Ez a dokumentum kizárólag tájékoztató jellegű, az intézmények semmiféle felelősséget nem vállalnak a tartalmáért

a mezőgazdasági termékek után járó export-visszatérítési rendszer alkalmazása közös részletes szabályainak megállapításáról

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel a legutóbb a 923/96/EK bizottsági rendelettel ( 1 ) módosított, a gabonafélék piacának közös szervezéséről szóló, 1992. június 30-i 1766/92/EGK tanácsi rendeletre ( 2 ) és különösen annak 13. és 21. cikkére, valamint a mezőgazdasági termékek piacának közös szervezéséről szóló egyéb rendeletek vonatkozó rendelkezéseire,

tekintettel az euróra vonatkozó agrárpénzügyi intézkedések megállapításáról szóló, 1998. december 15-i 2799/98/EK tanácsi rendeletre ( 3 ) és különösen annak 3. és 9. cikkére,

(1) mivel a legutóbb a 604/98/EK rendelettel módosított ( 4 ), a mezőgazdasági termékek export-visszatérítési rendszerének alkalmazása közös részletes szabályainak megállapításáról szóló, 1987. november 27-i 3665/87/EGK bizottsági rendelet ( 5 ) szövege több alkalommal, lényegesen módosult; mivel a legújabb módosítások alkalmával – az érthetőség érdekében – azt át kell dolgozni;

(2)

mivel a Tanács által megállapított általános szabályok úgy rendelkeznek, hogy a termékek Közösségből való kivitele megtörténtének igazolása esetén visszatérítést kell fizetni; mivel a visszatérítésre való jogosultság akkor keletkezik, amikor a termékek elhagyták a Közösség piacát, amennyiben minden harmadik országra egységes visszatérítési ráta vonatkozik; mivel, ha a visszatérítési ráta a termékek rendeltetési helyétől függően eltér, a visszatérítésre való jogosultság a harmadik országba történő behozataltól függ;

(3)

mivel az Uruguayi Forduló mezőgazdasági megállapodásának végrehajtása általános szabályként a visszatérítés nyújtását a visszatérítés előzetes rögzítését is magában foglaló kiviteli engedély előírásához köti; mivel, azonban a Közösségben a nemzetközi szervezetek és a fegyveres erők számára teljesített szállítások, az élelmiszer-ellátás céljára történő szállítások és a kis mennyiségek kivitele különleges eseteket képeznek, és kisebb gazdasági jelentőségűek; mivel ezen okoknál fogva rendelkezés született egy kiviteli engedély nélküli különleges rendszerről ezen export műveletek egyszerűsítése, valamint a gazdaság szereplőire és az illetékes hatóságokra háruló túlzott adminisztratív terhek elkerülése érdekében;

(4)

mivel e rendelet értelmében a kivitel napja az a nap, amelyen a vámhatóságok elfogadják azt a cselekményt, amellyel a bejelentő kifejezésre juttatja azon termékek kivitelének szándékát, amelyek után export-visszatérítésben óhajt részesülni; mivel e cselekmény célja, hogy felhívja a figyelmet, különösen a vámhatóságokét arra a tényre, hogy a szóban forgó műveletet közösségi alapok segítségével végzik annak érdekében, hogy az említett vámhatóságok elvégezhessék a megfelelő ellenőrzéseket; mivel az elfogadás alkalmával a termékeket vámfelügyelet alá helyezik tényleges kivitelük megtörténtéig; mivel ez az időpont az exportált termék mennyiségének, természetének és jellemzőinek meghatározásához hivatkozásként szolgál;

(5)

mivel az ömlesztett vagy nem szabványos egységekben kiszerelt szállítmányok esetében elfogadott, hogy a termékek pontos nettó tömege csak a szállítóeszközre történő rakodás után állapítható meg; mivel e helyzet kezelése érdekében rendelkezni kell egy ideiglenes tömeg feltüntetéséről a kiviteli nyilatkozaton;

(6)

mivel a legutóbb a 163/94/EK rendelettel módosított ( 6 ), a visszatérítésben vagy egyéb támogatásban részesülő mezőgazdasági termékek kivitele során végzett ellenőrzésről szóló, 1990. február 12-i 386/90/EGK tanácsi rendelet ( 7 ) megfelelő alkalmazása érdekében rendelkezni kell arról, hogy a kiviteli nyilatkozat és a mezőgazdasági termékek egyezőségének ellenőrzése megtörténjen a szállítótartály, a teherautó, a hajó vagy más hasonló szállítóeszköz berakodásakor;

(7)	mivel amennyiben az export kis mennyiségek gyakori szállításából áll, a visszatérítési ráta meghatározásához alkalmazandó megfelelő napot illetően egyszerűsített eljárásról kell rendelkezni;

(8)	mivel annak érdekében, hogy a „Közösségből történő kivitel” fogalmát következetesen lehessen értelmezni, rendelkezni kell arról, hogy a terméket akkor lehet exportáltnak tekinteni, amikor az elhagyja a Közösség vámterületét;

(9)

mivel az exportőr vagy a fuvarozó számára szükséges lehet intézkedni az exportra szánt termékek romlásának megakadályozásáról, a kiviteli nyilatkozat elfogadását követő, a Közösség vámterületéről való elszállítást megelőző vagy a rendeltetési helyre való megérkezést megelőző 60 napos időszak alatt; mivel a mélyhűtés olyan intézkedés, amely lehetővé teszi a termékek eredeti állapotának megőrzését; mivel e követelmény teljesítésének érdekében az említett időszak alatt történő mélyhűtést megengedhetővé kell tenni;

(10)

mivel az illetékes hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy a Közösséget elhagyó vagy a meghatározott rendeltetési helyre úton levő termékek tényleg azok, amelyek a kiviteli vámalakiságokon keresztülmentek; mivel e célból, amikor a termék áthalad más tagállamok területén, mielőtt elhagyná a Közösség vámterületét, vagy elérné a meghatározott rendeltetési helyet, a legutóbb az 502/1999/EK rendelettel ( 8 ), a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtása rendelkezéseinek megállapításáról szóló, 1993. július 2-i 2454/93/EGK bizottsági rendelet ( 9 ) 471–495. cikkeiben említett T5 ellenőrzőpéldányt kell alkalmazni; mivel azonban az igazgatási eljárás egyszerűsítése érdekében kívánatosnak tűnik rugalmasabb megoldások alkalmazása, szemben a T5 ellenőrzőpéldány használatával, a 2454/93/EGK rendelet 412–442. cikkei alapján a vasúton vagy nagy konténerben történő szállításokra vonatkozó egyszerűsített közösségi árutovábbítási eljárás keretében folytatott ügyletek esetében, amennyiben valamely szállítási művelet a Közösségen belül kezdődik és azon kívül ér véget, a vámalakiságok elvégzésére nincs szükség a határállomás vámhivatalánál;

(11)

mivel egyes esetekben visszatérítés igényelhető azon termékek vonatkozásában, amelyek kivitelére sor került, és amelyek elhagyták a Közösség vámterületét, de amelyeket átrakás vagy árutovábbítási művelet céljából visszaszállítottak, mielőtt a Közösség vámterületén kívül elhelyezkedő, végső rendeltetési helyüket elérték volna; mivel az ilyen visszaszállítások feltehetően szállítási előírásokon kívüli, más okból is bekövetkezhetnek, főleg spekulációs célokból; mivel ezekben az esetekben a Közösség vámterületének elhagyására vonatkozó 60 napos határidő betartása meghiúsulna; mivel, az ilyen helyzetek elkerülése érdekében világosan meg kell határozni azokat a feltételeket, amelyek mellett ezek a visszaszállítások elvégezhetők;

(12)

mivel az e rendeletben foglalt intézkedések csak azokra a termékekre vonatkoztathatók, amelyek szabad forgalomban vannak, és amelyek, adott esetben, közösségi származásúak; mivel egyes összetett termékek esetében a visszatérítést nem maga a termék alapján, hanem azon alaptermékekre való hivatkozással rögzítik, amelyekből azok összetevődnek; mivel azokban az esetekben, amelyekben a visszatérítés így az összetevő vagy összetevők alapján kerül rögzítésre, a visszatérítés vagy a visszatérítés megfelelő részének megadásához elegendő, ha maga az összetevő vagy az összetevők megfelelnek a követelményeknek, illetve csak azért nem felelnek meg a követelményeknek, mert más termékekbe lettek beépítve; mivel egyes összetevők sajátos helyzetének figyelembevétele érdekében jegyzéket kell készíteni azokról a termékekről, amelyekre nézve a visszatérítést egyetlen összetevő alapján rögzítették;

(13)

mivel a legutóbb az Európai Parlament és a Tanács 82/97/EK rendeletével módosított ( 10 ), a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EK tanácsi rendelet ( 11 ) 23–26. cikke meghatározza az áruk nem preferenciális származását; mivel, az export-visszatérítések megadásához csak a teljes egészében a Közösségben létrejött vagy a túlnyomórészt ott feldolgozott termékek tekinthetők közösségi származásúaknak; mivel a tagállamokban való egységes alkalmazás biztosítása érdekében célszerű egyértelművé tenni, hogy egyes termékkeverékek nem jogosultak visszatérítésre;

(14)

mivel a visszatérítési rátát a termék tarifális besorolása határozza meg; mivel a besorolás egyes összetételek, készletben kiszerelt termékek és összetett áruk esetében magasabb visszatérítés megadását eredményezheti, mint ami gazdaságilag indokolt; mivel ezért különleges rendelkezéseket kell elfogadni a keverékekre, a készletben kiszerelt termékekre és összetett árukra alkalmazható visszatérítés meghatározására;

(15)

mivel amikor a visszatérítési ráta a termék rendeltetési helyének függvényében változik, rendelkezni kell annak ellenőrzéséről, hogy a terméket abba a harmadik országba vagy országokba importálták, amelyre a visszatérítést rögzítették; mivel ez az intézkedés nehézség nélkül enyhíthető az olyan kivitelek tekintetében, amelyeknél a szóban forgó visszatérítés kis összegű, és az ügylet megfelelő biztosítékot nyújt arra, hogy a szóban forgó termékek megérkeznek a rendeltetési helyükre; mivel a rendelkezés célja az igazolás előterjesztésével járó adminisztratív munka egyszerűbbé tétele;

(16)

mivel amikor egységes visszatérítési ráta vonatkozik minden rendeltetési helyre azon a napon, amelyen a visszatérítést előzetesen rögzítették, egyes esetekben kötelező rendeltetési helyre vonatkozó kikötés érvényes; mivel ezt a helyzetet úgy kell kezelni, mint a visszatérítés váltakozását, amennyiben a kivitel lebonyolításának napján érvényes visszatérítési ráta kisebb, mint az előzetes rögzítés napján alkalmazandó visszatérítési ráta, adott esetben ahhoz a naphoz igazítva, amelyen a kivitel megtörténik;

(17)

mivel amikor az exportált termékek rendeltetési helyétől függően a visszatérítési ráta eltérő, igazolni kell, hogy az adott termék valamely harmadik országba való importja megtörtént; mivel a behozatali vámalakiságok elvégzése elsősorban az annak érdekében alkalmazandó behozatali vámok megfizetéséből áll, hogy a terméket az adott harmadik országban értékesíteni lehessen; mivel az importáló harmadik országokban fennálló helyzetek sokféleségére tekintettel, tanácsos az olyan behozatali vámokmányok bemutatását elfogadni, amelyek biztosítékot nyújtanak arra, hogy az exportált termékek megérkeztek rendeltetési helyükre, eközben a lehető legkisebb mértékben akadályozva a kereskedelmet;

(18)

mivel a Közösség exportőreinek a rendeltetési helyre történő érkezés igazolásának beszerzéséhez nyújtandó segítség érdekében rendelkezni kell arról, hogy a tagállamok által elismert nemzetközi ellenőrző és felügyelő szervek a Közösség differenciált visszatérítésben részesülő exportált mezőgazdasági termékeire érkeztetési igazolásokat adhassanak ki; mivel e hivatalok elismerése azoknak a tagállamoknak a felelőssége, amelyek elismerésüket eseti alapon döntve adják, egyes jelenlegi iránymutatásokkal összhangban; mivel célszerű lenne egyértelművé tenni e helyzetet, és e főbb iránymutatásokat ebbe a rendeletbe beépíteni;

(19)

mivel annak érdekében, hogy a rendeltetési hely szerint változó visszatérítésben részesülő termékek kivitele egyenlő elbánásban részesüljön a többi kivitellel, rendelkezni kell a kivitel lebonyolításának napján alkalmazandó legalacsonyabb visszatérítési ráta alapján számított visszatérítés egy részének kifizetéséről, amint az exportőr igazolja, hogy a termék elhagyta a Közösség vámterületét;

(20)

mivel differenciált visszatérítések esetében, ha a rendeltetési hely megváltozik, a tényleges rendeltetési helyre vonatkozó visszatérítés fizetendő, azon felső határ alapján, amelynek szintje az előzetesen rögzített rendeltetési helyre vonatkozó összegnek felel meg; mivel az olyan visszaélések megelőzésére, amelyek révén a legmagasabb visszatérítési rátát biztosító rendeltetési helyeket választanák szisztematikusan, szankciórendszert kell bevezetni a rendeltetési hely azon megváltoztatásának esetére, amikor a tényleges visszatérítési ráta kisebb, mint az előzetesen rögzített rendeltetési helyre vonatkozó ráta; mivel ez az új rendelkezés következményekkel jár a visszafizetés azon részének kiszámítására, amely akkor fizetendő, amikor az exportőr igazolja, hogy a termék elhagyta a Közösség vámterületét;

(21)

mivel a 2913/92/EGK rendelet 23–26. cikkei meghatározzák az áruk nem preferenciális származását; mivel egyes esetekben célszerű a 24. cikkben megállapított lényeges feldolgozásra vagy megmunkálásra vonatkozó kritériumot alkalmazni annak felmérésére, hogy a termékek valóban megérkeztek-e rendeltetési helyükre;

(22)

mivel egyes exportügyletek a kereskedelem eltérüléséhez vezethetnek; mivel az ilyen eltérülés megelőzése érdekében a visszatérítés kifizetését attól a feltételtől kell függővé tenni, hogy a termék nem csak elhagyta a Közösség vámterületét, hanem azt valamely harmadik országba importálták, vagy pedig lényeges feldolgozáson vagy megmunkáláson ment keresztül; mivel továbbá, egyes esetekben a visszatérítés kifizetése attól tehető függővé, hogy a termék az importáló harmadik országban valóban piacra került-e, illetve keresztül- ment-e lényeges feldolgozáson vagy megmunkáláson;

(23)

mivel amennyiben a termék megsemmisül vagy megrongálódik, mielőtt valamely harmadik országban piacra kerülne, vagy mielőtt lényeges feldolgozáson menne keresztül, visszatérítés nem jár; mivel ilyen esetekben az exportőrnek lehetőséget kell adni arra, hogy igazolja, hogy az exportműveletet olyan gazdasági feltételek mellett bonyolították le, amelyek szokásos körülmények között lehetővé tették volna az ügylet lebonyolítását;

(24)	mivel, az exportműveletek közösségi finanszírozása nem indokolt, amikor a művelet nem szokásos kereskedelmi ügylet, mert nincs valódi gazdasági célja, csupán azért bonyolítják le, hogy ezáltal a Közösségtől kifizetésben részesüljenek;

(25)

mivel lépéseket kell tenni annak megakadályozására, hogy a közösségi pénzeszközök kifizetése ne történjen meg olyan ügyletekre, amelyek nem felelnek meg az export-visszatérítési rendszer célkitűzéseinek; mivel, ez a kockázat fennáll az export-visszatérítésben részesülő olyan termékek esetén, amelyek később újrabehozatalra kerülnek a Közösségbe anélkül, hogy lényeges feldolgozáson vagy megmunkáláson mentek volna keresztül valamely harmadik országban, és amelyeknél az újrabehozatalkor csökkentett vagy nulla vámtételt fizetnek a szokásos vámtétel helyett valamely preferenciális megállapodás vagy tanácsi határozat értelmében; mivel az exportőröket terhelő megszorítások enyhítése érdekében célszerű lenne ezeket az intézkedéseket a legérzékenyebb termékekre alkalmazni;

(26)	mivel az exportőrök bizonytalanságának csökkentése érdekében célszerű lenne a visszatérítések visszafizetésére vonatkozó előírást megszüntetni, amennyiben a termék a kivitelt követő két év eltelte után kerül újrabehozatalra a Közösségbe;

(27)

mivel egyfelől lehetőséget kell nyújtani a tagállamoknak arra, hogy a visszatérítések kifizetését megtagadhassák vagy azokat visszafizettethessék azokban a kirívó esetekben, amikor azt tapasztalják, hogy az ügylet nincs összhangban az export-visszatérítési rendszer céljával, másfelől viszont nem szabad túlzott terhet róni a nemzeti hatóságokra azzal a kötelezettséggel, hogy rendszeresen ellenőrizzék az összes behozatalt;

(28)	mivel a termékeknek olyan minőségűeknek kell lenniük, hogy azokat a Közösségben a szokásos feltételekkel lehessen értékesíteni; mivel azonban célszerű figyelembe venni a rendeltetési hely szerinti harmadik országban hatályos előírásokból fakadó különleges kötelezettségeket;

(29)	mivel egyes termékek elveszíthetik a visszatérítésre való jogosultságot, ha többé már nem felelnek meg a megbízható és kifogástalan kereskedelmi minőségnek;

(30)

mivel exportlefölözés nem alkalmazandó, amennyiben az export-visszatérítést pályázati eljárás útján előzetesen rögzítették vagy határozták meg, mivel ebben az esetben a kivitelre az ily módon előzetesen rögzített vagy a pályázati eljárás útján meghatározott feltételek mellett kerül sor; mivel ugyanezen okból biztosítani kell, hogy amikor a kivitel előzetesen rögzített, vagy pályázati eljárás útján meghatározott exportlefölözés alá tartozik, a kiviteli eljárást a megállapított feltételek mellett kell lebonyolítani, és ezért nincs jogosultság export-visszatérítésre;

(31)

mivel, annak érdekében, hogy az exportőrök könnyebben finanszírozhassák ügyleteiket, a tagállamok – a kiviteli nyilatkozat vagy a fizetési nyilatkozat elfogadását követően – megelőlegezhetik a visszatérítés összegének egészét vagy egy részét, attól függően, hogy a megelőlegezett összeg visszafizetésére biztosítékot nyújtottak-e arra az esetre, ha később kiderül, hogy a visszatérítés mégsem lett volna kifizethető;

(32)

mivel a kivitelnél megelőlegezett összeget vissza kell téríteni, ha bebizonyosodik, hogy nem volt jogosultság az export-visszatérítésre, vagy csak kisebb összegű visszatérítésre lett volna jogosultság; mivel, a visszatérítésnek tartalmaznia kell egy kiegészítő összeget a visszaélések megelőzésére; mivel vis maior esetén ez a kiegészítő összeg nem téríthető vissza;

(33)	mivel a 2026/83/EGK rendelettel ( 12 ) módosított 565/80/EGK tanácsi rendelet ( 13 ) megállapítja az exportot megelőzően az export-visszatérítéssel megegyező összeg kifizetésére vonatkozó általános szabályokat;

(34)	mivel az 565/80/EGK rendelet 4. cikkének (5) és (6) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az alkalmazandó visszatérítési ráta meghatározásához, illetve annak kiigazításához azt a napot kell alkalmazni, amelyen az alaptermékeket vámfelügyelet alá vonták;

(35)

mivel a ténylegesen figyelembe veendő időpont ennek megfelelően az a nap, amelyen a vámhatóságok elfogadják az érintett személy nyilatkozatát, amelyben az kinyilvánítja azon szándékát, hogy a szóban forgó termékeket vagy árukat az 565/80/EGK rendelet 4. és 5. cikkében foglalt intézkedéseknek aláveti, és azokat visszatérítéssel exportálja a feldolgozást vagy a tárolást követően; mivel e nyilatkozatoknak tartalmazniuk kell a visszatérítések kiszámításához szükséges adatokat;

(36)	mivel a visszatérítéseknek a feldolgozás elvégzését megelőzően történő kifizetésének az a célja, hogy a közösségi termékek azonos elbírálásban részesüljenek a nem a tagországokból behozott termékekkel a feldolgozás és az újrakivitel esetében;

(37)	mivel a feldolgozott termékek előállítási módszerei és ellenőrzési eljárásai bizonyos fokú rugalmasságot igényelnek; mivel a 2913/92/EGK rendelet 115. cikke az aktív feldolgozási eljárás keretében helyettesítő rendszerről rendelkezik;

(38)	mivel a jelenlegi tárolókapacitás hatékonyabb kihasználása érdekében célszerű lenne egy olyan rendszert bevezetni, amelynek révén a helyettesíthetőség az ömlesztett formában tárolt, és a feldolgozást követően exportra szánt termékek vonatkozásában is engedélyezhető;

(39)	mivel a visszatérítésre nem jogosult termékek nem lehetnek helyettesítő termékek;

(40)

mivel a legutóbb a 770/96/EGK rendelettel ( 14 ) módosított, az intervenciós termékek felhasználásának és/vagy rendeltetési helyének ellenőrzése közös részletes szabályainak megállapításáról szóló, 1992. október 16-i 3002/92/EGK bizottsági rendeletből ( 15 ) világosan kitűnik, hogy az intervenciós termékek el kell érjék az előírt rendeltetési helyet; mivel, ennek eredményeként az ilyen termékek nem helyettesíthetők helyettesítő termékekkel;

(41)	mivel az érintett termékek kivitelére határidőt kell megállapítani; mivel ezt a határidőt a kiviteli engedélyek és az előzetes rögzítési igazolások rendszerének figyelembevételével kell megállapítani;

(42)

mivel azokban az esetekben, amikor a kivitelt tárolás előzi meg, célszerűnek tűnik ennek a rendeletnek a kezelés olyan formáira történő korlátozása, amelyek célja a szóban forgó áruk minőségmegőrzésének biztosítása; mivel a helyzet tisztázása érdekében meg kell állapítani, hogy a kezelés ilyen formái semmiképp sem érintik az alkalmazandó visszatérítést;

(43)

mivel az 565/80/EGK rendelet 5. cikke megállapítja, hogy az export-visszatérítéssel megegyező összeget a termékek vagy az áruk vámraktározás vagy vámszabadterületi eljárás alá vonását követően ki kell fizetni; mivel miután a fizetési nyilatkozatot elfogadták, lehetővé kell tenni e termékek vagy áruk elszállítását valamely, a kifizetés helyétől eltérő tagállamba, tárolás és későbbi kivitel céljára; mivel rendelkezni kell arról, hogy a termékeket vagy árukat T5 ellenőrzőpéldány kísérje, amely igazolja, hogy azok a Közösség területét elhagyták; mivel a többszörös kifizetések elkerülése érdekében a kiviteli nyilatkozatokat olyan bejegyzéssel kell ellátni, amely tájékoztatásként szolgál az exportnyilatkozat elfogadásának helye szerinti tagállam kifizető hivatalának arról, hogy a visszatérítés kifizetésével kapcsolatos eljárás megindult;

(44)

mivel visszatérítés nem nyújtható, ha a kivitelre vagy a visszatérítés kifizetéséhez szükséges igazolás benyújtására nyitvaálló határidőt nem tartják be; mivel a legutóbb a 3403/93/EGK rendelettel ( 16 ) módosított, a mezőgazdasági termékekre vonatkozó biztosítékok rendszere alkalmazásának közös részletes szabályai megállapításáról szóló, 1985. július 22-i 2220/85/EGK bizottsági rendeletben ( 17 ) foglaltakhoz hasonló intézkedéseket kell elfogadni;

(45)

mivel a tagállamokban a nem tagállamokból bizonyos célokra importált termékek vámmentesek; mivel amennyiben ezek a forgalmazott mennyiségek jelentősek, a közösségi termékeket a tagsággal nem rendelkező országokból származó ilyen termékekkel azonos elbírálásban kell részesíteni; mivel ez a helyzet különösen a hajók és légi járművek ellátását szolgáló termékek esetében merül fel;

(46)	mivel a hajók és légi járművek ellátása, valamint a fegyveres erők részére történő szállítások esetében lehetőség van különleges szabályok megállapítására a visszatérítés összegének meghatározása céljából;

(47)

mivel a hajók fedélzetére felvitt termékkészletek a fedélzeten történő fogyasztásra szolgálnak; mivel e termékek az adott állapotban elfogyasztva vagy a fedélzeten ételkészítésre felhasználva a feldolgozatlan termékekre vonatkozó visszatérítésre jogosultak; mivel tekintettel a légi járműveken rendelkezésre álló korlátozott helyre, az ételt a fedélzetre történő felvitelt megelőzően kell elkészíteni; mivel tekintettel a harmonizációra, olyan szabályokat kell elfogadni, amelyek ugyanolyan visszatérítés megfizetését biztosítják a repülőgép fedélzetén elfogyasztott mezőgazdasági termékek után, mint amelyet a hajó fedélzetén elkészítés után elfogyasztott termékekre nyújtanak;

(48)

mivel a hajó- és légijármű-ellátási üzlet egy nagyon specializált kereskedelem, indokolt a visszatérítések előlegezésére vonatkozó különleges eljárások alkalmazása; mivel az élelmiszerraktárakba szállított termékeket és árukat később élelmiszerellátás céljából tovább kell szállítani; mivel az ilyen raktárakba történő szállításokat nem lehet végleges kivitelként kezelni a visszatérítési jogcím szempontjából;

(49)	mivel ha e kedvezmények igénybevételére sor kerül, és később kiderül, hogy a visszatérítést nem lehetett volna kifizetni, az exportőrök így valójában a kamatmentes kölcsön jogosulatlan előnyéhez jutnak; mivel intézkedni kell az ilyen jogosulatlan előnyök kizárásáról;

(50)

mivel annak érdekében, hogy fenntartható legyen azon közösségi termékek versenyképessége, amelyeket a tagállamok közelében található egyes területek tárolóiba szállítottak, a Közösségen belüli élelmiszerellátásra alkalmazandó rátával megegyező visszatérítést kell biztosítani; mivel a meghatározott rendeltetési helyre történő szállítás tekintetében a legalacsonyabb fölötti visszatérítési ráta kifizetése semmi esetre sem indokolt, hacsak nem kétséges az, hogy az áruk eljutottak rendeltetési helyükre; mivel a készletek leszállítása az elszigetelt tengeri területeken található helyekre egy szükségszerűen specializált művelet, amelynél lehetséges a szállítások megfelelő ellenőrzése; mivel az előírt megfelelő ellenőrzési intézkedések függvényében ésszerűnek tűnik a szállítások esetében a Közösségen belül az élelmiszerellátásra vonatkozó visszatérítési ráta alkalmazása; mivel lehetőség van egyszerűsített eljárás alkalmazására a kisebb fontosságú szállítások esetében; mivel tekintettel arra, hogy a tengeri fennhatóság kiterjedése tagállamtól függően 3 és 12 mérföld között változik, ezért indokolt kivitelnek tekinteni minden ilyen területre történő szállítást 3 mérföldes határon túl;

(51)

mivel ha valamely tagállamhoz tartozó hadihajó készleteinek feltöltése a nyílt tengeren történik valamely közösségi kikötőből kifutott haditengerészeti ellátó hajóról, e szállításról igazolás kérhető az illetékes hatóságtól; mivel az ilyen szállításokra indokolt ugyanolyan visszatérítési ráta alkalmazása, mint ami a közösségi kikötőkben történő készletfeltöltésekre vonatkozik;

(52)	mivel kívánatos, hogy a hajók és légi járművek ellátásához felhasznált mezőgazdasági termékek azonos visszatérítésre legyenek jogosultak, függetlenül attól, hogy a készleteket a Közösségen belül vagy azon kívül viszik a hajó vagy a légi jármű fedélzetére;

(53)	mivel a harmadik országokban az ilyen készletek leszállítása közvetlen vagy közvetett lehet; mivel az egyes leszállítási típusoknak megfelelő felügyeleti módszereket szükséges bevezetni;

(54)

mivel a 2913/92/EGK rendelet 161. cikkének (3) bekezdése értelmében Heligoland szigete nem minősül olyan rendeltetési helynek, amelyre visszatérítés fizetendő; mivel Heligoland szigetén ösztönözni kell a Közösségből származó mezőgazdasági termékek fogyasztását; mivel e célból a szükséges rendelkezéseket el kell fogadni;

(55)

mivel a Közösség és San Marino közötti, a kereskedelmi és vámunióról szóló ideiglenes megállapodás ( 18 ) hatálybalépése óta, ezen állam területe már nem képezi a Közösség vámterületének részét; mivel az említett megállapodás 1., 5. és 7. cikkeiből következik, hogy a mezőgazdasági termékek árai a vámunióban azonosak és ezért nincs gazdasági indoka annak, hogy a San Marinóba szánt közösségi mezőgazdasági termékek után export-visszatérítést fizessenek;

(56)

mivel amennyiben a visszafizetés vagy a vámvisszatérítés iránti kérelmet utólag elutasítják, az érintett termékek jogosultak lehetnek az export-visszatérítésre vagy – adott esetben – arra exportlefölözést vagy exportterhet vethetnek ki; mivel, következésképpen különleges rendelkezéseket kell megállapítani;

(57)

mivel általában a valamely tagsággal nem rendelkező országban állomásozó fegyveres erők, amelyek nem tartoznak az adott ország irányítása alá, valamint a harmadik országokban székhellyel rendelkező nemzetközi szervezetek és diplomáciai testületek ellátásukat behozatali vámoktól mentesen kapják; mivel lehetséges olyan egyedi intézkedések meghozatala – azon fegyveres erők tekintetében, amelyek vagy valamely tagállam vagy pedig egy olyan nemzetközi szervezetnek, amelynek legalább egy tagállam a tagja, az irányítása alatt állnak, azon nemzetközi szervezetek tekintetében, amelyeknek legalább egy tagállam a tagja, és a diplomáciai testületek tekintetében –, amelyek arról rendelkeznek, hogy a behozatalt külön dokumentummal kell igazolni;

(58)	mivel rendelkezni kell arról, hogy a visszatérítést az a tagállam fizesse meg, amelynek területén a kiviteli nyilatkozatot elfogadták;

(59)

mivel előfordulhat, hogy az exportőr hibáján kívül a T5 ellenőrzőpéldány nem mutatható be, annak ellenére, hogy a termék elhagyta a Közösség vámterületét, vagy eljutott a meghatározott rendeltetési helyre; mivel az ilyen helyzet akadályozhatja a kereskedelmet; mivel ilyen körülmények között egyéb iratokat is egyenértékűnek kell elfogadni;

(60)

mivel a hatékony igazgatási gyakorlat érdekében a visszatérítés iránti kérelmeket, az összes vonatkozó iratot mellékelve, ésszerű időn belül kell előterjeszteni, kivéve a vis maior eseteit, illetve különösen azt az esetet, amikor az exportőr hibáján kívüli adminisztratív késedelem miatt vált lehetetlenné a határidő betartására;

(61)	mivel az export-visszatérítések kifizetésének időszaka tagállamonként eltérő; mivel a verseny torzulásának elkerülése érdekében célszerű bevezetni egy egységes maximális időtartamot e visszatérítéseknek a kifizető szervek által történő kifizetésére;

(62)	mivel a nagyon kis termékmennyiségek kivitele nem bír gazdasági jelentőséggel és feleslegesen terhelné az illetékes hatóságokat; mivel a tagállamok illetékes szolgálatai számára lehetőséget kell adni az ilyen kivitel tekintetében a visszatérítés kifizetésének elutasítására;

(63)

mivel a közösségi szabályok kizárólag objektív szempontok alapján rendelkeznek az export-visszatérítés nyújtásáról, különösen az exportált termék mennyiségére, jellegére és jellemzőire, valamint földrajzi rendeltetési helyére tekintettel; mivel, a tapasztalat azt mutatja, hogy megerősített intézkedéseket kell hozni a Közösség költségvetése szempontjából káros szabálytalanságok és különösen a csalások kiküszöbölésére; mivel e célból intézkedni kell a túlfizetett összegek behajtásáról, és a szankciókra tekintettel, ösztönözni kell az exportőröket a közösségi szabályok betartására;

(64)

mivel az export-visszatérítési rendszer megfelelő működésének biztosítására szankciókat kell alkalmazni, tekintet nélkül a szabálytalanság szubjektivitására; mivel azonban egyes esetekben célszerű eltekinteni a szankcióktól, különösen amikor az illetékes hatóság nyilvánvaló szabálytalanságot állapít meg és a szándékosság miatt szigorúbb szankciókat kell alkalmazni; mivel, az ilyen intézkedéseknek szükségesnek, arányosnak, kellő visszatartó erejűnek, és egységesen alkalmazottnak kell lenniük valamennyi tagállamban;

(65)

mivel a tagállamokban az exportőrök közötti egyenlő elbánás biztosítása érdekében kifejezetten rendelkezni kell – az export-visszatérítések tekintetében – az esetlegesen túlfizetett összegnek a kedvezményezett részéről történő kamatos visszafizetéséről, és a fizetési eljárás meghatározásáról; mivel a Közösség pénzügyi érdekei védelmének javítása céljából a visszatérítési jogosultság átruházása esetében rendelkezni kell arról, hogy ez a kötelezettség kiterjedjen a kedvezményezettre is; mivel a behajtott összegeket, kamatokat és a szankciókból befolyó összegeket az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) számláján kell jóváírni, a legutóbb az 1287/95/EK rendelettel ( 19 ) módosított, a közös mezőgazdasági politika finanszírozásáról szóló, 1970. április 21-i 729/70/EGK rendelet ( 20 ) 8. cikkének (2) bekezdésében megállapított elvekkel összhangban;

(66)

mivel a jogos elvárás elvének az egész Közösségben való egységes alkalmazása érdekében, a túlfizetett összegek visszafizettetése esetében meg kell állapítani az ezen elv alkalmazására vonatkozó feltételeket, a 729/70/EGK rendeletben és különösen annak 5. és 8. cikkében foglalt rendkívüli kiadások kezelésének sérelme nélkül;

(67)	mivel az exportőr különösen felel harmadik személyek olyan cselekményeiért, amelyek révén a visszatérítés kifizetéséhez szükséges iratokat szabálytalanul szerezték meg;

(68)	mivel az adott irányítóbizottságok az elnökeik által megállapított határidőn belül nem nyilvánítottak véleményt,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

A specifikusan az egyes termékekre vonatkozó közösségi rendeletekben foglalt eltérések sérelme nélkül, ez a rendelet megállapítja a következő rendelkezésekben foglalt export-visszatérítések, a továbbiakban „visszatérítések” rendszere alkalmazásának közös részletes szabályait:

(2) E rendelet alkalmazásában a pályázati felhívással meghatározott visszatérítések rangsorolása megegyezik az előzetesen rögzített visszatérítésekkel.

(3) Amennyiben a kiviteli nyilatkozat több különböző visszatérítésinómenklatúra-kódra vagy Kombinált Nómenklatúra-kódra terjed ki, az egyes kódokra vonatkozó tételeket külön nyilatkozatoknak kell tekinteni.

E rendelet 18., 20. és 21. cikkének, valamint a 2988/95/EK tanácsi rendelet ( 35 ) 4. cikkének (3) bekezdése sérelme nélkül, visszatérítésre való jogosultság keletkezik:

(1) ►M3 A visszatérítésre való jogosultság feltétele ►C1 a visszatérítést előzetesen rögzítő kiviteli engedélyt ◄ gedély bemutatása, kivéve áruk kivitele esetében.

(2) Az (1) bekezdés ellenére, a visszatérítés előzetes rögzítését is tartalmazó kiviteli engedély az olyan termék exportálására is érvényes, amelyre az engedély 16. rovatában feltüntetettől eltérő 12 jegyű termékkód vonatkozik, ha mindkét termék:

Az első albekezdésben felsorolt esetekre a következő további feltételek vonatkoznak:

A 18. cikk (3) bekezdésének második albekezdésének második francia bekezdése és b) pontja alkalmazásakor a konkrét termékre és a tényleges rendeltetési helyre vonatkozó visszatérítésnél alkalmazandó csökkentést az engedélyen feltüntetett terméknek és rendeltetési helynek megfelelő visszatérítés és a konkrét terméknek és rendeltetési helynek megfelelő visszatérítés különbségeként kell kiszámolni.

E bekezdés alkalmazásában a figyelembe veendő visszatérítési ráták azok, amelyek az engedély iránti kérelem benyújtásának napján érvényesek. Amennyiben szükséges, ezeket a rátákat ki kell igazítani a kiviteli nyilatkozat elfogadásának napján.

(3) Amennyiben az (1) és (2) bekezdés és az 51. cikk vonatkozik ugyanazon exportműveletre, az (1) vagy (2) bekezdésből származó összeget csökkenteni kell az 51. cikkben említett bírság összegével.

(1) „A kivitel napja” az a nap, amelyen a vámhatóságok elfogadják a visszatérítés igénylését feltüntető kiviteli nyilatkozatot.

(3) Bármely más cselekményt, amely jogilag azonos hatású a kiviteli nyilatkozat elfogadásával, azzal egyenértékűnek kell tekinteni.

(4) A visszatérítési jogosultság megszerzése céljából a kivitelkor felhasznált okmánynak tartalmaznia kell a visszatérítés kiszámításához szükséges minden adatot, különösen:

(5) Az elfogadás, illetve a (3) bekezdésben meghatározott cselekmény időpontjában a termékek vámfelügyelet alatt állnak a 2913/92/EGK rendelet 4. cikke (13) és (14) bekezdésének megfelelően, amíg el nem hagyják a Közösség vámterületét.

(6) A 2454/93/EGK rendelet 282. cikke (2) bekezdésétől eltérően, a kiviteli nyilatkozat egyszerűsített formában történő elkészítésére vonatkozó meghatalmazás előírhatja, hogy az egyszerűsített nyilatkozat tartalmazza az ömlesztve vagy nem szabványos egységekben exportált termékek nettó tömegének becslését, amennyiben a pontos mennyiséget csak akkor lehet megállapítani, miután azt a szállítóeszközre berakodták.

A pontos nettó tömeget feltüntető kiegészítő nyilatkozatot a rakodás befejezése után kell benyújtani. A nyilatkozathoz csatolni kell a pontos nettó berakott tömeg okmányokkal alátámasztott igazolását.

A becsült nettó tömeg 110 %-át meghaladó mennyiségek után visszatérítés nem jár. Amennyiben a ténylegesen berakodott tömeg nem éri el a becsült nettó tömeg 90 %-át, a ténylegesen berakodott tömeg után járó visszatérítés a becsült nettó tömeg 90 %-ának megfelelő visszatérítés, és a ténylegesen berakodott tömegnek megfelelő visszatérítés közötti különbség 10 %-ával csökken. Amennyiben azonban a kivitel tengeren vagy hajózható belső vízi úton történik és az exportőr a szállítóeszközért felelős személytől származó aláírt bizonyítékot mutat be arra vonatkozóan, hogy a szállítás e típusára jellemző korlátok vagy más exportőrök általi túlterhelés megakadályozta összes árujának berakodásában, a visszatérítést a ténylegesen berakodott tömeg után fizetik ki. Ezt az albekezdést kell alkalmazni, amennyiben az exportőr a 2454/93/EGK rendelet 283. cikkében szabályozott helyi vámeljárást használta, amennyiben a vámhatóság engedélyezte annak a nyilvántartásnak a kijavítását, amelyben a kivitelre kerülő termékeket bejegyezték.

Nem szabványos egységnek a következőket tekintik: élőállat, hasított (fél-)test, negyed, elülső részek, sonka, lapocka, dagadó és karaj.

(7) Az olyan termékeket exportáló személyeknek, amelyek után visszatérítést igényelnek:

Az illetékes vámhivatal a kiviteli nyilatkozat elfogadását követően, a b) pontban említett határidő lejártát megelőzően engedélyezheti a berakodási műveletet.

Az illetékes vámhivatalnak képesnek kell lennie a fizikai ellenőrzések elvégzésére és a Közösség vámterületéről történő kilépés helyének hivatalához szállítandó áruk azonosítására.

Amennyiben az első albekezdés közigazgatási vagy más alapos indokból nem alkalmazható, a kiviteli nyilatkozat kizárólag az érintett tagállam illetékes vámhivatalához nyújtható be, amennyiben pedig a 386/90/EGK rendelettel összhangban fizikai ellenőrzést végeztek, a bemutatott árukat teljes mértékben ki kell rakodni. Az árukat azonban nem kell teljes mértékben kirakodni, amennyiben az illetékes hatóságok anélkül is képesek alapos fizikai ellenőrzés elvégzésére.

(8) Azokat az árukat, amelyekre export-visszatérítést igényelnek, a kiviteli vámhivatalnak kell vámzárral ellátnia, vagy a vámzár elhelyezésének a kiviteli vámhivatal felügyeletével kell megtörténnie. A 2454/93/EGK rendelet 340a. cikkét és 357. cikkének (2), (3) és (4) bekezdését megfelelően alkalmazni kell.

Az 5. cikk (2) bekezdésétől eltérően, amennyiben az exportált mennyiségek nem haladják meg az 5 000 kg terméket a visszatérítésinómenklatúra-kódra vonatkoztatott gabonafélék esetében, vagy az 500 kg-ot a visszatérítésinómenklatúra- vagy Kombinált Nómenklatúra-kódra vonatkoztatott más termékek esetében, és amennyiben az ilyen export gyakori szállításokból áll, a tagállam engedélyezheti a hónap utolsó napjának alkalmazását az alkalmazandó visszatérítés megállapítására vagy, ha a visszatérítést előzetesen rögzítették, az esetleges korrekciók elvégzésére.

Ha a visszatérítés előzetes rögzítéssel vagy pályázati felhívással kerül meghatározásra, az engedély a kivitel hónapjának utolsó napjára érvényes.

Az e lehetőség igénybevételére felhatalmazott exportőrök nem alkalmazhatják az (1) bekezdésben megállapított mennyiségekre vonatkozó szokásos eljárást.

A visszatérítések esetében az árfolyam meghatározó ügyleti ténye az 1913/2006/EK bizottsági rendelet ( 36 ) 1. cikkének (1) bekezdésében említett tény.

(1) A 14. és a 20. cikk sérelme nélkül, a visszatérítés kifizetése annak igazolásától függ, hogy az elfogadott kiviteli nyilatkozatok hatálya alá tartozó termékek változatlan állapotban, az elfogadástól számított 60 napon belül elhagyták-e a Közösség vámterületét.

Azonban a kiviteli vámalakiságok elvégzésekor minta céljából vett mennyiségeket, amelyeket később nem adnak vissza, úgy kell tekinteni, mintha azokat nem vették volna el a termékek eredeti nettó tömegéből.

(2) E rendelet alkalmazásában a 44. cikk (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott fúró- vagy kitermelő tornyokhoz szállított élelmiszerkészleteket úgy kell tekinteni, hogy azok elhagyták a Közösség vámterületét.

(3) A mélyhűtés nem érinti az (1) bekezdés rendelkezéseinek teljesítését.

Ugyanez vonatkozik az újracsomagolásra, feltéve hogy az ilyen újracsomagolás nem eredményezi a termék alszámának megváltozását a visszatérítési nomenklatúrában, vagy az áru alszámának megváltozását a Kombinált Nomenklatúrában. Az újracsomagolásra csak a vámhatóságok hozzájárulását követően kerülhet sor.

Amennyiben újracsomagolásra kerül sor, a T5 ellenőrzőpéldányt ennek megfelelően kell kitölteni.

A címkék elhelyezése, vagy megváltoztatása ugyanolyan feltételekkel engedélyezhető, mint a (2) és (3) bekezdés szerinti újracsomagolás.

(4) Amennyiben valamely exportőr vis maior következtében nem képes teljesíteni az (1) bekezdésben megállapított határidőt, a határidő – az exportőr kérelmére – olyan időtartammal hosszabbítható meg, amelyet az exportáló tagállam illetékes hatóságai az adott körülmények között szükségesnek tartanak.

Amennyiben a Közösség vámterületének elhagyása előtt az elfogadott vámnyilatkozat hatálya alá tartozó termék az exportáló tagállam területén kívüli közösségi területen halad át, azt, hogy a termék elhagyta a Közösség vámterületét, a T5 ellenőrzőpéldány megfelelően záradékolt eredetijével kell igazolni.

Az ellenőrzőpéldány 33., 103., 104. rovatát, illetve adott esetben 105. rovatát ki kell tölteni. A megfelelő bejegyzést a 104. rovatban kell megtenni.

Amennyiben visszatérítést igényelnek, a 107-es rovatban fel kell tüntetni a XII. mellékletben felsorolt megjegyzések egyikét.

(1) A tengeri úton történő kivitel esetén a visszatérítések megadására a következő különös rendelkezéseket kell alkalmazni:

(2) A visszatérítés kifizetésének céljából a szárazföldi úton, belföldi vízi úton vagy vasúton történő export esetén a következő különös rendelkezéseket kell alkalmazni:

(3) A légi úton történő kivitel esetében a visszatérítések kifizetésére a következő különös rendelkezéseket kell alkalmazni:

(1) Amennyiben a terméket az exportáló tagállamban a 2454/93/EGK rendelet 412–442a. cikkében előírt, a Közösség vámterületén kívül található rendeltetési állomásra vagy címzett részére történő vasúti vagy nagykonténeres áruszállításra vonatkozó egyszerűsített közösségi árutovábbítási eljárások valamelyikének hatálya alá helyezik, úgy a T5 ellenőrzőpéldány bemutatása nem feltétele a visszatérítés kifizetésének.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában az illetékes vámhivatal intézkedik arról, hogy a „Közösség vámterületének elhagyása az egyszerűsített közösségi árutovábbítási eljárás keretében vasúton vagy konténerrel történő szállítással” szövegrész feltüntetésre kerüljön a visszatérítés céljából kiadott okmányon.

(3) Az a vámhivatal, amelynél a termékeket az (1) bekezdésben említett eljárás alá vonják, nem engedélyezheti a fuvarozási szerződés olyan módosítását, amellyel a fuvarozás a Közösségen belül fejeződne be, hacsak nem kerül megállapításra, hogy:

Ha azonban a visszatérítést az (1) bekezdésnek megfelelően kifizették, és a termék nem hagyta el a Közösség vámterületét a megállapított határidőn belül, az illetékes vámhivatal erről tájékoztatja a kifizetésért felelős szervet és mielőbb közli az összes szükséges adatot. Ilyen esetekben a visszatérítést túlfizetettnek kell tekinteni.

(4) ►M9 Ha a közösségi külső árutovábbítási eljárás vagy közös árutovábbítási eljárás keretében mozgásban lévő termék a rendeltetési állomásra vagy a Közösség vámterületén kívüli címzetthez történő szállítás céljából az exportálótól eltérő olyan tagállamban van, amely az (1) bekezdésben foglalttól eltérő eljárás keretében végzett kivitel végpontja, a terméket a fent említett eljárás alá helyező vámhivatal az Ib. mellékletben található bejegyzések egyikét feltünteti a „Megjegyzések” alatt a T5 ellenőrzőpéldány eredetijének hátoldalán a „Felhasználás és/vagy rendeltetési hely ellenőrzése” rovatban. ◄

Če se prevozna pogodba spremeni tako, da se prevoz konča v Skupnosti, se smiselno uporablja odstavek 3.

(5) ►M9 Amennyiben egy terméket az exportáló tagállamban vagy egy másik tagállamban a vasút átvesz és a külső közösségi árutovábbítási eljárás vagy a közös árutovábbítási eljárás keretében szállítja egy kombinált közút-vasút fuvarozási szerződés alapján vasúton a Közösség vámterületén kívül eső rendeltetési helyre, az illetékes, vagy a vasút részéről történő árufelvétel vasútállomásához legközelebb eső vámhivatal az Ic. mellékletben található bejegyzések egyikét teszi a „Megjegyzések” című rovatban a T5 ellenőrzőpéldány eredetijének hátlapján a „Felhasználás és/vagy rendeltetési hely ellenőrzése” című szakaszban. ◄

Železnica ne sme spremeniti prevozne pogodbe za kombinirani cestno-železniški prevoz tako, da se prevoz konča v Skupnosti namesto izven nje, brez predhodnega dovoljenja carinskega urada v kraju odprave. V takšnih primerih se smiselno uporablja odstavek 3.

(1) Visszatérítés olyan termékekre kerül kifizetésre, amelyek függetlenül a csomagolást érintő vámhelyzettől:

A szóban forgó termék közös piacának szervezésére vonatkozó jogszabályi előírások határozzák meg a termékre vonatkozó feltételeket az első albekezdés szerint.

(2) Amikor a visszatérítést azzal a feltétellel adják meg, hogy a termék közösségi származású, az exportőrök származási nyilatkozatot tesznek a (2) és (3) albekezdésekben meghatározottak szerint a hatályos közösségi szabályok alapján.

A visszatérítés megítéléséhez a termékek akkor számítanak közösségi származásúnak, ha azokat teljes mértékben a Közösségben állítják elő, vagy ha utolsó lényeges feldolgozásukon vagy megmunkálásukon a Közösségben estek át a 2913/92/EGK rendelet 23. vagy 24. cikkének előírásai szerint.

Az (5) bekezdés sérelme nélkül a következőkből előállított termékek nem jogosultak visszatérítésre:

(3) A 1785/81/EGK rendelet 17. cikk (12) bekezdésének alkalmazásában az exportőröknek nyilatkozniuk kell arról, hogy a cukor megfelel az adott rendeletben megállapított feltételek egyikének és fel kell tüntetniük a szóban forgó feltételt.

(4) A (2) és (3) bekezdésben foglalt nyilatkozatok ellenőrzése ugyanolyan módon történik, mint a kiviteli nyilatkozatokban foglalt más adatoké.

(5) Amennyiben egy vagy több összetevőjük alapján visszatérítésre jogosult összetett termékeket exportálnak, visszatérítés attól függően nyújtható, hogy ez az összetevő vagy összetevők megfelelnek-e az (1) bekezdésben foglalt feltételnek.

A visszatérítés akkor is jár, amikor az összetevő vagy összetevők, amelyek tekintetében a visszatérítést igénylik, eredetileg az (1) bekezdésben foglalt feltételek alá esik és az összetevők kizárólag azért nincsenek már szabad forgalomban, mert más termékekbe épültek be.

(6) Az (5) bekezdés alkalmazásában a következők után járó visszatérítést az összetevő alapján megállapított visszatérítésnek kell tekinteni:

(1) A Kombinált Nómenklatúra 2., 10. és 11. fejezeteibe tartozó keverékekre vonatkozó visszatérítés ráta az alábbiakra vonatkozó lesz:

(2) A készletben kiszerelt árukra és összetett árukra vonatkozó visszatérítések kiszámításának céljából minden egyes összetevőt külön terméknek kell tekinteni.

(3) Az (1) és (2) bekezdések nem vonatkoznak azokra a keverékekre, készletben kiszerelt árukra és összetett árukra, amelyekre különleges számítási szabályokat állapítanak meg.

A visszatérítések előzetes rögzítésére, illetve azok kiigazítására vonatkozó rendelkezések csak azokra a termékekre vonatkoznak, amelyekre nullával egyenlő vagy annál nagyobb visszatérítési rátát állapítanak meg.

(1) Ahol a rendeltetési hely szerint változik a visszatérítés ráta, a visszatérítést a 15. és 16. cikkekben megállapított további feltételek szerint kell kifizetni.

(1) A termékeket a kiviteli nyilatkozat elfogadásának napjától számított 12 hónapon belül

(2) A termékek akkor tekinthetők változatlan állapotban importáltnak, ha azokon semmiféle feldolgozás nyoma nem látható.

Azonban a következő műveleteket az áruk biztonsága érdekében el lehet végezni az import előtt, és az nem érinti az (1) bekezdésnek való megfelelést:

Továbbá az import előtt feldolgozott termékeket úgy kell tekinteni, hogy azokat változatlan állapotukban importálták, amennyiben a feldolgozás abban a harmadik országban történik, amelyben az e feldolgozásból származó összes terméket importálják.

(3) Egy termék akkor tekinthető importáltnak, ha a behozatali vámalakiságokat elvégezték, különösen azokat, amelyek a harmadik országban a behozatali vám beszedésére vonatkoznak.

(4) A visszatérítés differenciált része a termékek azon tömege után fizethető ki, amely a harmadik országban a behozatali vámalakiságokon keresztülment; azonban a tömegben nem vehető figyelembe az olyan változás, amely a szállítás folyamán természetes oknál fogva bekövetkezhet, és amelyeket az illetékes hatóságok felismernek, vagy amely a 7. cikk (1) bekezdésének 2. albekezdésében előírtak szerinti mintavételnek tulajdonítható.

(1) A behozatali vámalakiságok elvégzésének megtörténtét az exportőr, választása szerint, a következő okmányok valamelyikével igazolja:

Az exportőr kérésére a kifizető ügynökség eltekinthet az első albekezdés a) pontjában említett hitelesítési követelménytől abban az esetben, ha a behozatali vámalakiságok elvégzéséről a harmadik ország illetékes hatóságai által vagy nevében elektronikusan rögzített adatok révén meggyőződhet.

(2) ►M4 Ha az exportőr a megfelelő lépések megtétele után sem tudja beszerezni az (1) bekezdés a) vagy b) pontjával összhangban kiválasztott okmányt, vagy ha kétségek merülnek fel a benyújtott okmányok hitelességét vagy pontosságát illetően bármilyen szempontból, az import vámkezelés elvégzése a következő okmányok közül eggyel vagy többel igazolható: ◄

(3) Az exportőrnek minden esetben be kell mutatnia azon fuvarokmány másolatát vagy fénymásolatát, amely a kiviteli nyilatkozatban szereplő termékek szállítására vonatkozik.

A konténeres tengeri szállítás esetében az exportőr kérésére egy tagállam elfogadhatja a fuvarokmányban szereplő adatokkal megegyező információt, amennyiben azt a konténerek rendeltetési helyre szállításáért felelős harmadik fél információs rendszere hozta létre, feltéve hogy a harmadik fél ilyen műveletekre szakosodott, és hogy az információs rendszer biztonságát a tagállam jóváhagyta, mint a 885/2006/EK bizottsági rendelet ( 37 ) I. mellékletének 3.B. pontjában meghatározott és az adott időszakra vonatkozóan érvényes nemzetközileg elfogadott szabványok egyikében lefektetett követelményeknek megfelelőt.

(4) A 136/66/EGK rendelet 38. cikkében, illetve a piacok közös szervezésére vonatkozó más jogszabályok megfelelő cikkeiben megállapított eljárásnak megfelelően, egyes később meghatározandó esetekben, a Bizottság úgy rendelkezhet, hogy az (1) és (2) bekezdésekben említett kivitelt valamely meghatározott okmánnyal vagy egyéb módon kell igazolni.

(1) A 16. cikk (1) bekezdésének b) pontjában és (2) bekezdésének c) pontjában említett tanúsítványt kiállítani kívánó Ügynökséget annak a tagállamnak az illetékes hatósága engedélyezi, amelynek területén az Ügynökség bejegyzett irodája található.

(2) Az Ügynökség saját kérelmére történő engedélyezése hároméves időszakra szól, amely megújítható, amennyiben teljesíti a VI. melléklet I. fejezetében meghatározott feltételeket. Az engedély minden tagállamra érvényes.

(3) Az engedélyben fel kell tüntetni, hogy a 16. cikk (1) bekezdésének b) pontjában és (2) bekezdésének c) pontjában említett tanúsítvány kiállítására szóló felhatalmazás az egész világra érvényes, vagy csak bizonyos számú harmadik országra korlátozódik.

(1) Az Ügynökség a VI. melléklet II. fejezetének 1. pontjában meghatározott szabályokkal összhangban működik.

Amennyiben az Ügynökség nem tart be az említett szabályokban foglalt egy vagy több feltételt, úgy az Ügynökséget engedélyező tagállam a helyzet orvoslásához szükséges időtartamra felfüggeszti az engedélyt.

(2) Az Ügynökséget engedélyező tagállam a VI. melléklet II. fejezetének 2. pontjában foglalt követelményekkel összhangban ellenőrzi az Ügynökség tevékenységét és működését.

Az Ügynökségeket engedélyező tagállamok gondoskodnak egy hatékony szankcionáló rendszerről arra az esetre vonatkozóan, ha valamely engedélyezett Ügynökség hamis tanúsítványt állítana ki.

(1) Az Ügynökséget engedélyező tagállam azonnal visszavonja az engedélyt, amennyiben:

(2) A visszavonás a feltárt hiányosságok jellegétől függően lehet teljes körű, vagy korlátozódhat az Ügynökség egyes részeire vagy tevékenységeire.

(3) Ha valamely tagállam visszavonja egy vállalatcsoporthoz tartozó Ügynökség engedélyét, akkor az ugyanahhoz a vállalatcsoporthoz tartozó Ügynökségeket engedélyező többi tagállam is felfüggeszti ezen Ügynökségek engedélyét, legfeljebb három hónapos időtartamra, hogy elvégezhessék a szükséges vizsgálatokat annak ellenőrzésére, hogy ezeknél az Ügynökségeknél is jelentkeznek-e olyan hiányosságok, amelyeket annál az Ügynökségnél tártak fel, amelynek az engedélyét visszavonták.

Az előző albekezdés alkalmazásában a vállalatcsoport mindazokat a vállalatokat magában foglalja, amelyeknek tőkéje, közvetlenül vagy közvetve, több mint 50 %-ban ugyanannak az egyetlen anyavállalatnak a tulajdonában van, valamint magát az anyavállalatot is.

(1) A tagállamok tájékozatják a Bizottságot az Ügynökségek engedélyezéséről.

(2) Az engedélyt visszavonó vagy felfüggesztő tagállam azonnal tájékoztatja a többi tagállamot és a Bizottságot, megjelölve a visszavonáshoz vagy felfüggesztéshez vezető hiányosságokat.

A tagállamoknak szóló értesítést a tagállamoknak a X. mellékletben felsorolt központi szerveihez kell küldeni.

(3) A Bizottság tájékoztatás céljából rendszeres időközönként közzéteszi a tagállamok által engedélyezett Ügynökségek naprakész listáját.

(1) Az engedély visszavonását vagy felfüggesztését követően kiadott, a 16. cikk (1) bekezdésének b) pontjában és (2) bekezdésének c) pontjában említett tanúsítványok érvénytelenek.

(2) A tagállamok nem fogadják el a 16. cikk (1) bekezdésének b) pontjában és (2) bekezdésének c) pontjában említett tanúsítványokat, ha azokban szabálytalanságokat vagy hiányosságokat tárnak föl. Ha az ilyen tanúsítványokat egy más tagállam által engedélyezett Ügynökség állította ki, a hiányosságokat feltáró tagállam tájékoztatja erről a körülményről az engedélyt megadó tagállamot.

(1) A tagállamok mentesíthetik az exportőröket a 16. cikkben előírt fuvarokmányokon vagy azoknak a 16. cikk (3) bekezdésében meghatározott elektronikus változatán kívüli, egyéb igazolások bemutatása alól, amennyiben a kiviteli nyilatkozat olyan visszatérítésre jogosít, amelynek

(2) Az (1) bekezdés b) pontjában szereplő mentesítés csak az alábbi feltételek teljesülése esetén érvényesek:

A konténeres tengeri szállítás esetében az exportőr kérésére egy tagállam elfogadhatja, hogy az első albekezdés c) pontjában említett kirakodási igazolást a kirakodási okmánnyal megegyező információ formájában nyújtsák be, amennyiben azt a konténerek rendeltetési helyre szállításáért és a kirakodásért felelős harmadik fél információs rendszere hozta létre, feltéve hogy a harmadik fél ilyen műveletekre szakosodott, és hogy az információs rendszer biztonságát a tagállam jóváhagyta, mint a 885/2006/EK bizottsági rendelet I. mellékletének 3.B. pontjában meghatározott és az adott időszakra vonatkozóan érvényes nemzetközileg elfogadott szabványok egyikében lefektetett követelményeknek megfelelőt.

A kirakodási igazolást az exportőr az első albekezdés c) pontjával vagy a második albekezdéssel összhangban nyújthatja be annak igazolása nélkül, hogy megfelelő lépéseket tett volna a 16. cikk (1) bekezdésének a) vagy b) pontjában említett okmány megszerzésére.

(3) Az (1) bekezdés a) pontjában említett mentesítésekre való jogosultság automatikusan jár, kivéve a (4) bekezdés alkalmazása esetén.

Az (1) bekezdés b) pontjában említett mentesítésekre való jogosultságot három évre kell kibocsátani, írásbeli engedély formájában, a kivitelt megelőzően, az exportőr kérelme alapján. Az ilyen engedélyeket használó exportőröknek a kifizetési kérelmekben hivatkozniuk kell az engedély sorszámára.

(4) Amennyiben a tagállam szerint a termékeket, amelyek esetében az exportőr e cikk alapján mentesítést kér, a kiviteli nyilatkozatban említett országtól eltérő országba, vagy adott esetben a vonatkozó, a rögzített visszatérítés alapjául szolgáló, a távoli visszafizetési zónán kívül eső országba exportálták, vagy az exportőr a mentesítés kihasználása érdekében mesterségesen megosztott egy export műveletet, a tagállam azonnali hatállyal megfosztja a szóban forgó exportőrt az e cikk alapján nyújtható mentesítésre való jogosultságától.

Az érintett exportőr a visszavonás időpontjától számított két évig nem jogosult semmilyen további mentesítésre e cikk értelmében.

A jogosultság visszavonása esetén az exportőr nem jogosult az érintett termékekre járó export-visszatérítésre, és vissza kell fizetnie a visszatérítést, kivéve ha az exportőr a 16. cikk alapján meghatározott igazolást nyújt be az érintett termékekre vonatkozóan.

Emellett az export-visszatérítésekre való jogosultság nem jár azon termékekre, amelyekre a jogosultság visszavonását eredményező határozat időpontja után kiállított exportnyilatkozat vonatkozik, és a visszatérítést vissza kell fizetni, kivéve ha az exportőr a 16. cikk alapján meghatározott igazolást nyújt be az érintett termékekre vonatkozóan.

(1) A 14. cikktől eltérve és a 20. cikk sérelme nélkül, a visszatérítés egy részét az exportőr kérelmére, annak igazolását követően, hogy a termék elhagyta a Közösség vámterületét, ki kell fizetni.

(2) A visszatérítés (1) bekezdésben említett részét a visszatérítés legalacsonyabb rátájával kell kiszámítani, levonva belőle az előzetesen rögzített ráta és a legalacsonyabb ráta, vagy amennyiben nincs rögzített ráta, nulla közötti különbség 20 %-át.

Amikor a kifizetendő összeg nem haladja meg a 2 000 eurót, a tagállamok az összeg kifizetését elhalaszthatják a szóban forgó teljes visszatérítés kifizetéséig, kivéve azokat az eseteket, amikor az exportőr úgy nyilatkozik, hogy nem nyújt be kérelmet az adott kivitel tekintetében semmiféle további összeg kifizetése iránt.

(3) Amikor a visszatérítés előzetes rögzítésével kiadott engedélyek 7. rovatában a megjelölt rendeltetési helyet nem tartják be:

Az e cikk alkalmazásában számításba veendő visszatérítési ráták azok, amelyek az engedély iránti kérelem beadásának napján érvényesek. Ezeket a rátákat, adott esetben, a kiviteli nyilatkozat vagy a fizetési nyilatkozat elfogadásának napján kell kiigazítani.

Amennyiben e bekezdés első és második albekezdése és az 51. cikk ugyanarra az exportműveletre vonatkozik, az első albekezdésének alkalmazásával kapott összeget csökkenteni kell az 51. cikkben foglalt bírsággal.

(4) Amennyiben a visszatérítési rátát pályázati felhívással határozzák meg, és az adott szerződés kötelező rendeltetési helyet ír elő, a rendszeres időközönként rögzített visszatérítés vagy az a tény, hogy ilyen visszatérítés nincs rögzítve az adott rendeltetési helyre az engedély iránti kérelem benyújtásának napján, vagy a kiviteli nyilatkozat elfogadásának napján, nem vehető figyelembe az alacsonyabb visszatérítési ráta meghatározásánál.

(1) A (2)–(5) bekezdést kell alkalmazni, amennyiben a termék kivitele kiviteli engedéllyel vagy kötelező rendeltetési helyet megállapító, előzetes rögzítési igazolással történik.

(2) Ha a termék nem érkezik meg a kötelező rendeltetési helyre, a visszatérítésnek csak a 18. cikk (2) bekezdésének alkalmazásából eredő részét kell megfizetni.

(3) Amennyiben vis maior miatt a terméket más rendeltetési helyre szállítják és nem oda, ahova az engedélyt kiadták, a visszatérítés az exportőr kérelmére történik, amennyiben igazolja a vis maiort és a termék rendeltetési helyre történő megérkezését; a rendeltetési helyre történő megérkezés a 15. és 16. cikkeknek megfelelően igazolható.

(4) A (3) bekezdés alkalmazásakor, az alkalmazandó visszatérítés a tényleges rendeltetési helyre rögzített összeggel egyezik meg, de nem lehet nagyobb, mint az előzetesen rögzített visszatérítéssel kiadott engedélyek 7. rovatában megjelölt rendeltetési helyre vonatkozó összeg.

A visszatérítési rátákat adott esetben a kiviteli nyilatkozat vagy a fizetési nyilatkozat elfogadásának napján ki kell igazítani.

(5) Az előzetesen rögzített visszatérítésre, ha a terméket a 3719/88/EGK rendelet 44. cikke szerint kiadott engedély alapján exportálják, és a visszatérítés a rendeltetési hely szerint változik, úgy szerezhető jogosultság, hogy az exportőr, a 16. cikkben előírtakon túlmenően, igazolja, hogy a terméket leszállították az importáló harmadik országban a pályázati felhívásban foglalt szervnek, amelyre az engedély vonatkozik.

A Közösség pénzügyi érdekeinek védelmét szolgáló különleges intézkedések

A 15. és 16. cikkeket a harmadik országokba irányuló importra kell alkalmazni.

Ezen túlmenően, a tagállamok illetékes hatóságai további igazolást igényelhetnek minden visszatérítés tekintetében, amellyel számukra kielégítő módon igazolható, hogy a termék ténylegesen piacra került az importáló harmadik országban, vagy jelentős feldolgozáson vagy megmunkáláson ment keresztül a 2913/92/EGK rendelet 24. cikkének értelmében.

(2) A tagállamok az (1) bekezdést saját kezdeményezésre, illetve a Bizottság kérelmére is alkalmazhatják.

Az (1) bekezdés b) pontjában foglalt esetre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók, ha a szóban forgó ügylet konkrét körülményei – figyelembe véve különösen a szállítási költségeket – valószínűleg kizárják az újrabehozatal kockázatát. Továbbá, a tagállamok nem alkalmazhatják ezeket a rendelkezéseket, amennyiben a visszatérítés összege az érintett kiviteli nyilatkozatra vonatkozóan legfeljebb 5 000 euró.

(3) Ha az (1) bekezdés alkalmazandó és a termék, miután elhagyta a Közösség vámterületét, az árutovábbítás során vis maior következtében tönkrement:

(4) A visszatérítés kifizetésének megtörténtét megelőzően az (1) bekezdés alkalmazandó.

Azonban a visszatérítést jogosulatlannak kell tekinteni és azt vissza kell téríttetni, amennyiben az illetékes hatóságok megállapítják, akár a visszatérítés kifizetését követően:

A tagállamok haladéktalanul értesítik a Bizottságot, amennyiben megállapítják, hogy az V. mellékletben felsoroltaktól eltérő termékek a kereskedelem eltérüléséhez vezethetnek.

A c) és d) pontok nem alkalmazandók azokban az esetekben, amikor a 2913/92/EGK rendelet VI. címének 2. fejezete („Visszáruk”) alkalmazandó, vagy amikor a termékek legalább két évvel a kivitel napját követően kerülnek újrabehozatalra.

(1) Nem jár visszatérítés az olyan termékek után, amelyek a kiviteli nyilatkozat elfogadásának időpontjában nem megbízható és kifogástalan kereskedelmi minőségűek.

A termékek akkor tekinthetők az első albekezdésben megállapított követelménynek megfelelőnek, ha a Közösség területén a szokásos feltételek mellett hozhatók forgalomba a visszatérítési kérelemben feltüntetett leírás alapján, valamint emberi fogyasztásra alkalmasak, és ilyen célú felhasználásukat jellemzőik vagy állapotuk nem zárja ki vagy lényegesen nem korlátozza.

A termékek első bekezdésben megállapított követelményeknek való megfelelőségét a Közösségben hatályos előírásoknak vagy gyakorlatnak megfelelően kell vizsgálni.

Azonban, visszatérítés nyújtható akkor is, ha az exportált termékek a rendeltetési országban olyan különleges kötelező feltételek, különösen egészségügyi és higiéniai előírások hatálya alá tartoznak, amelyek nem felelnek meg a Közösségben hatályos előírásoknak vagy gyakorlatnak. Az exportőr feladata az illetékes hatóság kérelmére igazolni, hogy a termékek megfelelnek a rendeltetési országban hatályos ilyen kötelező előírásoknak.

Ezen túlmenően, egyes termékek esetében különleges rendelkezések fogadhatók el.

(2) Amennyiben a termék a Közösség területének elhagyása időpontjában megbízható és kifogástalan kereskedelmi minőségű volt, jár utána a 18. cikk (2) bekezdésének megfelelően kiszámított visszatérítés egy része, kivéve ha a 20. cikk alkalmazandó. Az erre való jogosultság azonban elvész, ha beigazolódik, hogy a termék:

Amennyiben beigazolódik, hogy a termék nem megbízható és kifogástalan kereskedelmi minőségű a harmadik országba történő behozatal vámalakiságainak elvégzését megelőzően, akkor a termék nem jogosult a visszatérítés differenciált részére.

(3) Nem nyújtható visszatérítés az olyan termékek után, amelyek maximális radioaktivitási szintje meghaladja a közösségi szabályokban megengedetteket. A termékekre vonatkozó szintek, függetlenül a termékek származásától, a 737/90/EGK tanácsi rendelet ( 38 ) 3. cikkében megállapítottak.

(1) Nem nyújtható visszatérítés az exportlefölözés vagy egyéb, előzetesen rögzített vagy pályázati eljárással meghatározott exportteher hatálya alá tartozó kivitelek esetében.

(2) Összetett termék esetében, amennyiben az exportlefölözést vagy az egyéb exportterhet előzetesen rögzítik a termék valamely összetevője vagy összetevői alapján, ezen összetevőre vagy összetevőkre nem nyújtható visszatérítés.

Nem nyújtható visszatérítés az olyan termékek után, amelyeket hajó fedélzetén értékesítenek vagy forgalmaznak, és amelyek a 918/83/EGK tanácsi rendeletnek ( 39 ) megfelelően később esetleg vámmentesen visszakerülhetnek a Közösségbe.

(1) Az exportőr kérelmére a tagállamok a visszatérítést részben vagy egészben előre kötelesek kifizetni, a kiviteli nyilatkozat elfogadását követően, amennyiben az előleg 10 %-kal növelt összegével egyenlő biztosíték letétbe helyezése megtörtént.

A tagállamok a visszatérítés egy részére vonatkozó előleg iránti kérelmekre feltételeket állapíthatnak meg.

(2) Az előre kifizetendő összeget a bejelentett rendeltetési helyre vonatkozó visszatérítési ráta alkalmazásával kell kiszámítani, adott esetben a közösségi rendeletekben foglalt egyéb összegekkel kiigazítva.

(3) A tagállamok azt a megoldást is választhatják, hogy nem alkalmazzák az (1) bekezdést, amennyiben a kifizetendő összeg nem haladja meg a 2 000 eurót.

(1) Ha az előlegként kifizetett összeg nagyobb, mint a kivitel, vagy az egyenértékű kivitel esetén ténylegesen fizethető összeg, az illetékes hatóság haladéktalanul megindítja a 2220/85/EGK rendelet 29. cikkében foglalt eljárást azzal a céllal, hogy az exportőr visszafizesse a két összeg közötti különbség 10 %-kal növelt összegét.

(2) Amennyiben a termék nem arra a rendeltetési helyre érkezik, amelyre az előleget kiszámították, valamely harmadik fél részéről az exportőr sérelmére elkövetett szabálytalanság miatt, és amennyiben az exportőr erről saját kezdeményezésére, írásban azonnal tájékoztatja az illetékes hatóságokat, és visszatéríti az előlegként kifizetett visszatérítést, az (1) bekezdésben említett növekményt az előleg átvétele és annak visszatérítése között eltelt időszakra fizetendő kamatra kell korlátozni, az 52. cikk (1) bekezdésének negyedik albekezdésének megfelelően kiszámítva.

Ez a rendelkezés nem alkalmazható, ha az illetékes hatóságok már tájékoztatták az exportőrt azon szándékukról, hogy ellenőrzést kívánnak végezni, vagy ha az exportőr valamilyen más módon erről tudomást szerzett.

(3) A Kombinált Nómenklatúra azonos alszáma alá tartozó helyettesítő termékek kivitele, a tértiáruk rendszerében történő újrabehozatalt követően helyettesítő áruk kivitelének minősül, amennyiben a 3719/88/EGK rendelet 40. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontjában megállapított feltételek teljesülnek.

Ez a rendelkezés csak abban az esetben alkalmazható, amennyiben abban a tagállamban, ahol az eredeti kivitelre vonatkozó kiviteli nyilatkozatot elfogadták, vagy a származási tagállamban a Közösségbe harmadik országokból belépő termékek állatorvosi ellenőrzésének szervezését szabályozó elvek megállapításáról szóló 97/78/EK tanácsi irányelv ( 40 ) 15. cikkével összhangban tértiárurendszert használnak.

A Közösségből történő kivitelnek minősülő rendeltetési helyek és élelmiszerellátás

(1) E rendelet alkalmazásában a következők a Közösség vámterületéről történő kivitelnek minősülnek:

(2) Az (1) bekezdés csak akkor alkalmazandó, ha a harmadik országokból származó és ilyen célra szánt azonos típusú termékek behozatala behozatali vámoktól mentes a szóban forgó tagállamban.

(3) A Közösségben székhellyel rendelkező és harmadik országokba irányuló élelmiszersegély-akciók révén humanitárius segélyekre szakosodott nemzetközi szervezetekhez tartozó raktárakba történő szállítások a Közösség vámterületéről történő kivitelnek minősülnek.

Az első albekezdés alkalmazására a tárolás helye szerinti tagállam illetékes hatóságai adhatnak engedélyt, amelyek egyúttal meghatározzák a raktár vámjogi státuszát és megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a szóban forgó termékek megérkezzenek rendeltetési helyükre.

(4) Az 5. cikk (7) bekezdésének rendelkezései nem vonatkoznak az e cikk hatálya alá tartozó szállításokra. A tagállamok azonban megtehetik a megfelelő lépéseket a termékek ellenőrzésének lehetővé tételére.

(1) A 36. és 44. cikkben említett szállítások esetében az 5. cikk ellenére a tagállamok engedélyezhetik a következő eljárás alkalmazását a visszatérítések kifizetésére. Az ezen eljárás alkalmazására engedélyt kapott exportőrök ugyanakkor nem alkalmazhatják ugyanezen termékek vonatkozásában a szokásos eljárást.

Az engedély az exportáló tagállamban egyes rakodási helyekre korlátozható. Az engedély kiterjedhet más tagállamokban történő rakodásra, amely esetben a 8. cikk alkalmazandó.

(2) ►M1 Az e cikkben szabályozott, az egyes hónapokban berakodott termékek tekintetében a visszatérítés alkalmazandó mértékének meghatározására a hónap utolsó napját kell tekinteni. ◄

A visszatérítések esetében az árfolyam meghatározó ügyleti ténye az 1913/2006/EK bizottsági rendelet ( 41 ) 1. cikkének (1) bekezdésében említett tény.

(3) Amennyiben a visszatérítést pályázati felhívás útján határozzák meg, az engedélynek a hónap utolsó napján érvényesnek kell lennie.

Az első albekezdésben említett adatokat legkésőbb a rakodás napját követő első munkanapon kell nyilvántartásba venni. Azonban, amikor a rakodást valamely másik tagállamban végzik, a fent említett adatokat legkésőbb az azt a napot követő első munkanapon kell bejegyezni, amelyen az exportőrt tájékoztatni kellett arról, hogy a termékeket berakodták.

Az exportőrök kötelesek együttműködni minden olyan ellenőrzésnél, amelyet a tagállamok szükségesnek ítélhetnek, és a nyilvántartásokat a folyó naptári év végétől számított legalább három évig megőrizni.

(5) A tagállamok úgy határozhatnak, hogy a nyilvántartásokat a szállításhoz alkalmazott olyan okmányokkal lehet helyettesíteni, amelyeken a vámhatóságok igazolták a berakodás dátumát.

(6) A (2)–(5) bekezdéseket megfelelően alkalmazni kell a 36. cikk (1) bekezdésének b) és c) pontjában említett szállításokra.

(1) A 36. cikk (1) bekezdése a) pontjának alkalmazásában a repülőgépek vagy személyszállító hajók – ideértve a komphajókat is – fedélzetén fogyasztásra szánt és a berakodást megelőzően elkészített termékeket úgy kell tekinteni, mintha azokat az ilyen jármű fedélzetén készítették volna el.

(2) Ez a cikk csak azzal a feltétellel alkalmazandó, hogy elkészítésük előtt az exportőr megfelelően igazolja az olyan alaptermékek mennyiségét, típusát és jellemzőit, amelyekre vonatkozóan visszatérítést igényel.

(3) A 40. cikkben foglalt élelmiszerraktári eljárások az (1) és (2) bekezdésekben említett elkészített termékekre alkalmazhatók.

(1) Visszatérítés csak akkor fizethető, ha azok a termékek, amelyekre a kiviteli nyilatkozatokat elfogadták, az elfogadástól számított 60 napon belül, változatlan állapotban, megérkeznek a 36. cikkben foglalt rendeltetési helyre.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt esetekre a 7. cikk (3) és (4) bekezdését kell alkalmazni.

(3) Amennyiben a 36. cikkben foglalt rendeltetési helyre történő megérkezés előtt az elfogadott kiviteli nyilatkozatban foglalt termék más közösségi területen halad keresztül, mint az a tagállam, amelyikben az elfogadásra sor került, a T5 ellenőrzőpéldánnyal kell igazolni, hogy a termék megérkezett a meghatározott rendeltetési helyre.

Az ellenőrzőpéldány 33., 103., 104. és, adott esetben, 105. rovatát, többek között, ki kell tölteni. A 104. rovatba ennek megfelelő bejegyzést kell tenni.

(4) A 36. cikk (1) bekezdésének c) pontja szerint a fegyveres erőknek szállított termékeket kísérő 302. formanyomtatvány helyettesíti a (3) bekezdésben említett T5 ellenőrzőpéldányt, ha a termékek átvételét a formanyomtatványon az illetékes katonai hatóságok igazolják.

(1) A tagállamok az exportőröknek az alább megállapított különleges feltételek mellett fizethetik ki előre a visszatérítést, amennyiben igazolják, hogy a termékeket a kiviteli nyilatkozat elfogadásától számított 30 napon belül, a vis maior eseteinek kivételével, vámfelügyelet alatt álló helyiségben helyezték el azzal a céllal, hogy a Közösségen belül az alábbiak élelmiszerellátását biztosítsák:

A vámfelügyelet alatt álló helyiségeknek, a továbbiakban „élelmiszerraktáraknak”, és a raktárengedélyeseknek külön elismerésre van szüksége e cikk alkalmazása céljából.

(2) Azok a tagállamok, amelyek területén az élelmiszerraktárak találhatók, csak azoknak a raktárosoknak és élelmiszerraktáraknak adhatnak elismerést, amelyek biztosítják a szükséges garanciákat. Az elismerés visszavonható.

Az elismerés csak azon raktárengedélyeseknek adható meg, akik írásban vállalják a következőket:

(3) Az (1) bekezdés szerint az exportőröknek fizetett összegeket az előleget folyósító szervezet számláján kifizetésként kell elkönyvelni.

(1) A kiviteli nyilatkozat elfogadásakor abban a tagállamban, amelyikben az élelmiszerraktár található, az illetékes vámhatóságok az áruk élelmiszerraktárba történő beléptetésekor a visszatérítésre előleg fizetésére felhasznált nemzeti okmányt olyan záradékkal látják el, amely szerint a termékek megfelelnek a 40. cikknek.

(2) Amennyiben a kiviteli nyilatkozatokat más tagállamban fogadják el és nem abban, amelyikben az élelmiszerraktár található, a T5 ellenőrzőpéldánnyal kell igazolni, hogy a termékek élelmiszerraktárban való elhelyezése megtörtént.

A T5 ellenőrzőpéldány 33., 103., 104. és – adott esetben – 105. rovatát ki kell tölteni. A T5 ellenőrzőpéldány 104. rovatát a IIa. mellékletben található bejegyzések egyikével kell kitölteni az „Egyéb” rovatban.

A rendeltetési hely szerinti tagállam illetékes vámhivatala az ellenőrzőpéldányt olyan értelmű nyilatkozattal látja el, amely szerint a termékeket azután helyezték el a raktárban, hogy ellenőrizték a termékek felvételét a 40. cikk (2) bekezdésében foglalt nyilvántartásba.

(1) Amennyiben megállapításra kerül, hogy a valamely élelmiszerraktárban elhelyezett termék nem érkezett meg az előírt rendeltetési helyre vagy nincs olyan állapotban, hogy oda elszállítsák, a raktárengedélyes meghatározott összeget fizet a tárolás szerinti tagállam illetékes hatóságának.

(2) Az (1) bekezdésben említett meghatározott összeg kiszámítása a következőképpen történik:

(3) Amennyiben a raktárengedélyes igazolja, hogy a szóban forgó termékre kifizetett előleg összege kisebb, mint a (2) bekezdés szerint számított rögzített összeg, csak ezt az összeget kell kifizetni, 20 %-kal megnövelve.

Azonban, amennyiben az összeget valamely másik tagállamban fizették ki előlegként, azt 40 %-kal kell növelni. Ilyen esetekben, ami az olyan tárolási hely szerinti tagállamokat illeti, amelyek nem tartoznak az Európai Pénzügyi Unióhoz, az összeget át kell számítani a tárolás helye szerinti tagállam nemzeti valutájára a (2) bekezdés a) pontjában említett vám kiszámítására alkalmazott napon érvényes euróárfolyammal.

(4) Az e cikkben foglalt kifizetés nem fedezi a természetes súlyvesztés vagy a csomagolás következtében az élelmiszerraktárban a tárolás során bekövetkező veszteségeket.

(1) Legalább 12 havonta egyszer, azon tagállamok illetékes hatóságai, amelyekben az élelmiszerraktárak találhatók, elvégzik az azokban tárolt termékek mennyiségének fizikai vizsgálatát.

Azonban, ha a termékek beléptetése az élelmiszerraktárakba és onnan való kitárolása a vámhatóságok állandó fizikai vizsgálata alatt áll, az illetékes hatóságok a vizsgálatot a tárolt termékek dokumentumainak ellenőrzésére korlátozhatják.

(2) A tárolás helye szerinti tagállamok illetékes hatóságai engedélyezhetik a termékek átszállítását valamely másik élelmiszerraktárba.

Ilyen esetekben a második élelmiszerraktár adatait be kell jegyezni az első raktár nyilvántartásába. A második élelmiszerraktárnak és a raktárengedélyesnek szintén külön elismerésre van szüksége az élelmiszerraktározási eljáráshoz.

Attól az időponttól kezdve, amikor a termékeket a második élelmiszerraktárban felügyelet alá helyezik, a második raktárengedélyes felel a 42. cikk szerint fizetendő összegekért.

(3) Amennyiben a második élelmiszerraktár nem ugyanabban a tagállamban található, mint az első, a termékeknek a második raktárban történő elhelyezését a T5 ellenőrzőpéldány eredetijével kell igazolni, amelyen a 41. cikk (2) bekezdésében megállapított valamelyik bejegyzésnek kell szerepelnie.

A rendeltetés helye szerinti tagállam illetékes vámhivatala a T5 ellenőrzőpéldányt olyan értelmű nyilatkozattal látja el, amely szerint a termékeket azután léptették be a raktárba, hogy ellenőrizték azok bejegyzését a 40. cikk (2) bekezdésében előírt nyilvántartásba.

(4) Amennyiben a termékeket kitárolják az élelmiszerraktárból és valamely más tagállamban rakják be valamely jármű fedélzetére, és nem a tárolás szerinti tagállamban, az ilyen berakodást a 39. cikk (3) bekezdésének megfelelően kell igazolni.

(5) A valamely másik élelmiszerraktárban felügyelet alá helyezés igazolását, a Közösségben valamely jármű fedélzetére való berakodás igazolását, és a 44. és 45. cikk (3) bekezdésének a) pontjában említett leszállítás igazolását, a vis maior esetének kivételével, a termékeknek az élelmiszerraktárból történő kitárolásának napjától számított 12 hónapon belül kell benyújtani, a 49. cikk (3), (4) és (5) bekezdésének megfelelő alkalmazásával.

a fizetendő visszatérítési ráta meghatározása céljából a 36. cikk (1) bekezdésének a) pontja értelmében ellátmány-szállításoknak minősülnek.

„Fedélzeti ellátmány” a kizárólag a fedélzeten történő fogyasztásra szánt termékeket jelenti.

(2) Az (1) bekezdés csak abban az esetben alkalmazható, ha a visszatérítési ráta magasabb, mint a legalacsonyabb ráta.

A tagállamok ezeket az intézkedéseket minden fedélzeti ellátmány szállítására alkalmazhatják, amennyiben:

(3) A (2) bekezdés a) pontjában előírtak szerinti fedélzetre vitelt igazoló igazolásokon teljes részletességgel szerepeltetni kell a termékeknek és annak a fúrótoronynak vagy hadihajónak, illetve segédhajónak a nevét és/vagy más azonosító adatát, amelyekre a termékek szállítása történt, valamint a szállítás dátumát. A tagállamok további adatok megadását is előírhatják.

A (2) bekezdés hatályának ideiglenes halasztásaként fúrótornyokra történő szállítások esetében a tagállamok mentesíthetik az exportőröket attól a kötelezettségtől, hogy a fedélzetre történő szállítás igazolását bemutassák, amennyiben a szállítmányok:

(4) A visszatérítést nyújtó tagállam illetékes hatóságai a bejelentés szerint a fúrótornyokra szállított mennyiségek ellenőrzését az exportőr, illetve a szállítóhajó vagy helikopter üzemeltetőjének nyilvántartásait ellenőrizve kell elvégezni. Egyúttal azt is biztosítani kell, hogy az e cikknek megfelelően leszállított fedélzeti ellátmányok mennyiség ne haladja meg a személyzet fogyasztási szükségletét.

Az első albekezdés alkalmazásában az egyéb tagállamok illetékes hatóságaitól szükség esetén segítség kérhető.

(5) Amennyiben a 8. cikk egy fúrótoronyra történő szállításra vonatkozik, a IIb. mellékletben található bejegyzések egyikét kell feltüntetni a T5 ellenőrzőpéldány 104. számú rovatában az „Egyéb” rovatban.

(6) A 40. cikk alkalmazása esetén, a raktárengedélyes vállalja, hogy bejegyzi a 40. cikk (2) bekezdésének b) pontjában foglalt nyilvántartásba mindazoknak a fúrótornyoknak az adatait, amelyekhez az egyes szállítmányokat továbbították, a szállítóhajó/helikopter nevét/számát és a fedélzetre vitel dátumát. Az e cikk (3) bekezdése a) pontjában foglaltak szerinti fedélzetre vitel igazolása ezen nyilvántartások részének tekintendő.

(7) A tagállamok gondoskodnak olyan nyilvántartásról, amelyben az e cikk szerint minősülő, fúrótornyokhoz leszállított termékmennyiségeket vezetik, ágazatonkénti bontásban.

(1) A nyújtandó visszatérítés mértékének meghatározása szempontjából a Közösségen kívüli élelmiszerellátásra szolgáló szállítmányokat a 36. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerinti szállítmányoknak kell tekinteni.

(2) Amennyiben a visszatérítési ráta a rendeltetési hely szerint változik, az (1) bekezdés azzal a feltétellel alkalmazandó, hogy igazolást nyújtanak be arra vonatkozóan, hogy a ténylegesen fedélzetre juttatott termékek azonosak az e célból a Közösség vámterületét elhagyó termékekkel.

(3) A (2) bekezdésben említett igazolást a következő módon terjeszthető elő:

(4) A fuvarokmány és az élelmiszer-ellátási célú szállítmányok kifizetéséről szóló igazolás egy példányát vagy fénymásolatát minden esetben be kell mutatni a kifizetés iránti kérelemhez.

(5) A 40. cikkben említett eljárások alá vont termékeket nem lehet felhasználni szállításokhoz a (3) bekezdés b) pontja szerint.

(1) A 2913/92/EGK rendelet 161. cikk (3) bekezdésétől eltérően, a Heligoland szigetére szállított mezőgazdasági termékeket a visszatérítés kifizetésére vonatkozó rendelkezések céljából exportáltaknak kell tekinteni.

(2) A San Marinóba szállított termékeket nem lehet a visszatérítés kifizetésére vonatkozó rendelkezések szempontjából exportáltaknak tekinteni.

(1) Nem nyújtható visszatérítés a 2454/93/EGK rendelet 883. cikke szerint újrakivitelre kerülő termékek után, kivéve ha a behozatali vám visszafizetésére vagy visszautalására irányuló kérelmeket később elutasítják, és amennyiben a visszatérítés kifizetésének egyéb feltételei teljesülnek.

(2) Amennyiben a termékek újrakivitelre kerülnek az (1) bekezdésben említett eljárás szerint, az 5. cikk (4) bekezdésében említett okmányokon hivatkozni kell arra az eljárásra.

amelyek tekintetében az exportőr nem tudja bemutatni a 16. cikk (1) vagy (2) bekezdésében foglalt igazolást, a termékeket abba a harmadik országba importáltnak kell tekinteni, ahol e fegyveres erők állomásoznak vagy ezen nemzetközi szervezetek, illetve diplomáciai testületek székhellyel rendelkeznek, a termékek után járó kifizetés igazolásának és a szóban forgó harmadik országban a fegyveres erők, a nemzetközi szervezet vagy diplomáciai testület által kiállított átvételi igazolás bemutatásakor.

(1) Visszatérítések kifizetése kizárólag az exportőr konkrét kérelmére és annak a tagállamnak a részéről történhet, amelynek területén a kiviteli nyilatkozatot elfogadták.

A tagállamok azonban dönthetnek úgy is, hogy a visszatérítés iránti kérelmeket kizárólag a második albekezdésben említett módszer valamelyikének alkalmazásával kell benyújtani.

E bekezdés alkalmazásában a 2454/93/EGK rendelet 199. cikk (2) és (3) bekezdését, a 222., 223. és 224. cikket megfelelően alkalmazni kell.

(2) A vis maior eseteinek kivételével a visszatérítés kifizetésével vagy a biztosíték felszabadításával kapcsolatos iratokat a kiviteli nyilatkozat elfogadása napjától számított 12 hónapon belül kell benyújtani.

Amennyiben a visszatérítés kifizetésére jogosultságot adó exportügylethez alkalmazott kiviteli engedélyt az exportőr tagállamtól eltérő tagállam állítja ki, a visszatérítés kifizetésével kapcsolatos iratokhoz, megfelelő megjegyzéssel ellátva, csatolni kell az engedély mindkét oldaláról készült fénymásolatot.

(3) Amennyiben a T5 ellenőrzőpéldányt vagy, adott esetben, a Közösség vámterületéről történő kilépést igazoló nemzeti okmányt, az exportőr hibáján kívül eső körülmények miatt nem küldik vissza a kiindulási hivatalhoz vagy a központi szervhez a kibocsátástól számított három hónapon belül, az exportőr megfelelően indokolt kérelemmel fordulhat az illetékes szervhez, hogy más dokumentumokat tekintsenek az előbbivel egyenértékűnek.

Az ilyen kérelmek alátámasztására beterjesztett okmányoknak a következőket kell tartalmazniuk:

E bekezdés alkalmazásában a T5 ellenőrzőpéldánnyal egyenértékűnek kell tekinteni a kilépési vámhivatal azon igazolását, amely szerint a T5 ellenőrzőpéldányt megfelelően bemutatták, és amely feltünteti az ellenőrzőpéldány sorszámát és az azt kiállító hivatal nevét és azt a napot, amelyen a termék elhagyta a Közösség vámterületét.

(4) Amennyiben minden intézkedés ellenére az exportőr nem tudta megszerezni és továbbítani a 16. cikk szerint igényelt okmányokat a (2) bekezdésben megállapított határidőn belül, kérelmére ezek benyújtására határidő-hosszabbítást kaphat.

(5) A (3) bekezdés értelmében egyenértékűnek tekintett további okmányok iránti kérelmeket, függetlenül attól, hogy kiegészítő okmányok kísérik-e azokat vagy sem, valamint a (4) bekezdés szerinti határidő-hosszabbítás iránti kérelmeket a (2) bekezdésben megállapított határidőn belül kell benyújtani. Ha azonban e kérelmeket az említett határidő lejártától számított hat hónapon belül nyújtják be, az 50. cikk (2) bekezdés első albekezdésének rendelkezéseit kell alkalmazni.

(6) A 37. cikk alkalmazásakor a visszatérítés kifizetése iránti kérelmeket, vis maior eseteinek kivételével, a fedélzetre vitel hónapját követő 12 hónapon belül kell beterjeszteni; azonban, a 37. cikk (1) bekezdésében foglalt engedélyek előírhatják az exportőrök számára, hogy a fizetés iránti kérelmeket rövidebb határidőn belül nyújtsák be.

(7) A tagállamok illetékes hatóságai előírhatják a visszatérítés kifizetésére vonatkozó kérelmekkel kapcsolatos okmányok lefordítását az érintett tagállam hivatalos nyelvére vagy hivatalos nyelveinek egyikére.

(8) Az (1) bekezdésben említett kifizetéseket az illetékes hatóságok attól a naptól számított három hónapon belül teljesítik, amelyen az igény kiegyenlítéséhez minden szükséges okmány és adat rendelkezésükre áll, kivéve a következő eseteket:

(9) A tagállamok dönthetnek úgy, hogy nem nyújtanak visszatérítést, ha az összeg exportnyilatkozatonként nem haladja meg a 100 eurót.

(1) Amennyiben a visszatérítésre jogosító közösségi szabályok által megállapított minden követelmény teljesül, kivéve a 7. cikk (1) bekezdésében, a 15. cikk (1) bekezdésében és a 40. cikk (1) bekezdésében megállapított határidők valamelyikének betartását, a következő szabályokat kell alkalmazni:

(2) Amennyiben a 49. cikk (2) és (4) bekezdésében megállapított határidők lejárta után hat hónapon belül igazolást nyújtanak be arról, hogy a közösségi szabályok által megállapított követelmények teljesültek, a kifizetett visszatérítés annak az összegnek a 85 %-a lesz, amely az összes követelmény teljesülése esetén került volna kifizetésre.

Amennyiben a 49. cikk (2) és (4) bekezdésében megállapított határidők lejárta után hat hónapon belül igazolást nyújtanak be arról, hogy a közösségi szabályokban megállapított összes követelmény teljesült, kivéve a 7. cikk (1) bekezdésében, 15. cikk (1) vagy 40. cikk (1) bekezdésében megállapított határidők betartását, a kifizetett visszatérítés az (1) bekezdés szerint csökkentett visszatérítéssel lesz egyenlő, amelyből le kell vonni annak az összegnek a 15 %-át, mely minden határidő betartása esetén kifizetésre került volna.

(3) Amikor a 24. cikk szerint a visszatérítést előre kifizették és a 7. cikk (1) bekezdésében és a 15. cikk (1) bekezdésében megállapított határidők közül egy vagy több nem teljesült, a biztosíték következő hányada elvész:

Ha a visszatérítést előre kifizették a 24. cikk szerint és annak igazolását, hogy a közösségi szabályokban megállapított összes követelmény teljesült, a 49. cikk (2) és (4) bekezdésében megállapított határidők lejárta után hat hónapon belül beterjesztik, a visszatérítendő összeg a biztosíték 85 %-ával lesz egyenlő.

Amennyiben, a harmadik albekezdés hatálya alá tartozó esetekben, a 7. cikk (1) és 15. cikk (1) bekezdéseiben megállapított határidők közül egyet vagy többet nem tartottak be, a visszatérítendő összeg:

(4) A visszatérítés teljes elvésző része nem haladhatja meg azt a teljes visszatérítési összeget, amelyet az összes követelmény teljesülése esetén fizetettek volna ki.

(5) E cikk alkalmazásában a 39. cikk (1) bekezdésében megállapított határidő teljesítésének elmulasztása ugyanolyan súlyú, mint a 7. cikk (1) bekezdésében megállapított határidő elmulasztása.

(6) Amennyiben a 4. cikk (2) bekezdése és/vagy a 18. cikk (3) bekezdése és/vagy az 51. cikk alkalmazandó:

(1) Amennyiben megállapításra kerül, hogy export-visszatérítés kifizetésekor valamely exportőr a jogosultságot meghaladóan igényelt visszatérítést, a szóban forgó kivitel után járó visszatérítés a tényleges exportált termékekre járó összeg lesz, amelyet csökkenteni kell a következőkkel:

(2) Az igényelt visszatérítést az 5. cikk szerint megadott adatokból kiszámított összegnek kell tekinteni. Amennyiben a visszatérítés a rendeltetési hely szerint változik, az igényelt visszatérítés differenciált részét a 49. cikk szerint megadott mennyiségre, súlyra és rendeltetési helyre vonatkozó adatok felhasználásával kell kiszámítani.

(4) Amennyiben az (1) bekezdés a) és b) pontjában megállapított csökkentés negatív előjelű összeget eredményez, az exportőrnek ezt az összeget kell megfizetnie.

(5) Amennyiben az illetékes hatóságok azt állapítják meg, hogy az igényelt visszatérítés hibás, és az export nem történt meg, következésképpen a visszatérítés nem csökkenthető, az exportőrnek azt az (1) bekezdés a) vagy b) pontja szerinti bírságot kell megfizetnie, amely akkor lenne alkalmazható, ha az export megvalósult volna. Amennyiben a visszatérítési ráta a rendeltetési hely szerint változik, a legkisebb pozitív rátát, vagy amennyiben az magasabb, a 24. cikk (2) vagy 26. cikk (4) bekezdése szerint a rendeltetési helyre vonatkozó jelzés szerinti rátát kell alkalmazni az igényelt visszatérítés és az alkalmazott visszatérítés kiszámítására, kivéve amennyiben kötelező rendeltetési hely volt kikötve.

(6) A (4) és (5) bekezdés szerinti kifizetésre a kérelem kézhezvételétől számított 30 napon belül kerül sor. Amennyiben ezt a határidőt nem tartják be, az exportőr az 52. cikk (1) bekezdésében említett mértékű kamatot fizeti a fizetési felszólítás kézhezvételétől számított 30. naptól az igényelt összeg kifizetését megelőző napig terjedő időszakra.

(7) A bírságok nem alkalmazhatók rögtön, ha az igényelt visszatérítés nagyobb, mint a 4. cikk (2) bekezdése, a 18. cikk (3) bekezdése és/vagy az 50. cikk szerint járó visszatérítés.

(8) A bírságok a nemzeti szinten megállapított egyéb bírságoktól függetlenül alkalmazandók.

(9) A tagállamok lemondhatnak a kiviteli nyilatkozatonként legfeljebb ►M6 100 euró ◄ kitevő összegű bírságok behajtásáról.

(10) Amennyiben a kiviteli nyilatkozaton feltüntetett termékre nem vonatkozik az engedély, visszatérítés nem nyújtható és az (1) bekezdés nem alkalmazható.

(11) Amennyiben a visszatérítést előzetesen rögzítették, a bírság kiszámítása az azon a napon érvényes visszatérítési ráták alapján történik, amelyen az engedély iránti kérelmet benyújtották, figyelmen kívül hagyva a 4. cikk (1) bekezdése szerint elveszett visszatérítést, vagy a 4. cikk (2) vagy 18. cikk (3) bekezdése szerinti visszatérítés-csökkentést. Amennyiben szükséges, e rátákat ki kell igazítani a kiviteli nyilatkozat vagy fizetési nyilatkozat elfogadásának napján.

(1) Az 51. cikk (4) bekezdése szerinti, negatív előjelű összeg megfizetési kötelezettségének érintése nélkül, a kedvezményezett a jogosulatlanul átvett visszatérítéseket köteles visszafizetni, amelybe beletartozik az 51. cikk (1) bekezdése szerint fizetendő esetleges bírság, valamint a kifizetés és a visszafizetés között eltelt időszakra számított kamat is. Ha azonban,

A kifizetés a kifizetés iránti kérelem beérkezésétől számított 30 napon belül történik meg.

Ha a kedvezményezettet a pénzösszegek visszafizetésére szólítják fel, a kamatszámításhoz a tagállam a visszafizetésre való felszólítás napját követő 20. napot a kifizetés megtörténtének tekintheti.

Az alkalmazandó kamatlábat a nemzeti jogszabályoknak megfelelően kell kiszámítani; azonban ez nem lehet alacsonyabb, mint a nemzeti rendelkezések szerint a pénzösszegek behajtására vonatkozó kamatláb.

Amennyiben az illetékes hatóságok hibájából történt helytelen kifizetés, nem számítható fel kamat, illetve legfeljebb a tagállam által meghatározott, a jogosulatlanul keletkezett nyereségnek megfelelő mértékű összeg számítható fel.

Amennyiben a visszatérítést engedményes részére fizetik ki, az engedményes és az exportőr egyetemlegesen felel a túlfizetett összegek, az indokolatlanul felszabadított biztosítékok és az adott exporttal kapcsolatos kamat visszafizetéséért. Az engedményes azonban csak a számára kifizetett összeg erejéig felel, annak kamatait is beleértve.

(2) A visszafizettetett összegeket, az 51. cikk (4) és (5) bekezdései szerinti összegeket és a beszedett kamatot a kifizető szervekhez kell befizetni, amelyek a szóban forgó összegeket levonják az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EMOGA) kiadásaiból, az 595/91/EGK tanácsi rendelet ( 42 ) 7. cikkének sérelme nélkül.

Amennyiben a fizetési határidőt nem tartják be, a tagállamok úgy is határozhatnak, hogy visszafizettetés helyett az esetlegesen túlfizetett összegeket, az indokolatlanul felszabadított biztosítékokat és a kiegyenlítő kamatot az adott exportőr részére teljesítendő későbbi kifizetésből vonják le.

A második albekezdést az 51. cikk (4) és (5) bekezdése szerint fizetendő összegekre is alkalmazni kell.

(3) Az 51. cikk (9) bekezdésében foglalt azon lehetőség sérelme nélkül, hogy a kisebb összegek esetében a bírság alkalmazásától el lehet tekinteni, a tagállamok eltekinthetnek a túlfizetett visszatérítések, az indokolatlanul felszabadított biztosítékok, az 51. cikk (4) bekezdése szerinti kamat és összegek visszafizettetésétől, ha a kiviteli nyilatkozatonkénti visszafizetés legfeljebb ►M6 100 euró ◄ , amennyiben a nemzeti jog hasonló szabályokat állapít meg ilyen esetekben a behajtástól való eltekintésre.

(4) Az (1) bekezdésben említett visszafizetési kötelezettség nem alkalmazható:

Az érintett harmadik feleknek a visszatérítés megfizetéséhez szükséges alakiságokkal kapcsolatos, közvetlen vagy közvetett cselekményeit, ideértve a nemzetközi ellenőrző és felügyelő szervek cselekményeit is, a kedvezményezettnek kell tulajdonítani.

E bekezdés rendelkezései nem alkalmazhatók a visszatérítési előlegekre. Az e bekezdés alkalmazásának köszönhetően elmaradt visszafizettetések esetében az 51. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerinti közigazgatási szankció nem alkalmazható.

(2) Az 1041/67/EGK, a 192/75/EGK, a 2730/79/EGK, a 798/80/EGK, a 2570/84/EGK, a 2158/87/EGK és a 3665/87/EGK rendeletekre, illetve azok meghatározott cikkeire történő hivatkozásokat minden közösségi jogszabályban úgy kell értelmezni, mint az erre a rendeletre, illetve ennek megfelelő cikkeire történő hivatkozást.

A 3665/87/EGK rendelet cikkeihez kapcsolódó megfelelőségi táblázat az I. mellékletben található.

Ez a rendelet az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában történő kihirdetését követő hetedik napon lép hatályba.

Az érdekelt felek kérelmére a 7. cikk (1) bekezdésének második albekezdésének és a 15. cikk (4) bekezdésének rendelkezéseit azokra a kivitelekre kell alkalmazni, amelyek vonatkozásában a kiviteli vámalakiságokat 1998. január 19-én vagy azt követően végezték el.

Ez a rendelet egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Megfelelőségi táblázat

E rendelet	3665/87/EGK rendelet
1. cikk	1. cikk
2. cikk	2. cikk
3. cikk	–
4. cikk	2a. cikk
5. cikk	3. cikk
6. cikk	3a. cikk
7. cikk	4. cikk
8. cikk	6. cikk
9. cikk	6a. cikk
10. cikk	7. cikk
11. cikk (1), (5) és (6) bekezdése	8. cikk
12. cikk (2), (3) és (4) bekezdése	10. cikk
12. cikk	9. cikk
13. cikk	12. cikk
14. cikk	16. cikk
15. cikk	17. cikk
16. cikk	17. cikk
17. cikk	19. cikk
18. cikk	20. cikk
19. cikk	21. cikk
20. cikk (1), (2) és (3) bekezdése	5. cikk
20. cikk (4) bekezdése	15. cikk (2) bekezdése
21. cikk	13. cikk
22. cikk	14. cikk
23. cikk	15. cikk (1) bekezdése
24. cikk	22. cikk
25. cikk	23. cikk
26. cikk	25. cikk
27. cikk	26. cikk
28. cikk (1), (2), (3), (5) és (6) bekezdése	27. cikk
29. cikk	28. cikk
30. cikk	28a cikk
31. cikk	29. cikk
32. cikk	30. cikk
33. cikk	31. cikk
34. cikk	32. cikk
35. cikk	33. cikk
36. cikk	34. cikk
37. cikk	35. cikk
38. cikk	36. cikk
39. cikk	37. cikk
40. cikk	38. cikk
41. cikk	39. cikk
42. cikk	40. cikk
43. cikk	41. cikk
44. cikk	42. cikk
45. cikk	43. cikk
46. cikk	44. cikk
47. cikk	45. cikk
48. cikk	46. cikk
49. cikk (1)–(7) bekezdése	47. cikk
49. cikk (9) bekezdése	11. cikk (2) bekezdése
50. cikk	48. cikk
51. cikk	11. cikk (1) bekezdése
52. cikk	11. cikk (3)–(6) bekezdései
53. cikk	49. cikk
54. cikk	50. cikk
55. cikk	51. cikk
I. melléklet	I. melléklet
II. melléklet	III. melléklet
II. melléklet	IV. melléklet
IV. melléklet
V. melléklet

A 9. cikk (1) bekezdése c) pontjának második albekezdésében említett bejegyzések:

A 16. cikk (2) bekezdésének d) pontjában említett azon harmadik országok jegyzéke, amelyek a pénzösszegek kifizetése előtt megkövetelik a termékek behozatalát

A 17. cikk (1) bekezdése a) pontjának i. és ii. alpontjában említett harmadik országok és területek jegyzéke

A 20. cikk (4) bekezdésének d) pontja hatálya alá tartozó termékek jegyzéke

Az Ügynökségek tagállami engedélyezésének és ellenőrzésének követelményei:

Az engedélyezett Ügynökségeknek a beérkezési tanúsítványok kiállítása során mindenkor felelősséggel és szakmai hozzáértéssel kell eljárniuk.

Az engedélyezett Ügynökségeknek tevékenységük során az alábbi feltételeket kell teljesíteniük:

A 16. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett kirakodási és behozatali tanúsítvány

A tagállamok harmadik országokban létesített hivatalos ügynökségei által, a 16. cikk (2) bekezdése b) pontjának alkalmazása érdekében betartandó követelmények

A 16. cikk (2) bekezdésének c) pontjában említett kirakodási tanúsítvány

A visszatérítés szempontjából távoli zónából kizárt termékek és rendeltetési helyek

Az alábbi KN-kóddal rendelkező cukor vagy cukortermékek: 1701 11 90, 1701 12 90, 1701 91 00, 1701 99 10, 1701 99 90, 1702 40 10, 1702 60 10, 1702 60 95, 1702 90 30, 1702 90 60, 1702 90 71, 1702 90 99, 2106 90 30, 2106 90 59 – Marokkó, Algéria, Törökország, Szíria, Libanon

KN 1001 – Orosz Föderáció, Moldova, Ukrajna, Horvátország, Bosznia és Hercegovina, Albánia, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, Törökország, Szíria, Libanon, Izrael, Egyiptom, Líbia, Tunézia, Algéria, Marokkó, Ceuta, Melilla.

Az alábbi KN-kóddal rendelkező tej- és tejtermékek: 0401 30; 0402 21; 0402 29; 0402 91; 0402 99; 0403 90; 0404 90; 0405 10; 0405 20; 0405 90 – Kanada, Mexikó, Törökország, Szíria, Libanon

Minden termék – a 883/2001/EK rendelet IV. mellékletében említett 3. és 4. zóna, Marokkó, Algéria

Az alábbi KN-kóddal rendelkező naposcsibék: 0105 11 – Amerikai Egyesült Államok, Kanada, Mexikó

EVN 0407 00 30 9000 ERN kódú héjas tojás Japán, Oroszország, Kína, Tajvan,

Az alábbi EVN kóddal rendelkező tenyésztojások: 0407 00 11 9000; 0407 00 19 9000 – Amerikai Egyesült Államok, Kanada, Mexikó

( 43 ) Az érintett terméket kevesebb mint 90 tömegszázalékban tartalmazó, az I. mellékletben nem szereplő áruktól eltérő formában.

		Hivatalos Lap
		No	page	date
►M1	A BIZOTTSÁG 1557/2000/EK RENDELETE (2000. július 17.)	L 179	6	18.7.2000
►M2	A BIZOTTSÁG 90/2001/EK RENDELETE (2001. január 17.)	L 14	22	18.1.2001
►M3	A BIZOTTSÁG 2299/2001/EK RENDELETE (2001. november 26.)	L 308	19	27.11.2001
►M4	A BIZOTTSÁG 1253/2002/EK RENDELETE (2002. július 11.)	L 183	12	12.7.2002
►M5	A BIZOTTSÁG 444/2003/EK RENDELETE (2003. március 11.)	L 67	3	12.3.2003
►M6	A BIZOTTSÁG 2010/2003/EK RENDELETE (2003. november 14.)	L 297	13	15.11.2003
►M7	A BIZOTTSÁG 671/2004/EK RENDELETE (2004. április 7.)	L 105	5	14.4.2004
►M8	A BIZOTTSÁG 1713/2006/EK RENDELETE (2006. november 20.)	L 321	11	21.11.2006
►M9	A BIZOTTSÁG 1847/2006/EK RENDELETE (2006. december 13.)	L 355	21	15.12.2006
►M10	A BIZOTTSÁG 1913/2006/EK RENDELETE (2006. december 20.)	L 365	52	21.12.2006
►M11	A BIZOTTSÁG 1001/2007/EK RENDELETE (2007. augusztus 29.)	L 226	9	30.8.2007

Tagállam	Központi szerv
Belgium	Bureau d'Intervention et de Restitution Belge (BIRB) Belgisch Interventie- en Restitutiebureau (BIRB)
Cseh Köztársaság	Stání zemědělský intervenční fond (SZIF)
Dánia	Ministeriet for Fødevarer, Landbrug og Fiskeri, Direktoratet for Fødevar–eErhverv
Németország	Bundesministerium der Finanzen — Hauptzollamt Hamburg–Jonas
Észtország	Põllumajandusministeerium
Görögország	Οργανισμός Πληρωμών και Ελέγχου Κοινοτικών Ενισχύσεων Προσανατολισμού και Εγγυήσεων (ΟΠΕΚΕΠΕ)
Spanyolország	Ministerio de Agricultura, Pesca y Alimentación – Pondo Español de Garantía Agraria (FEGA)
Franciaország	Commission interministáielle d'agránent (CIA) des sočias de contrée et de surveillance — Direction gáiffale des douanes et droits indirects (DGDDI)
Írország	Department of Agriculture and Food
Olaszország	Agenzia delle Dogane — Servizio Autonomo Intervent! Settore Agricolo (SAISA)
Ciprus	Οργανισμός Αγροτικών Πληρωμών (ΟΑΠ)
Lettország	Lauku atbalsta dienests (LAD)
Litvánia	Nacionalinė mokėjimo agentūra prie Žemės ūkio ministerijos (NMA)
Luxemburg	Ministre de l'Agriculture, de la Viticulture et du Développement rural
Magyarország	Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH)
Málta	Internal Audit and Investigations Department (IAID)
Hollandia	Ministerie van Landbouw, Natuurbeheer en Visserij
Ausztria	Bundesministerium fü Finanzen
Lengyelország	Ministerstwo Rolnictwa i Rozwoju Wsi
Portugália	Ministaio da Agricultura, do Desenvolvimento Rural e das Pescas
Szlovénia	Agencija Republike Slovenije za kmetijske trge in razvoj podeželja
Szlovákia	Palohospodáska platobnáagentúa (PPA)
Finnország	Maa-ja metsätalousministeriö Interventioyksikkö
Svédország	Statens Jordbruksverk (SJV)
Egyesült Királyság	Rural Payments Agency (RPA)