1. MELLÉKLET
ÉRTESÍTÉS
(Legnagyobb megengedett formátum: A4 [210 × 297 mm])
|
28.5.2010 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
L 130/19 |
A nemzetközi közjog értelmében jogi hatállyal kizárólag az ENSZ-EGB eredeti szövegei rendelkeznek. Ennek az előírásnak a státusa és hatálybalépésének időpontja az ENSZ-EGB TRANS/WP.29/343 sz. státusdokumentumának legutóbbi változatában ellenőrizhető a következő weboldalon:
http://www.unece.org/trans/main/wp29/wp29wgs/wp29gen/wp29fdocstts.html
Az Egyesült Nemzetek Szervezete Európai Gazdasági Bizottságának (ENSZ-EGB) 90. sz. előírása – Gépjárművek és pótkocsijaik csere-fékbetétrészegységei és dobfékbetétjei jóváhagyására vonatkozó egységes rendelkezések
Tartalmaz minden olyan szöveget, amely az alábbi időpontig érvényes volt:
A 01. módosításcsomag 11. kiegészítése – hatálybalépés dátuma: 2009. október 24.
TARTALOMJEGYZÉK
ELŐÍRÁS
|
1. |
Alkalmazási kör |
|
2. |
Fogalommeghatározások |
|
3. |
Jóváhagyási kérelem |
|
4. |
Jóváhagyás |
|
5. |
Specifikációk és mérések |
|
6. |
Csomagolás és jelölés |
|
7. |
A csere-fékbetétrészegység vagy cseredobfékbetét jóváhagyásának módosítása vagy kiterjesztése |
|
8. |
Gyártásmegfelelőség |
|
9. |
Szankciók nem megfelelő gyártás esetén |
|
10. |
Gyártás végleges leállítása |
|
11. |
A jóváhagyási vizsgálatért felelős műszaki szolgálatok és a szakhatóságok neve és címe |
|
12. |
Átmeneti rendelkezések |
MELLÉKLETEK
|
1. melléklet |
Értesítés csere-fékbetétrészegység vagy cseredobfékbetét jóváhagyásának megadásáról, kiterjesztéséről, elutasításáról, visszavonásáról vagy gyártásának végleges leállításáról, a 90. sz. előírás alapján |
|
2. melléklet |
A jóváhagyási jel és a jóváhagyási adatok elrendezése |
|
3. melléklet |
Az M1, M2 és N1 kategóriájú járművek csere-fékbetétrészegységeire vonatkozó követelmények |
|
4. melléklet |
Az M3, N2 és N3 kategóriájú járművek csere-fékbetétrészegységeire és dobfékbetétjeire vonatkozó követelmények |
|
5. melléklet |
Az O1 és O2 kategóriájú járművek csere-fékbetétrészegységeire vonatkozó követelmények |
|
6. melléklet |
Az O3 és O4 kategóriájú járművek csere-fékbetétrészegységeire és dobfékbetétjeire vonatkozó követelmények |
|
7. melléklet |
Az L kategóriájú járművek csere-fékbetétrészegységeire vonatkozó követelmények |
|
8. melléklet |
A jármű üzemi fékrendszerétől független, különálló rögzítőfékrendszerekben való használatra szánt csere-fékbetétrészegységekre vonatkozó műszaki előírások |
|
9. melléklet |
A súrlódási tulajdonságok megállapítása próbapadi vizsgálattal |
1. ALKALMAZÁSI KÖR
|
1.1. |
Ezen előírás a következőkre vonatkozik:
|
|
1.2. |
A csere-fékbetétrészegységek jóváhagyhatók a 13. vagy a 78. sz. előírással összhangban típusjóváhagyással rendelkező gépjárművekre és pótkocsikra való felszerelésre és azokon való használatra. A fékpofára szegecselendő cseredobfékbetétek jóváhagyhatók a 13. sz. előírással összhangban típusjóváhagyással rendelkező, M3, N2, N3, O3 és O4 kategóriákba tartozó gépjárművekre és pótkocsikra (1). |
2. FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK
Ennek az előírásnak az alkalmazásában:
2.1. „Fékrendszer”: a 13. sz. előírás 2.3. szakaszában hozzárendelt jelentéssel bír.
2.2. „Súrlódó fék”: a fékrendszer azon része, amelyben a jármű mozgása ellen ható erők kialakulnak az egymáshoz képest elmozduló fékbetét és a keréktárcsa vagy dob közötti súrlódás következtében.
2.3. „Fékbetétrészegység”: a súrlódó fék egy alkatrésze, amelyet fékdobhoz, illetve féktárcsához szorítanak a súrlódó erő létrehozása céljából.
2.3.1. „Fékpofarészegység”: egy dobfék fékbetétrészegysége.
2.3.1.1. „Fékpofatartó”: a fékpofarészegység azon alkatrésze, amely a fékbetétet hordozza.
2.3.2. „Tárcsafékbetét-egység”: egy tárcsafék fékbetétrészegysége.
2.3.2.1. „Tartólemez”: egy tárcsafékbetét-egység azon alkatrésze, amely a fékbetétet hordozza.
2.3.3. „Fékbetét”: a súrlódóanyag-alkatrész a fékpofatartóra vagy tartólemezre felszerelendő formában és végleges méretben.
2.3.4. „Dobfékbetét”: dobfékhez való fékbetét.
2.3.5. „Súrlódóanyag”: anyagok és eljárások meghatározott keverékének terméke, amelyek együtt meghatározzák a fékbetét jellemzőit.
2.4. „Fékbetéttípus”: a fékbetétek egy kategóriája, amelynél a súrlódóanyag jellemzői egyformák.
2.5. „Fékbetétrészegység-típus”: fékbetétrészegységek egy keréknyi készlete, amelynél a fékbetét típusa, a méretek és a működési jellemzők egyformák.
2.6. „Dobfékbetéttípus”: fékbetétalkatrészek egy keréknyi készlete, amelynél a fékpofatartóra való felszerelést követően a fékbetéttípus, a méret vagy a működési jellemzők egyformák.
2.7. „Eredeti fékbetét”: olyan fékbetéttípus, amelyre a jármű típus-jóváhagyási dokumentációja hivatkozik, a 13. sz. előírás 2. mellékletének 8.1. szakasza (2) vagy a 78. sz. előírás 1. mellékletének 5.4. szakasza.
2.8. „Eredeti fékbetétrészegység”: olyan fékbetétrészegység, amely megfelel a jármű típus-jóváhagyási dokumentációjában feltüntetett adatoknak.
2.9. „Csere-fékbetétrészegység”: olyan fékbetétrészegység-típus, amelyet ezen előírásnak megfelelően úgy hagytak jóvá, mint ami alkalmas valamely eredeti fékbetétrészegység pótlására.
2.10. „Eredeti dobfékbetét”: olyan dobfékbetét, amely megfelel a jármű típus-jóváhagyási dokumentációjában feltüntetett adatoknak.
2.11. „Cseredobfékbetét”: olyan dobfékbetéttípus, amelyet ezen előírásnak megfelelően úgy hagytak jóvá, mint ami a fékpofatartóra felszerelve alkalmas valamely eredeti dobfékbetét pótlására.
2.12. „Rögzítőfékbetét-részegység”: az üzemi fékrendszertől különálló és független rögzítőfékrendszerhez tartozó tárcsafékbetét-egység vagy fékpofarészegység.
2.13. „Gyártó”: az a szervezet, amely műszakilag felelősséget vállalhat a fékbetétrészegységekért vagy dobfékbetétekért és bizonyítani tudja, hogy megfelelő eszközökkel rendelkezik a gyártás megfelelőségének eléréséhez.
3. JÓVÁHAGYÁSI KÉRELEM
|
3.1. |
Egy cserefékbetétrészegység-típus vagy cseredobfékbetét-típus bizonyos járműtípus(ok)ra való típusjóváhagyása iránti kérelmet a csere-fékbetétrészegység vagy cseredobfékbetét gyártója vagy megfelelően meghatalmazott képviselője nyújtja be. |
|
3.2. |
A 13. sz. előírás vagy 78. sz. előírás szerinti jármű-típusjóváhagyás(ok) jogosultja olyan csere-fékbetétrészegységekre vagy cseredobfékbetétekre vonatkozóan nyújthat be kérelmet, amelyek megfelelnek a jármű-típusjóváhagyási dokumentációban rögzített típusnak. |
|
3.3. |
A jóváhagyási kérelemhez három példányban csatolni kell a csere-fékbetétrészegység vagy cseredobfékbetét leírását ezen előírás 1. mellékletében meghatározott tételek tekintetében, valamint az alábbiakat:
|
|
3.4. |
A típusjóváhagyásra benyújtott fékbetétrészegységeket vagy dobfékbetéteket a jóváhagyási vizsgálatok elvégzéséhez elegendő mennyiségben rendelkezésre kell bocsátani. |
|
3.5. |
A kérelmező egyeztet a jóváhagyási vizsgálatok végrehajtásáért felelős műszaki szolgálattal és rendelkezésére bocsátja a jóváhagyásra benyújtott jármű-, illetve féktípusra reprezentatív járműve(ke)t és/vagy féke(ke)t. |
|
3.6. |
Az illetékes hatóság a típusjóváhagyás megadása előtt ellenőrzi, hogy megtették-e a gyártásmegfelelőség hatékony ellenőrzését biztosító megfelelő intézkedéseket. |
|
3.6.1. |
A kérelmező ezen előírás 9. mellékletének 2.4.1., illetve 3.4.1. szakaszával összhangban benyújtja a súrlódási tulajdonságokra vonatkozó értékeket. |
4. JÓVÁHAGYÁS
|
4.1. |
Ha ezen előírás értelmében jóváhagyásra benyújtott fékbetétrészegységek vagy dobfékbetétek teljesítik az alábbi 5. szakaszban foglalt követelményeket, a cserefékbetétrészegység-típus vagy cseredobfékbetét-típus jóváhagyását meg kell adni. |
|
4.1.1. |
A 78. sz. előírás 2.9. szakasza értelmében kombinált fékrendszerrel rendelkező L kategóriájú járművekhez szánt csere-fékbetétrészegységek esetében a jóváhagyást ezen előírás 7. mellékletében foglaltak szerint vizsgált jármű tengelyeire szerelt fékbetétrészegység-kombináció(k)ra kell korlátozni. |
|
4.2. |
Minden jóváhagyott cserefékbetétrészegység-típushoz vagy dobfékbetéttípushoz hozzá kell rendelni egy három számjegycsoportból álló jóváhagyási számot:
|
|
4.3. |
Ugyanaz a szerződő fél nem rendelheti ugyanazt a számot több fékbetétrészegység-típushoz vagy dobfékbetéttípushoz. Ugyanaz a típus-jóváhagyási szám azonban vonatkozhat az adott fékbetétrészegység-típus vagy dobfékbetéttípus több különböző járműtípuson való alkalmazására. |
|
4.4. |
A fékbetétrészegység típusára vagy dobfékbetét típusának ezen előírás szerinti jóváhagyásáról, jóváhagyásának kiterjesztéséről, elutasításáról, visszavonásáról vagy a gyártás végleges leállításáról értesíteni kell az 1958. évi egyezményben részes és ezen előírást alkalmazó feleket az ezen előírás 1. mellékletének megfelelő nyomtatványon. |
|
4.5. |
Minden olyan fékbetétrészegységen vagy dobfékbetéten, amely megfelel az ezen előírás szerint jóváhagyott típusnak, könnyen hozzáférhető helyen jól látható módon fel kell tüntetni egy nemzetközi jóváhagyási jelet, amely a következőkből áll:
|
|
4.6. |
A fenti 4.5. szakaszban említett jóváhagyási jelnek jól olvashatónak és eltávolíthatatlannak kell lennie. |
|
4.7. |
Ezen előírás 2. melléklete a fent, illetve az alábbi 6.5. szakaszban említett jóváhagyási jel és jóváhagyási adatok elrendezésére mutat be példákat. |
5. SPECIFIKÁCIÓK ÉS MÉRÉSEK
5.1. Általános előírások
Egy csere-fékbetétrészegységet vagy cseredobfékbetétet úgy kell kialakítani és elkészíteni, hogy amikor a járműre eredetileg felszerelt részegység vagy fékbetét helyett alkalmazzák, e jármű fékezési hatékonysága megegyezzék a jóváhagyott járműtípus fékezési hatékonyságával.
Különösképpen:
|
a) |
a csere-fékbetétrészegységekkel vagy cseredobfékbetétekkel felszerelt járműveknek teljesíteniük kell a 13. sz. előírás vonatkozó fékezési követelményeit, beleértve a 09. módosításcsomagot vagy a 78. sz. előírás vonatkozó fékezési követelményeit, beleértve a 01. módosításcsomagot; |
|
b) |
a csere-fékbetétrészegységnek vagy cseredobfékbetétnek hasonló fékhatásossági jellemzőket kell mutatnia, mint az eredeti fékbetétrészegységnek vagy eredeti dobfékbetétnek, amelynek felváltására szolgál; |
|
c) |
a csere-fékbetétrészegység vagy cseredobfékbetét megfelelő mechanikai jellemzőkkel kell, hogy rendelkezzék; |
|
d) |
a fékbetétek nem tartalmazhatnak azbesztet. |
5.1.1. A 13. sz. előírás vagy a 78. sz. előírás szerinti járműtípus-jóváhagyási dokumentációban meghatározott típusnak megfelelő csere-fékbetétrészegységeket és cseredobfékbetéteket úgy kell tekinteni, mint amelyek teljesítik ezen előírás 5. szakaszának követelményeit.
5.2. Fékhatásossági követelmények
5.2.1. Csere-fékbetétrészegységek az M1, M2 és N1 jármű-kategóriákhoz
A jóváhagyatni kívánt fékbetéttípusnak megfelelő, legalább egy készletnyi csere-fékbetétrészegységet fel kell szerelni, és a 3. melléklet előírásai szerint vizsgálni kell legalább egy, jóváhagyásra benyújtott járműtípusra reprezentatív járművön; az e mellékletben foglalt követelményeknek teljesülniük kell. A reprezentatív járműve(ke)t a legkedvezőtlenebb esetet figyelembe vevő elemzés segítségével kell kiválasztani az alkalmazási tartományból (4). A sebességérzékenység és a hideg fékhatásosság egyenértékűségét a 3. mellékletben leírt két módszer valamelyikével kell megállapítani.
5.2.2. Csere-fékbetétrészegységek és cseredobfékbetétek M3, N2 és N3 kategóriájú járművekhez
A jóváhagyatni kívánt fékbetéttípusnak megfelelő, legalább egy készletnyi csere-fékbetétrészegységet vagy cseredobfékbetétet fel kell szerelni, és vizsgálni kell legalább egy, jóváhagyásra benyújtott járműtípusra reprezentatív járművön, illetve féken, a 4. melléklet előírásai szerint az 1. szakaszban (járművizsgálat) vagy a 2. szakaszban (vizsgálat inercia-próbapadon) leírt két módszer valamelyikével; az e mellékletben foglalt követelményeknek teljesülniük kell. A reprezentatív járműve(ke)t vagy féke(ke)ta legkedvezőtlenebb esetet figyelembe vevő elemzés segítségével kell kiválasztani az alkalmazási tartományból (4).
5.2.3. Csere-fékbetétrészegységek az O1 és O2 jármű-kategóriákhoz.
A csere-fékbetétrészegységeket az 5. melléklet előírásai szerint kell vizsgálni, és teljesíteniük kell e melléklet követelményeit.
5.2.4. Csere-fékbetétrészegységek és cseredobfékbetétek O3 és O4 kategóriájú járművekhez
A csere-fékbetétrészegységeket és cseredobfékbetéteket a 6. melléklet előírásai szerint kell vizsgálni, és teljesíteniük kell e melléklet követelményeit. A méréseket a 13. sz. előírás 11. melléklete 2. függelékének 3. szakaszában leírt három módszer valamelyikével kell elvégezni.
5.2.5. Csere-fékbetétrészegységek az L kategóriájú járművekhez
A jóváhagyatni kívánt fékbetéttípusnak megfelelő, legalább egy készletnyi csere-fékbetétrészegységet fel kell szerelni, és a 7. melléklet előírásai szerint vizsgálni kell legalább egy, jóváhagyásra benyújtott járműtípusra reprezentatív járművön; az e mellékletben foglalt követelményeknek teljesülniük kell. A reprezentatív járműve(ke)t a legkedvezőtlenebb esetet figyelembe vevő elemzés segítségével kell kiválasztani az alkalmazási tartományból (5).
5.3. Mechanikai jellemzők
5.3.1. Csere-fékbetétrészegységek M1, M2, N1, O1,O2 és L kategóriájú járművekhez
5.3.1.1. A jóváhagyásra benyújtott csere-fékbetétrészegységeket nyírószilárdsági vizsgálatnak kell alávetni az ISO 6312:1981 vagy ISO 6312:2001 szabványnak megfelelően.
A legkisebb elfogadható nyírószilárdság 250 N/cm2 tárcsafékbetét-egységeknél és 100 N/cm2 fékpofarészegységeknél.
5.3.1.2. A jóváhagyásra benyújtott csere-fékbetétrészegységeket összenyomhatósági vizsgálatnak kell alávetni az ISO 6310:1981 vagy ISO 6310:2001 szabványnak megfelelően.
Az összenyomhatósági érték tárcsafékbetét-egységeknél környezeti hőmérsékleten 2 %-nál és 400 °C hőmérsékleten 5 %-nál, fékpofa-részegységeknél pedig környezeti hőmérsékleten 2 %-nál és 200 °C hőmérsékleten 4 %-nál nem lehet nagyobb. Ez a követelmény a rögzítőfékbetét-részegységekre nem vonatkozik.
5.3.2. Csere-fékbetétrészegységek és cseredobfékbetétek M3, N2, N3, O3 és O4 kategóriájú járművekhez
5.3.2.1. Nyírószilárdság
Ez a vizsgálat csak tárcsafékek tárcsafékbetét-egységeire vonatkozik.
A jóváhagyásra benyújtott csere-fékbetétrészegységeket nyírószilárdsági vizsgálatnak kell alávetni az ISO 6312:1981 vagy ISO 6312:2001 szabványnak megfelelően. A fékbetétrészegységek két vagy három részre feloszthatók a méréshez használt gép tulajdonságainak való megfelelés érdekében.
A legkisebb elfogadható nyírószilárdság 250 N/cm2.
5.3.2.2. Összenyomhatóság
A jóváhagyásra benyújtott csere-fékbetétrészegységeket és cseredobfékbetéteket összenyomhatósági vizsgálatnak kell alávetni az ISO 6310:1981 vagy ISO 6310:2001 szabványnak megfelelően. Az I. mintatípus szerinti lapos próbatesteket is lehet használni.
Az összenyomhatósági érték a tárcsafékbetét-egységeknél környezeti hőmérsékleten 2 %-nál és 400 °C hőmérsékleten 5 %-nál, fékpofa-részegységeknél és dobfékbetéteknél pedig környezeti hőmérsékleten 2 %-nál és 200 °C hőmérsékleten 4 %-nál nem lehet nagyobb.
5.3.2.3. Anyagkeménység (6)
Ez a követelmény dobfékbetét-részegységekre és dobfékbetétekre vonatkozik.
A jóváhagyásra benyújtott csere-fékbetétrészegységeket vagy cseredobfékbetéteket keménységi vizsgálatnak kell alávetni az ISO 2039-2:1987 szabványnak megfelelően.
A súrlódó felületen található súrlódóanyag keménységi értéke a különböző gyártási tételekből (ha vannak) származó öt fékbetétmintán minden egyes fékbetét különböző helyein végzett öt mérés alapján számított középérték.
6. CSOMAGOLÁS ÉS JELÖLÉS
|
6.1. |
Az ezzel az előírással összhangban jóváhagyott típusoknak megfelelő csere-fékbetétrészegységeket vagy cseredobfékbetéteket tengelyenkénti készletekben kell forgalomba hozni. |
|
6.2. |
Minden tengelykészletet olyan lezárt csomagolással kell ellátni, amelyen látszik, ha korábban felnyitották. |
|
6.3. |
Minden csomagoláson fel kell tüntetni az alábbi adatokat:
|
|
6.4. |
Minden csomagnak tartalmaznia kell összeszerelési útmutatót az EGB valamelyik hivatalos nyelvén, mellékelve hozzá az útmutató szövegét azon ország nyelvén, ahol a csomag értékesítésre kerül:
|
|
6.5. |
Minden csere-fékbetétrészegységen vagy cseredobfékbetéten tartósan fel kell tüntetni a következő jóváhagyási adatokat:
|
7. A CSERE-FÉKBETÉTRÉSZEGYSÉG VAGY CSEREDOBFÉKBETÉT JÓVÁHAGYÁSÁNAK MÓDOSÍTÁSA ÉS KITERJESZTÉSE
|
7.1. |
A cserefékbetétrészegység-típus vagy cseredobfékbetét-típus minden módosításáról tájékoztatni kell a típusjóváhagyást kiadó szakhatóságot. A szakhatóság ezt követően a következőképpen járhat el:
|
|
7.2. |
A jóváhagyás megerősítéséről vagy elutasításáról – a változások részletes leírásával együtt – a 4.4. szakaszban említett eljárással értesíteni kell az 1958. évi egyezményben részes és ezen előírást alkalmazó feleket. |
|
7.3. |
A jóváhagyást kiterjesztő illetékes hatóság sorszámot rendel a kiterjesztéshez, és erről az ezen előírás 1. mellékletének megfelelő nyomtatványon értesíti az 1958. évi egyezményben részes és ezen előírást alkalmazó feleket. |
8. GYÁRTÁSMEGFELELŐSÉG
|
8.1. |
Az ezen előírás értelmében jóváhagyott csere-fékbetétrészegységeket vagy cseredobfékbetéteket oly módon kell gyártani, hogy megfeleljenek a jóváhagyott típusnak. |
|
8.2. |
A 3.2. szakasz szerinti kérelem tárgyát képező eredeti fékbetétrészegységeket vagy eredeti dobfékbetéteket úgy kell tekinteni, mint amelyek teljesítik a 8. szakaszban foglalt követelményeket. |
|
8.3. |
A 8.1. szakaszban előírtak teljesülésének ellenőrzése céljából megfelelő gyártásellenőrzést kell alkalmazni. Ezen ellenőrzésnek magában kell foglalni a felhasznált nyersanyagok és összetevők ellenőrzését is. |
|
8.4. |
A típusjóváhagyás jogosultja feltétlenül:
|
|
8.5. |
A típusjóváhagyást megadó illetékes hatóság minden gyártóegységben bármikor felülvizsgálhatja az alkalmazott megfelelőség-ellenőrzési módszereket. |
|
8.5.1. |
A mérési naplókat és gyártási nyilvántartásokat minden ellenőrzéskor be kell mutatni a helyszíni ellenőrnek. |
|
8.5.2. |
Az ellenőr véletlenszerűen mintát vehet, amelyet megvizsgálnak a gyártó laboratóriumában. A minták legkisebb száma a gyártó saját ellenőrzésének eredményei alapján határozható meg. |
|
8.5.3. |
Ha a minőség nem tűnik kielégítőnek, vagy úgy tűnik, hogy a 8.5.2. szakasz szerint végrehajtott vizsgálatok hitelességét ellenőrizni kell, az ellenőr mintákat választ, hogy azokat a jóváhagyási vizsgálatot végző műszaki szolgálathoz küldjék. |
|
8.5.4. |
Az illetékes hatóság az ezen előírásban előírt bármilyen mérést elvégezhet. |
|
8.5.5. |
Az illetékes hatóság által végzett ellenőrzésekre általában évente kerül sor. Ha egy helyszíni ellenőrzés negatív eredménnyel zárul, akkor az illetékes hatóság gondoskodik arról, hogy minden szükséges intézkedést megtegyenek a gyártásmegfelelőség minél gyorsabb helyreállítása érdekében. |
9. SZANKCIÓK NEM MEGFELELŐ GYÁRTÁS ESETÉN
|
9.1. |
Ezen előírás értelmében adott cserefékbetétrészegység-típusra vagy dobfékbetéttípusra megadott jóváhagyást visszavonhatják, ha a fenti 8.1. szakaszban foglalt követelmények nem teljesülnek. |
|
9.2. |
Ha az egyezményben részes és ezen előírást alkalmazó valamely szerződő fél visszavon egy előzőleg általa megadott jóváhagyást, akkor erről az ezen előírás 1. mellékletének megfelelő nyomtatványon haladéktalanul értesíti az ezen előírást alkalmazó többi szerződő felet. |
10. GYÁRTÁS VÉGLEGES LEÁLLÍTÁSA
Ha a jóváhagyás birtokosa véglegesen leállítja az ezen előírás szerint jóváhagyott cserefékbetétrészegység-típus vagy dobfékbetéttípus gyártását, akkor erről értesítenie kell a jóváhagyást megadó hatóságot. A hatóság az értesítés kézhezvétele után az ezen előírás 1. mellékletének megfelelő nyomtatványon értesíti erről az 1958. évi egyezményben részes és ezen előírást alkalmazó feleket.
11. A JÓVÁHAGYÁSI VIZSGÁLAT ELVÉGZÉSÉÉRT FELELŐS MŰSZAKI SZOLGÁLATOK ÉS A SZAKHATÓSÁGOK NEVE ÉS CÍME
Az 1958. évi egyezményben részes és ezen előírást alkalmazó felek megadják az Egyesült Nemzetek Szervezetének Titkárságának a jóváhagyási vizsgálat elvégzéséért felelős műszaki szolgálatok nevét és címét, valamint a jóváhagyásokat megadó, illetve a más országok által kiadott jóváhagyásokat, kiterjesztéseket, elutasításokat vagy visszavonásokat igazoló értesítéseket fogadó szakhatóságok nevét és címét.
12. ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK
|
12.1. |
Egyik szerződő fél sem utasíthatja el a 01. módosításcsomaggal módosított ezen előírás szerinti jóváhagyás megadását. |
|
12.2. |
1995. január 1-jétől az ezen előírást alkalmazó szerződő felek csak abban az esetben adhatnak ki jóváhagyást, ha a jóváhagyott csere-fékbetétrészegység vagy cseredobfékbetét teljesíti a 01. módosításcsomaggal módosított előírás követelményeit. |
|
12.3. |
Az ezen előírást alkalmazó szerződő felek továbbra is engedélyezik az ezen előírás eredeti, nem módosított formája szerint jóváhagyott csere-fékbetétrészegység használatban lévő járműre való felszerelését vagy azon történő használatát. |
(1) Ezen előírásban a 13. sz. előírásra történő hivatkozást úgy kell tekinteni, hogy az a 13. sz. előírással megegyező műszaki követelményeket alkalmazó minden egyéb nemzetközi szabályzatra is hivatkozik. Az előírás bizonyos részeire mutató hivatkozásokat ennek megfelelően kell értelmezni.
(2) Amennyiben ilyen fékbetétek nem kaphatók kereskedelmi forgalomban, a 8.2. szakaszban felsorolt fékbetéteket is lehet használni.
(3) 1 – Németország, 2 – Franciaország, 3 – Olaszország, 4 – Hollandia, 5 – Svédország, 6 – Belgium, 7 – Magyarország, 8 – Cseh Köztársaság, 9 – Spanyolország, 10 – Szerbia, 11 – Egyesült Királyság, 12 – Ausztria, 13 – Luxemburg, 14 – Svájc, 15 (szabad), 16 – Norvégia, 17 – Finnország, 18 – Dánia, 19 – Románia, 20 – Lengyelország, 21 – Portugália, 22 – Orosz Föderáció, 23 – Görögország, 24 – Írország, 25 – Horvátország, 26 – Szlovénia, 27 – Szlovákia, 28 – Fehéroroszország, 29 – Észtország, 30 (szabad), 31 – Bosznia és Hercegovina, 32 – Lettország, 33 (szabad), 34 – Bulgária, 35 (szabad), 36 – Litvánia, 37 – Törökország, 38 (szabad), 39 – Azerbajdzsán, 40 – Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, 41 (szabad), 42 – Európai Közösség (a jóváhagyást a tagállamok adják meg saját EGB-típus-jóváhagyási jelüket használva), 43 – Japán, 44 (szabad), 45 – Ausztrália és 46 – Ukrajna, 47 – Dél-Afrika és 48 – Új-Zéland, 49 – Ciprus, 50 – Málta, 51 – Koreai Köztársaság, 52 – Malajzia, 53 – Thaiföld, 54 és 55 (szabad), 56 – Montenegró, 57 (szabad) és 58 – Tunézia. A további számokat további országoknak jelölik ki, időrendi sorrendben aszerint, hogy a kerekes járművekre és az azokba szerelhető, illetve az azokon használható berendezésekre és tartozékokra vonatkozó egységes műszaki előírások elfogadásáról, valamint az ezen előírások alapján kibocsátott jóváhagyások kölcsönös elismerésének feltételeiről szóló egyezményt mikor ratifikálják, vagy ahhoz mikor csatlakoznak, és az így kijelölt számokat az Egyesült Nemzetek Főtitkára közli az egyezményben részes szerződő felekkel.
(4) A legkedvezőtlenebb esetet vizsgáló elemzésnek az alkalmazási tartomány minden egyes járműtípusa tekintetében tartalmaznia kell (minimálisan) az alábbi műszaki jellemzőket:
|
a) |
forgórész átmérője; |
|
b) |
forgórész vastagsága; |
|
c) |
szellőzőcsöves vagy tömör forgórész; |
|
d) |
dugattyú átmérője; |
|
e) |
gumiabroncs dinamikus sugara; |
|
f) |
jármű tömege; |
|
g) |
tengelytömeg és a fékerő százalékos aránya a tengelyen; |
|
h) |
a jármű maximális sebessége. |
A mérési jegyzőkönyvben fel kell tüntetni a mérés körülményeit.
(5) Lásd a 4. lábjegyzetet.
(6) Ez a vizsgálat a gyártásmegfelelőség céljából szükséges. A minimális értékeket és tűréshatárokat a műszaki szolgálattal kell egyeztetni.
1. MELLÉKLET
ÉRTESÍTÉS
(Legnagyobb megengedett formátum: A4 [210 × 297 mm])
2. MELLÉKLET
A JÓVÁHAGYÁSI JEL ÉS A JÓVÁHAGYÁSI ADATOK ELRENDEZÉSE
(Lásd ezen előírás 4.7. szakaszát)
a = legalább 8 mm
A fenti jóváhagyási jel azt mutatja, hogy a szóban forgó tételt Hollandiában hagyták jóvá (E4) a 90. sz. előírásnak megfelelően. Ezen az ábrán a jóváhagyási szám első két számjegye jelzi, hogy a jóváhagyási szám megadásakor a 90. sz. előírásnak már része volt a 01. módosításcsomag; a következő három számjegy a jóváhagyó hatóság által a fékbetéttípushoz hozzárendelt szám, a kiegészítő számjegyek pedig a jóváhagyó hatóság által a fékpofához vagy a tartólemezhez hozzárendelt számok. Ez a nyolc szám együttesen alkotja a cserefékbetétrészegység-típus jóváhagyási számát.
Példa tárcsafékbetét-egység jelölésére
Példa fékpofarészegység jelölésére
Példa a dobfékbetét jelölésére
Megjegyzés: A jelölések fenti példákon látható elhelyezése és egymáshoz viszonyított elhelyezése nem kötelező jellegű.
3. MELLÉKLET
Az M1, M2 és N1 kategóriájú járművek csere-fékbetétrészegységeire vonatkozó követelmények
1. A 13. sz. előírásnak való megfelelőség
A 13. sz. előírás követelményeinek teljesítését járművizsgálat során kell bizonyítani.
1.1. A jármű előkészítése
1.1.1. A próbajármű
Egy olyan járműtípus(ok)ra reprezentatív járművet, amely(ek)re a csere-fékbetétrészegységet jóvá kívánják hagyatni, fel kell szerelni a jóváhagyásra szánt csere-fékbetétrészegységgel és műszerekkel a fékvizsgálatokhoz a 13. és 13-H sz. előírások követelményei szerint.
A vizsgálatra benyújtott fékbetétrészegységet fel kell szerelni a megfelelő fékszerkezetre, és amíg nincs rögzítve egy meghatározott bejáratási eljárás, a gyártó utasításai szerint kell őket bejáratni a műszaki szolgálattal egyetértésben.
1.1.2. Bejáratási eljárás
1.1.2.1. Általános feltételek
A vizsgálatra benyújtott fékbetétrészegységeket fel kell szerelni a megfelelő kerékfékszerkezetre. Csere-fékbetétrészegységek esetében új fékbetéteket kell használni. A dobfékbetétek lehetnek előzetesen megmunkáltak a fékbetétek és a dob(ok) közötti lehető legjobb kezdeti illeszkedés érdekében. A vizsgálati járműnek teljesen terhelt állapotban kell lennie.
Összehasonlító vizsgálathoz használt és már a vizsgálati járműre felszerelt eredeti fékbetétrészegységek is használhatók, feltéve, hogy jó állapotban vannak, és kezdeti vastagságuknak legfeljebb 20 százaléka kopott el. Nem lehetnek rajtuk sérülések, repedések, túlzott korrózió vagy túlmelegedés jelei. Bejáratásukat az alábbiakban leírt eljárással kell elvégezni.
1.1.2.2. Eljárás
Minimum 50 km-es távolságot meg kell tenni, és eközben a féket legalább 100 alkalommal, különböző lassítást eredményező (legalább 1 m/s2 és 5 m/s2 között), 50 km/h és 120 km/h közötti kiindulási sebességen működtetni kell. A bejáratási eljárás során legalább 3 alkalommal el kell érni 250 °C és 500 °C közötti hőmérsékletet tárcsafékbetét-részegységek, illetve 150 °C és 250 °C közötti hőmérsékletet dobfékbetét-részegységek esetében (a tárcsa vagy a dob súrlódó felületén mérve). A hőmérséklet nem haladhatja meg az 500 °C-ot tárcsafékbetét-részegységek, és a 250 °C-ot dobfékbetét-részegységek esetében.
1.1.2.3. A fékhatásosság ellenőrzése
Egyszerre csak egy tengelyt fékezve végre kell hajtani 5 fékezést 70 km/h sebességről 0 km/h-ra (első tengely), illetve 45 km/h-ról 0 km/h-ra (hátsó tengely) 4 Mpa vezetéknyomással (1) és 100 °C kezdeti hőmérséklettel az egyes megállások esetében. Az 5 egymást követő nem monoton eredménynek az átlagos legnagyobb lassuláshoz képest a 0,6 m/s2 (első tengely) vagy 0,4 m/s2 (hátsó tengely) mértékű tűréshatáron belül kell maradnia.
Amennyiben nem teljesül ez a követelmény, az 1.1.2.2. szakasz szerinti bejáratási eljárást meg kell hosszabbítani, és az 1.1.2.3. szakasz szerinti fékhatásosság-ellenőrzést meg kell ismételni.
1.2. A jármű fékrendszerét a szóban forgó jármű-kategóriára (M1, M2 vagy N1) vonatkozó, a 13. sz. előírás 4. mellékletének 1. és 2. szakaszában foglalt követelmények szerint kell vizsgálni. Az alkalmazandó követelmények, illetve vizsgálatok a következők:
1.2.1. Üzemi fékrendszer
1.2.1.1. 0. típusú vizsgálat kikapcsolt motorral, a jármű terhelve
1.2.1.2. 0. típusú vizsgálat bekapcsolt motorral, a jármű terheletlenül és terhelve, a 13. sz. előírás 4. melléklete 1.4.3.1. (stabilitási vizsgálat) és 1.4.3.2. (csak a v = 0,8 vmax kezdeti sebességgel végzett vizsgálat) szakasza szerint.
1.2.1.3. I. típusú vizsgálat
1.2.2. Biztonsági fékrendszer
1.2.2.1. 0. típusú vizsgálat kikapcsolt motorral, a jármű terhelve (ezt a vizsgálatot el lehet hagyni azokban az esetekben, amikor nyilvánvaló, hogy a követelmények teljesülnek, pl. átlósan osztott fékrendszer esetén).
1.2.3. Rögzítőfékrendszer
(Csak akkor kell alkalmazni, ha azokat a fékeket használják a jármű rögzítésére, amelyeknek fékbetéteit jóvá kívánják hagyatni.)
1.2.3.1. Vizsgálat 18 %-os lejtőn lefelé, a jármű terhelve
1.3. A járműnek teljesítenie kell a 13. sz. előírás 4. melléklete 2. szakaszának az ilyen kategóriájú járművekre vonatkozó összes követelményét.
2. Kiegészítő követelmények
A kiegészítő követelményeknek való megfelelést a következő két módszer egyikével kell bizonyítani:
2.1. Járművizsgálat (osztott tengelyes vizsgálat)
Ehhez a vizsgálathoz a járműnek teljesen terhelt állapotban kell lennie, és a fékezést kikapcsolt motor mellett, vízszintes úton kell végrehajtani.
A jármű üzemi fékműködtető rendszerét olyan berendezéssel kell felszerelni, amely elválasztja egymástól az első és hátsó tengelyek fékjeit úgy, hogy azok egymástól függetlenül legyenek használhatók.
Ha az első tengely fékjeire kívánják jóváhagyatni a fékbetétrészegységet, a vizsgálat alatt a hátsó tengely fékjei nem működhetnek.
Ha a hátsó tengely fékjeire kívánják jóváhagyatni a fékbetétrészegységet, a vizsgálat alatt az első tengely fékjei nem működhetnek.
2.1.1. Hidegfékhatás-egyenértékűségi vizsgálat
Össze kell hasonlítani a csere-fékbetétrészegység és az eredeti fékbetétrészegység hideg fékhatásosságát a következő módszerrel végzett mérés eredményeinek összevetésével:
2.1.1.1. Legalább hat fékezést kell végrehajtani fokozatosan növekvő pedálerőkkel vagy vezetéknyomással a kerék blokkolásáig, vagy 6 m/s2 átlagos, legnagyobb lassulás kialakulásáig, vagy a szóban forgó jármű-kategóriára megengedett legnagyobb pedálerőig, az alábbi táblázatban megadott kezdeti sebességekkel:
|
Jármű-kategória |
Vizsgálati sebesség km/h-ban |
|
|
első tengely |
hátsó tengely |
|
|
M1 |
70 |
45 |
|
M2 |
50 |
40 |
|
N1 |
65 |
50 |
A fék kezdeti hőmérséklete minden fékezés előtt legfeljebb 100 °C-os lehet.
2.1.1.2. Minden fékezésnél fel kell jegyezni és az átlagos legnagyobb lassulás függvényében ábrázolni kell a pedálerőt vagy a vezetékben fellépő nyomást, és meg kell határozni az első tengely fékjeinél 5 m/s2, a hátsó tengely fékjeinél 3 m/s2 átlagos legnagyobb lassulás eléréséhez (ha ez lehetséges) szükséges pedálerőt vagy vezetékben fellépő nyomást. Ha ezeket az értékeket nem lehet elérni a legnagyobb megengedett pedálerővel, alternatívaként meg kell határozni a legnagyobb lassulás eléréséhez szükséges pedálerőt vagy vezetéknyomást.
2.1.1.3. Ha az ugyanannál a működtető erőnél vagy vezetéknyomásnál elért átlagos legnagyobb lassulás a kapott görbe felső kétharmadában 15 %-nál nem tér el jobban az eredeti fékbetétrészegységgel kapott értéktől, úgy kell tekinteni, hogy a csere-fékbetétrészegység az eredeti fékbetétrészegységhez hasonló fékhatásossági jellemzőket mutat.
2.1.2. Sebességérzékenységi vizsgálat
2.1.2.1. E melléklet 2.1.1.2. szakasza szerint kapott pedálerővel és 100 °C-nál nem nagyobb kezdeti fékhőmérséklet mellett a következő kezdeti sebességek mindegyikével három fékezést kell végrehajtani:
|
a) |
első tengely: 65, 100 km/h és 135 km/h, ha a vmax nagyobb, mint 150 km/h; |
|
b) |
hátsó tengely: 45, 65 km/h és 90 km/h, ha a vmax nagyobb, mint 150 km/h. |
2.1.2.2. A három fékezés mindegyik csoportjára átlagolni kell az eredményeket, és a sebességet a megfelelő átlagos legnagyobb lassulás függvényében kell ábrázolni.
2.1.2.3. A nagyobb sebességeknél regisztrált átlagos legnagyobb lassulások legfeljebb 15 %-kal térhetnek el a legkisebb sebességnél regisztrált lassulásoktól.
2.2. Inercia-próbapadi vizsgálat
2.2.1. Mérőkészülékek
A mérésekhez egy inercia-próbapadra kell a szóban forgó járműfékeket felszerelni. A próbapadot úgy kell felműszerezni, hogy az lehetővé tegye a fordulatszám, a féknyomaték, a fékvezetéknyomás, a fékezés megkezdése utáni fordulatok, a fékezési idő és a fékforgórész hőmérsékletének folyamatos regisztrálását.
2.2.2. Mérési feltételek
2.2.2.1. A próbapad forgó tömegének az alábbi táblázatban megadott legnagyobb járműtömeg tengelyre eső része felének és az adott járműtípus(ok)ra engedélyezett legnagyobb gumiabroncs gördülési sugarának kell megfelelnie.
|
Jármű-kategória |
A legnagyobb járműtömeg tengelyre eső része |
|
|
első |
hátsó |
|
|
M1 |
0,77 |
0,32 |
|
M2 |
0,69 |
0,44 |
|
N1 |
0,66 |
0,39 |
2.2.2.2. A próbapad kezdeti fordulatszáma meg kell, hogy feleljen e melléklet 2.2.3. és 2.2.4. szakaszában megadott lineáris járműsebességnek; a gumiabroncs dinamikus gördülési sugarát kell alapul venni.
2.2.2.3. A vizsgálatra benyújtott fékbetéteket fel kell szerelni a megfelelő fékszerkezetre és az alábbi eljárás szerint be kell őket járatni:
|
|
1. bejáratási szakasz, 64 fékezés 80 km/h-ról 30 km/h-ra változó vezetéknyomás mellett:
|
|
|
2. bejáratási szakasz, 10 megállás 100 km/h-ról 5 km/h-ra 0,4 g lassulás és növekvő kiindulási hőmérsékletek mellett:
|
|
|
Helyreállás, 18 fékezés 80 km/h-ról 30 km/h-ra 3 000 kPa vezetéknyomás mellett:
|
2.2.2.4. Végre kell hajtani 5 fékezést 80 km/h-ról 0 km/h-ra 4 MPa vezetéknyomás és az egyes megállások esetében 100 °C-os kiindulási hőmérséklet mellett. Az öt egymást követő nem monoton eredménynek az átlagos legnagyobb lassuláshoz képest a 0,6 m/s2 mértékű tűréshatáron belül kell maradnia.
Amennyiben nem teljesül ez a követelmény, az „1. bejáratási szakaszt” a kívánt teljesítménystabilitás eléréséig kell ismételni.
2.2.2.5. Hűtőlevegő használata megengedett. A fékezés során a fékre áramló levegő sebessége:
vair = 0,33 v
ahol:
v = a jármű vizsgálati sebessége a fékezés kezdetekor.
2.2.3. Hidegfékhatás-egyenértékűségi vizsgálat
Össze kell hasonlítani a csere-fékbetétrészegység és az eredeti fékbetétrészegység hideg fékhatásosságát a következő módszerrel végzett mérés eredményeinek összevetésével:
2.2.3.1. Az M1 és N1 jármű-kategóriák esetében 80 km/h, az M2 esetében 60 km/h kezdeti sebességről indulva, az egyes fékezések előtt 100 °C-nál nem magasabb fékhőmérséklet mellett legalább hat fékezést kell végrehajtani fokozatosan növekvő vezetéknyomással, 6 m/s2 átlagos legnagyobb lassulás kialakulásáig.
2.2.3.2. Minden fékezésnél fel kell jegyezni és az átlagos legnagyobb lassulás függvényében ábrázolni kell a vezetékben fellépő nyomást, és meg kell határozni az 5 m/s2 lassulás eléréséhez szükséges vezetéknyomást.
2.2.3.3. Ha az ugyanannál a működtető erőnél vagy vezetéknyomásnál elért átlagos legnagyobb lassulás a kapott görbe felső kétharmadában 15 %-nál nem tér el jobban az eredeti fékbetétrészegységgel kapott értéktől, úgy kell tekinteni, hogy a csere-fékbetétrészegység az eredeti fékbetétrészegységhez hasonló fékhatásossági jellemzőket mutat.
2.2.4. Sebességérzékenységi vizsgálat
2.2.4.1. A 2.2.3.2. szakasz szerint kapott vezetéknyomással és 100 °C-nál nem magasabb kezdeti fékhőmérséklet mellett az alábbi lineáris járműsebességenek megfelelő fordulatszámok mindegyikével három fékezést kell végrehajtani:
|
a) |
75, 120 km/h és 160 km/h, ha a vmax nagyobb, mint 150 km/h. |
2.2.4.2. A három fékezés mindegyik csoportjára átlagolni kell az eredményeket, és a sebességet a megfelelő átlagos legnagyobb lassulás függvényében kell ábrázolni.
2.2.4.3. A nagyobb sebességeknél regisztrált átlagos legnagyobb lassulások legfeljebb 15 %-kal térhetnek el a legkisebb sebességnél regisztrált lassulásoktól.
(1) Nem hidraulikus fékrendszerek esetében ezzel ekvivalens bemeneti értéket kell alkalmazni.
4. MELLÉKLET
M3, N2 és N3 kategóriájú járművek csere-fékbetétrészegységeire és dobfékbetétjeire vonatkozó követelmények
1. Járművizsgálat
1.1. A próbajármű
Egy olyan járműtípus(ok)ra reprezentatív járművet, amelyre/amelyekre a csere-fékbetétrészegységet vagy dobfékbetétet jóvá kívánják hagyatni, fel kell szerelni a jóváhagyásra szánt fékbetétrészegységgel vagy dobfékbetéttel és a fékvizsgálatokhoz használatos műszerekkel a 13. sz. előírás követelményei szerint.
A vizsgálatra benyújtott fékbetétrészegységet fel kell szerelni a megfelelő fékszerkezetre, és amíg nincs rögzítve egy meghatározott bejáratási eljárás, a gyártó utasításai szerint kell őket bejáratni a műszaki szolgálattal egyetértésben.
1.2. Vizsgálatok és követelmények
1.2.1. A 13. sz. előírásnak való megfelelőség
1.2.1.1. A jármű fékrendszerét a szóban forgó jármű-kategóriára (M3, N2 vagy N3) vonatkozó, a 13. sz. előírás 4. melléklete 1. és 2. szakaszában foglalt követelményeknek megfelelően kell vizsgálni. Az alkalmazandó követelmények, illetve vizsgálatok a következők:
|
1.2.1.1.1. |
Üzemi fékrendszer
|
|
1.2.1.1.2. |
Biztonsági fékrendszer
|
|
1.2.1.1.3. |
Rögzítőfékrendszer (Csak akkor kell alkalmazni, ha azokat a fékeket használják a jármű rögzítésére, amelyeknek fékbetéteit jóvá kívánják hagyatni.)
|
1.2.1.2. A járműnek teljesítenie kell a 13. sz. előírás 4. melléklete 2. szakaszának az ilyen kategóriájú járművekre vonatkozó valamennyi követelményét.
1.2.2. Kiegészítő követelmények (osztott tengelyes vizsgálat)
Az alábbiakban bemutatott mérésekhez a járműnek teljesen terhelt állapotban kell lennie, és a fékezést kikapcsolt motor mellett, vízszintes úton kell végrehajtani.
A jármű üzemi fékműködtető rendszerét olyan berendezéssel kell felszerelni, amely elválasztja egymástól az első és hátsó tengelyek fékjeit úgy, hogy azok egymástól függetlenül legyenek használhatók.
Ha az első tengely fékjeire kívánják jóváhagyatni a fékbetétrészegységet vagy dobfékbetétet, a vizsgálat alatt a hátsó tengely fékjei nem működhetnek.
Ha a hátsó tengely fékjeire kívánják jóváhagyatni a fékbetétrészegységet vagy dobfékbetétet, a vizsgálat alatt az első tengely fékjei nem működhetnek.
1.2.2.1. Hidegfékhatás-egyenértékűségi vizsgálat
Össze kell hasonlítani a csere-fékbetétrészegység vagy cseredobfékbetét és az eredeti fékbetétrészegység vagy az eredeti dobfékbetét hideg fékhatásosságát a következő módszerrel végzett mérés eredményeinek összevetésével:
|
1.2.2.1.1. |
Legalább hat fékezést kell végrehajtani fokozatosan növekvő pedálerőkkel vagy vezetéknyomással a kerék blokkolásáig, vagy 3,5 m/s2 átlagos, legnagyobb lassulás kialakulásáig, vagy a megengedett legnagyobb pedálerőig vagy a maximális vezetéknyomásig, 45 km/h kiindulási sebesség és az egyes fékezések kezdetekor legfeljebb 100 °C-os fékhőmérséklet mellett. |
|
1.2.2.1.2. |
Minden fékezésnél fel kell jegyezni és az átlagos legnagyobb lassulás függvényében ábrázolni kell a pedálerőt vagy a vezetékben fellépő nyomást, és meg kell határozni a 3 m/s2 átlagos legnagyobb lassulás eléréséhez (ha ez lehetséges) szükséges pedálerőt vagy vezetékben fellépő nyomást. Ha ezeket az értékeket nem lehet elérni, alternatívaként meg kell határozni a legnagyobb lassulás eléréséhez szükséges pedálerőt vagy vezetéknyomást. |
|
1.2.2.1.3. |
Ha az ugyanannál a működtető erőnél vagy vezetéknyomásnál elért átlagos legnagyobb lassulás a kapott görbe felső kétharmadában 15 %-nál nem tér el jobban az eredeti fékbetétrészegységgel vagy eredeti dobfékbetéttel kapott értéktől, úgy kell tekinteni, hogy a csere-fékbetétrészegység vagy cseredobfékbetét az eredeti fékbetétrészegységhez vagy eredeti dobfékbetéthez hasonló fékhatásossági jellemzőket mutat. |
1.2.2.2. Sebességérzékenységi vizsgálat
|
1.2.2.2.1. |
E melléklet 1.2.2.1.2. szakasza szerint kapott pedálerővel és 100 °C-nál nem magasabb kezdeti fékhőmérséklet mellett a következő kezdeti sebességek mindegyikével három fékezést kell végrehajtani:
|
|
1.2.2.2.2. |
A három fékezés mindegyik csoportjára átlagolni kell az eredményeket, és a sebességet a megfelelő átlagos legnagyobb lassulás függvényében kell ábrázolni. |
|
1.2.2.2.3. |
A nagyobb sebességeknél regisztrált átlagos legnagyobb lassulások legfeljebb 25 %-kal térhetnek el a legkisebb sebességnél regisztrált lassulásoktól. |
2. Inercia-próbapadi vizsgálat
2.1. Mérőkészülékek
A mérésekhez egy inercia-próbapadra kell a szóban forgó járműfékeket felszerelni. A próbapadot úgy kell felműszerezni, hogy az lehetővé tegye a fordulatszám, a féknyomaték, a fékvezeték-nyomás, a fékezés megkezdése utáni fordulatok, a fékezési idő és a fékforgórész hőmérsékletének folyamatos regisztrálását.
2.1.1. Mérési feltételek
|
2.1.1.1. |
A próbapad forgó tömegének a legnagyobb járműtömeg 0,55. része tengelyre eső része felének és az adott járműtípus(ok)ra engedélyezett legnagyobb gumiabroncs gördülési sugarának kell megfelelnie. |
|
2.1.1.2. |
A próbapad kezdeti fordulatszáma meg kell, hogy feleljen az alábbi szakaszokban megadott lineáris járműsebességnek; és az adott járműtípus(ok)ra engedélyezett legnagyobb és legkisebb gumiabroncs dinamikus gördülési sugara átlagának. |
|
2.1.1.3. |
A vizsgálatra benyújtott fékbetétrészegységet vagy dobfékbetéteket fel kell szerelni a megfelelő fékszerkezetre, és amíg nincs rögzítve egy meghatározott bejáratási eljárás, a gyártó utasításai szerint kell őket bejáratni a műszaki szolgálattal egyetértésben. |
|
2.1.1.4. |
Hűtőlevegő használata esetén a fékre áramló levegő sebessége: vair = 0,33vv ahol: v = a jármű vizsgálati sebessége a fékezés kezdetekor. |
|
2.1.1.5. |
A fékre szerelt működtetődugattyúnak az adott járműtípus(ok)ra engedélyezett legkisebb méretűnek kell lennie. |
2.2. Vizsgálatok és követelmények
2.2.1. A 13. sz. előírásból származó vizsgálatok
2.2.1.1. 0. típusú vizsgálat
60 km/h kezdeti sebességről indulva, az egyes fékezések előtt 100 °C-nál nem magasabb fékhőmérséklet mellett legalább hat fékezést kell végrehajtani fokozatosan növekvő vezetéknyomással a járműtípus(ok) fékrendszere által folyamatosan biztosított vezetéknyomás-értékig (pl. kompresszornyomás megszűnése). Legalább 5 m/s2 átlagos legnagyobb lassulást kell elérni.
2.2.1.2. 0. típusú vizsgálat, fékhatásosság nagy sebességen
A fékezés kezdetekor legfeljebb 100 °C-os fékhőmérséklet mellett végre kell hajtani három fékezést 100 km/h sebességről N2 jármű-kategóriát érintő jóváhagyás, illetve 90 km/h sebességről M3 és N3 jármű-kategóriát érintő jóváhagyás esetén a 2.2.1.1. szakaszban meghatározott garantált vezetéknyomás segítségével. A három fékezés során elért átlagos legnagyobb lassulás középértékének el kell érnie legalább a 4 m/s2 értéket.
2.2.1.3. I. típusú vizsgálat
2.2.1.3.1. Melegítési eljárás
Végre kell hajtani 20 egymást követő fékezést v1 = 60 km/h és v2 = 30 km/h sebességről, 60 másodperces ciklusidővel, az első fékezésnél legfeljebb 100 °C -os fékhőmérséklettel kezdve. A vezetéknyomásnak az első fékezéskor 3 m/s2 lassulásnak kell megfelelnie és a további fékezések során állandónak kell maradnia.
2.2.1.3.2. Meleg fékhatásosság
A melegítési eljárás befejeztével meg kell mérni a meleg fékhatásosságot a fenti 2.2.1.1. szakasz feltételei mellett, a 2.2.1.1. szakaszban meghatározott garantált vezetéknyomás alkalmazásával (a hőmérsékleti viszonyok eltérőek lehetnek). A meleg fékkel elért átlagos legnagyobb lassulás nem lehet kisebb, mint a hideg fékkel elért érték 60 %-a vagy 4 m/s2.
2.2.1.3.3. Helyreállás
A meleg fékezés után 120 másodperccel kezdve 5 teljes megállást kell végezni a fenti 2.2.1.3.1. szakaszban megadott vezetéknyomással, legalább 2 perces intervallumokban, 60 km/h kezdeti sebességről. Az ötödik fékezés kezdetekor a fékhőmérséklet nem lehet nagyobb, mint 100 °C, és az elért átlagos legnagyobb lassulás legfeljebb 10 százalékkal térhet el a 60 km/h sebességen végzett 0. típusú vizsgálat vezetéknyomás/lassulás arányából számított értéktől.
2.2.1.4. II. típusú vizsgálat
2.2.1.4.1. Melegítési eljárás
A fékeket 12 percen keresztül 30 km/h állandó sebességen 0,15 m/s2 lassulásnak megfelelő állandó féknyomaték segítségével fel kell melegíteni.
2.2.1.4.2. Meleg fékhatásosság
A melegítési eljárás befejeztével meg kell mérni a meleg fékhatásosságot a fenti 2.2.1.1. szakasz feltételei mellett, a 2.2.1.1. szakaszban meghatározott garantált vezetéknyomás alkalmazásával (a hőmérsékleti viszonyok eltérőek lehetnek). A meleg fékkel elért átlagos legnagyobb lassulás nem lehet kisebb, mint 3,75 m/s2.
2.2.1.5. A rögzítőfék-hatásosság statikus vizsgálata
|
2.2.1.5.1. |
Az alkalmazások teljes tartományát figyelembe véve meg kell határozni a legkedvezőtlenebb esetet a fék működtető ereje, az egy tengely által fékezendő maximális járműtömeg és a gumiabroncs sugara tekintetében. |
|
2.2.1.5.2. |
Be kell húzni a féket a fenti 2.2.1.5.1. szakaszban meghatározott működtető erővel. |
|
2.2.1.5.3. |
A fékpad tengelyére enyhén növekvő nyomatékot kell alkalmazni a dob vagy tárcsa elfordításához. Abban a pillanatban, amikor a tengely elkezd mozogni, meg kell mérni a kimenő nyomatékot a féknél, majd ki kell számítani a megfelelő tengelyfékerőt a 2.2.1.5.1. szakaszban meghatározott gumiabroncs-sugár segítségével. |
|
2.2.1.5.4. |
A 2.2.1.5.3. szakasz szerint mért fékerő és a 2.2.1.5.1. szakasz szerint meghatározott járműtömeg felének hányadosa legalább 0,18 kell, hogy legyen. |
2.2.2. Hidegfékhatás-egyenértékűségi vizsgálat
Össze kell hasonlítani a csere-fékbetétrészegység vagy cseredobfékbetét és az eredeti fékbetétrészegység vagy az eredeti dobfékbetét hideg fékhatásosságát a 2.2.1.1. szakaszban leírt 0. típusú vizsgálat eredményeinek összevetésével.
2.2.2.1. A 2.2.1.1. szakaszban leírt 0. típusú vizsgálatot az eredeti fékbetétrészegység vagy eredeti dobfékbetét egy készletével kell végrehajtani.
2.2.2.2. Ha az ugyanannál a vezetéknyomásnál elért átlagos legnagyobb lassulás a kapott görbe felső kétharmadában 15 %-nál nem tér el jobban az eredeti fékbetétrészegységgel vagy eredeti dobfékbetéttel kapott értéktől, akkor úgy kell tekinteni, hogy a csere-fékbetétrészegység vagy cseredobfékbetét az eredeti fékbetétrészegységhez vagy eredeti dobfékbetéthez hasonló fékhatásossági jellemzőket mutat.
2.2.3. Sebességérzékenységi vizsgálat
|
2.2.3.1. |
A 2.2.1.2. szakaszban meghatározott garantált pedálerővel és 100 °C-nál nem magasabb kezdeti fékhőmérséklet mellett a következő kezdeti sebességek mindegyikével három fékezést kell végrehajtani:
|
|
2.2.3.2. |
A három fékezés mindegyik csoportjára átlagolni kell az eredményeket, és a sebességet a megfelelő átlagos legnagyobb lassulás függvényében kell ábrázolni. |
|
2.2.3.3. |
A nagyobb sebességeknél regisztrált átlagos legnagyobb lassulások legfeljebb 25 %-kal térhetnek el a legkisebb sebességnél regisztrált lassulásoktól. |
5. MELLÉKLET
Az O1 és O2 kategóriájú járművek csere-fékbetétrészegységeire vonatkozó követelmények
1. Általános előírások
Az ebben a mellékletben bemutatott mérési módszer egy inercia-próbapadi vizsgálaton alapul. A mérések vizsgálati járművön vagy gördülő fékerőmérő próbapadon is végrehajthatók, feltéve, hogy ugyanazon vizsgálati körülmények érhetők el és ugyanazokat a paramétereket lehet mérni, mint az inercia-próbapadon.
2. Mérőkészülékek
A mérésekhez egy inercia-próbapadra kell a szóban forgó járműfékeket felszerelni. A próbapadot úgy kell felműszerezni, hogy az lehetővé tegye a fordulatszám, a féknyomaték, a fékvezeték-nyomás vagy működtető erő, a fékezés megkezdése utáni fordulatok, a fékezési idő és a fékforgórész hőmérsékletének folyamatos regisztrálását.
2.1. Mérési feltételek
2.1.1. A próbapad forgó tömegének a legnagyobb járműtömeg tengelyre eső része felének és az adott járműtípus(ok)ra engedélyezett legnagyobb gumiabroncs gördülési sugarának kell megfelelnie.
2.1.2. A próbapad kezdeti fordulatszáma megfelel e melléklet 3.1. szakaszában megadott lineáris járműsebességnek; az adott járműtípus(ok)ra engedélyezett legkisebb gumiabroncs dinamikus gördülési sugarán kell alapulnia.
2.1.3. A vizsgálatra benyújtott fékbetétrészegységet fel kell szerelni a megfelelő fékszerkezetre, és amíg nincs rögzítve egy meghatározott bejáratási eljárás, a gyártó utasításai szerint kell őket bejáratni a műszaki szolgálattal egyetértésben.
2.1.4. Hűtőlevegő használata esetén a fékre áramló levegő sebessége:
vair= 0,33 v
ahol:
v = a jármű vizsgálati sebessége a fékezés kezdetekor.
2.1.5. A fékre szerelt működtető berendezésnek ugyanolyannak kell lennie, mint amilyet a járművön használnak.
3. Vizsgálatok és követelmények
3.1. 0. típusú vizsgálat
60 km/h kezdeti sebességről indulva, az egyes fékezések előtt 100 °C-nál nem magasabb fékhőmérséklet mellett legalább hat egymást követő fékezést kell végrehajtani fokozatosan növekvő vezetéknyomással vagy pedálerővel, a legnagyobb vezetéknyomásig vagy 6 m/s2 lassulás kialakulásáig. Az utolsó fékezést meg kell ismételni 40 km/h kezdeti sebességgel.
3.2. I. típusú vizsgálat
3.2.1. Melegítési eljárás
A féket legfeljebb 100 °C-os fékforgórész-hőmérsékletről indulva folyamatos fékezéssel fel kell melegíteni a 13. sz. előírás 4. melléklete 1.5.2. szakaszának előírásai szerint.
3.2.2. Meleg fékhatásosság
A melegítési eljárás befejeztével 40 km/h kezdeti sebességgel meg kell mérni a meleg fékhatásosságot a fenti 3.2.1. szakasz feltételei mellett, ugyanazon vezetéknyomás vagy pedálerő alkalmazásával (a hőmérsékleti viszonyok eltérőek lehetnek). A meleg fékkel elért átlagos legnagyobb lassulás nem lehet kisebb, mint a hideg fékkel elért érték 60 %-a vagy 3,5 m/s2.
3.3. Hidegfékhatás-egyenértékűségi vizsgálat
Össze kell hasonlítani a csere-fékbetétrészegység és az eredeti fékbetétrészegység hideg fékhatásosságát a 3.1. szakaszban leírt 0. típusú vizsgálat eredményeinek összevetésével.
3.3.1. A 3.1. szakaszban leírt 0. típusú vizsgálatot az eredeti fékbetétrészegység egy készletével kell végrehajtani.
3.3.2. Ha az ugyanannál a vezetéknyomásnál vagy pedálerőnél elért átlagos legnagyobb lassulás a kapott görbe felső kétharmadában 15 %-nál nem tér el jobban az eredeti fékbetétrészegységgel kapott értéktől, akkor úgy kell tekinteni, hogy a csere-fékbetétrészegység az eredeti fékbetétrészegységhez hasonló fékhatásossági jellemzőket mutat.
6. MELLÉKLET
Az O3 és O4 kategóriájú járművek csere-fékbetétrészegységeire és dobfékbetétjeire vonatkozó követelmények
1. Mérési feltételek
Az ebben a mellékletben előírt mérések végrehajthatók vizsgálati járművön vagy inercia-próbapadon vagy gördülő fékerőmérő próbapadon a 13. sz. előírás 11. melléklete 2. függelékének 3.1–3.4. szakaszaiban említettekkel megegyező feltételekkel.
A vizsgálatra benyújtott fékbetétrészegységet fel kell szerelni a megfelelő fékszerkezetre, és amíg nincs rögzítve egy meghatározott bejáratási eljárás, a gyártó utasításai szerint kell őket bejáratni a műszaki szolgálattal egyetértésben.
2. Vizsgálatok és követelmények
2.1. A 13. sz. előírás 11. mellékletének való megfelelőség
A fékeket a 13. sz. előírás 11. melléklete 2. függeléke 3.5. szakaszában foglalt követelményeknek megfelelően kell vizsgálni.
|
2.1.1. |
Az eredményeket 13. sz. előírás 11. melléklete 3. függeléke szerinti nyomtatványon kell jelenteni. |
|
2.1.2. |
Össze kell hasonlítani ezen eredményeket és az ugyanazon körülmények között az eredeti fékbetétrészegységekkel vagy eredeti dobfékbetétekkel kapott eredményeket. |
|
2.1.3. |
A csere-fékbetétrészegység vagy cseredobfékbetét ugyanazon bemeneti nyomatékon elért meleg fékhatásosságának az I. típusú vagy a III. típusú vizsgálatban (az adott esettől függően) az alábbi értéket kell adnia:
A működtető megfelelő lökete nem haladhatja meg az eredeti fékbetétrészegységgel vagy eredeti dobfékbetéttel elért érték 110 százalékát, és nem haladhatja meg a 13. sz. előírás 11. melléklete 2. függelékének 2. szakaszában meghatározott sp értéket. Amennyiben az eredeti fékbetétrészegységet vagy dobfékbetétet a II. típusú vizsgálati követelmények alapján vizsgálják, a 13. sz. előírás 4. mellékletének 1.7.2. szakaszában foglalt minimumkövetelményeket (III. típusú vizsgálat) kell alkalmazni a csere-fékbetétrészegység vagy dobfékbetét tekintetében. |
2.2. Hidegfékhatás-egyenértékűségi vizsgálat (0. típus)
|
2.2.1. |
E melléklet feltételei szerint és 60 km/h kezdeti sebességről indulva, 100 °C-nál nem magasabb fékhőmérséklet mellett legalább 6 egymást követő fékezést kell végrehajtani fokozatosan növekvő pedálerővel vagy vezetéknyomással 6,5 bar nyomásig vagy 6 m/s2 lassulás eléréséig. |
|
2.2.2. |
Minden fékezésnél fel kell jegyezni és ábrázolni kell a pedálerőt vagy vezetéknyomást és az átlagos féknyomatékot vagy az átlagos legnagyobb lassulást. |
|
2.2.3. |
Össze kell hasonlítani ezen eredményeket és az azonos vizsgálati körülmények között az eredeti fékbetétrészegységekkel vagy eredeti dobfékbetétekkel kapott eredményeket. |
|
2.2.4. |
Ha az ugyanannál a bemeneti erőnél vagy vezetéknyomásnál elért átlagos legnagyobb lassulás a kapott görbe felső kétharmadában – 5 % és + 15 % közötti értékben tér el az eredeti fékbetétrészegységgel vagy eredeti dobfékbetéttel kapott értéktől, úgy kell tekinteni, hogy a csere-fékbetétrészegység vagy cseredobfékbetét az eredeti fékbetétrészegységhez vagy eredeti dobfékbetéthez hasonló fékhatásossági jellemzőket mutat. |
7. MELLÉKLET
Az L kategóriájú járművek csere-fékbetétrészegységeire vonatkozó követelmények
1. Mérési feltételek
1.1. Egy olyan járműtípus(ok)ra reprezentatív járművet, amelyre/amelyekre a csere-fékbetétrészegységet jóvá kívánják hagyatni, fel kell szerelni a jóváhagyásra szánt csere-fékbetétrészegységgel és a fékvizsgálatokhoz használatos műszerekkel a 78. sz. előírás követelményei szerint.
1.2. A vizsgálatra benyújtott fékbetétrészegységet fel kell szerelni a megfelelő fékszerkezetre, és amíg nincs rögzítve egy meghatározott bejáratási eljárás, a gyártó utasításai szerint kell őket bejáratni a műszaki szolgálattal egyetértésben.
1.3. A 78. sz. előírás 2.9. szakasza értelmében kombinált fékrendszerrel rendelkező járművekhez szánt fékbetétrészegységek esetében az első és hátsó tengelyekre szerelt, jóváhagyatni kívánt fékbetétrészegység-kombináció(ka)t kell vizsgálni.
A kombináció állhat mindkét tengely esetében csere-fékbetétrészegységekből és/vagy az egyik tengelyen csere-fékbetétrészegységből, a másik tengelyen pedig eredeti fékbetétrészegységből.
2. Vizsgálatok és követelmények
2.1. A 78. sz. előírásnak való megfelelőség
2.1.1. A jármű fékrendszerét a szóban forgó jármű-kategóriára (L1, L2, L3, L4 vagy L5) vonatkozó, a 78. sz. előírás 3. melléklete 1. szakaszában foglalt követelményeknek megfelelően kell vizsgálni.
2.1.1.1. 0. típusú vizsgálat kikapcsolt motorral
A vizsgálatot csak terhelt állapotban lehet elvégezni. Legalább hat fékezést kell végrehajtani fokozatosan növekvő vezérlőerőkkel vagy vezetéknyomással a kerék blokkolásáig, vagy 6 m/s2 lassulás eléréséig vagy a megengedett legnagyobb vezérlőerőig.
2.1.1.2. 0. típusú vizsgálat bekapcsolt motorral
Csak L3, L4 és L5 kategóriájú járművek esetében alkalmazható.
2.1.1.3. 0. típusú vizsgálat nedves fékkel
Nem alkalmazandó L5 kategóriájú járműveken vagy azon dobfékek vagy teljesen beépített tárcsafékek esetében, amelyekre a 78. sz. előírásnak való megfelelőséget vizsgáló jóváhagyási folyamat során nem kell végrehajtani ezt a mérést.
2.1.1.4. I. típusú vizsgálat
Csak L3, L4 és L5 kategóriájú járművek esetében alkalmazható.
2.1.2. A járműnek teljesítenie kell a 78. sz. előírás 3. melléklete 2. szakaszának az ilyen kategóriájú járművekre vonatkozó összes követelményét.
2.2. Kiegészítő követelmények
2.2.1. Hidegfékhatás-egyenértékűségi vizsgálat
Össze kell hasonlítani a csere-fékbetétrészegység és az eredeti fékbetétrészegység hideg fékhatásosságát a 2.1.1.1. szakaszban leírt 0. típusú vizsgálat eredményeinek összevetésével.
2.2.1.1. A 2.1.1.1. szakaszban leírt 0. típusú vizsgálatot az eredeti fékbetétrészegység egy készletével kell végrehajtani.
2.2.1.2. Ha az ugyanannál a vezetéknyomásnál elért átlagos legnagyobb lassulás a kapott görbe felső kétharmadában 15 %-nál nem tér el jobban az eredeti fékbetétrészegységgel kapott értéktől, úgy kell tekinteni, hogy a csere-fékbetétrészegység az eredeti fékbetétrészegységhez hasonló fékhatásossági jellemzőket mutat.
2.2.2. Sebességérzékenységi vizsgálat
Ez a vizsgálat csak L3, L4 és L5 kategóriájú járművek esetében alkalmazandó, és terhelt járművön kell végezni a 0. típusú vizsgálat feltételei szerint, kikapcsolt motorral. A vizsgálati sebességek azonban eltérőek.
2.2.2.1. A 2.1.1.1. szakaszban leírt 0. típusú vizsgálatok eredményei alapján meg kell határozni az adott jármű-kategória átlagos legnagyobb lassulása minimális elvárt értékének megfelelő vezérlőerőt vagy vezetéknyomást.
2.2.2.2. A 2.2.2.1. szakaszban meghatározott vezérlőerővel vagy vezetéknyomással és 100 °C-nál nem magasabb kezdeti fékhőmérséklet mellett a következő kezdeti sebességek mindegyikével három fékezést kell végrehajtani:
40 km/h, 80 km/h és 120 km/h (ha vmax ≥ 130 km/h)
2.2.2.3. A három fékezés mindegyik csoportjára átlagolni kell az eredményeket, és a sebességet a megfelelő átlagos legnagyobb lassulás függvényében kell ábrázolni.
2.2.2.4. A nagyobb sebességeknél regisztrált átlagos legnagyobb lassulások legfeljebb 15 %-kal térhetnek el a legkisebb sebességnél regisztrált lassulásoktól.
8. MELLÉKLET
A jármű üzemi fékrendszerétől független különálló rögzítőfékrendszerekben való használatra szánt csere-fékbetétrészegységekre vonatkozó műszaki előírások
1. A 13. sz. ELŐÍRÁSNAK VALÓ MEGFELELŐSÉG
A 13. sz. előírás követelményeinek teljesítését járművizsgálat során kell bizonyítani.
1.1. Járművizsgálat
Egy olyan járműtípus(ok)ra reprezentatív járművet, amely(ek)re a csere-fékbetétrészegységet jóvá kívánják hagyatni, fel kell szerelni a jóváhagyásra szánt csere-fékbetétrészegységgel és a fékvizsgálatokhoz használatos műszerekkel a 13. sz. előírás követelményei szerint. A járműnek teljesen terhelt állapotban kell lennie. A vizsgálatra benyújtott fékbetéteket fel kell szerelni a megfelelő fékszerkezetekre, bejáratás nélkül.
1.2. A jármű rögzítőfékrendszerének vizsgálatát a 13. sz. előírás 4. mellékletének 2.3. szakaszában foglalt valamennyi követelménynek megfelelően kell elvégezni.
9. MELLÉKLET
A SÚRLÓDÁSI TULAJDONSÁGOK MEGÁLLAPÍTÁSA PRÓBAPADI VIZSGÁLATTAL
1. BEVEZETÉS
1.1. Egy adott csere-fékbetétrészegység típus mintapéldányait olyan próbapadon kell vizsgálni, amely képes a vizsgálati körülmények létrehozására és az e mellékletben leírt mérések végrehajtására.
1.2. A mintapéldány súrlódási tulajdonságainak meghatározásához a mérési eredményeket kell kiértékelni.
1.3. A mintapéldányok súrlódási tulajdonságait össze kell hasonlítani csere-fékbetétrészegység ezen típusára meghatározott szabvánnyal a megfelelés ellenőrzése céljából.
2. CSERE-FÉKBETÉTRÉSZEGYSÉGEK M1, M2, N1, O1, O2 ÉS L KATEGÓRIÁJÚ JÁRMŰVEKHEZ
2.1. Berendezés
2.1.1. A próbapadnak olyannak kell lennie, hogy elhelyezhető és működtethető legyen rajta egy teljes méretű fékszerkezet, hasonló ahhoz, mint amelyet az ezen előírás 5. szakasza szerinti jóváhagyási vizsgálathoz használatos járműtengelyre szerelnek.
2.1.2. A tárcsa vagy a dob fordulatszámának terheletlen állapotban 660 ± 10 1/min (1) értékűnek kell lennie, és teljes terhelés esetén sem eshet 600 1/min alá.
2.1.3. A mérési ciklusoknak és a ciklusok alatti fékezéseknek beállíthatóknak és automatikusaknak kell lenniük.
2.1.4. A kimenő nyomatékot vagy a féknyomást (állandó nyomaték módszere) és a munkafelület hőmérsékletét rögzíteni kell.
2.1.5. Biztosítani kell a féken átáramló közvetlen levegőhűtést 600 ± 60 m3/h térfogatárammal.
2.2. A mérés menete
2.2.1. A minta előkészítése
A gyártó bejáratási ütemezésének legalább 80 %-os felületérintkezési területet kell biztosítania a tárcsafékbetét-egységeknél anélkül, hogy felületi hőmérsékletük meghaladná a 300 °C-ot, valamint 70 %-os felületérintkezési területet a felfutó fékpofarészegységeknél anélkül, hogy felületi hőmérsékletük meghaladná a 200 °C-ot.
2.2.2. Mérési ütemterv
A mérési ütemterv egy sor egymásra következő fékezési ciklusból áll, amelyek mindegyike X számú, 5 másodperces fékezésből és azt követő 10 másodperces fékkioldási szakaszból áll.
A következő két módszer egyike alkalmazható:
2.2.2.1. Mérési ütemterv állandó nyomással
2.2.2.1.1. Tárcsafékbetét-részegységek
A féknyeregdugattyú(k)ra ható p nyomásnak állandónak kell lennie a következő képlet szerint:
|
Md |
= |
150 Nm ha Ak ≤ 18,1 cm2 |
|
Md |
= |
300 Nm ha Ak > 18,1 cm2 |
|
Ak |
= |
a féknyeregdugattyú(k) felülete |
|
rw |
= |
a tárcsa tényleges sugara |
|
Ciklusszám |
Fékezések száma X |
Kezdeti fékforgórész hőmérséklet (°C) |
Legnagyobb fékforgórész hőmérséklet (°C) |
Mesterséges hűtés |
|
1 |
1 × 10 |
≤ 60 |
nyitott |
nem |
|
2–6 |
5 × 10 |
100 |
nyitott (350) (2) |
nem |
|
7 |
1 × 10 |
100 |
nyitott |
igen |
2.2.2.1.2. Fékpofarészegységek
Az átlagos érintkezési nyomásnak a fékbetét munkafelületén 22 ± 6 N/cm2 állandó értéken kell lennie, statikus (nem szervo-) fékre számolva.
|
Ciklusszám |
Fékezések száma X |
Kezdeti fékforgórész hőmérséklet (°C) |
Legnagyobb fékforgórész hőmérséklet (°C) |
Mesterséges hűtés |
|
1 |
1 × 10 |
≤ 60 |
200 |
igen |
|
2 |
1 × 10 |
100 |
nyitott |
nem |
|
3 |
1 × 10 |
100 |
200 |
igen |
|
4 |
1 × 10 |
100 |
nyitott |
nem |
2.2.2.2. Mérési ütemterv állandó nyomatékon
Ez a módszer csak tárcsafékbetét-egységeknél alkalmazható. A fékező nyomatéknak ± 5 % tűréssel állandónak kell lennie, és úgy kell beállítani, hogy garantálja a következő táblázatban megadott legnagyobb fékforgórész hőmérsékletet.
|
Ciklusszám |
Fékezések száma X |
Kezdeti fékforgórész hőmérséklet (°C) |
Legnagyobb fékforgórész hőmérséklet (°C) |
Mesterséges hűtés |
|
1 |
1 × 5 |
≤ 60 |
300–350 (200–250) (3) |
nem |
|
2–4 |
3 × 5 |
100 |
300–350 (200–250) |
nem |
|
5 |
1 × 10 |
100 |
500–600 (300–350) |
nem |
|
6–9 |
4 × 5 |
100 |
300–350 (200–250) |
nem |
|
10 |
1 × 10 |
100 |
500–600 (300–350) |
nem |
|
11–13 |
3 × 5 |
100 |
300–350 (200–250) |
nem |
|
14 |
1 × 5 |
≤ 60 |
300–350 (200–250) |
nem |
2.3. A mérési eredmények kiértékelése
A súrlódási tulajdonságokat a mérési ütemterv kiválasztott pontjain feljegyzett féknyomatékból kell meghatározni. Ahol a fékezési tényező állandó, pl. tárcsaféknél, a féknyomaték átalakítható súrlódási tényezővé.
2.3.1. Tárcsafékbetét-részegységek
2.3.1.1. Az üzemi súrlódási tényező (μop) a 2–7. ciklus alatt (állandó nyomású módszer) vagy a 2–4., 6–9. és 11–13. ciklus alatt (állandó nyomaték módszer) rögzített értékek átlaga;a mérést minden ciklus első fékezésének megkezdése után egy másodperccel kell végezni.
2.3.1.2. A legnagyobb súrlódási tényező (μmax) a valamennyi ciklus során rögzített legnagyobb érték.
2.3.1.3. A legkisebb súrlódási tényező (μmin) a valamennyi ciklus során rögzített legkisebb érték.
2.3.2. Fékpofarészegységek
2.3.2.1. Az átlagos nyomaték (Mmean) az első és a harmadik ciklus alatti ötödik fékezés során rögzített féknyomaték legnagyobb és legkisebb értékének átlaga.
2.3.2.2. A meleg nyomaték (Mhot) a második és negyedik ciklus alatt kialakult legkisebb féknyomaték. Ha ezek alatt a ciklusok alatt a hőmérséklet 300 °C fölé emelkedik, a 300 °C-nál mért értéket kell Mhot-nak tekinteni.
2.4. Elfogadási kritériumok
2.4.1. Minden fékbetétrészegység típus-jóváhagyási kérelméhez be kell nyújtani az alábbiakat:
|
2.4.1.1. |
tárcsafékbetét-részegységekhez a μop, μmin, μmax értéke; |
|
2.4.1.2. |
fékpofarészegységekhez az Mmean és Mhot értéke. |
2.4.2. Egy jóváhagyott fékbetétrészegység-típus gyártása során a mintadaraboknak egyezést kell mutatniuk e melléklet 2.4.1. szakasza alatt felsorolt értékekkel, a következő tűréshatárokkal:
|
2.4.2.1. |
tárcsafékbetéteknél:
|
|
2.4.2.2. |
szimplex dobfékbetéteknél:
|
3. FÉKBETÉTRÉSZEGYSÉGEK ÉS DOBFÉKBETÉTEK M3, N2, N3, O3 ÉS O4 KATEGÓRIÁJÚ JÁRMŰVEKHEZ
3.1. Berendezés
3.1.1. A próbapadra 60 mm hengerátmérőjű, rögzített kalibertípusú tárcsaféket kell felszerelni, valamint egy tömör (nem szellőzőcsöves) tárcsát, amelynek átmérője 278 ± 2 mm, vastagsága pedig 12 mm ± 0,5 mm. A hátlaphoz 44 cm2 ± 0,5 cm2 felületű és legalább 6 mm vastagságú, szögletes súrlódóanyag-darabot kell rögzíteni.
3.1.2. A tárcsa fordulatszámának terheletlen állapotban 660 ± 10 1/min 1 értékűnek kell lennie, és teljes terhelés esetén sem eshet 600 1/min alá.
3.1.3. Az átlagos érintkezési nyomásnak a fékbetét munkafelületén 75 N/cm2 ± 10 N/cm2 állandó értéken kell lennie.
3.1.4. A mérési ciklusoknak és a ciklusok alatti fékezéseknek beállíthatóknak és automatikusaknak kell lenniük.
3.1.5. A kimenő nyomatékot és a munkafelület hőmérsékletét rögzíteni kell.
3.1.6. Biztosítani kell a féken átáramló közvetlen levegőhűtést 600 ± 60 m3/h térfogatárammal.
3.2. A mérés menete
3.2.1. A minta előkészítése
A gyártó bejáratási eljárásának legalább 80 %-os felületérintkezési területet kell biztosítania a 200 °C-os felületi hőmérséklet meghaladása nélkül.
3.2.2. Mérési ütemterv
A mérés egy sor egymásra következő fékezési ciklusból áll, amelyek mindegyike X számú, 5 másodperces fékezésből és azt követő 10 másodperces fékkioldási szakaszból áll.
|
Ciklusszám |
Fékezések száma X |
Kezdeti fékforgórész hőmérséklet (°C) |
Mesterséges hűtés |
|
1 |
5 |
100 |
igen |
|
2 |
5 |
növekszik ≤ 200 |
nem |
|
3 |
5 |
200 |
nem |
|
4 |
5 |
növekszik ≤ 300 |
nem |
|
5 |
5 |
300 |
nem |
|
6 |
3 |
250 |
igen |
|
7 |
3 |
200 |
igen |
|
8 |
3 |
150 |
igen |
|
9 |
10 |
100 |
igen |
|
10 |
5 |
növekszik ≤ 300 |
nem |
|
11 |
5 |
300 |
nem |
3.3. A mérési eredmények kiértékelése
A súrlódási tulajdonságokat a mérési ütemterv kiválasztott ciklusaiban feljegyzett féknyomatékból kell meghatározni. A féknyomatékot át kell alakítani súrlódási tényezővé (μ).
Az egyes fékezések μ-értékét az 5 másodperces fékezés átlagaként kell meghatározni.
3.3.1. A μop1 üzemi súrlódási tényező az 1. ciklus alatt rögzített μ átlaga, μop2 pedig a 9. ciklus fékezései során rögzített μ értékek átlaga.
3.3.2. A μmax legnagyobb súrlódási tényező az 1–11. ciklusok során rögzített legmagasabb μ-érték.
3.3.3. A μmin legkisebb súrlódási tényező az 1–11. ciklusok során rögzített legkisebb μ-érték.
3.4. Elfogadási kritériumok
3.4.1. Az egyes cserefékbetétrészegység-típusok vagy cseredobfékbetét-típusok jóváhagyására vonatkozó kérelmekhez minden esetben meg kell adni a μop1, μop2, μmin és μmax értékeket.
3.4.2. Egy jóváhagyott cserefékbetétrészegység-típus vagy cseredobfékbetét-típus gyártása során a mintadaraboknak egyezést kell mutatniuk e melléklet 3.4.1. szakasza alatt felsorolt értékekkel, a következő tűréshatárokkal:
|
|
μop1, μop2 ± a regisztrált érték 15 %-a |
|
|
μmin ≥ a regisztrált érték |
|
|
μmax ≤ a regisztrált érték. |
(1) L1 és L2 kategóriába tartozó járművek esetében használható alacsonyabb vizsgálati sebesség.
(2) Az L kategóriába tartozó járművek esetében a hőmérsékletet 350 °C-ra kell korlátozni. Szükség esetén ennek megfelelően csökkenteni kell a ciklusonkénti fékezésszámot. Ez esetben azonban növelni kell a ciklusszámot a fékezések számának állandó értéken tartása érdekében.
(3) A zárójelben levő értékek az L kategóriájú járművekre vonatkoznak.