1999L0032 — HU — 20.04.2009 — 003.001

Ez a dokumentum kizárólag tájékoztató jellegű, az intézmények semmiféle felelősséget nem vállalnak a tartalmáért

►B

A TANÁCS 1999/32/EK IRÁNYELVE

(1999. április 26.)

az egyes folyékony tüzelőanyagok kéntartalmának csökkentéséről, valamint a 93/12/EGK irányelv módosításáról

(HL L 121, 11.5.1999, p.13)

Módosította:

 

 

Hivatalos Lap

  No

page

date

 M1

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1882/2003/EK RENDELETE (2003. szeptember 29.)

  L 284

1

31.10.2003

►M2

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2005/33/EK IRÁNYELVE (2005. július 6.)

  L 191

59

22.7.2005

►M3

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 219/2009/EK RENDELETE (2009. március 11.)

  L 87

109

31.3.2009



▼B

A TANÁCS 1999/32/EK IRÁNYELVE

(1999. április 26.)

az egyes folyékony tüzelőanyagok kéntartalmának csökkentéséről, valamint a 93/12/EGK irányelv módosításáról



AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 130s. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára ( 1 ),

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére ( 2 ),

a Szerződés 189c. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően ( 3 ),

(1) mivel a Közösség környezeti politikájának céljai és alapelvei, amint azt a környezeti cselekvési programokban és különösen az ötödik környezeti cselekvési programban ( 4 ) a Szerződés 130r. cikkébe foglalt alapelvek alapján megfogalmazta, különösen az embereknek a kén-dioxid-kibocsátás felismert kockázatai elleni hatékony védelmére, valamint a kén kritikus terhelést és kritikus szintet meghaladó lerakódásának megakadályozásán keresztül a környezet védelmére irányulnak;

(2)

mivel a Szerződés 129. cikke előírja, hogy az egészségvédelem követelményeit úgy kell kialakítani, hogy azok a Közösség többi politikájának lényeges részét képezzék; mivel a Szerződés 3. cikkének (o) pontja azt is előírja, hogy a Közösség tevékenységének hozzá kell járulnia a magas szintű egészségvédelem megvalósításához;

(3)

mivel a kén-dioxid-kibocsátás nagymértékben hozzájárul a Közösségen belüli savasodáshoz; mivel a kén-dioxid az emberi életre is és a környezetre is egyaránt közvetlen hatással van,

(4)

mivel a légköri kén-dioxid és a savasodás károsítja az érzékeny ökoszisztémákat, csökkenti a biodiverzitást és csökkenti annak élvezeti értékét, valamint hátrányosan befolyásolja a növénytermesztést és az erdők növekedését; mivel a városokra hulló savas eső jelentős károkat okozhat az épületekben és az építészeti örökségben; mivel a kén-dioxid-szennyezés jelentős hatással lehet az emberi egészségre is, különösen a népesség olyan csoportjainál, amelyek légzési betegségekben szenvednek;

(5)

mivel a savasodás határokon átterjedő jelenség, amely közösségi, illetve nemzeti vagy helyi megoldásokat igényel;

(6)

mivel a kén-dioxid-kibocsátás hozzájárul az atmoszférában a szemcsés anyagok kialakulásához;

(7)

mivel a Közösség és az egyes tagállamok Szerződő Felei az Egyesült Nemzetek Szervezete Európai Gazdasági Bizottsága nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló egyezményének; mivel az Egyesült Nemzetek Szervezete Európai Gazdasági Bizottságának a kén-dioxid országhatárokon átterjedő szennyező hatásával foglalkozó második jegyzőkönyve úgy rendelkezik, hogy a Szerződő Felek legalább az első jegyzőkönyvben meghatározott 30 %-os vagy annál nagyobb mértékben csökkentsék a kén-dioxid-kibocsátásukat, és mivel az Egyesült Nemzetek Szervezete Európai Gazdasági Bizottságának második jegyzőkönyve azon az előfeltételezésen alapult, hogy a kritikus terheléseket és kritikus szinteket néhány érzékeny területen továbbra is meg fogja haladni; mivel az ötödik környezetvédelmi cselekvési program céljainak megvalósításához további, a kén-dioxid-kibocsátások csökkentésére vonatkozó rendelkezésekre lesz szükség; mivel a Szerződő Feleknek ezért további jelentős csökkentéseket kell megvalósítaniuk a kén-dioxid-kibocsátás terén;

(8)

mivel évtizedek óta az olajban kis mennyiségben természetesen előforduló ként tekintik a kén-dioxid-kibocsátás legjelentősebb forrásának, ami a „savas eső” egyik legfontosabb kiváltója és számos városi és ipari terület légszennyezettségének egyik legjelentősebb okozója;

(9)

mivel a Bizottság nemrégiben egy közleményt jelentetett meg a Közösségen belüli savasodás elleni küzdelem költséghatékony stratégiájával kapcsolatban; mivel az egyes kéntartalmú folyékony tüzelőanyagok elégetése során keletkező kén-dioxid-kibocsátás ellenőrzését a költséghatékony stratégia egyik szerves elemeként jelölték meg; mivel a Közösség felismeri az összes többi tüzelőanyaggal kapcsolatos rendelkezések szükségességét;

(10)

mivel tanulmányok kimutatták, hogy a tüzelőanyagok kéntartalmának csökkentése révén elért kén-dioxid-kibocsátás mérséklődés előnyei gyakran jelentősen nagyobbak, mint az ipar ezzel az irányelvvel kapcsolatban felmerült becsült költségei, és mivel a folyékony tüzelőanyagok kéntartalmának csökkentésére szolgáló technológia létezik és jól megalapozott;

(11)

mivel a Szerződés 3b. cikke szerinti szubszidiaritás elvével és arányosság elvével összhangban a tagállamok egyedi intézkedésekkel nem valósíthatják meg hatékonyan az egyes folyékony tüzelőanyagok elégetése során felszabaduló kén-dioxid-kibocsátásának csökkentését; mivel az összehangolatlan lépések nem biztosítják a kívánt cél elérését, potenciálisan eredménytelenek és jelentős bizonytalanságot idéznek elő az érintett tüzelőanyagok piacán; mivel a közösségi kén-dioxid-kibocsátások csökkentésére irányuló igényekre tekintettel közösségi szinten hatékonyabb intézkedések tehetők; mivel ezen irányelv a kívánt cél eléréséhez szükséges minimális követelményekre korlátozódik;

(12)

mivel az egyes folyékony tüzelőanyagok kéntartalmáról szóló, 1993. március 23-i 93/12/EGK tanácsi irányelvben ( 5 ) a Bizottság felkérést kapott egy javaslat Tanács részére történő benyújtására, amelyben alacsonyabb határértékeket állapít meg a gázolaj, továbbá új határértékeket állapít meg a kerozin kéntartalmára vonatkozóan; mivel a költséghatékonysági tanulmányok alapján érdemes lenne az egyéb folyékony tüzelőanyagok kéntartalmának csökkentésére vonatkozó határértékeket megállapítani, különösen a nehéz-fűtőolajok, a üzemanyagolajok, hajózási gázolajok és gázolajok tekintetében;

(13)

mivel a Szerződés 130t. cikkével összhangban ez az irányelv nem tiltja meg egyetlen tagállam számára sem szigorúbb környezetvédelmi rendelkezések fenntartását vagy bevezetését; mivel azoknak a rendelkezéseknek összeegyeztethetőnek kell lenniük a Szerződéssel, és azokról értesíteni kell a Bizottságot;

(14)

mivel egy tagállam új, szigorúbb védintézkedések bevezetése előtt, a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló 1983. március 28-i, 83/189/EGK tanácsi irányelv ( 6 ) rendelkezéseivel összhangban tájékoztatja a Bizottságot az intézkedések tervezetéről;

(15)

mivel a nehéz-fűtőolaj kéntartalmának korlátozására tekintettel, azokban a tagállamokban és régiókban, amelyekben a környezet állapota lehetővé teszi, eltérési lehetőség biztosítható;

(16)

mivel a nehéz-fűtőolaj kéntartalmának korlátozására tekintettel, eltérési lehetőség biztosítható olyan tüzelőberendezésekben történő felhasználásokra, amelyek megfelelnek a nagy tüzelőberendezésekből származó egyes szennyező anyagok levegőbe történő kibocsátásának korlátozásáról szóló 1988. november 24-i 88/609/EGK tanácsi irányelvben ( 7 ) megfogalmazott kibocsátási határértékeknek; mivel a 88/609/EGK irányelv közelgő felülvizsgálatának fényében szükséges lehet az irányelv bizonyos rendelkezéseinek felülvizsgálata, és amennyiben szükséges, átdolgozása;

(17)

mivel az olajfinomító üzemek tüzelőberendezéseire nem terjed ki az irányelv 3. cikke (3) bekezdése i. pontjának c) alpontja, az ilyen létesítményekben az átlagos kén-dioxid-kibocsátás nem haladhatja meg a 88/609/EGK irányelvben vagy annak jövőbeni módosításaiban meghatározott határértéket; mivel ennek az irányelvnek az alkalmazása során a tagállamok tudatában vannak annak, hogy a 2. cikkben említett tüzelőanyagoktól eltérő tüzelőanyagokkal történő helyettesítése nem növelheti a savképző szennyező anyagok kibocsátását;

(18)

mivel a 93/12/EGK irányelv értelmében a gázolajok kéntartalmának 0,2 %-os határértékét már megállapították; mivel a határértéket 2000. január 1-jéig 0,1 %-ra kell csökkenteni;

(19)

mivel az 1994-es csatlakozási okmánnyal Ausztria és Finnország a gázolaj kéntartalmára vonatkozó 93/12/EGK irányelv rendelkezéseinek végrehajtása tekintetében a csatlakozás időpontjától kezdődő négy éves időszakra szóló eltérési lehetőséget kapott;

(20)

mivel a tengerjáró hajók által használt hajózási gázolaj kéntartalmának 0,2 %-os (2000-től) és a 0,1 %-os (2008-tól) határértéke technikai és gazdasági problémákat jelenthet Görögország számára a területe egészén, Spanyolország számára a Kanári-szigetek tekintetében, Franciaország számára a francia tengerentúli megyék tekintetében, Portugália számára a Madeira- és az Azori-szigetek tekintetében; mivel a Görögországnak, a Kanári-szigeteknek, a francia tengerentúli megyéknek és a Madeira- és Azori-szigeteknek biztosított eltérési lehetőség nem lehet negatív hatással a hajózási felhasználásra szánt gázolaj piacára, mivel a hajózási felhasználásra szánt gázolaj Görögországból, a Kanári-szigetekről, a francia tengerentúli megyékről és a Madeira- és Azori-szigetekről más tagállamokba irányuló exportja esetén ki kell elégítse az importáló tagállamban hatályban lévő követelményeket; mivel Görögország, a Kanári-szigetek, a francia tengerentúli megyék és a Madeira- és Azori-szigetek számára eltérési lehetőség adható a hajózási felhasználásra szánt gázolaj kéntartalmának tömegszázalékban kifejezett határértékei alól;

(21)

mivel a hajózás következtében a nagy kéntartalmú üzemanyagolaj elégetése miatti kénkibocsátás hozzájárul a kén-dioxid szennyezéshez, valamint a savasodás okozta problémákhoz; mivel a Közösség az SOX kibocsátásra érzékeny területek hatékonyabb védelmét és az üzemanyagolaj normál kibocsátási határértékeinek (mostantól 4,5 %) csökkentését fogja javasolni a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet keretein belül a Tengerikörnyezet-védelmi Bizottságnak a hajókról történő szennyezés megelőzéséről szóló 1973. évi nemzetközi egyezmény folyamatban lévő és jövőbeli tárgyalásain; mivel a Közösség továbbra is folytatja kezdeményezéseit, hogy az Északi-tengert/Csatornát nyilvánítsák különösen alacsony SOX – kibocsátás ellenőrzött területnek;

(22)

mivel további, a savasodás ökoszisztémákra és emberi szervezetre gyakorolt hatására irányuló beható kutatásokra van szükség; mivel a Közösség az ötödik kutatási keretprogram ( 8 ) keretében támogatja ezeket a kutatásokat;

(23)

mivel a nyersolaj, kőolajszármazékok és egyéb szénhidrogének ellátásának akadályoztatása esetén a Közösség területén a Bizottság engedélyezheti magasabb határérték alkalmazását;

(24)

mivel a tagállamoknak ki kell alakítaniuk az irányelv rendelkezései betartásának megfelelő ellenőrzésére szolgáló mechanizmusokat; mivel a folyékony tüzelőanyagok kéntartalmáról szóló jelentést be kell nyújtani a Bizottság részére;

(25)

mivel az egyértelműség érdekében a 93/12/EGK irányelv módosítása szükséges,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:



1. cikk

Cél és hatály

(1)  Az irányelv célja az egyes folyékony tüzelőanyagok elégetése során keletkező kén-dioxid-kibocsátás csökkentése, és ezáltal e kibocsátások emberre és a környezetre gyakorolt káros hatásának csökkentése.

▼M2

(2)  Az egyes kőolaj-eredetű folyékony tüzelő- és üzemanyagok elégetése során keletkező kén-dioxid-kibocsátás csökkentése azok kéntartalmára vonatkozó korlátozások bevezetésével valósítható meg a tagállamok területén, a parti tengereiken, a kizárólagos gazdasági övezeteikben és a környezetszennyezés-ellenőrzési területeken történő felhasználásuk feltételeként.

Az egyes kőolaj-eredetű folyékony tüzelő- és üzemanyagok kéntartalmára vonatkozó, ezen irányelvben megfogalmazott korlátozások azonban nem vonatkoznak az alábbi termékekre:

a) a kutatási és kísérleti célokra használt tüzelő- és üzemanyagok;

b) az elégetés előtt feldolgozandó tüzelő- és üzemanyagok;

c) az olajfinomítás során feldolgozandó tüzelő- és üzemanyagok;

d) a Közösség legkülső régióiban történő felhasználásra és piaci értékesítésre szánt tüzelő- és üzemanyagok, amennyiben az érintett tagállamok biztosítják, hogy azokban a régiókban:

— betartják a levegőminőségre vonatkozó szabványokat,

— nem használnak olyan nehézolaj-alapú tüzelő- és üzemanyagokat, amelyek kéntartalma meghaladja a 3 tömegszázalékot;

e) a hadihajókon és egyéb katonai alkalmazásban levő hajókon használt tüzelő- és üzemanyagok; mindazonáltal, az ilyen hajók működését vagy működési képességét nem akadályozó megfelelő intézkedések elfogadásával minden tagállam köteles törekedni annak biztosítására, hogy ezek a hajók az ésszerűség és gyakorlatiasság keretein belül az ezen irányelvben foglaltakkal összhangban járjanak el;

f) a hajó biztonsága érdekében vagy a tengeri életmentés céljából a hajón felhasznált tüzelő- és üzemanyagok;

g) a hajóban vagy berendezésében okozott károk miatt felhasznált tüzelő- és üzemanyag, amennyiben minden szükséges intézkedést megtesznek a káresemény bekövetkezte után a túlzott kibocsátás elkerülése, illetve minimalizálása érdekében, valamint a lehető leghamarabb megteszik a szükséges intézkedéseket a kár helyrehozatala érdekében. Ez a rendelkezés nem alkalmazható, ha a tulajdonos vagy a parancsnok károkozási szándékkal, illetve gondatlanul cselekedett;

h) a hajókon a 4c. cikkel összhangban jóváhagyott kibocsátáscsökkentő technológiák alkalmazásával felhasznált tüzelő- és üzemanyagok.

▼B

2. cikk

Fogalommeghatározás

Az irányelv alkalmazásában:

1. „nehéz-fűtőolaj”:

▼M2

— bármely ásványolaj-eredetű folyékony tüzelő- és üzemanyag, azon tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagok kivételével, amelyek a 2710 19 51—2710 19 69 KN-kód alá tartoznak, vagy

▼B

— bármely ásványolaj eredetű folyékony tüzelőanyag – a 2. és a 3. pontban meghatározott gázolaj kivételével – amely a lepárlási korlátai miatt a tüzelőanyagként felhasználható nehézolajok körébe tartozik, és amelynek az ASTM D86 eljárással meghatározva kevesebb, mint 65 térfogatszázaléka (veszteségekkel együtt) párlódik le 250 °C-os hőmérsékleten. Amennyiben a lepárlás nem határozható meg az ASTM D86 eljárással, akkor az ásványolaj eredetű termék nehéz-fűtőolajnak minősül;

2. „gázolaj”:

— bármely ásványolaj-eredetű folyékony tüzelő- és üzemanyag, azon tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagok kivételével, amelyek a 2710 19 25, 2710 19 29, 2710 19 45 vagy 2710 19 49 KN-kód alá tartoznak, vagy

— bármely ásványolaj-eredetű folyékony tüzelő- és üzemanyag — a tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagok kivételével — amelynek az ASTM D86 eljárás szerint kevesebb mint 65 térfogatszázaléka párlódik le (veszteségekkel együtt) 250 oC-os hőmérsékleten, és legalább 85 térfogatszázaléka párlódik le (veszteségekkel együtt) 350 oC-os hőmérsékleten.

A benzin és a dízelüzemanyagok minőségéről, valamint a 93/12/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 1998. október 13-i 98/70/EK irányelv európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 9 ) 2. cikk (2) bekezdésében maghatározott dízelüzemanyagok nem tartoznak ebbe a meghatározásba. A nem a közúti forgalomban részt vevő gépjárművekhez és a mezőgazdasági vontatókhoz használt tüzelőanyagok szintén nem tartoznak ebbe a meghatározásba.

▼M2

3. „tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyag”: bármely ásványolaj-eredetű folyékony tüzelő- és üzemanyag, amelynek rendeltetése a hajón történő felhasználás, vagy amelyet a hajón használnak fel, beleértve az ISO 8217 meghatározás szerinti tüzelő- és üzemanyagokat is;

▼M2

3a. „hajózási dízelolaj”: bármely olyan tengeri hajózásban használatos üzemanyag, amely viszkozitása vagy sűrűsége alapján az ISO 8217 I. sz. táblázatában a DMB és DMC fokozatokra meghatározott tartományba esik;

3b. „tengeri hajózásban használatos gázolaj”: bármely olyan tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyag, amely viszkozitása vagy sűrűsége alapján az ISO 8217 I. sz. táblázatában a DMX és DMA fokozatokra meghatározott tartományba esik;

3c. „MARPOL”: az 1978. évi jegyzőkönyvvel módosított, a hajókról történő szennyezés megelőzéséről szóló 1973. évi nemzetközi egyezmény;

3d. „a MARPOL VI. melléklete”: az 1997. évi jegyzőkönyv által a MARPOL-hoz csatolt, „Rendelkezések a hajókról történő levegőszennyezés megelőzése érdekében” című melléklet;

3e. „območja nadzora nad emisijami SOx” pomenijo morska območja, ki jih je kot taka opredelila MPO v skladu s Prilogo VI k MARPOL;

3f. „személyhajók”: azon hajók, amelyek 12-nél több utast szállítanak; utasnak minősül minden személy, kivéve:

i. a kapitányt, a legénység tagját vagy más, a hajó fedélzetén annak kereskedelmi tevékenységével kapcsolatos bármely minőségben alkalmazott vagy foglalkoztatott személyt; és

ii. az egyévesnél fiatalabb gyermek;

3g. „rendszeres szolgáltatás”: azon utasszállító hajók közlekedése, amelyek átkelő forgalmat bonyolítanak le ugyanazon két vagy több kikötő között, vagy utazások sorát bonyolítják le egy adott kikötőből ki és vissza, közbenső kikötés nélkül:

i. nyilvános menetrend szerint; vagy

ii. olyan rendszeres vagy gyakori átkelésekkel, hogy azok menetrend szerinti közlekedésnek tekinthetők;

3h. „hadihajó”: az a hajó, amely valamely állam fegyveres erőihez tartozik, az adott állam hadihajóinak külső megkülönböztető jelzését viseli, az adott állam kormánya által megfelelő megbízással ellátott parancsnok irányítása alatt áll, és neve szerepel a megfelelő szolgálati jegyzéken vagy azzal egyenértékű nyilvántartásban, továbbá legénysége függelmileg a reguláris fegyveres erők irányítása alá tartozik;

3i. „kikötőben horgonyzó hajó”: az a hajó, amelyet a berakodás, kirakodás valamint az utasok ki- és beszállása idejére biztonságosan kikötnek, vagy lehorgonyoznak a Közösség egyik kikötőjében, beleértve azt az időt is, amelyet nem a rakományhoz kapcsolódó műveletekkel töltenek;

3j. „belvizeken közlekedő hajó”: az a hajó, amelyet kifejezetten belvizeken történő hajózásra szánnak, a belvízi hajókra vonatkozó műszaki követelmények megállapításáról szóló, 1982. október 4-i 82/714/EGK tanácsi irányelv ( 10 ) meghatározása szerint, ideértve minden olyan hajót, amely rendelkezik:

i. közösségi belvízi hajózási tanúsítvánnyal, a 82/714/EGK irányelv meghatározása szerint,

ii. a felülvizsgált Rajnai Hajózási Egyezmény 22. cikke alapján kibocsátott tanúsítvánnyal;

3k. „forgalomba hozatal”: belső égésű motorokhoz tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyag harmadik személyek részére történő szállítása vagy rendelkezésre bocsátása fizetés ellenében vagy ingyenesen, a tagállamok joghatóságán belül bárhol. Nem tartozik ide a tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyag exportra történő biztosítása vagy ilyen célú rendelkezésre bocsátása a tartályhajók rakterében;

3l. „legkülső régiók”: Franciaország tengerentúli megyéi, az Azori-szigetek, Madeira és a Kanári-szigetek, a Szerződés 299. cikke szerint;

3m. „kibocsátáscsökkentési technológia”: a füstgáztisztító rendszer vagy bármilyen más ellenőrizhető és kikényszeríthető műszaki módszer;

▼B

4. „ASTM eljárás” az 1976-os kiadásában magában foglalja az Amerikai Vizsgálati- és Anyagügyi Szervezet által az ásványolaj termékekre és kenőanyagokra vonatkozó szabványainak és egyéb előírásainak a tételesen pontosított módszereit;

5. „tüzelőberendezés” minden olyan műszaki berendezés, amelyben tüzelőanyagot égetnek a keletkezett hő felhasználása céljából.

▼M2 —————

▼M2

3. cikk

A nehézolaj-alapú tüzelő- és üzemanyagok maximális kéntartalma

(1)  A tagállamok megtesznek minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy 2003. január 1-jétől kezdődően a területükön ne lehessen az 1 tömegszázalékot meghaladó kéntartalmú nehézolaj-alapú tüzelő- és üzemanyagot használni.

(2)  

i. Amennyiben az illetékes hatóságok megfelelő módon ellenőrzik a kibocsátásokat, ez a követelmény nem vonatkozik a nehézolaj-alapú tüzelő- és üzemanyagok alábbi felhasználására:

a) azokban a tüzelőberendezésekben, amelyek a nagy tüzelőberendezésekből származó egyes szennyező anyagok levegőbe történő kibocsátásának korlátozásáról szóló, 2001. október 23-i 2001/80/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 11 )hatálya alá tartoznak, amelyek annak 2. cikke (9) bekezdése szerinti meghatározás értelmében újnak minősülnek, és amelyek betartják a fenti irányelv IV. mellékletében szereplő és annak 4. cikkével összhangban alkalmazott, az ilyen létesítmények számára előírt kén-dioxid-kibocsátási határértékeket;

b) azon, a 2001/80/EK irányelv hatálya alá eső tüzelőberendezésekben, amelyek annak 2. cikke (10) bekezdésének meghatározása értelmében meglevőnek tekinthetők, és amelyekben a tüzelőberendezés kén-dioxid-kibocsátása nem haladja meg az 1 700 mg/Nm3 értéket, a száraz füstgázok 3 térfogatszázalékos oxigéntartalma mellett, és ahol 2008. január 1-jétől a 2001/80/EK irányelv 4. cikke (3) bekezdésének a) pontja szerinti tüzelőberendezések kén-dioxid-kibocsátása nem haladja meg a fenti irányelv IV. melléklete A. részében az új berendezésekre tekintettel meghatározott kibocsátási határérték betartásával elérhető értéket, és amelyek adott esetben alkalmazzák a fenti irányelv 5., 7. és 8. cikkének rendelkezéseit;

c) egyéb tüzelőberendezésekben, amelyek nem tartoznak az a) és b) pont hatálya alá, és ahol az említett tüzelőberendezés kén-dioxid-kibocsátása nem haladja meg az 1 700 mg/Nm3 értéket, a száraz füstgázok 3 térfogatszázalékos oxigéntartalma mellett;

d) a finomítókban történő elégetés, ahol a finomító összes létesítményére vonatkoztatott, a felhasznált tüzelőanyagtól vagy tüzelőanyag-kombinációtól független havi kén-dioxid-kibocsátási átlagérték az egyes tagállamok által meghatározandó, de maximálisan 1 700 mg/Nm3 határértéken belül van. Az a) pont hatálya alá tartozó vagy — 2008. január 1-jétől — a b) pont hatálya alá tartozó tüzelőberendezésekre ez a rendelkezés nem vonatkozik.

ii. A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az (1) bekezdésben maghatározott kénkoncentrációnál több ként tartalmazó nehézolaj-alapú tüzelőanyagot használó tüzelőberendezés ne működhessen az illetékes hatóság által kiadott engedély nélkül, amelyben a kibocsátási határértékeket meghatározzák.

(3)  A 2001/80/EK irányelv jövőbeli módosításának fényében felül kell vizsgálni a (2) bekezdés rendelkezéseit, és szükség esetén módosítani kell.

▼B

4. cikk

A gázolaj maximális kéntartalma

(1)  A tagállamok megtesznek minden ahhoz szükséges intézkedés, hogy a hajózási gázolajat is magába foglaló gázolajokat az alábbi időponttal kezdődően a területükön ne lehessen használni:

— ha kéntartalmuk meghaladja a 0,20 tömegszázalékot, 2000 júliusától,

— ha a kéntartalmuk meghaladja a 0,1 tömegszázalékot, 2008. január 1-jétől.

(2)  Az (1) bekezdés alól Spanyolország a Kanári-szigetek, Franciaország a Francia Tengerentúli Megyék, Görögország egész területére, vagy egyes részeire, Portugáliának, Madeira- és az Azori-szigetek tekintetében engedélyezheti az (1) bekezdésben meghatározott határértéknél magasabb kéntartalmú hajózási gázolajok felhasználását.

▼M2 —————

▼M2

4a. cikk

Az SOx-kibocsátás-ellenőrzési területein, valamint a közösségi kikötőkbe irányuló vagy onnan kiinduló rendszeres szolgáltatást nyújtó személyhajók által használt tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyag maximális kéntartalma

(1)  A tagállamok megtesznek minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy az SOx-kibocsátás-ellenőrzési területére eső parti tengereik, kizárólagos gazdasági övezeteik és környezetszennyezés-ellenőrzési térségeik területén ne lehessen használni az 1,5 tömegszázalékot meghaladó kéntartalmú tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagokat. Ez vonatkozik bármely zászló alatt hajózó minden hajóra, beleértve azokat is, amelyek útvonala a Közösségen kívülről indul.

(2)  Az (1) bekezdés alkalmazásának ideje a következő:

a) a MARPOL VI. mellékletében foglalt 14. rendelkezés (3) bekezdésének a) pontjában említett balti-tengeri körzet tekintetében: 2006. augusztus 11.;

b) az Északi-tenger tekintetében:

— az IMO általi, a megállapított eljárásokkal összhangban történő kijelölés hatálybalépését követően 12 hónapon belül, vagy

— 2007. augusztus 11.,

amelyek közül a korábbi időpont az irányadó;

c) minden egyéb olyan tengerszakasz tekintetében — beleértve a kikötőket is — amelyet az IMO a MARPOL VI. mellékletének 14. rendelkezése (3) bekezdése b) alpontjával összhangban a későbbiek során SOx-kibocsátás-ellenőrzési területének kijelöl: azon kijelölés hatálybalépését követően 12 hónapon belül.

(3)  Az (1) bekezdésben foglaltak végrehajtásáért a tagállamok felelősek, legalább:

— a saját zászlójuk alatt hajózó hajók tekintetében, és

— az SOx-kibocsátás-ellenőrzési területeivel határos tagállamok esetében, az azok kikötőiben tartózkodó minden hajó tekintetében.

A tagállamok a nemzetközi tengerjog értelmében további végrehajtási intézkedéseket hozhatnak az egyéb hajók vonatkozásában is.

(4)  A (2) bekezdés a) pontjában említett időponttól kezdődően a tagállamok megtesznek minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy parti tengereik, kizárólagos gazdasági övezeteik és környezetszennyezés-ellenőrzési térségeik területén a bármely közösségi kikötőbe irányuló vagy onnan kiinduló rendszeres szolgáltatást nyújtó személyhajók ne használjanak olyan tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagokat, amelyek kéntartalma meghaladja a 1,5 tömegszázalékot. A tagállamok felelősek e követelmény végrehajtásáért legalább a saját lobogójuk alatt hajózó valamennyi hajó tekintetében, és valamennyi hajó tekintetében, amíg a kikötőikben tartózkodnak.

(5)  A (2) bekezdés a) pontjában említett időponttól kezdődően a tagállamok a hajók közösségi kikötőbe történő befutásának feltételeként megkövetelik a hajónaplók pontos vezetését, beleértve az üzemanyagcsere műveleteket is.

(6)  A (2) bekezdés a) pontjában említett időponttól kezdődően és a MARPOL VI. mellékletének 18. rendelkezésével összhangban a tagállamok kötelesek:

— nyilvántartást vezetni a tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagok helyi szállítóiról,

— biztosítani, hogy a területükön értékesített valamennyi tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyag kéntartalmát a tartálytér szállítójegyével dokumentálják, az átvevő hajó képviselője által aláírt lepecsételt minta kíséretében,

— megfelelő intézkedéseket tenni a tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagok azon szállítóival szemben, akikről bebizonyosodott, hogy olyan tüzelő- vagy üzemanyagot szállítottak, amely nem felelt meg a tartálytér szállítójegyén szereplő előírásnak,

— biztosítani, hogy megfelelő helyreigazító intézkedéseket tegyenek a nem megfelelő tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyag megfelelővé tételére.

(7)  A (2) bekezdés a) pontjában említett időponttól kezdődően a tagállamok biztosítják, hogy területükön ne lehessen olyan hajózási dízelolajat forgalmazni, amelynek a kéntartalma meghaladja az 1,5 tömegszázalékot.

(8)  A Bizottság értesíti a tagállamokat a (2) bekezdés b) pontjában említett alkalmazási időpontokról, és az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzéteszi azokat.

4b. cikk

A belvizeken közlekedő és a Közösség kikötőiben horgonyzó hajók által használt tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyag maximális kéntartalma

(1)  A tagállamok 2010. január 1-jei hatállyal megtesznek minden szükséges intézkedést annak biztosítása érdekében, hogy az alábbi hajók ne használjanak olyan tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagot, amelynek a kéntartalma meghaladja a 0,1 tömegszázalékot:

a) belvizeken közlekedő hajók; és

b) a Közösség kikötőiben horgonyzó hajók, amelyek legénysége számára elegendő időt kell biztosítani ahhoz, hogy a kikötőbe való megérkezés után és a továbbindulás előtt elvégezzék az adott esetben szükséges üzemanyagcserét.

A tagállamok megkövetelik az üzemanyagcserére fordított idő hajónaplóban történő rögzítését.

(2)  Az (1) bekezdést nem kell alkalmazni:

a) ha a nyilvános menetrend szerint a hajó kikötőben való tartózkodása nem haladja meg a két órát;

b) azon belvizeken közlekedő hajók tekintetében, amelyek a tengeren való tartózkodásuk ideje alatt megfelelőségi igazolással rendelkeznek arról, hogy a tengeren tartózkodásuk ideje alatt a módosított „Életbiztonság a tengeren” tárgyú 1974. évi nemzetközi egyezménynek megfelelnek;

c) 2012. január 1-jéig a mellékletben felsorolt azon hajók tekintetében, amelyek kizárólag a Görög Köztársaság felségvizein közlekednek;

d) olyan hajókra, amelyek a kikötőkben való horgonyzás idejére az összes motorjukat leállítják és partmenti villamos energiát használnak.

(3)  2010. január 1-jétől a tagállamok biztosítják, hogy a területükön ne lehessen olyan tengeri hajózásban használatos gázolajat forgalmazni, amelynek a kéntartalma meghaladja a 0,1 tömegszázalékot.

4c. cikk

Új kibocsátáscsökkentési technológiák kipróbálása és alkalmazása

(1)  A tagállamok — szükség esetén más tagállamokkal együttműködve — jóváhagyhatják a saját lobogójuk alatt vagy a joghatóságuk alá tartozó tengerszakaszokon közlekedő hajókon elvégzett kibocsátáscsökkentési technológiák kipróbálását. A próbák során nem kötelező a 4a. és 4b. cikkekben előírt követelményeknek megfelelő tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagok használata, amennyiben:

— a Bizottságot és minden érintett, kikötővel rendelkező államot legalább 6 hónappal a próbák megkezdése előtt írásban értesítenek,

— a próbákra vonatkozó engedélyek érvényességi időtartama nem haladja meg a 18 hónapot,

— a próbákban részt vevő valamennyi hajó hamisíthatatlan berendezést használ a füstcsövön történő gázkibocsátás folyamatos ellenőrzésére, és azt a próbák teljes időtartama alatt használ,

— valamennyi részt vevő hajónak legalább akkora kibocsátáscsökkenést kell elérnie, amely nem kisebb az ezen irányelvben meghatározott, a tüzelő- és üzemanyag kéntartalmára vonatkozó határértéknél,

— a csökkentési technológia alkalmazásából adódóan a próbák ideje alatt keletkezett hulladékok kezelése céljából megfelelő hulladékkezelési rendszert kell a helyszínen alkalmazni,

— a próbák teljes időtartamára kiterjedő hatásvizsgálatot kell végezni a tengeri környezetre, különösen a zárt kikötők, horgonyzóhelyek és folyótorkolatok ökoszisztémáira gyakorolt hatásról, és

— a próbák lezárását követő 6 hónapon belül a teljes eredményt a Bizottság rendelkezésére kell bocsátani, és nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni.

(2)  A tengeri közlekedés biztonságával és a hajókról történő szennyezés megelőzésével foglalkozó bizottság (COSS) létrehozásáról szóló, 2002. november 5-i 2099/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 12 ) 3. cikke (2) bekezdésében meghatározott eljárással összhangban valamely EU-tagállam lobogója alatt közlekedő hajók kibocsátáscsökkentési technológiáit jóvá kell hagyni, az alábbiakra figyelemmel:

— az IMO által kidolgozandó iránymutatások,

— az (1) bekezdés szerint végrehajtott próbák eredményei,

— a környezetre gyakorolt hatás, beleértve a megvalósítható kibocsátáscsökkenést, valamint a zárt kikötők, horgonyzóhelyek és folyótorkolatok ökoszisztémáira gyakorolt hatás,

— az ellenőrzés és felülvizsgálat megvalósíthatósága.

▼M3

(3)  A Bizottság meghatározza a kibocsátáscsökkentési technológiák használatának követelményeit bármely lobogó alatt közlekedő hajó számára a Közösség zárt kikötőiben, horgonyzóhelyein és folyótorkolataiban. Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányuló ezen intézkedéseket a 9. cikk (2) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni. A Bizottság közli ezeket a követelményeket a Nemzetközi Tengerészeti Szervezettel (IMO).

▼M2

(4)  A 4a. és 4b. cikkek követelményeit teljesítő alacsony kéntartalmú tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagok használatának alternatívájaként, a tagállamok engedélyezhetik a hajók számára, hogy jóváhagyott csökkentési technológiát alkalmazzanak, feltéve hogy ezek a hajók:

— folyamatosan legalább akkora kibocsátáscsökkenést érnek el, mint az ezen irányelvben meghatározott, a tüzelő- vagy üzemanyag kéntartalmára vonatkozó határérték,

— folyamatos kibocsátás-ellenőrző berendezéssel vannak ellátva, és

— gondosan dokumentálják, hogy a zárt kikötőkbe, horgonyzóhelyekbe és folyótorkolatokba történő hulladékkibocsátásaik nincsenek káros hatással az ökoszisztémára a kikötővel rendelkező államok hatóságai által az IMO-nak közölt követelmények alapján.

▼B

5. cikk

Az tüzelőanyagok ellátásában bekövetkező változás

Amennyiben a nyersolaj, a kőolajszármazékok, és egyéb szénhidrogének ellátásában bekövetkezett hirtelen változás esetén a tagállam számára problémát okoz a 3. és a 4. cikk szerinti határértékek alkalmazása, akkor a tagállam értesíti arról a Bizottságot. A Bizottság hat hónapot meg nem haladó időtartamra engedélyezheti annak a tagállamnak a területén magasabb határértékek alkalmazását; a határozatáról értesíti a Tanácsot és a tagállamokat. A határozattal kapcsolatban egy hónapon belül bármely tagállam a Tanácshoz fordulhat. A Tanács két hónapon belül minősített többség útján eltérő határozatot fogadhat el.

6. cikk

Mintavételezés és elemzés

(1)  A tagállamok megtesznek minden szükséges intézkedést, hogy mintavétellel ellenőrizzék, hogy a felhasznált tüzelőanyag kéntartalma megfelel a 3. és 4. cikk előírásainak. A mintavételezést a tüzelőanyag maximális kéntartalmára vonatkozó korlátozás hatálybalépését követő hat hónapon belül megkezdik. Az ellenőrzést megfelelő gyakorisággal és olyan módon kell végezni, hogy a minták reprezentálják a vizsgált tüzelőanyagot.

▼M2

(1a)  A tagállamok megtesznek minden szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy a tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagok kéntartalma megfeleljen a 4a. és 4b. cikk vonatkozó előírásainak.

Az alábbi mintavételi, elemzési és ellenőrzési módszerek bármelyike felhasználható szükség esetén:

— mintavétel a hajókon elégetésre szánt tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagból, annak a hajókhoz történő szállítása közben, az IMO iránymutatásainak megfelelően, valamint a fűtőolaj kéntartalmának elemzése,

— amennyiben lehetséges, a tartályokban, valamint lepecsételt fedélzeti tüzelő- és üzemanyag-mintákban tárolt, fedélzeti használatra szánt tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagból történő mintavétel és annak kéntartalmának elemzése,

— a hajónaplók és a szállítólevelek ellenőrzése.

A mintavételezést a tüzelő- vagy üzemanyag maximális kéntartalmára vonatkozó korlátozás hatálybalépésének napján kell megkezdeni. Az ellenőrzést megfelelő gyakorisággal, megfelelő mennyiségben és olyan módon kell végezni, hogy a minták képviseljék a vizsgált tüzelő- vagy üzemanyagot, valamint a megfelelő tengerszakaszokon, kikötőkben és belvizeken tartózkodó hajók által használt tüzelő- és üzemanyagot.

A tagállamok szükség esetén megfelelő intézkedéseket tesznek a 4a. és 4b. cikk által szabályozottakon kívüli egyéb tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagok ellenőrzésére is.

▼B

(2)  A kéntartalom meghatározására elfogadott referenciamódszer a következő:

▼M2

a) ISO 8754 módszer (1992) és PrEN ISO 14596 nehézolaj-alapú tüzelő- és üzemanyagok és tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagok esetében;

▼B

b) EN 24260 (1987), ISO 8754 (1992) és PrEN ISO 14596 módszer gázolaj esetén;

A döntővizsgálat a PrEN ISO 14596 módszer szerint történik. A felhasznált gázolajak kéntartalma ellenőrzésének statisztikai értékelése az ISO 4259 (1992) szabvány alapján történik.

▼M2

7. cikk

Jelentés és felülvizsgálat

(1)  A 6. cikkel összhangban végzett mintavételezés, elemzés és ellenőrzés eredményei alapján a tagállamoknak minden év június 30-ig egy rövid jelentést kell készíteniük a Bizottság számára az irányelv hatálya alá tartozó és a területükön az előző naptári év során felhasznált tüzelő- és üzemanyagok kéntartalmáról. A jelentés rögzíti a vizsgált minták számát tüzelő- és üzemanyag-típusonként, és megadja az ehhez felhasznált teljes tüzelő- és üzemanyag-mennyiséget, valamint a kiszámított átlagos kéntartalmat. A tagállamok ezen kívül jelentést tesznek a hajók fedélzetén elvégzett összes ellenőrzés számáról, és rögzítik az ezen irányelv hatálya alá 2005. augusztus 11-én nem tartozó területeiken használt tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagok átlagos kéntartalmát.

(2)  A Bizottság az alábbiak alapján:

a) az (1) bekezdés alapján benyújtott éves jelentések;

b) a levegőminőség, a savasodás, a tüzelő- és üzemanyag-költségek és az üzemmódváltás megfigyelt tendenciái; és

c) a hajók kén-dioxid-kibocsátásának csökkentésében az IMO mechanizmusai segítségével elért előrelépés, a Közösség ilyen irányú kezdeményezéseit követően;

d) a 4a. cikk (4) bekezdésében foglalt intézkedések új költség-haszon elemzése, beleértve a közvetlen és közvetett környezeti előnyök elemzését, valamint a lehetséges további kibocsátáscsökkentési intézkedések elemzése; és

e) a 4c. cikk végrehajtása;

2008-ig jelentést nyújt be az Európai Parlament és a Tanács részére.

A Bizottság a jelentéséhez mellékelheti az ezen irányelv módosítására vonatkozó javaslatait,

— különösen az egyes tüzelő- és üzemanyag-kategóriák kéntartalmára vonatkozó határértékek második fázisa tekintetében, valamint

— figyelembe véve az IMO által végzett munkát, tekintettel azon tengerszakaszok megváltoztatására, ahol alacsony kéntartalmú tengeri hajózásban használatos tüzelő- és üzemanyagot kell használni.

A Bizottság különös figyelmet fordít a következőkre vonatkozó javaslatokra:

a) további SOx-kibocsátás-ellenőrzési területek kijelölése;

b) az SOx-kibocsátás-ellenőrzési területeken felhasznált tengeri hajózásban használt tüzelő- és üzemanyagok kéntartalmának lehetőleg 0,5 %-ra csökkentése;

c) alternatív vagy kiegészítő intézkedések.

(3)  A Bizottság 2005. december 31-ig jelentést tesz az Európai Parlamentnek a gazdasági eszközök lehetséges felhasználásáról, beleértve olyan mechanizmusokat, mint a differenciált illetékek és kilométer-díjtételek alkalmazása, az átruházható kibocsátási engedélyek és jóváírások.

A Bizottság fontolóra veheti a 2008-as felülvizsgálattal összefüggésben alternatív vagy kiegészítő intézkedésként alkalmazandó gazdasági eszközökre vonatkozó tervezetek benyújtását, feltéve hogy a környezettel és az egészséggel kapcsolatos előnyök egyértelműen kimutathatók.

▼M3

(4)  A 2. cikk 1., 2., 3., 3a., 3b. és 4. pontja vagy a 6. cikk (2) bekezdése rendelkezéseinek a tudományos és műszaki fejlődés fényében szükséges bármely műszaki kiigazítás miatti módosítását a Bizottság fogadja el. Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló ezen intézkedéseket a 9. cikk (2) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni. Az ilyen módosítások nem eredményezhetik az irányelv hatálya vagy az ezen irányelvben meghatározott, a tüzelő- és üzemanyag kéntartalmára vonatkozó határértékek közvetlen megváltozását.

▼B

8. cikk

A 93/12/EGK irányelv módosítása

(1)  A 93/12/EGK irányelv a következőképpen módosul:

a) az 1. cikk (1) bekezdésének a) pontját és (2) bekezdését el kell hagyni;

b) a 2. cikk (2) bekezdésének első albekezdését és a (3) bekezdését el kell hagyni;

c) a 3. és a 4. cikket el kell hagyni.

(2)  Az (1) bekezdés 2000. július 1-jétől hatályos.

▼M3

9. cikk

Bizottsági eljárás

(1)  A Bizottságot egy bizottság segíti.

(2)  Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1)–(4) bekezdését és 7. cikkét kell alkalmazni, 8. cikkének rendelkezéseire is figyelemmel.

▼B

10. cikk

Átmeneti rendelkezések

A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 2000. július 1-je előtt megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell csatolni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat az előírásait, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

11. cikk

Bírságok

A tagállamok meghatározzák nemzeti joguknak az irányelv által szabályozott területeken elfogadott előírásainak megszegése esetén kiszabható bírságokat. A meghatározott bírságoknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

12. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való megjelenése napján lép hatályba.

13. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

▼M2



MELLÉKLET

GÖRÖG HAJÓK



A hajó neve

A szállítás éve

IMO-szám

Ariadne Palace

2002

9221310

Ikarus Palace

1997

9144811

Knossos Palace

2001

9204063

Olympia Palace

2001

9220330

Pasiphae Palace

1997

9161948

Festos Palace

2001

9204568

Europe Palace

2002

9220342

Blue Star I

2000

9197105

Blue Star II

2000

9207584

Blue Star Ithaki

1999

9203916

Blue Star Naxos

2002

9241786

Blue Star Paros

2002

9241774

Hellenic Spirit

2001

9216030

Olympic Champion

2000

9216028

Lefka Ori

1991

9035876

Sophoklis Venizelos

1990

8916607


( 1 ) HL C 190., 1997.6.21., 9. o., és HL C 259., 1998.8.18., 5. o.

( 2 ) HL C 355., 1997.11.21., 1. o.

( 3 ) Az Európai Parlament 1998. május 13-i véleménye, (HL C 167., 1998.6.1., 111. o.), a Tanács 1998. október 6-i közös álláspontja, (HL C 364., 1998.11.25., 20. o.), és az Európai Parlament 1999. február 9-i határozata, (az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában még nem jelent meg).

( 4 ) HL C 138., 1993.5.17., 5. o.

( 5 ) HL L 74., 1993.3.27., 81. o.,

( 6 ) HL L 109., 1983.4.26., 8. o., A legutóbb a Bizottság 96/139/EK határozatával (HL L 32., 1996.2.10., 31. o.) módosított irányelv.

( 7 ) HL L 336., 1988.12.7., 1. o., A legutóbb a 94/66/EK irányelvvel (HL L 337., 1994.12.24., 83. o.) módosított irányelv.

( 8 ) HL L 26., 1999.2.1., 1. o.

( 9 ) HL L 350., 1998.12.28., 58. o.

( 10 ) HL L 301., 1982.10.28., 1. o. A legutóbb a 2003-as csatlakozási okmánnyal módosított irányelv.;

( 11 ) HL L 309., 2001.11.27., 1. o. A 2003-as csatlakozási okmánnyal módosított irányelv.

( 12 ) HL L 324., 2002.11.29., 1. o. A 415/2004/EK bizottsági rendelettel (HL L 68., 2004.3.6., 10. o.) módosított rendelet.;