Ez a dokumentum kizárólag tájékoztató jellegű, az intézmények semmiféle felelősséget nem vállalnak a tartalmáért

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 175. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára ( 1 ),

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére ( 2 ),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére ( 3 ),

a Szerződés 251. cikkében ( 4 ) megállapított eljárásnak megfelelően és az egyeztetőbizottság által 2000. július 18-án jóváhagyott együttes szövegtervezet fényében,

mivel:

(1)	A víz nem szokásos kereskedelmi termék, hanem örökség, amit annak megfelelően óvni, védeni és kezelni kell.

(2)

A közösségi vízpolitikáról 1988-ban, Frankfurtban tartott miniszteri szeminárium következtetései rávilágítottak az ökológiai minőséget lefedő közösségi joganyag szükségességére. A Tanács 1988. június 28-i állásfoglalásával ( 5 ) arra kérte a Bizottságot, hogy nyújtson be javaslatokat a Közösség felszíni vizei ökológiai minőségének javítására vonatkozóan.

(3)

A Hágában, 1991-ben a felszín alatti vizekről tartott miniszteri szeminárium nyilatkozata felismerte, hogy cselekvésre van szükség a felszín alatti vizek hosszú távú minőségi és mennyiségi leromlásának elkerüléséhez, és szükségesnek tartott egy 2000-ig végrehajtandó cselekvési programot az édesvízkészletekkel történő fenntartható gazdálkodás és azok védelmének céljából. A Tanács 1992. február 25-i ( 6 ) és 1995. február 20-i ( 7 ) határozataiban egy, a felszín alatti vizekkel kapcsolatos cselekvési programot kért, továbbá a felszín alatti víz egyes veszélyes anyagok okozta szennyezés elleni védelméről szóló, 1979. december 17-i 80/68/EGK tanácsi irányelv ( 8 ) felülvizsgálatát, az édesvizek védelmére irányuló átfogó politika részeként.

(4)

A Közösség vizei egyre nagyobb terhelésnek vannak kitéve, mivel minden felhasználási területen folyamatosan növekszik az igény a kielégítő mennyiségű, jó minőségű víz iránt. A Európai Környezetvédelmi Ügynökség 1995. november 15-én benyújtott, „az Európai Unió környezetének helyzete 1995-ben” témájú jelentésében bemutatta a környezet aktuális állapotát, megerősítve a Közösség vizeinek mind mennyiségi, mind minőségi védelmét célzó cselekvés szükségességét.

(5)	A Tanács 1995. december 18-án elfogadott következtetései többek között egy új keretirányelv felvázolását kívánták meg a fenntartható vízpolitika alapelveinek meghatározására az Európai Unióban, és a Bizottságot egy javaslat elkészítésére kérték fel.

(6)	1996. február 21-én a Bizottság az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz szóló közleményt fogadott el az Európai Közösség vízpolitikájáról, meghatározva a Közösség vízpolitikájának alapelveit.

(7)

A Bizottság 1996. szeptember 9-én javaslatot terjesztett elő az Európai Parlament és a Tanács határozatához ( 9 ) a felszín alatti vizek integrált védelmére és a velük való gazdálkodásra irányuló cselekvési programról. Ebben a javaslatban a Bizottság rámutatott annak szükségességére, hogy eljárásokat alakítsanak ki az édesvizek kitermelésének szabályozására, továbbá az édesvizek mennyiségének és minőségének megfigyelésére (monitoring).

(8)	1995. május 29-én a Bizottság az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, a vizes élőhelyek ésszerű használatáról és megőrzéséről szóló közleményt fogadott el, amely elismerte ezeknek a vízkészletek védelmében játszott fontos szerepét.

(9)	Szükség van egy integrált közösségi vízpolitika kialakítására.

(10)

A Tanács 1996. június 25-én, a Régiók Bizottsága 1996. szeptember 19-én, a Gazdasági és Szociális Bizottság 1996. szeptember 26-án és az Európai Parlament 1996. október 23-án arra kérte fel a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot egy tanácsi irányelvre, amely meghatározza az európai vízpolitika kereteit.

(11)

A Szerződés 174. cikke szerint, a Közösség környezetpolitikájának hozzá kell járulnia a környezet minőségének megőrzésére, védelmére és javítására irányuló célkitűzések követéséhez, valamint a természeti erőforrások körültekintő és ésszerű használatához; e politikának az elővigyázatosság, a megelőzés és a szennyező fizet elvén kell alapulnia és azon az elven, hogy a környezeti károkat elsődlegesen a szennyező forrásnál kell orvosolni.

(12)

A Szerződés 174. cikkének megfelelően környezetpolitikájának kialakítása során a Közösség figyelembe veszi a rendelkezésre álló tudományos és műszaki ismereteket, a Közösség különböző régióinak környezeti viszonyait és a Közösségnek mint egésznek gazdasági és szociális fejlődését, és régióinak kiegyensúlyozott fejlődését éppúgy, mint a Közösség fellépésének, illetve e fellépés hiányának potenciális hasznát és költségeit.

(13)

A Közösségen belüli eltérő adottságok és szükségletek különböző, egyedi megoldásokat tesznek szükségessé. Ezt a különbözőséget figyelembe kell venni azoknak az intézkedéseknek a tervezésénél és végrehajtásánál, amelyek a víz védelmét és fenntartható használatát biztosítják egy vízgyűjtő határain belül. A döntéseket a lehető legközelebb kell meghozni azokhoz a helyekhez, ahol a vízre hatást gyakorolnak, vagy azt használják. A tagállamok felelősségi körébe tartozó tevékenységeknek prioritást kell biztosítani a regionális és helyi feltételekhez alkalmazkodó intézkedési programok kidolgozásánál.

(14)	Ezen irányelv sikere a közösségi, a tagállami és a helyi szintű szoros együttműködéstől és összehangolt intézkedésektől, valamint legalább ennyire az információktól, a konzultációktól és a nyilvánosság, ide értve a vízhasználókat is, bevonásától függ.

(15)	A vízellátás közérdekű szolgáltatás, ahogyan azt a Bizottságnak az európai közérdekű szolgáltatásokról szóló közleménye meghatározza ( 10 ).

(16)

Szükséges a víz védelmének és a fenntartható gazdálkodásnak a közösségi politika más, olyan területeibe való további integrálása, mint az energia-, a közlekedés-, a mezőgazdasági, a halászati, a regionális és idegenforgalmi politika. Ennek az irányelvnek alapot kell biztosítania a folyamatos párbeszédhez és a fokozottabb politikai integrációra törekvő stratégiák fejlesztéséhez. Ez az irányelv fontos hozzájárulást jelenthet a tagállamok együttműködésének más területei, többek között az európai területfejlesztési terv (ESDP) számára.

(17)

A hatékony és összehangolt vízpolitikának figyelembe kell vennie a tengerpartok és torkolatok közelében vagy tengeröblökben, továbbá a viszonylag zárt tengerekben található vízi ökoszisztémák sérülékenységét, mivel ezek egyensúlyát nagyban befolyásolja az azokba beömlő szárazföldi vizek minősége. A vizek állapotának védelme a vízgyűjtőkön belül gazdasági előnyt jelent, mert hozzájárul a halpopuláció védelméhez, beleértve a part menti halpopulációt is.

(18)

A közösségi vízügyi politika átlátható, hatékony és összehangolt jogi kereteket kíván. A Közösségnek biztosítania kell a közös elveket és a cselekvés átfogó kereteit. Ezen irányelvnek ilyen keretet kell létrehoznia, továbbá koordinálnia, integrálnia, és hosszú távon továbbfejlesztenie szükséges a víz védelmének és fenntartható használatának általános elveit és intézményi kereteit a Közösségben, a szubszidiaritás elvének megfelelően.

(19)

Ezen irányelv célja a vízi környezet fenntartása és javítása a Közösségben. Ez a célkitűzés elsősorban az érintett vizek minőségére vonatkozik. A mennyiség szabályozása kisegítő elem a jó vízminőség biztosításában, ezért ki kell dolgozni a jó vízminőség biztosítását szolgáló mennyiségre vonatkozó intézkedéseket is.

(20)	Egy felszín alatti víztest mennyiségi állapota hatással lehet a felszíni vizek ökológiai minőségére és az azzal a felszín alatti víztesttel kapcsolatban levő szárazföldi ökoszisztémákra.

(21)

A Közösség és a tagállamok részes felek különböző nemzetközi egyezményekben, amelyek fontos kötelezettségeket tartalmaznak a tengervizek szennyezés elleni védelmére, különösen a Balti térség tengeri környezetének védelméről szóló, Helsinkiben, 1992. április 9-én aláírt és a 94/157/EK tanácsi határozattal ( 11 ) jóváhagyott egyezmény, az ÉK-atlanti térség tengeri környezetének védelméről szóló, Párizsban, 1992. szeptember 22-én aláírt és a 98/249/EK tanácsi határozattal ( 12 ) jóváhagyott egyezmény, és a Földközi-tenger szennyezés elleni védelméről szóló, Barcelonában, 1976. február 16-án aláírt, és a 77/585/EGK tanácsi határozattal ( 13 ) jóváhagyott egyezmény, továbbá az ehhez tartozó, a Földközi-tenger szárazföldi szennyezőforrások szennyező hatása elleni védelméről szóló, Athénban, 1980. május 17-én aláírt és a 83/101/EGK tanácsi határozattal ( 14 ) jóváhagyott jegyzőkönyv. Ez az irányelv hozzájárul ahhoz, hogy a Közösség és a tagállamok eleget tehessenek ezeknek a kötelezettségeknek.

(22)	Ezen irányelv célja, hogy hozzájáruljon a veszélyes anyagok vízbe történő kibocsátásának fokozatos csökkentéséhez.

(23)

Közös elvek szükségesek azoknak az erőfeszítéseknek a koordinálásához, amelyeket a tagállamok tesznek a Közösség vizei védelmének javítására mennyiségi és minőségi szempontból, a fenntartható vízhasználat előmozdítására, a határvízi problémák szabályozásának támogatására, a vízi ökoszisztémák és az azoktól közvetlenül függő szárazföldi ökoszisztémák és vizes élőhelyek védelmére, továbbá a közösségi vizek hasznosíthatóságának megőrzésére és fejlesztésére.

(24)	A jó vízminőség hozzájárul a lakosság ivóvízellátásának biztonságához.

(25)

A vizek állapotának leírására minőségi, és, ahol az környezetvédelmi szempontból lényeges, mennyiségi szempontból közös fogalmakat kell meghatározni. Környezeti célkitűzéseket kell meghatározni annak biztosítására, hogy a Közösségben mindenütt elérhető legyen a felszíni és a felszín alatti vizek jó állapota, és hogy a vizek állapotának romlása közösségi szinten megelőzhető legyen.

(26)

A tagállamoknak arra kell törekedniük, hogy legalább a jó vízminőségi állapotot, mint célkitűzést elérjék a meglévő közösségi előírásokat figyelembe vevő, integrált intézkedési programok szerint szükséges intézkedések meghatározásával és végrehajtásával. Ahol a jó vízminőségi állapot már biztosított, ott azt fenn kell tartani. A felszín alatti vizekre a jó állapot követelményén túlmenően, bármely szennyező anyag koncentrációjának bármilyen jelentős és tartós növekedését ki kell mutatni, és meg kell fordítani.

(27)	Ezen irányelv végső célja, hogy elérje az elsőbbségi veszélyes anyagok kiküszöbölését, és hozzájáruljon a természetesen előforduló anyagok háttérértékekhez közeli koncentrációjának eléréséhez.

(28)

A felszíni és a felszín alatti vizek elvben megújuló természeti erőforrások; különösen a felszín alatti víz jó állapotának biztosítása korai cselekvést és a védelmi intézkedések stabil és hosszú távú tervezését kívánja a kialakulása és megújulása közötti természetes időköz miatt. A felszín alatti víz jó állapotának elérésére és bármely szennyezőanyag-koncentráció jelentős és tartósan növekvő tendenciájának megfordítására irányuló intézkedések ütemezésekor ezt a természetes időközt figyelembe kell venni.

(29)	Az ezen irányelvben rögzített célkitűzések elérése és az intézkedési programok kialakítása során a tagállamok ütemezhetik az intézkedési terv lépcsőzetes végrehajtását a teljesítés költségeinek megosztása érdekében.

(30)	Ezen irányelv teljes és következetes végrehajtásának biztosítása érdekében a határidők bármilyen meghosszabbítása csak megfelelő, egyértelmű és átlátható kritériumok alapján lehetséges, és a tagállamoknak indokolniuk kell azt a vízgyűjtő-gazdálkodási tervekben.

(31)

Olyan esetekben, ahol az emberi tevékenység vagy a természetes adottságok oly mértékben hatnak egy víztestre, hogy jó állapotának elérése lehetetlen, vagy aránytalanul magas költségekkel járna, kevésbé szigorú környezeti célkitűzések állapíthatók meg megfelelő, egyértelmű és átlátható indokok alapján, és minden gyakorlati lépést meg kell tenni a vizek bármely további állapotromlásának megelőzésére.

(32)

Különleges körülmények között indokolt lehet, hogy felmentést adjanak a további romlás megelőzésének vagy a jó állapot elérésének követelménye alól, ha ez előre nem látható vagy kivételes körülmények, különösen árvizek és aszályok következménye, vagy olyan, a felszíni víztest fizikai jellemzői megváltozásának, vagy felszín alatti víztestek szintjének módosulásának a következménye, amelyet magasabb rendű közérdek indokolt, feltéve, hogy minden lehetséges lépést megtesznek a víztest állapotát érő kedvezőtlen hatások csökkentésére.

(33)	Minden vízgyűjtőn törekedni kell a vizek jó állapotának elérésére, úgy, hogy az ugyanahhoz az ökológiai, hidrológiai és hidrogeológiai rendszerhez tartozó felszíni és felszín alatti vizekkel kapcsolatban tett intézkedések összehangoltak legyenek.

(34)	A környezetvédelem céljából szükséges a minőségi és a mennyiségi szempontok fokozottabban kell integrálni a felszíni és a felszín alatti vizek esetében egyaránt, figyelembe véve a víz természetes körforgását.

(35)

Egy olyan vízgyűjtőn, amelyen a vizek használatának országhatárokon átterjedő hatásai lehetnek, az ezen irányelvben meghatározott környezeti célkitűzések elérésének követelményeit, és különösen minden intézkedési programot a vízgyűjtő kerület egészén kell koordinálni. A Közösség határain túlterjedő vízgyűjtők esetében a tagállamoknak törekedniük kell a megfelelő koordináció biztosítására az érintett nem tagállamokkal. Ezen irányelv hozzá kíván járulni a vizek védelméről és az azokkal való gazdálkodásról szóló nemzetközi egyezményekből, nevezetesen az Egyesült Nemzeteknek a határokat átlépő vízfolyások és nemzetközi tavak védelméről és használatáról szóló, a 95/308/EK ( 15 ) tanácsi határozattal jóváhagyott egyezményéből és bármely az annak alkalmazásáról szóló későbbi egyezményből fakadó közösségi kötelezettségek teljesítéséhez.

(36)

El kell végezni a vízgyűjtő jellemzőinek és az emberi tevékenységek hatásainak elemzését éppúgy, mint a víz használatának gazdasági elemzését. A tagállamoknak rendszeres és összehasonlítható módon kell figyelniük a vizek állapotának fejlődését a Közösség egész területén. Ezekre az információkra azért van szükség, hogy szilárd alapot nyújtsanak a tagállamoknak az ezen irányelvben megállapított célkitűzések elérésére szolgáló intézkedési programok kialakításában.

(37)	A tagállamoknak ki kell jelölniük az ivóvíz kivételére használt vizeket, és biztosítaniuk kell az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről szóló, 1980. július 15-i 80/778/EGK tanácsi irányelv ( 16 ) rendelkezéseinek betartását.

(38)

A tagállamok által használt gazdasági eszközöknek egy intézkedési terv részét kell képezniük. A vízszolgáltatások költségmegtérülésének elvét figyelembe kell venni, beleértve a vízi környezetben előidézett károkkal vagy kedvezőtlen hatásokkal összefüggő környezetvédelmi és készletgazdálkodási költségeket is, összhangban – különösen – a szennyező fizet elvével. Ebből a célból szükség lesz a vízellátásra és az iránta felmerülő igényekre vonatkozó hosszú távú előrejelzések alapján a vízgyűjtő kerületekben a vízhasználat elemzésére.

(39)	Szükséges az olyan események hatásának megelőzése vagy csökkentése, amelyek következtében a víz balesetszerűen szennyeződhet. Az ilyen célú intézkedéseket be kell venni az intézkedési programba.

(40)	A szennyeződés megelőzését és szabályozását illetően a Közösség vízpolitikájának a kombinált megközelítésen kell alapulnia, amely egyaránt alapul a szennyezésnek a szennyezőforrásnál történő szabályozásán, kibocsátási határértékek megadásával, valamint környezetminőségi szabványok megállapításán.

(41)	A víz mennyiségét illetően általános elveket kell meghatározni a vízkivételek és víztározások szabályozására, hogy biztosítható legyen az érintett vízrendszerek környezeti fenntarthatósága.

(42)	A Közösség jogalkotásában minimális követelményként közös környezetminőségi követelményeket és kibocsátási határértékeket kell megállapítani a szennyező anyagok bizonyos csoportjaira vagy családjaira. Az intézkedéseket az ilyen szabványok elfogadásához közösségi szinten kell biztosítani.

(43)

Az elsőbbségi veszélyes anyagok bevezetésével, kibocsátásával vagy veszteségével okozott szennyezést meg kell szüntetni, vagy fokozatosan ki kell küszöbölni. A Bizottság javaslatára az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak meg kell állapodnia azokról az anyagokról, amelyeket elsődlegesen kell kezelni, és azokról a meghatározott intézkedésekről, amelyeket minden jelentős szennyezőforrás figyelembevételével foganatosítani kell a víznek az ilyen anyagok által történő szennyeződése ellen, meghatározva a szabályozások költséghatékony és arányos szintjét és azok kombinációját.

(44)	Az elsőbbségi veszélyes anyagok meghatározásánál figyelembe kell venni az elővigyázatosság elvét, különösen a termék bármilyen potenciálisan kedvezőtlen hatásának meghatározására és a tudományos kockázatelemzésre támaszkodva.

(45)	A tagállamoknak intézkedéseket kell elfogadniuk a felszíni vizek elsőbbségi anyagok általi szennyeződésének kiküszöbölésére és egyéb anyagok általi szennyeződés fokozatos csökkentésére, amely egyébként megakadályozná a tagállamokat a felszíni víztestekre megállapított célkitűzések elérésében.

(46)

Ahhoz, hogy biztosítható legyen a nyilvánosság részvétele, beleértve a vízhasználókat is, a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek kialakításában és korszerűsítésében, szükséges biztosítani a megfelelő információkat a tervezett intézkedésekről, és tájékoztatást kell adni azok végrehajtásának előrehaladásról, hogy a nyilvánosságot be lehessen vonni még a szükséges intézkedések felőli végső döntések meghozatala előtt.

(47)	Ezen irányelv mechanizmusokat kell biztosítson a vizek állapotának javítását nehezítő olyan akadályok kezelésére, amelyek kívül esnek a Közösség vízszabályozásán. A cél, hogy megfelelő közösségi stratégiákat fejlesszenek ki ezen akadályok leküzdésére.

(48)	A Bizottságnak évente korszerűsített tervet kell közreadnia azokról az új kezdeményezésekről, amelyeket a vízügyi politika terén javasolni szándékozik.

(49)

Ezen irányelv részeként műszaki előírásokat kell kidolgozni, amelyek összehangolt megközelítésmódot biztosítanak a Közösségben. A vizek állapotának értékelésére szolgáló kritériumok fontos előrelépést jelentenek. Az egyes műszaki elemek összhangba hozását a műszaki fejlődéssel, a monitoring, a mintavételi és elemzési módszerek szabványosítását bizottsági eljárással kell elfogadni. A vízgyűjtő kerületjellemzésére és a vizek állapotának értékelésére szolgáló kritériumok teljes megértésének és következetes alkalmazásának elősegítésére, a Bizottság irányelveket fogadhat el ezeknek a kritériumoknak az alkalmazásáról.

(50)	Az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozatnak ( 17 ) megfelelően kell elfogadni.

(51)	Ezen irányelv végrehajtásával a vizek védelmének bizonyos korábbi szabályozásokban biztosított legalább egyenértékű szintjét kell elérni, amely szabályokat ezért hatályon kívül kell helyezni, amint ezen irányelv vonatkozó rendelkezéseit teljes mértékben átültetik.

(52)	Ezen irányelv előírásai átveszik az egyes veszélyes anyagok által okozott szennyezések szabályozásának a 76/464/EGK irányelvben ( 18 ) meghatározott kereteit. Azt az irányelvet ezért hatályon kívül kell helyezni, amint ezen irányelv vonatkozó rendelkezéseit teljes mértékben átültetik.

(53)

Biztosítani kell a vizek védelmét szolgáló előírások teljes körű átültetését és végrehajtását. Az ezen irányelv átültetését szolgáló előírások rendeltetésszerű alkalmazását a Közösség egészében a tagállamok jogalkotása által előírt megfelelő szankciókkal kell biztosítani. Az ilyen szankcióknak hatékonynak, arányosnak és elrettentőnek kell lenniük,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

Ezen irányelvnek az a célja, hogy keretet adjon a szárazföldi felszíni vizek, az átmeneti vizek, a parti tengervizek és a felszín alatti vizek védelmének, amely:

Ezen irányelv alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

A közigazgatási megállapodások összehangolása a vízgyűjtő kerületekben

(1) A tagállamok meghatározzák az országuk területén belül fekvő egyes vízgyűjtőket és ezen irányelv céljára, egyedi vízgyűjtő kerületekbe sorolják őket. A kis vízgyűjtők adott esetben összevonhatók nagyobbakkal, vagy összevonhatók a szomszédos kis vízgyűjtőkkel egyedi vízgyűjtő kerületeket alkotva. A felszín alatti vizeket, amelyek nem tartoznak teljesen egy meghatározott vízgyűjtőhöz, azonosítják, és a legközelebbi vagy a legmegfelelőbb vízgyűjtő kerülethez rendelik. A parti tengervizeket is azonosítják, és a legközelebbi vagy a leginkább megfelelő vízgyűjtő kerülethez, illetve vízgyűjtő kerületekhez rendelik.

(2) A tagállamok gondoskodnak a megfelelő közigazgatási megállapodásokról, beleértve a megfelelő hatáskörrel rendelkező hatóságkijelölését is, ezen irányelv szabályainak az országuk területén belül fekvő minden egyes vízgyűjtő körzetben való alkalmazása céljából.

(3) A tagállamok biztosítják, hogy az egy tagállam területénél nagyobb területen fekvő vízgyűjtőket egy nemzetközi vízgyűjtő kerülethez rendelik. Az érintett tagállamok kérésére a Bizottság elősegíti az ilyen nemzetközi vízgyűjtő kerületek kijelölését.

Minden tagállam gondoskodik a megfelelő közigazgatási megállapodásokról, beleértve a megfelelő hatáskörrel rendelkező hatóság kijelölését is, ezen irányelv szabályainak a nemzetközi vízgyűjtő kerületek országuk területén fekvő részein való alkalmazása céljából.

(4) A tagállamok biztosítják, hogy összehangolják az ezen irányelv 4. cikkben megállapított, a környezeti célkitűzések elérésére vonatkozó követelményeket, különösen a vízgyűjtő kerület egészére vonatkozó intézkedési programokat. Nemzetközi vízgyűjtő kerületek esetében az érintett tagállamok együtt biztosítják ezt a koordinációt, és erre a célra felhasználhatják a nemzetközi egyezményekből származó meglevő szervezeteket. Az érintett tagállamok kérésére a Bizottság elősegíti az intézkedési programok kialakítását.

(5) Ahol a vízgyűjtő kerület túlterjed a Közösség határain, az érintett tagállam, vagy tagállamok a megfelelő koordináció kialakítására törekszenek az érintett nem tagállamokkal azzal a céllal, hogy ezen irányelv célkitűzéseit a vízgyűjtő kerület egészén elérjék. A tagállamok biztosítják ezen irányelv szabályainak alkalmazását saját területükön.

(6) A tagállamok egy meglévő nemzeti vagy nemzetközi testületet is meghatározhatnak –hatáskörrel rendelkező hatóságként, ezen irányelv alkalmazására.

(7) A tagállamok a 24. cikkben említett időpontig kijelölik a hatáskörrel rendelkező hatóságokat.

(8) A tagállamok átadják a Bizottságnak a hatáskörrel rendelkező hatóságaik, és minden olyan nemzetközi testület hatáskörrel rendelkező hatóságainak listáját, amelyekben részt vesznek, legkésőbb a 24. cikkben említett dátumot követő hat hónapon belül. Minden egyes hatáskörrel rendelkező hatóságról az I. mellékletben foglalt információkat adják meg.

(9) A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot a (8) bekezdésnek megfelelően megadott információban bekövetkezett bármely változásról, a változás hatálybalépését követő három hónapon belül.

(1) A vízgyűjtő-gazdálkodási tervekben előírt intézkedési programok átültetésére az alábbiak vonatkoznak:

Mayotte, mint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 349. cikkének értelmében vett legkülső régió (a továbbiakban: „Mayotte”) tekintetében az a) pont ii és iii. alpontjában, a b) pont ii. alpontjában és a c) pontban említett határidő 2021. december 22.

(2) Ahol az (1) bekezdésben foglalt célkitűzések közül egynél több vonatkozik egy meghatározott víztestre, a legszigorúbbat alkalmazzák.

(3) A tagállamok akkor minősíthetnek egy felszíni víztestet mesterségesnek vagy jelentősen módosítottnak, ha:

(4) ►M6 Az (1) bekezdésben megállapított határidőket meg lehet hosszabbítani a víztestekre vonatkozó célkitűzések fokozatos elérése érdekében, feltéve, hogy nem következik be további romlás az érintett víztest állapotában az összes alábbi feltétel teljesülése esetén: ◄

(5) A tagállamok kevésbé szigorú környezeti célkitűzések elérését is megcélozhatják, mint amelyeket az 1. cikk alatt követelnek meg olyan sajátos víztestekre, amelyeket annyira befolyásolt az emberi tevékenység, az 5. cikk (1) bekezdése értelmében, vagy amelyek természetes állapota olyan, hogy ezeknek a célkitűzéseknek az elérése nem valósítható meg vagy aránytalanul költséges lenne, és az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

(6) A víztestek állapotának időszakos leromlása nem jelenti ezen irányelv megszegését, ha ez természetes ok vagy vis maior következménye, amelyek kivételesek és ésszerűen előre nem láthatóak, főként a szélsőséges árvizek és a hosszú idejű aszályok, vagy az ésszerűen előre nem látható balesetekből származó körülmények eredménye, amikor az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

(8) A (3), (4), (5), (6) és (7) bekezdések alkalmazása során a tagállam biztosítja, hogy az alkalmazás nem zárja ki vagy veszélyezteti állandó jelleggel az ezen irányelvben foglalt célkitűzések teljesítését az ugyanazon a vízgyűjtő kerületen belüli más víztestek esetén, és összhangban van az egyéb közösségi környezeti joganyaggal.

(9) Lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy az új rendelkezések alkalmazása, beleértve a (3), (4), (5), (6) és (7) bekezdés alkalmazását is, biztosítsa a védelemnek legalább ugyanazt a szintjét, mint a meglévő közösségi joganyag.

A vízgyűjtő kerület jellemzői, az emberi tevékenység környezeti hatásainak vizsgálata és a vízhasználat gazdasági elemzése

(1) Minden tagállam biztosítja, hogy minden vízgyűjtő kerületre vagy egy nemzetközi vízgyűjtő kerületnek az országa területén belüli részére elvégzi:

a II. és III. mellékletben felsorolt műszaki előírások szerint, és, hogy azt legkésőbb ezen irányelv hatálybalépését követő négy éven belül befejezik.

(2) Az (1) bekezdésben említett elemzéseket és vizsgálatokat legkésőbb ezen irányelv hatálybalépését követő 13 éven belül, és azt követően hatévente, felülvizsgálják, és ha szükséges korszerűsítik.

(1) A tagállamok gondoskodnak olyan jegyzék vagy jegyzékek kialakításáról, amelyek vízgyűjtő kerületenként tartalmaznak minden olyan területet, amelyet a közösségi joganyag alá tartozó különleges védelmet kívánó területként jelöltek ki, felszíni és felszín alatti vizeik védelme érdekében, vagy a közvetlenül a víztől függő élőhelyek és fajok megőrzése céljából. Biztosítják, hogy a jegyzék ezen irányelv hatálybalépését követően, legkésőbb négy éven belül elkészüljön.

(2) A jegyzék vagy jegyzékek minden, a 7. cikk (1) bekezdése alatt meghatározott víztestet és minden, a IV. mellékletben foglalt védett területet tartalmaznak.

(3) A védett területek jegyzékét vagy jegyzékeit minden vízgyűjtő kerület esetében folyamatosan felülvizsgálják és naprakész állapotban tartják.

A tagállamok az V. mellékletnek megfelelően megfigyelik azokat a víztesteket, amelyek az V. melléklet szerint átlagosan napi 100 m3-nél több vizet biztosítanak.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy az (1) bekezdésben meghatározott víztestek nemcsak a 4. cikk ezen irányelv felszíni vizekre vonatkozó követelményeinek megfelelő célkitűzéseit teljesítik, ide értve a 16. cikk alapján közösségi szinten megállapított minőségi követelményeket is, hanem, hogy az alkalmazott vízkezelési módszer figyelembevételével és a közösségi joganyagnak megfelelően, a keletkező víz megfelel a 98/83/EK irányelvvel módosított 80/778/EGK irányelv követelményeinek.

(3) A tagállamok biztosítják a kijelölt víztestek szükséges védelmét, azzal a céllal, hogy elkerüljék minőségük romlását, és ezzel csökkentsék az ivóvíz előállítása során szükséges vízkezelés mértékét. A tagállamok védőövezeteket alakíthatnak ki az ilyen víztestek számára.

A felszíni és felszín alatti vizek és a védett területek állapotának megfigyelése

(1) A tagállamok gondoskodnak a vizek állapotának megfigyeléséhez programok kidolgozásáról azért, hogy a vizek állapota minden egyes vízgyűjtő kerületben összehangolt és átfogó módon áttekinthető legyen:

(2) Ezek a programok legkésőbb hat évvel ezen irányelv hatálybalépését követően legyenek alkalmazhatóak, kivéve ha a vonatkozó joganyag másként rendelkezik. Az ilyen megfigyelés összhangban lesz az V. mellékletnek megfelelő követelményekkel.

(3) Műszaki előírásokat és szabványosított módszereket kell elfogadni a vizek állapotának elemzéséhez és figyelemmel kíséréséhez. Az irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására vonatkozó ezen intézkedéseket a 21. cikk (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(1) A tagállamok figyelembe veszik a vízszolgáltatások megtérülésének elvét, beleértve a környezeti és a vízkészletekkel összefüggő költségeket, tekintettel a III. melléklet szerint elvégzett gazdasági elemzésekre és különösen a szennyező fizet elvének megfelelően.

A tagállamok ennek során tekintettel lehetnek a költségek megtérítésének szociális, környezeti és gazdasági hatásaira, továbbá az érintett régió vagy régiók földrajzi és éghajlati jellemzőire.

(2) A tagállamok a vízgyűjtő-gazdálkodási tervekben beszámolnak az (1) bekezdés alkalmazásának irányában tervezett lépésekről, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy teljesüljenek ezen irányelv környezeti célkitűzései, továbbá a különböző vízhasználatok hozzájárulásáról a vízszolgáltatások költségeinek megtérüléséhez.

(3) Az e cikkben foglaltak nem akadályozzák az ezen irányelv célkitűzéseinek elérése érdekében tett megelőző vagy helyreállító intézkedések finanszírozását.

(4) A tagállamok nem sértik meg ezt az irányelvet, ha úgy döntenek, hogy a fennálló gyakorlatnak megfelelően nem alkalmazzák az (1) bekezdés második mondatának rendelkezéseit, és ezzel összefüggésben a (2) bekezdés vonatkozó rendelkezéseit sem egy adott vízhasználatra, ha ez nem veszélyezteti az irányelv célkitűzéseinek teljesítését. A tagállamok a vízgyűjtő-gazdálkodási tervekben beszámolnak az okokról, amelyek miatt nem alkalmazzák teljeskörűen az (1) bekezdés második mondatát.

Kombinált megközelítés a pontszerű és a diffúz szennyezőforrások esetén

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a (2) bekezdésben említett felszíni vizekbe való bevezetéseket, az e cikkben meghatározott kombinált megközelítés szerint szabályozzák.

legkésőbb 12 évvel ezen irányelv hatálybalépését követően, kivéve ha a vonatkozó jogszabályok másként rendelkeznek.

(3) Ha ezen irányelvnek, vagy a IX. mellékletben felsorolt irányelveknek, vagy bármely más közösségi joganyagnak megfelelően megállapított vízminőségi célkitűzés vagy vízminőségi szint szigorúbb feltételeket követel meg, mint amilyeneket a (2) bekezdés alkalmazása eredményezne, a szigorúbb kibocsátás szabályozást kell alkalmazni.

(1) Minden tagállam biztosítja intézkedési program kialakítását valamennyi vízgyűjtő kerületre, vagy a nemzetközi vízgyűjtő kerület országának területére eső részére a 4. cikkben megállapított célkitűzések elérése érdekében, figyelembe véve az 5. cikk által megkívánt elemzések eredményeit. Ezek az intézkedési programok hivatkozhatnak olyan nemzeti szinten elfogadott jogszabályokból következő intézkedésekre, amelyek a tagállam egész területére vonatkoznak. Adott esetben a tagállam elfogadhat az összes vízgyűjtő kerületre, illetve a nemzetközi vízgyűjtő kerületek országa területére jutó hányadára alkalmazható intézkedéseket.

(2) Minden intézkedési program tartalmaz a (3) bekezdésben meghatározott „alapintézkedéseket”, és ahol szükséges, „kiegészítő intézkedéseket”.

(3) „Alapintézkedések” a minimálisan teljesítendő követelmények, amelyek tartalmazzák:

(4) „Kiegészítő intézkedések” azok az intézkedések, amelyeket az alapintézkedések kiegészítéseként terveznek és alkalmaznak a 4. cikk szerinti meghatározott célok elérése céljából. A VI. melléklet B. része tartalmazza az ilyen intézkedések nem teljes körű felsorolását.

A tagállamok további kiegészítő intézkedéseket is elfogadhatnak azzal a céllal, hogy gondoskodjanak az ezen irányelvvel érintett vizek kiegészítő védelméről vagy állapotjavításáról, ugyanez vonatkozik az 1. cikkben meghatározott vonatkozó nemzetközi egyezmények végrehajtására is.

(5) Ha a megfigyelések vagy egyéb adatok jelzik, hogy a víztestekre a 4. cikkben meghatározott célkitűzések valószínűleg nem érhetők el, az érintett tagállam biztosítja, hogy:

Ha ezek az okok természetes körülmények vagy vis maior eredményei, amelyek kivételesek és ésszerű módon előre nem láthatók, különösen a szélsőséges árvizek és az elhúzódó aszályok, a tagállam megállapíthatja, hogy a 4. cikk (6) bekezdésére is tekintettel, a kiegészítő intézkedések nem alkalmazhatóak.

(6) A (3) bekezdés szerinti intézkedések végrehajtása során a tagállamok minden megfelelő lépést megtesznek, hogy ne növeljék a tengervizek szennyezettségét. A meglévő joganyag sérelme nélkül, a (3) bekezdés szerinti intézkedések alkalmazása sem közvetlenül, sem közvetve nem vezethet a felszíni vizek szennyezettségének növekedéséhez. Ezt a követelményt nem alkalmazzák, ha az a környezetnek mint egésznek nagyobb szennyezettségét eredményezné.

(7) Az intézkedési programokat legkésőbb ezen irányelv hatálybalépését követő kilenc éven belül ki kell dolgozni, és minden intézkedést át kell ültetni a gyakorlatba legkésőbb ezen irányelv hatálybalépését követő 12 éven belül.

Mayotte tekintetében az első albekezdésben említett határidők 2015. december 22. és 2018. december 22.

(8) Az intézkedési programokat felülvizsgálják, és szükség esetén korszerűsítik legkésőbb ezen irányelv hatálybalépését követő 15 éven belül, és azt követően hatévente. Az új és a felülvizsgált program alapján meghatározott bármely felülvizsgált intézkedést át kell ültetni a gyakorlatba, az elfogadását követő három éven belül.

Mayotte tekintetében az első albekezdésben említett határidő 2021. december 22.

(1) Ha egy tagállam olyan problémát azonosít, amely hatással van a vizeivel való gazdálkodásra, de a tagállam által nem oldható meg, jelentheti az ügyet a Bizottságnak vagy bármelyik érintett tagállamnak, és ajánlásokat tehet annak megoldására.

(2) A Bizottság hat hónapon belül válaszol a tagállamoktól kapott bármely jelentésre vagy ajánlásra.

(1) A tagállamok biztosítják, hogy minden, teljes egészében a területükön fekvő vízgyűjtő kerületre vízgyűjtő-gazdálkodási terv készüljön.

(2) Abban az esetben, ha egy nemzetközi vízgyűjtő kerület teljesen a Közösség területén belül helyezkedik el, a tagállamok biztosítják a koordinációt azzal a céllal, hogy egyetlen nemzetközi vízgyűjtő-gazdálkodási terv készüljön. Ha nem készül ilyen nemzetközi vízgyűjtő-gazdálkodási terv, akkor a tagállamok ezen irányelv célkitűzései vonatkozásában olyan vízgyűjtő-gazdálkodási terveket készítenek, amelyek a nemzetközi vízgyűjtő kerületnek legalább a területükre eső hányadát lefedik.

(3) A Közösség területén túlnyúló nemzetközi vízgyűjtő kerület esetében a tagállamok egyetlen vízgyűjtő-fejlesztési terv készítésére törekszenek, ha ez nem lehetséges, a tervnek a vízgyűjtő kerületnek legalább az érdekelt tagállam területére jutó hányadát le kell fednie.

(4) A vízgyűjtő-gazdálkodási terv a VII. mellékletben részletezett információkat tartalmazza.

(5) A vízgyűjtő-gazdálkodási tervek kiegészíthetők olyan, a részvízgyűjtőkre, ágazatokra, problémakörökre vagy víztípusra vonatkozó részletesebb programokkal vagy gazdálkodási tervekkel, amelyek a vízgazdálkodás bizonyos különös aspektusaival foglalkoznak. Ezeknek az intézkedéseknek a megvalósítása nem mentesíti a tagállamokat az ezen irányelvből fakadó további kötelezettségek teljesítése alól.

(6) A vízgyűjtő-gazdálkodási terveket legkésőbb ezen irányelv hatálybalépését követő kilenc évvel közzéteszik.

Mayotte tekintetében az első albekezdésben említett határidő 2015. december 22.

(7) A vízgyűjtő-gazdálkodási terveket legkésőbb ezen irányelv hatálybalépését követő 15 évvel, majd ezután hatévente felülvizsgálják, és korszerűsítik.

Mayotte tekintetében az első albekezdésben említett határidő 2021. december 22.

(1) A tagállamok elősegítik az összes érdekelt fél bevonását ezen irányelv végrehajtásába, különösen a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek elkészítésébe, felülvizsgálatába és korszerűsítésébe. A tagállamok biztosítják, hogy minden vízgyűjtő kerület esetében nyilvánosságra hozzák, és a nyilvánosság, beleértve a vízhasználókat, számára hozzáférhetővé teszik az alábbiakat, azért, hogy azok állást foglalhassanak:

Kérelemre hozzáférhetővé kell tenni azokat a háttérdokumentumokat és információkat, amelyeket felhasználtak a vízgyűjtő-gazdálkodási terv tervezetének kidolgozásában.

(2) Az aktív részvétel és konzultáció érdekében a tagállamok legalább hat hónap időtartamot biztosítanak a fenti dokumentumok írásos észrevételezésére.

(3) Az (1) és (2) bekezdés egyaránt vonatkozik a korszerűsített vízgyűjtő-gazdálkodási tervekre is.

(1) A tagállamok a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek és azok minden későbbi korszerűsített változatának másolatát a közzétételt követő három hónapon belül megküldik a Bizottság és minden érintett tagállam részére:

amelyeket az első vízgyűjtő-gazdálkodási terv céljára készítettek, az elkészülésüket követő három hónapon belül.

(3) A tagállamok minden egyes vízgyűjtő-gazdálkodási tervnek vagy a 13. cikk szerinti korszerűsítésének közzétételét követő három éven belül közbenső jelentést nyújtanak be, az intézkedési program végrehajtása során elért célokról.

(1) Az Európai Parlament és a Tanács különös intézkedéseket fogad el a vizek olyan szennyező anyagok vagy szennyezőanyag-csoportok általi szennyezése ellen, amelyek jelentős kockázatot jelentenek a vízi környezetre, vagy azon keresztül, beleértve az ivóvíz kitermelésére használt vizekre vonatkozó kockázatokat is. E szennyező anyagokra vonatkozóan az intézkedések azok fokozatos csökkentésére, a 2. cikk 30. pontjában meghatározott elsőbbségi veszélyes anyagok esetében pedig a bevezetések, a kibocsátások és a veszteségek megszüntetésére vagy fokozatos kiiktatására irányulnak. Az ilyen intézkedéseket a Bizottság által a Szerződésben megállapított eljárásnak megfelelően tett javaslatok alapján fogadják el.

(2) A Bizottság egy elsőbbségi anyagokat felsoroló listára vonatkozó javaslatot nyújt be, amely anyagokat azok közül választ ki, amelyek a vízi környezetre vagy a vízi környezeten keresztül jelentős kockázatot jelentenek. Az anyagokat a vízi környezetre vagy azon keresztül jelentett kockázat alapján prioritási sorrendbe állítják, a következők szerint értékelve:

Amikor a (4) bekezdés szerinti időterv betartása ezt megkívánja, az anyagokat a vízi környezetre gyakorolt vagy azon keresztül megjelenő kockázat alapján, az intézkedések céljára elsőbbségiként kell besorolni, ahol is a besorolás egyszerűsített, kockázatalapú, tudományos elvekre épülő értékeléssel történik, amelynek során különös figyelmet fordítanak az alábbi tényezőkre:

(3) A Bizottság javaslata meghatározza az elsőbbségi veszélyes anyagokat is. Ennek során a Bizottság figyelembe veszi a Közösség káros anyagokra vonatkozó joganyagában, vagy a vonatkozó nemzetközi megállapodásokban felsorolt szóba jöhető/kiválasztott anyagokat.

(4) A Bizottság az ezen irányelv hatálybalépésétől számított legkésőbb négy éven belül, és azt követően legalább hatévente felülvizsgálja az elsőbbségi anyagok elfogadott listáját, és adott esetben javaslatokat tesz.

(5) Javaslatának előkészítése során a Bizottság figyelembe veszi a toxicitási, ökotoxicitási és környezetvédelmi tudományos bizottságtól, a tagállamoktól, az Európai Parlamenttől, az Európai Környezetvédelmi Ügynökségtől, a Közösség kutatási programjaitól, az olyan nemzetközi szervezetektől, amelyeknek a Közösség tagja, az európai üzleti szervezetektől, beleértve azokat, amelyek a kis- és középvállalatokat képviselik, valamint az európai környezetvédelmi szervezetektől kapott ajánlásokat és az egyéb lényeges tudomására jutó információkat.

(6) Az elsőbbségi anyagokra a Bizottság szabályozási javaslatokat terjeszt elő:

Ennek során a Bizottság meghatározza a pontszerű és a diffúz források termék- és folyamat-ellenőrzésének megfelelően költséghatékony és arányos szintjét és kombinációját, továbbá figyelembe veszi a Közösség-szerte egységes kibocsátási határértékeket az eljárás ellenőrzésére. Ahol szükséges, a műszaki eljárásokból származó kibocsátások korlátozására közösségi szintű intézkedések hozhatók szektoronkénti alapon. Ahol a termékkorlátozás magában foglalja a 91/414/EGK és a 98/8/EK irányelvek szerint kiadott vonatkozó engedélyek felülvizsgálatát, a felülvizsgálatokat ezen irányelvek előírásainak megfelelően végzik el. A korlátozásokra vonatkozó, minden egyes javaslatnak tartalmaznia kell az azok felülvizsgálatára, korszerűsítésére és hatékonyságuk értékelésére vonatkozó speciális rendelkezéseket.

(7) A Bizottság javaslatokat terjeszt elő az elsőbbségi anyagok felszíni vizekben, üledékben és biótában jelen lévő koncentrációjára vonatkozó minőségi előírásokra.

(8) A Bizottság a (6) és (7) bekezdéseknek megfelelő javaslatokat, legalább a pontszerű szennyezőforrások kibocsátásszabályozására és a környezetminőségi előírásokra vonatkozóan legkésőbb két éven belül benyújtja azt követően, hogy az érintett anyagot felvették az elsőbbségi anyagok listájára. Ha ezen irányelv hatálybalépését követően hat évvel sincs közösségi szintű megegyezés az elsőbbségi anyagok első listájára felvett anyagokkal kapcsolatban, a tagállamok környezetminőségi előírásokat és a fő szennyezési forrásokra korlátozó intézkedéseket állapítanak meg minden olyan felszíni vízre vonatkozóan, amelyre ezen anyagok bevezetései hatással vannak, többek között a csökkentés minden technikai lehetőségének átgondolásán alapulva. Ha az elsőbbségi anyagok listájára később felvett anyagok esetében, közösségi szintű megegyezés nem jön létre, a tagállamok a listára kerülést követő öt éven belül megteszik ezeket az intézkedéseket.

(9) A Bizottság stratégiákat dolgozhat ki a vizek bármely más szennyező anyag vagy szennyezőanyag-csoport által történő szennyezése ellen, beleértve bármely olyan szennyeződést, amely baleset következménye.

(10) A (6) és (7) bekezdés szerint megtett javaslatainak kidolgozása során a Bizottság felülvizsgál minden, a IX. mellékletben felsorolt irányelvet is. A (8) bekezdésben foglalt határidőig javasolja a IX. mellékletben foglalt korlátozások felülvizsgálatát minden, az elsőbbségi anyagok listájára felvett anyagra vonatkozóan, és javaslatot tesz a megfelelő intézkedésekre, beleértve a IX. melléklet szerinti korlátozások esetleges hatálytalanítását minden más anyagra nézve.

A IX. mellékletben foglalt minden felülvizsgálatra javasolt korlátozó intézkedés hatályát veszti a felülvizsgált szabályozás hatálybalépésekor.

(11) A (2) és (3) bekezdés szerinti elsőbbségi anyagok listája az Európai Parlament és a Tanács általi elfogadását követően, ezen irányelv X. mellékletévé válik. A (4) bekezdés szerinti felülvizsgálata ugyanezen eljárással történik.

Stratégia a felszín alatti vizek szennyezésének megakadályozására és szabályozására

(1) Az Európai Parlament és a Tanács speciális intézkedéseket fogad el a felszín alatti vizek szennyezésének megelőzésére és szabályozására. Ezek az intézkedések a felszín alatti vizek 4. cikk (1) bekezdésének b) pontja szerinti jó kémiai állapotának elérését szolgálják, és azokat a Bizottság által ezen irányelv hatálybalépését követő két éven belül megteendő javaslat alapján kell elfogadni a Szerződésben megállapított eljárásnak megfelelően.

(2) A Bizottság az intézkedésekre vonatkozó javaslatainak kidolgozása során figyelembe veszi az 5. cikk és a II. melléklet szerint elvégzett elemzéseket. Ha az adatok rendelkezésre állnak, az intézkedésekre, amelyek az alábbiakra terjednek ki, korábbi időpontban tesznek javaslatot:

(3) Az (1) bekezdés alkalmazásából következő intézkedéseket fel kell venni a 11. cikk által megkövetelt intézkedési programokba.

(4) A (2) bekezdés szerint közösségi szinten elfogadott kritériumok hiányában a tagállamok határozzák meg a megfelelő kritériumokat, legkésőbb ezen irányelv hatálybalépését követő öt éven belül.

(5) A (4) bekezdés szerint nemzeti szinten elfogadott kritériumok hiányában a felszín alatti vizekre alkalmazandó közösségi joganyagban meghatározott meglevő vízminőségi előírások szintjének maximum 75 %-át tekintik a tendenciák megfordulási pontjának.

(1) A Bizottság jelentést ad közre ezen irányelv átültetéséről legkésőbb 12 évvel az irányelv hatálybalépését követően, és ezután hatévente, és benyújtja az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz.

(3) A Bizottság ezenkívül a végrehajtás állásáról a tagállamok által a 15. cikk (2) bekezdése szerint benyújtott összefoglaló jelentéseken alapuló jelentést is közzétesz, és benyújtja azt az Európai Parlamenthez és a tagállamokhoz, legkésőbb két évvel az 5. és 8. cikkben meghatározott időpontokat követően.

(4) A Bizottság az (1) bekezdés szerinti minden egyes jelentés közzétételét követő három éven belül egy közbenső jelentést tesz közzé, amely a tagállamoknak a 15. cikk (3) bekezdésében említett közbenső jelentésein alapulva leírja a végrehajtás állását. Ezt a közbenső jelentést benyújtja az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz.

(5) A Bizottság, amikor szükséges, összhangban a jelentési ciklussal, konferenciára összehívja a közösségi vízpolitikában érdekelt feleket az egyes tagállamokból, az átültetésről szóló bizottsági jelentések észrevételezése és a tapasztalatok megosztása céljából.

A résztvevők között szerepelni kell a hatáskörrel rendelkező hatóságok, az Európai Parlament, a nem kormányzati szervezetek, a szociális és gazdasági partnerek, a fogyasztóvédelmi testületek képviselőinek és más tudósoknak és szakértőknek.

(1) A Bizottság évente egyszer tájékoztatásul beterjeszti a 21. cikkben említett bizottsághoz a vízzel kapcsolatos jogalkotásra hatást gyakorló intézkedések figyelemfelhívó tervét, amelyeket a közeli jövőben javasolni szándékozik, beleértve a 16. cikk alapján kialakított javaslatokból, szabályozási intézkedésekből és stratégiákból származókat is. A Bizottság az első ilyen előterjesztést legkésőbb ezen irányelv hatálybalépését követő két éven belül készíti el.

(2) A Bizottság legkésőbb 19 évvel hatálybalépését követően felülvizsgálja ezt az irányelvet, és javaslatot tesz annak minden szükséges módosítására.

(1) Az I. és a III. melléklet, valamint az V. melléklet 1.3.6. szakasza a tudományos és műszaki fejlődésnek megfelelően kiigazítható, figyelembe véve a vízgyűjtő-gazdálkodási terveknek a 13. cikk szerinti felülvizsgálati és korszerűsítési időszakait. Az irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló ezen intézkedéseket a 21. cikk (3) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

Szükség esetén a Bizottság – a 21. cikk (2) bekezdésében megállapított szabályozási bizottsági eljárásoknak megfelelően – iránymutatásokat fogadhat el a II. és az V. melléklet végrehajtásáról.

(2) Az adatok – beleértve a statisztikai és kartográfiai adatokat is – továbbításának és feldolgozásának céljából, az (1) bekezdés alkalmazásában technikai formátumokat fogadhatnak el a 21. cikk (2) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásnak megfelelően.

(2) Az e bekezdésre történő hivatkozás esetén az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni, figyelemmel a 8. cikkének rendelkezéseire is.

Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében megállapított határidő három hónap.

(3) Az e bekezdésre történő hivatkozás esetén az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1)–(4) bekezdését valamint 7. cikkét kell alkalmazni, figyelemmel a 8. cikkének rendelkezéseire is.

(1) Ezen irányelv hatálybalépése után hét évvel a következők hatályukat vesztik:

(2) Ezen irányelv hatálybalépése után 13 évvel a következők hatályukat vesztik:

(3) A 76/464/EGK irányelvvel kapcsolatban a következő átmeneti rendelkezések kerülnek alkalmazásra:

(4) A 4. cikkben foglalt környezeti célkitűzéseket, és a IX. mellékletben és a 16. cikk (7) bekezdésének megfelelően meghatározott minőségi előírásokat, és amelyeket a tagállamok állapítottak meg az V. melléklet szerint az elsőbbségi anyagok listáján nem szereplő anyagokra, továbbá a 16. cikk (8) bekezdése szerint az olyan elsőbbségi anyagokra, amelyekre nem állapítottak meg közösségi követelményeket, környezetminőségi előírásoknak tekintik a 96/61/EK irányelv 10. cikkének és 2. cikke 7. pontjának értelmében.

(5) Ha egy, az elsőbbségi anyagoknak a 16. cikk szerint elfogadott listáján szereplő anyag nem szerepel ezen irányelv VIII. mellékletében vagy a 96/61/EK irányelv III. mellékletében, azt ezekbe utólag fel kell venni.

(6) Felszíni víztestekre az ez által az irányelv által megkövetelt első vízgyűjtő-gazdálkodási tervben megállapított környezeti célkitűzések legalább annyira szigorú minőségi szinteket kell, hogy érvényre juttassanak, mint amilyeneket a 76/464/EGK irányelv végrehajtása megkíván.

A tagállamok szankciókat határoznak meg az ezen irányelv átültetése érdekében elfogadott nemzeti rendelkezések megszegése esetére. Az így elrendelt szankcióknak hatékonyaknak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

(1) A tagállamok legkésőbb 2003. december 22-ig hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a legfontosabb előírásait, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területeken fogadnak el. A Bizottság tájékoztatja erről a többi tagállamot.

Ez az irányelv az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba.

Ahogyan azt a 3. cikk (8) bekezdése megkívánja, a tagállamok a következő információkat biztosítják minden hatáskörrel rendelkező hatóságról, minden saját vízgyűjtő kerületükön belül, valamint bármely nemzetközi vízgyűjtő kerület területükön belüli részén.

A tagállamok meghatározzák a felszíni víztestek elhelyezkedését és határait, és elvégzik minden ilyen víztest első jellemzését a következő eljárásnak megfelelően. A tagállamok összevonhatják csoportokba a felszíni víztesteket az első jellemzés céljára.

1.3. A felszíni víztestek típusai típusspecifikus referenciaviszonyainak megállapítása

A tagállamok összegyűjtik és megőrzik azoknak a jelentős antropogén terheléseknek a típusára és nagyságára vonatkozó információkat, amelyek a vízgyűjtő kerületek felszíni víztesteire valószínűleg hatással lehetnek, különösen a következőket.

A jelentős pontszerű szennyezőforrásokból, különösen a VIII. mellékletben felsorolt anyagok által okozott szennyezések becslése és meghatározása, amelyek települési, ipari, mezőgazdasági és más létesítményekből és tevékenységekből származnak, egyebek között az alábbiak alapján gyűjtött információkon alapján:

A jelentős diffúz szennyezőforrások, különösen a VIII. mellékletben felsorolt anyagok által okozott azon szennyezések becslése és meghatározása, amelyek települési, ipari, mezőgazdasági és más létesítményekből és tevékenységekből származnak, többek között az alábbiak alapján gyűjtött információkon alapján

A települési, ipari, mezőgazdasági és egyéb felhasználási célra szolgáló jelentős vízkivétel becslése és meghatározása, beleértve a szezonális változékonyságot és az éves összes vízigényt, továbbá az elosztórendszerek vízveszteségét.

A jelentős vízkormányzási szabályozások, beleértve a vízátvezetéseket és eltereléseket, az általános áramlási jellemzőkre és a vízmérlegekre gyakorolt hatásának becslése és meghatározása.

A felszíni vizek állapotára gyakorolt egyéb jelentős antropogén hatások becslése és azonosítása.

A földhasználat szerkezetének becslése, beleértve a fő települési, ipari és mezőgazdasági területek, továbbá ahol fontos, a halászati területek és az erdők azonosítását.

A tagállamok elvégezik annak értékelését, hogy a felszíni víztestek állapota mennyire érzékenyen reagál a fent (1.4.) meghatározott terhelésekre.

A tagállamok felhasználják a fent összegyűjtött információkat és bármely más releváns információt, beleértve a meglévő környezeti megfigyelő rendszerekből származó adatokat is, hogy megbecsüljék annak valószínűségét, hogy a felszíni vizek a vízgyűjtő kerületen belül nem fognak megfelelni a 4. cikk szerint a víztestekre megállapított környezetminőségi célkitűzéseknek. A tagállamok modellezési eljárásokat is alkalmazhatnak az ilyen értékelések segítésére.

Azokra a víztestekre, amelyeknél fennáll annak kockázata, hogy nem felelnek meg a környezetminőségi célkitűzéseknek, ha indokolt, további jellemzést végeznek, hogy optimalizálni lehessen mind a 8. cikk szerinti megfigyelő programokat, mind pedig a 11. cikkben megkívánt intézkedési programokat.

A tagállamok elvégzik minden felszín alatti víztest első jellemzését, hogy értékeljék azok használatának mértékét, és azt, hogy mennyiben áll fenn annak kockázata, hogy azok nem felelnek meg a 4. cikk szerint a felszín alatti víztestek mindegyikére vonatkozó célkitűzéseknek. A tagállamok csoportokba vonhatják össze a felszín alatti víztesteket ennek az első jellemzésnek a céljára. Ezen elemzés során felhasználhatják a meglévő hidrológiai, földtani, talajtani, földhasználati, vízbevezetési, vízkivételi és egyéb adatokat, de az elemzésnek meg kell határozni:

Az első jellemzést követően a tagállamok elvégzik azoknak a felszín alatti víztesteknek vagy víztestcsoportoknak a további jellemzését, amelyekről megállapították, hogy a célok megvalósulása szempontjából kockázatos helyzetűek, annak érdekében, hogy pontosabban meg lehessen becsülni az ilyen kockázat mértékét, és meg lehessen határozni bármely, a 11. cikkben megkívánt intézkedéseket. Ennek megfelelően ez a jellemzés tartalmazza az emberi tevékenység hatására vonatkozó megfelelő információkat, és ahol indokolt, az alábbi információkat:

2.3. Az emberi tevékenység felszín alatti vizekre gyakorolt hatásának áttekintése

Azokra a felszín alatti víztestekre vonatkozóan, amelyek átnyúlnak két vagy több tagállam közötti országhatáron, vagy amelyekről a 2.1. szakasz szerint végzett első jellemzés során megállapították, hogy fennáll a kockázata, hogy nem felelnek meg a valamennyi víztestre a 4. cikkben meghatározott célkitűzéseknek, a következő információkat gyűjtik össze és tartják készenlétben minden egyes víztestre, amennyiben releváns:

2.4. A felszín alatti víz szintjében bekövetkező változások hatásának vizsgálata

A tagállamok meghatározzák azokat a felszín alatti víztesteket is, amelyekre alacsonyabb szintű célkitűzéseket állapítanak meg a 4. cikk alapján, tekintetbe véve a víztest állapota által a következőkre gyakorolt hatásokkal kapcsolatos megfontolások eredményét:

2.5. A szennyezések felszín alatti vizek minőségére gyakorolt hatásának vizsgálata

A tagállamok meghatározzák azokat a felszín alatti víztesteket, amelyekre alacsonyabb szintű célkitűzéseket kell megállapítani a 4. cikk (5) bekezdés alapján, ahol az emberi tevékenység hatásának eredményeként az 5. cikk (1) bekezdése szerinti megítélés szerint, a felszín alatti víztest annyira elszennyeződött, hogy a jó kémiai állapot elérése nem valósítható meg vagy aránytalanul költséges.

A gazdasági elemzésnek elegendő és kellően részletes adatokat kell tartalmaznia (figyelembe véve a megfelelő adatok összegyűjtésével járó költségeket is) ahhoz, hogy

A mesterséges és jelentősen módosított felszíni víztestekre alkalmazható vízminőségi elemek a fenti négy természetes felszíni vízfajta bármelyikére alkalmazható elemek közül azok, amelyek az érintett jelentősen módosított vagy mesterséges víztestre legjobban hasonlító vízfajtára alkalmazhatóak.

1.2. Az ökológiai állapot osztályozásának normatív fogalommeghatározásai

1.2. Táblázat Vízfolyások, tavak, átmeneti vizek és parti tengervizek állapotának általános fogalommeghatározásai

A mérsékeltnél rosszabb állapotot elérő vizeket gyengének vagy rossznak minősítik.

A vizeket, amelyek a felszíni víztest típus biológiai minőségi elemeinek értékeitől jelentős eltérést mutatnak, és amelyekben a biológiai közösségek jelentősen eltérnek azoktól, amelyek rendesen együtt járnak azzal a felszíni víztest típussal zavartalan viszonyok között, gyengének minősítik.

A vizeket, amelyek a felszíni víztest típus biológiai minőségi elemeinek értékeitől súlyos eltérést mutatnak, és amelyekben a biológiai közösségek jelentős hányada hiányzik azok közül, amelyek rendesen együtt járnak azzal a felszíni víztest típussal zavartalan viszonyok között, rossznak minősítik.

1.2.1. A kiváló, a jó és a mérsékelt ökológiai állapotok fogalommeghatározásai folyókban

Biológiai minőségi elemek

Elem

Kiváló állapot

Jó állapot

Mérsékelt állapot

Fitoplankton

A fitoplankton taxonómiai/faji összetétele teljesen, vagy közel teljesen megfelel a zavartalan viszonyoknak.

A fitoplankton átlagos abundanciája teljesen konzisztens a típusspecifikus fizikai-kémiai viszonyokkal és nem olyan, hogy jelentősen megváltoztathassa a típusspecifikus átlátszósági viszonyokat.

A planktonvirágzások a típusspecifikus fizikai-kémiai viszonyoknak megfelelő gyakorisággal és intenzitással fordulnak elő.

Enyhe változások vannak a planktonállományban és gyakoriságában a típusspecifikus közösségekhez hasonlítva. Ezek a változások nem jeleznek felgyorsuló algaszaporodást, ami a víztestben jelen lévő szervezetek egyensúlyának vagy a víz, vagy az üledék fizikai-kémiai minőségének kedvezőtlen zavarait eredményezné.

A típusspecifikus planktonvirágzások gyakoriságának és intenzitásának enyhe növekedése előfordulhat.

A planktonállományok faji összetétele mérsékelten eltér a típusspecifikus közösségekétől.

Az abundancia mérsékelten zavart lehet, ami más biológiai és fizikai-kémiai minőségi elemek értékeinek jelentős nemkívánatos zavarait okozhatja.

A planktonvirágzás gyakoriságának és intenzitásának enyhe növekedése fordulhat elő. A nyári hónapokban tartós virágzások fordulhatnak elő.

Makrofiták és fitobentosz

A taxonómiai/faji összetétel teljesen vagy közel teljesen megfelel a zavartalan viszonyoknak.

Az átlagos makrofita- és fitobentosz-abundanciában nincsenek érzékelhető változások.

Enyhe változások vannak a makrofitikus és fitobentikus taxon összetételében a típusspecifikus közösségekhez hasonlítva. Az ilyen változások nem utalnak a fitobentosz vagy a magasabb rendű növényi élet bármilyen felgyorsult növekedésére, amely a víztestben jelen lévő szervezetek egyensúlyának vagy a víz, vagy az üledék fizikai-kémiai minőségének kedvezőtlen zavarait eredményezné.

A fitobentikus közösséget nem befolyásolják kedvezőtlenül antropogén tevékenység miatt jelen lévő bakteriális telepek és bevonatok.

A makrofitikus és a fitobentikus taxon összetétele közepesen eltér a típusspecifikus közösségtől és jelentősebben zavart, mint a jó állapotban.

Nyilvánvalóak a közepes változások az átlagos makrofitikus és az átlagos fitobentikus abundanciában.

A fitobentikus közösséget egyes helyeken megzavarhatják, bizonyos területeken pedig felválthatják az antropogén tevékenység miatt jelen lévő bakteriális/baktérium telepek és bevonatok.

Bentikus/fenéklakó gerinctelen fauna

A taxonómiai összetétel és az abundancia teljesen vagy közel teljesen megfelel a zavartalan viszonyoknak.

A zavartságra érzékeny és érzéketlen taxonok/állományok aránya nem mutatja elváltozás jeleit a zavartalan állapot értékeihez képest.

A gerinctelen taxonok/állományok diverzitásának szintje nem mutatja elváltozás jeleit a zavartalan állapot értékeihez képest.

Enyhe elváltozások vannak a gerinctelen taxonok összetételében és abundanciájában a típusspecifikus közösségekhez képest.

A zavartságra érzékeny és érzéketlen taxonok aránya kisebb eltérést mutat a típusspecifikus értékektől.

A gerinctelen taxonok diverzitásának szintje az elváltozás enyhe jeleit mutatja a típusspecifikus értékekhez képest.

A gerinctelen taxonok összetétele és abundanciája mérsékelten tér el a típusspecifikus közösségekétől.

A típusspecifikus közösségek fontosabb taxonómiai csoportjai hiányoznak.

A zavartságra érzékeny és érzéketlen taxonok aránya és a diverzitás szintje lényegesen kisebb a típusspecifikus szintnél, és jelentősen kisebb a jó állapothoz tartozónál.

A halfauna

A fajok összetétele és abundanciája teljesen vagy közel teljesen megfelel a zavartalan viszonyoknak.

Az összes típusspecifikus zavartságra érzékeny faj jelen van.

A halközösségek korszerkezete az antropogén eredetű zavartság kevés jelét mutatja, és nem utal bármely faj reprodukciós vagy fejlődési hiányosságaira.

Kisebb eltérések vannak a fajok összetételében és abundanciájában, a típusspecifikus közösségekhez képest, amelyek a fizikai-kémiai és hidromorfológiai minőségi elemekre gyakorolt antropogén hatásoknak tulajdoníthatók.

A halközösségek korszerkezete a fizikai-kémiai és hidromorfológiai minőségi elemekre gyakorolt antropogén hatásoknak tulajdonítható zavartság jeleit mutatja, és néhány esetben utal egy bizonyos faj reprodukciójának és fejlődésének hiányosságaira annyira, hogy egyes korosztályok hiányozhatnak is.

A halfajok összetétele és abundanciája mérsékelten eltér a típusspecifikus közösségekétől, ami a fizikai-kémiai vagy a hidromorfológiai minőségi elemekre gyakorolt antropogén hatásokkal magyarázható.

A halközösségek korszerkezete nagymértékű antropogén eredetű zavartság jeleit mutatja annyira, hogy a típusspecifikus fajok mérsékelt hányada hiányzik, vagy abundanciája igen alacsony.

1.2.2. A kiváló, a jó és a mérsékelt ökológiai állapot meghatározásai tavakban

A biológiai minőségi elemek

Elem

Kiváló állapot

Jó állapot

Mérsékelt állapot

Fitoplankton

A fitoplankton taxonómiai összetétele és abundanciája teljesen vagy közel teljesen megfelel a zavartalan viszonyoknak.

A fitoplankton átlagos biomasszája teljesen megfelel a típusspecifikus fizikai-kémiai viszonyoknak, és nem olyan, hogy jelentősen megváltoztathassa a típusspecifikus átlátszósági viszonyokat.

A planktonvirágzások a típusspecifikus fizikai-kémiai viszonyoknak megfelelő gyakorisággal és intenzitással fordulnak elő.

Enyhe változások vannak a planktonikus taxon összetételében és gyakoriságában a típusspecifikus közösségekhez hasonlítva. Ezek a változások nem jelzik az algák semmiféle felgyorsult fejlődését, ami a víztestben jelen lévő szervezetek egyensúlyának vagy a víz, vagy az üledék fizikai-kémiai minőségének kedvezőtlen zavarait eredményezné.

A típusspecifikus planktonvirágzások gyakoriságának és intenzitásának enyhe növekedése előfordulhat.

A planktonikus taxon összetétele mérsékelten eltér a típusspecifikus közösségekétől.

A biomassza mérsékelten zavart, és olyan is lehet, hogy jelentős nemkívánatos zavarokat idézhet elő más biológiai minőségi elemekben és a víz vagy az üledék fizikai-kémiai minőségében.

A planktonvirágzás gyakoriságának és intenzitásának enyhe növekedése fordulhat elő. A nyári hónapokban tartós virágzások fordulhatnak elő.

Makrofiták és fitobentosz

A taxonómiai összetétel teljesen vagy közel teljesen megfelel a zavartalan viszonyoknak.

Az átlagos makrofita- és az átlagos fitobentosz-abundanciában nincsenek érzékelhető változások.

Enyhe változások vannak a makrofita és fitobentikus taxon összetételében a típusspecifikus közösségekhez hasonlítva. Az ilyen változások nem utalnak a fitobentosz vagy a magasabb rendű növényi élet bármilyen felgyorsult növekedésére, amely a víztestben jelen lévő szervezetek egyensúlyának vagy a víz fizikai-kémiai minőségének kedvezőtlen zavarait eredményezné.

A fitobentikus közösséget nem befolyásolják kedvezőtlenül antropogén tevékenység miatt jelen lévő bakteriális telepek és bevonatok.

A makrofita és a fitobentikus taxon összetétele közepesen eltér a típusspecifikus közösségtől és jelentősebben zavart, mint a jó állapotban.

Nyilvánvalóak a közepes változások az átlagos makrofitikus és az átlagos fitobentikus abundanciában.

A fitobentikus közösséget egyes helyeken megzavarhatják, bizonyos területeken pedig felválthatják az antropogén tevékenység miatt jelen lévő bakteriális telepek és bevonatok.

Bentikus gerinctelen fauna

A taxonómiai összetétel és az abundancia teljesen vagy közel teljesen megfelel a zavartalan viszonyoknak.

A zavartságra érzékeny és érzéketlen taxonok aránya nem mutatja elváltozás jeleit a zavartalan körülményekre jellemző értékekhez képest.

A gerinctelen taxonok diverzitásának szintje nem mutatja elváltozás jeleit a zavartalan körülményekre jellemző értékekhez képest.

Enyhe elváltozások vannak a gerinctelen taxonok összetételében és abundanciájában a típusspecifikus közösségekhez képest.

A zavartságra érzékeny és érzéketlen taxonok aránya kisebb eltérést mutat a típusspecifikus értékektől.

A gerinctelen taxonok diverzitásának szintje az elváltozás enyhe jeleit mutatja a típusspecifikus értékekhez képest.

A gerinctelen taxonok összetétele és abundanciája mérsékelten tér el a típusspecifikus közösségekétől.

A típusspecifikus közösségek fontosabb taxonómiai csoportjai hiányoznak.

A zavartságra érzékeny és érzéketlen taxonok aránya és a diverzitás szintje lényegesen kisebb a típusspecifikus szintnél, és jelentősen kisebb a jó állapothoz tartozónál.

A halfauna

A fajok összetétele és abundanciája teljesen vagy közel teljesen megfelel a zavartalan viszonyoknak.

Az összes típusspecifikus zavartságra érzékeny faj jelen van.

A halközösségek korszerkezete az antropogén eredetű zavartság kevés jelét mutatja, és nem utal bármely faj reprodukciós vagy fejlődési hiányosságaira.

A halközösségek korszerkezete a fizikai-kémiai és hidromorfológiai minőségi elemekre gyakorolt antropogén hatásoknak tulajdonítható zavartság jeleit mutatja, és néhány estben utal egy bizonyos faj reprodukciójának és fejlődésének hiányosságaira annyira, hogy egyes korosztályok hiányozhatnak is.

A halközösségek korszerkezete a zavartság nagyobb mértékének jeleit mutatja, amelyek a fizikai-kémiai vagy hidromorfológiai minőségi elemekre gyakorolt antropogén hatásoknak tulajdoníthatók, annyira, hogy a típusspecifikus fajok mérsékelt hányada hiányzik, vagy abundanciája igen alacsony.

1.2.3. A kiváló, a jó és a mérsékelt ökológiai állapot fogalommeghatározásai az átmeneti vizekben

Biológiai minőségi elemek

Elem	Kiváló állapot	Jó állapot	Mérsékelt állapot
Fitoplankton	A fitoplanktonikus taxonok összetétele és abundanciája megfelel a zavartalan viszonyoknak. A fitoplankton átlagos biomasszája teljesen megfelel a típusspecifikus fizikai-kémiai viszonyoknak, és nem olyan, hogy jelentősen megváltoztathassa a típusspecifikus átlátszósági viszonyokat. A planktonvirágzások a típusspecifikus fizikai-kémiai viszonyoknak megfelelő gyakorisággal és intenzitással fordulnak elő.	Enyhe elváltozások vannak a fitoplanktonikus taxonok összetételében és abundanciájában. Enyhe elváltozások vannak a biomasszában a típusspecifikus viszonyokhoz hasonlítva. Ezek a változások nem utalnak az algák semmiféle felgyorsult fejlődésére, ami a víztestben jelen lévő szervezetek egyensúlyának vagy pedig a víz fizikai-kémiai minőségének nemkívánatos megzavarását eredményezné. A típusspecifikus planktonvirágzások gyakoriságának és intenzitásának enyhe növekedése előfordulhat.	A fitoplanktonikus taxonok összetétele és abundanciája mérsékelten eltér a típusspecifikus viszonyoktól. A biomassza mérsékelten zavart és olyan is lehet, ami a más biológiai minőségi elemek jelentős mértékű nemkívánatos zavarását okozza. A planktonvirágzás gyakoriságának és intenzitásának enyhe növekedése következhet be. A nyári hónapokban tartós virágzások fordulhatnak elő.
Makroalgák	A makroalga taxonok összetétele teljesen vagy közel teljesen megegyezik a zavartalan viszonyokkal. Semmiféle kimutatható elváltozás nincs a makroalga-bevonatban, amely emberi tevékenységnek tudható be.	Enyhe elváltozások vannak a makroalga taxon összetételében és abundanciájában a típusspecifikus közösségekhez viszonyítva. Ezek a változások nem utalnak a fitobentosz vagy a magasabb növényi életformák bármiféle felgyorsult növekedésére, amely a víztestben jelen lévő szervezetek egyensúlyát vagy a víz fizikai-kémiai minőségét nemkívánatos módon megzavarná.	A makroalga taxonok összetétele mérsékelten eltér a típusspecifikus viszonyoktól és jelentős mértékben torzultabb, mint a jó minőségnél. Mérsékelt elváltozások vannak az átlagos makroalga-abundanciában, amelyek olyanok lehetnek, hogy a víztestben jelen lévő szervezetek nemkívánatos zavarát is eredményezhetik.
Zárvatermők	A taxonómiai összetétel teljesen vagy közel teljesen megfelel a zavartalan viszonyoknak. Nincsenek kimutatható változások a zárvatermők abundanciájában, amelyek emberi tevékenységnek tudhatók be.	Enyhe elváltozások vannak a zárvatermő taxonok összetételében a típusspecifikus közösségekhez viszonyítva. A zárvatermők abundanciája a zavartság enyhe jeleit mutatja.	A zárvatermő taxonok összetétele mérsékelten eltér a típusspecifikus közösségekétől, és jelentős mértékben torzultabb, mint a jó minőségnél. A zárvatermő taxon abundanciájában mérsékelt torzulások vannak.
Bentikus gerinctelen fauna	A gerinctelen taxonok diverzitásának és abundanciájának mértéke az általában a zavartalan viszonyokkal együtt járó tartományon belül van. Minden, a zavartalan viszonyokkal együtt járó zavartságra érzékeny taxon jelen van.	A gerinctelen taxon diverzitásának és abundanciájának mértéke kissé kívül esik a típusspecifikus viszonyokkal járó tartományon. A típusspecifikus közösségek érzékeny taxonjainak többsége jelen van.	A gerinctelen taxonok diverzitásának és abundanciájának mértéke a típusspecifikus viszonyokkal együtt járó tartományon mérsékelten kívül esik. Jelen vannak olyan taxonok, amelyek szennyeződésre utalnak. A típusspecifikus közösségek érzékeny taxonjai közül sok hiányzik.
Halfauna	A fajok összetétele és abundanciája megfelel a zavartalan viszonyoknak.	A zavartságra érzékeny fajok abundanciája a típusspecifikus viszonyoktól való torzulás enyhe jeleit mutatja, ami a fizikai-kémiai és hidromorfológiai minőségi elemekre gyakorolt antropogén hatásoknak tulajdonítható.	A típusspecifikus, zavartságra érzékeny fajok mérsékelt hányada hiányzik a fizikai-kémiai és hidromorfológiai minőségi elemekre gyakorolt antropogén hatások következtében.

1.2.4. A kiváló, a jó és a mérsékelt ökológiai állapot meghatározásai a parti tengervizekben

1.2.5. A maximális, jó és mérsékelt ökológiai potenciál fogalommeghatározásai a jelentősen módosított vagy mesterséges víztestekben

Elem	Maximális ökológiai potenciál	Jó ökológiai potenciál	Mérsékelt ökológiai potenciál
Biológiai minőségi elemek	A vonatkozó biológiai minőségi elemek értékei, amennyire csak lehetséges, tükrözik a leginkább hasonló felszínivíztest-típussal járókét, figyelembe véve azokat a fizikai feltételeket, amelyek a víztest mesterséges vagy a jelentősen módosított jellegéből erednek.	A vonatkozó biológiai minőségi elemek értékeiben enyhe eltérések vannak a maximális ökológiai potenciál estén érvényes értékekhez képest.	A vonatkozó biológiai minőségi elemek értékeiben mérsékelt eltérések vannak a maximális ökológiai potenciál esetén érvényes értékekhez képest. Ezek az értékek jelentős mértékben torzultabbak, mint a jó ökológiai potenciál esetében.
Hidro-morfológiai elemek	A hidromorfológiai viszonyok olyanok, hogy a felszíni vízre gyakorolt hatások azokra a hatásokra korlátozódnak, amelyek a víztestnek a jelentősen módosított vagy mesterséges jellegéből adódnak, miután már minden mérséklő intézkedést megtettek, hogy biztosítsák az ökológiai folyamatok legjobb megközelítését, különös tekintettel a fauna migrációjára, és a megfelelő szaporodási és utódnevelési alapokra.	Olyan viszonyok, amelyek között a biológiai minőségi elemek fent előírt értékeinek teljesítése megvalósítható.	Olyan viszonyok, amelyek között a biológiai minőségi elemek fent előírt értékeinek teljesítése megvalósítható.
Fizikai-kémiai elemek
Általános viszonyok	A fizikai-kémiai elemek teljesen vagy közel teljesen megfelelnek azoknak a zavartalan viszonyoknak, amelyek együtt járnak az érintett mesterséges vagy jelentősen módosított víztesthez legközelebb álló felszínivíztest-típussal. A tápanyag-koncentrációk az ilyen zavartalan viszonyokkal általában együtt járó tartományon belül maradnak. A hőmérséklet, az oxigénháztartás és a pH-érték értékei megfelelnek azoknak az értékeknek, amelyek a leginkább hasonló felszínivíztest-típusokban találhatók zavartalan viszonyok között.	A fizikai-kémiai elemek értékei azokon a tartományokon belül vannak, amelyekben az ökoszisztéma működése és a biológiai minőségi elemek fent előírt értékeinek elérése biztosított. A hőmérséklet és a pH-érték azon a tartományon belül marad, amelyen belül az ökoszisztéma működése és a biológiai minőségi elemek fent előírt értékeinek elérése biztosított. A tápanyag-koncentráció azon a tartományon belül marad, amelyen belül az ökoszisztéma működése és a biológiai minőségi elemek fent előírt értékeinek elérése biztosított.	Olyan viszonyok, amelyek között a biológiai minőségi elemek fent előírt értékeinek teljesítése megvalósítható.
Specifikus szintetikus szennyező anyagok	Zérushoz közeli és legalább az általánosan használatban levő legfejlettebb analitikai eljárások kimutathatósági határa alatti koncentrációk.	Koncentrációk, amelyek nem haladják meg az 1.2.6. szakaszban részletezett eljárásnak megfelelően megállapított környezetminőségi előírásokat, a 91/414/EK és a 98/8/EK irányelv sérelme nélkül (<EQS).	Olyan viszonyok, amelyek között a biológiai minőségi elemek fent előírt értékeinek teljesítése megvalósítható.
Specifikus nem szintetikus szennyező anyagok	A koncentrációk azon a tartományon belül maradnak, amelyek zavartalan viszonyok estén általában együtt járnak az olyan felszínivíztest-típusokkal, amilyekhez az érintett mesterséges vagy jelentősen módosított víztest a leginkább hasonlít (háttérszintek = bgl).	Koncentrációk, amelyek nem haladják meg az 1.2.6. szakaszban (1) részletezett eljárásnak megfelelően megállapított környezetminőségi előírásokat, a 91/414/EK és a 98/8/EK irányelvek sérelme nélkül (<EQS).	Olyan viszonyok, amelyek között a biológiai minőségi elemek fent előírt értékeinek teljesítése megvalósítható.
(1) Az e protokoll szerint levezetett környezetminőségi előírások alkalmazása nem kívánja meg a szennyezőanyagok koncentrációinak a háttérszintek alá csökkentését.

1.2.6. A kémiai vízminőségi előírások tagállamok általi meghatározásának eljárása

A VIII. melléklet 1–9. pontjaiban a vízi bióta védelmére felsorolt szennyező anyagok környezetminőségi előírásainak megállapításakor a tagállamok a következő rendelkezéseknek megfelelően járnak el. Az előírásokat a vízre, az üledékre vagy a biótára lehet megállapítani.

Ahol lehetséges, az akut és a krónikus adatokat egyaránt be kell szerezni az alább ismertetett taxonokra, amelyek jellemzőek az érintett víztest típus esetében, de ugyanígy más olyan vízi taxonokra is, amelyekre adatok szerezhetők be. A taxonok „alapkészlete” a következő:

A következő eljárás alkalmazható a maximális átlagos éves koncentráció megállapítására:

1.3. A felszíni vizek ökológiai és kémiai állapotának megfigyelése (monitoring)

A felszíni vizek megfigyelő (monitoring) hálózatát a 8. cikk kívánalmainak megfelelően alakítják ki. A megfigyelő hálózatot úgy tervezik meg, hogy összehangolt és átfogó képet adjon az ökológiai és kémiai állapotról minden vízgyűjtőn, és lehetővé tegye a víztestek osztályozását az 1.2. szakasz normatív meghatározásaival megegyezően öt osztályba. A tagállamok biztosítják a felszíni vizek monitoringhálózatát bemutató térképet vagy térképeket, amelyeket felvesznek a vízgyűjtő-gazdálkodási tervbe.

Az 5. cikknek és a II. mellékletnek megfelelően elvégzett jellemzés és hatásvizsgálat alapján a tagállamok egy feltáró megfigyelési programot és egy operatív megfigyelési programot alakítanak ki minden olyan időszakra, amelyre a vízgyűjtő-gazdálkodási terv vonatkozik. Egyes esetekben a tagállamoknak szükséges lehet vizsgálati jellegű megfigyelési programok kialakítása is.

A tagállamok azokat a paramétereket figyelik meg, amelyek meghatározóak minden egyes vonatkozó minőségi elem állapotára. A biológiai minőségi elemek megválasztásakor a tagállamok meghatározzák a megfelelő taxonómiai szintet, amely szükséges a megfelelő pontosság és megbízhatóság eléréséhez a minőségi elemek osztályozásában. A megfigyelési programok által nyújtott eredmények megbízhatóságának és pontosságának becslését megadják a tervben.

A tagállamok feltáró megfigyelési (monitoring) programokat alakítanak ki, hogy információkat biztosítsanak:

Az ilyen megfigyelések (monitoring) eredményeit a II. mellékletben leírt hatásvizsgálati eljárással összefüggésben felhasználják és felülvizsgálják, az aktuális és a későbbi vízgyűjtő-gazdálkodási tervekben foglalt megfigyelési (monitoring) programok követelményeinek meghatározására.

A feltáró megfigyelést (monitoring) elegendő felszíni víztestre terjesztik ki, hogy biztosítsák a teljes felszíni víz állapotának vizsgálatát a vízgyűjtő kerület minden egyes vízgyűjtőjén és részvízgyűjtőjén. Ezeknek a víztesteknek a megválasztásakor a tagállamok biztosítják, hogy ahol szükséges, olyan pontokon végezzék a megfigyeléseket, ahol:

más helyeknél, amelyek szükségesek, hogy meg lehessen becsülni a tagállam országhatárán átterjedő és a tengeri környezetbe kerülő szennyező anyag terhelést.

A feltáró megfigyelést (monitoring) minden megfigyelési ponton egyéves időszakon át végzik a vízgyűjtő-gazdálkodási terv által lefedett időtartamon belül:

kivéve ha a korábbi feltáró megfigyelés (monitoring) megmutatta, hogy az érintett víztest elérte a jó állapotot, és nincs bizonyíték az emberi tevékenység hatásainak a II. melléklet szerinti vizsgálatából kifolyólag, arra nézve, hogy a víztestre gyakorolt hatások megváltoztak. Ezekben az esetekben a feltáró megfigyelést (monitoring) hajtanak végre minden harmadik vízgyűjtő-gazdálkodási tervben.

A program módosítható a vízgyűjtő-gazdálkodási terv időtartama alatt azoknak az információknak a fényében, amelyeket a II. melléklet követelményeinek vagy ennek a mellékletnek részeként szereztek, különösen megengedve a megfigyelés gyakoriságának csökkentését ott, ahol megállapítható, hogy a hatást nem jelentős, vagy a vonatkozó terhelést megszüntették.

Operatív megfigyelést (monitoring) végeznek minden olyan víztesten, amelyet akár a II. mellékletnek megfelelően elvégzett hatásvizsgálat, akár a feltáró megfigyelés (monitoring) eredményei alapján úgy határoztak meg, mint amelynél megvan a kockázata annak, hogy nem telesítik a 4. cikk szerinti környezeti célkitűzéseket és azokra a víztestekre, amelyekbe az elsőbbségi anyagok listáján szerelő anyagokat bocsátanak be. Az elsőbbségi anyagok listáján szereplő anyagokra vonatkozóan a megfigyelési pontokat úgy választják meg, ahogyan azt a megfelelő környezetminőségi szintet előíró joganyag előírja. Minden más esetben, beleértve az elsőbbségi anyagok listáján szereplő anyagokat is, ahol specifikus iránymutatást ilyen joganyag nem ad, a megfigyelési pontokat a következők szerint választják meg:

A felszíni víztesteket érő terhelés nagyságának értékelése céljából a tagállamok megfigyelik azokat a minőségi elemeket, amelyek a víztestet vagy a víztesteket érő terhelések szempontjából meghatározóak. E terhelések hatásainak értékeléséhez a tagállamok mint meghatározót megfigyelik:

továbbá információkat kell szerezni a környezeti célkitűzések teljesítéséhez szükséges intézkedési program és a rendkívüli szennyezés hatásainak felszámolásához szükséges specifikus intézkedések meghatározásához.

A feltáró megfigyelés ideje alatt a fizikai-kémiai minőségi elemekre jellemző paraméterek megfigyelési gyakoriságára az alább megadottakat kell betartani, kivéve ha a műszaki ismeretek és a szakértői vélemények alapján nagyobb időközök lennének indokoltak. A biológiai vagy a hidromorfológiai minőségi elemekre a megfigyelést legalább egyszer kell elvégezni a feltáró megfigyelés időszakában.

Az operatív megfigyelés esetén valamennyi paraméter megfigyelési gyakoriságát a tagállam határozza meg úgy, hogy az elegendő adatot nyújtson a vonatkozó minőségi elem állapotának megbízható értékeléséhez. Általában a megfigyelésnek olyan időközönként kell történnie, amelyek nem haladják meg az alábbi táblázatban szereplő időszakokat, kivéve ha a műszaki ismeretek és a szakértői vélemények alapján nagyobb időközök lennének indokoltak.

A gyakoriságokat úgy választják meg, hogy elérhető legyen a megbízhatóság és a pontosság elfogadható foka. Az alkalmazott megfigyelőrendszer által elérhető megbízhatóság és pontosság fokára vonatkozó becsléseket feltüntetik a vízgyűjtő-gazdálkodási tervben.

Olyan megfigyelési gyakoriságokat választanak meg, amelyek figyelembe veszik mind a természetes, mind az antropogén viszonyoktól befolyásolt paraméterek változékonyságát. A megfigyelés időpontjait úgy választják meg, hogy a szezonális változásoknak az eredményekre gyakorolt hatása minimálissá tehető legyen, és így biztosított legyen, hogy az eredmények által tükrözött, a víztestben bekövetkezett változások, az antropogén terhelések következményeként bekövetkező változásoknak legyenek tekinthetők. E cél elérése érdekében, ahol szükséges, ugyannak az évnek a különböző évszakaiban kiegészítő megfigyeléseket végeznek.

A fent megkívánt megfigyelési programokat kiegészítik, hogy eleget tegyenek a következő kívánalmaknak:

A 7. cikk szerint kijelölt felszíni víztesteket, amelyek napi átlagban 100 m3-nél több vizet adnak, megfigyelési helyekként jelölik ki, és kiegészítő megfigyelésnek vetik alá annyiban, amennyiben az szükséges lehet a 7. cikk követelményeinek kielégítéséhez. Az ilyen víztesteket minden bevezetett, elsőbbségi szennyező anyagra és minden olyan egyéb, jelentős mennyiségben bevezetett anyagra nézve meg kell figyelni, amely hatással lehet a víztest állapotára, és amelyet az ivóvíz irányelv rendelkezései szerint meg kell figyelni. A megfigyelést az alább meghatározott gyakoriságoknak megfelelően végzik:

Az ilyen területeket alkotó víztesteket bevonják a fentebb említett operatív megfigyelési programba, ha a hatásvizsgálat és a feltáró megfigyelés alapján úgy azonosították azokat, mint amelyeknél fennáll a kockázat, hogy nem teljesítik a 4. cikk szerinti környezeti célkitűzéseket. A megfigyelést azért végzik, hogy értékeljék az ezeket a víztesteket érő minden jelentős terhelés nagyságát és hatását, és ahol szükséges, ott értékeljék az ilyen víztestek állapotában az intézkedési programok eredményeként bekövetkező változásokat. A megfigyelést mindaddig folytatják, amíg a területek eleget nem tesznek a vízzel kapcsolatos azon joganyag követelményeinek, amely alapján azokat kijelölték, és teljesítik a 4. cikk alatti rájuk vonatkozó célkitűzéseket.

A típusparaméterek megfigyeléséhez használt módszereknek – amennyiben a megfigyelésre vonatkoznak – összhangban kell lenniük az alább felsorolt nemzetközi szabványokkal vagy más nemzeti vagy nemzetközi szabványokkal, amelyek biztosítják az adatok egyenértékű tudományos minőségét és összehasonlíthatóságát.

A szabványokban előírt specifikus módszerek mellett alkalmazandó általános módszerek az alábbi biológiai minőségi elemek tekintetében:

1.4.2. A megfigyelési (monitoring) eredmények bemutatása, és az ökológiai állapot és az ökológiai potenciál osztályozása

1.4.3. A megfigyelési (monitoring) eredmények bemutatása és a kémiai állapot osztályozása

Ha egy víztest megfelel minden, a IX. mellékletben, a 16. cikkben és más, környezetminőségi előírásokat megállapító joganyagban megállapított környezetminőségi előírásnak, akkor azt úgy minősítik, mint ami eléri a „jó” kémiai állapotot. Ha nem, akkor úgy minősítik, mint „nem jó” kémiai állapotút.

2.1.1. A felszín alatti víz mennyiségi állapota osztályozásának paramétere

2.2. A felszín alatti víz mennyiségi állapotának megfigyelése (monitoring)

2.2.1. A felszín alatti vizek szintjének megfigyelési (monitoring) hálózata

A felszín alatti vizek megfigyelési (monitoring) hálózatát a 7. és 8. cikk követelményeinek megfelelően alakítják ki. A megfigyelőhálózatot úgy tervezik meg, hogy megbízható értékelést adjon minden felszín alatti víztest vagy víztestcsoport mennyiségi állapotáról, beleértve a hasznosítható felszín alatti vízkészletek értékelését is. A tagállamok térképet vagy térképeket csatolnak a felszín alatti vizek megfigyelési hálózatáról a vízgyűjtő-gazdálkodási tervhez.

A hálózatnak elegendő reprezentatív megfigyelési pontot kell tartalmaznia ahhoz, hogy meg lehessen becsülni a felszín alatti víz szintjét minden víztestben vagy víztestcsoportban, figyelembe véve az utánpótlódás hosszú és rövid távú változásait, különös figyelemmel:

A megfigyelések gyakorisága elegendő legyen minden egyes felszín alatti víztest vagy víztestcsoport mennyiségi állapotának értékeléséhez, figyelembe véve az utánpótlódás rövid és hosszú távú változásait. Különös tekintettel:

2.2.4. A felszín alatti víz mennyiségi állapotának bemutatása és értékelése

Egy felszín alatti víztestről vagy víztestcsoportról a megfigyelési hálózatból kapott eredményeket annak a víztestnek vagy víztesteknek a mennyiségi állapotának felmérésére használják. A 2.5. pontra is tekintettel a tagállamok a felszín alatti víz felmérésének eredményéről térképet biztosítanak a következő színkódolással:

2.3.1. Paraméterek a felszín alatti vizek kémiai állapotának meghatározásához

A felszín alatti vizek megfigyelő hálózatát a 7. és 8. cikk követelményei szerint alakítják ki. A megfigyelőhálózatot úgy tervezik meg, hogy összehangolt és átfogó képet adjon a felszín alatti víz kémiai állapotáról minden vízgyűjtőn, és hogy érzékelje a szennyező anyagok antropogén okokból bekövetkező, a szennyezés növekedését mutató tendenciáit.

Az 5. cikknek és a II. mellékletnek megfelelően végzett jellemzés és hatásvizsgálat alapján a tagállamok egy feltáró megfigyelési (monitoring) programot alakítanak ki minden egyes időszakra, amelyre a vízgyűjtő-gazdálkodási terv vonatkozik. E program eredményeit egy operatív megfigyelési (monitoring) program kialakítására használják fel a terv hátralevő időszakára.

A megfigyelési programok által szolgáltatott eredmények megbízhatóságának és pontosságának szintjére irányuló becsléseket a tervben adják meg.

Az alap paraméterek következő csoportját figyelik meg minden kiválasztott felszín alatti víztestben:

Azokban a víztestekben, amelyekről a II. mellékletnek megfelelően megállapították, hogy jelentős a kockázata annak, hogy nem érik el a jó állapotot, azokat a paramétereket is megfigyelik, amelyek ezeknek a terheléseknek a hatását mutatják.

A határokon átnyúló víztestek esetében ugyancsak megfigyelik azokat a paramétereket, amelyek a felszín alatti víz áramlásával összefüggő valamennyi vízhasználat védelme szempontjából jellemzőek.

Operatív megfigyelést (monitoring) végeznek a feltáró megfigyelési (monitoring) programok közötti időszakokban azzal a céllal, hogy meghatározzák:

Operatív megfigyelést (monitoring) végeznek minden olyan felszín alatti víztesten vagy víztestcsoporton, amelyeket mind a II. mellékletnek megfelelően elvégzett hatásvizsgálat, mind a feltáró megfigyelés eredményei alapján úgy azonosítottak, hogy megvan annak a kockázata, hogy nem elégítik ki a 4. cikk alatt meghatározott környezeti célkitűzéseket. A megfigyelési helyek kiválasztására irányadó, hogy a nyert megfigyelési adatok reprezentatívak legyenek az érintett felszín alatti víztest vagy víztestek minősége szempontjából.

Az operatív megfigyelést a feltáró programok közötti időszakokban olyan elegendő gyakorisággal végzik, hogy kimutassák a vonatkozó terhelések hatásait, de évente legalább egyszer.

A tagállamok mind a feltáró, mind az operatív megfigyelésből származó adatokat felhasználják a szennyező anyagok koncentrációjának antropogén hatások által kiváltott hosszú távú növekvő tendenciáinak, és az ilyen tendenciák megfordulásának azonosítása során. Meghatározzák azt a bázisévet vagy időszakot is, amelytől a tendenciát számítják. A tendenciák számítását egy felszín alatti víztestre, vagy ahol szükséges, a víztestek egy csoportjára végzik el. A tendencia megfordulását statisztikailag bizonyítják be, és megállapítják a megbízhatóság szintjét.

2.4.5. A felszín alatti vizek kémiai állapotának értelmezése és bemutatása

Az állapot értékelésekor a felszín alatti víztesten belüli egyedi megfigyelési pontok eredményeit összegzik a víztestre, mint egészre. Az érintett irányelvek sérelme nélkül, azon kémiai jellemzők vonatkozásában, amelyekre környezetminőségi szinteket állapítottak meg a Közösség joganyagban, a felszín alatti víz jó állapota feltételezi, hogy:

A 2.5. pontra is tekintettel a tagállamok térképet biztosítanak a felszín alatti víz kémiai állapotáról, az alábbi színkódokkal:

A tagállamok a térképen fekete ponttal jelzik azokat a felszín alatti víztesteket, amelyekben bármely emberi tevékenységből származó szennyezőanyag-koncentrációjának jelentős és tartós növekvő tendenciája tapasztalható. A tendencia megfordulását egy kék ponttal jelzik a térképen.

A tagállamok a vízgyűjtő-gazdálkodási tervhez térképet mellékelnek, amely bemutatja minden felszín alatti víztest vagy felszín alatti víztestcsoport mind mennyiségi, mind minőségi állapotát a 2.2.4. és a 2.4.5. pontoknak megfelelő színkódokkal. A tagállamok választhatják, hogy nem biztosítanak külön térképeket a 2.2.4. és 2.4.5. pontok alapján, de ebben az esetben biztosítják a 2.4.5. pont követelményeinek megfelelően az e pont alatt megkívánt térképen azoknak a felszín alatti víztesteknek a megjelölését, amelyekben bármely szennyezőanyag-koncentráció jelentős és tartós emelkedő tendenciát mutat, vagy amelyekben ilyen tendencia megfordulása történt.

A következők a kiegészítő intézkedések egy olyan nem kizárólagos listáját tartalmazzák, amelyeket a tagállamok a 11. cikk (4) bekezdésében megkívánt intézkedési program részeként elfogadhatnak a vízgyűjtő kerületekben:

A 76/464/EGK irányelvhez kapcsolódó irányelvekben megállapított „kibocsátási határértékeket” és „minőségi célkitűzéseket” ezen irányelv alkalmazásában kibocsátási határértékeknek és környezetminőségi követelményeknek kell tekinteni. Ezek a következő irányelvekben vannak meghatározva:

A VÍZPOLITIKA TERÜLETÉN ELSŐBBSÉGINEK MINŐSÜLŐ ANYAGOK JEGYZÉKE

Sorszám	CAS-szám (1)	EU-szám (2)	Az elsőbbségi anyag neve (3)	Elsőbbségi veszélyes anyagként azonosítva
(1)	15972-60-8	240-110-8	Alaklór
(2)	120-12-7	204-371-1	Antracén	X
(3)	1912-24-9	217-617-8	Atrazin
(4)	71-43-2	200-753-7	Benzol
(5)	nem alkalmazható	nem alkalmazható	Brómozott difeniléter	X (4)
(6)	7440-43-9	231-152-8	Kadmium és vegyületei	X
(7)	85535-84-8	287-476-5	Klóralkánok, C10-13	X
(8)	470-90-6	207-432-0	Klórfenvinfosz
(9)	2921-88-2	220-864-4	Klórpirifosz (etilklórpirifosz)
(10)	107-06-2	203-458-1	1,2-diklór-etán
(11)	75-09-2	200-838-9	Diklór-metán
(12)	117-81-7	204-211-0	Di[2-etilhexil]ftalát (DEHP)	X
(13)	330-54-1	206-354-4	Diuron
(14)	115-29-7	204-079-4	Endoszulfán	X
(15)	206-44-0	205-912-4	Fluorantén
(16)	118-74-1	204-273-9	Hexaklór-benzol	X
(17)	87-68-3	201-765-5	Hexaklór-butadién	X
(18)	608-73-1	210-168-9	Hexaklór-ciklohexán	X
(19)	34123-59-6	251-835-4	Izoproturon
(20)	7439-92-1	231-100-4	Ólom és vegyületei
(21)	7439-97-6	231-106-7	Higany és vegyületei	X
(22)	91-20-3	202-049-5	Naftalin
(23)	7440-02-0	231-111-4	Nikkel és vegyületei
(24)	nem alkalmazható	nem alkalmazható	Nonilfenol	X (5)
(25)	nem alkalmazható	nem alkalmazható	Oktilfenol (6)
(26)	608-93-5	210-172-0	Pentaklór-benzol	X
(27)	87-86-5	201-778-6	Pentaklór-fenol
(28)	nem alkalmazható	nem alkalmazható	Poliaromás szénhidrogének (PAH) (7)	X
(29)	122-34-9	204-535-2	Simazin
(30)	nem alkalmazható	nem alkalmazható	Tributil-ón vegyületek	X (8)
(31)	12002-48-1	234-413-4	Triklór-benzolok
(32)	67-66-3	200-663-8	Triklór-metán (kloroform)
(33)	1582-09-8	216-428-8	Trifluralin	X
(34)	115-32-2	204-082-0	Dikofol	X
(35)	1763-23-1	217-179-8	Perfluoroktán-szulfonát és származékai (PFOS)	X
(36)	124495-18-7	nem alkalmazható	Kinoxifen	X
(37)	nem alkalmazható	nem alkalmazható	Dioxinok és dioxin jellegű vegyületek	X (9)
(38)	74070-46-5	277-704-1	Aklonifen
(39)	42576-02-3	255-894-7	Bifenox
(40)	28159-98-0	248-872-3	Cibutrin
(41)	52315-07-8	257-842-9	Cipermetrin (10)
(42)	62-73-7	200-547-7	Diklórfosz
(43)	nem alkalmazható	nem alkalmazható	Hexabróm-ciklododekánok (HBCDD)	X (11)
(44)	76-44-8/1024-57-3	200-962-3/213-831-0	Heptaklór és heptaklór-epoxid	X
(45)	886-50-0	212-950-5	Terbutrin
(1) CAS: Vegyianyag Nyilvántartási Szolgálat (Chemical Abstracts Service). (2) EU-szám: Létező Kereskedelmi Vegyi Anyagok Európai Jegyzéke (EINECS) vagy Törzskönyvezett Vegyi Anyagok Európai Jegyzéke (ELINCS). (3) Amennyiben anyagok csoportjait választották ki, kifejezett eltérő rendelkezés hiányában tipikus egyedi képviselőket határoztak meg a környezetminőségi előírások megállapításának összefüggésében. (4) Kizárólag tetra-, penta-, hexa- és heptabróm-difenil-éter (CAS -számok: 40088-47-9, 32534-81-9, 36483-60-0, illetve 68928-80-3). (5) Nonilfenol (CAS 25154-52-3, EU 246-672-0), beleértve a 4-nonilfenol (CAS 104-40-5, EU 203-199-4) és a 4-nonilfenol (elágazó) (CAS 84852-15-3, EU 284-325-5) izomereket. (6) Oktilfenol (CAS 1806-26-4, EU 217-302-5), beleértve a 4-[1,1’,3,3’-tetrametil-butil]-fenol (CAS 140-66-9, EU 205-426-2) izomert. (7) Beleértve a benzo[a]pirént (CAS 50-32-8, EU 200-028-5), a benzo[b]fluorantént (CAS 205-99-2, EU 205-911-9), a benzo[g,h,i]perilént (CAS 191-24-2, EU 205-883-8), a benzo[k]fluorantént (CAS 207-08-9, EU 205-916-6), az indeno[1,2,3-cd]pirént (CAS 193-39-5, EU 205-893-2), és kivéve az antracént, a fluorantént és a naftalint, amelyeket külön felsorolás tartalmaz. (8) Beleértve a tributil-ón-kationt (CAS 36643-28-4). (9) Ez a következő vegyületekre vonatkozik: 7 poliklórozott dibenzo-p-dioxin (PCDD): 2,3,7,8-T4CDD (CAS 1746-01-6), 1,2,3,7,8-P5CDD (CAS 40321-76-4), 1,2,3,4,7,8-H6CDD (CAS 39227-28-6), 1,2,3,6,7,8-H6CDD (CAS 57653-85-7), 1,2,3,7,8,9-H6CDD (CAS 19408-74-3), 1,2,3,4,6,7,8-H7CDD (CAS 35822-46-9), 1,2,3,4,6,7,8,9-O8CDD (CAS 3268-87-9), 10 poliklórozott dibenzo-furán (PCDF): 2,3,7,8-T4CDF (CAS 51207-31-9), 1,2,3,7,8-P5CDF (CAS 57117-41-6), 2,3,4,7,8-P5CDF (CAS 57117-31-4), 1,2,3,4,7,8-H6CDF (CAS 70648-26-9), 1,2,3,6,7,8-H6CDF (CAS 57117-44-9), 1,2,3,7,8,9-H6CDF (CAS 72918-21-9), 2,3,4,6,7,8-H6CDF (CAS 60851-34-5), 1,2,3,4,6,7,8-H7CDF (CAS 67562-39-4), 1,2,3,4,7,8,9-H7CDF (CAS 55673-89-7), 1,2,3,4,6,7,8,9-O8CDF (CAS 39001-02-0), 12 dioxin jellegű poliklórozott bifenil (PCB-DL): 3,3’,4,4’-T4CB (PCB 77, CAS 32598-13-3), 3,3’,4’,5-T4CB (PCB 81, CAS 70362-50-4), 2,3,3’,4,4’-P5CB (PCB 105, CAS 32598-14-4), 2,3,4,4’,5-P5CB (PCB 114, CAS 74472-37-0), 2,3’,4,4’,5-P5CB (PCB 118, CAS 31508-00-6), 2,3’,4,4’,5’-P5CB (PCB 123, CAS 65510-44-3), 3,3’,4,4’,5-P5CB (PCB 126, CAS 57465-28-8), 2,3,3’,4,4’,5-H6CB (PCB 156, CAS 38380-08-4), 2,3,3’,4,4’,5’-H6CB (PCB 157, CAS 69782-90-7), 2,3’,4,4’,5,5’-H6CB (PCB 167, CAS 52663-72-6), 3,3’,4,4’,5,5’-H6CB (PCB 169, CAS 32774-16-6), 2,3,3’,4,4’,5,5’-H7CB (PCB 189, CAS 39635-31-9). (10) Az 52315-07-8 CAS-szám egy cipermetrin-izomerkeverékre vonatkozik: alfa-cipermetrin (CAS 67375-30-8), béta-cipermetrin (CAS 65731-84-2), théta-cipermetrin (CAS 71697-59-1) és zéta-cipermetrin (52315-07-8). (11) Ez az 1,3,5,7,9,11-hexabróm-ciklododekánra (CAS 25637-99-4), az 1,2,5,6,9,10-hexabróm-ciklododekánra (CAS 3194-55-6), az α-hexabróm-ciklododekánra (CAS 134237-50-6), a β-hexabróm-ciklododekánra (CAS 134237-51-7) és a γ-hexabróm-ciklododekánra (CAS 134237-52-8) vonatkozik.

( 1 ) HL C 184., 1997.6.17., 20. o., HL C 16., 1998.1.20., 14. o. és HL C 108., 1998.4.7., 94. o.

( 4 ) Az Európai Parlament 1999. február 11-i véleménye (HL C 150., 1999.5.28., 419. o.), megerősítve 1999. szeptember 16-án és a Tanács 1999. október 22-i közös álláspontja (HL C 343., 1999.11.30., 1. o.). Az Európai Parlament 2000. szeptember 7-i határozata és a Tanács 2000. szeptember 14-i határozata.

( 8 ) HL L 20., 1980.1.26., 43. o. A 91/692/EGK (HL L 377., 1991.12.31., 48. o.) irányelvvel módosított irányelv.

( 16 ) HL L 229., 1980.8.30., 11. o. A legutóbb a 98/83/EK irányelvvel (HL L 330., 1998.12.5., 32. o.) módosított irányelv.

( 18 ) HL L 129., 1976.5.18., 23. o. A 91/692/EGK irányelvvel (HL L 377., 1991.12.31., 48. o.) módosított irányelv.

( 20 ) HL L 135., 1991.5.30., 40. o. A 98/15/EK bizottsági irányelvvel (HL L 67., 1998.3.7., 29. o.) módosított irányelv.

( 24 ) HL L 230., 1991.8.19., 1. o. A legutóbb a 98/47/EK irányelvvel (HL L 191., 1998.7.7., 50. o.) módosított irányelv.

( 26 ) HL L 194., 1975.7.25., 26. o. A legutóbb a 91/692/EGK irányelvvel módosított irányelv.

( 27 ) HL L 334., 1977.12.24., 29. o. A legutóbb az 1994. évi csatlakozási okmánnyal módosított határozat.

( 28 ) HL L 271., 1979.10.29., 44. o. A legutóbb az 1994. évi csatlakozási okmánnyal módosított irányelv.

( 29 ) HL L 222., 1978.8.14., 1. o. A legutóbb az 1994. évi csatlakozási okmánnyal módosított irányelv.

( 30 ) HL L 281., 1979.11.10., 47. o. A legutóbb a 91/692/EGK irányelvvel módosított irányelv.

( 31 ) HL L 135., 1991.5.30., 40. o. Az legutóbb a 98/15/EK irányelvvel (HL L 67., 1998.3.7., 29. o.) módosított irányelv.

( 32 ) HL L 31., 1976.2.5., 1. o. A legutóbb az 1994. évi csatlakozási okmánnyal módosított irányelv.

( 33 ) HL L 281., 1979.11.10., 47. o. A legutóbb a 91/692/EGK irányelvvel (HL L 377., 1991.12.31., 48. o.) módosított irányelv.

( 35 ) HL L 206., 1992.7.22., 7. o. A legutóbb a 97/62/EK irányelvvel (HL L 305., 1997.11.8., 42. o.) módosított irányelv.

( 36 ) HL L 103., 1979.4.25., 1. o. A legutóbb a 97/49/EK irányelvvel (HL L 223., 1997.8.13., 9. o.) módosított irányelv.

( 39 ) HL L 175., 1985.7.5., 40. o. A 97/11/EK irányelvvel (HL L 73., 1997.3.14., 5. o.) módosított irányelv.

		Hivatalos Lap
		No	page	date
M1	AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2455/2001/EK HATÁROZATA (2001. november 20.)	L 331	1	15.12.2001
►M2	AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2008/32/EK IRÁNYELVE (2008. március 11.)	L 81	60	20.3.2008
M3	AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2008/105/EK IRÁNYELVE (2008. december 16.)	L 348	84	24.12.2008
►M4	AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2009/31/EK IRÁNYELVE EGT-vonatkozású szöveg (2009. április 23.)	L 140	114	5.6.2009
►M5	AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2013/39/EU IRÁNYELVE EGT-vonatkozású szöveg (2013. augusztus 12.)	L 226	1	24.8.2013
►M6	A TANÁCS 2013/64/EU IRÁNYELVE (2013. december 17.)	L 353	8	28.12.2013
►M7	A BIZOTTSÁG 2014/101/EU IRÁNYELVE EGT-vonatkozású szöveg (2014. október 30.)	L 311	32	31.10.2014

1.	A FELSZÍNI VIZEK ÁLLAPOTA
1.1.	Vízminőségi elemek az ökológiai állapot osztályozásához
1.1.1.	Vízfolyások
1.1.2.	Tavak
1.1.3.	Átmeneti vizek
1.1.4.	Parti tengervizek
1.1.5.	Mesterséges és jelentősen módosított felszíni víztestek
1.2.	Az ökológiai állapot osztályozásának normatív fogalommeghatározásai
1.2.1.	Vízfolyások kiváló, jó és mérsékelt ökológiai állapotának fogalommeghatározásai
1.2.2.	Tavak kiváló, jó és mérsékelt ökológiai állapotának fogalommeghatározásai
1.2.3.	Átmeneti vizek kiváló, jó és mérsékelt ökológiai állapotának fogalommeghatározásai
1.2.4.	Parti tengervizek kiváló, jó és mérsékelt ökológiai állapotának meghatározásai
1.2.5.	Jelentősen módosított vagy mesterséges víztestek maximális, jó és mérsékelt ökológiai potenciáljának fogalommeghatározásai
1.2.6.	A kémiai vízminőségi szabványok tagállamok általi megállapításának folyamata
1.3.	A felszíni vizek ökológiai és kémiai állapotának felügyelete (monitoring)
1.3.1.	A feltáró monitoring tervezése
1.3.2.	Az operatív monitoring tervezése
1.3.3.	A vizsgálati monitoring tervezése
1.3.4.	Monitoring gyakorisága
1.3.5.	Kiegészítő monitoring követelmények védett területekre
1.3.6.	A minőségi elemek megfigyelésének szabványai
1.4.	Az ökológiai állapot osztályba sorolása és bemutatása
1.4.1.	A biológiai monitoring eredményeinek összehasonlíthatósága
1.4.2.	A monitoringeredmények bemutatása és az ökológiai állapot és az ökológiai potenciál osztályozása
1.4.3.	A monitoringeredmények bemutatása és a kémiai állapot osztályozása
2.	FELSZÍN ALATTI VÍZ
2.1.	A felszín alatti víz mennyiségi állapota
2.1.1.	A mennyiségi állapot osztályozására szolgáló paraméter
2.1.2.	A mennyiségi állapot meghatározása
2.2.	A felszín alatti víz mennyiségi állapotának felügyelete (monitoring)
2.2.1.	A felszín alatti víz szintjének monitoringhálózata
2.2.2.	A monitoringhelyek sűrűsége
2.2.3.	Monitoring gyakorisága
2.2.4.	A felszín alatti víz mennyiségi állapotának bemutatása és értékelése
2.3.	A felszín alatti víz kémiai állapota
2.3.1.	Paraméterek a felszín alatti víz kémiai állapotának meghatározásához
2.3.2.	A felszín alatti víz jó kémiai állapotának meghatározása
2.4.	A felszín alatti vizek kémiai állapotának felügyelete (monitoring)
2.4.1.	A felszín alatti vizek monitoringhálózata
2.4.2.	Feltáró monitoring
2.4.3.	Operatív monitoring
2.4.4.	A szennyező anyagok tendenciáinak meghatározása
2.4.5.	A felszín alatti víz kémiai állapotának értelmezése és bemutatása
2.5.	A felszín alatti víz állapotának bemutatása

	Biztonsági tényező
Legalább egy akut L(E)C50 az alapkészlet három trofikus szintjéből	1 000
Egy krónikus NOEC (hal vagy daphnia vagy egy, a sós vizekre jellemző szervezet)	100
Két krónikus NOEC két trofikus szintet képviselő fajokból (hal és/vagy daphnia vagy egy, a sós vizekre jellemző szervezet és/vagy alga)	50
Krónikus NOEC-k, három trofikus szintet képviselő legalább három fajból (általában hal, daphnia vagy egy, a sós vizekre jellemző szervezet és alga)	10
Egyéb esetek, beleértve a terepi adatokat vagy modell-ökoszisztémákat, amelyek pontosabb biztonsági tényezők számítását és alkalmazását teszik lehetővé	Eseti értékelés

Minőségi elem	Folyók	Tavak	Átmeneti	Parti
Biológiai elemek
Fitoplankton	6 hónap	6 hónap	6 hónap	6 hónap
Más vízi flóra	3 év	3 év	3 év	3 év
Makroszkopikus gerinctelenek	3 év	3 év	3 év	3 év
Halak	3 év	3 év	3 év
Hidromorfológiai elemek
Folytonosság	6 év
Hidrológia	folyamatos	1 hónap
Morfológia	6 év	6 év	6 év	6 év
Fizikai-kémiai elemek
Hőmérsékleti viszonyok	3 hónap	3 hónap	3 hónap	3 hónap
Oxigénellátottság	3 hónap	3 hónap	3 hónap	3 hónap
Sótartalom	3 hónap	3 hónap	3 hónap
Tápanyagállapot	3 hónap	3 hónap	3 hónap	3 hónap
Savasodási állapot	3 hónap	3 hónap
Egyéb szennyező anyagok	3 hónap	3 hónap	3 hónap	3 hónap
Elsődleges szennyező anyagok	1 hónap	1 hónap	1 hónap	1 hónap

A kiszolgált közösség	Gyakoriság
< 10 000	évente 4-szer
10 000 –30 000	évente 8-szor
> 30 000	évente 12-szer

EN 15204:2006	Vízminőség – Útmutató szabvány a fitoplanktonok inverz mikroszkópos számlálására (Utermöhl-technika)
EN 15972:2011	Vízminőség – Útmutató a tengeri fitoplankton kvantitatív és kvalitatív vizsgálatához
ISO 10260:1992	Vízminőség – A biokémiai paraméterek mérése – Az a-klorofill-koncentráció spektrometriás meghatározása

EN 15460:2007	Vízminőség – Útmutató szabvány tavakban lévő makrofiták felmérésére
EN 14184:2014	Vízminőség – Útmutató a folyóvizek vízi makrofitáinak felméréséhez
EN 15708:2009	Vízminőség – Útmutató szabvány a fitobentosz felméréséhez, mintavételéhez és laboratóriumi vizsgálatához sekély folyóvizekben
EN 13946:2014	Vízminőség – Útmutató folyók és tavak bentikus kovamoszatainak általános mintavételéhez és minta-előkészítéséhez
EN 14407:2014	Vízminőség – Útmutató folyóvizekből és tavakból vett minták bentikus kovamoszatjainak azonosításához és számlálásához

EN ISO 10870:2012	Vízminőség – Útmutató az édesvízi bentikus makrogerinctelenek mintavételi módszereinek és eszközeinek kiválasztásához
EN 15196:2006	Vízminőség – Útmutatás a chironomidák (kétszárnyúak rendje) lárvái levedlett bőrének mintavételéhez és a minta kezeléséhez ökológiai értékelés céljából
EN 16150:2012	Vízminőség – Útmutató a bentikus makrogerinctelenek időarányos Multi-Habitat eljáráson alapuló mintavételéhez
EN ISO 19493:2007	Vízminőség – Útmutató szilárd aljzaton lévő élőlényközösségek tengerbiológiai vizsgálatához
EN ISO 16665:2013	Vízminőség – Útmutató a laza tengerfenék makrofaunájának mennyiségi mintavételéhez és a minta kezeléséhez

EN 14962:2006	Vízminőség – Útmutató a halak mintavételi módszereinek alkalmazási területéhez és kiválasztásához
EN 14011:2003	Vízminőség – Halak mintavétele elektromos halászati módszerrel
EN 15910:2014	Vízminőség – Útmutató a halbőség becslésére mobil hidroakusztikus módszerekkel
EN 14757:2005	Vízminőség – Halak mintavétele több nyílásméretű eresztőhálóval

EN 14614:2004	Vízminőség – Útmutató szabvány folyóvizek hidromorfológiai jellemzőinek értékeléséhez
EN 16039:2011	Vízminőség – Útmutató szabvány a tavak hidromorfológiai jellemzőinek felméréséhez

Az ökológiai állapot osztálya	Színkód
Kiváló	Kék
Jó	Zöld
Mérsékelt	Sárga
Gyenge	Narancs
Rossz	Vörös

Az ökológiai potenciál osztályozása	Színkód
Az ökológiai potenciál osztályozása	Mesterséges víztestek	Jelentősen módosított
Jó és fölötte	Egyenlő széles zöld és világosszürke sávok	Egyenlő széles zöld és sötétszürke sávok
Mérsékelt	Egyenlő széles sárga és világosszürke sávok	Egyenlő széles sárga és sötétszürke sávok
Gyenge	Egyenlő széles narancs és világosszürke sávok	Egyenlő széles narancs és sötétszürke sávok
Rossz	Egyenlő széles vörös és világosszürke sávok	Egyenlő széles vörös és sötétszürke sávok

A kémiai állapot osztályozása	Színkód
Jó	Kék
Nem jó	Vörös