. cikk
A bizottság
(1) A Bizottságot munkájában egy bizottság segíti.
(2) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni, 8. cikkének rendelkezéseire is figyelemmel.
Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében meghatározott határidő három hónap.
(3) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1)–(4) bekezdését és 7. cikkét kell alkalmazni, 8. cikkének rendelkezéseire is figyelemmel.
18. cikk
Átültetés
(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 2006. április 30-ig megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul továbbítják a Bizottsághoz egy, az ennek az irányelvnek a rendelkezései és az általuk kibocsátott nemzeti rendelkezések közötti megfelelésről szóló táblázattal együtt.
(2) A tagállamok által elfogadott rendelkezésekben hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.
19. cikk
Hatálybalépés
Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba.
20. cikk
Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.
I. MELLÉKLET
A 3. cikkben említett biztonsági intézkedések
1. |
A biztonsági intézkedéseket érintő határozatok alapja
|
2. |
Infrastrukturális intézkedések
|
3. |
A működést érintő intézkedések
|
4. |
Tájékoztató akciók A nemzetközi szervezetek összehangolt munkája alapján az érdekelt felekkel együttműködésben rendszeresen tájékoztató akciókat kell szervezni és tartani az alagutak biztonságáról. A tájékoztató akcióknak foglalkozniuk kell az úton közlekedők helyes viselkedésével, amikor alagutakat közelítenek meg és azokon keresztülhajtanak, különös tekintettel a járművek meghibásodására, a zsúfoltságra, a balesetekre és a tüzekre. Az alagutakat igénybe vevők számára megfelelő helyen tájékoztatást kell elhelyezni a rendelkezésre álló biztonsági berendezésekről és az út használói által az alagutakban tanúsítandó megfelelő viselkedéséről (például az alagutak előtti pihenőhelyeken, az alagutak bejáratnál, amikor a forgalmat megállítják, vagy az interneten). |
II. MELLÉKLET
A tervek és a biztonsági dokumentáció jóváhagyása, alagutak üzembe helyezése, módosítások és időszakos gyakorlatok
1. |
A terv jóváhagyása
|
2. |
Biztonsági dokumentáció
|
3. |
Üzembe helyezés
|
4. |
Módosítások
|
5. |
Időszakos gyakorlatok Az alagútkezelő és a segélyszolgálatok a biztonsági tiszttel együttműködésben időről időre gyakorlatokat szerveznek az alagútkezelő munkatársai és a segélyszolgálatok számára. A gyakorlatok: — legyenek a lehető legélethűbbek, és feleljenek meg a meghatározott események forgatókönyvének, — eredményezzenek világosan értékelhető eredményeket, — előzzenek meg minden károsodást az alagútban, — részben lehetnek asztali vagy számítógépes szimulációval végrehajtott gyakorlatok, amelyek kiegészítő eredményt hoznak. a) A lehető legélethűbb körülmények között végrehajtott teljes körű gyakorlatokat legalább négyévente meg kell tartani minden alagútban. Az alagút lezárása csak akkor követelmény, ha elfogadható megoldások biztosíthatók a forgalom elterelésére. Részleges és/vagy szimulációs gyakorlatokat időközben minden évben kell tartani. Az olyan területeken, ahol több alagút található egymás közelében, teljes körű gyakorlatot legalább egy alagútban kell tartani. b) A biztonsági tiszt és a segélyszolgálatok közösen értékelik ezeket a gyakorlatokat, jelentést készítenek, és megfelelő ajánlásokat tesznek. |
III. MELLÉKLET
Az alagutakkal kapcsolatos jelzések
1. |
Általános követelmények A következőkben az alagutakkal kapcsolatban használt közúti jelzéseket és szimbólumokat mutatjuk be. Az ebben a részben említett közúti jelzéseket a közúti jelzésekről szóló 1968-as Bécsi Egyezmény ismerteti, kivéve ahol ettől eltérő megállapítás történik. A jelzések nemzetközi érthetőségének elősegítése érdekében az ebben a mellékletben ismertetett jelek és jelzések rendszere az egyes jelzések osztályára jellemző formákon és színeken alapul, és amennyiben lehetséges, inkább grafikus szimbólumok alkalmazásán, semmint szavakon. Amennyiben a tagállamok szükségesnek ítélik az itt ismertetett jelek és jelzések módosítását, az alkalmazott módosítások nem változtathatják meg azok alapvető jellemzőit. Amennyiben a tagállamok nem alkalmazzák a Bécsi Egyezményt, az ismertetett jelek és jelzések módosíthatók, amennyiben az alkalmazott módosítások nem változtatják meg a jelzések alapvető szándékát.
|
2. |
A jelek és táblák leírása A tagállamok, amennyiben szükséges, megfelelő jeleket használnak az alagutak előzetes figyelmeztetési körzetében, az alagutakban és az alagutak vége után. Az alagutak jelzéseinek kialakítása során figyelembe kell venni a helyi közlekedési és építési feltételeket, valamint az egyéb helyi feltételeket. Azoknak a tagállamoknak a kivételével, amelyek nem alkalmazzák a Bécsi Egyezményt, a közúti jelzésekről szóló Bécsi Egyezmény szerinti jeleket kell használni.
|
( 1 ) HL C 220., 2003.9.16., 26. o.
( 2 ) HL C 256., 2003.10.24., 64. o.
( 3 ) Az Európai Parlament 2003. október 9-i véleménye (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé), a Tanács 2004. február 26-i közös álláspontja (HL C 95. E, 2004.4.20., 31. o.) és az Európai Parlament 2004. április 20-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).
( 4 ) HL L 228., 1996.9.9., 1. o. Az 1346/2001/EK határozattal (HL L 185., 2001.7.6., 1. o.) módosított határozat.
( 5 ) HL L 184., 1999.7.17., 23. o.