2011.3.2. |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
L 57/54 |
A nemzetközi közjog értelmében jogi hatállyal kizárólag az ENSZ-EGB eredeti szövegei rendelkeznek. Ennek az előírásnak a státusa és hatálybalépésének időpontja az ENSZ-EGB TRANS/WP.29/343 sz. státusdokumentumának legutóbbi változatában ellenőrizhető a következő weboldalon:
http://www.unece.org/trans/main/wp29/wp29wgs/wp29gen/wp29fdocstts.html
Az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának (ENSZ-EGB) 100. számú előírása – Egységes rendelkezések járművek elektromos hajtórendszerük tekintetében történő jóváhagyásáról
Tartalmaz minden olyan szöveget, amely az alábbi időpontig érvényes volt:
01. módosítássorozat – hatálybalépés dátuma: 2010. december 4.
TARTALOMJEGYZÉK
ELŐÍRÁS
1. |
Alkalmazási kör |
2. |
Fogalommeghatározások |
3. |
Jóváhagyási kérelem |
4. |
Jóváhagyás |
5. |
Előírások és vizsgálatok |
6. |
A járműtípus típusjóváhagyásának módosítása és kiterjesztése |
7. |
A gyártás megfelelősége |
8. |
Szankciók nem megfelelő gyártás esetén |
9. |
A gyártás végleges leállítása |
10. |
A jóváhagyási vizsgálat elvégzéséért felelős műszaki szolgálatok és a jóváhagyó hatóságok neve és címe |
11. |
Átmeneti rendelkezések |
MELLÉKLETEK
1. melléklet – |
Értesítés |
2. melléklet – |
A jóváhagyási jelek elrendezése |
3. melléklet – |
Feszültség alatt álló részek közvetlen érintése elleni védelem |
4. melléklet – |
A szigetelési ellenállás mérési módszere |
5. melléklet – |
Visszajelzés a fedélzeti szigetelésiellenállás-figyelő rendszerek működéséről |
6. melléklet – |
A közúti járművek vagy rendszerek meghatározó jellemzői |
7. melléklet – |
A hajtóakkumulátor töltése alatt bekövetkező hidrogénkibocsátás meghatározása |
1. ALKALMAZÁSI KÖR
A következő előírások az alábbiakra alkalmazandó biztonsági követelményekre vonatkoznak: az M és az N kategóriájú, 25 km/h-t meghaladó legnagyobb tervezési sebességű, egy vagy több, árammal működő, a hálózathoz nem folyamatosan csatlakoztatott hajtómotorral felszerelt, közúti járművek elektromos hajtórendszere; valamint az elektromos hajtórendszer nagyfeszültségű sínjével galvanikus kapcsolatban lévő nagyfeszültségű alkatrészeik és rendszereik.
Ez az előírás a közúti járművek ütközés utáni biztonságára vonatkozó követelményekre nem terjed ki.
2. FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK
E rendelet alkalmazásában:
2.1. „menetkész üzemmód”: a jármű azon üzemmódja, amikor a gyorsító pedál megnyomására (vagy hasonló kezelőszerv működtetésére) vagy a fékrendszer kioldására az elektromos hajtórendszer a járművet mozgatja;
2.2. „elválasztó”: a feszültség alatt álló részek (bármely irányú) közvetlen érintésétől védő alkatrész;
2.3. „vezető csatlakozás”: az újratölthető energiatároló rendszer (RESS) töltése során a külső áramforráshoz kapcsolódó csatlakozók révén létrejövő csatlakoztatás;
2.4. „újratölthető energiatároló rendszer (RESS) töltésére szolgáló csatlakozórendszer”: a RESS külső áramforrásból való feltöltésére használt elektromos áramkör, amelybe a jármű főcsatlakozója is beletartozik;
2.5. „közvetlen érintkezés”: személyek feszültség alatt álló alkatrészekkel való érintkezése;
2.6. „testelőváz”: elektromosan összekötött vezető alkatrészekből álló egység, amelynek a potenciálja vonatkoztatási potenciálként szolgál;
2.7. „elektromos áramkör”: egymással összekötött, feszültség alatt álló alkatrészek, amelyeket úgy terveztek, hogy azokon a szokásos üzemi feltételek között elektromos áram haladjon át;
2.8. „elektromos energiaátalakító rendszer”: az elektromos meghajtás céljára elektromos energiát termelő és szolgáltató rendszer;
2.9. „elektromos hajtórendszer”: a hajtómotor(oka)t is magában foglaló elektromos áramkör, amely magában foglalhatja a RESS-t, az elektromosenergia-átalakító rendszert, az elektronikus áramátalakítókat, a hozzájuk tartozó kábelköteget és csatlakozókat, valamint a RESS töltésére szolgáló csatlakozórendszert;
2.10. „elektronikus áramátalakító”: elektromos energia szabályozását és/vagy átalakítását az elektromos meghajtás céljára lehetővé tevő készülék;
2.11. „burkolat”: a (bármely irányú) közvetlen érintéstől védő, a belső egységeket beburkoló alkatrész;
2.12. „szabadon álló vezető alkatrész”: az IPXXB védelmi fokozatra vonatkozó előírások betartásával megérinthető vezető alkatrész, amely azonban a szigetelés meghibásodása esetén elektromos feszültség alá kerülhet;
2.13. „külső áramforrás”: a járművön kívül található, váltó- vagy egyenáramú áramforrás;
2.14. „nagyfeszültségű”: valamely elektromos alkatrész vagy áramkör besorolása, amennyiben annak üzemi feszültsége 60 V-nál nagyobb, de legfeljebb 1 500 V feszültségű egyenáram, vagy 30 V-nál nagyobb, de legfeljebb 1 000 V feszültségű (effektív) váltakozó áram;
2.15. „Nagyfeszültségű sín”: az elektromos áramkör, amelybe beletartozik a nagy feszültségen működő RESS töltésére szolgáló csatlakozórendszer is;
2.16. „közvetett érintés”: személyek érintkezése szabadon álló vezető alkatrésszel;
2.17. „feszültség alatt álló alkatrész”: vezető alkatrész, amely rendeltetésszerű használat során elektromos feszültség alá kerül;
2.18. „csomagtér”: a járműben a csomagok elhelyezésére kialakított tér, amelyet a tető, a csomagtérfedél, a padló, az oldalfalak, valamint a hajtórendszert a feszültség alatt álló részekkel való közvetlen érintéstől védő elválasztó és burkolat határol, az utastértől pedig az elülső és a hátsó válaszfal választ el;
2.19. „fedélzeti szigetelésiellenállás-figyelő rendszer”: a nagyfeszültségű sín (sínek) és a testelőváz közötti szigetelési ellenállást nyomon követő berendezés;
2.20. „nyitott típusú hajtóakkumulátor”: vízzel újratöltendő, folyékony elektrolittal töltött akkumulátor, amely a légkörbe juttatott hidrogéngázt fejleszt;
2.21. „utastér”: a gépjárműben helyet foglalók számára fenntartott tér, amelyet a tető, a padló, az oldalfalak, az ajtók, az ablaküvegek, az elülső és a hátsó válaszfal, valamint a hajtórendszert a feszültség alatt álló részekkel való közvetlen érintéstől védő elválasztók és burkolat határolnak;
2.22. „védelmi fokozat”: a feszültség alatt álló részek szonda – pl. ízelt ujjutánzat (IPXXB) vagy próbahuzal (IPXXD), lásd 3. melléklet – általi érintése során az elválasztó/burkolat által nyújtott védelem;
2.23. „újratölthető energiatároló rendszer (RESS)”: az elektromos meghajtás céljára elektromos energiát termelő újratölthető energiatároló rendszer;
2.24. „áramkör-megszakító”: az a berendezés, amely az elektromos áramkör megszakítására szolgál a RESS, a tüzelőanyagcella-sorok stb. ellenőrzése vagy karbantartása során;
2.25. „szilárd szigetelő”: a vezetékrendszerek szigetelő bevonata, amely a feszültség alatt álló részeket fedi be és védi (bármely irányú) közvetlen érintkezéstől; továbbá a csatlakozók feszültség alatt álló részeit szigetelő bevonatok, illetve a szigetelésre szolgáló lakkok és festékek;
2.26. „járműtípus”: olyan járművek összessége, amelyek nem különböznek egymástól a következő – meghatározó – jellemzőik tekintetében:
a) |
az elektromos hajtórendszer és a galvanikus kapcsolatban lévő nagyfeszültségű sín beépítése; |
b) |
az elektromos hajtórendszer és a galvanikus kapcsolatban lévő nagyfeszültségű alkatrészek jellege és típusa; |
2.27. „üzemi feszültség”: a gyártó által megadott, az elektromos áramkörben fellépő legnagyobb effektív feszültség, amely nyitott áramkör esetén vagy a szokásos üzemi viszonyok között bármely vezetők között felléphet. Ha az elektromos áramkört galvanikus szigetelés osztja meg, az üzemi feszültséget minden megosztott áramkörre meg kell adni.
3. JÓVÁHAGYÁSI KÉRELEM
3.1. Valamely járműtípusnak az elektromos meghajtórendszerére vonatkozó különleges követelmények tekintetében történő jóváhagyására irányuló kérelmet a jármű gyártója vagy jogszerűen meghatalmazott képviselője nyújtja be.
3.2. A kérelemhez három példányban csatolni kell az alábbi dokumentumokat, és meg kell adni a következő adatokat:
3.2.1. |
A járműtípus elektromos meghajtórendszerének és az azzal galvanikus kapcsolatban lévő nagyfeszültségű sínnek a részletes leírása. |
3.3. Egy, a jóváhagyásra benyújtott járműtípust képviselő járművet át kell adni a jóváhagyási vizsgálat elvégzéséért felelős műszaki szolgálatnak.
3.4. Az illetékes hatóság a típusjóváhagyás megadása előtt ellenőrzi, hogy megtették-e a gyártás megfelelőségének hatékony ellenőrzését biztosító megfelelő intézkedéseket.
4. JÓVÁHAGYÁS
4.1. Ha az ezen előírás szerint jóváhagyásra benyújtott jármű megfelel az alábbi 5. szakaszban, valamint ezen előírás 3., 4., 5. és 7. mellékletében foglalt követelményeknek, akkor e járműtípust jóvá kell hagyni.
4.2. Mindegyik jóváhagyott típushoz jóváhagyási számot kell rendelni. Ennek első két számjegye a jóváhagyás időpontjában hatályos, az előírást lényeges műszaki tartalommal legutóbb módosító módosítássorozat száma (az előírás jelen formája esetében 01). Ugyanazon szerződő fél nem rendelheti ugyanazt a számot több járműtípushoz.
4.3. Egy járműtípusnak az ezen előírás szerinti jóváhagyásáról vagy a jóváhagyás elutasításáról, kiterjesztéséről, visszavonásáról, illetve a gyártás végleges leállításáról értesíteni kell a megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó feleket az ezen előírás 1. mellékletének megfelelő nyomtatványon.
4.4. Minden olyan járművön, amely megfelel az ezen előírás szerint jóváhagyott járműtípusnak, a jóváhagyási értesítésben megadott, könnyen hozzáférhető helyen jól látható módon fel kell tüntetni egy nemzetközi jóváhagyási jelet, amely a következőkből áll:
4.4.1. |
egy kör, benne az „E” betű és a jóváhagyó ország egyedi azonosító száma (1); |
4.4.2. |
ezen előírás száma, amelyet egy „R” betű, egy kötőjel és a jóváhagyási szám követ a 4.4.1. szakaszban előírt kör jobb oldalán. |
4.5. Ha a jármű megfelel egy olyan járműtípusnak, amelyet a megállapodáshoz mellékelt egy vagy több további előírás szerint ugyanabban az országban hagytak jóvá, amely ezen előírás alapján megadta a jóváhagyást, akkor a 4.4.1. szakaszban előírt jelet nem szükséges megismételni. Ebben az esetben az előírás és a jóváhagyás számát, valamint az összes olyan előírás kiegészítő jelét, amelyek szerint a jóváhagyást megadták ugyanabban az országban, amely ezen előírás szerint is megadta a jóváhagyást, a fenti 4.4.1. szakaszban előírt jel jobb oldalán egymás alatt kell feltüntetni.
4.6. A jóváhagyási jelnek jól olvashatónak és eltávolíthatatlannak kell lennie.
4.7. A jóváhagyási jelet a gyártó által a járműre szerelt adattáblán vagy annak közelében kell elhelyezni.
4.8. Ezen előírás 2. mellékletében példák találhatók a jóváhagyási jel elrendezésére.
5. ELŐÍRÁSOK ÉS VIZSGÁLATOK
5.1. Áramütés elleni védelem
Ezek az elektromos biztonsági követelmények a nagyfeszültségű sínekre vonatkoznak, amenynyiben azok nincsenek összekötve a külső nagyfeszültségű áramforrással.
5.1.1. Közvetlen érintés elleni védelem
A feszültség alatt álló részek közvetlen érintése elleni védelmére az 5.1.1.1. és az 5.1.1.2. szakaszban foglalt követelmények vonatkoznak. Az érintésvédelmet ellátó részeket (szilárd szigetelő, elválasztó, burkolat stb.) úgy kell kialakítani, hogy szerszám nélkül ne lehessen felnyitni, szétszerelni vagy eltávolítani azokat.
5.1.1.1. Az utas- vagy csomagtéren belül a feszültség alatt álló részek érintésvédelmét IPXXD védelmi fokozattal kell biztosítani.
5.1.1.2. Az utas- vagy csomagtéren kívül a feszültség alatt álló részek érintésvédelmét IPXXB védelmi fokozattal kell biztosítani.
5.1.1.3. Csatlakozók
A csatlakozók (ideértve a jármű főcsatlakozóját is) akkor teljesítik ezt a követelményt, ha:
a) |
megfelelnek mind az 5.1.1.1., mind az 5.1.1.2. szakaszban foglalt követelményeknek, amenynyiben szerszám használata nélkül le vannak választva; vagy |
b) |
a padló alatt helyezkednek el, és reteszelőberendezéssel rendelkeznek; vagy |
c) |
reteszelőberendezéssel rendelkeznek, és a csatlakozó szétválasztásához szerszámmal kell további alkatrészeket eltávolítani; vagy |
d) |
a csatlakozó szétválasztását követő 1 másodpercen belül a feszültség alatt álló részek feszültsége egyenáram esetében 60 V-ra, vagy az alá, illetve váltakozó áram esetében 30 V-ra, vagy az alá csökken. |
5.1.1.4. Áramkör-megszakító
A szerszám nélkül felnyitható, szétszerelhető vagy eltávolítható áramkör-megszakító esetében az IPXXB védelmi fokozat megfelelő, amennyiben a megszakítót szerszám nélkül nyitják fel, szerelik szét vagy távolítják el.
5.1.1.5. Jelölés
5.1.1.5.1. Az 1. ábrán látható jelet kell elhelyezni a RESS felületén, vagy annak közelében. A jel háttérszíne sárga, a körvonalak és a nyíl pedig fekete.
1. ábra
Nagyfeszültségű berendezés jelölése
5.1.1.5.2. A fenti jelet azokon a burkolatokon és elválasztókon is fel kell tüntetni, amelyek eltávolítása után nagyfeszültségű áramkörök feszültség alatt álló részei válnak hozzáférhetővé. Ez a rendelkezés opcionálisan a nagyfeszültségű sínek bármely csatlakozójára is alkalmazható, az alábbiakra azonban nem vonatkozik:
a) |
ahol az elválasztók és burkolatok fizikailag nem férhetők hozzá, nem nyithatók fel, illetve nem távolíthatók el kivéve, ha egyéb járműalkatrészeket szerszám használatával eltávolítottak; |
b) |
ahol az elválasztók vagy burkolatok a jármű padlózata alatt vannak elhelyezve. |
5.1.1.5.3. A nagyfeszültségű sínekre kötött, burkolat nélküli kábeleket narancssárga külső bevonattal kell azonosítani.
5.1.2. Közvetett érintés elleni védelem
5.1.2.1. A közvetett érintés okozta áramütést megelőzendő a szabadon álló vezető alkatrészeket, mint pl. a vezető elválasztót vagy burkolatot galvanikusan, testelővezetékkel, hegesztéssel vagy csavarokkal biztonságos módon rá kell kötni a testelővázra, hogy ne keletkezzenek veszélyes feszültségek.
5.1.2.2. A szabadon álló vezető alkatrészek és a testelőváz közötti ellenállás nem érheti el a 0,1 ohmot, amennyiben az áram erőssége legalább 0,2 amper.
Ez a követelmény teljesítettnek tekinthető, ha a galvanikus kapcsolat hegesztéssel jött létre.
5.1.2.3. Az olyan gépjárműveken, amelyek földelt külső áramforráshoz vezető csatlakozás révén kapcsolódnak, a testelőváz és a talaj galvanikus összeköttetését létrehozó eszközt kell alkalmazni.
Ennek az eszköznek már azt megelőzően földelnie kell a járművet, hogy azt külső feszültség alá helyezték volna, és a földelő kapcsolatnak mindaddig fenn kell állnia, amíg a jármű külső feszültség alatt van.
E követelmény teljesülése bemutatható a gyártó által megadott csatlakozó használatával vagy elemzés útján.
5.1.3. Szigetelési ellenállás
5.1.3.1. Különálló egyen- vagy váltakozó áramú sínekből álló elektromos meghajtórendszer
Ha a váltakozó áramú, illetve egyenáramú nagyfeszültségű síneket galvanikusan elkülönítik egymástól, a nagyfeszültségű sínek és a testelőváz közötti szigetelési ellenállás legalább 100 Ω/volt kell, hogy legyen az egyenáramú sín üzemi feszültsége alapján számolva, és legalább 500 Ω/volt kell, hogy legyen a váltakozó áramú sín üzemi feszültsége alapján számolva.
A mérést a 4. melléklet („A szigetelési ellenállás mérési módszere”) szerint kell végezni.
5.1.3.2. Egyen- és váltakozó áramú sínekből álló, kombinált elektromos meghajtórendszer
Ha a váltakozó áramú, illetve egyenáramú nagyfeszültségű síneket galvanikusan összekötik, a nagyfeszültségű sín és a testelőváz közötti szigetelési ellenállás legalább 500 Ω/volt kell, hogy legyen az üzemi feszültség alapján számolva.
Ha azonban az összes váltakozó áramú nagyfeszültségű sínt az alábbi berendezések valamelyike védi, a nagyfeszültségű sín és a testelőváz közötti szigetelési ellenállás legalább 100 Ω/volt kell, hogy legyen az üzemi feszültség alapján számolva:
a) |
az 5.1.1. szakaszban foglalt követelményeknek külön-külön is megfelelő szilárd szigetelők, elválasztók vagy burkolatok dupla vagy többszörös rétege, pl. kábelköteg; |
b) |
mechanikailag ellenálló, tartósságukat a jármű teljes élettartama alatt megőrző védőburkolatok, mint pl. motorház, elektronikus áramátalakító háza vagy csatlakozók. |
A nagyfeszültségű sín és a testelőváz közötti szigetelési ellenállás követelményének való megfelelést számítások, mérések vagy a kettő kombinációja útján lehet bemutatni.
A mérést a 4. melléklet („A szigetelési ellenállás mérési módszere”) szerint kell végezni.
5.1.3.3. Tüzelőanyag-cellával üzemelő járművek
Ha a legkisebb szigetelési ellenállásra vonatkozó követelményt nem lehet huzamosabb ideig betartani, az alábbi lehetőségek valamelyikével kell biztosítani a védelmet:
a) |
az 5.1.1. szakaszban foglalt követelményeknek külön-külön is megfelelő szilárd szigetelők, elválasztók vagy burkolatok dupla vagy többszörös rétege; |
b) |
fedélzeti szigetelésiellenállás-figyelő rendszer együtt a járművezető számára adott figyelmeztető jelzéssel, amennyiben a szigetelési ellenállás az előírt minimális érték alá esik. A RESS töltésére szolgáló csatlakozórendszer nagyfeszültségű sínje (amely a töltési folyamattól eltekintve nem kerül feszültség alá) és a testelőváz közötti szigetelési ellenállást nem kell figyelemmel kísérni. A fedélzeti szigetelésiellenállás-figyelő rendszer működéséről az 5. mellékletben leírt módon kell visszajelzést adni. |
5.1.3.4. A RESS töltésére szolgáló csatlakozórendszer szigetelési ellenállása
A leföldelt külső váltakozó áramú áramforrással vezetőképesen összekötött jármű-főcsatlakozó, valamint a RESS töltése alatt a jármű-főcsatlakozóval galvanikus kapcsolatban lévő elektromos áramkör tekintetében a nagyfeszültségű sín és a testelőváz közötti szigetelési ellenállásnak legalább 1 ΜΩ-nak kell lennie, ha a töltő csatlakozója nincs csatlakoztatva. A mérés során a hajtóakkumulátort le lehet választani az áramkörről.
5.2. Újratölthető energiatároló rendszer (RESS)
5.2.1. Túláram elleni védelem
A RESS túlhevülése nem megengedett.
Ha a RESS túláram miatt túlhevülhet, védőberendezéssel, pl. biztosítékokkal, áramkör-megszakítókkal vagy főkapcsolókkal kell felszerelni.
Ha a gyártó adatokat szolgáltat arról, hogy a túláram miatti túlhevülés elleni védelem védőberendezés nélkül is biztosított, ezt a követelményt nem szükséges alkalmazni.
5.2.2. Gázfelgyülemlés
Az esetleg hidrogéngázt termelő, nyitott típusú hajtóakkumulátor elhelyezésére szolgáló helyeket ventilátorral vagy szellőzőcsatornával kell ellátni a hidrogéngáz felgyülemlésének megelőzésére.
5.3. Üzembiztonság
A járművezető számára legalább egy rövid jelzést kell adni arról, ha a jármű menetkész üzemmódban van.
Ezt a rendelkezést nem kell alkalmazni, ha a jármű hajtóereje közvetlenül vagy közvetve belső égésű motorból származik.
A járművezetőnek a jármű elhagyásakor fény- vagy hangjelzést kell kapnia, ha a jármű még mindig menetkész üzemmódban van.
Ha a fedélzeti RESS-t a felhasználó kívülről tölteni képes, a jármű elmozdulása saját hajtórendszerének segítségével nem megengedett, mindaddig, míg a külső áramforrás csatlakozója a jármű-főcsatlakozóval fizikai összeköttetésben van.
E követelmény teljesülését a járműgyártó által megadott csatlakozó használatával kell bemutatni.
A menetirány-kapcsoló állása könnyen azonosítható kell, hogy legyen a járművezető számára.
5.4. A hidrogénkibocsátás meghatározása
5.4.1. Ezt a vizsgálatot minden olyan járművön el kell végezni, amely nyitott típusú hajtóakkumulátorral rendelkezik.
5.4.2. A vizsgálatot az ezen előírás 7. mellékletében leírt módszerrel kell elvégezni. A mintavételt és az elemzést az ott leírt módszerrel kell elvégezni. Más elemzési módszerek is jóváhagyhatók, ha bizonyított, hogy egyenértékű eredményt adnak.
5.4.3. Az üzemszerű töltési eljárás alatt – a 7. mellékletben megadott feltételek mellett – a hidrogénkibocsátásnak 5 óra alatt 125 grammnál, vagy t2 idő (h) alatt 25 × t2 grammnál kisebbnek kell lennie.
5.4.4. Beépített töltővel végzett feltöltés alatt jelentkező hiba esetén (feltételek a 7. mellékletben) a hidrogénkibocsátásnak 42 g alatt kell lennie. A beépített töltőnek ezenkívül ezt a hibát 30 percre kell korlátoznia.
5.4.5. Az akkumulátor töltéséhez kapcsolódó minden művelet vezérlésének automatikusnak kell lennie, beleértve a töltés leállítását is.
5.4.6. Ki kell zárni a töltés kézi vezérlésének lehetőségét.
5.4.7. Az üzemszerű hálózatra csatlakozás vagy az arról való lekapcsolás, áramkimaradás nem befolyásolhatja a töltés vezérlőrendszerét.
5.4.8. Súlyos töltési hibáról a járművezetőnek folyamatos jelzést kell kapnia. Súlyosnak az a hiba számít, amely későbbi töltésnél a beépített töltő hibás működését okozhatja.
5.4.9. A gyártónak a kezelési utasításban fel kell tüntetnie, hogy a jármű megfelel ezeknek a követelményeknek.
5.4.10. A járműtípus hidrogénkibocsátás tekintetében megadott jóváhagyása kiterjeszthető az azonos járműcsaládba tartozó más járműtípusokra is, a 7. melléklet 2. függelékében a járműcsaládra megadott meghatározással összhangban.
6. A JÁRMŰTÍPUS TÍPUSJÓVÁHAGYÁSÁNAK MÓDOSÍTÁSA ÉS KITERJESZTÉSE
6.1. A járműtípus minden módosításáról értesíteni kell a járműtípust jóváhagyó hatóságot. A hatóság ezt követően a következőképpen járhat el:
6.1.1. |
megállapítja, hogy a végrehajtott módosítások valószínűleg nem fejtenek ki jelentős mértékű káros hatást, és a jármű így is megfelel a követelményeknek, vagy |
6.1.2. |
új vizsgálati jegyzőkönyvet kér a vizsgálat elvégzéséért felelős műszaki szolgálattól. |
6.2. A jóváhagyás megerősítéséről vagy elutasításáról, a változások részletes leírásával együtt, a fenti 4.3. szakaszban említett eljárással értesíteni kell a megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó feleket.
6.3. A jóváhagyást kiterjesztő illetékes hatóság sorszámot rendel a kiterjesztéshez, és erről az ezen előírás 1. mellékletének megfelelő nyomtatványon értesíti az 1958. évi megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó feleket.
7. A GYÁRTÁS MEGFELELŐSÉGE
7.1. Az ezen előírás alapján jóváhagyott járműveket úgy kell gyártani, hogy megfeleljenek a jóváhagyott típusnak a fenti 5. szakaszban rögzített követelmények betartásával.
7.2. A 7.1. szakaszban előírtak teljesülésének ellenőrzése céljából megfelelő gyártásellenőrzést kell alkalmazni.
7.3. A jóváhagyás jogosultja feltétlenül:
7.3.1. |
biztosítja a járművek hatékony minőség-ellenőrzésére szolgáló eljárások meglétét; |
7.3.2. |
rendelkezik az egyes jóváhagyott típusok megfelelésének ellenőrzéséhez szükséges vizsgálati berendezéssel; |
7.3.3. |
biztosítja, hogy a vizsgálati eredményeket rögzítsék, és – a jóváhagyó hatósággal egyetértésben megállapítandó időszakban – a csatolt dokumentumok rendelkezésre álljanak; |
7.3.4. |
elemzi valamennyi vizsgálati módszer eredményeit, hogy ellenőrizze és biztosítsa a jármű jellemzőinek állandóságát, az ipari termelésben megengedhető tűrések figyelembevételével; |
7.3.5. |
biztosítja, hogy minden egyes járműtípuson legalább az ezen előírás 5. szakaszában előírt méréseket elvégezzék; |
7.3.6. |
gondoskodik arról, hogy ha egy adott vizsgálattípusnál a mintasorozat vagy a mintadarabok azt mutatják, hogy a gyártás nem megfelelő, akkor újabb mintavételt és vizsgálatot végezzenek. Ilyen esetben minden szükséges lépést meg kell tenni a gyártás megfelelőségének helyreállítása érdekében. |
7.4. A típusjóváhagyást megadó illetékes hatóság bármikor ellenőrizheti az egyes gyártóüzemekben alkalmazott megfelelőség-ellenőrzési módszereket.
7.4.1. A vizsgálati és gyártási adatokat minden ellenőrzéskor be kell mutatni a helyszíni ellenőrnek.
7.4.2. Az ellenőr véletlenszerűen mintát vehet, amelyet megvizsgálnak a gyártó laboratóriumában. A minták legkisebb száma a gyártó saját ellenőrzéseinek eredményei alapján határozható meg.
7.4.3. Ha a minőség nem tűnik kielégítőnek, vagy úgy tűnik, hogy a 7.4.2. szakasz szerint végrehajtott vizsgálatok hitelességét ellenőrizni kell, az ellenőr mintákat választ, hogy azokat a jóváhagyási vizsgálatot végző műszaki szolgálathoz küldjék.
7.4.4. Az illetékes hatóság az ebben az előírásban megállapított bármely vizsgálatot elvégezheti.
7.4.5. Az illetékes hatóság által végzett ellenőrzésekre általában évente kerül sor. Ha az ilyen helyszíni ellenőrzés nem kielégítő eredménnyel zárul, akkor az illetékes hatóság gondoskodik arról, hogy minden szükséges intézkedést megtegyenek a gyártás megfelelőségének minél gyorsabb helyreállítása érdekében.
8. SZANKCIÓK NEM MEGFELELŐ GYÁRTÁS ESETÉN
8.1. Az ezen előírás alapján egy adott járműtípusra megadott jóváhagyás visszavonható, ha nem teljesülnek a fenti 7. szakaszban előírt követelmények, illetve, ha a jármű vagy alkatrészei nem felelnek meg a fenti 7.3.5. szakaszban előírt vizsgálatokon.
8.2. Ha a megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó valamely szerződő fél visszavon egy előzőleg általa megadott jóváhagyást, akkor erről az ezen előírás 1. mellékletének megfelelő nyomtatványon haladéktalanul értesíti az ezen előírást alkalmazó többi szerződő felet.
9. A GYÁRTÁS VÉGLEGES LEÁLLÍTÁSA
Ha a jóváhagyás jogosultja véglegesen leállítja az ezen előírás szerint jóváhagyott járműtípus gyártását, akkor erről értesítenie kell a jóváhagyást megadó hatóságot. A hatóság az értesítés kézhezvétele után az ezen előírás 1. mellékletének megfelelő nyomtatványon értesíti erről az 1958. évi megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó szerződő feleket.
10. A JÓVÁHAGYÁSI VIZSGÁLATOK ELVÉGZÉSÉÉRT FELELŐS MŰSZAKI SZOLGÁLATOK ÉS A JÓVÁHAGYÓ HATÓSÁGOK NEVE ÉS CÍME
Az 1958. évi megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó szerződő felek megadják az Egyesült Nemzetek Titkárságának a jóváhagyási vizsgálat elvégzéséért felelős műszaki szolgálatok nevét és címét, valamint a jóváhagyásokat megadó, illetve a más országok által kiadott jóváhagyásokat, kiterjesztéseket, elutasításokat vagy visszavonásokat, vagy a gyártás végleges leállítását igazoló értesítéseket fogadó hatóságok nevét és címét.
11. ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK
11.1. A 01. módosítássorozat hatálybalépésének napjától az ezen előírást alkalmazó szerződő fél nem utasíthatja vissza a 01. módosítássorozattal módosított ezen előírás szerinti jóváhagyás megadását.
11.2. 24 hónappal a hatálybalépést követően az előírást alkalmazó szerződő felek csak akkor adhatják meg a jóváhagyást, ha a jóváhagyandó járműtípus megfelel az előírás 01. módosítássorozatban módosított követelményeinek.
11.3. Az előírást alkalmazó szerződő felek nem utasíthatják el az ezen előírás előző módosítássorozatai szerint megadott jóváhagyások kiterjesztését.
11.4. Az ezen előírást alkalmazó szerződő felek az ezen előírás korábbi módosítássorozatai szerinti követelményeknek megfelelő járműtípusokra továbbra is adnak jóváhagyást a 01. módosítássorozat hatálybalépését követő 24 hónap alatt.
11.5. A fenti átmeneti rendelkezésektől függetlenül azok a szerződő felek, akik ezt az előírást csak a legújabb módosítássorozat hatálybalépése napja után kezdik el alkalmazni, nem kötelesek elfogadni az olyan jóváhagyásokat, amelyeket ezen előírás valamely előző módosítássorozata szerint adtak meg.
(1) 1 – Németország, 2 – Franciaország, 3 – Olaszország, 4 – Hollandia, 5 – Svédország, 6 – Belgium, 7 – Magyarország, 8 – Cseh Köztársaság, 9 – Spanyolország, 10 – Szerbia, 11 – Egyesült Királyság, 12 – Ausztria, 13 – Luxemburg, 14 – Svájc, 15 (szabad), 16 – Norvégia, 17 – Finnország, 18 – Dánia, 19 – Románia, 20 – Lengyelország, 21 – Portugália, 22 – Orosz Föderáció, 23 – Görögország, 24 – Írország, 25 – Horvátország, 26 – Szlovénia, 27 – Szlovákia, 28 – Belarusz, 29 – Észtország, 30 (szabad), 31 – Bosznia és Hercegovina, 32 – Lettország, 33 (szabad), 34 – Bulgária, 35 (szabad), 36 – Litvánia, 37 – Törökország, 38 (szabad), 39 – Azerbajdzsán, 40 – Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, 41 (szabad), 42 – Európai Közösség (a jóváhagyást a tagállamok adják meg saját EGB-típus-jóváhagyási jelüket használva), 43 – Japán, 44 (szabad), 45 – Ausztrália, 46 – Ukrajna, 47 – Dél-Afrika, 48 – Új-Zéland, 49 – Ciprus, 50 – Málta, 51 – Koreai Köztársaság, 52 – Malajzia, 53 – Thaiföld, 54 és 55 (szabad), 56 – Montenegró, 57 (szabad) és 58 – Tunézia. A további számokat további országoknak jelölik ki, időrendi sorrendben aszerint, hogy a kerekes járművekre és az azokba szerelhető, illetve az azokon használható berendezésekre és tartozékokra vonatkozó egységes műszaki előírások elfogadásáról, valamint az ezen előírások alapján kibocsátott jóváhagyások kölcsönös elismerésének feltételeiről szóló megállapodást mikor ratifikálják, vagy ahhoz mikor csatlakoznak, és az így kijelölt számokat az Egyesült Nemzetek Főtitkára közli a megállapodásban részes szerződő felekkel.
2. MELLÉKLET
A JÓVÁHAGYÁSI JELEK ELRENDEZÉSE
A. MINTA
(Lásd ezen előírás 4.4. szakaszát)
B. MINTA
(Lásd ezen előírás 4.5. szakaszát)
(*1) Az utóbbi szám csak példaként szolgál.
3. MELLÉKLET
FESZÜLTSÉG ALATT ÁLLÓ ALKATRÉSZEK KÖZVETLEN ÉRINTÉSE ELLENI VÉDELEM
1. HOZZÁFÉRÉST VIZSGÁLÓ SZONDA
Az 1. táblázat tartalmazza azokat a hozzáférést vizsgáló szondákat, amelyekkel ellenőrzik a személyeknek a feszültség alatt álló alkatrészekhez való hozzáférés elleni védelmét.
2. A VIZSGÁLAT FELTÉTELEI
A hozzáférést vizsgáló szondát az 1. táblázatban előírt erővel be kell nyomni a burkolat nyílásaiba. Ha a szonda részben vagy teljesen behatol, akkor ki kell próbálni minden lehetséges helyzetét, de a ütközőfelület nem hatolhat át teljesen a nyíláson.
A belső elválasztók a burkolat részeinek tekintendők.
Szükség esetén egy alkalmas lámpával sorba kötött kisfeszültségű áramforrást (legalább 40 V, de legfeljebb 50 V) kell bekötni a szonda és az elválasztón, illetve a burkolaton belüli feszültség alatt álló alkatrészek közé.
Nagyfeszültségű berendezés feszültség alatt álló, mozgó részeinél is a próbalámpás módszert célszerű használni.
A belső mozgó alkatrészeket lassan mozgatni is lehet, ha ez megvalósítható.
3. ELFOGADÁSI FELTÉTELEK
A hozzáférést vizsgáló szonda nem érhet hozzá feszültség alatt álló alkatrészhez.
Ha ezt a követelményt a szonda és a feszültség alatt álló részek próbalámpás vizsgálatával ellenőrzik, a lámpa nem világíthat.
Az IPXXB vizsgálatban az ízelt ujjutánzat 80 mm-es hosszban behatolhat, de az ütközőfelülete (50 mm × 20 mm) nem mehet át a nyíláson. A kinyújtott állásból kiindulva a ízelt ujjutánzat mindkét ujjpercét egymás után be kell hajlítani a szomszédos ujjperc tengelyéhez viszonyítva 90°-ig, és minden lehetséges helyzetét ki kell próbálni.
Az IPXXD vizsgálatban a hozzáférést vizsgáló szonda teljes hosszában behatolhat, de az ütközőfelület nem hatolhat át teljesen a nyíláson.
1. táblázat
Hozzáférést vizsgáló szondák a veszélyes részek személyek általi érintése elleni védelem ellenőrzéséhez
1. ábra
Ízelt ujjutánzat
Anyag: fém, eltérő rendelkezés hiányában
Hosszméretek mm-ben
Mérettűrések (ha nincs külön tűrés megadva):
a) |
szögeknél: 0/– 10° |
b) |
hosszméreteknél: 25 mm-ig: 0/– 0,05 mm, 25 mm felett: ± 0,2 mm |
Mindkét ízületnek képesnek kell lennie ugyanabban a síkban és ugyanabban az irányban 90°-os szögben hajolnia, 0-tól + 10°-os tűréssel.
4. MELLÉKLET
A SZIGETELÉSI ELLENÁLLÁS MÉRÉSI MÓDSZERE
1. ÁLTALÁNOS TUDNIVALÓK
A jármű nagyfeszültségű sínjeinek szigetelési ellenállását méréssel vagy – a nagyfeszültségű sín egyes részeinek vagy összetevőinek mért értékeit felhasználó – számítással kell meghatározni (a továbbiakban: osztott mérés).
2. MÉRÉSI MÓDSZER
A szigetelési ellenállás mérését a 2.1. és 2.2. szakaszban felsorolt módszerek legmegfelelőbbikével kell elvégezni, a feszültség alatt álló részek elektromos töltésének vagy a szigetelési ellenállásnak stb. függvényében.
A mérendő áramkör kiterjedését előre meg kell határozni, kapcsolási rajzok stb. segítségével.
A szigetelési ellenállás méréséhez szükséges módosítások, mint pl. a fedél eltávolítása annak érdekében, hogy a feszültség alatt álló részek hozzáférhetők legyenek, mérővonalak húzása, szoftvermódosítások stb. megengedettek.
Ha a mért értékek nem maradnak stabil szinten a fedélzeti szigetelésiellenállás-figyelő rendszer stb. működése alatt, a mérés elvégzéséhez szükséges módosításokat, mint pl. az érintett berendezés kikapcsolása vagy eltávolítása, el lehet végezni. A berendezés eltávolítása esetén rajzok stb. segítségével igazolni kell, hogy a feszültség alatt álló részek és a testelőváz közötti szigetelési ellenállás nem fog változni.
Mivel ennek megerősítése a nagyfeszültségű áramkörön végzett közvetlen beavatkozásokat igényel, roppant körültekintőnek kell lenni a rövidzárlatok, áramütések stb. megelőzése érdekében.
2.1. Mérési módszer a járművön kívüli forrásból származó egyenfeszültség felhasználásával
2.1.1. Mérőműszer
Olyan szigetelésiellenállás-mérő műszert kell használni, amely a nagyfeszültségű sín üzemi feszültségét meghaladó egyenáramú feszültségen képes működni.
2.1.2. Mérési módszer
A feszültség alatt álló részek és a testelőváz közé csatlakoztatni kell a szigetelésiellenállás-mérő műszert. Ezt követően meg kell mérni a szigetelési ellenállást a nagyfeszültségű sín üzemi feszültségének legalább 50 %-át kitevő egyenfeszültség alkalmazásával.
Ha egy galvanikus kapcsolatban lévő áramkörben a rendszernek több feszültségtartománya van (pl. egy feszültségnövelő átalakítónak köszönhetően), és egyes összetevői nem bírják el a teljes áramkör üzemi feszültségét, az ezen összetevők és a testelőváz közötti szigetelési ellenállást külön-külön is meg lehet mérni: a saját üzemi feszültségük legalább felével úgy, hogy az említett összetevők le vannak választva az áramkörről.
2.2. A jármű saját RESS-ét egyenfeszültség-forrásként felhasználó mérési módszer
2.2.1. A vizsgált járműre vonatkozó körülmények
A nagyfeszültségű sínt a jármű saját RESS-éből és/vagy energiaátalakító rendszeréből kell feszültség alá helyezni. A RESS és/vagy energiaátalakító rendszer feszültségszintje a vizsgálat ideje alatt végig el kell, hogy érje legalább a járműgyártó által megadott névleges üzemi feszültséget.
2.2.2. Mérőműszer
A vizsgálatra egyenáramú, legalább 10 ΜΩ belső ellenállású feszültségmérő műszer alkalmazható.
2.2.3. Mérési módszer
2.2.3.1. Első lépés
Mérjük meg a nagyfeszültségű sín feszültségét (Vb) az 1. ábra szerint, és jegyezzük fel. A Vb érték legyen nagyobb vagy egyenlő, mint a RESS és/vagy az energiaátalakító rendszer a gyártó által megadott, névleges üzemi feszültsége.
1. ábra
Vb, V1 és V2 mérése
2.2.3.2. Második lépés
Mérjük meg a nagyfeszültségű sín negatív pólusa és a testelőváz közötti feszültséget (V1) az 1. ábra szerint, és jegyezzük fel.
2.2.3.3. Harmadik lépés
Mérjük meg a nagyfeszültségű sín pozitív pólusa és a testelőváz közötti feszültséget (V2) az 1. ábra szerint, és jegyezzük fel.
2.2.3.4. Negyedik lépés
Ha V1 nagyobb mint V2, kapcsoljunk egy ismert értékű ellenállást (R0) a nagyfeszültségű sín negatív pólusa és a testelőváz közé. Ha az R0-t az áramkörbe illesztettük, mérjük meg a nagyfeszültségű sín negatív pólusa és a testelőváz közötti feszültséget (V1’) a 2. ábra szerint, és jegyezzük fel.
Az elektromos ellenállást (Ri) a következő képlet segítségével számoljuk ki:
Ri = Ro * (Vb / V1’ – Vb / V1) vagy Ri = Ro * Vb * (1 / V1’ – 1 / V1)
2. ábra
V1’ mérése
Ha V2 nagyobb mint V1, kapcsoljunk egy ismert értékű ellenállást (R0) a nagyfeszültségű sín pozitív pólusa és a testelőváz közé. Ha az R0-t az áramkörbe illesztettük, mérjük meg a nagyfeszültségű sín pozitív pólusa és a testelőváz közötti feszültséget (V2’) a 3. ábra szerint, és jegyezzük fel. Az elektromos ellenállás (Ri) az alábbi képlet segítségével (az elektromos szigetelési ellenállás értékét [Ω] a nagyfeszültségű sín névleges üzemi feszültségével [V] elosztva) számolható.
Az elektromos ellenállás (Ri) kiszámítása:
Ri = Ro * (Vb / V2’ – Vb / V2) vagy Ri = Ro * Vb * (1 / V2’ – 1 / V2)
3. ábra
V2’ mérése
2.2.3.5. Ötödik lépés
A szigetelési ellenállás értékét (mértékegysége Ω/V) úgy kapjuk, hogy az Ri elektromos szigetelés értékét (Ω) elosztjuk a nagyfeszültségű sín üzemi feszültségével (V).
1. megjegyzés: |
R0, az ismert ellenállás (Ω) értéke legyen megközelítőleg a megkívánt legkisebb szigetelési ellenállásnak (Ω/V) és a jármű üzemi feszültségének (V) szorzata (a megengedett eltérés ± 20 %). Nem szükséges, hogy az R0 értéke a szorzatnak pontosan megfeleljen, mivel a képletek bármely R0-ra érvényesek. A megadott tartományba eső R0 jó felbontást eredményez a feszültségmérések során. |
5. MELLÉKLET
VISSZAJELZÉS A FEDÉLZETI SZIGETELÉSIELLENÁLLÁS-FIGYELŐ RENDSZEREK MŰKÖDÉSÉRŐL
A fedélzeti szigetelésiellenállás-figyelő rendszer működéséről a következőképp kell visszajelzést adni:
Illesszünk be egy olyan ellenállást az áramkörbe, amely nem csökkenti a vizsgált kapocs és a testelőváz közötti szigetelési ellenállást a szigetelési ellenállás legkisebb előírt értéke alá. A figyelmeztető jelzésnek be kell kapcsolódnia.
6. MELLÉKLET
A KÖZÚTI JÁRMŰVEK VAGY RENDSZEREK MEGHATÁROZÓ JELLEMZŐI
1. ÁLTALÁNOS HELYZET
1.1. |
Gyártmány (a gyártó cég neve): … |
1.2. |
Típus: … |
1.3. |
A jármű kategóriája: … |
1.4. |
Kereskedelmi név vagy nevek, ha vannak: … |
1.5. |
A gyártó neve és címe: … |
1.6. |
Adott esetben a gyártó képviselőjének neve és címe: … |
1.7. |
A jármű rajza és/vagy fényképe: … |
2. ELEKTROMOS MOTOR (HAJTÓMOTOR)
2.1. |
Típus (tekercselés, gerjesztés): … |
2.2. |
Legnagyobb óránkénti teljesítmény (kW): … |
3. AKKUMULÁTOR (HA A RESS AKKUMULÁTOR)
3.1. |
Az akkumulátor márkaneve és védjegye: … |
3.2. |
Az alkalmazott elektrokémiai cellák összes típusának jelölése: … |
3.3. |
Névleges feszültség (V): … |
3.4. |
Az akkumulátorcellák száma: … |
3.5. |
A gázreakció aránya (százalékban): … |
3.6. |
Akkumulátormodul/-telep szellőzésének típusa: … |
3.7. |
A hűtőrendszer típusa (ha van): … |
3.8. |
Kapacitás (Ah): … |
4. TÜZELŐANYAG-CELLA (HA VAN)
4.1. |
Az tüzelőanyag-cella márkaneve és védjegye: … |
4.2. |
Az tüzelőanyag-cella típusa: … |
4.3. |
Névleges feszültség (V): … |
4.4. |
Cellák száma: … |
4.5. |
A hűtőrendszer típusa (ha van): … |
4.6. |
Legnagyobb teljesítmény (kW): … |
5. BIZTOSÍTÉK ÉS/VAGY ÁRAMKÖR-MEGSZAKÍTÓ
5.1. |
Típus: … |
5.2. |
Működési tartomány diagramja: … |
6. ERŐÁTVITELI KÁBELKÖTEG
6.1. |
Típus: … |
7. ÁRAMÜTÉS ELLENI VÉDELEM
7.1. |
A védelmi elv leírása: … |
8. TOVÁBBI ADATOK
8.1. |
Az áramkör elemei beépítésének rövid leírása vagy az ezek beépítését bemutató rajzok vagy fényképek: … |
8.2. |
Az áramkör összes elektromos funkciójának vázlatos rajza: … |
8.3. |
Üzemi feszültség (V): … |
7. MELLÉKLET
A HAJTÓAKKUMULÁTOR TÖLTÉSE ALATT BEKÖVETKEZŐ HIDROGÉNKIBOCSÁTÁS MEGHATÁROZÁSA
1. BEVEZETÉS
Ez a melléklet írja le valamennyi közúti jármű hajtóakkumulátorának töltése alatti hidrogénkibocsátásnak az ezen előírás 5.4. szakasza szerinti meghatározására szolgáló eljárást.
2. A VIZSGÁLAT LEÍRÁSA
A hidrogénkibocsátás vizsgálata (7.1. ábra) a hajtóakkumulátor beépített töltővel történő töltése miatti hidrogénkibocsátása meghatározása miatt szükséges. A vizsgálat lépései:
a) |
a jármű előkészítése; |
b) |
a hajtóakkumulátor kisütése; |
c) |
az üzemszerű töltés alatti hidrogénkibocsátás meghatározása; |
d) |
a hidrogénkibocsátás meghatározása meghibásodott beépített töltővel való töltés alatt. |
3. JÁRMŰ
3.1. A járműnek jó műszaki állapotban kell lennie, és azzal a vizsgálat előtti hét napban 300 km-t meg kell tenni. E hét nap alatt a járműben annak a hajtóakkumulátornak kell lennie, amely hidrogénkibocsátása vizsgálatra kerül.
3.2. Ha ezt az akkumulátort a környezeti hőmérsékletnél nagyobb hőmérsékleten használják, akkor az üzemeltetőnek a gyártó előírásait követve gondoskodnia kell arról, hogy a hajtóakkumulátor a szokásos üzemi tartományban legyen.
A gyártó képviselőjének kérésre igazolnia kell, hogy a hajtóakkumulátor hőmérsékletszabályozó rendszere nem sérült, és kapacitáshibát sem mutat.
7.1. ábra
A hidrogénkibocsátás meghatározása a hajtóakkumulátor töltése alatt
12–36 h
12–36 h
KEZDÉS
A jármű előkészítése
(szükség esetén)
A hajtóakkumulátor kisütése
Környezeti hőmérséklet: 293–303 K
Pihentetés
Hidrogénkibocsátási vizsgálat üzemszerű töltés alatt
A hajtóakkumulátor kisütése
Környezeti hőmérséklet: 293–303 K
Pihentetés
Hidrogénkibocsátási vizsgálat a beépített töltő meghibásodása alatt
Környezeti hőmérséklet: 293 K ± 2 K
VÉGE
legfeljebb 7 nap
legfeljebb 15 perc
legfeljebb 2 perccel a hálózatra való csatlakoztatás után
legfeljebb 7 nap
legfeljebb 15 perc
legfeljebb 2 perccel a hálózatra való csatlakoztatás után
4. HIDROGÉNKIBOCSÁTÁS VIZSGÁLATÁHOZ HASZNÁLT BERENDEZÉSEK
4.1. Fékpad
A fékpadnak meg kell felelnie a 05. módosítássorozattal módosított 83. sz. előírásnak.
4.2. Mérőkamra hidrogénkibocsátás méréséhez
A hidrogénkibocsátást mérő kamrának olyan légmentesen zárt kamrának kell lennie, amelyben a jármű elhelyezkedhet a vizsgálat alatt. A járműnek minden oldalról megközelíthetőnek kell lennie úgy, hogy eközben a mérőkamra e melléklet 1. függelékében rögzítetteknek megfelelően légmentesen zárt. A mérőkamra belső felülete nem eresztheti át a hidrogént, és nem léphet reakcióba vele. A hőmérsékletszabályozó rendszernek képesnek kell lennie úgy szabályozni a mérőkamra belső léghőmérsékletét, hogy az a vizsgálat alatt mindvégig ± 2 K tűréssel az előírt értéken legyen.
A mérőkamrán belüli hidrogénkibocsátás következtében fellépő térfogatváltozások kezeléséhez vagy változó térfogatú, vagy egy további vizsgálati berendezést kell használni. A változó térfogatú mérőkamra kitágul és összehúzódik a mérőkamrában történő hidrogénkibocsátás hatására. A belső térfogatváltozás kezelésének egyik lehetséges eszköze mozgófalak használata, a másik pedig harmonikák alkalmazása, amelyekben a külső atmoszférával kapcsolatban álló gázzáró zsákok tágulnak ki és húzódnak össze, hogy felvegyék a mérőkamra belső nyomásváltozásait. A térfogatváltozás kezelésére alkalmazott megoldás nem ronthatja a mérőkamrának az e melléklet 1. függelékében meghatározott integritását.
Bármelyik térfogat-szabályozási megoldást alkalmazzák is, a kamra belső nyomása nem térhet el ± 5 hPa-nál nagyobb mértékben a légköri nyomástól.
A kamra kialakítása olyan kell, hogy legyen, hogy állandó térfogatra is be lehessen állítani. Az állítható térfogatú mérőkamrának tudnia kell kezelni a „névleges térfogatától” való eltéréseket (lásd a 7. melléklet 1. függelékének 2.1.1. szakaszát), figyelembe véve a vizsgálat alatti hidrogénkibocsátást.
4.3. Elemzőrendszerek
4.3.1. Hidrogénelemző
4.3.1.1. |
A mérőkamrán belüli atmoszférát elektrokémiai detektort használó hidrogénelemzővel vagy hővezető-képességen alapuló detektort használó kromatográffal kell elemezni. A gázmintát az egyik oldalfal középső pontjából vagy a kamra tetejéről kell venni, és minden mellékáramot vissza kell vezetni a kamrába, lehetőleg közvetlenül a keverő ventilátor mellett az áramlás irányába eső pontban. |
4.3.1.2. |
A hidrogénelemző válaszidejének a végérték 90 százalékára 10 másodpercnél rövidebbnek kell lennie. A stabilitásnak 15 percen keresztül mérve, minden üzemi tartományban, a nullapontnál jobbnak kell lennie a teljes skála értékének 2 %-a, továbbá a teljes skála 80 %-án jobbnak kell lennie, mint a teljes skála értékének ± 20 %-a. |
4.3.1.3. |
Az elemzőre vonatkozó, szórásban kifejezett ismételhetőségnek a nullapontnál jobbnak kell lennie, mint a teljes skála 1 %-a, a teljes skála 80 %-án pedig jobbnak kell lennie, mint a teljes skála ± 20 %-a. |
4.3.1.4. |
Az elemző üzemi tartományait úgy kell kiválasztani, hogy az a legpontosabb eredményeket adja a mérés, a kalibrálás és a szivárgás-ellenőrzési eljárások során. |
4.3.2. A hidrogénelemző adatrögzítő rendszere
A hidrogénelemzőt olyan adatrögzítő készülékkel kell felszerelni, amely legalább egyperces gyakorisággal rögzíti az elektromos kimenő jeleket. Az adatrögzítő rendszer üzemi jellemzőinek legalább egyenértékűnek kell lenniük a rögzített jelekével, és a rendszernek biztosítania kell a jelek állandó rögzítését. Az adatrögzítő rendszernek világosan jeleznie kell az üzemszerű töltés alatti mérés, illetve a hibás töltés alatti mérés kezdetét és végét.
4.4. A hőmérséklet feljegyzése
4.4.1. A kamra hőmérsékletét hőmérsékletérzékelők segítségével két ponton kell regisztrálni úgy, hogy az érzékelők bekötése átlagértéket eredményezzen. A mérési pontoknak a mérőkamrában az oldalfalak függőleges középvonalától mintegy 0,1 méterre kell lenniük, 0,9 ± 0,2 m magasságban.
4.4.2. Az akkumulátormodulok hőmérsékletét érzékelőkkel kell feljegyezni.
4.4.3. A hőmérsékleteket a hidrogénkibocsátási mérés alatt mindvégig legalább egyperces gyakorisággal fel kell jegyezni.
4.4.4. A hőmérsékletet regisztráló rendszer pontosságának a ± 1,0 K-en belül, felbontóképességének pedig ± 0,1 K-nek kell lennie.
4.4.5. A rögzítő- vagy adatfeldolgozó rendszer időbeli felbontóképességének ± 15 másodpercnek kell lennie.
4.5. A nyomás feljegyzése
4.5.1. A mérőhely légköri nyomása és a mérőkamra belső nyomása közötti Δp nyomáskülönbséget a hidrogénkibocsátási vizsgálat alatt mindvégig legalább egyperces gyakorisággal fel kell jegyezni.
4.5.2. A nyomást regisztráló rendszer pontosságának ± 2 hPa-on belül, felbontóképességének pedig ± 0,2 hPa-nak kell lennie.
4.5.3. A rögzítő- vagy adatfeldolgozó rendszer időbeli felbontóképességének ± 15 másodpercnek kell lennie.
4.6. A feszültség és áramerősség értékeinek rögzítése
4.6.1. A beépített töltő feszültségét és áramerősségét (akkumulátor) a hidrogénkibocsátási vizsgálat alatt mindvégig legalább egyperces gyakorisággal fel kell jegyezni.
4.6.2. A feszültséget regisztráló rendszer pontosságának 1 V-on belül, felbontóképességének pedig ± 0,1 V-nak kell lennie.
4.6.3. Az áramerősséget regisztráló rendszer pontosságának ± 0,5 A-en belül, a felbontóképességének pedig ± 0,05 A-nak kell lennie.
4.6.4. A rögzítő- vagy adatfeldolgozó rendszer időbeli felbontóképességének ± 15 másodpercnek kell lennie.
4.7. Ventilátorok
A kamrát egy vagy több, 0,1–0,5 m3/s szállítókapacitású ventilátorral vagy fúvóval kell felszerelni a mérőkamra atmoszférájának alapos átkeverése céljából. A mérések alatt a mérőkamrában homogén hőmérsékletet és hidrogénkoncentrációt kell elérni. A mérőkamrában lévő járművet nem érheti közvetlen légáram a ventilátortól vagy fúvótól.
4.8. Gázok
4.8.1. A következő tiszta gázokat kell szükség esetén rendelkezésre bocsátani kalibráláshoz és üzemeltetéshez:
a) |
tisztított szintetikus levegő (tisztaság: < 1 ppm C1 ekvivalens; < 1 ppm CO; < 400 ppm CO2; < 0,1 ppm NO); oxigéntartalom 18 és 21 térfogatszázalék között; |
b) |
hidrogén (H2), legalább 99,5 százalékos tisztaságú. |
4.8.2. A kalibráló gázok hidrogén (H2) és tisztított szintetikus levegő keverékéből állnak. A kalibráló gáz tényleges koncentrációjának ± 2 százalék tűréssel a névleges értéknek kell lennie. Gázmegosztó használata esetén a hígított gázok koncentrációjának ± 2 százalék tűréssel a névleges értéknek kell lennie. Az 1. függelékben meghatározott koncentrációk is előállíthatók gázmegosztóval, hígító gázként szintetikus levegőt használva.
5. A VIZSGÁLAT MENETE
A vizsgálat a következő öt lépésből áll:
a) |
a jármű előkészítése; |
b) |
a hajtóakkumulátor kisütése; |
c) |
az üzemszerű töltés alatti hidrogénkibocsátás meghatározása; |
d) |
a hajtóakkumulátor kisütése; |
e) |
meghibásodott beépített töltővel való töltés alatti hidrogénkibocsátás meghatározása. |
Ha a járművet két lépés között mozgatni kell, akkor oda kell tolni a következő mérőhelyhez.
5.1. A jármű előkészítése
Ellenőrizni kell a hajtóakkumulátor állapotát, hogy a jármű valóban megtett-e legalább 300 km-t a mérést megelőző hét napban. Ez alatt a hét nap alatt a járműben annak a hajtóakkumulátornak kell lennie, amelynek hidrogénkibocsátását vizsgálni fogjuk. Ha ezt nem lehet megállapítani, akkor a következő eljárást kell alkalmazni:
5.1.1. Kisütés és az akkumulátor kiindulási töltése
Az eljárás a jármű hajtóakkumulátorának kisütésével kezdődik úgy, hogy a járművet vizsgálópályán vagy fékpadon harminc percig a legnagyobb sebessége 70 ± 5 százalékának megfelelő állandó sebességgel járatják.
Kisütés leállítása:
a) |
amikor a jármű már nem képes a harminc percen keresztül tartott legnagyobb sebesség 65 százalékával menni; vagy |
b) |
amikor a járművezető a jármű megállítására kap jelzést a járműbe szokásosan beépített műszertől; vagy |
c) |
miután megtett 100 km-t. |
5.1.2. Az akkumulátor kiindulási töltése
A töltést
a) |
a beépített töltővel; |
b) |
293 K és 303 K közötti környezeti hőmérsékleten kell elvégezni. |
A művelet során semmilyen külső töltő nem használható.
A hajtóakkumulátor töltésének végét meghatározó feltételeknek azonosaknak kell lenniük azokkal, amelyek alapján a beépített töltő automatikusan leállítja a töltést.
Ez a művelet magában foglal minden olyan speciális töltéstípust, amely automatikusan vagy kézzel indítható, mint például a kiegyenlítő töltés vagy a feljavító töltés.
5.1.3. Az 5.1.1–5.1.2. szakaszban leírt eljárást kétszer meg kell ismételni.
5.2. Az akkumulátor kisütése
A hajtóakkumulátor kisütése vizsgálópályán vagy fékpadon történik úgy, hogy a járművet a harminc percen keresztül tartott legnagyobb sebességének 70 ± 5 százalékának megfelelő állandó sebességgel járatják.
A kisütést le kell állítani
a) |
amikor a járművezető a jármű megállítására kap jelzést a járműbe szokásosan beépített műszertől; vagy |
b) |
amikor a jármű legnagyobb sebessége kisebb mint 20 km/h. |
5.3. Pihentetés
Az akkumulátornak az 5.2. szakasz szerint elvégzett kisütése után 15 percen belül a járművet le kell állítani a pihentető területen. A járművet a hajtóakkumulátor kisütésének vége és az üzemszerű töltés alatti hidrogénkibocsátás mérésének megkezdése között legalább 12 órára és legfeljebb 36 órára leállítják. Ez alatt az idő alatt a jármű környezeti hőmérsékletének 293 ± 2 K-nak kell lennie.
5.4. Az üzemszerű töltés alatti hidrogénkibocsátás vizsgálata
5.4.1. A pihentetés befejezése előtt a mérőkamrát több percen keresztül át kell szellőztetni, hogy stabilizálódjon a hidrogén háttér-koncentrációja. Erre az időre a kamra levegőjének átkeverésére használt ventilátort (ventilátorokat) is be kell kapcsolni.
5.4.2. Közvetlenül a vizsgálat előtt be kell állítani a hidrogénelemző nullapontját és mérési tartományát.
5.4.3. A pihentetés végén a vizsgált járművet, leállított motorral és az ablakokat és a csomagtartót kinyitva, át kell vinni a mérőkamrába.
5.4.4. A járművet csatlakoztatni kell a hálózathoz. Az akkumulátort el kell kezdeni tölteni a lenti 5.4.7. szakasz szerinti üzemszerű töltési eljárással.
5.4.5. Az üzemszerű töltési művelet megindulásától számított két percen belül légmentesen le kell zárni a mérőkamra ajtajait.
5.4.6. Az üzemszerű töltés alatti hidrogénkibocsátás vizsgálati ideje a kamra lezárásával kezdődik. Meg kell mérni a hidrogénkoncentrációt, a hőmérsékletet és a légköri nyomást, és ezek adják meg a kiindulási CH2i, Ti és Pi értékeket az üzemszerű töltés alatti vizsgálathoz.
Ezeket az adatokat kell felhasználni a hidrogénkibocsátás kiszámításához (6. szakasz). Az üzemszerű töltési művelet alatt a mérőkamrában a T környezeti hőmérséklet legalább 291 K és legfeljebb 295 K lehet.
5.4.7. Az üzemszerű töltés folyamata
Az üzemszerű töltés beépített töltővel történik, és a következő lépésekből áll:
a) |
töltés állandó teljesítménnyel t1 időn keresztül; |
b) |
túltöltés állandó árammal t2 időn keresztül. A túltöltés áramerősségét a gyártó határozza meg, az áramerősségnek meg kell felelnie a kiegyenlítő töltésnél alkalmazott áramerősségnek. |
A hajtóakkumulátor töltésének végét meghatározó feltételnek azonosnak kell lennie azzal, amely alapján a beépített töltő automatikusan leállítja a töltést t1 + t2 időnél. Ez a töltési idő legfeljebb t1 + 5 óra lehet, még akkor is, ha a járművezető egyértelmű jelzést kap a szokásos beépített műszertől, hogy az akkumulátor még nem töltődött fel teljesen.
5.4.8. Közvetlenül a vizsgálat befejezése előtt be kell állítani a hidrogénelemző nullapontját és mérési tartományát.
5.4.9. A mintavételi idő vége t1 + t2 vagy t1 + 5 óra a kiindulási mintavétel 5.4.6. szakasz szerinti megkezdése után. Az eltelt időt fel kell jegyezni. Mérni kell a hidrogénkoncentrációt, a hőmérsékletet és a légköri nyomást, és ezek adják meg az üzemszerű töltés alatti mérés CH2f, Tf és Pf végértékeit, amelyeket a 6. szakasz számításai használnak.
5.5. Meghibásodott beépített töltővel való töltés alatti hidrogénkibocsátás mérése
5.5.1. Az előző vizsgálat befejezése után legfeljebb hét napon belül el kell kezdeni a műveletet a jármű hajtóakkumulátorának 5.2. szakasz szerinti kisütésével.
5.5.2. Az 5.3. szakasz lépéseit meg kell ismételni.
5.5.3. A pihentetés befejezése előtt a mérőkamrát több percen keresztül át kell szellőztetni, hogy stabilizálódjon a hidrogén háttér-koncentrációja. Erre az időre a kamra levegőjének átkeverésére használt ventilátort (ventilátorokat) is be kell kapcsolni.
5.5.4. Közvetlenül a vizsgálat előtt be kell állítani a hidrogénelemző nullapontját és mérési tartományát.
5.5.5. A pihentetés végén a vizsgált járművet, leállított motorral és az ablakokat és a csomagtartót kinyitva, át kell vinni a mérőkamrába.
5.5.6. A járművet csatlakoztatni kell a hálózathoz. Az akkumulátort el kell kezdeni tölteni az alábbi 5.5.9. szakasz szerinti meghibásodásos töltési eljárással.
5.5.7. A meghibásodásos töltési művelet megindulásától számított két percen belül légmentesen le kell zárni a mérőkamra ajtajait.
5.5.8. A meghibásodásos töltés alatti hidrogénkibocsátás vizsgálati ideje a kamra lezárásával kezdődik. Meg kell mérni a hidrogénkoncentrációt, a hőmérsékletet és a légköri nyomást, és ezek adják meg a kiindulási CH2i, Ti és Pi értékeket a meghibásodásos töltés alatti méréshez.
Ezeket az adatokat kell felhasználni a hidrogénkibocsátás kiszámításához (6. szakasz). A meghibásodásos töltési művelet alatt a mérőkamrában a T környezeti hőmérséklet legalább 291 K és legfeljebb 295 K lehet.
5.5.9. A meghibásodásos töltés folyamata
A meghibásodásos töltés beépített töltővel történik, és a következő lépésekből áll:
a) |
töltés állandó teljesítménnyel t1 időn keresztül; |
b) |
töltés a legnagyobb áramerősséggel 30 percen keresztül. Ebben a szakaszban a beépített töltőt blokkolni kell a legnagyobb áramerősségen. |
5.5.10. Közvetlenül a vizsgálat befejezése előtt be kell állítani a hidrogénelemző nullapontját és mérési tartományát.
5.5.11. A mérési idő vége t’1 + 30 perc a kiindulási mintavétel 5.5.8. szakasz szerinti megkezdése után. Az eltelt időt fel kell jegyezni. Mérni kell a hidrogénkoncentrációt, a hőmérsékletet és a légköri nyomást, és ezek adják meg a meghibásodásos töltés alatti mérés CH2f, Tf és Pf végértékeit, amelyeket a 6. szakasz számításai használnak.
6. SZÁMÍTÁS
A hidrogénkibocsátás 5. szakaszban leírt mérése lehetővé teszi az üzemszerű töltés alatti és a meghibásodott töltővel történő töltés alatti hidrogénkibocsátás kiszámítását. A hidrogénkibocsátást mindkét esetben a mérőkamrában mért hidrogénkoncentráció, hőmérséklet és nyomás kiindulási értékeiből és végértékeiből kell kiszámítani, figyelembe véve a mérőkamra nettó térfogatát.
A képlet a következő:
ahol:
MH2 |
= |
a hidrogén tömege, gramm |
CH2 |
= |
a mérőkamrában mért hidrogénkoncentráció, ppm térfogat |
V |
= |
a kamra nettó térfogata (m3), korrigálva a nyitott ablakú és csomagtartójú jármű térfogatával. Ha nincs meghatározva a jármű térfogata, akkor a kamratérfogatból 1,42 m3-t kell levonni |
Vout |
= |
kompenzációs térfogat, m3, a vizsgálati hőmérsékleten és nyomáson |
T |
= |
környezeti hőmérséklet a kamrában, K |
P |
= |
abszolút nyomás a mérőkamrában, kPa |
k |
= |
2,42 |
|
i = a mért kiindulási érték |
|
f = a mért végérték. |
6.1. A vizsgálat eredménye
A jármű által kibocsátott hidrogén tömege a következőképpen tevődik össze:
MN |
= |
az üzemszerű töltés alatt kibocsátott hidrogén tömege, gramm |
MD |
= |
a meghibásodott töltővel végzett töltés alatt kibocsátott hidrogén tömege, gramm |
1. függelék
A HIDROGÉNKIBOCSÁTÁST MÉRŐ RENDSZER KALIBRÁLÁSA
1. A KALIBRÁLÁS GYAKORISÁGA ÉS MÓDSZERE
Minden berendezést kalibrálni kell a használatbavétel előtt, azt követően pedig szükség szerinti gyakorisággal, de a kalibrálást mindenképpen el kell végezni a típus-jóváhagyási vizsgálat előtti hónapban. Ez a függelék leírja az alkalmazandó kalibrálási módszereket.
2. A MÉRŐKAMRA KALIBRÁLÁSA
2.1. A mérőkamra belső térfogatának kiindulási meghatározása
2.1.1. |
A kamra belső térfogatát első használata előtt meg kell határozni a következők szerint. Gondosan meg kell mérni a kamra belső méreteit, számításba véve az olyan szabálytalan elemeket is, mint például a merevítő dúcok. A kamra belső térfogatát ezekből a mérésekből kell meghatározni.
A mérőkamrát be kell állítani egy megadott térfogatra, és ebben az állásban rögzíteni kell úgy, hogy a környezeti hőmérséklet 293 K. Ennek a névleges térfogatnak megismételhetően a jegyzőkönyvben szereplő értékűnek kell lennie ± 0,5 százalékos tűréssel. |
2.1.2. |
A nettó belső térfogatot úgy kell meghatározni, hogy a kamra belső térfogatából kivonunk 1,42 m3-t. Egyéb megoldásként a nyitott ablakú és csomagtartójú vizsgált jármű térfogata is használható az 1,42 m3 helyett. |
2.1.3. |
A kamrát ellenőrizni kell a 2.3. szakasz szerint. Ha a hidrogén mért tömege nem egyezik meg a beadott tömeggel (± 2 százalékos tűréssel), akkor helyesbítés szükséges. |
2.2. A kamra háttér-kibocsátásának meghatározása
Ez a művelet azt határozza meg, hogy a kamra nem tartalmaz-e olyan anyagokat, amelyek jelentős mennyiségű hidrogént bocsátanak ki. Az ellenőrzést a kamra üzembe helyezésekor kell elvégezni, ezt követően pedig a kamrában végzett minden olyan művelet után, amely befolyásolhatja a háttér-kibocsátást, de legalább évente egy alkalommal.
2.2.1. |
Állítható térfogatú mérőkamra működhet rögzített vagy nem rögzített térfogatú kialakításban, a 2.1.1. szakaszban leírtak szerint. A környezeti hőmérsékletet az alább említett négyórás időszak alatt 293 ± 2 K-en kell tartani. |
2.2.2. |
A mérőkamrát légmentesen le lehet zárni, és keverő ventilátorok működhetnek 12 órán keresztül a háttér-koncentráció meghatározásához szükséges négyórás művelet megkezdése előtt. |
2.2.3. |
Az elemzőt (szükség esetén) kalibrálni kell, majd be kell állítani a nullapontját és mérési tartományát. |
2.2.4. |
A mérőkamrát addig kell szellőztetni, amíg a hidrogénértékek nem stabilizálódnak, és be kell kapcsolni a keverő ventilátorokat, ha eddig még nem voltak bekapcsolva. |
2.2.5. |
Ezután a kamrát légmentesen le kell zárni, és meg kell mérni a hidrogén háttér-koncentrációját, a hőmérsékletet és a légköri nyomást. Ezeket a kiindulási CH2i, Ti és Pi értékeket kell majd felhasználni a mérőkamrában lévő háttér-koncentráció kiszámításához. |
2.2.6. |
A mérőkamrát 4 órán keresztül ebben az állapotban kell hagyni úgy, hogy közben a ventilátor jár. |
2.2.7. |
A 4 óra letelte után ugyanazzal a gázelemzővel meg kell mérni a kamrában a hidrogénkoncentrációt. A hőmérsékletet és a légköri nyomást szintén meg kell mérni. Ezek lesznek a CH2f, Tf és Pf végértékek. |
2.2.8. |
A 2.4. szakasz szerint ki kell számítani a mérőkamrában a hidrogén tömegének az adott idő alatt bekövetkezett változását, és ez nem lehet több mint 0,5 gramm. |
2.3. Kalibrálás és a kamra hidrogén-visszatartó képességének mérése
A kalibrálás és a hidrogén-visszatartó képesség mérése a kamra számított térfogatának (2.1. szakasz) ellenőrzésére szolgál, és méri az esetleges szivárgást. A kamra szivárgási sebességét meg kell határozni a kamra üzembe helyezésekor, majd minden olyan, a kamrában végzett művelet után, amely befolyásolhatja a kamra épségét, és onnantól kezdve pedig legalább havonta. Ha hat egymást követő alkalommal a visszatartás havi ellenőrzése azt mutatja, hogy nincs szükség helyesbítő intézkedésre, akkor ezután a szivárgás ellenőrzése történhet negyedévente mindaddig, amíg helyesbítő intézkedés nem válik szükségessé.
2.3.1. |
A mérőkamrát át kell szellőztetni, hogy a hidrogénkoncentráció stabillá váljon. Ha még nincs bekapcsolva, be kell kapcsolni a keverő ventilátort. Be kell állítani a hidrogénelemző nullapontját, szükség esetén kalibrálni kell az elemzőt, és be kell állítani a mérési tartományát. |
2.3.2. |
A mérőkamrát be kell állítani a névleges térfogatára, és ebben az állásban rögzíteni kell. |
2.3.3. |
A környezeti hőmérsékletet szabályozó rendszert be kell kapcsolni (ha még nincs bekapcsolva), és be kell állítani a kiindulási 293 K értékre. |
2.3.4. |
Amikor a mérőkamra hőmérséklete 293 ± 2 K hőfokon állandósul, le kell zárni a kamrát és meg kell mérni a háttér-koncentrációt, a hőmérsékletet és a légköri nyomást. Ezek lesznek a mérőkamra kalibrálásához használt kiindulási CH2i, Ti és Pi értékek. |
2.3.5. |
A mérőkamra névleges térfogatrögzítését ki kell oldani. |
2.3.6. |
Be kell adni mintegy 100 g hidrogént a mérőkamrába. A hidrogén tömegét ± 2 százalék pontossággal kell megmérni. |
2.3.7. |
Öt percig kell várni, hogy a hidrogén elkeveredjen a kamrában, majd meg kell mérni a hidrogénkoncentrációt, a hőmérsékletet és a légköri nyomást. Ezek lesznek a CH2f, Tf és Pf végértékek a mérőkamra kalibrálásához, valamint a kiindulási CH2i, Ti és Pi értékek a hidrogén-visszatartás ellenőrzéséhez. |
2.3.8. |
A 2.3.4. és 2.3.7. szakaszok szerint mért értékek alapján a 2.4. szakaszban lévő képlettel ki kell számítani a mérőkamrában lévő hidrogén tömegét. Ennek ± 2 százalékos tűréssel egyeznie kell a 2.3.6. szakasz szerint mért hidrogén tömegével. |
2.3.9. |
A kamrában a gázokat legalább 10 órán keresztül hagyni kell keveredni. Ez után meg kell mérni és fel kell jegyezni a hidrogénkoncentráció, a hőmérséklet és a légköri nyomás végértékét. Ezek lesznek a CH2f, Tf és Pf végértékek a hidrogén-visszatartás ellenőrzéséhez. |
2.3.10. |
A 2.4. szakaszban lévő képlettel ki kell számítani a hidrogén tömegét a 2.3.7. és 2.3.9. szakaszok szerint kapott értékekből. Ennek 5 százalékos tűréssel egyeznie kell a hidrogénnek a 2.3.8. szakasz szerint kiszámított tömegével. |
2.4. Számítás
A mérőkamrában lévő hidrogén nettó tömegének a változása alapján határozható meg a kamrában lévő szénhidrogén háttér-koncentrációja és a szivárgás mértéke. A hidrogénkoncentráció, a hőmérséklet és a légköri nyomás kiindulási értéke és végértéke alapján a következő képlettel kiszámítható a tömegváltozás.
ahol:
MH2 |
= |
a hidrogén tömege, gramm |
CH2 |
= |
a mérőkamrában mért hidrogénkoncentráció, ppm térfogat |
V |
= |
a mérőkamra térfogata, köbméter (m3), a 2.1.1. szakasz szerint mérve |
Vout |
= |
kompenzációs térfogat, m3, a mérési hőmérsékleten és nyomáson |
T |
= |
környezeti hőmérséklet a kamrában, K |
P |
= |
abszolút nyomás a mérőkamrában, kPa |
k |
= |
2,42 |
ahol:
i |
= |
a mért kiindulási érték |
f |
= |
a mért végérték. |
3. A HIDROGÉNELEMZŐ KALIBRÁLÁSA
A gázelemzőt levegőben és tisztított szintetikus levegőben lévő hidrogénnel kell kalibrálni. Lásd a 7. melléklet 4.8.2. szakaszát.
Az általában használt üzemi tartományok mindegyikét hitelesíteni kell a következő eljárás szerint:
3.1. |
Kalibrációs görbét kell szerkeszteni legalább öt kalibrációs pontból, a lehető legegyenletesebben elosztva az adott üzemi tartományban. A legnagyobb koncentrációjú kalibráló gáz névleges koncentrációja legalább a teljes skála 80 százaléka legyen. |
3.2. |
A legkisebb négyzetek módszerével ki kell számítani a kalibrációs görbét. Amennyiben az eredményül kapott polinom háromnál magasabb rendű, akkor a hitelesítési pontok számának egyenlőnek kell lennie legalább a polinom fokozatának száma plusz kettővel. |
3.3. |
A hitelesítési görbe nem térhet el 2 %-nál nagyobb mértékben a hitelesítő gáz névleges értékétől. |
3.4. |
A fenti 3.2. szakasz szerint kapott polinom együtthatóit felhasználva készíteni kell egy táblázatot a gázelemzővel mért és a valódi koncentrációk összevetésére, a teljes skála 1 százalékánál nem nagyobb lépésekkel. Ezt valamennyi hitelesített elemzési tartományra el kell végezni. Ennek a táblázatnak egyéb fontos adatokat is tartalmaznia kell, mint például:
|
3.5. |
Más módszerek (pl. számítógép, elektronikusan vezérelt tartománykapcsoló) is használhatók, ha a műszaki szolgálat számára elfogadhatóan igazolják, hogy ezek a módszerek hasonló pontosságot adnak. |
2. függelék
A JÁRMŰCSALÁD MEGHATÁROZÓ JELLEMZŐI
1. A hidrogénkibocsátás szerinti járműcsalád meghatározó paraméterei
A járműcsalád olyan alapvető tervezési paraméterek alapján határozható meg, amelyeknek a családhoz tartozó járműveknél azonosak. Néhány esetben kölcsönhatás lehet a paraméterek között. Ezeket a hatásokat is figyelembe kell venni, hogy csak hasonló hidrogénkibocsátási jellemzővel rendelkező járművek kerüljenek be a családba.
2. Ezért azok a járműtípusok, amelyeknek az alábbi paraméterei azonosak, a hidrogénkibocsátás szempontjából egy családba tartoznak.
Hajtóakkumulátor:
a) |
az akkumulátor márkaneve vagy védjegye; |
b) |
az alkalmazott elektrokémiai rendszer összes típusának jelölése; |
c) |
az akkumulátorcellák száma; |
d) |
az akkumulátormodulok száma; |
e) |
az akkumulátor névleges feszültsége (V); |
f) |
az akkumulátor kapacitása (kWh); |
g) |
a gázreakció aránya (%); |
h) |
az akkumulátormodulok vagy -telepek szellőzésének típusa; |
i) |
a hűtőrendszer típusa (ha van). |
Beépített töltő:
a) |
különböző töltőalkatrészek gyártmánya és típusa; |
b) |
névleges leadott teljesítmény (kW); |
c) |
legnagyobb töltési feszültség (V); |
d) |
legnagyobb töltési áramerősség (A); |
e) |
a vezérlőegység gyártmánya és típusa (ha van); |
f) |
működési rajz, vezérlők és biztonsági funkciók rajza; |
g) |
a töltési idő jellemzői. |