(1)

A közös halászati politika körébe tartozó halászati erőforrások védelméről és fenntartható hasznosításáról szóló, 2002. december 20-i 2371/2002/EK tanácsi rendelet ( 3 ) szerint a közös halászati politikának biztosítania kell az élő vízi erőforrások oly módon történő hasznosítását, hogy az fenntartható gazdasági, környezeti és társadalmi feltételeket biztosítson, és a Tanácsnak közösségi intézkedéseket kell hoznia a vizekhez és az erőforrásokhoz való hozzáférésről, valamint a fenntartható halászati tevékenységek folytatásáról.

(2)

Az Elasmobranchii rendszertani egységbe tartozó halakat – amelyek közé a cápák, a ráják és hasonló fajok is tartoznak – életciklusuk jellemzői miatt a halászati tevékenység általában erősen veszélyezteti. A legtöbb ilyen fajt gyakran a más, értékesebb fajokra irányuló közösségi halászati tevékenységek során – mintegy mellékfogásként – halásszák le.

(3)

Az általában a fogási arányok vizsgálatára alapozott jelenlegi tudományos ismeretek azt jelzik, hogy számos cápaállomány súlyosan veszélyeztetett.

(4)

Mindaddig, ameddig a cápák populációdinamikájáról és a halászati tevékenységre adott reakcióiról rendelkezésre álló ismereteink nem teszik lehetővé alaposan kidolgozott és átfogó gazdálkodási tervek megalkotását, bármilyen, a nem fenntartható gyakorlat kialakulását megelőző vagy a csökkenő cápafogáshoz vezető intézkedés kedvező hatással lesz ezen állományok fennmaradására.

(5)

A „cápauszony-leválasztás” gyakorlata, amelynek során a cápauszonyt eltávolítják és a cápa egyéb részeit a tengerbe vetik, olyan mértékben járulhat hozzá a cápák túlzott mortalitásához, hogy számos cápaállomány jelentősen megfogyatkozik, és jövőbeni fennmaradása veszélybe kerül.

(6)

Sürgős szükség van a cápauszony-leválasztás gyakorlatát korlátozó vagy megakadályozó intézkedésekre, ezért a cápauszony eltávolítását a hajók fedélzetén meg kell tiltani. Tekintettel az eltávolított uszony alapján a fajok azonosításánál felmerülő gyakorlati nehézségekre, ennek a tilalomnak – a rájauszonyok eltávolításának kivételével – az Elasmobranchii valamennyi tagjára vonatkoznia kell.

(7)

Az elhullott cápák uszonyának leválasztása a fedélzeten abban az esetben azonban megengedett, ha ez a művelet – a cápauszony, illetve a cápa egyéb részei fedélzeten történő elkülönített feldolgozása révén – a cápa összes részének hatékonyabb felhasználására irányul. Ebben az esetben a különleges halászati engedélyekre vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló 1994. június 27-i 1627/94/EK tanácsi rendelet ( 4 ) szerinti különleges halászati engedélyt a lobogó szerinti tagállamnak kell kibocsátania és adminisztrálnia, és meg kell állapítania a megfelelő feltételeket.

(8)

Annak biztosítására, hogy az uszonyok leválasztása után a cápa minden egyéb része a fedélzeten maradjon, az érvényes különleges halászati engedéllyel rendelkező hajók kapitánya köteles nyilvántartást vezetni a cápauszony mennyiségéről, valamint a cápák kizsigerelése és lefejezése után megmaradó egyéb cáparészekről. Ezeket az adatokat, a közös halászati politikára vonatkozó ellenőrző rendszer létrehozásáról szóló, 1993. október 12-i 2847/93/EGK tanácsi rendelet ( 5 ) szerint, a hajónaplóba, vagy megfelelő esetben külön nyilvántartásba kell bevezetni.

(9)

A cápauszony-leválasztás gyakorlatából eredő problémák a közösségi vizek határain túlra is kiterjednek. Ezért helyénvaló, hogy a Közösség minden tengeren hasonló mértékig elkötelezze magát az állomány védelme mellett. E rendeletet ezért minden közösségi hajóra alkalmazni kell.

(10)

A cápaállomány fenntartása, mint alapvető cél érdekében szükséges és helyénvaló szabályokat a cápauszonyok hajófedélzeten történő leválasztására – az arányosság elvével összhangban – meg kell határozni. Ez a rendelet nem lépi túl a Szerződés 5. cikk harmadik bekezdése szerinti célok eléréséhez szükséges mértéket,