1980L0720 — HU — 29.09.2010 — 005.001
Ez a dokumentum kizárólag tájékoztató jellegű, az intézmények semmiféle felelősséget nem vállalnak a tartalmáért
|
A TANÁCS IRÁNYELVE (1980. június 24.) a kerekes mezőgazdasági vagy erdészeti traktorok kezelőterére, vezetőhelyéhez történő hozzáférésre, ajtajaira és ablakaira vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről (HL L 194, 28.7.1980, p.1) |
Módosította:
|
|
|
Hivatalos Lap |
||
|
No |
page |
date |
||
|
L 378 |
45 |
31.12.1982 |
||
|
L 200 |
34 |
26.7.1988 |
||
|
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 97/54/EK IRÁNYELVE (1997. szeptember 23.) |
L 277 |
24 |
10.10.1997 |
|
|
A BIZOTTSÁG 2010/22/EU IRÁNYELVE EGT-vonatkozású szöveg (2010. március 15.) |
L 91 |
1 |
10.4.2010 |
|
|
A BIZOTTSÁG 2010/62/EU IRÁNYELVE EGT-vonatkozású szöveg (2010. szeptember 8.) |
L 238 |
7 |
9.9.2010 |
|
A TANÁCS IRÁNYELVE
(1980. június 24.)
a kerekes mezőgazdasági vagy erdészeti traktorok kezelőterére, vezetőhelyéhez történő hozzáférésre, ajtajaira és ablakaira vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről
(80/720/EGK)
AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA,
tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 100. cikkére,
tekintettel a Bizottság javaslatára ( 1 ),
tekintettel az Európai Parlament véleményére ( 2 ),
tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére ( 3 ),
mivel a műszaki követelmények, amelyeknek a nemzeti jog alapján a traktoroknak meg kell felelniük, többek között a traktorok kezelőterére, vezetőüléshez történő hozzáférésre (be- és kiszálláskor), valamint ajtóira és ablakaira vonatkoznak;
mivel ezek a követelmények tagállamonként különböznek egymástól; mivel ezért szükséges, hogy minden tagállam ugyanazokat a követelményeket fogadja el a meglévő szabályokat kiegészítve, vagy azok helyett, különösen azért, hogy valamennyi traktortípus számára lehetővé tegyék az EGK-típusjóváhagyási eljárását, amely a legutóbb a 79/694/EGK irányelvvel ( 4 ) módosított, a kerekes mezőgazdasági vagy erdészeti traktorok típusjóváhagyására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1974. március 4-i 74/150/EGK tanácsi irányelv ( 5 ) tárgya,
ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:
1. cikk
(1) Ezen irányelv alkalmazásában a „traktor” a 2003/37/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 6 ) 2. cikkének j) pontjában meghatározott traktort jelenti.
Ezen irányelv alkalmazásában a traktorkategóriák a 2003/37/EK irányelv II. mellékletében meghatározott kategóriák.
(2) Ezt az irányelvet a 2003/37/EK irányelv II. mellékletében meghatározott T1, T3 és T4 kategóriájú traktorokra kell alkalmazni.
Ezt az irányelvet nem kell alkalmazni a T4.3 kategóriájú traktorokra, ahol a vezetőülésnek a 2009/144/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben ( 7 ) meghatározott ellenőrzési pontja (seat index point) a traktor hosszanti középsíkjától több mint 100 mm-re helyezkedik el.
2. cikk
A tagállamok nem tagadhatják meg a traktorok EGK-típusjóváhagyásának, vagy nemzeti típusjóváhagyásának megadását, illetve nem tagadhatják meg, tilthatják meg a traktorok eladását, nyilvántartásba vételét, forgalomba helyezését, vagy használatát
— a kezelőtérre,
— a vezetőülés megközelítésére (be- és kiszálláskor),
— az ajtókra és ablakokra
hivatkozva, amennyiben azok megfelelnek az I. melléklet előírásainak.
3. cikk
Az I. mellékletben leírt követelményeknek a műszaki fejlődéshez történő hozzáigazításához szükséges módosításait a 74/150/EGK irányelv 13. cikkében szabályozott eljárásnak megfelelően fogadják el.
4. cikk
(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek az értesítésétől számított tizennyolc hónapon belül megfeleljenek, és erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.
(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.
5. cikk
Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.
I. MELLÉKLET
I. Kezelőtér
|
I.1. |
A „kezelőtér”: az a legkisebb tér, amelyet szilárd felépítmény határol, és amely a traktor vezetőjének rendelkezésére áll ahhoz, hogy az üléséből a traktort biztonságosan működtesse. Az „ülés referenciapontja”: az I. függelékben meghatározott referenciapont. A „referenciasík”: az ülés referenciapontján átmenő, a traktor hosszanti középsíkjával párhuzamos sík. |
|
I.2. |
A legfeljebb 1 150 mm nyomtávú keskeny traktorok és a T4.3 kategóriájú traktorok kivételével a kezelőtérnek minden traktor esetében a referenciapont feletti 400-tól 900 mm-ig terjedő magasságban legalább 900 mm szélesnek kell lennie, és több mint 450 mm-rel a referenciapont előtt kell elhelyezkednie (lásd az 1. és 3. ábrát). A T4.3 kategóriájú traktorok esetében a kezelőtérnek a referenciapont előtt található 450 mm-es sávban, a referenciaponttól számítva 400 mm magassságban legalább 700 mm teljes szélességgel kell rendelkeznie, és a referenciaponttól számított 900 mm magasságban legalább 600 mm teljes szélességgel kell rendelkeznie. |
|
I.3. |
A jármű bármely része, vagy tartalékalkatrészei nem akadályozhatják a vezetőt a traktor vezetése közben. |
|
I.4. |
A kormányoszlopnak és a kormánykeréknek valamennyi állásában ►M2 kivéve azokat, amelyek kifejezetten a be- és kiszállást segítik ◄ legalább 50 mm távolságra kell lennie a kormánykerék alapja és a traktor szilárd alkatrészei között; a többi irányban ennek a távolságnak legalább 80 mm-nek kell lennie a kormánykerék szélétől, itt a távolságot a kormánykerék által elfoglalt tértől kell mérni (lásd a 2. ábrát). |
|
I.5. |
A vezetőfülke hátsó falának a referenciapont felett 300-tól 900 mm-ig terjedő magasságban legalább 150 mm-rel a függőleges sík mögött kell lennie, amely sík merőleges a referenciasíkra, és amely áthalad a referenciaponton (lásd 2. és 3. ábrát). Ennek a falnak legalább 300 mm szélesnek kell lennie az ülés referenciasíkjának mindkét oldalán (lásd a 3. ábrát). |
|
I.6. |
A kézi vezérlésű berendezéseket egymáshoz képest és a traktor egyéb alkatrészeihez képest oly módon kell elrendezni, hogy hogy működtetésükkor a járművezető keze ne sérülhessen meg. Amennyiben az ilyen berendezések működtetéséhez szükséges erő nagyobb, mint 150 N, akkor 50 mm nagyságú szabadtér tekinthető elegendőnek, ha a működtető erő 80 és 150 N között van, akkor ez a szabadtér 25 mm-re csökken. 80 N-nál kisebb erő esetén nincs előírt mérték a szabadtérre (lásd 3. ábrát). Megengedettek egyéb kivitelek is, amelyek a megnevezett célt hasonló biztonsági normákkal teljesítik. |
|
I.7. |
A ►M2 merev ◄ tető egyetlen pontja sem lehet 1050 mm-nél kisebb távolságra abban a tartományban, amely az előtt a függőleges sík előtt van, amely keresztülmegy a referenciaponton, és merőleges a referenciasíkra (lásd 2. ábrát). ►M2 A kárpitozás – lefelé –az ülés referenciapontja feletti 1 000 mm-ig érhet. ◄ |
|
I.8. |
A vezetőfülke hátoldala és teteje közötti felület görbületi sugarát legfeljebb 150 mm-re lehet növelni. |
II. A vezetőülés megközelíthetősége (be- és kiszálláskor)
|
II.1. |
A be- és kiszállóhelynek veszély nélkül használhatónak kell lennie. Kerékagyak, keréksapkák és kerékpántok nem használhatók lépcsőként vagy létrafokként. |
|
II.2. |
A vezető- vagy utasülés megközelítési útjában nem lehetnek olyan alkatrészek, amelyek sérüléseket okozhatnak. Amennyiben valamilyen akadály van, pl. tengelykapcsoló-pedál, stb. akkor lépcsőről, vagy megtámasztó felületről kell gondoskodni, hogy a vezetőülés biztonságosan elérhető legyen. |
|
II.3. |
A lépcsőknek, fellépést szolgáló besüllyesztéseknek és létrafokoknak a következő méretűeknek kell lenniük:
|
|
II.4. |
Kiszálláskor a legfelső lépcsőfok vagy létrafok könnyen felismerhetőnek és megközelíthetőnek kell lennie. Az egymás utáni lépcsőfokoknak vagy a létrafokok közötti függőleges távolságnak lehetőleg azonosnak kell lenniük. |
|
II.5. |
A be- és kiszálláskor a célnak megfelelő kapaszkodófogantyúkról kell gondoskodni. |
|
II.6. |
A be- és kiszállóhely legalsó lépcsőfoka a talajszinttől legfeljebb 550 mm magasan lehet, ha a traktoron a gyártó által ajánlott legnagyobb méretű gumiabroncsok vannak felszerelve (lásd 4. ábrát). A lépcsőfokokat, vagy létrafokokat oly módon kell kialakítani, hogy a láb ne csúszhasson le azokról. |
III. Ajtók, ablakok, vészkijáratok
|
II.1. |
Az ajtó- és ablakfogantyúkat úgy kell elkészíteni és felszerelni, hogy a vezetőt ne veszélyeztessék, és vezetés közben ne akadályozzák. |
|
III.2. |
Az ajtó nyílásszöge akkora legyen, hogy lehetővé tegye a veszélytelen be- és kiszállást. |
|
III.3. |
A szellőzésre szolgáló ablakoknak ►M2 amennyiben vannak ◄ könnyen állíthatónak kell lenniük. |
▼M4 —————
|
III.5. |
A kétajtós vezetőfülkéken kell lennie egy pótkijáratnak is, amely vészkijáratul szolgál. Az egyajtós vezetőfülkéken két pótkijáratnak kell lennie vészkijárat céljára. A három kijáratot mindig a vezetőfülke különböző falain kell elhelyezni (a „fal” fogalom a tetőt is magában foglalhatja). A szélvédő üvegek, oldal-, hátsó és tetőablakok vészkijáratul szolgálhatnak, ha a vezetőfülke belsejéből gyorsan nyithatók ►M2 vagy eltolhatók ◄ . A vészkijárat pereme kiszálláskor nem jelenthet veszélyforrást. A vészkijáratok legalább akkorák legyenek, amelybe beleírható egy olyan ellipszis, amelynek kisebb tengelye 440 mm, nagyobb tengelye pedig 640 mm. Bármely megfelelő méretű ablak kijelölhető vészkijáratnak, ha törhető üvegből készült és a vezetőfülkében erre a célra elhelyezett eszközzel betörhető. Ezen irányelv alkalmazásában a 89/173/EGK tanácsi irányelv ( 8 ) III. B. mellékletének 3., 4., 5., 6. és 7. függelékében említett üvegek nem tekinthetők törhető üvegnek. |
4. ábra
I. Függelék
ELJÁRÁS AZ ÜLÉS REFERENCIAPONTJÁNAK (S) MEGHATÁROZÁSÁRA
1. Az ülés referenciapontjának (S) meghatározása
Az „ülés referenciapontja” (S): az ülés hosszanti középsíkjában az a pont, amelyben a párnázott háttámla alsó részének érintősíkja és egy vízszintes sík az ülés felületén metszi egymást. Ez a vízszintes sík pedig az ülés alsó felszínét az ülés referenciapontja (S) előtt 150 mm-re metszi.
2. Az ülés beállítása
Az ülést hosszirányban hátrafelé a legtávolabbi és magasságirányban a középső állásba kell tolni. Amennyiben az ülés rugózott, akkor függetlenül attól, hogy az ülés a vezető súlyához igazítható-e, teljes rúgóútjának a felére kell beállítani.
3. Készülék az ülés referenciapontjának (S) meghatározására
Az 1. ábrán bemutatott készülék egy ülőlapból és két háttámlalapból áll. A háttámla alsó lemeze az ülőcsont (A) és az ágyék (B) tájékán csuklóval van ellátva, a (B) csukló magassága állítható.
4. Eljárás az ülés referenciapontjának (S) meghatározására
Az ülés referenciapontját (S) az 1. és 2. ábrán bemutatott készülékkel kell meghatározni, amely készülék a vezető által az ülésre kifejtett terhelést helyettesíti. A készülék helyzetét az ülésen be kell állítani, majd az (A) csukló előtt 50 mm-re, 550 N erővel kell terhelni, és a hátlap két elemét érintőlegesen, enyhén a párnázott háttámasz két részén könnyű nyomást kell kifejteni.
Amennyiben nem lehet a párnázott háttámasz mindkét felületén (az ágyék feletti és alatti részen) határozott érintővonalat meghatározni, a következőképpen kell eljárni:
a) ha nem lehet érintővonalat meghatározni a legalacsonyabb felületen, függőleges helyzetben a hátlap lemezének legalsó részét enyhén a párnázott háttámlához kell nyomni;
b) ha nem lehet érintővonalat meghatározni a legmagasabb felületen, a (B) csuklót az ülés referenciapontja (S) felett 230 mm magasra kell beállítani, amikor a háttámla lemezének legalsó része függőlegesen áll. Ezután a háttámla lemezének mindkét elemét függőleges állásban enyhén, érintőlegesen a párnázott háttámlához kell nyomni.
II. MELLÉKLET
MINTA
( 1 ) HL C 25., 1979.1.29., 30. o.
( 2 ) HL C 127., 1979.5.21., 80. o.
( 3 ) HL C 227., 1979.9.10., 34. o.
( 4 ) HL L 205., 1979.8.13., 17. o.
( 5 ) HL L 84., 1974.3.28., 10. o.
( 6 ) HL L 171., 2003.7.9., 1. o.
( 7 ) HL L 27., 2010.1.30., 33. o.
( 8 ) HL L 67., 1989.3.10., 1. o.